Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

Mikrobiológia
(programvezető: Dr. Gergely Lajos)
Farmakológia
(programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 130)

Szabadon hozzáférhető
A Claviceps paspali indol-diterpén bioszintézisének vizsgálata Agrobacterium tumefaciens segítségével végzett transzformáción alapuló génkiütéssel
Kozák, László; Pócsi, István; Kozák, László; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Molekuláris Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék
A C. paspali egy növényparazita Ascomycota törzsbéli gomba, amely Paspalum fűfélékkel való együttélésekor nagy mennyiségben állít elő IDT típusú mikotoxinokat. Abból kifolyólag, hogy a P. dilatatum – a C. paspali elsődleges gazdanövénye – egy igen elterjedt takarmánynövény a déli féltekén, az ilyen típusú mérgezések jelentős károkokat okoznak az állattenyésztési szektorban minden évben. Ugyanakkor a C. paspalit a gyógyszeriparban előszeretettel alkalmazzák azon tulajdonsága miatt, hogy axenikus körülmények között nagy hozamban képes vízoldható ergot alkaloid származékokat előállítani. Ezek tekintetében meglepő, hogy ez idáig senki sem vizsgálta, hogy a C. paspali fermentációs körülmények között képesképes-előállítani IDT típusú mikotoxinokat. Továbbá munkánk megjelenéséig nem dolgoztak ki olyan genetikai transzformációs módszert, amellyel hatékonyan lehetne elvégezni a kívánt genetikai módosításokat ezen a gombán. Ennek következtében, sem az ergot alkaloid, sem pedig az IDT bioszintetikus génklaszterek kísérletes igazolása nem történt meg ebben a gombában. Munkám során elsőként igazoltam azt, hogy a C. paspali axenikus körülmények között képes előállítani IDT típusú mikotoxinokat. Annak érdekében, hogy kísérletesen is tudjuk igazolni a feltételezett IDT génklaszter funkcióját a C. paspaliban, kifejlesztettünk egy A. tumefaciens segítette géntranszferen alapuló stabil transzformációs rendszert erre a gombára. Az általunk kifejlesztett transzformációs módszer segítségével sikeresen inaktiváltuk az paszpalitrem génklaszter egy részét, ami az IDT bioszintézis teljes blokkolását eredményezte a vizsgált gén-kiütött transzformánsokban. Az ATMT módszert felhasználva kísérletesen igazoltuk a klaszter két génjének, az idtP (P450 monooxigenáz) és idtF (monoprenil transzferáz) géneknek a funkcióját. Mind a két gén inaktiválása a paszpalitrem típusú IDT-ek eliminálásához vezetett, miközben a ∆idtP mutánsok esetében a paszpalin, az ∆idtF mutánsok esetében a paszpalinin jelent meg fő termékként. Az általunk elvégzett kísérletek új lehetőségeket nyitnak meg a C. paspali genetikájában. Az optimalizált transzformációs protokoll segítségével lehetőség nyílik olyan ipari izolátumok létrehozására, amelyek képesek nagyobb mértékben, vagy módosított spektrummal előállítani az ergot alkaloid metabolitokat. Továbbá célzott genetikai módosítások révén a C. paspali IDT bioszintézise olyan irányba módosítható, hogy a bioszintetikus folyamat végterméke csökkent toxicitást mutasson emlősökre nézve, de megtartsa toxicitását a kártevő rovarokkal szemben, lehetővé téve ezzel a gomba és az általa termelt IDT-ek felhasználhatóságát a rovarkártevők kontrolljában. Functional validation of the C. paspali IDT gene cluster allowed us to construct a model for paspalitrem biosynthesis. The protein products of the idtG, idtM, idtB and idtC genes in the paspalitrem cluster show 53, 38, 56 and 45% identity, respectively, with the protein products of the paxG (geranylgeranyl diphosphate [GGPP] synthase), paxM (FAD-dependent monooxygenase), paxB (IDT cyclase) and paxC ( prenyl transferase) genes of the paxilline gene cluster in P. paxilli, which catalyse the assembly of paspaline, the first stable cyclic IDT compound. Therefore, it can be hypothesized that similarly, the IdtG, IdtM, IdtB, and IdtC proteins of C. paspali catalyse the early steps of paspalitrem biosynthesis, resulting in the formation of paspalin. The idtP and idtQ genes of the paspalitrem gene cluster encode two cytochrome P450 monooxygenase enzymes. The idtP gene product shows 41% identity to PaxP of P. paxilli. We propose that just as PaxP, IdtP catalyses the conversion of paspaline to 13-desoxypaxilline via the intermediate β-PC-M6 by removing the C-30 methyl group and installing the carbonyl oxygen at C-10. The amino acid sequence of IdtQ shows 37% similarity with the amino acid sequence of PaxQ (P450 monooxygenase in paxilline biosynthesis). The role of the IdtQ is dual. First, it catalyses the C-13 oxidation of 13-desoxypaxilline, resulting paxilline. Second, it also mediates the C-7 oxidation of paxilline, which affords paspalinine. Considering that both paspalicine and paxilline were detected in the C. paspali—P. dilatatum association, it is reasonable to assume that IdtQ does in fact catalyse both the C-13 and the C-7 oxidations of 13-desoxypaxilline. Whether paxilline may be converted to paspalinine by IdtQ, or paxilline represents a shunt product of the pathway remains to be determined. The next step of paspalitrem biosynthesis is the installation of the 2-methylbut-2-ene side chain to the C-21 or C-20 carbons, resulting in paspalitrem A or paspalitrem C, respectively. The most likely candidate for the prenylation reaction is the IdtF prenyl transferase, which shows 21% identity with the AtmD enzyme of Aspergillus flavus. Accordingly, no prenylated IDT derivatives were present in the extracts of the ∆idtF strains we generated, but an accumulation of paspalinin was observed, clearly demonstrating that IdtF is responsible for the prenylation of paspalinin in paspalitrem biosynthesis. The final step of the paspalitrem biosynthesis is the hydroxylation of the prenyl side chain at C-32 by a still unknown oxidase to afford paspalitrem B.
Szabadon hozzáférhető
Önemulgeáló rendszerekben alkalmazott felületaktív anyagok élő sejtekre gyakorolt hatásának gyógyszertechnológiai jellemzése
Ujhelyi, Zoltán; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
1. A Debreceni Egyetem Gyógyszertechnológiai Tanszékén különböző, önemulgeáló rendszerek képzéséhez használt felületaktív anyagokat jellemeztem azok fiziko-kémiai és élő sejtekre gyakorolt hatása alapján. 2. A felületi feszültség változás alapján történő Du Nüoy pull out ring és Wilhelmy pull out plate módszer beállításával meghatároztam a tenzidek kritikus micellaképzési koncentrációját, így jellemeztem ezen segédanyagokat oldékonyság növelő tulajdonságuk alapján. 3. Caco-2 sejtvonalon jellemeztem a felületaktív anyagok bélhámsejtek életképességére gyakorolt hatását MTT illetve LDH teszt segítségével. 4. A parenterális felhasználásra szánt segédanyagok toxikus hatását, humán vörös vértesteken a hemolizáló tulajdonság mérésével vizsgáltam. 5. Kísérletsorozataink alapján megállapítható, hogy összefüggés van a tenzidek szerkezete és citotoxikus karaktere valamint a membrán permeabilitás változásra gyakorolt hatása között, azonban a megállapítások általános igazolására a megvizsgált tenzidtípusok további bővítésére van szükség. 6. Az alacsony CMC mellett magas IC50-nel jellemzett additívek önmagukban és keverékekben alkalmazva is előnyösnek bizonyultak. Ugyanis jobb tolerálhatóságuk mellett reverzibilis membránon keresztüli permeabilitás fokozó tulajdonságuk is jelentős. 7. A tenzidek jellemzése során kapott, koncentrációfüggő sejtmembrán károsító hatást különböző mértékűnek találtuk Caco-2 illetve a humán vvt-k esetében. Ez a tulajdonság igazolja azt, hogy a gyógyszerbiztonság érdekében a toxicitási vizsgálatok során a komponensek élő szervezetere gyakorolt hatását a jövőben az alkalmazás módjának megfelelő sejtvonalon illetve sejteken is szükséges megvizsgálnunk. 8. Kísérleti eredményeim gyakorlati hasznát abban látom, hogy a beállított módszereink alkalamasak a tenzidek új rutin gyógyszerbiztonsági vizsgálatának elvégzéséhez. A gyártók az így kapott IC50 illetve HC50 értékeket a termékükön feltüntetve segítséget nyújthatnak a formulálást végző szakembernek jól tolerálható és minden szempontból leginkább megfelelő gyógyszerkészítmény kialakításához. 1. New generation of surface active agents as Self Emulsifying Drug Delivery System components have been characterized at the Department of Pharmaceutical Technology, University of Debrecen, according to their physio-chemical properties and their effects on cell viability. 2. To determine the CMC as solubilishing ability of the surfactants, Nüoy pull out ring and Wilhelmy pull out plate method has been installed. 3. For the cytotoxicity evaluation of the surfactants, two markers of toxicity were employed: the plasma membrane integrity as characterized by LDH release and the mitochondrial dehydrogenase activity by the reduction of MTT by viable Caco-2 human adenocarcinoma cells. 4. Hemolitic activity of tensides for parenteral application has been investigated by the concentration that induces hemolysis in 50 percent of the erythrocytes (HC50) . 5. According to our series of cytotoxicity investigations, it can be concluded that there is connection between the chemical properties, the toxic charcter and the effect on paracellular transport alteration ability of the tensides, however for the guiding principle on the connections further investigations are necessary. 6. Excipients with low CMC and high IC50 values may refer to good ability of micelle solubilization and increase drug permeability on Caco-2 monolayers with safer applicability of surfactants. 7. The concentration dependent toxic effect of the excipients was different in Caco-2 viability test and hemolitic activity measurements. According to this observation in case of specific application field of the tensides specific assay suggested to determine cell viability to avoid the over or underestimation of the cytotoxicity of toxic agents in vitro studies. 8. The benefit of our investigation might be that novel pharmaceutical safety rutin tests has been installed, that can be used for industrial purposes. The evaluation of citotoxic and hemolitic activity properties of the tensides could be a valuable supplement of safety data sheets in the future. Our methods, and these results ensure useful data for the selection of the suitable, more tolerable tensides, cotensides and tenside mixtures or SMEDDS formulations.
Szabadon hozzáférhető
A gyógyszerész szerepe a fekvőbeteg ellátás antibiotikum-felhasználásának optimalizálásában
Fésüs, Adina; Kardos, Gábor; Bálint, Adina; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
Az antibiotikum rezisztencia kialakulása nem akadályozható meg, de a modern orvostudományra gyakorolt hatásának mértéke megváltoztatható a megfelelő módon használt, garantált minőségű, megfizethető antibiotikumokhoz való hozzáférés révén. Minden gyógyszert felíró orvos feladata, hogy antibiotikum-felügyelővé váljon, biztosítva, hogy antibiotikumot csak olyan bakteriális fertőzés esetén írjon fel, amely kezelést igényel, ezáltal az antibiotikum alkalmazása már betegszinten optimalizálható. Az ASP-t egy nemzeti terv részeként kell kidolgozni, a fokozott felügyeleti, jelentéstételi és fertőzésmegelőzési kezdeményezésekkel együtt. Ha meg akarjuk változtatni a történelem menetét, és meg akarjuk akadályozni azt a helyzetet, hogy 2050-re évente 10 millió ember haljon meg antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, a gyógyszert felíró orvosok és gyógyszert kiadó gyógyszerészek egyaránt aktív résztvevői kell hogy legyenek az ASP-nek annak érdekében, hogy megőrizzék ezt az értékes erőforrást. Jelen tanulmány célja volt rámutatni a klinikai gyógyszerész aktív részvételének a szükségességére az osztályon. A klinikai gyógyszerészetet igazán több éves klinikai tapasztalat után lehet elsajátítani, és nagyon fontos a folyamatos továbbképzéseken való részvétel. A bakteriális fertőzésben szenvedő betegek megfelelő kezelése rendkívül nehéz és összetett feladat, melyben kiemelkedően fontos szerepe van a gyógyszerésznek is. Mint a terápiás team aktív résztvevője, nagymértékben hozzájárulhat az antibiotikum felhasználás racionalizálásában és az egészségügyet sújtó költségek csökkentésében. A klinikai gyógyszerész folyamatos jelenléte az ortopédiai sebészeti osztályon a sebészeti antibiotikum profilaxis (SAP) irányelvek betartásának jelentős javulását és a megfelelő antibiotikum használat növekedését eredményezte. Mindez a közvetlen antibiotikum-költség, a sebfertőzések számának, valamint a kórházi tartózkodás időtartamának csökkenéséhez vezetett. Az eredmények azt sugallják, hogy a klinikai gyógyszerészek, akik aktív tagként vannak jelen az antibiotikum-stewardship team-ben (antibiotikumokkal kapcsolatos tanácsadás biztosítása, a beadott antibiotikumok monitorozása, valamint a felíró orvosokkal való egyidejű konzultáció révén) fontos szerepet játszhatnak a profilaktikus antibiotikumok sebészetben történő ésszerű alkalmazásának elősegítésében, illetve a felesleges SAP-költségek elkerülésében. A közösségben szerzett pneumónia (CAP) empirikus antibiotikum terápiáját vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a hazai és nemzetközi CAP-irányelvek betartása egyáltalán nem megfelelő a hatóanyag-választás és adagolás tekintetében. Ezen túlmenően, a kórházba való felvételkor mért CRP-érték markánsan összefüggött a CAP halálozási rátájával. Hisszük, hogy eredményeink a jövőre nézve segíthetnek elkerülni a szükségtelen antibiotikum-használatot a fekvőbeteg-ellátásban azáltal, hogy befolyásolja, akár irányítja is a döntéseket a CAP empirikus terápiában. Az értekezés alapjául szolgáló két tanulmány rávilágít arra is, hogy a gyógyszerész osztályon történő folyamatos jelenlétével jelentős javulás érhető el az antibiotikum-felhasználásban.
Szabadon hozzáférhető
Micafungin in vitro aktivitása ritka Candida fajok ellen
Saleh, Qasem; Majoros, László; Saleh, Qasem; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet
Invazív Candida fertőzések esetén a jelenlegi ajánlás szerint az echinocandinok (anidulafungin, kaszpofungin és a mikafungin) az elsőként választandó antifungális szerek. Az echinocandinok terápiás bevezetése ellenére az invazív Candida fertőzések okozta mortalitás, különösen a ritkábban izolálható Candida fajok esetén még mindig elfogadhatatlanul magas. Munkánkban a minimális gátló koncentráció (MIC) és az idő-ölés görbék segítségével összehasonlítottuk a mikafungin in vitro aktivitását RPMI-1640 és 50% szérum tápközegekben C. albicans, C. dubliniensis, C. africana, C. guilliermondii, C. lusitaniae és C. kefyr izolátumok ellen. RPMI-1640-ben a C. albicans (MIC≤0,03 mg/L) és C. guilliermondii (MIC ≤1 mg/L) izolátumok érzékenynek bizonyultak mikafungin iránt. C. dubliniensis (MIC≤0,03 mg/L), C. lusitaniae (MIC≤0,25 mg/L) és a C. kefyr (MIC≤0,12 mg/L) esetén a MIC értékek nem voltak magasabbak, mint az epidemiológiai határértékek. A C. africana esetén a MIC értékek 0,015 mg/L voltak. A mikafungin a vizsgált fajok ellen a MIC közeli értékeken fungicid vagy fungisztatikus hatásúnak bizonyult. Ötven százalék szérumban a MIC értékek C. albicans, C. dubliniensis, C. africana esetén 16-64-szeresére nőttek az RPMI-1640-ben mért MIC értékekhez képest, és ≥4 mg/L-n, klinikailag könnyen elérhető koncentráción a mikafungin fungisztatikus szernek bizonyult. A C. africana, in vivo nagyon gyenge szaporodó képességgel rendelkezett. A MIC értékek C. kefyr, C. lusitanaie és C. guilliermondii ellen 64-256, 64-128 illetve 32-64-szeresére nőttek az RPMI-1640-ben mért MIC értékekhez képest. Az ölési ráta értékek C. kefyr esetén csak 16 és 32 mg/L-en, míg az egyik C. lusitaniae izolátum ellen csak 32 mg/L értékeken voltak pozitívak. C. guilliermondii esetén még 32 mg/L-en is minden esetben az ölési ráta értékek negatívak voltak. Eredményeink alapján a ritkábban izolálható fajok (C. kefyr, C. lusitaniae) esetén, bár az RPMI-1640-ben kapott mikafungin MIC értékek nagyon közel állhatnak az echinocandinok iránt érzékeny fajok MIC értékeihez, a szérum alapú tápközegben végzett MIC meghatározás és az ölési görbe felvétele sokkal nagyobb mértékű hatáscsökkenést mutathat, mint az echinocandinok érzékeny Candida fajok esetén. Ezért, ritka Candida fajok ellen az echinocandinokat csak kellő óvatossággal szabad alkalmazni. Vizsgálataink alapján a 3 genetikailag közel álló faj esetén (C. albicans, C. dubliniensis, C. africana) a legvirulensebb a C. albicans, míg legkevésbé virulens a C. africana.
Szabadon hozzáférhető
Vancomycin-rezisztens Enterococcusok molekuláris biológiai vizsgálata
Kocsiné Franyó, Dorottya; Dombrádi, Zsuzsanna Rita; Franyo, Dorottya; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet
Napjaink egyik legsúlyosabb közegészségügyi problémája a különböző antibiotikumokkal szembeni rezisztens törzsek által okozott infekciók egyre gyakoribb előfordulása. A normál bélflóra részét képező enterococcusok számos betegséget okozhatnak, különösen véráram és sebfertőzéseket, valamint húgyúti infekciókat. Az enterococcusok közül a vancomycinnel szemben rezisztenciát mutató törzsek (VRE) a terápiás lehetőségek szűkössége miatt a legveszélyesebbek, az enterococcusok által okozott nozokomiális fertőzések kb. 30%-áért tehetők felelőssé. A tanulmányom célja volt a klinikai mintákból izolálható törzsek surveillance-e keretében a VRE gyakoriságának vizsgálata, molekuláris és epidemiológiai jellemzése, valamint a VRE székletben való hordozásának felmérése, a hordozást esetlegesen elősegítő rizikófaktorok megállapítása. A 2012-2015 közötti időszakban 40 vanB és 3 vanA rezisztencia gént hordozó E. faecium-ot azonosítottunk. MLST alapján a kórházi törzsekre jellemző klonális komplex 17-hez (CC17) tartoztak. Kutatócsoportunk először mutatta ki az ST412 és ST364 szekvencia-típusokba tartozó izolátumokat a Közép-Európai régióban. PFGE vizsgálataink alapján a törzsek 74%-át 3 fő klaszterbe (ENTCO-062, ENTCO-075, ENTCO-151) lehetet csoportosítani, jelezve a monoklonalitást. Bár 5 izolátum 100% -os hasonlóságot mutatott az ENTCO-062-es klaszterben, ezek sporadikus eseteknek bizonyultak. Bebizonyítottuk a VRE törzsek székletben történő hordozását a keleti régióban. Kétféle módszert alkalmazva a hordozás 2,2% volt szilárd screent használva, illetve 5,8% folyékony dúsítóval. Összehasonlítva a klinikai és a széklet mintákból származó VRE törzseket a fajok és a rezisztencia gének megoszlása hasonlónak bizonyult, mely utalhat az előbbiek székletből történő eredetére. Eredményeink alapján javasoljuk az enterococcusok ellen kevésbé hatékony antibiotikumok használatának korlátozását, az alábbi rizikócsoportokba tartozó betegek szűrését: rosszindulatú daganatos betegek, cukorbetegek, hosszas kórházi ápoláson átesettek illetve korábbi C. difficile fertőzöttek. Antimicrobial resistance is one of the most serious health threats. Infections caused by resistant bacteria are emerging, and some pathogens have even become resistant to multiple classes of antibiotics. Enterococci cause a range of diseases such as sepsis, wound and urinary tract infections, especially among patients receiving medical care. 30% of healthcare-associated enterococcal infections are vancomycin-resistant. The aim of our surveillance study was to characterize and elicit the genetic relatedness of VRE isolated from clinical samples and to determine the carriage rate of VRE in stool samples. We also investigated various risk factors which could be associated with VRE colonization. Between 2012 and 2015 we determined the presence of 40 VanB and 3 VanA E. faecium isolates. According to MLST all of the tested isolates belonged to clonal complex 17 (CC17), a specific lineage associated with nosocomial E. faecium strains. We also reported VREfm isolates belonging to ST412 and ST364 sequence types for the first time from the Central European region. PFGE revealed 9 different pulsotypes. 74% of the strains could be grouped into 3 main clusters (ENTCO-062, ENTCO-075, ENTCO-151) indicating monoclonality. We showed the presence of fecal carriage of VRE in the Eastern region of Hungary. Stool colonization proved to be 2.2% with solid screening medium but 5.8% with enrichment broth. Finding similar species and similar rates of vanA and vanB strains in stool VRE compared to clinical VRE might indicate the stool origin of the latter. In view of our findings we suggest limiting the inadequate use of antibiotics inefficient against enterococci and advise the screening of risk groups such as patients with malignancy, diabetes, history of recent hospitalization or former C. difficile infection.
Korlátozottan hozzáférhető
Feltörekvő, új humán polyomavírusok és humán herpeszvírus 6A prevalenciájának vizsgálata
Mészáros, Beáta; Csoma, Eszter; Mészáros, Beáta; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet
HHV-6 viraemiát a vesetranszplantált betegek 4,5%-ánál mutattunk ki, ami nem különbözött szignifikánsan a HCMV fertőzés gyakoriságától (3,5%). Számos korábbi publikációval ellentétben a HHV-6A vírus dominanciáját igazoltuk. A HHV-6 fertőzés szignifikánsan gyakoribb volt a vesetranszplantált betegek esetében, mint az egészséges személyek (0%), illetve a terhes nők esetében (1%). A látenciagyakoriságok nem különböztek a vizsgált csoportokban, az irodalmi adatokkal összhangban ez esetben a HHV-6B nagyobb gyakoriságát mutattuk ki. Vizsgálatunk alapján a vesetranszplantációval együtt járó immunszuppresszív terápia fokozhatja a HHV-6A fertőzés kockázatát, ami akár súlyos klinikai következményekkel is járhat. Bár a HHV-6 fertőzés és a klinikai tünetek közt statisztikailag igazolható összefüggést nem tapasztaltunk. A pontos kóroki szerep feltárásához nyomonkövetéses vizsgálatokra van szükség. Mindezek alapján felvetjük, hogy a HHV-6 fertőzés diagnosztizálása vesetranszplantált betegek esetén indokolt. Munkánk során 0,5 %-os gyakorisággal kromoszómaintegrált HHV-6 jelenlétét mutattuk ki vesetranszplantált betegekben. A közelmúltban felfedezett humánpatogén polyomavírusokkal kapcsolatos prevalenciaeredményeink alapján is úgy tűnik, hogy a vesetranszplantációval együtt járó immunszuppresszió fokozza a fertőzésre való fogékonyságot mind a KI, mind a WU vírus esetében. Terhes nők légúti, vizelet- és vérmintájában egyik vírust sem mutattuk ki, egészséges személyek esetén is csak a KI vírust csak a plazmaminták 0,6%-ában. A vesetranszplantált betegek légúti mintáinak 6,6%-ában KIPyV, 3,3%-ában pedig WUPyV DNS-t mutattunk ki, ezeknek a személyeknek légúti tüneteik voltak. Elsőként mutattuk ki ezeket a vírusokat vizeletmintában: a vesetranszplantáltak 2%-ában KIPyV, 12%-ában pedig WUPyV DNS-t. KI és WU viraemiát is detektáltunk (1 és 2,6 %). A vírusokat statisztikailag is igazolhatóan főként a transzplantáció után rövid időn (1-3 hónap) belül mutattuk ki. HPyV9-et mind a terhes, mind a nem terhes nők légúti, vizelet- és vérmintájában is kimutattuk 2-6 % gyakorisággal. A két csoportban tapasztalt előfordulási gyakoriságok statisztikailag nem különböztek. A légúti mintákban való előfordulást elsőként írtuk le, felvetve ezzel a vírus esetleges légúti terjedését. Eredményeink alapján is feltételezhető, hogy a KIPyV, WUPyV és HPyV9 a behatolási kapu helyéről, a légutakból eljutnak a vérkeringésbe, a vérrel a vesébe, és fertőzik a vese és a húgyutak sejtjeit, így a vizelet forrása is lehet az infekciónak. HHV-6 viraemia detected in 4.5 % of renal transplant patients did not differ from frequency of HCMV infection (3.5%). Contrary to previous publications dominance of HHV-6A was observed. HHV-6 infection was significantly more frequent among renal transplant patients than healthy individuals (0) or pregnant women (1%). Latent HHV-6 infection was dominated by HHV-6B, and frequencies did not show difference between the patients groups studied. Based on our study, immunosuppression due to renal transplantation may result in higher susceptibility to HHV-6A infection. Although statistical analysis did not reveal interaction between HHV-6 viraemia and clinical symptoms in our study, HHV-6A infection may have clinical consequences. Based on our results it is suggested that monitoring, diagnosis of HHV-6 infection is needed, a follow up study may help to reveal the consequences of HHV-6A infection. Chromosomally integrated HHV-6 was observed in a renal transplant patient, the frequency (0.5%) is in accordance with the literature. Our prevalence data of novel human polyomaviruses also strengthen the hypothesis that immunosuppression might result in higher susceptibility to WU and KI viruses. Neither WUPyV, nor KIPyV was detected in respiratory, urine and blood samples from pregnant women. KIPyV was detected only in two plasma samples (2%) from healthy individuals and not in other sample types. WUPyV was not found in any sample types from healthy individuals. KIPyV and WUPyV were observed in 6.6 % and 3.3 % of respiratory samples from renal transplant patients. Respiratory symptoms were observed in all virus positive patients. We described first the presence of KI (2%) and WU virus (12%) in urine samples. KI and WU viraemia was also found in renal transplant patients (1 and 2.6 %). WUPyV and KIPyV were detected mainly early after renal transplantation. HPyV9 was detected in urine, respiratory and blood samples from both healthy pregnant and non pregnant women, the frequencies were 2-6 %. There was no statistically significant difference of prevalence in any sample types between the two studied groups. This was the first observation of HPyV9 in respiratory sample which suggests the respiratory transmission of this virus. Based on our results it is suggested that WUPyV, KIPyV and HPyV9 from the portal entries (possible the respiratory tract) might invade into blood circulation, might infect kidney and cells of the urine tract by blood and might be secreted by urine.
Szabadon hozzáférhető
Tiol-én addíciós reakciók telítetlen szénhidrátokon
Kelemen, Viktor; Borbás, Anikó; Kelemen, Viktor; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerészi Kémia Tanszék
Munkám során 2-szubsztituált hexoglikálok, valamint 2,3-telítetlen glikozidok fotoiniciált, gyökös tiol-én addíciós reakcióival foglalkoztam elsősorban. Vizsgáltuk az alkalmazott hőmérséklet, illetve a tiolok és telítetlen származékok szerkezetének, konfigurációjának hatását a reakció konverziójára és sztereokémiai kimenetelére. A 2-szubsztituált glikálok reakciói esetében, ahogy a Tanszék munkatársai már megfigyelték, a reakciók teljes 1,2-cisz-α-sztereoszelektivitással mentek végbe, viszont a konverzió jelentős mértékben függött az alkalmazott hőmérséklettől és a reaktánsok szerkezetétől, reaktivitásától. A hűtés minden esetben kedvező volt, leginkább a -40 és -80 °C közötti tartomány kedvezett a szénhidráttiolok addícióinak, és a 0 °C-os hőmérséklet az alkiltiolok addícióinak. A reakció kiterjeszthető mind diszacharid glikálra, mind diszacharid tiolra. Különleges eset volt a vizsgálatok között a tioecetsav addíciója, mert a korábbi, egyéb tiolokra optimalizált körülmények egyike sem eredményezett olyan reakciót, ami során a tioecetsav jó hozammal addicionált volna a vizsgált glikálokra. Ezek a reakciók nem tioglikozidokat, hanem α-S-acetil származékokat eredményeznek, melyeket szelektív S-dezacetilezést követően később kiindulási anyagként használtuk 1-tiotrehalóz-analógok szintéziséhez. A vizsgált glikálokhoz sikerült újonnan kidolgoznunk olyan reakciókörülményeket, melyek alkalmazásával jó hozammal előállíthatóak ezek a kívánt 1,2-cisz-α-S-acetilszármazékok. Megfigyeltük, hogy az összes addíció esetében hasznos volt az egyik 15 perces besugárzási ciklust 60 percesre nyújtani, illetve ko-iniciátorként 4-metoxi-acetofenont adva a reakciók jelentős részénél sikerült magasabb konverziót elérni. A 2-acetamido-D-glükál esetének kivételével optimális reakció-hőmérsékletnek a -80 °C bizonyult. Szelektív S-dezacetilezést követően az újonnan nyert α-1-tiocukrokat homo- és heterodimer szerkezetű α,α-tiodiszacharidok előállításához használtuk fel. Ezek a reakciók, a β-szénhidráttiolokhoz hasonlóan, magas konverzióval és jó hozammal mentek végbe, és teljes regio- és sztereoszelektivitást tapasztaltunk. Vizsgáltunk változatos aglikonú O-glikozidokat, valamint C- és N-glikozidokat, tanulmányoztuk az anomer heteroatom hatását a reakcióra. Kimutattuk, hogy a 2,3-telítetlen D-eritro konfigurációjú O-etil, allil-, fenil- és 2-brómetil-glikozidok fotoiniciált tioladdíciói teljes regio-, és teljes axiális sztereoszelektivitással alakították ki a C-2 kapcsolt termékeket. A hőmérséklet csökkentése a reakciók jelentős részénél előnyös hatású volt. A D-treo konfigurációjú 2,3-telítetlen glikozid esetében szintén teljes axiális szelektivitást figyeltünk meg, viszont C-2 és C-3 helyzetbe addicionált termékek is létrejöttek. Mind a hozamot, mind a szelektivitást lehetett hűtéssel javítani. A C-2 helyzetben szubsztituált származékok esetében az addíció kisebb reaktivitással és ellentétes regioszelektivitással ment végbe, feltehetőleg a sztérikus zsúfoltság miatt. A sztereoszelektivitást a tiolok szerkezete határozta itt meg, a két elvégzett addícióban teljes, de ellentétes sztereoszelektivitást figyeltünk meg. A vizsgált N-glikozid reaktivitása jóval alacsonyabb volt az O-glikozidokénál, itt 20% alatti termékképződést figyeltünk meg. A C-allil glikozid esetében pedig az anomer oxigénatom hiánya szignifikánsan csökkentette a terminális kettős kötés reaktivitását, és teljes mértékben meggátolta a gyűrűn belüli kettős kötésre történő addíciót.
Szabadon hozzáférhető
Az oxidatív stressz és az autofágia szerepe a miokardiumban
Gyöngyösi, Alexandra; Lekli, István; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék
A munkám első felében vizsgáltuk a krónikus hipoxia és hiperoxia különböző szignalizációs folyamatokra gyakorolt hatását szívizomban. A 28 napon át módosított oxigén tartalmú levegőben tartott állatok szívében korrelációs összefüggéseket tapasztaltunk az oxigén koncentráció változása és egyes útvonalak aktiválódása között. A redox egyensúly felborulása kifejezettebb volt hipoxiás, mint hiperoxiás körülmények között. A krónikus hipoxia (10% O2) indukálta a HIF-1α-t, amely valószínűsíthetően összefüggésben van az emelkedett oxidatív stresszel. Hiperoxiás körülmények között azonban sem a HIF-1α, sem pedig a HIF-2α szintje nem változott. Lineáris kapcsolatot tapasztaltunk a levegő oxigén szintjének változása és az apoptózisra utaló Bax/Bcl-2 arány között, továbbá TUNEL vizsgálattal hipoxiás és hiperoxiás körülmények között is megnövekedett DNS törést detektáltunk, bár a TdT-pozitív sejtmagok száma fokozottabb volt hiperoxiát követően. Western-blot eredményeinkből kiderült, hogy a hipoxiás (10% O2) kezelés hatására megnövekedett a Beclin-1 fehérje szintje, ezáltal aktiválódott az autofágia folyamata, azonban az LC3B-II és p62 szintje is változatlan maradt, amely arra enged következtetni, hogy nem megy végbe a teljes folyamat. A módosított oxigén tartalmú levegő nem volt hatással az általunk vizsgált túlélési útvonalak aktiválódására. Azonban eredményeink azt sugallják, hogy a belélegeztetett oxigén koncentrációjának változtatása hatással van a tubulin, az aktin és a GAPDH fehérjék szintjére is, amely felhívja a figyelmet a háztartási fehérjékkel történő normalizált adatok óvatos kezelésére. Tanulmányoztuk továbbá a magas koncentrációjú hemoxigenáz-1 indukáló szerek hatását is szívizomsejteken, keresve arra a választ, hogy a HO-1 magas expressziója milyen hatással van az autofágia folyamatára. Eredményeink alapján elmondható, hogy a hemin és CoPPIX koncentrációfüggő módon csökkentette a H9c2 sejtek életképességét. A legmagasabb koncentráció, mindkét indukáló szer esetében megközelítette, vagy el is érte a toxikus IC50-es értéket. Továbbá a hemin és CoPPIX esetében is sikeres és koncentrációfüggő HO-1 expresszió emelkedést tapasztaltunk. Az általunk vizsgált két indukáló szer 100 µM-os koncentrációban szignifikánsan emelte a ROS szintjét, amely jelentős mértékű oxidatív stresszre utal, és ez egy magyarázat lehet a sejtek életképességének csökkenésére. Eredményeinkből egyértelműen látszik, hogy a 100 µM hemin és CoPPIX Beclin-1 függelten útvonalon aktiválja az autofágiát. Azonban az LC3B-II és p62 szignifikánsan magasabb expressziós szintje a kezelt csoportokban megkérdőjelezi a folyamat teljességét. Ezen eredményeinket alátámasztva, a 100 µM hemin és CoPPIX mellett Klorokinl is kezeltük a szívizomsejteket, és Cyto-ID Green festéssel vizsgáltuk az autofágiás flux változását. Mikroszkópos és áramlási citometriás kísérleteink is támogatták azon feltételezésünket, hogy a toxikus koncentrációjú hemin és CoPPIX emelkedett, ám funkcióját vesztett autofágiát indukálnak. Az autofágia mellett tanulmányoztuk az apoptózis szintjét is. Vizsgáltuk a pro-kaszpáz-3-at, amely expressziójának csökkenése, valamint a hasított kaszpáz-3 emelkedése, az apoptózis aktiválódására enged következtetni. Eredményeink alapján a magas koncentrációjú HO-1 indukáló szerek okozta sejttoxicitás az emelkedett oxidatív stresszből, a nem megfelelően funkcionáló autofágiából és a magas szintű apoptózisból eredhet.
