Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

  • Mikrobiológia
    (programvezető: Dr. Gergely Lajos)
  • Farmakológia
    (programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Bágyi, Kinga Ágnes"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A patogén orális flóra szerepe a posztoperatív pneumónia kialakulásában idegsebészeti betegekben
    Bágyi, Kinga Ágnes; Szabó, Judit; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar --
    Az bakteriális pneumónia az egyik leggyakoribb felnőttkori fertőző betegség, mely statisztikai adatok alapján morbiditás és mortalitás tekintetében is élen jár. Nem véletlen tehát, hogy az invazív terápiás beavatkozások során rutinszerűvé vált a profilaktikus antibiotikumok használata. Sebészi kezelések kapcsán leginkább a cefalosporinok terjedtek el, melyek azonban a posztoperatív pneumóniák kezelésében is komoly szereppel bírnak. Vizsgálataink során a preoperatívan, profilaktikus célból adott cefazolin, cefuroxim és cefamandol posztoperatív pneumónia szempontjából nagy jelentőségű szájüregi baktériumflórával szembeni hatékonyságát elemeztük a pneumóniát tekintve magas rizikójú populációt képviselő idegsebészeti betegek körében. Emellett vizsgáltuk a cefuroxim, cefamandol, ceftriaxon, ceftazidim és cefepim hörgőváladékból kitenyészett baktériumokra vonatkozó hatékonyságát nozokomiális purulens bronchopneumónia esetében. A cefazolin, cefuroxim és cefamandol a nyálban kifejezetten alacsony koncentrációt ért el, amely a kitenyészett baktériumok döntő többségére számottevő hatással nincs, így a patogén orális flóra posztoperatív pneumóniát előidéző szerepét illetően preventív hatásukat eredményeink nem igazolták. A purulens bronchopneumónia esetében a tenyésztés alapján választott antibiotikumos kezelés nem hozza meg mindig kellő időben a várt javulást. Eredményeink alapján ennek egyik fő oka az antibiotikum hörgőváladékba történő igen kismértékű penetrációjában keresendő. Egyedül a ceftriaxon koncentrációja (1.4±1.2 mg/l) haladta meg a hörgőváladékban a legalacsonyabb, kimutatható koncentrációs értéket (0.5 mg/l), míg a cefuroxim, cefamandol, ceftazidim és cefepim koncentrációja ez alatt maradt. Megfigyeléseink alapján az posztoperatív pneumónia szempontjából magas rizikójú betegcsoportokban a preoperatív lokális orális antiszeptikumok alkalmazásának lehetősége merül fel, míg purulens bronchopneumóniában a célzott antibiotikum terápia kiegészítéseként az expektorálást elősegítő ápolási technikák jelentősége látszik felértékelődni. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben az egymást súlyosbító és időben parallel lefutású betegségek együttes, komplex és individuális kezelési terve jelenthesse a korszerű betegellátás alapját, melynek megvalósítása magas rizikójú betegcsoportokban elsősorban a klinikai centrumok felelősségteljes feladata lehet. ----- Bacterial bronchopneumonia is one of the most common infectious diseases in adults, with a well-known high morbidity and mortality, especially in old patients. Administration of cephalosporins to patients as prophylaxis for high-risk surgical procedures at the time of induction of general anaesthesia is routinely done in many institutes and they are also often choosen for the therapy of nosocomial bronchopneumonia. In the present study, the efficacy of pre-operative cephalosporin prophylaxis in controlling the growth of pathogenic oral flora in patients undergoing neurosurgical procedures was investigated and the effectiveness of the applied antibiotic therapy in the sputum in case of postoperative pneumonia was also determined. Unfortunately, the concentrations of every cephalosporin tested was very low in the saliva; cefazolin, cefuroxime, and cefamandole did not reach the MIC values of the majority of the bacteria, and therefore had only a very moderate effect on the oral flora, and thus the potential prevention of postoperative pneumonia. The level of cefalosporins used for the therapy of purulent bronchopneumonia in serum corresponded to the reported results in the literature, but only the mean concentration of ceftriaxone exceeded the 0.5 mg/l detectability level in the sputum while cefuroxime, cefamandole, ceftazidime and cefepime remained under this level. Furthermore, the mean concentration of every investigated antibiotics did not reach the MIC values of the bacteria isolated from the purulent bronchial secretion. Based on our observations in high risk patiens the completion of prophylactic cephalosporins with supplementary local antiseptic drugs for reduction the pathogen oral bacterias in the saliva can be suggested. In case of purulent bronchopneumonia, the low penetration rate of the investigated cephalosporins into the sputum does not ensure an appropriate drug concentration for elimination the pathogen bacteria, so the role of expectorant physiotherapeutical technics in treating pneumonia seem to be revaluated. In summary, in high risk patients - such as older people, presence of multiple serious diseases or possibility of oncoming deterioted level of consciousness - decrease of pathogen oral flora by preoperative dental treatment and use of oral antiseptic pills or solutions would be expedient.