Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

Filozófia
(programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
Neveléstudomány
(programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
Pszichológia
(programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
Szociológia és társadalompolitika
(programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 290)

Szabadon hozzáférhető
A 20. századi zene kritikai fordulata eszmetörténeti kontextusban
Karap, Zoltán; Rózsa, Erzsébet; Csobó, Péter; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
Ha a zene fogalmunk kitágítható oly mértékig, hogy a zene fenoménjének immár nem szükséges feltétele a zenei fenomén, akkor a zene azonosítási folyamatának esszenciálisan kell megváltoznia, ami azt jelenti, hogy a zenéről a XX. századig folytatott tudományos beszédmódot és a zenetörténetet mintegy zárójelbe kell (vagy lehet) tenni, s helyette új módszerrel kell (vagy új módszerekkel is érdemes) közelíteni a zene jelenségéhez, vagyis kultúrájához. Doktori értekezésem kiindulási pontját épp ez a lényegében filozófiai probléma adja: miként tudjuk zárójelbe tenni a zenetörténet és zeneesztétika történetének több ezer éves tradícióját? Egyáltalán mi az, amit zárójelbe kell tennünk zenehallgatás és zeneértelmezés közben, mi az, amit feltétlenül kerülnünk kell? Milyen útmutatásokat adnak kezünkbe maguk a zeneszerzők? Milyen viszonyban állnak a XX. századi avantgárd művek a zeneszerzők saját interpretációival, a művészetfilozófia általános ontológiai és befogadás-esztétikai leírásaival; milyen kölcsönhatások figyelhetők meg más művészeti ágakkal, különösképp a zene festészettel alkotott relációiban? Mennyiben játszanak döntő szerepet a zene elméletében és gyakorlatában a tág értelemben vett vallási, politikai diskurzusok? A zenei hangnak volt-e valaha is csupán annyi célja, hogy az érzékiség dimenziójában valami önmagáért való esemény kiváltója legyen? Elképzelhető-e a zene előtti zenének egy olyan stádiuma, amelyben a hangzó jelenségekhez nem tapad valamiféle mágikus hasznossági képzet? Voltak-e valaha is szerényebb komponisták és előadók, mint az aleatorikus zene képviselői, akik a hangokat önmagukért szólaltatják meg? És vajon sikerülhet-e ilyesmi bárkinek? Ezekre és még számos hasonló kérdésre keresem a választ egy olyan eszmetörténeti konstrukció keretén belül, melynek vázát a zenei disszonanciával kapcsolatos kultúrtörténeti, zenetörténeti és filozófiai reflexiók szinkretista elemzése alkotja. Abból az értelmezői pozícióból indultam ki, miszerint az a zene, amelyet ma szeretünk és értünk, döntően befolyásolja a múlt zenéjéről gondoltakat, miközben a múlt zenéjének értelmezése döntő befolyással volt és van a jelen zenéjének kialakulására. Az értekezés ezért két nagyobb egységből áll. Az első részben megkísérlem a jelenkor előfeltevéseivel áttekinteni a nyugati filozófia és zenetörténet legfontosabb fogalmait (zenei hang, kompozíció, szakrális és profán, a kellemesség problémája, a dionüszoszi-apollói stb.), vagyis egy olyan történet legfontosabb eseményeit, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, miként válhatott a nyugati zene történetének részévé pl. John Cage ún. csöndműve és az amerikai experimentális zene kultúrája vagy épp a bruitizmus. Az értekezés második részében, az első részben kifejtettek alapján a nyugati zene metafizikai tradíciójának folytatásaként (a nyugati zene önkritika-kísérleteként) próbálom értelmezni az avantgárd és neoavantgárd zeneművészetet, s amellett próbálok érvelni, hogy a zenei disszonanciákkal és zajokkal kapcsolatos beállítódásunk a jövőben nem csupán egy új típusú hangérzékelés elsajátításában, de egy kevésbé metafizikai alapokon nyugvó és toleránsabb kultúra előmozdításában is fontos szerepet játszhat. If the music doesn’t already consist of musical sounds, then our listening habits has to change essentially. This means that the music philosophy ideas up to till now, maybe can remain in brackets, and instead it could approach with new methods to the cultur of music. This esentially philosophical problem gives the starting point of this dissertation: How can we put in brackets the more thousands years old music tradition and music history? At all what is that we have to put in brackets during listening music, and during the music interpretation? What is that we have to avoid? Which kind of instructions has given by composers into our hands? What is the connection among the 20’th century avant-garde works and the composer’s self-interpretations, among the 20’th century works and the ontological and reception-aesthetic description of art-philosophy. Which kind of interaction are noticeable with other arts, specially with the painting? How much have decisive role of the religious, political, sexual-political discourses, in the music theory and in the music practice? Was ever the purpose of the musical sound, to be an event for its own sake? Does a kind of stage imaginalble of the music before music, wherein doesn’t stick to the sounding phenomenon some magical usefulness. Where more modest componist and players ever existed, than the representatives of aleatory music, whose sounding the voices only for its own sake? Can anyone be successful in something like this? I am looking for the answers to these and similar questions, within the framework of cultur historical construction, wherein the focus is the analysis of musical dissonance. I had started from the interpretive position, that says the music which we are like and understand, decisively has influence what we think about the Music of the Past, while to interpret the Music of the Past also decisively had (and still has) influenced the Music of Present. Therefore the dissertation consist two parts. In the first part, I have tried to rewiev the most important terms of the western philosophy and music history, with the contemporary perspective (music sound, composition, sacral and profan, the problem of pleasant, Dionysian – Apollonian etc.), so I have searched the most important event of that kind of story, which could explain how become John Cage’s silence work and the american experimental music culture or the bruitism the part of the western music’s history. In the secound part of the dissertation -based what I explained in the first part- I try to interpret the neo-avantgarde and avant-garde music art, as the continuation of western music culture’s metaphisical tradition, and I argue that our connection and attitude with the musical dissonances and noises, in the future can play an important part not only in the acquirement of new type sound perception, but to establishing a more tolerant culture.
Szabadon hozzáférhető
A biztonságos közúti viselkedést befolyásoló tényezők és a közlekedés biztonsági kultúrájának vizsgálata, módszertani megfontolásai
Hőgye-Nagy, Ágnes; Münnich, Ákos; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
Az értekezés a hazai közlekedés biztonságáról, illetve az ezt befolyásoló tényezőkről igyekszik áttekintést nyerni. Ennek kettős célja van. Egyrészt a biztonságos közúti viselkedés felé mutató tényezők feltárása: mely tényezők és hogyan hatnak a biztonságos közúti viselkedésre? A tényezők vizsgálatában meghatározó szerepe van a közlekedés biztonsági kultúrájának. Ez a fogalom percepciókat, elvárásokat jelent, amelyek a normál, elfogadott viselkedésre vonatkoznak. A közlekedés biztonsági kultúrájának mérése közlekedési szabályok megítélése által történt. Másrészt van egy módszertani célja is az értekezésnek: lehet-e az eddig használt mérési módszerek (nevezetesen baleseti involváltság vagy a korábbi szabálysértések mérése) helyett más módon, integráltan mérni a biztonságos közúti viselkedést? Ezért ismertetésre kerül egy új mérési eljárás, a „biztonságos vezetés index” kialakítása is, illetve ennek vizsgálata a korábbi mérőeljárások tükrében. A demográfiai faktorok közül a nem (nők biztonságosabban vezetnek), életkor (idősek kevésbé biztonságosan vezetnek) és vezetési tapasztalat (tapasztaltabb vezetők több veszélyes viselkedésről számoltak be) van hatással a biztonságos vezetési indexre. Személyiségbeli változók közül a közlekedési helyzetben történő kockázatvállalás, kalandvágy és érzelmi stabilitás, míg a kognitív változók közül a stresszhelyzetben mért figyelmi teljesítmény, rezignációs tendencia és a látótér bizonyult befolyásoló tényezőnek. A biztonságosabban vezetőkre alacsonyabb érzelmi stabilitás mellett alacsonyabb szintű kockázatvállalás és közepes mértékű kalandvágy jellemző, továbbá alacsonyabb rezignációs tendenciával és jó látótérrel rendelkeznek, stresszhelyzetben mutatott figyelmük rosszabb. A közlekedési szabályok szigorúbb megítélése biztonságosabb közúti viselkedéssel jár együtt. Ez alól egyedül az enyhébben megítélt szabálysértések jelentenek kivételt. The dissertation is investigating the traffic safety in Hungary, and the factors underlying road traffic safety. Two aims were set in this context. First, identifying factors enhancing traffic safety behaviors: which factors and how influence traffic safety behavior? When investigating road safety, it is necessary to mention the concept of traffic safety culture. Traffic safety culture means perceptions, and expectations on normal behaviors, accepted in the society. Traffic safety culture was measured via attitudes to traffic rules. Second, there is a methodological aim, too: is it possible to develop and use an integrated tool for measuring traffic safety behavior instead of the methods have been used (namely, accident involvement and disobeying of traffic rules)? “Safe driving index” is introduced, and its usability is investigated. Among demographic factors gender (men are at higher risk), age (older drivers are at higher risk), and driving experience (more experience means higher risk) seemed to have effect on Safe Driving Index. Risk-taking in traffic situations, adventurousness, and emotional stability influence, as personality factors; attention, resignation tendency in stress situations, and peripheral perception, as cognitive factors, influence safe driving behavior. Drivers with safer behaviors have lower emotional stability, lower risk-taking, and medium adventurousness. Concerning cognitive factors, they have lower resignation tendency and better peripheral perception with worse attention performance in stress situation. Stricter attitude to traffic rules implies safer driving behavior, except in the case of traffic rules rated less strict.
Szabadon hozzáférhető
A világnézet fogalmának szerepe Friedrich Wilhelm Nietzsche II. világháború előtti magyar recepciójában
Soltész, Péter; Hévizi, Ottó; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
Dolgozatom témája a világnézet fogalmának szerepe Friedrich Wilhelm Nietzsche II. világháború előtti magyar recepciójában. A dolgozat azzal a hipotézissel íródott, hogy a világnézet fogalma alapvetően határozta meg e kor Nietzsche-értését, továbbá hogy Nietzsche filozófiája is jelentős hatással volt a fogalom jelentésének további alakulására. A dolgozat így az alábbi kérdéseket veti föl: A világnézetről szóló II. világháború előtti magyar elképzeléseket hogyan motiválta és alakította a Nietzsche-hatás? A világnézet fogalmában megfigyelhető jelentés-eltolódások milyen összefüggéseket alkotnak Nietzsche különböző magyar interpretációival? E vizsgálathoz a dolgozat először a világnézet fogalomtörténetében végbement szemantikai változásokat kíséri figyelemmel, különös tekintettel a benne lévő A MEGÉRTÉS LÁTÁS, A TUDÁS LÁTÁS fogalmi metafora sajátosságaira. A fogalom kanti eredetétől kezdve Hegel, Schopenhauer, Kierkegaard, Dilthey, Jaspers és Rickert fogalomhasználatán keresztül Nietzsche értelmezéséig áttekintjük a fogalom szemantikai dúsulását, majd belekezdünk a magyar Nietzsche-recepció és a világnézet fogalma kapcsolatának vizsgálatába. Az első alapos elemzést Schmitt Jenő Henrik Friedrich Nietzsche két világkorszak küszöbén (Értelmezési kísérlet egy új világnézet fényében) című műve alapján végezzük el, bemutatva gnosztikus szemléletből kialakuló Nietzsche-interpretációját, valamint Schmitt azon új világnézet eszményét, mely alapján Nietzschét mint prófétát értelmezi. Ezt követően megvizsgáljuk Fülep Lajos Nietzsche-monográfiáját, s azt a világnézet-elképzelést, mely motiválja a Nietzschével való azonosulást, illetve bizonyos pontokon a polémiát. A dolgozat utolsó nagy szerkezeti egységében a világnézet, válság és válságtudat által tematizált Nietzsche-értelmezéseket tárgyaljuk, röviden felvázoljuk Babits Mihály Nietzsche-kritikáját, valamint Brandenstein Béla Nietzsche válságfilozófiájához fűződő viszonyát, majd alaposabb vizsgálat alá vesszük Hamvas Béla válság és világnézet fogalmát, s az e fogalmak alapján kirajzolódó Nietzsche-interpretációt. Ezen elemzésekben végigkísérjük a világnézet szemantikájának azon ingadozását, mely sokszor alapvetően járult hozzá a perspektivizmus különböző magyar értelmezéseihez és a zárt gondolati rendszerekhez való gyanakvó vagy elutasító viszonyhoz. The topic of my thesis is the role of the concept of worldview in the Hungarian reception of Friedrich Wilhelm Nietzsche before the Second World War. My hypothesis is that the concept of worldview made a fundamental impact on these Nietzsche interpretations; furthermore Nietzsche’s philosophy also greatly affected the development of the concept itself. Therefore this paper asks the following questions: How did Nietzsche’s influence motivate and shape the ideas about worldview before the Second World War? How did the changes in the meaning of worldview relate to the different Hungarian Nietzsche interpretations? To investigate these questions, first this paper examines the semantic changes in the history of the concept of worldview, especially the characteristics of its UNDERSTANDING IS SEEING, KNOWING IS SEEING conceptual metaphor. Starting with its Kantian origin, following with Hegel’s, Schopenhauer’s, Kierkegaard’s, Dilthey’s, Jaspers’ and Rickert’s use of the concept, we discuss the semantic enrichment of the concept, then we start to investigate the relations between the concept of worldview and the Hungarian reception of Nietzsche. The first in-depth analysis is discussed based on Schmitt Jenő Henrik’s work: Friedrich Nietzsche in-between two aeons (An Interpretation Experiment in the Light of a New Worldview). We present his Nietzsche interpretation based on his Gnostic approach, and Schmitt’s idea of a new worldview, which is the reason why he interprets Nietzsche as a prophet. Next we examine the Nietzsche monography of Fülep Lajos, and his idea of worldview, which motivates his identification with Nietzsche, and at certain points, his polemic debates with him. In the last major structural unit of this paper, we discuss the Nietzsche interpretations that are themed by the concept of worldview, crisis and crisis awareness. We briefly outline Babits Mihály’s criticism of Nietzsche, as well as Brandenstein Béla’s relation to Nietzsches crisis philosophy, then we take a closer look on Hamvas Béla’s concept of crisis and worldview and the Nietzsche interpretation that is emerged from these concepts. In these investigations we follow the fluctuation of the semantics of the worldview, which often substantially contributed to the different Hungarian interpretations of perspectivism and the suspicious or repulsive relation to the closed systems of thought.
