Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D45
Doktori program:
- Mikrobiológia
(programvezető: Dr. Gergely Lajos) - Farmakológia
(programvezető: Dr. Tósaki Árpád)
Böngészés
Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 134)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető 3D nyomtatóval előállított implantátumok biokompatibilitási vizsgálatai(2021) Arany, Petra; Bácskay, Ildikó; Arany, Petra; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai TanszékKísérleti munkánk célja implantálható gyógyszerleadó rendszerek előállítása 3D nyomtatással, mellyel komplex és egyedi termékek állíthatóak elő és hosszú időn keresztül, folyamatosan biztosítják a hatóanyag leadását. Az első kísérletsorozatban vizsgált mintákat PLA polimerekből állítottuk elő FDM nyomtatási technológiát alkalmazva, majd a felszíni oldalláncokat kémiailag módosítottuk. A minták anyagszerkezet vizsgálatához nedvesedési peremszög vizsgálatot, FT-IR spektroszkópiát, pásztázó elektronmikroszkópiát, optikai mikroszkópiát és pozitron annihilációs élettartam spektroszkópiát használtunk. A minták biokompatiblitását MTT teszttel és kristályibolya esszével vizsgáltuk meg. A második kísérletsorozatban PLA, antibakteriális PLA, PETG és PMMA polimerekből állítottunk elő diclofenac hatóanyagú mintákat 3D nyomtatással. A nyomtatás során különböző átmérőjű és kitöltöttségi százalékkal rendelkező mintákat állítunk elő annak feltérképezésére, hogy ezen tulajdonságok változtatása milyen hatással van a kioldódási profilra, melyet Erweka USP I apparátussal vizsgáltunk. [3] A minták biokompatibilitását MTT teszttel ellenőriztük. Az anyagszerkezet vizsgálatához TG/DSC, nedvesedési peremszög, Raman-spektroszkópia, pásztázó elektronmikroszkópia és micro CT vizsgálatokat alkalmaztunk. Eredményeink az első kísérletsorozat alapján, hogy sikeres volt a minták 3D nyomtatással történő előállítása és kémiai módosítása. A felhasznált kémiai anyagtól függően változtak a minták felszíni és biokompatibilitási tulajdonságai. A második kísérletsorozatban sikeresen állítottunk elő hatóanyag tartalmú mintákat 3D nyomtatással. A minták hatóanyagleadása diffúzióval történik pórusokon keresztül, melyet a SEM és MicroCT felvételek alátámasztanak. 3D printing represents a very interesting and modern technique in the fields of drug manufacturing. The first 3D printed product was approved by FDA in 2015. This technique enables to manufacture complex, personalized products on-demand. Our aim is to manufacture a drug delivery system which enables a long-term and constant liberation of the active pharmaceutical ingredient can be provided even for years. Biocompatibility is a compulsory examination through the pharmaceutical technological development because implanted devices must be biologically compatible with the human tissues. Pizzoferrato et al. described that cytotoxicity is a compulsory experiment so with our colleagues we developed a long-term, modified MTT assay which is a high efficacy screening test. For the final interpretation we also performed biofilm formation by crystal violet assay to gain extensive information. Biofilm formation ability on the surface of the devices is measured because it can be a limitation of the application. The determined data enables to sort out which samples are the most proper for further examinations. Also the material structure of the samples was examined by different methods to characterize the modifications and the polymers. Based on the results the applicability of the different samples can be determined and it can give us information for the scale enlargement.Tétel Szabadon hozzáférhető A funkcionális edzés egészségre gyakorolt hatásai időskorban(2024) Csikiné Mile, Marianna; Lekli, István; Mile, Marianna; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszerhatástani TanszékAz öregedés egy természetes folyamat, melynek hatása biológiai, pszichológiai és szociális szinteken egyaránt jelentkezik. A szomatikus leépülés egyik fő területe a mozgásszervrendszer, de az öregedés degenerációs hatása immunműködésre is kiterjed. Csökken a gerincmobilitás, az izomerő, a járási sebesség, az alsó végtagok izomereje, romlik a csontok állapota, a kéz szorítóereje és az egyensúlyozó képesség is. Az immunműködés progresszív hanyatlásával a szervezet egyre védtelenebbé válik a kórokozókkal, illetve a daganatos sejtekkel szemben. Mindezen folyamatok lassításának egyik legfontosabb eszközeként szolgálhat a rendszeres fizikai aktivitás. A vizsgálatunk célja annak felmérése volt, hogy a rendszeres fizikai aktivitás (a rendszeres csoportos funkcionális edzés) hogyan befolyásolja a funkcionális képesség fontos tényezőit, úgymint a gerinc mobilitása, a testtartás és a fizikai teljesítmény, testösszetétel és a szarkopénia mértéke. A kutatás másik célja annak feltárása volt, hogy az alkalmazott speciális edzésprogram milyen hatással van az idősek immunrendszerére. Az első vizsgálatunk során ACE-gátlót szedő és nem szedő időskorú személyek körében megfigyeltük, hogy a funkcionális edzésprogram szignifikánsan javította a gerinc mobilitást, a testtartást, a testösszetételt és a fizikai teljesítményt (egyensúly, járási sebesség, székből felállás, kéz szorítóerő). Második vizsgálatunkban a mozgásprogram végére szignifikáns változásokat figyeltünk meg a naiv és a memória limfocita arányokban. A naiv Tc sejtek aránya emelkedett, az effektor memória Tc sejteké csökkent, ezenkívül a késői aktivált HLA-DR+ T sejtek aránya nőtt. Az antiinflammatorikus interleukin (IL)-10 termelő Tr1 sejtek és a regulatív CD4+CD127lo/-CD25bright Treg sejtek aránya csökkent a rendszeres edzéseket követően. Ezáltal a rendszeres testmozgás a fizikai állapot javításán és az életkorral összefüggő szarkopénia mérséklésén túlmenően késleltetheti vagy akár meg is fordíthatja az immunológiai öregedést. Eredményeink összességében arra utalnak, hogy a funkcionális edzés megfelelően adaptálva idős korban is alkalmas mozgásforma a fizikai funkciók javítására, még egy rövidebb program keretében is. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a rendszeres testmozgás a fizikai állapot javításán és az életkorral összefüggő szarkopénia mérséklésén túlmenően késleltetheti vagy akár meg is fordíthatja az immunológiai öregedést, ezért különösen előnyös lehet a megfelelő immunfunkciók fenntartásában idősebb korban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az A1 adenozin receptor tiroxinnal szembeni érzékenységének és a direkt negatív inotróp hatáshoz tartozó receptor rezervjének meghatározása tengerimalac pitvaron(2013) Kiss, Zsuzsanna Mária; Gesztelyi, Rudolf; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Első vizsgálati modellünk eredményei szerint a tengerimalac pitvari A1 receptor CPX (szelektív, ortoszterikus A1 receptor antagonista) iránti affinitása hyperthyreosisban kismértékben csökken az euthyreoid állapothoz képest. A kötőhely affinitáscsökkenése hozzájárulhat az A1 receptor mediálta folyamatok jól ismert gyengüléséhez hyperthyreoid állapotban, a mérték alapján azonban valószínű, hogy ez a mechanizmus csak részben felelős a jelenségért. Azt is megállapítottuk, hogy a CPX nem csak az eu-, hanem a hyperthyreoid pitvari A1 receptoron is tisztán kompetitív antagonista. Második vizsgálati modell kísérletei során azt kaptuk, hogy az irreverzibilis A1 receptor antagonista FSCPX (10 µM 45 percig, majd 75 perc mosás) nem csökkentette olyan mértékben a működőképes A1 receptorok számát, ami miatt szignifikánsan csökkenne a vizsgált A1 receptor full agonisták (NECA, CPA, CHA és adenozin) által kiváltott direkt negatív inotróp hatás maximuma tengerimalac bal pitvaron. Ezzel összhangban a stabil, szintetikus A1 receptor full agonisták (NECA, CPA, CHA) esetén a közel maximális direkt negatív inotróp hatáshoz tartozó A1 receptor rezervre igen nagy, 80-92% közötti értékeket kaptunk. Ezek a receptor rezerv értékek nagyobbak voltak minden korábbi irodalmi adatnál, ami az A1 receptor mediálta egyéb hatásokra vonatkozott tengerimalac pitvaron. Az élő szövetben bomlékony és gyorsan kompartmentalizálódó adenozin esetében az A1 receptor rezerv kvantifikálása nem sikerült, sőt az adenozin E/c görbék paradox módon viselkedtek NBTI (az adenozin intracelluláris eliminációját kivédő nukleozid transzport gátló) jelenlétében. Az NBTI miatt torzult adenozin E/c görbék matematikai korrekciója után azonban kiderült, hogy az adenozin direkt negatív inotróp hatására vonatkozó A1 receptor rezerv a szintetikus agonistákéhoz hasonlóan nagy. Ezek az eredményeink arra utalnak, hogy a pitvari kontraktilitás igen érzékeny az A1 receptor stimulációjára, ami miatt számítani kell a pitvari kontrakciós erő csökkenésére parciális A1 receptor agonisták és A1 receptor enhancer-ek esetében is, mint lehetséges mellékhatásra. The main finding of our first study is that affinity of the guinea pig atrial A1 receptor towards CPX, a selective, orthosteric A1 receptor antagonist, moderately decreases in hyperthyroidism as compared to the euthyroid state. The reduced affinity of the binding site may contribute to the