Humán Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Kar
Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)
Bölcsészettudományi doktori tanács
D48
tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok
Doktori programok:
- Filozófia
(programvezető: Dr. Angyalosi Gergely) - Neveléstudomány
(programvezető: Dr. Pusztai Gabriella) - Pszichológia
(programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit) - Szociológia és társadalompolitika
(programvezető: Dr. Kovách Imre)
Böngészés
Humán Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Balogh, László"
Megjelenítve 1 - 17 (Összesen 17)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az elmélet és gyakorlat integrációja a magyarországi és a romániai magyar tanítóképzési rendszerbenBarabási, Tünde; Balogh, László; Barabási, Tünde; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Neveléstudományok IntézeteA doktori disszertáció témája a tanítóképzésben megvalósuló elméleti felkészítés és a pedagógiai gyakorlat integrációjának összehasonlító vizsgálata Romániában és Magyarországon. A disszertáció elméleti része a témához kapcsolódó teoretikus alapvetéseket mutatja be, három nagyobb egységben. Az első egység a pedagógusi tudással foglalkozik, ennek szerkezetét, sajátosságait, alakulásának folyamatát vizsgálja. Ezt követően arra fókuszál, hogy milyen intézményi, képzés-szerkezeti válaszok adhatók a pedagógusi tudás alakítására, és ennek megfelelően veszi számba a pedagógusképzési modelleket. A második egység az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok szerepét elemzi a pedagógusi tudás alakulásában. Részletesen kitér a neveléstudomány és a pszichológia funkciójára ebben a folyamatban, vizsgálja e tárgyak oktatásának sajátosságait és problémáit, az integráció szolgálatába való állításuk lehetőségei. Ugyanakkor sorba veszi a gyakorlati képzés funkcióit, szintjeit és formáit, rávilágít azokra a lehetséges kapcsolódási pontokra, amelyek a már említett elméleti tárgyak és a gyakorlat között létrejöhetnek. A harmadik egység a képzési területek integrálási szintjeinek, lehetőségeinek és nehézségeinek a bemutatásával foglalkozik. A disszertáció empirikus része az elméletileg megvilágított kérdéskör intézményi megjelenését vizsgálja magyarországi, valamint romániai magyar tanítóképzőkben. Egyrészt dokumentumelemzés révén emeli ki a két ország képzési rendszerében található szerkezeti és tartalmi jellegű hasonlóságokat, illetve különbségeket, másrészt a tanítóképzésben érintett pedagógia- és pszichológiaoktatókkal, valamint a képzésük utolsó szakaszában levő hallgatókkal végzett kérdőíves vizsgálatok eredményeit részletezi, elemzi. A disszertáció rávilágít arra, hogy bár a pedagógusképzésen belül a tanítóképzés jellemezhető gyakorlatorientáltabbnak, az elmélet-gyakorlat integrálásának optimalizálási lehetőségeit itt is szem előtt kell tartani a hatékonyabb szakmai felkészítés, ezen túlmenően pedig egy minőségi alapoktatás biztosítása érdekében, amely tudásalapú társadalmunknak egyre inkább létszükségletévé válik. The theme of the dissertation is the realization of a comparative examination (Romania and Hungary) of the integration of theoretical in teachers’ training (within this the pedagogical and psychological subjects) and of pedagogical training. The theoretical part of the dissertation is presented in three bigger units theoretical standards connected to the theme. The first unit is dealing with the pedagogical knowledge, examining its structure, its structure, its character, the process of its transformation. After this the dissertation focus on the possible institutional, training-structural answers which may given to the formation of the pedagogical knowledge, and according to these it take into account the pedagogue training models. In the second unit it is analyzed the role of the theoretical learning and the practical experiences in the formation of the pedagogical knowledge. It is discussed in a more detailed form the function of the pedagogy and psychology in this process, it is examined the particularities of this education, the possibilities of integration, as well as the problems which appear in teaching these subjects. The third unit discusses the possibilities and difficulties of the integration levels of the training domains. In the empiric part of the dissertation is examined the institutional form of the theoretical question in the Hungarian and Romanian teachers’ training colleges. Firstly it shows the similarities and the differences between the educational systems of the two countries on the basis of the documents which show the structure and the content of teachers’ training. Secondly are presented and analyzed the results of the questionnaire gathered from pedagogy and psychology teachers, from cooperative teachers and from students who are in their last academic year. The dissertation shows that, though, within teachers’ training the elementary teachers’ training can be characterized as more practice orientated, we must pay attention to a more effective professional training in order to assure a qualitative training, which is more and more necessary to the society.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az idegennyelv-tanulási motiváció jellemzői és változásai a felső tagozatos életkorbanPéter-Szarka, Szilvia; Balogh, László; Fodor, Szilvia; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--A globalizációs folyamatok kihívásai egyértelműen megfogalmazzák számunkra a használható nyelvtudás szükségességét. Több tanulmány rámutat, hogy a nyelvtanulás sikerességének egyik legmeghatározóbb eleme a motiváció, illetve hogy ez egy időben változó, dinamikus folyamat. Vizsgálatom fő célja, hogy (1) feltárja a nyelvtanulási motiváció tanulói szintjét a motívumok, a tanulási orientáció, az intelligencia, az énkép és a kontrollhely vizsgálatán keresztül, (2) nyomon kövesse az iskolai és a nyelvtanulási motiváció alakulását három éven keresztül, (3) és hogy feltárja az iskolai és nyelvtanulási motiváció kapcsolatát egymással és egyéb tanulói jellemzőkkel. A vizsgálatban négy város (Debrecen, Mátészalka, Szerencs, Törökszentmiklós) öt általános iskolájának 374 tanulója vett részt 2003 és 2004 tavaszán, és 2005 őszén (az általános iskola 5., 6. és 8. osztályában), akik ugyanazt a kérdőív-sorozatot kapták mindhárom mérés alkalmával. Az iskolai motiváció és a tanulási orientáció mérésére a Kozéki és Entwistle, az idegennyelv-tanulási motiváció mérésére a Clément és munkatársai által kidolgozott kérdőívet használtam, az egyéb tanulói változókat pedig a Raven Standard Progresszív Mátrixok teszt (intelligencia), a Tenessee énkép-skála, és Rotter kontrollhely-kérdőívének segítségével mértem. A vizsgálatom eredményei rámutatnak az idegennyelv-tanulási motiváció összetevőire, valamint arra, hogy ez milyen kapcsolatban áll az iskolai motiváció, a tanulási orientáció, az intelligencia, az énkép és kontrollhely változóival. Továbbá választ keresek a nem, iskolai teljesítmény és motiváció összefüggéseire, kiemelten kezelve a vizsgálat ideje alatt bekövetkezett változásokat. A vizsgálat által feltárt összefüggések lehetőséget nyújtanak néhány gyakorlatban is alkalmazható motiválási stratégia megfogalmazására. Dolgozatom eredményeinek a tanítás hétköznapjaiban való felhasználása során lehetőség nyílik a tanításban megjelenő motiválási tevékenység hatékonyabbá tételére és az iskolai eredményesség, végső soron pedig a nyelvtudás növelésére. As a result of globalizational processes it is inevitable to get into contact and communicate with people of different languages, which requires foreign language communication skills. Several studies shed light on the importance of motivation, as one of the most determining factors of success is language learning, and on the fact that it is a dynamically changing process. The main purpose of my study is (1) to investigate the Learner Level of language learning motivation (learning orientation, intelligence, self-concept, locus os control), (2) to follow the changes of motivation through a longer period, and (3) to reveal the relationship between learning, foreign language learning motivation and other student characteristics. Participants were 374 students of five primary schools in Debrecen, Mátészalka, Szerencs and Törökszentmiklós. The same tests were administered in 2003, 2004 and 2005, in the 5th, 6th and 8th form, so I have the possibility to compare the results and draw conclusions about the development tendencies. I obtained data regarding learning motivation and learning orientation from Kozéki-Entwistle’s Learning Motivation and Learning Orientation Questionnaire, I measured foreign language learning motivation with the questionnaire introduced by Clément, Dörnyei and Noels (1994), and I used Raven Progressive Matrices, Tenessee Self-concept Scale and Rotter’s questionnaire of locus of control to reveal further student characteristics. My study examines what constituents foreign language learning is composed of and how these components are in connection with learning motivation, learning orientation, intelligence, self-concept and locus of control. In addition I try to find an answer for the relations of gender, classroom achievement and motivation, with a special focus on the changes during the time period under investigation. The results of my study allowed me to form numerous practical conclusions and suggestions about classroom motivational strategies. This study may be used as a step to establish a motivation-sensitive language teaching practice in creating a positive motivational climate to enhance school achievement and foreign language proficiency as an ultimate purpose.