Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Kar
Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bárány Attila)
Bölcsészettudományi doktori tanács
D50
tudományágak:
- Történelemtudományok
- Néprajz és kulturális antropológiai tudományok
Doktori programok:
- Történelem
(programvezető: Dr. Papp Klára) - Néprajz
(programvezető: Dr. Bartha Elek)
Böngészés
Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Barta, János"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A debreceni jog- és államtudományi kar története (1914-1949)(2011-11-17T09:29:04Z) Hollósi, Gábor; Barta, János; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --A módszertani bevezetőt történeti bevezetés követi, mely kieme-li, hogy a debreceni jogászképzés évszázados múlttal rendelkezik. Ismerteti annak szakaszait (1742: természetjog és római jog előadása a Református Kollégiumban, 1800: első jogi tanszék, 1849: Szoboszlai-féle jogakadémia, 1860: debreceni jogakadé-mia, 1893: önálló dékáni hivatal), valamint a karrá szerveződés körülményeit (Sz. Kun Béla szerepe). A disszertáció első része a jogi kar 14 tanszékének történetét mutatja be, külön-külön fejezetet biztosítva mindegyiknek. (1. Római jog, 2. Jogtörténet, 3. Egyházjog, 4. Közjog, 5. Politika, 6. Közigazgatási- és pénzügyi jog, 7. Magyar és osztrák ma-gánjog, 8. Kereskedelmi- és váltójog, 9. Perjog, 10. Közgazda-ságtan, 11. Statisztika, 12. Jogbölcselet és nemzetközi jog, 13. Büntetőjog, 14. Kisebbségjogi Intézet.) A második rész négy fejezete a joghallgatói társadalom jel-legét vizsgálja meg, különös tekintettel annak statisztikai jel-lemzőire (pl. létszám, férfi-nő arány, vallás szerinti megoszlás, szülők foglalkozása), a diáksegélyezés forrásaira és méreteire (pl. a minisztérium, a város, az egyetemi szervek vagy az alapít-ványok szerepe), a joghallgatói egyesületekre (Egyetemi Kör Jogász Szakosztálya, Werbőczy Bajtársi Egyesület és Jogász Ifjúsági Egyesület), valamint a fegyelmi ügyekre (pl. politikai jellegű, vagy tanulmányokkal kapcsolatos ügyek, illetve pad-rongálási esetek). Az értekezés utolsó harmada ismerteti azokat a tanfolyamo-kat, melyeket közgazdasági kar hiányában kényszerűen fogadott be az egyetem jogi kara (államszámviteltani tanfolyam, szociális tanfolyam, munkástanfolyam és esti szeminárium). A munkás-tanfolyam a disszertáció abszolút nóvuma: hasonló intézmény bemutatására sem helyi, sem országos viszonylatban még nem volt példa. Az értekezést a jogi kar „szüneteltetésével” kapcsolatos ok-fejtés zárja le, mely során dr. Szabolcsi Miklós ügyosztályvezető 1949. augusztus 26-án (!) kelt végrehajtási leiratát eredeti (szkennelt) formában mutatja be, végül pedig az 1958-as újrain-dítási kísérlet kudarcáról is említést tesz. A záró függelékben a jogász rektorok és dékánok listája ta-lálható meg, valamint a dékáni hivatal munkatársait is össze-gyűjtöttem (irodaigazgató, fogalmazó, kezelőnő, altiszt, pedel-lus, takarítónő, stb.). The methodological introduction is followed by a historical introduction which emphasizes that the training of lawyers in Debrecen has a past of several hundred years. It sets forth the periods (1742: teaching natural rights and Roman law at the Calvinist College, 1800: the first department of law, 1849: Szoboszlai’s law school, 1860: academy of law in Debrecen, 1893: independent dean’s office) and the circumstances of the establishment of the faculty (the role of Béla Sz. Kun). The first part of the thesis presents the history of the departments of the Faculty of Law in 14 separated chapters. (1. Roman law, 2. History of law, 3. Canonical law, 4. Constitutional law, 5. Politics, 6. Administration and financial law, 7. Hungarian and Austrian civil law, 8. Commercial and bill law, 9. Rules of court, 10. Economics, 11. Statistics, 12. Theory of law and international law, 13. Criminal law, 14. Institute for the law of the minorities). The four chapters in the second