well-known decrease of A1 receptor mediated actions in hyperthyroidism (although it is probable that this mechanism is only in part responsible for the phenomenon). In addition, we found that CPX is a pure competitive antagonist for the hyperthyroid and not only for the euthyroid atrial A1 receptor. Results of our second study show that FSCPX, an irreversible A1 receptor antagonist (used in 10 µM for 45 min, followed by 75 min wash-out), failed to decrease the number of operable A1 receptors in an extent that would be sufficient to significantly reduce the maximum of the direct negative inotropic effect of NECA, CPA, CHA and adenosine, four A1 receptor full agonists, in guinea pig left atria. Accordingly, A1 receptor reserve has been found to be considerably great, ranging between 80-92% for the near maximal direct negative inotropic effect evoked by NECA, CPA and CHA, three stable synthetic A1 receptor full agonists. These receptor reserve values are higher than all historical values determined for any other A1 receptor mediated effect in the guinea pig atrium. Quantification of A1 receptor reserve failed for adenosine, a compound that is eliminated and compartmentalizes rapidly in the living tissues. Moreover, adenosine E/c curves generated in the presence of NBTI, a nucleoside transport inhibitor preventing the intracellular elimination of adenosine, seemed to behave paradoxically. However, after the mathematical correction of adenosine E/c curves biased by NBTI, it turned out that A1 receptor reserve for the direct negative inotropic effect of adenosine is similarly great as that of the synthetic agonists. These results indicate that atrial contractility is very sensitive to the stimulation of A1 receptors. Thus, a decrease in the contractile force of atria, as a possible side effect, should be considered even in the case of partial A1 receptor agonists and A1 receptor enhancers.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Adenozin receptorok szerepe a légúti simaizom és a mononukleáris sejtek funkcionális válaszaiban(2013) Brugós, László; Szentmiklósi, József András; Brugós, László; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar --A disszertáció célja volt az adenozin hatásainak vizsgálata a bronchialis simaizomzatra, valamint gyulladásgátló hatása a mononukleáris sejtekre. Az adenozin receptorok agonistái és antagonistái által kiváltott elváltozásokat követtük krónikus kaffein használata mellett. Eredményként észleltük a tengerimalac izolált trachea simaizom bifázikus válaszát, ami véleményünk szerint epithelium függő. Az aktivált monocitákra az adenozin gyulladásgátló hatással van, csökkentve a felszabaduló IL-1 béta és arachidonsav mennyiségét. The aim of our thesis was to study the effect of the adenosine on the isolated guinea pig tracheal smooth muscles, under the chronic caffeine intake. We examined as well the antiinflammatory effect of the adenosine on activated peripheral mononuclear cells. Our results proved an epithelium dependent biphasic modulation of the adenosine induced smooth muscle relaxation. The adenosine and the receptor agonists decreased the level of IL-1 beta and arachidonic acid from the activated mononuclear cells.Tétel Szabadon hozzáférhető Az Allium ursinum terápiás hatásainak vizsgálata diszlipidémiában és pulmonális artériás hipertóniában(2018) Kozma, Mariann; Juhász, Béla; Bombicz, Mariann; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai IntézetA cerebro- és kardiovaszkuláris megbetegedések egyik leggyakoribb befolyásolható kockázati tényezője a diszlipidémia. A diszlipidémiára jellemző, hogy emelkedett LDL koleszterin, emelkedett triglicerid és csökkent HDL koleszterinszinttel jár együtt, mely idő előtti és progrediáló ateroszklerózis kialakulásának rizikótényezői. Számos tanulmány bizonyította, hogy a lipid státusz rendezésével önmagában is kedvezően befolyásolhatjuk az iszkémiás szívbetegségek (ISZB) és az egyéb vaszkuláris betegségek okozta halálozás, mind primer és szekunder prevenció keretében. A szív-érrendszeri megbetegedések kapcsán nem szabad megfeledkezni az olyan ritka, ám progresszív, malignus jellegű betegségről sem, mint a pulmonális artériás hipertónia, mely a mai napig gyógyíthatatlan. Kutató csoportunk az Allium ursinum hatásait vizsgálta az említett kórképekben, melyet Iszkémia/reperfúziós károsodást szenvedett, magas koleszterin tartalmú diétán tartott, hiperkoleszterinémiás Új-Zélandi nyúl modellen; illetve monokrotalin indukálta, jobb kamrai diszfunkcióval társuló pulmonális artériás hipertóniában szenvedő Sprague Dawley patkánymodellen hozott létre. Eredményeink alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a WGLL kezelés előnyösen befolyásolja a hiperkoleszterinémia és iszkémia/reperfúzió együttes káros kardiovaszkuláris hatásait, valamint a pulmonális artériás hipertónia következtében kialakuló jobb kamrai hipertrófiát. Vizsgálataink alátámasztják mindkét beteg modell relevanciáját, valamint minden olyan korábbi saját vagy idegen szerző által publikált eredményt, amely a modellek hatására létrejövő szívfunkció-romlásról számol be. Elsőként publikáltuk a WGLL protektív hatását PAH modellen, valamint elsőként vettettük össze terápiás értékét egy jól ismert PDE-inhibítorral, a Sildenafillel.Tétel Szabadon hozzáférhető Antibiotikum analógok és származékok előállítása Diels-Alder cikloaddíciós reakciók segítségével(2010) Fejes, Zsolt; Herczegh, Pál; Fejes, Zsolt; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerészi Kémiai TanszékA disszertáció témája egyrészt a természetes eredetű, tumorellenes hatású perikozinok áthidalt gyűrűs, biciklo[2.2.2]oktén vázas analógjának Diels-Alder cikloaddíció segítségével történő előállítása, másrészt polién makrolid antibiotikumok hetero-Diels-Alder reakciókban való résztvételének tanulmányozása. The topic of the dissertation includes the synthesis of a bridged analogue of the naturally occuring antitumour pericosines using Diels-Alder cycloaddition and a study on the hetero-Diels-Alder reaction of polyene macrolide antibiotics.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az antibiotikum fogyasztás és a rezisztenciamechanizmusok epidemiológiájának kapcsolata nem fermentáló nozokomiális kórokozók esetében(2015) Mózes, Julianna; Kardos, Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai IntézetA tanulmány során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ klinikáiról származó P. aeruginosa és A. baumannii izolátumok molekuláris epidemiológiai jellemzésére került sor, melyben vizsgáltuk az antibiotikum fogyás és a klónok antibiotikum rezisztenciája közötti összefüggést, valamint a rezisztenciamechanizmusoknak a genetikai hátterét. Pulzáló mezejű gél elektroforézissel P. aeruginosa esetében három, A. baumannii esetében pedig hat fő rokonsági csoportot különítettünk el. A fő rokonsági csoportba tartozó izolátumok ugyan hosszú ideig perzisztáltak, azonban járványt nem okoztak a vizsgált intenzív osztályokon. A karbapenem illetve aminoglikozid rezisztencia nemcsak egyetlen klónhoz volt köthető. Az A. baumannii izolátumok esetében a karbapenem rezisztencia hátterében a blaoxa23-like gén hordozása állt, míg a P. aeruginosa esetében az amikacin rezisztencia az aac(6’)-Ib gén megszerzésének volt tulajdonítható. Az aminoglikozid rezisztencia szoros kapcsolatot mutatott az integronhordozással, mivel integronok variábilis régiójában valamilyen β-laktámmal vagy aminoglikoziddal szemben rezisztenciát biztosító gént azonosítottunk. A karbapenem rezisztens A. baumannii terjedése egyértelmű kapcsolatban állt az ertapenem illetve meropenem fogyással, viszont nem volt összefüggésbe hozható az imipenem fogyásával. Az Idegklinika Intenzív Terápiás Osztályán - ahol a karbapenem fogyasztás szignifikánsan alacsonyabb volt a többi klinikához képest és ertapenemet szinte egyáltalán nem alkalmaztak - az A. baumannii izolátumok nagy része karbapenem érzékeny volt. Az aminoglikozid rezisztens P. aeruginosa izolátumoknak az aránya viszont az amikacin fogyással korrelált, melyet a Tüdőklinika Intenzív Terápiás Osztályán alkalmaztak igen gyakran. Eredményeink alapján, az antibiotikum rezisztencia és a klonalitás közötti kapcsolat az aminoglikozidok illetve a karbapenemek felhasználásnak szerepére utaltak a sikeres klónok fennmaradásában és/vagy terjedésében. A kedvezőtlen járványtani helyzet megoldásában több szerepet kellene kapnia az antibiotikum felhasználás optimalizálásának.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Antibiotikum rezisztens Gram-pozitív coccusok epidemiológiai jellemzése(2011) Dombrádi, Zsuzsanna Rita; Szabó, Judit Éva; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --Munkám célja a DE-OEC klinikáiról származó beteganyagból izolált vancomycin rezisztens enterococcus (VRE), valamint methicillin rezisztens Staphylococcus aureus törzek (MRSA) epidemiológiai és molekuláris szintű jellemzése volt. 2004 és 2009 között összesen 7271 enterococcust izoláltunk, melyek közül 17 bizonyult vancomycin rezisztensnek. Ezek között 1 vanA pozitív Enterococcus faecalis, 14 vanC1 pozitív E. gallinarum, és 2 vanC2 gént hordozó E. casseliflavus fajt azonosítottunk molekuláris biológiai módszerekkel. Munkánk során egy új restrikciós analízist dolgoztunk ki vanC1 és vanC2 gének elkülönítésére. Epidemiológiai vizsgálataink szerint, - PFGE és MLST adatok alapján- a törzsek nem mutattak genetikai rokonságot egymással. A VRE törzsek E-teszttel illetve VITEK2 készülékkel mért MIC értékeit összehasonlítva megállapítottuk, hogy az automata 3.01-es verziója nem alkalmas az alacsony szintű glikopepetid rezisztencia rutinszerű detektálására. A klinikai izolátumok többsége érzékeny volt a többi tesztelt antibiotikumra, kivéve három gentamicin rezisztens E. gallinarum törzset, melyekben sikerült kimutatnunk a bifunkcionális aminoglikozid rezisztencia génjét. Tehát többszörös antibiotikum rezisztencia gént hordozó enterococcusok is előfordultak az egyetem klinikáin. Eredményeink szerint a rezisztens enterococcus törzsek sporadikusan jelentek meg, járványt nem okoztak. Ennek ellenére mind epidemiológiai, mind terápiás szempontból fontos új megközelítést jelent a VRE genotípusok molekuláris genetikai azonosítása. Az antibiotikum rezisztens Staphylococcus aureus sokkal gyakrabban volt kimutatható. A 2005-ben végzett felmérésünk alapján, a Debreceni Egyetem klinikáin az MRSA aránya meghaladta a 7 %-ot. A 102 betegből származó 339 MRSA izolátumot részletes molekuláris biológiai és epidemiológiai elemzésnek vetettük alá. Az antibiotikum rezisztencia vizsgálatok szerint a törzsek 41,8%-ára az 5B mintázat volt jellemző. A törzsek csaknem fele a 617/622/623 fágtípusba tartozott, közel 20% pedig a 629-es fágtípust mutatta. Vizsgálataink során három fő PFGE típust találtunk, melyek közül az A típus volt a leggyakoribb (55%). Ily módon több módszerrel is igazoltuk a kórházi fertőzések klonális jellegét. Az epidemiológiai adatok birtokában a megfelelő infekciókontroll és kórházhigiénés intézkedések segítségével sikerült az MRSA incidencia további növekedését megakadályozni. Munkánk során három különleges, vancomycinre mérsékelten heterorezisztens S. aureus (hVISA) törzset is találtunk. MLST és SCCmec vizsgálatok alapján ezek egyike a Magyar ST239-MRSA-III klónt, a másik kettő pedig a New York/Japan ST5-MRSA-II klónt képviselte. The goal of the present study was the molecular and epidemiological characterization of vancomycin-resistant enterococci (VRE) and methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) strains isolated from the hospitals of the University of Debrecen. Between 2004-2009 we isolated overall 7271 Enterococci, of wich 17 were resistant to vancomycin. Among the latter we identified 1 vanA positive Enterococcus faecalis, 14 vanC1 positive E. gallinarum, and 2 vanC2 gene carrying E. casseliflavus strains by molecular biological methods. During this work we developed a new restriction analysis based method to differentiate the vanC1 and vanC2 genes from each other. Our epidemiological investigations (PFGE and MLST results) proved that the strains had no genetic relationships with each other. The comparison of the MIC values for the VRE strains obtained by E-test and by the automated VITEK2 system revealed that the version 3.01 software of VITEK2 is not suitable to detect low level glycopeptide resistance. Most of the clinical isolates were sensitive to other antibiotics tested, except for three gentamicin resistant E. gallinarum strains. In the latter strains we identified the bifunctional amynoglycoside resistance gene indicating that a few multiple drug resistance gene carrying Enterococci appeared in the hospitals of the University. According to our findings, the resistant enterococcus strains appeared sporadically. Still, from the epidemiologic and therapeutic point of view, it is very important to identify VRE genotypes by molecular genetic methods. The incidence of antibiotic resistant Staphylococcus aureus was significantly higher. According to our survey, the rate of MRSA was 7,23% at the hospitals of the University of Debrecen in 2005. We investigated 339 MRSA strains from 102 patients in detail by epidemiological and molecular biological techniques. The results of the antibiotic sensitivity testing showed that 41,8% of the strains exhibited the 5B resistance pattern. Almost half of the strains belonged to the 617/622/623 phage type, and nearly 20% to the 629 phage type. We revealed three main PFGE types, among wich type A was predominant (55%). Thus we confirmed the clonal relationship between the strains with several methods. These epidemiological data allowed us to reduce the incidence of MRSA by introducing appropriate infection controll and hospital hygiene measures. During these studies, we also found three interesting cases of heteogeneously vancomycin-intermediate sensitive S. aureus (hVISA). According to MLST and SCCmec typing one of the strains belonged to the Hungarian ST239-MRSA-III clone, and two of them represented the New York/Japan ST5-MRSA-II clone.Tétel Szabadon hozzáférhető Antifungális azol-származékok és citokinek hatása normál és kóros hemopoetikus kolóniaképző sejtekre(2001) Benkő, Ilona; Kovács, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Gyógyszertani Intézet; Gyógyszertudományok doktori iskolaA gyógyszerek csontvelõtoxicitása különös figyelmet érdemel, ha neutropeniás betegnek adjuk õket, mert még a csekély mértékû myelotoxicitás is ronthatja a prognózist a csontvelõ regenerációjának késleltetésével. Neutropeniás idõszakban szóbajövõ hatóanyagokat vizsgáltunk: Antifungális anyagokat, b-laktamáz-gátlókat, melyek a nagy dózisban esetenként neutropeniát okozó â-laktám antibiotikumok védelmére adhatók, és a csontvelõ citosztatikum-okozta károsodásból való gyógyulását elõsegítõ myelopoetikus és pleiotrop citokineket. Ez utóbbiak hematológiai malignus betegségekben való alkalmazásakor azonban felmerülhet, hogy velük - nem kívánt módon - a malignus sejtek szaporodását is serkenthetjük. A lymphoid leukemiás sejtek myelopoetikus és pleiotrop citokinekkel szembeni érzékenységérõl található irodalom ellentmondó adatokat tartalmaz. E területen végzett kísérleteink új eredményei: 1. Antifungális anyagok hatása a granulocyta-macrophag kolóniaképzõ sejtek (GM-CFU) kolóniaképzésére 1.1. A vizsgált nyolc antifungális azol-származék - a fluconazol kivételével - gátolta a GM-CFU in vitro kolóniaképzését; a fluconazol még a terápiás adagok után észlelhetõ szérumszinteknél lényegesen nagyobb koncentrációban sem gátolta a kolóniák képzõdését. 1.2. E hatás tekintetében az imidazolok és a triazolok nem alkottak elkülönülõ csoportokat. Potencia sorrendjük a human GM-CFU sejtek esetében: itraconazol > saperconazol > clotrimazol > ketoconazol > miconazol > econazol > oxiconazol > fluconazol-krotonát > fluconazol-kapronát > â-fenil-propionil-fluconazol >> fluconazol volt. 1.3. A GM-CFU kolóniaképzésének gátlása összefüggést mutatott az azolok lipophilitását jellemzõ logP értékekkel, amelyek a gátló hatás potencia sorrendjéhez hasonlóan az itraconazol > saperconazol > clotrimazol esetében voltak a legnagyobbak. A vízoldékony fluconazol lipophil származékai jelentõsen toxikusabbak voltak az anyavegyületnél. 1.4. Az egér csontvelõtenyészetekben mért logIC50 adatok jó prediktív értékkel rendelkeztek a human sejt-toxicitás szempontjából. 2. â-laktamázt gátló ã-lakton származékok hatása a GM-CFU kolóniaképzésére Intézetünk új â-laktamázt gátló ã-lakton származékai az anyavegyületnél kevésbé toxikusaknak bizonyultak, a kolóniaképzést nem gátolták jelentõsen. 3. G-CSF, GM-CSF és SCF hatása akut lymphoid leukemiás betegek csontvelõi blast sejtjeire 3.1. A vizsgált myelopoetikus és pleiotrop citokinek (G-CSF, GM-CSF és SCF) - fiziológiás hatásaik alapján nem várt módon stimulálták ALL-es gyermekek leukémiás sejtjeinek kolóniaképzését. A GM-CSF volt a legkevébé hatásos, míg a G-CSF és SCF hatása között nem volt különbség. 3.2. Az öt év alatt vizsgált 13 friss ALL-es gyermek esetében a csontvelõi blast sejtek citokinérzékenysége és a maximális válasz mértéke jelentõs individuális különbségeket mutatott. 3.3. A spontán kolóniaképzést mutató csontvelõminták blast sejtjei valamennyi citokin hatására magasabb kolóniaszámokkal reagáltak, mint az exogen citokinek hozzáadása nélkül kolóniákat nem képzõk. 3.4. A G-CSF, GM-CSF és SCF kombinációi az egyes citokinekkel önmagukban nem stimulálható esetekben is képesek voltak az ALL-es blastok kolóniaképzését kiváltani. Minden esetben a hármas kombináció hatására nõtt a legtöbb kolónia. 