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az óvodapedagógus-képzés és a pedagógusi képességek fejlődésének összefüggéseiKelemen, Lajos László; Balogh, László; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológiai IntézetA pedagóguskutatás több évtizedes történetiségére alapozva vállalkoztam jelen értekezésemben arra, hogy megvizsgáljam, miként alakulnak az óvodapedagógus-jelöltek pedagógusi képességei a pedagógusképzés alkalmával. Az értekezés két nagyobb részből, egy elméleti összefoglalóból és egy vizsgálat bemutatásából áll. Értekezésem elméleti összefoglalójának első részében a hazai óvodapedagógus-képzés kialakulását és történetét mutattam be. Az egyes történelmi korok hűen tükrözik, miként körvonalazódott az óvodapedagógus helye, szerepe a kor társadalmában. Jelen munkám második részében a pedagóguskutatással kapcsolatos elméleteket ismertettem. Igyekeztem többféle szempontból rendszerezni az eddigi pedagóguskutatásokat, melynek hasznosságát ezúton szeretném kiemelni. Az értekezésem további részében olyan pedagógusi képességeket és személyiségvonásokat mutattam be a teljesség igényével, amelyek meglátásom szerint fontosak az óvodapedagógusi pálya sikeres betöltéséhez, ugyanakkor, mint képességek és személyiségvonások jól meghatározhatók és egzakt módon mérhetők. Így esett a választásom a szervezőképességre, a kreativitásra és az empátiára, valamint a nevelési stílusra mely képességek és személyiségvonás egyébként izolált (papír-ceruza)-módszerrel jól mérhetők. Értekezésem vizsgálati egységében azt kutattam, hogy a pályaorientáció, a szervezőképesség, a nevelési stílus, a kreativitás és az empátia miként fejlődik az óvodapedagógus-jelöltek személyiségében a képzés során. Meghatározza-e a fejlődést az a tény, hogy a vizsgált hallgató nappali tagozatos-e vagy levelező tagozatos. Az utóbbiak esetében azt is vizsgáltam, hogy a nevelési tapasztalattal rendelkezők másként birtokolják-e a vizsgált képességeket, mint a nevelési gyakorlattal még nem rendelkezők. Kíváncsi voltam arra is, hogy az óvodapedagógus-képző intézmények között van-e különbség, többek között és elsősorban a pedagógusi képességek, és a nevelési stílus alakulása szempontjából. Valamint kerestem a választ arra is, hogy a vizsgált változók milyen módon járnak együtt, megtudva ezzel is még többet a vizsgált jelenségek természetéről. Célom képet kapni arról, hogy az óvodapedagógus-képzés mennyire hatékony a pedagógusi képességek, személyiségvonások kibontakoztatása terén, s mi a teendő ennek fényében a minőség javítása érdekében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az egészséges életvezetés képességét kialakító tananyag kidolgozása, kipróbálása és hatásvizsgálata 6-14 éves populáció körébenFelvinczi, Katalin; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A hiperaktivitás háttértényezőinek vizsgálata alsó tagozatos tanulóknálBenyák, Anikó; Balogh, László; Benyák, Anikó; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Pszichológia IntézetA kutatás azt a célt szolgálta, hogy a hiperaktivitás szempontjából legkritikusabb időszakban, a kisiskoláskorban (általános iskola alsó tagozata) komplex módon, többféle szempontból vizsgáljuk meg az érintett gyermekeket. Első osztályosok körében mértük fel a tünetek előfordulását, a tanuláshoz szükséges pszichikus alapfunkciók fejlettségi szintjét, valamint a gyermekek eddigi fejlődésének a hiperaktivitás kialakulása szempontjából kritikus mozzanatait (anamnesztikus adatok), különös tekintettel az önkontroll–folyamatok alakulását befolyásoló bizonyos tényezőkre (a korai szociális depriváció, ill. szeparációs élmények hatásaira). Az első osztályban történt felmérésekben alcsoportokat képeztünk a hiperaktív gyermekek körében az alap kultúrtechnikákat vizsgáló tesztekben nyújtott teljesítményük alapján. Az alcsoportokat a DSM–IV (1995) meghatározásaival összhangban alakítottuk ki, így az egyik csoportba azon hiperaktív gyermekek kerültek, akiknél a fokozott motoros aktivitáshoz és impulzivitáshoz a figyelem és a vizsgált egyéb funkciók zavara társul, míg a másik alcsoportnál az említett két vezető tünet mellett nem regisztrálhatók funkciózavarok. Az utóbbi alcsoportnál a tünetek elsősorban a környezetet zavarják, mivel a gyermek mozgásai célvezéreltek, kontrolláltak, de túlzott mértékük miatt zavaróak lehetnek. Így könnyen előfordulhat, hogy az iskolában többnyire ezen zavaró magatartás mentén értékelik a gyermeket, nem a tanulmányi teljesítménye alapján, bár a jó teljesítmény kognitív feltételei adottak nála. Fontos összefüggés, hogy ebben az életkori periódusban a pedagógus értékelő megnyilvánulásai döntően meghatározzák a gyermek tanuláshoz való viszonyát, motivációját, tényleges tanulmányi eredményeit, önértékelését. A pedagógus mintát nyújt a gyermekeknek arra vonatkozóan, hogyan értékeljék társaikat, így befolyásolja a gyermekek szociális pozícióját a csoportban. Ezen megfontolásokból kiindulva felmértük, hogyan alakul a hiperaktív gyermekek és alcsoportjaik társas helyzete és a szociális készségeikre vonatkozó önértékelésük harmadik osztályra. Megvizsgáltuk az osztályzatokban tükröződő tanulmányi eredményeiket is. Az erre vonatkozó adatgyűjtésre negyedik osztályban került sor, amikor újból szemügyre vettük a tünetek intenzitását, összevetve az első osztályban felmért eredményekkel, mivel a motoros nyugtalanság mint vezető tünet a spontán érési folyamatok által a prepubertáskor tájékán többnyire csökken, a figyelemzavar és az agresszivitás mint másodlagosan kialakuló kísérőjelenség viszont megmarad. Végigkövettük, hogyan alakult az első osztályban azonosított gyermekek létszáma az alsó tagozat további évfolyamaiban, valamint rövid betekintést nyújtottunk abba is, hogyan vélekednek róluk negyedik osztályban pedagógusaik (osztályfőnök). The aim of our research has been to examine children in question in a complex way, from many points of view, in early school years (in low primary school), which is the most crucial period from the point of view of hyperkinetic disorder. Children in the first form were examined on the basis of the appearance of symptoms, of the level of development of psychic functions needed for learning, and of the crucial moments in children’s development from the point of view of hyperkinetic disorder (the data of case history), with special regard to factors having impact on the development of self-control processes (to the impact of early social deprivation and experience of separation). Children with hyperkinetic disorder formed sub-groups based on the examinations in the first form; children’s results in tests examining basic culture techniques were taken into consideration. Sub-groups were formed in line with the definitions of DSM-IV (1995): so in one group there were children with hyperkinetic disorder who had also attention disorder and the disorder of other examined functions beside hyperkinetic activity and impulsivity; in the other there were children by whom the disorder of other functions beside the mentioned two leader symptoms could not be registered. In the latter case symptoms disturb the environment in the first line, because the child’s motions are suitable, controlled, but because of being hyper-extensive, they can be disturbing. So it can happen easily that this child would be assessed in school mostly on the basis of this disturbing behaviour, and not on the basis of his or her school achievement, although the cognitive conditions of good achievement are given in his or her case. It is an important interrelation that in this developmental period the teacher’s assessing attitude highly determines the child’s attitude towards learning, motivation, actual school results, and self-esteem. The teacher serves as a model for children in the way how they should assess their peers, so it influences the child’s social position in the group. Taking all this into consideration we have surveyed how social positions and self-esteem regarding social competence of children with hyperkinetic disorder and of their sub-groups develop up to the third form. We also examined their school results reflected in marks. The collection of data regarding these factors was carried out in the fourth form, when we examined the intensity of the symptoms again, compared with the results gained in the first form, since kinetic restlessness as the leader symptom decreases at about prepuberty by processes of spontaneous maturing; but the disorder of attention and aggression as concomitant phenomena developing secondarily remain. We have followed up how the number of children identified in the first form has changed in the other forms of primary school, and we also have given a short inspect how their (form) teacher think about children with hyperkinetic disorder in the fourth formTétel Korlátozottan hozzáférhető Az iskolai tehetségfejlesztés pszichológiai háttértényezőinek vizsgálata felső tagozatos korbanGömöry, Kornélia; Balogh, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori IskolaMagyarországon az iskolai tehetségfejlesztés az 1980-as évek 2. felétől indult jelentős fejlődésnek. Az 1980-as évek végétől terjedtek el hazánkban a relatíve homogén csoportok, más néven „válogatott” osztályok, abból a célból, hogy elősegítsék a tehetségesnek látszó gyerekek képességeinek és személyiségjegyeinek minél magasabb szintre emelését, fejlődését azáltal, hogy az iskolai munkán kívül speciális keretekben is foglalkoznak velük. A „válogatott” osztályok tehetséggondozó munkájából fakadó problémákat orvosolandó, az ezredfordulótól kezdve nemcsak a pedagógiai szakirodalomban, hanem az iskolai gyakorlatban is elterjedt az a nézet, hogy természetes szervezeti formában, véletlenszerű heterogén csoportokban, úgynevezett „normál” osztályokban maradjon a tehetséges gyerek is a fejlesztő munka során. A gyakorlatban azonban gyakran megkérdőjelezik a „normál” osztályokban folyó tehetségnevelés hatékonyságát. A korábbiakban nem végeztek a háttértényezőkre alapuló hatásvizsgálatokat a „normál” osztályokban folyó tehetséggondozással kapcsolatban. Dolgozatom ezt a hiányt igyekszik pótolni. Kutatásunk fő célja általános iskolás felső tagozatos tehetséges gyerekek fejlődésének összehasonlítása „normál”, illetve „válogatott” osztályokban. Pszichológiai hatásvizsgálatokkal nyomon követtük és feltártuk a „háttértényezők” (általános intellektuális képességek, motívumok, tanulási stratégiák, szorongás) változását, mivel ezek nagymértékben befolyásolták az intellektuális tehetség kibontakozását. A vizsgálat során nyert adatainkat össze kívántuk vetni a rendelkezésünkre álló hazai és nemzetközi kutatási tapasztalatokkal. Hipotéziseinket a „háttértényezők” szerinti bontásban (általános intellektuális képességek, tanulási motívumok, tanulási stratégiák, szorongás) fogalmaztuk meg. A hipotézisek során megfogalmazott állításokat az adatok statisztikai elemzésének segítségével vizsgáltuk. Adataink feldolgozásához, ezen keresztül hipotéziseink megválaszolásához az SPSS 13.0 program eljárásait (többszempontos varianciaanalízis, korrelációszámítás) használtuk. A négy év során – 5. osztálytól 8. osztályig - 6 település „normál” osztályában vizsgáltuk az általános intellektuális képességek és más háttértényezők (motiváció, tanulási stratégiák, szorongás) változását. Vizsgálati módszereinket a Raven Standard Progresszív Mátrix, a Kozéki-Entwistle-féle tanulási motivációs kérdőív, a Kozéki-Entwistle-féle tanulási orientációs kérdőív és a Spielberger-féle szorongásvizsgálat alkalmazása jelentette 5. osztály elején, végén és 8. osztály végén. A „válogatott” osztályokra vonatkozó adatokat egy korábbi hasonló vizsgálat alapján Balogh László bocsájtotta rendelkezésünkre, hogy az eredmények összehasonlításához felhasználhassuk. A két minta adatai: a „normál” osztályokban az 1. mérés alkalmával összesen 317 fő vett részt. A vizsgálatban résztvevők száma a 2. méréskor 299 főre, míg a 3. mérés alkalmával 211 főre csökkent. Az elemzéseknél a „normál” osztályokat tekintve végül 189 fő maradt. A „válogatott” osztályokban 394, 351 illetve 420 tanuló vett részt a vizsgálatokban. A végső elemzésre 320 fő maradt, annyinak volt teljes az adatsora. A kapott eredményeim összességükben arra utalnak, hogy van ugyan némi eltérés bizonyos mutatókban a két vizsgált csoport között, de nincs jelentős különbség a vizsgált pszichológiai tényezők tekintetében a „válogatott” osztályok javára a tehetséggondozásban - a „normál” osztályokban folyó munkával szemben. Az általános intellektuális képességek fejlődését vizsgálva a kétféle osztálytípusban azt állapítottuk meg, hogy 5. osztály elején is magasabbak a „válogatott” osztályokban tanulók általános intellektuális képességei (lásd disszertáció melléklet 5/a 3. táblázat), mint a „normál” osztályokban tanuló társaké. A „válogatott” osztályok tanulóinak intellektuális képességei valamivel intenzívebben fejlődtek az idő múlásával, mint a „normál” osztályokban tanuló társaké (lásd disszertáció 7. ábra) - minden bizonnyal a magasabb szintű indulásnak is köszönhetően. Mind a „normál”, mind a „válogatott” osztályokban az idő előrehaladtával csökken a különbség a tanulók általános intellektuális képességeiben a jók és a gyengébbek között. A két nem általános intellektuális képességei hasonló fejlődést mutattak a két osztálytípusban. A tanulási motivációt megvizsgálva a vizsgált 9 motívum (szülői szeretet, identifikáció, affiliáció, independencia, kompetencia, érdeklődés, lelkiismeret, rendszükséglet, felelősség) értékei a „válogatott” osztályokban valamivel magasabbak mindhárom mérés alkalmával, mint a „normál” osztályokban, s ezek csökkennek az idő múlásával mindkét osztálytípusban (lásd disszertáció melléklet 6/a, b, c, d, e, f, g, h, i 3. táblázat). A 3 fő – követő, érdeklődő, teljesítő – dimenzió értékének változásában szintén azt figyeltük meg, hogy a „válogatott” osztályokban enyhén magasabbak az értékek (lásd disszertáció melléklet 6/j, k, l 3. táblázat) mindhárom mérés alkalmával, mint a „normál” osztályokban, s ezek ugyancsak csökkennek az idő előrehaladtával mindkét csoportnál. A motivációs elemek rangsorát szemügyre véve a „válogatott” osztályokban az 1. és a 3. mérés között 7 elem pozíciójában történt változás, míg a „normál” osztályokban ugyancsak 7 elem rangsora változott meg. Tehát 5. osztálytól 8. osztályig jelentősen átalakult a tanulás motivációs struktúrája mindkét csoportnál, s hasonló változások figyelhetők meg tartalmi szempontból. A tanulási orientációnál elvégzett vizsgálataink eredményei alapján a 3 fő orientáció sorrendje nem változott meg a vizsgált időszakban. Ezt azzal erősíthetjük meg, hogy a mélyrehatoló orientáció értékei a legmagasabbak (lásd disszertáció melléklet 7/a 3. táblázat), ezt követi a szervezett (lásd disszertáció melléklet 7/c 3. táblázat), majd a reprodukáló orientáció (lásd disszertáció melléklet 7/b 3. táblázat). A sorrend 5. osztály elején, 5. osztály végén és 8. osztály végén a „normál” és a „válogatott” osztályokban is ugyanaz. Meg kell említeni, hogy mindhárom fő orientáció gyengül a mérések alkalmával. A „normál” osztályokban az 1. és a 3. mérés között 6 elem pozíciójában történt változás, a „válogatott” osztályokban pedig 5 elemében, mindkét csoportnál a mélyrehatoló és szervezett orientáció erősödését mutatva. Az instrumentális elem értéke a „normál” osztályokban tanulóknál magasabb (lásd disszertáció melléklet 7/d 3. táblázat) 5. osztály elején, 5. osztály végén és 8. osztály végén, mint a „válogatott” osztályokban. Mindkét osztálytípusban csökkennek ezek az értékek 5. osztály végére, majd 8. osztály végére kis mértékű emelkedés figyelhető meg. A szorongási mutatók változását összességében vizsgálva nem találtunk érdemi eltérést a kétféle osztálytípusban. A „normál” osztályok tanulói valamelyest magasabb aggodalom értéket mutatnak mindhárom mérés alkalmával (lásd disszertáció melléklet 8/b 3. táblázat), mint a „válogatott” osztályok tanulói. Mindkét osztálytípusban csökkenés látható az 1-2. mérés között, amely a „normál” osztályokban jelentősebb. A 2-3. mérés között viszont a „válogatott” osztályokban jelentősebb aggodalomszint emelkedés figyelhető meg, míg a „normál” osztályokban ez kismértékű. A „válogatott” osztályokban az emocionális izgalom összetevő értéke magasabb a három mérés alkalmával (lásd disszertáció melléklet 8/c 3. táblázat), mint a „normál” osztályokban. Azonban az idő előrehaladtával mindkét osztálytípusban csökken ez az érték. A vizsgálatok során több – tartalmi és módszertani – kérdés nyitott maradt, ezek megválaszolása már túlmutat jelen dolgozat keretein. Célszerű volna megvizsgálni és elemezni a család hatását is a tehetséggondozásban, ez alapján több nyitott kérdésünkre is választ kapnánk. Ezen túl segíthetné a nyitott kérdéseink megválaszolását az is, ha vizsgálnánk kifejezetten a tehetségesek tanárainak tulajdonságait a tehetséges gyerekek fejlesztésében. Több nyitott kérdésre választ adhatna a tanulók énképének vizsgálata a kétféle osztálytípusban. További kutatásokat kíván az is, hogy érdemben megvizsgáljuk, miért csökken a tanulók (a tehetségeseké is) motiváltsága az iskolai munkára 10-14 éves korban; az általunk alkalmazott módszer ehhez szűk kapacitású volt. In Hungary the talent development in schools started to improve considerably from the second part of the 1980s. The relatively homogeneous groups, in other words ”selected” classes spread from the late 1980s in our country so as they advance the development of abilities and characteristics of children seeming talented and raised to a higher level by dealing with them in special frameworks as out of school activities. The problems rooted in the talent care work of the “selected” classes to be remedied, from the turn of the millennium not only in the literature of pedagogy but also in school practice a view spread that in the course of developing work the talented student shall stay in a natural organizational form, random heterogeneous groups, in the so-called “normal” classes. However, the efficiency of the talent education in “normal” classes is often questioned in practice. Previously there were not any impact assessments based on background factors concerning talent care in the “normal” classes. I would like to make up for this deficiency with my paper. The main goal of our research is to contrast talented children’s development in ”normal” and ”selected” classes at primary school senior section. We tracked and revealed the change of the ”background factors” (general intellectual abilities, motives, learning strategies, anxiety) with the help of psychological impact assessments since these largely influenced the deployment of intellectual talent. We wished to compare our data obtained in the course of examination with the national and international research experiences we have. We have formulated our hypotheses in a separation based on the background factors (general intellectual abilities, learning motives, learning strategies, anxiety) it. We have examined the statements formulated in the hypotheses with the help of a statistical analysis of the data. To process our data as well as to respond our hypotheses we have used the procedures of SPSS 13.0 program (two-way analysis of variance, correlation calculation). During the four years – from the fifth to the end of the eighth classes – we have examined the change of the general intellectual abilities and other background factors (motivation, learning strategies, and anxiety) in the “normal” classes of six settlements. Our examination methods were applying the Raven Standard Progressive Matrix, Kozéki-Entwistle’s learning motivation questionnaire, Kozéki-Entwistle’s learning orientation questionnaire and Spielberger’s anxiety examination at the beginning and at the end of the fifth class, and at the end of the eighth class. Based on a previous similar examination László Balogh gave us the data concerning the “selected” classes in order to use them to compare the results. The data of the two samples: altogether 317 students took part in “normal” classes on the occasion of the first assessment. The number of the participants in the examination decreased to 299 at the second assessment and to 211 at the third assessment. Finally 189 students were left in the analyses concerning “normal” classes. 394, 351, and 420 students of the “selected” classes took part in the examination. 320 students were left for the final analysis whose data lines were complete. My results indicate on the whole that there is a difference in certain indicators between the two examined groups but in respect of the psychological factors examined there is no substantive difference in favour of the ”selected” classes in talent care as opposed to the work in the ”normal” classes. Examining the development of general intellectual abilities in the two kinds of class type we stated that at the beginning of the 5th class the students’ general intellectual abilities in ”selected” classes (see dissertation Annex 5/a Table 3) are already higher than their peers’ in ”normal” classes. The intellectual abilities of the students in the ”selected” classes developed most intensively in the long run than those of their peers in the ”normal” classes (see dissertation Figure 7) – it must be due to the higher level start. Both in the ”normal” and the ”selected” classes the difference of the students’ general intellectual abilities decreases between good and weaker students in the long run. The general intellectual abilities of the two genders showed similar development in the two types of classes. Examining learning motivation the values of the nine motives examined (parental affection, identification, affiliation, independence, competence, interest, conscience, need for order, responsibility) in the ”selected” classes are a bit higher in the case of all three measurements than in the ”normal” classes and decreased in the long run in both class types (see dissertation Annex 6/a, b, c, d, e, f, g, h, i Table 3). In the change of the three main elements - follower, interested, performing - of learning motives we also observed that in the ”selected” classes the values are relatively higher (see dissertation Annex 6/j, k, l, Table 3) on the occasion of all three measurements than in the ”normal” classes and decreased in the long run in both groups. At the ranking of the motivation elements there were changes in the position of seven elements between the 1st and 3rd assessments in the ”selected” classes while the ranking of seven elements changed as well in the ”normal” classes. So the motivation structure of learning was transformed significantly between the 5th and the 8th class and similar changes can be observed concerning content. According to the examination results done at learning orientation the order of the three main orientations remained unchanged during the examination period. We may confirm that the values of deep orientation are the highest ones (see dissertation Annex 7/a Table 3) followed by the organized orientation (see dissertation Annex 7/c Table 3) and the reproducing one (see dissertation Annex 7/b Table 3). The order is the same in the ”normal” and the ”selected” classes at the beginning of the 5th class, at the end of the 5th class and at the end of the 8th class. It should be mentioned that all three main orientations are weakening in the course of the assessments. There was a change in the position of six elements between the first assessment and the third one in the ”normal” classes while in five elements in the ”selected” classes which shows the strengthening of the deep and organized orientations on the whole. The value of the instrumental element is higher for students in the ”normal” classes (see dissertation Annex 7/d Table 3) than in the ”selected” classes at the beginning of the 5th class, at the end of the 5th class and at the end of the 8th class. These values decrease in both class types at the end of 5th class, and at the end of 8th class a risng of a little measure can be observed. When we examined the change of the students’ anxiety, we had that there is no difference between the two types of classes. The students of the ”normal” classes present somewhat higher values in the course of all the three assessments (see dissertation Annex 8/b Table 3) than the students of the ”selected” classes. Decreasing can be seen in both class types, that is more considerable in the ”normal” classes between the first and second measurements. On the other hand the second and third measurements have seen a more considerable anxiety level while this is of small rate in the ”normal” classes. The value of the emotional excitement are higher in the ”selected” classes during the three measurements (see dissertation Annex 8/c Table 3) than in the ”normal” classes. However this value decreases by the time in both class types. During the examinations several questions of content and methodology have been left open, answering them is beyond the frameworks of this paper. It would be worth examining the topic of socialization in more details, particularly family socialization. It could help in responding to our open questions beyond this if we could examine the teacher characteristics of the talented ones in the course of the talented children’s development. The examination of the students’ self-image in both classes could give an answer to some open questions. Additional researches are required to examine substantially why the students’ (including the talented ones) motivation for school work decreases at the age of 10-14; our method applied seemed to have a narrow capacity.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A labdarúgó tehetség kibontakoztatását befolyásoló pszichológiai tényezők vizsgálataOrosz, Róbert; Balogh, László; Máth, János; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori IskolaA doktori disszertációban a labdarúgó tehetség kibontakoztatását befolyásoló pszichológiai tényezőket vizsgáltuk abból a célból, hogy felismeréseinkkel segíthessük a hazai labdarúgó tehetséggondozást, áttételesen pedig általánosan véve a sporttehetség-gondozást. Az értekezésben a sporttehetség (ezen belül a labdarúgó tehetség) fogalmát integratív szemléletbe helyeztük. E megközelítés lényege, hogy a sporttehetség nem egy állandó személyiségvonás, hanem olyan tényező, mely több különböző (intra-, és interperszonális) szintű összetevő dinamikus kölcsönhatása révén formálódik. A labdarúgó tehetség kibontakoztatását befolyásoló tényezőket serdülő és ifjúsági első osztályú nagypályás labdarúgók (N=425) és edzőik (N=21) körében végzett vizsgálattal tanulmányoztuk. Kutatási eredményeink összességében véve alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a lélektani tényezők mind intraperszonális, mind interperszonális szinten jelentős befolyással bírnak a sporttehetség kibontakoztatására. Az edzők és a játékosok véleményeiből kialakított tehetségrangsor alapján azt találtuk, hogy a tehetségesebb labdarúgók a 48 vizsgált intra- és interperszonális pszichológiai tényező közül 27 esetében kedvezőbb képet mutatnak, mint kevésbé tehetséges társaik. Azok pedig, akik a rangsorban a tehetségesek közül is kiemelkednek, bizonyos pszichológiai jellemzőkben még őket is túlszárnyalják. Az intraperszonális tényezők közül leghangúlyosabban a szorongáskezelés, az önbizalom, az önbecsülés, a koncentráció illetve a társas készségek jelennek meg. E jelentős tényezők a hipotézisvizsgálatok során visszatérően együtt, vagy egymással kapcsolatban tűnnek fel. A kapott adatok ezáltal támogatják a rendszerszemléletű modellt, mely szerint az egyes tényezők egymással kölcsönhatásban fejtik ki befolyásukat a sporttehetség kibontakoztatására. Következtetéseink szerint az interperszonális tehetség-meghatározók közül a családi tényezők leginkább a tehetség kibontakoztatásához szükséges háttér biztosításában játszanak szerepet. A család egyrészt anyagi, érzelmi és konkrét tevőleges támogatást nyújt a labdarúgóknak, amely ahhoz kell, hogy egyáltalán bent maradjanak a labdarúgás rendszerében, s eljuthassanak az első osztályú szintig. Másrészt a család megalapozza a személyiségi hátteret is (jelentős szerepet játszik például a sportoló önbizalmának, szorongáskezelésének vagy sikerben való hitének alakulásában). A csapattársak hatása a sportolói karriernek ebben a fázisában direktebbnek tűnik a játékosok jelenbeli fejlődésére nézve. A társas szempontok erős hatásúnak mutatkoznak a tehetségkibontakoztatás szempontjából. A kapott adatok alapján a játékostársak meglehetősen jól érzékelik egymás intraperszonális jellemzőit. Az, hogy a társak kiket tartanak a legnépszerűbbeknek, a legjobb csapatjátékosoknak, a legnagyobb önbizalmúaknak, illetve a legszorongóbbaknak a mérkőzések előtt, összhangot mutatott a játékosok önjellemzésével. A tehetségvélemények erős összefüggést mutatnak a csapaton belüli népszerűséggel, illetve a társas készségekkel. A legtehetségesebb játékosokat elég nagy valószínűséggel a legnépszerűbbek, illetve a legjobb csapatjátékosok közé sorolják a csapatban, továbbá a legtehetségesebbek általában véve kedvezőbbnek érzik táras helyzetüket és viszonyaikat (Szociális énképük szignifikánsan magasabb). Az önjellemzések és a társjellemzések eredményeinek a hipotézisek vizsgálatánál tapasztalt összhangja egyben arra is utal, hogy a labdarúgók őszintén, hitelesen jellemezték magukat a pszichológiai vizsgálóeljárások kitöltésekor. Ez utóbbi állítást megerősíti az a tény is, hogy a Tennessee énkép skála önkritika mutatója a tehetségesebbek és a kevésbé tehetségesek egyetlen statisztikai összehasonlításánál sem mutatott szignifikáns különbséget. A kapott eredmények azáltal támogathatják a sporttehetség integrált, több szintű megközelítésének szükségszerűségét, hogy objektíven rámutatnak arra, hogy a fizikai adottságokon, képességeken túl milyen sok különböző szintű pszichológiai és családi tényező egyidejű megléte szükséges a tehetség kibontakoztatásához. Vizsgálatunk eredményei összhangban vannak a labdarúgók és edzőik tehetségkoncepcióival is, miszerint a labdarúgó tehetség kiteljesítéséhez, a sikeres futballista karrierhez elengedhetetlenül fontosak a megfelelő pszichológiai készségek. A felhasznált pszichodiagnosztikai eljárásoknak a labdarúgó tehetség azonosításában való alkalmazhatóságával kapcsolatban azt találtuk, hogy azok leginkább más eljárásokkal együtt alkalmazva, s a fejlesztő folyamatba ágyazva segíthetik a tehetség-identifikációt. In the PhD dissertation we have focused on psychological factors influencing the development of football-giftedness. Our specific aim has been to further the development of football-giftedness in Hungary, and our general aim has been to further the development of sport-giftedness. The key-point of this approach is that sport-giftedness is not a constant personality-trait; it is rather a factor, which is being formed as a result of a dynamic interaction of numerous components of different (intra- and interpersonal) levels. We have investigated factors influencing the development of football-giftedness; this research has been carried out among adolescent and junior first class football players (N=425) and their trainers (N=21). Results support the hypothesis, that the development of sport-giftedness is highly influenced by psychological factors both at intrapersonal and interpersonal level. Based on the giftedness-rankings formed from the trainers’ and the players’ opinions we have found that the more gifted football players’ have more favourable results in 27 among 48 examined intra- and interpersonal psychological characteristics as comparied to their less gifted peers. Those who outrage also among the gifted according to the rankings have even more favourable results in given psychological characteristics than the latter. The more stressed intrapersonal factors are treating anxiety, self-esteem, self-reliance, concentration, and social skills. These important factors appear together or in connection with each other in the tests of the hypotheses. This means that the results support the model of system-approach which states that individual factors have their influence on the unfolding of sport-giftedness in an interaction with each other. According to our conclusions the familial factors as interpersonal giftedness-determinants assure mostly the background for the unfolding of giftedness. On one hand the family helps the football player financially, emotionally, and literally, actively, without all this the player could not stay in the system of football, and he could not reach the level of first class. On the other hand the family establishes the personal background too (the family plays for example an important role in forming the athlete’s self-esteem, treating of anxiety, or the belief in success). The sport-mates’ influence upon the football-players’ present development seems to be more direct in this phase of the sport-career. Social factors appear to have strong impacts on unfolding of giftedness. Our data show that the football-players perceive their sport-mates’ intrapersonal characteristics quite well. The results of the sport-mates’ opinions – who they consider as being the most popular, the best team-player, the one having the greatest self-confidence, or showing the highest anxiety before sport-matches – have been in harmony with the players’ self-descriptions. The opinions about giftedness have a strong connection with the popularity within the team and with social skills. It is most likely that the most gifted players are perceived as the most popular and the best team-players in the team, and the most gifted feel their own social place and relations more favourable in general. (Their social self-concept is scored significantly higher). The harmony between the results of self-descriptions and peer-descriptions experienced in the tests of the hypotheses refers also to that the football-players described themselves honestly and trustworthily when they filled in the psychological tests. This last statement is confirmed also by the fact that the index of self-criticism in the Tennessee Self Concept Scale did not differ significantly when we compared the more gifted and the less gifted. Our results support the necessity of the integrated and multilevel development of sport-giftedness, because they show objectively that the coexistence of numerous psychological and familial factors of different levels is necessary beyond physical aptitudes and abilities when the unfolding of giftedness is in question. The results of our study are in harmony also with the football players’ and their trainers’ conceptions about giftedness that is certain psychological skills are highly important in the fulfilling of football-giftedness and in the successful football-player’s career. We have examined whether the applied psycho-diagnostic methods can be used in identifying football-giftedness. We have found that these methods applied parallel with other ones, imbedded in the process of development can further the identification of giftedness.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A matematikai képességstruktúra összefüggés-rendszereinek vizsgálataVincze, Szilvia; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Szabadon hozzáférhető Oktatáspszichológiai háttértényezők szerepe a biológiatanítás hatékonyságábanCeglédi, Erzsébet; Balogh, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológiai IntézetA hazai természettudományi oktatás régóta fennálló problémáira napjainkig sem sikerült megnyugtató megoldást találni. Kutatások sora hívta fel a figyelmet diákjaink fokozatosan romló tanulmányi teljesítményére, az elsajátított ismeretek gyenge alkalmazási képességére és a természettudományi tárgyak kedveltségének csökkenésére. Vizsgálatunk célja a csoportmunka biológia tantárgyon belüli alkalmazhatósági körének feltárása és tantárgyi teljesítményre gyakorolt hatásának megállapítása volt. Fontosnak véltük továbbá a pszichológiai háttértényezők egymással való kapcsolatának, illetve tantárgyi teljesítményre kifejtett hatásuknak a tanulmányozását is. A két tanévet felölelő longitudinális vizsgálat öt város középiskolájában zajlott. A kontrollosztályokban hagyományos módon, míg a kísérleti osztályokban csoportmunka keretei között dolgozták fel a diákok a tananyagot. Mind a vizsgálat kezdetén, mind a vizsgálat végén sor került a pszichológiai háttértényezők mérésére. Eredményeink arra hívták fel a figyelmet, hogy a csoportmunka általunk használt formája egyetlen tantárgy keretei között alkalmazva, nem képes érdemben megváltoztatni a diákok teljes iskolai munkájához fűződő motivációs struktúrát. Az eredmények egyértelműen igazolták azt is, hogy – tanulásszervezési módtól függetlenül – a biológia érdekessége pozitív, míg a biológia nehézsége negatív összefüggést mutatott a tantárgyi teljesítménnyel. A diákok válaszai azt tükrözték, hogy a vizsgálat ideje alatt a tananyag érdekessége csökkent, bonyolultsága, nehézsége fokozódott. Ezzel egyidejűleg mindkét csoport tantárgyi teljesítménye romlott. A mindennapi élethez könnyebben kapcsolható anyagrészeknél a kísérleti csoport teljesítménye szignifikánsan (p<0,01) jobb volt, míg a nehezebb témaköröknél (anyagcsere-folyamatok, sejtalkotók) a hagyományos oktatás bizonyult hatékonyabbnak. A tanulási orientáció kérdőív adatai alapján a mindennapi iskolai gyakorlatban is könnyen megfigyelhető klasztereket azonosítottunk. A reprodukáló stratégiát alkalmazók csak mérsékelt sikert értek el, míg a mélyrehatoló, szervezett stratégia alkalmazása még a legnehezebb témaköröknél is kiemelkedő biológia tantárgyi eredmény elérését biztosította. A diákok egy része igyekezett a tökéletes diák képét mutatni. A valóságban azonban ez inkább csak a nevelők elvárásainak való megfelelés igényét és nem a kimagasló teljesítményt tükrözte. A vizsgálat ideje alatt jelent meg a „laza” diákok csoportja, amelynek tagjai elvesztették érdeklődésüket az iskolában tanított dolgok iránt. A tanulási stratégiák alkalmazása összefüggést mutatott a tanulók intelligenciatesztben elért eredményével is. A Raven-tesztben jobban teljesítők körében a mélyreható tanulás, míg a tesztben gyengébben teljesítők körében a reprodukáló stratégia volt a gyakoribb. Bár az eredmények érdekes összefüggésre hívták fel a figyelmet, de a kapott adatokat a nem túl erős korrelációk miatt nem tartottuk elég meggyőzőnek. A kreativitásteszt kitöltésekor is a mélyrehatoló stratégiát alkalmazók jeleskedtek. Vizsgálatunk során a diákok más-más módon viszonyultak a számonkéréskor jelentkező stresszhez. A reprodukáló stratégiát alkalmazóknak nem sikerült megküzdeniük az iskolai elvárások okozta stresszel, míg a „laza” diákok sikeresen csökkentették azt. A mélyrehatoló, szervezett stratégiát alkalmazók többsége sikeresen csökkentette a biológia tantárgyi teljesítményt negatívan befolyásoló aggodalomszintet, de az emocionális izgalom hatását a „laza” diákokhoz képest kevésbé tudták mérsékelni. Úgy tűnik, az emocionális izgalom szintjét csak az elvárásoknak való megfelelni akarás „elengedése” tudja jelentősen csökkenteni. Az adatok együttes elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a csoportmunkát az intelligenciatesztben jobban teljesítők körében alkalmazva, ha az a diákok részéről a tantárgy iránti érdeklődéssel és jó munkaszervezéssel társul, az nagy valószínűséggel jó tantárgyi teljesítmény elérését teszi lehetővé a biológiatanulás során. Az eredmények értékelésekor több alkalommal is megerősítést nyert a diákok megértésre, precíz, pontos tanulásra nevelésének fontossága, valamint a csoportmunka alkalmazásának létjogosultsága a biológiaoktatásban. To date, no adequate, all-compassing solution has been found to the long-standing problems of science education in Hungary. A growing body of research has called special attention to learners’ gradually declining learning outcomes, poor ability to apply their knowledge and the decrease in the popularity of science subjects. The aim of our investigation was to explore the scope of applicability of group work within biology and to assess its effect on academic performance in the subject. We also found it important to study the interrelationships between the psychological background factors and their effect on academic performance in biology. The two-year longitudinal study took place in the secondary schools of five cities. In the control classes the teaching material was processed in the traditional way while in the experimental classes it was done using group work. Psychological background factors were measured both at the beginning and end of the study. Our results highlighted the fact that, used within the scope of a single subject, the type of group work that we applied cannot significantly change learners’ motivation structure related to their overall school work. Our results also clearly proved that, irrespective of the mode of learning organisation, interest in biology showed a positive, while difficulty of biology showed a negative relationship with academic performance in the subject. Learners’ answers suggested that, over the course of the investigation, interest in the subject decreased and its difficulty and complexity increased. At the same time both groups’ academic performance decreased in biology. In the case of materials that are more likely to be linked to everyday life the results of the experimental group were significantly (p<0,01) better while in the case of harder topics (processes of metabolism, cell components) it was the traditional way of teaching that proved more efficient. Data of the learning motivation questionnaire revealed clusters that are also easily observable in everyday school practice. Learners using reproductive learning strategies achieved limited success only whereas use of deep, organised learning strategies secured excellent results in biology even in the most difficult topics. A portion of learners tried to paint the picture of perfect students. In reality, however, this reflected a desire on their part to meet educators’ expectations rather than outstanding results. During the investigation a group of “sloppy” students appeared, whose members had lost interest in what is taught at school. Use of learning strategies correlated with learners’ results on an intelligence test. Learners who performed better on the Raven test were characterized by deep learning strategies while reproductive learning strategies were more common among those who performed poorer on the test. Although the results alerted us to some interesting relationship, we did not find the data we gained convincing enough due to the not too strong correlations. Learners using deep learning strategies also performed better on the creativity test. During our study students reacted diversely to testing-related stress. Learners using reproductive learning strategies were unable to cope with stress caused by school expectations while “sloppy” students successfully reduced it. Most of the learners using deep, organised learning strategies managed to reduce anxiety levels that negatively influenced academic performance in biology but were able to cope with emotional stress to a lesser extent as their easy-going mates. It seems that the level of emotional anxiety can only be reduced significantly by “letting go” of the desire to meet expectations. Joint analysis of the data revealed that, if we used the type of group work that we applied in learners’ groups who performed better on the intelligence test and this was coupled with interest in the subject on the part of the learners as well as good work organisation, it likely lead to better academic performance in biology. Analysis of results repeatedly confirmed the importance of teaching learners to use precise learning with a focus on understanding as well as the relevance of the use of group work in biology teaching.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szocio-emocionális okokból történő alulteljesítés összefüggéseinek vizsgálata az iskolábanHarmatiné, Olajos Tímea; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A tanárképzés megítélése hallgatók és végzettek körébenKocsis, Mihály; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető Tanulásban akadályozott 7-8. osztályos tanulók érzelmi képesség struktúrájának vizsgálata normál képességű tanulókéval való összehasonlítás alapjánRiesz, Mária; Balogh, László; Riesz, Mária; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Pszichológia IntézetAz értekezésben ismertetett kutatás általános célja, hogy a fogyatékosokkal foglalkozó szakemberek, és a fogyatékosokkal foglalkozó pedagógia számára szemléletformáló legyen. A fogyatékos tanulók fejlesztését és a velük való foglalkozást ne csak az átlagtól negatív irányban eltérő képességre, hanem az átlagosra, vagy éppen az átlag felettire összpontosítsák. A kutatás konkrét célkitűzése volt a tanulásban akadályozott és a normál képességű tanulók érzelmi képességeinek összehasonlítása, a vizsgált érzelmi képesség részeinek, összetevőinek részletes elemzése révén. Kérdésfeltevésünk tehát a tanulásban akadályozott 7-8. osztályos tanulók érzelmi képességeire, illetve a képesség összetevőinek sajátosságaira vonatkozott. A tanulásban akadályozott tanulók és normál képességű tanulók érzelmi képességeik összehasonlító vizsgálatában azt vártuk, hogy az érzelmi képességek nem mutatnak szignifikáns különbséget annak ellenére, hogy a két külön csoportba kerülésüket az IQ értékének különbözősége határozta meg. Feltételezzük tehát, hogy az értelmi képességek különbözősége nem vonja maga után az érzelmi képességek különbözőségét a tanulásban akadályozott 7-8. osztályos tanulóknál. A döntést, hogy saját eljárást dolgozzunk ki, megelőzte egy hazai és nemzetközi tájékozódás, a fellelhető vizsgálati eljárok tekintetében. Tanulásban akadályozott tanulók számára is alkalmas metódus az érzelmi képességek vizsgálatára nem lelhető fel. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében tehát kifejlesztettünk egy vizsgálati eljárást, melyet alárendeltünk vizsgálati céljainknak, viszonyítási alapul a normál képességű tanulókat vettük alapul. A vizsgálati eljárás tudományos hátterét egy képesség alapú érzelmi intelligencia modell alkotta, mely négy részképességet jelöl meg a meghatározásban: 1. érzelmek felismerése; 2. érzelmek megértése és róluk való gondolkodás; 3. saját és mások érzelmeinek kezelése; 4. érzelmek bevonása az észlelési és gondokozási feladatokba. A tanulásban akadályozott tanulók és normál képességű tanulók érzelmi képességeiket összehasonlító vizsgálatában azt vártuk, hogy az érzelmi képességek nem mutatnak szignifikáns különbséget annak ellenére, hogy a két külön csoportba kerülésüket az IQ értékének különbözősége határozta meg. Feltételeztük tehát, hogy az értelmi képességek különbözősége nem vonja maga után az érzelmi képességek különbözőségét a tanulásban akadályozott és normál képességű 7-8. osztályos tanulóknál. Tendenciózusan beigazolódott a kutatás azon várakozása, hogy azokban a feladatokban van különbség a két minta között az érzelmi képesség struktúrában, ahol gondolkozási feladatokkal is összekapcsolódik az érzelem. A tanulásban akadályozott tanulók intenzívebben élik meg a helyzeteket érzelmileg, a normál képességű tanulók pedig árnyaltabb érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak. Az alapérzelmek részvétele a válaszokban nagy százalékban hasonlóságot mutatott a két mintánál. Várakozásunkkal ellentétben tehát nagyobb különbségek vannak a két minta között az érzelmi képességek tekintetében. Az összehasonlítás azonban eltérő szocio-kultúrális háttér mellett történt, tehát a következtetések levonásánál ezt figyelembe kell venni. Megjegyzendő azonban, hogy eltérés nem a mintavétel hibája, a mintavétel törekedett a teljes populáció leképezésére, ez esetben elgondolkoztató a kétféle minta szüleinek iskolázottsága közötti óriási különbség. Kutatásunkban igyekeztünk azonos szociokultúrális háttér paraméterei közül a szülők iskolázottsága tekintetében azonosságot biztosítani az összehasonlításokban. Tendenciájában annál jobban csökken a szignifikáns különbségek száma a két mintában az érzelmi képességek részképességeinél, minél magasabb az anya iskolázottsága. Az elemszámok azonban az alacsony és magas iskolázottság esetében viszonylag alacsonyak voltak, ezért a következtetések levonásánál ezt figyelembe kell venni. Az apa iskolázottsága tekintetében hasonló a helyzet. A fiúk és lányok érzelmi képességei szignifikánsan különböztek a nemi szerepektől függő szituációkban. A lányok jobban átérezték a fiúk érzelmeit, mint fordítva. A kutatás végző konklúziója, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni az érzelmi képességek fejlesztésére. Amennyiben a szülői háttér ezt nem tudja biztosítani, akkor a pedagógia feladata a tanulásban akadályozott tanulók érzelmi nevelése. A tanulmányban három lehetséges fejlesztési módszert mutattunk be, az örömtréninget, a pszichodrámát, és a drámapedagógiát. Az enyhe értelmi fogyatékosok érzelmi megközelítése könnyebb, mint a kognitív út. Az értekezés elméleti hátterének áttekintése mutatja, hogy az értelmi képességek fejlődése irányába is hat az érzelmi képességek fejlődése. Amennyiben egyenlő esélyt teremtünk a normál képességű tanulók és tanulásban akadályozottak számára, - akár vizsgálati eljárás tekintetében is - akkor lehetséges tehetségeseket keresni az utóbbi populáció tagjai között is. The general aim of the research is to modify the approaches of experts who deal with handicapped children and pedagogy. The development and dealing with these children must be improved up to the average or even better than average. We would like to modify the approaches of the experts who deal with these gifted children, partly to take account of the handicapped population, and partly to make them use appropriate definition for talent and method of examination for this target group. The approximation of the notion of talent must contain the area of emotional abilities. The specific aim of our study is to chart the emotional structure of mentally handicapped 7th-8th form pupils. As a base of comparison we examine the similarities and differences in the tests of 7th-8th form pupils with normal abilities. To help reach this specific aim, there is a working-method (which was made up for this particular research) that mentally handicapped learners can use too, „the questionnaire and CD that examine emotional abilities”. Thus, the practical aim of the research was to create a usable, appropriate method that examines emotional abilities, that is not only a completion but it is capable to examine mentally handicapped learners by its special features. And with these features it is unique in methodology and it ensures equal opportunity for these children in examination. The method of examination contains projection of photos, portraits, some segments of music and 1 and 2-minute video scenes. Besides, a questionnaire belongs to them that refers to the emotional background of these scenes and segments. Pupils watch the screen and answer the questions that belong to these scenes. The questionnaire contains 60 questions and it examines 4 parts of the emotional abilities. The specific aim of the research was to compare the emotional abilities of pupils with normal abilities and handicapped pupils, then we examined the result as a part of their abilities. We expected the emotional abilities to be similar to each other, though it depended on their IQ into which group they got. Let us presume that the difference in their IQ does not influence the difference in emotional abilities in the case of 7th-8th form pupils. (n=986). In connection with parts of abilities we did not expect an significant difference in recognising emotions but as soon as they have to use emotions in the progress of thinking, there, indeed, will be a difference (that is in the deeper structure of emotional abilities). In short, according to the data, we can tell the structure of emotional abilities of mentally handicapped children differs from children with normal abilities’ in the 7th-8th grade in answering the momentary situations (pupils with normal abilities think of the consequences too). Pupils with normal abilities name emotions that also refer to the other people, while mentally handicapped children name the ones that refer to only themselves. Thus, our exceptions are fulfilled; there is a difference in the emotional structure in those models where emotions are connected to the progress of thinking. Mentally handicapped pupils live the situations through more intensively, the ones with normal abilities show more shaded demonstrations of emotion. The participation of essential emotions is quite similar of the two groups. Contrary to our expectations, there are more significant differences between the emotional abilities of the two groups. But the comparison took place in differing socio-cultural backgrounds, therefore we must take account of it when drawing the consequences. As we could see, the higher education the mother has, the less significant differences occur in parts of emotional ability. It is true for the education of the father, too. The emotional ability of girls significantly differed from boys in many aspects, mainly in questions of sexual roles. Girls can identify with boys’ positions more easily. In the end of the research we present three methods that improve emotional ability; Training of Pleasure, Psychodrama, pedagogy of drama. In the end of the research suggest more ways to continue the study.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Tanulási hatékonyság fejlesztése a felsőoktatásban csoportos tanácsadás módszerévelDávid, Mária; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A tehetségazonosítás problémái a vélemények és a teszteredmények összefüggése kapcsánMező, Ferenc; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A természettudományos problémamegoldás és befolyásoló tényezőinek összefüggései a középiskolábanRevákné, Markóczi Ibolya; Balogh, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskolaTétel Korlátozottan hozzáférhető A zenei ismeretek és képességek fejlődése az alsó tagozatos életkorbanTúrmezeiné Heller, Erika; Balogh, László; Heller, Erika; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Pszichológia IntézetKutatásunk a zenei ismeretek, a zenei észlelés, az éneklési képesség és a kottaírás-olvasás képességeinek összefüggéseit és fejlődését vizsgálja a magyar iskolai zenei nevelés kontextusában. Bár az alsó tagozatos korosztályban számos hazai és külföldi eredmény született a zenei észleléssel kapcsolatban, nem folytak olyan kutatások az alsó tagozatos korosztályban, amelyek az éneklés és a zenei írás-olvasás képességét céloznák. A zenei fejlődést saját kidolgozású feladatrendszerrel mértük, amely az általunk kidolgozott képességstruktúrára épül. A zenei képességek sajátosságainak szélesebb körű feltárása céljával vizsgáltuk továbbá bizonyos háttértényezők szerepét is. Az általános intellektuális képességeket, a problémamegoldást, a verbális és vizuális memóriát, a figyelmet, a tanulási attitűdöt és a tantárgy iránti érdeklődést vizsgáltuk. Kitértünk továbbá az oktatás és a biológiai nem szerepére is. Mintánkat 302 fő alkotta. A vizsgálat időtartama alatt a gyerekek 13,6 százaléka vett részt folyamatosan zeneiskolai képzésben. Longitudinális vizsgálatunkban a zenei fejlődést a diákok 2. osztályos korától 4. osztályos koráig évente mértük. Valamennyi egyéb vizsgálatot a 4. osztályban végeztünk, és az akkori zenei teljesítményük képezte az összehasonlítás alapját. Eredményeink szerint a zenei ismeretek területén a dallami ismeretek összetettségük miatt kezdetben nehezebbnek bizonyultak, de mégis zökkenőmentesebb volt elsajátításuk, mint a ritmikai ismereteké. A ritmikai ismeretekről több szempont alapján bebizonyosodott, hogy a tananyag elrendezése e területen kedvezőtlen. A zenei észlelés, amit a hallás utáni diszkrimináción keresztül vizsgáltunk, gyorsabban fejlődött a dallam és a ritmus területén, mint a harmónia, a hangerő és a hangszín észlelése. Ezt annak tulajdonítjuk, hogy előbbiekre a zenei írás-olvasás kapcsán több figyelmet fordít az oktatás. A hangszín és a hangerő észlelése eredményeink szerint kevéssé tekinthető zenei képességnek. A hallás utáni éneklés fejlődésében a gyakorlás kiemelkedő fontosságú. Azt tapasztaltuk, hogy az éneklési képesség kevéssé jó előrejelzője a zenei képességek általános színvonalának, erre a dallamírás képessége a legalkalmasabb. A zenei jelrendszer és az éneklés közti kapcsolat realizálása a vizsgált mintában rendkívül alacsony szinten áll, amit annak tulajdonítottunk, hogy a heti egy énekóra nem elegendő a jel és a hangzás közti asszociációs kapcsolat kialakítására. Bár a zenei írás-olvasás teljesítményében kevéssé teljesültek a tantervi követelmények, maguk e tevékenységek mégis fontosnak bizonyultak a zenei megismerés folyamatában. Az általunk vizsgált általános intellektuális képességek közül az intelligencia kiemelkedően fontos, szerepe úgy nyilvánul meg, hogy alacsony szintje akadályozza a zenei terület fejlődését. A motivációs tényezők legkevésbé az énekes tevékenységekkel mutatnak összefüggést. A biológiai nem hatása abban nyilvánul meg, hogy a lányok az ismerettartalmú képességekben jobban teljesítenek, mint a fiúk. A két nem fejlődésének üteme azonban nem tér el egymástól. Az oktatás jelentőségét az bizonyítja, hogy a különböző iskolai osztályok tanulóinak, illetve a zeneiskolai képzésben résztvevőknek nemcsak a teljesítményük, de fejlődésük üteme is szignifikánsan eltér. Kutatásunk jelentőségét abban látjuk, hogy az általunk vizsgált zenei ismereteket, képességeket rendszerünk egymástól elkülöníthetővé teszi, lehetővé téve így a mélyebb összefüggések feltárását és a fejlődési folyamat újabb aspektusból való megközelítését. Új elemet jelent, hogy rendszerünk a zenei képességek fejlődését az iskolában elsajátítható ismeretek összefüggésében vizsgálta, ami segítette a folyamat speciális szempontú szemléletét. However, in the past fifty years this issue has been left out of the focus of music psychology. Our research focuses on the development of and the connection between musical knowledge, musical perception, singing ability and note-reading and writing in the context of the Hungarian elementary-school education of music. Although there have been a lot of findings in Hungary and abroad in connection with musical perception, no research has yet been conducted in this age-group focusing on the abilities of singing and note-reading and writing. Musical development was measured by an espescially developed task-sheet based on an ability-structure prepared by us. We also examined the role of certain background factors in order to get a broader perspective on the qualities of musical abilities. General intellectual abilities, problem-solving abilities, verbal and visual memory, attention, learning attitudes and subject-motivation were measured. We also expanded our study on the role of education and gender. Our sample was made up of 302 people. During the course of our study 13,6% of the children received music education in music schools. Musical development was examined in a longitudinal study starting in grade 2 until grade 4 on a yearly basis. All other studies were carried out in the 4th year and comparison was made on the basis of their musical achievement in that year. According to our findings, in the area of musical knowledge the knowledge of tunes proved to be more difficult at the beginning due to their higher level of complexity – however, they were more easily acquired than the knowledge of rhythm. As far as the knowledge of rhythm is concerned, the curriculum for this area turned out to be inefficiently arranged in many ways. Musical perception measured by discrimination after hearing developed more quickly in the areas of tune and rhythm than the perception of harmony, volume or tone. This is due to the fact that more attention is paid to the former in the education of musical reading and writing. According to our findings, the perception of volume and tone can hardly be regarded as musical ability. In the area of singing after hearing, practice is of crucial importance. We found that singing ability is a weaker predictor of the general level of musical abilities, the best predictor being the ability of tune-writing. The realization of the relationship between the sign-system of music and singing is on a very low level in the examined sample, which is due to the fact that one music lesson a week is insufficient for developing an association between sign and sound. Although in the performance of musical reading and writing the requirements of the curriculum were not fully fulfilled, these activities proved to be significant in the process of musical cognition. Among the general intellectual abilities measured, intelligence was of crucial importance - its low level hinders the development of musical abilities. Motivational factors have the least to do with the activity of singing. The effects of gender are clearly shown in the fact that girls perform better than boys in abilities based on knowledge-content. The rate of development on the other hand shows no difference between boys and girls. The importance of education is shown by the fact that students coming from different classes or receiving education in music schools display a difference not only in their performance but in their rate of development as well. The significance of our research lies in the fact that our system makes the examined musical knowledge and abilities discernable, thus making it possible to explore the underlying connections and to approach the process of development from a new perspective. It is a novelty that our system examined the development of musical abilities in relation to the acquirable knowledge, which helped to observe the process from a special point of view.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A zenei tehetség fejlődését és kibontakozását befolyásoló tényezők vizsgálataRózsa Lászlóné Szabó, Dóra; Balogh, László; Szabó , Dóra; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Pszichológia IntézetÉnek-zene tanárként, tehetségfejlesztő szakértőként és négy zeneművész gyermekem anyjaként fordult figyelmem a zenei tehetségfejlesztés irányába. Vizsgálatomban azt a célt tűztem ki, hogy tehetségfejlődést elősegítő tényezőket tárjak fel zenei tehetségek csoportjában, az alkalmazott pszichológia aspektusából nézve. Vizsgálati csoportomat a középfokon komolyzenét, főként hangszeres zenét tanuló 17-19 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalok alkották (N=313), akik Magyarország nyolc zeneművészeti szakközépiskolájának utolsó két évfolyamán tanultak. Ezekbe az intézményekbe zenei illetve hangszeres felvételi vizsgán megfelelt, tanulmányaikat már ott 3. illetve 4. éve folytató fiatalok tanulnak, így nem volt értelme zenei tesztek alkalmazásának. Kérdőíves adatfelvétellel a hangszerválasztást, a családi hatásrendszert és segítést, a pályaorientációt, a gyakorlást, a saját fejlődésükhöz igényelt támogatást, tevékenységeik hierarchikus értékrendjét és addig elért eredményeiket vizsgáltam. E mellett három teszt felvételére is sor került, ezek az Eysenck Personality Qestionnaire (EPQ) felnőtt változata, a SUPER – féle munka – érték kérdőív, és a Gordon – féle Survey of Interpersonal Values, (SIV). Az adatokat SPSS statisztikai programmal értékeltük. Dolgozatomban először igyekszem áttekinteni a szakirodalom értékes megállapításait a témában. Feltárom a tehetség és a zenei tehetség fogalmát, és kísérletet teszek egy szimbolikus zenei tehetségmodell megalkotására, amit „ház-modell”-nek nevezek. Belül, az ablakokban ábrázolva látszanak a személy általános és specifikus adottságai, képességei, tulajdonságai, személyiségjegyei, melyek alkalmassá tehetik a zenei tehetséggé válásra. Maga az épület a külső környezet, amely körbeveszi, óvja és segíti a személyt. Elemei a család, mint a ház alapja, a szerkezet: az intézmények és tanárok, a társak és kortársak, az eredmények a teljesítményben, és a felfelé kicsúcsosodó tető: a versenyek és management, mint a kiteljesítés útjai. Saját megfogalmazásom szerint a zenei tehetség a jó zenei adottságokkal rendelkező, optimálisan és mentálisan egészségesen fejlődő személy, aki megközelíti, vagy eléri zenei képességeinek felső határát, mely kimagasló zenei teljesítményben nyilvánul meg. A zenei tehetséget korai életkorban fel lehet fedezni. A hangszertanulás is korai életkorban kezdődik. Vizsgálati mintánkban azok, akik versenyeredménnyel dicsekedhetnek, szignifikánsan hamarabb kezdtek el hangszerükön tanulni. A genetikai öröklődésen túl a szociokulturális hatások jelentőségét mutatja, hogy a vizsgálati személyek családjának 77%-ban van zenész családtag. A zenész szülők esetében jelentősen gyakoribb, hogy saját maguk kezdik tanítani gyerekeiket, szinte minden lehetséges módon támogatják őket, és közöttük gyakoribb a versenyeredmények megszerzése is. A tanulók a szorgalmat és a kitartást tartják legfontosabbnak saját fejlődésükhöz. A gyakorlás áll tevékenységeik között az első helyen. Akik az átlagosnál is többet gyakorolnak, azok között szignifikánsan többen készülnek zenei pályára. A versenyeredményt elértők tanítási időn kívül több idővel növelik a gyakorlásra szánt időt, mint a többiek. A személyiségvizsgáló tesztek azt mutatták, hogy a teljes minta extroverzió pontszáma szignifikánsan magasabb nőknél és férfiaknál is, mint a magyar átlag. Az emocionális labilitás tekintetében a férfiak értéke haladja meg a magyar átlagot, és a hangszercsoportoknak van befolyásoló szerepe (az énekesek esetében mutat magas értéket). A legjelentősebb eltérés a szociális kívánatosság tekintetében van. Ez a megszokott viselkedési formák elutasításában nyilvánulhat meg, ami életkori sajátosságként is értelmezhető. A Gordon teszt alapján a függetlenség hat intézményben magas a lányoknál, az alkalmazkodás és a támogatási igény átlagos, a vezetés iránti igény és a jóindulat alacsony. A fiúknál is alacsony a vezetés iránti igény, a többi terület átlagos, csak egy-egy intézményben van eltérés a magas illetve az alacsony kategóriába. Az elismerés iránti igény alacsony a fiúknál és a lányoknál is. A munkaértékekben az esztétikai értékek megítélése kap jelentős szerepet, eltérően a kortársak általi hierarchikus rangsortól. A tanulók 84 %-a zenésznek készül. Ezen belül sokféle lehetőség adódhat. A szólóművésszé válást az eredményekkel rendelkezők többen preferálják. A nemek között nem voltak jelentős eltérések, de megállapíthatjuk, hogy vannak nőies és férfias hangszerek, s uniszex választások. Az eredmények értékelése során választ adok hipotéziseimre, s megfogalmazom a vizsgálat tanulságait. Legfontosabb megállapításként, hogy nem ebben a korosztályban és iskolatípusban dől el, hogy ki válik igazi tehetséggé, de előremutató jelek vannak, s ezek erősödése illetve erősítése segítheti a kibontakozást, és sikeressé válást. The subject of this dissertation is investigation of conditions favoring the development of musical talents. Certain aspects of applied psychology have been used in my approach. I have been a teacher of music, an expert of training talented musicians, and in addition, I have raised my four children to become successful professional musicians. I have investigated a group (N=313) of 17-19 years old students of classical music, mostly instrumentalists. They were students selected from eight music schools in Hungary, in their last years of studies, at the stage of making their carrier choice. The students of these schools have already passed rigorous admissions tests, they have studied 3-4 years in music school, therefore, musical testing was not needed. Choice of instrument, effects of family conditions, carrier-orientation, practicing habits, development-support systems, the hierarchical value system of their activities and their achievements were evaluated using questionnaries. In addition, I have applied three other tests: The Eysenck Personality Questionnaire (EPQ) for adults, the SUPER work/value questionnaire, and Gordon’s Survey of Interpersonal Values, (SIV). The collected data was evaluated by the SPSS statistical program. In the introduction of my dissertation I have surveyed the relevant literature of the field. Reflections were made on the definition of musical talent, and I have attempted to construct a new model – the „house model” – for musical talent: looking in through the windows one can see the general and specific characteristics of the person, his/her abilities for the development of musical talent. The house itself is the environment that protect and help the person to develop. The family is the foundation of the house, the frame is the institutions, the teachers and colleagues. The housetop is the competitions, the management, favoring and leading to self-fulfillment. In my definition the musical talent is a person with good musical endowments, who is able to develop optimally and mentally, to reach her/his upper limits of musical abilities, leading to outstanding musical performance. The musical talent can be discovered at an early age. Playing an instrument also starts at an early age. In our samples successful students started playing their instrument significantly earlier, compared to those with less success. Beyond genetic endowment, the significance of socio-cultural setting is suggested by the fact that 77% of the music students had musicians in their family. Musician parents frequently start teaching their children at an early age, supporting them by all possible means, which may bear fruit in successful competitions. The opinion of the students is that diligence and persistence is the most important for their development. They list practicing as their number one activity. The students who practice more than average have significantly greater chance to become professional musicians. The ones who win competitions practice more in their free time. Personality testing has shown that the extroversion rating of the investigated sample is significantly higher than the Hungarian average in both the female and male groups. Regarding emotional instability the male group of the sample rates higher than the average, depending on the chosen instrument (singers rating higher). The difference is most significant regarding social attractiveness. This is can be regarded as an age-related phenomenon, a pattern which may manifest itself by the rejection of normal behavior. The Gordon test has indicated in six schools, that independence of female students rates high, compliance and need for support is average, the need for guidance and benevolence rating is low. The male students have also low need for guidance; the rest of the measured characteristics is average. The need for recognition was shown to be low for both male and female students. Regarding the high and low ratings, one school showed differences from the other six schools. Regarding work values, the esthetic judgments play an important role. In this Regard, the ranking hierarchy of the students is different from that of the non-musicians. The majority (84%) of the students want to be musician. The students with demonstrated success more frequently have aspirations to become solists. Although the difference was not significant, it can be stated that there are feminine and masculine choice of instruments, and there are unisex choices. Based on the evaluation of the results my hypotheses have been answered and conclusions have been reached. The most important conclusion: the studied age-group is not decisive to determine who shall be an outstanding musical talent, but there are predictive indications in this group. Strengthening the talent and supporting its unraveling may further the students to become successful professional musicians.