Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

Filozófia
(programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
Neveléstudomány
(programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
Pszichológia
(programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
Szociológia és társadalompolitika
(programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 303)

Szabadon hozzáférhető
A 20. századi zene kritikai fordulata eszmetörténeti kontextusban
(2016) Karap, Zoltán; Rózsa, Erzsébet; Csobó, Péter; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
Ha a zene fogalmunk kitágítható oly mértékig, hogy a zene fenoménjének immár nem szükséges feltétele a zenei fenomén, akkor a zene azonosítási folyamatának esszenciálisan kell megváltoznia, ami azt jelenti, hogy a zenéről a XX. századig folytatott tudományos beszédmódot és a zenetörténetet mintegy zárójelbe kell (vagy lehet) tenni, s helyette új módszerrel kell (vagy új módszerekkel is érdemes) közelíteni a zene jelenségéhez, vagyis kultúrájához. Doktori értekezésem kiindulási pontját épp ez a lényegében filozófiai probléma adja: miként tudjuk zárójelbe tenni a zenetörténet és zeneesztétika történetének több ezer éves tradícióját? Egyáltalán mi az, amit zárójelbe kell tennünk zenehallgatás és zeneértelmezés közben, mi az, amit feltétlenül kerülnünk kell? Milyen útmutatásokat adnak kezünkbe maguk a zeneszerzők? Milyen viszonyban állnak a XX. századi avantgárd művek a zeneszerzők saját interpretációival, a művészetfilozófia általános ontológiai és befogadás-esztétikai leírásaival; milyen kölcsönhatások figyelhetők meg más művészeti ágakkal, különösképp a zene festészettel alkotott relációiban? Mennyiben játszanak döntő szerepet a zene elméletében és gyakorlatában a tág értelemben vett vallási, politikai diskurzusok? A zenei hangnak volt-e valaha is csupán annyi célja, hogy az érzékiség dimenziójában valami önmagáért való esemény kiváltója legyen? Elképzelhető-e a zene előtti zenének egy olyan stádiuma, amelyben a hangzó jelenségekhez nem tapad valamiféle mágikus hasznossági képzet? Voltak-e valaha is szerényebb komponisták és előadók, mint az aleatorikus zene képviselői, akik a hangokat önmagukért szólaltatják meg? És vajon sikerülhet-e ilyesmi bárkinek? Ezekre és még számos hasonló kérdésre keresem a választ egy olyan eszmetörténeti konstrukció keretén belül, melynek vázát a zenei disszonanciával kapcsolatos kultúrtörténeti, zenetörténeti és filozófiai reflexiók szinkretista elemzése alkotja. Abból az értelmezői pozícióból indultam ki, miszerint az a zene, amelyet ma szeretünk és értünk, döntően befolyásolja a múlt zenéjéről gondoltakat, miközben a múlt zenéjének értelmezése döntő befolyással volt és van a jelen zenéjének kialakulására. Az értekezés ezért két nagyobb egységből áll. Az első részben megkísérlem a jelenkor előfeltevéseivel áttekinteni a nyugati filozófia és zenetörténet legfontosabb fogalmait (zenei hang, kompozíció, szakrális és profán, a kellemesség problémája, a dionüszoszi-apollói stb.), vagyis egy olyan történet legfontosabb eseményeit, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, miként válhatott a nyugati zene történetének részévé pl. John Cage ún. csöndműve és az amerikai experimentális zene kultúrája vagy épp a bruitizmus. Az értekezés második részében, az első részben kifejtettek alapján a nyugati zene metafizikai tradíciójának folytatásaként (a nyugati zene önkritika-kísérleteként) próbálom értelmezni az avantgárd és neoavantgárd zeneművészetet, s amellett próbálok érvelni, hogy a zenei disszonanciákkal és zajokkal kapcsolatos beállítódásunk a jövőben nem csupán egy új típusú hangérzékelés elsajátításában, de egy kevésbé metafizikai alapokon nyugvó és toleránsabb kultúra előmozdításában is fontos szerepet játszhat. If the music doesn’t already consist of musical sounds, then our listening habits has to change essentially. This means that the music philosophy ideas up to till now, maybe can remain in brackets, and instead it could approach with new methods to the cultur of music. This esentially philosophical problem gives the starting point of this dissertation: How can we put in brackets the more thousands years old music tradition and music history? At all what is that we have to put in brackets during listening music, and during the music interpretation? What is that we have to avoid? Which kind of instructions has given by composers into our hands? What is the connection among the 20’th century avant-garde works and the composer’s self-interpretations, among the 20’th century works and the ontological and reception-aesthetic description of art-philosophy. Which kind of interaction are noticeable with other arts, specially with the painting? How much have decisive role of the religious, political, sexual-political discourses, in the music theory and in the music practice? Was ever the purpose of the musical sound, to be an event for its own sake? Does a kind of stage imaginalble of the music before music, wherein doesn’t stick to the sounding phenomenon some magical usefulness. Where more modest componist and players ever existed, than the representatives of aleatory music, whose sounding the voices only for its own sake? Can anyone be successful in something like this? I am looking for the answers to these and similar questions, within the framework of cultur historical construction, wherein the focus is the analysis of musical dissonance. I had started from the interpretive position, that says the music which we are like and understand, decisively has influence what we think about the Music of the Past, while to interpret the Music of the Past also decisively had (and still has) influenced the Music of Present. Therefore the dissertation consist two parts. In the first part, I have tried to rewiev the most important terms of the western philosophy and music history, with the contemporary perspective (music sound, composition, sacral and profan, the problem of pleasant, Dionysian – Apollonian etc.), so I have searched the most important event of that kind of story, which could explain how become John Cage’s silence work and the american experimental music culture or the bruitism the part of the western music’s history. In the secound part of the dissertation -based what I explained in the first part- I try to interpret the neo-avantgarde and avant-garde music art, as the continuation of western music culture’s metaphisical tradition, and I argue that our connection and attitude with the musical dissonances and noises, in the future can play an important part not only in the acquirement of new type sound perception, but to establishing a more tolerant culture.
Szabadon hozzáférhető
A ciorani Jézus-kép töredékessége
(2023) Bilibok, György; Angyalosi, Gergely; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
A disszertáció témája Emil Cioran: (1911 április 8 – 1995 június 20) román származású francia filozófus Jézusról alkotott képének vizsgálata, viszont ez olyan szoros összefüggésben áll Istennel, ősbűnnel, megváltással, kereszténységgel, szentekkel, emberrel, filozófiával kapcsolatos ciorani gondolatokkal, hogy az ezekkel való foglalkozás elengedhetetlen a Jézus kép megértése szempontjából. Ezért a disszertációban külön fejezetekben foglalkozunk Cioran filozófiáján túl, a buddhizmushoz, gnoszticizmushoz, kereszténységhez és mindezek témáinak ciorani megközelítéseivel. Főleg a nietzschei párhuzamokot és eltéréseket emeljük ki a ciorani filozófia, és a kereszténység – azon belül pedig a Jézus kép – viszonylatában, ugyanis a szakirodalom jellemzően Nietzschével hasonlítja össze Ciorant. Nem hagyjuk figyelmen kívül ebből a szempontból a másik jelentős filozófust sem, aki nem más, mint Kierkegaard. Hipotézisünk, hogy Cioran esetében a legfontosabb fogalom a töredékesség, mert ez alapján közelíthető meg úgy a ciorani filozófia, mint a ciorani Jézus kép. A ciorani töredékesség szubjektivitás által meghatározott viszonyulást jelent, amelyet az ambivalencia és ellentmondásosság ellenére is egységes gondolati tendencia jellemez. Ez a töredékesség határozza meg Cioran filozófiához, illetve a különböző vallásokhoz (buddhizmus, gnoszticizmus) és azok témáihoz való viszonyulást is. Cioran gondolkodásában Jézus az ember és az Isten közti kapcsolat lehetetlenségének egyik legfontosabb kifejező alakja. Jézus vonatkozásában az emberi oldalra figyel, ezen belül is a magányra, boldogtalanságra, tévedésre, haszontalanságra, elkülönültségre, ürességre, szenvedésre és az említettek elől való menekülésre, egyszóval azokra a ciorani lényegekre, amelyek alátámasztják az ember önmagába zártságát. A ciorani Jézus képet, amelyben tulajdonképpen az egész ciorani filozófia összpontosítható a töredékesség fogalma által és amely téma a többi témával való foglalkozásra is késztetett, az inspiráció, a kétely, a szenvedés, a semmi, a szubjektív tapasztalatok, a hatalom akarása, a megváltás fogalmain keresztül közelítettük meg. A disszertáció eredetisége Cioran Jézus képének vizsgálatában áll, ugyanis tudomásunk szerint ezzel a témával más nem foglalkozott, olyan értelemben, hogy külön tárgyalja és összefüggésbe hozza a ciorani filozófiával, annak aspektusaival és fő témáival. A szakirodalom és az általunk feltárt ciorani töredékesség, amely a filozófus Jézus képére jellemző és amely a filozófiai és speciális értelemben vett krisztológiákkal való összehasonlítás által is feltárult, sajátságos helyet biztosít Cioran számára a szubjektív-egzisztencialista filozófián belül. Ezt a filozófiát leginkább a szubjektivitás, töredékesség és ambivalencia jellemzi.
Szabadon hozzáférhető
A civil kezdeményezésű társadalmi innovációk működési mechanizmusai és társadalmi beágyazottsága Magyarországon
(2022) Paczári, Viktória; Czibere, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A társadalmi innovációk vizsgálata a tudományos szcéna bonyolult, de szükségszerű kutatási területei közé avanzsálódott az elmúlt években. Ennek okait egyebek mellett a társadalmi problémák megoldatlanságában, társadalmi csoportok különböző gazdasági hatások okozta lemaradásában, valamint az addig alkalmazott megoldási képletek alkalmatlanságában kereshetjük. Társadalmi innovációnak tekinthetünk minden olyan kezdeményezést, amely egy-egy csoport szükségleteinek kielégítését, problémáinak kezelését célozza meg valamilyen innovatív eszköz segítségével. Az ilyen típusú kezdeményezések a legtöbb esetben a közösség bevonásával, cselekvőképessé tételével zajlanak, ideális esetben pedig üzleti szemlélettel egészülnek ki. A magyarországi társadalmi innovációs körkép nagyon színes, nehézségektől hemzsegő képet mutat, hiszen az innovátorok egy definiálatlan műfajban, folyamatosan változó, sokszorosan terhelt szabályozási és társadalmi környezetben próbálnak érvényesülni. A dolgozat alapjául szolgáló vizsgálatban kvantitatív kutatási eszközök segítségével a magyarországi társadalmi innovációs szféra megismerését tűztük ki célul. A kutatás feltáró jellegéből adódóan a vizsgált kezdeményezések általános jellemzőinek megismerésére törekszik, elsősorban a létrejöttük és működésük körülményeire és kereteire fókuszál. Dolgozatomban a társadalmi innováció elméleti hátterének áttekintésére, a hozzá kapcsolódó, legfontosabb megközelítési lehetőségek ismertetésére és saját kutatási eredményeink bemutatására tettem kísérletet. A társadalmi innovációk jelentősége az utóbbi időben nemzeti és globális szinten is nőtt, ezt kiválóan illusztrálja a folyamatosan bővülő, színes szakirodalmi háttér. Ugyan egységesen elfogadott definícióról, elméleti háttérről továbbra sem beszélhetünk, sok ilyen aspektust ismerhetünk meg, melyek egy jövőben széles körben elfogadható fogalom alapjául szolgálhatnak. Dolgozatomban a különböző megközelítéseket figyelembe véve társadalmi innovációként értelmezem azokat a kezdeményezéseket, amelyek valamilyen (termék, szolgáltatás, piac, folyamat) újdonságot tartalmaznak, és a társadalom javítását szolgáló céllal jönnek létre, a társadalom cselekvőképességének fokozásával. Fontos tulajdonságuk a hatékonyság, ugyanis korábbi módszereknél eredményesebben reagálnak a társadalmi szükségletekre. A kutatás során a társadalmi innovációk működése mellett annak társadalmi vonatkozásait és összefüggéseit is vizsgáltam. A társadalmi-politikai környezet meghatározóságát a dolgozatban bemutatott elméletek és korábbi kutatások mellett a vizsgálat eredményei is igazolták. A szakirodalom és az empirikus eredmények tanulságai alapján kiemelkedő fontosságú az innovációbarát környezet szerepe az újító tevékenységek kialakulásának szempontjából, emellett jelentősen befolyásolja a társadalmi innovációk helyzetét a szabályozási környezet, a civil társadalom erőssége és a forrásszerzési lehetőségek rendelkezésre állása is. Dolgozatom hozzájárulhat a társadalmi innovációról szóló, kialakulóban lévő, hazai tudományos szakirodalom bővítéséhez, a terület gyakorlati oldalról történő vizsgálata segíthet megérteni a szakemberek aspektusait és mögöttük rejlő szociológiai összefüggéseket. Az eredmények rávilágíthatnak a kapcsolódó, releváns fejlesztési irányokra, valamint további, feltáró jellegű kutatások kiindulópontjai lehetnek. The study of social innovations has become one of the most complex but necessary area of expertise in the scientific field in recent years. The reasons for this can be found, among other things, in the unsolvability of social problems, the backwardness of social groups caused by various economic effects, and the unsuitability of the solution formulas used so far. We can consider as a social innovation any initiative that aims to meet the needs and problems of a group with the help of some innovative tool. Initiatives of this type are in most cases involving the community and empowering them, and ideally complementing a business approach. The picture of social innovation in Hungary shows a very colorful picture, full of difficulties, as innovators try to prevail in an undefined genre, in a constantly changing, multi-burdened regulatory and social environment. In our research, we examined Hungarian social innovations that are interpreted as either social innovation by an organization that rewards innovation or their environment. The dissertation is based on a quantitative research, which aimed to get to know the social innovation sector in Hungary. The research aims to get to know the general characteristics of the examined initiatives, focusing primarily on the circumstances and framework of their creation and operation. In my dissertation, I made an attempt to review the theoretical background of social innovation, to describe the most important approaches related to it, and to present our own research results. The importance of social innovations has recently grown both nationally and globally, as illustrated by the ever-expanding, colorful literature background. Although we still cannot talk about an uniformly accepted definition and theoretical background, we can learn about many such aspects, which may serve as a basis for a widely accepted concept in the future. In my dissertation, taking into account the different approaches, I interpret as social innovation those initiatives that contain something new (product, service, market, process) and are created with the aim of improving society, while enhancing the capacity of society to act. Efficiency is an important feature, as they respond more effectively to societal needs than previous methods. In the course of the research, in addition to the operation of social innovations, I also examined its social aspects and connections. In addition to the theories and previous research presented in the dissertation, the results of the study also confirmed the determinant of the socio-political environment. Based on the lessons learned from the literature and empirical results, the role of an innovation-friendly environment in the development of innovative activities is of paramount importance, as well as the regulatory environment, the strength of civil society and the availability of funding. My dissertation can contribute to the expansion of the emerging Hungarian scientific literature on social innovation, and the practical examination of the field can help to understand the aspects of the sociological connections behind them. The results can shed light on related, relevant development directions and can be the starting point for further exploratory research.
Szabadon hozzáférhető
A felekezeti felsőoktatás intézményi kultúrája hallgatói perspektívából
(2023) Demeter-Karászi, Zsuzsanna; Pusztai, Gabriella; Karászi, Zsuzsanna; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A nemzetközi kutatások felvetik, hogy a vallási kötődésű felsőoktatásnak a 21. században sokkal karakteresebb sajátosságai lehetnek, mint korábban. Ennek oka, hogy a felsőoktatás a nemzetközi rangsorfetisizmus hatására kialakuló monkey policy-nak köszönhetően uniformizálódott, ez pedig az erősen pluralizálódott társadalmi környezetben nem elégíti ki a hallgatói igényeket. Mindennek következtében a hallgatókért folyó verseny során megnövekedhet a különbség az állami és a privát, így a vallási kötődésű szektorok között is, és hangsúlyosabbá válhat az intézményi identitás és kultúra, hogy ezzel az intézmények speciális hallgatói csoportok elvárásainak feleljenek meg. Kérdés, hogy valóban érzékelhető sajátos intézményi kultúra, s hogy a globalizált, plurális, posztkeresztény korszakban mennyire és milyen csoportok lesznek vonzó alternatívái az állami felsőoktatási intézményeknek. Disszertációnkban az intézményi kultúra kutatások eredményeit továbbgondolva az intézményi kultúra hallgatói dimenzióit vizsgáljuk. Kutatási kérdéseinket, majd pedig az ezek alapján felállított hipotéziseinket is ezen dimenziók köré építettük. A hallgatói szinten érzékelt intézményi kultúra első dimenziójának tartjuk a rekrutációt, mivel az intézményi kultúra fontos megnyilvánulása, hogy kifelé, a potenciális hallgatók felé milyen üzenetet közvetít magáról az intézmény, s a hallgatók milyen csoportjai milyen előfeltevéssel jelentkeznek éppen a kiszemelt intézménybe, vagyis az anticipált intézményi kultúra alapján milyen önszelekciót hajtanak végre. Ez alapján azt feltételeztük, hogy a kedvezőtlenebb családi háttérrel rendelkező, vallásos és otthon is vallásos nevelésben részesített hallgatók választják többségében a felekezeti szektor intézményeit. A hallgatók által érzékelhető intézményi kultúra második dimenziója a tanulási jellemzőkből tevődik össze, mert ez tükrözi azt, hogy az intézményi célokat hogyan értelmezi a hallgató. A hallgatói eredményességi mintázatok, a tanulmányi többletmunka és a tanulmányi előrehaladás specifikumai tartoznak ide. Feltételezéseink szerint a tanulás és az eredményesség másféle mintázatai következhetnek az eltérő intézményi küldetésből. A hallgatói perspektívából érzékelhető intézményi kultúra harmadik dimenziójának tartjuk az intézményen belüli kapcsolati integráció, a bizalom és az elégedettség mintázatait, ugyanis a közösségi élet és a közösségi tapasztalatok az integráció melegágyaként szolgálnak. Feltételezésünk szerint a hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erőforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményeiben, mert a hallgatók intézményen belüli kapcsolathálózati erőforrásai eltérőek lehetnek. Összességében tehát fő kutatási kérdésünk arra irányult, hogy az általunk vizsgált térség hallgatóinak intézményválasztásában, eredményességértelmezésében és teljesítményében, valamint felsőoktatási tanulmányi és társas integrációjában tükröződik-e a felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézmények eltérő intézményi kultúrája. Kutatási kérdéseink megválaszolása és hipotéziseink vizsgálata érdekében kvantitatív kutatást végeztünk Magyarország és Románia egy-egy határmenti régiójában található felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézményeinek hallgatói körében. A Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ CHERD-H által készített, Lemorzsolódás 2019, kérdőívére és annak adatbázisára, PERSIST 2019, támaszkodva alkottuk meg saját adatbázisunkat, a SRAPHE 2019 (Students in Religious Affiliated and Public Higher Education) adatbázist, melynek elemszáma 922. Adatbázisunk kialakításakor leválogattuk a PERSIST 2019 adatbázis felekezeti felsőoktatási intézményeihez tartozó adatokat, majd kiegészítettük azon felekezeti intézményekével, melyek a vizsgált régióban találhatók, ám nem szerepeltek a PERSIST 2019 adatbázisban, végül kiegészítettük a nem felekezeti intézmények hallgatóival, akik kontrollcsoportot képezték. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a felekezeti felsőoktatási intézmények sajátos funkciója és intézményi kultúrája rajzolódott ki kutatásunk során. Az anticipált intézményi kultúra alapján a felekezeti felsőoktatási intézményekhez egy vidékiesebb, tradicionálisabb családstruktúrával jellemezhető miliőből érkező vallásos világnézetű hallgatók találják magukat illeszkedőnek. Az eredményességértelmezés és a teljesítmény dimenziók esetén az mondható el, hogy több mutató igazolta a felekezeti szektor pozitív hatását, ám ezen eredményt számos háttérváltozó tart befolyása alatt. A hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erősforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményei, a felekezeti intézmények támogató légköre elégedettséget, magasabb bizalmi szintet eredményez, a sikeres beágyazódás pedig a lemorzsolódást gátló tényezőként nevezhető meg. Eredményeink elméleti és gyakorlati hasznosíthatóságát abban látjuk, hogy általuk felhívjuk a felekezeti szektor döntéshozóinak figyelmét arra, hogy kiaknázva a sajátos arculatban rejlő lehetőségeket, kiemelten felvállalva formális és informális küldetésükben az egyházias jellemvonásokat, a szűkülő hallgatói piac érdekeltjeit bevonzva egy olyan intézményi kultúra alakítható ki, mely megállja a helyét a 21. század felsőoktatási versenyszférájában.
Szabadon hozzáférhető
A hallgatói munkavállalás sajátosságai és egyetemi pályafutásra gyakorolt hatása a Debreceni Egyetemen
(2023) Kocsis, Zsófia; Pusztai, Gabriella; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az oktatáskutatás nemzetközi szakirodalma évtizedek óta foglalkozik a tanulmányok mellett végzett fizetett munka kérdéskörével, azonban a hallgatói munkavállalás tanulmányi eredményességre gyakorolt hatásával kapcsolatban ambivalens kutatási eredmények születtek. Értekezésünk ehhez a vitához kíván hozzájárulni azzal, hogy a legnagyobb hallgatólétszámú, hazai vidéki egyetem hallgatóinak körében átfogóan vizsgáljuk a hallgatók munkavállalási jellemzőit és az egyetemi pályafutásra gyakorolt hatását. Kutatási kérdéseink között szerepel, hogy milyen változások következtek be az utóbbi években, s a változások milyen összefüggésben vannak a hallgatók társadalmi, gazdasági és intézményi hátterével. Továbbá arra keressük a választ, hogyan befolyásolja a munkavégzés a tanulmányi pályafutást. Feltételezzük, hogy jelentős változás figyelhető meg a munkavállalás tekintetében, s megjelenik egy új munkavállalói csoport a kényszerből, jövedelemszerzés miatt dolgozó és a karrierépítő hallgatók mellett. Kutatásunkban komplex módon vizsgáljuk a hallgatói munkavállalást. Értekezésünk célcsoportját a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatói alkotják. A kutatásunk első szakaszában az északkeleti régió hallgatóit két évtizede rendszeresen vizsgáló Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ 2012-2019 között felvett adatbázisainak másodelemzését végeztük el. A másodelemzéshez a HERD 2012, az IESA 2015 és a PERSIST 2019 adatbázisokat használtuk fel, amelyek adatait leszűkítettük a Debreceni Egyetem hallgatóira, s a következő elemszámokkal dolgoztunk: 1111, 1063 és 803 fő. A második szakaszban, a primer kutatás mintájának elemszámát a 2019. márciusi hallgatói statisztikáinak magyar tannyelvű, nappali tagozatos hallgatókra vonatkozó adatai alapján határoztuk meg. Továbbá a PERSIST 2019 adatbázisára építve a dolgozó hallgatók képzésterületi megoszlása alapján kvótás mintavételt alkalmaztunk. A primer kutatásunkban kimondottan dolgozó hallgatókat kérdeztünk meg, a minta végső elemszáma 538 fő. A másodelemzés eredményei alátámasztják, hogy a hallgatói munkavállalást növekvő tendencia jellemzi, amíg a 2012-es adatfelvétel során a hallgatók harmadát, addig a 2019-es mintában a hallgatók több mint felét érintette a rendszeres munkavégzés. A munkavégzést befolyásoló tényezők vizsgálata során a regressziós eredményeink kimutatták a mesterképzésben való részvétel befolyásoló hatását. Két mintában a szülők iskolai végzettségének és a család szubjektív anyagi helyzetének a hatása jelent meg. A tanulmányi pályafutás vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a munkavállalásnak csak egy mintában volt kimutatható hatása, azonban a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés pozitív hatása is tetten érthető. A 2019-es mintában sem a munkavállalás, de még a tanulmányokhoz illeszkedő munkavégzés sem mutatott szignifikáns hatást az eredményességre. A befolyásoló tényezők közül a fontos szerepe van az oktatói támogatásnak. A primer kutatásban is vizsgáltuk, hogy a munkavállalás milyen hatást gyakorol a komplex eredményességi mutatóra. Adataink tovább erősítették a másodelemzés eredményeit, miszerint a tanulmányokhoz kapcsolódó munkavégzés mellett az oktatókkal folytatott kapcsolattartásnak van a legfőbb magyarázó ereje. A primer kutatásunk legfontosabb eredménye a munkavállalási jellemzők alapján kialakított rászoruló-keresetorientált, ambiciózus és utilitárius szabadidő-orientált hallgatói klaszterek. A hallgatói klaszterek karakteresen különböznek szinte minden vizsgált társadalmi háttérmutató, valamint számos tanulmányi jellemző mentén. Kutatásunk igazolta a korábbi ifjúságkutatások azon eredményeit, amelyek a posztmodern értékeket preferáló fiatalok munkaerőpiaci megjelenését jelezték. A kutatás adatai megerősítik, hogy a szerényebb háttérrel rendelkező jövedelemszerző, értelmezésünkben rászoruló-keresetorientált hallgatók, valamint az ambiciózus, tehát karrierépítő, gyakorlatszerző és referenciagyűjtő dolgozó hallgatók mellett megjelenik a posztmodern értékrendet, a posztmodern hallgatói munkafelfogást képviselő utilitárius szabadidő-orientált hallgatók csoportja, akiknek a munka a szabadidő „hasznos” eltöltésének módja. Eredményeink jó alapot biztosíthatnak a további kutatási irányok kijelölésére. Alkalmasak lehetnek a lokális, intézményi döntéshozás támogatására, s a fejlesztési folyamatokhoz is hasznosítható eredményeket foglalnak magukba.
Szabadon hozzáférhető
A hasznosság és a motiváció szerepe az iskolai testnevelés fittségmérésében az első COVID-19 utáni mérési időszakban
(2024) Nagy, Zsuzsa; Müller, Anetta; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A sport szerepe vitathatatlan a társadalomban a sajátos műveltség tartalmával és hatásrendszerével (Borbély & Müller, 2008; Müller 2015). Az egyetemes kultúra része, mind tehermentesítő szerepe, mind társadalmi jelentősége kiemelkedő a XXI. században. Mára megkerülhetetlenné vált egy olyan minőségi képzési rendszer kidolgozása, ami igazodik a hatályos oktatáspolitikai szabályokhoz, mintegy konzisztens szemléletben választja és fejleszti a szakembereket, az inkluzív elemeket tartalmazó minőségi testnevelés oktatásához. Szükséges volt elkészíteni egy fejlesztési tervet, amely jól strukturált stratégiákon nyugvó, az oktatás és képzés teljes egészét átfogó, konstruktív és korszerű rendszer, ami a megvalósításhoz elengedhetetlenné vált a 2013/2014. tanévben. Feladatként fogalmazták meg a minőségi testnevelés célját, ami hozzájárul a részt vevő tanulók egészségtudatos, jövőorientált életvezetési kulcskompetenciájának kialakításához, valamint mérhető, így tervezhető és ellenőrizhető szakpedagógiai hatásrendszerhez, biztosítva ehhez a módszertani, tartalmi keret hatásrendszerét, a köznevelési szakasz végére (TESI 2020). Az értekezés azt a célt hivatott szolgálni, hogy a mindennapos testnevelés bevezetését követően elindult Nemzeti Egységes Tanulói Fittségmérés (NETFIT) eredményei mennyire tükrözik a valójában teljesített fittségi szinteket. Górcső alá került a mérések végrehajtását befolyásoló motivációs tényezők és a tanulók megítélése a mérések hasznosságáról. A disszertáció a központi kérdések megválaszolása előtt három előkutatással járja körül a témát. Az első előkutatásban két reprezentatív (Magyar Ifjúság Kutatás 2016 és a NETFIT 2015/2016. tanévi országos jelentés) minta alapján térképezi fel a vizsgált korosztály (15- 18 évesek) sportolási szokását és fittségi állapotát. A második előkutatásban a NETFIT helyes mérési metódusának beépítésére kérdez rá a sportszakemberképzésben részt vevő egyetemek oktatóinál. A harmadik előkutatás teszi le a primer kutatás alapkövét a COVID-19 járvány alatt felmért tanulói tapasztalatok feldolgozásával, amiben már megjelenik a végrehajtási motivációt és a mérés hasznosságának megítélését befolyásoló háttértényezők szerepe. A három előkutatás a fundamentum a disszertáció empirikus részéhez, aminek vizsgálatában a világjárvány előtti és utáni első NETFIT eredmények alapján került meghatározásra a háttértényezők befolyása a NETFIT próbák végrehajtási motivációjára és a mérések hasznosságának megítélésére. Eredményként tűnik fel, hogy a végrehajtási motivációt pozitív irányba befolyásolja a NETFIT applikációt használók az adott mérési időszakban, ha a hosszabb méréseket nem végzik el (hosszabb mérésnek számíthat az ingafutás vagy az ütemezett hasizom teszt), illetve, ha az iskolai méréseket pontosnak ítélik meg, a testnevelés, mint óra fontos a válaszadónak. A motiváció során azok, akik a testösszetétel és tápláltsági profil mérését fontosnak találják, motiváltabbak lesznek a végrehajtásban is ugyanúgy, mint akik jegyet kapnak egyes próbákra. A végrehajtás során motiválatlanná válnak azok a tanulók, akik a testnevelésórán más mérést is használnak, akik nem tudják az eredményüket és így azt sem tudják, hogy a testnevelő tanáruk ez alapján fejleszti-e őket, illetve azokra sem jellemző a motiváltság, akik mindig más próbát mérnek fel (vagyis a NETFIT mérés során nem az összes próba kerül felmérésre). Három tényezőt találtam, ami a hasznosság és a motiváltság kialakulásában is szerepet játszik, akik szerint a NETFIT mérés jó indulási alap a sportoláshoz, akik fontosnak tartják az elsődleges méréseket (korábban létrehozott faktor beletartozik az állóképességi ingafutás, ütemezett fekvőtámasz, ütemezett hasizom) és fontosnak tartják a másodlagos méréseket (korábban létrehozott faktor beletartozik a kézi szorítóerő mérése, hajlékonyság, helyből távolugrás, törzsemelés). A mérések hasznosságának megítélésében szerepet játszik a mérés ideje (év végén és év közben), az édesanya iskolai végzettsége (szakmunkásképző, egyetem/főiskola), ha szülőknek fontos a testnevelés, illetve a tanulónak a testnevelés, mint tantárgy, ha a tanár nem ez alapján differenciál. A testnevelésórán kívül is sportolók, a mérések pontosságát megkérdőjelezők és az összetettebb méréseket használó tanulók negatívan ítélték meg a NETFIT hasznosságát. Az eredmények tükrében javaslatként megfogalmazódott, hogy még általános iskolában a tesztek végrehajtásával lehet motiválni a tanulókat, ez már a középiskolában megszűnni látszik ezért szükségessé válhat egy új mérési módszer alkalmazása, ilyen lehet egy másfajta jelzőrendszer (fény, digitális számláló) a tempóváltásokhoz, a tesztet szükséges lenne kiegészíteni pulzusméréssel is, A legfőbb küldetése a NETFIT rendszernek a fittség ellenőrzése és a javulás indukálása, azonban ezt a már említett eredmények hozzáférhetetlensége nem teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a motiváltság fent maradjon vagy kialakuljon a középiskolai korosztálynál azonos területek mérését más mérésekkel történő kiváltás nagyban segítené, vagy az applikáció fejlesztése rangsor felállítással vagy egyénre szabott edzéstervekkel. A kutatási eredmények alapján képessé válhatunk motiváltabbá tenni a tanulókat a mérések végrehajtásában és az eredmények hasznosságának megítélésében.
Szabadon hozzáférhető
A kézilabda játékosok pszichológiai kompetenciáinak módszerspecifikus feltáró vizsgálata
(2022) Kiss, Brigitta; Csukonyi , Csilla; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
A sportolók, sportcsapatok mindennapjait az optimális sportolói teljesítmény elérése, annak fenntartása és fejlesztése határozza meg. A sportolói teljesítmény egy rendkívül összetett konstruktum, amelyet több teljesítmény tényező együttes vizsgálatával lehet feltárni. Ilyen teljesítményt befolyásoló tényezők közé tartozik: a játékosok fizikuma, technikai és taktikai képességei, fiziológiai, pszichológiai, valamint szociális jellemzői (Bangsbo, 2015). A sportteljesítmény mentális tényezőinek minél teljesebb megismerése és fejlesztése kulcstényezőként jelenik meg egy sikeres kézilabda játékos profiljában. A kutatásaim során mindvégig arra törekedtem, hogy feltárjam és mérhetővé tegyem a játékosok sikeres teljesítménye mögött meghúzódó kompetenciákat, majd célirányos fejlesztésekkel a gyakorlatban is megjelenő eredményeket tudjak elérni. A szakirodalmi áttekintés során az alábbi teljesítményre szignifikánsan ható kulcskompetenciák rajzolódtak ki a kézilabda játékosok körében: döntésképesség, figyelem és koncentráció, helyzetfelismerés és lényeglátás, kockázatvállalás, teljesítménymotiváció. Ezek vizsgálatára a Debreceni Pszichológiai Teszt Rendszer, Kézilabda specifikus Tesztcsomagját alakítottuk ki, amelyek interaktív tesztfeladatokon keresztül, sportágspecifikus elemekkel gazdagítva vizsgálom a játékosok kompetenciáit. A tesztcsomag továbbá tartalmaz egy társas kapcsolatok feltárására vonatkozó kérdéssort is, amely lehetőséget adott a képességteszteken elért eredmények és az egymás közötti interakciók kapcsolatának jellemzésére. A vizsgálatot 210 férfi és női, utánpótlás és felnőtt korosztályba tartozó, különbözői versenyzői szinteken játszó kézilabda játékossal vettem fel. A mintavétel során minden sportcsapat játékosaival hazai pályán, saját közegükben vettem fel a teszteket, amelyek időtartama egy főre lebontva 60 percet vett igénybe. A vizsgálati személyek adatait SPSS statisztikai program használatával tártam fel, ahol a vizsgált változókat, minden teszt esetében három nagyobb csoportba osztottam (személyi változók, teljesítményváltozók, viselkedést leíró változók). Feltáró vizsgálatunkban arra kerestem a válaszokat, hogy milyen teljesítményprofilok húzódnak meg a játékosok teszteredményei mögött és hogy a vizsgált személyi változók (nem, életkor, versenyzői szint) milyen hatással vannak a profilok alakulására. Az elemzések során kirajzolódtak a vizsgálati mintára jellemző erősségek, gyengeségek, veszélyek és lehetőségek. Az erősségek közé tartozik, hogy a vizsgálati csoport 30%-a kiegyensúlyozott, kiváló teljesítményt nyújtott valamennyi képességteszt mentén, valamint a játékosok képesek voltak a saját teljesítményük optimalizálására, a folyamatos fejlődésre. A gyengeségek között szerepel a vizsgálati csoport nagy részének gyengébb teljesítménye, az egyéni kvalitások közötti nagy különbség, a női játékosok stresszhelyzetben mutatott teljesítmény csökkenése, valamint a fiatal versenyzők és magasabb versenyzői szinten lévők alacsonyabb képességszintje. Veszélyforrásként jelenik meg a fiatal játékosok alacsony motivációs szintje, amely a kiégéshez és sportágból való kilépéshez is vezethet. Lehetőségként tárul elénk a képességek célirányos fejlesztése sportpszichológiai módszerekkel, tudatos edzéstervezéssel, valamint edzői kompetenciák fejlesztésével. A jövőben fontosnak találom a DPTR Kézilabda Tesztcsomagjának validálását, a sportolói standard elkészítését, amelyhez szükséges a vizsgálati személyek körének bővítése, azonos képességeket vizsgáló validált mérőeszközök (pl.: Vienna Teszt Rendszer, Eye Tracking) alkalmazása. The daily lives of athletes and sports teams are determined by achievements, the maintenance and development of optimal athlete performance. Athlete performance is an extremely complex construct that can be explored by examining several performance factors together. Performance influencing factors: players’ physique, their technical and tactical abilities, physiological, psychological, and social characteristics (Bangsbo, 2015). Getting to know and developing the mental factors of sports performance as fully as possible is a key factor in the profile of a successful handball player. Throughout my research, I sought to explore and to make measurable the competencies behind players' successful performance, and to achieve practical results through targeted improvements. During the review of the literature, the following key competencies with a significant impact on performance emerged among handball players: decision-making, attention and concentration, situational awareness and insight, risk-taking, performance motivation. To examine these, we developed the Psychological Test System of Debrecen (DPTR), Handball-specific Test Package, which examines the competencies of the players through interactive test tasks, enriched with sport-specific elements. The test package also includes a set of questions for exploring social relationships, which provided an opportunity to examine the nature of the results achieved in the aptitude tests and the interactions between them. The study was conducted with 210 male and female handball players at different competitive levels in the youth and adult age groups. After the representative sampling, I took the tests with the players of each sports team on the home field, in their own environment, which lasted 60 minutes per person. The data of the subjects were explored using the SPSS statistical program, where the examined variables were divided into three major groups for each test (personal variables, performance variables, behavioral variables). In the exploratory study, I looked for answers to what performance profiles emerge along the test scores of the players and how the personal variables we examined (gender, age, level of competitors) influence the development of the profiles. The analyzes highlighted the strengths, weaknesses, threats and opportunities of the subjects. Strengths include that 30% of the test team provided balanced, excellent performance across all skill tests, and players were able to optimize their own performance for continuous improvement. Weaknesses include poorer performance by most of the study group, large differences between individual qualities, pressure-induced performance degradation for female players, and lower skill levels for younger competitors and those at higher competitive levels. Young player’s low level of motivation which can lead to burnout and to abandon the sport altogether, appears to be a source of danger. Opportunity is aimed at the purposeful development of skills through sports psychological methods, conscious training planning and the development of coaching competencies. In the future, it is important to validate the DPTR Handball Test Package, to develop an athlete standard, which requires the expansion of the range of test subjects and the use of validated measurement tools (e.g. Vienna Test System, Eye Tracking).
Szabadon hozzáférhető
A népzeneoktatás dimenziói a művészeti nevelés kurrikuláris és extrakurrikuláris színterein
(2022) Dragony, Gábor; Váradi, Judit; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Dolgozatunkban arra vállalkoztunk, hogy a magyarországi népzeneoktatásról és népzenészképzésről történeti és módszertani szempontból átfogó képet nyújtsunk. Vizsgáljuk, hogy milyen hasonló és különböző szerepei vannak a népzeneoktatásnak és a népzenészképzésnek a kurrikuláris és extrakurrikuláris színtereken. A népzeneoktatási színterek besorolását (kurrikuláris /iskolai, tanórai/, valamint iskolai és iskolán kívüli extrakurrikuláris oktatás) járjuk körül a szakirodalom alapján. A lehetséges tanulói és tanulási utak a népzeneoktatásban, népzenészképzésben a szoros kapcsolatban álló, legtöbbször kölcsönhatásban létező két színtér között valósulnak meg. Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk. Interjús kutatásunkban válaszadóink meghatározó egyéniségei a mai népzeneoktatásnak, népzenekutatásnak és népzenei életnek, valamint kapcsolódnak nemcsak az intézményes, hanem az intézményen kívüli színterekhez is. Az interjúhoz saját kérdőívet készítettünk. Kutatásunk második része a népzenészképzésben részt vevő szakgimnáziumi tanulók és egyetemi hallgatók korosztályi sajátosságait feltáró, összehasonlító felmérés, valamint a növendékek és hallgatók körében végzett, a népzeneoktatás szerepeire is vonatkozó vizsgálat volt fókuszcsoportos interjúval. A komparatív elemzés másik oldalát a Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os adatainak szekunder vizsgálata biztosította. Kutatásunk harmadik részében, a papír alapú önkitöltős kérdőíves felmérésben – a 2018/2019-es tanévben – szakgimnáziumi népzenészképzésben tanuló növendékek (N=103) vettek részt Magyarország nyolc, népzenészképzést is folytató intézményből. A vizsgálati minta a szakgimnáziumi népzenészképzés növendékeinek teljes populációja volt. Mérőeszközünk részben saját fejlesztésű. A háttérváltozók vizsgálatához alapként vettük a “Zenetanulás Magyarországon 2017” kutatás kérdőívén szereplő kérdéseket és kategóriákat (Szűcs, 2018). A célokat vizsgálva a szakgimnáziumi tanulók szakirányú továbbtanulásra, és ezen keresztül a népzenész, népzenetanár hivatásra is készülnek, ez speciális cél- és feladatrendszert jelent a középfokú intézményesített népzeneoktatásban/népzenészképzésben. Az egyetemi hallgatók továbbtanulási szándékaikban saját tanulási motivációként és jövőképük tervezésében jelölték meg a népzeneoktatás szerepeit. A szakgimnazisták motivációinak mintázata inkább az aktuális tanulmányokhoz, a szakmai fejlődéshez és a személyiségfejlődéshez kapcsolódnak. A célok megvalósulásában mindkét színtéren jellemző volt az önkifejezés megélése, a közös zenélés mint élményszerzés és a motiváció megléte. Kutatásunkban a szakemberek az extrakurrikuláris népzeneoktatás szabályozó dokumentumairól úgy vélekednek, hogy jelenleg nincs egységes vagy előírt használat, azonban szükségesnek vélik az iskolán kívüli népzeneoktatásban. Feltételeztük, hogy a kurrikuláris és az extrakurrikuláris színtéren az oktatók módszertani repertoárja, az általuk felkínált vagy biztosított tanulói tevékenységformák gazdagsága nem azonos. A szakemberek inkább az azonosságokat emelték ki a módszerek és a tanulói tevékenységformák alkalmazásában: az önkifejezést szolgáló és élményszerűségen alapuló tudásátadás módszere lenne kívánatos az iskola keretein belül és kívül is. A növendékek mind a tevékenységek, mind az élményszerzés vizsgálatában a népi hangszeres zenélés aktivitását teszik a középpontba mindkét helyszínen. A népzeneoktatás szerepei a növendékek szerint eltérő mértékben valósulnak meg a két színtéren, az extrakurrikulumban az élményeket formáló zenei tevékenységek gazdagabbak, és a zenei aktivitást jobban igénylik, mint a tanórákon megvalósulók. Kerestük az összefüggést a népzenei tanulmányok kezdetének színtere és az extrakurrikuláris alkalmakon való részvétel gyakorisága között. Nincs szignifikáns különbség abban, hogy azok, akik nem alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdtek el népzenét tanulni, gyakrabban járnak-e iskolai szervezésen kívüli – extrakurrikuláris – alkalmakra, mint azok, akik ott kezdtek népzenét tanulni. Az alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdett növendékek több mint kétharmada, a nem alapfokú művészeti iskolában/zeneiskolában kezdett növendékek közel háromnegyede soha nem vett részt népzenei gyűjtésben. A gyűjtésen való részvétel ilyen kis mértékének okát az eredmények alapján a növendékek anyagi helyzete is adhatja. A népzenei képzésben részt vevő fiatalok társadalmi pozíciója, személyiség- és identitásfejlődése megfelel a magyar fiatalokénak, különbségüket a konzervatív-hagyományos értékrendjük, nagy szakmai elkötelezettségük adja. A népzenészképzés jövőképét alakíthatja a tanulók és hallgatók jellemzőinek feltárása, a tanulói utak követése, extrakurrikuláris módszertani útmutató létrehozása, és annak megvalósítása, hogy a népzenei gyűjtés mindenki számára elérhetővé váljon tanulmányai során. Kutatásunk eredményeként kijelenthetjük, hogy a kurrikulumot kiegészíti az extrakurrikulum, így a kettő összefüggésében nyer teljességet a népzeneoktatás és népzenészképzés. In our thesis we attempted to provide an overall picture of folk music education and professional folk musician training from a historical and methodological point of view. We investigate what similar and different roles of music education and professional folk musician training have on curricular and extracurricular scenes. Based on the literature, we elaborate on ranking of folk music education (curricular /in school, during classes/, and extracurricular education in school and outside of school). Possible ways to study and to teach folk music and to train folk musicians professionally are mostly realised between the two scenes which are in tight interrelation. We have applied quantitative and qualitative methods in our research. In our interview research the responders are remarkable personalities of today’s folk music education, folk music research and folk music life, moreover, they are related not only to scenes of institutions but also to ones outside of them. We had made a questionnaire of our own to the interview. The second part of it is a comparative survey exploring the age specifities of vocational high school students and university students participating in professional folk musician training; and what also belonged to the second part was an investigation with a focus group interview students and pupils referring also to the roles of folk music education. The other side of the comparative analysis was provided by a secondary investigation of the data of Hungarian Youth Research from 2016. In the third part of our investigation, in the paper based questionnaire survey to be filled individually – in the school year of 2018/19 – vocational high school students (N=103) of professional folk musician training took part from eight Hungarian institutions that provide folk musician training as well. Sample of investigation was the whole population of students in folk musician training in vocational high school. Our tool of measure was partly self-developed. To the investigation of background variables we took questions and categories (Szűcs, 2018) on questionnaire from „Music studies in Hungary 2017” as a base. Investigating aims, Vocational high school students prepare for specified higher education, and through this, also to the professions of folk music teaching and folk musicians. This means a specific aim- and task system in intermediate institutionalised folk music education and training. University students claimed that their motivations for higher educations are the plans of their future, regarding the roles of folk music education. Motivational patterns of vocational high school students are connected rather to actual studies, professional development and character development. In the realisation of goals, it was representative in both scenes to experience self expression, playing music together as gaining experiences and possessing motivation. In our research the professionals’ view about documents regulating extracurricular folk music education is that currently there is no unified or prescribed use, however, they consider it necessary in folk music education outside of school. We supposed that in the curricular and extracurricular scenes, the methodological repertoir of the educators and the variety of student activity forms provided by them are not similar. Professionals highlighted similarities in appliance of methods and student activity forms: method of passing knowledge based on experiences and assisting self expression would be desirable inside and outside of the school as well. By the students’ answers, both the activities and the results of investigating entertainment place folk music activities in the focus, in both scenes. According to students, the roles of folk music education are realised differently in the two scenes, in the extracurricular scene musical activities shaping experiences are richer and require more musical activity than the ones during classes. We wished to find the correlation between the scene of the start of folk music studies and the frequency of participation on extracurricular events. There is no significant difference in the issue of those who started studying folk music in not a basic level school or music school, do they attend extracurricular events, than those who started to study there. More than two-third of students started in elementary art schools, while almost three-fourth of students started in non-basic level art school/music school never took part in folk music field collection. According to the results, one reason for the low participation in field collection could be the financial condition of students. The social position, character- and identity development of young people taking part in folk music education equals to that of Hungarian youngsters, any differences present are resulted from their conservative-traditional value system and their great professional dedication, which are all motivational for further researches. Exploring the characteristics of folk music pupils and students can shape the future vision of folk music education/folk musician training. For shaping future vision we also take up creating extracurricular document standards, the realisation of making folk music collecting accessible to each student during their studies, just as well as following and analysing paths of students and studies. As a result of our research we can claim that curriculum is complemented by extracurriculum, so in the correlation of the two folk music education and folk musician training gain integrity.
Szabadon hozzáférhető
A plasztikai sebészet pszichológiai vonatkozásai, különös tekintettel az egészségi állapotra, a testképre, a testhez való viszonyra, a testtel kapcsolatos szélsőségek tüneteire és az önértékelésre
(2024) Krakkóné Szászi, Beáta; Szabó, Pál; Szászi, Beáta; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az esztétikai célú szakrendelések páciensforgalma folyamatosan növekszik. A plasztikai sebészeti, bőrgyógyászati, fogászati és állcsontsebészeti praxisokban az általános népességhez viszonyítva bizonyos mentális zavarok (pl.: evészavarok és testképzavarok, hangulatzavarok és szorongásos zavarok, személyiségzavarok) gyakoribbak. Az említett mentális zavarok egy része sebészeti szempontból kontraindikációt jelent, másik része fokozott utánkövetést igényel. A pszichológia és a plasztikai sebészet kapcsolatát 2 nagyobb felmérésben vizsgáltam. A magyar médiafelhasználók plasztikai sebészethez és testhez való viszonyulását elemeztem. Ezt követően a plasztikai sebészetre jelentkező betegek előszűrésére és posztoperatív vizsgálatára került sor, illesztett kontrollcsoportos összehasonlításban. Módszerek: Az első vizsgálat kérdőívének részei: demográfiai és antropometriai kérdések, az egészségi állapot (Egészségprofil Kérdőív), a testdiszmorfiás zavar (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a plasztikai sebészettel kapcsolatos tapasztalatok és tervek, valamint a kozmetikai sebészet elfogadásának (Kozmetikai Sebészet Elfogadásának Kérdőíve) felmérése. A második vizsgálat részei: a kérdőív a demográfiai és antropometriai tényezőket, az egészségi állapotot (Egészségprofil Kérdőív, Goldberg-féle Általános Egészségi Kérdőív, WHO Általános Jóllét Skála, Derogatis-féle Rövid Tünetlista), a testdiszmorfiás zavart (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a testhez való viszonyt (Testtel Kapcsolatos Elégedettség Skála, Emberalakrajzok Tesztje, Testtel Kapcsolatos Befektetések Skála) az evészavar-tüneteket (Evési Attitűdök Tesztje) és az önértékelést (Rosenberg Önértékelés Skála) vizsgálta. A strukturált interjú a műtét előtt a műtéti motivációkat, a motivációban szerepet játszó személyeket, a korábbi beavatkozások eredményességét és a műtéti elvárásokat térképezte fel, míg a műtét utáni interjú kérdései az elégedettségre, az operáció utáni pszichológiai tünetekre, a fájdalompontszámokra és az életminőségre gyakorolt hatásra vonatkoztak. Eredmények: A plasztikai sebészeti szolgáltatások népszerűek a magyar nők körében (11,6%-ukat műtötték, 36,7%-uk tervezi a műtétet). A BDD-nek magyarázó szerepe van (p = 0,011) a kozmetikai sebészet elfogadásának attitűdjében. A BDD-rizikó magasabb az operált nők (15,2%, p = 0,026), a műtétet tervezők (15,7%, p = 0,027) és a kozmetikai sebészet iránt magasabb érdeklődést mutatók körében (p = 0,025) is. A BDD-prevalencia a médiafelhasználók körében 8,1% (nőknél 8,3%, férfiaknál 8,1%), a nők intenzívebben szoronganak (p = 0,041) és náluk gyakoribb az elkerülő viselkedés (p = 0,033) a testi hiba miatt. Az alacsonyabb BMI-vel (p < 0,001) és kevesebb BDD-tünettel (p < 0,001) rendelkező nők elégedettebbek a testükkel, ezt az elvégzett műtétek száma és típusa nem befolyásolja. A preoperatív vizsgálat alapján a kontrollcsoporthoz képest a műtétre jelentkezők fizikai (p = 0,007) és mentális (p = 0,037) egészségi állapota, valamint edzettségi állapota jobb (p = 0,011), testhez való viszonya (testápolás, p = 0,010; testvédelem, p = 0,019) pozitívabb. A plasztikai sebészeti csoport esztétikai alcsoportját magasabb öngondoskodás (testápolás, p = 0,007), pozitívabb testhez való viszony (p < 0,001) és nagyobb testi elégedettség (p = 0,025) jellemzi. A rekonstrukciós alcsoport kedvezőtlenebb antropometriai adatokkal (testsúly, p < 0,001; BMI, p < 0,001; tervezett fogyás p = 0,001; jelenlegi derékbőség, p = 0,001; kívánatos derékbőség, p = 0,002), negatívabb testképpel (jelenlegi testalak, p < 0,001; ideális testalak, p = 0,012; női ideális testalak, p = 0,005; jelenlegi és ideális testalak különbsége, p < 0,001; jelenlegi és vonzó testalak különbsége, p < 0,001), kevesebb testtel kapcsolatos befektetéssel (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök negatívabbak, p < 0,001), több evészavar-tünettel (p = 0,001) és nagyobb teljes testtel való elégedetlenséggel (p = 0,001) jellemezhető. Műtéti motivációk tekintetében a szomatikus (35,5%) és lelki (18,9%) tényezők a leggyakoribbak, emellett az egészségi állapot (15,8%), a külsővel kapcsolatos elégedettség (7,9%), az öltözködés (7,9%) és az interperszonális funkciók (4,2%) javítása is fontos tényező a pácienseknek. A műtét kiváltó oka elsődlegesen a tervezhetőség (31,1%), egyéb kiváltó tényező az orvos kiválasztása (18,9%), az anyagi fedezet összegyűjtése (12,1%), a célsúly elérése (5,8%), valamint nagyobb évfordulók ünneplése (7,9%). A műtéttel kapcsolatos elvárások elsődlegesen lelki tényezőkhöz (43,7%) köthetők. A féléves utánkövetés alapján a műtött nők egészségi állapota javul: csökkennek a szorongással és alvászavarral kapcsolatos tünetek (GHQ Szorongás és alvászavar alskála, p = 0,008; BSI Szorongás p = 0,024) és javul a szociális funkció (p = 0,024). Javul a testhez való viszony (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök, p = 0,031) és a test megítélése is (jelenlegi és az ideális test közötti különbség, p = 0,024; jelenlegi és a vonzó test közötti különbség, p = 0,022). A mellplasztika csoportban mérhető a legtöbb pozitív változás, ahol a felsoroltak mellett a testi elégedettség nagyobb (p = 0,044), az ellenségesség (p = 0,024) pedig kisebb az operációt követően. A szemhéjplasztika csoportban is csökkent bizonyos pszichiátriai tünetek gyakorisága (szorongás, p = 0,040; szomatizáció, p = 0,039). A rekonstrukciós sebészeti alcsoportokban kevesebb pozitív változás történt az esztétikai csoportokhoz viszonyítva: javult a test megítélése (jelenlegi és az ideális testalak különbsége, p = 0,046) és csökkent az evészavar-tünetek gyakorisága (p = 0,027). A preoperatív szakaszban azonosított, rosszabb pszichés státuszú betegek a műtét után több pszichiátriai tünettel (szorongás és alvászavar, szomatikus tünetek, szomatizálás, kényszeres rögeszme, ellenségesség, fóbiás szorongás, paranoia, pszichoticizmus) rendelkeztek. A műtéti elégedettség magas (95,8%), a legtöbb páciens szerint a műtét pozitív hatást gyakorolt az operált testrészre (84,7%), és a betegek 64,4%-a szerint az életminőségre is. A fiatalabb nők elégedettebbek a beavatkozás eredményével (p = 0,033). Következtetések: A plasztikai sebész szakorvos a pszichológiai státusz ismeretében kedvezőbb műtéti tervet és utógondozást tud kialakítani a páciens számára. Az eredmények ismeretében a páciensek mentális alkalmasság-vizsgálata és szelektálása szükséges a minimálisan invazív és invazív esztétikai beavatkozásokat végző kezelők számára.
Szabadon hozzáférhető
A rendszerváltás évtizedében katonai nevelésben szerzett kompetenciák konvertálhatóságának dinamikája a szakmai életutak tükrében
(2024) Madarász, Tibor; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A kutatás célja a katonai oktatás-nevelés hosszútávú hatásainak, különösképpen a képzés során szerzett kompetenciák konvertálhatóságának vizsgálatához való hozzájárulás. Nemzetközi és hazai viszonylatban is ritkaság a katonai középiskolákban végzett tanulók longitudinális vizsgálata, noha ezt a katonai iskolákkal foglalkozó kutatók kifejezetten fontosnak tartják (Moon et al., 2010; Bertram et al., 2018). Az értekezésünkben arra vállalkoztunk, hogy kvalitatív adatgyűjtési és adatelemzési eljárás során az interjúalanyok elbeszélései alapján feltárjuk a korábbi kutatások és más, a szakirodalomban megfogalmazódott általános tendenciák hátterében húzódó, ugyanakkor jelen célcsoport esetében eddig még nem vizsgált jelenséget, a katonai nevelés hozzáadott értékét. Hazánkban a hadsereg az államszervezet meghatározó része volt, tagjai pedig hagyományosan a társadalom jelentős szegmensét képezték. Az 1989-90-es rendszerváltást megelőzően a katonaság két fontos egysége a reguláris – sorozott – és az oktatási rendszer különböző szintjein képzett, hivatásos állományból tevődött össze. Az oktatási rendszer segítségével pallérozódott fiatalok a középiskolai képzés során (vagy anélkül), majd pedig a katonatiszti főiskolák valamelyikén juthattak hozzá a katonai hivatáshoz szükséges kompetenciákhoz. A képzések a katonaság égisze alatt valósultak meg, ami garanciát biztosított a végzősök elhelyezkedésére nézve is. A biztosnak hitt pálya azonban a demokratikus fordulatot követően számos bizonytalanságot hordozó területté vált. A haderő fokozatos csökkentésével a szocialista néphadsereg által kiképzett katonatiszti állomány egy részének szakmai karrierje veszélybe került. Vajon milyen lehetőségei adódtak az érintett katonatiszteknek a pályán maradásra? Ha el kellett hagyniuk a hivatásukat, akkor milyen utak nyíltak előttük a szakmai boldoguláshoz? Vajon a katonai képzés során szerzett kompetenciák, a tudás konvertálhatóságának a képessége mennyiben határozta meg az egyéni életutakat? A katonai pályát választó fiatalok többsége már az általános iskolás éveiben is vonzódik ehhez a hivatáshoz (Kanyóné, 2002). Egy másik részük azonban csak jóval később, a középiskola vége felé közeledve kezd el érdeklődni iránta (Papuláné, 2013). A korai azonosulás és mintakövetés hátterében gyakran családi vagy más közeli rokon által hordozott minta, gyermekkori könyv- vagy filmélmények állhatnak. Ilyen esetekben a fiatal általában vonzalmat érez bizonyos külső identitásjegyekhez (egyenruha, fegyverek) is (Kanyóné, 2002; Varga 2011; 2012). A rendszerváltást megelőzően azonban a pálya választásakor különösen hangsúlyos objektív tényező volt a pálya szociális hozadéka, hiszen segítségével a katonai pálya társadalmi mobilitási tényezőként funkcionált (Martinkó, 1996; Kozma, 1999). A rendszerváltást követően a hadsereg fokozatosan indult el a haderőátalakítás útján, amely jelenséget a vizsgált korszakban leginkább a hadsereg létszámának drasztikus csökkentése jellemzett. Kvalitatív kutatásunk módszertani alapját életútinterjúk nyújtották. A mélyinterjú típusú megkérdezés interjúalanyainak felkutatásához hólabda módszer segítségével fogtunk hozzá, melynek eredményeként szám szerint tíz hasonló katonatiszti életútra bukkantunk. A több órás interjúkból aztán többszáz oldalnyi nyers szöveganyag formálódott, amelynek problémaorientált leszűkítése, elrendezése majd analizálása valósult meg. Interjúalanyaink életútjának elemzése során hasonlóságok és eltérések egyaránt kimutathatók. Egyik legfontosabb közös pontnak azt találtuk, hogy a katonai nevelés, illetve a katonai szolgálat során megszerzett kompetenciákat az interjúalanyok a katonaságon kívül is tudták hasznosítani, ezért a karriertörésük több esetben egy új szakmai út kezdetét is jelentette. A pályafutások eltéréseit klaszterek kialakításával tettük szemléletessé. A kutatás eredményei segítségével megbizonyosodhattunk arról, hogy a vizsgált interjúalanyok életében meghatározó jelentőségű volt a katonai pálya választása, valamint maga a katonai hivatás gyakorlása is. A szakmai karrierek nagyobb hányadában okozott törést a rendszerváltás, ugyanakkor a kihívásokra adott válaszok szempontjából minden vizsgált interjúalany esetében meghatározó jelentősége volt a további tanulmányok folytatásának is.
Szabadon hozzáférhető
A serdülőkori mentalizáció komplex vizsgálata
(2023) Szél, Erzsébet; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Disszertációm célja a mentalizáció reziliens fejlődést szolgáló összefüggéseinek feltárása volt. Elsőként Hagelquist (2018) négylépcsős modelljének tesztelését határoztam meg, majd célom volt egy mentalizációs profil kialakítása, és annak meghatározása, hogy a mentalizáció minősége milyen kapcsolatban áll az társas támogatás és kapcsolati bizalom mértékével, a szabályozó folyamatokkal, valamint az erőforrásokkal. A mentalizációs profil létrehozása során a mintázat-orientált kutatási megközelítést alkalmazom. Ezután a mentalizáció mediáló és moderáló szerepét vizsgáltam: a mentalizáció mely dimenziói közvetítik az érzelemszabályozás, az indulatkezelés, az észlelt társas támogatás, valamint az episztemikus bizalom protektív vagy veszélyeztetető hatásmechanizmusait. Módszerek: keresztmetszeti kutatásban három korosztályban toboroztunk: kis serdülők (11-13 évesek; M = 154, ebből 48% fiú) serdülők a (14-18 évesek; M = 588, ebből 41 % fiú) és fiatal felnőttek (19-30 évesek; M= 723, ebből 30% férfi). A vizsgálat önkitöltős kérdőívek bevonásával történt. Az egyes változók közötti együttjárás vizsgálatára korreláció elemzést alkalmaztam. A csoportok átlageredményeinek összehasonlítása független mintás próbával, egyváltozós, többváltozós és összetartozó mintás ANOVA eljárással történt. A mentalizáció dimenziói mentén létrehozott csoportok kialakításához klaszterelemzést végeztem. A változók közötti kapcsolatot mediációs és moderációs eljárással vizsgáltam. Eredmények, következtetések: A korosztályi hatás erősebben érvényesül a sikeres mentalizálás skálái közül a reflektivitás és a kapcsolati összehangoltság esetén, míg a szegényes mentalizálást mérő skálák közül a kapcsolati diszkomfort mutat nagyobb különbségeket. Igazolódott a nemek különbségére vonatkozó feltételezés, azonban a két változó kereszthatása jelen mintán nem érvényesült, a lányok/nők minden korosztályban megőrizték mentalizációs előnyüket. A korrelációs vizsgálat eredménye szerint a fejlettebb mentalizációs képességek az önértékelés, az énhatékonyság, a reziliencia magasabb színvonalával járnak együtt, és meghatározó az időperspektíva szempontjából is. A mentalizálás dimenzióinak mintázat-orientált elemzése alapján a változók közötti dinamikus kapcsolat feltárása révén olyan komplex profilok alkothatók, amik egységben tudják kezelni a mentalizálás sajátosságait és a személyiség működését meghatározó jellegzetességeket. Eredményeim szerint a mentalizálást vizsgáló hat alskála közül ötnél igazolódott a mediáló hatás, ami az érzelemszabályozás, az észlelt társas támogatás vagy a kommunikációba vetett bizalom hatásmechanizmusát közvetíti a reziliencia irányába.
Szabadon hozzáférhető
A szegedi egyetemisták múzeumképe
(2023) Hegedűs, Anita; Pusztai, Bertalan; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Értekezésünk tárgyát az egyetemisták kulturális fogyasztása, múzeumképe, múzeummal kapcsolatos attitűdjük vizsgálata, múzeumba járási szokásaik feltérképezése, a múzeumi tanulási elképzeléseik megismerése, illetve a múzeumoktól történő távolmaradásuk okainak elemzése adja különböző háttértényezők alapján, a szegedi egyetem tekintetében. Primer kutatásunk fő célja az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen tanuló magyar, kettős magyar állampolgárságú és külföldi diákok kapcsán vizsgáljuk meg a hallgatókban élő múzeumképet, kulturális és múzeumfogyasztási jellemzőiket, a múzeumlátogatás és a múzeumoktól való távolmaradás okait, illetve a múzeumok mint tanulási terek használatát. Kérdőíves kutatásunk során 450 aktív jogviszonyú, nappali tagozatos hallgatót vizsgáltunk meg. Az eredmények elemzésekor célunk a módszertani sokféleség biztosítása volt. Vizsgálatunk nem reprezentatív: tényfeltáró, problémamegfogalmazó kutatás megvalósítására törekedtünk, így a vizsgálatnak nem volt célja általános, minden szereplőre érvényes következtetések levonása. Kutatásunk rávilágított, hogy a vizsgált hallgatók kultúrafogyasztási aktivitása mérsékeltnek tekinthető, a múzeumba rendszeresen járók aránya alacsony. A háttérváltozók figyelembevételével megállapítottuk, hogy a lakhelynek komoly hatása van a kultúra- és múzeumfogyasztásra, azaz a nagyobb településekről érkezők aktívabb kulturális és múzeumfogyasztók. A nemek hatása nem szignifikáns, ugyanakkor a szülői kulturális fogyasztás komoly hatással bír a hallgatók kulturális és múzeumi jellegű fogyasztási attitűdjére. Eredményeink azt jelezték, hogy a szabadidő-eltöltési szokásokra leginkább az online és társas programok a jellemzőek. Az állampolgárság tekintetében megállapítottuk, hogy a legerősebb szülői kulturális háttérrel a külföldi és kettős magyar állampolgárságú hallgatók bírnak, ugyanakkor a korábbi vizsgálatokkal ellentétes eredményt is hozott a múzeumlátogatási gyakoriság témaköre. A kettős magyar állampolgárságú hallgatók lettek ugyanis a legkevésbé aktív múzeumba járók – a jelenség hátterében a vajdasági kisméretű településekről érkezők magas arányát sejtettük, akik számára nehézkes a muzeális intézmények elérése. A gazdasági helyzet tekintetében kutatásaink a külföldi állampolgárságú hallgatók egyértelmű előnyét jelezték. A megkérdezett hallgatók alapvetően hagyományos értelemben gondolkodnak a közgyűjtemények feladatairól, ugyanakkor nem csak negatív kép él bennük: pozitív gondolatokat is társítanak a múzeumokhoz, a múzeumi emlékeikhez. A múzeumlátogatási motivációs tényezők között legerősebben a kikapcsolódást, új ismeretek szerzését, valamint egy másik ország vagy város kultúrájának megismerését találtuk kutatásunk során. A múzeumba nem járók leginkább azért nem látogatnak múzeumokat, mert nincs elég szabadidejük, nincs kivel menniük, nem érdeklik őket a kiállítások és unalmasnak tekintik a közgyűjteményeket, ugyanakkor a belépőjegyek ára és a lakóhelytől messzebb lévő múzeumok jelensége nem riasztotta el őket. A múzeumi információknak csak a töredéke éri el a megkérdezett egyetemistákat. Ezekhez a hírekhez legtöbbször kapcsolati hálójukon keresztül jutnak hozzá, emellett a közösségi média és a plakátok is megfelelő múzeumi információs forrásokat jelentenek a számukra. A gyermekkori múzeumi tapasztalatok alapvetően pozitívnak bizonyultak a kutatási eredményeink alapján, így a későbbi múzeumlátogatási gyakoriságot jellemzően nem befolyásolták negatív élmények. Egyúttal feltártuk, hogy a gyermekkorban gyakrabban múzeumba látogatók felnőttkorban is aktívabb múzeumlátogatók lettek. A kitöltők közül azok jártak nagyobb részben múzeumi órákra, akik az egyetemen kívül is gyakoribb múzeumlátogatók voltak. A múzeumi kurzusokat pozitívan értékelték a megkérdezettek, és azok is érdeklődtek az órák iránt, akik még nem vettek részt múzeumi kurzusokon. Mind a gyakornokság, mind pedig az önkéntes tevékenység irányában pozitív attitűdöt találtunk. A hallgatók múzeumi jelenlétéről vagy éppen távolmaradásáról átfogó tanulmányok, nagymintás kutatások nem születtek hazánkban, így bízunk benne, hogy eredményeink és következtetéseink a jövőben hasznosulhatnak az egyetemi-múzeumi együttműködések kapcsán, a múzeumok egyetemista közönség számára nyújtott kínálatának tekintetében.
Szabadon hozzáférhető
A tanulmányi rezilienciát befolyásoló környezeti és személyes erőforrások vizsgálata
(2024) Kóródi, Kitti; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az értekezés célja, hogy feltárja azokat a személyes és környezeti erőforrásokat, amelyek támogatják a diákok tanulmányi rezilienciáját és a tanulmányi elköteleződés fenntartását. A dolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a tanulmányi rezilienciát nem a szocioökonómiai értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekekre alkalmazza, hanem azt a mindennapi iskolai környezetben megjelenő nehézségek kontextusában vizsgálja. Ennek megfelelően egy átfogó modellt dolgoztunk ki, amely magában foglalja a személyes erőforrások és az észlelt iskolai klíma kölcsönhatásait a tanulmányi reziliencia alakulásában. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai oktatási környezetben egyre nagyobb szükség van arra, hogy a diákok erőforrásait és az intézményi lehetőségeket kihasználva növeljék a tanulás iránti elköteleződést, ezzel hozzájárulva a lemorzsolódás csökkentéséhez. Az értekezés elméleti része részletes áttekintést ad az iskolai klímát és a tanulmányi rezilienciát érintő nemzetközi és hazai kutatásokról, majd négy empirikus vizsgálatot mutatunk be, melyek célja a vizsgált változók közötti kapcsolat szisztematikus feltárása. Ehhez többek között olyan mérőeszközöket alkalmaztunk, mint a Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ-H), a Tanulmányi Reziliencia Kérdőív (ARS-30), a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív, valamint az Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata. Az első kutatás célja a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív tesztelése volt 7-8. osztályosok és középiskolások körében (N = 255 fő, M = 15,18 év, SD = 1,8). A kérdőív megfelelő illeszkedést mutatott a mintán és néhány különbséget is találtunk csoportok között. Az észlelt iskolai klíma pozitívabb volt a 7. évfolyamra járók körében, mint a végzős középiskolások esetében. A fejlesztő foglalkozásra járó diákok negatívabban ítélték meg az iskolai klímát. A második kutatás az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés kapcsolatát vizsgálta középiskolások körében (N = 279 fő, M = 16,53 év, SD = 1,2). Utóbbi tényezőt, bár távol áll a hagyományos osztályozáson alapuló koncepciótól, az iskolai sikeresség indikátoraként értelmeztük. A tanulmányai iránt elkötelezett diák aktívan részt vesz az oktatási folyamatban, hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy tanulmányaiban jó teljesítményt érjen el, és pozitív attitűddel van a tanulás iránt. A Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata (UWES-S) a megerősítő faktoranalízis szerint megbízhatóan alkalmazható. Az eredmények alapján az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés között pozitív irányú erős korrelációs kapcsolat mutatható ki. Továbbá az iskolai klíma alskálái közül az iskolához való kötődés, a tanulói jellemvonások, a tanári támogatás és az iskolai fegyelem befolyásolta szignifikánsan a tanulmányi elköteleződést. Ezután a harmadik kutatás a tanulmányi reziliencia, a tanulmányi elköteleződés és az észlelt társas támogatás kapcsolatainak feltárására fókuszált (N = 252 fő, M = 16,4 év, SD = 1,47). A mediációelemzés eredménye szerint a tanulmányi reziliencia részben közvetlen, pozitív kapcsolatban áll a tanulmányi elköteleződéssel, részben pedig közvetett módon, az osztályhoz való tartozás és észlelt társas támogatáson keresztül van hatással rá. Ezen túl az észlelt társas támogatás és a tanulmányi elköteleződés között szintén feltárt egy direkt, pozitív kapcsolatot. A negyedik kutatás az észlelt iskolai klíma és a személyes erőforrások (reziliencia) hatását vizsgálta a tanulmányi rezilienciára és a tanulmányi elköteleződésre nézve (N = 283 fő, M = 15,07 év, SD = 2,57). A strukturális egyenletmodellezés eredménye kiemelte, hogy a diákok tanulmányi rezilienciájának növelésében szerepe van mind a személyes erőforrásoknak, mind pedig az iskolai környezetnek; a tanulmányi reziliencia pedig egyértelműen hatással volt a tanulmányi elköteleződés kialakulására. Ugyanakkor a tanulmányi elköteleződést az észlelt iskolai klíma közvetlenül nem, csak indirekt módon a személyes erőforrások növelésén keresztül befolyásolta. Moderációs elemzéseink azt is alátámasztották, hogy a széleskörű személyes erőforrások erősítik a kitartás és a tanulmányi reziliencia tanulmányi elköteleződésre gyakorolt hatását. Külön megvizsgáltuk a tanulási nehézséggel rendelkező diákok jellemzőit: negatívabbnak észlelik az iskolai klímát, kevésbé elkötelezettek a tanulmányaik iránt, alacsonyabb mértékű a tanulmányi rezilienciájuk, valamint kevésbé magabiztosak és céltudatosak. Ezek az eredmények intervenciós programok tervezéséhez adhatnak segítséget. Összességében az értekezés hozzájárul a tanulmányi reziliencia kutatásához azáltal, hogy részletesen feltárja a tanulmányi elköteleződés, az iskolai klíma és a személyes erőforrások közötti kapcsolatokat, és új megvilágításba helyezi a tanulmányi sikeresség indikátorait.
Szabadon hozzáférhető
A tanulói eredményességet befolyásoló tényezők a romániai magyar kisebbségi oktatásban
(2024) Barabás, Andrea; Bacskai, Katinka; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A tanulói eredményesség vizsgálata során egyes kutatók a tanuló személyes jellemzőit, a tanuláshoz való viszonyát, a motiváció tanulmányi eredményekre gyakorolt hatását elemzik (Balogh, 1998; 2000; Csapó, 1998, 2004; Pintrich & De Groot, 1990; Cohen et al., 2009; Ceglédi & Máth, 2013; Fejes & Józsa, 2005), mások a tanulók családi hátterének, az iskolán belüli/iskolán kívüli befolyásoló tényezőit próbálják feltárni (Bourdieu,1979; Coleman et al, 1966, Bacskai, 2015; Bacskai & Ceglédi, 2022; Bray, 1999, 2010; Fehérvári, 2016; Garami, 2014; Jansen et al., 2021; Pusztai, 2004, 2009, 2015; Széll, 2015; Kiss & Toró, 2024). Kutatásunkban azokat a makro-, mezo- és mikroszintű tényezőket elemezzük, amelyek a romániai magyar diákok országos kompetenciaméréseken elért eredményeit befolyásolhatják. A kompetenciamérések eredményeit befolyásoló tényezők felderítése érdekében saját készítésű háttérkérdőívet alkalmazunk. A saját készítésű tanulói kérdőív a tanuló tanulmányi eredményeit, a család szocio-ökonómiai hátterét és az extrakurrikuláris tevékenység hatását veszi górcső alá. A következő kérdésekre keressük a választ: Azok a tanulók, akik előkészítő osztályban is jártak, nagyobb arányban érnek-e el átlag feletti eredményeket, mint akik nem jártak előkészítő osztályba? A tanulói eredményesség és a településtípus között kimutatható-e összefüggés? Az iskolai és iskolán kívül elérhető extrakurrikuláris tevékenységeknek kimutatható-e pozitív hatása a kompetenciamérések eredményeire nézve? Van-e jelentősége a család szocio-ökonómiai helyzetének a tanulói eredményesség alakulásában? Kutatásunk kvantitatív adatforrásokon: kérdőíves adatfelvételen és kompetenciamérések eredményein alapszik. A makroszintű, oktatáspolitikai döntések eredményeként bevezetésre kerülő előkészítő osztály és integrált tantárgyakon alapuló kompetencialapú oktatás eredményességgel kapcsolatos összefüggéseit tárjuk fel. A mezoszintű magyarázatok az iskola és környezetére, a település típusára vonatkozóan fókuszálunk. Mikroszinten az egyénre és a családra visszavezethető tényezőkre koncentrálunk. Vizsgálatunkban a Kovászna megye negyedikes, magyar nyelven tanulók kompetenciaméréseken elért eredményeit és a befolyásoló tényezőket vesszük górcső alá. A teljeskörű mintavételnek köszönhetően átfogó képet nyerhetünk a 2017-ben negyedik osztályt végzett tanulók kompetenciamérés eredményeiről és a befolyásoló tényezőkről A saját készítésű háttérkérdőív és a kompetenciamérések eredményei alapján létrehozott adatbázisra (KOV-ET-OM-2017) alapozzuk kutatásunkat. Eredményeink azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik előkészítő osztályba jártak, nagyobb arányban kerülnek az átlag feletti kategóriába, mint azok, akik nem jártak előkészító osztályban. Kutatásunkban szignifikáns összefüggés mutatható ki az árnyékoktatás területén fellelhető tevékenységek és a tanulók mérési eredményei között mindhárom kompetencia területen. A szülői és iskolai háttér mellett hogyan alakulnak a gyermekek eredményei, nagy szerepe van a település típusnak is, a környezet adottságainak (Garami, 2014). Eredményeink összhangban vannak azokkal a kutatásokkal, melyek arra világítanak rá, hogy erőteljesen megmutakozik a tanulók iskolai teljesítménye és a szocio-ökönómiai státusza közötti összefüggés (Bradley & Corwyn, 2002; Róbert, 2004; Pusztai, 2004, 2009; Széll, 2015, Li & Qiu, 2018; Kiss & Toró, 2024). Romániában az országos kompetenciaméréseket nem kíséri háttérkérdőív, amely lehetővé tenné a befolyásoló tényezők megismerését. A tanulói eredményesség között kimutatható összfüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. Összegezve elmondhatjuk, hogy a vizsgált makro-, mezo- és mikroszintű tényezők és az iskolai eredményesség között kimutatható összefüggések elemzése közelebb visz ahhoz, hogy jobban megértsük a kompetenciamérések eredményeinek alakulását. A kutatási eredményeink nyomán megfogalmazásra kerülő javaslatok nagymértékben hozzájárulhatnak az oktatási stratégia alakításához és a tanulói eredményesség javításához.
Szabadon hozzáférhető
A zenehallgatás a közoktatási dokumentumok tükrében, és megvalósulása az ének-zene tanórákon
(2022) Lehotka, Ildikó; Duffek, Mihály; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Értekezésünkben a zenehallgatás tanórai megvalósulását térképezzük fel, és azokat a lehetőségeket vesszük számba, amelyek vonzóvá tehetik a művészi zene iránti érdeklődést. Napjainkban a zenehallgatás a fiatalok egyik legkedveltebb tevékenysége, ehhez olyan technikai eszközöket használnak, amelyek segítségével bárhol és bármikor hallgatnak zenét. A tanulók azonban a mai elektronikus szórakoztató (pop)zenét preferálják, művészi zenét szinte sohasem hallgatnak. Az ének-zene órák kedveltsége elmarad a többi tantárgyétól (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, stb.). A zenetanulás transzferhatásait vizsgáló tanulmányok Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979) alapján a zenetanulás (amelynek része a zenehallgatás is, például a tanár éneke, hangszerjátéka) jótékonyan hat a többi tantárgy elsajátítására, a pontos és kitartó munkára, az intelligenciára. A zenehallgatás hatásaira irányuló kutatások száma kevesebb, de ezek egyértelműen bizonyítják a zenehallgatás a tanulási hatékonyságra (Laczó, 1987), az idegrendszerre (Freitas et al.,), a kedélyállapotra (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), a figyelem fejlesztésére (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013) gyakorolt pozitív eredményét. A kutatás megvalósításához több módszert is alkalmaztunk. Dokumentum-elemzésekkel – a 2012-es Nemzeti alaptanterv, a kapcsolódó kerettantervek, az ének-zene tankönyvek áttekintésével – vizsgáltuk a tanórák zenehallgatási szakaszát. A módosított 2020-as Nemzeti Alaptanterv és a kapcsolódó kerettanterv anyagát csak részben elemeztük, mert a tankönyvsorozat még nem, a kerettanterv azonban már teljes. A pedagógusok által használt tankönyvek zenehallgatási anyagát táblázatokba rendeztük, és megállapítottuk azt, hogy a különféle kiadók köteteinek zenehallgatási anyaga eltér, valamint a zenehallgatási anyag és a 2012-es kerettantervek zenehallgatási anyaga sincs szinkronban. Bemutattuk a 2012-es kerettantervekben jelzett integrációs lehetőségeket, amelyek között szerepel nagyon jól kidolgozott javaslat, azonban néhány tantárgyhoz nem tartozik közös pont, illetve csak általános útmutató szerepel, például ’zenehallgatás’. Kutatásunk másik pilléreként kérdőívet állítottunk össze az ország különböző megyéiben élő 8. és 10. osztályos tanulók (N=1451), illetve a tanárok (N=366) számára, amelyeket Google űrlappal szerkesztettünk és elektromos postával küldtünk el. A kérdőív legfontosabb vizsgálati pontjait fókuszcsoportos tanulói interjúkkal is vizsgáltuk (N=39). A tanári kérdőívek elemzése mellett az ének-zene tanárképzésben részt vevő szakértőkkel készítettünk félig strukturált interjúkat. A statisztikai elemzést az SPSS 21 programcsomaggal végeztük, vizsgálati módszereink között két- és háromdimenziós kereszttáblás, valamint különféle regressziós elemzések szerepeltek. Kérdőíves kutatásunk nem reprezentatív, azonban képet kaptunk a tanórai zenehallgatás megvalósulásáról. A NAT2012 kerettantervei szerint a zenehallgatás minden tanóra részét képezi. A zenehallgatás a pedagógusok 98 %-a szerint minden tanórán, vagy gyakran valósul meg, a tanulói válaszok alapján ez az arány 84 %. Egy zenemű többszöri meghallgatása növeli a mű tetszését, ismerőssé válik a darab, pozitív érzelmet kelt, ezért válaszokat vártunk az ismétlő zenehallgatás tanórai megjelenéséről. A megfigyelési szempont – amely elősegíti az aktív, csak a zenére figyelő zenehallgatást – megadását rendkívül fontosnak tartjuk. Tankönyvelemzéseink alapján ritkán, egyes tankönyvsorozatokban egyáltalán nem szerepel a zenehallgatást megelőző szempont megadása. A pedagógusok és a tanulók válaszai alapján túlnyomó többségében megvalósul a tanórákon az ismétlő zenehallgatás, valamint a hallott zenei szemelvény megbeszélése. Fontosnak tartottuk megérdeklődni azt, hogy a fiatalok által preferált mai szórakoztató zene bemutatása a tanórák részévé vált-e. Egyértelmű választ kaptunk mind a pedagógusok, mind a tanulók részéről: a mai szórakoztató zene is képezi a tanórák zenehallgatási anyagát. A tanórai zenehallgatás fontosságát a tanulói válaszok alapján a következő tényezők befolyásolhatják: a jó tanulmányi átlag; az ismétlő zenehallgatás; a zenehallgatás mint a tanórák legkedveltebb szakasza. Ha – gyakoriságvizsgálatunk szerint – egy tanuló fontosnak tartja a tanórai zenehallgatást, akkor társairól is ezt véli. Szintén kedvező irányba fordítja a zenehallgatás megítélését a tanteremben lévő billentyűs hangszer. A szabadidőben történő művészizene-hallgatásra hat a tanuló családjának jó anyagi helyzete, a tanórán adott megfigyelési szempont, az extrakurrikuláris (kórusban, vagy más tanórán éneklés, más zenei tevékenység). In our dissertation, we map the implementation of music listening in the classroom and take into account the possibilities that can make the interest in artistic music attractive. Nowadays, music listening is one of the most popular activities among young people, for which they use technical devices that allow them to listen to music anywhere and at any time. However, students prefer today's electronic entertainment (pop) music, they almost never listen to artistic music. The popularity of singing and music lessons lags behind that of other subjects (Janurik, 2007, 308; 2009, 53; Chrappán, 2017, 1355, etc.). Studies investigating the transfer effects of music learning (Janurik & Józsa, 2017; Kokas, 1967; 1972; Laczó, 1985; Barkóczi & Pléh, 1977; Vernon, 1979), learning music (which includes music listening, for example the teacher's singing and playing instruments) has a beneficial effect on learning other subjects, accurate and persistent work, and intelligence. The number of researches on the effects of music listening is less, but they clearly prove that music listening has an effect on learning efficiency (Laczó, 1987), the nervous system (Freitas et al.,) and mood (Pin et al., 2010; Hamlen & Shuell, 2006; Witviliet & Vrana, 2007; Carina et al., 2018; Scudamore et al., 2021), its positive results on the development of attention (Flowers, 2001; Sinha et al., 2013). We used several methods to carry out the research. We examined the music listening phase of the lessons by document analysis – by reviewing the 2012 National Core Curriculum (NAT), the related framework curricula, and the singing and music textbooks. The material of the modified NAT2020 and the related framework curriculum was only partially analyzed, because the textbook series is not yet complete, but the framework curriculum is already complete. We organized the music listening material of the textbooks used by teachers into charts, and found that the music listening material of the volumes of various publishers differ, and the music listening material of the 2012 framework curricula are not in sync. We presented the integration options indicated in the framework curricula of 2012, which include a very well-developed proposal, however, some subjects do not have a common point or only general guidelines are given, for example ’music listening'. As another pillar of our research, we compiled a questionnaire for 8th and 10th grade students (N=1451) and teachers (N=366) living in different counties of the country, which we edited with a Google form and sent by e-mail. The most important examination points of the questionnaire were also investigated with focus group student interviews (N=39). In addition to the analysis of teacher questionnaires, we conducted semi-structured interviews with experts participating in singing and music teacher training. The statistical analysis was carried out with the SPSS 21 program package, our test methods included two- and three-dimensional cross-tabulations, as well as various regression analyses. Our questionnaire research is not representative, but we got an idea of the implementation of music listening in class. According to the framework curricula of NAT2012, music listening is part of every lesson. According to 98% of the teachers, music listening takes place in every lesson or often, based on the student responses, this rate is 84%. Listening to a piece of music several times increases the liking of the composition, the composition becomes familiar and creates a positive emotion, so we expected answers about the appearance of repeated music listening in the classroom. We consider it extremely important to provide the observation aspect - which promotes active music listening, paying attention only to the music. Based on our textbook analyses, observation aspect is rare, in some textbook series, not to specify the aspect prior to music listening at all. Based on the responses of the teachers and students, in the overwhelming majority of lessons, repeated music listening and discussion of the composition heard are implemented. We considered it important to inquire whether the presentation of today's entertainment music preferred by young people has become part of the lessons. We received a clear answer from both teachers and students: today's entertainment music also forms the music listening material for lessons. Based on student responses, the importance of music listening in class can be influenced by the following factors: a good school certificate; repeated music listening; music listening as the most popular part of the lessons. If, according to our frequency analysis, students considers music listening in class important, they also think of them peers. The keyboard instrument in the classroom also turns the perception of music listening in a favorable direction. Listening to art music in free time is influenced by the good financial situation of the student's family, the observation aspect given in the lesson, the extracurricular (singing in a choir or in another lesson, other musical activity).
Szabadon hozzáférhető
A zeneművészeti szakgimnazista tanulók pályaalakulásával kapcsolatos mutatói a szociál-kognitív pályamodell mentén
(2022) Héjja, Bella Emerencia; Páskuné Kiss, Judit; Humán tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Magyarországon három szintre tagolódik a zenei oktatás: alapfokra, középfokra és felsőfokra. Vizsgálatunk során a középső szakaszra fókuszáltunk, mely az ISCED 3 szintbe tartozik, és 2016 óta a zeneművészeti szakgimnázium nevet viseli. Az iskolatípus célja a zenészek sokrétű nevelése és pályára való felkészítése, különösen a felsőoktatás irányába, ugyanis az iskolatípus nem ad a munkaerőpiacon használható végzettséget. A disszertáció céljaként a zeneművészeti szakgimnazisták pályaalakulásával kapcsolatos tényezők más iskolatípusban tanulókkal való összehasonlítását tűztük ki. A zeneművészeti szakgimnazista fiatalok neveléstudományi és pszichológiai szempontú vizsgálatát 2015-ben kezdtük el. A kérdőíves felmérések során a fiatalok énképébe, a családi miliőbe, iskolaválasztási motivációiba, továbbtanulási mutatóiba és egészségmagatartásába nyertünk bepillantást, ezeket összevetve a demográfiai és szociökonómiai státusz szempontjaival. A disszertáció alapját képező kérdőív összeállításához, melyet 2019-2020-ban vettünk fel összesen 22 intézményben, 2019-ben fókuszcsoportos interjúkat készítettünk. Kettő a fókuszban álló zenészek között, másik kettő képző- és iparművészeti tagozaton tanulókkal készült. A kontrollcsoportok kiválasztásánál szándékunkban állt egy hasonló képzési formával működő iskolatípust bevonni, így esett választásunk a képző- és iparművészeti tagozatra, míg a másik kontrollcsoport tagjai, az általános tantervű gimnazisták nem speciális tagozaton tanulnak. A minta kiválasztásánál a nagy múlttal rendelkező zeneművészeti szakgimnáziumokat találtuk legalkalmasabbnak. Az így létrejött Szociál Kognitív Pályamodell 2019-2020 adatbázis 345 fő zeneművészeti szakgimnazista, 205 fő képző- és iparművészetis, valamint 310 fő gimnazista 9. és 11. évfolyamos tanuló adatait tartalmazza. A pályafejlődés, pályaválasztás témaköre minden ember életében meghatározó jelentőségű, de a serdülők, középiskolások életében különösen aktuális. A pályaalakulás egy összetett folyamat, mely során a személyes tényezők mellett kiemelet szerepet kap az elsődleges szocializációs közeg, továbbá az iskolai környezet, a tanárok és barátok. A pályafejlődés koncepcióba helyezéséhez a szociál-kognitív pályamodellt válaszottuk (Lent, Brown & Hackett, 1994), mely a személyes inputokon túl magában foglalja a disztális és proximális környezeti tényezőket, fő komponensének az én-hatékonyságot fogalmazza meg. A modellbe helyezve öt fő összetevőt vizsgáltunk meg. Az első témakör a pályaalakulás faktorait tartalmazza, melybe a pályadöntési idő, okok és befolyásoló személyek, továbbá a továbbtanulási szándék tartoztak. A pályaválasztás faktorai szerint a zeneművészeti szakgimnazisták korábban döntenek a pályájukról, akár már óvodás korukban, a pályaválasztási motivációik közül az érdeklődés, valamint az átadás iránti vágy emelkednek ki, továbbá szüleik mellett tanáraik befolyásoló szerepe igen jelentős. A továbbtanulási szándék mind a három vizsgált iskolatípusban jellemző, viszont a képző- és iparművészek között a pályaelhagyás aránya magasabb, mint a zenészek körében. A következő témakörbe a hosszútávú célok kerültek, továbbá ide kapcsoltuk a kívánatosnak vélt emberi tulajdonságokat is, mely során azt mértük fel, hogy az egyes iskolatípusokban milyen emberi és részben szakmai tulajdonságokat tartanak a fiataloknak fontosnak. A zenészek között a legmagasabb az intrinzik célok aránya, míg a gimnazisták között inkább extrinzik célok emelkedtek ki. A kívánatosnak vélt emberi tulajdonságok közül a kitartás mind a három iskolatípusban a legfontosabb, a zenészek között a második a szorgalom, a harmadik pedig az alázat volt, eltárően a kontrollcsoportoktól . A harmadik témakör az egészségmagatartást foglalja magában, melyet a pályamodellen belül a viselkedésekhez soroltunk. Tíz alpont szerint figyeltük meg az egészségmagatartáshoz kapcsolódó attitűdöket. A zenészek a táplálkozás, a szerhasználat, a szubjektív egészség, valamint az érzelmi egyensúly szerint mutatkoztak tudatosnak a mintán belül. A szociál-kognitív pályamodell fő komponense az én-hatékonyság. Vizsgálatunkban az általános és az életvezetési kompetenciákhoz kapcsolódó észlelt én-hatékonyságot vettük górcső alá. Az általános én-hatékonyság tekintetében az iskolatípusok nem mutattak eltérést, míg az életvezetési kompetenciák terén a zenészek emelkednek ki. A legmagasabb szintű önértékelést a gimnazisták esetében mértük. Az én-hatékonyság és az önértékelés erősen hatnak egymásra. Az önértékelést a család támogatása, az iskolatípus, a szubjektív anyagi helyzet, az évfolyam, valamint az apák iskolai végzettsége is meghatározza, míg az én-hatékonyságot az intrinzik és extrinzik célok, továbbá az előzőhöz hasonlóan a szubjektív anyagi helyzet és az apák iskolai végzettsége befolyásolja. Kutatási eredményeink a zenészek mellett a másik két iskolatípus tanulóinak pályafejlődésével kapcsolatban is hasznos információkkal szolgálnak a szakemberek és laikusok számára egyaránt. In Hungary, music education is divided into three levels: primary, secondary and higher education. Our study focused on intermediate education, termed ’secondary school specialized in music’ and falls into ISCED 3 category. This school type aims to educate and prepare musicians for a variety of careers, especially in higher education, as this type of school does not provide a degree that can be used in the labor market. The aim of the dissertation was to compare the factors related to the career development of students attending secondary schools specialized in music with students attending other types of education. We began gathering data from young people in music education from an educational and psychological point of view in 2015. The surveys provided insight into young people's self-image, family milieu, school choice motivations, indicators for further education, and health behaviors, comparing them with aspects of demographic and socioeconomic status. A total of 22 institutions were included in the focus group interviews in 2019-2020, among which two schools were specialized in music, two in fine arts and applied arts. In the selection of the control groups, we intended to include a type of school with a similar form of education, so we chose the department of fine and applied arts, while the members of the other control group, general grammar school students, do not study in any special faculty. We found secondary schools specialized in music with a long history as the most suitable source of samples. The Social-Cognitive Career Theory 2019-2020 Database created in this way contains the data of 345 students in music, 205 students in fine and applied arts, and 310 students attending 9th and 11th grades. The matter of career development and career choice is of tremendous importance to all, especially in for adolescents and student in secondary education. Career development is a complex process in which, in addition to personal factors, the primary millieu of socialization, as well as the educational environment, teachers and friends are given prominent role. To conceptualize career development, we chose the Social-Cognitive Career Theory (Lent, Brown & Hackett, 1994), which includes distal and proximal environmental factors in addition to personal inputs, and formulates self-efficacy as its main component. Five main components were observed in the model. The first topic contains the factors of career development including the time for career decision, motivations and social influence, as well as the intention to further education. According to our collected data in career choice, students attending secondary schools specialized in music decide on their career earlier, even in pre-school age, their motivation for career choice is to stand out and express themselves. Additionally, their teachers have a significant role in influencing their choices. The intention to continue theri education is typical in all three types of schools examined, but the drop-out rate is higher among fine and applied artists than among musicians. The second topic focused on long-term goals as well as the human characteristics that were considered desirable. We assessed what soft and professional traits are considered important for young people in each type of school. Among musicians, the proportion of intrinsic goals was the highest, while among other students in secondary education, extrinsic goals stood out. Of the human qualities, perseverance was the most prominent in all three school types, the second being diligence among musicians and the third being humility which was uncharacteristic of the control groups. The third topic includes health behaviors, which we have included into behaviors within the career model. Attitudes related to health behaviors were categorized into ten subsections. Musicians appeared to be conscious in terms of nutrition, substance use, subjective health, and emotional balance. The main component of the Social-Cognitive Career Theory is self-efficacy. In our study, we examined the perceived self-efficacy related to general and life management competencies. In terms of overall self-efficacy, school types showed no difference, while musicians stand out in terms of life management competencies. The highest level of self-esteem was measured in grammar school students. Self-efficacy and self-esteem are strongly correlated. Self-esteem is determined by family support, school type, subjective financial situation, the current grade students attend, and their father’s educational background. Self-efficacy, on he other hand is influenced by intrinsic and extrinsic goals, as well as subjective financial status and the father’s educational background. In addition to providing information about students in music, our research results provide revelant data for both professionals and lay people about the career development of students in the other two school types.
Szabadon hozzáférhető
Az alapfokú művészeti iskolák működése és társadalmi környezete
(2018) Szűcs, Tímea; Duffek, Mihály; Juhász, Erika; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A disszertációban az alapfokú művészeti iskolák működését, szerepét, funkcióját vizsgáljuk, valamint annak a társadalmi közegnek a jellemvonásait tárjuk fel, amely közvetlen-közvetett részese ennek az extrakurrikuláris tevékenységformának. A kutatás célja egyrészt feltárni azokat a képességeket, készségeket, jelenségeket és dimenziókat, amelyekre hatással van a zenetanulás (Gévayné 2010; Cho 2015). Másrészt célunk az alkalmazott társadalomtudományi módszerek segítségével bemutatni a zenét tanuló gyermekek szocio-kulturális jellemzőit. Az új intézménytípus megjelenése (alapfokú művészeti iskola), a létrejött szerkezetváltás, a kibővült képzési kínálat által előidézett változások bemutatása (Homorné 2009) szintén célja az értekezésnek. Az empirikus kutatás elemzésének alapját saját adatbázis képezi: a „Zenetanulás Magyarországon 2017” címmel. A felmérés során kvantitatív módszert alkalmaztunk, önkitöltős, papír alapú kérdőív formájában. Kutatásunk célcsoportját 13-15 éves gyermekek alkották. Az empirikus vizsgálat területének Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket választottuk. Az adatok feldolgozása során SPSS programot használtunk, módszerek terén pedig két- és háromdimenziós kereszttáblákat készítettünk, varianciaanalízist, klaszteranalízist és logisztikus regressziót végeztünk. Azt feltételeztük, hogy a kezdetben elitista képzésnek számító zenetanulás napjainkban nyitottá vált más társadalmi rétegek számára is. Azt láthatjuk, hogy miközben az általános és középiskolákban háttérbe szorult az ének-zene tanítás, a hangszertanulás népszerűsége folyamatosan nőtt, és ez a tendencia jelenleg is folytatódik. Az újabb társadalmi rétegek megjelenése a zeneoktatásban egyértelműen kimutatható az oktatáspolitikai intézkedések kapcsán is, pl. a halmozottan hátrányos helyzetű, a hátrányos helyzetű, a testi, érzékszervi, értelmi fogyatékos és autista tanulók ingyen tanulhatnak az alapfokú művészeti iskolákban (2011. évi CXC törvény). Kibővült az intézmények kínálata, a zeneművészeti ág mellett megjelentek a képző- és iparművészeti, a szín- és bábművészeti, valamint a táncművészeti ágak is (11/1994. MKM rendelet). Emellett a zeneművészeti ágon belül is új képzések indultak pl. népzene, jazz zene, elektroakusztikus zene. Tehát mind az elitista, mind a hátránykompenzáló funkció megfigyelhető az alapfokú művészeti iskolákban, térségenként változó hangsúllyal. Mind a korábbi felmérések szakirodalmi háttere, mind az empirikus tapasztalatok megerősítik azt a feltételezésünket, miszerint a zenei tevékenység jelentős hatást gyakorol az iskolai tanulás eredményességére (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). Felmérésünkben is a zenét tanuló gyermekeknek jobb a tanulmányi eredménye, átlaguk kb. 1 teljes jeggyel magasabb, mint a kontroll csoportba tartozóké. Ennek egyik oka lehet a zenét tanuló gyermekek társadalmi háttere, miszerint szüleik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, ami befolyásolhatja a tanulmányi teljesítményt (Lannert 2004; Pusztai 2009). A másik okot a zenetanulás transzferhatásai jelenthetik. Számos külföldi és hazai kutatás megerősíti, hogy a zenét tanuló gyermekek eredményesebbek a tanulmányaikban, mert kitartóbbak, jobban koncentrálnak, pozitívabb a munkához való hozzáállásuk, és érvényesülnek a zenetanulás transzfer hatásai a különböző tantárgyi területeken is (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Emellett a zenetanuláshoz szükséges gyakorlás rendszert visz a tanulók egész életébe, amely könnyebbé teheti az iskolai elfoglaltságok és feladatok közötti jobb eligazodást, ezzel elősegítve a jobb teljesítményt. Feltételeztük, hogy a zenét tanuló diákok magasabb kulturális tőkével és többségében zenei biográfiával rendelkező családok gyermekei, akik befektetésnek tekintik a különböző extrakurrikuláris tevékenységeket, ezzel is segítve a társadalmi hierarchián való feljebb jutást, vagy a meglévő státusuk megőrzését. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége befolyásolja a befektetett idő, energia és anyagiak mértékét. Az empirikus vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport tanulóinak jelentős része felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szülők gyermeke, akik anyagi javakkal jól ellátottak, különösen a nagy értékű ingóságokat tekintve, de otthon kevés kulturális útravalót kaptak szüleiktől. A zenetanuló gyermekek intakt, zömmel diplomás és vallásos, kulturális tőke által meghatározott családi miliőből érkeznek az alapfokú művészeti iskolákba. Az anyagi javak birtoklása is visszatükrözi a tradicionális értékrendet, amely megfigyelhető a családok befektetési stratégiájában nemcsak az anyagiak terén, hanem a kultúrába, iskoláztatásba, iskolán kívüli tevékenységekbe való beruházásba is. A feldolgozott szakirodalom és az empirikus eredményeink egyaránt megerősítették, hogy az alapfokú művészeti iskolák társadalmi jelentősége kiemelkedő, sokat tehetnek a felnövekvő generáció formálásában nem csak művészeti területen, hanem a teljesítményük növelésében, és hosszútávon a munkaerőpiaci képességeik fejlesztésében. Ezáltal az alapfokú művészeti iskolák hozzájárulnak a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és az életminőség javításához is. In the dissertation we examine the operation, role and function of the primary arts schools and describe the characteristics of the social medium that is a direct and indirect part of this extracurricular activity. On the one hand the aim of the research is to reveal the abilities, skills, phenomena and dimensions that affect the music education (Gévayné 2010; Cho 2015). On the other hand our aim is to introduce the socio-cultural characteristics of music learner children using the applied social science method. The emergence of the new type of institution (primary arts schools), the transformation created and the changes brought about by the expanded training offer is also the aim of the dissertation (Homorné 2009). The analysis of the emprirical research is based on an own database with the title of „Music learning in Hungary 2017”. We used quantitative method during the survey in the form of self-fulfilling paper-based questionnaire. Our target group was 13 to 15 years old children. The area of the empirical study was selected from Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdú-Bihar counties. During the processing of the data we used SPSS software, in the field of methods two- and three-dimensional cross tables were made, variance analysis, cluster analysis and logistic regression were carried out. We assumed that music education (which were elitist training in the beginning) has now become open to other social strata as well. We can see that while vocal music teaching in primary and secondary schools has fallen behind, the popularity of vocal education has grown steadily and this trend is still ongoing. The emergence of new social strata in music education be clearly demonstrated in relation of educational policy measures, for example disadvantaged, physical, sensory, mentally disabled and autistic students can learn free of charge in primary arts schools (Act CXC of 2011). The offerings of the institutions have expanded, arts and crafts, drama and puppetry as well as dance arts (11/1994 MKM Decree) have appeared next to music branch. In addition, within the musical branch new trainings have started, for example folk music, jazz music, electroacoustic music. Thus, both elitist and disadvantaged function can be observed in the primary arts schools, with varying emphasis on the regions. Both literature background and the empirical experience of previous surveys support our assumption that music activity has a significant impact on the effectiveness of school learning (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). In our survey, children who are learning music have better learning outcomes, their grade point average is approx 1 full grade higher than those in the control group. One of the reasons for this may be the social background of music learner children, because their parents have a higher education level, which can affect their learning performance (Lannert 2004; Pusztai 2009). The other reason may be the transfer effects of music learning. Numerous foreign and domestic researches support the fact that music learner children are more effective in their studies, because they are more persistent, more focused, more positive in their work attitude, and the transfer effects of music learning prevail in different subject areas (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Additionally, the practice of music learning takes a system into the student’s life, which can make it easier to find a better orientation between school activities and tasks, helping to achieve better performance. We hypothesized that music learner students are children of families with higher capital and majority of music biographies who consider the various extracurricular activities as an investment, helping them to move up the social hierarchy or preserve their existing status. Parents’ higher educational attaiment affects the amount of time, energy and material invested. In the empirical study, we found that a significant proportion of the students in the control group are children of parents without higher education, who are well-off, but got little cultural value at home from their parents. The music learner children arrive from the family milieu determined by intact, mostly graduate and religious cultural capital to the primary arts schools. Posession of material also reflects the traditional value system that can be observed in the investment strategy of families not only in the field of material, but also in investment in culture, schooling and out-of-school activities. Both the processed literature and our empirical results have confirmed that the social significance of the primary arts schools are outstanding, they can do much to shape the growing generation not only in the field of art but also in enhancing their performance and in developing their labor market skills in long term. Thus, primary arts schools contribute to socio-economic development and quality of life.
Korlátozottan hozzáférhető
Alapítványok az iskolákban
(2007) Sípos, László Dr.; Kozma, Tamás; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --
Jelen disszertáció az alapítványokra (és közalapítványokra) vonatkozó, meglehetősen szerteágazó és a szakirodalom által szembetűnően ritkán tárgyalt joganyag kritikai elemzésén túl harmincnégy - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei - iskolai alapítványt érintő kutatás eredményeiről ad számot. Ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy feltárja: • az iskolai alapítványokat kik, mikor, milyen vagyonnal és célkitűzéssel hozták létre, • tényleges tevékenységük mennyiben felelt meg az alapító(k) által meghatározottaknak, • hogyan segítették az alapítványok az adott oktatási intézmény működését, a pedagógiai célok és programok megvalósítását, • merült-e föl velük kapcsolatban törvényességi aggály, s ha igen, az miből fakadt. Az alapítványokkal és a közalapítványokkal viszonylag kevés szakmai-tudományos elemzés foglalkozik, az iskolai alapítványokat érintő publikációkkal pedig csak elvétve találkozhatunk. (Azok is csak egy-egy szűk szakmai szempont szerint, avagy érintőlegesen foglalkoznak velük.) Az iskolai (oktatási) alapítványokra vonatkozó jövőbeni átfogó – jogi, szociológiai és gazdasági szempontú – kutatás tervezéséről sincs tudomásunk. Ennek oka nagy valószínűséggel abban keresendő, hogy bár majd minden hetedik alapítvány e területen (is) tevékenykedik, az iskolai alapítványok meglehetősen ritkán kerülnek a média fókuszába. A közfigyelmet foglalkoztató visszaélésekre velük kapcsolatban szinte soha nem derül fény, hanem „szürke eminenciásként” teszik a dolgukat. Céljaik egy-egy alap- vagy középfokú oktatási intézményhez kapcsolódnak, eredményeik és gondjaik is „csak” egy viszonylag szűkebb közösség számára fontosak. Ám éppen azért, mert majd minden hetedik alapítvány iskolai alapítványnak tekinthető, s mivel céljaik és eredményeik alapján igencsak fontos társadalmi szerepet töltenek be, kutatásukra, több szempontú, multidiszciplináris elemzésükre feltétlenül szükség van. Jelen kutatásunk az alapítványokra (és közalapítványokra) vonatkozó - és a szakirodalom által meglehetősen ritkán vizsgált - joganyag kritikai elemzésére, és harmincnégy alap- és középfokú oktatási intézményt támogató iskolai alapítvány (és közalapítvány) vizsgálatára terjed ki. Bemutatjuk egyrészt a civil szféra és az alapítványok kialakulását és fejlődését, társadalmi szerepét, elemezzük - elsősorban a kritikai jogtudomány szempontjai alapján - az alapítvány és a közalapítvány intézményét, jelenlegi jogi hátterét, kitérve szabályozásának hiányosságaira és visszásságaira, másrészt számot adunk saját kutatásainkról, vizsgálatainkról és elemzéseinkről is. Behatóan foglalkozunk az alapítók és a kezelő szervek, az alapító okiratok és az alapítványi célok, az induló és a vizsgálatkori vagyon, a források, a vállalt és beteljesült célok, a tényleges tevékenység és a működési problémák kérdéseivel. Kutatásaink eredményét eddig még sehol sem publikált adatokból összeállított diagramokkal, táblázatokkal, továbbá okiratokat, szabályzatokat, vizsgálati jelentéseket és intézkedéseket idézve mutatjuk be. Reményeink szerint a most közölt kutatási eredményeink – ha szerény mértékben is – hozzájárulhatnak a képzeletbeli neveléstudományi „torta” növekedéséhez.
Korlátozottan hozzáférhető
Apollón és Diké nyomában
(2010) Andrejka, Zoltán; Nyizsnyánszki, Ferenc; Andrejka, Zoltán; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori Iskola
Doktori értekezésem fő célkitűzése Georg Wilhelm Friedrich Hegel Esztétikai előadások illetve Előadások a művészet filozófiájáról című szövegeiben található kulcsfogalmak újraértelmezésével egy olyan fogalomkészlet előállítása, amely Hegel spekulatív (művészet)filozófiai intencióit követve adekvátan és produktívan használható fel egy konkrét görög tragédia, Aiszkhülosz Oreszteiájának filozófiai elemzéséhez. Mindezzel Hegel sokak által kritizált és improduktívnak ítélt esztétikai argumentációit próbálom fellazítani és aktualizálni, és néhány, ma is népszerű esztétikai problémán keresztül bemutatni a gyakorlati alkalmazhatóságukban rejlő potenciált. Dolgozatom általános részében hegeli művészetfilozófia kisebb, sok esetben mikroszkopikus, strukturális momentumait igyekszem felkutatni, és a jól ismert esztétikai makroproblémák helyett, amilyen például a művészeti ágak szellemtörténeti hierarchiája, vagy a „művészet végének” ideája, inkább olyan, a magyar és a hozzáférhető német szekunder irodalomban kevéssé feltárt, szűkebb keresztmetszetű problémákra helyezek hangsúlyt, mint a befogadó-elsajátító tudat és a mű egymást-konstituáló, inverz viszonya, vagy az eszmény fogalmában rejlő jelentéshálózat. Gondolatmenetem során a spekulativitás hegeli fogalmának egy olyan kompakt és célirányos rekapitulációjára és összefoglalására vállalkozom, amely az egyszerű, hangzó szóban, azaz a fogalom első, tehát igen általános formájában rejlő tudat-tárgy viszonyulás benső dinamikájának tárgyalásából indul ki. Művészetfilozófiájának rekonstrukciója közben ezt az elevenséget emelem ki és kapcsolom hozzá az eszmény hegeli fogalmához, aminek eredményeként jobb megvilágításba kerül a tudat és mű speciális viszonya, illetve a művészet kulturális funkciója. Hegel tragédiaértelmezésében a spekulatív elvont leírásával analóg módon a régi és az új görög istenek közötti harc sajátos értelmezését találjuk. A dolgozat megragadja és kiemeli ezt az analógiát, pontosabban rávilágít arra, hogy a bevezető hegeli fogalmakkal összefoglalt spekulativitás alapműködését és felépítését tekintve ugyanaz, mint a mű körzetében kibontakozó, csakhogy a mű messze szemléletesebben és konkrétabban prezentálja azt. Interpretációm szerint emiatt az Oreszteia mint mű a filozófia fogalmi közvetítettségét végtelenül megközelítve jeleníti meg az emberi spekulatív működését. Ezt a működést a trilógia egésze, elsősorban Apollón isteni alakjában, állandó magára-visszautalásként, végtelen kezdetként, olyan időben-létként tárja fel, amely egyben önmaga állandó időtlenné (fogalmivá) tétele. Mindez megegyezik a spekulativitás filozófiai meghatározásával, csak a művészet konkrét szemléletességre törekvő szintjén. A disszertáció kiemeli, hogy mindkét meghatározási szinten ugyanannak felmutatása történik, amit Hegel a folyton megvalósuló eszmének avagy a szellem lényegi mozgásának nevez. My doctoral work’s main objective is to build up a theory based on a re-interpretation of conception found in Georg Wilhelm Friedrich Hegel’s Lectures on Aesthetics and Lectures on Philosophy of Art. According to his intentions of the speculative philosophy (of art) my conclusions can be used adequately and productively for the philosophical analysis of a Greek tragedy: Aeschylus’ Oresteia. This way I have tried to shake up and actualize Hegel’s most criticized and passed for unproductive arguments on aesthetics. I’ve tried to demonstrate the implicit potential of his arguments’ applicability by means of some popular aesthetical problems of the present day. In the general part of my dissertation I have tried to find some minor, in many cases microscopic structural moments of the Hegelian philosophy of art. Instead of well-known aesthetical macro problems like the historical hierarchy of the branches of art or the end of the art I have concentrated on limited problems, for example each-other-constituent, inverse relations between consciousness and artworks, or the semantical meshwork beneath Hegel’s word: “ideal”. By my train of thought I have taken a compact and expedient recapitulation and summary of Hegel’s idea of speculativity in hand. I’ve started it from the inner dynamism of consciousness-object relation, which is included always in a simple word i.e. the first and general form of idea. By reconstruction of his philosophy of art I have laid emphasis on this liveliness and connected to the abstract concept of Hegel’s speculativity. Thus the special relation between consciousness and artwork and the cultural function of arts can get a better elucidation. In Hegel’s conception of Greek tragedy there is an analogy between the abstract description of speculativity and the fight of the old and new Greek gods. My dissertation has apprehended and accentuated this analogy. According to that I have tried to expose that in Hegel’s introduction summarized speculativity works same way as the speculativity in environs of the artwork. But the artwork itself demonstrates this working more expressive and concrete. In my interpretation Oresteia represents the speculativity of (human) being meanwhile it comes very close to philosophy. The whole trilogy reveals this speculativity first in form of god Apollo. It’s referring back itself continually, it’s an endless beginning, a being-in-time which turn itself timeless (conceptual) continually. It corresponds to the philosophical definition of speculativity, but on the expressive level of arts. My dissertation has accentuated that the same is demonstrated on both level. Hegel calls all this the constantly realized idea, or else the essential movement of spirit.
Szabadon hozzáférhető
Archiválás vagy továbbhagyományozás?
(2022) Bíró, István Ferenc; Vincze, Tamás András; Humán Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnk alapproblémája a magyarországi népzeneoktatás intézményes keretek közé kerülése és a népzenész szakma konstruktivista megközelítésben értelmezett professzionalizációja (vö. Fizel, 2017: 56-57), mely folyamatoknak a részletes feltárása mindeddig elkerülte a kutatók figyelmét. Mindössze néhány tanulmány tesz kísérletet egy-egy részletkérdés tisztázására, azonban a lejátszódó folyamatok történeti, elméleti összefüggéseit tárgyaló összefoglaló munkák hiányoznak a történetírásból (vö. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Mivel a XX. század népzeneértelmezése eltérő képet mutat az egyes korszakokban, ezért első lépésként a hangszeres népzeneoktatás korszakhatárainak kijelölését kellett elvégeznünk. A téma megértéséhez elkerülhetetlen a megfelelő művelődéstörténeti háttér tisztázása, ezért az általunk előzetesen kijelölt keretek szélesítésére volt szükség. Így az is érthetővé válik, hogy például az 1950-es évek elején végbemenő intézményesülési kísérlet miért került be a kutatásunkba. A népzene tudományos recepciójának folyamatait vizsgálva egyrészt megérthetjük azokat a népzeneértelmezéssel kapcsolatos torzulásokat, amelyek az 1970-es évek közművelődésében tapasztalható változások – gondolunk itt a táncházmozgalomra – mozgatórugójává váltak, másrészt a mai népzeneoktatásunk intézményesülésének anomáliáit is mélyebben megismerhetjük. Vizsgálatunk során lépésről lépésre tártuk fel, hogy a hangszeres népzeneoktatás számára miért a klasszikus zene intézményrendszere szolgált öntőformaként, annak ellenére, hogy a népzene természetéből fakadó műfaji sajátosságai miatt abban csak addig találhatja meg helyét, ameddig az oktatás csupán bizonyos komponenseire koncentrál. A népzene-, illetve a néprajztudomány által elvégzett kutatások eredményeire támaszkodva megérthetjük a népi kultúra hagyományozódási sajátosságait, így kirajzolódik előttünk, hogy milyen tévutakat járt be az iskolarendszer a hangszeres népzeneoktatással kapcsolatban. Kodály Zoltán és Bartók Béla írásainak tanulmányozása, elemzése témánkat illetően központi jelentőségű, hiszen a vizsgált időszak népzenefelfogásának, népikultúra-értelmezésének művészi és pedagógiai konzekvenciáit egyértelműen az említett két tudós zeneszerző munkásságán keresztül érthetjük meg a leginkább. Németh László és a népi írók törekvései, a népi mozgalom, Györffy István programja, valamint Karácsony Sándornak azok a nézetei, amelyek erősen meghatározták az értelmiségnek a népi kultúráról való gondolkodását, szintén megkerülhetetlennek bizonyultak. Dolgozatunk tárgyának több szempontú feldolgozására kvalitatív és kvantitatív módszereket alkalmaztunk. Kutatásunk alapmódszereként a kvalitatív kutatásmódszertani eljárások közül a dokumentumelemzést és a kvalitatív tartalomelemzést találtuk a legalkalmasabbnak, együtt alkalmazva az oral history módszerével. Vizsgálatunk középpontjában a népzenészképzés, azon belül is a tanárképzés állt. Ez a legfelső oktatási szint, ahol a népzeneoktatás intézményesülési folyamata lejátszódott. Dolgozatunk kvantitatív elemzéseinek elkészítéséhez az Oktatási Hivatal statisztikáiból készítettünk adatbázist. Kérdőíves felmérésünkben a Nyíregyházi Egyetem jogelőd intézményeiben ének-zene, népzenetanár szakon, nappali tagozaton végzett egykori hallgatók vettek részt. Válaszaikat három fő kérdéskör mentén elemeztük. Az eddig született csekély számú és leginkább leíró jellegű munkákhoz képest megállapításaink már a vizsgálat kezdeti szakaszában új adatokkal és konklúziókkal szolgáltak a tudomány számára. Az értekezés kiemelkedő eredményének tartjuk, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1991-ben elindult népzenetanár-képzéssel kapcsolatosan teljesen új megközelítéseket és összefüggéseket tártunk fel a neveléstudomány számára. A népzeneoktatás jövőjéről kvantitatív kutatásunk eredményei alapján vészjósló kép rajzolódik ki: a Nyíregyházi Főiskolán és jogelőd intézményében a képzés első húsz évében nappali tagozaton végzett ének-zene, népzenetanárok kevesebb mint 40 százaléka gondolkozik magáról népzenetanárként ötéves távlatban. A kutatásban résztvevők hosszú távú jövőről alkotott elképzelése azt mutatja, hogy csak az marad a népzenetanári pályán, aki a közeli jövőben is népzenetanárként látja magát. A leírt folyamatok várhatóan mindhárom képzési szintre negatívan fognak hatni, ugyanis a megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusok közel kétharmada rövid időn belül pályaelhagyóvá válhat. The basic problem of the dissertation is the institutionalization of folk music education in Hungary and the professionalization of the folk music community interpreted in a constructivist sense (cf. Fizel, 2017: 56-57). These tendencies have so far escaped the attention of researchers, and only a few studies have so far attempted to clarify the details, thus there is a lack of comprehensive works on the historical and theoretical context of the processes involved (cf. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Since the interpretation of folk music in the 20th century shows a different picture in distinct periods, the first step was to delineate the period boundaries of instrumental folk music education. In order to tackle the topic, it was inevitable to clarify the relevant cultural-historical background, and therefore it was necessary to broaden the framework previously defined. This also makes it clear why, for example, the institutionalisation experiment taking place in the early 1950s was included in the research. Examining the tendencies of the academic reception of folk music clarifies the distortions taking place in the interpretation of folk music, which motivated the changes in general cultural reception in the 1970s, such as the dance house movement (táncházmozgalom), on the one hand, and on the other hand, a deeper understanding of the anomalies in the institutionalisation of our folk music education today could be gained. In the course of the investigation, it was explored step by step why the institutional system of classical music has served as a “mould” for the teaching of instrumental folk music, despite the fact that, due to the nature of its genre, folk music can only find a place in this “mould” as long as it concentrates only on certain components of education. The results of research in the field of folk music and ethnography provide a basis for understanding the specific features of the transmission of folk culture, and thus highlight the misguided paths taken by the school system in relation to the teaching of instrumental folk music. The study and analysis of the writings of Zoltán Kodály and Béla Bartók is of central importance for the topic, since the artistic and pedagogical consequences of the perception of folk music and the interpretation of folk culture in the period under study can be best understood through the works of these two composers. The ideas represented by László Németh and the so-called “folk writers”, the folk movement, István Györffy’s programme and Sándor Karácsony’s views, which strongly influenced the intellectuals’ way of thinking on folk culture, also proved to be inescapable during the research. Qualitative and quantitative methods were both used to discuss the subject of the thesis from several perspectives. Document analysis and qualitative content analysis, together with oral history, were found to be the most appropriate qualitative research methodologies for the research. The focus of the study was the training of folk musicians, including teacher training, being the highest level of education where the process of institutionalisation of folk music education took place. For the quantitative analysis of the thesis, the statistics of the Education Office (Oktatási Hivatal) were used to create databases. The questionnaire survey was conducted among former full-time students of music and folk music at the legal predecessor institutions of the University of Nyíregyháza. Their answers were analysed along three main clusters of questions. In comparison with the few and mostly descriptive works that have been produced so far, these findings have provided new data and insights for scholarship already in the early stages of the study. One of the merits of the thesis is that it offers completely new approaches and reveals certain interrelationships in the field of education science pertaining to folk music teacher training that started in 1991 at the Bessenyei György Teacher Training College in Nyíregyháza. Based on the results of the quantitative research, an ominous picture of the future of folk music education is emerging from the thesis: less than 40 percent of the full-time music and folk music teachers who graduated from the College of Nyíregyháza and its legal predecessor institution in the first twenty years of the training see themselves as folk music teachers in a five-year perspective. The respondents’ perceptions of their long-term future show that only those who envision themselves as folk music teachers in the near future will stay in the profession. The processes described are likely to have a negative impact on all three tiers of education, as almost two-thirds of teachers with the appropriate qualifications are likely to leave the profession in the short term.

Böngészés

Humán Tudományok Doktori Iskola Cím szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek