Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Antal-Szalmás, Péter"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A CD14 molekula és egyes toll-like receptorok jellemzése atópiás és autoimmun kórképekbenSümegi, Andrea; Antal-Szalmás, Péter; Sipka, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai IntézetA veleszületett immunrendszer mintafelismerő receptorai közül kiemelkedő jelentősége van a toll-like receptoroknak és a bizonyos TLR-ekkel asszociált CD14-nek. A kórokozók eliminálásának elősegítésén kívül ezek szerepet játszanak az adaptív immunrendszer regulálásában, és az autoimmun betegségek kialakulásában is. Munkánk során a CD14 rendszer és egyes TLR-ek expressziójának és funkcióinak változását vizsgáltuk autoimmun betegségekben (szisztémás lupus erythematosus – SLE, poly/dermatomyositis – PM/DM) valamint a gyakori bőrfertőzésekkel jellemezhető atópiás dermatitis-ben (AD). A szérum sCD14 mérésére egy új, áramlási citometriás módszert állítottunk be, a sejtfelszíni receptor expresszió és ligandkötés meghatározása citofluorimetriával, a ligand indukálta sejtaktiváció TNF szekréció mérésével, a sCD14 izotípusok meghatározása Western-blot, míg a CD14 gén C(-159)T polimorfizmus genotipizálása egy PCR+RFLP módszer segítségével történt. Az AD intrinsic formájában emelkedett CD14, TLR2, TLR4 és CD180 expressziót észleltünk a leukociták felszínén, és a monocyták/granulocyták LPS és baktérium felvétele sem mutatott csökkenést. Ez alapján a gyakori bőrfertőzések vélhetően nem függnek össze a CD14 és a vizsgált TLR-ek csökkent működésével. Sokkal valószínűbb, hogy a fokozott bőrpermeabilitás miatt a keringésbe kerülő bakteriális eredetű molekulák szisztémásan is fokozzák az immunrendszer aktivitását, ami fokozott receptor expressziót eredményez. A C(-159)T polimorfizmus T/T genotípusa emelkedett sCD14 szinttel járt együtt myositisben és asszociációt mutatott a krónikus betegséglefolyással. A T/T genotípus hajlamot jelenthet a krónikus betegséglefolyásra, vélhetően azzal, hogy magasabb sCD14 szintet tart fent, ami a CD14-negatív endothel és izomsejtek kis mértékű, de konstans aktiválódását eredményezi. A pulzus szteroid terápia szignifikánsan csökkentette az SLE-s monocyták CD14-expresszióját, LPS kötését és LPS-indukálta TNF szekrécióját, ami a szteroid hatás egy új mechanizmusát jelentheti. ----- Toll-like receptors and their associated molecules like CD14 are the most important pattern recognition receptors of the innate immune system. They support the elimination of invading microorganisms, furthermore have an important role in the initiation of the adaptive immune response and even can participate in the development of autoimmune disorders. In our studies we analyzed the expression and functions of the CD14 system and certain TLRs in autoimmune disorders (systemic lupus erythematosus – SLE, poly/dermatomyositis – PM/DM) and in atopic dermatitis (AD) characterized by frequent bacterial skin infections. A novel flow cytometric assay was developed to measure serum sCD14 concentrations, the receptor expression and ligand binding was quantitated by cytofluorometry, ligand induced cellular activation was evaluated by measuring TNF secretion, sCD14 isoforms were identified by Western-blotting and the C(-159)T polymorphism of the CD14 gene was characterized using a PCR+RFLP assay. In the intrinsic form of AD we observed an upregulation of CD14, TLR2, TLR4, CD180, and the CD14 mediated LPS- and bacteria-binding was not altered. Based on these data, the presence of frequent infections in AD are probably not attributable to the diminished functions of these molecules. It is more likely that bacterial components are able to translocate through the altered barrier of the skin and can induce the systemic activation of the immune system and upregulation of certain receptors. The T/T genotype of the C(-159)T polymorphism showed association with high sCD14 concentrations and with the chronic disease course in myositis. In this way the T/T genotype might mean susceptibility for the development of chronic disease course by maintaining elevated sCD14 levels that can induce the mild but constant activation of CD14-negative endothelial and muscle cells. Pulse steroid treatment significantly reduced CD14-expression, CD14-mediated LPS-binding and LPS-induced cellular activation in monocytes of SLE patients that can mean a new biochemical pathway of steroid action.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az endotoxin kötő szolúbilis CD14 lehetséges terápiás és diagnosztikus alkalmazásaiVida, András; Antal-Szalmás, Péter; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Laboratóriumi Medicina IntézetAz elmúlt évtizedekben az antibiotikum rezisztencia egyre gyakrabban fordul elő a klinikai gyakorlatban és ezzel párhuzamosan az antibiotikumok megjelenésének üteme is lelassult. A lehetőségek szűkülésével igény mutatkozik új hatásmechanizmusú antimikrobiális molekulák iránt. Az egyik típusa az ilyen új szereknek a PRR/Fc fúziós fehérjék. Ezek a molekulák a mintázatfelismerő receptor rész közreműködésével kötődnek a mikrobiális komponensekhez, és a humán IgG1 Fc részével immunológiai funkciókat aktiválva segítik a kórokozók neutralizációját. A CD14 molekula, mint az egyik legfontosabb LPS receptor alkalmasnak tűnt egy ilyen mesterséges antitestben a mintázatfelismerő receptor feladatának ellátására, ezért munkánk során egy CD14/Fc fúziós fehérjét hoztunk létre rekombináns DNS technika segítségével. A molekula dimer formájában idő- és dózis-függően kötődött a Gram-negatív baktériumokhoz és a kölcsönhatás specifikusan gátolható volt. A dimer forma kb. 50-szer erősebb affinitást mutatott a baktériumokhoz, mint a monomer sCD14. A CD14/Fc jelenléte fokozta a Gram-negatív baktériumok FcR-mediálta fagocitózisát PMN sejtek, macrophagok és dendritikus sejtek esetében és igazolni tudtuk a baktériumok internalizációját is. Egy ex vivo teljes vér rendszerben a CD14/Fc molekula fokozta a baktériumok elpusztítását is. Ezek a hatások azonban csak az R típusú Gram-negatív baktériumok esetében voltak számottevőek, így a molekula gyakorlati jelentősége csekély. A CD14/Fc molekula önmagában is képes volt PMN sejtek és monocyták aktiválására, azonban nem neutralizálta sem a szabad, sem a külső membrán vezikulumok (bleb-ek) formájában jelenlévő LPS hatását. Megállapítottuk azt is, hogy ezek a vezikulák a szabad LPS-hoz hasonlóan viselkednek, a LAL esszében plazmával és izolált BPI-vel neutralizálhatóak. A CD14 molekula szolúbilis formájának (sCD14) szérum koncentrációja jól korrelál fertőzésekben az infekció súlyosságával, illetve más betegség pl. az autoimmun kórképek aktivitásával. Munkánk során a sCD14 egy potenciálisan új diagnosztikai alkalmazását vizsgáltuk cirrhosisos betegek esetében, arra keresve választ, hogy a szérum sCD14 mérése képes-e jelezni vagy megerősíteni a cirrhosishoz társuló fertőzések jelenlétét. Eredményeink azt mutatták, hogy a sCD14 szérum szintje nem tért el szignifikánsan a fertőzéses és fertőzés nélküli betegek mintáiban. Ugyanakkor a C-reaktív protein szenzitív és specifikus markere volt a cirrhosishoz társuló fertőzéseknek 10 mg/l-es cut-off érték alkalmazása mellett. Antibiotic resistant microbes are more and more frequent during the past decades in the clinical practice while the rate of discovery of new antibiotics decreased. With the current limited treatment possibilities there is a growing need for antimicrobials with a new approach. One type of these novel antimicrobials are PRR/Fc fusion proteins. These molecules bind microbial components with their pattern recognition receptor part while the human IgG1 Fc parts activates immunological functions and promotes pathogen neutralization. The CD14 molecule as the most important LPS receptor seemed as a worthy candidate in such an artificial antibody as the pattern recognition component, thus we expressed a CD14/Fc fusion protein using recombinant DNA techniques. The resulting dimer molecule bound Gram-negative bacteria in a time and dose dependent manner and this interaction could be specifically inhibited. The dimer form showed an approximately 50-fold higher affinity to bacteria than the monomer sCD14. The CD14/Fc fusion molecule increased the FcR mediated phagocytosis of bacteria by PMN cells, macrophages and dendritic cells, and we also proved internalization of the opsonised bacteria by these cells. In an ex vivo whole blood experimental setting the CD14/Fc molecule enhanced killing of bacteria. However these effects were only significant for R-type LPS mutant bacteria, which decreases this protein’s practical value. The CD14/Fc protein was able to activate PMN cells and monocytes on its own, but was unable to neutralize the effect of LPS neither in its free form nor in the form of outer membrane vesicles (blebs). We determined that these vesicles act as free LPS rather than particles as they can be neutralized similarly by plasma and BPI in the LAL assay. The serum concentration of the soluble form of CD14 (sCD14) correlates well with the severity of infections and with the activity of autoimmune diseases. We evaluated a possible new diagnostic use of sCD14 in cirrhosis patients and tried to evaluate if changes in serum sCD14 concentrations can predict or confirm cirrhosis associated infections. Our results show that serum sCD14 concentration does not differ significantly in infected and non-infected patient samples. However, we found that CRP is a sensitive and specific marker of cirrhosis associated infections at a cut-off value of 10 mg/L.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A KI-67, FLT3 ÉS JAK2 gének mutációinak vizsgálata tumoros sejtvonalakban és colorectalis carcinomás betegek mintáibanBubán, Tamás; Antal-Szalmás, Péter; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --A vastagbélrák (CRC) a fejlett országok többségében a második leggyakoribb daganatos halálozási okként szerepel. Mind a sporadikus, mind az örökletes CRC hátterében környezeti és genetikai tényezők is közrejátszanak, amelyek közül jónéhányat sikerült már azonosítani. Munkánk során sporadikus és örökletes CRC-s esetek mintáit vizsgáltuk Ki-67, FLT3-ITD, -TKD és a JAK2 V617F mutációk után kutatva. Olyan fehérjék vizsgálatára helyeztük a hangsúlyt, melyek vagy a sejtosztódás szabályozásában töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, vagy mutációik révén sejtproliferációt indukálnak. Az általunk vizsgált genetikai eltéréseket örökletes CRC-s betegekben korábban még nem tanulmányozták, a sporadikus eseteket illetően is kevés adat áll rendelkezésre. A Ki-67 fehérje szerepet játszik a magasabb rendű kromatin struktúra és a sejtciklus szabályozásában, így a fehérje hiánya vagy szerkezetének módosulása szerepet játszhat bizonyos daganatok kialakulásában. Négy tumoros sejtvonalat vizsgálva 8 féle genetikai eltérést sikerült azonosítani a Ki-67 génben, melyek közül egy – korábban még le nem írt – 1-nukleotidos deléció kereteltolódást és trunkált fehérjét eredményez, 1 nem jár aminosav cserével, míg további 6 eltérés aminosav cserével járó polimorfizmus volt. A c.1300delC mutáció jelenlétét 26 sporadikus CRC-s beteg mintájában is megvizsgáltuk, de az eltérés nem volt kimutatható. Az FLT3-ITD, -TKD és a JAK2 V617F mutációk a myeloid malignomákhoz társuló gyakori genetikai eltérések. Első lépésként az FLT3-ITD kimutatására alkalmas genetikai módszerek validálását végeztük el, amit hasonló részletességgel korábban még nem publikáltak. Adataink azt mutatták, hogy a CE-t használó vizsgálómódszer a legalkalmasabb az FLT3-ITD mutáns/totál allél arány kimutatására és kvantitációjára. A multiplex ITD jelenlétének igazolása CE segítségével lehetséges, ha a mutáns allélek aránya 0,28% felett van, míg az ITD méretéről és helyéről a DNS szekvenálás adhat megbízható információt. A kontrollként szolgáló akut myeloid leukémiás populációban (107 beteg) az FLT3-ITD illetve az FLT3–TKD mutáció gyakorisága 25,2% és 5,6%, míg a polycythaemia verás betegek (99 személy) esetében a JAK2 V617F mutáció frekvenciája 86,9% volt, ami lényegében megfelel az irodalmi adatoknak. Ezután 26 sporadikus és 38 örökletes CRC-s beteg mintájában vizsgáltuk meg az FLT3-ITD, -TKD és a JAK2 V617F mutációk jelenlétét, azonban nem sikerült ezeket az eltéréseket kimutatni. Az FLT3 és a JAK2 mutációi nem voltak kimutathatóak a 6 Lynch szindrómás betegünk esetében sem, így ezek kialakulása az MMR gének kiesése esetében sem tűnik valószínűnek és vélhetően nincs szerepük sem az örökletes, sem a sporadikus CRC patogenezisében. Colorectal carcinoma is the second most frequent cancer cause of death in the majority of the developed countries. Environmental and genetic factors – many of which have been successfully identified – may play a role in the development of sporadic and hereditary CRC, too. In our study we analyzed samples of patients with sporadic and hereditary CRC searching for genetic alterations of Ki-67, FLT3 and JAK2 genes. We focused on such proteins which either play an essential role in regulation of cell cycle or in the case of their mutations induce an enhanced cell proliferation. The genetic alterations we studied have not been examined by others in patients with hereditary CRC and there are only limited data on sporadic cases, too. Ki-67 protein has a role in the regulation of higher chromatin structure and cell cycle, therefore lack of the protein or alteration of its structure may play a role in the development of certain tumors. Analyzing four tumor cell lines we have successfully identified 8 genetic alterations in the Ki-67 gene one of which – a one-nucleotide deletion that was not described earlier – was resulted in a frame shift and truncated protein, one mutation was not associated with amino acid change while other 6 alterations were polymorphisms with amino acid changes. We also searched for the presence of c.1300delC mutation in samples of 26 patients with sporadic CRC but it was not detectable. FLT3-ITD, -TKD and JAK2 V617F mutations are frequent genetic alterations accompanying to myeloid malignancies. As a first step we validated three genetic methods used for detection of FLT3-ITD which had not been published in such details previously. Our results suggest that CE is the most suitable method to detect and quantify the mutant/total allele ratio of FLT3-ITD. Verification of the presence of multiple ITDs is possible with CE if the ratio of the mutant alleles is above 0.28%, while DNA sequencing can provide reliable information about the exact size and location of ITD. The frequency of FLT3-ITD and –TKD mutation was 25.2% and 5.6% in the control group of 107 AML patients, while the rate of JAK2 V617F mutation was 86.9% in 99 PV patients similarly to data published in literature. Thereafter we analyzed the presence of FLT3-ITD and mutations of FLT3-TKD and JAK2 V617F in samples of 26 and 38 patients with sporadic and hereditary CRC but we could not find these alterations. Mutations of FLT3 and JAK2 genes were also not detectable in 6 patients with Lynch syndrome so their formation does not seem to be probable even in the case of loss of function of the MMR genes and they probably do play a role in the pathogenesis of neither sporadic nor hereditary CRC.