Kerpely Kálmán Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2300

Mezőgazdaságtudományi Kar

Kerpely Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Holb Imre)

Agrártudományi doktori tanács

D53

tudományág:
- növénytermesztési- és kertészeti tudományok

Doktori programok:

  • Kertészeti tudományok
    (programvezető: Dr. Holb Imre)
  • Növénytermesztési tudományok
    (programvezető: Dr. Pepó Péter)
  • Növényi termékek élelmiszerbiztonsági és -minőségi értékelése
    (programvezető: Dr. Kovács Béla)

Böngészés

Kerpely Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Balogh, Imre"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Pénzügyi válságkezelés, bankrehabilitáció és a problémás hitelek rendezése: Magyar és Szlovén megoldások regionális és európai kontextusban
    Balogh, Imre; Borbély, Attila; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
    A 2007-ben kezdődött, és számos elemében a mai napig kiható globális pénzügyi válság felkészületlenül érte a piaci szereplőket és a szabályozó hatóságokat egyaránt. A hagyományos eszköztár elégtelennek bizonyult a válság kezelésére. Az innovatív megoldásokkal kialakított új eszköz- és intézményrendszer folyamatosan fejlődött az egymást sorozatosan és időbeli eltolódással követő nemzeti válságok specifikumaira reagálva, egymással kölcsönhatásban, és mára egy három pillérű koherens rendszerré állt össze, melyek: a monetáris eszközrendszer válságkezelési elemei, az elsődleges védelmi vonalat jelentő tőke- és likviditás-szabályozás és a gyors védelmi beavatkozásokat ténylegesen lehetővé tevő bankszabályozási/rehabilitációs intézmény-rendszer. A három válságkezelési pillér mindegyikének együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy egy pénzügyi nehézségekkel küzdő ország sikeresen tudjon kilábalni válságából. Értekezésemben a fentiekben elemzett fejlődéstörténet kontextusába helyezve a pénzügyi válságkezelés tapasztalatainak, az új EU irányelveknek és szabályozásnak a szlovéniai “kísérleti laboratóriumban” megtörtént részleges megvalósítását veszem kritikai elemzés alá. A bankrehabilitációs intézkedések stabilizálták a bankrendszert és hozzájárultak a gazdasági növekedés beindulásához, de önmagukban, a mélyreható vállalati reorganizáció és tőkebeáramlás nagybani elmaradása miatt nem bizonyultak elégségesnek a hitelezés újbóli megélénkülésének beindításához. A dolgozatban bemutatom (részben már meg is valósult illetve megvalósítás alatt álló) javaslataimat a szlovéniai bankrehabilitációs és a problémás eszközkezelési rendszer működési hiányosságainak korrekciójára és a hiányzó elemek, intézmények pótlására. Általános következtetésként levonható, hogy működő intézmények bázisán létrehozott, többpólusú, többcsatornás, az állami források és magántőke kombinációján alapuló eszköz- és intézményrendszer a leghatékonyabb megoldás. Megfogalmazom továbbá a tanulságokat a válságkezelés humán oldalának fontosságával és a magyarországi jogi környezetbe már átültetett szabályozással és kiépítés alatt levő intézményrendszerrel kapcsolatban. A válság szélsőségesen polarizálta a banki teljesítményeket Magyarországon és Szlovéniában egyaránt, a profitabilitásukat végig megőrző, a fellendülés időszakában is kiegyensúlyozott vonalvezetésű intézmények és a túlzott korábbi kockázatvállalások, elkésett alkalmazkodás miatt súlyos veszteségeket fölhalmozó pénzintézetek között. A különbségek döntően a társaságirányítás és a tulajdonosi kontroll érvényesítésének módjára és szorosságára, és az ezek által meghatározott keretek között folytatott vezetői tevékenységre vezethetők vissza. A Magyarország számára levonható legfőbb tanulságok dióhéjban: hazai tulajdonú bankok válság idején, megfelelő felügyeleti ellenőrzés, prudens kockázatkezelési gyakorlat és társaságirányítás híján komoly terhet jelenthetnek a költségvetés számára; a hitelezés beindulását elő lehet és kell segíteni a problémás hitelek piaci alapú transzferjével; tőkehiányos gazdaság csak stabil mikroszférával, a belső és külső tőke jelenlétével lehet versenyképes. Összegezve, az országspecifikus eszközrendszer kialakítása döntően meghatározza a válságkezelés hatékonyságát, főszerepet kap a prevencióban, és ezen keresztül nagymértékben befolyásolja a fenntartható gazdasági fejlődés esélyeit. Ez a közvetlen kapcsolat adja a téma fontosságát és aktualitását, és a dolgozatomban foglalt javaslatok támpontot adnak a még hátralevő feladatok elméleti megalapozásához és gyakorlati megvalósításához.