Szabadon hozzáférhető
A Candida biofilmek klinikai jelentősége és alternatív terápiás megközelítésük
Vitális, Eszter; Kovács, Renátó; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológia Intézet
A candidaemia az invazív candidiasis egy relatíve gyakori és életveszélyes formája, amely elsősorban a kórházi betegek körében okoz súlyos problémát. Emellett számos újonnan megjelenő Candida faj, mint például a Candida auris, hozzájárul a candidaemia-k aggasztó halálozási és epidemiológiai trendjéhez. A biofilmképzés számos Candida faj esetében fontos virulenciafaktor; azonban a Candida-k biofilmképző képességének hatása a klinikai kimenetelre továbbra is ellentmondásos. Ráadásul a biofilmellenes és/vagy a C. auris elleni hatékony terápiás kezelési módok száma erősen korlátozott; ezért sürgősen szükség van új stratégiák kifejlesztésére. Doktori projektem első célja az volt, hogy meghatározzuk a biofilmek hatását a candidaemiában szenvedő betegek körében tapasztalható mortalitásra, különös tekintettel a biofilmek tömegére és metabolikus aktivitására. Míg a második cél a farnesol potenciális gombaellenes és/vagy adjuváns hatásának vizsgálata volt a C. auris ellen. A farnesol C. auris-ra gyakorolt hatásának vizsgálatához növekedésre, a biofilmképző képességre, a triazolérzékenységre és a virulenciára összpontosító kísérleteket végeztünk. A biofilmmel kapcsolatos epidemiológiai kísérletek alapján a közepes/magas biofilmtömeg szignifikánsan magasabb mortalitással (61%) járt együtt. A mortalitás szignifikánsan magasabb volt a közepes/magas metabolikus aktivitású biofilmet termelő Candida izolátumok által okozott fertőzésekben (62% vs. 33%, p=0,01), és ebben az esetben a biofilm közepes/magas metabolikus aktivitása a mortalitás független prediktora volt. A C. auris-szal kapcsolatos kísérletekben a farnesol kezelés koncentrációfüggő gátlást mutatott a biofilmképző képességet illetően. A 300 μM farnesol az egynapos biofilmekkel szemben jelentős metabolikus aktivitás csökkenést eredményezett 2 és 24 óra között (p < 0,001). Az azolok és a farnesol között szinergista kölcsönhatást tapasztaltunk (FICI 0,038 és 0,375 között) a biofilmek esetében. Immunszupresszált egérmodellünkben a napi 75 μM farnesol kezelés szignifikánsan csökkentette a veséből kitenyészett élő gombasejtek számát (p < 0,01). Összefoglalva, eredményeink egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Candida biofilmek, különösen a közepes/magas metabolikus aktivitást mutatók kapcsolatba hozhatók a candidaemia-ban szenvedő betegek magasabb mortalitásával. Továbbá a farnesol ígéretes terápiás vagy adjuváns potenciált mutatott a C. auris ellen, ami jó kiindulópont lehet az alternatív C. auris ellenes terápiák megfogalmazásakor.
Szabadon hozzáférhető
Rekurrens légúti papillomatózisok prognosztikai tényezőinek vizsgálata
Nagy, Zsófia; Szarka, Krisztina; Gyógyszertudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet
Az alacsony onkogén kockázatú HPV6 és 11 etiológiai szerepe már bizonyított számos benignus megbetegedés, köztük a rekurrens légúti papillomatózisok kialakulásában, azonban a kórképek súlyossága és a vírus genetikai jellemzői közötti összefüggések még kevésbé ismertek. Azonban egyre inkább ismert az, hogy a magas és alacsony onkogén kockázatú HPV genotípusok alapvető különbségeket mutatnak az okozott betegség kórlefolyásában és az annak hátterében álló genetikai variabilitás tekintetében. A munkánk során célunk új páciensektől, valamint már ismert betegek új recidívájából származó HPV6 és HPV11 szekvenciák teljes genom analízise volt. In silico protein modellezéssel vizsgáltuk az aminosavcserék potenciális hatását a vírusfehérjék szerkezetére és a fehérjék funkciójára. Tranziens transzfekciós kísérletekben elvégeztük a különböző LCR mintázatok funkcionális vizsgálatát, valamint elemeztük az E2 fehérje variánsainak hatását az LCR aktivitására. A HPV6 genomjaink a filogenetikai elemzés alapján az A fő-, valamint a B1 és B3 alvonalba tartoztak, leggyakoribbnak a B1 alvonal bizonyult. A szekvencia elemzések eredményei alapján a HPV6B1 alcsoportba tartozó szekvenciák ORF-jei esetében a nukleotidcserék többször eredményeztek aminosavcserét is, mint az A vonalba sorolható HPV6 genomok esetén. Ezzel szemben a LCR-t tekintve az HPV6A szekvenciái bizonyultak variábilisabbnak. Az HPV6 LCR funkcionális vizsgálata során a variánsok LCR aktivitásának gradiens-szerűen csökkenését tapasztaltuk; legmagasabb a HPV6A vonal transzkripciót aktiváló képessége, melyet a B1 és végül a B3 filogenetikai alcsoport LCR aktivitása követ. Ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy különbség van az egyes HPV6 (al)csoportok sejtproliferációt moduláló hatása között. A B1 alcsoporttal szemben a HPV6A filogenetikai vonal esetében inkább az LCR transzkripciót aktiváló hatása érvényesül. A HPV6A vonalban azonosított transzkripciós faktor kötőhelyek nagyobb variabilitása is ezt támaszthatja alá. A HPV11 esetében az ORF-ek és az LCR is számos polimorfizmust tartalmaz a referencia szekvenciához viszonyítva. A filogenetikai vizsgálatok alapján az A2 alvonal dominanciája volt megfigyelhető. A szekvencia vizsgálatok alapján az E1, E2/E4 és E5a, valamint a kapszid proteineket kódoló régiók és az LCR esetében nagyobb variabilitás figyelhető meg. Az E2 ORF-ben azonosított K308R aminosavcsere E2 dimerben erős kötést alakít ki a stabilizáló láncok között, de nem befolyásolja a DNS-kötést, amely következtében ez az E2 variáns kevésbé hatékony enhanszer aktivitással rendelkezik, mint a referencia E2. Az egyedi Q86K aminosavcsere a fehérje felszíni töltését változtatja meg. A két, a fehérje hinge-régiójában található szintén egyedi aminosaveltérés (S245F és N247T) a foszforilációs mintázatban okoz változást. Az E2/E4 ORF régióban azonosított 58 bp deléció leolvasási kereteltolódást és korai stop kodon kialakulását eredményezi, amely valószínűleg működésképtelen E2 fehérjét hoz létre; az E2 funkció kiesése pedig hozzájárulhatott a diszpláziával járó papillomatózis kialakulásához. Az LCR és E2 kotranszfekciós vizsgálata megerősíti, hogy az LCR valódi transzaktiváló hatása és az E2 enhanszer hatására történő LCR aktivitás fokozódása együttesen befolyásolják az LCR nettó hatását. Eredményeink alapján tehát úgy tűnik, hogy az alacsony onkogén kockázatú genotípusok intratípusos variánsainak esetében is - hasonlóan a magas onkogén kockázatú genotípusokhoz – azonosíthatóak olyan vírusgenetikai különbségek, amelyek eltéréseket okoznak a vírusvariáns patogenitásában/virulenciájában a referenciához képest, de ezen eltérések hátterében nem a fő onkoproteineket, hanem sokkal inkább az E1, E2/E4 és E5a, valamint a kapszid proteinek és az LCR variabilitása állhat.
