PhD dolgozatok

Állandó link (URI) ehhez a kategóriához

https://hdl.handle.net/2437/2265

Az archívumban található doktori disszertációkat a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár a

2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53. § (5) bekezdés c) pont

2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53A. § (1) bekezdés

387/2012. (XII.19.) Korm. a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról 14. § (1) bekezdés

illetve a Debreceni Egyetem doktori szabályzata értelmében hozza nyilvánosságra. A Művek szerzői jogáról a hatályos 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) és a Debrecen Egyetem szellemi tulajdon kezelési szabályzata rendelkezik.

Böngészés

PhD dolgozatok Szerző szerinti böngészés "Ablonczyné Nádor, Zsuzsánna"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Ungarn – das gesegneteste Land Europas. Das Ungarnbild der niederländischen Reisebeschreibungen in der Periode 1555-1774.
    Ablonczyné Nádor, Zsuzsánna; Beke, Katalin; Nádor, Zsuzsa; Irodalomtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Germanisztika Intézet
    Rezümé Magyarország – Európa legáldottabb országa. A holland útleírások Magyarország-képe 1555-1774 között. Összehasonlító elemzés a retorikai-apodémikus tradíciók tükrében holland német és angol utazók műveivel Ennek az összehasonlító irodalomtudományi elemzésnek a középpontjában a kora újkori holland utazók Magyarország képe áll. A disszertáció feladata az, hogy a kutatás e területén hiánypótlást végezzen el, mert a hollandok Magyarország képe mindeddig nem képezte a kutatás tárgyát. Az elemzés tárgyát azok a holland útleírások (1555-1774) alkotják, amelyeknek túlnyomó része kéziratos formában maradt fenn. Az elemzett útleírások. A kutatás fő hangsúlya a primér szövegek elemzésén van. Az elemzés az utazáselméleti irodalom és holland német valamint angol útleírások összehasonlításával történik. A összehasonlítás módszerének alapját a retorikai-apodémikus hagyományok, amelyeket a reneszánsz óta a rámista rendező elv alapján fogalmaztak meg. Az útleírásokat nagy mértékben befolyásolták a bevésődött irodalmi előképek, sztereotípiák, irodalmi közhelyek (fertilitas Pannoniae, Magyarország mint a kereszténység védőbástyája, Orienttoposz), amelyek az útikönyvekben, az epithetonlexikonokban és a Völkertafelekben jelennek meg, amelyek által irodalmi értéküket elnyerték. A disszertációban az alapvető motívumokat, szeterotíp képeket, valamint a magyarok nemzetkarakterológáját vizsgáltuk. A megválaszolandó kérdések a következőek milyen mértékben befolyásolták a rhetorikai-apodémikus tradíciók a holland utazók Magyarország képét, milyen mértékben vált az utazók számára az ország terra incognitává, melyek az alapvető különbségek a holland, német és angol szemléletmód között, mely specifikumok jellemzik csak a holland utazókat és miért. Szándékunkban állt a holland utazók Magyarország képének a hollang közgondolkodásban való elterjedését kutatni és ismertetni. A vizsgálat eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a Magyarország képet erősen befolyásolták a rhetorikai-apodémikus hagyományok, amely kép 1700-ig konstans maradt. A vizsgált sztereotípiák és motívumok 1765-ig képezték a Magyarország leírások részét. Az ország a keresztény és oszmán világ határán részlegesen vált a Kelet részévé, miközben rendelkezett a civilizált világ ismertetőjegyeivel is. A holland utazók műveltsége megegyezett az európaival, ugyanakkor azonban a magyarok problematikusan defniálható egységnek tekintették, ugyanis a két ország közötti nagy távolság és Magyarország elzártsága miatt nem voltak átfogó információik. A holland utazók mind a német és mind az angol