Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 253)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető 44Sc és 68Ga radioizotópokkal jelölt radiotracerek biodisztribúciójának vizsgálata in vivo kísérletes tumorok esetén kisállat képalkotó eszközökkel(2019) Nagy, Gábor; Trencsényi, György; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Képalkotó Intézet, Nukleáris Medicina Nem Önálló TanszékA 68Ga napjaink egyike legelterjedtebben használt izotópgenerátor alapú PET radioizotópja, viszont felhasználását és szállítását limitálja a relatíve rövid, 1 órás felezési ideje. Erre nyújthat alternatív megoldást a 44Sc, amely hasonló komplexképzési reakciókon keresztül kapcsolható biológiai vektorokhoz, viszont felezési ideje megközelítőleg 4 óra. Ezért a munkám során ezen izotópok és komplexeiknek az előállításával, kémiai és biológiai tulajdonságaink a jellemzésével és azok összehasonlításával foglalkoztam. Először létrehoztunk egy 44Sc-ot termelő izotópgenerátort, ahol anyaelemként a 44Ti radioizotópot használtuk. A 44Ti/44Sc generátor működését, illetve újratöltését is teszteltük, ahol azt találtuk, hogy az irodalomban pozitívan megítélt reverz elúció nem kedvezményezett a 44Ti(IV) kioldódása miatt. Ezen túl vizsgáltuk a generátorból kinyert, illetve a ciklotronban előállított 44Sc(III) jelölhetőségét és összehasonlítottuk az irodalomban talált adatokkal, amelyek nagy mértékben korreláltak. Kifejlesztettünk egy radiokémiai jelölés-optimalizálást segítő kapilláris rendszert, amely segítségével gyorsan és reprodukálhatóan voltunk képesek bizonyos kelátorok 44Sc(III) affinitását vizsgálni. Segítségével kiderült, hogy a NOPO és az egy karboxil-karon egyszeresen funkcionalizált NOTA nem alkalmas 44Sc(III)-mal történő komplex képzésére. A monofunkcionalizált DOTA, DOTA-GA és NODA-GA esetében biztató jelölhetőségi eredményeket kaptunk. Ezt követően az AAZTA 44Sc(III)-mal történő jelölésének a kidolgozását végeztük el. Azt találtuk, hogy kis kelátor koncentráció, illetve pH = 3-7 mellett magas radiokémiai hozam elérhető el. Ennek okán a 44Sc-AAZTA-C9-c(RGDfK) és a 44Sc-AAZTA-C9-BSA előállítását és in vivo vizsgálatát is elvégeztük, ahol a várt biodisztribúciós eredményeket kaptuk. Kiemelendő az 44Sc-AAZTA rendszer azon tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten és pH = 7 esetén is érdemi jelölés hajtható vele végre, ami ígéretes fehérjék, antitestek és egyéb hő- és pH-érzékeny vegyületek nukleáris medicinában történő alkalmazásánál. A szélesebb spektrum feltérképezéséhez az MC1-R specifikus 68Ga-DOTA-NAPamid mintájára előállítottuk a 44Sc-DOTA-NAPamidot, amit jellemeztünk és összehasonlítottunk más melanoma markerrel. Eredményül azt kaptuk, hogy az MC1-R specifikus α-MSH analógok közül kiemelkedően jó kémiai, kinetikai, illetve biodisztribúciós tulajdonságai rendelkezik. Hosszabb időtartamú in vivo vizsgálatoknál a kiürülés kinetikájából és a 44Sc felezési idejéből adódóan közel kétszeres tumor/izom szöveti hányadost kaptunk. Ezen túl hangsúlyozandó, hogy elsőnek állítottunk elő melanoma tumor kimutatására alkalmas 44Sc-jelölt radiotrészert.Tétel Szabadon hozzáférhető A célzott terápia hatásai az arthritisek társbetegségeire és azok biomarkereire(2023) Karancsiné Pusztai, Anita; Szűcs, Gabriella; Pusztai, Anita; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékA reumatológiai megbetegedések esetében nagyobb a kockázata számos társbetegség kialakulásának. A jelenleg alkalmazott TNFα-gátló terápiák segíthetnek megelőzni a betegséggel kapcsolatos szisztémás csontvesztést, valamint csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Az első vizsgálat során az RA és SPA betegségek etanercept/ certolizumab pegol terápiáinak egy éves hatását vizsgáltuk olyan szolubilis vaszkuláris biomarkereken (oxLDL/β2GPI komplex, suPAR, aHSP60, BNP fragmens), amelyek magas szintje a gyulladással összefüggő érelmeszesedés kialakulásával kapcsolatosak. Ez az első olyan vizsgálat, amely hosszútávon vizsgálta ezen biomarkerek anti-TNF terápia hatására történő változását ezen betegségekben. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: Az RA és SPA betegek teljes csoportjában megfigyelhető volt a szignifikáns csökkenés az oxLDL/β2GPI komplex szintjében az egy éves anti-TNF terápia hatására. Emellett a kritikusan magas suPAR szinttel rendelkező betegeknél is hasonló hatást tapasztalunk. A bekövetkező csökkenés nagy valószínűséggel vezet az egyes kardiovaszkuláris szövődmények kockázatának csökkenéséhez. RF és ACPA szeropozitivitás magasabb suPAR és BNP szinttel társult, ami egy rosszabb prognózis kimenetelét jelezheti előre. Megerősítettük az egyes biomarkerek az érrendszer patofiziológiai elváltozásaival való összefüggését. Eredmények alapján, mind a 4 biomarker korrelációt mutatott valamelyik kiindulási lipidparaméterrel, valamint a vaszkuláris ulrahang vizsgálat számos esetben mutatott összefüggést az általunk vizsgált biomarkerekkel. A regressziós analízis eredménye alapján, a CRP és triglicerid fontos előrejelzők lehetnek a BNP és suPAR szintekre vonatkozóan a kezelés előtt vagy után 12 hónappal. A varianciaanalízis eredményei alapján, a betegségaktivitás vagy IMT jelentősen befolyásolhatja az anti-TNF kezelés hatásait az oxLDL/β2GPI komplex, aHsp60 és suPAR változásaira. A második vizsgálat során munkacsoportunk két korábbi tanulmányának eredményeit használtuk fel. Mindkét tanulmány ugyanabban a klinikai vizsgálatban értékelte a vaszkuláris és csont biomarkerek egy éves anti-TNF-terápia hatását RA és SPA betegekben. Ez az első olyan vizsgálat, amely egyszerre vizsgálta az érrendszeri- és csontok állapotát biológiai szerekkel kezelt ízületi gyulladásos betegeknél. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: A csont- és érrendszeri paraméterek közötti kapcsolatot elemző korrelációs elemzése során megfigyeltük, hogy az IMT és qCT paraméterek, valamint a PWV és combnyaki BMD értékei között szignifikánsan fordított összefüggések állnak fenn különböző időpontokban. Lényeges ezáltal, hogy nemcsak a gyulladásos biomarkerek közötti összefüggéseket figyeltük meg, hanem a strukturális markerek között is. Az FMD és OPG között pozitív összefüggést mutattunk ki. Az eredményeink azt mutatják, hogy az OPG és FMD közötti kapcsolat az anti-TNF terápia előtt és után is fennáll, ami tovább bizonyítja az OPG biomarkerként betöltött szerepét a vaszkuláris kockázat és prognózis meghatározásában. Az IMT és PWV számos csontmarkerrel összefüggött. A vaszkuláris biomarkerek közül a PDGF-BB pozitívan korrelációt mutatott a combnyaki BMD-vel, valamint több angiogén marker kapcsolódott számos csont biomarkerhez. A regressziós analízisünk során számos olyan csontmarkert találtunk, amelyek képes volt megjósolni az érrendszeri állapotot a 12 hónapos kezelés után, és ugyanez fordítva is igaz volt. Emellett összefüggést találtunk a DEXA által értékelt femoralis BMD és a PDGF-BB között, valamin a qCT által meghatározott egyes BMD értékek és az IMT között. Az RM-ANOVA elemzésünk eredményei alapján, az egyéves biológiai kezelés a különböző csont biomarkerek kiindulási szintjeivel (OC, P1NP, VITD3) kombinálva, képes volt előre jelezni az IMT változásait a terápia során. Az elemzés megerősítette, hogy a kezdeti csökkent csontsűrűség az érrendszeri rendelleneségek megnövekedett előfordulását okozhatják. A MANOVA elemzés feltárta, hogy a betegség aktivitása (DAS28/BASDAI) vagy a szisztémás gyulladás (CRP), valamint ezek anti-TNF gátlóhoz kapcsolódó változásai a kezdeti állapot és az egy éves kezelés között befolyásolhatják bizonyos csont-és érrendszeri biomarkerek közötti kapcsolatot. Ez alapján az ízületi gyulladás mind a kardiovaszkuláris mind a csontritkulásos megbetegedéseket már a betegség korai szakaszában fokozza. Rheumatological diseases are associated with a higher risk of developing a number of co-morbidities. 