part of the thesis examine the characteristics of the society of law students, especially the statistical features (e.g. number, rate of women, religion, occupation of parents), the sources and the measures of the supporting of students (e.g. donations from the Ministry, the city, the university, or foundations), the associations of law students (e.g. W.B.E. which was a nationalist and militarist organization) and the disciplinary cases (e.g. political, study or vandalizing desks). The last part of the thesis presents the courses which the Faculty of Law was forced to read because there was no Faculty of Economics at the University of Debrecen (public accountancy course, social course, ‘workers’ course’ and ‘night seminar’). The ‘workers’ course’ is an absolute novelty in the thesis; neither in local nor in national respect such a course has not been described yet. The thesis ends with reasoning related to the ‘interruption’ of the Faculty of Law; it also includes in original (scanned) form the head of the ministerial department’s, dr. Miklós Szabolcsi’s executive decree on the 26th August 1949 and mentions the unsuccessful attempt to start it again in 1958 as well. In the final appendix you can find a list of the jurist rectors and deans and the colleagues of the dean’s office (head of the office, draftsman, beadle, secretary, cleaner, etc).Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának története 1914-1949(2009-03-10T12:16:47Z) Mudrák, József; Barta, János; Mudrák, József; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajzi doktori iskolaA debreceni Református Kollégium révén a debreceni felsőoktatás több évszázados múltra tekinthet vissza. Az 1906-ban megalapított Bölcsészeti Akadémiával pedig önálló – bölcsészeti jellegű – főiskola alakult a Kollégiumon belül. Már 1870-től kezdve megjelentek próbálkozások a főiskola (református felekezeti) egyetemmé való felfejlesztésére, de ezek nem vezettek eredményre. Végül is az 1912-es törvénnyel két állami egyetemi létesült Pozsonyban és Debrecenben, utóbbi a kollégiumi akadémiák beolvasztása után bizonyos református jelleget kapott, külön református hittudományi karral. Az egyetem megszervezésére 1914-ben már háborús körülmények között került sor, a tanári gárda javarészt a volt kollégiumi akadémia oktatóiból került ki a Bölcsészettudományi Karon is. A kar fejlesztése lassan haladt előbb a világháború, majd a forradalmak és a román megszállás miatt, a húszas évek elején alakult meg a francia, majd a rövid életű török tanszék. 1924-ben törvénnyel szabályozva lett a tanárképzés, létrehozva a bölcsészkar mellé szervezett Tanárképzőintézetet, majd a természettudományi oktatás alakult ki 1925-től szakelőadók (megbízott előadók) segítségével és 1929-től önálló intézetek (ásvány- és földtan, állattan, növénytan, matematika) formájában. A fizikát és a kémiát a megfelelő orvoskari intézetek vezetői adták elő. A gazdasági válság éveiben az ókortörténeti és ógörög tanszékek betöltetlenek maradtak a redukció miatt, de a természettudományi tanszékek megszüntetését sikerült elkerülni. A harmincas évek vége ismét a fejlődés időszaka: 1938-ban alakult meg az angol és az olasz nyelv és irodalom, a régészet és az elméleti fizika tanszéke, ezekhez járult még 1939-ben a területi változások hatására a rutén és szlovák nyelv és irodalom, majd a Kelet-Európa Története. 