útikönyveket és útleírásokat használták, és az angol stílus ugyanolyan hatással volt rájuk, mint a német. Az elemzett holland utazók útleírásai csak a nyomtatott formában fennmaradt útleírások esetében volt számottevő. Resümee Ungarn – das “gesegneteste“ Land Europas. Das Ungarnbild der niederländischen Reisebeschreibungen in der Periode 1555-1774. Eine vergleichende Analyse im Spiegel der rhetorisch-apodemischen Traditionen dargestellt an Werken der niederländischen, deutschen und englischen Reisebeschreibungen In dieser vergleichenden literaturwissenschaftlichen Analyse steht das Ungarnbild der niederländischen Reisenden in der frühen Neuzeit im Mittelpunkt. Die Aufgabe der Dissertation ist es, eine Lücke in der Forschung auszufüllen, weil das Ungarnbild der Niederländer bisher noch nicht erforscht wurde. Den Gegenstand der Analyse bilden die niederländischen Reisebeschreibungen (1555-1774), von denen der Großteil in handschriftlicher Form überliefert ist. Die erforschten Reisbeschreibungen waren noch nicht Gegenstand der Ungarnbildforschung gewesen, in der Dissertation werden Ergebnisse gewonnen, die einen weißen Fleck in der Ungarnbildforschung. Der Hauptakzent der Untersuchung liegt in der Analyse der primären Texte selbst. Die Analyse erfolgt anhand des Vergleichs zwischen den niederländischen, deutschen und englischen Reisebeschreibungen und Reisetheoretischen Werken. Methodisch liegen dem Vergleich die rhetorisch-apodemischen Traditionen des ramistischen Prinzips zugrunde, die die Reisebeschreibungen seit der Renaissance in der europäischen Literatur bestimmten. Die Wahrnehmung wurde in hohem Maße von festgeprägten literarischen Vorbildern, Stereotype literarischen Gemeinplätzen (Fertilitas Pannoniae, Bollwerk der Christenheit, Orienttopos) bestimmt, die ihre Manifestation in den Reiseführern, Epithetonlexika und in den Völkertafeln fanden und von welcher Bildformung in besonderem Maße die Reisebeschreibungen beeinflusst wurden, und ihren literarischen Wert erhielten. In der Dissertation werden die grundlegenden Motive, stereotype Bilder und Nationalcharakterologie der Ungarn analysiert werden, um das Ungarnbild und dessen Veränderungen zu beschreiben. Die Frage stellt sich, in welchem Maße die rhetorisch-apodemischen Traditionen auch die niederländischen Reisende ihr Ungarnbild beeinflusste, inwieweit in der erforschten Periode Ungarn als terra incognita für die Reisenden wurde, welche grundlegende Unterschiede zwischen den niederländischen, deutschen und englischen Betrachtungsweisen zutage getreten sind, welche Spezifika die Niederländer bei der Ausformung des Ungarnbildes sich eigen gemacht haben und warum. Es wird auch beabsichtigt, das Durchdringen des Ungarnbildes der niederländischen Reisenden in das allgemeine Gedankengut der Niederländer in der erforschten Periode zu beschreiben. Als Ergebnis der Untersuchung lässt sich feststellen, dass das Ungarnbild stark von den rhetorisch-apodemischen Traditionen beeinflusst wurde und in dieser Hinsicht bis 1700 konstant blieb. Ein Teil der erforschten stereotypen Motive blieben bis 1765 Bestandteil der Ungarnbeschreibung. Ungarn zwischen der christlichen und de osmanischen Welt wurde nur zum Teil des Orients, aber behielt es auch Kennzeichen der zivilisierten Welt. Die niederländischen Reisenden wiesen ein mit der Europäischen übereinstimmende Bildung auf, gleichzeitig aber betrachteten Ungarn als problematisch definierbare Einheit, weil sie wegen der Abgeschiedenheit Ungarns meistens keine umfassenden Informationen besaßen. Die Reisenden bedienten sich der deutschen und englischen Reiseführer ebenfalls, indem der englische Stil eine genauso beträchtliche Wirkung auf