Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2310

Bölcsészettudományi Kar

Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bárány Attila)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D50

tudományágak:
- Történelemtudományok
- Néprajz és kulturális antropológiai tudományok

Doktori programok:

Történelem
(programvezető: Dr. Papp Klára)
Néprajz
(programvezető: Dr. Bartha Elek)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 162)

Szabadon hozzáférhető
Szentes össznépessége és a népesség kontinuitása a XVIII-XIX. században
(2007-09-25T09:13:48Z) Aranyiné Patai, Magdolna; Rácz, István; Patai, Magdolna; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --
A dolgozat Szentes társadalmának alakulását mutatja be 1715-1840 között.
Korlátozottan hozzáférhető
A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek magyar rendtartománya
(2008-11-17T08:28:10Z) ifj. Rabár, Ferenc; Barta, Róbert; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
A keresztes nővérek magyarországi történetének felvázolása a letelepedésüktől működési engedélyük megvonásáig (1865–1950). Tevékenységük ismertetése egészségügyi, oktatási-nevelési és szociális területen. A kongregáció belső viszonyainak feltárása (felépítése, szervezete, irányítása, anyagi viszonyai, lelki élete).
Korlátozottan hozzáférhető
”The True Cause of Freedom”
(2008-11-25T08:25:05Z) Vida, István Kornél; Lévai, Csaba; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
A Kossuth-emigráció elhelyezése az ún. Régi Bevándorlás (Old Immigration) kontextusában, különös tekintettel az 1848-49-es európai forradalmi hullámot követő kivándorlásra. A magyarok elhelyezése a XIX. századi amerikai társadalom palettáján. A magyar katonák szerepe az amerikai polgárháborúban.
Korlátozottan hozzáférhető
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásai
(2008-11-25T08:45:00Z) Váradi, Natália; Szőke, Domonkos; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
A disszertáció a kárpátaljai levéltári források (párt- és állami dokumentumok), levelezések és a korabeli sajtó alapján mutatja a hivatalos értékelését az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, valamint az azt követő megtorlásoknak.
Korlátozottan hozzáférhető
A mezővárosi önkormányzat funkciói és társadalmi háttere a középkori Hegyalján
(2008-11-25T09:03:54Z) Gulyás, László Szabolcs; Solymosi, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
A mezővárosok a magyar városfejlődés speciális elemét jelentik. Jogi szempontból ugyan nem érték el az „igazi” városok szintjét, de funkcionális szerepüket tekintve számos városi feladatkört is betöltöttek Magyarország városmentes területein. Lakóik a jog szerint a jobbágyokkal megegyező szinten voltak, de számos közösségi kiváltságot élveztek, mint például az adó- és vámmentesség, az aránylag széleskörű önkormányzat és bizonyos keretek között a bíráskodás. Az értekezés a középkori Hegyalja mezővárosainak jog- és társadalomtörténetével foglalkozik. A terület a magyar középkori városfejlődés egy igen speciális területe. Az itt található települések ugyanis monokultúrás, szőlőtermelő mezővárosok voltak, polgáraik intenzív szőlőműveléssel és borkereskedelemmel keresték a kenyerüket. Ez a tény intenzív ingatlanforgalommal és a helyi oklevéladás fellendülésével járt együtt. A mezővárosi társadalom és önkormányzat jellegzetességeinek legjobb forrásai éppen ezek a saját kiadványok voltak. A dolgozat célja az önkormányzatnak és társadalmi-jogi hátterének a vizsgálata. A vizsgálat az érintett települések történetével kapcsolatos, lehető legteljesebb okleveles anyag részletes elemzésén alapul. A mezővárosi kiadványok mellett főként a helyi okleveleket használtuk fel ehhez. A dolgozat új eredményei a társadalom, az önkormányzat jogi háttere, az oklevéladás, a szokásjog használata és a mezővárosi ipartörténet terén ragadhatók meg. Leginkább a helyi vezetőréteg társadalmi helyzetével kapcsolatosan nyerhetünk új információkat. Ez a vezetőréteg részben 14. századi nemesi eredettel bírt, részben pedig a 15. században emelkedett fel a szőlőnek köszönhetően. A vezetőréteg szereplésének legfontosabb színtere a tanács volt. A tanácstagság számos előnnyel járt, ezért a polgárok arra törekedtek, hogy bekerüljenek a tanácstagok közé. A magisztrátus azonban csak a leggazdagabb polgárok számára nyílt meg. Adatainkból az is jól kivehető, hogy a tanácstagság, a társadalmi és családi kapcsolatok, a szőlőbirtoklás, a borkereskedelem és néha a kézművesség is szoros kapcsolatban álltak egymással. Azt láthatjuk hogy egy kézműves nevet viselő személynek nagyobb esélye volt bejutni a tanácsba, mint egy nem ilyen nevet viselő polgárnak. Ez azt is megmutatja, hogy a kézműves nevek a 15. század folyamán valószínűleg még elfogadhatók voltak, mint a kézműves tevékenység bizonyítékai. Az értekezés további új eredményei főként a tanács színes és változatos funkcióinak bemutatásában és a helyi szokásjog alkalmazásának formáiban ragadhatók meg. Nyilvánvaló, hogy a hegyaljai – szőlővel összefüggő – speciális szokásjog számos pontban markánsan eltért az országos jogi elvektől, nem csak a koraújkorban, de már a középkor végén is.