1940-ben viszont a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem visszaállításával Debrecennek is áldozatot kellett hoznia: a természettudományi tanszékek professzorai átkerültek Kolozsvárra és részben Szegedre, de szakelőadók bevonásával sikerült megtartani a természettudományi képzést. A német megszállás megnehezítette az oktatást, majd a front elérése Debrecenbe teljesen le is állította: a professzorok és a hallgatóság túlnyomó része el sem tudott jutni Debrecenbe vagy elmenekült a várható harci cselekmények elől. Mindössze két bölcsészkari professzor, két magántanár és néhány behívott gimnáziumi tanár és szakelőadó kezdte meg az oktatást újra 1944. dec. 11-én. A helyzet normalizálódása után folyamatosan érkeztek vissza a professzorok Debrecenbe, és helyreállott az egyetem rendje. A háború után érezhető volt azonban az új idők szele: a rutén tanszék gyorsan átalakult orosz tanszékké, a háborús tanév rektorát, Hankiss Jánost lemondatták, a reakciósnak tartott Divéky Adorján professzort egyszerűen elzavarták. Az addig mellőzött baloldali értelmiség soraiból Juhász Géza professzor, többen magántanárok lettek. A negyvenes évek második felében folyamatosan nőtt a hallgatói létszám és szervezeteik egyre nagyobb beleszólást kaptak az egyetem ügyeibe. Nagy szerepük volt az átalakulásban a népi kollégiumok terjedésének. 1949 folyamán valósult meg a reform jegyében a felsőoktatás átalakítása: megszűnt Tanárképzőintézet és a helyét a kari Tanulmányi Osztály vette át. Megalakult a Természettudományi Kar, de még abban az évben szüneteltetésre ítélték a jogi kart, majd levált és visszatért az egyházhoz a teológiai kar. Eltávolítottak a Karról olyan kitűnő professzorokat, mind Karácsony Sándor vagy Kondor Imre. Megszűntek olyan régi intézmények, mint pl. a Láng Nándor Múzeum vagy a Magyar Népnyelvkutató Intézet. Az idegennyelvi tanszékek közül az ógörög és latin már 1949 szeptemberében megszűnt, a többi összeolvadt egy közös intézetbe. Az év vége felé azonban a nyugati nyelvek tanítását is megszüntették és a feleslegessé váló modern nyelvi tanszékek is szüneteltetve lettek egészen az 1957-es újjászervezésig.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Die Peregrination ungarländischer Studenten an der Universität Leiden(2009-03-10T11:35:04Z) Bozzay, Réka Kornélia; Barta, János; Bozzay, Réka Kornélia; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskolaVizsgálatunk középpontjában a Leideni Egyetem magyarországi diákjainak peregrinációja áll. A dolgozat három nagyobb fázisban, követi nyomon 1595 és 1796 között a diákok útját a hazai kollégiumokból egészen a Leideni Egyetemig. A peregrináció, vagyis a diákok külföldi egyetemlátogatása, nem a kora-újkor sajátossága. A nyugat-európai egyetemalapításoktól kezdve ismertek adatok, hogy magyar diákok például Bologna, Párizs egyetemein tanultak, majd a XIV. századtól kezdve igen nagy számban keresték fel Közép-Európa egyetemeit, Krakkót, Bécset, Prágát. A külföldi iskolalátogatást szükségessé tette, hogy Magyarországon a nagyszombati egyetem létrejöttéig nem létezett szilárd anyagi és tudományos alappal rendelkező egyetem, bár a középkorból három egyetemalapítási kísérletről is tudunk, ezek az egyetemek azonban a kellő - elsősorban politikai – támogatás hiányában, nem voltak hosszú életűek. A kora-újkorban, mikor egész Európában új egyetemek születtek, Magyarországon a mohácsi csatát követő radikális politikai változások következtében nem került sor egyetemalapításra egyrészt az ország két- majd három részre szakadása, másrészt a reformáció következtében a magyar etnikumú csoportokon belüli vallási szakadás miatt. Mindezek ellenére a reformáció és a katolikus megújulás segítette újfajta képző intézmények létrejöttét. A 16. században egy új iskolatípus jött létre, mely a középfokú és a felsőfokú (egyetemi) oktatás közötti átmeneti formát jelentette: a reformátusok kollégiumnak, az evangélikusok líceumnak, a katolikusok akadémiának nevezték. Ezek az iskolák humanista szellemű általános képzést biztosítottak diákjaiknak, illetve filozófiai, teológiai, néhány esetben jogi és természettudományos oktatást is nyújtottak, ezáltal elégítették ki az iskolázott szakemberek iránti megnövekedett igényt, illetve készítették elő a diákokat a külföldi egyetemi tanulmányokra. Ilyen iskolái voltak a reformátusoknak Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Nagyváradon, Gyulafehérváron, az evangélikusoknak Pozsonyban, Sopronban, Lőcsén, Nagyszebenben, a katolikusoknak Kolozsváron. Sem a reformátusoknak, sem az evangélikusoknak nem sikerült azonban a kollégiumaikat illetve líceumaikat egyetemi rangra emelni. Egyedül a katolikusok tudtak Nagyszombatban katolikus egyetemet alapítani, ahol A kora-újkori protestáns peregrináció – főleg újonnan – alapított protestáns egyetemek felé irányult. A 16. században a protestáns diákok Lipcse, Jéna, Halle, Heidelberg és Wittenberg egyetemeit keresték fel. A protestáns peregrináció útvonalát azonban a 16. század végén, 17. század első felében nem várt események változtatták meg. A szász választófejedelem kitiltotta ugyanis Wittenbergből azokat a diákokat, akik megtagadták a Formula Concordiae aláírását, így az egyetem a református diákok előtt bezárta kapuit. A harmincéves háborúban a kálvinista Heidelberg is elesett, így a protestáns, elsősorban református diákok tovább mentek nyugat felé, Németalföld északi, protestáns részére, hogy teológiát, majd orvostudományt, jogot, filozófiát, illetve természettudományokat tanulhassanak. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy számos katolikus diák is megfordult a 18. század második feléig a protestáns egyetemeken, nagyrészt éppen Leidenben. Németalföld északi részén 1575. február 8-án nyitotta meg kapuit az első egyetem Leidenben. Tíz évvel később jött létre egyetem Franekerben, majd 1614-ben Groningenben. 1629-ben Deventerben, 1632-ben pedig Amszterdamban alapítottak akadémiát. 1636-ban Utrechtben, majd 1648-ban Harderwijkben került sor egyetem létrehozására. A vizsgált korszakban Franekerben tanult a legtöbb magyarországi diák, az összes ismert egyetemi regisztráció 40%-ára ott került sor. A 17. században Leident, a 18. században Utrechtet kereste fel a legtöbb diák Magyarországról. Az egyetemek abszolút sorrendjében Utrecht állt Franeker után a második helyen, Leiden a harmadik, majd Groningen következett, ahol a beiratkozások a leideni regisztrációknak mindössze a felét érték el. A két másik intézet Harderwijkben és Deventerben nemcsak a magyar peregrinációban, de a németalföldi oktatásban is jelentéktelen szerepet játszott. Az amszterdami beiratkozásokról keveset tudunk, az ottani diákok neveit főleg az album amicorumokból ismerjük. A németalföldi egyetemek és akadémiák az egész kora-újkori magyar peregrinációban jelentős szerepet töltöttek be: 1526 és 1789 között ott tanult az össze magyar peregrinus 12, 3%-a, ha azonban a dolgozatban vizsgált korszakot nézzük, akkor ez az arány 26%-ra emelkedik. Ez igen jelentős szám, ami a kutatók érdeklődésére tarthat számot.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Egy mezőváros céhes ipara a városi jegyzőkönyvek tükrében(2011-10-27T10:01:11Z) Spóner, Péter; Barta, János; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Doktori értekezésünkben arra tettünk kísérletet, hogy az eddig ilyen aspektusból kevéssé kutatott városi jegyzőkönyvek vizsgálatán keresztül, a miskolci céhtörténetnek egy olyan területét tárjuk fel, melyre mind ez idáig még alapkutatások szintjén sem került sor. A témaválasztást indokolta, hogy napjainkig a magyar céhtörténeti munkák is kevés figyelmet szenteltek a város és a céhek kapcsolatának. Munkánkban természetesen nem tekinthettünk el a céhtörténet azon területeinek bemutatásától sem, melyekre vonatkozóan a jegyzőkönyvek nem, vagy alig szolgáltattak adatokat. Megítélésünk szerint ezek ismertetése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy összefüggéseiben lássuk a céhek és a város viszonyát. Ezt még a város ipartörténetének leginkább feltárt területein is fontosnak tartottuk, ezért például – a terjedelmi korlátok figyelembe vétele mellett – mindenképpen szükségesnek ítéltük meg a termelés és értékesítés bemutatását. A forrás gazdagsága ugyanakkor lehetőséget nyújtott arra, hogy Miskolc céhtörténetének számos, eddig még tisztázatlan kérdésére is választ kapjunk, mint például egyes céhek alapításának körülményeire, időpontjára. Különösen fontosnak ítéltük meg a zsidó céhre vonatkozó adatokat, mert egyrészt a céh irattára megsemmisült, így a kutatók csak Szendrei János munkáira hagyatkozhatnak, megítélésünk szerint azonban jelentőségét a társulatnak a magyarországi céhtörténetben elfoglalt különleges helyzete is indokolta. Éppen ezért a feltárt anyagot szinte teljes terjedelmében közreadtuk, vállalva annak kockázatát, hogy az iparfejlődés sajátosságait bemutató fejezetünk esetleg aránytalanná válik. A céhek és város kapcsolatának kutatása során elsődleges szempont volt a céhek érdekérvényesítő képességének vizsgálata. A kutatás tapasztalatait összegezve, azt állapíthattuk meg, hogy korszakunkban a céhek városi érdekérvényesítő képessége folyamatosan gyengült. Ennek részben az volt az oka, hogy a céhes iparosok a városi tanácsban kisebb arányban képviseltették magukat, mint azt a városi társadalomban betöltött helyzetük, arányuk indokolta volna. Ugyanakkor a városi jegyzőkönyvek vizsgálata arra is rámutatott, hogy a tanácsban helyet foglaló céhes iparosok gyakran inkább saját, mintsem a céhek érdekeit képviselték. A céhek gazdasági érdeke sokszor ellentétes volt a város, illetve a koronauradalom érdekével, így nem is remélhettek hatékony támogatást bizonyos kérdésekben, mint a kontárokkal szembeni fellépés esetében. Ez azonban nem miskolci sajátosság volt, mint ahogy az sem, hogy korszakunkban a céhek elvesztették igazságszolgáltatási jogukat. A központi iparpolitika törekvései, egybe esvén a város érdekeivel, a jogszolgáltatást a mezőváros hatáskörébe utalta. A céhbiztosi tisztség létrehozásával a céhek élete szigorú városi ellenőrzés és felügyelet alá került, és ez még akkor is igaz, ha tisztség betöltésénél a tanács messzemenően figyelembe vette a céhek kívánságait. A céhek leginkább más városok iparosaival, céheivel vívott küzdelmükben számíthattak a város támogatására. E területen volt a legerősebb az érdekérvényesítő képességük, ami annak tükrében nem meglepő, hogy e kérdésben azonosak voltak a céhek és a város, illetve a koronauradalom érdekei, hiszen utóbbiak számára is kiemelt jelentőségű volt, hogy a város polgárai megőrizzék adófizető képességüket. Értekezésünkben egy-egy fejezetet szenteltünk két olyan területnek, melyek nem kapcsolódtak szorosan az érdekérvényesítés témaköréhez. Megítélésünk szerint azonban mind az iparosok városgazdálkodásban, mind a céhek tűzvédelemben betöltött szerepének vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes spektrumában feltárhassuk a céhek és a mezőváros viszonyát. Utóbbi jelentőségét azért is tartottuk különösen fontosnak, mert a tűz nemcsak Miskolcra, hanem a korabeli magyar településekre is a legnagyobb veszélyt jelentette, ugyanakkor a tűzvédelemben való részvétel a céheknek sajátos funkciót kölcsönzött a mezőváros igazgatásában, rendjének megőrzésében. Nem utolsó sorban az is indokolta a kiemelt figyelmet, hogy korszakunkban – a katonaság mellett – a céhek tagsága jelentette az egyetlen szervezett társadalmi réteget, amely hatékonyan léphetett fel a gyakori tűzvészekkel szemben. In my PhD thesis I have tried -through less observed town records –to discover such a field of history of Miskolc City’s guilds which did not take place for the time being yet. The fact that current essays about the connection in between cities and guilds are often paying less attention to this topic is the main reason of choosing this subject. In my work by all means I could not really leave out presenting those aspects which are not mentioned in town reports and/or difficult to find any data on. From my perspective it is essential to review the above in connection to have the overview of the relation of the towns and guilds. I also have found it remarkable from the aspect of the town’s most discovered industrial history, that is the reason why- considering the limits of lengths of this thesis - to present the production and also sales. At the same time the richness of the sources gave me the possibility to answer most of Miskolc’s history’s unclear questions, such as the circumstances and date of certain guilds foundations. Hereby I would like to emphasize the importance of the files referring to the Jewish guilds, because on one hand the pertinent files have been perished and therefore all prospectors can only rely on the work of Mr. János Szendrei. This is the main reason why I released the whole essay in full lengths taking the risk of disproportion of the chapter describing the development of the industry. During observing the relation of the town and the guilds it was essential to examine the lobby ability of the guilds. Summarizing the experiences of the survey we can clearly state that recently the above mentioned ability of lobby of the guilds is continuously weakening. The reason of it is partly the fact that craftsmen from the guilds are represented themselves in minority in town’s counsel, not truly reflecting their role in the town’s society At the same time it is clearly visible from the town reports that craftsmen participating the counsel often represented their own interests rather then the representing the interests of the guilds. The economic interest of the guilds are often was in opposition to the interests of the town, and so to the interest of the manor. This has resulted in the fact that they could not indeed hope effective support in certain matters, such as assertion against the Bunglers. Nevertheless this was not typical of Miskolc, such as losing the right for jurisdiction. The intentions of central industrial policy, coincidentally to interests of the town referred the jurisdiction to the competence of he rural cores. Establishing the title of the Guild Commissioner the guilds’ life has come under the town’s strict control and supervision – this applied as well to the case when the Counsel has taken into account the requests of the guilds when holding the position. Mostly guilds could count on the town’s support in contests with other town’s guilds. On this field was their capability of lobby the strongest, which is not surprising - because in these fields were the guilds, the town’s and the manor’s interests similar. From the manor’s point of view it was essential to maintain the citizen’s tax solvency. In my essay I behoved a couple chapters to two special fields which have no strong connection to the main topic. In my opinion however in discovering the relation of the town and guilds it is essential to examine the craftsmen administration and the guilds fire service. I considered the significance of the ulterior to be important, because the fire meant to be the biggest danger to towns other then Miskolc, and also taking part in town’s fire service brought special position to the guilds in administration, and security of the town. Above all these the reason of higher importance is that apart from the army - guilds were the only organised societies being able to play effective role in the frequent combustions. Until present - in the past decades many fields of guild’s and town’s life were discovered, such as agriculture and sales, also the role of the guilds in the economy of the region, and as I referred to it earlier, there are several researches concerning the history of many local guild. I hope that my work offered a closer view of the relation in between the guilds and town, and at the same time highlighted the fact that many fields would require further researches, among which I found 3 specially important. These are the followings. Relation of the county and the guilds, the manor and the guilds. Finally analysing the contemporary notes on towns, to have overview on craftsmen’ financial, religious and ethnical distribution. From my perspective these aspects can stand as individual topics of other PhD essays.