Kerpely Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Mezőgazdaságtudományi Kar
Kerpely Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Holb Imre)
Agrártudományi doktori tanács
D53
tudományág:
- növénytermesztési- és kertészeti tudományok
Doktori programok:
- Kertészeti tudományok
(programvezető: Dr. Holb Imre) - Növénytermesztési tudományok
(programvezető: Dr. Pepó Péter) - Növényi termékek élelmiszerbiztonsági és -minőségi értékelése
(programvezető: Dr. Kovács Béla)
Böngészés
Kerpely Kálmán Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 190)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Víziközmű hálózatok energia-felhasználásának csökkentéseZsabokorszky, Ferenc; Sinóros-Szabó, Botond; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarAz elektromos energia ma már a mindennapi életben egyre inkább előtérbe kerülő erőforrás, mind az ellátottsági szintje, mind környezeti hatása, illetve termelést és komfortot szolgáltató összefüggése szempontjából. Ma már egyre inkább napi aktualitássá válik a környezet és az energia kapcsolata, és ez a tendencia a lakosság és az ipar ellátását végző vízi közmű szolgáltatók körében is előtérbe kerül. Minden jel arra enged következtetni, hogy az energetika a jelen kor technikai és társadalmi tevékenységét leginkább befolyásoló termelői és szolgáltatási forrás, szoros összefüggésben a környezetvédelemmel és a gazdasággal. A viziközmű társaságok üzemelési költségeinek jelentős részét képezi a villamos energiafogyasztás. Ennek nagy része, a cégek jellegéből fakadóan, a szivattyúzás során felhasznált energia, így kiemelten kell kezelni az áram beszerzésének és használatának folyamatát. A gazdaságos szivattyú üzemeltetéshez több lépcsőfokon keresztül juthatunk el. Az első mérföldkő a szivattyú beszerzésnél kezdődik. Új létesítmények beruházásánál van a legkedvezőbb alkalmunk, hogy az igényeinket legjobban kielégítő szivattyút építsünk be. A szivattyúk méretezéséhez a megfelelő szivattyú kiválasztásához ma már könnyen hozzáférhető szoftvereket kínálnak szivattyúgyártó cégek. A szivattyú kiválasztása után eljutunk a motorhajtások és a szabályozásához. Ma már elérhető áron kaphatók korszerű frekvenciaváltók, melyek segítségével fokozatmentes fordulatszám szabályozás érhető el, mely segítségével állandó nyomást, vízszállítást alakíthatunk ki a rendszerben, mindezt alacsony energiafelhasználással (elsősorban ez utóbbi miatt kerülendők az egyéb szabályozási módok, mint pl. a fojtás, megkerülő vezetékek). A fordulatszám szabályozás az energiaköltségeken túl a karbantartási költségekre is jótékony hatással van, hiszen védi kutunkat és a hálózati elemeket is a lassú indítás-leállás segítségével. A hazai vízellátó rendszereket, a szennyvíz átemelőket korábban nagyobb kapacitásra méretezték, ugyanakkor az elmúlt 25 év jellemzője a vízfogyasztás drasztikus csökkenése és ennek következtében a kapacitások kihasználásának romlása. A vizsgálat során új megközelítést alkalmaztunk, amely a vízmozgatás teljes folyamatát vizsgálja, a kutakat a tározókig, az ellátási és a tisztítási technológiai, valamint a hálózati szivattyúkat. A működésük során az energiafelhasználás szempontjából kell elemezni, a szivattyúkat és azok optimális működését meghatározni. Az értekezés célkitűzése a rendelkezésre álló energiafelhasználási optimalizációs algoritmus adaptálásával alkalmazásával vizsgálatok és mérések végzése a magyar vízi közmű szolgáltatóknál az üzemelés energia hatékonyságának vizsgálata céljából kWh/m3 mérőszámmal jellemezve A mérések alapján meghatározni a potenciális megtakarítási mértékét: kWh-ban és a hosszú távon a megtakarítható működési költséget, CO2 kibocsátást. További célként tűztük ki a vizsgálatok eredményeképpen feltárt potenciális megtakarítás elérhetőségének ellenőrzése egy vízműnél és a vizsgálatok tapasztalatainak értékelését annak érdekében, hogy a további vizsgálatok és hatékonyságát növeljük. A kutatás során elsőként alkalmaztuk a mobil eszközökkel történő on-line szivattyú teszt vizsgálati módszert Magyarországon. Több szász méréssel és annak kiértékelésével úttörő vizsgálatokat végeztünk három hazai viziközmű szolgáltatónál az energia megtakarítási lehetőségeinek feltárására 2010. márciusában. Az elérhető megtakarítás 740.000 kWh/év, átlagosan 21%-ra adódott. 30 Ft/kWh áramdíjjal számítva 22 200 000 Forintnak felel meg. Ebben a tanulmányban olyan szivattyú alkalmazás típusok mérését mutatom be melyek jellemzőek vízellátás és a szennyvíz szivattyúzásnál. Részletesen elemezve a mérés módját és a megtakarítási potenciál feltárását. Az egyes mérések jelentős szórást mutattak nem volt ritka a 35 %-os potenciál. A mérések alapján válik tervezhetővé az elérhető energia megtakarítás valamint az elérhető CO2 kibocsátás megtakarítás. A feltárt potenciális megtakarítás elérhetőségének ellenőrzésére kísérleti alkalmazást valósítottunk meg egy vízműnél. A gyakorlat igazolta az előzetes mérések pontosságát és a vizsgálati módszer alkalmazhatóságát. A minta alkalmazás során sikerült elérni a tervezett megtakarítást és túlteljesíteni, a Dombóvári vízműben 2011-2012. években meghaladta a havi 30 000 kWh értéket. Három éves időszakban lehetőségünk volt értékelni az alkalmazás gyakorlati tapasztalatait is üzemelés közben. Ezek közül is kiemelem, hogy a szivattyúk energia állapotának on-line megjelenítésének alkalmazásával lehetőség nyílik a hatékonyság közvetlen megfigyelésére, ellenőrzésére, motivációs eszköz lehet a menedzsment részére folyamatos energia hatékonysági beavatkozások megvalósítására. Az energiahatékonyság javítását egy több lépcsőben megvalósuló innovatív tevékenységgel jellemezhetünk egy viziközmű szolgáltatóknál. A folyamatba be kell vonni a menedzsmenten kívül a megvalósításban közreműködő üzemvezetőket, villanyszerelőket, karbantartókat, diszpécsereket. A folyamat jellemzője, hogy az innovatív szemlélet a megvalósítás során fokozatosan teljesedik ki. A folyamat során a hatékonyság egyre javul. Az eredmény egy hatékony, energiatakarékos, kisebb költségigényű üzemeltetés, ami a jövő rezsi csökkentésének az alapja lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Pénzügyi válságkezelés, bankrehabilitáció és a problémás hitelek rendezése: Magyar és Szlovén megoldások regionális és európai kontextusbanBalogh, Imre; Borbély, Attila; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarA 2007-ben kezdődött, és számos elemében a mai napig kiható globális pénzügyi válság felkészületlenül érte a piaci szereplőket és a szabályozó hatóságokat egyaránt. A hagyományos eszköztár elégtelennek bizonyult a válság kezelésére. Az innovatív megoldásokkal kialakított új eszköz- és intézményrendszer folyamatosan fejlődött az egymást sorozatosan és időbeli eltolódással követő nemzeti válságok specifikumaira reagálva, egymással kölcsönhatásban, és mára egy három pillérű koherens rendszerré állt össze, melyek: a monetáris eszközrendszer válságkezelési elemei, az elsődleges védelmi vonalat jelentő tőke- és likviditás-szabályozás és a gyors védelmi beavatkozásokat ténylegesen lehetővé tevő bankszabályozási/rehabilitációs intézmény-rendszer. A három válságkezelési pillér mindegyikének együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy egy pénzügyi nehézségekkel küzdő ország sikeresen tudjon kilábalni válságából. Értekezésemben a fentiekben elemzett fejlődéstörténet kontextusába helyezve a pénzügyi válságkezelés tapasztalatainak, az új EU irányelveknek és szabályozásnak a szlovéniai “kísérleti laboratóriumban” megtörtént részleges megvalósítását veszem kritikai elemzés alá. A bankrehabilitációs intézkedések stabilizálták a bankrendszert és hozzájárultak a gazdasági növekedés beindulásához, de önmagukban, a mélyreható vállalati reorganizáció és tőkebeáramlás nagybani elmaradása miatt nem bizonyultak elégségesnek a hitelezés újbóli megélénkülésének beindításához. A dolgozatban bemutatom (részben már meg is valósult illetve megvalósítás alatt álló) javaslataimat a szlovéniai bankrehabilitációs és a problémás eszközkezelési rendszer működési hiányosságainak korrekciójára és a hiányzó elemek, intézmények pótlására. Általános következtetésként levonható, hogy működő intézmények bázisán létrehozott, többpólusú, többcsatornás, az állami források és magántőke kombinációján alapuló eszköz- és intézményrendszer a leghatékonyabb megoldás. Megfogalmazom továbbá a tanulságokat a válságkezelés humán oldalának fontosságával és a magyarországi jogi környezetbe már átültetett szabályozással és kiépítés alatt levő intézményrendszerrel kapcsolatban. A válság szélsőségesen polarizálta a banki teljesítményeket Magyarországon és Szlovéniában egyaránt, a profitabilitásukat végig megőrző, a fellendülés időszakában is kiegyensúlyozott vonalvezetésű intézmények és a túlzott korábbi kockázatvállalások, elkésett alkalmazkodás miatt súlyos veszteségeket fölhalmozó pénzintézetek között. A különbségek döntően a társaságirányítás és a tulajdonosi kontroll érvényesítésének módjára és szorosságára, és az ezek által meghatározott keretek között folytatott vezetői tevékenységre vezethetők vissza. A Magyarország számára levonható legfőbb tanulságok dióhéjban: hazai tulajdonú bankok válság idején, megfelelő felügyeleti ellenőrzés, prudens kockázatkezelési gyakorlat és társaságirányítás híján komoly terhet jelenthetnek a költségvetés számára; a hitelezés beindulását elő lehet és kell segíteni a problémás hitelek piaci alapú transzferjével; tőkehiányos gazdaság csak stabil mikroszférával, a belső és külső tőke jelenlétével lehet versenyképes. Összegezve, az országspecifikus eszközrendszer kialakítása döntően meghatározza a válságkezelés hatékonyságát, főszerepet kap a prevencióban, és ezen keresztül nagymértékben befolyásolja a fenntartható gazdasági fejlődés esélyeit. Ez a közvetlen kapcsolat adja a téma fontosságát és aktualitását, és a dolgozatomban foglalt javaslatok támpontot adnak a még hátralevő feladatok elméleti megalapozásához és gyakorlati megvalósításához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Csonthéjas gyümölcsök antioxidáns kapacitásának és a meggy polifenol-mintázatának vizsgálataPapp, Nóra; Szabó, Zoltán; Hegedűs, Attila; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarMagyarországon a nemesítők munkájának köszönhetően számos csonthéjas gyümölcsfajta áll a termesztők rendelkezésére, melyek mellett a vadon növő genotípusok, elfeledett tájfajták is bővítik a rendelkezésre álló fajtaszortimentet. Ezek megismerése, felkutatása kulcskérdés lehet a jövőre nézve, hiszen a különleges, egészségmegőrzésben növekvő szerephez jutó, gyümölcsalapú készítményekre egyre nagyobb az igény. Munkánkkal az ilyen gyümölcsalapú készítmények előállításához szükséges előzetes felméréseket kívántuk elvégezni. Munkánk során a csonthéjas gyümölcsök jellemzéséhez különböző spektrofotometriás és fotokemilumineszcenciás in vitro antioxidáns kapacitást mérő módszereket használtunk. A meggy polifenol-mintázatának vizsgálatához repülési idő elvén működő tömegspektrométert használtunk forrásban történő fragmentációval. Az in vitro antioxidáns kapacitással rendelkező polifenolok vizsgálatához egy on-line HPLC-DAD- ABTS•+ módszert alkalmaztunk. A korábban megismert kutatási eredményekhez hasonlóan elmondható, hogy a magyarországi termőhelyek közötti különbségek nem befolyásolták szignifikánsan a gyümölcsök antioxidáns kapacitását. Ugyanez mondható el az évjárat hatásáról is, bár tapasztaltunk kisebb eltéréseket a vizsgált termőhelyek és évek között. A csonthéjas gyümölcsök antioxidáns kapacitását döntő mértékben a genotípus határozza meg. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a bioaktív komponensekben gazdag, gyümölcsalapú termékek gyártásához elengedhetetlen nemcsak a faj, de a fajta/genotípus minél körültekintőbb megválasztása is. Igazoltuk, hogy a meggy in vitro antioxidáns kapacitásáért klorogénsav-, procianidin-, kvercetin-, kempferol-, izoramnetin- és cianidin-származékok tehetők felelőssé. A meggyfajták között figyelemre méltó különbségeket találtunk azok polifenol-mintázatában. Összesen öt kvercetin-, egy izoramnetin-, négy genisztein-, négy cianidin- és egy kempferol-glikozidot feltételesen azonosítottunk, melyek közül a rutin, a genisztin, genisztein és a cianidin-3-glükozid azonosítását sztenderd segítségével is megerősítettük. Ezeken túlmenően klorogénsav-, kumarinsav- és flavan-3-ol-származékokat azonosítottunk feltételesen a vizsgált fajtákban. Thanks to the breeder efforts several cultivars are available; and wild genotypes and almost forgotten landraces further broaden the choice. In my opinion, finding and recognizing them will be a key factor, as there is a growing demand for special fruit-based products with increased health effects. During our work we intended to perform preliminary studies necessary for the development of such fruit-based products. For the characterization of stone fruits different spectrophotometric and photochemiluminescence based methods were used. For the measurement of sour cherries time of flight mass spectrometer with ion-source fragmentation was applied. For the examination of polyphenols with in vitro antioxidant capacity an on-line HPLC-DAD- ABTS•+ method was used. Though small differences were observed between production sites of Hungary and seasons, they do not have significant effect on the antioxidant capacity of fruits, as reported before. The same was found in case of the seasons, although little differences were experienced between different production sites and seasons. The antioxidant capacity of stone fruits is mainly determined by the genotype. Based on our results it can be concluded that the production of fruit-based products rich in bioactive compounds must be based on a proper choice of cultivars/genotypes. We demonstrated that chlorogenic acid- , procyanidin-, quercetin- , kaempferol-, isorhamnetin- and cyanidin-derivatives are responsible for the in vitro antioxidant capacity of sour cherry genotypes. Significant differences were found among sour cherry cultivars regarding their polyphenolic composition. Totally five quercetin-, one isorhamnetin-, four genistein-, four cyanidin- and one kaempferol-glicoside were tentatively identified. Four of them were confirmed by standards, namely the rutin, genistin, genistein and the cyanidin-3-O-glucoside. Furthermore, chlorogenic acid, coumaric acid and flavan-3-ol derivatives were tentatively identified.Tétel Szabadon hozzáférhető Természetközeli erdőgazdálkodás lehetőségei a szatmár-beregi sík erdeibenSzalacsi, Árpád; Király, Gergely; Veres, Szilvia; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési IntézetAz erdő életébe csak oly módon lehet ideálisan beavatkozni, hogy annak épségét, működőképességét az ne zavarja. Ezt csak folyamatos erdőborítás mellett, a természetes erdőciklusok utánzásával lehet elérni. A dolgozatom célja volt az eddigi hagyományos, vágásos szemléletű, fatermesztés orientált erdőgazdálkodásunkhoz képest egy új típusú sokrétűbb tudásanyagot igénylő síkvidéken alkalmazandó lékvágásos felújítási módszer ismertetése, alkalmazhatóságának vizsgálata. Botanikai és ökofiziológiai módszerek segítségével teljesítettem célkitűzéseimet. A módszer helyességét alátámasztó ökofiziológiai paramétereket értékeltem, jellemeztem a felújítás által érintett két újulat alkotó fafaj ökofiziológiai plaszticitását. A síkvidéki kocsányos tölgy erdőállományok felújítási módszereinek kidolgozásában és finomításában, a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek megalapozása terén fontos, hogy a létrejövő erdőnek megfelelő vertikális tagozódással kell rendelkeznie, a felújítás idejének elnyújtásával változatos korosztályú erdő jön létre. A technológia kidolgozásakor figyelembe kell venni a meghatározó fafajok élettani tulajdonságait, valamint azok ökológiai paraméterekkel szembeni érzékenységére. Mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások elsősorban erdészeti központúak, illetve az eltérő erdészeti kezeléseknek az erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását vizsgálták. A vizsgált kutatási területek a Felső-Tisza vidék középtájban, a Szatmári és a Beregi síkon helyezkednek el. Az erdészeti táj besorolás szerint a Nagyalföld erdészeti tájcsoport Szatmár-Beregi síkság táján találhatók. A vizsgálatokra a Szatmár-beregi-sík erdészeti tájban, a Gelénes és Vámosatya települések között elhelyezkedő Bockerek-erdő erdőrészleteiben került sor: különböző méretű lékekben és az erdőbelsőben. A táj éghajlata átmeneti jellegű, a mérsékelten meleg és a mérsékelten hűvös éghajlati öv határán fekszik. Egyrészt az Alföld kontinentális klímája, másrészt a Kárpátok montán klímája mutat jól észrevehető hatást. Ökofiziológiai vizsgálatokban két eltérő időjárási viszonyú évet hasonlítottunk össze. A vizsgált botanikai és ökofiziológiai paraméterek alapján is igazolható a tölgy magasabb fényintenzitáshoz való alkalmazkodó képessége. A nem-fotokémiai kioltó folyamatok nagyobb aránya révén akklimatizációs képessége meghaladja a gyertyánét, síkvidéki körülmények között is kiválóan alkalmazható eredeiben a lékvágásos erdőgazdálkodás. Tapasztalataink szerint a lékeket minimum 1500 m2, vagy ettől valamivel nagyobbra kell méretezni. Az első lékek megnyitásakor botanikai és ökofiziológiai vizsgálataink alapján arra a megállapításokra jutottunk, hogy a léket ÉK DNY felé kell tájolni, az optimális lékméret 0,15 - 0,3 ha, melynek nem feltétlenül a kör alakzat a legmegfelelőbb, ami a csemeték legnagyobb számú megmaradását biztosítja. A növénytani felvételezések eredményeire alapozva a kör helyett javasolt az elnyújtott ellipszis, szem alakzat. Az eredmények szerint a megnyitott lékek DNY-i részein, a tavasszal, nagy tőszámmal megjelent az újulat, de a nyár végére már nem volt ott. A lék nyitással egyszerre a D-DNY-i szélen a léket övező állományból egy keskeny sávban a második lombkorona és cserjeszint kivágásával fényt kell ereszteni a lékbe a legjobb eredmény elérése érdekében.Tétel Szabadon hozzáférhető Energetikai hatékonysági elemzések a szarvasmarha telepek technológiájábanCsatári, Nándor; Harsányi, Endre; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési IntézetA kutatásom során tejelő tehenészeteket kerestem fel Hajdú-Bihar megyében, az adatokat a telepek bejárásával, módszeres megfigyelés alapján, illetőleg a telepvezetőkkel folytatott interjú alkalmával adatfelvételi lap kitöltése révén gyűjtöttem. Az üzemméret szempontjából az 50 tehén feletti telepeket vizsgáltam. Az interjúk során feltett kérdések az alábbi témakörökbe sorolhatók: termelési adatok, humán erőforrás, energiafelhasználás, telepi technológia, energiatakarékos műszaki megoldások, megújuló energia használat, beruházási pályázatok. Az adatfelvételezés reprezentativitásának vizsgálatát a KSH, ÁT Kft, HfTE adatai alapján végeztem. Az értekezésben szereplő 20 tehenészet a Hajdú-Bihar megyei termelés ellenőrzött tejelő tehénlétszám 60%-át, a Hajdú-Bihar megyei holstein-fríz tehenek összes laktációs tejtermelésének 64%-át adta. A 2014-2016 évek közötti, Hajdú-Bihar megyei istálló átlag rangsorokban szereplő legjobb 20 tehenészetből 14 telep került bele az adatgyűjtésbe. A tehenészetekben 30 db technológiai elem elterjedtségét vizsgáltam, melyek az alábbi kategóriákra oszlottak: fejési technológia, istálló technológia, takarmányozási technológia, IT megoldások, telepi általános technológia. Az üzemeket az összehasonlítás miatt a tehénlétszám alapján 3 klaszterbe soroltam: 1. klaszter 400 db alatt, 2. klaszter 401-600 db közötti, 3. klaszter 601 db fölött. A telepek korszerűségét a 30 technológiai elem alapján 3 tényezőre nézve vizsgáltam: a tejtermelés növelésére, a munka hatékonyságára és az energiafelhasználás csökkentésére kifejtett hatás szerint. Az egyes telepek korszerűséget a 30 technológiai elemhez adott 0-5 közötti súlyok és a technológiai elemek elterjedésének (0-1 azaz 0-100%) szorzatösszege adta. Az így kapott 3 technológia pontszámot az alábbi mutatókkal hasonlítottam össze, keresve a statisztikai összefüggést: tejtermelési technológiai pontszám – laktációs tejtermelés munkahatékonyság technológiai pontszám – 1 dolgozóra jutó tehénlétszám energiatakarékosság technológiai pontszám – 1 liter tejre jutó energia költség telepi tehénlétszám – összesített korszerűségi mutatóTétel Szabadon hozzáférhető A felsőoktatási intézmények regionális beágyazottsága az Észak-Magyarországi régióbanLőrincz, Mónika; Köpeczi-Bócz, Tamás; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarA disszertáció egyik célkitűzése annak bemutatása volt, hogy a gazdasági és regionális versenyképességi tényezők két jelentőségteljes pillére, az ágazati szerkezet és a felsőoktatás fejlesztési direktívái Magyarország 19. és 20. századi gazdasági integrációs korszakaiban miként és milyen tényezők hatására formálódtak. Ennek mentén támasztottuk alá, hogy a prekapitalista, az autarkia, illetőleg a piacgazdaság viszonyai között milyen volt a korreláció jellege a nemzetgazdasági ágak és a felsőoktatás funkciói között, továbbá egy-egy érában hogyan differenciálódtak ezeknek a tényezőknek a tér és idő-specifikus jellemzői. Célunk volt annak áttekintése és vizsgálata is, hogy az integrációs periódusok attribútumai milyen szerepet játszottak a területi diszparitások kialakulásában és elmélyülésében, hiszen nem hagyhattuk figyelmen kívül azokat a folyamatokat, melyek a jelenkori stádium kialakulásában szerepet játszottak. A disszertáció célkitűzései között szerepelt, hogy az európai és a hazai regionális politika aspektusából megvizsgáljuk az ágazati feltételrendszert, az ágazati kapcsolatok jellegét és preferált irányvonalait és rámutassunk – a szektorális jellegzetességekből kifolyólag kialakult – munkaerő-piaci diszkrepancia okaira. A disszertáció további célkitűzése volt a nemzetgazdasági ágazatok és a felsőoktatás területi dimenzióinak az áttekintése, a területi leszakadás és a halmozottan hátrányos ismertetőjegyek bemutatása az Észak-magyarországi régió történelmi előzményein, társadalmi és gazdasági folyamatain keresztül. Részben a regionális beágyazottságra fókuszálva, empirikus vizsgálatok segítségével elvégeztük a K+F+I feltételrendszer egyetemi és vállalati aspektusainak helyzetértékelését. Az empirikus vizsgálatok eredményeire támaszkodva újszerű javaslatokat fogalmaztunk meg. Az empirikus vizsgálatok alapján, kísérletet tettük a székhely szerinti (regionális) beágyazottság és a tevékenységi hatókör szerinti beágyazottság differenciálására és definiálására. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy területfejlesztési politikában és az ágazati stratégiák kialakításában mindenképp külön figyelmet érdemes szentelni a tercier szektoron belüli strukturális arányok elmozdítására az olyan hátrányosabb jellemzőkkel rendelkező régiókban, ahol a szolgáltató szektoron belül jelentős a hangsúlyeltolódás a köz- és egyéb szolgáltatások javára. Ezek a tudás-intenzív ágazatok ugyanis jelentős állami invesztíciót igényelnek. Megfogalmaztuk azon álláspontunkat, hogy Közép-magyarországi régió innovatív és növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásainak a támogatása áttételes hatást indukálhat a konvergencia régiók területi diszparitásának mérséklésére. Az empirikus vizsgálataink alapján azt a javaslatunkat is megfogalmaztuk, hogy az egyetemek a vállalkozások finanszírozási kockázatainak a mérséklésében vállalhatnak szerepet azáltal, hogy a nem piaci alapú finanszírozás esetében, a komplex innovációs szolgáltatásaik révén átvehetik a forrásközvetítő piacok szerepét az állami és a magánszféra között. A regionális teljesítmény ugyanis jelentős mértékben függ az innovációra fordított közfinanszírozási támogatás rendszerének fejlettségétől, ami alapját képezheti annak, hogy a vállalatok minél nagyobb arányban részesülhessenek a különböző támogatási formákban. Szintén az empirikus vizsgálataink eredményeinek a felhasználásával világítottunk rá arra, hogy az innovációs folyamat egyes szakaszainak eltérő az erőforrás igénye. A vállalkozások ágazati behatároltsága, továbbá eltérő életciklusaik más és más szükségleteket indukálnak. A társaságok működésének és innovációs folyamatainak az életciklusa az egyes erőforrástípusok időbeli felmerülését differenciálja. Az egyetemeknek a gazdasági és ipari szereplőkkel történő együttműködési formák és az innovációs szolgáltatási portfóliójuk kialakítása során figyelembe kell venniük ezeket a sajátosságokat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Monilinia gombafajok genetikai variabilitásának, járványbiológiájának, az ellenük való védekezés lehetőségeinek és fungicid-rezisztencia vizsgálatának egyes aspektusaiFazekas, Mónika; Holb, Imre; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarA Monilinia fajok jelentős károkat okoznak hazánk és a világ gyümölcsöseiben is, ezért jelentős szerepe bír a betegség járványvizsgálata, az erre alapozott betegség előrejelző modell megalkotása és a hatékony védekezési stratégia kifejlesztése is. A hazánkban gyűjtött 202 db Monilinia izolátum faji besorolását klasszikus és molekuláris biológiai módszerekkel végeztük, melyek közül 138 M. fructigena, 64 M. laxa, 0 M. fructicola és 0 Monilia polystroma volt. A további molekuláris biológiai munkát M. laxa izolátumokon folytattuk, ISSR-PCR és RAPD-PCR módszereken alapuló genetikai diverzitás vizsgálattal. Eredményeink alapján a szubpopulációkon belüli genetikai diverzitás a teljes genetikai diverzitás 99%-a, míg a szubpopulációk közötti diverzitás mindössze 1%, azaz a populációk közötti hasonlóság nagy. A populációk függetlenek voltak a földrajzi elhelyezkedéstől, az inokulum forrástól, a gazdanövénytől és a gomba fungicidekkel szembeni érzékenységétől is. Többéves szabadföldi vizsgálatokban a M. fructigena okozta gyümölcsrothadás időbeni dinamikáját háromparaméteres logisztikus függvénnyel írtuk le, majd a Monilinia fajok által okozott fertőzés időbeni járványdinamikáját jellemeztük és felhasználtuk a betegség elleni előrejelzésben is. A függvényparaméterek felhasználásával kidolgoztunk egy olyan előrejelző és védekezési rendszert (GEVS), amellyel a gyümölcsrothadás elleni éves permetezések számát 15-25%-kal csökkentettük ökológiai almaültetvényekben a hagyományosan alkalmazott védekezési programokhoz képest. Újabb szabadföldi kísérletben csökkentett permetezési programok hatékonyságát vizsgáltuk az alma 3 jelentős gombakórokozója ellen integrált és ökológiai almaültetvényben. Megállapítottuk, hogy a tenyészidő második felében végzett permetezésszám csökkentésnek az integrált termesztésben lehet gyakorlati alkalmazási lehetősége, ugyanakkor az ökológiai termesztésben a nagy fertőzöttségi értékek miatt a növényvédelmi kezelések elhagyása nem javasolt. 12 M. laxa izolátum fungicid-rezisztencia vizsgálata során 5 hatóanyag (tiofanát-metil, kaptán, penkonazol, miklobutanil, mankoceb) 100%-ban csökkentette valamennyi izolátum növekedését 3 dózis (0,5x, 1x, és 2x) alkalmazásakor az 5. napi inkubálást követően. A többi hatóanyagcsoportra (boszkalid+piraklostrobin, elemi kén, ciprodinil, fenhexamid és prokloráz) az izolátumok eltérő érzékenységgel reagáltak. Majdnem mindegyik vizsgált M. laxa izolátum érzéketlen volt az elemi kénre. Egyes izolátumok több hatóanyaggal (boszkalid+piraklostrobin, ciprodinil és fenhexamid) szemben is részleges ellenállóságot mutattak.Monilinia species cause significant damage not only in Hungarian fruit orchards, but in orchards all over the world. Therefore there is an essential role to study the epidemics of the disease, and develop a disease forecasting model with an effective disease management strategy. 202 Monilinia isolates collected from all over the country were identified with both classical and molecular biological methods from which there were 138 M. fructigena, 64 M. laxa, 0 M. fructicola and 0 Monilia polystroma isolates. Further molecular biological experiments were done with M. laxa isolates. Genetic diversity of populations was studied with ISSR-PCR and RAPD-PCR methods. Our results showed that genetic diversity in subpopulations was 99% of total genetic diversity while between subpopulations was only 1%, so similarity between populations was large. Populations were independent on geographic location, inoculum source, host and sensitivity of the fungus to fungicides. In a multi-year study temporal dynamics of brown rot caused by M. fructigena were studied with a three-parameter logistic model, and then temporal development the brown rot were characterised which allowed us to develop a disease warning system. Using disease variables derived from logistic function, a brown rot forecasting and management strategy (BRFMS) was developed. BRFMS reduced the number of annual sprays with 15-25 % against brown rot caused by M. fructigena in organic apple orchards compared to conventional management programmes. In further field experiments, effects of reduced spray programmes were tested against three key fungal diseases of apple in integrated and organic apple orchards. Our results showed that the number of annual sprays can be succesfully reduced in the second part of the season in integrated orchards, while reduction in the number of annual sprays caused significant increase in disease incidences in organic orchards. Fungicide sensitivity experiments showed that five active ingredients (thiophanate-methyl, captan, penconazole, myclobutanil and mancozeb) fully reduced mycelium growth of all the 12 M. laxa isolates in applications of three doses (0.5x, 1x, and 2x) after a five-day incubation period. However, isolates showed various sensitivity to other fungicides such as boscalid+piraclostrobin, elementary sulphur, cyprodinil, fenhexamid and prochloraz. Almost all M. laxa isolates were insensitive to elementary sulphur. Some isolates were partially resistant to more than one active ingredients such as boscalid+piraclostrobin, cyprodinil and fenhexamid.Tétel Szabadon hozzáférhető A batáta (Ipomoea Batatas (L.) Lam.) termesztéstechnológiájának fejlesztése és felhasználási lehetőségeinek a vizsgálataSzarvas, Adrienn; Pepó, Péter; Kerpely Kálmán Növénytermesztési- és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Növénytudományi IntézetA BATÁTA (IPOMOEA BATATAS (L.) LAM.) TERMESZTÉS-TECHNOLÓGIÁJÁNAK FEJLESZTÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEINEK A VIZSGÁLATA Szarvas Adrienn Munkánk során kisparcellás kísérleteket állítottunk be három termőhelyen, három tenyészévben (2016, 2017 és 2018). Homoktalajon az optimális sor- és tőtávolság meghatározására kerestük a választ. Kötött talajon elemeztük a különböző tápanyagdózisok hatását, összehasonlítottuk a bakhátas és bakhát nélküli termesztési módok terméshozamait, valamint vizsgáltuk a gumóról, illetve hajtásról nyert dugványokkal elért termésmennyiségeket, továbbá beltartalmi vizsgálatokat is végeztünk laboratóriumi körülmények között. Szaporítóanyag kísérletünknél megállapítottuk, hogy a gumóról származó dugványok adtak nagyobb termésmennyiséget, de igen kicsi volt az eltérés a hajtásról származó dugványok termésmennyiségével összehasonlítva. Az eltérő tápanyagdózisok alkalmazása nem befolyásolta lényegesen a terméshozamot sem a bakhát nélküli, sem a bakhátas kultúrában a vizsgált 3 év (2016, 2017, 2018) egyikében sem. Domaszéken 2016-ban a sor- és tőtávolság semmilyen szerepet nem játszott a terméshozam alakulásában. 2017-ben a 80x20cm és 100x30cm, illetve a 100x20cm és 100x30cm sor- és tőtávolságok alkalmazásával szignifikáns eltérést kaptunk a terméshozamban külön-külön az 5%-os, illetve az 1%-os valószínűségi szinten. Ez azt jelenti, hogy a 80x20cm sor- és tőtávolság nagyobb terméshozamot biztosít, mint a 100x30 sor- és tőtávolság alkalmazása. Ugyanígy, a 100x20 sor- és tőtávolság alkalmazásával is szignifikánsan magasabb terméshez jutunk – bár kisebb eltéréssel (5%-os valószínűségi szint) a 100x30cm sor- és tőtávolság alkalmazásával kapott eredményhez képest. A tőtávolságnak sokkal nagyobb a szerepe a terméshozam biztosításában, mint a sortávolságnak. Javasolt a 20 cm tőtávolság alkalmazása a 30 cm-rel szemben, 80 cm sortávolság használata a 100 cm-rel szemben. Ásotthalmon 80x20cm, 100x20cm, a 80x30cm, 100x20cm, illetve a 100x20cm, 100x30cm sor- és tőtávolságok alkalmazása szignifikáns eltérést eredményez a terméshozamokban. Kisebb sortávolság a terméshozam indikátora, azaz a 80x20 sor- és tőtávolság esetén szignfikánsan magasabb a terméshozam, szemben a 100x20cm sor- és tőtávolság estén tapasztalt hozammal. Azt tapasztaltuk, hogy a 100x20cm sor- és tőtávolság mellett szignifikánsan magasabb a hozam, szemben a 80x30cm sor- és tőtávolság esetén mért értékkel. Világosan látszik, hogy ez esetben a kisebb tőtávolság nagyobb súlyú prediktora a terméshozamnak a kisebb sortávolsághoz képest. A 100x20cm sor- és tőtávolság esetén mért hozam – amint az előzetesen is várható volt – szignifikánsan magasabb a 100x30cm sor- és tőtávolság alkalmazásával kapott terméshozamhoz képest. Kulcsszavak: édesburgonya, gumóról származó és hajtásról származó dugványok, sor és tőtávolságTétel Szabadon hozzáférhető Napraforgó hibridek eltérő válaszreakciói baktériumalapú biotrágya-kezelések hatásáraNagy, László; Veres, Szivia; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Növénytudományi IntézetA mezőgazdasági termelés során a környezetkímélő anyagok, így a növényvédőszerek és termésnövelők használata a fenntarthatóság, valamint az élelmiszer-minőséggel szembeni elvárások szempontjából fontos követelmény. A műtrágyák használatának csökkentésével szembeni elvárásoknak való megfelelés amellett, hogy csökkenti a környezet szennyezettségét, a termés mennyiségi és minőségi romlásához vezethet. A megfelelő növénytermesztés feltételeit a kiváló tápanyag-gazdálkodás biztosítja. A fő cél: az emberiség élelmiszer-szükségletének ellátása. A termesztés mennyiségi fokozásának kiváló eszköze a műtrágyák használata. A műtrágyák előállítása azonban rendkívül energiaigényes, ezáltal drága és környezetszennyező, illetve a felhasználható készletek nem végesek. A műtrágyák – legalábbis bizonyos arányú – biotrágyákkal való lecserélése, a mezőgazdasági termelés fenntartható fejlődési folyamatának egy fontos lépcsőjét jelentheti. A biotrágyák vegyszer-tartalma kisebb, mint a műtrágyáké, valamint olyan hasznos mikroorganizmusokat tartalmaznak, melyek élettevékenységeiknek köszönhetően a légkör és a talaj meglévő tápelemeinek felszabadítása és felvétele javul. Ezek a mikroorganizmusok – főként talajbaktériumok – élettevékenységük által elősegítik a növények növekedését, fejlődését, összefoglaló néven növényi növekedést serkentő rizobaktériumoknak (PGPR) nevezzük őket. Közvetlenül segítik a növekedést a tápelemek hozzáférhetőségének megteremtésével, mobilizálásával és ők maguk is a növény számára hasznos anyagcseretermékeket választhatnak ki: auxinokat, citokinineket, gibberellineket. Indirekt növényi növekedést serkentő hatásuk például, hogy a pathogén mikroorganizmusok kompetítorai. Kontrollált, hidropónikus körülmények között végzett kísérleteink tesztnövénye a napraforgó (Helianthus annuus L.) hibridjei voltak. Munkánk során 3-féle mikroorganizmus alapú biotrágya hatását vizsgáltuk a napraforgó hibridek korai fejlődési stádiumában, azok produkcióját meghatározó paramétereire. Célul tűztük ki, hogy megtudjuk, a vizsgált biotrágyáknak van-e növekedést serkentő hatása a növények korai fejlődési stádiumában, azaz érdemes-e azokat minél korábban kijuttatni a termesztés során, vagy nem. Vizsgáltuk, hogy van-e különbség az egyes hibridek között a biotrágya alkalmazásával szembeni érzékenységben, illetve, hogy az adott hibrid válaszreakciói mennyire eltérőek a különböző biotrágyák alkalmazásánál. Célunk volt annak a kimérése, hogy a korai fejlődési stádiumban mennyi az a maximális növekedést serkentő hatása, amit biotrágya alkalmazással el lehet érni. Továbbá fontosnak tartottuk annak a megállapítását, hogy tapasztalható-e korfüggés a növény-mikroorganizmus válaszreakcióban. Céljaink eléréséhez a következő növényi produkcióval összefüggő paramétereket mértük: hajtás- és gyökér-szárazanyagtartalom és arány, specifikus levélterület (SLA) fiatalabb és idősebb levélben, relatív (SPAD érték) és tényleges klorofilltartalom, klorofill-a, -b és karotinoidok mennyisége ugyancsak korfüggésben és a nevelési közeg kémhatásának változása. Továbbá, mivel nagy különbségeket tapasztaltunk a fiatalabb (2. szint) és idősebb (1. szint) levelek biotrágya-kezelésre adott válaszreakcióiban, ezért azt feltételezzük, hogy különbség van a vizsgált hibridek között abban, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan képesek az elemek újra mobilizálására. Bevezettük a nitrogén remobilizációs hányados-t (NRR), ami az idősebb és fiatalabb levél SPAD értékének egymáshoz viszonyított változását veszi figyelembe. Eredményeink szerint amennyiben értéke egy felett van, az a fiatalabb levél magasabb nitrogén tartalmát jelzi, a remobilizációs képesség jobb, mintha az érték nullához közelít. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az alkalmazott baktérium alapú biotrágyák eltérően befolyásolták a vizsgált paramétereket és a vizsgált hibridek érzékenysége is eltérő volt. Növelő hatással voltak a szárazanyag-produkcióra. A teljes növényi szárazanyag-tartalom növekedése mind a hajtás, mind a gyökér szárazanyag-tartalmának együttes növekedésével magyarázható, a 10% fölötti teljes szárazanyag-gyarapodások mögött ugyanakkor a gyökér intenzívebb gyarapodása áll, ami a továbbiakban is alapját képezi a jobb tápanyagellátásnak. Mindhárom baktérium alapú biotrágya tartalmaz légköri nitrogént kötő baktériumot, melyek tevékenysége hozzájárul a szárazanyag-gyarapodáshoz. A vizsgált jellemzők közül legérzékenyebben a speciális levélterület értéke reagált a biotrágya-kezelésekre. Eredményeink szerint a vizsgált faj adott hibridjei között jelentős különbség van az SLA értékében. Idősebb és fiatalabb levelek SLA értékeit összehasonlítva a kontroll egyedek esetében szignifikáns különbség nem tapasztalható, biotrágyákkal kezelés hatására az a tendencia figyelhető meg, hogy a fiatal levelek kisebb SLA értékkel jellemezhetők. A specifikus levélterület értéke eredményeink szerint jól használható az egyes fajok különböző környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodásának jellemzésére is, a nagyobb SLA érték nagyobb szárazanyagra vonatkoztatott N tartalmat és magasabb nettó fotoszintetikus kapacitást jelent. A szárazanyag-gyarapodás a növényi produkció legfőbb ismérve, melyben a fotoszintetikus folyamatok elsődleges szerepe vitathatatlan. A fotoszintetikus pigmentek jelentősége a fotoszintézisben elengedhetetlen, így mértük a klorofillok relatív és tényleges mennyiségét, valamint a karotinoidok koncentrációját. A vizsgált hibridek többségében a fiatal levelek nagyobb SPAD értékkel jellemezhetők, a különbség az idősebbek viszonylatában a hibridek harmadánál szignifikánsnak bizonyult. Az ’A’ biotrágya-kezelés hatására magasabb SPAD értékeket mértünk, a fiatal és idős levelek esetében a különbség általában nagyobb (főként: P63LE13, Paraiso 1000, Neoma) és a több esetben szignifikáns. Az általunk bevezetett remobilizációs hányados (Nitrogen Remobilization Ratio=NRR) az idősebb és fiatalabb levél SPAD értékének egymáshoz viszonyított változását veszi figyelembe. Eredményeink szerint a biotrágya-kezelések pozitívan befolyásolták a remobilizációs rátát. Az értékek egy felettiek, és elsősorban az ‘A’ biotrágya hatására növekedtek. A relative klorofilltartalomhoz hasonlóan a klorofill-a tartalom is a fiatalabb levelekben a nagyobb (2-5%). A biotrágya-kezelések hibridtől függően szintén ilyen mértékben növelték a klorofill-a tartalmat.Az ’A’ jelű biotrágya esetében jelentősebb változást tapasztaltunk, mind, ha a kontrollhoz, mind, ha a kor szerint hasonlítjuk össze. Az ’A’ biotrágya karotionoid tartalmat növelő hatása is kiemelkedő (5-15%) a fiatal levelek esetében. A tápoldat pH-ja, így a pH értéke is változik a növény korának függvényében. Szignifikáns eltérés ugyan nem mutatható ki, mindenesetre a növény fejlettségével párhuzamosan eltérő különbségek mérhetők a ’friss’ és a ’használt’ tápoldat pH-ja között. Azaz a pH módosító hatást nemcsak maga, az alkalmazott biotrágya váltja ki, hanem az egyre fejlettebb növény, egyre fejlettebb gyökérzettel. Eredményeink szerint a fiatalabb levelek esetében a biotrágyák kifejezettebb hatása volt kimutatható. Az eltérő biotrágya hatás és a hibrid-érzékenység további jellemzéséhez a továbblépést molekuláris vizsgálatok jelentenék.Tétel Szabadon hozzáférhető Növényi válaszreakciók a levegő növekvő szén-dioxid koncentrációjáraTamás, András; Harsányi, Endre; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési IntézetKlorofill-tartalom vizsgálatok eredményei A vizsgált Irina borsófajta SPAD értékeinek átlagában elmondható, hogy az emelt CO2 koncentráció a virágzás fenológiai fázistól meghaladta a légköri koncentrációnál mért értékeket. 4-6 leveles állapot esetén is magasabb átlagos értéket (41,54) mértem, de a különbség itt nem volt jelentős. A CO2 koncentráció hatással van a borsó klorofill tartalmára, melyet a SPAD értékek is egyértelműen mutatnak. A KWS Farinelli őszi búza relatív klorofill-koncentráció vizsgálata is hasonló tendenciát mutatott. Mindhárom fenológiai fázisban mért SPAD értékek emelkedtek a CO2 koncentráció növekedésével. A különböző fenológiai fázisokban mért SPAD értékek esetén, borsó és őszi búza növénynél fordított tendenciát tapasztaltam. Míg borsó esetén 4-6 leveles állapotban mértem a legmagasabb átlagos SPAD értéket, addig az őszi búza kalászolás előtti állapotban érte el a legmagasabb értéket. A Pannónia Kincse szójafajta átlagos SPAD értékei alapján megállapítható, hogy az emelt CO2 koncentráció mellett csökkentek a mért értékek. A fenológiai fázisokat tekintve emelkedő tendenciát tapasztaltam. A legmagasabb átlagértéket terméséréskor mértem, 36,54 SPAD érték. Ha a CO2 koncentráció és a fenológiai fázis kölcsönhatását nézzük, akkor virágzás állapotától termésérésig, a légköri CO2 koncentráció mellett mértem magasabb átlagértékeket. Kísérleteim során fordított arányosságot tapasztaltam a borsó, őszi búza és a szója növények SPAD értékeinek tekintetében a két CO2 koncentráció között. Míg borsó és búza esetén a magasabb koncentráció, magasabb átlagos SPAD értékeket mutat, addig szója vizsgálatakor a légköri CO2 koncentráció eredményezett magasabb átlagértékeket. Ha a fenológiai fázisokat is figyelembe vesszük, akkor borsó és őszi búza esetén, minden fenológiai fázisban az emelt CO2 koncentráció mellett voltak magasabb a mért SPAD értékek. Szója vizsgálatakor, 4-6 leveles állapotban mértem közel azonos átlagértékeket, azonban a többi fenológiai fázisban a előző kísérletekben szereplő növényekhez képest eltérést tapasztaltam. Klorofill fluoreszcencia vizsgálatok eredményei A borsó és az őszi búza növények esetében, fény-adaptált mérések (ΔF/Fm) átlagos értékeinél CO2 kezelés hatást nem tudtam kimutatni. Fontos megemlíteni, hogy ezzel párhuzamosan az emelt CO2 koncentráció minden esetben magasabb átlagértékeket eredményezett. Az aktuális kvantumhatékonyságot (ΔF/Fm) a CO2 kezelések fenológiai fázisonként befolyásolták a borsó és az őszi búza növények esetén. A borsó virágzáskor (0,70), az őszi búza bokrosodás állapotban (0,72) érte el az átlagos maximumot. A sötét-adaptált (Fv/Fm) minták átlagos értékei borsó esetén szignifikánsan magasabbak voltak emelt CO2 koncentráció mellett. Az őszi búza mért átlagos értékei is a magasabb CO2 koncentrációnál voltak nagyobbak, de ez statisztikailag nem igazolható. A szójafajta esetében, a fény-adaptált mérések (ΔF/Fm) átlagos értékeinél a CO2 kezelés hatását statisztikailag igazoltam. A légköri CO2 koncentrációnál mért átlagértékek meghaladták az emelt CO2 koncentráció értékeit, mely ez esetben is ellentétesen alakult a borsó, illetve az őszi búza növényekhez képest. Az aktuális kvantumhatékonyságot (ΔF/Fm) a CO2 kezelés fenológiai fázisonként is befolyásolta a szójánál. A legmagasabb átlagértékeket (0,78 és 0,79) 4-6 leveles és termésérés állapotában mértem, melyek szignifikánsan eltértek a virágzáskor mért értékektől. A sötét-adaptált (Fv/Fm) minták átlagos értékei szója esetén szignifikánsan nem különböztek a két CO2 koncentráció között. Ebben az esetben 4-6 leveles állapotban és virágzáskor magasabb értékeket mértem emelt CO2 koncentráció mellett, bár elenyésző volt a különbség. Termésérésre a légköri CO2 koncentrációs értékek már szignifikánsan magasabbak voltak. A maximális kvantumhatékonyságot (Fv/Fm) a CO2 kezelés fenológiai fázisonként szintén befolyásolta szója esetén. Statisztikailag igazolható, bár jelentős különbségeket nem mutattam ki. Morfológiai jellemzők vizsgálata A morfológiai jellemzőket vizsgálva egyértelműen kimutattam, hogy mindhárom vizsgált növény esetén az emelt CO2 koncentráció nagyobb tömeget termelt. A betakarítás után mért értékekben voltak fordított arányok, borsó és búza esetén például a hajtáshossz a légköri 400 ppm CO2 koncentráció mellett volt magasabb. A szója esetén az emelt CO2 koncentráció szemmel láthatóan a zöldtömeget növelte jelentősen.Tétel Szabadon hozzáférhető Evaluation on the effect of interaction genotype in traits in the year on different maize hybridsMousavi, Seyed Mohammad Nasir; Nagy, János; Kerpely Kálmán Növénytermesztési- és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai IntézetAbsztrakt A genotípus és a különböző tényezők közötti kölcsönhatás vizsgálatára a Debreceni Egyetem kísérleti telepén került sor. A kísérletben két kukoricahibridet (FAO 340 és FAO 410) vizsgáltunk randomizált elrendezésben, négy ismétléssel. A kísérletben hat trágyázási kezelést alkalmaztunk. A műtrágyaszintek az alábbiakat tartalmazták: NPK0(kontroll) (N:0, P2O5:0, K2O:0), NPK1(N:30, P2O5:23, K2O:27), NPK2(N:60, P2O5: 46, K2O:54), NPK3(N:90, P2O5:69, K2O:81), NPK4(N:120, P2O5:92, K2O:108), NPK5(N:150, P2O5:115, K2O:135). A varianciaanalízis azt mutatta, hogy egyes tulajdonságok az NPK, a genotípus, az évjárat, az NPK-évjárat kölcsönhatás, az évjárat-genotípus kölcsönhatás, az évjárat-NPK kölcsönhatás és a genotípus-évjárat-NPK kölcsönhatás hatására változatosságot mutattak. A genotípus a tulajdonságokban kölcsönhatás azt mutatja, hogy az első főkomponens analízis hatása egy százalékos szinten szignifikáns. Az első főkomponens 54,24 százalékot mutatott, a második főkomponens pedig 20,75 százalékkal magyarázta az összes négyzetes kölcsönhatást az AMMI-modell alkalmazásával a FAO 410 hibrid esetében. A FAO 340 hibridben az első főkomponens 58,18%-ot mutatott, a második főkomponens 18,04%-kal magyarázta a teljes négyzetes kölcsönhatást az AMMI-modell alkalmazásával a FAO 410 hibridben. A FAO 410 hibrid GGE-biplotjában az első és a második főkomponens az összes adat 91,20%-át fedte le ebben az elemzésben. Az NPK4 és az NPK5 a legelőnyösebb kezelések a szemszám, a klorofill, az ezerszem tömeg és a szárátmérő tekintetében a FAO 410 hibridben. A legelőnyösebb kezelés az NPK4 volt, ezt követte az NPK5, az NPK2, az NPK3, az NPK1 és az NPK0. A levelek száma és a cső hossza a FAO 340 hibridben az NPK5 és az NPK4 esetében volt a legjobb. Kulcsszavak: Kukorica, GGE biplot, AMMI elemzés, NPK műtrágya, FAO 340, FAO 410.Tétel Szabadon hozzáférhető Különböző cékla genotípusok gazdasági értékmérő tulajdonságainak vizsgálata és lehetséges szerepük a feldolgozásbanVargas-Rubóczki, Tímea; Takácsné Hájos, Mária; Rubóczki, Tímea; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Kertészettudományi IntézetA cékla világszerte ismert és széleskörben termesztett zöldségnövény, melyet friss vagy feldolgozott formában is fogyaszthatunk. Bár régóta termesztett növény, számottevő mennyiségben csak az elmúlt évtizedekben kezdték fogyasztani, miután kutatások bizonyították jelentős antioxidáns hatását, melyet főként színanyagainak köszönhetünk. A cékla bioaktív anyagainak ígéretes eredményei az egészségmegőrzésben, lehetőséget adnak funkcionális élelmiszerekben történő felhasználásukra (Babarykin et al., 2019). Jelenleg a leggyakoribb feldolgozási módok a konzerv- és légyártás, valamint a céklapor előállítás. Ez utóbbi feldolgozás biztosít természetes színanyagot (E162 jelzéssel) az élelmiszer-, gyógyszer- (táplálék-kiegészítő termékek) és kozmetikai ipar részére. Hazánkban legnagyobb mennyiségben konzerválásra kerül az ősszel betakarított cékla, azonban mára megnőtt az igény a légyártásra, a szárítmány-előállításra (chips), valamint a friss cékla fogyasztására is. Mindezek alapján igen fontos elősegíteni a cékla nagyobb mennyiségben történő termesztését és szélesebb körű felhasználását hazánkban is. A szakirodalomban főként feldolgozott céklára találhatunk információt bioaktív anyagok mennyiségéről, azonban kevés a fajtákra vonatkozó adat. Kísérletünk célja volt hagyományos (konstans) fajták, hibridek és egy különleges cékla genotípus (tájfajta) morfológiai és beltartalmi tulajdonságainak vizsgálta. Emellett célunk volt rávilágítani a genotípusok közötti különbségekre, ehhez érzékszervi bírálatot is végeztünk, mely alapján ajánlást tudunk adni az élelmiszeripari felhasználhatóságukra. A szabadföldi kísérleteket a Debreceni Egyetem, AKIT-DTTI Arborétum-Bemutatókertjében végeztük 2015 és 2017 között. A három évben 9 fajtát (6 gömbölyű és 3 hengeres), 3 hibridet és egy különleges genotípust (tájfajtát) vizsgáltunk másodtermesztésben (június vége – július eleji vetés). A kísérletet mészlepedékes csernozjom talajon végeztük, a genotípusokat randomizált blokk elrendezésben vetettük el, 3 ismétlésben. A betakarítás és mintavétel október közepén történt. A morfológiai paraméterek vizsgálata során meghatároztuk a levéltömeget és levélhosszúságot, továbbá a répatestek tömegét, hosszát és átmérőjét, melyek hányadosából alakindexet számoltunk (hossz/átmérő). A beltartalmi mutatók között vizsgáltuk a répatestek összes- és vízoldható szárazanyag-tartalmát, valamint a színanyag-, összpolifenol- flavonoid- és nitrát mennyiségét. Az érzékszervi bírálatoknál belsőszín intenzitást, fehérgyűrűsséget és a répatest ízét értékeltük. Morfológiai paraméterek alakulása – Friss fogyasztásra szánt cékla termesztéséhez a gyors növekedésű, kisebb lombozatú, intenzív répatest vastagodással jellemezhető gömbölyded répatestű genotípusok a kedvezőbbek. Kísérletünkben a gömbölyű típusú Larka és Akela fajták mutattak legjobb értékeket a lombozat (37,10-38,95 cm; 50,40-58,00 g) és a répatest alakulására (232,30-232,50 g; 0,99-1,06-es alakindex). Megállapítható, hogy a Libero és a Bonel genotípusoknál az elvárt gömbölyded alak nem mindig teljesült (1,10-1,29), azonban a kisebb lombozat (68,80-81,13 g) és az intenzív répatest vastagodás lehetővé teszi a friss fogyasztásra előállított cékla termesztését. A hengeres genotípusok közül kedvező lombozat-répatest arányt mutatott a Carillon genotípus, mely kiváló lehet szeletelt készítmények előállítására. A Lomako genotípus lombozat-répatest aránya szintén kedvezően alakult, egyedül a répatest tömege volt jelentősen kisebb (162,00 g), mely kisebb szeletek előállítását teszi lehetővé. A hibrideknél megállapítható, hogy a Zeppo F1 értéke volt kiemelkedő minden morfológiai paraméter esetén. Kísérletünkben a Rubin és a Detroit 2 gömbölyű típusok nem bizonyultak perspektivikus fajtának, így ezen genotípusok termesztése elsősorban házikerti termesztésre ajánlható. A Chioggia genotípusnál jelentős levéltömeget állapítottunk meg (139,70 g), valamint az alakindexnél lapos répatest alakot kaptunk (0,81). Kísérletünkben Pearson-féle korrelációs együtthatót számoltunk három morfológiai paraméterre. Megvizsgáltuk a levélhossz, levéltömeg, illetve a répatest tömege közötti összefüggést. Szorosabb összefüggést a levélhossz és a levéltömeg alakulása mutatott a különböző évjáratokban (r=0,747; r=0,727; r=0,739). Korreláció figyelhető meg a levéltömeg és a répatest tömege között is, melyet az évjárathatás kis mértékben befolyásolhat (r=0,566; r=0,680 r=0,589). Bioaktív anyagok mennyiségének alakulása – A cékla termesztése történhet friss fogyasztásra vagy konzervipari alapanyagként való felhasználásra. Friss fogyasztásnál fontosak a morfológiai tulajdonságok (szabályos répatest alak, vékony talpgyökér), ezen túlmenően az egyöntetű, intenzív vörös belsőszín, nagyobb vízoldható szárazanyag (édes íz) és a fajra jellemző földes íz mérsékelt jelenléte. Ezzel szemben konzervipari célra a színanyag-tartalom mellett, másodlagos jelentőséggel bír a vízoldható szárazanyag-tartalom mennyisége, mivel bizonyos feldolgozási módnál (szárítmány készítése) a nagyobb szénhidrát-mennyiség zavaróan hat (barnulást okoz), azaz rontja a késztermék színét. A fajtaválasztáshoz a termesztési célnak megfelelően a morfológiai paraméterek mellett kiemelt szerepet kapnak a beltartalmi tulajdonságok. Megállapítható, hogy a gömbölyű répatestű fajták közül a Bonel és az Akela mutatott kiváló minőséget az összes szárazanyag- (11,06 és 11,01%), vízoldható szárazanyag- (9,17 és 9,73%), színanyag- (56,91 és 54,74 mg/100 g), összpolifenol- (141,75 és 111,45 mg GAE/100 g) és flavonoid-tartalomra (31,63 és 24,93 mg CE/100 g). Emellett mérsékelt nitrát-tartalmat mértünk (978 és 767 mg/kg) az évek átlagában. Továbbá megállapítható, hogy igen jó értékeket ért el a legtöbb tulajdonságban a Larka genotípus is. Ezek a fajták friss salátakeverékek kiváló alapanyagai lehetnek a nagy mennyiségű bioaktív anyagaiknak köszönhetően. A hengeres répatestű fajtákat tekintve a Lomako genotípus mutatott kiváló értékeket betanin- (38,11 mg/100 g), vulgaxantin- (45,05 mg/100 g), összes polifenol- (147,00 mg GAE/100 g) és flavonoid-tartalomra (34,40 mg CE/100 g), míg a Carillon genotípus az összes szárazanyag- (11,55%), vízoldható szárazanyag- (8,57%) és mérsékeltebb nitrát-tartalmát (1056 mg/kg), valamint BC/BX arányát tekintve volt kiemelkedő (1,00). Ennek nyomán a Lomako genotípus szárítmány előállításához is javasolható, mivel a nagyobb színanyag-tartalom (83,16 mg/100 g) mellé alacsonyabb vízoldható szárazanyag-tartalom (7,02%) társult. A hibrideket vizsgálva az évek átlagában megállapítható, hogy legtöbb esetben a Camaro F1 mutatott kedvezőbb értékeket a beltartalmi paramétereknél, míg legkevesebb bioaktív anyagot a Belushi F1 hibridnél mértünk. Fajtakülönlegességként vizsgáltuk a Chioggia genotípust, melynél nem kaptunk nagy értékeket a bioaktív anyagokra, amely a genetikai tulajdonságaival magyarázható. Ennek a fehér-vörös csíkos genotípusnak főként hidegtálak készítésénél lehet kiemelt jelentősége. Kutatások rámutattak a céklában megtalálható jelentősebb bioaktív anyagok közötti kapcsolatra, melyet kísérletünkben Pearson-féle korrelációs mátrix segítségével elemeztünk. Értékeltük többek között az összes szárazanyag-, összes polifenol-, flavonoid-, betanin-, vulgaxantin- és nitrát-tartalom közötti összefüggés alakulását a különböző vizsgálati években. Megállapítható, hogy erős pozitív kapcsolat van az összpolifenol és flavonoidok mennyisége között (r=0,932; r=0,953 és r=0,917). Hasonlóan szoros összefüggést kaptunk a két színanyag mennyisége között (r=0,975; r=0,933 és r=0,848), ami azzal magyarázható, hogy bioszintézisük egyazon vegyületből, a betalamsavból indul ki. A két színanyag, az összpolifenol és a flavonoidok mennyisége között szintén pozitív kapcsolat áll fenn, ez azonban az évek között jelentős eltérést mutat. A kísérlet első évében (2015) az összpolifenol és betanin, valamint a vulgaxantin között r=0,874, illetve r=0,858 volt a korreláció értéke. Ehhez hasonlóan alakult a flavonoid és a színanyagok közötti kapcsolat is (r=0,779, valamint r=0,827). A 2016-os és 2017-es években ez az összefüggés gyengébb volt (r=0,405-0,680) ezen bioaktív anyagok mennyisége között. Ez valószínűleg az évjárathatással magyarázható. Érzékszervi bírálatok alakulása – A cékla friss fogyasztásra, illetve feldolgozásra történő felhasználásánál egyaránt fontos szempont az érzékszervi bírálat. Megállapítható, hogy a gömbölyű répatestű Bonel és Akela értékei mindhárom paraméter esetén kiemelkedtek. Ezen fajtáknál a fehérgyűrűktől mentes, intenzív vörös belső szín és a kellemes íz (édes, földes íztől mentes) megléte egyaránt teljesült. A hengeres genotípusoknál a Lomako belső színe (4,50), míg a Carillon kellemes, édes íze miatt volt kiemelkedő (3,95). Az évek átlagában a hibridek között a Belushi F1 mutatott kedvezőbb belső színintenzitást (3,70) és egyöntetűséget (2,15), valamint erre a hibridre volt kevésbé jellemző a földes utóíz jelenléte (3,30). Kísérletünkben a Chioggia genotípus nem mutatott kedvező ízértéket. Összességében megállapítható, hogy a genotípusok között jelentős különbségek vannak mind morfológiai, mind pedig beltartalmi mutatókban, melyet az évjárathatás nagymértékben befolyásol.Tétel Szabadon hozzáférhető International comparative assessment of selected mid-term institutional evaluation methods and regional programmes in the EU-12Mezősi, Balázs; Nagy, János; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarEvaluation of funding programmes is a natural expectation of all stakeholders (donors, acceptors, policy makers, broad public), driven by the absence of institutionalised feedback mechanisms, such as the market itself in market economy context. The research concentrates on the international comparative assessment of evaluation methods developed and tested in mid-term programme evaluation contexts in the EU-12, preceded by EU-12 Cohesion Policy development results and the comparative analysis of EU-12 regional programmes in the 2007-13 EU programming period. The subjects of the research are EU co-financed regional development programmes, evaluations and evaluation methods of the EU-12 countries (EU-10 and EU-2 countries), with emphasis on Bulgaria, Malta and Romania. The regional programme analysis, includes a Cohesion Policy results analysis to assess the contribution of Cohesion Policy to the main overall development indicators of the EU-12 countries, and the changes of their in-country regional level indicators after accession to the EU. The analysis also covers the context, the programming approach, and the relative financial weight of regional programmes within the NSRFs in the EU-12. In the methodology analysis, I assessed three methods (Simple Progress Overview Tool, Post-contractual Assessment and Lead Time Assessment) in detail and have presented two to four international examples per method to clarify their scope, limitation and potential outcomes of their application. I tested them against my three working hypotheses on methodology analysis to assess their objectivity and evaluation objective linkage, simplicity, robustness and flexibility. The research shed light on the fact that countries followed different approaches but gained similar patterns in defining the focal points of regional operational programmes and their mid-term programme evaluations and that these methods may be used in contexts different from EU funded programmes as well. The analysis also revealed that mid-term evaluations should focus more on the achievements and their enhancement than on the improvement of programme implementation considerations. What is most important of all, is that though Cohesion Policy justifiably promoted country development on aggregate country level, however, it could not counteract sufficiently the growing interregional polarisation in EU-12 countries, which have grown dramatically over the 2004-2011 period.Tétel Szabadon hozzáférhető Meggy és paprika bioaktív vegyületeinek vizsgálata endothel diszfunkcióbanBiró, Attila; Remenyik, Judit; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Élelmiszertechnológiai IntézetA táplálkozás és az egészségi állapot közötti szoros összefüggésekre epidemiológiai, experimentális és klinikai kutatások is rámutatnak. Egyes állatfajoknál megfigyelhető különböző kórállapotokra adott ösztönös diétaváltoztatás, az ókorig visszanyúló hagyományos kínai orvoslás, az indiai ájurvéda szemlélete, vagy az európai kultúrában – tévesen – Hippokratésznak tulajdonított vélekedés: „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”, majd később: „Az vagy amit megeszel” (Feuerbach) korai, empirikus, bizonyos értelemben intuitív, de ma is érvényes táplálkozásbiológiai eredményeknek tekinthetők. Vitaminhiány okozta megbetegedések – skorbut, beriberi – voltak az első olyan esetek, amelyekben a fenti összefüggést ma elfogadott tudományos módszerekkel igazolták, egyúttal a hatékony kezelést is elérhetővé tették. Ennek nyomán vált indokolttá az emberi szervezet tápanyagigényének alaposabb megismerése, széleskörű kutatása, majd az ezekből származó információk alkalmazása, népegészségügyi gyakorlatba ültetése. A kutatói társadalom és a vonatkozó ipari szereplők jelentős javulást vártak az élelmiszerek ásványi anyagokkal, vitaminokkal történő dúsításától. Egyes betegségek (angolkór, velőcsőzáródási defektusok, golyva, kora/újszülöttkori agyvérzés stb.) morbiditása valóban szignifikánsan csökkent, de más, krónikus bántalmak hasonló statisztikáiban napjainkban is lassú emelkedés tapasztalható. Ilyen megbetegedések – többek között – a II. típusú cukorbetegség, az érelmeszesedés, a szív és keringési rendellenességek, a gyomor-bél rendszeri és daganatos elváltozások. A nyugati társadalmakban megfigyelhető kiemelkedő prevalencia sejteti, hogy a háttérben legalább részben a néhány évtized alatt – evolúciós szemmel nézve pillanatok alatt – átalakuló életmód állhat. A széles spektrumban jelentkező civilizációs ártalmak közül meg kell említeni a mozgásszegénységet, a stressz jellemezte szociokulturális környezetet, a légszennyeződést, az individuum káros szokásai eredményezte negatív élettani hatásokat is, de meghatározó jelentőségű az élelmiszerfogyasztási szokások átalakulása. Ezek mindegyike képes a humán szervezet homeosztázisának felborításával a fent sorolt krónikus betegségek előidézésére.Tétel Szabadon hozzáférhető Nitrogén-ellátás hatása a termesztett köles és szemescirok minőségi paramétereire és élelmiszeripari hasznosíthatóságáraJevcsák, Szintia; Sipos, Péter; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Táplálkozástudományi IntézetA világon – és beleértve Magyarországot is – a szélsőséges időjárási viszonyok miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak azok az alternatív gabonafélék, melyek kiváló szárazságtűréssel és igénytelenséggel jellemezhetőek. Ilyen tulajdonsággal rendelkezik többek között a termesztett köles vagy a szemescirok. Ezen gabonanövények minőségi és mennyiségi paramétereire vonatkozó adatok többnyire a termésátlagra és az elemfelvételre vonatkoznak, ezért tudományos munkám céljául több fontos minőségi paraméter meghatározását tűztem ki, valamint azok különböző mértékű tápanyag-ellátottság hatására bekövetkező változásainak vizsgálatát. Fontos volt, hogy a vizsgált növények a Debreceni Egyetem kutatóintézetében kerüljenek termesztésre. Így pontosan követhető a termesztéstechnológia, az éghajlati- és talajadottságok, a termésmennyiségek, valamint a betakarításkori jellemzők. A vizsgált minták a Maxi és a Lovászpatonai pirosmagvú köles fajták, illetve a Zádor szemescirok hibrid lisztmintái voltak. A kísérlet a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (DE AKIT) Karcagi Kutatóintézetének tábláin került beállításra a 2016-os és a 2017-es évben. A két vizsgálati évben eltérő időjárási viszonyok voltak jellemzőek, így szerencsésen kihasználva ezt a tényt, végeztem el a tápanyag-összetételre vonatkozó méréseket, különböző nitrogén kezelés hatására. Az alkalmazott kezelések a 0 kg/ha (kontroll), 40 kg/ha, 80 kg/ha, 120 kg/ha, 160 kg/ha és 200 kg/ha nitrogén adagok voltak. Meghatároztam a minták ezerszemtömegét, nedvességtartalmát, hamutartalmát, fehérjetartalmát, keményítő tartalmát, nagy hangsúlyt fektetve a keményítő összetételre, melyhez az amilóz/amilopektin tartalom, a sérült keményítő, valamint a rezisztens keményítő mennyisége tartozik. További fontos tényező volt a zsírtartalom és zsírsavösszetétel, az élelmi rost tartalom, az összes fenolos antioxidáns hatású vegyületek mennyisége, valamint a makro- és mikroelem változásának meghatározása. Ezt követően kiértékeltem a műtrágya adagok hatását, a köles mintáknál a fajták közötti hatást, valamint a fajta és kezelés kombináció hatását, meghatároztam a hatásnagyságot. Elvégeztem a tápanyagok és tápelemek közötti összeföggés-vizsgálatokat. Megállapítottam a termés és a humán szempontból optimálisnak tartandó elemarányokat a vizsgált növényeknél. A minták ezerszemtömegét tekintve magasabb értékeket kaptam a csapadékos, 2016-os kísérleti évben, az aszályos 2017-es évvel szemben, ahol ezek az értékek alacsonyabb eredményeket mutattak. A vizsgált növények termésátlagára - a szárazságtűrő-képességük ellenére - a legnagyobb befolyással az időjárási körülmények voltak, mely megnyilvánul a Karcagi Kutatóintézet munkatársai által mért termésátlagokban. Megállapítható, hogy a 2016-os csapadékos év nagyobb terméshozamot eredményezett, mint a 2017-es aszályos év. A 2016-os vizsgálati év során a növekvő nitrogén műtrágyázás pozitívan befolyásolta a köles fajták fehérjetartalmát. A Maxi köles fajta fehérjetartalma 9,72 ± 0,15% és 11,71 ± 0,22% között, szignifikáns növekedést mutatott, kivétel a 40 kg/ha nitrogén kezelésű minta, ahol a kezeletlen mintánál alacsonyabb, 9,72 ± 0,15%-os fehérjetartalmat mértem. A Lovászpatonai pirosmagvú köles fajta fehérjetartalma szintén növekedést mutatott, a kontroll mintánál 11,69 ± 0,78%-ot mértem, míg a legmagasabb kezelésig folyamatos növekedés volt megfigyelhető, 12,43 ± 0,46%-os értékig. Szignifikáns különbség volt kimutatható a fajtahatás, a műtrágya