Laki Kálmán Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2311

Általános Orvostudományi Kar

Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)

Orvostudományi doktori tanács

D43

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Doktori programok:

  • Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
    (programvezető: Dr. Muszbek László)
  • Hematológia
    (programvezető: Dr. Kiss Csongor)
  • Kardiovaszkuláris megbetegedések
    (programvezető: Dr. Édes István)

Böngészés

Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Ajzner, Éva"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Veleszületett és szerzett parahaemophilia molekuláris genetikai és biokémiai karakterizálása
    Ajzner, Éva; Muszbek, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola
    Az örökletes és szerzett haemorrhagiás V-ös faktor (FV) hiány (parahaemophilia) ritkán előforduló haemorrhagiás diathesisek. A tézisekben két beteg, különböző típusú súlyos FV deficienciája kerül ismertetésre. Célunk a két különbözô FV deficiencia pathomechanizmusának felderítése, és a klinikai tünetekért felelős molekuláris genetikai és biokémiai eltérések kimutatása volt. A fiú gyermek súlyos vérzékenységének hátterében detektálhatatlan FV aktivitás állt. A proband DNS szekvenálása során a 13-as exonban egy bázis deléciója (2952delT) a 16-os exonban egy bázis inzerciója (5493insG) volt detektálható heterozigóta formában. Mindkét mutáció következménye olvasási keret eltolódás és korai stop kodon megjelenése a 930-as ill. 1776-os pozíciókban. A proband édesanyja heterozigóta a 5493insG mutációra míg édesapja a 2952delT mutációra. Mindkét mutáció olyan trunkált FV fehérjét eredményez, melyből részben vagy egészében hiányzik a FV könnyű lánca. ELISA módszerrel a FV N-terminális része, amely a nehéz láncot és a B-domént is tartalmazza, erősen csökkent de detektálható volt (1.7%). Immunoprecipitációt követő Western blotting analízissel pedig egy csekély mennyiségű FV specifikus, 236 kD molekulasúlyu trunkált fehérjét tudtunk kimutatni. Ez a fehérje, a FVDebrecen, nagy valószínűséggel a mutáns 16-os exont tartalmazó allél terméke. 78 éves nőbeteg ismétlődő gastrointestinális vérzéseinek hátterében megnyúlt prothrombin idő (PI) és aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI) állt. Plazmájában (0.48%) és thrombocytáiban (1.12%) súlyosan csökkent FV aktivitás volt mérhető. A keveréses vizsgálatok inhibitor jelenlétére utaltak, az anti-FV antitest plazmatitere 1.25-2.0 BU volt. A FV antigén koncentráció poliklinális elfogó antitestet használó ELISA-val normális volt, ha azonban elfogó antitestként a könnyű lánccal reagáló HV1 antitestet használtuk a FV antigén szintet mind a beteg plazmájában (7.9 %) mind a thrombocytáiban (4.8%) erősen csökkentnek mértük. A FV molekula lehetséges strukturális rendellenességeit az immunprecipitált FV Western blotting analízisével és a FV gén szekvenálásával zártuk ki. A beteg plazmájában és IgG frakciójában a FV -tel és az aktivált FV-tel is reagáló antitest volt kimutatható. Mind a plazmában, mind a thrombocytákban FV-tartalmú immunkomplexeket észleltünk. A beteg IgG frakciója a normál plazma PI-jét és APTI-jét megnyújtotta és protrombináz tesztben gátolta a FV prokoaguláns kofaktor funkcióját. Kimutattuk, hogy az autoantitest a FV könnyű láncának C2 doménjén levô epitóppal reagál és neutralizálja a FVa prokoaguláns funkcióit. Az ismertetett fiúgyermek esetében a parahaemophilia örökletes, míg az idős asszonynál annak szerzett formája volt igazolható. Ezen ritka coagulopathia molekuláris hátterének megismerése segíthet abban, hogy megértsük azokat a mechanizmusokat, melyek a parahaemophiliás betegek változatos klinikai tüneteinek kialakulásához vezetnek, és lehetôvé teszik a FV struktura-funkció egyes összefüggéseinek jobb megértését.