3 Current TNFα inhibitor therapies may help prevent systemic bone loss associated with the disease and reduce the risk of developing cardiovascular disease. In the first study, we investigated the effect of one year of etanercept/certolizumab pegol therapies for RA and SPA diseases on soluble vascular biomarkers (oxLDL/β2GPI complex, suPAR, aHSP60, BNP fragments), whose elevated levels are associated with the development of inflammation-related atherosclerosis. This is the first study to investigate the long-term changes of these biomarkers in response to anti-TNF therapy in these diseases. Our results are summarised below: A significant reduction in oxLDL/β2GPI complex levels was observed in the whole group of RA and SPA patients after one year of anti-TNF therapy. In addition, a similar effect was observed in patients with critically high suPAR levels. The resulting reduction is likely to lead to a reduction in the risk of certain cardiovascular complications. RF and ACPA seropositivity were associated with higher suPAR and BNP levels, which may predict a worse prognosis. We confirmed the association of certain biomarkers with pathophysiological changes in the vasculature. According to these results, all 4 biomarkers showed correlation with one of the baseline lipid parameters, and vascular ultrasound examination showed correlation with several of the biomarkers we investigated. Based on the results of the regression analysis, CRP and triglyceride may be important predictors of BNP and suPAR levels 12 months before or 12 months after treatment. Based on the results of analysis of variance, disease activity or IMT may significantly influence the effects of anti-TNF treatment on changes in oxLDL/β2GPI complex, aHsp60 and suPAR. In the second study, we used the results of two previous studies of our working group. Both of them evaluated the vascular and bone biomarkers in a one-year anti-TNF therapy of RA and SPA patients. This is the first study to simultaneously assess vascular and bone status in patients with arthritis treated with biological agents. Several vascular and bone imaging and laboratory parameters were evaluated to better understand possible interactions. Our results are summarised below: In a correlation analysis of the relationship between bone and vascular parameters, we observed significant inverse correlations between IMT and qCT parameters and PWV and femoral neck BMD at different time points. Crucially, we observed correlations not only between inflammatory biomarkers but also between structural markers. We found a positive correlation between FMD and OPG. Our results show that the association between OPG and FMD persists before and after anti-TNF therapy, further demonstrating the role of OPG as a biomarker in determining vascular risk and prognosis. IMT and PWV were associated with a number of bone markers. Among the vascular biomarkers, PDGF-BB showed a positive correlation with femoral neck BMD, and several angiogenic markers were associated with several bone biomarkers. Our regression analysis found a number of bone markers that were able to predict vascular status after 12 months of treatment, and the reverse was also true. In addition, we found a correlation between femoral BMD assessed by DXA and PDGF-BB, as well as between some BMD values assessed by qCT and IMT. Based on the results of our RM-ANOVA analysis, the one-year biological treatment combined with baseline levels of different bone biomarkers (OC, P1NP, VITD3) was able to predict changes in IMT during therapy. The analysis confirmed that initial reduced bone density may be associated with an increased incidence of vascular abnormalities. The MANOVA analysis revealed that disease activity (DAS28/BASDAI) or systemic inflammation (CRP) and their changes associated with anti-TNF inhibitor between baseline and after one year of treatment may influence the relationship between certain bone and vascular biomarkers. This suggests that arthritis increases both cardiovascular and osteoporotic disease early in the course of the disease.Tétel Szabadon hozzáférhető A COVID-19 tüdőgyulladás prognosztikai faktorai és a tocilizumab terápia helye a kezelésben(2024) Szabó, Miklós; Szekanecz, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékA COVID-19 világjárvány során az egészségügyi erőforrások végessége felhívta a figyelmet a rizikóbecslés fontosságára. Tudományos munkám során COVID-19 tüdőgyulladás miatt hospitalizált betegeken vizsgáltam a prognosztikai faktorok értékét és a tocilizumab (TCZ) terápia hatását a klinikai kimenetelre. A SARS-CoV-2 okozta tüdőgyulladás súlyosságának és prognózisának meghatározására több vizsgált demográfiai, klinikai és laboratóriumi paraméter is alkalmasnak bizonyult. A közösségben szerzett tüdőgyulladás rizikóbecslésére kifejlesztett A-DROP pontrendszer jó prognosztikai értéket mutatott a COVID-19 pneumóniás betegek súlyosságának és kimenetelének előrejelzésében. A mellkas CT mintázatok, valamint a Pan és munkatársai által javasolt mellkas CT súlyossági pontrendszer szintén hasznosnak bizonyultak a betegség kimenetelének becslésében és korrelációt mutattak több klinikai és laboratóriumi biomarkerrel is. A kortikoszteroid kezeléshez adott TCZ terápia biztonságosnak bizonyult és javította a súlyos, multiszisztémás gyulladásos szindrómával társuló COVID-19 pneumóniás betegek túlélését és csökkentette a gyulladásos markerek szintjét. A kezelés eredményességét javította, ha még a preintenzív fázisban indították, illetve történt konzultáció a kezelésben jártas szakemberrel.Tétel Szabadon hozzáférhető A krónikus mieloid leukémia tirozinkináz-gátló kezelése, a terápia okozta mellékhatások laboratóriumi és klinikai vizsgálata, különös tekintettel a vaszkuláris hematológiai eltérésekre(2024) Mezei, Gabriella Anna; Batár, Péter István; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai TanszékA krónikus mieloid leukémia (CML) egy olyan ritka klonális őssejt betegség, melynek hátterében egyetlen genetikai defektus, a 9-es és a 22-es kromoszómák reciprok transzlokációja áll. A kórkép kialakulásáért a transzlokáció következtében létrejött fúziós gén (BCR::ABL1) által kódolt kóros tirozin-kináz aktivitású jelátviteli szabályozó fehérje felelős. A fokozott tirozin-kináz aktivitás célzott gátlása a leukémiás sejtklón eliminációjához vezet. Az elmúlt két évtized klinikai tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a tirozinkináz-gátló kezelés a betegek egy részénél akár teljes gyógyulást is eredményezhet az egykor halálos kimenetelű kórképben. A TKI terápia kapcsán azonban számos kezelés-specifikus mellékhatás (intolerancia), illetve a BCR::ABL1 fehérje gátlásával szembeni rezisztencia alakulhat ki, melyek a betegség terápiájának megfelelő módosítását igénylik, és negatívan befolyásolják a túlélést. Jelenleg a CML célzott kezelésében számos TKI érhető el, melyek BCR::ABL1-specifikus és nonspecifikus („off-target”) hatásaik alapján szerteágazó mellékhatás profillal rendelkeznek. Emiatt a CML terápiája az elmúlt években egyre inkább személyre szabottá vált. Ez a hatékony betegség-kontrollon túl a kezelés okozta mellékhatások időben történő felismerését, lehetőség szerinti elhárítását, szükség esetén pedig a terápia módosítását is jelenti. Kiemelkedő a második és harmadik generációs TKI kezelés mellett megfigyelt kardio-metabolikus és hemorrágiás események halmozódása, melyek oka nem minden részletében tisztázott. Számos laboratóriumi és klinika kutatás mutatott ki összefüggést a nilotinib- és ponatinib-kezelés és a kardiovaszkuláris kockázat növekedése, valamint a dazatinib kezelés és a vérzéses szövődmények előfordulása között. A primer hemosztázis, azon belül pedig a prokoaguláns ("coated") vérlemezkék központi szerepet játszanak mind az aterotrombotikus, mind pedig a hemorrágiás folyamatok patofiziológiájában. Munkahipotézisünk az volt, hogy az egyes TKI kezelések során tapasztalt protrombotikus és hemorrágiás folyamatok hátterében a vérlemezkék aktivációjának és aggregációjának megváltozása áll. Vizsgálataink során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Belgyógyászati Klinika, Hematológiai Tanszékén CML miatt gondozott betegek TKI kezelésének kapcsán rögzítettük a betegek főbb jellemzőit, prognosztikai értékeit, a betegek kardiovaszkuláris státuszát, egyéb társbetegségeit, valamint a terápia során fellépő nemkívánatos mellékhatások előfordulását. Kiemelt figyelmet fordítottunk az in vitro és ex vivo megfigyelt vaszkuláris hematológiai eltérésekre. Kimutattuk, hogy dazatinib kezelés során a vérzékenység kialakulásában a kollagén indukálta vérlemezke aggregáció gátló hatáson túl a primer hemosztázis jóval érzékenyebb indikátorának tekintett "coated"-vérlemezkék képződésére kifejtett gátló hatás is szerepet játszik. A dazatinib ezt a hatást a vérlemezkék glycoprotein VI (GPVI) receptorán keresztül, az SFK jelátviteli út blokkolásával fejti ki. Igazoltuk, hogy a ponatinib koncentrációtól függő módon gátolja a prokoaguláns vérlemezke képződést és a GPVI agonista által kiváltott vérlemezke aktivációt. Kidolgoztunk egy kardio-metabolikus állapotot ellenőrző vizsgálati protokollt, melynek segítségével a nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek szűrését vezettük be. Ennek segítségével a betegre szabott TKI kezelés pontosabban meghatározhatóvá vált.Tétel Szabadon hozzáférhető A kvantitatív CT alkalmazhatósága a gyulladásos csontvesztés vizsgálatában(2024) Juhász, Balázs Attila; Szekanecz, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékBevezetés. A rheumatoid arthritis (RA) és a spondylitis ankylopoetica (AS) általános és fokális osteoporosissal társul. A területi csontsűrűséget (BMD) meghatározó DXA mellett a perifériás kvantitatív komputer tomográfia (QCT) a térfogati (volumetrikus) BMD-t is kimutatja. A QCT emellett különbséget tud tenni a teljes, a trabekuláris és a kortikális BMD között. I. vizsgálat. Összehasonlítottuk a DXA-t és a QCT-t RA-s betegekben és egészséges kontrollokban. Összesen 57 RA beteg és 32 életkorban illesztett egészséges kontroll BMD-jét határoztuk meg DXA-val. Az alkar ultradistalis régiójában QCT vizsgálatokat végeztünk. A denzitometriás adatok korreláltak az életkorral, a betegség időtartamával, annak aktivitásával, a szérum CRP-vel és az ACPA szinttel. A DXA-val meghatározott területi BMD korrelált a QCT-vel mért volumetrikus csontsűrűséggel. Ezenkívül a trabecularis osteoporosis összefüggésbe hozható az RA-val, míg a corticalis osteoporosis inkább az életkorral korrelált. II. vizsgálat. Ebben a tanulmányban a volumetrikus és területi BMD-t alkar QCT-vel és DXA-val mértük, laboratóriumi biomarkerek meghatározása mellett, RA-s és SPA-s betegeken, akik egyéves anti-TNF-terápiában részesültek. Összesen 40 etanercepttel (ETN) vagy certolizumab pegollal (CZP) kezelt RA-s és SPA-s beteget követtünk egy évig. Térfogati és területi BMD, valamint parathormon (PTH), osteocalcin, RANKL, 25-hidroxi-D-vitamin (VITD), P1NP, CTX, sclerostin (SOST), Dickkopf 1 (DKK-1) és katepszin K (CATHK) meghatározásokat végeztünk. A QCT-vel mért térfogati BMD nem változott egy éves anti-TNF kezelés alatt. A betegségaktivitás, a CATHK, a RANKL és a VITD összefüggésbe volt hozható az anti-TNF-kezelés QCT BMD-változásokra gyakorolt hatásával. Az RA és az SPA ebben a tekintetben eltért egymástól. III. vizsgálat. Szarvasmarha csontmintákon lézerindukált plazmaspektroszkópiás (LIPS) és QCT vizsgálatokat végeztünk a csontszerkezet és az ásványianyag-tartalom felmérésére. A LIPS eredmények nem részei ennek a disszertációnak. Azt találtuk, hogy a QCT-vel meghatározott attenuációs együttható lehet az egyik legjobb meghatározója a megváltozott csontszövet szerkezetének. Összevetettük a QCT-vel mért attenuációs együtthatót és a teljes BMD-t, és e két paraméter között szignifikáns korrelációt találtunk. Összehasonlítottuk a LIPS és a QCT technikákkal mért BMD-t is és szignifikáns korrelációt találtunk a kétféle BMD mérés között. Következtetések. A QCT, valamint a DXA alkalmas lehet a csontmetabolizmus vizsgálatára gyulladásos ízületi megbetegedésekben. A QCT előnye, hogy ez a módszer a csontelváltozásokat különböző csontkompartmentekben is képes kimutatni. Ezenkívül a QCT hasznos lehet a gyulladásos csontelváltozások, a szerkezeti eltérések és a célzott terápiák csontra gyakorolt hatásának vizsgálata során is. A napi gyakorlatban egyelőre valószínűleg nem fogja felváltani a DXA-t és a FRAX-ot de speciális, a gyulladásos csontvesztéssel összefüggő kérdések megválaszolására alkalmas lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető A légzőtorna állóképességre és törzs mobilitásra gyakorolt hatásának vizsgálata egészséges fiatal felnőtt nők körében(2022) Csepregi , Éva; Szántó, Sándor; Csepregi , Éva; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarA felsőoktatásban tanuló hallgatók körében a mozgásszegény életmód aránya egyre növekszik, a rendszeres fizikai aktivitás mértéke világszerte csökkenést mutat. Ennek következtében, az életmódjuk megváltoztatása nélkül, a felsőoktatásban tanulók körében nagyobb a kockázata mind a mozgásszervi panaszok, mind a szív-érrendszeri és légzőszervi megbetegedések kialakulásának. Szakirodalmi adatok alapján elmondható, hogy a légzőtorna csökkent aerob kapacitású, legyengült betegek esetében megteremti a lehetőségét a mobilizálásnak. Miközben a különböző fittségi edzés programok, illetve a Pilates és a jóga alapvetően preventív mozgás programok, melyek feltételezik a struktúra épségét, addig a légző torna nem feltételezi a szervezet (mozgató szervrendszer, szív és érrendszer-, légzőszervrendszer) intakt voltát. Kutatásunk során sikerült rámutatnunk, hogy a légző torna egészséges fiatal felnőttek körében is javítja a mozgató szervrendszer állapotát és a mellkas mobilitását. Segít a testtartás korrekciójában, mely révén csökkentheti az esetleges mozgásszervi problémák kialakulásának rizikóját. Jelen munkánk alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a légző izmok fáradás tűrésének javítása által, mind direkt mind indirekt módon, hozzájárul az állóképesség növeléséhez egészséges fiatalok esetében is. Kutatásunk eredményei azt sugallják, hogy a légzőtorna program nem csak a betegek számára ajánlott kiegészítő edzésprogramként, hanem primer preventív céllal pozitív élettani hatással lehet egészséges fiatal felnőttek állóképességére, testtartására, flexibilitására és izomerejére is. A fizioterápiás légzéstechnikai elemek alkalmazása, állóképességi tréningek kiegészítéseként, valamint célzott nyújtó és erősítő hatású gyakorlatokkal kombináltan, nem csupán a rehabilitációban, hanem a primer prevencióban is mindenki számára ajánlott. Eredményeink alapján elmondható, hogy a légző torna olyan célzott, gyógytornász-specifikus mozgásterápia, amelyet a secunder és tercier prevención túl, mind a primer prevencióban, mind az élsportban (pl. úszó sportolók gazdaságos légzéstechnikájának kifejlesztése terén) is alkalmazhatunk. Egy megfelelően összeállított légző torna programba betegek is bekapcsolódhatnak, ugyanakkor az egészségesek számára is további fejlődést tud biztosítani. A légző torna hatékony állóképesség és ízületi mozgásterjedelem fejlesztő tréning lehet mind edzetlenek mind betegségükből felépülő stádiumban lévők és idősek számára, valamint optimális kiegészítő program sportolók teljesítményének fokozására, finomítására, direkt és indirekt hatásmechanizmusai révén.Tétel Szabadon hozzáférhető A petefészekrák primer műtéti kimenetelének előrejelzése és a tumorredukció fagocita funkcióra kifejtett hatásának vizsgálata(2024) Kovács, Anna Rebeka; Lampé, Rudolf; Anna Rebeka; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA petefészekrák a gyógyszeres kezelés terén elért eredmények ellenére napjainkban is jelentős halálozási aránnyal jár. A feltételezett diagnózist követően az elsővonalbeli kezelés a daganat műtéti eltávolítása, és az annak során elért tumorredukció mértéke a betegek túlélésének egyik fő prognosztikai tényezője. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a preoperatív laboratóriumi paraméterek prognosztikai értékét a primer tumorredukciós műtét kimenetelére nézve. 150 high-grade szerózus epiteliális ovárium carcinomás (EOC) beteg műtét előtti laborparamétereit vizsgáltuk, akik 2006 és 2013 között primer műtéten estek át. A vizsgált változók közül ROC görbe analízissel optimális küszöbértéket tudtunk meghatározni a Ca-125, neutrofil-limfocita arány, monocita-limfocita arány (MLR) és trombocita-limfocita arány esetén. Ezt követően bináris logisztikus regresszió segítségével vizsgáltuk a paraméterek független prognosztikai értékét, melynek eredményei szerint a stádium (FIGO III-IV), az MLR (>0,305) és a Ca-125 (>169,15 kU/L) független, szignifikáns prediktív értékkel bírnak az inkomplett tumorredukció előrejelzésére vonatkozóan. A petefészek hám eredetű daganatainak pontos kóreredete tisztázatlan, etiológiájában az immunrendszer szerepét is feltételezik. A monociták és a neutrofil granulociták a veleszületett immunrendszer fagocitózisra képes sejtjei, melyek a daganatsejtek eliminációjában is szerepet játszhatnak. Kutatásunk során 20 FIGO IIIC stádiumú, high-grade szerózus EOC-ban szenvedő és 16 jóindulatú nőgyógyászati daganat miatt műtéten áteső betegtől (műtétes kontrollok), valamint egészséges kontrolloktól (n=14) származó sejtek fagocita funkcióját vizsgáltuk. A sejtek szeparálása után Zymosan-A részecskékkel inkubáltuk őket, majd immunfluoreszcens mikroszkóppal fagocitózis indexet határoztunk meg. Az egészséges kontrollokkal összevetve az EOC betegek perifériás monocitáinak és granulocitáinak preoperatív fagocita funkciója csökkent, mely a műtét utáni 7. napra szignifikánsan emelkedett, és elérte az egészséges kontrollok szintjét. Ezzel szemben a műtétes kontrollként szolgáló betegek pre- és posztoperatív vérmintáiból származó sejtek fagocitózis index értékei nem tértek el az egészséges kontrolloktól. A teljes citoreduktív műtét után megfigyelt fagocita funkció normalizálódás alapján feltételezhetjük, hogy a high-grade szerózus EOC és/vagy annak mikrokörnyezete olyan faktorokat termelhet, melyek a perifériás monociták és neutrofil granulociták fagocita funkcióját csökkentik, és a tumor teljes műtéti eltávolítása után ezen faktorok termelődése feltehetően csökken vagy megszűnik. Despite advances in pharmacological treatment, ovarian cancer still carries a significant mortality rate today. Following the presumed diagnosis, the first-line treatment is surgical tumor removal, and the extent of cytoreduction achieved during the procedure is one of the main prognostic factors for patient survival. Our aim was to examine the prognostic value of preoperative laboratory parameters regarding the outcome of primary tumor reduction surgery. We analyzed preoperative laboratory parameters of 150 patients with high-grade serous epithelial ovarian carcinoma (EOC) who underwent primary surgery between 2006 and 2013. Using ROC curve analysis, we determined optimal cutoff values for Ca-125, neutrophil-to-lymphocyte ratio, monocyte-to-lymphocyte ratio (MLR), and platelet-to-lymphocyte ratio among the variables studied. Subsequently, we assessed the independent prognostic value of these parameters using binary logistic regression, which revealed that stage (FIGO III-IV), MLR (>0.305), and Ca-125 (>169.15 kU/L) are independent, significant predictors of incomplete cytoreduction. The precise etiology of epithelial ovarian tumors remains unclear, and the role of the immune system is also hypothesized in its pathogenesis. Monocytes and neutrophil granulocytes are phagocytic cells of the innate immune system that may play a role in the elimination of tumor cells. In our research, we examined the phagocytic function of cells derived from 20 patients with FIGO stage IIIC high-grade serous EOC, 16 patients undergoing surgery for benign gynecological tumors (surgical controls), and healthy controls (n=14). After isolating the cells, they were incubated with Zymosan-A particles, and a phagocytic index was determined using immunofluorescence microscopy. Compared to healthy controls, the preoperative phagocytic function of peripheral monocytes and granulocytes in EOC patients was reduced, which significantly increased by the 7th postoperative day and reached the levels observed in healthy controls. In contrast, the phagocytic index values of cells derived from pre- and postoperative blood samples of the surgical control group did not differ from those of healthy controls. Based on the normalization of phagocytic function observed after complete cytoreductive surgery, we hypothesize that high-grade serous EOC and/or its microenvironment may produce factors that suppress the phagocytic function of peripheral monocytes and neutrophil granulocytes, and following the complete cytoreductive surgery, the production of these factors presumably decreases or ceases.Tétel Szabadon hozzáférhető A retrobulbaris kötőszövet proliferációjának okai és következményei endokrin orbitopathiaban(2023) Aranyosi, János; Ujhelyi, Bernadett; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti TanszékAz endokrin orbitopathia (EOP) az autoimmun pajzsmirigybetegségekhez leggyakrabban társuló szemészeti kórkép. Az EOP etiopathogenezise jelenleg még nem teljesen tisztázott, a pontos mechanizmus intenzív kutatások tárgyát képezi. Nők körében ötször gyakrabban fordul elő, a fogamzóképes korosztályú hölgyeket nagyobb eséllyel érinti. Terhességben a fiziológiás immunszuppresszió hatására az autoimmun kórképek aktivitása legtöbbször csökken. Ritkán, az esetek kevesebb, mint egy százalékában az EOP fellángolhat a várandósság során is. Az EOP egyik legjelentősebb befolyásolható rizikófaktora a dohányzás, mely a betegség súlyosságát és a terápia hatékonyságát is nagymértékben rontja. Napjainkban a hagyományos cigaretták (CIG) mellett elterjedőben vannak az alternatív dohányzási formák, úgymint a hevített dohánytermékek (HTP), vagy az e-cigaretták (ECIG). Ezen termékek szerepe a betegség pathogenezise szempontjából jelenleg még nem ismert. Célunk volt EOP beteg és egészséges orbitákból eltávolított szövetből nyert primer fibroblast sejtkultúrák vizsgálata a különböző dohánytermékekből származó füst extraktumok hozzáadása mellett egy új módszerrel, a Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES) technikával, új lehetőséget alkalmazva az orbita fibroblastok in vitro körülmények közötti vizsgálatára. Mindemellett vizsgáljuk a dohányzás, mint rizikófaktor kiemelt szerepét az endokrin orbitopathia kialakulásában, terhesség esetén. A dohányfüstelegyek hatásának vizsgálatánál korábbi orbita műtét során nyert primer sejtkultúrák in vitro monolayerét RT-CES technikával vizsgáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását MTT teszttel, hialuronsav (HA) termelését ELISA segítségével vizsgáltuk. A dohányfüstelegyeket 50%-os, valamint 1%-os koncentrációban adtuk a fibroblastokhoz. Munkánk során bemutatunk egy olyan esetet, ahol terhesség mellett alakult ki súlyos endokrin orbitopathia. Eredményeink alapján az új típusú dohánytermékek hatására (ECIG, HTP) az EOP fibroblastok viselkedése eltérő, mely alátámasztja a feltételezést, hogy az alternatív dohányzási formák különbözően hatnak a betegség lefolyására, mint a hagyományos cigaretta füst. A szemtünetek kialakulásában az autoimmun folyamat mellett szerepet játszhatnak a terhesség során jelentkező egyéb folyamatok is, azonban a dohányzás szerepe itt is kiemelendő. Részletesen ismertetjük egy 19 éves, dohányos nőbeteg esetét, ahol harmadik terhesség során újonnan alakult ki EOP betegség. Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás az új tipusú dohánytermékekre vonatkozóan is az EOP rizikófaktora, melyet in vitro vizsgálataink is alátámasztanak. Az endokrin orbitopathia, az autoimmun folyamatokra jellemzően a terhesség során legtöbbször javulást mutat, azonban ritkán újonnan is kialakulhat, a dohányzás szerepe itt is kiemelkedő jelentőségű. Thyroid associated orbitopathy (TAO) is the ophthalmological condition most commonly associated with autoimmune thyroid disease. The etiopathogenesis of TAO is currently not fully understood and the exact mechanism is the subject of intense research. It is five times more common in women and is more likely to affect women of childbearing age. In pregnancy, the activity of autoimmune pathologies is mostly reduced by physiological immunosuppression. Rarely, in less than one percent of cases, TAO may flare up during pregnancy. Smoking is one of the most important modifiable risk factors of TAO, which greatly increases the severity of the disease and the effectiveness of the therapy. Nowadays, alternative forms of smoking such as heated tobacco products (HTP) or e-cigarettes (ECIG) are becoming more widespread, in addition to traditional cigarettes (CIG). The role of these products in the pathogenesis of the disease is currently unknown. Our aim was to study primary fibroblast cell cultures obtained from tissue removed from TAO patients and healthy orbits with the addition of smoke extracts from different tobacco products using a new method, Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES), introducing a new way for studying orbital fibroblasts in vitro. In addition, we investigate the role of smoking as a risk factor for TAO in pregnancy. To investigate the effect of tobacco smoke mixtures, the in vitro monolayer of primary cell cultures obtained during previous orbital surgery was examined by RT-CES technique. The metabolic activity of the cells was assessed by MTT assay and the production of hyaluronic acid (HA) by ELISA. Tobacco smoke extract was added to fibroblasts at a concentration of 50% and 1%. In our work we also present a case of severe endocrine orbitopathy in pregnancy. Our results suggest that the behaviour of TAO fibroblasts is different in response to new types of tobacco products (ECIG, HTP), supporting the hypothesis that alternative forms of smoking have a different effect on disease progression than traditional cigarette smoke. In addition to the autoimmune process, other factors during pregnancy may also play a role in the development of ocular symptoms, but the role of smoking should be highlighted. We describe the case of a 19-year-old female smoker who developed new-onset EOP during her third pregnancy. In conclusion, smoking is a risk factor for TAO, which is also true for new type of tobacco products, as supported by our in vitro studies. TAO, typical of autoimmune processes, mostly improves during pregnancy, but may rarely develop as a new onset, and the role of smoking is also of great importance.Tétel Szabadon hozzáférhető A reumatológiai gyógyszeres kezelés hatása a cardiovascularis és metabolikus biomarkerekre arthritisekben(2023) Bodoki, Monika; Szűcs, Gabriella; Czókolyová, Monika; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékAz arthritisek, mint például a RA és a SPA, kapcsolatban állnak az atherosclerosissal, az emelkedett kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással, valamint metabolikus változásokkal, dyslipidemiával. Különböző metabolikus faktorok játszanak szerepet az atherosclerosis kialakulásában a gyulladásos reumatológiai kórképekben szenvedő betegek esetében. A betegek gondozása során fontos lenne olyan biomarkereknek vagy biomarker csoportoknak a kiválasztása, amelyek jelezhetnék az alapbetegség gyulladásos aktivitásával vagy tartós betegségfennállással együtt kialakuló cardiovascularis változásokat, lehetőleg a preklinikai fázisban. Ezen célból választottuk kutatásainkban olyan metabolikus markereknek a komplex vizsgálatát, ami ezt célozza a terápiára adott változások követésével együtt. Az értekezés alapjául szolgáló két vizsgálathoz hasonlóan komplex tanulmányok ezidáig nem születettek. Sok paraméter esetében még hiányos vagy ellentmondó eredményeket találni az irodalomban. Például a tofacitinib különböző metabolikus paraméterekre való hatásáról kevesebb tanulmány elérhető, egyes vizsgált paraméterek esetében nem volt az irodalomban fellelhető korábbi adat. Így a további vizsgálatok végzése, esetlegesen jövőbeli metaanalízisekhez való hozzájárulás lehetősége is alátámasztotta a témaválasztást. Az első vizsgálatban az egy éven át tartó anti-TNF (ETN, CZP) terápia vegyes RA-es és SPA-s betegkohorszban szignifikánsan csökkentette a MPO és chemerin szintet, ami viszonylag könnyen elérhető és vizsgálható paraméter lehetne hosszabbtávú követés és nagyobb betegpopuláció esetében is. A második vizsgálatban RA-es betegek körében a 12 hónapon át tartó tofacitinib terápia hatására a TC, HDL, LDL, APOA, APOB, leptin, adipsin és TSP-1 szignifikáns emelkedést, míg az Lp(a), chemerin, PON1 és MPO szint szignifikáns csökkenést mutatott, tehát az előzőekben említett MPO és chemerin szintek itt is hasonló követésre érdemesek. Ugyan a HDL és LDL szint emelkedését már korábban is leírták, több eredmény újdonságnak tekinthető tofacitinib kezelés mellett. A széleskörű korrelációs eredményeket nem részletezve az értekezés mindkét vizsgálat keretén belül bemutat korábbiakban nem közölt összefüggéseket. A vizsgálatok alapján némi óvatossággal megállapítható, hogy különféle korrelációk és összefüggések állhatnak fenn a metabolikus és klinikai paraméterek, illetve a vaszkuláris patofiziológia között, így a lipidek, adipokinek, és egyéb metabolikus paraméterek betegség aktivitással, CRP-nel és ultrahang-alapú technikákkal történő együttes értékelése segíthet kardiovaszkuláris státusz felállításában és monitorozásában a terápia mellett, annak preklinikai vaszkuláris patofiziológiára kifejtett hatásainak monitorozásában és a kardiovaszkuláris terheltség meghatározásában. Tekintettel arra, hogy az általunk választott metabolikus biomarkerek legtöbbje proinflammatorikus és pro-aterogén hatással bír, de nem ismerjük a gyulladásos reumatológiai kórképek patogenezisében való pontos részvételüket, azok helyét, időpontját illetve bekapcsolódásukat a betegségekhez társuló korai akcelerált arteriosclerosisba, nagyon nehéz optimális biomarkert kiválasztani. Valószínűleg egy biomarker mintázat meghatározása lehet ebben a segítségünkre a későbbiekben, amihez további nagyobb mintaszámú, kiterjesztett vizsgálatok elvégzése indokolt.Tétel Szabadon hozzáférhető A rheumatoid arthritis hátterének és kezelésének egyes kérdései – A mi történetünk egerekről és emberekről(2022) Besenyei, Tímea; Szekanecz, Zoltán; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai TanszékJelen értekezés három vizsgálat eredményeit foglalja össze, melyekben a RA hátterének és kezelésének egyes kérdéseit vizsgáltuk. Az 1. vizsgálatban a RA-re hajlamosító gének jelentőségét vizsgáltuk emberekben és megfelelő állatmodellekben. A 2. vizsgálatban a RA-s betegek vaszkuláris kórfolyamataihoz társuló génexpressziós mintázatot tanulmányoztuk. A 3. vizsgálatban az arthritisszel összefüggő epigenetikus faktorokat és a célzott gátlásukban rejlő terápiás lehetőségeket elemeztük. This thesis consists of 3 studies investigating different aspects of the background and the treatment of rheumatoid arthritis. We evaluated RA risk alleles in humans and in corresponding animal models (Study 1). We performed gene expression analysis of vascular pathophysiology in RA patients (Study 2). We investigated arthritis-associated epigenetic factors and the therapeutic opportunities in their targeted inhibition (Study 3).Tétel Szabadon hozzáférhető A szemfenéki keringési zavarok jelentősége, a retina vénás trombózisa következtében kialakuló makulaödéma korszerű kezelése(2024) Balla, Szabolcs; Nagy, Valéria; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA retina artériás és vénás okklúziójának kombinált incidenciája 11-16/100.000 fő. Mindkét esetben jelentős, maradandó látáskárosodás alakul ki, ennek mértéke nagyban függ az elzáródás szintjétől (törzs-, illetve ágelzáródás). A retina artériás okklúziója (RAO) hirtelen, fájdalmatlan, a retina artériás keringészavara következtében kialakuló, gyakran irreverzibilis látásromlást/látásvesztést okoz. A retina vénás okklúziója (RVO) a retina vénás keringészavara, melynek következtében a retina hipoxiás károsodása, majd makulaödéma alakulhat ki. Ebben az esetben a látásromlás lassabban következik be (1-2 hét alatt), kezdetben jellemzően a látótérben kisebb-nagyobb foltok, majd látótérkiesés jelenik meg. A mostanra gold standarddá vált intravitreális anti-VEGF kezelés hatására a látás az esetek nagy részében javítható. Hazánkban elérhető NEAK által (jelenleg könnyített méltányossági alapon) engedélyezett IVB injekció. Bár a kezelés hosszadalmas, és a beteg kezdetben havi rendszerességgel, majd kisebb-nagyobb időközökkel jár orvosi ellenőrzésre és kezelésre, de ezzel a terápiás módszerrel nagyfokú látásjavulás érhető el. Dolgozatom egyik fő aspektusa ennek a kezelésnek az objektív és szubjektív hatásosságának, illetve biztonságosságának vizsgálata. Mindkét szemfenéki vaszkuláris betegség esetén igaz, hogy jellemzően nem csak a retina kis erei károsodottak, hanem a szívet és az agyat ellátó erek is gyakran érintettek lehetnek. Az ST-elevációs miokardiális infarktus (STEMI), akut iszkémiás stroke (AIS), RAO és RVO kialakulásában szerepet játszhatnak olyan rizikófaktorok, mint a hipertenzió, az iszkémiás szívbetegség, a hiperlipidémia, a pitvarfibrilláció, az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közül egy, vagy több társbetegség párhuzamos fennállása, melyek önálló, illetve együttes jelenlétének szerepét jelen értekezésemben részletesen vizsgáltam. A RAO kialakulását követően a megfelelő orvosi vizsgálat és a kísérő betegségek kezelése potenciálisan megelőzheti az AIS és a STEMI kialakulását. A kockázati tényezők csökkentésével/kezelésével a beteg életminősége javítható lehet. A szekunder prevenció alkalmazása pedig megelőzheti a másik szemen kialakuló RAO-t, illetve a súlyos életet vagy életminőséget befolyásoló kórképek kialakulását. A fentiekben alapvető fontosságú a neurológus, belgyógyász, kardiológus és szemész együttműködése. The combined incidence of arterial and venous occlusion of the retina is 11-16/100,000 persons. In both cases, there is significant permanent visual loss, the extent of which depends largely on the level of occlusion (central or branch occlusion). Retinal artery occlusion (RAO) causes sudden, painless, often irreversible visual loss/visual impairment due to retinal arterial occlusion. Retinal vein occlusion (RVO) is a retinal venous occlusion, which can result in hypoxic retinal damage and macular edema. In this case, visual loss occurs more slowly (1-2 weeks), typically with small to large spots in the visual field initially, followed by visual field loss. Intravitreal anti-VEGF treatment - now the gold standard of RVO induced macular edema treatment - improves vision in the majority of cases. In our country, intravitreal bevacizumab injections are available. Although the treatment is lengthy and the patient will initially have to undergo monthly check-ups and treatment at shorter or longer intervals, this therapeutic method can achieve a high degree of visual improvement. One of the main aspects of my thesis is to examine the objective and subjective efficacy and safety of this treatment. In both ocular vascular diseases, it is true that typically not only the small vessels of the retina are damaged, but also the blood vessels supplying the heart and brain can often be affected. The development of ST-elevation miocardial infarction (STEMI), acute ischemic stroke (AIS), RAO and RVO may be influenced by risk factors such as hypertension, ischemic heart disease, hyperlipidemia, atrial fibrillation, type 1 diabetes or type 2 diabetes, the role of one or more of these comorbidities, individually or in combination, has been investigated in detail in this thesis. After the onset of RAO, appropriate medical evaluation and management of comorbidities can potentially prevent the development of AIS and STEMI. By reducing/treating risk factors, the patient's quality of life may be improved. The use of secondary prevention may prevent the development of RAO in the other eye or the development of serious life- or quality-of-life-affecting conditions. Collaboration between neurologist, internist, cardiologist and ophthalmologist is essential in the above.Tétel Szabadon hozzáférhető A végtagi ischaemia-reperfusio szöveti perfusióra kifejtett hatásának és a károsodások csökkentési lehetőségeinek vizsgálata(2024) Körei, Csaba László; Németh, Norbert; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarA végtagok ischaemia-reperfusiós károsodásának megelőzése/mérséklése nagy klinikai jelentőséggel bír. Munkánk során klinikai és kísérletes modellben vizsgáltuk alsó végtagi ischaemia hatását, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID), valamint pre- és posztkondícionálás hatását különböző laboratóriumi értékekre, különös tekintettel a microrheologiai tényezőkre, továbbá egyéb paraméterekre. A klinikai vizsgálatban 17 elektív térdműtéten átesett beteget vizsgáltunk (DEOEC RKEB/IKEB 3848-2013), közülük öten Na-diclofenak-ot kaptak i.v. 5-10 perccel a reperfusio kezdete előtt és 6 órával utána (NSAID csoport). Öt betegnél 3x15 perces prekondícionálás történt egy nappal a műtét előtt (PreC csoport) a felkaron alkalmazott mandzsettával. Hét betegnél nem történt ilyen kezelés (kontroll csoport). Vérvétel történt a v. femoralisból az ischaemia előtt, a reperfusio 5. és 10. percében, az 1. és 2. posztoperatív (p.o.) napon. A kísérletes modellben (25/2016, DEMÁB) patkányokon 120 percre leszorítottuk a jobb hátsó végtagot (I/R csoport, n=7), A PreC csoportban a tartós ischaemia előtt (n=8), a PostC csoportban (n=7) utána 3x10 perces leszorítást végeztünk. A kontroll csoportban (n=8) nem történt beavatkozás. Vérvételek a leszorítás előtt, a reperfusio kezdetén és a 7. p.o. napon történtek. A klinikai vizsgálatban a RBC deformabilitást jellemző elongációs index (EI) értékek nem változtak szignifikánsan, bár a PreC csoport értékei végig magasabbak voltak. A kontroll csoportban a maximális EI értékek (EImax) mérsékelt csökkenése volt megfigyelhető, a fél EImax-hoz tartozó nyírófeszültség értékek folyamatosan emelkedtek és szignifikánsan magasabbak voltak a 2. p.o. napon. Az NSAID és a PreC csoportokban nem tapasztaltunk hasonló változást. A RBC aggregatiós index értékek mérsékelt csökkenést mutattak az NSAID és a PreC csoportokban, ami szignifikáns volt az 1. és 2. p.o. napon. A kísérletes modellben az EI értékek szignifikánsan csökkentek az I/R csoportban az alaphoz képest a 7. p.o. napra. A csökkenés mértéke szignifikáns volt a post-ischaemiás relatív értékekhez képest az I/R és a PreC csoportokban. A RBC aggregatio szignifikánsan fokozódott valamennyi ischaemiás csoportban egy héttel a műtét után. A végtagi ischaemia és reperfusio jelentős változásokat okozott a micro-rheologiai paraméterekben. A klinikai eseteknél az NSAID és a prekondícionálás is kedvezően befolyásolta ezen paramétereket, a kísérletes modellben a posztkondícionálás volt kedvezőbb hatású a vörösvérsejt deformabilitás és aggregatio vonatkozásában, de ennek alapján nem dönthető el, hogy melyik hatása kedvezőbb.Tétel Szabadon hozzáférhető A veseátültetés sebészeti szövődményei(2025) Illésy, Lóránt; Nemes , Balázs Áron; Illésy, Lóránt; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet::Szervtranszplantációs TanszékA debreceni vesetranszplantációs program eredményei kiválóak nemzetközi összehasonlításban is. Klinikánkon az urológiai szövődmények aránya 2010-2013 között végzett műtétek után 10,4%, míg 2018-2020 között már csak 8% volt. Átlagosan a 10 évet tekintve 9,2% volt urétervarrattal összefüggő, és intervenciót igénylő szövődmények aránya, UNS esetén 11,3%, UU esetén 7,2%. Ezen belül még alacsonyabb az uréter (anasztomózis) szűkületek aránya (8,0% vs. 5,4%), átlagosan 6,7%. Nem találtunk szignifikáns különbséget a kétféle urétervarrat-technika után kialakuló szövődmények arányában. A kialakult szövődmények sikeresen kezelhetők urológiai intervencióval, vagy súlyosabb esetekben az uréteranasztomózis újravarrásával. A rekonstrukciós beavatkozások típusa nem korrelált szignifikánsan a primer urétervarrat technikájával, tehát egyes korábban UNS mellett veseátültetett betegnél a rekonstrukció UU, vagy PU/PN is lehetett, és fordítva. A rekonstrukciók során mindössze 2 graftot kellett eltávolítani, ami a teljes vizsgált beteganyag 0,4%-a, ami nagyon jó eredménynek számít. A többi (rekonstruált) vese működik, bár életciklusuk lehet rövidebb. Eredményeink alapján az uréter komplikációk kialakulása szignifikánsan korrelált a graftok kumulatív túlélésével, de ez csak a 2. posztoperatív évet követően jelentkezett a klinikumban. A betegek túlélése szempontjából nem volt különbség (89% vs. 87%; p=0,52). A visszatérő húgyúti fertőzések kihívást jelentenek a vesetranszplantált populációban. A húgyúti fertőzések aránya UNS technika esetén szignifikánsan magasabb volt, mint UU esetén (p=0,002). A debreceni transzplantált betegek között 10% volt az ADPKD betegek aránya és a gasztrointesztinális manifesztáció az ADPKD csoport 66,3%-nál volt jelen, 5%-nál (n=4) észleltünk akut has (vastagbél perforáció) miatt sürgős műtétet. A debreceni transzplantált betegek között a NODAT (6,3%) felfedezhető volt az ADPKD csoportban, a HTN kiemelkedően magas volt (90%) és a kardiovaszkuláris halálozás (59%) vezető haláloknak bizonyult. A policisztás vesék eltávolítását döntően a veseátültetés előtt végeztük el: 16 esetben veseátültetés előtt, 1 esetben utána. A preventíven végzett nefrektomia nemcsak a beültetést könnyíti meg a téraránytalanság megszűntetésével, hanem csökkenti a posztoperatív időszakban a saját (policisztás) veséből származó gyulladás kockázatát is. A policisztás vesék eltávolítását célszerű erre kijelölt centrumokban elvégezni, amely nem feltétlenül a szervátültetést végző intézmény.Tétel Szabadon hozzáférhető A vörösvérsejt aggregatio haematocrit függőségének vizsgálata, valamint változásai policisztás ovárium szindróma során(2023) Bedőcs-Baráth, Barbara; Deák, Ádám; Baráth , Barbara; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékAz egyes haematológiai és haemorheológiai paraméterek kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ismert, hogy a haematocrit-teljes vér viszkozitás viszonya nem lineáris, ahogy a haematocrit-vörösvérsejt aggregatio kapcsolat sem, azonban a szakirodalomban fajok közötti különbségekre nem találtunk adatokat. Célunk volt a haematocrit és a vörösvérsejt aggregatio kapcsolatának és annak fajok közötti különbözőségének feltárása, amelyhez különböző Hct értékre beállított vvs-autológ plazma szuszpenziókat használtunk, négy faj (humán, patkány, kutya, sertés) vérmintáit használva. Ezen kívül célul tűztük ki egy átfogó haematológiai és haemorheológiai vizsgálat elvégzését policisztás ovárium szindróma (PCOS) patkány modellben. Eredményeink alapján az aggregatio-haematocrit kapcsolat jelentős faji különbségeket mutatott, az emberi vérmintáink aggregatiós értékei bizonyultak a legérzékenyebbnek a haematocrit változására. Magasabb, illetve alacsonyabb haematocrit tartományban csökkenő aggregatiót találunk, ez legkifejezettebben az M5s fény-transzmissziós index paraméter és a fény-reflektancia elvén meghatározott amplitúdó paraméter esetén mutatkozott meg. Leírtuk, hogy a vörösvérsejt aggregatióhoz tartozó „optimális” haematocrit érték faji különbségeket mutat. Bár a policisztás ovárium szindróma szinte népbetegségnek számít, és leírták, hogy cardio-vasculáris betegségekre hajlamosít, ennek ellenére a PCOS haemorheológiai paraméterekre gyakorolt hatásáról kevés adat érhető el. Az alkalmazott állatmodellben a humán betegeknél leírt változásokat figyeltünk meg, mind hormonális, mind metabolikus paraméterek tekintetében, ami testtömeg növekedésben, emelkedett éhgyomri vércukorszintben, aciklicitásban és policisztás petefészkek megjelenésében mutatkozott meg. A kezelt csoportban szignifikáns csökkenést láttunk a vörösvérsejtszám, haematocrit és haemoglobin értékekben. Először írtuk le, hogy ösztradiol-valerát indukálta PCOS patkánymodellben a vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás fokozódik.Tétel Szabadon hozzáférhető Az abdominális kompartmentszindróma kialakulásának, diagnosztikájának és terápiájának vizsgálata(2017) Bodnár, Zsolt; Sipka, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Regionális Immunológiai LaboratóriumAz ACS a medicina másfél évszázada felismert, mégis egészen a kilencvenes évek végéig méltatlanul elfeledett kórképe. Más kompartmentekhez hasonlóan egy bizonyos határon túl a hasüreg is érzékenyen reagál a benne zajló nyomásváltozásokra. Amennyiben a normál körülmények között átlagosan 5 Hgmm körüli IAP bármely okból tartósan 12 Hgmm felé emelkedik (IAH), azonnal észlelhetővé válnak a vese, a máj, a gasztrointesztinális traktus, a kardiorespiratórikus és a központi idegrendszer funkcióinak zavarai. A kórkép gyorsan progrediál, hatékony beavatkozás hiányában morbiditása és mortalitása extrém nagy. Amennyiben az IAP eléri a 20 Hgmm-t, ACS-ról beszélünk, amely egyaránt előfordul a súlyos sebészeti és belgyógyászati betegek között is. A konszenzus konferenciák standardizálták az IAP mérés technikáját, megalkották a definíciókat, kidolgozták a diagnosztikai és terápiás protokollokat. Az IAH kezelésére léteznek konzervatív módszerek, míg a kialakult ACS mindig sebészeti dekompressziót követel. Adenozinnal kapcsolatos korábbi kutatási eredményeinkre és tapasztalatainkra alapozva kutatási tervet készítettünk az adenozinnak az emelkedett hasüregi nyomás generálta folyamatokban (IAH és ACS) betöltött lehetséges szerepének vizsgálatára. Az általunk módosított CIAPM technikáját alkalmazva 70 beteg estében monitoroztuk az IAP-t, miközben vérmintákat vettünk az adenozin szintjének meghatározásához. Erősen szignifikáns összefüggést mutattunk ki az IAP és a szérum adenozin szintje között. Továbbiakban 78 beteg esetében arra kerestük a választ, hogy a teofillinnek, az adenozin receptorok kompetitív antagonistájának lehet-e terápiás értéke az IAH/ACS kezelésében. A teofillin infúziók hatására az emelkedett adenozin szintek szignifikánsan csökkentek, a klinikai kép javult. Eredményeinkkel új adatokat szolgáltattunk az ACS patomechanizmusának megértéséhez, központi szerepet tulajdonítva az adenozinnak és az általa kiváltott artéria renalis vazokonstrikciónak. Összegezve, az IAH/ACS korrekt kezeléséhez az IAP monitorozása elengedhetetlen, a napi rutinba történő bevezetése indokolt. Az IAP és adenozin szintek között szignifikáns összefüggést ismertünk fel. IAH esetén jelentős klinikai javulást értünk el a teofillin infúziókkal, de 20 Hgmm IAP elérésekor továbbra is azonnali dekompressziót tartunk szükségesnek. Javasoljuk az ACS nem sebészi kezelési protokolljának módosítását a teofillin terápia bevonásával.Tétel Szabadon hozzáférhető Adipocutan lebenyek életképességének vizsgálata ischaemia-reperfusiós kísérletes sebészeti modellen(2024) Molnár, Ábel; Németh, Norbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA lebenyes rekonstrukciók gyakran alkalmazott technikák mély, illetve kiterjedt lágyszöveti defektusok fedésére. A lebeny életképessége kulcsfontosságú a rekonstrukció sikeressége céljából. A lebeny vitalitás megállapításának leggyakrabban alkalmazott módszere a fizikális jelek vizsgálata, úgy, mint hőmérséklet, tapintat, oedema, szín, vagy a kapilláris újratelődés. Bár ezek a jelek fontos információt nyújtanak a sebész számára, sokszor már akkor jelentkeznek, amikor a háttérben irreverzibilis elváltozások következtek be, pl. artériás/vénás trombózis. Kutatásunk során célunk a lebenyek életképességének vizsgálata volt mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek rögzítésével annak megállapítására, hogy alkalmasak-e a lebenyek vitalitásának követésére, illetve szövődmény előjelzésére. Wistar patkányokat vizsgáltunk, melyeknél adipocutan lágyéklebenyt képeztünk. A kontroll csoportban a lebenyeket kipreparáltuk, megemeltük, majd ezt követően a lebenyeket repozícionáltuk és suturáztuk. Az I/R csoportban a lebenyek megemelését követően az ellátó eret 1 órán keresztül leszorítottuk, majd ezt követően a klippeket felengedtük, és a lebenyeket repozícionálva suturáztuk. A lebenyek három régiójában (cranialis, centralis, caudalis) bőrhőmérsékletet mértünk és microcirculatiós értékeket (blood flux unit, BFU) monitoroztunk a műtét előtt, a preparálás végén, az ischaemia után, a műtét végén, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. postoperativ (p.o.) napon. Emellett micro-rheologiai paramétereket is vizsgáltunk a lateralis farokvénából vett vérmintákból a műtét előtt, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. p.o. napon (haematologiai paraméterek, vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás). Nem találtunk szignifikáns különbséget a bőrhőmérsékleti adatok tekintetében a különböző lebeny régiók között. A BFU értékek mindkét csoport tekintetében alacsonyabbak voltak az alap értékekhez mérten a műtét során, illetve közvetlenül a műtétet követően. A korai postoperatív időszakban a BFU értékek az I/R csoportban szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontroll csoporthoz viszonyítva. Egy szövődményes esetben a Laser Doppler szöveti áramlásmérés jól tükrözte és előre jelezte a p.o. komplikációt (necrosis). Általánosságban emelkedett vörösvérsejt aggregatiót észleltünk az 1. és 3. postoperatív napokon. Az 5. postoperatív napot követően a vörösvérsejt aggregatio csökkenését észleltük. A vörösvérsejt deformabilitás romlását észleltük az 1-3. postoperatív napokon, mely az I/R csoportban kifejezettebb volt. Összefoglalva, egy órás ischaemia esetében – amely nem feltétlenül eredményez szövetelhalást – is megfigyelhetőek voltak a mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek eltérései. Ezen értékek követése fontos információt nyújt a lebenyek vitalitásáról. Akár több paramétert együttesen vizsgálva, akár egyes módszereket alkalmazva prediktív értékkel bírhatnak a vitalitás tekintetében. Jelen modell alkalmas lehet további lebeny-vitalitást ellenőrző módszerek vizsgálatára.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Aktivált protein C rezisztancia okozta morbiditás vizsgálata szülészeti és nőgyógyászati beteganyagban különös tekintettel a megelőzés lehetőségeire(2007) Vad, Szilvia; Póka, Róbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati KlinikaA hormonális fogamzásgátlással, a terhességgel/ gyermekággyal és a menopauzális hormonpótlással kapcsolatos thrombosis kockázat lényegesen emelkedett azoknál a nőknél, akiknél öröklött vagy szerzett thrombophilia áll fenn. Az egyik leggyakoribb veleszületett thrombophiliát kiváltó ok a FV Leiden mutáció, melynek fenotípusos megnyilvánulása az APC- rezisztencia. A kaukázusi populációban az előfordulása 4-7%, ezért populáció szintű szűrését nem ajánlják. Vizsgálataink alapján a magyarországi populáció Leiden mutáció frekvenciája lényegesen gyakoribb, mint a Nyugat- európai átlag. A Leiden mutáció heterozigóta formájának frekvenciája 9,3%. Tanulmányunkban értkeltük a reproduktiv egészségi mutatókat APC rezisztensek esetében. Az APC reziszitensek között a spontán vetélés 2,72-szer, a serilitás 4,04-szer, thrombosis 2.54-szer nagyobb eséllyel fordult elő, mint APC- szenzitívek esetén. Fogamzásgátló szedése alatt az APC rezisztens csoportban 25,8%- szoros relatív thrombosis kockázat emelkedést igazoltunk. A gyógyszerszedők 19,8%- ban, a nem szedők 9,4%-ban fordult elő emelkedett foszfolipid-ellenes titer. A kórosan emelkedett anti-béta2-glikoprotein I titer 2,41-szer nagyobb eséllyel fordult elő FVL heterozigóta nők körében fogamzásgátló tabletta szedése esetén, mint a tabletta használata nélkül. Az APC-ráta egyszerű funkcionális teszttel mérhető, eredményéből a Leiden mutációra nézve korrekt következtetést vonhatunk le. Vizsgáltuk az LMWH profilaxis hatékonyságát a terhességi és gyermekágyi thromboemboliás megbetegedések megelőzésében. Az FVL hordozó nők körében alkalmazott thrombosis profilaxis csökkenti a MVT kialakulásának veszélyét terhesség alatt, de nem befolyásolja a koraszülés, preeclampsia, lepényelégtelenség, növekedési retardáció, méhtevékenység renyheség, lepényleválás, posztpartum vérzés gyakoriságát. Azon FVL hordozó tünetmentes terhességek esetén, ahol a MVT kockázata alacsony, nem szükséges kötelezően a gyógyszeres profilaxis. Azoknál a nőknél, akiknél kombinált defektus van jelen a MVT kockázata jelentősen emelkedett, így a terhesség alatti profilaxis elengedhetetlen. Az időben elkezdett LMWH profilaxis jelentősen csökkenti a korai vetélések előfordulását FVL hordozók között. ----- The risk of thrombosis is significantly increased in women with acquired or inherited thrombophilia, especially while on oral contraceptives or menopausal hormone therapy, and during pregnancy/maternity. One of the most frequent causes of inherited thrombophilia is the Leiden mutation of coagulation factor V (FVL), the phenotypic manifestation of which is activated protein C (APC) resistance. It’s prevalence in the Caucasian population is 4-7%, as such population level screening is not recommended. According to our findings, as compared to the Western European average the incidence of Leiden mutation in the Hungarian population is considerably higher. The incidence of heterozygous Leiden mutation is 9.3%. We characterized the reproductive health status in those with APC resistance and found that the incidence of spontaneous abortion, sterility and thrombosis was 2.72, 4.04 and 2.54 times higher than those who were APC sensitive, respectively. In those using oral contraceptives (OC) in the APC resistant group, the relative risk for thrombosis was 25.8%. Anti-phospholipid antibody titers were elevated in 19.8% of those on OC and 9.4% of those not using OC. The risk for abnormal elevations in anti-β2 glycoprotein I antibody titers was 2.41 times higher in heterzygous FVL OC users as compared to non-users. APC resistance can be determined by a functional test and provides correct interpretation of the Leiden mutation status. We examined the efficacy of LMWH prophylaxis in the prevention of pregnancy and maternity related thromboembolism. Thrombosis prophylaxis in FVL carriers reduced the risk of deep vein thrombosis (DVT) during pregnancy, but did not influence the incidence of premature birth, preeclampsia, placental failure, growth retardation, uterine inertia, placenta detachment and postpartal bleeding. In symptomless FVL carriers, where the risk of DVT is low, there seems to be no need for compulsory prophylaxis. On the other hand, in women with combined defects, the risk for DVT is considerably increased, necessitating compulsory prophylaxis during pregnancy. Timely LMWH prophylaxis significantly reduces the risk of premature termination in FVL carriers.Tétel Szabadon hozzáférhető Aktuális mechano-biológiai kérdések a mozgásszervi sebészetben(2024) Kovács, Ágnes Éva; Manó, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék::Biomechanikai Szolgáltató LaboratóriumKutatásom két témarészét összekötő közös elem az élő környezetben elhelyezett fémek hatásának elemzése. A kutatás első felében a gerincimplantátum stabilitás vizsgálatairól számoltam be. A számos összeköttetést tartalmazó gerincimplantátumok stabilitásvizsgálata a tervezéstől az anyagválasztásig több tényezőtől függ, valamint vannak fontos biotribológiai vizsgálati paraméterek is (pl. kinematika és terhelés), amelyek jelentősen befolyásolhatják egy adott stabilitási vizsgálat eredményét. Az implantátumvizsgálati szabványok és útmutató leírások sok nyitott kérdést hagynak maguk után, melyek miatt lényeges az in vitro vizsgálati módszer összehasonlítása az in vivo módszerrel, hiszen a vizsgálati eredmények helyes értékelése a montázsok meglazulásának elkerüléséhez vezethet. Célunk volt egy olyan ipari kenőanyag megtalálása, melynek használata egységesíthetné, és a valóságoshoz közelíthetné az in vitro mechanikai tesztek módszereit. Eredményeink tükrében javaslatként fogalmaztuk meg egy kereskedelmi forgalomban lévő motorolaj használatát a mechanikai vizsgálatokhoz. A kutatás második részében az általunk tervezett és 3D nyomtatással előállított rácsos szerkezetű implantátumok biológiai, csontos környezetben való viselkedésének analízisét mutattam be. Hat különböző rácsszerkezetet vizsgáltunk (giroid, kocka, henger, tetraéder, kettős piramis, Voronoi) állatkísérlet keretében juhokon. Az implantátumokat Ti6Al4V ötvözetből, DMLS 3D nyomtatási technológiával állítottuk elő. Mechanikai, szövettani és képfeldolgozási elemzéseket végeztünk a mintákon. A mintákat újszerű vízsugaras módszerrel vágtuk, és az általunk fejlesztett képfeldolgozó algoritmusunk eredményeit statisztikailag értékelve, valamint a klasszikus szövettani feldolgozás eredményeivel is alátámasztva arra jutottunk, hogy a digitálisan szegmentált területek alapján a csontbenövés mértéke pontosan számszerűsíthető. A hatféle rácsalak csontbenövési eredményességét a fentebbiek értelmében rangsoroltuk: a giroid, kettős piramis és kocka alakú rácsokat tartalmazó implantátumokba nőtt be a legnagyobb mértékben egységnyi idő alatt a csontszövet. Ezen három rácstípus sorrendisége az eltelt idő tekintetében is azonos volt, azaz mind az exterminálás utáni 8., mind a 12. héten is igaznak bizonyult. Az irodalomban több helyen jó csontbenövési értékekkel jellemzett kocka rácsalak mellett a giroid és kettős piramis rácstípusok is hasonlóan jó eredményekkel szerepeltek.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut és késői vesekárosodás daganatos gyermekekben(2005) Bárdi, Edit; Kiss, Csongor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Gyermekgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaKönnyen kivitelezhető, a glomeruláris filtráció, a proximális és disztális tubulus funkció érzékeny monitorozására alkalmas protokoll kidolgozása. A gyermekonkológiai gyakorlatban gyakran alkalmazott citosztatikumok akut és késői vesekárosító hatásának vizsgálata. Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gén inszerciós/deléciós (I/D) polimorfizmus szerepének tanulmányozása a vesekárosodás és a súlyos kardiovaszkuláris összeomlás kialakulásában, daganatos gyermekben. A vesekárosodás megelőzésének és kezelési lehetőségeinek vizsgálata, különös tekintettel az antraciklin kezelés esetén a kardiotoxicitás kivédésére alkalmazott dexrazoxan nefroprotektív hatásának vizsgálatára.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut iszkémiás és vérzéses stroke kimenetelét befolyásoló tényezőinek vizsgálata(2023) Héja, Máté; Fekete , Klára Edit; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai TanszékBevezetés: A cerebrovaszkuláris betegségek a morbiditás és a mortalitás vezető okai világszerte, ugyanakkor egyes alcsoportjaiban kevés adat áll rendelkezésre a kimenetelre vonatkozóan. Vizsgálatainkban az akut iszkémiás stroke (AIS) és a nem traumás intracerebralis vérzés (ICH) rövid- és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőit tanulmányoztuk. Módszerek: Az első vizsgálatunkban a Debreceni Trombolízis Adatbázis feldolgozásával 1252 AIS miatt intravénás trombolízisben részesült beteg adatait elemeztük retrospektíve. A 80 év alatti és feletti betegek körében a klasszikus rizikófaktorokat, a stroke súlyosságát National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score alapján, a funkcionális kimenetelt módosított Rankin-skála (mRS) alapján és a szövődményrátát hasonlítottuk össze. A második vizsgálatban a trombolízis kapcsán kialakuló szimptómás intracranialis vérzés (sICH) prediktorait és kimenetelre gyakorolt hatását elemeztük. A harmadik vizsgálatunkban prospektíve elemeztük 116 spontán ICH-t elszenvedett beteg kimenetelét befolyásoló klinikai és radiológiai tényezőket. Klinikai vizsgálatok és nem kontrasztos koponya CT (NCCT) készült felvételkor, 14±2 nappal és 3 hónap±7 nappal a stroke után. Eredmények: 80 év feletti betegekben a felvételi és a 24 órás medián NIHSS érték is szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). 3 hónap után a 80 év feletti betegek 59,8%-nál volt kedvezőtlen kimenetel (p<0,0001), ugyanakkor 34,7%-uk funkcionálisan független maradt. A sICH előfordulása nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Posztrombolítikus ICH esetén a felvételi és a 24 órás NIHSS is magasabb volt (p<0,0001). A nagy érelzáródás szignifikánsan gyakoribb volt (p=0,0095). A vérzés rizikója kisebb volt iv. trombolízis esetén, mint ia. vagy kombinált kezelés során (p<0,0001). ICH-s betegekben a 3 hónapos kimenetel és az egy éves halálozás is szignifikánsan rosszabb volt (p<0,0001), különösen a radiomorfológiailag súlyosabb vérzések esetén. A spontán ICH-s betegek 20%-ánál volt extrém magas kiindulási vérnyomás vagy hiperglikémia, 47,5%-uknál a GCS 12 alatti volt, melyek a rossz kimenetel szignifikáns prediktorai voltak. >30 cm3 feletti kiindulási vérzésvolumen és az agyoedema térfogata a 14. napon rossz prognosztikai jelnek számított. A betegek 47,4%-ban volt intraventrikuláris vagy subarachnoideális terjedés szignifikánsan rosszabb kimenetellel. Konklúzió: Bár 80 év felett az AIS súlyosabb lefolyású, eredményeink alátámasztják, hogy az iv. trombolízis ebben a korcsoportban is hatékony és biztonságos. A magasabb NIHSSS, a nagy érelzáródás és az ia. trombolízis az ICH prediktorai. A kedvezőtlen kimenetel gyakoribb ICH esetén. A vérzés radiomorfológiai osztályozása hasznos lehet a prognózis megítélésére. Spontán ICH-s betegekben a tudatzavar súlyossága, a vérzés lokalizációja és térfogata, az agyoedema térfogata és a kamravérzés jelenléte a rosszabb kimenetel prediktorai. Background: Cerebrovascular diseases are the leading causes of morbidity and mortality worldwide. However, limited data is available regarding the outcome in some of it’s subgroup. In our study, we analysed the factors affecting the short- and long-term outcome of acute ischemic stroke (AIS) and spontaneous intracerebral hemorrhage (ICH). Methods: First, data of 1,253 thrombolysed patients were analyzed retrospectively using the Debrecen Thrombolysis Database. Vascular risk factors, stroke severity based on the National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score, functional outcome using modified Rankin Scale (mRS), mortality and symptomatic intracerebral hemorrhage (sICH) were compared between patients <80 and ≥80 years. In our second study, vascular risk factors, stroke severity, functional outcome and mortality at one year were compared between patients with and without ICH following rt-PA treatment. Third, 116 patients with ICH were enrolled prospectively in our observational study. Clinical examinations and non-contrast computed tomography (NCCT) scan were performed on admission, 14±2 days and 3 months±7 days after stroke onset. Results: NIHSS scores on admission and at 24 h were higher in elderly patients (p <0.0001). At 3 months, 59.8% of the patients from the older group had an unfavorable outcome (p <0.0001), however 34.7% had independent outcome. The incidence of sICH not differed significantly between the two groups. Higher on admission and 24 hour NIHSS score, large vessel occlusion and intraarterial thrombolysis were significant predictors of postthrombolysis ICH. Both at 3 months and at one year the outcome was worse in ICH patients compared to the non-ICH group (p<0.0001). Mortality and poor outcome were more prevalent in all hemorrhage types with a tendency for massive bleeding associated with unfavorable prognosis. In almost 20% of the spontaneous ICH patients excessive hypertension was measured on admission, accompanied with >10 mmol/L blood glucose level, whereas 47,5% had Glasgow Coma Scale ≤12. >30 cm3 blood and perihematomal volumes, and presence of blood in the ventricles or subarachnoid space meant poor prognosis. Conclusion: Although, the outcomes were less favorable in patients over 80 years of age, our results support the feasibility of using intravenous thrombolysis among patients over 80 years of age. Older age, higher NIHSS, large vessel occlusion and intra-arterial thrombolysis may correlate with ICH. Unfavorable outcome is more common in ICH patients. Precise scoring of post-thrombolysis bleeding might be a useful tool in the evaluation of the patients’ prognosis. Together with the clinical symptoms, the volume of bleeding, perihematomal edema (or their combined volume) and presence of intraventricular or subarachnoideal hemorrhage play an important role in the neurological outcome of patients with ICH.