Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 253)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A minimális invazivitás kiterjesztésének lehetőségei a felső húgyutak kősebészetében(2000) Holman, Endre; Tóth, Csaba; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Urológiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA tanulmány célja volt a minimális invazivitás kiterjesztésének lehetőségeit vizsgálni a felső húgyutak kősebészetében, elsősorban a szerző által alkotott kategorizálás 3/c csoportjában (lásd 1. 3. 3. fejezet, I. Táblázat), vagyis a rutin módszerek nem rutinszerű alkalmazásának tekintetében. A tanulmány a szerző által 4200 felső húgyúti kő miatt végzett endoscopos műtét adatait vette alapul. Az egyes fejezetek megállapításait elemezve a következő összefüggéseket találtam: A jelenleg rutinszerűen elterjedt minimálisan invazív beavatkozások kiterjeszthetőek, továbbfejleszthetőek, a lehetőségeket a ma adott műszerállományt figyelembe véve elsősorban az emberi tényezők – jártasság, kreativitás, felelősségteljes kockázatvállalás - határozzák meg. Az általam elemzett valamennyi kategóriában vannak olyan speciális szempontok, melyek figyelembe vétele alapvető ezen beavatkozások biztonságos kivitelezéséhez. E szempontok tapasztalataim alapján történt kidolgozása hozzásegítheti a rutin beavatkozásokban jártas kollégákat a módszerek reprodukálásához. Az elemzett beavatkozások raritásuk, jelentős speciális jártasságot igénylő nehézségeik miatt nagy valószínűséggel nem válhatnak rutin megoldássá a jővőben sem, azonban a tanulmányban elemzett, a nemzetközi irodalomban található mércéket minden tekintetben elérő – esetenként felülmúló – eredmények alapján igazolni látszódik ezen beavatkozások létjogosultsága. A minimális invazivitás bevezetőben részletezett értelmezése alapján ezen beavatkozások alkalmazásának mérlegelésénél számtalan szempont veendő figyelembe, elsődleges azonban a beteg testi-lelki egészségét legjobban szolgáló módszer kiválasztása és alkalmazása, ami az orvos részéről minden esetben egyénre szabott, megfontolt, önös érdekektől mentes döntést igényel.Tétel Szabadon hozzáférhető Prevalance and diagnosis of osteoporosis in patients with systemic lupus erythematosus(2001) Bhattoa, Harjit Pal; Balogh, Ádám; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaOsteoporosis in patients with SLE has been widely studied in the last 2 decades, but most of the series have focused on women. Some of these studies have included a limited number of men with SLE. Bone Mineral Density in Women with Systemic Lupus Erythematosus Our results show reduced trabecular bone mass, as a higher percentage of our patients were osteopenic at the lumbar spine (LS) as compared to that at the femur neck (FN). Further, LS BMD correlated well with both cumulative and daily steroid doses. Prevalence of reduced bone mass at LS is pronounced among postmenopausal SLE women, in those with high Steinbrocker functional classification and those on high daily steroid dose. Therefore, these patients should be considered as a high-risk group deserving regular spine BMD scans and therapy in due time to prevent vertebral fractures. Bone Mineral Density and Hormonal Status in Men with Systemic Lupus Erythematosus We found no difference in BMD at LS, FN, ultra-distal radius (RUD) and mid-33% radius (R33%) between SLE men and control group. Our laboratory results showed that the mean bone specific alkaline phosphatase, osteocalcin, serum and urinary crosslaps were in the normal reference range. We found no correlation between the biochemical markers of bone turnover and BMD. We found a high prevalence of hypovitaminosis D (65.2%), hypotestosteronism (62.5%) and hypodehydroepiandrosterone-sulphate (100%). But despite the fact that our study includes the highest number of SLE men with a higher mean age, SLEDAI, cumulative steroid dose and longer mean disease duration than earlier studies, we did not observe a lower bone mass in our patients as compared to the controls.Tétel Szabadon hozzáférhető Anyai cerebrális hemodinamikai vizsgálatok egészséges és praeeclampsiás terhességben(2001) Zatik, János; Tóth, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; DE -- OEC -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika1. A szerző Magyarországon elsőként hasonlította össze az egészséges terhes és nem terhes nők agyi keringési paramétereit transzkraniális Dopplerrel (TCD). 2. Hazánkban elsőként tanulmányozta és hasonlította össze az anyai agyi keringési viszonyokat TCD segítségével egészséges és kóros terhességben. 3. Nemzetközi viszonylatban elsőként alkalmazta az egészséges és praeeclampsiás terhesek vizsgálata során a „roll over ”-, a hiperventillációs- és a légzésvisszatartásos teszteket illetve elsőként vizsgálta TCD-vel a tesztek hatására létrejövő agyi keringési változásokat és vazoreaktivitást. 4. A korábbi külföldi vizsgálókhoz hasonlóan megállapította, hogy a praeeclampsiás terhességben az artéria cerebri media áramlási sebessége magasabb, mint az egészséges terhes populációban. 5. A cerebrális autoreguláció vizsgálata során megállapította hogy enyhe és középsúlyos praeeclampsiás terhességben sem a szisztémás vérnyomásváltozás („roll over” teszt ) hatására, sem a metabolikus regulációs (légzésvisszatartás és hiperventilláció) ingerek hatására nem lehet károsodott autoregulációs vagy metabolikus regulációs választ kimutatni. 6. “Roll over teszt” során a praeeclampsiás és egészséges terhes populációt vizsgálva megállapitható, hogy az agyi vérátfolyási index nem változik a testhelyzet változtatásával. A cerebrovaszkuláris rezisztenciát jellemző "resistance area product". mindkét csoportban emelkedik. 7. Az eredmények bizonyítják az agyi arteriolák vazokonstrikciós és vazodilatációs funkciójának megtartottságát praeeclampsiában. A szerző kóros terhességben egyértelműen kimutatta, hogy az áramlási sebesség érték fokozódik és a pulzációs index csökken, ami bizonyítéka bizonyos fokú arteriola-dilatációnak. Ugyanakkor ez az értágulat praeeclampsiában - ellentétben az eclampsiával- még olyan kisfokú, hogy érdemben sem az autoregulációs, sem a metabolikus regulációs választ nem befolyásolja. 8. Az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet egyértelműen választ adni arra a kérdésre, vajon praeeclampsiában a Willis-kört alkotó nagyerek konstrikciója, vagy az agyszövet vaszkuláris rezisztenciájáért felelős arterioláinak dilatációja a meghatározó. Figyelembe véve azt a megfigyelést, hogy egyes szerzőknek praeeclampsiás terhesekben a nagyerek vazokonstrikcióját sikerült igazolni, valószínűnek látszik, hogy ez a patomehanizmus az elsődleges, és az arteriolák dilatációja csak másodlagosan, a csökkent perfúzió miatti autoregulációs válaszként jön létre. Kétségtelen, hogy vannak olyan irodalmi megfigyelések is, melyek az adott vizsgálómódszerrel nem tudták igazolni a nagyerek vazospazmusát. Elméletünkkel ez jelenség is megfelelően magyarázható: amennyiben a Willis-kört alkotó erek vazospazmusa enyhe fokú, elképzelhető az a lehetőség, hogy konvencionális vagy MR angiográfiával még nem diagnosztizálható. Mivel azonban egy adott érszűkülettől disztálisan a cerebrális perfúzió nem a szűkület mértékével, hanem az érátmérő negyedik hatványával arányosan csökken, már önmagában ez elegendő az autoregulációs vazodilatáció létrejöttéhez. Tekintettel arra, hogy a transzkraniális Doppler-vizsgálatokkal nincs lehetőségünk arra, hogy az agyi erek tágasságát megítéljük, ezek a megfontolások mindössze teoretikus jellegűek és igazolásukra további vizsgálatok szükségesek.Tétel Szabadon hozzáférhető A pancreas-műtétek biztonságának fokozására irányuló törekvések(2001) Árkosy, Péter; Sápy, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaIrodalmi adatok alapján jól érzékelhető, hogy a hasnyálmirigy-betegségek száma jelentősen megnövekedett és ez a műtétek számának emelkedését eredményezte. A műtéti kockázat nagy. A műtéti eljárások sokrétűsége, változása, fejlődése a postoperatív előforduló szövődmények arányát, a mortalitást próbálta befolyásolni, csökkenteni. A műtéti szövődmények előfordulásában rendkívül fontos szerepe van a pancreas-szal készített anastomosisok biztonságának. A pancreas-szal készített anastomosisok vizsgálatával, eredményeink, új műtéti megoldásaink bemutatásával a fő célom az, hogy áttekintsem a pancreas betegségeinek kezelésében alkalmazott sebészi módszereket, a maradék pancreas biztonságos ellátására irányuló törekvéseket. Célom volt, hogy a műtéti eredményeket javító technikai változtatások, esetleg kedvezőtlen hatások bemutatásával a klinikai gyakorlat számára is hasznos megoldásokat vázoljak. A pancreas megbetegedéseinek sebészi kezelésében alkalmazott módszerek értékelése 269 betegben végzett műtét és az ezzel kapcsolatos vizsgálatokon alapul.Tétel Szabadon hozzáférhető Plazminogén aktivátor aktivitás változása a könnyben fotorefraktív excimer lézerkezelés után(2001) Csutak, Adrienne; Berta, András; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szemklinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaMunkánk során az alábbiakat tűztük ki célul: Első célunk az volt, hogy a fotorefraktív excimer lézerkezelést követően megvizsgáljuk a plazminogén aktivátor aktivitás szintjének változását a könnyben. Második célunk az volt, hogy összefüggést keressünk az urokináz típusú plazminogén aktivátor (uPA) szintjének változása, valamint a corneális stromahomály (haze) kialakulása között. Célunk volt továbbá az alacsony uPA szint haze kialakulásában játszott szerepének további tanulmányozása, amit szerin proteináz inhibitor (SPI) lokális alkalmazásával, állatkísérletben vizsgáltunk. Fotorefraktív excimer lézerkezelést követően, a könny normál plazminogén aktivátor (PA) szintjének szupresszálásával. Végül a corneális stromahomály szélesebb körű (biokémiai, immunhisztokémiai, szövettani vizsgálatok) tanulmányozására alkalmas új állatmodell létrehozását tűztük ki célul, mely további kutatások alapjául szolgálhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Pharmacogenetics of CYP2D6: clinical implications in psychiatric patients treated with antipsychotic drugs(2001) Berecz, Roland; Llerena, Adrián; Degrell, István; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Pszichiátriai Tanszék; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA CYP2D6 enzim fontos tényezőnek igazolódott a vizsgált antipszichotikumok metabolizmusában. A genetikailag meghatározott enzimaktivitás mellett a környezeti tényezők (adag, konkomittáns kezelés, dohányzás) befolyásolják az enzim aktivitását. Az aktivitás változásoknak klinikai következményei is vannak. Részletes következtetések: 1. Az antipszichotikumok plazmakoncentrációjának mérésére kifejlesztett HPLC módszerek hatékony és megbízható módszernek bizonyultak a gyógyszerek és metabolitjaik plazmaszint mérésére. 2. Klinikailag használt adagok mellett a tioridazin és a haloperidol dózis függően gátolja a CYP2D6 enzimet, a risperidon esetében ilyen hatást nem találtunk. 3. A CYP2D6 enzim aktivitás befolyásolja a tioridazin, haloperidol és risperidon plazmakoncentrációját. Ez a hatás a három gyógyszerre eltérő mértékű. 4. A tioridazin/mesoridazin és a risperidon/9-hidroxi-risperidon ráta klinikailag információt nyújthat a CYP2D6 enzim aktivitásáról. 5. A dohányzás erősen csökkentette a tioridazin plazmakoncentrációját; a haloperidol esetében ez a hatás nem szignifikáns, míg a risperidon esetében nem találtunk ilyen hatást. 6. Konkomittáns kezelés befolyásolja a risperidon lebomlását. A CYP2D6 erős inhibitorokkal folytatott párhuzamos kezelés esetén risperidon plazmakoncentrációja jelentősen megváltozik. 7. Az extrapiramidális mellékhatások megjelenése kapcsolatban állhat a risperidon plazmakoncentrációjával. 8. A tioridazin QTc intervallum növelő hatása kapcsolatban áll a gyógyszer adagjával, plazmakoncentrációjával és a CYP2D6 enzim aktivitásával. 9. Farmakokinetikai vizsgálatok segítséget nyújthatnak klinikailag jelentős mellékhatások vizsgálatában. Egy ilyen tényezőt igazoltunk a klozapin megvonási tünetek esetében.Tétel Szabadon hozzáférhető A glutamin-dús és glutaminban szegény jejunális táplálás hatásának összehasonlítása pancreas necrosisban és nyelőcső resectio után(2002) Hallay, Judit Mária; Sápy, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA kórházakban fekvő betegek alultápláltsága és a malnutritioból eredő késleltetett gyógyulása, a szekunder fertőzések, a sebgyógyulási szövődmények, halandóságuk adta az ötletet, hogy tegyek valamint a posztoperatív állapotban lévő betegek energia és fehérje hiányának pótlásáért. A klinikánkon kezelt betegek adták a lehetőséget a terv megvalósításához. Számokkal kifejezhető értékekhez akartam jutni, hogy magam is meggyőződjek a táplálás gyógyító erejéről. Betegeink adatainak feldolgozása után az enterális táplálással és különösen glutamin-dús diétával kapcsolatban a következőket állapítottam meg, amelyek a klinikai gyakorlatban is jól hasznosíthatók. 1. Összehasonlítottam a glutamin-dús jejunális táplálás hatásait necrotisalo pancreatitisben és nyelőcső resectio posztoperatív kezelésben. 2. A glutaminban szegény táppal meglepően jó eredményeket mérhettem. 3. Tanulság még számomra, hogy egy szerényebb fehérje és glutamin tartalmú tápszer is képes jól hasznosulni. A bél az egyik legfontosabb szervünk az infectiok elleni védekezésben. A táplálék kínálat hatására kénytelen működni és egy működő barrier összes előnyével a lokális és szisztémás védelmet szolgálni. A mért adatok alapján, ha nincs módunk immun-táplálásra, legalább az energia bevitelt és a fehérje pótlást kíséreljük meg fedezni. A vészhelyzetben esszenciálissá váló glutamint pedig korán és nagy dózisban - legalább 30 g/nap adagban – használjuk! 4. A tápláltsági állapot megítélésére a testtömeg index, a lymphocyta szám, a szérum összfehérje, albumin érték és az antropometriai változások rögzítése mellett, érdemes a malnutritio gyors indikátorait: a PRA és RBP változását figyelemmel kísérni. A jelzett vizsgálatok nagy műtétek, septicus és tumoros kórképek terápiája során nemcsak a tápláltságra vonatkozóan adnak jelzéseket, de az értékek csökkenése negatív kórjelzője a betegség progressziójának, jele egy relapszusnak Figyelemre méltó az “A” vitamin, mint mikrotáplálék a szervezet védekező mechanizmusában. Felel a bél integritásáért, a keringő immunglobulinok elegendő mennyiségéért. Veszélyeztetett tekinthetjük az alacsony retinol-kötő fehérje /RBP/ szérum szintet jelző betegeket, és gondolnunk kell arra, hogy bél barrier-funkciójuk is károsodott lehet. A mérések költségei elfogadhatók, heti egy alkalommal való követésük prediktív értékű.Tétel Szabadon hozzáférhető A cerebrális haemodynamika vizsgálata hypertoniában és hypertoniával társuló neurológiai betegségekben(2002) Ficzere, Andrea; Csiba, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA stroke szempontjából veszélyeztetett hypertoniás betegek komplex átvizsgálást igényelnek. Vizsgálatainkban a SPECT-tel és TCD-vel nyerhető információkat gyűjtötttük össze. A SPECT módszer előnye, hogy alkalmazása során megfelelő regionális adatokat nyerhetünk, ugyanakkor rutinszerű használatának a következők szabnak gátat: ionizáló sugárzás, viszonylag rossz időbeli feloldóképesség, a haemodynamika folyamatos monitorozására nem alkalmas, drága. A TCD vizsgálatnak is számos előnye (jó időbeli feloldás, alacsony költségek, alkalmazása egyszerű, folyamatos monitorozásra alkalmas, korlátlanul ismételhető), ill. hátránya (vastag koponyacsont esetén nem alkalmazható, használata nagyban függ a vizsgáló gyakorlatától, stb.) van. Fontos szempont az is, hogy segítségével kimutathatók, ill. követhetők a különböző betegségekben (pl. a stroke különböző rizikófaktoraiban /hypertonia, diabetes, hyperlipidaemia, stb./) létrejövő érelválozások. Mivel a definitív stroke jelenleg még nem kezelhető, a hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni. A magas vérnyomásban szenvedőket minél hamarabb át kell vizsgálni, ill. megfelelő, hatékony kezelésben kell részesíteni. Ha lehetséges olyan gyógyszert válasszunk, mely javítja az agyi autoregulatiót. A stroke szempontjából különösen nagy kockázatnak kitett hypertoniás betegeket (egyéb stroke rizikó faktor, pl. migrén, korábbi agyi keringési zavar, hypelipidaemia, dohányzás, oralis anticoncipiens, stb). meghatározott időközönként szűrővizsgálatnak kell alávetni. Vizsgálataink alapján az egyik legígéretesebb eszköz a trancranialis Doppler. A mindennapi diagnosztika részeként alkalmas szűrővizsgálatokra, ill. haemodynamikai tesztek végzésével fontos szerepet játszhat a stroke preventiójában. Alkalmazásával átgondolt, jól megszervezett, „hard endpoint”-tal rendelkező prospektív vizsgálatok végezhetők, melyek segíthetnek - jelen esetben pl. a hypertonia okozta célszervi károsodások gyakoriságának, súlyosságának pontos feltérképezésében. Lehetőségünk van az alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságának követésére, ill. a különböző szerek agyi erekre gyakorolt hatásának további vizsgálatára is. A TCD további előnye, hogy jól kombinálható más módszerekkel, így PET-tel, SPECT-tel, ill. különböző neuropsychológiai vizsgálatokkal. Mivel a magasvérnyomás legkorábban valószínűleg a kognitív funkciókat károsítja, a veszélyeztetett betegcsoportban megfelelően megtervezett neuropsychológiai vizsgálatokat kell végeznünk. A hypertonia agyi erekre gyakorolt hatása miatt a neuropsychológiai teszteket TCD-vel, ill. ha morphológiai eltérésekre van gyanú, képalkotó vizsgálatokkal kell kombinálni.Tétel Szabadon hozzáférhető A paraoxonáz hatása az oxidatív DNS-károsodásra(2002) Harangi, Mariann; Paragh, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA humán paraoxonáz (PON1) egy kalcium-dependens észteráz, mely az ApoA-t és ApoJ-t tartalmazó high-density lipoproteinhez (HDL) kötődik, és organofoszfátokat és arylésztereket hidrolizál. Számos tanulmány bizonyította, hogy a PON1 képes megvédeni az oxidációtól a low-density lipoproteint (LDL), mely az atherogenezis első kulcslépése. A PON1 aktivitás csökkenését igazolák hypercholesterinaemiában és egyéb, fokozott atherogenezissel járó kórképekben. A paraoxonáz-1 két gyakori polimorfizmusa a Leu55-ŠŠMet és a Gln192-Arg. Mindkét polimorfizmus a kardiovaszkuláris betegségek független rizikófaktora. Jelen munkánkban normolipaemiás és II/a típusú hyperlipidaemiás betegek véréből szeparált lymphocytákon vizsgáltuk a hidrogén-peroxid indukált DNS-károsodást comet- assay segítségével, valamint a DNS-károsodás mértékét összevetettük a betegek szérumának paraoxonáz aktivitásával, ill. egyéb, a szervezet oxidatív statusát jellemző paraméterrel. Valamint kifejlesztettünk egy LightCycler technológiára és olvadási görbe analízisre épülő PON1-55 és 192 polimorfizmust detektáló módszert. Vizsgálatainkba 15 hyperlipidaemiás beteget vontunk be, kontrollként 7 korban és nemben illesztett egészséges egyént vizsgáltunk. A két vizsgált csoportban szignifikáns különbséget tapasztaltunk a Comet-assay-vel detektált hidrogén-peroxid indukálta DNS-károsodás mértékében. A DNS-károsodás mértékét jellemző visual score a hyperlipidaemiás csoportban 351±31,3, míg a kontroll csoportban 290±29,5 volt (p<0,001). A hyperlipidaemiás betegcsoportban pozitív korrelációt találtunk a DNS-károsodás mértéke és a betegek véréből szeparált nyugvó polymorphonuclearis granulocyták szuperoxid anion termelése (r=0,517), valamint a PMA-val stimulált (r=0,326) és az FMLP-vel stimulált sejtek szuperoxid anion termelése (r=0,525) között. Negatív korrelációt észleltünk a visual score és a PON1 (r=-0,469), illetve a PON1/HDL (r=-0,631) között. Nem találtunk összefüggést a plazma NO (r=0,098) és TBARS (r=0,061) koncentrációja és a DNS-károsodás mértéke között. Eredményeink azt mutatják, hogy hyperlipidaemiás betegek lymphocytáiban az oxidatív stressz hatására nagyobb mértékű DNS-károsodás mutatható ki, melyben szerepet játszhat az antioxidáns kapacitás, ezen belül a PON1 aktivitás csökkenése. A munkám során kifejlesztett real-time PCR és olvadási görbe analízis lehetővé teszi a két legfontosabb PON1 polimorfizmus gyors, pontos és könnyen kivitelezhető detektálását.Tétel Szabadon hozzáférhető A Doppler-ultrahangvizsgálat szerepe a kóros lepényi müködés és a magzati hipoxia felismerésében(2002) Aranyosi, János; Tóth, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaAz elmúlt évtized klinikai tapasztalatai és tudományos közleményei alapján igazolódott, hogy a Doppler-ultrahang az uteroplacentaris, az umbilicalis és a magzati keringés sokoldalúan hasznosítható vizsgáló módszere. Érthetőbbé tette számos gesztációs szövődmény és a magzati adaptáció kórélettani mechanizmusát. A korszerű funkcionális diagnosztika elengedhetetlen eszközévé vált, mert az első trimesztertől kezdve alkalmasnak bizonyult a kóros terhesség és a magzati veszélyállapot korai felismerésére és folyamatos monitorozására. Alkalmazásával a veszélyeztetett terhességek perinatalis eredményei számottevően javultak. A magzati vérkeringés elemzése segíti a klinikai diagnózis tisztázását, a magzat terhesség és vajúdás alatti állapotának észlelését, a funkcionális tesztek megfelelő ütemezését és a szülés optimális időpontjának meghatározását. A Doppler-ultrahang hosszú fejlődés során válhatott hatékony diagnosztikus eszközzé. A folyamat kezdetét az a felismerés jelentette, hogy a módszer alkalmas egy klinikailag fontos változó, az áramlási impedanciát jellemző index vizsgálatára. Ezt követően igazolódott, hogy az uteroplacentaris és magzati erek a Doppler mérés számára könnyen hozzáférhetők, a vizsgálat nem-invazív, reprodukálható és veszélytelen. A következő fázisban az élettani terhességre jellemző indexek normális tartományát határozták meg, majd a szabályostól eltérő Doppler értékek és a különböző kórképek közötti összefüggéseket ismertették. A magzati keringés ultrahangvizsgálatának diagnosztikus értéke a kóros paraméterek és a kedvezőtlen perinatalis eredmények közötti kapcsolat megfigyelése alapján határozható meg. Az ideális diagnosztikus módszer a betegség, vagy a kóros állapot hatékony felismerésén túl a szülészeti beavatkozások menetét oly módon képes irányítani, hogy a klinikai eredmények kedvezőbbé válnak, miközben az ellátás gazdaságos marad. A Doppler-technika klinikai hatékonysága annak alapján ítélhető meg, hogy alkalmazásának köszönhetően milyen mértékben javulnak a perinatalis mutatók. A kérdést randomizált, kontrollált tanulmányok elemzik, amelyek zöme a Doppler-ultrahang klinikai előnyeit tanúsítja. Az eredményeket rendszerező meta-analízisek a szülés előtti ellenőrző vizsgálatok gyakoriságának, a hospitalizáció időtartamának, a sürgősségi császármetszések számának és a magzati elhalások arányának jelentős csökkenését igazolják. A magzati keringés ultrahangvizsgálata nélkülözhetetlenné vált a szülészeti gyakorlatban. A diagnosztikus módszerek közötti optimális helyének meghatározásához további tanulmányok szükségesek. A széles körű klinikai hatékonyságát alátámasztó bizonyítékok megszületéséig “a Doppler” továbbra is a veszélyeztetett anyák és magzataik korszerű ellátásának sikerét szolgálja és felemelő szakmai élményét nyújtja.Tétel Szabadon hozzáférhető A szérum paraoxonáz aktivitása szekunder dyslipiaemiákban(2002) Balogh, Zoltán; Paragh, György; Kovács, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA szérum paraoxonáz aktivitásának vizsgálata a szekunder dyslipidaemiával és felgyorsult atherosclerosissal járó: krónikus veseelégtelenségben, vesetranszplantáció után, 2-es típusú cukorbetegségben. Egyes lipidszintcsökkentő gyógyszerek (gemfibrozil, mikronizált fenofibrát és simvastatin) szérum PON aktivitásra kifejtett hatásának vizsgálata: 2-es típusú cukorbetegekben, illetve hyperlipidaemiás betegekben. Ez utóbbi vizsgálati adatoktól a nagy, többéves, kemény-végpontú klinikai tanulmányok által nagyrészt igazolt jótékony, primer és szekunder prevenciós hatások mellett némi járulékos támpontot remélhetünk a szekunder dyslipidaemiás betegek kezelése során a konkrét gyógyszer kiválasztás folyamatában.Tétel Szabadon hozzáférhető A thrombocyta-leukocyta vegyes aggregátum képződés, a thrombocyta EDRF/NO termelés és a haemorheologiai tényezők változása diabetes mellitusban, szerepük az angiopathia kialakulásában(2002) Káplár, Miklós; Udvardy, Miklós; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika -- Anyagcsere-betegségek Tanszék; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA diabeteses angiopathia kialakulása összetett folyamat. A már meglévő érszövődmények kezelése szükségszerű, de nem megoldott, teljes gyógyulásra többnyire nincs lehetőség. Megfelelő kezeléssel és a szénhidrátháztartás rendezésével a további progresszió lassítható, megállítható, illetve több-kevesebb javulás is elérhető. Jelen ismereteink szerint a legjobb „megoldást” a megelőzés jelenti. Jelentős, pozitív szemléletváltozást tükröz az a tény, hogy a prevenció az elmúlt években a cukorbeteg-gondozás meghatározó elemévé vált. Az érszövődmények megelőzésének és kezelésének fontos feltétele a pathomechanismus minél pontosabb ismerete és az érbetegségek korai stádiumban való felismerése. Nagy előrelépést jelenthet ezen a téren az angiopathia-hajlam előrejelzésének lehetősége, az ide vonatkozó legfrissebb kutatási eredmények biztatóak. Az angiopathia-rizikó ismeretének jelentőségét hangsúlyozza, hogy a cukorbetegséghez kapcsolódó érbetegségek megjelenése csak részben glykaemia függő folyamatok eredménye. A betegek kb 5%-ában akkor is csak enyhe angiopathia alakul ki, ha nem kezelik megfelelően cukorbetegségüket, míg 10-15%-ban gondos kezelés mellett is súlyos szövődmények lépnek fel. Feltételezhető tehát egy bizonyos öröklött, nem glykaemia függő angiopathia-hajlam, melynek ismerete előrevetíti az érbetegség kialakulásának kockázatát. Az utóbbi évtizedekben az angiopathia pathogenesisét számos vizsgáló különböző szempontok szerint elemezte és több részletét, részfolyamatát tárták fel. A technikai lehetőségek bővülésével mélyrehatóbb vizsgálatokra nyílt lehetőség és egyre inkább gyűlnek az érszövődmények kialakulását magyarázó, illetve azzal összefüggésbe hozható adatok, a részletekbe menőbb megfigyelések pedig újabb és újabb szempontokat vetnek fel. Utóbbiak közé sorolhatók a fehérvérsejtek és thrombocyták kapcsolódásakor kialakuló un. vegyes aggregátumok, a thrombocyták NO-termelésének csökkenése stb. A legfrissebb elgondolások, vizsgálati eredmények szerint a vasanyagcsere - haemochromatosis heterozigota állapot és a haptoglobin polimorfizmus az örökletes angiopathia-hajlam előrejelzésében lehetnek fontosak. Célul tűztem ki a diabeteses angiopathia kialakulásának több szempontból való vizsgálatát és összefüggéseket kerestem az egyes pathogenetikai tényezők között. Munkám súlyponti részét a leukocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok és a thrombocyta NO termelés vizsgálata képezik. A vegyes aggregátumok számának alakulását magas thrombocyta számmal járó myeloproliferatív kórképekben is tanulmányoztam. Elemeztem továbbá a lipidperoxidáció, a homocysteinszint és a haemorheologiai tényezők cukorbetegekben létrejövő változását, a diabeteses érszövődmények kialakulásában játszott szerepüket. A Helicobacter pylori diabeteses érszövődmények kialakulását elősegítő feltételezett hatását is vizsgáltam egy kisebb betegcsoportban. Irodalmi adatok szerint a leukocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok számát egyes kóros állapotokban (pl. myocardialis infarctus acut szakában, extracorporalis keringés mellett végzett szívműtétek kapcsán, stb.) emelkedettnek találták. Vizsgálataink szerint a monocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő diabeteses betegekben az egészséges kontroll csoporttal szemben. Súlyos kisérbetegségek esetén az aggregátumok számának emelkedése kifejezettebb. Ez a tény megerősíti az aggregátumok érszövődmények pathogenesisében betöltött szerepére vonatkozó feltételezésünket. Figyelemfelkeltő, új megállapításnak tartom a thrombocyta-monocyta vegyes agrregátumok számának postprandialis vércukorszint emelkedéssel párhuzamosan megfigyelhető növekedését. Magas thrombocyta számmal járó chronikus myeloproliferatív kórképekben a thrombocyta-monocyta aggregátumok számának emelkedése jelentős, meghaladja a diabeteses betegekben mért értékeket. Értünetek mellett (ujjzsibbadás, szédülés, stroke) az emelkedés mértéke még határozottabb. A vérlemezkék NO-termelése mindkét diabetes formában csökkent. Az önmagában nem jelentős mennyiségű NO-nak mint „utolsó szalmaszálnak” szerepe lehet egy esetleges érelzáródás megelőzésében. Hasonló eredményt kaptunk a vizelettel ürített, endothelium NO termelését tükröző NO2/NO3 mennyiségében is. A haemorheologiai tényezők közül a vörösvérsejtek deformabilitását jelző relatív sejttranzit időt, a plazma fibrinogénszintet és viszkozitást határoztuk meg. A relatív sejttranzit idő diabetesben megfigyelhető változására vonatkozó irodalmi adatok kissé ellentmondásosak, többnyire emelkedésről számolnak be. Saját vizsgálatunkban a vörösvérsejtek sejttranzit idejének fokozódását észleltük. A plazmaviszkozitásban nem, a fibrinogénszintben csak a 2-es típusú diabetesesek és kontroll csoport között találtunk a szignifikancia határán mozgó különbséget. A plazmaviszkozitást szövődményekre lebontva vizsgálva a különbség a nephropathiás és proliferatív retinopathiás betegcsoport és kontroll csoport, valamint a proliferatív retinopathiás és háttér retinopathiás esetek között szignifikáns. A vörösvérsejtek és a plazma lipidperoxidációját egyaránt fokozottnak találtuk a diabeteses csoportban, a különbség szignifikáns. A lipidperoxidáció 1-es típusú diabetesesekben a szénhidrátháztartás egyensúlyával, míg 2-es típusú betegekben a betegségtartammal mutat pozitív korrelációt. A plazmaviszkozitás 1-es típusú betegekben a diabetes tartammal, 2-es típusúak között a szénhidrátháztartás egyensúlyával és a fibrinogénszinttel korrelál. Vizsgálataink az említett tényezők diabeteses angiopathia kialakulásában betöltött szerepét támasztják alá. Eredményeink szerint a hyperhomocysteinaemia is fontos, additív tényező a diabeteses nephropathia kifejlődésében. A Helicobacter pozitivitás vizsgálata inkább figyelemfelkeltő jellegű, eredményeink messzemenő következtetésekre nem adnak lehetőséget. A krónikus fertőzések és a diabeteses angiopathia kapcsolatát egyre több adat erősíti. További, nagyobb betegszámot felölelő vizsgálat szükséges a pontosabb összefüggések feltárására. Kis számú betegen végzett vizsgálatunk alapján a HP érszövődmények kialakulását elősegítő szerepe felvethető.Tétel Szabadon hozzáférhető Hypertonia és a társult cardiovascularis rizikótényezők epidemológiai vizsgálata Debrecenben(2002) Jenei, Zoltán; Polgár, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaVizsgálatunk célja Debrecen városában a hypertonia és a társult cardiovascularis rizikótényezők epidemiológiájának kérdőíves vizsgálata a hazai és nemzetközi adatok tükrében. 19961 debreceni, 30 és 65 év közötti lakos kérdőíves cardiovascularis rizikófelmérését végeztük el adatlap segítségével. Az ismert, vagy a felmérés előtt mért emelkedett vérnyomás ≥140/90Hgmm esetén tekintettük a személyeket hypertoniásnak. Vizsgáltuk a hypertonia prevalenciáját, a kezeletlen és nem megfelelően kezelt betegek arányát, a betegek átlagéletkorát, nemét, terhelő családi anamnézis előfordulását, a betegek iskolai végzettségét, foglalkozásának jellegét, a dohányzás, elhízás, alkoholfogyasztás és mozgásszegény életmód előfordulását. 19961 személy közül 37.02%-a volt hypertoniás, közülük mindössze 37.11%-ban volt kezelve, de csak 17.03%-ban jól. A vizsgáltak 53.73%-a túlsúlyos, 32.18%-a dohányzik, 59.11%-uk semmilyen testmozgást nem végez, 1.77%-uk napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt és 37%-uk egészségtelenül táplálkozik. A hypertoniások között nagyobb arányban fordult elő a túlsúly (68.49% vs. 45.06%, p<0.001) és a rendszeres alkoholfogyasztás (1.91% vs. 1.06%), alacsonyabb arányban találtunk dohányzókat (28.38% vs. 34.41%, p<0.01), rendszeres testmozgást végzőket (55.36% vs. 64.78%, p<0.01). Relatív kockázat a hypertonia vonatkozásában az elhízás esetén 1.9 (CI:1.79-2.02, p<0.001), a rendszeres sportolás esetén 0.27 (CI: 0.18-0.42, p<0.001), a rendszeres alkoholfogyasztás esetén 1.2 (CI: 1.01-1.34, p<0.05) volt. Családban előforduló hypertonia és infarctus estén 1.3 (CI: 1.13-1.51 p<0.05), illetve 1.5 (CI: 1.21-1.65, p<0.05) értékeket kaptunk. Eredményeink felhívják a figyelmet a hypertonia gyanús személyek magas prevalenciájára, a rejtett morbiditás jelentőségére, a rizikótényezők összefüggéseire és a szűrővizsgálatok fontosságára.Tétel Szabadon hozzáférhető Teljes arteriás revascularisatio arteria radialissal(2002) Galajda, Zoltán; Péterffy, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szívsebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaTöbb évtizedes klinikai tapasztalat bizonyítja, hogy koszorúér-áthidalásra az arteria mammaria interna használható a legkedvezőbb eredménnyel. Ennek az érnek a szövettani felépítése és élettani tulajdonságai ellenállóvá teszik az érelmeszesedéssel szemben, még azoknál is, akiknél a folyamat jelentős elváltozásokat hoz létre egyéb verőereken. A vénás áthidalásokat az érelmeszesedés folyamata meglehetősen hamar megtámadja, és 8-12 év után azok több mint 50%-a elzáródik vagy jelentõsen beszűkül. Ezért egyéb artériákat kezdtek alkalmazni (a. gastroepiploica, a. epigastrica inferior, a. radialis stb.). Jelenleg az arteria radialis látszik a legmegfelelőbbnek. A mammaria – és radialis erekkel lehetőség nyílik a teljes artériás revaszkularizációra. A radialis graft nyerése lehetséges hagyományos vagy kevésbé invazív módszerrel, két 2 cm-nyi metszésen keresztül. Az általunk kidolgozott kevésbé invazív módszerrel a mûtét elvégezhető szabad szem ellenőrzése mellett, endoszkóp nélkül. A módszernek több előnye van: kevés időt vesz igénybe, kisebb szöveti traumával jár, jó esztétikai és funkcionális eredményeket nyújt, elvégezhető vezetéses érzéstelenítés alatt. 1998 és 2000 között 517 betegnél végeztünk koszorúér áthidalást arteria radialissal, 450 betegnél pedig teljes artériás revaszkularizációt (87%). A korai mortalitás 1,9% volt. 50 betegnél a radialis graft nyerését kevésbé invazív módszerrel végeztük, szövődmények nélkül. Eredményeink azt igazolják, hogy a radialis graftok nyitva maradása megközelíti a mammaria interna graftokét, ha a koszorúér kiáramlási pályája jó (> 1,5 mm) és a szűkület szignifikáns (> 70%)Tétel Szabadon hozzáférhető Primer és secunder hyperparathyreosis sebészi kezelése(2002) Berczi, Csaba; Lukács, Géza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskola1. A primer hyperparathyreosisos betegekben végzett parathyroidectomia az esetek 99 %-ában eredményes volt. A műtétet követően a szérum calcium és parathormon szint csökkent. 2. Összegzésül megállapítjuk, hogy primer HPT esetén az alkalmazott preoperatív lokalizációs eljárások közül a Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetát izotóp szcintigráfia szenzitivitása bizonyult a legmagasabbnak. Azt tapasztaltuk, hogy a Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetate radioizotóp vizsgálat szenzitivitása szignifikánsan magasabb volt a mellékpajzsmirigy adenomák, mint a hyperpláziás mirigyek ábrázolására. Vizsgálataink során a subtractiós izotóp vizsgálat magas szenzitivitással ábrázolta mind a típusos helyen, mind az ektópiásan elhelyezkedő mirigyeket. 3. Megállapíthatjuk, hogy Technetium-99m-sestamibi / Technetium-99m-pertechnetate scan preoperatív alkalmazása kétoldali nyaki feltárással kombinálása segítséget nyújt a perzisztens és rekurrens HPT előfordulási gyakoriságának csökkentéséhez. 4. Tapasztalataink alapján a vizsgált szcintigráfiának magas a szenzitivitása, mely alkalmassá teszi arra, hogy adenoma esetén a parathyroidectomia egyoldali nyaki feltárásból vagy minimál invazív beavatkozással történjen. 5. A primer HPT következtében kialakult osteoporosisos esetekben megfigyeltük, hogy a műtétet követően a calcium, AP és PTH szint csökkenése, normalizálódása következik be. A parathyroidectomiák után rövid időn belül az L II-IV gerincszakaszon a BMD szignifikánsan fokozódik. Eredményeink alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a sikeres parathyroidectomiát követően az esetek jelentős részében nincs szükség antireszorptív terápiára. 6. A DNS vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a normális működésű mellékpajzsmirigyek diploid DNS tartalommal rendelkeznek, míg az aneuploid DNS tartalom előfordulása gyakori a fokozott működésű mellékpajzsmirigyekben. Az a véleményünk, hogy a flow-cytometriás DNS analísis nem alkalmas módszer az adenomák és a hyperpláziás mirigyek elkülönítésére, mert mindkét esetben gyakori a DNS aneuploiditás. Aneuploid DNS tartalom és magas PI esetén a mellékpajzsmirigy adenoma és hyperplázia miatt operált betegek szoros követése javasolt a lehetséges malignus potenciál miatt. 7. A mellékpajzsmirigy karcinómákban mind diploid DNS, mind aneuploid DNS tartalom előfordulhat. DNS aneuploid karcinóma esetén gyakran fordult elő nyirkcsomó metasztázis. Más eredményekhez hasonlóan, a mi eredményeink is azt vetik fel, hogy a DNS aneuploiditás esetén csökken a betegek túlélése. 8. Secunder hyperparathyreosisban szubtotális parathyroidectomiát vagy autotranszplantációval együtt végzett totális parathyroidectomiát követően a klinikai tünetek jelentős részének javulása és a PTH koncentráció csökkenése figyelhető meg. A perzisztens HPT kialakulását az elégtelen számú mellékpajzsmirigy eltávolítás okozza. Véleményünk szerint a megfelelően végzett parathyroidectomia után az esetek csekély részében alakul ki perzisztens vagy rekurrens HPT. 9. A veseátültetés javulást eredményez a calcium- és csontanyagcsere-zavarban, de az immunszuppresszív terápia erre a folyamatra kedvezőtlenül hat. Betegeink kórtörtének áttekintése során megfigyeltük, hogy a calcium- és csontanyagcserére jellemző szérum ionszintek a betegek nagyrészében normalizálódnak a transzplantációt követően. Mind a calciummal, mind az alfacalcidollal kezelt csoportban csökkent a PTH koncentráció. Azt tapasztaltuk, hogy a PTH koncentráció csökkenése az alfacalcidol terápiát kapott csoportban kifejezettebb volt. Az észlelt kedvező változások ellenére az még az alfacalcidol terápia alkalmazása mellett is a recipiensek jelentős része osteopeniás.Tétel Szabadon hozzáférhető Az acut necrotisaló pancreatitis modern, komplex kezelése(2003) Szentkereszty, Zsolt (sebész); Sápy, Péter; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Sebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA DEOEC II. sz. Sebészeti Klinikán 1996. január 1. és 2002. november 30. között 61 beteget kezeltünk acut necrotisaló pancreatitis miatt. A betegek közül 42 (68,9%) férfi és 19 (31,1%) nő volt. A betegek átlagos életkora 44,4 (25-87) év volt. A betegség leggyakoribb kiváltó oka 42 betegnél (68,9%) alkoholfogyasztás, 13 betegnél (21,3%) epekövesség és 4-4 betegnél (6,6%) tompa hasi sérülés, ill. hyperlipidaemia, 3 betegnél (4,9%) ERCP és 2 betegnél (3,3%) ismeretlen volt. Valamennyi betegnél a pancreatitis az atlantai konszenzus értelmében klinikailag súlyos (Ranson≥3 és APACHE-II≥8) lefolyású volt. A betegek átlagos Ranson pontszáma 3,87, az APACHE-II pontértéke 13,2 volt. A pancreas necrosis diagnózisát kontrasztos CT vizsgálattal igazoltuk, és a betegeket intenzív therapiás osztályon kezeltük. A supportív kezelés (folyadékés elektrolyt pótlás, EDA, respirator kezelés, haemodialysis, pentoxiphyllin) mellett valamennyi betegnél antibiotikum (Imipenem) profilaxist, korai nasojejunalis táplálást alkalmaztunk. A 61 beteg közül 22 betegnél nagyobb peripancreaticus folyadékgyülem miatt percutan drainaget végeztünk, melyet az irodalmi ajánlások alapján fertőzött folyadékgyülemek esetén is alkalmaztunk. A 13 biliaris eredetű ANP miatt kezelt beteg közül 9-nél a tünetek kezdetétől számított 48-72 órán belül EST-t végeztünk. 103 A 61 beteg közül 49-nél végeztünk átlagosan 1,8 műtétet. Korai első műtétet 9 (18,4%) betegnél végeztünk acut has és 40 (81,6%) betegnél septicus necrosis és konzervatív kezelésre nem javuló MOF miatt. Valamennyi betegnél a pancreas és a retroperitonealis terek necrectomia-ját végeztük. Epeköves eredet esetén elvégeztük a cholecystectomiát és a ductus cysticusba tehermentesítő draint helyeztünk. Mind a 49 operált betegnél a műtét során behelyezett draineken keresztül posztoperatív zárt bursa omentalis öblítést alkalmaztunk. Reoperációt 17 esetben (43,6%) septicus góc, tályog és peritonitis, 6 esetben (15,4%) konzervatív kezelésre nem javuló MOF, 8 esetben (20,5%) vérzés és 4-4 esetben (10,3%) colon perforatio, vagy necrosis és gyomor-bél perforatio miatt végeztünk. A 61 beteg közül 5 (8,2%) konzervatív kezelésre, 7 (11,5%) konzervatív kezelésre és PPD hatására gyógyult. A septicus necrosis miatt kezelt betegeknél a halálozás 19,2% (10/52 beteg) volt. Steril necrosis miatt kezelt 9 beteg közül egy beteget sem veszítettünk el. Az összmortalitás 16,4% (10 beteg) volt . A betegek közül 25 betegnél SF-36 „quality of life”-ot vizsgáló kérdőív segítségével a késői eredményeket elemeztük. Az ANP miatt kezelt betegek közül a nők, az idősebbek, az emésztési panaszokkal küzdők és azok, akik sokat fogytak, rosszabb életminőségről számoltak be. A betegek 77,3 %-a jónak, illetve tűrhetőnek tartotta az életminőségét. Az általunk alkalmazott új komplex kezelési elvek mellett az acut necrotisaló pancreatits halálozása jelentősen csökkent és a késői eredmények is biztatóak.Tétel Szabadon hozzáférhető Sperm selection for human assisted reproduction(2003) Jakab, Attila; Borsos, Antal; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaWith the advent of modern assisted reproduction techniques, especially with the intracytoplasmic sperm injection (ICSI) effective treatment has become available for men with severe male infertility. ICSI is efficiently used in clinical practice, but unfortunately, as a result of intensive research an increased risk of transmission of cytogenetic defects to the offspring has also been documented. With the cytogenetic studies of semen from 32 infertile men, we documented, that in oligospermic patients who are candidates for ICSI, there is an increased frequency of sperm with sex chromosome aneuploidy, especially the XY disomy. Further, the diploidy frequency is increased in oligozooastenospermic samples. Defective chromosome separation of either meiosis I. or meiosis II. can be responsible for the production of diploid spermatozoa, but in patients with low sperm count the failure of the nuclear cleavage during meiosis II. seems to be responsible to the elevated diploidy frequency. Conventional WHO parameters of semen analysis (sperm count and motility) do not correlate with the frequency of numerical chromosomal anomalies. The risk can be determined using fluorescence in-situ hybridization (FISH) on decondensed spermatozoa. Due to the elevated risk of transmission of genetic disorders to the offspring with ICSI, there is a need to eliminate spermatozoa with numerical chromosomal anomalies before assisted fertilization. With the FISH examination of over 470,000 sperm from 44 donors we established, that presently used sperm preparation techniques (the gradient centrifugation and swim-up) are not sufficiently effective in eliminating both aneuploid and diploid sperm. The gradient centrifugation effectively decreases the frequency of immature and aneuploid sperm, while the swim-up preparation is able to reduce significantly the diploid sperm due to their defective motility. There is a correlation between the rate of immature sperm and aneuploidy frequency, but no relationship seems to exist among sperm motility and aneuploidy. Also, selecting sperm for ICSI, based on shape properties alone, does not preclude the presence of chromosomal abnormalities, particularly disomies. Using objective morphometry and FISH on the same sperm we gave evidence, that sperm with chromosomal aberrations may occur among normal spermatozoa. We developed a sperm selection method based on the membrane properties and hyaluronic acid binding capacity of mature spermatozoa. Only mature sperm with low aneuploidy/diploidy frequencies are able to bind the solid state hyalunonan. Sperm selection with our experimental method may provide a new, safe and efficient solution for selection of individual mature sperm for ICSI with very low risk of numerical chromosome abnormalities.Tétel Szabadon hozzáférhető Oxidatív stressz által kiváltott poli(ADP-ribóz) polimeráz aktiváció a bőrben és egyéb szervekben(2003) Szabó, Éva; Hunyadi, János; Virág, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA poli-ADP-riboziláció egy olyan poszttranszlációs fehérje módosítási reakció melynek sokszínű biológiai funkciója a DNS hibajavítástól, a kromatinszerkezet, a replikáció, a transzkripció szabályozásán át a telomerhossz regulációjáig terjed. A reakciót poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzimek katalizálják és lényege a NAD+ nikotinamidra és ADP-ribózra történő hasítása, s az ADP-ribóz megfelelő akceptor fehérjéken történő polimerizációja. A legjobban ismert PARP-1 enzim DNS töréseket érzékelve aktiválódik és a legtöbb (ADP-ribóz) polimert saját magára, valamint hisztonokra, replikációs és transzkripciós faktorokra transzferálja. Oxidatív stresszállapotokban a PARP-1 túlzott aktivációja a NAD+ és az ATP depléciója révén a sejt halálát okozza. Ennek a folyamatnak a gátlása jelentős védelmet nyújt a gyulladásban, reperfúzióban és sokkban megfigyelhető szövetkárosodással szemben. Ezekben a kórfolyamatokban a PARP aktiváció egyik legvalószínűbb stimulusa a peroxynitrit (ONOO-) nevű reaktív intermedier ami a nitrogén monoxid és a szuperoxid reakciójában keletkezik. Jelen munkánk során, kimutattuk a peroxinitrit termelődését jelző nitrotirozin jelenlétét és a PARP aktivációját kontakt hiperszenzitivitásból származó egér bőrmintákban, haemorrhagiás sokkból származó vékonybélmetszetekben, diabéteszes egerek aortáiban és autoimmun uveitisben. A kontakt hiperszenzitivitás és a diabétesszel összefüggő érdiszfunkció esetében a peroxinitrit termelődés és a PARP aktiváció közötti “hiányzó láncszemet”, a DNS töréseket is igazoltuk. A kísérletes uveitisben megvizsgáltuk az indukálható nitrogén monoxid szintetáz gátló GED és a PARP gátló PJ-34 hatását is, és azt találtuk, hogy mindkét kezelés jelentősen gátolta a CD11+ gyulladásos sejtek migrációját az íriszbe. Amint azt munkatársaink Dr. Liaudet és Dr. Soriano eredményei igazolják, a PARP PJ-34-gyel történő gátlása (diabeteszes érdiszfunkció modellben) illetve a PARP-1 enzim hiánya (haemorrhagiás sokkban) szignifikánsan csökkentette a szövetkárosodást e két állatmodellben is. A peroxinitrit bőrsejtekre kifejtett hatásainak jobb megértése céljából kísérleteket végeztünk HaCaT sejteken is, melyek során azt találtuk, hogy a PARP 3-aminobenzamiddal történő gátlása csökkentette a citokin-stimulált IL-8 és ICAM-1 (intercelluláris adhéziós molekula-1) expressziót, a peroxinitrit citotoxikus hatását, de az apoptózis paramétereit (kaszpáz aktivóció, DNS fragmentáció) nem. Eredményeink alapján a peroxinitrit által kiváltott PARP aktiváció ígéretes terápiás célpontot jelenthet oxidatív stresszel jellemzett betegségekben.Tétel Szabadon hozzáférhető A lipid- és homocisztein anyagcsere, valaminta az oxidatív stressz vizsgálata hemodializált betegekben(2003) Kárpáti, István; Paragh, György; Varga, Zsuzsa; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- I. sz. Belgyógyászati Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaKrónikus veseelégtelenségben a felgyorsult atherosclerosis a hemodializált betegek morbiditásának és mortalitásának legfőbb tényezője. Ma már számos új ismeret áll rendelkezésünkre ezen komplex folyamat megismerésére. Saját vizsgálataink elvégzését is ez az élő, a mindennapi gyakorlatban jelenlévő és ma még javarészt megoldatlan klinikai probléma indította el. A krónikus veseelégtelenségben fellépő akcelerált atherosclerosis egy olyan összetett folyamat eredménye, amelyben a klasszikus rizikótényezőkön kívül a veseelégtelenség és az annak kezelésére bevezetett hemodialízis kezelésnek is szerepe van. Az általunk elvégzett néhány vizsgálat eredménye az alábbiakban összegezhető: Kimutattuk, hogy a VVE-ben szenvedő betegek monocitáiban megváltozott specifikus és scavenger LDL receptor expresszióval, degradációval és funkciókkal számolhatunk. Az eltérések együttesen a koleszterindús ,,habos-sejt”-képződés fokozódását eredményezhetik. Kimutattuk, hogy a VVE-ben szenvedő betegekben a szérum lipideknek nemcsak a mennyisége, hanem zsírsavösszetétele is megváltozik. Általános tendencia a többszörösen telítetlen zsírsavak, ezen belül az esszenciális linoleinsav és linolénsav, mennyiségének csökkenése. Kimutattuk, hogy VVE-ben a fokozott oxidációs stresszben a lipideltéréseknek, a neutrofilek alapszinten megemelkedett oxidációs robbanásának és a nem elégséges antioxidáns védekezésnek egyaránt szerepe lehet. Ez utóbbit a szérum TG-re vagy Chol-re normalizált nagyfokú E-vitamin-hiány igazolja. Kimutattuk, hogy VVE-ben csökkent a PON-1-aktivitás, miközben nincs eltérés a fenotípus eloszlásban. Kimutattuk, hogy VVE-ben a nyugvó neutrofilekben az intracelluláris szabad- kalcium-tartalom megemelkedik, amely kapcsolatban áll a hemodialízis kezelés során alkalmazott dializáló membránnal, a károsodott kalcium-foszfát anyag-cserével, és a hyperparathyreosis mértékével. Megállapítottuk, hogy a renális anaemia kezelésében alkalmazott rHuEpo kedvezőn hat a neutrofilek intracelluláris szabadkalcium-tartalmára is. Kimutattuk, hogy a VVE-ben szenvedő betegekben a hosszú távú, kisdózisú folsav- kezelés, hatásosan képes csökkenteni a szérum homociszteinszinteket, bár nem képes normalizálni azt. Kimutattuk, hogy a VVE-ben szenvedő betegekben kismértékű kobalt, és nagyobb mértékű nikkelakkumuláció tapasztalható. A szérum nikkelkoncentráció negatív korrelációt mutat a homociszteinszintekkel, a MTHFR polimorfizmusától függetlenül.Tétel Szabadon hozzáférhető A genetikai eredetű nem szindrómás nagyothallás(2003) Tóth, Tímea; Sziklai, István; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA nagyothallás (NH) az egyik leggyakoribb érzékszervi megbetegedés a világon. Minden 1/1000 gyermeknek prelingualis, azaz a beszédfejlődés előtt kezdődő NH-a van, melynek hátterében 60%-ban genetikai defektus áll. Az öröklődő NH egy heterogén betegség, melynek 70%-a a nem szindrómás kórképek közé tartozik. Többféle öröklődési módja közül a leggyakoribb az autoszómális recesszív (75%). A gap junction proteint (Connexin 26) kódoló GJB2 génben történt mutációk a felelősek leginkább a familiárisan és a sporadikusan prelingualisan fellépő, nem szindrómás, recesszív NH-ért a különböző populációkban. Európában a leggyakoribb genetikai hibája a 35delG mutáció. Az értekezésben a GJB2 gén genetikai hibáinak előfordulását vizsgáltuk veleszületett nagyothalló betegek és 500 egészséges kontroll személy esetében Északkelet-Magyarország területéről. A mi anyagunkban a leggyakoribb genetikai eltérés a 35delG deléció és W24X mutáció volt. A 35delG homozigóta betegek NH-a általában prelingualis kezdetű, percepciós típusú, kétoldali, nagyfokú, progresszió nélkül. A kontroll csoportban a 35delG allélfrekvenciája 2,4%-t mutatott, mely hasonlóan magas, mint amit Európa mediterrán területein megfigyeltek. Eredményeink igazolják a GJB2 gén vizsgálatának fontosságát a rutin orvoslásban. A maternális öröklődésű mitokondriális 12S rRNS génben az A1555G mutáció aminoglikozid érzékenységet indukál, mely nem szindrómás NH okoz az antibiotikummal kezelt betegben. 72 ismeretlen eredetű nagyothalló beteg és a kontroll csoport DNS-ét vizsgáltuk erre a mutációra nézve. Az A1555G mutáció gyakorisága a beteg csoportban <1,38%, míg a kontroll csoportban <0,44% volt. Mivel a mutáció előfordulása igen alacsony, így költséghatékonyság szempontjából nem éri meg minden nagyothallónál a mutáció rutinszerű szűrését elvégezni. A WFS1 gént tartalmazzó, 4p16 kromoszóma régióhoz kapcsolódó DFNA6/14 lokusz egyike a mély frekvenciatartományt érintő percepciós NH-ért (< 2000 Hz) felelős lokuszoknak. Egy öt generációs nagyothalló család tagjainak kapcsoltság analízise során kiderült,hogy a DFNA6/14 lokusz öröklődése szoros kapcsoltságot mutat a fenotípussal. A család minden egyes nagyothalló személyének WFS1 génjében T699M misszensz domináns mutációt identifikáltunk, mely az egészségesekben nem volt detektálható. Egy nagyothalló és két normál halló esetben további mutáció (R818C) volt azonosítható, melyről feltételezzük, hogy polimorfizmus. A T699M érintettek fenotípusa nem szindrómás, posztlingualis kezdetű, percepciós típusú, kétoldali, mély frekvenciákat érintő NH mutat lassú progresszióval. A DFNA10 lokuszon lévő EYA4 génben történt mutáció dominánsan öröklődő, posztlingualis kezdetű, percepciós NH okoz progresszióval. Az EYA4 fontos szerepet játszik az embriogenezisben és az apoptózisban. Egy négy generációs nagyothalló család kapcsoltság analízise során kapcsolat volt kimutatható a 6q23 kromoszómához. Az érintettek EYA4 génjében négy nukleotid inszerciója (15558insTTTG) kereteltolódáshoz és így a 379. pozícióban időelőtti stop kodonhoz vezetett. Ez a mutáció az eddig leírt harmadik genetikai eltérés az EYA4 génben.