Szabadon hozzáférhető
3D nyomtatóval előállított implantátumok biokompatibilitási vizsgálatai
Arany, Petra; Bácskay, Ildikó; Arany, Petra; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
Kísérleti munkánk célja implantálható gyógyszerleadó rendszerek előállítása 3D nyomtatással, mellyel komplex és egyedi termékek állíthatóak elő és hosszú időn keresztül, folyamatosan biztosítják a hatóanyag leadását. Az első kísérletsorozatban vizsgált mintákat PLA polimerekből állítottuk elő FDM nyomtatási technológiát alkalmazva, majd a felszíni oldalláncokat kémiailag módosítottuk. A minták anyagszerkezet vizsgálatához nedvesedési peremszög vizsgálatot, FT-IR spektroszkópiát, pásztázó elektronmikroszkópiát, optikai mikroszkópiát és pozitron annihilációs élettartam spektroszkópiát használtunk. A minták biokompatiblitását MTT teszttel és kristályibolya esszével vizsgáltuk meg. A második kísérletsorozatban PLA, antibakteriális PLA, PETG és PMMA polimerekből állítottunk elő diclofenac hatóanyagú mintákat 3D nyomtatással. A nyomtatás során különböző átmérőjű és kitöltöttségi százalékkal rendelkező mintákat állítunk elő annak feltérképezésére, hogy ezen tulajdonságok változtatása milyen hatással van a kioldódási profilra, melyet Erweka USP I apparátussal vizsgáltunk. [3] A minták biokompatibilitását MTT teszttel ellenőriztük. Az anyagszerkezet vizsgálatához TG/DSC, nedvesedési peremszög, Raman-spektroszkópia, pásztázó elektronmikroszkópia és micro CT vizsgálatokat alkalmaztunk. Eredményeink az első kísérletsorozat alapján, hogy sikeres volt a minták 3D nyomtatással történő előállítása és kémiai módosítása. A felhasznált kémiai anyagtól függően változtak a minták felszíni és biokompatibilitási tulajdonságai. A második kísérletsorozatban sikeresen állítottunk elő hatóanyag tartalmú mintákat 3D nyomtatással. A minták hatóanyagleadása diffúzióval történik pórusokon keresztül, melyet a SEM és MicroCT felvételek alátámasztanak. 3D printing represents a very interesting and modern technique in the fields of drug manufacturing. The first 3D printed product was approved by FDA in 2015. This technique enables to manufacture complex, personalized products on-demand. Our aim is to manufacture a drug delivery system which enables a long-term and constant liberation of the active pharmaceutical ingredient can be provided even for years. Biocompatibility is a compulsory examination through the pharmaceutical technological development because implanted devices must be biologically compatible with the human tissues. Pizzoferrato et al. described that cytotoxicity is a compulsory experiment so with our colleagues we developed a long-term, modified MTT assay which is a high efficacy screening test. For the final interpretation we also performed biofilm formation by crystal violet assay to gain extensive information. Biofilm formation ability on the surface of the devices is measured because it can be a limitation of the application. The determined data enables to sort out which samples are the most proper for further examinations. Also the material structure of the samples was examined by different methods to characterize the modifications and the polymers. Based on the results the applicability of the different samples can be determined and it can give us information for the scale enlargement.
Szabadon hozzáférhető
Béta-ciklodextrin származékok és paklitaxellel képzett komplexeik vizsgálata Caco-2 sejtvonalon
Szászné Réti-Nagy, Katalin; Fenyvesi, Ferenc; Réti-Nagy, Katalin; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
A ciklodextrineket elterjedten alkalmazzák rossz vízoldékonyságú hatóanyagok oldèkonyságának, biohasznosíthatóságának és stabilitásának növelésére. Eredményeinkkel elsőként igazoltuk, hogy a random metil-β-ciklodextrin, a hidroxipropil-β-ciklodextrin és a vízoldékony β-ciklodextrin-polimer is képes bélhámsejtekbe endocitózissal belépni. Ez a folyamat számos módon befolyásolhatja a ciklodextrinekbe komplexált hatóanyagok bélrendszerben történő transzportját és biohasznosíthatóságát. Segíthet átjutni az intesztinális barrieren, az endoszómák létrejötte pedig megnöveli a komplexek és a sejtmembrán érintkezési felületét, illetve meghosszabbítja a ciklodextrinek tartózkodási idejét az epithel sejtekben. Ezek után elsőként mutattunk rá arra is, hogy a β-ciklodextrinek a rossz vízoldékonyságú hatóanyagok biohasznosíthatóságát nem csak az oldékonyságuk növelése által fokozzák, hanem el is szállítják azt komplexált formában az enterociták citoplazmájába endocitózis segítségével. A ciklodextrinek felszívódást fokozó hatását több szimultán végbemenő folyamat is okozhatja, ezeket egyszerre kell figyelembe venni a biológiai rendszerekben. Mindazonáltal szeretnénk hangsúlyozni, hogy vannak speciális esetek, amikor az endocitotikus folyamatok is fontos szerepet játszanak. Mivel jelen tanulmányunk rávilágított a makropinocitózis szerepére a metil-β-ciklodextrin bélhámsejtekbe való felvételében, úgy gondoljuk, hogy a ciklodextrinekkel befolyásolt gyógyszerfelszívódás mechanizmusa további vizsgálatokat érdemes végezni.
Szabadon hozzáférhető
A humán papillomavírus (HPV) 31 egyes genomi régióinak filogenetikai és funkcionális vizsgálata
Ferenczi, Annamária; Veress, György; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet
A humán papillomavírusok (HPV) mintegy harmada az anogenitális traktust fertőzi. A magas rizikófaktorú HPV típusok (16, 18, 31, 33, 35 stb.) tehetőek felelőssé a méhnyakrák kialakulásáért. Az E6/E7 valamint az LCR genomi régiókban bekövetkező nukleotidcserék megváltozott transzkripciós aktivitást és/vagy megváltozott onkogén potenciált eredményezhetnek, mindez pedig egy lehetséges mechanizmus arra, hogy a HPV intraípusos variánsok viselkedésében eltérések mutatkozzanak. Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az eddig kevésbé tanulmányozott magas kockázatú HPV 31 LCR, E6 és E7 régióinak genetikai polimorfizmusát egy magyarországi populációban, illetve hogy a variánsok esetleges funkcionális különbségeit detektáljuk. Munkánk során premalignus illetve malignus elváltozásokból származó klinikai mintákkal dolgoztunk. A filogenetikai vizsgálatok alapján három intratípusba (A, B, C) sorolhatók az izolátumok, mely besorolást mind az LCR, mind az E6/E7 régiók alapján el lehet végezni. Nukleotid polimorfizmus szempontjából az LCR bizonyult variábilisabbnak szemben az E6 és E7 régiókkal, melyek fehérjét kódolnak. Szignifikáns különbségeket találtunk az eltérő intratípusos csoportba tartozó HPV 31 LCR variánsok transzkripciós aktivitásában. Deléciós mutánsokkal történő transzfekciók alapján megállapítottuk, hogy az egyes LCR variánsok aktivitás különbségeiért részben az LCR 5’, részben pedig 3’ szakaszán (minimal promoter region) található nukleotidcserék a felelősek. A különféle E6 és E7 variánsokat expressziós vektorba klónozva vizsgáltuk azok hatását p53 illetve adenovírus E2 promóterekre, valamint teszteltük az E6 és E7 variánsok in vivo p53 illetve pRb degradációját indukáló hatását. Az eltérő intratípusba tartozó HPV 31 E7 variánsok, akárcsak a HPV 16 E7 prototípus, megemelték a pAdE2 promóter aktivitását. Az E6 variánsok esetében különbségeket találtunk a variánsok p53 transzaktivációját gátló hatásában, az A és C intratípusba tartozó variánsok csökkentették a p53 aktivitást, hasonlóan a kontrollként használt HPV 16 E6-hoz, a B csoportba tartozó variánsok hatása a p53 aktivitására mérsékeltebb volt. A különböző HPV 31 E6/E7 intratípusos variánsok in vivo p53/Rb degradációs aktivitásában nem találtunk szignifikáns különbségeket. További érdekesség, hogy a B intratípusba tartozó LCR variánsok nagyobb transzkripciós aktivitást mutattak, mint az A illetve C intratípusos variánsok.