die niederländischen Reisenden ausgeübt hatte, wie die deutschen Reisebeschreibungen. Das Ungarnbild der erforschten Niederländer durchdrang nur bei den gedruckten Reisebeschreibungen zur niederländischen Öffentlichkeit. Summary Hungary –„the most blessed” country of Europe. The image of Hungary in Dutch travelogues from 1555 to 1774. A comparative analysis of Dutch, German and English travelogues in the light of rhetoric-apodemic traditions. This comparative literary analysis focuses on the Dutch travellers’ image of Hungary in the early modern times. It is the aim of the thesis to fill a gap in research, as the Dutch travellers’ image of Hungary has not been investigated until now. Accounts by Dutch travellers between 1555 and 1774 are the subject of analysis, most of which survived in manuscript format. The thesis presents results which remove blank areas from the field of the research of the image of Hungary and from the interdisciplinary field of secondary literature and fiction. The main accent of the research lies on primary texts. The analysis is performed by the comparison of theoretical literature on travelling with Dutch, German and British travelogues from the period investigated. Methodologically, the comparison is based on the rhetoric-apodemic traditions of the ramistic principle of Petrus Ramus and of Theodor Zwinger from the Basel School (1569-1570) which have determined the accounts of journeys in European literature since the Renaissance. The accounts of journeys were influenced to a high degree by imprinted literary originals, stereotypes, literary commonplaces (fertilitas Pannoniae, Hungary as a bastion of Christianity, Orienttopos) which appear in guide-books, epithetonlexic and in Völkertafeln through which they gained their literary value. The thesis investigates the basic motifs, the stereotype pictures, further on the national characteristics of Hungarians. The questions to be answered are as it follows: To what extent did rhetoric-apodemic traditions influence the image of Hungary of Dutch travellers? What are the basic differences between the Dutch, German and British viewpoints? Which traits are characteristic of Dutch travellers only and why? Our research aimed at examining and publishing the dissemination of the image of Hungary by Dutch travellers in Dutch public thinking. As a result of the investigation we can state that the image of Hungary was strongly influenced by rhetoric-apodemic traditions which image remained intact until 1700. The stereotypes and motifs investigated constituted part of the descriptions of Hungary until 1765. The country in the borderland of the Christian and Osman worlds became partially a part of the East while bearing traits of the civilized world. The education of Dutch travellers corresponds to that of Europe’s at the same time; however, Hungarians regarded it as a unity to be defined problematically as they did not have comprehensive information due to the great distance between the two countries, and due to the isolation of Hungary. Dutch travellers used German as well as British travelogues and they were influenced by the British style as much as by the German one. The Dutch travelogues analyzed were significant only in the case of those which survived in printed form.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Ungarn- Das gesegneteste Land Europas. Das Ungarnbild der niederlendischen Reisebeschreibungen in der Periode 1555-1774. Eine vergleichende Analyse im Spiegel der rhetorisch-apodemischen Traditionen dargestellt an Werken der niederlendischen, deutschen un
    Ablonczyné Nádor, Zsuzsánna; Beke, Katalin; Nádor, Zsuzsánna; Irodalomtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Germanisztikai Intézet