kezelések hatása között, valamint a fajta és műtrágya hatás kombináció között. A 2017-es kísérleti évben mindkét fajtánál átlagosan magasabb fehérjetartalom értékeket mértem. A köles mintáknál megállapítható, hogy nem minden kezelés eredményezett nagymértékű növekedést a fehérjetartalom értékeiben. A 2016-os év Zádor hibrid kontroll mintájának fehérjetartalma 8,09 ± 0,16%, mely a nitrogén adagok hatására növekedést mutatott, a legnagyobb, 9,61 ± 0,15%-os értékig, mely során szignifikáns különbség volt kimutatható a dózishatás függvényében. A 2017-es évben a Zádor hibrid kontroll mintájához (átlagosan 8,91%) viszonyított kezelt minták szintén magasabb értékeket mutattak (9,10% és 9,34% közötti határértékkel). A műtrágya adagok között azonban már nem volt kimutatható szignifikáns különbség. A keményítő tartalom vizsgálatánál nem volt kimutatható különbség a kezelések hatására, valamint a keményítő-összetétel értékeinél sem volt megfigyelhető számottevő változás a kezelések hatására. Az amilóz/amilopektin arány, a rezisztens keményítő mennyisége, valamint a sérült keményítő mennyisége stabilnak tekinthető a változó termesztési körülmények ellenére is. A 2016-os év köles mintáinak zsírtartalmát vizsgálva megállapítottam, hogy a fajták között, illetve a műtrágya kezelések között is szignifikáns különbség volt kimutatható. A 2017-es évben mindemellett a fajta és műtrágya hatás kombináció között is statisztikailag igazolható különbség volt kimutatható. A Zádor szemescirok hibridnél a 2016-os kísérleti év során kaptam szignifikáns különbséget a műtrágya hatást illetően. A minták zsírsavösszetételét vizsgálva azt állapítottam meg, hogy a 2016-os évben mind a telített, mind pedig a telítetlen zsírsavak aránya szűk határérték-tartományban mozgott. A zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya a kezelések hatására számottevően nem változott, így ezek fajtára jellemző tulajdonságok. A legnagyobb koncentrációban mind a három növénynél a linolsav, az olajsav és a palmitinsav volt jelen. Az esszenciális zsírsavak aránya átlagosan 47% és 67% közötti értéket mutatott a vizsgált mintáknál. A minták élelmi rost tartalmát vizsgálva megállapítottam, hogy az adott paraméter a köles minták többségénél növekedést mutatott a 160 kg/ha nitrogén kezelésig. A 200 kg/ha nitrogén adag alkalmazása már nem jelentett különösebb változást. Makroelemek közül meghatároztam a lisztminták nitrogén, foszfor, kálium, kálcium, magnézium, kén és nátrium tartalmát. Az elemtartalom változása fajtól és fajtától is függ, így például a köles mintáknál több elem növekedést mutatott a kezelések hatására, szemben a szemescirok mintákkal, valamint a vizsgált köles fajták között is több esetben tapasztaltam eltérő elemtartalom-változást. A legtöbb esetben a foszfor koncentrációja csökkenést mutatott a növekvő N kezelés hatására. A kén tartalom a legtöbb mintánál növekvő tendenciát mutatott a kezelések hatására. Kutatásom során az eredmények birtokában lehetőség volt a tápanyagok és a tápelemek között összefüggés vizsgálatok elvégzésére. Az elemzés során számos szinergista és antagonista kapcsolat megléte igazolódott. A kísérleti minták elemtartalmát ismerve meghatározásra kerültek a minták kezelésenkénti elemarányai, mely alapján a vizsgált minták számos esetben közel a szemre érvényes optimális elemarányokkal voltak jellemezhetőek. Napjainkban nagyobb hangsúlyt kapnak az alternatív gabonafélék, melyeknek mind a termesztők, mind a feldolgozók, mind pedig a fogyasztók számára más és más mennyiségi vagy minőségi paramétereknek kell megfelelniük. A termesztő szempontjából fontos a gazdaságos tápanyagutánpótlás és megfelelő agrotechnika megválasztása, a feldolgozó számára fontos azon paraméterek ismerete, amelyekre nagy hatással vannak a termesztéstechnológiai és időjárási tényezők, míg a fogyasztó számára kulcsfontosságú a táplálkozás-élettani szempontból kedvező vegyületek mennyisége. Ennek meghatározásához átfogó szemlélet és számos vizsgálat szükséges. Kutatásomat erre építve végeztem el és értékeltem ki, hogy eredményeimmel hozzájáruljak e komplex kérdés megválaszolásához.Tétel Szabadon hozzáférhető A meggy antioxidáns hatású komponensei és az antocianinok szerepe a szervezet gyulladásos folyamatainak prevenciójábanKun-Nemes, Andrea; Gálné Remenyik, Judit; Nemes, Andrea, Kun-; Kerpely Kálmán Növénytermesztési- és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Élelmiszertechnológiai IntézetAbsztrakt A fogyasztók egyre inkább tartózkodnak a mesterséges adalékanyagoktól, és emellett a szintetikus antioxidánsok toxikológiai szempontból sem előnyösek farmakológiai alkalmazásra, ezért egyre több kutatócsoport fókuszál a fitonutriensek vizsgálatára. Ez hívta életre a növényi kivonatok vizsgálatát, illetve a bennük lévő ható komponensek azonosítását, mennyiségi meghatározását, valamint a kíméletes, ugyanakkor nagy hatékonyságú izolálásuk kidolgozását. Ezzel egyidejűleg ezen bioaktív komponensek élettani hatásainak igazolása is a tudományos érdeklődés középpontjába került. Ezeket a vizsgálatokat kezdetben főként a bogyós gyümölcsök körében végezték el kimagasló antioxidáns kapacitásuk miatt, viszont a bogyósok a termelési (terméshozam, betakarítás) és az eltarthatósági szempontok alapján az ipar számára már nem túl ideálisak. Hozzájuk hasonlóan, a meggy héja, húsa és magja is számos biológiai aktivitással rendelkező, antioxidáns hatású vegyületet tartalmaz. További előnyük, hogy hazánk hatalmas fajtaszortimenttel rendelkezik, a termesztéséhez szükséges körülmények ideálisak és Magyarországon az alma után ez a legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcs, tehát nagy mennyiségben rendelkezésünkre áll. Ezen kívül elmondható, hogy bár az antioxidánsok (antocianinok) vizsgálatára számos közlemény megjelent már a magyarországi meggyfajták esetében, szisztematikus analízist még nem végeztek, ezért irányultak vizsgálataink a termesztésben leggyakoribb fajták antioxidánsainak, illetve ezek élettani hatásainak vizsgálatára. Ennek megfelelően doktori munkám során az alábbi célokat tűztem ki: a magyarországi meggyfajták magjából nyert olaj tokoferoltartalmának elemzése, a Magyarországon termesztett, jelentősebb meggyfajták antioxidáns kapacitásának felmérése illetve összehasonlítása, a meggyfajták mérésére használt antioxidáns kapacitást mérő módszerek összehasonlítása, a meggyben található kioldható és nem kioldható vegyületek kinyerése, azonosítása, azok felhasználhatóságának feltérképezése, a meggyből nyert magas antocianin tartalmú kivonat hatásának vizsgálata magas energiatartalmú étrenden tartott egerek esetében.Tétel Szabadon hozzáférhető Néhány baktériumtrágya hatása a kukorica hibridek növekedésére vízkultúrás kísérletbenNagy, László Géza; Lévai, László; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Növénytudományi IntézetAz egyre intenzívebb mezőgazdasági termelés miatt előtérbe kerülnek a környezetbarát, a környezetet nem terhelő készítmények, melyekkel a mesterséges tápanyagokat, kemikáliák egy részét lehet helyettesíteni. Az egyik ilyen anyag a baktériumtrágya. A mikroorganizmusok elősegítik a növények tápanyagfelvételét is. Ez két alapvető hatásra vezethető vissza: 1. fokozzák a tápanyagok feltáródását, mobilitását, 2. közvetlenül is fokozzák a tápanyagfelvételt. Korai kutatások eredményeként tisztázódott, hogy az inokulált baktériumok elősegítették a foszfor felvehetőségét, a szerves foszfátok mineralizációját fokozták, az oldhatatlan foszfátot oldhatóvá tették. A talaj inokulálása Azospirillum brasilense-vel a búza, a cirok és a kukorica esetében jelentősen növelte a nitrogén, a kálium és a foszfor felvételét. A búza talaját inokulálva Azospirillummal azt tapasztalták, hogy a gyökércsúcs mögötti része intenzívebben fejlődött, megnőtt a gyökérszőrök felülete, ami a tápanyagok fokozott felvételéhez vezetett. Ma Magyarországon sajátos kínálati piac alakult ki a biotrágyák területén. Bőség van a különböző hibridekből is. A biotrágyák többnyire azonos, de esetenként eltérő baktériumot tartalmaznak, valamennyiük jellemzője, hogy szinte kivétel nélkül van bennük a N2-fixáló baktérium, több más pl. foszfor mobilizáló, vagy cellulózbontó baktériummal együtt. Munkám során 3 baktérium-tartalmú biotrágya hatását vizsgáltam 31 kukorica hibriden: DKC 590, DKC 4490, DKC 4717, DKC 5222, Karnevalis, Clemenso, NK Kansas, NK Lucius, NK Octet, NK 37219, SC 3510, NK 3850, SY Flovita, SE 4410, NK Columbia, NX 47279, MV 350, MV 434, Kamaria, MV Tarján, Mikolt, MV Koppány, GK Boglár, Szegedi 386, Kenéz, Szegedi 475, Szegedi 521, Shakira, Eric, Temes, Jennifer, laboratóriumi, in vitro körülmények között vízkultúrás kísérletekben. Az egyik baktériumtrágya, melyet „A”-val jelöltem 2 baktériumtörzset tartalmaz: - az Azotobacter chroococcumot és a Bacillus megateriumot. A másik baktériumtrágya („B”), 6 különböző törzset: - Azospirillum brasilense, Azotobacter vinelandii, Bacillus megaterium, Bacillus polymyxa, Pseudomonas fluorescens, Streptomyces albus. A harmadik baktériumtrágya összetétele a következő, 4 törzsből áll: - Azotobacter chroococcum, Azospirillum ssp., Bacillus megaterium, B. subtilis. A kísérlet során mértük a főbb növényfiziológiai paramétereket: a kukorica gyökérének és a hajtásának száraz tömegét, a második és harmadik levél relatív klorofill értékét (SPAD-érték), és a fotoszintetikus pigmentek mennyiségét (klorofill-a, klorofill-b, karotinoidok. A kísérleteim eredményéből azt a lényeges következtetést vonom le, hogy a kukorica hibridek között különbség van a biotrágyával szembeni érzékenységükben. A kiválasztott hibrideknél feltűnő volt a három baktériumtrágyával szembeni eltérő viselkedés, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az általam vizsgált biotrágyák eredményes alkalmazhatósága erősen hibridfüggő módon alakul. Kísérleteim alapján feltételezem, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható baktériumtrágyák mindegyikére vonatkozhat ez a megállapítás, bár kétségtelen, hogy célszerű lenne további biotrágyák hasonló tesztelése. A következtetéseim hátterében az is megnyilvánulhat, hogy az eltérő baktériumtrágyák tápoldata –különösen a szerves komponens esetében – eltérő összetételű, ami a kísérleteimben tapasztalt különbséget is okozhatta, illetve az azonos baktériumok eltérő aktivitású törzsei is előfordulhatnak az eltérő baktériumtrágyákban, ami szintén befolyásol. Abból kiindulva, hogy a kiválasztott kukorica hibrideknél különbségek voltak, valószínűsíthető, hogy más gazdasági növénynél is hasonló hatást tapasztalnánk.Tétel Szabadon hozzáférhető Az évjárat hatása az őszi búza egyes értékmérő tulajdonságaira a nagykunságbanCzimbalmos, Ágnes; Nagy, János; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE-Mezőgazadság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási KarA búzatermesztés eredményességét a betakarított termés mennyiségi és minőségi mutatói együttesen határozzák meg; az értékmérő tulajdonságok elemzése és értékelése komplex feladat. Elengedhetetlen ezen tulajdonságok ismerete, azok egymáshoz való viszonya, évjárathatástól függő változásuk. A növénytermesztési tapasztalatok alapján az eltérő éghajlati és agroökológiai adottságok között nemesített növényfajták nagyobb toleranciával képesek elviselni az adott régiók kedvezőtlen tényezőit, jelentős termésstabilitást biztosítva ezzel a gazdáknak. Hipotézisem, hogy bizonyítani kívánom a tájnemesítés létjogosultságát, bemutatva, hogy a karcagi nemesítésű fajták felülmúlják más fajták teljesítményét és/vagy stabilitását az aszályos, vagy túlzottan csapadékos és/vagy kedvezőtlen csapadékeloszlású években a Nagykunság kedvezőtlen agroökológiai körülményei között. A célkitűzés megvalósítása érdekében fajtaösszehasonlító kísérlet beállítására került sor a Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézetének területén, a B1 és B2 jelű táblákon, 2008-2014-es tenyészidőszakokban. A kísérlet beállításakor 23 fajtára esett a választás. Ezek között szerepeltek extenzív-, valamint régebbi- és újabb nemesítésű intenzív fajták. Az értékelés során a fajtákat több szempont szerint csoportosítottam: érésidő (korai-, közép- és középkései éréscsoport), szálkázottság (szálkás, tar) és nemesítés helye (Szeged, Martonvásár, Karcag) alapján. Fajtánként és csoportonként vizsgáltam, hogy az adott tenyészév időjárása milyen hatással volt az őszi búza egyes tulajdonságaira. Az alábbi értékmérő paramétereket vizsgáltam: termésátlag (t/ha), hektoliter-tömeg (kg), nedves sikértartalom (%), sikérterülés (mm), szedimentációs Zeleny-index (ml), Hagberg-féle esésszám (s), vízfelvevő-képesség (ml) és sütőipari értékszám. A tulajdonságok értékelésén túl vizsgáltam az összes fajta stabilitását külön-külön annak érdekében, hogy megtudjam, melyek azok a genotípusok, amelyek a legkisebb termésmennyiség- és/vagy minőségromlás nélkül tudnak teremni az évről évre változó klimatikus viszonyok mellett. Az értékelés során megállapítottam, hogy egy adott tájkörzetben nemesített fajta nagyfokú alkalmazkodóképességgel és megfelelő stabilitással rendelkezik az adott tájban uralkodó agroökológiai feltételekhez, ezért termesztése nagyobb biztonsággal végezhető.Tétel Szabadon hozzáférhető A kukorica hibridek főbb értékmérő tulajdonságainak vizsgálata és értékelése szántóföldi tartamkísérletbenIllés, Árpád; Nagy, János; Kerpely Kálmán Növénytermesztési- és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai IntézetAbsztrakt Napjainkban a növénytermesztés eredményességének növelése elengedhetetlen a növekvő népesség élelmezésének biztosítása érdekében. A termőterület növelésének lehetősége korlátozott. Egyre kisebb rendelkezésre álló területen kell megtermelnünk a megnövekedett népesség számára szükséges élelmiszert, takarmányt és ipari alapanyagot. A mezőgazdasági kutatások során a szántóföldi tartamkísérletek lehetőséget biztosítanak a termesztés során alkalmazott agrotechnikai műveletek, és az általuk kifejtett hatások hosszútávú elemzésére és összehasonlítására. A vizsgálatomnak helyet adó tartamkísérletet 1983-ban hozta létre Prof. Dr. Nagy János, és 40 éve változatlan paraméterekkel, azonos tápanyagutánpótlási rendszerrel, helyszínnel, talajműveléssel és agrotechnikával folytatódik. A kukorica esetében öt fontos fenológiai fázist használtam a vizsgálathoz - négy levél (V4), hat levél (V6), nyolc levél (V8), tizennegyedik levél (V14) és nővirágzást (R1). A hőösszegek a mintavétel időpontjában eltérőek voltak. Vizsgálataim során meghatároztam a Lipidperoxidáció (LP) mértékét, az Aszkorbát-peroxidáz (APX) aktivitását az abszorbancia csökkenésének mértékével, továbbá a szuperoxid-dizmutáz (SOD) aktivitását is meghatároztam. Kutatásomban elemeztem a különböző termés paramétereket (fehérje, olaj, keményítő, szemnedvesség) NIR készülékkel. Kutatásom során megállapítottam, hogy az évjárat hatás elemzés eredményei alapján a hibridek és tápanyagszintek átlagában 2020-es tenyészévben az APX aktivitása V4 és R1 fenológiai fázis között 2,01 egységet csökkent. Ezzel ellentétesen 2019-es tenyészévben 4,56 egységgel nőtt, V4 és R1 fenológiai fázis között. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy a lipidperoxidáció és SOD aktivitása csökkent a fenológiai fázisokban. Az APX aktivitása V4 fenológiai fázisról V6 fenológiai fázisra kismértékben (0,5) növekedett, majd V8 fenológiai fázisra jelentősen 3,1 egységgel csökkent. A tenyészidőszakon belül, a fontos fenológiai fázisokban így a V14 fenológiai fázisban, az egyes markerfolyamatok vizsgálata, mint például az APX és LP mértékének elemzése adhatja a legpontosabb képet a kukoricanövényeket érő fiziológiai folyamatokról, ezen keresztül egészségi állapotáról. A tartamkísérletek adatait értékelve megállapítottam, hogy a legkisebb APX aktivitást a kontroll parcella átlagértékei mutattak, legnagyobb értéket NPK 5 tápanyaszinten 9,14 egységgel mértem. A nitrogén műtrágya szinteken alapuló korrelációsanalízis kimutatta, hogy a szemtermés szignifikánsan korrelált az APX aktivitásával és a lipidperoxidáció mértékével, azonban nem korrelált a SOD aktivitással. N-dózis tartamkísérletben végzett vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy a FAO 490 hibrid esetében az APX aktivitása kontroll és provokatív magas 300 kg/ha nitrogén tápanyagszinten (N5) magasabb volt, mint az N2 tápanyagszinten. Az eltérés kontrollhoz képest 13 %-kal magasabb, N5-höz képest pedig 11 %-kal. Az eredmények bizonyítják a 120 kg/ha nitrogén dózis kedvező hatását. Abstract Nowadays, increasing the of productivity crop production is indispensable in order to provide food for the increasing global population. Production area can be extended to a limited extent. The food, feed and industrial base materials needed by the increased population must be produced on a constantly shrinking area. Agricultural research and long-term field experiments provide an opportunity to perform long-term analyis and comparison of agrotechnical operations carried out during crop production, as well as their impacts. The long-term experiment that my analyses are based on was established by Prof. Dr. János Nagy in 1983. Since then, the experiment has been active for 40 years with unchanged parameters, the same nutrient replenishment system, location, tillage and agrotechnics. I used five main phenological phases of maize for my analysis: four-leaf (V4), six-leaf (V6), eight-leaf (V8), fourteen-leaf (V14) and silking (R1) phase. The measured heat sum values were different at the time of sampling. During my analyses, I determined the extent of lipid peroxidation (LP), and the ascorbate peroxidase (APX) activity with the extent of absorbance reduction, as well as the superoxide-dismutase (SOD) activity. In my research, I analysed various yield parameters (protein, oil, starch content and grain moisture) using a NIR instrument. Based on the results of the crop year effect analysis, I concluded that APX activity decreased by 2.01 units between the phenological phases V4 and R1 in the 2020 cropping year, averaged over the examined hynrods and nutrient levels. In contrast, it increased by 4.56 units between the phenological phases V4 and R1 in the 2019 cropping year. During my analyses, I found that lipid peroxidation and SOD activity decreased during the phenological phases. The APX activity increased slightly (0.5) from phenological phase V4 to V6 and decreased significantly by 3.1 units by phenological phase V8. Within the growing season, in important phenological phases such as the V14 phenological phase, the analysis of marker processes such as APX and LP can give the most accurate picture of the physiological processes affecting maize plants and thus their health. Evaluating the data of the long-term experiments, I found that the lowest APX activity was shown by the average values of the control plot, with the highest value at the NPK 5 nutrient level of 9.14 units. Correlation analysis based on nitrogen fertiliser levels showed that grain yield was in a significant correlation with APX activity and lipid peroxidation rate, but not with SOD activity. Based on my examinations in the N-dose long-term experiment, I found that the APX activity of the FAO 490 hybrid was higher at control and the provocative high 300 kg/ha nitrogen nutrient levels (N5) than at N2 nutrient levels. The difference was 13 % higher compared to control and 11 % higher compared to N5. The obtained results demonstrate the beneficial effect of the 120 kg/ha nitrogen dose.Tétel Szabadon hozzáférhető Analysis of greenhouse gas emissioins and drought and their impacts on the agricultural sectorMohammed, Safwan; Harsányi, Endre; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai IntézetAz éghajlatváltozás az egyik olyan kihívás, amellyel az emberiségnek a különböző ágazatokból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén kell megbirkóznia, hogy megóvja a Földet a felszíni hőmérséklet fokozatos emelkedésétől. Jelen kutatás célja az volt, hogy elemezze az üvegházhatású gázok kibocsátását az EU országaiban, Magyarországra összpontosítva, és nyomon kövesse a magyarországi aszály alakulását 1960 és 2010 között, mint az üvegházhatású gázkibocsátás globális növekedésének egyik következményét. A kutatás foglalkozott továbbá az éghajlati viszonyok (Debrecen vs. Teherán) és a mezőgazdasági gyakorlat (talajművelés vs. talajművelés nélküli) a talaj szén-dioxid-kibocsátására gyakorolt hatásával is. A rendelkezésre álló adatokat különböző forrásokból gyűjtöttük össze. Néhány elemzést, mint például SPI-3, -6, -12 időskála; SPEI-3, -6, -12 időskála, TDD, M-K, SYRSc,r,y,t, és LSD került alkalmazásra a tanulmány során. Az eredmények a mezőgazdasági és ipari ágazatokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentős csökkenését mutatták a legtöbb uniós országban. A legjelentősebb (p<0,05) csökkenés a mezőgazdasági ágazatból Hollandiában volt tapasztalható (-336,4756 ezer tonna CO2-egyenérték). Az M-K teszt alkalmazásával az eredmények azt mutatták, hogy 1985 és 2016 között a legtöbb ágazatban jelentősen csökkent a CO2-kibocsátás, kivéve a biomassza kibocsátást (azaz a mezőgazdaságot) és a szállítmányozási ágazatot. A dolgozat rávilágított az aszályos időszakok kukorica- és búzatermésre gyakorolt közvetlen hatására is szubregionális szinten. Magyarország déli és középső részei a leginkább érintett régiók a kukorica- és búzatermés csökkenésében. Figyelemre méltó, hogy az aszály hatása rosszabb volt, amikor az SPEI indexet használtuk. Érdekes módon a kutatás azt mutatja, hogy az éghajlati viszonyok (Debrecen vs. Teherán) és a mezőgazdasági gyakorlat (talajművelés vs. talajművelés nélküli) jelentősen befolyásolják a mezőgazdasági termesztésre használt talajból származó CO2-kibocsátást. Összességében a dolgozat új betekintést nyújt az üvegházhatású gázok magyarországi trendjébe és az éghajlatváltozás növénytermesztésre gyakorolt közvetlen hatásába.