Szabadon hozzáférhető
Új heterotriciklust tartalmazó nukleozid analógok szintézise
Kicsák, Máté; Herczegh, Pál; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerészi Kémiai Tanszék
Doktori munkám során új típusú heterotriciklust tartalmazó nukleozid analógok előállításával foglalkoztam. Biológiailag aktív vegyületek előállítása volt a cél, mivel számos nukleozid-, illetve nukleotid analóg gyógyszermolekulát alkalmaznak a daganatellenes és antivirális terápiában. Alapötletként szolgált, hogy különböző konformációsan korlátozott bi- és triciklusos nukleozid származékokat állítottak már elő, melyek közül néhánynak biológiai tulajdonságait is tanulmányozták, kedvező eredményekkel. Védőcsoport nélküli, illetve megfelelően védett ribonukleozidokból kiindulva, metaperjodátos oxidációval szekodialdehideket állítottam elő, melyeket utána trisszel reagáltattam. A kondenzációs reakcióban egy új anellált heterotriciklusos vázat alakítottam ki a D-ribofuranózt helyettesítve. A keletkező triciklusban három új aszimmetriacentrum képződött, aminek következtében nyolc diasztereomer kialakulására volt lehetőség. A reakciók azonban nagyfokú diasztereoszelektivitással mentek végbe. A morfolinó nukleozidok mintájára új vegyületeinket elneveztük triciklánóknak. A szerkezetmeghatározáshoz az egyik származéknak sikeresen meghatároztuk az abszolút konfigurációját egykristály röntgendiffrakcióval. Három másik vegyületnek DFT NMR és konformációs analíziséből nyert adatait összevetettük a kísérletes NMR kémiai eltoló-dásokkal. Eredményként mind a négy származék esetében azonos konfigurációt kaptunk. Egy új módszert dolgoztunk ki trifenilmetil-típusú védőcsoportok eltávolítására. Háromkomponensű reagens kombinációnk egy Lewis-savat, Et3SiH-t és hexafluor-izopropanolt tartalmaz, mely gyors és enyhe körülményű védőcsoport-eltávolítást eredményez, és számos védőcsoporttal kompatibilis és nagymértékben hangolható. Alkalmazva az új módszerünket, előállítottam a szabad triciklánó származékokat uridinből, inozinból, ribotimidinből, adenozinból, citidinből és guanozinból.
Szabadon hozzáférhető
A Candida biofilmek alternatív terápiás megközelítései
Nagy, Fruzsina; Kovács, Renátó; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai Intézet
A biofilm-asszociált infekciók terápiás nehézségei olyan innovatív kezelési stratégiák kidolgozását teszik indokolttá, amelyek segítségével a későbbiekben a szesszilis populáció eradikálása hatékonyabban történhet. A caspofungin és a micafungin biofilm ellenes aktivitását 50% humán szérummal kiegészített tápközegben vizsgáltuk Candida albicans és C. parapsilosis biofilmekkel szemben. A C. albicans biofilmek esetében az 50%-os humán szérum expozíció hatására csökkent echinocandin aktivitást figyeltünk meg 0,015-1 mg/l közötti koncentráció tartományban. Ezzel ellentétben az echinocandinok fokozott C. parapsilosis biofilm elleni hatékonyságot mutattak szérum jelenlétében, már a legalacsonyabb tesztelt gyógyszer koncentrációtól kezdődően (0,015 mg/l). További kísérleteink során a kétdimenziós „checkerboard” mikrodilúció segítségével a C. albicans és a C. parapsilosis biofilmek caspofungin, micafungin, nikkomycin Z, valamint tyrosol elleni érzékenységét vizsgáltuk önmagukban, illetve kombinációkban. Az in vitro kölcsönhatások megállapítására a gátló koncentrációhányad indexet alkalmaztuk (FICI). A nikkomycin Z expozíció hatására a caspofungin és a micafungin iránti medián minimális gátló koncentráció (MIC) értékek 2-16-szoros, illetve 2-128-szoros csökkenést mutattak az önmagában mért MIC értékekhez viszonyítva. Az echinocandinok és a tyrosol kombinációja során a C. parapsilosis biofilmek caspofungin és micafungin iránti medián MIC értékei esetében 1–16-szoros, valamint 2–32-szeres csökkenést tapasztaltunk. A caspofungin és a nikkomycin Z kombinációja minden C. parapsilosis klinikai izolátum esetében indifferens interakciót, míg a micafungin és a nikkomycin Z expozíció a legtöbb törzsnél szinergizmust eredményezett. A C. albicans biofilmek vizsgálatakor az echinocandinok és a nikkomycin Z egyidejű alkalmazása során többnyire szinergista kölcsönhatást tapasztaltunk. Az echinocandin és a tyrosol expozíció hatására törzsfüggő módon észleltünk szinergizmust. Eredményeinket összefoglalva a humán szérum jelenlétében végzett biofilm érzékenységi vizsgálatok jobban modellezik az in vivo környezetet, ezért alkalmazásuk abszolút indokolt lehet a farmakodinámiai vizsgálatokban. A kombináció alapú kísérleteink alapján, a jövőben a nikkomycin Z és a tyrosol egy potenciális adjuváns lehet a C. albicans és a C. parapsilosis által kiváltott biofilm-asszociált fertőzések alternatív terápiája során, azonban ennek megerősítéséhez további in vivo vizsgálatokra van szükség.
Szabadon hozzáférhető
Multirezisztencia mechanizmusainak vizsgálata Gram negatív kórokozók körében: karbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii genomi epidemiológiája
Balázs, Bence; Kardos, Gábor; Balázs, Bence; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet
A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában izolált a karbapenem rezisztens A. baumannii-k esetében 2016 előtt a blaOXA-23 hordozó ST2 és ST45 klónok domináltak. Azonban 2017-re ezen törzsek prevalenciája lecsökkent és egy újonnan megjelent blaOXA-72 karbapenemázt kódoló ST636 és ST492 klónok jelentek meg. Az új törzs megjelenése egybeesett a megemelkedett karbapenem fogyási adatokkal, elsősorban az egyoldalú meropenem használattal. Hipotézisünk az volt, hogy a bekövetkezett törzsváltás, az említett egyoldalú antibiotikum használattal függött össze. Az új törzsek megjelenésével egy időben megjelentek az A. baumannii -t tünetmentes hordozó a fekvőbetegek. A blaOXA-23 és blaOXA-72 karbapenemázt kódoló izolátumok rezisztenciájának különbségeit idő-ölés kísérletekben vizsgáltuk, karbapenemekkel (meropenem és imipenem; 16, 128-1024 mg/L) és colistinnel (2-32 mg/L) szemben. Meropenem esetében eltérést mutattunk ki a két karbapenemáz termelésével összefüggő rezisztencia között, míg a blaOXA-23-t kódoló ST2 és ST45 izolátumok 256-1024 mg/L között (k=0,346-0,859) mutatott baktericid hatást, addig az újonnan megjelent blaOXA-72 gént hordozó ST636, ST492 klónok esetében ez a hatás csak 512-1024 mg/L koncentrációnál (k=0,156-0,421) jelentkezett. Az imipenem koncentrációfüggetlen baktericid hatást mutatott 128 és 1024 mg/L között mind ST2, ST45, ST636 és ST492 esetében. A colistin baktériumölő hatása izolátumfüggő volt. 2017 és 2019 között a 7806 vizsgált rutin diagnosztikai vizsgálatra érkező székletmintákból 55 A. baumannii tenyészett (0,15%). Ebből a mintacsoportból származó izolátumok esetében a karbapenem rezisztencia prevalenciája alacsonyabb volt, mint a fentebb említett klinikai mintákból származó izolátumoké. A fekális izolátumok között a csak blaOXA-23 gént hordozó törzsek nem voltak jelen. A blaOXA-72 karbapenemázt hordozó izolátumok aránya 36,4% volt, de az izolátumok 3,6%-a mindkét karbapenemázt kódolta. A klinikai izolátumok esetében a blaOXA-72 gén előfordulása 76,9%, míg a blaOXA-23 gén előfordulása 3,1% volt. A két gént az izolátumok 15,4%-a kódolta egyszerre. A rezisztensebb klónok, illetve a blaOXA-72-t hordozó izolátumok megjelenéséhez a meropenem rezisztenciában tapasztalható különbség hozzájárulhatott, mely különbség imipenem esetében nem volt megfigyelhető. Ez rávilágít az egyoldalú antibiotikum-használat veszélyeire. A CRAb izolátumok klinikai prevalenciája okozta a karbapenem-rezisztens ST636 és ST492 izolátumok fekális hordozásának előfordulását, de ez az érzékeny izolátumok esetében nem mutatható ki.
