Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 246)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Perifériás érszakasz művi grafttal való pótlásának klinikai tapasztalatai és kísérletes véráramlástani, morfológiai vizsgálataiTóth, Csaba Zsigmond; Németh, Norbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Sebészeti Műtéttani TanszékNapjaink érsebészeti gyakorlatában a nyitott műtétek közül a bypass operációk, graft beültetések még mindig nagy jelentőséggel bírnak. Az első néhány postoperativ nap azonban mindig kritikus. A korai thrombosis problémája a kis átmérőjű művi graftok esetén még mindig nagy kihívást jelent. Nem teljes mértékben tisztázott még, hogy a megváltozott érgeometria és áramlási tulajdonságok mikor érnek el olyan mértéket, amely már thromboticus szövődmény kialakulásához vezethet. Ezért e kérdéskör klinikai tapasztalatainak elemzése és kísérletes modellben való további, a véráramlástani tényezőket befolyásoló paraméterekre is fókuszáló részletes vizsgálatai indokoltak. Feltételeztük, hogy a micro-rheologiai paraméterek, beleértve a vörösvérsejt deformabilitás- és a membrán (mechanikus) stabilitási jellemzőket, romlást mutathatnak a korai postoperativ időszakban, és jelentőségük lehet a lehetséges komplikációk előrejelzésében illetve kimutathatóságában kísérletes modellben. A kísérleteket beagle kutyákon végeztük (engedélyszám: 20/2011/DEMÁB). A Kontroll csoportban (n=4) 2 órás altatás történt. Az Érgraft csoportban (n=5) altatásban feltárásra került a bal oldali arteria femoralis, amelyből 3,5 cm-es excisiót végeztünk, helyére azonos hosszúságú, 3 mm átmérőjű politetrafluoretilén (PTFE) graft került beültetésre end-to-end anastomosisokkal. A műtétet követően, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. postoperativ (p.o.) napon mindkét hátsó végtag bőrhőmérsékletét mértük, az állatok mozgását-járását figyeltük, a vena cephalica-ból vérvétel történt haematologiai, haemostaseologiai és komplett haemorheologiai vizsgálatokra. A műtött állatok mozgásában, járásában nem látszott akadályozottság, a műtött és nem műtött végtagok bőrhőmérséklete nem tért el egymástól. Az Érgraft csoportban az első p.o. héten alacsonyabb volt a laktát koncentráció változatlan vér pH mellett. Ebben a csoportban az 1-5. p.o. napon emelkedett volt a fibrinogén koncentráció (főleg az 1-3. napon). A prothrombin idő nem mutatott változást, az aktivált parciális thromboplastin idő az első héten volt megnyúlt az alapértékekhez és a Kontroll csoporthoz képest. A fehérvérsejt szám csak a műtétet követő 1. napon volt emelkedett, a thrombocyta szám azonban a két hetes periódus során emelkedett volt. A vörösvérsejt aggregatio kismértékben fokozott az 1-5. p.o. napokon. A Kontroll csoporthoz viszonyítva a vörösvérsejt deformabilitás szignifikáns mértékű romlást mutatott a 3., az 5. és főként a 7. p.o. napon a PTFE graft beültetését követően. A mechanikus stabilitási teszt ezeken a napokon jól kimutatható különbségeket mutatott: az Érgraft csoportban a deformabilitás kisebb mértékben csökkent a membránstabilitás teszt során, amely a sejtek mechanikus stresszel szembeni csökkent tűrőképességét tükrözheti. A 7. p.o. nap során mért legrosszabb deformabilitási paraméterek egybeeshettek a graftot kritikusan szűkítő, illetve elzáró thrombus kialakulásával, amelyet az utólag végzett szövettani vizsgálatok megerősítettek. Ez felhívhatja a figyelmet a vörösvérsejt deformabilitás és vörösvérsejt mechanikus stabilitás mérésének fontosságára, érgraft beültetését követő korai postoperativ napok monitorozásakor.Tétel Szabadon hozzáférhető A légzőtorna állóképességre és törzs mobilitásra gyakorolt hatásának vizsgálata egészséges fiatal felnőtt nők körébenCsepregi , Éva; Szántó, Sándor; Csepregi , Éva; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarA felsőoktatásban tanuló hallgatók körében a mozgásszegény életmód aránya egyre növekszik, a rendszeres fizikai aktivitás mértéke világszerte csökkenést mutat. Ennek következtében, az életmódjuk megváltoztatása nélkül, a felsőoktatásban tanulók körében nagyobb a kockázata mind a mozgásszervi panaszok, mind a szív-érrendszeri és légzőszervi megbetegedések kialakulásának. Szakirodalmi adatok alapján elmondható, hogy a légzőtorna csökkent aerob kapacitású, legyengült betegek esetében megteremti a lehetőségét a mobilizálásnak. Miközben a különböző fittségi edzés programok, illetve a Pilates és a jóga alapvetően preventív mozgás programok, melyek feltételezik a struktúra épségét, addig a légző torna nem feltételezi a szervezet (mozgató szervrendszer, szív és érrendszer-, légzőszervrendszer) intakt voltát. Kutatásunk során sikerült rámutatnunk, hogy a légző torna egészséges fiatal felnőttek körében is javítja a mozgató szervrendszer állapotát és a mellkas mobilitását. Segít a testtartás korrekciójában, mely révén csökkentheti az esetleges mozgásszervi problémák kialakulásának rizikóját. Jelen munkánk alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a légző izmok fáradás tűrésének javítása által, mind direkt mind indirekt módon, hozzájárul az állóképesség növeléséhez egészséges fiatalok esetében is. Kutatásunk eredményei azt sugallják, hogy a légzőtorna program nem csak a betegek számára ajánlott kiegészítő edzésprogramként, hanem primer preventív céllal pozitív élettani hatással lehet egészséges fiatal felnőttek állóképességére, testtartására, flexibilitására és izomerejére is. A fizioterápiás légzéstechnikai elemek alkalmazása, állóképességi tréningek kiegészítéseként, valamint célzott nyújtó és erősítő hatású gyakorlatokkal kombináltan, nem csupán a rehabilitációban, hanem a primer prevencióban is mindenki számára ajánlott. Eredményeink alapján elmondható, hogy a légző torna olyan célzott, gyógytornász-specifikus mozgásterápia, amelyet a secunder és tercier prevención túl, mind a primer prevencióban, mind az élsportban (pl. úszó sportolók gazdaságos légzéstechnikájának kifejlesztése terén) is alkalmazhatunk. Egy megfelelően összeállított légző torna programba betegek is bekapcsolódhatnak, ugyanakkor az egészségesek számára is további fejlődést tud biztosítani. A légző torna hatékony állóképesség és ízületi mozgásterjedelem fejlesztő tréning lehet mind edzetlenek mind betegségükből felépülő stádiumban lévők és idősek számára, valamint optimális kiegészítő program sportolók teljesítményének fokozására, finomítására, direkt és indirekt hatásmechanizmusai révén.Tétel Szabadon hozzáférhető Praeeclampsia kockázatbecslése a terhesség első trimeszterébenOrosz, László; Török, Olga; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati KlinikaA praeeclampsia (PE) jelentős népegészségügyi problémát jelent, és szűrése nem megoldott. Célkitűzésünk volt, hogy a Fetal Medicine Foundation (FMF) által kidolgozott és javasolt algoritmusokkal magyarországi, nem szelektált terhespopulációban vizsgáljuk a PE szűrés hatékonyságát, elemezve az anyai adatok, biofizikai és biokémiai markerek szerepét a kockázatbecslésben. Hosszabb távú célkitűzésünk proteomikai módszerekkel a szűrővizsgálatokban hatékonyan alkalmazható további biomarkerek kutatása. Ennek első lépcsőjeként saját mintáinkon validáltunk egy korábbi első trimeszteri izraeli vizsgálatban leírt 10 immunproteint. Prospektív tanulmányunkba tájékozott beleegyezést követően 2.545 gravidát vontunk be a terhesség első trimeszterében történő rutin ultrahangszűrés során, és retrospektív vizsgálatunkhoz az így nyert adatbázisból és mintagyűjteményből válogattunk 82 PE-val szövődött esetet, illetve 82 illesztett kontrollt. A PE első trimeszteri rizikóbecslését két, kereskedelmi forgalomban elérhető szoftver segítségével végeztük. A proteomikai vizsgálatban öt praeeclampsiával szövődött terhességből származó mintát hasonlítottunk össze tíz egészséges kontroll mintával. Az Astraia 2.3.1 szoftverrel az anyai előzményi adatok, BMI, artériás középnyomás és artéria uterina pulzatilitási index (UtA-PI) számításba vételével 63.6% volt a korai-, míg 67.6% a késői PE detekciós aránya (DR). A biokémiai markerek közül a placenta associated plasma protein A (PAPP-A) bevonása a kockázatbecslésbe a DR csökkenését eredményezte. Astraia 2.8.2 szoftverrel, biokémiai markerek nélkül a DR a korai PE-ra 63.6%-nak, míg késői PE-ra 56.3%-nak adódott. PAPP-A méréssel kiegészítve a rizikóbecslést, a DR 72.7%-ra emelkedett korai-, és 54.9%-ra csökkent késői PE esetén. A placental growth factor (PlGF) biomarker hozzáadása a kockázatbecsléshez egyik PE csoportban sem emelte a szenzitivitást. Az immunproteomikai vizsgálat során az izraeli terhespopulációban korábban eltérő metodikával talált, praeeclampsiában megváltozott expresszivitást mutató 10 immunfehérje közül 4-nek a szerepét sikerült megerősíteni. Kijelenthető, hogy az első trimeszteri rutin ultrahang vizsgálat során a PE szűrés kivitelezhető, a kockázatbecslésre az Astraia 2.8.2 szoftver ajánlható. A PlGF vélhetően azért nem tudta javítani a szűrés hatékonyságát, mert az algoritmus az angolszász populációban nyert adatok alapján kalkulál, ezért kelet-európai terhespopulációra karakterisztikus új PlGF eloszlási görbék készítése szükséges. Proteomikai vizsgálatunkkal igazoltuk, hogy PE-ban már a terhesség első trimeszterében is megváltoznak a többségében eddig csak a későbbi gesztációs korokban vizsgált immunfehérjék. Ezen fehérjék szűrési algoritmusba integrálásával feltételezhetően tovább emelhető a PE szűrés hatékonysága, ennek igazolása új, nagyobb betegszámon végzett validációs tanulmányt igényel.Tétel Szabadon hozzáférhető Komplex neuroradiológiai és neuropszichológiai állapotfelmérés rheumatoid arthritises betegekenOláh, Csaba Zsolt; Szekanecz, Zoltán; Bereczki, Dániel; Klinikai orvostudományok doktori iskola60 rheumatoid arthritises beteg komplex neuroradiológiai és neuropszichológiai prospektív vizsgálat sorozatát végeztük. 20 beteg csak methotrexat kezelésben részesült, 20 beteg infliximabot , 20 beteg tocilizumabot kapott methotrexattal kombinációban, míg a kontroll csoportba 39 egészséges egyént vontunk be. Számos kognitív teszt igazolta, hogy a rheumatoid arthritises betegek kognitív állapota szignifikánsan rosszabb, mint a korban megegyező egészséges egyéneké. A kognitív tényezők romlása összefüggést mutatott a betegség hosszal és aktivitással, gyulladási markerekkel, az SF-36 mentális faktoraival és számos neurovaszkuláris paraméterrel. A methotrexatos és biológiai karok között a kognitív állapotromlások között nem volt szignifikáns különbség. A különböző biológiai terápiák hatására észlelhető eltérés a különböző kognitív funkciókban, de a különbség nem szignifikáns. A bázis terápiában és a biológiai kezelésben részesült betegek nyaki gerinc MR eltérései között nem volt szignifikáns különbség. Azon betegeknél, akiknél periodontalis lágyrész megvastagodás igazolódott szignifikánsan fiatalabbak voltak.Tétel Szabadon hozzáférhető Prognosztikai faktorok multicentrikus vizsgálata gyomor- és kolorektális adenokarcinómák eseténBiró, Adrienn; Tóth, Dezső; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Sebészeti IntézetGyomor- és kolorektális adenokarcinómákat vizsgálva kívántunk olyan új prognosztikai faktorokat találni, melyek segítik a betegek egyénre szabott kezelését és javítják a klinikai kimenetelt. Multicentrikus vizsgálataink során 164 gyomordaganatos beteg adatai alapján összesen hét különböző nyirokcsomó stádium meghatározási rendszert hasonlítottunk össze, illetve 201 kolorektális daganatos beteg preoperatív vérmintáiból a gyulladásos- és koagulációs faktorok alapján ítéltük meg legfőképp a túlélést. Gyomordaganatos betegek esetén a szignifikáns N-stádium besoroló rendszerek (7. és 8. UICC N-stádium, MLR, LODDS) teljesítményének összehasonlítása bebizonyította, hogy a LODDS rendszer volt a legjobb a prognózis előrejelzésében azoknál a betegeknél, akiknél, 16-nál kevesebb nyirokcsomó került eltávolításra, illetve az MLR rendszer akkor mutatta a legjobb eredményeket, ha 16, vagy több nyirokcsomó került kivételre a műtét során. Vastagbéldaganatos betegek vizsgálata alapján az emelkedett fibrinogén szint, APTI és GPS nagyobb tumorméretet jelzett, az emelkedett D-dimer szint rosszabb szövettani differenciáltságot mutatott, illetve a magasabb GPS-el rendelkező betegeknél gyakrabban volt látható perineurális invázió. A nagyobb preoperatív NLR érték szignifikánsan rosszabb DFS-t jelentett. Gyomordaganatos betegeknél javasoljuk a LODDS rendszer rutinszerű alkalmazását amennyiben kevesebb, mint 16 nyirokcsomó kerül eltávolításra, és az MLR rendszer alkalmazását kiterjesztett limfadenektómia esetén. Vastagbéldaganatos betegek esetében az NLR volt a legfontosabb független prognosztikai faktor a preoperatív biomarkerek közül DFS tekintetében. Az NLR hatékony eszköz lehet a vastagbéldaganatos betegek túlélésének előrejelzésére. Segíthet az azonos TNM stádiumú betegek között a magas kockázatú betegek felismerésében, és a jövőben az adjuváns kemoterápia kiválasztásában is.Tétel Szabadon hozzáférhető Új prognosztikai markerek vizsgálata B-sejtes lymphoproliferatív kórképekbenPál, Ildikó; Váróczy, László; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Hematológia TanszékA B-sejtes lymphoproliferatív kórképek a B-sejt fejlődés bármely szakaszából kiindulhatnak. PhD dolgozatom ezen kórképek közül a diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) és a myeloma multiplex (MM) sajátosságait tárgyalja. Célkitűzéseink közé tartozott, hogy megnézzük hogyan befolyásolja a különböző gyógyszermetabolizmus gének (CYP2E1, GSTP1, NAT1 és NAT2) polimorfizmusa a diffúz nagy B-sejtes lymphomás betegek terápiára adott válaszát és túlélését R-CHOP kezelés mellett. Vizsgáltuk a CRBN, CTNNB1 és GSTP1 gén polimorfizmusok hatását myeloma multiplexes betegek terápiára adott válaszára és túlélésére thalidomid és lenalidomid vagy cyclophosphamid, adriamycin, melphalan kezelés mellett. A fiatalkori, 40 éves vagy annál fiatalabb myeloma multiplexes betegek túlélési adatait, betegség lefolyását és jellegzetességeit összehasonlítottuk az időskori betegség jellemzőivel. Vizsgálataink felvetették a CYP2E1, GSTP1, NAT1 és NAT2 gének polimorfizmusainak szerepét a DLBCL-es betegek R-CHOP terápiára adott válaszában és túlélésében, viszont eredményeink tekintettel a kis betegszámra, nem voltak szignifikánsak. A cereblon-béta-katenin útvonal gének polimorfizmusai befolyásolják a myeloma multiplexes betegek túlélését, ugyanis a CTNNB1 (rs4135385) polimorfizmus esetén AA genotípusú betegeknél idősebb korban jelentkezik a betegség, ugyanakkor szignifikánsan hatékonyabb a thalidomid és lenalidomid kezelés, és kedvezőbb az eseménymentes túlélés. A CTNNB1 (rs4533622) polimorfizmus esetén A allél hordozásakor idősebb korban diagnosztizáljuk a betegséget és férfiakban gyakoribb a C allél előfordulása. Fiatal, azaz 40 éves vagy annál fiatalabb korban igen ritkán diagnosztizálunk myeloma multiplexet, de szükség van minél innovatívabb terápiák bevezetésére, a fiatal betegek számára terápiás ajánlás készítésére. Eredményeink alapján a fiatal betegek több alkalommal kaptak konszolidáló/fenntartó kezelést, illetve a medián teljes túlélésük kedvezőbben alakult a 40 évnél idősebb betegekhez viszonyítva.Tétel Szabadon hozzáférhető A humán szaruhártya kontakt spekulár mikroszkóppal történő vizsgálatának eredményei és klinikai jelentőségeKettesy, Andrea Beáta; Kemény-Beke, Ádám; Kettesy, Andrea Beáta; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA szem elülső szegmentumának modern képalkotó technikái az utóbbi években rohamosan fejlődtek. Ezek közé tartozik a spekulár mikroszkópia is, mely lehetővé teszi számunkra a szaruhártya endothel szerkezeti és funkcionális in vivo vizsgálatát. Munkám célja volt, hogy a spekulár mikroszkópia technikát megbízható és biztonságos szintre emeljük. Majd a technika birtokában figyelemmel kísérjük a szaruhártya paramétereket egészséges egyénekben (donorokon és kontaktlencse viselőkön) és különböző patológiás szaruhártya elváltozásokban (diabetes mellitusban és keratoplastica műtétek után). A spekulár mikroszkópia hasznos a donor corneák vizsgálatára. Ahhoz, hogy elemezzük a donor corneak morfológiáját minimum 75 sejt vizsgálata szükséges, és a vizsgálat során a sejtanalízisre a kézi vagy a kontrasztfeldolgozás módszerét javasolt alkalmazni, melyet a szoftver felkínál. A szaruhártyaátültetés után vizsgálatainkból arra lehet következtetni, hogy az endothel sejt veszteség a donor corneákban szaruhártya átültetés után elhanyagolható. Eredményeink korrelálnak a szakirodalmi adatokkal. A hosszú távú sejt veszteséget nem befolyásolja sem a kiindulási diagnózis, amely miatt a keratoplasztika műtét történt, sem a donor kora, sem pedig a kiindulási sejtsűrűség, amennyiben az egy minimum határérték felett volt. Vizsgálatainkban a szaruhártya csökkent endothel sejtszámát, ennek következtében megnagyobbodott átlagos sejtméretet, és a szaruhártya megvastagodását tapasztaltuk a diabeteses betegek corneáiban az egészséges corneákhoz képest. A diabetes mellitusban szenvedő betegek corneái folyamatos stressz állapotában vannak, ezért sokkal érzékenyebben reagálhatnak a belső és külső stressz hatásokra (pl. sérülések, intraocularis beavatkozások). A második generációs lotrafilcon B lencsék biztonságosan és panaszmentesen viselhetőek a páciensek számára. Mind a szubjektív, mind az objektív paraméterek jobbaknak bizonyultak a hagyományos hidrogél lencséknél tapasztalt paramétereknél. The modern imaging techniques of the anterior segment of the eye have been developing rapidly. Specular microscopy allows us for structural and functional in vivo examination of corneal endothelium. Aims of this work were to ensure a safe and useful examinations technique of the specular microscope instrument. To monitor the corneal parameters in healthy (donor and contact lens wearers) and pathologic corneas (diabetic and postkeratoplasty) Specular microscopy is useful in testing donor corneas. To analyze the morphology of endothelial cells an analysis of a minimum of 75 cells is recommended, and during cell analysis the use of manual or the contrast effect method offered by the software should be recommended. . About the postkeratoplasty corneas we can conclude that the endothelial cell loss after corneal transplantation is not negligible. Our results correlate with the literature data. Long-term cell loss is not influenced by any diagnosis that indicates keratoplasty surgery, or the age of the donor, or the initial cell density above the minimum limit number of cells. In our survey, decreased corneal endothelial cell count, consequentially enlarged average cell area, and corneal thickening was detected in patients with diabetes mellitus compared to healthy controls. In patients with diabetes mellitus the cornea is constantly in a state of stress, therefore, it has more sensible reactions to external and internal traumas (e.g. injuries, intraocular surgeries). Second-generation lotrafilcon B lenses can be worn safely and without complaints. Both subjective and objective parameters proved to be of higher quality in comparison with conventional hydrogel lenses.Tétel Szabadon hozzáférhető A vörösvérsejt aggregatio haematocrit függőségének vizsgálata, valamint változásai policisztás ovárium szindróma soránBedőcs-Baráth, Barbara; Deák, Ádám; Baráth , Barbara; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékAz egyes haematológiai és haemorheológiai paraméterek kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ismert, hogy a haematocrit-teljes vér viszkozitás viszonya nem lineáris, ahogy a haematocrit-vörösvérsejt aggregatio kapcsolat sem, azonban a szakirodalomban fajok közötti különbségekre nem találtunk adatokat. Célunk volt a haematocrit és a vörösvérsejt aggregatio kapcsolatának és annak fajok közötti különbözőségének feltárása, amelyhez különböző Hct értékre beállított vvs-autológ plazma szuszpenziókat használtunk, négy faj (humán, patkány, kutya, sertés) vérmintáit használva. Ezen kívül célul tűztük ki egy átfogó haematológiai és haemorheológiai vizsgálat elvégzését policisztás ovárium szindróma (PCOS) patkány modellben. Eredményeink alapján az aggregatio-haematocrit kapcsolat jelentős faji különbségeket mutatott, az emberi vérmintáink aggregatiós értékei bizonyultak a legérzékenyebbnek a haematocrit változására. Magasabb, illetve alacsonyabb haematocrit tartományban csökkenő aggregatiót találunk, ez legkifejezettebben az M5s fény-transzmissziós index paraméter és a fény-reflektancia elvén meghatározott amplitúdó paraméter esetén mutatkozott meg. Leírtuk, hogy a vörösvérsejt aggregatióhoz tartozó „optimális” haematocrit érték faji különbségeket mutat. Bár a policisztás ovárium szindróma szinte népbetegségnek számít, és leírták, hogy cardio-vasculáris betegségekre hajlamosít, ennek ellenére a PCOS haemorheológiai paraméterekre gyakorolt hatásáról kevés adat érhető el. Az alkalmazott állatmodellben a humán betegeknél leírt változásokat figyeltünk meg, mind hormonális, mind metabolikus paraméterek tekintetében, ami testtömeg növekedésben, emelkedett éhgyomri vércukorszintben, aciklicitásban és policisztás petefészkek megjelenésében mutatkozott meg. A kezelt csoportban szignifikáns csökkenést láttunk a vörösvérsejtszám, haematocrit és haemoglobin értékekben. Először írtuk le, hogy ösztradiol-valerát indukálta PCOS patkánymodellben a vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás fokozódik.Tétel Szabadon hozzáférhető 44Sc és 68Ga radioizotópokkal jelölt radiotracerek biodisztribúciójának vizsgálata in vivo kísérletes tumorok esetén kisállat képalkotó eszközökkelNagy, Gábor; Trencsényi, György; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Képalkotó Intézet, Nukleáris Medicina Nem Önálló TanszékA 68Ga napjaink egyike legelterjedtebben használt izotópgenerátor alapú PET radioizotópja, viszont felhasználását és szállítását limitálja a relatíve rövid, 1 órás felezési ideje. Erre nyújthat alternatív megoldást a 44Sc, amely hasonló komplexképzési reakciókon keresztül kapcsolható biológiai vektorokhoz, viszont felezési ideje megközelítőleg 4 óra. Ezért a munkám során ezen izotópok és komplexeiknek az előállításával, kémiai és biológiai tulajdonságaink a jellemzésével és azok összehasonlításával foglalkoztam. Először létrehoztunk egy 44Sc-ot termelő izotópgenerátort, ahol anyaelemként a 44Ti radioizotópot használtuk. A 44Ti/44Sc generátor működését, illetve újratöltését is teszteltük, ahol azt találtuk, hogy az irodalomban pozitívan megítélt reverz elúció nem kedvezményezett a 44Ti(IV) kioldódása miatt. Ezen túl vizsgáltuk a generátorból kinyert, illetve a ciklotronban előállított 44Sc(III) jelölhetőségét és összehasonlítottuk az irodalomban talált adatokkal, amelyek nagy mértékben korreláltak. Kifejlesztettünk egy radiokémiai jelölés-optimalizálást segítő kapilláris rendszert, amely segítségével gyorsan és reprodukálhatóan voltunk képesek bizonyos kelátorok 44Sc(III) affinitását vizsgálni. Segítségével kiderült, hogy a NOPO és az egy karboxil-karon egyszeresen funkcionalizált NOTA nem alkalmas 44Sc(III)-mal történő komplex képzésére. A monofunkcionalizált DOTA, DOTA-GA és NODA-GA esetében biztató jelölhetőségi eredményeket kaptunk. Ezt követően az AAZTA 44Sc(III)-mal történő jelölésének a kidolgozását végeztük el. Azt találtuk, hogy kis kelátor koncentráció, illetve pH = 3-7 mellett magas radiokémiai hozam elérhető el. Ennek okán a 44Sc-AAZTA-C9-c(RGDfK) és a 44Sc-AAZTA-C9-BSA előállítását és in vivo vizsgálatát is elvégeztük, ahol a várt biodisztribúciós eredményeket kaptuk. Kiemelendő az 44Sc-AAZTA rendszer azon tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten és pH = 7 esetén is érdemi jelölés hajtható vele végre, ami ígéretes fehérjék, antitestek és egyéb hő- és pH-érzékeny vegyületek nukleáris medicinában történő alkalmazásánál. A szélesebb spektrum feltérképezéséhez az MC1-R specifikus 68Ga-DOTA-NAPamid mintájára előállítottuk a 44Sc-DOTA-NAPamidot, amit jellemeztünk és összehasonlítottunk más melanoma markerrel. Eredményül azt kaptuk, hogy az MC1-R specifikus α-MSH analógok közül kiemelkedően jó kémiai, kinetikai, illetve biodisztribúciós tulajdonságai rendelkezik. Hosszabb időtartamú in vivo vizsgálatoknál a kiürülés kinetikájából és a 44Sc felezési idejéből adódóan közel kétszeres tumor/izom szöveti hányadost kaptunk. Ezen túl hangsúlyozandó, hogy elsőnek állítottunk elő melanoma tumor kimutatására alkalmas 44Sc-jelölt radiotrészert.Tétel Szabadon hozzáférhető Megfigyelések Hodgkin lymphomában: a késői relapsus és az autoimmun cytopeniák klinikai szerepePinczés, László Imre; Illés, Árpád; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Hematológiai TanszékA Hodgkin lymphoma (HL) monoklonális B-sejt eredetű malignus lymphoproliferatív megbetegedés, melynek patogenezisében genetikai, immunológiai és környezeti okok önálló, vagy együttes hatása áll. A modern rizikó- és válaszadaptált kezelési módszereknek köszönhetően napjainkra igen jól kezelhető kórképpé vált, ám a primeren refrakter és relabáló betegek kezelése továbbra is kihívást jelent. Kifejezett klinikai igény mutatkozik olyan prognosztikai értékkel bíró klinikopatológiai paraméterek igazolására, melyek segítségével már a diagnózis idején kiemelhetők azok, akik agresszívebb kezelést igényelnek, illetve a késői szövődményektől megóvhatók. Vizsgálatunk során olyan klinikai paramétereket kerestünk, amelyek fennállása vagy hiánya a HL súlyosabb lefolyását, a korai vagy késői relapsus kialakulására való fokozott hajlamot vagy súlyos, szövődményes kórlefolyást jelezhet előre. A HL késői relapsusa klinikai lefolyásban és a kezelésre adott válaszban különbözik az alapbetegség korai kiújulásától. A diagnózis idején észlelt B-tünetek és előrehaladott stádiumú betegség a korai relapsusra hajlamosít a későivel szemben. A serdülő és fiatal felnőtt korcsoport, a csak radioterápiával kezelt, illetve a korábbi évtizedekben remisszióba kerülő betegek rizikója fokozott a Hodgkin lymphoma késői relapsusának kialakulására. A várható kimenetel felülmúlja a korán relabáló betegek életkilátásait és szignifikánsan nem marad alul a tartósan remisszióban maradó betegekéhez képest. A lymphoproliferatív kórképek klinikai lefolyása során gyakran jelentkező autoimmun cytopeniák gyakorisága Hodgkin lymphomában nagyobb valószínűséggel fordult elő előrehaladott stádiumú, illetve cMC és cLD szövettani altípusú betegségben. Az esetek közel fele klinikailag jelentős, azaz relapsust vagy második malignitás kialakulását jelző eseménynek bizonyult. A Hodgkin lymphoma és az autoimmun cytopeniák társulása, illetve az alapbetegség diagnózisa idején már manifeszt autoimmun cytopenia jelensége független rizikófaktorként ronthatja a várható teljes túlélést.Tétel Szabadon hozzáférhető A retrobulbaris kötőszövet proliferációjának okai és következményei endokrin orbitopathiabanAranyosi, János; Ujhelyi, Bernadett; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti TanszékAz endokrin orbitopathia (EOP) az autoimmun pajzsmirigybetegségekhez leggyakrabban társuló szemészeti kórkép. Az EOP etiopathogenezise jelenleg még nem teljesen tisztázott, a pontos mechanizmus intenzív kutatások tárgyát képezi. Nők körében ötször gyakrabban fordul elő, a fogamzóképes korosztályú hölgyeket nagyobb eséllyel érinti. Terhességben a fiziológiás immunszuppresszió hatására az autoimmun kórképek aktivitása legtöbbször csökken. Ritkán, az esetek kevesebb, mint egy százalékában az EOP fellángolhat a várandósság során is. Az EOP egyik legjelentősebb befolyásolható rizikófaktora a dohányzás, mely a betegség súlyosságát és a terápia hatékonyságát is nagymértékben rontja. Napjainkban a hagyományos cigaretták (CIG) mellett elterjedőben vannak az alternatív dohányzási formák, úgymint a hevített dohánytermékek (HTP), vagy az e-cigaretták (ECIG). Ezen termékek szerepe a betegség pathogenezise szempontjából jelenleg még nem ismert. Célunk volt EOP beteg és egészséges orbitákból eltávolított szövetből nyert primer fibroblast sejtkultúrák vizsgálata a különböző dohánytermékekből származó füst extraktumok hozzáadása mellett egy új módszerrel, a Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES) technikával, új lehetőséget alkalmazva az orbita fibroblastok in vitro körülmények közötti vizsgálatára. Mindemellett vizsgáljuk a dohányzás, mint rizikófaktor kiemelt szerepét az endokrin orbitopathia kialakulásában, terhesség esetén. A dohányfüstelegyek hatásának vizsgálatánál korábbi orbita műtét során nyert primer sejtkultúrák in vitro monolayerét RT-CES technikával vizsgáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását MTT teszttel, hialuronsav (HA) termelését ELISA segítségével vizsgáltuk. A dohányfüstelegyeket 50%-os, valamint 1%-os koncentrációban adtuk a fibroblastokhoz. Munkánk során bemutatunk egy olyan esetet, ahol terhesség mellett alakult ki súlyos endokrin orbitopathia. Eredményeink alapján az új típusú dohánytermékek hatására (ECIG, HTP) az EOP fibroblastok viselkedése eltérő, mely alátámasztja a feltételezést, hogy az alternatív dohányzási formák különbözően hatnak a betegség lefolyására, mint a hagyományos cigaretta füst. A szemtünetek kialakulásában az autoimmun folyamat mellett szerepet játszhatnak a terhesség során jelentkező egyéb folyamatok is, azonban a dohányzás szerepe itt is kiemelendő. Részletesen ismertetjük egy 19 éves, dohányos nőbeteg esetét, ahol harmadik terhesség során újonnan alakult ki EOP betegség. Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás az új tipusú dohánytermékekre vonatkozóan is az EOP rizikófaktora, melyet in vitro vizsgálataink is alátámasztanak. Az endokrin orbitopathia, az autoimmun folyamatokra jellemzően a terhesség során legtöbbször javulást mutat, azonban ritkán újonnan is kialakulhat, a dohányzás szerepe itt is kiemelkedő jelentőségű. Thyroid associated orbitopathy (TAO) is the ophthalmological condition most commonly associated with autoimmune thyroid disease. The etiopathogenesis of TAO is currently not fully understood and the exact mechanism is the subject of intense research. It is five times more common in women and is more likely to affect women of childbearing age. In pregnancy, the activity of autoimmune pathologies is mostly reduced by physiological immunosuppression. Rarely, in less than one percent of cases, TAO may flare up during pregnancy. Smoking is one of the most important modifiable risk factors of TAO, which greatly increases the severity of the disease and the effectiveness of the therapy. Nowadays, alternative forms of smoking such as heated tobacco products (HTP) or e-cigarettes (ECIG) are becoming more widespread, in addition to traditional cigarettes (CIG). The role of these products in the pathogenesis of the disease is currently unknown. Our aim was to study primary fibroblast cell cultures obtained from tissue removed from TAO patients and healthy orbits with the addition of smoke extracts from different tobacco products using a new method, Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES), introducing a new way for studying orbital fibroblasts in vitro. In addition, we investigate the role of smoking as a risk factor for TAO in pregnancy. To investigate the effect of tobacco smoke mixtures, the in vitro monolayer of primary cell cultures obtained during previous orbital surgery was examined by RT-CES technique. The metabolic activity of the cells was assessed by MTT assay and the production of hyaluronic acid (HA) by ELISA. Tobacco smoke extract was added to fibroblasts at a concentration of 50% and 1%. In our work we also present a case of severe endocrine orbitopathy in pregnancy. Our results suggest that the behaviour of TAO fibroblasts is different in response to new types of tobacco products (ECIG, HTP), supporting the hypothesis that alternative forms of smoking have a different effect on disease progression than traditional cigarette smoke. In addition to the autoimmune process, other factors during pregnancy may also play a role in the development of ocular symptoms, but the role of smoking should be highlighted. We describe the case of a 19-year-old female smoker who developed new-onset EOP during her third pregnancy. In conclusion, smoking is a risk factor for TAO, which is also true for new type of tobacco products, as supported by our in vitro studies. TAO, typical of autoimmune processes, mostly improves during pregnancy, but may rarely develop as a new onset, and the role of smoking is also of great importance.Tétel Szabadon hozzáférhető Szubakut és krónikus stroke betegek járás, kognitív és felső végtagi funkcióinak fejlesztési lehetőségei rehabilitáció soránDebreceni-Nagy, Adél; Jenei, Zoltán; Nagy, Adél; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina TanszékVizsgálatainkat szubakut és krónikus stroke betegek bevonásával végeztük a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszékén. Mivel a rehabilitáció folyamata team munka keretén belül történik, ezért a vizsgálatok lebonyolításában az orvosokon kívül a gyógytornászoknak, az ergoterapeutának, a konduktornak és a kognitív csapatnak is kiemelt szerepe volt. Az első, randomizált vizsgálatban a hagyományos gyógytorna mellett alacsony intenzitású aerob tréninget (AT) alkalmaztunk és vizsgáltuk a kognitív funkciók néhány doménjára kifejtett hatását. Ezek közül a fizikai teljesítmény javulásától függetlenül a Wechsler felnőtt intelligenciateszt feldolgozási sebességet mérő kódolási altesztjében tapasztaltunk szignifikáns (p=0,003), a munkamemóriában nem szignifikáns (p=0,162) javulást az AT-t is végző csoportban. Betegeink teljesítménye végig az alacsony intenzitású tartományban maradt. Javasoljuk az AT, fokozatos intenzitásnöveléssel való rendszeres beépítését a szubakut és krónikus stroke betegek rehabilitációjába. A második vizsgálatban a hatfokozatú célskála használhatóságát vizsgáltuk meghatározott szempontok alapján szubakut és krónikus stroke betegek körében. A hagyományos gyógytorna része volt az ergoterápia is (feladat-orientált, repetitív felső végtagi tréning), ahol felső végtagi funkciók fejlesztése zajlott és ezzel kapcsolatban tűztek ki célokat a páciensek. Az ezekben megfigyelhető változásokat standard skálákkal, az Action Reach Arm teszttel és a Fugl-Meyer felső végtagi tesztjével is megvizsgáltuk. A skálák felvételi és távozási eredményeit összehasonlítva, szignifikáns változást tapasztaltunk (p<0.001 mindhárom skálánál). Azonban a Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozásának kódrendszeréhez illesztve a három skálát, kiderül, hogy stroke betegek körében a hatfokozatú célskála jobban reprezentálja a betegek szubjektív céljait, mint a standard tesztek. A hatfokozatú célskála könnyen használhatónak bizonyult. A harmadik vizsgálatban, amely szintén randomizált volt, a járásfunkciók fejlesztése céljából a hagyományos fizioterápia mellett alkalmazott konduktív pedagógiai módszer hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul. Futópados felmérés során a járás paramétereiben egyik csoporton belül és a csoportok között sem tapasztaltunk szignifikáns javulást. Csak a konduktív fejlesztésben részesülő csoportban, észleltünk szignifikáns javulást a Funkcionális Függetlenség Skála motoros részében, néhány izomcsoport izomerőiben és néhány FNO doménban. Következtetésként levonhatjuk, hogy a konduktív pedagógia módszere a hagyományos módszerhez képest további előnyökkel jár a járásfejlesztés tekintetében.Tétel Szabadon hozzáférhető Kísérletes daganatok angiogenezisének in vivo vizsgálata PET radiotracerekkelCsorbainé Kis, Adrienn; Trencsényi, György; Kis, Adrienn; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- OKI Nukleáris Medicina Nem Önálló TanszékAz angiogenezis, egy már létező érből történő új ér képződésének folyamata, mely általános értelmezés szerint a csökkent oxigénellátottság (hypoxia) következménye. Azonban a folyamat már kis tumorméretnél, normál oxigén ellátásnál is megjelenik, összefüggésben a fokozódó proliferációval. Az angiogenezis folyamatában kiemelkedő fontosságú az APN/CD13 molekula, mely enzim, receptor és szignalizációs molekula is egyben. Számottevő mennyiségű tumoros sejt expresszálja a felszínén, melyek vizsgálatát lehetővé teszik az APN/CD13-hoz specifikusan kötődő és pozitron emittáló izotóppal jelzett NGR szekvenciák. Kutatómunkánk első lépésében a hypoxia és angiogenezis összefüggését vizsgáltuk He/De tumorokon angiogenezis (68Ga-NODAGA-[c(RGD)]2 [αVβ3] és 68Ga-NODAGA-c(NGR) [APN/CD13]) és hypoxia (68Ga-DOTA-Nitroimidazol) tracerekkel. A tumorok méretének növekedésével korrelált mind a 68Ga-NODAGA-c(NGR), mind pedig a 68Ga-DOTA-Nitroimidazol felvétel, továbbá, a két radiotracer felvétele egymással is korrelációt mutatott. Az említett radiofarmakonok segíthetnek megérteni a daganatokban zajló hypoxia és angiogenezis közötti összefüggéseket. A kutatómunka második lépésében 4 különböző APN specifikus tracer vizsgálatát végeztük kontroll és He/De, valamint Ne/De tumoros patkányokon. Mind a négy APN/CD13-t célzó radiofarmakon a vizeletelvezető rendszeren keresztül ürült ki a kísérleti állatok szervezetéből. A négy 68Ga jelzett NGR származék alacsony háttérbeli halmozásuknak köszönhetően alkalmas volt a He/De és Ne/De tumorok kimutatására, azonban halmozásuk mértékében mutatkoztak különbségek. A daganatok diagnosztikájára a 68Ga-NOTA-c (NGR) és a 68Ga-NODAGA-c(NGR) bizonyult a legmegfelelőbbnek. A vizsgálatsorozat utolsó harmadában az APN/CD13 receptort gátló szerek terápiás hatékonyságát követtük 68Ga-NODAGA-c(NGR) radiotracerrel. A kontroll- kezeletlen subcutan HT1080 és B16F10 tumorok detektálására alkalmas volt a 68Ga-NODAGA-c(NGR). Az actinonin hatékony APN/CD13 gátlószernek bizonyult a subcutan B16F10 tumoroknál, azonban a HT1080 tumorok növekedését és angiogenezisét nem tudta megállítani. A bestatin mind a subcutan HT1080, mind a B16F10 tumorok növekedését és angiogenezisét gátolta, mely a csökkent 68Ga-NODAGA-c(NGR) felvételben és a tumorok méretének csökkenésében nyilvánult meg. A dolgozatban bemutatott radiofarmakonok lehetőséget biztosítanak a tumorok angiogenezisének in vivo vizsgálatára PET képalkotással, valamint alkalmas tracerek az APN/CD13-at célzó daganatellenes terápiák hatékonyságának követésére is.Tétel Szabadon hozzáférhető Organikus diszfónia kísérletes és klinikai rehabilitációjának lehetőségeiTóth, Andrea; Sziklai, István; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA disszertáció célja a hangszálbénulás és a teljes gégeeltávolítás után létrejött hangképzési zavarok kísérletes és klinikai rehabilitációjának vizsgálata. Organikus diszfóniát okozhatnak fejlődési rendellenességek, gyulladások, jó és rosszindulatú, gége, hypopharynx daganatok és nyaki térfoglaló folyamatok ( pl. superficialis angiomixómás elváltozások ). Ideg-izom lebennyel történő szelektív reinnervációs technikát alkalmaztuk a cricoarytenoideus posterior izom denervációja (nervus laryngeus recurrens átmetszés) után. A reinnerváció céljából ansa cervicalis-sternohyoideus izom lebeny rekonstrukciót végeztünk öt keverék kutya esetén. Három kutyán csak denervációs műtét történt. Egy év elteltével videolaringoszkópos, EMG, és szövettani vizsgálatokat végeztünk. A videolaringoszkópos felvételek egyértelműen igazolták az ideg-izom lebeny által reinnervált CAP izom működését. Ezt támasztotta alá az EMG leleteken látott kiváltott polifázisos potenciálok megjelenése. Immunhisztokémiai reakcióval (antineurofilament antitest+biotin) neurofilamentumokat és motoros véglemezeket lehetett látni mind az 5 állat esetén mindkét oldalon. Az ideg-izom lebeny technika alkalmazása lehetővé teheti az arytenoidectomia és a laterofixáció elkerülését egy-, vagy kétoldali gégebénulások esetén, ezáltal a hangminőség és az életminőség javulása érhető el ezen betegek esetén. A disszertáció továbbiakban teljes gégeeltávolításon átesett betegek hangrehabilitációjával, azon belül is a nyelőcsőbeszéd tanításával, az elért hangminőség további javításával foglalkozik. A nyelőcsőbeszéd a hangrehabilitáció legtermészetesebb formája. A nyelőcső klub célja a betegek pszichés támogatása mellett a helyes légvételi, nyelési és hangképzési technikák megtanítása. A beszédtanulás sikerességét szubjektív és objektív módszerekkel - hangelemző program segítségével - elemeztük. A nyelőcsőben kialakult, hangszalagként működő nyálkahártya redő működését endoszkópos technikával figyeltük meg. Az intonációt, beszédfolytonosságot, beszédgyorsaságot és beszédérthetőséget minden esetben jónak, és sok esetben közel normálisnak véleményezték a foniáter és fül-orr-gégész vizsgálók. Az objektív hangelemzés során az F0 értékek mind a férfiak és nők esetén magasabbak voltak az irodalomban korábban leírtaknál. A korábbi megfigyelésekhez képest a hang frekvencia tartomány bővülését sikerült elérni. A korábbi quint helyett egy oktávra sikerült bővíteni a hangtartományt. A garatseb zárása során alkalmazott megfelelő sebészi technika befolyásolta az elért hangminőséget. A legjobb eredményeket a ’gomb’ alakú neoglottis formával rendelkező betegek esetén lehetett megfigyelni.Tétel Szabadon hozzáférhető Haemorheologiai paraméterek fizikai és metabolikus hatásokra történő változásainak összehasonlító vizsgálataiTánczos, Bence; Deák, Ádám; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékA vér különleges szerepet tölt be az evolúciós értelemben vett magasabb rendű élőlények szervezetében. Lehetővé teszi a tápanyagok, hormonok, jelátviteli molekulák eljutását a célszervekhez, fontos szerepe van az immunrendszer, és az immunválasz kialakításában részt vevő elemek funkciójának betöltésében. A fentebb említett okok miatt különleges fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik (nem-Newtoni folyadék, pH puffer). Érthető módon az emberiséget már a tudomány hajnala óta érdekelte ennek a különös és különleges „szövetnek” a működése és a szervezetben betöltött szerepe. A vér számos alakos eleme közül fontos kiemelni a vörösvérsejtek jelentőségét és különleges tulajdonságait. Fő feladatuk az oxigén és szén-dioxid szállítása a szövetek és a tüdő között. Ahhoz, hogy a legkisebb szövetek megfelelő oxigén ellátását biztosítsák (és ezzel az ideális szöveti perfúziót) az erythrocyták, és megfelelően tudjanak közlekedni a szervezet kapillárisaiban, képesnek kell lenniük a nagy mértékű alakváltozásra, deformálhatóságra. Ezt a tulajdonságukat a (1) cytosceletalis fehérjéknek, (2) az intracelluláris ion és vízháztartás kontrollálásának, (3) és a sejtmembrán felület-térfogat arányának köszönhetik. Ezeket a tényezőket negatívan befolyásolhatják az öröklött haemoliticus anémiák (sarló sejtes vérszegénység, thalassaemia) valamint fizikai és hatások, az oxidációs és gyulladásos folyamatok. Ismert továbbá, hogy a vér áramlástani tulajdonságai nagy különbségeket mutatnak a különböző fajok között. A fentebb említett okok miatt fontos mind a módszertani, mind fajok és nemek közötti összehasonlító haemorheologiai vizsgálatok végzése.Tétel Szabadon hozzáférhető A post-stroke depresszió jellegzetességei: hosszútávú prospektív vizsgálat magyar populációnKellermann, Mónika; Bereczki, Dániel; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA cerebrovaszkuláris megbetegedéseket gyakran követik pszichiátriai, neuropszichiátriai kórképek, melyek közül a post-stroke depresszió fordul elő az egyik leggyakrabban. A stroke utáni első évben a betegek 30%-ánál alakul ki depresszív hangulatzavar. 1995. szeptember és 1996. január között 190 beteget vettek fel a Debreceni Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájára akut cerebrovaszkuláris betegség miatt. 82 beteget tudtunk bevonni az akut, 4 évvel később 41 beteget a követéses vizsgálatba. 18 évvel az akut agyi vérkeringési zavar után 13 beteg volt életben. Tudományos munkánk legfontosabb eredményei: Bár vizsgálatunkban a PSD előfordulása valamivel alacsonyabb volt, mint amire az áttekintő tanulmányok alapján számítottunk, eredményeink nem térnek el jelentősen a nemzetközi irodalomban talált adatoktól. A stroke-ot követő 7±2-ik napon a betegek 27%-ánál találtunk depressziós tüneteket. A vizsgált betegcsoportban az akut szakaszában nem volt összefüggés a depressziós tünetek súlyossága és a beteg neme és kora között. Szintén nem volt szignifikáns összefüggés a lézió oldalisága, illetve helye és a depressziós tünetek előfordulása között. Az akut szakaszban egyedül a depresszió súlyossága és a stroke súlyossága között találtunk szignifikáns összefüggést. A négyéves követés eredményei korreláltak az akut szakaszban mért depressziós tünetek és neurológiai deficitek súlyosságával. Ezenkívül azt találtuk, hogy a stroke következtében kialakult neurológiai tünetek mértéke összefüggésben volt a depressziós tünetek súlyosságával 4 évvel az agyérkatasztrófa után is. A depressziós tünetek súlyossága sem az akut fázisban, sem pedig a stroke után 4 évvel nem volt független előjelzője a túlélési időnek. Csupán a négyéves követésnél súlyos depressziós tüneteket mutató betegek csoportjánál volt szignifikáns kapcsolat a PSD és a stroke-ot követő túlélési idő között az agyérkatasztrófát követ ő 4-18 éves követési időszakban. A túlélési idő legerősebb prediktorainak az életkor, a férfi nem és a stroke súlyossága bizonyultak, és csak egy trend mutatkozott a depresszió súlyossága és a stroke-ot követő esethalálozás között. Cerebrovascular diseases are associated with a high incidence of psychiatric disorders. Depressive illness after stroke has been increasingly studied during the last three decades. Post-stroke depression is estimated to occur in 30% of the patient during the first year after stroke. During a 4-month period from September 1995 to January 1996, 190 patients with acute ischemic or haemorrhagic stroke were consecutively admitted to the Stroke Unit of the Department of Neurology, Medical School of Debrecen. Of these patients, 82 were eligible to be included in our study within one week after admission and 41 after 4 years in the follow-up investigation. There were 13 survivors at 18 years. The most important results: Adjustment disorder with depressed mood was diagnosed in 22 patients (27%) in the acute stage (7±2 days after stroke). In our patient group the severity of post-stroke depression did not depend on age, gender, or lesion location. We found a significant correlation between severity of stroke and depressive symptoms. At 4 years after stroke, scores on the stroke scales as well as on depression scales correlated with both stroke and depressive scores in the acute phase and we found that more severe strokes were associated with more severe depressive symptoms 4 years after stroke. The severity of depressive symptoms either in the acute phase or 4 years after stroke is not an independent predictor of the length of survival within the period 4-18 years after stroke. Due to the strong effect of stroke severity, gender (male), and age on survival, there was only a trend towards an association between the severity of depressive symptoms after stroke and case fatality. However, a subgroup of patients with a moderate or severe depression at 4 years had a significantly shorter post-stroke survival.Tétel Szabadon hozzáférhető Hisztopatológiai és molekuláris patológiai prognosztikai faktorok vizsgálata petefészekrákbanNagy, Bence; Hernádi, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati KlinikaAbsztrakt: Előrehaladott epithelialis eredetű petefészek daganatok esetében számítani lehet a korai relapszusra, illetve a kedvezőtlen teljes túlélésre; a FIGO stádium, tumor grádus, szöveti típus és reziduális tumorszövet jelenléte a legfontosabb kliniko-patológiai prognosztikus jellemző. Mindezek ellenére az irodalomban nem ismeretlen a hosszú távú túlélés. Az epithelialis eredetű petefészek daganatok további jellegzetessége a malignus ascites képzés és peritonealis terjedés, metasztázis képzés, melyben a sejtadhéziós molekulák alapvető szerepet játszanak - e folyamat hátterében ún. epithelialis-mesenchymalis átalakulás áll. Tanulmányunk célja a β-catenin, E-cadherin, p53, és Ki-67 molekuláris / immunhisztokémiai faktorok vizsgálata a következő kérdésekben: Megjósolható-e a korai progresszió, illetve a hosszú távú túlélés, a klasszikus prognosztikai faktorok mellett immunhisztokémiai reakcióval? Igazolható-e a fenti molekulák interakciója, expressziós profiljuk változása a petefészek daganatok áttétképződésében? Alkalmas-e a citológiai microarray (CMA) technika áttét, illetve malignus ascites sejtblokk alapú vizsgálatára? Módszerek: β-catenin, E-cadherin, Ki-67, and p53 immunohistochemiai reakciók vizsgálatát végeztük előrehaladott petefészek daganatok esetében, összehasonlítva a klasszikus prognosztikai faktorokkal – az eredményt statisztika analízissel igazoltuk. A petefészek daganatok solid tumoros és ascites immunhisztokémiai mintáit szöveti és citológiai microarray módszerrel hasonlítottuk össze. Eredmények: A reziduális tumorszövet a legjelentősebb kedvezőtlen független prognosztikus faktor a teljes túlélés tekintetében (p = 0.003, p = 0.005) – mely az irodalomban széleskörűen igazolt. A β-catenin sejtmagi jelölődése kedvező független prognosztikus faktora az előrehaladott petefészek daganatoknak a hosszú távú túlélés előrejelzésében, szerepe lehet a platina szenzitivitás és reindukció előre jelzésében. Az E-cadherin expresszió az ascites tumorsejtjeiben magasabbnak mutatkozott, a primer tumorokéhoz képest, (p=0.294), ellentétben a β-cateninnel, amely jelölődése szignifikáns csökkenést mutatott a az ascites sejtjeiben, a primer tumorokéval összevetve (p=0.006). A Ki-67 alacsonyabb, a p53 magasabb expressziót mutatott a primer tumorokban, mint az ascitesben – p53 esetében az eredmény szignifikánsnak mutatkozott (p=0.001). Mindkét prognosztikus marker szignifikánsan emelkedett volt a high-grade primer tumorokban és az ascitesben is (p=0.039, p=0.004). Megbeszélés: A klasszikus prognosztikai faktorok mellett a sejtmagi jelölődést mutató β-catenin reakció a hosszú távú túlélés prognosztikus markere, szerepet játszhat a platina-érzékenység kimutatásában. Az általunk vizsgált immunhisztokémiai markerek solid tumor sejtjei és ascites tumorsejtek expressziós profil változásainak hátterében az epithelialis-mesenchymalis átalakulás állhat; a megfigyelések alapjául szolgáló CMA módszer adekvát és ésszerű, használata alkalmazható és javasolható ascites minták disszeminált petefészek eredetű tumorsejtek analíziséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Esszenciális trombocitémiás betegek hosszú távú követése a HUMYPRON regiszter alapjánKellner, Ádám; Egyed, Miklós; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Orvostudományok Doktori IskolaAz esszenciális trombocitémia a Philadelphia-negatív mieloproliferatív neopláziák közé tartozó klonális őssejtbetegség, melyre csontvelői megakariocitózis és emelkedett trombocita szám jellemző. A betegek morbiditását elsősorban a trombotikus és vérzéses események határozzák meg. Mivel az ET prognózisa jó, ma a kezelés lényege ezeknek a szövődményeknek a megelőzése úgy, hogy az alkalmazott terápiával ne rontsunk a kórkép kimenetelén. A HUMYPRON (Hungarian Mieloproliferative Neoplasm Working Group) regiszter felhasználásával, 10 éves medián utánkövetéssel 237 ET beteget vizsgálva az alábbi következtetésekre jutottunk: 1. Trombotikus és vérzéses szövődményekkel kapcsolatos összefüggések: az ET diagnózisát követő trombotikus szövődményekkel egyedül a diagnózist megelőző trombotikus események előfordulása állt szignifikáns összefüggésben; a lipokalin-2 relatív génexpresszió szignifikáns összefüggésben állt a diagnózist megelőző vagy azt követő trombotikus események előfordulásával; a trombózis rizikórendszerek (Landolfi-, IPSET-, R-IPSET-) közül az R-IPSET modell bizonyult a legjobban használhatónak; az anagrelid kezelést kapott betegek körében a minor artériás események előfordulása szignifikánsan csökkent, míg a major artériás események gyakorisága kis fokban emelkedett a hidroxyurea+acetilszalicilsav kezeléshez képest; a hemorrágiás szövődmények tekintetében nem volt különbség a két kezelés között. 2. Betegség progresszióval és szekunder malignitással kapcsolatos összefüggések: egyedül az alkalmazott kezelés bírt szignifikáns hatással a betegség progressziójára; a hidroxiurea+acetilszalicilsav csoportban hamarabb és 2x gyakrabban észleltünk betegség progressziót (MF, AML), mint az anagrelid csoportban; az anagreliddel kezelt betegek progressziómentes túlélése szignifikánsan hosszabb volt, mint azoké, akik hidroxiurea+acetilszalicilsav terápiában részesültek; az utánkövetés alatt számos daganattípus tekintetében találtunk kisebb esetszámokat; a hidroxiurea+acetilszalicilsav csoportban nagyobb gyakorisággal fordult elő másodlagos malignitás, mint az anagreliddel kezeltek között, de ez az összefüggés nem volt szignifikáns. 3. Teljes túléléssel kapcsolatos összefüggések: az előrehaladott életkor és a férfi nem rossz prognózist jelentett a túlélés szempontjából; az IPSET-survival modell jól használhatónak bizonyult, szignifikáns túlélésbeli különbséget találtunk a rizikócsoportok között; az anagreliddel kezeltek csoportjában fele annyi halálesetet és hosszabb túlélést észleltünk a hidroxiurea+acetilszalicilsav csoporthoz képest.Tétel Szabadon hozzáférhető Molecular pathogenesis of rheumatoid arthritis: Myeloid suppressor cells at the crossroads of new therapeutic avenuesKurkó, Júlia Emese; Szekanecz, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet Reumatológiai TanszékA genetika, a környezeti faktorok és az autoimmunitás “Bermuda háromszöge” fontos szerepet játszik a rheumatoid arthritis (RA) pathogenezisében. A myeloid eredetű szuppresszor sejtek (angol irodalomban: myeloid derived suppressor cells, MDSCs) a veleszületett immunrendszer részét képezik és a T-sejt funkció szuppressziójára képesek. Jelen munkánk célkitűzése az volt, hogy egy arthritises állatmodellben (proteoglikán-indukált arthritis, PGIA) kidolgozzunk egy in vitro módszert, amely segítségével MDSC-k állíthatók elő, valamint hogy ezen sejtek terápiás potenciálját vizsgáljuk. Kísérleteink során az egerekből izolált csontvelősejteket 3 napig tenyésztettük granulocyta-makrofág kolóniastimuláló faktor (GM-CSF), interleukin-6 (IL-6), valamint granulocyta-kolóniastimuláló faktor (G-CSF) jelenlétében. A GM-CSF, IL-6, G-CSF jelenlétében tenyésztett csontvelősejtekben felhalmozódott egy olyan sejtpopuláció, amely rendelkezett a potens MDSC-k tulajdonságaival. Kimutatható volt ezen sejtek T-sejtekre irányuló szuppresszív hatása, mely antigén-dependens és antigén-independens módon is szignifikánsnak adódott. A szuppresszió molekuláris mechanizmusa mindkét esetben az indukálható nitrogén-monoxid szintáz fokozott expressziójával, illetve emelkedett nitrogén-monoxid szintekkel magyarázható. A MDSC-kkel történő transzfer során a kezelt SCID egerek csoportjában szignifikánsan csökkent az ízületi gyulladás, a PG-specifikus T-sejt válasz, valamint a szérum anti-PG antitest szintjei is. Sikerült kimutatnunk, hogy a RA-es betegek ízületi folyadékából MDSC-k izolálhatók, melyekre jellemző, hogy döntően granulocytoid fenotípussal rendelkeznek, és szignifikánsan csökkentik a T-sejt proliferációt ex vivo antigén-independens és alloantigén-indukált módon is. Kimutattuk, hogy az MDSC-k jelen vannak a RA-s betegek ízületi folyadékában lévő gyulladásos neutrofil granulocyták között, valamint, hogy jelenlétük nagy valószínűséggel jótékony hatású, hiszen képesek limitálni az az autoreaktív T-sejtek expanzióját, ezáltal csökkenteni az ízületi gyulladás mértékét. Eredményeink előrevetítenek egy újabb terápiás lehetőséget terápiarezisztens RA-s betegek számára.Tétel Szabadon hozzáférhető A primer subarachnoideális vérzés klinikai és epidemiológiai jellemzői Magyarországon és JapánbanKozák, Norbert; Bereczki, Dániel; Szabó, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA subarachnoideális vérzés (SAV) a stroke esetek kb. 5 százalékát teszi ki, de jelentősége annál fontosabb, mert viszonylag fiatal korban jelentkezik, mortalitása elérheti az 50%-ot, illetve magas a súlyos maradványtünetekkel gyógyulók aránya. Az Akita Stroke Regiszter adatai alapján megállapítottuk, hogy Japán Akita tartományában a SAV nyers incidenciája 27/100 000, férfiakban 20, nőkben 33/100 000. A Japán más részeiről jelentett adatokhoz hasonlóan jóval magasabb, mint a világátlag. 1989 és 1998 között férfiakban az incidencia stabil volt, nőkben viszont szignifikánsan nőtt, valószínűleg a lakosság öregedése miatt. Nőknél az incidencia az életkorral nőtt 75 éves korig, férfiakban 55 éves kortól plató volt megfigyelhető. A 28 napos halálozási arány 26.7% és stabil volt a vizsgált időszakban. Az incidencia nyáron volt a legalacsonyabb. Két napszaki csúcsot figyeltünk meg: 7 óránál és 17 óránál. A magyar kórházak által az OEP felé 2009-ben lejelentett adatokat elemezve megállapítottuk, hogy a SAV incidenciája Magyarországon a korábban közölt adathoz képest jelentősen magasabb lehet. Még 2009-ben is voltak olyan kórházi osztályok, ahol CT vizsgálat nélkül kezeltek SAV-t. Kimutattuk, hogy Magyarországon is a hideg hónapokban gyakoribb a SAV, nyáron ritkább. A debreceni SAV adatbázisban szereplő betegek 22%-ában fordult elő szimptómás vazospazmus. A nemet, életkort, hypertoniát, aneuryzma lokalizációt, Hunt-Hess és Fisher kategóriát figyelembe véve többváltozós logisztikus regresszióval egyedül a női nemet találtuk szignifikáns prediktornak. Vizsgálatunk is alátámasztja, hogy a sokáig használt Fisher skála felülvizsgálatra szorul.