3 3.5. Az elõbbieket ALL-es betegek citokin-kezelésénél érdemes figyelembe venni. Az in vitro kolóniaképzõdés vizsgálata segíthet az egyes betegeknél a citokinek lehetséges hatásainak elõzetes felmérésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Antifungális szerek és a farnezol kombinációjának vizsgálata Candida albicans és Candida parapsilosis biofilmek ellen(2018) Bozó, Aliz; Majoros, László; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Mikrobiológiai IntézetA vizsgálataink elsődleges célja volt egy olyan potenciális adjuváns vizsgálata, amely mind in vitro mind pedig in vivo körülmények között fokozhatja az adott terápiában használt antifungális szer hatását. Korábbi in vitro adatok alapján egyes quorum-sensing molekulák (pl.: farnezol) növelhetik az antifungális szerek hatékonyságát, ezért adjuvánsok lehetnek különböző terápiákban. Munkánk első részében megvizsgáltuk a caspofungin, a micafungin és a farnezol közötti in vitro kölcsönhatást kétdimenziós „checkerboard” mikrodilúciós módszerrel, illetve követtük a metabolikus aktivitás változását az idő függvényében C. parapsilosis klinikai izolátumok által képzett biofilmek ellen. Ezt követően meghatároztuk a fluconazol és a farnezol in vitro-in vivo hatékonyságát önmagában, illetve kombinációban C. albicans klinikai izolátumok ellen a klasszikus „checkerboard” módszert és vulvovaginitises egérmodellt használva. A C. parapsilosis-sal végzett vizsgálatainkban a biofilmek caspofungin iránti medián MIC értéke 32-256 mg/L között változott, míg micafungin esetében 16-512 mg/L értékeket tapasztaltunk. Farnezollal kombinálva ezek az értékek 4-8 mg/L-re csökkentek. Az echinocandinok és a farnezol kombinációja esetén az összes vizsgált klinikai izolátumnál a FIC index alapján szinergista kölcsönhatás volt megfigyelhető (FICICAS: 0,155-0,5; FICIMICA: 0,093-0,5). Az aktivitás dinamikája szempontjából a caspofungin és farnezol mindhárom tesztelt kombinációja csökkentette a gombasejtek metabolikus aktivitását 3 és 24 óra között a kontroll sejtekhez viszonyítva (p<0,05-0,001). A micafungin és farnezol vizsgált kombinációi esetében szignifikáns csökkenést az első 12 órában tapasztaltunk (p˂0,001). A C. albicans esetében végzett vizsgálatoknál a fluconazol és farnezol kombinációkban megfigyelt fluconazol iránti MIC értékek 2-64-szeres csökkenést mutattak. A két szer kombinációja során kizárólag a referencia törzs esetén volt megfigyelhető szinergista kölcsönhatás (FICI: 0,16-0,27). In vivo eredményeink alapján a farnezol önmagában nem volt protektív vulvovaginitisben, azonban kombinációban törzsfüggő módon növelheti a fluconazol hatékonyságát a fluconazol- rezisztens izolátumok ellen. Eredményeink alapján a farnezol egy potenciális adjuváns szer lehet a C. parapsilosis okozta katéter-asszociált fertőzésekben olyan speciális terápiákban, mint az antifungális „lock” terápia, azonban további in vivo vizsgálatok szükségesek a mukozális biofilmek elleni hatás egyértelmű bizonyítására.The primary aim of this study was to examine a potential adjuvant which would enhance the in vitro and in vivo activity of antifungal agents used in the treatment. Previous in vitro data suggest that certain quorum-sensing molecules (e.g. farnesol) may potentiate the activity of antifungal agents, hence they may be used as an adjuvant in alternative treatment strategies. During the first part of our investigations in vitro interactions were examined between caspofungin, micafungin and farnesol using two-dimensional broth microdilution assay then followed the changes of metabolic activity against C. parapsilosis biofilms. Then in vitro and in vivo activity of fluconazole was studied alone and in combination with farnesol against C. albicans biofilms using classical broth microdilution „checkerboard” assay and a murine vulvovaginitis model. The median sessile MICs ranged between 32-256 mg/L and 16-512 mg/L for caspofungin and micafungin, respectively. Median MICs for caspofungin and micafungin in combination with farnesol decreased these rates to 4-8 mg/L. Based on FICIs for sessile clinical isolates, synergism was observed for caspofungin (range of median FICIs: 0.155-0.5) and micafungin (range of median FICIs: 0.093-0.5). The metabolic activity of fungal cells was inhibited by caspofungin+farnesol in all three tested combinations between 3 and 24 hours compared to the control (p˂0.05-0.001). Significant inhibition was observed for micafungin+farnesol in the first 12 hours (p˂0.001). In the case of sessile C. albicans cells farnesol caused a 2-64-fold MIC decrease in median MICs. For biofilms, synergy between fluconazole and farnesol was observed only against the reference strain (FICIs: 0.16-0.27). In vivo findings revealed that farnesol alone was not protective in a murine vulvovaginitis model, but in combination it can enhance the effect of fluconazole against fluconazole-resistant isolates of C. albicans. Our results suggest that farnesol may be a potential adjuvant in special therapies (e.g. antifungal lock therapy) in the catheter-associated infections caused by C. parapsilosis, but further in vivo studies are needed to confirm its anti-biofilm effect in mucosal biofilms.Tétel Szabadon hozzáférhető Armoracia rusticana endofitonok vizsgálata in vitro és in vivo modellekben(2023) Plaszkó, Tamás; Gonda, Sándor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Növénytani TanszékA jelen értekezés alapjául szolgáló kutatómunkánk a torma mikrobiomját alkotó endofitonok vizsgálatára irányult. Munkánk során GC-MS és LC-MS/MS műszeres analitikai, illetve új-generációs szekvenálási módszerekkel vizsgáltuk az endofitonok és a gazdanövény közötti kémiai interakciókat. Torma gyökerekből készített kivonaton vizsgáltuk a tormábólizolált endofiton gombák, illetve a torma környezetéből izolált talajgombák inkubációja során keletkező illékony szerves vegyületeket (VOC). Az általunk alkalmazott inkubációs módszerrel a relatíve nagy agarfelület és a mikroaerofil környezet megfelelőnek bizonyult a gombák által termelt VOC-ok hatékony analíziséhez. A gombák gőzteréből detektált illékony vegyületek közt találtunk például alkoholokat, észtereket és ketonokat, továbbá olyan kéntartalmú vegyületeket is, melyek minden bizonnyal a tormában található glükozinolátok bomlástermékei. Továbbá elmondható, hogy számos gombanemzetség (pl.: Curvularia, Notophoma, Paraphoma, Setophoma) képviselőjének VOC mintázatát elsőként sikerült leírnunk. Ezenfelül különböző tormafajták metabolitjainak összessége és a bennük élő endofiton gombák közötti in vivo kémiai kölcsönhatásokat vizsgáltuk, nem-célzott metabolomikai és metagenomikai adatok integrálásával. A tormagyökerek metabolomjában mért változások számos korrelációt mutattak a különböző endofiton gombák relatív abundanciájával. Az azonosított gombataxonok legalább egyharmada szignifikánsan korrelált egy vagy több vegyületjelölttel. Nem-célzott metabolomikával számos vegyületjelöltet sikerült hozzávetőlegesen is azonosítanunk, többek között aminosav származékokat, flavonoid glikozidokat, glükozinolátokat, indol származékokat, lipideket, aromás/polifenolos vegyületek, peptideket, stb. Az általunk alkalmazott metabolomika - metagenomika kombináció számos, jól értelmezhető jelenséget tárt fel a növény - gomba kapcsolatok komplex világában. Reményeink szerint kutatómunkánk jó kiindulási alapot jelenthet jövőbeli multi-omikai tanulmányok kivitelezéséhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Attempts at Improving Fluoropyrimidine Chemotherapy by Biochemical Modulators or by Biomarker Measurements with Laser Scanning Cytometry(2006) Megyeri, Attila; Kovács, Péter; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet1. We studied the effect of some biochemical modulators on the myelotoxicity of 5-fluorouracil (5-FU) in mice. To characterize the damage to and recovery of bone marrow, we estimated the cellularity and CFU-GM-content (granulocyte-macrophage progenitor cell) of the femoral marrow as well as neutrophil counts in the blood. 5-FU was used in combination with leucovorin (LV), an agent used in the clinical practice to enhance the cytotoxicity of 5-FU to tumor cells. 1.1. Uridine (U) given after LV+5-FU significantly reduced the severe myelotoxicity of this combination as shown by all of the variables mentioned above. Uridine-diphospho-glucose (UDPG), an agent capable of increasing the plasma U level and possessing a better safety profile in humans than U, produced similar beneficial effects; the significance of this observation is emphasized by the availability of UDPG as a drug licensed for clinical use. 1.2. Filgrastim, a G-CSF preparation, improved the recovery from neutropenia after LV+5-FU. A combination of U-rescue and filgrastim-treatment was more effective in counteracting the unwanted consequences of the highly myelotoxic combination of LV+5-FU than either U or filgrastim alone, almost completely eliminating the neutropenia induced by LV+5-FU; similar results were obtained if UDPG was substituted for U. Explanation: U potentiated the beneficial effect of filgrastim by increasing the number of progenitor cells surviving LV+5-FU and capable of responding to this cytokine. This warrants further studies and may contribute to the more effective clinical use of the combination of LV+5-FU. 1.3. Ethyl-deoxyuridine (EDU) had been reported by other authors to potentiate the antitumor effects of 5-FU in mice. In our studies, it increased the myelotoxicity of 5 FU in mice, especially with fractionated 5 FU dosing, supporting the idea that this effect was mainly due to delaying the recovery of myeloid progenitor cells. 2. We developed a new method for the direct and quantitative measurement of the ratio of TP and DPD, two enzymes supposed to determine the sensitivity of cells to some fluoropyrimidines, in tissue sections by means of a laser-scanning cytometer (LSC). Originally the LSC was developed for quantitative fluorescent measurements in well separated cells on slides but the high density of cells and the various relative positions of cells to the cutting plane in tissue sections makes individual cell detection and measurement very difficult and inaccurate. Thus in tissue sections we applied the phantom contouring feature of the LSC which is an unbiased stereologic approach and can provide much more accurate estimates of fluorescence intensities from the different microanatomical regions in the sections. This method opens up new vistas to test the idea how the simultaneous estimation of various marker enzymes or other proteins in histological samples of human tumors can contribute to the individualized use of antitumor drugs in general, and fluoropyrimidines in particular. Furthermore, our method can be applied for any drug target/metabolic system where the key components are known and for which suitable antibodies can be produced. 3. The above capabilities of LSC could be extended to study the homing of tumor cells, an early event in the formation of metastases, provided that the small minority of tumor cells could be readily identified among the overwhelming majority of normal cells. Green fluorescent protein (GFP) is a useful marker for tumor cells of various origin, so we established a method capable of detecting GFP-positive cells by LSC with a sensitivity of 1:104. This sensitivity was reached by using a method which set the detection threshold above the highest fluorescence level detected in the GFP negative cell population and very specifically discriminates the GFP positive from the GFP negative cells which also show relatively high autofluorescence in the detection channel. Even this relatively low sensitivity is good for detection of GFP-labeled cells and at the same time quantitative measurements of multiple interesting markers in preserved anatomical structures which is not possible with other currently available methods. The combination of the identification of rare tumor cells with the capability of LSC to quantitatively estimate the amount of other labeled markers in the identified tumor cells or in surrounding cells seems to be a promising way of studying the homing of cells. ----- 1. Néhány biokémiai modulátor hatását vizsgáltuk a myelopoiesis 5 FU által okozott károsodására egerekben. A csontvelő károsodásának és restitúciójának jellemzésére meghatároztuk a femorális csontvelő cellularitását és CFU-GM tartalmát, valamint a vérben található neutrofil granulociták számát. Az 5 FU-t LV-nal kombinálva alkalmaztuk, mely a klinikai gyakorlatban alkalmazott szer az 5 FU tumorsejt ellenes toxicitásának növelésére. 1.1. Az LV+5 FU után adott uridin (U) jelentősen méréskelte ezen kombináció súlyos myelotoxicitását minden fentebb említett paraméter vonatkozásában. A plazma U szintjét szintén növelő és emberekben biztoságosabban alkalmazható uridin difoszfoglükóz (UDPG) hasonló kedvező hatásokat mutatott; ennek jelentőségét tovább növeli, hogy az UDPG elérhető humán felhasználásra – más indikációban – elfogadott gyógyszerként is. 1.2. LV+5 FU után naponta adott filgrastim, egy G CSF készítmény, javította a neutropeniából való felépülést. U és filgrastim kombinációja hatásosabb volt az erősen myelotoxikus LV+5 FU kombináció nem kívánt hatásainak kivédésében, mint U vagy filgrastim önmagában, igen jelentősem mérsékelve az LV+5 FU által indukált neutropeniát; az U-t helyettesítő UDPG hasonló eredményt mutatott. Magyarázat: az U azáltal potenciálta a filgrastim kedvező hatását, hogy növelte az LV+5 FU kezelést túlélő és erre a citokinre reagáló progenitorsejtek számát. Ez a jelenség további vizsgálatokat indokol és hozzájárulhat az LV+5 FU kombináció hatékonyabb klinikai alkalmazásához. 1.3. Irodalmi adatok szerint az 5-etil-2’-dezoxiuridin egerekben fokozta az 5 FU tumorellenes hatását. Mi egerekben az 5 FU myelotoxicitásának fokozódását figyeltük meg, különösen a frakcionált 5 FU adagolás esetén, ami arra utal, hogy főként a myeloid progenitor sejtek késleltetett regenerációja állhat a háttérben. 2. Kifejlesztettünk egy pásztázó-lézer citometrián (LSC) alapuló új módszert a fluoropirimidinekkel szembeni érzékenység meghatározásban feltehetően szerepet játszó két enzim, a TP és a DPD hányadosának direkt és kvantitatív meghatározására szöveti metszetekben. Az LSC-t eredetileg tárgylemezen elhelyezkedő, egymástól jól elkülönülő sejteken történő kvantitatív fluoreszcencia mérésekre fejlesztették ki, de a nagy sejtsűrűség és a sejteknek a vágási síkhoz viszonyított változatos elhelyezkedése, szöveti metszetekben az egyes sejtek detektálását és mérését nagyon nehézkessé és pontatlanná teszi. Ezért mi szöveti metszetek vizsgálatára egy torzításmentes sztereológiai megközelítést – az LSC „phantom contouring” funkcióját – alkalmaztunk, ami a metszetek külöböző régióinak fluoreszcencia intenzitását pontosabban képes jellemezni. Ez a módszer új távlatokat nyithat annak az elgondolásnak a tanulmányozásához, hogy különféle marker enzimek vagy egyéb proteinek parallel mérése humán tumorok hisztológiai mintáin hozzájárulhat általában daganatellenes szerek, illetve különösen a fluoropirimidinek individualizált használatához. 3. Az LSC fentebb említett tulajdonságai kiterjeszthetők a tumor metasztázis képződés egy korai eseményének, a tumorsejtek megtapadásának vizsgálatára, feltéve, hogy minimális számú tumorsejt könnyedén azonosítható nagyszámú normál sejt között. A zöld fluoreszcens fehérje („green fluorescent protein” = GFP) külöböző eredetű tumorsejtek hasznos markere lehet, ezért mi egy GFP-pozitív sejteket detektáló LSC alapú módszert dolgoztunk ki, melynek szenzitivitása 1:104. Ezt a szenzitivitást egy olyan metódus alkalmazásával értük el, amelyben a detektálási küszöböt a GFP negatív sejtpopulációban detektált legmagasabb fluoreszcencia szint fölé állítottuk be, ezzel nagyon specifikusan elkülönítve a GFP pozitív sejteket a GFP negatívoktól, amelyek szintén relatíve nagy autofluoreszcenciát mutattak a detektálás hullámhosszán. Ez a szenzitivitás is alkalmas lehet GFP-vel jelölt sejtek detektálására és ezzel egyidejűleg több különféle marker mérésére megtartott anatómiai struktúrák mellett, ami más jelenleg elérhető módszerrel nem lehetséges. A ritka tumor sejtek identifikálásnak és az LSC azon képességének kombinációja, hogy alkalmas a tumorsejtekben vagy a környező sejtekben levő egyéb jelölt markerek kvantitatív vizsgálatára, ígéretesnek látszik a sejtek megtapadásnak vizsgálatára.Tétel Szabadon hozzáférhető Az autofágia és kamrafibrilláció kapcsolata(2019) Czeglédi, András; Lekli, István; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani TanszékA WHO jelentése szerint a kardiovaszkuláris betegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak. Becslések szerint évente 17,9 millió 70 év alatti halálos áldozata van a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, amely globálisan a halálozási okok mintegy 31%-át teszi ki. Krónikus szívbetegség során a szívizom vérellátása és a miokardium oxigén- és tápanyagigényének egyensúlya felborul, amelyet általában érelzáródás vagy érszűkület idéz elő. Ez hosszútávon hipertóniát később pedig hipertrófiát okozhat, amely végső esetben szívinfarktushoz vezethet, amely a szívizomsejtek iszkémiás eredetű nekrózisa. Az iszkémia-reperfúzió okozta érdemi kamraösszehúzódás nélküli kaotikus depolarizáció, azaz kamrafibrilláció az egyik legsúlyosabb következménye szívbetegségeknek. A makroautofágia olyan evolúciósan konzervált folyamat, melynek során a citoplazmában szabadon hozzáférhető anyagok (sérült sejtorganellumok, fehérjék, mitokondriumok) lizoszóma által degradálódnak. A megváltozott autofágiás folyamatok hatása a szívszövetre, azonban meglehetősen vitatott. Kísérleteink során célul tűztük ki a kamrafibrilláció és autofágia közötti lehetséges ok-okozati összefüggés jobb megértését és pontosítását állatkísérletes egér és patkány modelleken.Tétel Szabadon hozzáférhető Az angiogenezis markerek és a miRNS-ek kapcsolatának tanulmányozása vesetumoros betegek mintáin, valamint az angiogenezis útvonalakkal kapcsolatos terápiás célpontok keresése a humán CAKI-2 és az A-498 vesedaganat sejtvonalakon végzett in vitro vizsgálatok segítségével(2024) Király, József; Szabó, Zsuzsanna; Király, József; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar::Biofarmácia TanszékMunkánk során a vesetumorok kialakulásában szerepet játszó egyes epigenetikai faktorok (miRNS-ek) expressziós mintázatát vizsgálatuk a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján vesetumorral diagnosztizált betegek mintáin. A hsa-miR-15b, a hsa-miR-99b valamint a hsa-miR-181a expressziós szintjeit vizsgálva nemcsak azt figyeltük meg, hogy a tumoros szövetminták szignifikánsan alacsonyabb szinten expresszálják az említett miRNS-eket, hanem azt is, hogy ezen miRNS-ek expressziójának mértéke összefügg a tumoros minták patológiai grádusával. Számos miRNS kapcsolódik az RCC tumorképződésében részt vevő molekuláris jelátviteli útvonalak szabályozásához, mely miRNS-ek alapot szolgáltathatnak az RCC terápiájához, mivel képesek kiegyensúlyozni a pro- és antiangiogén folyamatokat, és képesek szabályozni az angiogenezis egyes lépéseit. A hsa-miR-15b, a hsa-miR-99b és a hsa-miR-181a angiogenezisben potenciálisan szerepet vállaló célmolekuláit in silico adatbáziselemzéssel azonosítottuk. A célpontok expressziós szintjeit qRT-PCR-al vizsgálva megfigyeltük az ANG, a VEGF és a HIF-1α emelkedését a tumoros mintákban, továbbá a VEGF receptorai közül a VEGFR-1 és a VEGFR-3 is növekedett expressziót mutatott. Megállapítottuk továbbá, hogy a VEGF és a HIF-1α erősebb expressziót mutat a daganatos szövetekben a patológiai grádus előrehaladásával. A mátrix metalloproteinázok és inhibitorai közül az MMP-9/MMP-2 és TIMP-1/TIMP-2 ko-expresszióját figyeltük meg, melyek szerepet játszhatnak a tumorok vaszkularizálásában. A metasztatikus vesedaganatok terápiáját érintően vizsgáltuk egy természetes hatóanyag, a shikonin sejtproliferációra és apoptózisra kifejtett hatását humán vesedaganat sejtvonalakon. A shikonin a már terápiában alkalmazott sunitinibhez hasonlóan tirozin-kináz inhibitorként fejti ki hatását, és mint az a vizsgálatainkból kiderült, a sunitinibbel ellentétben jóval alacsonyabb koncentrációban is hatásos. Az apoptózisra kifejtett hatását a PI3K/AKT és MAPK útvonalak szabályozásán keresztül fejti ki, az extracelluláris mátrix fehérjék (CXCR4, MMP-2/-9, E-kadherin) expressziójának csökkentése révén pedig gátolja a sejtek invázióját. Megfigyelésünk szerint a shikonin kezelés eredményesen csökkenti egyes multidrog transzporterek expresszióját, ezáltal jelentős szerepe lehet a kialakult gyógyszer-rezisztencia ellen. Remélhetőleg eredményeink a jövőben jelentősen hozzájárulnak az vesedaganatok korai diagnózisának felállításához, a szükséges biomarkerek vagy akár angiogén markerek időben történő azonosításához, továbbá az in vitro kísérleteink alapján eredményes hatóanyagnak bizonyult shikonin fontos szerepet kaphat a jövőben elsősorban kombinált-, de akár monoterápiás alkalmazásként is.Tétel Szabadon hozzáférhető Az antibiotikum rezisztencia spirál vizsgálata idősor-analízissel Gram-negatív baktériumok esetében(2023) Tóth, Hajnalka; Kardos, Gábor; Tóth, Hajnalka; Gyógyszertudományok doktori iskola; Metagenomikai IntézetAz antibiotikumok 20. századi felfedezése és egyre nagyobb arányú alkalmazása a bakteriális fertőzésben szenvedő betegek millióit mentette meg és vált ezzel az orvostudomány egyik legjelentősebb innovációjává. Ezen szerek fokozott és inkonzekvens használata azonban az antibiotikum rezisztencia gyors terjedéséhez vezetett, mely jelentős mértékben hozzájárult a mortalitási és morbiditási ráta növekedéséhez. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia kapcsolatának vizsgálata és az összefüggések jövőbeli előrejelzése egyre fontosabb szerepet játszik a sikeres infekciókontroll fenntartásában és az antibiotikum rezisztencia visszaszorításában. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia közötti összefüggés elemzésére statisztikai módszereket alkalmaztunk, melyek segítségével nyomon követhettük a változók közötti kapcsolatokat és azok dinamikáját, valamint időbeli alakulását. Mindemellett a feltételezett antibiotikum rezisztencia spirál elemzésére és az azt fenntartó baktériumok meghatározására is lehetőségünk volt. A kutatás során dinamikus regresszió és vektor autoregresszív modellek segítségével vizsgáltuk ezen összefüggéseket. Eredményeink alapján az antibiotikum felhasználás és rezisztencia között szoros összefüggés figyelhető meg. A cephalosporin felhasználás fokozódása elősegíti a cephalosporin rezisztens Gram-negatív baktériumok elterjedését, melyre az egészségügy a carbapenem csoportba tartozó antibiotikumok empirikus felírásával reagál. A carbapenem fogyás fokozódása magával hozza a carbapenem rezisztens törzsek megjelenését és elterjedését, melynek következménye a colistin felhasználás térnyerése. Bár a colistin rezisztens baktériumok aránya a vizsgálati periódusban alacsony maradt, az antibiotikum felírási szokások gyors és drasztikus változása nélkül a colistin rezisztens törzsek elterjedése várható. Az antibiotikum rezisztencia spirál egyes lépcsőin más-más faj játszik fontos szerepet a spirál továbbvitelében. Így a cephalosporin felhasználás fokozódása hozzájárult a cephalosporin rezisztens Klebsiella spp. és Escherichia coli törzsek elterjedéséhez. A cephalosporin rezisztens Escherichia coli törzsek a carbapenem felhasználás növekedését provokálták, mely a carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii és Pseudomonas aeruginosa térnyeréséhez vezetett. A carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii törzsek szignifikánsan befolyásolták a colistin felhasználás emelkedését. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia közötti kapcsolat trunkált idősorokon történő vizsgálata alapján az összefüggések dinamikusak, azok az idősor hosszától függően gyengülhetnek, esetenként el is tűnhetnek. Kiemelendő a carbapenem rezisztens Acinetobacter baumannii törzsek colistin felhasználásra gyakorolt hatása, mely minden idősor esetén kimutatható volt. Az antibiotikum rezisztencia visszaszorítása a 21. század egyik legfontosabb egészségügyi feladata. Az antibiotikum felhasználás és rezisztencia statisztikai módszerekkel történő vizsgálata lehetőséget adhat ezen összefüggések vizsgálatára és előrejelzésére, az eredmények pedig hozzájárulhatnak az aktuális antibiotikum felírási szokások optimalizálásához, melynek eredménye a rezisztens törzsek terjedésének lassulása, valamint reményeink szerint jelentős visszaszorítása lehet. The discovery of antibiotics in the 20th century and the ever-increasing rate of their application saved millions of patients suffering from bacterial infections, thus becoming one of the most significant medical innovations. On the other hand, the excessive and inappropriate use of these antibiotics led to the rapid spread of antibiotic resistance which contributed substantially to the increasing growth of the mortality and morbidity rate. Examining the relationship between antibiotic use and resistance as well as making predictions play an ever more important role in reducing antibiotic resistance. In order to analyze the relationship between antibiotic use and resistance, we used statistical methods which allowed for following the correlation between the variables and to observe their dynamics and development over time. Furthermore, we analyzed the assumed antibiotic resistance spiral and determined the bacteria maintaining it. We examined these relationships with the help of dynamic regression and vector autoregressive models during the study period. Based on our results, a strong correlation can be observed between antibiotic use and resistance. The spread of cephalosporin resistant Gram-negative bacteria is facilitated by the increasing use of cephalosporins. The reaction of healthcare to this phenomenon is the empiric prescription of carbapenems. The growing carbapenem use brings about the appearance and spread of carbapenem resistant bacteria and consequently, colistin use may gain ground. Although the proportion of colistin resistant bacteria remained low during the examination period, the spread of colistin resistant species can be expected if the way antibiotics are prescribed is not changed quickly and drastically. Different species play different role at each step of the antibiotic resistance spiral. As a result, the increasing use of cephalosporins contributed to the spread of the cephalosporin resistant Klebsiella spp. and Escherichia coli. The cephalosporin resistant Escherichia coli provoked the growth of carbapenem use which led to the carbapenem resistant Acinetobacter baumannii and Pseudomonas aeruginosa gaining ground. The carbapenem resistant Acinetobacter baumannii significantly influenced the increase in colistin use. Reducing antibiotic resistance is one of the most important tasks in the field of medicine in the 21th century. The examination of antibiotic use and resistance using statistical methods allows us to examine and predict these relationships, the results can contribute to the optimization of the current antibiotic prescription habits which can slow down and hopefully, even significantly reduce the spread of resistant bacteria.Tétel Szabadon hozzáférhető Az aspergillus nidulans gomba laktóz és galaktóz anyagcseréjének jellemzése és szabályozása(2003) Fekete, Erzsébet; Karaffa, Levente; Szentirmai, Attila; DE -- Természettudományi Kar -- Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaTanszékünkön a megalakulás óta folynak kutatások a fermentációs ipar szempontjából jelentős mikrobiológiai problémák tudományos igényű magyarázatára. A számos lehetőség közül végül a fonalas gombák élettani, biokémiai és genetikai tanulmányozása nemesedett tanszéki kutatási programmá. Az Aspergillus nidulans-t (teleomorf: Emericella nidulans) egy szisztematikus keresés eredményeként „tették meg” a tömlősgombák (Ascomycota) modellszervezetének a XX. század negyvenes éveiben. Ennek több oka volt: (a) a faj minimál táptalajon, vagyis egyetlen szerves szénforráson, nitrogénforráson, néhány egyszerű són és nyomelemen is képes teljes életciklusát befutni, (b) szinte minden szén- illetve nitrogénforrást képes asszimilálni, lehetővé téve az anyagcsere teljes vertikumának vizsgálatát, (c) életciklusának döntő részében haploid, azonban stabil diploid állapot is kialakítható, (d) nagy mennyiségben képez vegetatív, egymagvú konídiospórákat, s mivel ezek eltérő színűek lehetnek, a különböző genotípusú törzsek szabad szemmel is elválaszthatók, (e) könnyen képez aszkospórákat tartalmazó kleisztotéciumokat is (ivaros szaporodás), ami a kettős mutánsok kialakítását könnyíti meg. A fentiek miatt világszerte rengeteg kutatócsoport vizsgálja az A. nidulans-t, aminek természetes következménye lett az óriási számú mutáns (Clutterbuck 1997), plazmid- és génkonstrukció, melyek a „community”-hez tartozó laborok között szívességi alapon keringenek. További kutatási és technikai lehetőséget jelent az A. nidulans genom teljes szekvenciájának ismerete (8 kromoszóma, 31 Mb). Munkacsoportunk, mely korábban nagy termelőképességű, imperfekt Penicillium és Acremonium chrysogenum törzsekkel foglalkozott, 2000-ben kezdte el az A. nidulans kutatását. Ennek alapvető oka a fenti β-laktám termelők és az A. nidulans anyagcseréje közötti hasonlóság volt (Arst és Penalva 2003). Úgy gondoltuk, az ipari mikrobiológia fontos kérdéseinek A. nidulans-on történő vizsgálata jobb, alaposabb magyarázatokat eredményez majd, mintha a kevésbé ismert biológiájú termelői törzsekkel tennénk ugyanezt. Ezen megközelítés első eredményeit tartalmazza ez a dolgozat, melyben a laktóz és galaktóz anyagcsere általunk feltárt tulajdonságait és szabályozását részletezzük. Ahogy az a tudományban lenni szokott, az eredmények számos új kérdést is felvetnek; ennek ellenére úgy érezzük, sikerült néhányat megismernünk egy régi, de máig jelentős fermentációs ipari szénforrás, a laktóz lebontásának „titkai” közül.Tétel Szabadon hozzáférhető Az AtfA és AtfB bZIP típusú transzkripciós faktorok vizsgálata Aspergillus nidulans fonalas gombában(2024) Kocsis, Beatrix; Leiter, Éva; Gyógyszertudományok doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar; Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet; Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet::Molekuláris Biotechnológiai és Mikrobiológiai TanszékA dimer bázikus leucin cipzár (bZIP) fehérjék konzervált transzkripciós enhancerek, amelyek minden eukariótában megtalálhatók. Kritikus, gyakran fajspecifikus szerepet töltenek be a szervezet fejődésének számos vonatkozásában . Az eukariótákban változatos szerepük van az egyes sejttípusok differenciációjában, azok fenntartásában, de részt vesznek emellett különböző stresszválaszokban, a sejtproliferáció szabályozásában, illetve a homeosztázis fenntartásában. Ezen bZIP transzkripciós faktorok fonalas gombákban a különböző fejlődési folyamatok, a stresszválaszok és a szekunder metabolit termelés fontos szabályozóiként szerepelnek. Jelen értekezés célja volt az A. nidulans fonalas gomba bZIP-típusú transzkripciós faktorait kódoló atfA és atfB géneknek a funkcionális analízise, valamint újgenerációs RNS szekvenálással a deléciós mutánsok (ΔatfA, ΔatfB, ΔatfAΔatfB) transzkriptomikai tanulmányozása. Az atfA és atfB gének élettani funkcióinak analíziséhez létrehoztuk a deléciós és a túltermelő mutánsokat az összes kombinációban: ΔatfA, ΔatfB, ΔatfAΔatfB, ΔatfAatfBOE, ΔatfBatfAOE. atfAOE, atfBOE és atfAOEatfBOE. Kísérleteink megerősítették hogy az AtfA az oxidatív stresszel szembeni védekezésben játszik szerepet, valamint igazoltuk, hogy az ivaros szaporodásban is kulcsfontosságú, deléciója esetén (önmagában vagy az atfB deléciójával együtt) a kleisztotéciumok képződése elmaradt. Az ivaros szaporodás és a szekunder anyagcsere között fennálló szoros kapcsolatot bizonyította az a tény, hogy az atfA deletált törzs ivaros szaporodási zavarával egyidőben a sterigmatocisztin mikotoxin szintézis leállása következett be. Az AtfB funkciójával kapcsolatban világossá vált, hogy elsősorban a hő és a nehéz fém stressz elleni védelemben játszik szerepet, valamint a konídiospórák fejlődését is szabályozza, befolyásolva a konídiumok mennyiségét. Eredményeinkből kiderült továbbá az, hogy bizonyos élettani funkciókat mindkét bZIP transzkripciós faktor szabályoz, erre láttunk példát a hőstresszt, az ivaros szaporodást, konidiospóraképzést és a sterigmatocisztin termelést vizsgáló kísérleteinknél. A kontroll és a deléciós törzsek transzkriptomjának összehasonlító analízise rámutatott az A. nidulans stresszválaszaiban elsődleges bZIP TF funkciót betöltő AtfA-val kapcsolatban arra, hogy ezen gén hiányában a micélium és konídium mintáknál egyaránt jóval nagyobb számban találtunk alul-és felülszabályozott géneket illetve, hogy az AtfB-függő gének AtfA-tól való függéssel szintén jellemezhetők voltak. A két fejlődési állapot esetében azt a következtetést tudtuk levonni, hogy a konídium mintáknál az atfA és atfB mRNS szintje jóval magasabb volt, illetve több AtfA és AtfB-függő gént tudtunk azonosítani. Az MSB-vel történő kezelés hatására a csak AtfB-függő gének száma csökkent jelentős mértékben, ami pedig a kontroll törzs MSB-kezelt micélium mintájának és a ΔatfA mutáns konídium mintájának mRNS szintjének csökkenését idézte elő. Megállapítottuk, hogy az MSB kezelt és a kezeletlen minták AtfA-függő génjei közötti átfedés a micélium mintáknál alacsony volt. A génexpressziós vizsgálattal tehát feltártuk, hogy az atfA és atfB gének sejttípus-függést mutató szabályozó szereppel jellemezhetők a vizsgált A. nidulans fonalas gomba esetén, emellett, hogy az AtfA sokkal fontosabb szerepet tölt be a szabályozási hálózat elemeként, mint az AtfB. Összességében elmondható, hogy eredményeink szerint az AtfA és AtfB között valószínűleg egy olyan interakció valósul meg, amely a stressztoleranciában, ivaros és ivartalan szaporodásban, valamint a szekunder metabolit termelésben résztvevő gének expresszióját képes szabályozni. Ezért további kutatási terveink között szerepel ezen feltételezett interakció bizonyítása. Így tervezzük a promótereken lévő AtfA és AtfB kötőhelyek genomszintű meghatározását kromatin-immunprecipitációs szekvenálással (ChIP-Seq), valamint az AtfA-AtfB heterodimer képzés igazolását bimolekuláris fluoreszcencia komplementációs (BiFC) technikával.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az iszkémia/reperfúzió indukálta károsodások pathológiai szerepe és mechanizmusai(2007) Váradi, Judit; Tósaki, Árpád; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani TanszékA szívizom iszkémiás megbetegedések az egyik leggyakoribb halálokot jelentik Magyarországon. Az iszkémia során kialakuló oxigén ellátási zavar különböző elváltozásokat eredményez. Munkánk során az ischemia/reperfúzió után bekövetkező pathológiás folyamatok mechanizmusának vizsgálatát és farmakológiai befolyásolását tűztük ki célul. Kísérleteink első részében a CO védő hatását vizsgáltuk különböző koncentrációjú exogén CO kezelés esetén. Az eredményeink azt mutatták, hogy a CO alacsony koncentrációban való jelenléte a perfúziós folyadékban védelmet nyújtott az iszkémia/reperfúzió során fellépő kedvezőtlen behatások ellen, amely az emelkedett cGMP és cAMP szöveti koncentrációkban tükröződött vissza. A cGMP szintek növekedése és az ezzel összefüggő guanilát cikláz aktivitás emelkedése is azt mutatja, hogy a CO indukálta aktivitás fokozódása alapvető fontosságú az iszkémia/reperfúzión átesett myocardium védelmében. A napjainkban kifejlesztett CO hordozó molekulák (CORM) farmakológiai eszközként képesek az endogén CO hatását kiváltani. A vizsgálandó szíveket különböző koncentrációjú CORM-3-mal kezeltük. A kezelt szívek kevésbé voltak fogékonyak az életet veszélyeztető arrhythmiákra, amelyet a VF és VT előfordulási gyakoriságának csökkenése igazol. Eredményeinkkel sikerült bizonyítani, hogy a CORM-3-ból felszabaduló CO-nak egyértelműen hatása van az alapvetően fontos ionok egyensúlyi viszonyaira, mely által a szívizom védelmét biztosítja az iszkémia/reperfúzió következtében kialakuló myocardiális elváltozásokkal szemben. Az arrhythmiák előfordulási gyakoriságának CORM-3 kezelés hatására történő csökkenését igazolta az infarktusos terület jelentős mértékű csökkenése és a poszt-iszkémiás szívfunkciók javulása. Kísérleteink harmadik részében a TG2 enzim iszkémia/reperfúzióban betöltött szerepét vizsgáltuk. Adataink egyértelműen tükrözik, hogy a nagyenergiájú foszfát tartalom fenntartása sérült az iszkémia/reperfúzió alatt mind a TG2-/- egerek, mind a vad típusnál is, amely arra enged következtetni, hogy a mitokondriális ATP termelés jelentős mértékben romlott az iszkémia/reperfúzió során. Vizsgálatainkkal kizártuk annak lehetőségét, hogy az 1b-adrenerg receptor által közvetített szignál szerepet játszana a TG2-/- szívek iszkémia iránti érzékenységének fokozódásában. A nagyenergiájú foszfáttartalom nagyobb mértékű csökkenése a TG2-/- szívek esetén bizonyítékul szolgál a TG2 enzim egy újszerű szerepére, mely szerint hozzájárul a sértetlen mitokondriális légzési funkció fenntartásához, hiánya pedig az ATP termelés folyamatának súlyos sérüléséhez vezet. ----- Cardiac ischemia is one of the most frequent causes of death in Hungary. In case of impaired oxygen supply can cause serious injuries. The aims of our studies were to investigate the pathological mechanism forming in consequence of ischemia/reperfusion and pharmacological approaches. In the first part of our experiments we examined the protective effect of CO applying different concentration CO treatment. Our results show that low concentrations of exogenous CO protect the isolated ischemic/reperfused heart and act by increasing cAMP and cGMP levels in the myocardium. The significant increase in cGMP levels related to guanylate cyclase activities in CO-treated hearts, suggests that CO-induced elevation by the guanylate cyclase-cGMP system is essential for cardioprotection. Carbon monoxide (CO) carriers have been recently developed as a pharmacological tool to simulate the effect of heme oxygenase-1-derived CO. Hearts were treated with different doses of CORM-3, which is a third generic CO releasing molecule. The results demonstrate that CO liberated from CORM-3 markedly influences the balance of important ions and, as a consequence of its effect, provides cardiac protection against tissue damage and myocardial dysfunction inflicted by ischemia-reperfusion. Indeed, hearts treated with CORM-3 were less susceptible to potentially life-threatening arrhythmias, as evidenced by the reduced incidence of VF and VT during reperfusion. The observed protection against the incidence of arrhythmias by CORM-3 was proved by a significant reduction in infarct size and improvement in post-ischemic cardiac function. In the third part of our experiments we investigated the role of TG2 enzyme in the ischemia/reperfusion. Our datas imply that in TG2-/- hearts the maintenance of the high energy-phosphate content is impaired during ischemia/reperfusion. This defect could reflect a failure in mitochondrial ATP production. We precluded the possibility that signal mediated by alpha-1b-adrenergic receptor (AR) would take in part the increasing of sensitivity regarding ischemia/reperfusion. Decreasing of high energy phosphates concentration in TG2-/- hearts provide evidence for a novel function of TG2 participating in the maintenance of the intact mitochondrial respiratory function, the absence of which leads to a serious failure in ATP production.Tétel Szabadon hozzáférhető Az iszkémiás szívizomkárosodás felépülésének elősegítése farmakológiai beavatkozásokkal(2004) Juhász, Béla; Tósaki, Árpád; Vecsernyés, Miklós; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaA szívizom IS/RE egyike a kardiális morbiditás és mortalitás általános okozóinak. A szív csökkent oxigénellátása és reperfúziója súlyos klinikai következményekkel járhat. Vizsgálataink során az iszkémia majd a reperfúzió indukálta károsodások farmakológiai befolyásolási lehetőségeit vizsgáltuk. Kísérleteink első részében az α-MSH hatását vizsgáltuk. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a 200 μg/ttkg ill. 400 μg/ttkg α-MSH előkezelés szignifikáns javulást okozott a posztiszkémiás szívfunkciókban, az infarktusos terület nagyságának visszaszorításában ill. az apoptózis gátlásában. Az α-MSH alacsonyabb koncentrációja (40 μg/ttkg) szignifikáns javulást nem okozott a posztiszkémiás károsodások megelőzésében. Az α-MSH jelentősége endogén hatása révén, egy új gyógyszerfejlesztésben nyilvánulhat meg. Kísérleteink második részében arra szerettünk volna választ kapni, hogy a PC jótékony hatásai kifejeződnek-e már előzően beteg (hiperkoleszterinémiás) szívekben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a 3XPC ill. a 4XPC szignifikáns mértékben rontotta a posztiszkémiás szívfunkciókat, az infarktusos terület nagyságának kiterjedését ill. az aritmiák előfordulásának gyakoriságát. HC-ás állatokban elmondhatjuk, hogy a PC jelensége csak az ép (egészséges) szívszövetet képes megvédeni a hosszú idejű iszkémiától. A beteg miokardium tehát nem adaptálódik a PC-hoz. Kísérleteink harmadik részében a SSZK hatásait vizsgáltuk. A 100 mg/ttkg ill. a 200 mg/ttkg SSZK kedvezően befolyásolta a posztiszkémiás szívfunkciókat, csökkentette az infarktusos terület nagyságát, csökkentette a szívben mérhető MDA koncentrációt. A SSZK „scavanger” aktivitásának bizonyítására in vitro kísérleteinkben a nagyobb dózisok alkalmazása szignifikáns mértékben csökkentette a szuperoxid-anion és a hidroxil szabadgyök képződését ill. maradékmennyiségét. Az 50 mg/ttkg SSZK szignifikáns eltéréseket nem okozott a kontroll csoporthoz képest. A SSZK vizsgálati eredményei egyértelműbb választ adnak a „Francia-paradox” kérdésének megértése ill. ebben az esetben is fennállhat az új gyógyhatású készítmény fejlesztésének a lehetősége.Tétel Szabadon hozzáférhető Az oxidatív stressz indukálta gének szerepe és jelentősége a miokardiális iszkémia/reperfúzió során(2004) Turóczi, Tibor; Tósaki, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Gyógyszertudományok doktori iskolaAz iszkémia/reperfúzió mindennapos problémát jelent szívsebészeti illetve trombolitikus eljárások során, amikor a hosszabb iszkémiás peridust követő hirtelen perfúzió okozta energia-felszabadulás szabadgyök-képződést és súlyos vezetési zavarok kialakulását eredményezi. Ezért lényeges a folyamat lépésinek ismerete, ami hasznos lehet a gyógyszeres terápia megtervezésében és végrehajtásában. A disszertáció három fő részben foglalkozik a szabadgyök indukálta kardiális károsodások jelenségével. Az első részben a HFE génmutáció és a vasterápia közötti összefüggés fontosságát vizsgáltuk, különös tekintettel a szabadgyök képződés folyamatára. Megállapítottuk, hogy a diéta vastartalma szoros korrelációt mutat az iszkémia/reperfúzió indukálta kardiális károsodások mértékével, amit az infarktusos terület nagysága és az apoptótikus sejtek számának emelkedése és a kontraktilis funkciók gyengülése kísér. Az antioxidáns enzimstátusz vizsgálata rámutatott arra, hogy ezek aktivitása lecsökkent a HFE KO egerek szívében a vasterápia következtében. Vizsgálva a nem heme-hez kötött Fe2+ depozicióját, igen magasnak találtuk az HFE KO egerek szívszövetében, alátámasztva a fent említett hipotézist. A második fejezet a Trx redox protein protektív hatásával foglalkozik. Transzgenikus egerek felhasználásával bizonyítottuk, hogy a Trx hatékony volt az iszkémia/reperfúzió indukálta celluláris károsodás kivédésében, melyet a csökkent nagyságú infarktusos terület, mérséklődött apoptótikus sejtelhalás, javult posztiszkémiás funkciók egyértelműen bizonyítanak. A Trx expressziója CDDP-vel történő előkezeléssel gátolható volt, amely az általa okozott előnyös hatásokat megszüntette patkányszíven végzett kísérletekben. A dolgozat harmadik része a STAT5A és STAT6 szignáltranszdukciós proteinek prekondicióban betöltött szerepét vizsgálta. Eredményeink azt mutatják, hogy a STAT5A rendelkezik meghatározó szereppel az iszkémiás prekondicióban, amely valójában Src tyrozin és Jak2 kináz révén valósul meg. Foszforiláz inhibitorok alkalmazása bebizonyította, hogy mind az Src illetve Jak2 indukálta STAT5A aktiváció gátolható, melyet a prekondiciós védőhatásának elmaradása kísér. STAT5A KO egerek megnövekedett infarktusos területet, és emelkedett apoptótikus sejtszámot mutattak. STAT6 KO egerekkel történő kísérletekben a STAT6 protein prekondicióban foszforilálódott, azonban ennek háttere ismeretlen volt. A dolgozat negyedik része hemoxigenáz enzim, valamint mitokondriális citokróm oxidáz és ATPáz ventrikuláris fibrilláció elleni hatékonyságát igyekezett feltárni. A mitokondriális enzimek (COXBIII, ATPáz 6) protektív sajátosságainak vizsgálata azokat a tényeket erősítheti meg, hogy az oxidatív foszforilációs kaszkád számos tagja anti-arrhythmogén tulajdonsággal rendelkezik, mely farmakológiai befolyásolása előnyös lehet a diabetogén szívekben gyakran előforduló kamrai fibrillációkkal szemben. Az iszkémia/reperfúzió útján történő kísérleteink során a HO-I KO. szívek érzékenyebben reagáltak az iszkémia/reperfúzióra, amit posztiszkémiás szívfunkciók rosszabbodása jellemzett, valamint reperfúzió során, minden esetben fibrilláltak. Ezek az eredmények bizonyíthatják azokat a teóriákat, hogy a hemoxigenáz-1-nek fontos szerepe van a miokardium fiziológiájának megtartásában, vagy helyreállításában az által, hogy megvédi a szívizmot az iszkémia/reperfúzió indukálta károsodásoktól. Eredményeink azt mutatják, hogy bizonyos gének fontos szerepet töltenek be az iszkémia/reperfúzió indukálta celluláris károsodások elhárításában, illetve a prekondicióban, mint védekezési mechanizmus létrejöttében. A gének gyakorlati felhasználását és génterápiás alkalmazását azonban jelen tudományos ismereteink még nem teszik lehetővé.