    Az értekezés célja a holland utazók (1555-1774) Magyarország képének megalkotása a XVI. század közepétől a XVIII. század második harmadáig. A Magyarország képről összefoglaló jelleggel ebben a témában eddig nem készült doktori értekezés, jóllehet néhány cikk foglalkozott a németek Magyarország képével, azonban a hollandok alkotta képet ilyen terjedelemben nem elemezték. Disszertációm ezért hiánypótló szerepet tölt be az összehasonlító irodalomtudomány e kutatási területén. Célom a Magyarország-kép összehasonlító elemzési módszerrel a retorikai-apodémikus szabályok alapján a holland útleírások vizsgálata az 1555-1774 közötti időszakban. Az elemzés során a dolgozat egyik fő kérdése az, hogy milyen mértékben befolyásolták a holland utazókat a retorikai-apodémikus szabályok és alkalmazták-e a Magyarország leírásakor a fertilitas Pannoniae, valamint Magyarország mint a kereszténység védőbástyája motívumokat. Arra is keressük a választ, hogy hogyan jelenítették meg a magyarokat, milyen jellemvonásokat tulajdonítottak nekik, továbbá a Magyarország képet érintő közel két évszázad alatt lezajló változások és ezek okainak megjelenítése is fontos szerepet kap a dolgozatban: milyen mértékben jelennek meg új motívumok, és tűnnek el a régiek és miért. A Magyarország-kép fő elemeinek és sztereotíp motívumainak megállapítása a dolgozat fő célja. Ezen kérdések megválaszolásához az összehasonlító elemzés keretében német és angol útleírásokkal vetjük össze a holland útleírásokat, azért, hogy megállapíthassuk, hogy milyen egyezések és eltérések találhatóak a holland a német és az angol utazók szemlélete között. Ennek lehetséges okaira is keressük a választ. A német útleírások részben a Stuck által készített útleírások listájának (Gerlach, Happelius, Stübel, Wagner, Friedel, Kleemann), valamint Hans Dernschwam, Maximilian Brandstetter és Daniel Speer műveinek segítségével keressük. Az angol utazók művei közül elsősorban Edward Browne és Lady Wortley Montague a korban rendkívül népszerű útleírását használjuk. Evlia Cselebi Magyarországról készített útleírása is segít az összehasonlító elemzésben. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy Magyarország a megadott korszakban terra incognitává vált-e és ha igen, milyen mértékben. Az is kérdés, hogy milyen mértékben tekintették a holland utazók a hódoltsági területeket a civilizált világ részének, vagy számukra azok a területek az oszmán birodalom részét alkották. További vizsgálandó kérdés az is, hogy a holland utazók műveikben milyen mértékben alkalmazták az Orienttopos ismérveit Magyarország esetében, illetve változott-e ennek a kérdésnek a megítélése a vizsgált korszakban, miért és mikor. A legfontosabb pontja az elemzésnek az, hogy mely megfigyelések és vélemények jellemzik specifikusan a holland utazókat, valamint ezek okai. Arra is keressük a választ, hogy vannak-e olyan megfigyléseik, amelyek csak őket jellemzik és mely okokra vezethezőek ezek vissza, van-e speciálisan holland szemléletmód es ha igen, mik azoknak az elemei? Ebből következően az is kérdés, hogy hogyan befolyásolta a holland utazókat származásuk, foglalkozásuk, úticéljuk, az ittartózkodásuk időtartama és a magyarországi politikai-gazdasági helyzet Magyarországról való véleményalkotásukat. Megállapítandó az is, hogy az utazást a holland utazók esetében elitjelenségnek tekinthetjük-e? Rudolf Dekker és Peter Rietbergen véleményére alapozva, azaz csak a felső társadalmi rétegek esetében találkozhatunk egyidejűleg az utazással és az utazási élmények papírra vetésével. A továbbiakban szándékunkban áll megvizsgálni, hogy a hollandok mely útikönyveket használhatták magyarországi útjuk során, vajon a holland utazók inkább a német utazási irodalmat részesítették előnyben, vagy az angol apodémikus irodalmat használták. A további kérdés az, hogy mely pontokon lehet ezeket a vizsgált tendenciákat felfedezni az elemzett útleírásokban. Az utolsó pontban arra keresünk választ, hogy a holland utazók által ábrázolt Magyarország-kép milyen mértékben vált a holland közgondolkodás részévé, és mely okai voltak ennek. A hollandok Magyarország ábrázolása legmarkánsabban és legrészletesebben utazóik naplóiban került megjelenítésre ezért a kutatás tárgyát ezen útinaplók képezik. Ennek az az oka, hogy Magyarország a mohácsi csatát (1526) követően periférikus helyzetbe kerülve Szakály Ferenc szerint részlegesen legalább 150 évre terra incognitává alakult, és eltűnt az érdeklődés középpontjából. A középkorban termékeny és gazdag európai önálló országként jellemzett terület elveszítette hatalmi pozícióját, amelynek számos következménye volt a politikai és gazdasági területen, valamint ez a folyamat a Magyarországról írott irodalomban is különféle módon csapódott le. Olyan motívumok és irodalmi közhelyek jelentek meg, amelyek szorosan kapcsolódtak az ország a keresztény és iszlám világ határán betöltött szerepéhez: így vált állandó részévé a Magyarországról alkotott képnek a fertilitas Pannoniae és Magyarország mint a kereszténység védőbástyája (murus et clipeus fidelium) motívum. Mindezen nélkülözhetetlen előzmények ismertetését követően az elemzések alapjául Magyarországról szóló holland utazók útleírásai szolgálnak. A vizsgált művek nyomtatott és túlnyomó részben kéziratos formában maradtak fenn. Ennek az az oka, hogy Hollandiában főként a gyarmatokra való utazást és ott töltött időszakot írták le, és ezek kerültek kiadásra, mert kuriózumként hatottak. Az európai utazásokról készített útleírások főként udvarjárások, valamint diplomatautak voltak, és ezek nagy része kéziratban maradt. Csak a legismertebb szerzők munkái jelentek meg nyomtatásban, vagy csak a népszerű és ez által könnyebben olvasható és érthető útleírások, de azok is gyakran csak évtizedekkel az utazást követően. Ezek azonban csupán Európának a háborúk által nem sújtott régióinak az ismertetését tartalmazták és nem a török hódoltságon átvezetú út leírása került előtérbe. Csak akkor jelent meg a magyarországi út is nyomtatásban, ha a szerzőnek más ország (Oszmán Birodalom) volt az úticélja. Ily módon számos holland útleírás maradt kéziratban az utókorra, amelyekben Magyarországról is található útleírás. A kéziratos útleírások azért sem jelentek meg, mert csak a nagy érdeklődésre számot tartó, illetve népszerű útleírások kiadása kecsegtetett haszonnal. A udvarjárásról készített útinaplók kiadása nem is volt cél, hacsak szerzőik nem akartak pénzhez jutni, ugyanis azok az utazók, akik napló formájában leírták tapasztalataikat, és vállalni tudták az utazás költségeit és nem egyszer annak veszélyét is, azok nem szorultak rá arra, hogy könyveiket kiadassák. A kéziratban maradás harmadik oka az, hogy ezek a személyes élményekkel átitatott tapasztalatok a családtagoknak és az intim barátoknak szóltak, és a családban örökítődtek tovább az utazások során írásba foglalt tapasztalatok, azaz nem voltak publikusak. Die Zielsetzung der Dissertation ist, die Erschließung des Ungarnbildes der niederländischen Reisenden (1555-1774) von der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts bis zum zweiten Drittel des 18. Jahrhunderts. In diesem Themenbereich wurde bisher keine umfassende Dissertation über das Ungarnbild der Niederländer angefertigt, obwohl sich einige Beiträge mit dem Ungarnbild der Deutschen befassten. Die Aufgabe meiner Doktorarbeit ist, diesen Mangel an der Ungarnbildforschung aufzuheben und die Lücke in der niederländischen und ungarischen Forschung auf dem Gebiet der vergleichenden Literaturwissenschaft auszufüllen. Die Absicht der vergleichenden Analyse anhand der rhetorisch-apodemischen Regeln ist die Erschließung des Ungarnbildes der niederländischen Reisebeschreibungen in der Periode von 1555-1774. Es soll die These anhand der vergleichenden Analyse der Reisebeschreibungen überprüft werden, inwieweit die rhetorisch-apodemischen Traditionen die niederländischen Reisenden bei der Erforschung des Ungarnbildes in der Periode von 1555-1774 beeinflussten. Dabei sollen die verschiedenen Motive und stereotype Bilder in den Reisebeschreibungen, wie fertilitas-Pannoniae, Bollwerk der Christenheit und die Nationalcharakterologie der Ungarn veranschaulicht werden, um Bestandteile des Ungarnbildes und um das wandelnde Ungarnbild zu zeigen, wie lange die rhetorisch-apodemischen Traditionen das Gestaltungsprinzip des Ungarnbildes der Niederländer bestimmten und in welchem Maße das Ungarnbild von den eigenen Erfahrungen der Reisenden beeinflusst wurde und warum. Es stellt sich die Frage, inwieweit diese Bilder immer wieder aufs Neue ergänzt werden, damit ein zusammengesetztes Ungarnbild bis zum Ende des 18. Jahrhunderts sich entwickeln konnte und es muss auch beantwortet werden, inwieweit das Bild von Ungarn konstant blieb und welche Veränderungen zutage getreten sind. Zur vergleichenden Analyse werden verschiedene deutsche und englische Reisebeschreibungen miteinbezogen, die in der erforschten Epoche verbreitet waren, um feststellen zu können, inwieweit Gemeinsamkeiten und Unterschiede in der Betrachtungsweise der Niederländer und den Deutsche und Engländern waren, und warum diese vorgekommen sind. Bei der Erforschung des Ungarnbildes ist ein Teil der deutschen Ungarnbeschreibungen anhand der Liste von Stuck ausgewählt: Gerlach, Happelius, Stübel, Wagner, und weitere Werke von Maximilian Brandstetter, Salomon Schweigger, Daniel Speer und Hans Dernschwam. Englische Reisebeschreibungen von Edward Browne, Lady Wortley Montague und von dem Türke Evlia Cselebi sind miteinbezogen worden. Die Frage, in welchem Maße Ungarn in der erforschten Periode zu terra incognita geworden ist und in welchem Maße trat eine Mythisierung ein und inwieweit Ungarn ein unbekanntes Land nach 1526 für die Reisenden wurde. Es muss festgestellt werden, welchen Platz Ungarn bei den Niederländern in Bezug auf den Orienttopos einnahm, in welchem Maße Ungarn Teil des zivilisierten Europas bildete, in welchem Maße das Orientbild auch eine allgemeingültige Position hatte. Ein weiterer wichtiger Punkt ist das Feststellen der Bestandteile der niederländischen Betrachtungsweise, deren spezifische Elemente, die Unterschiede zwischen der des deutschen und der der niederländischen, um sie zu analysieren und zu erforschen, welche spezifische Eigenschaften die Beschreibungen der Niederländer charakterisieren und die anderen nicht; ob es eine einheitliche niederländische Betrachtungsweise gibt, wenn ja, welche Abweichungen zu beobachten sind. Die Frage soll auch beantwortet werden, welche Eigenschaften als typisch Niederländisch betrachtet werden können. In Bezug auf das Eigenbild der Niederländer muss beantwortet werden, inwieweit Stand, Beruf, Herkunft, Reiseroute, Zeitdauer, Nationalität und die politisch-ökonomische Lage in Ungarn die Reisenden bei der Meinungsbildung beeinflusst haben, und inwieweit lässt sich die Annahme bestätigen, nämlich Reisen und Schreiben ein Elitephänomen beim Ungarnbild der Niederländer gewesen ist. Nach den Meinungen von Rudolf Dekker und Peter Rietbergen können wir vermuten, dass das Reisen und das Niederschreiben der Reiseerlebnisse nur bei den Oberschichten der Gesellschaft wiederzufinden waren. Es wird auch beabsichtigt, die möglichen Parallele zwischen dem Ungarnbild der analysierten Reisenden und der Ungarnbeschreibung der benutzten Reiseführer festzustellen, um zu zeigen, von welchem Reiseführerautor oder von welcher Reisebeschreibung Elemente übernommen wurden. Das Endziel ist es, beschreiben zu können, welche apodemischen Werke die analysierten niederländischen Reisenden benutzt haben dürften: eher die deutschen oder die englischen oder beides. Als letzter Punkt muss nachgewiesen werden, inwieweit das Ungarnbild der analysierten Reisebeschreibungen Teil des allgemeinen Gedankengutes in den Niederlanden wurde und wie weit es in der Literatur durchdrungen ist. Das Ungarnbild der Niederländer wird am Ausführlichsten und am Detailliertesten in ihren Reisetagebüchern dargestellt, deswegen bilden diese Reisetagebücher den Gegenstand der vergleichenden Analyse. Die Ursache dafür ist, dass Ungarn nach der Schlacht von Mohács (1526) in eine periphere Lage des Unbekannten geriet und zum Teil wurde für 150 Jahre und wurde nach Ferenc Szakály zu terra incognita. Das unbekannte Terrain wird zu einem uninteressanten Thema und verschwindet aus dem Blickfeld der Reisenden. Das im Mittelalter als reiches und fruchtbares Land beschrieben Ungarn verlor seine Machtposition, was verschiedene politische und wirtschaftliche Folgen hatte, die sich in den Reisebeschreibungen ihren Niederschlag fanden: verschiedene Motive und literarische Gemeinplätze erschienen, die eng mit der Rolle Ungarn zwischen der christlichen und der osmanischen Welt. So wurden die Motive fertilitas Pannoniae und Ungarn als Bollwerk der Christenheit (murus et clipeus fidelium) ständige Bestandteile des Ungarnbildes. Den Gegenstand der vergleichenden Analyse bilden die Reisebeschreibungen der niederländischen Reisenden, die größtenteils in handschriftlicher Form überliefert worden sind. Die Ursache dafür ist, dass in den Niederlanden hauptsächlich die Reisebeschreibungen über die Kolonien gedruckt worden waren, weil sie als Kuriositäten galten. Die Reisebeschreibungen von den europäischen Reisen waren Gesandtschafts- und Kavaliersreisen, die größtenteils in Handschrift überliefert worden sind. Nur die Werke der bekanntesten Autoren über die europäischen Reisen, oder die populärsten und dadurch leichter lesbare Reisebeschreibungen erschienen im Druck, aber diejenige auch oft nach Jahrzehnten nach der Reise. Diese enthielten aber meistens nur die Beschreibungen der friedlichen Regionen und die Durchreise der ehemaligen ungarischen Gebiete unter der Türkenherrschaft Richtung nach Konstantinopel. Die Ungarnbeschreibung erschien ausschließlich als Teil einer Reise und Reisebeschreibung, deren Reiseziel nicht Ungarn war. Demzufolge blieben zahlreiche niederländische europäische Reisebeschreibungen in Handschrift, in denen auch Ungarn beschrieben wurde. Sie wurden nicht gedruckt, weil nur mit den populären Reisebeschreibungen Gewinn auf dem Büchermarkt machen konnte. Das Drucken der Reisebeschreibungen der Kavaliersreisen war kein Ziel, insofern die Autoren in Geldnot waren, da die Reisenden, die ihre Erlebnisse dem Papier anvertraut haben und sich die hohen Reisekosten leisten konnten und die Reise auch trotz deren Gefahr unternahmen, waren nicht gezwungen, ihre Reisetagebücher drucken zu lassen. Die dritte Ursache für das Nicht-Drucken der Bücher war, dass die persönlichen Reiseerlebnisse an die eigene Familienmitglieder und den intimen Freunden gerichtet waren, und die Reiseerlebnisse wurden nur in der Familie weitergegeben, weil sie nicht bekannt waren.