Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Mezőgazdaságtudományi Kar
Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)
Agrártudományi doktori tanács
D52
Doktori programok:
- Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András) - Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László) - Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József) - Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia) - Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)
Böngészés
Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A magyarországi árutermelő ponty (Cyprinus carpio L.) állományok géntartalékainak vizsgálata mitokondriális és mikroszatellit markerekre alapozvaVéghné Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Tóth, Bianka Mónika; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai KözpontA ponty hatalmas piaci kereslete ellenére a különböző tájfajták eredetét, valamint rokonsági viszonyaikat illetően hiányos genetikai adatokkal rendelkezünk. A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében kiemelten fontos az őshonos magyar pontytájfajták szélesebb körben való megismerése, a bennük rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Az őshonos magyar pontytájfajták genetikai rokonsági fokának meghatározására, a tájfajták közötti genetikai különbségek felmérésére, továbbá annak érdekében, hogy a molekuláris genetikai hiányosságok pótlásához további információval szolgálhassunk mikroszatellit és mitokondriális DNS markereken alapuló módszerekkel végeztünk vizsgálatot. Az anyai ágon való öröklődésen alapuló vizsgálatunkhoz bevontuk az NCBI génbankban fellelhető szekvenciákat is. Mikroszatellit markeren alapuló vizsgálattal elemeztük a populációk közötti genetikai távolságokat valamint a genetikai diverzitást a tizennégy magyar pontytájfajta 630 egyede esetén tizenkettő polimorf mikroszatellit marker alkalmazásával, melyek négy multiplexben voltak futtatva. Összesen 117 egyedi allélt detektáltunk a tizenkettő polimorf markeren a 630 egyednél. A legnagyobb egyedi allélszám valamint a legnagyobb átlagos allélgazdagság alapján megállapítottuk, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta valóban külön tájfajtának tekinthető. Elemzésünk során magas valós és várt heterozigozitási értékeket kaptunk valamint a beltenyésztési együttható értékei szerint a legtöbb általunk vizsgált tájfajta esetén heterozigóta többlet volt jellemző, mely alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált tájfajták beltenyésztési leromlásának esélye viszonylag alacsony. A genetikai differenciálódás mértéke (Fst) valamint a Cavalli-Sforza és Edwards-féle genetikai távolság alapján azt tapasztaltuk, hogy kismértékű a genetikai különbség az általunk vizsgált tájfajták között. A Neighbour-Joining filogenetikai fa alapján megfigyelhető klaszterezési minta azonban nem volt összhangban a földrajzi származással, továbbá a vizsgált tájfajták fenotípusos megjelenésüket tekintve is keveredést mutattak. A molekuláris variancia elemzés eredményei azt mutatták, hogy az egyedek között nagy a genetikai változatosság, azonban nem támasztja alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. A klaszteranalízis alapján azt az eredményt kaptuk, hogy nyolc elemzett tájfajtát nagyon magas rokonsági együttható jellemez, hat tájfajta esetén ugyancsak a tájfajták közötti genetikai keveredés bizonyítékait figyeltük meg. Eredményeinket a főkomponens-analízis is alátámasztotta, mely ugyancsak közeli rokonsági kapcsolatot mutatott az általunk vizsgált pontytájfajták között. A mitokondriális DNS citokróm b markeren alapuló vizsgálatunk esetén összesen 138 magyar pontytájfajtától származó egyedet és további 112 NCBI adatbázisában elérhető szekvenciát elemeztünk. A citokróm b régió 687 bp hosszúságú