Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 245)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A szérum paraoxonáz aktivitása szekunder dyslipiaemiákban(2007-01-10T08:08:23Z) Balogh, Zoltán; Paragh, György; Kovács, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA szérum paraoxonáz aktivitásának vizsgálata a szekunder dyslipidaemiával és felgyorsult atherosclerosissal járó: krónikus veseelégtelenségben, vesetranszplantáció után, 2-es típusú cukorbetegségben. Egyes lipidszintcsökkentő gyógyszerek (gemfibrozil, mikronizált fenofibrát és simvastatin) szérum PON aktivitásra kifejtett hatásának vizsgálata: 2-es típusú cukorbetegekben, illetve hyperlipidaemiás betegekben. Ez utóbbi vizsgálati adatoktól a nagy, többéves, kemény-végpontú klinikai tanulmányok által nagyrészt igazolt jótékony, primer és szekunder prevenciós hatások mellett némi járulékos támpontot remélhetünk a szekunder dyslipidaemiás betegek kezelése során a konkrét gyógyszer kiválasztás folyamatában.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut és késői vesekárosodás daganatos gyermekekben(2007-01-10T11:01:38Z) Bárdi, Edit; Kiss, Csongor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Gyermekgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaKönnyen kivitelezhető, a glomeruláris filtráció, a proximális és disztális tubulus funkció érzékeny monitorozására alkalmas protokoll kidolgozása. A gyermekonkológiai gyakorlatban gyakran alkalmazott citosztatikumok akut és késői vesekárosító hatásának vizsgálata. Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gén inszerciós/deléciós (I/D) polimorfizmus szerepének tanulmányozása a vesekárosodás és a súlyos kardiovaszkuláris összeomlás kialakulásában, daganatos gyermekben. A vesekárosodás megelőzésének és kezelési lehetőségeinek vizsgálata, különös tekintettel az antraciklin kezelés esetén a kardiotoxicitás kivédésére alkalmazott dexrazoxan nefroprotektív hatásának vizsgálatára.Tétel Szabadon hozzáférhető Nem specifikus gyulladásos bélbetegségek klinikai, immunológiai és terápiás vonatkozásai(2007-01-18T16:06:25Z) Barta, Zsolt; Zeher, Margit; Szabó, Gábor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet -- III. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaJelen munka általában vett célja, hogy klinikánkon az általunk gondozott beteganyagon áttekintsem a nemzetközileg elfogadott kritériumok alapján igazolt betegségek klinikai jellegzetességeit, egyes antitestek előfordulását, a társuló szervspecifikus és szisztémás autoimmun és/vagy allergiás eredetű betegségeket, hogy az immunológiai megfontolásokat is alapul véve új/nem szokványos terápiás kezelési módot alkalmazzunk.Tétel Szabadon hozzáférhető Emlős cochleaból izolált külső szőrsejtek oldalfalának merevségszabályozása és a cochleáris adaptáció(2007-01-18T17:25:47Z) Batta, József Tamás; Sziklai, István; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz emlős cochlea széles frekvencia-tartományban képes mind az igen alacsony, mind a kifejezetten magas intenzitású hangok érzékelésére. A cochlea sajátos felépítése következt ében egy összetett mechanikai rendszert alkot, mely passzív mechanikai sajátságai önmagukban is alkalmassá teszik a hang frekvencia-specikus érzékelésére. A longitudin ális hangrezgések által kialakított hallócsontláncolati mozgások a perilymphán kereszt ül mozgásba hozzák a membrana basilaris-Corti-szerv-membrana tectoria által alkotott cochleáris hangfelfogó rendszert, mely eredményeként az alaphártyán transzverzális haladóhullámok jönnek létre. Ezen haladóhullámok amplitudómaximuma azok frekvenciaspeci kus helyén alakul ki a cochleán belül. A cochlea ilyen formán létrejövő passzív működése, melynek modelljét Békéssy dolgozta ki 1960-ban, azonban nem elegendő a hangérzékelés tényleges frekvenciafelbontásának és intenzitásszélességének eléréséhez. A cochlea speciális, mechanikailag aktív sejtjei, az un. külső szőrsejtek (OHC) a cochleát egy pontosan szabályozott, aktív hangérzékelő rendszerré alakítják, mely így képessé válik élettani feladatának a betöltésére .Tétel Szabadon hozzáférhető Primer és secunder hyperparathyreosis sebészi kezelése(2007-01-18T17:44:16Z) Berczi, Csaba; Lukács, Géza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskola1. A primer hyperparathyreosisos betegekben végzett parathyroidectomia az esetek 99 %-ában eredményes volt. A műtétet követően a szérum calcium és parathormon szint csökkent. 2. Összegzésül megállapítjuk, hogy primer HPT esetén az alkalmazott preoperatív lokalizációs eljárások közül a Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetát izotóp szcintigráfia szenzitivitása bizonyult a legmagasabbnak. Azt tapasztaltuk, hogy a Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetate radioizotóp vizsgálat szenzitivitása szignifikánsan magasabb volt a mellékpajzsmirigy adenomák, mint a hyperpláziás mirigyek ábrázolására. Vizsgálataink során a subtractiós izotóp vizsgálat magas szenzitivitással ábrázolta mind a típusos helyen, mind az ektópiásan elhelyezkedő mirigyeket. 3. Megállapíthatjuk, hogy Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetate scan preoperatív alkalmazása kétoldali nyaki feltárással kombinálása segítséget nyújt a perzisztens és rekurrens HPT előfordulási gyakoriságának csökkentéséhez. 4. Tapasztalataink alapján a vizsgált szcintigráfiának magas a szenzitivitása, mely alkalmassá teszi arra, hogy adenoma esetén a parathyroidectomia egyoldali nyaki feltárásból vagy minimál invazív beavatkozással történjen. 5. A primer HPT következtében kialakult osteoporosisos esetekben megfigyeltük, hogy a műtétet követően a calcium, AP és PTH szint csökkenése, normalizálódása következik be. A parathyroidectomiák után rövid időn belül az L II-IV gerincszakaszon a BMD szignifikánsan fokozódik. Eredményeink alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a sikeres parathyroidectomiát követően az esetek jelentős részében nincs szükség antireszorptív terápiára. 6. A DNS vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a normális működésű mellékpajzsmirigyek diploid DNS tartalommal rendelkeznek, míg az aneuploid DNS tartalom előfordulása gyakori a fokozott működésű mellékpajzsmirigyekben. Az a véleményünk, hogy a flow-cytometriás DNS analísis nem alkalmas módszer az adenomák és a hyperpláziás mirigyek elkülönítésére, mert mindkét esetben gyakori a DNS aneuploiditás. Aneuploid DNS tartalom és magas PI esetén a mellékpajzsmirigy adenoma és hyperplázia miatt operált betegek szoros követése javasolt a lehetséges malignus potenciál miatt. 7. A mellékpajzsmirigy karcinómákban mind diploid DNS, mind aneuploid DNS tartalom előfordulhat. DNS aneuploid karcinóma esetén gyakran fordult elő nyirkcsomó metasztázis. Más eredményekhez hasonlóan, a mi eredményeink is azt vetik fel, hogy a DNS aneuploiditás esetén csökken a betegek túlélése. 8. Secunder hyperparathyreosisban szubtotális parathyroidectomiát vagy autotranszplantációval együtt végzett totális parathyroidectomiát követően a klinikai tünetek jelentős részének javulása és a PTH koncentráció csökkenése figyelhető meg. A perzisztens HPT kialakulását az elégtelen számú mellékpajzsmirigy eltávolítás okozza. Véleményünk szerint a megfelelően végzett parathyroidectomia után az esetek csekély részében alakul ki perzisztens vagy rekurrens HPT. 9. A veseátültetés javulást eredményez a calcium- és csontanyagcsere-zavarban, de az immunszuppresszív terápia erre a folyamatra kedvezőtlenül hat. Betegeink kórtörtének áttekintése során megfigyeltük, hogy a calcium- és csontanyagcserére jellemző szérum ionszintek a betegek nagyrészében normalizálódnak a transzplantációt követően. Mind a calciummal, mind az alfacalcidollal kezelt csoportban csökkent a PTH koncentráció. Azt tapasztaltuk, hogy a PTH koncentráció csökkenése az alfacalcidol terápiát kapott csoportban kifejezettebb volt. Az észlelt kedvező változások ellenére az még az alfacalcidol terápia alkalmazása mellett is a recipiensek jelentős része osteopeniás.Tétel Szabadon hozzáférhető Pharmacogenetics of CYP2D6: clinical implications in psychiatric patients treated with antipsychotic drugs(2007-01-18T17:53:54Z) Berecz, Roland; Llerena, Adrián; Degrell, István; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Pszichiátriai Tanszék; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA CYP2D6 enzim fontos tényezőnek igazolódott a vizsgált antipszichotikumok metabolizmusában. A genetikailag meghatározott enzimaktivitás mellett a környezeti tényezők (adag, konkomittáns kezelés, dohányzás) befolyásolják az enzim aktivitását. Az aktivitás változásoknak klinikai következményei is vannak. Részletes következtetések: 1. Az antipszichotikumok plazmakoncentrációjának mérésére kifejlesztett HPLC módszerek hatékony és megbízható módszernek bizonyultak a gyógyszerek és metabolitjaik plazmaszint mérésére. 2. Klinikailag használt adagok mellett a tioridazin és a haloperidol dózis függően gátolja a CYP2D6 enzimet, a risperidon esetében ilyen hatást nem találtunk. 3. A CYP2D6 enzim aktivitás befolyásolja a tioridazin, haloperidol és risperidon plazmakoncentrációját. Ez a hatás a három gyógyszerre eltérő mértékű. 4. A tioridazin/mesoridazin és a risperidon/9-hidroxi-risperidon ráta klinikailag információt nyújthat a CYP2D6 enzim aktivitásáról. 5. A dohányzás erősen csökkentette a tioridazin plazmakoncentrációját; a haloperidol esetében ez a hatás nem szignifikáns, míg a risperidon esetében nem találtunk ilyen hatást. 6. Konkomittáns kezelés befolyásolja a risperidon lebomlását. A CYP2D6 erős inhibitorokkal folytatott párhuzamos kezelés esetén risperidon plazmakoncentrációja jelentősen megváltozik. 7. Az extrapiramidális mellékhatások megjelenése kapcsolatban állhat a risperidon plazmakoncentrációjával. 8. A tioridazin QTc intervallum növelő hatása kapcsolatban áll a gyógyszer adagjával, plazmakoncentrációjával és a CYP2D6 enzim aktivitásával. 9. Farmakokinetikai vizsgálatok segítséget nyújthatnak klinikailag jelentős mellékhatások vizsgálatában. Egy ilyen tényezőt igazoltunk a klozapin megvonási tünetek esetében.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigations on two major factors involved in drug metabolism, cytochrome P450 2D6 and P-glycoprotein(2007-01-18T18:50:32Z) Bodor, Miklós; Paragh, György; Nagy, Endre; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaKifejlesztettünk egy hatékony és reprodukálható módszert a teljes hosszúságú 1,5 kb CYP2D6 mRNS trasnzkriptumok kimutatására és kvantifikálására, mely bármely szövetminta és sejtkultúrán alkalmazható. A CYP2D6 aktivitás szorosabb összefüggést mutatott a teljes hosszúságú CYP2D6 mRNS koncentrációval mint a rövid szakasz mRNS meghatározással nyert eredménnyel, amelyet real-time PCR segítségével határoztunk meg. Ez a hatékony szemikvantitatív módszer hasznos lehet egyéb mRNS transzkriptumok kimutatására is. A különböző körülmények között nyert májszöveteket, így a kontroll (májbetegséggel nem rendelkező egyének), májbiopszián átesett, máj transzplantált, és máj bankból származó máj homogenizátumok CYP2D6 aktivitását egy új szubsztrát, az R-568 segítségével vizsgáltuk, mely 20-szor szenzitivebbnek bizonyult mint a CYP2D6 enzim aktivitás jellemzésére korábban használt dextromethorphan. Az új módszer segítségével lehetővé válik néhány milligrammnyi szövet mennyiségből is az enzim aktivitás meghatározása. A négy csoportba sorolt májmintákat a 6 leggyakoribb genetikai variánsnak megfelelően genotipizáltuk (*3, *4, *5, *6, *7 és *8). Az allélok előfordulása az irodalmi adatokkal megegyező volt. Az eredményeink alapján a genotípus és a mRNS szint együttes meghatározása a CYP2D6 aktivitás kvantitatív becslésére biztonsággal alkalmazható egészséges májszövetminták esetén. Humán sejtvonalakból származó DNS felhasználásával PCR és Southern blot alkalmazásával jellemeztük az MDR1 gén szekvenciát és igazoltuk, hogy a gén nagy valószínűséggel 209 kb hosszú.Tétel Szabadon hozzáférhető Minimálisan invazív technikák egyes nőgyógyászati kórképekben(2007-01-19T09:55:34Z) Birinyi, László; Bacskó, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz első hiszteroszkópos vizsgálat indikációja vérzészavar volt, több mint 120 évvel ezelőtt. A kezdeti onkológiai célú felhasználás után mind inkább előtérbe került a méh fejlődési rendellenességeinek ill. a meddőség okainak vizsgálata, majd a figyelem ismét az uterinális vérzések diagnosztikája felé fordult. A megfelelő disztendáló technikák (dextrán, „continuous flow”, alacsony viszkozitású folyadék alkalmazása) lehetővé tették, hogy olyan esetekben is el lehessen végezni a vizsgálatot, amikor szén-dioxid közegben a vérzés miatt lehetetlen volna. A hiszteroszkópos eszközök fejlődésének köszönhetően jelentősen kibővült alkalmazási területe. Hazánkban az eljárást rutinszerűen 1984-ben vezették be. Napjainkra körvonalazódott az operatív hiszteroszkópia két fő indikációs területe: a konzervatív módszerekkel befolyásolhatatlan vérzészavarok kezelése (endometrialis polyp, submucosus myoma eltávolítása stb.), ill. sterilitást okozó bizonyos morfológiai elváltozások (adhaesio, septum) megoldása. A vérzészavart, meddőséget, vagy habituális vetéléseket okozó submucosus myomgócok eltávolítása az operatív hiszteroszkópia egyik legsikeresebb területe. Az esetek 82-95%-ában végleges megoldást jelent. Ezzel párhuzamosan megfogalmazódtak a hiszteroszkópos beavatkozások abszolút és relatív ellenjavallatai is. Ezek az ismert malignus cervixdaganat, a cervix, az uterus és a függelékek akut gyulladása, terhesség gyanúja, igen bő vérzés. Relatív ellenjavallatként szerepel a vérzés, a belső nemi szervek subakut ill. krónikus gyulladása. Fentiek szem előtt tartásával növelhető az eredményesség, és csökkenthető a szövődmények száma. Annak ellenére, hogy a hiszteroszkópia minimálisan invazív sebészeti módszer, mégsem veszélytelen. A szövődmények gyakorisága az indikáció megfelelő megválasztásával és kellő gyakorlattal csökkenthető. A szövődmények három fő csoportba osztható. A műtét alatti (perforáció, cervixsérülés, transzurethrális rezekció-szindroma, anafilaxiás sokk, vérzés), műtét utáni (infekció, utóvérzés, haematometra) és késői szövődmények (adhaesio, endometrium sejtek hasüregi szóródása) fordulhatnak elő. Az endoszkópos sebészet értékei akkor érvényesülhetnek, ha azt jól képzett szakemberek megfelelően felszerelt műtőben végzik, és –ma egyre fontosabb szempont- az egészségügyi finanszírozás reálisan értékeli az endoszkópos sebészet befektetési igényeit, és ezzel összefüggésben annak orvosi és gazdasági előnyeit. A diagnosztikus hiszteroszkópia a méh és a nyakcsatorna belfelszínének megítélésére, ill. az ott jelenlévő elváltozások vizsgálatára a legmegbízhatóbb eljárás, de alkalmazásának határt szab a műszerek költséges, és a beavatkozás -bár csak minimálisan, de mégis- invazív volta. Sok elváltozás megoldására is lehetőség nyílik az operatív módszerek alkalmazásával. Napjaink erőfeszítése, hogy ezt az endoszkópos módszert ambulanter körülmények között is elvégezhetővé tegyék, a műszer keresztmetszetének csökkentésével és az anesztézia elhagyásával. Munkámban nem kívántam valamennyi minimálisan invazív módszerrel foglalkozni, hiszen számtalan kórkép diagnosztikája és terápiája a laparoszkópos módszereknek köszönhetően (pl. méhen kívüli terhesség, endometriosis, cysták, adhaesiók oldása) jól kimunkált, és mindennapi gyakorlatunk része. Azokra kívántam figyelmet fordítani melyek még nem ennyire kiforrottak.Tétel Szabadon hozzáférhető A Doppler-ultrahangvizsgálat szerepe a kóros lepényi müködés és a magzati hipoxia felismerésében(2007-01-29T15:18:00Z) Aranyosi, János; Tóth, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz elmúlt évtized klinikai tapasztalatai és tudományos közleményei alapján igazolódott, hogy a Doppler-ultrahang az uteroplacentaris, az umbilicalis és a magzati keringés sokoldalúan hasznosítható vizsgáló módszere. Érthetőbbé tette számos gesztációs szövődmény és a magzati adaptáció kórélettani mechanizmusát. A korszerű funkcionális diagnosztika elengedhetetlen eszközévé vált, mert az első trimesztertől kezdve alkalmasnak bizonyult a kóros terhesség és a magzati veszélyállapot korai felismerésére és folyamatos monitorozására. Alkalmazásával a veszélyeztetett terhességek perinatalis eredményei számottevően javultak. A magzati vérkeringés elemzése segíti a klinikai diagnózis tisztázását, a magzat terhesség és vajúdás alatti állapotának észlelését, a funkcionális tesztek megfelelő ütemezését és a szülés optimális időpontjának meghatározását. A Doppler-ultrahang hosszú fejlődés során válhatott hatékony diagnosztikus eszközzé. A folyamat kezdetét az a felismerés jelentette, hogy a módszer alkalmas egy klinikailag fontos változó, az áramlási impedanciát jellemző index vizsgálatára. Ezt követően igazolódott, hogy az uteroplacentaris és magzati erek a Doppler mérés számára könnyen hozzáférhetők, a vizsgálat nem-invazív, reprodukálható és veszélytelen. A következő fázisban az élettani terhességre jellemző indexek normális tartományát határozták meg, majd a szabályostól eltérő Doppler értékek és a különböző kórképek közötti összefüggéseket ismertették. A magzati keringés ultrahangvizsgálatának diagnosztikus értéke a kóros paraméterek és a kedvezőtlen perinatalis eredmények közötti kapcsolat megfigyelése alapján határozható meg. Az ideális diagnosztikus módszer a betegség, vagy a kóros állapot hatékony felismerésén túl a szülészeti beavatkozások menetét oly módon képes irányítani, hogy a klinikai eredmények kedvezőbbé válnak, miközben az ellátás gazdaságos marad. A Doppler-technika klinikai hatékonysága annak alapján ítélhető meg, hogy alkalmazásának köszönhetően milyen mértékben javulnak a perinatalis mutatók. A kérdést randomizált, kontrollált tanulmányok elemzik, amelyek zöme a Doppler-ultrahang klinikai előnyeit tanúsítja. Az eredményeket rendszerező meta-analízisek a szülés előtti ellenőrző vizsgálatok gyakoriságának, a hospitalizáció időtartamának, a sürgősségi császármetszések számának és a magzati elhalások arányának jelentős csökkenését igazolják. A magzati keringés ultrahangvizsgálata nélkülözhetetlenné vált a szülészeti gyakorlatban. A diagnosztikus módszerek közötti optimális helyének meghatározásához további tanulmányok szükségesek. A széles körű klinikai hatékonyságát alátámasztó bizonyítékok megszületéséig “a Doppler” továbbra is a veszélyeztetett anyák és magzataik korszerű ellátásának sikerét szolgálja és felemelő szakmai élményét nyújtja.Tétel Szabadon hozzáférhető A pancreas-műtétek biztonságának fokozására irányuló törekvések(2007-01-29T15:36:34Z) Árkosy, Péter; Sápy, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaIrodalmi adatok alapján jól érzékelhető, hogy a hasnyálmirigy-betegségek száma jelentősen megnövekedett és ez a műtétek számának emelkedését eredményezte. A műtéti kockázat nagy. A műtéti eljárások sokrétűsége, változása, fejlődése a postoperatív előforduló szövődmények arányát, a mortalitást próbálta befolyásolni, csökkenteni. A műtéti szövődmények előfordulásában rendkívül fontos szerepe van a pancreas-szal készített anastomosisok biztonságának. A pancreas-szal készített anastomosisok vizsgálatával, eredményeink, új műtéti megoldásaink bemutatásával a fő célom az, hogy áttekintsem a pancreas betegségeinek kezelésében alkalmazott sebészi módszereket, a maradék pancreas biztonságos ellátására irányuló törekvéseket. Célom volt, hogy a műtéti eredményeket javító technikai változtatások, esetleg kedvezőtlen hatások bemutatásával a klinikai gyakorlat számára is hasznos megoldásokat vázoljak. A pancreas megbetegedéseinek sebészi kezelésében alkalmazott módszerek értékelése 269 betegben végzett műtét és az ezzel kapcsolatos vizsgálatokon alapul.Tétel Szabadon hozzáférhető Prevalance and diagnosis of osteoporosis in patients with systemic lupus erythematosus(2007-01-29T16:12:35Z) Bhattoa, Harjit Pal; Balogh, Ádám; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaOsteoporosis in patients with SLE has been widely studied in the last 2 decades, but most of the series have focused on women. Some of these studies have included a limited number of men with SLE. Bone Mineral Density in Women with Systemic Lupus Erythematosus Our results show reduced trabecular bone mass, as a higher percentage of our patients were osteopenic at the lumbar spine (LS) as compared to that at the femur neck (FN). Further, LS BMD correlated well with both cumulative and daily steroid doses. Prevalence of reduced bone mass at LS is pronounced among postmenopausal SLE women, in those with high Steinbrocker functional classification and those on high daily steroid dose. Therefore, these patients should be considered as a high-risk group deserving regular spine BMD scans and therapy in due time to prevent vertebral fractures. Bone Mineral Density and Hormonal Status in Men with Systemic Lupus Erythematosus We found no difference in BMD at LS, FN, ultra-distal radius (RUD) and mid-33% radius (R33%) between SLE men and control group. Our laboratory results showed that the mean bone specific alkaline phosphatase, osteocalcin, serum and urinary crosslaps were in the normal reference range. We found no correlation between the biochemical markers of bone turnover and BMD. We found a high prevalence of hypovitaminosis D (65.2%), hypotestosteronism (62.5%) and hypodehydroepiandrosterone-sulphate (100%). But despite the fact that our study includes the highest number of SLE men with a higher mean age, SLEDAI, cumulative steroid dose and longer mean disease duration than earlier studies, we did not observe a lower bone mass in our patients as compared to the controls.Tétel Szabadon hozzáférhető Fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazások(2007-05-03T13:01:00Z) Csorba, Roland; Oláh, Éva; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz elmúlt évtizedekben a fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazás gyakorisága, súlyos egészségkárosító hatása és az áldozatok egész életre kiható következményei miatt az orvosi és a büntetőjogi gyakorlat középpontjába került. Hazánkban eddig még nem történt átfogó, olyan populáció-alapú vizsgálat, mely az orvosi és jogi vonatkozásokat egyaránt magában foglalta volna. Munkám során a Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája gyermeknőgyógyászati rendelésén 1986. január 1. és 2001. december 31. között megjelent 18 éves kor alatti szexuálisan bántalmazott leányok adatait elemeztem, és a rendelkezésre álló nemzetközi adatokkal hasonlítottam össze. Vizsgáltam a bántalmazottak és a bűncse-lekményt elkövetők jellemzőit, a bűncselekmény típusát, az elkövetés körülményeit, a sérülés gyakoriságát és súlyosságát és az ellátás módját. Az eseteket a bírósági eljárás végéig követtem.Tétel Szabadon hozzáférhető Plazminogén aktivátor aktivitás változása a könnyben fotorefraktív excimer lézerkezelés után(2007-05-03T13:12:02Z) Csutak, Adrienne; Berta, András; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szemklinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaMunkánk során az alábbiakat tűztük ki célul: Első célunk az volt, hogy a fotorefraktív excimer lézerkezelést követően megvizsgáljuk a plazminogén aktivátor aktivitás szintjének változását a könnyben. Második célunk az volt, hogy összefüggést keressünk az urokináz típusú plazminogén aktivátor (uPA) szintjének változása, valamint a corneális stromahomály (haze) kialakulása között. Célunk volt továbbá az alacsony uPA szint haze kialakulásában játszott szerepének további tanulmányozása, amit szerin proteináz inhibitor (SPI) lokális alkalmazásával, állatkísérletben vizsgáltunk. Fotorefraktív excimer lézerkezelést követően, a könny normál plazminogén aktivátor (PA) szintjének szupresszálásával. Végül a corneális stromahomály szélesebb körű (biokémiai, immunhisztokémiai, szövettani vizsgálatok) tanulmányozására alkalmas új állatmodell létrehozását tűztük ki célul, mely további kutatások alapjául szolgálhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Laparoszkópos műtétek jelentősége az urológiában(2007-05-03T13:51:05Z) Flaskó, Tibor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Urológiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA korszerű urológiai műtéti eljárások egyre inkább eltávolodtak a klasszikus Bergmann-Israel féle nagy metszésektől, és a minimális invazivitás került előtérbe. A minimálisan invazív műtétek célja, hogy az adott beavatkozás a beteg számára a lehető legkisebb megterhelést jelentse és a legjobb eredményt nyújtsa. A beavatkozások lehetővé teszik azt, hogy a beteg bőrén és izomzatán metszés ne, vagy a lehető legkisebb legyen, ezáltal jelentősen csökken a műtét utáni fájdalom, lerövidül a posztoperatív lábadozás ideje. A perkután vesesebészet 1984-től, a laparoszkópos urológiai beavatkozások 1992-től kerültek bevezetésre a hazai urológiába. Jelen értekezésben azon laparoszkópos, illetve perkután tevékenységeinket tárgyalom, amelyek új eljárásként jelentek meg a hazai urológiában. Célkitűzések: 1.A beteg vese eltávolítására kidolgozni a legkíméletesebb módszert, a retroperitonealis nephrectomiát. 2.A szervmegtartó veseműtéteket laparoszkóppal végezzük el. 3.Gyermekkorban szükségessé váló nephrectomia laparoszkópia útján valósuljon meg. 4.A panaszt okozó, vesemedence tágulattal járó pyeloureterális-határ szűkület bizonyos eseteit laparoszkópos pyelonplasztikával orvosoljuk. 5.Varicokele laparoszkópos műtéte kiváló tanulási és tanítási lehetőséget jelent. Célul tűztem ki, hogy klinikánkon minden szakorvos és rezidens orvos sajátítsa el a módszert, hogy rutinszerűen végezhesse. Kidolgozni a technikát, hogy a beavatkozás szükség esetén egy személyben elvégezhető legyen. 6.Panaszt okozó vesecysták, valamint polycystás vese tömlőinek eltávolítása laparoszkópia útján történjen. 7.Heretumor esetében a hatalmas hasfali feltárást igénylő hagyományos, feltárásos lymphadenectomiát váltsuk fel laparoszkópos RLA-val. 8.A laparoszkópos ureterolithotomia és a perkután ureterolithotomia összehasonlítása. 9.A laparoszkópia és egyéb endoszkópos módszer kombinált, együttes alkalmazása.Tétel Szabadon hozzáférhető A fejfájások egyes jellegzetességeinek vizsgálata Kelet-Magyarországon(2007-05-04T12:44:39Z) Gesztelyi, Gyöngyi; Bereczki, Dániel; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA disszertációban a fejfájás néhány magyarországi jellegzetességét elemezzük. A munka első részében a fejfájással foglalkozó magyar szakirodalom áttekintése során megállapítottuk, hogy a fejfájás a magyar nyelvű neurológiai szakirodalomban a probléma klinikai jelentőségéhez képest alulreprezentált. Az 1980-as évek végétől szembeötlő változás a magyar fejfájáskutatás eredményeinek a hazai és nemzetközi szakmai fórumokon történő egyre gyakoribb megjelenése. Az 1990 utáni magyar és angol nyelvű közlemények bibliográfiai adatai a hazai és a nemzetközi szakirodalmi adatbázisok elektronikus keresésével, átgondolt, de egyszerű keresési stratégiával döntő többségükben megtalálhatók. A munka második része egy prospektív, két évig tartó vizsgálat eredményeit foglalja össze, több mint 900 beteg adatainak elemzése alapján. Az elemzés három lépésben történt. Az epidemiológiai jellegű vizsgálatban azt találtuk, hogy a fejfájás szakrendeléshez fordulók 84%-a nő volt (tehát a férfiak Magyarországon is kevésbé hajlandóak orvoshoz fordulni a fejfájásuk miatt, mint a nők); a 65 év fölötti korcsoportban feltűnően alacsony a fejfájás miatt orvoshoz fordulók aránya; valamint eredményeink szerint a tenziós típusú fejfájás is jelentősen befolyásolja a mindennapi aktivitást. A depresszív panaszok súlyosságának meghatározói különböztek elsődleges fejfájásokban és lumboischialgiában. Míg elsődleges fejfájásokban a korlátozottság mértéke volt a depresszív panaszok súlyosságának szignifikáns meghatározója, addig ezen tényezőnek nem volt független meghatározó szerepe lumboischialgiásoknál. A fájdalom intenzitása és kisebb mértékben a fájdalom gyakorisága volt lumboischialgiásoknál a depresszív panaszok súlyosságának meghatározója. Cervicogen fejfájás esetén a primer fejfájásokhoz hasonlóan, a korlátozottság a depresszív panaszok súlyosságának szignifikáns meghatározója. Ezen kívül azonban cervicogen fejfájásban a depresszív panaszok súlyossága kapcsolatban állt a fájdalom gyakoriságával és súlyosságával is. Ezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a cervicogen fejfájás viseli mind az elsődleges fejfájások, mind a lumboischialgia jellegzetességeit, tehát mind a fájdalom helyének, mind a fájdalom okának szerepe lehet a fájdalom jellegzetességei, valamint a depresszív panaszok és a korlátozottság közötti kapcsolatrendszer meghatározásában.Tétel Szabadon hozzáférhető Carbon monoxide-mediated antiinflammatory effects in acute lung injury(2007-05-04T15:17:56Z) Dolinay, Tamás; Szilasi, Mária; Horváth, Ildikó; Choi, Augustine M.K; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Tüdőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz akut tüdőkárosodás (ALI) gyakori és súlyos megbetegedés, mely az intenzív osztályokon kezelt betegek 5-15%-át érinti. A betegség gyakran csak legelőrehaladott formájában, akut respiratórikus distress syndrómaként (ARDS) kerül felismerésre, amikor a beteg halálozási valószínűsége 40-50%. Az intenzív kutatás ellenére az ALI patomechanizmusa nem teljesen ismert és a terápiás eszköztárunk igen szűkös. Az ALI mechanizmusának alaposabb megismerésére állatkísérletes modelleket használtam. Rágcsálóknak baktérium poliszacharidot adva és/vagy gépi lélegeztetve tüdőkárosodást hoztam létre. Microarray technikával elemeztem a károsodott egér tüdők génexpressziójának változását. Ezen technika révén kollegáimmal meghatározunk olyan új, eddig le ALI-ben le nem írt géneket, melyek termékeinek szerepe lehet a betegség mechanizmusában. Egy in vivo állat kísérletbenben sikeresen modelleztem az ARDS jellegzetes patológiai elváltozásait: az alveoláris ödémát, az epithelium feltöredezését és a gyulladásos sejtek invázióját az alveólusokba. A gépi lélegeztetés hatására emelkedett tumor necrosis factor-α kibocsátást és az oxidatív stressz által aktiválható hemoxigenáz enzim fokozott expresszióját figyeltem meg. A neutrophil leukocyták invázióját és a proinflamatórikus citokinek szintjét hörgő lavázs folyadékban jó hatásfokkal csökkentette a kis dózisú belélegzett szén momoxid (CO). Eközben az anti-inflammatórikus interleukin-10 szintje nőtt. A CO anti-inflammatórikus hatása ismert más tüdőkárosodást elemző kísérleti modellekben is, de annak mechanizmusáról csak keveset tudunk nem ismert. Kísérleteim eredményei azt mutatják, hogy a CO a két ismert intracellularis gyulladásos transzkripciós faktortól, a nucrlear factor-κB-től és az activator protein-1-től függetlenül, a p38 mitogén-aktivált protein kináz útvonalra hatva fejti ki hatását. Összefoglalva, eredményeim tovább erősítik korábbi kísérletek eredményeit, mely szerint a szén-monoxid csökkenti a tüdőben lezajló gyulladást, továbbá felveti a CO terápás alkalmazás lehetőségét ALI/ARDS-ben. Szeretném a jövőben tovább folytatni CO kísérleteimet akut tüdőkárosodásban és bízom benne, hogy annak eredményei egy nap alkamazhatóak lesznek majd az intenzív betegellátásbanTétel Szabadon hozzáférhető A symptomaticus mediopatellaris plica(2007-05-04T15:23:33Z) Farkas, Csaba; Szepesi, Kálmán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Ortopédiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz elülső térdfájdalomnak egyik oka lehet a symptomaticus mediopatellaris plica, a leginkább elfogadott vélemények szerint az izületen belüli mechanikus károsító hatásai és annak következményei révén. Tanulmányunkban a symptomaticus mediopatellaris plicákat az asymptomaticus plicákkal összehasonlítva, olyan kóros szövettani elváltozásokat kerestünk, amelyek a plicak okozta fájdalmakért felelőssé tehetők. 21 symptomaticus mediopatellaris plicából arthroscopia során nyert szövetmintát hematoxilin-eozin és van Gieson festést követően fénymikroszkóppal és polarizációs mikroszkóppal vizsgáltunk. A plicában található idegelemek számát - semiquantitativ módon, okulár mikrométer alkalmazásával határoztuk meg, - az idegelemeket immunhisztokémiai módszerrel: synaptophysin, neurofilament savó segítségével tüntetve fel. Kontrollként 11 egyéb ok (meniscus szakadás, ACL szakadás) miatt arthroscopiára került beteg panaszokat nem okozó mediopatellaris plicájának szöveti mintája szolgált. A két csoport az átlagéletkor, a panaszok kezdete és a mütét között eltelt idő, az arthrosis súlyosságát illetően, az érintett térdek oldalisága illetve a nemek közötti megoszlás tekintetében nem mutatott szignifikáns különbséget. Megállapítottuk, hogy a symptomaticus plica szöveti szerkezete gyakran eltér az asymptomaticus plicáétól: felszínén a synovialis hártya hyperplasias és az alatta elhelyezkedő capillárisokban szegény rostos kötőszövetes réteg rostkötegei tömöttebbek, orientációjuk szabálytalanná válik, míg a kontroll csoportban a plicát borító synovialis hártya hámja szabályos, alatta a kollagén rostok lefutása rendezett. Neurofilament savóval idegi elemeket sikerült kimutatnunk a plica állományában mindkét csoportban. A symptomaticus csoportban szignifikánsan több idegi elemet észleltünk. Azonos nagyságú látótérben, a symptomaticus csoportban átlagosan 6,9 (SD: ± 2,9), idegelemet láttunk, míg a kontroll csoportban, szignifikánsan kevesebbet, átlag 3-at (SD: ± 1,2). Több idegi elemet találtunk a plicak állományában azoknál a betegeknél, akiknél a műtéti eredmény, a fájdalom megszűnése egyértelműen meggyőző volt. Azokban az esetekben, melyeknek az anamnézisében trauma szerepelt, ugyancsak szignifikánsan több idegi elemet láttunk. Vizsgálataink alapján a plica feszüléséből adódó mechanikai irritáció, a chondromalatia, és a synovitis mellett, a symptomaticus mediopatellaris plica okozta térdfájdalom közvetlen kiváltásáért felelőssé tehetők a plicaban nagyobb számban jelenlévő, a fájdalomingerek vezetésére alkalmas idegi elemek is. Ezek számának fokozódása az anamnézisben szereplő traumák következménye lehet, így a nagyszámban jelenlevő idegelemek okoznák a symptomaticus plicák fokozott érzékenységét.Tétel Szabadon hozzáférhető A cerebrális haemodynamika vizsgálata hypertoniában és hypertoniával társuló neurológiai betegségekben(2007-05-04T16:02:38Z) Ficzere, Andrea; Csiba, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA stroke szempontjából veszélyeztetett hypertoniás betegek komplex átvizsgálást igényelnek. Vizsgálatainkban a SPECT-tel és TCD-vel nyerhető információkat gyűjtötttük össze. A SPECT módszer előnye, hogy alkalmazása során megfelelő regionális adatokat nyerhetünk, ugyanakkor rutinszerű használatának a következők szabnak gátat: ionizáló sugárzás, viszonylag rossz időbeli feloldóképesség, a haemodynamika folyamatos monitorozására nem alkalmas, drága. A TCD vizsgálatnak is számos előnye (jó időbeli feloldás, alacsony költségek, alkalmazása egyszerű, folyamatos monitorozásra alkalmas, korlátlanul ismételhető), ill. hátránya (vastag koponyacsont esetén nem alkalmazható, használata nagyban függ a vizsgáló gyakorlatától, stb.) van. Fontos szempont az is, hogy segítségével kimutathatók, ill. követhetők a különböző betegségekben (pl. a stroke különböző rizikófaktoraiban /hypertonia, diabetes, hyperlipidaemia, stb./) létrejövő érelválozások. Mivel a definitív stroke jelenleg még nem kezelhető, a hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni. A magas vérnyomásban szenvedőket minél hamarabb át kell vizsgálni, ill. megfelelő, hatékony kezelésben kell részesíteni. Ha lehetséges olyan gyógyszert válasszunk, mely javítja az agyi autoregulatiót. A stroke szempontjából különösen nagy kockázatnak kitett hypertoniás betegeket (egyéb stroke rizikó faktor, pl. migrén, korábbi agyi keringési zavar, hypelipidaemia, dohányzás, oralis anticoncipiens, stb). meghatározott időközönként szűrővizsgálatnak kell alávetni. Vizsgálataink alapján az egyik legígéretesebb eszköz a trancranialis Doppler. A mindennapi diagnosztika részeként alkalmas szűrővizsgálatokra, ill. haemodynamikai tesztek végzésével fontos szerepet játszhat a stroke preventiójában. Alkalmazásával átgondolt, jól megszervezett, „hard endpoint”-tal rendelkező prospektív vizsgálatok végezhetők, melyek segíthetnek - jelen esetben pl. a hypertonia okozta célszervi károsodások gyakoriságának, súlyosságának pontos feltérképezésében. Lehetőségünk van az alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságának követésére, ill. a különböző szerek agyi erekre gyakorolt hatásának további vizsgálatára is. A TCD további előnye, hogy jól kombinálható más módszerekkel, így PET-tel, SPECT-tel, ill. különböző neuropsychológiai vizsgálatokkal. Mivel a magasvérnyomás legkorábban valószínűleg a kognitív funkciókat károsítja, a veszélyeztetett betegcsoportban megfelelően megtervezett neuropsychológiai vizsgálatokat kell végeznünk. A hypertonia agyi erekre gyakorolt hatása miatt a neuropsychológiai teszteket TCD-vel, ill. ha morphológiai eltérésekre van gyanú, képalkotó vizsgálatokkal kell kombinálni.Tétel Szabadon hozzáférhető A Sjögren-syndroma differenciáldiagnosztikája(2007-05-04T16:07:14Z) Gál, István; Zeher, Margit; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- III. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA Sjögren-syndroma az egyik leggyakoribbnak tekinthető autoimmun betegség. Fő jellegzetessége az exocrin mirigystruktúrák – főképpen a nyál- és könnymirigyek – immunmediált destrukciója és következményes funkciócsökkenése. A betegség legfőbb tünete ennek megfelelően a szem- és szájszárazság. A betegség diagnózisának alapját klasszifikációs kritériumok képezik, amelyek szubjektív és objektív klinikai markereket, illetve laboratóriumi és histologiai jellegzetességeket definiálnak. Ezen kritériumok szenzitivitása és specificitása nem ideális, de a betegség sajátosságainak egyre jobb megismerésével és figyelembevételével tovább javítható. Jelen értekezés célja, hogy esetismertetések kapcsán – a Sjögren-syndroma és egyéb betegségek együttes előfordulása és a Sjögren-syndromát utánzó betegségek tükrében – a klasszifikációs kritériumok korrekciós lehetőségeit felvázolja, s ezzel egy pontosabb diagnosztikus eszköztár kialakításához járuljon hozzá. Mindezek mellett, az értekezés kitér a Sjögren-syndroma legjelentősebb szövődményének, illetve kísérő tünetének tekinthető klinikai entitások (a malignus haematologiai kórképek és a kiserek gyulladását jelentő vasculitisek) epidemiológiájának és klinikumának saját eredményeinkre alapozott tárgyalására is. A Sjögren-syndroma diagnosztikájában alapvető szerep jut a betegségre jellegzetes autoantitestek kimutatásának. Bizonyos autoantitestek potenciális szerephez juthatnak a betegség eddig nem pontosan körülírt aktivitási markereinek és prognosztikai faktorainak meghatározásában. Ezen koncepciót saját, az értekezésben ismertetett és részletezett eredményeink is alátámasztják.Tétel Szabadon hozzáférhető Teljes arteriás revascularisatio arteria radialissal(2007-05-04T16:13:03Z) Galajda, Zoltán; Péterffy, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szívsebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaTöbb évtizedes klinikai tapasztalat bizonyítja, hogy koszorúér-áthidalásra az arteria mammaria interna használható a legkedvezőbb eredménnyel. Ennek az érnek a szövettani felépítése és élettani tulajdonságai ellenállóvá teszik az érelmeszesedéssel szemben, még azoknál is, akiknél a folyamat jelentős elváltozásokat hoz létre egyéb verőereken. A vénás áthidalásokat az érelmeszesedés folyamata meglehetősen hamar megtámadja, és 8-12 év után azok több mint 50%-a elzáródik vagy jelentõsen beszűkül. Ezért egyéb artériákat kezdtek alkalmazni (a. gastroepiploica, a. epigastrica inferior, a. radialis stb.). Jelenleg az arteria radialis látszik a legmegfelelőbbnek. A mammaria – és radialis erekkel lehetőség nyílik a teljes artériás revaszkularizációra. A radialis graft nyerése lehetséges hagyományos vagy kevésbé invazív módszerrel, két 2 cm-nyi metszésen keresztül. Az általunk kidolgozott kevésbé invazív módszerrel a mûtét elvégezhető szabad szem ellenőrzése mellett, endoszkóp nélkül. A módszernek több előnye van: kevés időt vesz igénybe, kisebb szöveti traumával jár, jó esztétikai és funkcionális eredményeket nyújt, elvégezhető vezetéses érzéstelenítés alatt. 1998 és 2000 között 517 betegnél végeztünk koszorúér áthidalást arteria radialissal, 450 betegnél pedig teljes artériás revaszkularizációt (87%). A korai mortalitás 1,9% volt. 50 betegnél a radialis graft nyerését kevésbé invazív módszerrel végeztük, szövődmények nélkül. Eredményeink azt igazolják, hogy a radialis graftok nyitva maradása megközelíti a mammaria interna graftokét, ha a koszorúér kiáramlási pályája jó (> 1,5 mm) és a szűkület szignifikáns (> 70%)