Szabadon hozzáférhető
Epidemiology of faecal carriage of extended-spectrum beta-lactamase producers in healthy individuals and in different patient populations
Ebrahimi, Fatemeh; Kardos, Gábor; Ebrahimi, Fatemeh; Gyógyszertudományok doktori iskola
In summary, our results denote the importance of the intestinal tract as a reservoir for ESBL-producers both in the community and in the hospital settings. Besides being able to serve as outbreak sources directly, they may also act as resistance gene reservoirs. The study draws attention to the different epidemiology of colonization with ESBL-producers in both hospital and community. Sources of colonization in the employment screening group in 2009-10, outpatients, screened medical students and pediatric patients in 2010-13, seem to involve environment-based besides nosocomial sources. In contrast, it was shown that colonization precedes infection in case of adults and they are more likely to acquire colonizer strains in the hospital. Intestinal colonization by these organisms among pediatric patients, can be a source for influx of ESBL determinants into the hospital settings and can represent a risk factor for colonization as well as infection of other hospitalized patients and health workers. We found a marked decrease of diversity in ESBL genes among the employment screening group in 2013-14. This suggests that ESBL-producers originating from different sources in 2009-10, have been replaced by highly successful blaCTX-M-15 producing E. coli. This was in line with our observation of the increase in the importance of blaCTX-M-15 gene in both E. coli and K. pneumoniae in 2010-13. The reason might be related to the exportation of blaCTX-M-15 producing E. coli, with majority belonged to phylogroup B2, from hospital to the community, and consequently further spread within the community.
Szabadon hozzáférhető
Gasztroretentív szilárd gyógyszerformák előállítása
Haimhoffer, Ádám; Fenyvesi, Ferenc; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
A doktori munkám során egy új berendezést terveztünk és építettünk meg, mely alkalmas alacsony sűrűségű GR hordozó előállítására olvadt diszperziók habosításával. A habosítási folyamatot Box–Behnken faktoriális kísérletitervezéssel optimalizáltuk, hogy meghatározzák az ideális, leghatékonyabb beállítást, és a lehető legnagyobb porozitással rendelkező szilárd habot hozzuk létre. BaSO4 tartalmú mintákat gyártottunk, melyek alacsony sűrűséggel rendelkeznek. A nagy porozitást mikro-CT-vizsgálattal bizonyítottuk. Savas kioldóközegben textúra analízist végeztünk a minták in vitro nedvesedésének jellemzésére. A kontrasztanyagot és a PET/CT-t használtuk a habosított készítmény in vivo gasztroretenciójának bizonyítására patkánymodellben. Verapamil tartalmú gasztroretentív kapszulákat állítottunk elő a berendezéssel, majd az in vitro és in vivo viselkedést vizsgáltuk. A termék látszólagos sűrűségét optimalizáltuk a sztearinsav figyelembevételével, mely után a gyártást is validáltuk a megfelelő összetételre. A mikro-CT-vizsgálatok eredményei zárt cellás szerkezetet mutattak, ahol az üregek nagyobb része kisebb átmérővel rendelkezik, mint 120 mikrométer. A textúra elemzés eredményei megerősítették a kemény belső mag szerkezetet, még 5 órás kioldódás után is. A PEG tartalmú mátrix folyamatos eróziója ellenére, a minták folyamatos úszási tulajdonságot mutattak a kioldódás során. Vizsgálataink igazolták, hogy az elsőrendű hatóanyag leadás 2 éves tárolás után is megmaradt. Az in vivo farmakokinetikai vizsgálat igazolta a hatóanyag elnyújtott felszabadulását a mátrixból, a maximális gyógyszer plazmakoncentrációt 4 órával a beadás után érte el. Verapamil oldathoz képest 99,3%-os relatív biohasznosulást értünk el. Eredményeinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a habosító berendezésünkkel sikeresen fejlesztettünk alacsony sűrűségű, nagy porozitású szilárd olvadék alapú kapszulát folyamatos gyártással, mely gasztroretentív tulajdonságait in vivo vizsgálatokkal is alátámasztottuk.
Szabadon hozzáférhető
Új típusú peptid nukleinsavak és furanózgyűrűn módosított nukleozidok szintézise
Bege, Miklós; Borbás, Anikó; Bege, Miklós; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerészi Kémia Tanszék
PhD munkám során tiol-én kapcsolás segítségével új nukleozidanalógokat állítottunk elő, melyekből létrehoztunk egy vegyületkönyvtárat, amelynek tagjai különböző biológiai vizsgálatokba lettek bevonva. Vizsgáltuk a reakciókörülmények hatását a hozamra és a szelektivitásra. A munka úttörőnek számít abból a szempontból, hogy a világon elsőként hajtottunk végre tio-klikk reakciót telítetlen nukleozidszármazékokon. A monomerek előállításán túl, cisztein nukleozidokhoz kötésével olyan származékokat állítottunk elő, melyeket oligomerizálva új típusú peptid nukleinsavakat szintetizáltunk. Ezen vegyületek szintézisére szintén különböző reakciókörülményeket és útvonalakat próbáltunk ki.
Szabadon hozzáférhető
HER2 pozitív tumorok kombinált antitest terápiája
Tóth, Gábor; Vereb, György; Tóth, Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
A HER2-ellenes célzott antitest kezelések témakörében a klinikumban alkalmazott trastuzumab és pertuzumab kombinációjának előnyét vizsgáltuk HER2-pozitív daganatokban, szem előtt tartva a trastuzumab rezisztencia jelenségét, mely HER2-pozitív emlőrákok esetén 50%-nál is gyakoribb. A kombináció hatékonyságát hatásmechanizmusának vizsgálatával támasztottuk alá. Az antitestek közvetlen biológiai (jelátviteli) és az ADCC-t kiváltó hatásai között az elkülönítést a trastuzumab és pertuzumab egész antitestek, valamint F(ab’)2 fragmentumaik összehasonlító vizsgálatával végeztük. Az in vitro ADCC vizsgálatokhoz nem-radioaktív kísérleti módszert kerestünk. Vizsgáltuk a FDA és a CFSE felszabadulás mérésén, a CFSE és propidium jodid jelölésen, valamint a kaszpáz aktiváció kimutatásán alapuló áramlási citometriás módszereket, valamint az impedancia alapú sejtanalizátor alkalmazhatóságát. A legnagyobb dinamikus tartományt és az antitest dózis-hatásfüggvényének kvantitálását ez utóbbi biztosította, így letapadó célsejtek esetén az impedancia alapú sejtanalizátor módszert, szuszpenzióban növő célsejtek esetén a kaszpáz aktiválódás áramlási citometriás meghatározását javasoljuk az ADCC radioaktivitás- mentes in vitro mérésére. A teljes trastuzumab és pertuzumab antitestekből kiindulva pepszin-agarózos emésztéssel az F(ab’)2 rész sérülése nélkül távolítottuk el az Fc fragmentumot. In vitro a teljes és F(ab’)2 antitest kezelések a JIMT-1 sejtek növekedését nem csökkentették, az ismerten trastuzumab-érzékeny BT-474 sejtvonalnál a két antitest kombinációja az egyedi kezeléseknél nagyobb, de additív proliferációgátló hatást eredményezett teljes antitestek és F(ab’)2 fragmentumok esetén is. In vivo az F(ab’)2 fragmentumok nem, a teljes antitestek egymáshoz hasonló mértékben csökkentették a JIMT-1 xenograft növekedését. A teljes antitestek kombinációja fokozottan gátolta a tumor növekedést, mely korrelált a xenograftok ex vivo immunfluoreszcenciás jelölésével kimutatható fokozott NK-sejt penetrációval. In vitro ADCC kísérletekben a két antitest kombinációja nem-szaturáló koncentrációknál additív volt. Ezek alapján feltehető, hogy a jelenleg klinikumban engedélyezett maximális antitest dózisok in vivo nem telítik az ADCC-t. Emiatt a daganat felfedezése után mihamarabb célszerű mindkét antitestet a klinikai kipróbálások során meghatározott maximális tolerálható dózisában, kombinálva alkamazni. Mivel a keringő tumorsejtek kifejezetten érzékenyek az ADCC-re, a kombinált antitest terápiát még a primer daganat rezisztenciája esetén is célszerű folytatni a metasztázisok kialakulásának gátlására.

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek