Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

  • Mikrobiológia
    (programvezető: Dr. Gergely Lajos)
  • Farmakológia
    (programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Candida auris izolátumok in vivo virulenciájának és az amfotericin B kezelés hatékonyságának vizsgálata neutropéniás egérmodellben
    (2025) Forgács, Lajos; Majoros, László; Forgács, Lajos; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet
    Globális terjedésének köszönhetően a 2010-es évek végére több kontinensen jegyeztek a C. auris-hoz, ehhez a multidrog-rezisztens opportunista kórokozóhoz köthető kórházi járványokat. A rendelkezésre álló adatok alapján az echinocandinok az elsődlegesen választandó antifungális szerek invazív C. auris fertőzés esetén, de még a megfelelő terápia mellett is a mortalitás 60%. Napjainkban a C. auris elsődleges fontosságú kórokozónak számít a WHO által közölt lista alapján. Doktori projektem első célja az volt, hogy meghatározzuk a rendelkezésünkre álló négy földrajzi kládból származó C. auris klinikai izolátumok in vivo virulenciáját neutropéniás egérmodellben, a nyert adatokat pedig összehasonlítottuk a kontrollként alkalmazott C. albicans törzsek eredményeivel. A második cél az AMB in vivo gombaellenes hatásának vizsgálata volt a C. auris ellen. Az általunk meghatározott célok vizsgálatára túlélési kísérleteket végeztünk, szervtenyésztés útján meghatároztuk szöveti gombateher mértékét, valamint szövettani vizsgálatok segítségével jellemeztük a szöveti invázó hisztopatológiai sajátosságait. A virulenciával kapcsolatos kísérletek során a túlélési kísérlet 21. napján a legmagasabb mortalitást a dél-amerikai klád esetében figyeltük meg (96%), amelyet a dél-ázsiai (80%), dél-afrikai (45%) és kelet-ázsiai (44%) kládok követtek. Kládtól függetlenül a C. auris törzsek kevésbé bizonyultak virulensnek, mint a C. albicans. A szöveti perzisztencia vizsgálat eredményei szoros korrelációt mutattak a letalitással. A szövettani vizsgálatok során a szívben, a vesében és a májban a gombasejtek nagyméretű aggregátumait tapasztaltuk, kládtól függetlenül a szív és a vese voltak a legsúlyosabban érintett szervek. Az AMB in vivo antifungális hatásával kapcsolatos kísérletekben a napi 1 mg/kg dózisú AMB csak a kevésbé virulens és in vitro AMB-re érzékenyebb kelet-ázsiai és dél-afrikai kládok esetében növelte a túlélési arányt és csökkentette a szövetek gombaterhelését. A többi kláddal szemben azonban az AMB hatékonysága megkérdőjelezhető. A szöveti vizsgálatok alapján a C. auris a korai AMB terápia ellenére is képes behatolni a szívbe, a vesékbe és a központi idegrendszerbe. Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy invazív C. auris fertőzés gyanúja esetén a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a napi nagy dózisú echinocandin vagy AMB terápiát, hogy megóvjuk a betegeket a fungális myocarditis vagy meningitis súlyos következményeitől.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Vadmadarak szerepe az antibiotikum rezisztencia terjedésében
    (2024) Nagy, József Bálint; Kardos, Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet
    Az Egy egészség elv tekintetében az emberek és az állatok egészsége és a környezet szoros kölcsönhatásban áll egymással, ami az antibiotikum rezisztenciára is vonatkozik, ennek fényében pedig vadmadarak szerepét vizsgáltuk az antibiotikum rezisztencia terjedésében. A 2016. október és 2017. március között vizsgált vetési varjak 33%-ában, a rutin diagnosztikai vizsgálatra érkező humán székletminták 1,7%-ában találtunk ESBL-termelő E. coli-t. Az ESBL gének szekvenálásából kiderült, hogy a varjakban a blaCTX-M-55 és blaCTX-M-27 gének, míg a humán széklet és klinikai mintákban a blaCTX-M-15 és blaCTX-M-27 domináltak. A PFGE alapján a humán klinikai és széklet izolátumok jól elkülönültek a varjú izolátumoktól néhány kivétellel. Az ST131 a varjú, széklet és klinikai mintákban is előfordult, a domináns alklád a C1-M27 volt. Az EC069-es PFGE klaszterbe tartozó varjú eredetű ST131 C1-M27 izolátumok WGS és cgMLST alapján közeli kapcsolatban álltak a humán izolátumokkal. A varjakban ST24-be tartozó atipikus EPEC törzsek, blaCTX-M-55 hordozó ST162 törzsek és APEC törzsek is előfordultak. A 2019 és 2020-ban mintázott dankasirályok 7,4%-a illetve 6,7%-a hordozott CRE törzset, a Duna esetében csak a 2020-as Budapest alatti szakaszból gyűjtött mintákban találtunk CRE-t. A domináns faj az E. coli volt, ezeket hasonlítottuk össze humán carbapenem rezisztens E. coli (CREc) törzsekkel. A WGS eredménye alapján a blaNDM-1 volt a domináns karbapenemáz gén, melyek közvetlen genetikai környezete minden esetben ugyanaz volt. A sirály és dunai izolátumokban a blaVIM-4 csak blaNDM-1-gyel együtt volt jelen, míg a klinikai izolátumokban önmagában, vagy a blaOXA-48-cal együtt fordult elő. Alapvetően az emberi, vízi és sirály CREc izolátumok különböző ST-okba tartoztak. A klinikai izolátumok döntő többségét jellemzően humán patogén ST-ok adták, de a sirály és dunai törzsek között is találtunk fontos magas kockázatú klónokat (ST224, ST372, ST744 és ST10, ST354, ST410). A humán és sirály izolátumok között nem találtunk közvetlen kapcsolatot. A dunai és humán ST410 törzsek kapcsolatban álltak egymással. A 2019-ben gyűjtött ST1437 törzsek teljesen azonosak voltak míg a 2020-as sirály és dunai izolátumok között 22-24 allél allélnyi különbség volt. A mindenevő, urbanizált, kóborló és vándorló viselkedésük miatt ezek a sirályok és varjak fontos rezervoárok, helyi és hosszútávú vektorok a rezisztens törzsek, MGE-ek és rezisztencia gének számára, felhívva ezzel a figyelmet a vadmadarak szerepére illetve az Egy egészség elv fontosságára az antibiotikum rezisztencia terjedésében