Szabadon hozzáférhető
Televízió és tanulás
Kenyeres, Attila Zoltán; Juhász, Erika; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A tömegkommunikáció hatásait és a médiaüzenetek valóságtartalmát vizsgáló transzmissziós elméletek ma már nem alkalmasak arra, hogy megfelelően leírják a média, a realitás és a közönség viszonyát. Az újabb médiaelméleti irányzatok, köztük a neodurkheimi elméletek szerint a bulvár/posztmodern média esetében a tényműsorok (így a dokumentumfilmek) esetén sem érdemes a valóság ábrázolását számon kérni. A filmek, a rádió, a televízió, a bulvársajtó, a modern tömegkommunikációs eszközök társadalmi drámákat alkotnak, a nézőket rítusok részeseivé téve. A hazai és nemzetközi tudományos szakirodalomban már évtizedek óta komoly vita zajlik arról, milyen ismeretterjesztő-oktató funkciót tölt be a televízió, újabban pedig a látványos elemekre építő kortárs, posztklasszikus dokumentumfilmek. Ez utóbbiak kapcsán több, tartalomelemzésen alapuló kritikát is megfogalmaz a szakirodalom. A posztklasszikus dokumentumfilmeket félrevezetőnek és hiteltelennek tartja, beleértve sok esetben az abban megszólalókat is. Az ilyen jelenségek esetében a befogadó oldaláról a kritikai hozzáállás szükségességét hangsúlyozzák. A kritikai attitűd szerepét különösen jelentőssé teszi a közösségi média és az online videomegosztó portálok térnyerése. Ezeken a platformokon ugyanis könnyen terjeszthetőek ellenőrizhetetlen hátterű, áltudományos „dokumentumfilmek”. Ugyancsak szignifikáns problémaként azonosítja a szakirodalom egy része a posztklasszikus dokumentumfilmek relációjában, hogy azok nem egy esetben hamis képet közvetítenek a tudományról, a tudományos munkáról, az azt művelő tudósokról. A témában zajló tudományos diskurzus, illetve a 24 órás ismeretterjesztő csatornák térnyerése, az azokon sugárzott kortárs, posztklasszikus dokumentumfilmek elterjedése indokolttá tesznek egy olyan, komprehenzív jellegű kutatás elvégzését, amely feltárja a televíziós dokumentumfilmek tényleges szerepét a felnőttek (esetünkben a kulturális közfoglalkoztatottak) informális tanulásában, rámutatva ezen filmek valós, tanulásban betöltött potenciáljára, további tanulást generáló szerepére, feltárva a befogadók tanulási motivációit, illetve a dokumentumfilmekből történő tanulás esetleges veszélyeit. Kutatásunkban a befogadók, a dokumentumfilmeket nézők oldaláról elemeztük a szakirodalomban felvetett problémákat és teóriákat. Az empirikus kutatásunk vizsgálati populációját a magyarországi kulturális közfoglalkoztatottak képezték, azon belül a mintát a Kulturális Közfoglalkoztatási Program harmadik ütemének 3932 résztvevője jelentette. Az adatfelvétel 2016. június-július folyamán zajlott. A kutatás során kvantitatív módszert alkalmaztunk, önkitöltős, online alapú kérdőív formájában. A kulturális közfoglalkoztatottak vizsgálatát az indokolta, hogy ezen szakemberek a lakosság jelentős részével kerülnek interakcióba, így komoly véleményformáló szerepet tölthetnek be a helyi közösségek életében. A kapott eredményeket SPSS program segítségével elemeztük, az adatokon kereszttáblás elemzést végeztünk az adjusted residuals értékek feltüntetésével, varianca-analízist és klaszter analízist is lefuttatva. Megállapítottuk, hogy ismeretterjesztő csatornákon vetített dokumentumfilmeket elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettséggel (nincs nyelvvizsga, csak érettségi), rendelkezők, a magukat individuálisan vallásosnak mondók, a nem házas párok tagjai, a négyen egy háztartásban élők, a havi 101 és 150 ezer forint közti jövedelemmel rendelkezők, a kétgyermekes szülők és a városokban élők néztek. Kimutattuk, hogy a dokumentumfilmekkel szembeni kritikai attitűd (abban az értelemben, hogy felmerül-e a befogadóban, hogy megkérdőjelezze annak tartalmát, és fedezett-e már fel saját maga szerint hamisnak gondolt információt) egyértelműen a férfiakra, a magasabb iskolai végzettségűekre, a nagy házi könyvtárat birtoklókra, a nagyobb településeken lakókra, az egyedülállókra és egyedül élőkre, illetve a magukat nem vallásosnak és a magukat aktívan, az egyház tanításai szerint vallásosnak mondókra volt jellemző a vizsgált kulturális közfoglalkoztatottak körében. Transmission theories are no longer capable of providing a proper view on the relationship between media, reality and the audience. According to the recent media theories of mass media culture -including the neo-Durkheimian theories- there is no point in questioning the representation of reality when it comes to evidence shows (documentaries) through tabloid/post-modern media either. Movies, radio, television, tabloid press and modern mass media all create social drama, in which viewers are made part of rituals. For many decades now there has been a serious ongoing debate in the domestic and international scientific literature on the function of informative-educational television and the contemporary post-class documentary films that are based on spectacular elements. In the context of contemporary and post-classical documentaries, a variety of criticisms are defined by literature, based on content analysis. Parts of the scientific literature consider post-classical documentaries and the interviewee themselves in many cases as misleading and untruthful. Many researchers point out that in several cases people with dubious academic reputation, not recognized in their profession appear in these films as scientists and in some cases actors, directors and producers are also interviewed as experts. Such phenomena emphasizes the necessity of critical attitude from the viewer’s perspective (see Metz, Meyers, Bourdieu, Domokos, Parker, etc.). The role of critical attitude is particularly important due to the spread of online video sharing portals and social media as it is easy to distribute pseudoscientific "documentaries" with uncontrollable backgrounds on these platforms. In many cases post-classical documentaries convey a false image of science, scholarly work, and scholars according to a part of the literature, which identifies these also as a significant problem. The ongoing scientific discussion, as well as the spread of 24-hour information channels, the contemporary and post-classical documentaries broadcast by them justify the implementation of a comprehensive research that reveals the actual role -and refers to it as an inspiration to further learning- of television documentaries for adults (in this case: cultural public employees), while discovering the learning motivations of the viewers as well as the possible dangers of learning from documentaries. The above mentioned national and international literature criticisms have one thing in common. They are in most cases conclusions, based on theoretical assumptions or on content analysis, which are rarely supported by empirical research results. That is why in our own research we analyzed the problems and the theories described by literature from the viewer’s point of view. The population of the survey of our empirical research was formed by Hungarian cultural public employees, and the sample was represented by 3932 participants of the third phase of the Cultural Public Employment Program. The survey took place during June-July 2016. We applied quantitative methods in the form of a self-reporting online questionnaire. The study of cultural public employees was motivated by the fact that these professionals interact with a large part of the population and thus have a strong opinion-shaper role in the life of local communities. The results were analyzed using the SPSS program and the data analysis was done by cross-tabulation with the addition of the adjusted residuals values, including variance analysis and cluster analysis. We found that documentary films broadcast on educational channels were mainly consumed by individuals with a lower level of education (having no language exams, only high school degree), the ones claiming to be religious, non-married couples, four people living in the same household, those with an income between 101 and 150 thousand HUF per month, parents with two children and people living in cities. We have demonstrated that the critical attitude towards documentaries (in a sense that whether it comes to the recipient’s mind that they would question the content or if they believed any of the information to be false) was clearly typical for men, people with higher level of education, owners of large home libraries, the ones living in larger settlements or alone, single people, those claiming not to be religious or being actively engaged in religious education among the studied cultural public employees.
Szabadon hozzáférhető
Többszörös kisebbségben: identitás és oktatási inklúzió egy romániai magyar siket közösségben
Belényi, Emese Hajnalka; Pető, Ildikó; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Neveléstudományi Intézet
Disszertációmban az etnikai-nemzeti kisebbségben élő Bihar megyei (romániai) magyar siket személyek helyzetét mikro- és makrotársadalmi perspektívából vizsgálom. Kutatási stratégiám alapját az életút – kutatás módszere képezi, amely lehetővé teszi, hogy az egyén életútját a maga folyamat jellegében, a döntési helyzeteket eredményező fordulópontokra koncentrálva, az identitás alakulására ható főbb életszakaszok – származási családi szocializáció, formális tanulási áletszakasz, saját családalapítás, családi élet és gyermeknevelés, valamint a siket közösségen belüli és kívüli közösségi élet sajátosságai - szerint tagolva vizsgáljuk. Kutatásom során statisztikai adatgyűjtést végeztem a Bihar megyei siketekre (a nagyváradi székhelyű Siketek Egyesületének tagjaira) vonatkozó nyilvántartások, személyes dossziék alapján. A Bihar megyei siket közösség magyar tagjai és román házastársaik körében megvalósított kérdőíves felmérés, valamint a tipológiai szempontok alapján kiválasztott személyekkel készített életút-interjúk segítségével gyűjtöttem identitásuk alakulását befolyásoló tényezőkre vonatkozó tényanyagot. Az interjúk során nyert információk összekapcsolásával két vagy három nemzedék életútját nyomon követő családi esettanulmányok készültek. Közösségi inklúzió, nyelvhasználat és identitás kapcsolatának mélyrehatóbb feltárása érdekében résztvevő megfigyelést végeztem a nagyváradi siket-közösségekben. A kutatási információk szélesebb pedagógiai és szociológiai értelmezhetőségét segítették elő azok ismeretek, amelyeket a kolozsvári magyar nyelvű siket iskolában tanító nagy tapasztalatú szurdopedagógusokkal készített interjúk révén szereztem. Kutatási eredményeim alátámasztják, hogy azokban a családokban, ahol mindkét szülő halló és a család etnikailag homogén, a halló szülők igyekeznek siket gyermekeiknek a saját orális kommunikációs kultúrájukat és nemzeti nyelvi identitásukat átadni. Ez a törekvés azonban, a halló szülő és siket gyermek között – elsősorban a nyelvi inkompatibilitás folytán kialakuló kommunikációs űr miatt - iskoláskor előtt csak kis mértékben lehet sikeres. A halló családból származó siket gyermek jellemzően a speciális iskolában sajátítja el a jelnyelvet, főként a siket kortársakkal való informális érintkezés révén. Lényegében a jelnyelv elsajátítása nyitja meg számára az utat a magyar orális nyelv és az annak segítségével megismerhető anyanyelvi nemzeti kultúra „birtokbavételéhez” is. Ezzel szemben a siket szülők családjába született siket gyermek esetében a hangsúly már a gyermek korai életéveiben a jelnyelv és a jelnyelvi kulturális identitás elsajátítására esik. Ezekben a családokban a gyermek identitásának etnikai-nemzeti nyelvi komponense a halló szülők családjaiban tapasztaltaktól eltérő oksági összefüggésben, a siket-kultúra családon belüli dominanciája, valamint a korai orális nyelvelsajátítás elhanyagolása miatt szorulhat háttérbe. A kutatás eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a családi háttér szerepe mellett a speciális iskola oktatási nyelve is lényeges befolyásoló tényezőként működik a magyar siket tanulók anyanyelvvi identitásának fenntartásában. A magyar nyelvű siketiskola végzettjei a román nyelvű speciális alapoktatásban végzett társaikhoz képest nagyobb eséllyel alapítanak az identitás megőrzése szempontjából kedvező etnikailag homogén házasságokat (sok esetben a közös iskolai évek idején megismert magyar siket partnerrel), törekednek a siketiskolában kialakított kapcsolataik magyar jelnyelven/orális nyelven történő ápolására, általában megőrzik és a lehetőségekhez képest használják, gyermekeiknek is továbbadják magyar jelnyelvi/orális nyelvi tudásukat. A kutatás során beigazolódott, hogy az etnikailag homogén (azaz magyar partnerek között kötött) házasságokon belül a vegyes (román-magyar) házasságokhoz képest jóval nagyobb lehetőség adódik a magyar jelnyelv, esetenként az orális nyelv használatára. E családokon belül a magyar identitás, a magyar jelnyelvi/orális nyelvi tudás átörökítése – a siket kultúra alkotóelemeivel ötvözve – természetes és általában zavartalan folyamat, amelyben esetenként szerepet kaphatnak a (többnyire halló) nagyszülők is. Mindemellett kutatási eredményeim rávilágítanak arra is, hogy a kommunikációs helyzet és az identitás átörökítésének folyamata különösen bonyolulttá válhat azokban a több generáción átívelő (nagyszülőket, szülőket és gyermekeket magába foglaló) interakciókban, ahol siket és halló, nemzeti többségi és nemzeti kisebbségi identitással rendelkező családtagok egyaránt jelen vannak. Ezekben a helyzetekben sajátos, sokrétű kommunikációs modellek érvényesülhetnek, az identitás továbbadásának partikuláris jellemzőkkel rendelkező útjai és módozatai valósulhatnak meg. Ez a nyelvileg-kulturálisan nyitott, befogadó, rugalmas hozzáállás jellemzi a nagyváradi siket magyarok közösségi életét is. Az etnikailag heterogén helyi siket közösség magyar tagjai, bár a siket-kultúrához tartozásuk révén egyenrangú részesei a közösségi életnek, azonban nemzeti nyelvük /jelnyelvük - használati lehetőségei tekintetében - marginális pozíciót foglal el a közösségen belüli kommunikáció során. A helyi siketek egyesületén belül működő siket közösség hivatalos rendezvényei és kulturális szolgáltatásai nem biztosítanak teret a magyar nemzeti identitás megélésének, ezért e lehetőségek hiányában felértékelődik a közösségen kívüli kapcsolathálók (pl. a volt magyar iskolatársakkal fenntartott kapcsolatok) identitásmegtartó szerepe. A megoldáskeresés a romániai magyar siketek többszörösen kisebbségi helyzetében azért is különösen bonyolult, mivel nem pusztán a társadalmi hátrányt eredményező hatáskomplexumok egyik típusa (a siketség, avagy az etnikai-nemzeti kisebbséghez való tartozás) mentén szükséges hatékony inkluzív stratégiákat kifejleszteni, hanem a két hátráltató tényező együttes hatását, valamint a halmozódásukból és különféle kombinációikból fakadó következményeket egyaránt figyelembe kell venni a javaslatok kidolgozásánál. Az igazi esélynövelő lehetőséget a kultúrák és nyelvek egyenértékűségére épülő, az egész képzési és társadalmi integráló rendszer átalakítását feltételező inkluzív megoldások jelentenék. Olyan oktatási, szociális és kulturális intézményi keretek és feltételrendszerek kialakítására van szükség, amelyek az inklúzió szellemiségének megfelelően egyaránt kedvező körülményeket biztosítanának a siket kultúrához, a szélesebb társadalmi keretekhez való tartozás, de a magyar nemzeti és anyanyelvi identitás megéléséhez is. My research is discussing the process of identity socialisation and educational inclusion of ethnic Hungarian Deaf people living in Bihor County (Romania), viewed in its micro- and macro-social dynamics. The general methodological approach of the thesis is based on the method of lifepath research, focusing on the main life stages which have a decisive influence on identity formation: early childhood, formal education period, entering adulthood and setting up a family, transmitting identity to the next generation. The data collection methods include: statistical data collection from the records for the Deaf in Bihor; survey among Hungarian Deaf individuals in Oradea; structured interviews with Deaf individuals; multi-generational family case studies involving Deaf and hearing family members; participant observation in Deaf communities of Oradea; structured interviews with special school educators. The research results show that compared to Deaf parents, hearing parents are striving more to transmit to their children their own oral communication culture and linguistic national identity. These efforts are, however, made difficult by the inherent communication gap between hearing parents and their Deaf children. The essential period of socialisation into the Deaf community as well as into the ethnic-national culture is, for most children, the period of compulsory school special education. Compared to their Hungarian peers studying exclusively in Romanian language, pupils graduating from the Hungarian language special primary school for Deaf are more likely to choose ethnic Hungarian spouses and to transmit Hungarian identity to their children. Within the ethnically homogenous families the preservation and transmittance of Hungarian minority ethnic-national identity is much more insecure compared to the ethnically homogenous Hungarian families. A distinct attention in this regard deserves the ethnically heterogeneous multi-generational Deaf families where signs of a special linguistic and cultural enrichment and efforts for the balancing of cultural and linguistic aspirations can be observed. This linguistically, culturally open, inclusive and flexible attitude is also characteristic to the community life of Deaf Hungarians in Oradea. However, their Hungarian sign language/oral language communication opportunities within the ethnically mix community are severely limited, and this fact has negative impact for retaining and cultivating their sense of belonging to the Hungarian nation. The search for solutions in the case of the multiple minority situation characteristic for the Hungarian Deaf in Romania is especially difficult, as there is not just one type of cause generating social disadvantage (deafness or ethnic-national belonging) so various combinations needs to be considered. There is a need to establish a new legal and institutional framework which could provide a favourable social environment for the recognition and enhancement of the complex and multiple identities which are characteristic for ethnic minority Deaf people.
Szabadon hozzáférhető
A társadalmi nem hatása a pedagógusok szakmai céljaira, karrierútjára és elkötelezettségére
Kovács, Edina Mária; Chrappán, Magdolna; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az értekezés célja, hogy átfogóan vizsgálja a pedagógusok eredményességét, szakmai céljait, pályaképét és továbbképzésekkel kapcsolatos terveit. A társadalmi nemi és a professzióelméleti keretek együttes alkalmazásával arra igyekszik választ kapni, hogy a pedagógusok, nők és férfiak, a közoktatás különböző szintjein, hogyan viszonyulnak a pedagógusokkal szemben támasztott elvárásokhoz és a szakmai fejlődés lehetőségeihez, a szerepük megvalósítása során melyekkel tudnak azonosulni, és, ami az oktatási rendszer szempontjából még fontosabb, ezek közül melyek támogatják őket abban, hogy eredményesek legyenek. A szakmai fejlődés jelenleg használt definíciója szerint ez a tanári kompetenciák fejlődését jelenti; beleértve az attitűdöket, értékeket és a kognitív ismereteket, utóbbihoz azonban a tudás alkalmazása és az önreflexió is társul. Szorosan ide kapcsolódik mára már az életpálya és a karrierút fogalma is: a legtöbben szinte szinonimaként használják ezeket, és csak néhány komplex modell veszi figyelembe az identitás egyéb összetevőit vagy a lehetséges kríziseket. Arra azonban nem térnek ki ezek az elméletek sem, hogy a szerepelvárásokat erőteljesen befolyásolja a pedagógus neme. A pedagógusok szakmai fejlődésére több tényező hat: egyrészt az oktatási szint, amelyen a pedagógus dolgozik, valamint az oktatási intézmény klímája és elvárásai. Hatással van rá másfelől a pedagóguskép, amivel azonosul, vagy azonosulnia kellene, továbbá a tanári pályának tulajdonított presztízs és a szakmai autonómia. Az életpálya egyes pontjain történő elakadás, a pedagóguskép vagy a presztízs problematikussá válása pedig a pálya elhagyásához vezethetnek. A szakmai fejlesztés során a továbbképzéseknek erősíteniük kellene a problémamegoldói-kutatói és/vagy döntéshozói kompetenciákat és szerepköröket. Utóbbiak inkább maszkulin jellemzők, míg a tanári pálya egésze feminin jegyeket mutat. Azonban csak néhány, főként angolszász kutatás foglalkozott korábban azzal, hogy a pedagógusok hogyan viszonyulnak ezekhez az elvárásokhoz és lehetőségekhez. Továbbá, ami az oktatási egésze szempontjából még fontosabb, melyek támogatják őket abban, hogy eredményesek legyenek, illetve vannak-e ezek közt olyanok, amelyek kifejezetten akadályai lehetnek a hatékony oktatásnak, és akár a pályaelhagyók arányát is növelhetik. E kérdésekre igyekszünk választ találni az empirikus vizsgálat során. A kutatás a TELEMACHUS 2014 (TEachers’ LEarning Motivation and AChievement in eastern part of HUngary Survey) adatbázisra épül. Az adatfelvételt a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ (CHERD-Hungary) kutatói végezték. Az adatfelvétel 2014. október 1. és november 15. között folyt, alapvetően papíralapú kérdőívek kitöltésével. Az adatbázis összesen 1056 válaszadó adatait tartalmazza. A vizsgált régióban dolgozó és/vagy a régió továbbképzésein részt vevő pedagógusok jellemzőit tükröző minta nem és kor szerinti összetétele megfelel a magyar pedagógustársadaloménak. Az eredmények azt mutatják, hogy a férfiak teljesen máshogyan ítélik meg a pedagóguspálya státuszát és karrierlehetőségeit, mint a nők. A tanári pályát tudományos karriernek tekintik: eleve nagyobb arányban lépnek egyetemi végzettséggel a pályára, kétszer olyan arányban szereznek újabb egyetemi diplomát, mint a nők, és – a nőkhöz viszonyítva – a doktori fokozat megszerzését is kétszer annyian tartják lehetségesnek. A pályaelhagyásra vonatkozó hipotézisünk – és az ezt alátámasztó korábbi kutatások eredményei – csak részben igazolódott. Az általános iskolai tanárok esetében ugyanis valóban igaz, hogy a férfiak kevésbé érzik magukénak a pedagóguspályát és –szerepet, a középiskolai tanárok körében viszont van egy réteg, aki nem elégedett a munkahelyén és a pályáján, és – társadalmi nemétől függetlenül – a változtatást fontolgatja. A fentiekkel összhangban a kompetenciaterületek és az oktatási célok elemzése is azt tükrözi, hogy a sokféle oktatási módszer használata, a szakmai megújulás és a pedagógiai reflexióra való képesség is inkább a nőknek fontos, azaz inkább a társadalmi nemi, mintsem a szakmai identitáshoz kötődik. Ez pedig már az oktatás hatékonysága szempontjából sem megkerülhető kérdés, hiszen ahhoz szükséges lenne például a tanulási folyamat tervezése és a különféle oktatási módszerek használata. Igazolódott az oktatási szint befolyásoló hatása is, azonban a továbbképzésekhez való viszony a pedagógus professziókról alkotott képhez képest épp fordítottan alakul: az óvodapedagógusoktól a középiskolai tanárok felé haladva egyre kevesebb továbbképzésen vesznek részt a kérdezettek, és az interaktívabb módszerek iránti igény is csökken. Összességében azt láthatjuk, hogy a hatékonyságot növelő módszertani sokszínűség, vagy a problémamegoldásra fókuszáló, interaktív továbbképzések keresése a pedagógusnőket jellemzi, közülük is inkább az alsóbb oktatási szinteken dolgozókat, miközben ezek minden pedagógus számára fontos kritériumok. A férfiak, valamint általában a középiskolai tanárok számára kevésbé lényeges a sokféle oktatási módszer alkalmazása, a pedagógiai újdonságok követése, a színvonalas továbbképzéseken való részvétel, noha a szakirodalom tanúsága szerint a tanári szerep hatékony megvalósításához hozzátartozna e célok fontossága. The aim of this thesis is to inspect these above mentioned phenomena expansively in relation to the efficiency, professional goals, career and plans of further training of the teachers. With the collective application of the frameworks of gender studies and profession theories it tries to find the answers to the following questions: how the teachers, women and men in the different levels of public education relate to the expectations against them and the opportunities of development; which ones they can identify with during the realization of their role and – what is even more important from the viewpoint of the education system – which ones support them in being efficient. The current definitions of professional development say that development is the gain of the teacher’s competences; including attitudes, values and cognitive knowledge, the last of which is along with self-reflection as well. Professional development is a long term progress in every case that is not independent from the school environment and the students. The concepts of career cycle and career path are already closely related to this: most people use them as almost synonyms and only some complex models take the other elements of identity and possible crises into consideration that can both affect the conformation of the career cycle. The latter ones also explain that the teaching level, where one teaches/educates, the area of education or discipline where his/her work connects and the expectations against him/her also influence the identity and the career cycle of a teacher. However, neither do these theories touch on the fact that expectations are strongly influenced by the gender of the teacher. The dimension of the gender is generally researched by the Anglo-Saxon researchers but not in connection with the fullness of the career path or competences but rather in a smaller area of interest. The research is based on the database of the TELEMACHUS 2014 (TEachers’ LEarning Motivation and AChievement in eastern part of HUngary Survey). The data collection happened between 1 October and 15 November in 2014, basically by filling out paper-based questionnaires. The database included the data of 1056 respondents. The sample showing the characteristics of the teachers working and/or participating in further studies in the studied region is in accordance with the Hungarian population of teachers with regards to gender and age. The results of the research raise attention to the fact that gender strongly affect the role interpretation of teachers and in some cases it is an obstacle for the effective work. Those traditional teacher’s images that were formed at the time of women stepping on the teaching profession are still affecting the forming of the roles of the teachers. For the entire gradual feminization of the teaching profession, the feminine, caring teacher’s image is a characteristic of lower educational levels, while knowledge-oriented, more masculine teacher’s image is typical for secondary schools. This is modulated by the educational level, in case of the secondary school teachers it is overwritten by the more masculine teacher’s image which spreads to the women as well, moreover, at the expense of an innovative approach. This is strengthened by the fact that there are no differences in gender when considering leaving: there is a stratum who is not satisfied in his workplace and career and – independent from gender – considers leaving. In the present Hungarian system the typical career path is strongly attached to gender. Female teachers gain more degrees (often with the same level) and most of them find it important to be reflective but dislike the scientific career. Male teachers, sooner or later get university degrees during further trainings and not against getting the Ph.D. grade, do not think further trainings to be effective and take part in a smaller rate than women as well. In this framework it means a problem that searching for the methodological diversity causing productivity or the interactive trainings focusing on problem-solving is typical for women and from them, those who work on the lower levels, while these are important criteria for all teachers.
Szabadon hozzáférhető
A tanári lelkesedéstől a csalásig
Jánvári, Miriam Ivett; Molnárné Kovács, Judit; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
A disszertáció célja, hogy feltárjam az iskolai tisztességtelen viselkedés háttértényezőit, különös figyelmet fordítva a tanári lelkesedésre, valamint az iskolai motivációra. Ezek mellett kiemelt szerepet kapott a disszertációban az alapvető pszichológiai szükségletek egyéni faktorának vizsgálata a csalás tekintetében. Az iskolai csalás vizsgálatának relevanciáját jól mutatja, hogy az iskolai tisztességtelenség jelentősen befolyásolja a csaláshoz való általában vett hozzáállásunkat, hiszen az iskolai csalás és a munkahelyi közegben előforduló tisztességtelenség között pozitív összefüggést találtak (Sims, 1993). Emellett az iskolai csalás egy kiemelkedően égető probléma kör különösen a posztszocialista múlttal rendelkező hazánkban, hiszen míg a kelet-európai országokban az akadémiai csalások gyakorisága 87,9%, addig ez az arány meglepően magas a skandináv országokban mért 5%-hoz képest (Teixeira és Rocha, 2010). A disszertáció három kérdőíves vizsgálatának résztvevői egyetemi hallgatók voltak. A három vizsgálatban összességében 1019 fő (nő = 571) vett részt. Kérdőíves vizsgálatokat végeztünk és az első vizsgálat kivételével minden esetben strukturális egyenletmodellezést alkalmaztunk a változók közötti kapcsolati mintázatok feltárására. Korábbi kutatásokkal összhangban a tanári lelkesedés hiánya iskolai csalásban betöltött szerepe vitathatatlan. Eredményeink alapján az iskolai motiváció szerepe továbbra sem tisztázott az iskolai csalások esetében. Az extrinzik motivációnak nincs ugyan szerepe az iskolai tisztességtelenségben, azonban az amotiváció és az intrinzik motiváció közvetett vagy közvetlen esetleg mindkét hatása nem teljesen tisztázott. Az alapvető pszichológiai szükségletek csalásban betöltött szerepe jelentős. Az eredmények alapján elmondható, hogy a tanulmányi motivációk, a tanári lelkesedés, az alapvető pszichológiai szükségletek és az iskolai tisztességtelen viselkedés kapcsolata összetett és sok egyéb, látens tényező által is befolyásolt jelenség. Ugyanakkor a tanár lelkesedésének hiánya, valamint az alapvető pszichológiai szükségletek frusztrációja egyértelműen jelentős negatív tényező lehet, hiszen növelik az amotivációt, illetve a csalás gyakoriságát is fokozza. Összességében elmondható az eredmények alapján, hogy ha azt szeretnénk elérni, hogy a magyar felsőoktatásban kevesebbet csaljanak a hallgatók számonkérések során, akkor a tanárok lelkesedésével és a hallgatók alapvető pszichológiai szükségleteinek kielégítésével a tisztességtelen iskolai viselkedés gyakoriságát csökkenthetjük, emellett pedig olyan intraperszonális folyamatokat katalizálhatunk (pl.: hallgatók amotivációjának csökkenése), melyek szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hallgatók kevesebbet csaljanak a vizsgákon. The aim of the dissertation is to explore the background factors of unfair academic behavior, with a special focus on teacher enthusiasm and motivation. In addition, the examination of the individual factor of basic psychological needs in relation to cheating was given a prominent role in the dissertation. The relevance of cheating is well illustrated by the fact that academic dishonesty significantly influences our general attitude towards fraud, as there is a positive correlation between academic cheating and dishonesty in the workplace (Sims, 1993). In addition, academic cheating is a particularly burning problem, especially in Hungary, which has a post-socialist past, as while the frequency of academic cheating in Eastern European countries is 87.9%, it is surprisingly high compared to 5% in the Scandinavian countries (Teixeira and Rocha, 2010). Participants in the three questionnaire surveys of the dissertation were university students. 1019 university students (female = 571) participated in the three studies. Questionnaire studies were performed and, with the exception of the first study, structural equation modeling was used to explore the relationship between the variables. Consistent with previous research, the role of lack of teacher enthusiasm in academic cheating is undeniable. Based on our results, the role of school motivation in cheating is still unclear. Although extrinsic motivation has no role in school dishonesty, the direct or indirect effects of amotivation and intrinsic motivation are not clear. The role of basic psychological needs in academic cheating is significant. The results suggest that the relationship between academic motivations, teacher enthusiasm, basic psychological needs, and academic cheating behavior is complex and influenced by many other latent factors. However, a lack of teacher enthusiasm and basic psychological needs frustration can clearly be a significant negative factor as they increase amotivation and increase the frequency of cheating too. In total, based on the results, if we want to achieve less academic cheating in Hungarian higher education during the examinations, we can reduce the frequency of cheating school behavior by enthusiastic teachers and satisfying the basic psychological needs of students. In addition, we can catalyze intrapersonal processes (e.g., decreased student motivation) that can also contribute to students cheating less on exams.
Szabadon hozzáférhető
Interkulturalitás az egészségügyben – egy filozófiai hermeneutikai analízis
Dobos, Attila; Biczó, Gábor; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
A dolgozat problémafelvetése három diszciplína: filozófia, antropológia és az egészségtudományok keresztmetszetében helyezhető el. Az írás egyfajta öndefiníciós kísérletként értelmezhető, melynek során e három tudásterület ontológiai, episztemológiai és normatív különbözőségeinek feszültségterében próbálja megvilágítani azt a pozíciót, ahol az interkulturális tapasztalat értelemteli módon elhelyezhető. Az interkulturalitást egyúttal, mint módszertani eszközt használja a kutatás a medicina egynémely aspektusának interpretív antropológiai szempontú elemzéséhez. Felvázolja a geertzi interpretív antropológiában munkálkodó filozófiai hermeneutikai összefüggéseket, majd rámutat arra, hogy hermeneutika és antropológia belső egymásravonatkozása az idegenség centrális koncepciójában ragadható meg: míg előbbi elsősorban a történeti idegenséget próbálja megszelídíteni, utóbbi a térbelit, vagyis a kulturálisan távoli, idegen világok érthetővé tételén fáradozik. A gadameri hermeneutika vonatkozó gondolatmeneteinek elemzésével arra konkludál, hogy a történeti idegenséget és a kulturális idegenséget hermeneutikailag meg kell különböztetni egymástól, az időhorizontok átjárhatóságának a hagyománytörténésben megalapozott gadameri koncepciójából nem következik ugyanilyen módon a kultúrahorizontok átjárhatósága, vagyis a szociokulturális Másik, vagy az empirikus idegen megragadhatósága. Ennek folyományaként a horizontösszeolvadás ismert koncepciója sem alkalmas a szakirodalomban bevett módon a kulturális idegenség megértésére, ugyanakkor a tulajdonképpeni dialógusban megalapozott nyelviség gadameri elképzelése utat nyit az interkulturális megértés felé. A medicina világára, értelmezésmódjaira ezután az interpretív orvosi antropológia szemüvegén keresztül tekintve és az idegenségtapasztalatot módszertani szempontból hasznosítva a dolgozat felvázolja az egészségügyben megjelenő, interkulturalitás által támasztott kihívásokat. Ezek közül kitüntetett helyen az orvos-beteg találkozást, mint interkulturális eseményt azonosítja és két távoli világ találkozásaként írja le. E találkozásban rejlő problémák megoldásához bemutat néhány, széles körben használatos kompetencia alapú modellt, majd a gadameri filozófiai hermeneutika vonatkozó elemzését hasznosítva felmutatja ezek elégtelenségét vázolva egyúttal a tulajdonképpeni dialogicitásban megalapozott megoldási javaslatát. The origination of the problem in this piece of work lays in the intersection of three disciplines: philosophy, anthropology and health sciences. It may be understood as an attempt to self-definition amongst the tension drawn from the ontological, epistemological and normative differences of these fields. In doing so, it tries to shed light on the position where the experience of interculturality appears intelligible in this space. At the same time, interculturality is taken as a methodological tool to analyse some aspects of medicine from an interpretive anthropological perspective. It delineates the philosophical hermeneutical implications of interpretive anthropology and points out that the mutual inner relatedness of hermeneutics and anthropology can be identified in the central concept of strangeness: the former tries to tame the historical strangeness, the latter attempts to elucidate spatial, so cultural strangeness. The research concludes by the analysis of the related Gadamerian hermeneutical concepts that historical and cultural strangeness have to be hermeneutically distinguished. From the penetrability of temporal horizons grounded in the concept of the act of tradition, it does not drive the penetrability of cultural horizons, i.e. understanding of the sociocultural Other, or the empirical stranger. Drawing from this, the concept of the fusion of horizons – contrary as often stated in the literature – does not serve as an appropriate conceptual tool for understanding cultural strangeness. The concept of true dialogue, however, in Gadamer’s linguistic theory opens up the possibility towards intercultural understanding. Applying the lenses of interpretive medical anthropology and having use of interculturality as a methodological tool in understanding medicine and its explanatory models, this work features the challenges posed by interculturality in the realm of health care. Amongst them, it highlights the physician-patient relationship and identifies it as a genuine intercultural event: a meeting of two distant worlds. To the resolutions of the problems encoded in this meeting it drafts some widely used cultural competency-based models and points out their necessary inadequacy in addressing this problem. Instead of them, it suggests a resolution grounded in Gadamer’s true dialogue concept.
Korlátozottan hozzáférhető
Az elmeolvasás és az elmeolvasásra irányuló igény szerepe egészséges felnőtt személyek társas viselkedésében
Bernáth, Ágnes; Molnárné Kovács, Judit; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
Az értekezés az elmeolvasás, valamint az elmeolvasásra irányuló igény szerepét vizsgálja kimutatott mentális deficit nélküli felnőtt személyek társas viselkedésében. Az elmeolvasás, más néven mentalizáció, a mentalizációs képesség segítségével valósul meg és arra a képességre utal, aminek a segítségével önálló mentális állapotokat, úgymint érzéseket, vélekedéseket, szándékokat vagyunk képesek más embereknek tulajdonítani. Ez jelenti társas érintkezéseink kötőanyagát, mivel nincs közvetlen hozzáférésünk ahhoz, hogy mások mit éreznek, hisznek, vagy milyen vélekedésekkel rendelkeznek. A mentalizációs képesség vizsgálata első ízben gyerekeknél, valamint mentális deficittel élő személyeknél került az érdeklődés fókuszába, mivel azt vizsgálták, hogy mikor ér a gyermek egy olyan fejlődési állapotba, amikor képes a sajátjától eltérő vélekedést tulajdonítani más személyeknek, illetve ennek a képességnek a működési elégtelenségére derült fény bizonyos kórképek, legjellemzőbben Autizmus és Asperger –szindróma hátterében, melyek legjellemzőbb tünetei a kommunikációban és a társas interakciókban jelentkeznek. A képesség működésének szerepét egészséges felnőtt személyek körében csak a 2000-es évektől vizsgálják, ahol az eredmények a magasabb együttműködési hajlandósággal, empátiával, érzelmi intelligenciával és kisebb mértékű machiavellizmussal hozzák kapcsolatba. A disszertáció célkitűzése a mentalizációs képesség mellett a mentalizációra irányuló igény szerepének a vizsgálata is a társas viselkedés területén. A mentalizációra irányuló igény a mentalizáció jelenségkörének a motivációs aspektusára vonatkozik, konkrétan azt jelenti, hogy mekkora motivációval rendelkezik a személy mások mentális állapotainak feltérképezéséhez. Tehát ez nem a képesség működésének a fejlettségét jelenti, csupán azt a késztetést, ami a mentális állapotok megismeréséhez visz közelebb. A disszertációban a mentalizáció valamint mentalizációra irányuló igény szerepét közepesen súlyos konfliktushelyzetekben teszteltük. A mentalizációs képesség tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a jobb mentalizációs képességű személyek könnyebben ki tudtak lépni egy eszkalálódó konfliktusból. Ennek oka a mentalizáció proszociális személyiség-irányultsággal való kapcsolata lehet, vagy a mentalizációs képesség jobb perspektíva-átvétellel való kapcsolata, melyek előidézik a bosszútól, illetve a másiknak való ártástól való tartózkodást. A mentalizációra irányuló igény szerepét két ízben teszteltük. Első ízben egy laboratóriumban előidézett sérelem megélését követően, valamint többszempontos, integratív alkuhelyzetben. A sérelem megélését követően az eredmények azt mutatták, hogy minél nagyobb motivációról számol be valaki egy általános másik személy mentális állapotainak megismerésére vonatkozóan, annál nagyobb mértékű megbocsátást mutat. A többszempontos, integratív alkuhelyzet szintén egy laboratóriumban kivitelezett vizsgálat volt. A helyzet lényege, hogy két vizsgálati személynek, három szempont mentén kell egyezséget kötnie egymással, egy olyan szituációban, ahol a szempontok összeegyeztethetőek, ugyanakkor ez expliciten nincs kinyilvánítva. A mentalizációra irányuló igény vonatkozásában azt vártuk, hogy a másik helyzetének feltérképezésére vonatkozó nagyobb igény miatt azok a párok, akik magasabb mentalizációra irányuló igényről számolnak be, hatékonyabb alkukat kötnek. Az eredmények ezt igazolták. A nagyobb mentalizációs igénnyel együtt járó nagyobb mértékű hatékonyság nem a feladat szerkezetének jobb mentális letérképezése miatt jött létre, hanem a kölcsönös engedmény-tétel vezetett oda, hogy ezek a párok jobban ki tudták használni a komplementer alkuteret. A disszertáció emellett a mentalizációs képesség és mentalizációra irányuló igény kapcsolatát is vizsgálja. Eredményeink szerint a képesség és az igény nem mutatnak jelentős, lineáris összefüggést. Összességében a dolgozat a mentalizáció együttműködést, proszociális irányultságot támogató szerepére mutat rá. The dissertation investigates the mentalizing ability and the need for mentalizing in non-clinical adult’s social behavior. The mentalizing ability or theory of mind/mindreading refers to the ability with which we are able to attribute distinct mental states to others, such as beliefs, emotions, and intentions. Attributing mental states to others bonding human social interactions, because we do not have direct access to the cognition or beliefs of other’s, but we are shaving our behavior based on these beliefs. The development and functioning of the ability was investigated first in the field of developmental and clinical psychology. These research revealed the that the children aged about 4-5 got to the relatively ripe stage that means to able to understand that other’s beliefs of reality can differ from his own views. Furthermore, first in case of Autistic spectrum disorders was demonstrated impaired theory of mind which resulted disorders in communication and social interactions. Investigation mentalizing ability in non-clinical adult’s population appeared lately, from the beginning of 2000’s. The studies revealed connection between mentalizing ability and higher level of cooperative tendencies, empathy, emotional intelligence, and lower level of Machiavellianism. The aim of the dissertation is to investigate the role of mentalizing ability and the role of the need for mentalizing in social behavior. The need for mentalizing grabs the motivational aspect of mentalization, which refers the extent of the need for reading other’s mental states like thoughts, beliefs, feelings, intentions and perspectives. In the dissertation the role of mentalizing ability and the need for mentalizing was tested in different conflict situations. The results revealed that participants with higher level of mindreading ability could step out more easily from escalating conflict situation. A plausible reason is the positive connection between mentalization and prosocial personality orientation, and the positive connection between advanced theory of mind and higher level of perspective-taking which can facilitate resistance from revenge and hurting others. The role of the need for mentalizing was tested in two laboratory experiments. In the first experiment participants experienced transgression and measured the tendency to forgive in the function of the need for mentalizing. The results revealed that people with higher level of the need for mentalizing show higher extent of forgiving tendency. In the following experiment participants had to negotiate in dyads about three issues in an integrative negotiation task. We expected that higher level of the need for mapping other’s perspective facilitates more integrative agreements. The results confirmed that. Furthermore, it is also proved that there is not connection between beneficial agreements and the need for mentalizing mediated by the comprehension of the structure of the integrative negotiation task. More profit is in connection with cooperative, prosocial tendencies that allow take partner interest into account and in such an integrative situation it is enhancing profit. Furthermore the dissertation investigates the connection between the ability of mentalizing and the need for mentalizing. The results show that the need for mentalizing does not show significant positive linear correlation with the ability of mentalizing based on affective mentalizing achievement. In sum the dissertation reports a cooperative, prosocial role of mentalization.
Szabadon hozzáférhető
Nemzetköziesedés a Debreceni Egyetemen
Deákné Dusa, Ágnes Réka; Szabó, Ildikó; Engler, Ágnes; Dusa, Ágnes Réka; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az értekezés kitűzött célja az volt, hogy a tanulási célú hallgatói mobilitást a felsőoktatás nemzetköziesedésének kiemelt elemeként vizsgálja. Mindenekelőtt a nemzetköziesedés fogalmát értelmeztük, majd az azon belüli folyamatokat, szinteket és szereplőket ismerhettük meg. Ezután a hallgatói mobilitás definícióját tisztáztuk: először elhelyeztük a migráció tágabb fogalomkörében, majd áttekintettük a külföldi tanulást segítő legnagyobb szervezeteket és a legfontosabb statisztikai adatokat. A vizsgálati terület pontos lehatárolását követően olyan kérdések kerültek középpontba, milyen előnyökkel járhat egy csereév, vagy a külföldön szerzett diploma, s milyen hátrányokat okozhat a mobilitásból való kimaradás. A szakirodalom alapján a külföldi tapasztatok hasznosulása több módon is megtérülhet: az idegen nyelvi készségek fejlődése mellett munkaerő-piaci, akadémiai és személyiségbeli növekedést is jelenhet a diákmobilitás. Megvizsgáltuk mely tényezők segítik a mobillá válást, s mely tényezők hátráltatják a diákokat abban, hogy külföldön tanuljanak. A nemzetközi és hazai kutatások is megerősítették azt, hogy bár a hallgatói mobilitás lehetősége egyre szélesebb társadalmi rétegek előtt áll nyitva, mégis kimutathatók szelekciós folyamatok a megvalósult hallgatói mobilitások során. Még a fejlett nyugat-európai országokban is befolyásolja a külföldi tanulmányok vállalását a szülők iskolázottsága, a diák családjának anyagi helyzete. Ugyanakkor más kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy e tényezők mellett más szempontokat is figyelembe kell venni, mint például a mobilitási tapasztalatot (mobilitási tőkét) vagy a külföldi kapcsolathálót (migrációs burkot). Empirikus vizsgálatunkban a CHERD kutatóközpont hat adatbázisát használtuk fel. A tanulási célú mobilitás mellett a határátlépéssel járó munkavállalás tendenciáit is lehetőségünk volt tesztelni. Mind a négy mobilitási mozgást (külföldi tanulási tapasztalat és terv, külföldi munkatapasztalat és terv) vizsgálva bebizonyosodott, hogy a debreceni válaszadók esetében emelkedés mutatható ki évről évre. Vizsgáltuk azt is, hogy a hallgatók mobilitása összefüggésben áll-e, s ha igen, milyen módon a gazdasági-társadalmi helyzetükkel és társadalmi tőkéjükkel. Feltételezésünk, miszerint a mobilitási tapasztalatot és terveket befolyásolják a szocio-ökonómiai státusz hagyományos mutatói, igazolást nyert. Ennek megfelelően nagyobb arányban rendelkeznek mind tanulási, mind munkavállalási mobilitási tapasztalattal és tervekkel a magasabb iskolázottságú szülők gyermekei, a jobb objektív és szubjektív tőkemutatóval jellemezhető családok gyermekei és azok a hallgatók, akik beszélnek idegen nyelveket – ráadásul minél többet és/vagy minél magasabb szinten. De azt is feltételeztük, hogy a hagyományos társadalmi státus dimenziója mellett más, puhább befolyásoló tényezők szerepe is erős lehet. Ilyennek azonosítottuk a társadalmi tőkét és a bizalmi tőkét. Bebizonyosodott, hogy a finomabb, „puha” mutatók nemcsak képesek árnyalni a szocio-ökonómiai mutatók által kapott eredményeket, de sok esetben még határozottabb összefüggést is mutatnak évről évre a mobilitással. Így a magasabb társadalmi tőkével (magas migrációs burokkal, mobilitási tőkével, alacsony lokális kötődéssel) rendelkező hallgatók magasabb mobilitási tapasztalattal és tervekkel jellemezhetők. Az empirikus elemzés végén létrehoztunk négy mobilitási klasztert. A klasztereket a mobilitási tapasztalatok, tervek, nyelvtanulási motivációk és a Bogardus-féle társadalmi távolságmérő skála külföldi hallgatókra vonatkozó kérdései segítségével alakítottuk ki, s otthon maradóknak, egzisztenciális kivándorlóknak, felfedezőknek és hódítóknak neveztük el őket. Igazolódott a hipotézisünk, miszerint a létrejött négy mobilitási csoport a társadalmi háttérmutatók és felsőoktatási eredményességi mutatók alapján egyaránt sajátos arculattal rendelkezik. Az otthon maradók inkább a rosszabb anyagi helyzetű, kisvárosban élő fiatalok, akik alacsonyan iskolázott anyák gyermekei, nem beszélnek idegen nyelveket. A felfedezők legtöbbje nagyvárosi, kiemelkedő szubjektív anyagi helyzetű diák, akik középfokon beszélnek idegen nyelvet, s apjuk magasan iskolázott. A hódítók és egzisztenciális kivándorlók csoportjának fele szintén nagyvárosi, előbbi csoport tagjai ráadásul az objektív tőkemutatók alapján a legelőnyösebb gazdasági helyzetűek, ők rendelkeznek legnagyobb arányban felsőfokú nyelvvizsgával és ők beszélik a legtöbb nyelvet. A felsőoktatási eredményességi mutatók tekintetében ismét a hódítók voltak előnyben: ők azok, akik az akadémiai eredményesség, a továbbtanulási tervek, az intragenerációs beágyazódás, az önkéntesség, vagy a szervezeti tagság szempontjából is pozitív eredményeket értek el. Az otthon maradók viszont nemcsak a mobilitást tekintve tűnnek passzívnak: nem terveznek továbbtanulást, gyengébbek az intragenerációs kapcsolataik, legalacsonyabb arányban önkénteskednek s tagjai valamilyen szervezetnek. The aim of the dissertation is to study international student mobility as a key component of internationalization of higher education. First we interpreted the term of internationalization, then we presented the processes, levels and actors within it. We clarified the definition of student mobility: we placed it within the broader sense of migration, we delineated the biggest study abroad organizations and the most important statistics. Based on the literature, we explored the benefits of credit or diploma mobility and the disadvantages of immobility. The utilization of international experiences can be rewarded in several ways: development of foreign language skills, better labor market positions, academic achievement or personality growth. In the following chapter, we examined what factors help students to become mobile and what factors hinder them from learning abroad. Although the possibility of student mobility is open to wider social strata, however, selection processes can be detected during the realization of student mobility. Even in the developed Western European countries, the study abroad plans are influenced by the parents' highest level of education and the financial situation of the student's family. However, other research points out that, besides these factors, other aspects should also be considered (like mobility capital or foreign network). In our empirical study we used six databases of the Center for Higher Educational Research and Development (CHERD-Hungary). First, we examined the trends in mobility experiences and plans of students from University of Debrecen between 2003 and 2015. In addition to learning mobility, we also had the opportunity to test the trends of working abroad. Looking at the four mobility movements (international learning experience and plan, international work experience and plan), the growth in study abroad experience and plans can be demonstrated, but student mobility were lower in the last database (2015) than in 2012. Examining work experience and plans of students of University of Debrecen, an increase can be observed year by year. The study abroad experiences should be promoted, but the long-term goal would be to involve brain circulation, rather than brain drain, that is to say that graduates young people utilize their new knowledge and competences at home after their short-term international experience. In the second empirical chapter, we examined the correlation of student mobility with 1) socioeconomic status indicators and 2) softer factors (foreign network, mobility capital, well-being). It can be stated that in both cases better-placed students are more mobile: in all four mobility movements a student is in a better social position, better languages knowledges, higher social capital the more mobile. At the end of the empirical analysis we created four mobility clusters: stay-at-home students, existential emigrants, explorers, conquerors. Clusters were developed by mobility experiences, mobility plans, language learning motivations, and Bogardus social distancing scales. By examining the clusters we proved that the four mobility groups have unique images based on social background indicators and higher education performance indicators. Stay-at-home students are young people from small villages, with worst financial situation, who are children of low-educated mothers and who do not speak foreign languages. Most of the explorers are metropolitan, with good subjective financial status, speak a foreign language at least medium level, and their fathers are highly educated. Half of the conquerors and existential emigrants are also metropolitan, and the members of the former group have also the most advantageous economic status based on objective capital indicators, they have the highest proportion of advanced language exams and the most of them speak two or more foreign languages. We examine the four clusters’ higher education performance, too. In this regard conquerors are again the most favored ones. They are those who have achieved positive results in terms of academic achievement, further education plans, intragenerational embedding, volunteering or organizations membership. Stay-at-home students, however, seem not only passive in terms of mobility: they do not plan on further education, their intragenerational relationships are weaker, they do not do volunteer work, they are not members of any organization. It seems that these students do not simply stay at home, but in many respects they are underdeveloped in terms of their higher education performance, so they stand away the campus (and thus intellectual) socialization. Therefore, it is important to emphasize the case of students who are out of international student mobility when designing future research directions. It would be wise to examine this group more thoroughly, in detail, to solve the individual, institutional, higher education policy and social reasons behind their immobility, and to find out how to help them participate in short-term or group-based student mobility programs.
Szabadon hozzáférhető
Extrém környezeti tényezők kognitív folyamatokra gyakorolt hatásának vizsgálata eseményhez kötött agyi potenciálok módszerével
Barkaszi, Irén; Balázs, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
Az értekezésben bemutatott tanulmányok fő célja annak tisztázása, hogy romlanak-e a kognitív funkciók az űrállomáson és az Antarktiszon. Az űrállomáson és az Antarktiszon végzett kognitív kutatások jelentősek azoknak a személyeknek a biztonsága szempontjából, akik ilyen küldetésre mennek. Továbbá ezek a kutatások a hétköznapibb stresszhelyzetek (pl. olajfúró tornyok) modelljeként is szolgálhatnak. Az irodalmi adatok ellentmondásosak és döntően arról számolnak be, hogy ebben a két extrém környezetben nincs kognitív romlás. Az űrállomáson és az Antarktiszon is számos olyan stressztényező van, ami negatívan befolyásolhatja a kognitív funkciókat. Mindkét környezetre jellemző az izoláció, bezártság és a megszokottól eltérő fény-sötétség ciklus, ami más tényezőkkel együtt alvásproblémákhoz vezethet. Továbbá az űrállomáson számolni kell a mikrogravitáció okozta élettani változásokkal is, mint a neurovesztivuláris, szenzo-motoros és kardiovaszkulásis változások és az ún. látáskárosodás és koponyaűri nyomás szindróma is kialakulhat. Továbbá az űrhajósok nagy munkatempónak vannak kitéve, ami mentális fáradtságot eredményezhet. Az űrállomáson előfordulhat a megengedettnél magasabb CO2 koncentráció és az űrhajósok az ionizáló sugárzásnak is ki vannak téve. Ezek a tényezők nincsenek jelen az Antarktiszon, viszont a kutatóállomás nagy tengerszint feletti magasságából adódóan számolni kell a mérsékelt hipoxiával. Kísérleteinkben azt találtuk, hogy az űrutazás alatt jelentősen romlanak a kognitív funkciók feltehetőleg az ott jelenlévő stressztényezők együttes hatására, míg az Antarktiszon áttelelő legénység tagjai sikeresen adaptálódtak a környezethez. A korábbi vizsgálatoktól eltérően, ezekben a kutatásokban a viselkedéses adatokon túl, az eseményhez kötött potenciálok (EKP) módszerét is alkalmaztuk. Mindkét környezetben vizsgáltuk, hogy a feladat szempontjából irreleváns vagy irreleváns tulajdonsággal rendelkező inger mennyire vonja magára a figyelmet, illetve térít el a feladattól, azaz az általa kiváltott agyi válasz (P3a) hogyan változik. A disszertáció egy további célja annak kiderítése, hogy milyen tulajdonsággal kell rendelkeznie a feladat-irreleváns ingernek a többi ingerhez képest, hogy figyelmi folyamatokat mozgósítson. Eredményeink azt mutatják, hogy a feladat-irreleváns ingernek legalább olyan komplexnek kell lennie, mint a feladat ingerei által meghatározott ingerkörnyezetnek ahhoz, hogy figyelmi orientációt váltson ki. The main objectives of the dissertation are is to shed light on how cognitive functions are changed in space and in Antarctica. Cognitive research on space stations and in Antarctica is important for the safety of the people who go on such a mission. Furthermore, these studies may also serve as a model for other, more common stress situations (e.g. oil drilling rigs). The results of previous studies are controversial and predominantly show that cognitive functions are not impaired significantly in these extreme environments. Several stress factors could impair cognitive functions both in Antarctica and in space. The isolation, confinement, alteration of the light-dark cycle, and sleep problems mainly caused by this extreme light condition are common stressors in both Antarctica and in space. Microgravity causes physiological alterations, such as cardiovascular, neurovestibular and sensory-motor changes and it may cause visual impairment and intracranial pressure (VIIP) syndrome. Astronauts experience high workload which can lead to mental fatigue. In the space station the ambient CO2 level may exceed the acceptable level and astronauts are also exposed to ionizing radiation. While the above listed stress factors are not present in Antarctica, the high altitude of the research station may cause moderate hypoxia. Our results show that cognitive functions significantly deteriorate during spaceflight because of the combined effect of several stress factors, while the overwintering crewmembers adapted to the Antarctic environment successfully. Unlike previous studies, we used event-related potential (ERP) method in addition to behavioral measurements. In both environments we investigated how task-irrelevant stimuli or stimuli with task-irrelevant features capture attention and distract from the on-going task, as it is reflected by the change of the brain electrical correlate of these events (P3a). A further aim of the dissertation is to explore what characteristics of such unexpected events must bear in order to mobilize attentional processes. Our results show that the task-irrelevant stimuli elicit attentional orientation only if these irrelevant events are at least as complex as the stimulus environment determined by task-relevant stimuli.
Szabadon hozzáférhető
Tanulási jellemzők fejlődése 10-14 éves korban differenciált foglalkoztatási programban résztvevő tanulóknál
Lestyán, Erzsébet; Dávid, Imre; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
Jelen értekezés arra keresi a választ, hogy a folyamatos differenciált oktatásban részesülő felső tagozatos tanulók (kísérleti csoport) esetében változnak-e bizonyos tanulási jellemzők a differenciált foglalkoztatásban esetlegesen részesülő tanulókéhoz (kontrollcsoport) képest. A kérdés megválaszolását célzó longitudinális kutatás négy évig tartott (5–8. osztály), és a következő jellemzők vizsgálatát vette célba: tanulási motiváció, tanulási orientáció, tanulási stílus, kreativitás, tanulási attitűd. A vizsgálati minták végleges elemszáma 177 fő volt mindkét csoportban (összesen 354). Valójában ennél többen vettek részt a kutatásban, de csak azon tanulók adatai kerültek feldolgozásra, akik valamennyi mérésben (5. osztályban 2, a továbbiakban évente 1-1 mérés) részt vettek. A csoportokat alkotó osztályok mindegyike más-más település iskolájába járt. A differenciálás módját mind a négy évben részben magunk, részben a munkahelyünk szaktanszékei dolgozták ki matematika, magyar és történelem órákra, és ezt óratervezetekre lebontott formában minden kísérleti osztályban közreműködő pedagógus megkapta. Ez annak érdekében történt, hogy a pedagógusok vonatkozásában a személyiségbeli és óratervezésbeli különbségeket a minimálisra szorítsuk. Eredmények. A tanulási motiváció esetében a kísérleti csoportnál a változás mindhárom fődimenziónál szignifikáns, a kontrollcsoportnál nem. Ezen belül a legnagyobb mértékű változás a kísérleti csoport fiútanulóinál az érdeklődő és a teljesítő fődimenzióban volt. A harmadik fődimenzió (követő) esetében a szignifikancia ellenére kicsik a különbségek. Ez valószínűleg az életkori sajátosságokkal függ össze. A tanulási orientáció esetében kiugróan magas szignifikáns különbség volt a kísérleti csoport javára a mélyrehatoló fődimenzióban nemtől függetlenül, és szintén magas volt a szervezett fődimenzióban, ismét nemtől függetlenül. A reprodukáló fődimenzió mentén a két csoport szinte egyformán teljesített. A tanulási stílus vizsgálata egyetlen összetevőben sem mutatott szignifikáns különbséget. Benyomásunk szerint ez a kérdőív gyenge differenciáló képességére vezethető vissza. A kreativitás esetében fontos kiemelni, hogy kísérleti csoport három dimenzióban haladta meg szignifikáns módon a kontrollcsoportot: önálló gondolkodás, önérvényesítés és kitartás. Meglepő volt viszont, hogy a kontrollcsoportnál a kíváncsiság, érdeklődés negatív irányba változott, azaz folyamatosan csökkent a belépő szinthez képest, a türelmetlenség viszont folyamatosan növekedett, ellentétben a kísérleti csoporttal. A tanulási attitűd tekintetében minkét csoportban közös növekedés volt a megfelelő pozíció elfoglalása az osztályban összetevőnél. A kísérleti csoportban két összetevő egyáltalán nem befolyásolta a tanulás iránti attitűdöt, ezek: jó jegy az iskolában és jutalom a családban. Vagyis: a kísérleti csoport tanulóit nem érdekli, hogy milyen érdemjegyet szereznek, és kapnak-e érte jutalmat a családban vagy nem, e nélkül is szívesen dolgoznak. A felállított négy hipotézis közül egyet kellett elvetni: A kísérleti csoport motivációs szintje jobban erősödik, mint a kontrollcsoporté. Ez nem bizonyult igaznak. Kutatásunk újszerűségét abban látjuk, hogy a differenciált oktatással kapcsolatos eddigi kutatások kizárólag az elgondolás és módszer eredményességét hivatottak igazolni minél heterogénebb képességű osztályok esetében. Az értekezésben bemutatott kutatás az elsők egyike, amely a jelenség szintjénél mélyebbre ás le, és a pszichológiai háttérváltozók közül néhánynak, jelesül a tanulási jellemzőknek a működését hivatott megvilágítani. This current dissertation has looked for an answer how the learning features of the upper- primary school students of the pilot group (who take part in continuous differentiated education) change compared to the control group (take part possibly in differentiated education). The longitudinal research which aimed at answering this question lasted for four years– (from class 5 to class 8), and the following learning features were examined: learning motivation, learning orientation, learning style, creativity, attitude towards learning. The final item number of the test samples was 177 in both groups (in all 354). The number of the participants was actually more in the study, but the results of those students, who participated in all tests ( 2 tests in class 5, further 1-1 test per year) , were only included in the analysis. All classes creating the groups came from schools of different settlements. The method of differentiation in all four years was partly developed by us, partly developed by the departments of our workplace for Maths, Hungarian Literature and Grammar, and History lessons, and this was given in the form of lesson plans to all teachers contributing in a pilot classroom. The aim of this was to tighten the differences of the teachers in terms of personality and lesson planning. Results. In the case of learning motivation in the pilot group, the change is significant in all the three main dimensions, while it is not significant in the control group. Within this, there is the most significant change by the pilot group boys in the case of inquiring and performing main dimensions. In the case of the third (following) main dimension, despite of significance the degree of differences is little. This may be related to age characteristics. In the case of learning orientation extremely high, significant difference was in favour of the pilot group, in the in-depth main dimension regardless of gender, and it was also high in the organized main dimension, again regardless of gender. Along the reproducing main dimension, both groups performed almost equally. The analysis of learning style did not show significant difference in either of the components. According to our impression, this is due to the weak differentiating ability of the questionnaire. In the case of creativity, it is important to highlight that the pilot group exceeded the control group significantly in three dimensions: self-determination in thinking, assertiveness and toughness. However, it was surprising that in the control group curiosity and interest have changed in negative direction, namely it was continuously decreasing compared to the entry-level, while impatience was continuously increasing, contrary to the pilot group. As regards attitude towards learning, in both groups there was a common increase in the occupancy of the appropriate position in the class component. In the pilot group two components did not influence the attitude towards learning at all these are: the good marks in school and reward in the family. In other words: the students of the pilot group are not interested in what grades they acquire or whether they receive any reward for it in the family or not, they like working without them. One of the four hypotheses needed to be dismissed: the motivation level of the pilot group increases more than the motivation level of the control group. This has not proved to be true. The novelty of our research can be that the previous researches on differentiated education only meant to demonstrate the effectiveness of the concept and the method in the case of more heterogeneous ability classes. The research presented in the dissertation is one of the first ones that digs down deeper than the level of the phenomenon and namely it intends to highlight the characteristics of the learning function from some of the psychological background variables.
Szabadon hozzáférhető
Oktatók tudományos együttműködésének hálózatai a felsőoktatásban
Dabney-Fekete, Ilona Dóra; Czellér, Mária; Fekete, Ilona Dóra; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az elmúlt évtizedekben nem csupán a magyarországi felsőoktatási intézmények részéről fogalmazódott meg az igény (és a szükség) a nemzetközi tudományos együttműködések kiépítésére és a már meglévő hálózatok megerősítésére, de a globalizálódó világ által előidézett lépéskényszer is a nemzetközi akadémiai tudástranszfer, a határokon átívelő kapcsolatok létesítése, valamint a közös kutatásokban és pályázatokban való szerepvállalás felé terelte ezen szervezeteket. Az oktatók nemzetközi tudományos aktivitása az egyes felsőoktatási intézmények esetében presztízs-növelő erővel bírhat, amennyiben az egyének kreativitása és szakmai alkotóképessége sikeresen be tud kapcsolódni a tudás nemzetközi áramlatába. Ebben a folyamatban a munka jelentős része magára az oktatóra hárul az előadásokra való felkészülés, a kutatásokban való részvétel, a kiutazások, a publikálás és a szakmai idegen nyelv elsajátítása formájában. Éppen ezért az értekezés fő célja az volt, hogy a nemzetközi szakmai együttműködéseket megvizsgálja az egyén szintjén két magyarországi felsőoktatási intézmény, a Debreceni Egyetem és az (az adatfelvétel idején még) Eszterházy Károly Főiskola oktatói között. Kutatásunk mindenképpen hiánypótlónak mondható, hiszen tudomásunk szerint a vizsgálat lefolytatásáig ilyen jellegű, a nemzetköziesedést az egyének szintjén feltáró kutatás nem volt. A kutatás során nem volt célunk, hogy a két intézmény oktatóinak nemzetközi aktivitása alapján értékítéletet mondjunk a nemzetköziesedési stratégiáikkal kapcsolatosan, hanem sokkal inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen módon és mennyi sikerrel tudják ezen szervezetek kamatoztatni az elérhető lehetőségeket, és hogy az egyének szintjén ez hogyan jelenik meg. Kutatásunk célja nem az összekapcsolódó intézmények vagy egyének által kialakított hálózatoknak a bemutatása volt, hanem azoké az oktatóké, akik fogékonyabbak vagy hajlamosabbak nemzetközi kapcsolatok kialakítására és kiaknázásra. A kutatásunk módszerei kapcsán kiindulási alapként szolgált a szakirodalmi vizsgálódás az empirikus részben a survey vizsgálat során használt kérdőív, valamint interjúvázlat létrehozásában. A kérdőívek SPSS statisztikai adatelemző program segítségével kerültek feldolgozásra. Meglátásunk szerint a csupán kérdőíves lekérdezés, melyet ugyan a viszonylag magas oktatói létszám és a kérdéskör összetettsége is indokolt, nem lett volna elegendő a téma átfogó elemzéséhez. Éppen ezért tíz, a kérdésben nagy tapasztalattal és szakmai rálátással bíró oktatót kértünk fel, hogy fejtse ki véleményét a nemzetközi szakmai együttműködésekről egy interjú keretében. Kutatásunkban nyolc témacsokor vált szét: elsőként a család, a lakóhely és a munkahelyi klíma megvizsgálása került fókuszba. Ezek után egy „nemzetközi aktivitás” mutató kidolgozása volt a cél, majd pedig a kisebb nemzetközi aktivitású oktatók itthon maradásának okait fejtegettük. A negyedik nagyobb elemzési egység a tudományterületi jellegzetességek köré csoportosult, míg a nyelvtudás és a nemzetközi együttműködések fontosságának taglalása külön alfejezetet kapott. Meglátásunk szerint a kutatás kiemelendő eredményét jelenti egy „nemzetközi aktivitás” mutató kidolgozása, amely segítségével több szempontot is figyelembe véve, az oktatók könnyen besorolhatóvá válnak annak alapján, hogy milyen aktívak a nemzetközi tudományos arénában. Ezen kívül ugyancsak jelentős lépésnek tekinthető, hogy sikerült nyolc klasztert kialakítani az oktatók motiváltságára építve: 1.) tudományosan elszigetelődők; 2.) visszahúzódók; 3.) kényszerutazók; 4.) kimaradók; 5.) világutazók; 6.) tudásbrókerek; 7.) fiatal, PhD-val rendelkezők; 8.) ballagók. Az utolsó két kérdéskör az agyelszívás és az online tudományos networköket veszi górcső alá. További kutatási lehetőségként, többek között, érdemes lenne megvizsgálni az egri intézmény oktatóinak nemzetközi aktivitását újra, hiszen 2016. júliusától egyetemi rangra emelkedett, és összehasonlítani mintánk adataival. Throughout the past decades, the question of higher education’s globalization has taken center stage. Provided the academic creativity of instructors can successfully connect into the international flow of knowledge, the international scientific activity of instructors in a number of institutions may gain boosting prestige. In the course of this process, the majority of the work, of preparing for lectures, taking part in research projects, traveling, publishing, and foreign language acquisition falls on the teachers. Thus, the aim of the dissertation is to examine, on the individual level, the international professional cooperation between the 210 full-time teachers of the University of Debrecen and of the then Eszterházy Károly College. We did not strive for a representative sample, since, due to instructor fluctuation during the research period, there was not an opportunity to do so. However, our research sets a precedent, seeing as to the best of our knowledge there has been no test and/or research focusing on the internationalization on the individual level. It wasn’t our goal to pass judgment on the teachers’ international-activity-based internationalization strategies of the two institutions, but rather we were curious, in what way and with how much success they took advantage of given opportunities, and how this showed on the individual level. Moreover, our research’s aim was not the introduction of cooperating institutions or of individual level networking but rather of those instructors who are more disposed to and receptive of the formation and exploitation of international relationships. The examination of special literature in the empirical segment, the surveys used during the test, as well as an interview served as our research methods. The surveys were processed in the SPSS statistical analysis program. Having taking into consideration the large survey candidate pool and the complexity of the survey topic, we concluded that the surveys themselves would not have been enough for the full unraveling of the thesis topic. Thus, in ten interviews, we asked university instructors and international experts full of experience and insight into the field to expound their opinion concerning international professional cooperation. Our research breaks up into eight different themes: first, the examination of the family, home and work climate was in the focus. Following this, we examined and explained an „international activity” index and the reasons for internationally less active teachers’ staying at home. The fourth greater portion of the work focused on the features in the scholarly field, while the exposition of language acquisition and the importance of international cooperation both received separate subchapters. In our view, the greatest achievement of our research is the exposition of an „international activity” index with the help of which teachers can easily be listed by how active they are in the arena of international scholars. What is more, it is worthy of mention that we were able to put together eight categories built upon the motivations of teachers: 1) the academically isolated, 2) the withdrawn, 3) the forced travelers, 4) those who stay out of it, 5) the world travelers, 6) the knowledge brokers, 7) young instructors with PhD, 8) saunterers. The last two themes are brain drain and the online scientific network. It would be a profitable research opportunity to re-examine the Eger institute’s teachers’ international activity, seeing as since July 2016 it was raised to the level of university, thus we would be able to compare data samples.
Szabadon hozzáférhető
Közösségi kötődés és identitás egy határmenti felsőoktatási térségben
Takács, Tamara; Brezsnyánszky, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Neveléstudományi Intézet
A tradicionális társadalmakhoz képest a modern kor emberének identitása jelentős mértékben megváltozott. Míg a posztmodern társadalmakban a pozíció mentén mintegy megkövült és életre szóló identitásról beszélnek a kutatók, addig napjainkban egyénenként és életkoronként változó, sőt szabadon választható identitástudatról beszélnek. Igaz ugyan, hogy a társadalmi nyomás és szerepelvárás ma is meghatározza az egyén személyiségének alakulását, ugyanakkor az egyéni karakter nem egyenes következménye a társadalmi folyamatoknak. Az egyéni választás meghatározó, ami mintegy megnövekedett felelősséget is tesz a személyek vállára. Azonos társadalmi mezőben, növekvő felelősségük tudatában választhatnak. Kutatásunk szempontjából ez a választás jelentheti az oktatás és a privát szféra nyelvválasztását, éppúgy mint a barátok megválasztásának etnikai színezetét. Az egyéni szabadság térnyerésével párhuzamosan egyre fontosabbá válik az azonos nemzetiséggel rendelkező egyének önazonosságának alakulása. Mely nem csupán személyenként lehet eltérő, hanem egy egyén élete során is változhat, különösen abban az esetben, hogyha kisebbségként él valaki egy társadalomban. A Románia területén élő magyarok identitását hármas hatás éri. Egyrészt maga a kisebbségi közösség, másrészt az ország amelyben élnek, harmadrészt pedig az anyaország. Ebben a hárompólusú erődimenzióban méltán kelti fel a társadalomkutatók érdeklődését, hogy hogyan alakul és változik a nemzeti karakter, mennyire erős a többségi nemzet olvasztóhatása, vagy mennyire éli túl ezt a hatást és tartja meg eredeti patternjét a nemzeti karakter. Vizsgálatunkban kvalitatív mélyinterjús módszert használtunk. 46 fővel készítettünk életútinterjút a következő megoszlásban: 21 fő a Partiumi Keresztény Egyetemen (Nagyvárad), 11 fő a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (Kolozsvár), 14 fő a Debreceni Egyetemen folytatta tanulmányait a megkérdezés idején. A megkérdezettek között, közös kapcsolódási pontot jelent, hogy mindannyian magyar kisebbségi létbe születtek és hogy születési helyük, vagy a felsőoktatási intézményük révén kötődnek a partiumi régióhoz. Az alapprobléma a kisebbségi sorshoz szorosan kapcsolódó döntéshelyzetek köré csoportosul. Egy keresztmetszeti vizsgálatban szeretnénk átfogó képet kapni a továbbtanuló fiatalok személyes döntéseiről a tanulmányaik és saját jövőjük kapcsán. A körülmények és a sajátos földrajzi helyzet mentén szerveződő vonzások és taszítások táptalaján létrejövő magatartásminták feltérképezésére és tipizálására vállalkozunk a kutatás során. A vonzás tényezői a szülőföldön tartják a megkérdezett interjúalanyokat. A taszítás tényezői az anyaország felé mozdítják a megkérdezett fiatalokat. A vonzás tényezőinek tekintjük a társadalmi közeg megtartó erejét. Vagyis az informális kapcsolathálókat, a barátok, a család és a tágabb rokonságot. Ide soroljuk a földrajzi hely szeretetét és az új közegtől, a migrációtól való félelmet is. A taszítás tényezőinek tekintjük az anyanyelvű társadalmi környezet, anyanyelven való továbbtanulás, anyanyelven való munkába állás biztos lehetőségét, a kedvezőbb életkörülmények és munkaerő-piaci lehetőségeket. Ezen tényezők mentén vizsgáljuk az egyéni választások sokszínűségét és motivációit. Melyek mentén képzett csoportok elvezetnek a kollektív identitás mintázatához. Az interjúk során egyértelművé vált, hogy a kisebbségi létben élő és a világban a helyüket kereső fiatalok egyéni identitását a hivatalos és közösségi kötődések, a lokális, a kisebbségi és az állampolgári meghatározottság erőterei formálják. Megmutatkoznak ugyan a rugalmasság és az alkalmazkodás jelei, alapvetően azonban a nyelvi és a nemzeti közösség értékei, az ezek mentén születő döntéseik gyakorolnak jelentősebb befolyást az élethelyzetük alakítására. A kutatás újszerűsége a vizsgálat módszeréből fakad. Nem egy átfogó reprezentatív vizsgálat, hiszen ebben a témában számtalan megalapozó kutatás született. Ebből fakad a téma érdekessége, melyek lehetnek az itt élő egyének belső motivációi, lokális identitásuk megélésének sajátosságai, választásaik magarázói. Ezt egyéni interjús adatfelvétellel, kvalitatív vizsgálattal lehet megállapítani. Our study was made in the context of the European globalization, which has an effect on higher education, too. The globalization of the higher education is manifested in the Bologna process that serves the integration and permeability of education and the increase of students’ mobility. Above all Hungarian students from abroad come to Hungary. Thus, they are the informants of our study. Our research was written in European context and globalization aiming at minority higher education in one special territory, named Transylvania. Our method was qualitative interview. All in all we made 46 interviews. We have asked 21 people at the University of Partium, 11 people at the University of Babeş-Bolyai and 14 people at the University of Debrecen. We analysed these students by childhood history, school carrier, relationship, identity, value and future plans. Among the interviewee the common joint is that every one of them was born into a minority and they are connected to the Partium region through their birthplace or higher educational institute. Two counties of this region belong to Hungary, one belongs to Ukrain and four belong to Romania. In the future, this region, connecting three countries, could ease the professional, communicational, cultural and economical flow between countries, by the strengthening of the regional politics of the European Union. The basic problem centres on the decision-making situations that are closely attached to the destiny of minorities. By a cross-sectional study we would like to get a broad picture of the decision of the higher educational students in connection with their studies and their own future. We would like to reveal the facts of counter attractions in this special field from the students, living in the bumper zone of world trends and minority being. The interviewees experience the effect of forces that could come from the opposite way and could influence the migration, in a different way. Thus, they explain their decisions adjusting them to their own destiny. In the empirical study, through the content-analyze of the students’ interviews, we try to find the answer to the motivation of chosing the higher education and its personality- and destiny-forming effect and the motives of the educational-based migration, and from all of these the characteristics of acting types. Students who take part in higher education use keywords that are connected to their devotion to the birthplace, 29 people mentioned these. In choosing a university the most determinative explanation was the possibility of using their mother tongue among the questioned. This was followed by materials and local attachment. When chosing a university in the case of three possible options 44 people mentioned the importance of language, 40 the field of study, 19 the territorial location of the institution, 14 the prestige of the university, 13 the finantial reason, 7 mentioned friends’ choice and only one success as a viewpoint. Figure 20 shows the order of the important references broken down into percentage. The Partium Christian University is chosen firstly by those who consider finantial viewpoints as well. Parallel to this the university espouses underprivileged students, thus it contributes to create a second chance. Most of the students who were questioned come from unprivileged families. It appears among the reasons of choosing a university, because all of them mention the financial viewpoints. The following interview extracts illustrate the life situations of the students. Parallel with the results of the 2001 and 2011 Mozaik studies, our own interviewees defined their self-identity primarily along locality, too. While analyzing the oral narratives we classified one interviewee into one cathegory. Thirty respondents claimed themselves Transylvanian or székely. The rest of the choice of answers received less than enough mentions. The Hungarian self-identification received nine notations, thus it was the second most frequent reference. The identity as a citizen stands on the third place; this was mentioned by five people. The list is finished by the minority identity that was referred to by only two. It turns out from the results that among the subjects of our asked sample only a few experience their identity as a form of oppression. Identity as a citizenship characterizes mostly bilinguals, those who were born in mixed marriages or those personality types which greatly accept other hugely varied cultures. Those who answered proudly talk about their self-identity; they don’t make excuses or defend their affiliation. The results of the after-following show that from this point of view the most determinative is the scene of the higher educational institution. Almost 30% of the questioned found a job and settled down in the country where they had got their degrees. This variant displays its effect most strongly on the group of students learning in Debrecen. Among them only two didn’t integrate into the hostile country’s mother-tongue milieu and moved to a third aim country. Noone went back to the emissive milieu. Because of this, for Hungarians living abroad Hungary means firstly an aim and not just a transit country. In most of the cases the students of Partium Christian University chose Oradea (12 people).
Szabadon hozzáférhető
Gyermekkor és gyermeknevelés a vásznakon
Támba, Renátó; Rébay, Magdolna; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Neveléstudományi Intézet
Kutatásom során a 19-20. század fordulójának idejéből való, alföldi parasztgyermekek élethelyzeteit, életélményeit megelevenítő festmények gyermekkortörténeti szempontú elemzésére vállalkozom abból a célból, hogy a képelemzés módszerével rávilágíthassak a földművelő kultúra körében formálódó gyermekkép és gyermekfelfogás néhány lényeges vonására. Dolgozatomban a szolnoki és a hódmezővásárhelyi művésztelep néhány alkotójának munkáit teszem vizsgálat tárgyává. A szolnoki művésztelep alkotói közül Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Tölgyessy Artúr, Szüle Péter és Koszta József munkáival foglalkozom, a hódmezővásárhelyi művésztelep tagjai közül pedig Tornyai János és Endre Béla néhány festményét vizsgálom. Az alkotók kiválasztásakor mindenekelőtt az élettörténeti elemekre voltam tekintettel, a paraszttematika iránti alkotói érzékenységre, valamint arra, hogy fellelhető-e az életműben jelentékeny számú gyermekábrázolás. A választott alkotók nagyrészt az adott művésztelepnek még az alapítás előtti időkből való, kiemelkedő képviselői vagy alapító tagjai voltak, ennél fogva aztán szorosan kötődtek a helyhez, ahol éltek és alkottak. Az alkotások kiválasztásánál mindössze a minél nagyobb minta kialakítását tartottam szem előtt, tehát azt, hogy minél sokoldalúbb képet kaphassunk a kor gyermekszemléletéről. A művekhez galériák és aukciós házak honlapjain, szakkönyveken, monográfiákon keresztül jutottam hozzá. Kutatásom során elsősorban társadalom- és gyermekkornéprajzi (Deáky Zita, 2011; Bodovics Éva, 2011; Fügedi Márta, 1988; Jávor Kata, 2000; Lackovits Emőke, 1980, 1995; Gazda Klára, 1980; Katona Imre, 1992; Kiss Lajos, 1939, 1943; Vasas Samu, 1993 stb.), illetve gyermekkortörténeti szakirodalomból vett fogalmakat, kifejezéseket, összefüggéseket használok. Dolgozatomban a gyermekkor történeti néprajza felől közelítek, ám az elemzések a gyermekszemléletre való következtetés irányába haladnak, úgy, ahogyan azt a számomra fogalomhasználat szempontjából leginkább meghatározó gyermekkortörténeti munkákban láthatjuk (ld. Pukánszky Béla, 2001, 2005, 2011; Szabolcs Éva, 2005). Jelen dolgozatban a 19-20. század fordulójának alföldi festészetén (118 képen) keresztül kívánom vizsgálni a kor földművelő kultúrájának gyermekszemléletét. A korszakválasztás művészettörténeti alapon történt, mely magával vonzza a társadalomtörténeti és társadalom-néprajzi jellegű problémák vizsgálatát is. A korszak és a művészeti iskola kiválasztását az alkotóknak a falusi élet atmoszférája iránti, a „műcsarnoki festészet” (Lyka Károly, 1951, 33. o.) tendenciáitól eltérő, elmélyült érdeklődésével indoklom. Az elemzés kilenc témakörben történik: (1.) a gyermek a közösségben, (2.) családi élet, (3.) anya-gyermek kapcsolat, (4.) testvérkapcsolat, (5.) gyermekcsoportok, (6.) tanulás, (7.) munkatevékenység, (8.) egyalakos leánygyermek-ábrázolás, (9.) fiúgyermek-ábrázolás. A képelemzési metodika szemléleti alapjait a Panofsky-modell (Erwin Panofsky, 1955, 2011; Louis Réau, 1986; Jan Bialostocki, 1986; Marosi Ernő, 1985), illetve annak a Mietzner-Pilarczyk (2013, 36. o.) szerzőpáros által továbbgondolt sémája alapján raktam le, az elemzések is négy szinten történnek, még ha az elemzéseket – az olvasmányos stílusra való törekvés okán – nem is tagolom szintekre. Mindezen túl az elemzési szempontsor kialakításához hozzájárult Kéri Katalin (2009) és Géczi János (2010) történeti pedagógiai ikonográfiai írásműveinek tanulmányozása, közvetlenül azonban Piotr Sztompka „Vizuális szociológia” (2009) c. művének a társadalmi tér elemzésére vonatkozó szempontsora nyújtott jelentős segítséget az elemzési eljárás kidolgozása során. A képelemzések menetében segítségemre volt a goffmani (1956) dramaturgiai koncepció, a műelemzés társadalomtörténeti megközelítése (Norbert Schneider), a vizuális antropológiai szemlélet (Bán András, 2008), illetve a hermeneutika alapvető szemléleti megfogalmazásai is (Hans-Georg Gadamer, 1984, 1994, 1997; Oskar Bätschmann, 1998; Gottfried Boehm, 2006 stb.). A 19-20. század fordulójának alföldi festészetét tanulmányozva számos gyermek-tárgyú képet találunk, melyek a gyermekkortörténeti kutatások szempontjából is hasznos dokumentumoknak mutatkoznak. A képeken összességében kiolvasható a „szófogadó, engedelmes gyermek” és a „miniatűr felnőtt” képe. A gyermek gyakran társadalmi kontextusából mintegy kiragadva, egyfelől portrén, gyakran mintegy szertartásos merevséget mutatva, másfelől életképszerű jeleneten kerül ábrázolásra. Előbbi tény a gyermek lényének felértékelődésére enged következtetni, míg utóbbi bizonyos esetekben a gyermeki életkori sajátosságok (a gyermeki spontaneitás, a gyermeki személyiség) iránti érdeklődésre utal. Ugyanakkor, bár az ábrázolásokon megjelennek a fiziognómiai-anatómiai gyermekkor-sajátosságok, ám a képek elsődleges témaköre valójában az alázatos paraszti élet, s csak utána a gyermekség. In my researches I attempt to analyze the pictures of the painting of Alföld, which show the childhood of peasant children of Alföld. My aim is to higlight the main motifs of the childhood conception of hungarian rural society by the method of iconography and iconology. In my thesis I examine the art of Hódmezővásárhely (Tornyai János and Endre Béla) and Szolnok (Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Tölgyessy Artúr, Szüle Péter and Koszta József), and I focus on artistic sensibility for the archaic peasent life. The selected painters were the first members (or founder member) of the artist colonies, therefore they related to these settlements, where they lived and worked. When I choosed the artworks and I created the pattern, I tried to form large and wide-ranging pattern, in this way I got a versatile, meaningful panorama about the archaic peasent childhood. I found the pictures on webpages of galeries, auction houses, in studies, professional books and monographs. In my researches I primarily use studies and professional books of social history, ethnography of childhood (Zita Deáky, 2011; Éva Bodovics, 2011; Márta Fügedi, 1988; Kata Jávor, 2000; Emőke Lackovits, 1980, 1995; Klára Gazda, 1980; Imre Katona, 1992; Lajos Kiss, 1939, 1943; Samu Vasas, 1993 stb.) and history of chilhood (Linda Pollock, 1998; Shulamith Shahar, 1998, Béla Pukánszky, 2001, 2005; Éva Szabolcs, 2001, 2004), and I try the harmonize these disciplines with each other. I start out from ethnographic informations, but I categorize these knowledges by concepts of childhood history. In my thesis I attempt to examine the childhood conception of the archaic rural society in Hungary by analyzing 118 pictures of Alföld of the turn of 19-20th century. In this era the painters of these regions were interested in representation of rural life, and they take serious this topic, unlike the members of „Art Gallery Painting” („műcsarnoki festészet” – see it: Károly Lyka, 1951, p. 33), who painted the peasent life jovially and superficially; briefly: these artists were able to vocalize and present the „folksoul”, independently of the social-economoc status. In my research I appointed (determined) 9 topics: (1.) children in communities, (2.) family life, (3.) mother-child relation, (4.) siblings, (5.) groups of children and relations between children, (6.) learning, (7.) work, (8.) representation of girls (portraits), (9.) representation of boys. I laid the foundations of the methode of analyzes by the Panofsky-model (Erwin Panofsky, 1955, 2011; Louis Réau, 1986; Ian Bialostocki, 1986; Ernő Marosi, 1985) and the Mietzner-Pilarczyk schema (2013, p. 36), so my analyzes include 4 level. I used studies of Kéri Katalin (2009) and Géczi János (2010), and I integrated some aspects into my analyzes from Piotr Sztompka (2009) regarding to the social space. I also overviewed the dramaturgic concept from Erving Goffman (1956), the social historian approach by Schneider, the visual anthropology (András Bán, 2008), and the hermeneutic (Hans-Georg Gadamer, 1984, 1994, 1997; Oskar Bätschmann, 1998; Gottfried Boehm, 2006). So I consider the aspects of the content-description, the composition analysis, the pedagogical antropology and the history of the idea of the child in order to make conclusions with regard the idea of the child. On the pictures we can recognize the construction of the obedient and submissive child and the image of miniature adult, but we have to distinguish from each other the image of the quiet, shy girl child and the viable, eccentric boy child (Kata Jávor, 2000, p. 673). The image of beloved, helpless child is well represented on the representations of the mother-child relations and we also recognize the childhood as a sensitive stage of life on the representations of twinnings (Adolf Fényes: Siblings, 1906; Louis Deák-Ébner: Edge of village) and on a few portraits and boy-representation (Artúr Tölgyessy: Paddling), and on these images we can recognize the contemplative, meditative artistic attitude. On the „child in the community” themed pictures the child is on her mother's side, but we can't feel the sensitivity to the childhood, instead of that the emphasis is on the collective existence: the child has not yet been initiated to the community life, he/she is not an insider, therefore he/she is represented as a „procession man” („supernumenary”). The child is often represented on portraits, taken out of their social context, and this fact suggests that the child is a valuable creature, because he/she is worthy to perpetuate. Furthermore on these images we can recognize the ceremonial (ritualistic) order and the tragic atmosphere of the peasent life, linking with the child representation. So the artists sought the folksoul in the child bodies, and they didn’t depict the lyrical childish experiences on their canvases.
Szabadon hozzáférhető
NEET-jelenség
Sánta, Tamás Csaba; Krémer, Balázs; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Politikatudományi és Szociológiai Intézet
A disszertáció a fiatalok egy speciális csoportját, a NEET (Not in Education, Em-ployment or Training) fiatalokat vizsgálja. A tartós NEET létben lévő fiatalok létszámát jelentősen befolyásolja egyrészt az is-koláztatás, a hazai oktatási rendszer nem megfelelő irányú változásai, másrészt a munkaerőpiaci konjunktúra változásai is. A szokásos elemzések azonban nem so-kat tudnak mondani arról, hogy a NEET létben élő fiatalok, különösen a kifejezet-ten veszélyeztetettnek tekinthető NEET fiatalok előélete, az eddigi életükben meg-szerzett tapasztalataik, főképp a szocializációjukból eredő kudarcaik hogyan és mennyiben járultak egyéni sorsukban is ahhoz, hogy belesodródjanak a NEET ka-tegóriájába. Továbbá, kutatásaim arra mutattak rá, hogy feltételezhető egy csoport, akik jellem-zőik alapján még nem NEET fiatalok, többségük még tanul, vagy hivatalos, bejelen-tett munkahellyel még rendelkezik, de olyan jellemzőkkel bírnak, hogy ha ezek kismértékben is, de megváltoznak, nagy valószínűséggel a NEET létbe sodródnak. Ezt a csoportkategóriát neveztem potenciális NEET (PNEET) fiataloknak. Ennek a csoportnak a megléte, illetve jellemzőik összessége egyben feltárja a NEET csoport belső dinamikus jellegét is. Hogyan válik/válhat valaki NEET fiatallá. Milyen jel-lemzők komplex együttjárása vezet(het) ahhoz, hogy egy fiatal, aki (még) aktív ta-nulói státusszal rendelkezik, vagy (még) hivatalos, bejelentett munkaviszonya van, de már nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a jellemzők, vagy annak néhány elemének megváltozása esetén előbb vagy utóbb NEET létbe kerül. Disszertációmban kvantitatív és kvalitatív módszereken keresztül azt elemeztem, hogy a fiatalok előéletében megragadható, a szociológiai hagyományban szocializá-ciós kérdésként tárgyalt tényezőknek vannak-e olyan sajátosságai, amelyek a NEET létbe sodródás magasabb kockázatát valószínűsítik. Kutatási eredményeim azt mutatták, hogy a nem megfelelő, vagy sikertelen szocia-lizációs folyamat eredményezheti a PNEET fiatalok egy jelentős részének a NEET létbe sodródást és az abban való tartós bennmaradást. Ezt mutatta be a PNEET fia-talok spirálmodellje. A NEET fiatalok esetében pedig a már meglévő szocializációs defektusokat, elsősorban az elsődleges és másodlagos szocializációs deficitekből származó komoly hátrányokat a NEET lét felerősíti és/vagy konzerválja, ami miatt a NEET lét már nem csak egy speciális csoporttagságot jelent, hanem társadalmi jelenségként is értelmezhető. Ebben a jelenségben megragadható a különböző együtthatók dinamikus volta, továbbá, ha jelenségként értelmezzük a NEET prob-lémát, akkor a társadalom kollektív felelősége is megjelenik a probléma enyhítésé-ben (vagy megszüntetésében), s az nem kizárólag az egyén felelősségére korlátozó-dik. The dissertation examines a special group of young people, NEETs (Not in Education, Employment or Training). The number of young people in permanent NEET is significantly influenced on the one hand by education, changes in the domestic education system in the wrong direction, and on the other hand by changes in the labour market. However, the usual analyses do not say much about how and to what extent young people living in NEET, especially NEETs who are particularly vulnerable, their experiences in their lives so far, especially the failures resulting from their socialization, have contributed to their individual destiny to drift into the NEET category. Furthermore, my research has shown that it is possible to assume a group of people who are not yet NEET young by their characteristics, most of whom are still studying, or who still have a formal, declared job, but have characteristics that, if they are small but they change, most likely drifting into the NEET. I named this group category potential NEET (PNEET) youth. The existence of this group and the totality of their characteristics also reveal the internal dynamic nature of the NEET group. How to become a NEET youth. What complex interplay of characteristics may lead to a young person who has (still) active student status or (still) has a formal, declared employment relationship, but it is already highly probable that a change in characteristics or some of its elements sooner or later a NEET will be created. In my dissertation, I analysed, through quantitative and qualitative methods, whether the factors that can be grasped in the antecedents of young people and discussed as a socialization issue in the sociological tradition have characteristics that make a higher risk of NEET drift. My research results have shown that inadequate or unsuccessful socialization processes can result in a significant proportion of PNEET youth drifting into and remaining in NEET. This was demonstrated by the PNEET youth spiral model. In the case of NEET young people, the existing socialization defects, especially the serious disadvantages resulting from primary and secondary socialization deficits, are amplified and / or conserved by NEET, which means that NEET is no longer just a special group membership but can also be interpreted as a social phenomenon. In this phenomenon, the dynamics of different coefficients can be grasped, and if we interpret the NEET problem as a phenomenon, the collective responsibility of society also appears in alleviating (or eliminating) the problem and is not limited to the responsibility of the individual.
Szabadon hozzáférhető
„Autonómia és szabálykövetés” az általános iskolai szocializáció főbb irányai és esélyei
Kósa, Rita Diána; Csoba, Judit; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Politikatudományi és Szociológiai Intézet
Doktori kutatásom témája a társadalom reprodukciója, hogyan termeljük újjá viszonyainkat, értékeinket és szabályainkat. Mindezt az általános iskolai fegyelmezés és szabálykövetés dimenzióin keresztül kívánom bemutatni. Hogyan fegyelmeznek a pedagógusok és hogyan kellene fegyelmezniük, hogy az korunk társadalmának elvárásainak, értékeinek és normáinak megfelelő legyen? Kutatásom alaphipotézise szerint napjaink általános iskoláiban a pedagógusok között a fegyelmezés, konfliktuskezelés terén jelentős különbségek vannak. A különbségeket elemezve a pedagógusok magatartásmintái három jól elkülöníthető típusba sorolhatók. E három karakter, a tradícióktól irányított, a kívülről és a belülről irányított pedagógus. E három típus markánsan elkülönül az iskolai hétköznapokban, különböző hatásokat kifejtve a diákok iskolai szocializációjára. A dolgozatban e három karakter működését a fegyelmezés dimenziójában mutatom be. Kutatásomat végigkísérő kérdés, hogy hogyan nevel az iskola a szabályoknak behódoló vagy azokat megkérdőjelező vagy azok módosítására képes vagy éppen azokkal szembeszálló állampolgárokat? A kérdés megválaszolásához kiváló terepet biztosít az iskolai fegyelmezés, szabálykövetés és szabálykövettetés kutatása, mely területen az utóbbi években a szabályok közös végiggondolása és megalkotása helyett sokkal inkább a kontroll erősödött a magyar oktatás rendszerben. Fontos annak feltárása, hogy a régről ránk maradt vagy az éppen most elterjedő új pedagógiai módszerek vajon hogyan és milyen állampolgárokat nevelnek napjaink diákságából, vajon milyen mértékben formálnak a XXI. század demokratikus követelményeinek is megfelelő leendő állampolgárokat. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált dimenziókban a tradíciók által irányított pedagógusi karaktervonások vannak dominánsabban jelen az általános iskolákban. Jellemzően a fiatalabb pedagógusok sem a belülről irányítottság jegyében tanítanak és nevelnek az iskolában. A fiatal pedagógusok között ugyanúgy kirajzolódott a tradíciók által irányítottság, a poroszos oktatási rendszer iránti vágy, a frontális oktatás kizárólagossága, mint a negyven éve a pályán lévő társaiknál. A kutatás kérdéseinek megválaszolásához kvalitatív módszertant alkalmaztam. 36 falusi általános iskolában tanító pedagógussal készítettem félig strukturált interjúkat, valamint további négy szakértői interjút a kiválasztott kistérség falvaiban élő gyermekekkel foglalkozó szakemberekkel. A kutatás földrajzilag egy olyan területen zajlott, az Észak–Alföld régió, azon belül is Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy tipikus kistérségében, a Vásárosnaményi kistérségben, melyet mind a szakirodalom és mind a laikus közvélemény egyaránt hátrányos helyzetű kistérségnek nevez. My doctoral research focuses on the reproduction of society how to reproduce our relationships, values and rules presenting through the dimensions of primary school discipline and rule tracking. How do and how should the teachers discipline in the primary schools in Hungary to meet the expectations of values and norms of our society. Based on my investigation, nowadays in elementary schools there are significant deviations between disciplining and conflict management of the teachers. Analysing the differences, the behavior patterns of the pedagogues can be classified into three distinct types. These are the inner, the external and the traditions- controlled ones being strongly separated in school weekdays taken effects on the school socialisation of the students. In my thesis I am going to present the mechanism of these within the dimension of discipline. The question, accompanying my researches all the way is how school educates compliant citizens or those being contrary to the regulations, challenge or able to modify them. The researches of school disciplines, compliance and regulations are the best opportunities to be able to give an answer on this where, in the past few years the control was strengthened in the Hungarian education system much better than the common thinking and creation of rules. It is important to explore weather what kind of citizens are grown up by the old or the current pedagogical methods from the today’s fellowships and how they are shaped to the the democratical reqruiments of 21st of century. The results of the research show that in the investigated dimensions, the traditions-oriented pedagogical traits are more dominant in elementary schools. Typically, younger educators don’t teach and educate in the school from the inner-controlled point of view. Among the young teachers, the orientation of traditions, the desire for the Prussian education system and the exclusivity of frontal education were outlined, as forty of their counterparts on the field. In order to answer the research questions, I applied a qualitative methodology. I made several half-structured interviews with 36 primary school teachers in rural villages and 4 other people who live in the villages of the selected micro-region and children specialists. The research was geographically carried out in a region in the Northern Great Plain region, and within the typical micro-region of Szabolcs-Szatmár-Bereg, in the Vásárosnamény micro-region, which both the literature and the lay public call both a disadvantaged micro-region.
Szabadon hozzáférhető
A méltányosság percepciói és befogadással kapcsolatos attitűdök felsőoktatási hallgatók körében
Berei, Emese Beáta; Flóra, Gábor; Veressné Gönczi, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Az oktatási méltányosság és befogadás fogalma, különböző értelmezései szorosan összefonódnak az éppen domináns társadalmi, oktatáspolitikai irányzatokkal, trendekkel. Neoliberális korunk az előző jóléti korszakhoz képest megváltoztatta az oktatásról szóló elbeszélésmódunkat. A jóléti korszakban a mindenki befogadását és az esélyegyenlőséget, míg a neoliberális korban a minőséget, ennek keretében a méltányosságot nevezte meg oktatási célként. Disszertációmban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a neoliberális elv, amely a méltányosság értelmében az esélyegyenlőség és befogadás mellett a hátrányok kompenzálását is célként tűzte ki, hogyan realizálódik a felsőoktatás világában. A jelenkori oktatáskutatások méltányosság szemléletmódját megalapozó értelmezési modelljeiből (Lannert 2004, Unterhalter 2009, Castelli et al., 2012, Szemerszki 2016) és a kérdéskör szempontjából releváns határ menti empirikus kutatási eredményekből kiindulva (Pusztai és Hatos 2012, Kozma és Bernáth 2012) disszertációmban azt a célt tűztem ki, hogy a felsőoktatási méltányosságot (higher education equity) a hallgatók méltányossággal kapcsolatos véleményeinek, a kiemelt figyelmet igénylő társakkal (at-risk students) kapcsolatos befogadó attitűdjeinek (inclusive attitudes) tükrében vizsgáljam Magyarország és Románia határ menti régiójának felsőoktatási populációja körében. Kutatási stratégiám megalapozásában fontos támpontokat nyújtott Pusztai és Szabó (2014) tanulmánya, amelynek során a felsőoktatási hallgatók fogyatékossággal élő társaikkal kapcsolatos attitűdjeit elemezték. A makro társadalmi feltételrendszer elmélyítése érdekében egy összehasonlító oktatáspolitikai esettanulmány révén egymás mellé helyezetem a két szomszédos, részben közös történelmi múlttal rendelkező, napjainkban EU-s ország oktatási méltányosság koncepcióját, hasonlóságokat és különbözőségeket kerestem a felsőoktatásukat szabályozó jogszabályokban. Disszertációmban kvantitatív vizsgálatot végeztem. Az elemzés alapjául szolgáló nemzetközi adatfelvételt a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központja végezte 2012-ben és a 2014-15-ös tanévben, a HERD (Higher Education for Social Cohesion Cooperative Research and Development in a Cross – border Area HURO/0901/253/2.2.2.), a SZAKTÁRNET (TÁMOP – 4.1.2.B.2-13/1-2013-0009 Szakmai szolgáltató és kutatást támogató regionális hálózatok a pedagógusképzésért az Észak-Alföld régióban) valamint a IESA (Institutional Effects on Students’ Academic Achievement, Debreceni Egyetem Kutatási Pályázata RH/885/2013) projektek keretében. A HERD 2012-es felmérés másodelemzése során az általam használt hallgatói alminta 2618 fő volt, az IESA 2014 – 2015-ös kutatás 1536 hallgatóra terjedt ki. A hallgatók a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemhez, az Emanuel Egyetemhez és az Állami Egyetemhez, továbbá a kolozsvári székhelyű Babes – Bolyai Tudományegyetemhez tartoztak. Magyarországon a Debreceni Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói vettek részt a vizsgálatban. A pedagógusjelöltek csoportja 557 hallgatóból állt 2012-ben és 297 hallgatóból a 2014 – 2015-ös adatfelvétel során. A hallgatók befogadó/elutasító attitűdjeit és a méltányosság percepcióit általános és célorientált kérdések segítségével vizsgáltam a Bogardus skála felsőoktatási hallgatókhoz adaptált változatával, az adatok feldolgozásához SPSS 22-es statisztikai programot használtam. Vizsgálatom során bebizonyosodott, hogy a felsőoktatási méltányosság, mint makro társadalmi oktatáspolitikai koncepció, különbözik az általam kutatott két országban, viszont hasonlóak a problémák és a támogatások anyagi és nem anyagi formákban realizálódnak a határ két oldalán. A kvantitatív vizsgálat megmutatta, hogy a hallgatói közösség véleményei, attitűdjei rendkívül differenciáltak a különböző hátterű csoportok befogadása és támogatása tekintetében. A méltányosság és a befogadás realizálódásában lényeges szerepet kapnak a felsőoktatási hallgatók társadalmi szerepvállalásai a jótékonysági, karitatív szervezetekben, egyházi közösségekben, civil, önkéntes csoportokban. A pedagógus szakma szempontjából is megvizsgáltam a befogadó kortárs nézeteket, attitűdöket. A kutatás megmutatta, hogy pályaszocializációs hatásuk van, és előre vetítik a méltányos, befogadó bánásmódot. The concept and different interpretations of educational equity and inclusion are strongly connected to the current dominant trends of the society and educational policies. In the welfare era, the principles of acceptance of all and equal opportunities were designated as the main educational goals. In the neoliberal era quality, and in this context, equity became the main normative concepts within the educational system. Equity, defined on the basis of social justice, guaranties the same treatment for everybody without any discrimination and it also regards important to compensate the hindrances of the students coming from disadvantaged background, as otherwise the previous differences will remain or will reappear ((Lannert 2004, Mogyorósi 2009, Castelli et al.2012). The structural approach of educational equity (Unterhalter 2009) concludes that in a democratic society macro-social equity must be stated in the law, while micro-social equity must be implemented in practical terms at grassroots level. The equity from above refers to laws, rules which prescribe justice, tolerance and fairness in the relationships among people, but the equity from below is related to multicolor and subjective liberty. This means in everyday life putting together the macro and micro levels’ visions, the aim to have a `good life` and good relationships between those with different social backgrounds or belonging to different cultures. The concept of equity is linked to individual diversity, freedom and individualism. In contrast, there are views that emphasize the role of elementary communities in order to reduce exclusion, diminish disadvantages and increase educational efficiency. Pupils learn to socialize in communities, and the norms and values of these communities as the context of educational processes have enormous influence on the individual's performance (Pusztai 2004). Starting from the theoretical framework outlined above, based on a student-centred educational policy research approach (Kozma 2009), my dissertation is discussing issues linked to the concept of equity in higher education in two EU member countries, Hungary and Romania, confronting the public policy views with the students` perceptions. The aim of my research was to study equity in higher education and the opportunities to develop an inclusive higher education environment in the light of student attitudes towards at-risk peers. Through an educational policy case study I concluded that in spite of the differences between the vision and practice of the two countries the problems are to a large extent the same, and both in Hungary and Romania the law prescribes financial and non-financial means of support for members of the groups in need. The quantitative international survey data used in my analysis was collected and made available by the Higher Educational Research Centre of the University of Debrecen, Hungary, in 2012 (N=2618) and 2014-2015 (N=1536), by HERD (Higher Education for Social Cohesion Cooperative Research and Development in a Cross – border Area Project HURO/0901/253/2.2.2.), by TESSCEE (Teacher Education Survey in Central and Eastern Europe) by SZAKTARNET (TÁMOP – 4.1.2.B.2-13/1-2013-0009 - Professional Service and Research Supporter of the Regional Teacher Training Network in North Hungary) and by IESA (Research Application of the University of Debrecen RH/885/2013). I used the SPSS 22 statistical program to analyze data. In a recent research, Pusztai and Szabo (2014) examined how students think about the compensational practice and what kind of typology can be drawn in relation to student attitudes towards at-risk students. My results confirm the conclusion, that the supporting/excluding opinions are not homogenous. Both types of attitudes are present on the two sides of the border. Students are most supporting towards their economically disadvantaged colleagues and less supporting with their Roma student peers. Extracurricular activities have a positive effect on the students’ supporting attitudes. Moreover, among the factors belonging to social background, the country’s influence and the personal financial situation could be also in connection with the students’ attitudes. The involvement in teacher training programs and the participation in extracurricular – charity, volunteering, civil or church communities - groups also increases the chance that the students will have supporting attitudes towards those group mates who need special attention. This means that the more supportive students are towards their peers with negative drawbacks or towards those from different ethnic groups, the greater are the chances that they will prefer to work in schools where Roma, special needs or economically disadvantaged pupils are present in high numbers. These effects are transcending social background differences. The results of research confirm that the attitudes of teacher training students towards disadvantaged student peers have important effects for the development of their future inclusive attitudes as teachers.
Szabadon hozzáférhető
Olvasás és közösségi interakció: a perszuazív kommunikáció hatása általános és középiskolás fiútanulók olvasási attitűdjére
Fülekiné Joó, Anikó; Dani, Erzsébet; Joó, Anikó; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
A tanulók olvasási attitűdjének nemek közti különbségei a szakirodalomban jól dokumentáltak. Az utóbbi két évtizedben a nemzetközi és hazai rendszerszintű tanulói teljesítménymérések eredményei ráirányították a figyelmet a fiúk gyengébb szövegértési teljesítményére. A legnagyobb fiú–lány különbség a leggyengébben teljesítő tanulók között figyelhető meg. Sok fiú nem tud, vagy nem szeret olvasni, vagy egyáltalán nem olvas (OECD, 2016). A szakirodalom a nemek közti különbségek számos magyarázó változóját azonosította be: a nők és férfiak között lévő csekély morfológiai különbségeket (Baron-Cohen, 2006), a nemi szocializációt, sztereotípiákat (Atkinson & Hilgard, 2005), az érdeklődést és a motivációt (McKenna, Kear & Ellsworth, 1995). A kedvezőtlen olvasási attitűd egy további tényező, amely megmagyarázhatja a fiúk lemaradását. A PISA (Programme for International Student Assessment) eredményei azt bizonyítják, hogy a lányok konzisztensen jobban teljesítenek a fiúknál az olvasásban minden – a mérésben résztvevő – országban, és a nemek közti szakadék bizonyos országokban nagyobb, mint másokban. Az országok közti különbségek összefüggnek az olvasási attitűddel, nevezetesen hogy a tanulók szeretnek-e olvasni, milyen az olvasási magatartásuk és olvasnak-e szabadidejükben (OECD, 2016). A magyar eredmények olvasás-szövegértésben az OECD átlag alatt vannak, és a nemek közti különbség is a nagyobbak közé tartozik. A kutatásnak ezért arra kell irányulnia, hogy a fiúk olvasási attitűdje hogyan befolyásolható pozitív irányba annak érdekében, hogy teljesítményük javuljon. Értekezésemben az olvasási attitűdöt mint a szövegértési teljesítmény egyik lehetséges magyarázó változóját vizsgáltam. Az értelmezési keretet Mathewson (2004) Az olvasási attitűd hatása az olvasásra és az olvasás tanulására modellje biztosította. A modellben a perszuazív kommunikáció, amely közösségi interakciót feltételez, az attitűd moderáló változója; direkt és indirekt módon befolyásolja azt, és az egyetlen olyan tényező, amely a környezet direkt hatásával számol. A perszuazív kommunikáció kutatásba bevont lehetséges közvetítői a családtagok, a kortárscsoport és a tanárok voltak. A vizsgálatnak az volt a célja, hogy feltérképezze, hogy ezeknek az aktoronak a perszuazív kommunikációja – direkt vagy indirekt, verbális vagy non-verbális módon – csökkenti-e az olvasási attitűd nemek közti különbségeit. A kutatásnak három szakasza volt: egy pilot-mérés, amelyben 218 általános iskolai negyedik, ötödik és hatodik évfolyamos tanuló vett részt. Egy nagymintás mérés Hajdú-Bihar megye tíz általános iskolájának bevonásával, az iskolák 1601 negyedik, ötödik és hatodik évfolyamos tanulójának és szüleinek a részvételével. Továbbá egy második nagymintás mérés, amelybe a Tiszántúli Református Egyházkerület középiskoláinak 1025 tanulója került be. Az adatokat a tanulóktól és a szülőktől is kérdőív segítségével vettem fel. A függő változó az attitűd volt, így a fő mérőeszközként egy részben adaptált, részben saját fejlesztésű attitűd-skálát használtam, amelyet beillesztettem a kérdőívbe. Az adatokat statisztikai módszerrel: korrelációval, kereszttábla analízissel, variancia-analízissel és lineáris regresszióval elemeztem. A kutatás sikeresen beazonosította azokat az aktorokat – így a családtagokat, a barátokat, a tanárokat és a felekezeti nevelés speciális szereplőjét, a lelkészt – akiknek perszuazív kommunikációja kedvezően befolyásolja a tanulók attitűdjét. A családtagok közül az azonos nemű szülő és testvér hatása a meghatározó, ami a szakirodalomból ismert jelenség. Az apák és a fiútestvérek hatása a fiúk olvasási attitűdjének fejlődésére szignifikáns, azaz csökkenti a nemek közti különbséget. Az eredmények ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy a fiúk és lányok olvasási attitűdjének különbségei a formális nevelés keretein belül a tanárok perszuazív kommunikációjával is csökkenthetők, amit a korábbi kutatások nem tártak fel. Amennyiben a tanár olvasmányt ajánl, az olvasásról, saját olvasmányélményeiről beszélget a tanulókkal, vagy a szövegértés fejlődését segítő tevékenységet fejt ki, kedvezően befolyásolja a fiúk attitűdjének alakulását. Dolgozatom újszerű eredménye tehát az, hogy a perszuazív kommunikáció – mint lehetséges eszköz a fiúk (és a lányok) olvasási attitűdjének javítására – egy olyan tényező, amelyről a szülőket és a tanárokat az arra alkalmas fórumokon tájékoztatni kell. A kérdéskörrel a pedagógusképzésben is szükséges foglalkozni. A megfelelő módszertan kidolgozása után – amely természetesen további munkát igényel – a meggyőző kommunikáció és az olvasási attitűd összefüggéseinek tárgyalása akár önálló tantárgyként kerülhet be a tanító- és tanárképzés mintatanterveibe. Gender differences in students’ reading performance are well documented in literature. For the past two decades the international and national system-level assessments have drawn attention to boys’ underachievement in reading literacy. The biggest difference between girls and boys is perceived among the lowest performers. Several boys dislike reading, do not read at all or are not able to read (OECD, 2016). Researchers have identified a number of explanatory variables, such as the slight differences of male and female morphology (Baron-Cohen, 2006), the gender socialization and stereotypes (Atkinson & Hilgard, 2005), interest and motivation (McKenna, Kear & Ellsworth, 1995). Unfavourable reading attitude is a further factor that may explain why boys drop behind. PISA (Programme for International Student Assessment) has found that, across all participating countries and economies, girls consistently outperform boys in reading, and the gap is much wider in some countries than in others. Between-country differences are related to gender differences in reading attitude, such as whether students enjoy reading and behaviours toward reading, such as whether students read in their free time (OECD, 2016). Hungarian results in reading literacy are under the OECD average, and the gender gap belongs to the bigger ones. Research therefore is to find the ways how boys’ reading attitude may be influenced into a positive direction in order that their performance would improve. In this dissertation reading attitude as an alternative explanatory variable of reading performance has been examined within the theoretical framework of Mathewson’s (2004) Model of Attitude Influence Upon Reading and Learning to Read. In the model persuasive communication, which assumes social interaction, is a moderating variable of the attitude and affects attitude either directly or indirectly, and the only factor that takes the direct impact of the environment into account. The mediators of persuasive communication involved in the research are family members, peers and teachers. The aim of the examination was to explore whether the persuasion – direct or indirect, verbal or non-verbal – of these actors reduce the gender gap in reading attitude. The research was conducted in three phases; a pilot study involving 218 students from the fourth, fifth and sixth grade of primary school, the first large-scale research in which 1601 students of the same grades from ten primary schools in Hajdú-Bihar county and their parents participated, and the second large-scale measurement, which involved 1025 students from the secondary schools run by Transtibiscan Reformed Church District. Data were collected by questionnaires both from the students and the parents. The dependent variable was the attitude, so the main measurement tool was the partly adopted, party developed attitude scale included in the student questionnaire. Data were statistically tested by correlation, cross-table analysis, variance analysis and linear regression. The research has successfully identified family members, peers, teachers and pastors as mediators of persuasive communication toward reading, and the impact of persuasion on students’ attitude. Among family members the same gender parent and sibling seems to be crucial, which is known from literature. Fathers and brothers significantly improve boys’ attitude, thus reduce the gender gap. The results suggest that the difference between boys’ and girls’ reading attitude may be lowered within formal educational context by teachers’ persuasive communication, which has not been documented in literature before. On condition that the teacher recommends the students something to read, talks to the students about his/her reading experiences or supports understanding of a text, he influences boy students’ reading attitude in a positive way. Persuasive communication as an alternative to enhance boys’ (as well as girls’) reading attitude is such a factor that parents and teachers should be informed about in the most appropriate forums, and after working out the relevant methodology, it should be included in the curriculum of teacher training.
Szabadon hozzáférhető
A kreativitás időbeli aspektusai
Mező, Katalin; Tóth, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológiai Intézet
Háttér és célkitűzések: Noha az alkotó, kreatív folyamatok mindegyikében megjelenik nyílt vagy látens tényezőként az idő; az idő szerepének direkt vizsgálatára ritkábban kerül sor a kreativitáskutatások terén (Mainemelis, 2002; Runco, 1999). Ennek a kutatási résnek a betöltését célozza meg a kreativitás időbeli aspektusait bemutató jelen értekezés. A disszertációban filogenetikai, ontogenetikai, procedurális és pszichometriai nézőpontok alapján kerülnek összefoglalásra a temporalitással kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatási tapasztalatok, másrészt bemutatásra kerülnek a saját kutatási eredményeink is. Kutatásunk három, önállóan is értelmezhető, de egymással szoros összefüggésben álló vizsgálatból áll: 1. A tesztfelvétel időtartamának hatása a kreativitástesztek eredményeire (célja: megismerni a teszthelyzetbeli ötletgenerálás időbeli jellemzőit). 2. A kreativitás alakulása gimnazisták körében végzett négy év időtartamú longitudinális vizsgálatban (célja: a longitudinális kutatás segítségével információk szerzése a tesztek teszt-reteszt megbízhatóságára, a konstruktív validitás időbeli aspektusaira, valamint a nemek hatására vonatkozóan). 3. A Szokatlan használat teszt és a Körök teszt revideálása (célja: e tesztek felülvizsgálata a válaszok és a személyek tekintetében, korcsoportokon belüli és korcsoportok közötti viszonylatban). Módszer: mindhárom vizsgálatban a verbális kreativitás tesztek közül a Szokatlan használat Tesztet (Barkóczi és Klein, 1968), a figurális tesztek közül a Körök Tesztet (Torrance, 1974) alkalmaztuk (sztenderdizált értékelési metódusuk megjelent: Zétényi, 1989); kiegészítő vizsgálati eszköz a Raven nonverbális intelligencia teszt volt. Az első vizsgálatban 207 középiskolás (15-19 éves) tanuló, a második vizsgálatban a középiskolai tanulmányaikat 2011-ben 9. évfolyamon megkezdő és 2014-ben 12. évfolyamon befejező tanulók alkották (n=107; 66 férfi, 41 nő). A harmadik vizsgálatot 1363 vizsgálati személlyel végeztük el, akiknek 35331 válaszát rögzítettünk. Az eredmények tézisszerű felsorolása: Első vizsgálat: 1. A kreativitástesztekben lényeges különbséget találtunk a tesztfelvétel két félideje között egy-egy teszt kreativitás pontszámai tekintetében. Az ötletgenerálás nem egyenletesen oszlik el a tesztfelvétel két félideje között. 2. A kreativitás tesztek első öt percében nyújtott teljesítmények alapján nem jósolható be biztonsággal egy hosszabb időtartamú tesztfelvétel eredménye. 3. Az intelligencia némi hatással van a verbális kreativitásra, azonban a gyenge korrelációk alapján arra következtethetünk, hogy a közöttük lévő kapcsolat igen esetleges. Második vizsgálat: 1. A kreativitásmutatók időben csak mérsékelten statikusak. 2. A kreativitás fejlődésére vonatkozóan megállapítható, hogy többnyire azok a tanulók érnek el nagyobb mértékű kreativitástesztbeli pontszámkülönbséget (fejlődést), akik eleve magasabb pontszámokról indulnak. 3. Az intelligencia alapján a kreativitásmutatókban történő fejlődés bejóslása igen esetleges. 4. Tapasztalataink szerint nincs jelentős mértékű szignifikáns különbség a nemek között. Harmadik vizsgálat: 1. Eredményeink szerint a fluencia tekintetében várható fejlődés (válaszszámbeli növekedés) az életkor előrehaladásával nem egyenletes, középiskolás korban egyfajta fejlődésbeli megtorpanás tapasztalható. 2. A korábbi és a revideált originalitás értékek különböznek. E különbségek a kreativitástesztek temporális értelemben vett kultúrafüggőségére mutatnak rá. 3. A válaszok nem egyenletesen oszlanak el a kreativitás tesztek fogalmi kategóriái között. 4. Annak ellenére, hogy szignifikáns pozitív irányú erős korrelációkat találtunk a korábbi fluencia, originalitás és flexibilitás mutatók között (rs = 0,85 és 0,98 közötti, p<0,05) mindkét teszt esetében, minden korcsoportban, szükséges a fluencia torzító, originalitást növelő hatásának kiküszöbölését szolgáló más mutatók (az átlagos originalitás, a relatív flexibilitás és a revideált átlagos originalitás) használata. 5. A kreativitás tesztek egységesített (főként felnőttek válaszai alapján összeállított) pontozási rendszere nem feltétlenül alkalmas a fiatalabb korú tanulók kreativitásának értékelésére, ezért szükség van a legalább korcsoportok szintjére lebontott értékelő táblák alkalmazására. Összegzés: Az értekezés teoretikus jelentősége: a kreativitás időbeli aspektusaira vonatkozóan széleskörű áttekintést nyújt a hazai és a nemzetközi kutatások tekintetében. Gyakorlati jelentősége: 1) korszerű, hazai adatokat szolgáltat a kreativitás temporális jellemzőire vonatkozóan; 2) a kutatási tapasztalatok összegzéseként létrejöttek a Szokatlan Használat teszt és Körök teszt revideált originalitás értékekkel rendelkező, korcsoportokra (alsós, felsős, középiskolás) lebontott értékelő táblázatai. Background and objectives: Although time plays a role as a latent or explicit factor in all creative processes, a direct examination of the role of time occurs less frequently in creativity research (Mainemelis, 2002; Runco, 1999). This current dissertation, aiming to fill this gap in research, introduces the temporal aspects of creativity. On one hand, summarizing the experience of national and international research in connection with temporality based on phylogenetic, ontogenetic, procedural and psychometric points of view and on the other hand, introducing our own research results as well. Our research consists of three, closely-related studies which may also be interpreted individually: 1. The effect of testing time on the results of creativity tests (aim: to become aware of the temporal aspects of creativity in test situations). 2. The development of creativity in secondary academic grammar school students examined a 4-year - long longitudinal study. 3. Revision of the Unusual Uses Test and Circles Test. (aim: the revision of the tests indicated with regard to responses and individuals and responses within and between age groups). Methodology: In all three studies the Unusual Uses Test from the verbal creativity tasks (Barkóczi and Klein, 1968), the Circles Test from the figural tasks (Torrance, 1974) were applied (standardized evaluation method of these tests was published: Zétényi, 1989); and the Raven nonverbal intelligence test was applied as a complementary means of study. In the first study, 207 secondary school students (aged between 15 and 19), in the second study students who began their 9th grade in 2011 and finished school in their 12th grade in 2014 (n=107; 66 male, 41 female) were included. The third test was conducted on 1363 individuals whose 35331 responses were recorded. The thesis-like enumeration of the results: First study: 1. With regard to test scores, a significant difference was found in creativity tests between the two halves of the test conduction. The distribution of creativity was asymmetric between the two halves of the test conduction. 2. Based on the achievement in the first 5 minutes of creativity test, the result of a longer test may not be definitively predicted. 3. Intelligence has some effect on creativity but based on the weak correlations, it can be assumed to be quite accidental. Second Study: 1. The creativity indicators are moderately static in time. 2. With regard to the development of creativity, it may be concluded that mostly those students achieve a greater score difference (development) in creativity tests who originally achieved higher scores. 3. The prediction of the development in creativity indicators based on intelligence is quite accidental. 4. Based on our experience, there is no significant difference between the sexes. Third study: 1. According to our results, the expected development with regard to fluency (increase in the number of responses) is not steady with the advancement of age, a stop may be experienced in adolescent age. 2. The earlier and revised scores of originality are different. These differences point to the cultural dependency of creativity tests in the temporal sense. 3. The responses are not distributed equally between the conceptual categories of creativity tests. 4. In spite of finding strong, positive correlations between the earlier indicators of fluency, originality and flexibility (rs = between 0,85 and 0,98, p<0,05), in the case of both tests and in all age groups, it is necessary to use other indicators (those of average originality, relative flexibility and revised average originality) to eliminate the distortive, originality-enhancing effects of fluency. 5. The unified scoring system of creativity tests (based on the responses of mainly adults) is not necessarily suitable to evaluate the creativity of younger students therefore it is necessary to apply evaluation tables applicable to at least age groups. Conclusion: the theoretical significance of the dissertation: it provides a comprehensive review of temporal aspects of creativity with regard to national and international research. Its practical significance: 1) it provides up-to-date, national data with regard to temporal aspects of creativity. 2) As a result of research, evaluation tables with revised originality scores of the Unusual Uses Test and the Circles Test, applicable to age groups junior and senior elementary and secondary school students), were created.

Böngészés

Humán Tudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek