Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/31600

Általános Orvostudományi Kar

Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balogh István)

Orvostudományi doktori tanács

D183

tudományág:
- elméleti orvostudományok

Böngészés

Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A humán T-limfotróp leukémia vírus 1, -2 és -3 proteázok biokémiai karakterizálása, valamint dohányfüst toxin és hasnyálmirigy lipáz mutáció, mint krónikus pankreatitisz kockázati tényezők vizsgálata.
    (2025) Kassay, Norbert; Tőzsér, József; Kassay, Norbert; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
    Az első humán patogén retrovírusokat az előző század 80-as éveiben fedezték fel, köztük az 1-es és 2-es típusú humán T-limfotróp vírusokat (HTLV-1, HTLV-2) és az 1-es típusú humán immundeficiencia vírust (HIV-1) is. Ezek közül a legnagyobb figyelmet HIV-1 kapta, mely a szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) betegség kialakulásáért felelős kórokozó. A súlyos megbetegedések a HIV-1 vírussal kapcsolatos kutatások felfutását idézték elő, ezzel elősegítve a HIV-1-ellenes inhibitorok fejlesztését, így mára a HIV-1 fertőzés tünetmentes maradhat. Ezzel párhuzamosan megindultak a HTLV-1 vírussal kapcsolatos kutatások is, amelyek viszont nem zárultak hasonló sikerrel, így a mai napig sincs specifikus terápia az általa kiváltott betegségekre. Az egyik potenciális terápiás támadópont a proteáz, amely a retrovírusok életciklusában esszenciális szerepet tölt be, a HIV-1 ellenes terápiában több proteázgátlót is sikeresen alkalmaznak. A HTLV-2 és HTLV-3 vírusfertőzések kisebb populációkat érintenek, ezért a HTLV-1-nél is kisebb figyelmet kaptak, viszont ezek elterjedése akár egy-egy mutációt követően is gyorsan változhat, ezért szükséges részletesebb vizsgálatuk, így a proteáz tanulmányozása is. A krónikus pankreatitisz egy súlyos, visszafordíthatatlan megbetegedés, amelyet elsősorban az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás, valamint kisebb gyakorisággal a pankreász acinus sejtjei által termelődött fehérjékben található mutációk válthatnak ki. A genetikai eredetű megbetegedések hátterében leggyakrabban a kationos tripszin áll, amely inaktív formában szekretálódik az acinus sejtekből, majd a patkóbélben aktiválódik. A korai, pankreászon belüli aktiválódása tünetekkel asszociálható. A tripszin központi szerepet tölt be más emésztőenzimek aktivációjában is. A tripszin, vagy az aktiválandó emésztőenzimek szekvenciájában található egyes mutációk funkciónyerő és funkcióvesztő hatást is okozhatnak, ezért komoly kockázati tényezők lehetnek. A genetikai eredetű megbetegedések másik típusa esetében a betegség kialakulását a pankreász sejtek által termelt fehérjék nem megfelelő feltekeredése okozza. Itt a tripszin nem tölt be központi szerepet és a legtöbb, fiziológiás körülmények között nagy mennyiségben szekretálódó fehérje érintett lehet, így egy általánosabb mechanizmust jelent. Több esetben egy ilyen fehérje jelenléte elegendő a betegség kiváltásához, számos esetben viszont ez nem egyértelműen bizonyított, illetve egészséges egyénekben is kimutathatóak ezek a mutációk. Elképzelhető, hogy a betegség kiváltásához más tényezők is szükségesek, viszont ezzel kapcsolatban még kevés adat áll rendelkezésre.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Elhízás-ellenes hőtermelő folyamatok kikapcsolása vagy fenntartása humán bézs adipocitákban
    (2024) Vámos, Attila; Kristóf, Endre Károly; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
    Korábban rágcsáló modellekben kimutatták, hogy a barnulást kiváltó inger megszűnésekor, a parkin-függő mitofágia aktiválódik, és inaktív bézs adipociták jönnek létre. Emberben azonban eddig még nem vizsgálták részletesen a bézsből fehérbe történő átalakulás molekuláris eseményeit. Kísérleteink során a humán primer SC abdominális preadipocitákat 14 napig bézs adipocitává differenciáltattuk, majd vagy a bézs tenyésztési körülményeket alkalmaztuk további 14 napig, vagy fehér differenciációs médiummal helyettesítettük azt. A kontroll fehér zsírsejteket 28 napon át specifikus hormonális koktéllal differenciáltattuk. A PPARγ-vezérelt bézs differenciáció megnövekedett mitokondriális biogenezist, UCP1 expressziót, fragmentációt és légzést eredményezett a fehérhez képest. Az átalakuláson átesett adipociták morfológiája, UCP1-tartalma, mitokondriális fragmentációja és bazális légzése, valamint a mitofágia indukciója nem tért el szignifikánsan a kontroll fehér adipocitákhoz hasonlítva. A bézs-fehér átalakuláson átesett adipociták azonban erősebben reagáltak az adrenerg ingert utánzó dibutiril-cAMP-re, mint a kontroll fehér zsírsejtek. A génexpressziós változások azt mutatták, hogy a mitofágia az átalakuló adipocitákban parkin-függő és -független útvonalakat is magában foglalhat. A bézs adipociták inaktív állapotba kerülésének megakadályozása fenntarthatja a folyamatos, magas termogenezist és energia felszabadítást. RNS-szekvenálást végeztünk a különböző FTO allélokat hordozó adipociták génexpressziós mintázatának vizsgálatára. Kísérleteink során a korábban használt bézs differenciációs protokollt kiegészítettük egy 4 órás 500 µM-os dibutiril-cAMP kezeléssel, mellyel nagyobb termogenikus potenciállal rendelkező aktív bézs adipocitákat kaptunk. Megfigyeltük, hogy a rizikó-mentes TT alléleket hordozó aktív bézs adipociták magasabb barna adipocita tartalommal és barnulási kapacitással rendelkeztek, mint a fehér vagy az inaktív bézs sejtek, azonban az elhízás rizikó CC genotípusúak esetében nem tapasztaltunk hasonló szignifikáns különbséget. Az FTO CC alléleket hordozó aktív bézs adipociták alacsonyabb termogenikus génexpresszióval (például UCP1, PM20D1, CIDEA) és protoncsorgásos légzéssel mért termogenezissel rendelkeztek, mint a TT hordozók. Ezen túlmenően, a CC allélokkal rendelkező aktív bézs adipociták alacsonyabb ASC-1 (SLC7A10 kódolja) semleges aminosav transzporter expressziót és kevesebb Ala, Ser, Cys és Gly fogyasztást mutattak a rizikó-mentes genotípusúakéhoz képest. Az FTO rs1421085 SNP vizsgálata során vizsgáltuk annak kizárólagos és kritikus hatását a zsírsejtek termogenezisre történő aktivációjára, azonban a fehér és az inaktív bézs adipocitákra nem figyeltük meg szignifikáns hatását.