szakaszát elemeztük, melyet PCR segítségével amplifikáltunk. A magyar pontytájfajtáktól származó 138 szekvencián belül 43 haplotípust detektáltunk, melyből 40 haplotípust elsőként írtunk le. A vizsgált magyar pontytájfajtákban a haplotípus és a nukleotid diverzitás értékek tág határok között (magas, közepes, alacsony) mozogtak. A Tajima D értéke egy vizsgált tájfajtát kivéve negatív volt, azonban ez az érték csak öt tájfajta esetén volt szignifikáns. Eredményeink szerint öt populáció Fu FS értéke ugyancsak negatív volt, azonban ezek közül csupán két tájfajta mutatott szignifikáns értéket. A Tajima D és a Fu FS értékek alapján megállapítottuk, hogy a kapott eredmények múltbeli palacknyak hatást követő jelenkori expanzióra utalnak. A mitokondriális DNS citokróm b régió egy szakaszát vizsgálva az AMOVA analízise alátámasztotta a mikroszatellit markeren alapuló AMOVA analízissel kapott eredményeinket, mely szerint a genetikai variancia a tájfajtákon belül nagyobb, mint a tájfajták között. A Median-Joining Network analízissel végzett haplotípusok közötti kapcsolatok azt mutatták, hogy a tizennégy magyar pontytájfajta valamint az NCBI génbankban elérhető ponty populációk a H1 leggyakoribb haplotípusba csoportosulnak. Az 1-es haplotípusban minden általunk vizsgált magyar pontytájfajta egyedeinek egy része megjelent, kivéve a hortobágyi nyurga pontytájfajta egyedeit. Rávilágítottunk arra, hogy az 1-es haplotípus a legvalószínűbb közös ős az általunk vizsgált ponty populációkban, továbbá a haplotípus központi elhelyezkedése a legősibb haplotípusra utal Magyarországon. A magyarországi és más országokból származó haplotípusok elkülönülését figyeltük meg, mely alapján a tájfajták genetikai izolációját feltételezzük. Kiemelendő, hogy a magyar ponty populációk közös haplotípussal rendelkeznek Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Görögországból származó vonalakkal illetve egy a génbankból származó magyar ponty populáció ugyancsak a leggyakoribb haplotípusban jelent meg. A biparentális és maternális markeren alapuló eredményeink alapján összességében elmondható, hogy a magyar tájfajták keverednek egymással, az eredmények nem minden esetben támasztják alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. Kivételt képez azonban a hortobágyi nyurga tájfajta, mely tájfajta esetén mindkét marker eredménye azt bizonyította, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta tekinthető leginkább genetikailag különálló tájfajtának. Továbbá a klaszteranalízis eredményei mindkét marker esetében bizonyították további öt tájfajta valódi létezését (biharugrai pikkelyes, hajdúböszörményi tükrös, hajdúszoboszlói pikkelyes, szarvasi 15 tükrös, szarvasi P3 pikkelyes).Tétel Szabadon hozzáférhető Bioaktív növényi hatóanyagok hatása a brojlercsirke és a ponty immunológiai paramétereire, az intesztinális morfológiára és a mikrobiotáraCsernus, Brigitta; Czeglédi, Levente; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztési TanszékA gazdasági állatfajok egészségi állapotát és termelését számos betegség veszélyezteti, melyek közül a bakteriális eredetű fertőzéseket antibiotikumok alkalmazásával gyógyítják. Az állattenyésztésben az antimikrobás szerek felhasználása azonban jelentős mennyiségben történik, ami a jelenlévő rezisztens patogének szempontjából ad okot aggodalomra. Az antibiotikum-felhasználás csökkentésének céljából fontos szerepet kapnak a naturális hatóanyagok. Kutatásunk során célul tűztük ki a karotinoidok, az oligoszacharidok (prebiotikumok) és az antocianinok – mint lehetséges immunmodulánsok – hatásának vizsgálatát a brojlercsirke és a ponty immunológiai, intesztinális morfológiai paramétereire, valamint a brojlercsirke béltraktus mikrobiotára nézve. A brojlercsirkével beállított kísérletben kialakításra került egy pozitív kontrollcsoport is, amelynél a takarmányt a már bizonyítottan immunstimuláns hatással rendelkező β-glükánnal (0,05%) egészítettük ki. A további kezelések a felsorolt hatóanyagokat 0,5%-ban tartalmazták. A kísérlet 42 napig tartott. A felhasznált bioaktív anyagok nem gyakoroltak hatást a brojlercsirkék élősúlyára, továbbá nem befolyásolták a napi súlygyarapodást sem. A β-glükán, az oligoszacharid és az antocianin-kiegészítés a hizlalási időszakban növelte az napi takarmányfelvételt. A bioaktív hatóanyagok immunmoduláló hatását génexpressziós vizsgálatokkal (qPCR módszer) mRNS szinten határoztuk meg az IL-1β, IL-6, IFN-α, IFN-γ, TLR-4 és TLR-5 citokinek és receptorok esetén a lépben és a csípőbélben. A felsorolt immunfaktorok közül a proinflammatorikus IL-1β mRNS szintje csökkent a karotinoidok, az oligoszacharidok és az antocianinok hatására is, továbbá az ugyancsak gyulladáskeltő IL-6 génexpressziós szintje is alacsonyabb lett a karotinoidos kezelés esetén. Ezáltal arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgált növényi kivonatoknak pozitív szerepe lehet a gyulladásos immunválasz kialakulása során. Az immunstimuláns hatást fehérjeszinten (ELISA) is megvizsgáltuk, mely méréseknél azt tapasztaltuk, hogy a β-glükán és az oligoszacharidok hatására a vérplazma IgG koncentrációja magasabb lett, így mindkét hatóanyagnak szerepe lehet a brojlercsirkék humorális immunitásának fokozásában. A brojlercsirke bélmorfológiai vizsgálatoknál (villushossz, kriptamélység, villushossz:kriptamélység, teljes bélnyálkahártyaréteg-vastagság) arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazott bioaktív növényi hatóanyagok előnyös hatást gyakorolhatnak az emésztési funkciókra. A bél-mikrobiota vizsgálatnál a baktériumcsoportok 16S rDNS-ére tervezett primerpárok használatával (PCR technika) a Lactobacillus, Bifidobacterium, Clostridium, Campylobacter, Salmonella és Escherichia coli baktériumcsoportok relatív arányait határoztuk meg, mely vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a karotinoidok és az antocianinok is növelték a Bifidobacteriumok relatív arányát. Az említett hatóanyagoknak fontos szerepük lehet a bél mikrobiális egyensúlyának fenntartásában. A brojlercsirkék viselkedésének megfigyelésénél azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált hatóanyagok növelték a takarmánycsipegetés gyakoriságát. A karotinoidok és az antocianinok hatására többször figyeltük meg a szárnynyújtogatás tevékenységét is, ami a madarak komfortérzetére utalhat. A pontyokkal beállított kísérletnél a már ismertetett hatóanyagokat 1-1%-ban alkalmaztuk, hat héten keresztül. A mintavétel az utolsó héten történt. Génexpressziós vizsgálatok során a lépben és a középbélszakaszban az IL-1β, IL-8, TNF-α és IRF-1 citokinek kifejeződését határoztuk meg. A mérések során azt az eredményt kaptuk, hogy az alkalmazott hatóanyagok egyik szövetben sem gyakoroltak hatást az említett immunfaktorok mRNS szintjére. A növényi kivonatok bélmorfológiára kifejtett hatásának vizsgálatát a ponty esetén is elvégeztük, a középbél középső szakaszáról gyűjtött mintákból. A bioaktív hatóanyagok hatását a ponty táplálóanyag-felszívódásának meghatározásánál nem sikerült igazolnunk.Tétel Szabadon hozzáférhető Kiesési kockázatok értékelése a hazai tejtermelő szarvasmarha állományokbanTörök, Evelin; Posta, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori IskolaA tejhasznosítású szarvasmarhatenyésztésben a világon és hazánkban is a meghatározó fajta a holstein-fríz, amely egy laktáció alatt a 10000-12000 kg-os tejtermelésre is képes. A tejtermelésre végzett egyoldalú szelekció azonban számos értékmérő tulajdonság változását eredményezte. Többek között megváltozott a tej összetétele, a tejzsír% és a tejfehérje% csökkent. A két ellés közötti idő, valamint a beltenyésztés mértéke megnövekedett. Továbbá az élettartam is jelentősen csökkent, napjainkban az átlagos laktációszám 2,1-2,2 között alakul. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a funkcionális küllemmel kapcsolatos tulajdonságok hatással vannak az egyed egészségi állapotára, ezáltal a selejtezési arányokra és a hasznos élettartam alakulására a tejhasznú állományokban. A hosszú hasznos élettartamhoz kapcsolódó lineáris küllemi részlettulajdonságok és fő bírálati tulajdonságok értékelése éppen ezért egyre inkább előtérbe kerül. Kutatásunk célja a kettőshasznú magyar tarka és a holstein-fríz állományok fő és lineáris küllemi adatainak több nézőpontból elvégzett értékelése túlélési analízis alkalmazásával. Az eddigi tanulmányokban a tulajdonságokat önmagukban elemezték és nem vették figyelembe a tulajdonságok együttes hatását. A kettőshasznú magyar tarkánál összesen 5129, a holstein-fríznél 17717 tehén lineáris küllemi pontszámait értékeltük. A kettőshasznú magyar tarkánál 17 lineáris, 6 lineáris küllemi részlettulajdonság kombináció, míg a holstein-fríznél 14 lineáris és 9 lineáris küllemi részlettulajdonság kombináció a hasznos élettartamra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A kombinációk kialakítása főkomponens-analízis, klaszteranalízis és küllemi bírálói tapasztalat alapján történt. A hasznos élettartamot befolyásoló tényezők elemzéséhez túlélési analízist alkalmaztunk a Survival Kit program, Weibull-modelljének használatával. Kutatásunkban mindkét fajta esetében négy-négy futtatást végeztünk. A vizsgált modellek mindegyikében megjelent az egyed, a születési év és az első elléskori életkor. Az elemzésekben a tenyészet mérete (magyar tarka), a tenyészet (holstein-fríz), valamint a tenyészet*év (magyar tarka) és az ellési év (holstein-fríz) hatását is figyelembe vettük. Az első elléskori életkor hat vizsgált modell esetében befolyásolta az élettartam alakulását. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az első elléskori életkor növekedésével a kiesés kockázata fajtától függetlenül növekedett. A magyar tarka hasznos élettartamát négy, a holstein-frízét hat lineáris küllemi részlettulajdonság befolyásolta. A farszélesség és a tőgymélység hatását mindkét fajtánál igazoltuk, a széles far, valamint a mély tőgy növelte a kiesés kockázatát. A magyar tarkánál emellett még a tőgyfüggesztés és a tőgybimbó vastagsága, a holstein-fríznél a törzsmélység, az élesség, valamint a bimbóhosszúság befolyásolta az élettartam alakulását. A magyar tarkánál a laza tőgyfüggesztés és a vastag tőgybimbó a kiesés valószínűségét növelte. A holstein-fríz fajtánál megállapítottuk, hogy a mély törzs, a magasabb élesség pontszám, a laza elülső tőgyfélillesztés, valamint a rövid tőgybimbó kedvezőtlenül hatott a hasznos élettartamra. A lineáris küllemi részlettulajdonság kombinációk vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a tőgyfüggesztés-tőgymélység és a tőgybimbó hossza-tőgybimbó vastagsága kombinációk befolyásolták a magyar tarka tehenek hasznos élettartamának alakulását. A gyenge tőgyfüggesztés és a mély tőgy, valamint a hosszú és vastag tőgybimbók együttes megjelenése a hasznos élettartamot csökkentette. A holstein-fríznél az erősség-törzsmélység, az élesség-hátulsó tőgyfélmagasság és az elülső tőgyfélillesztés-tőgymélység kombinációk befolyásolták a hasznos élettartam alakulását. Az erős mellkasszélesség és a mély törzs, a magas élesség pontszám és a közepes hátulsó tőgyfél kombinációja, valamint a laza elülső tőgyfélillesztés és a mély tőgy kombinációja jelentősen növelte a kiesés kockázatát. A hasznos élettartam örökölhetőségét különböző modellekkel becsültük, amely a holstein-fríz fajtánál 0,10 és 0,15, a magyar tarkánál 0,10 és 0,13 között változott.