Korlátozottan hozzáférhető
Karrierek, konfliktusok, mindennapok
(2008-11-25T10:05:28Z) Pozsonyi, Zoltán; Miru, György; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
In the 200 year-old Jazygian-Cuman historiography the genealogy is a bit neglected genre. There is only a dozen scholarly studies which demonstrate the history of several generations regarding the 18–19th centuries. There are two characteristics of these studies. On the one hand the authors could not rest on the family archives, on the other hand the families put in centre were non-nobles. We examined a noble family from Túrkeve, whose remains consist of more than 100 documents got into public archives a decade ago. The fortunately survived private letters, debentures, testaments, sales contracts and letters of appointment reveal valuable informations on the interior life of the family. The Felsővályi Vincze family’s relations to leaders of the Great-Cuman settlement and the non-noble majority could be discovered from the ample source-base of the Great-Cuman market-town. We rested on the sources of comitats Heves and Outer-Szolnok to reveal the family roots, of comitats Bihar and Győr for two family members’ geographical mobilization and of archives of the Protestant College of Debrecen to map the institutional education. The facts and relations appeared in documents are completed, varied or sometimes put them in a new light by the remaining objects and information kept by family memory. The thesis deals with the 120 years of the life of four generations of Vinczes from Túrkeve, but the outlined introduction of the 18th century beginnings and of the fifth generation reaches almost two centuries. The thesis was written in chronological order, the analysis of the women’s and men’s careers is interrupted only by the examination of the family’s most important property case. The 60 year-long property case among male and female lines of the family over the lands was broken out by a first generation norm-breaking woman’s testament. We regarded the examination of this testament as important because it was frequently alluded at the proceedings, and later it was used as a model in the female line. The several hundred pages of the property case – completed with the family documents and the administrative papers of the Great-Cuman market-town – cast light on the family’s women’s ambitions and possibilities and beyond that on their daily routine too. Though the contention changed the structure and the existential conditions of the family it could not be held responsible for the men’s retreat from the public life in the beginning of the 19th century. The disappearance of the ’stronger sex’ from the public life of Túrkeve and the Great-Cuman district related to the appearence of the immoderate noble self-consciousness. Neither of the local nor the higher leading class were not pleased at that some members of the third generation – alluding to their noble origin – failed and then refused to pay taxes. Among them was a person who gave up his noble attitude and later became the chief constable of Túrkeve market-town by climbing the rungs of the administrative ladder. All of these proved that the system of norms were not entirely inflexible, the former norm-breakers could become the supervisors of the normative structure. The Felsővályi Vinczes formed an administrative community with the local leading class for generations. Nothing appeared from this in the sphere of their private life, as it becomes evident from the registers of marriages that the family mainly did not establish ties of blood with noble or non-noble ’redemptus’ from Túrkeve or the Jazygian-Cuman District, but with nobles from close or faraway comitats from the beginning of the 18th century until the middle of the 19th century. In the peasants’ environment the Vinczes’ noble scale of values was clearly expressed by the sabotage of tax-paying and their marriage-links as well as the objects of the their furnishing. The greatest social-historical result of this thesis is the demonstration of how the relations changed between a noble family and the non-noble social majority.
Korlátozottan hozzáférhető
A Horea-felkelés és magyarországi forrásai
(2008-12-01T07:46:29Z) Gorun-Kovács, Blanka Sidonia; Papp, Klára; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--
My paper presents the Hungarian documents of the peasants’ riot, led by Horea in Transylvania (1784).These documents were kept in the archive of the “Consilium Locumtenentiale” from Buda and they remained unknown to historic research until now. The importance of this relatively significant amount of documents ( over 4000 pages) consists in the fact that these regard not only the history of Transylvania but also the history of Hungary. In 2006 these documents were published with the support of The Hungarian Historical Research Institute from the University of Debrecen , in a special volume. Before analyzing these documents, I thought it would be useful to present the results of the Hungarian and of the Romanian research, regarding the riot led by Horea. By doing this I succeeded to avoid a series of misinterpretations during the research and I succeeded in providing a more accurate interpretation of the riot. For this reason, in the first part of the paper , I present the general image of the riot, thus excluding the excessive interpretations which were generated by the political views of some authors. I tried to present the point of view of the Romanian historians, point of view which belonged to two fundamental directions: a moderate one, and here we must mention Nicolae Iorga and David Prodan, and an excessively nationalistic one, found in Stefan Pascu’s work. Among the Hungarian historians we must mention Berlasz Jeno, as being one of the most accurate analyzers of the historical event, and Szucs Jeno, who made a parallel interpretation of the two methods of scientific research used by the two historical currents. It is obvious that Horea’s riot had not only economical reasons, although the historians from both countries insist on this. It is certain that the outbreak of the riot is due to the misunderstandings regarding the reorganization of the border regiments from Transylvania, fact that agitated both the peasants and the noblemen. Because of the subscriptions that were meant to precede the recruitment, were stopped by the emperor himself, the peasants thought that the emperor was forced to yield in to the pressures made by the noblemen. These subscriptions for the future border regiments were supposed to take place at the same time with another subscription which started at November 1st 1784 and agitated the peasants even more. The riot started at October 31st 1784 in Zarand, from where it quickly spread to Hunedoara, Alba, Cluj, and Sibiu counties, and even to Arad county which was situated on Hungarian territory. A crucial event of the riot was the issuing of an “ultimatum” at November 12th 1784 which imposed some conditions on the noblemen. Apparently this ultimatum should belong to the peasants, but in the debate over this subject, the historians are divided between considering this ultimatum the program of the riot ( David Prodan) or a nobiliary petition (H. Balazs Eva). The biggest exaggeration belongs to Stefan Pascu, who considered the document as being a political program which colud be, thus, prior even to the political programme of the French revolution. It is certain that the points belonging to the 12th November 1784 ultimatum were found in a proposition sent to Maria Theresa by the Austrian State Council, in 1762 with the intention to modernize the whole society from the eastern provinces of the empire. After December 7th 1784, following the battle of Mihaileni, the riot starts to fall apart. Shortly at December 24th 1784 the riot was considered to be ended, even by the authorities .Its leaders were captured in the last days of the year and then, they were executed. The documents that I brought up with this occasion, bring important facts to the chronology of the riot, more exactly to the end of it..The main part in the peacemaking process, was not played by the authorities from Transylvania, but by the royal commissary Anton Jankovics, who took all the important decisions regarding the peacemaking process, both in Transylvania and in Hungary. Even if in Hungary, the riot was present only in Arad county, measures were taken to prevent its spreading on almost the entire teritory of Hungary, especially in the 11 eastern counties which were close to the border with Transylvania. These measures implied the permanent day and night surveillance of the peasants, the limitation and later the interdiction of the gunpowder commerce, the confiscation of the weapons belonging to the peasants. All the Hungarian counties were forced to report weekly about anything that could cause the outburst of other riots.These measures have strongly affected the social and economical life in Hungary, especially the commerce. The documents show that Horea’s riot brought about a significant amount of fear both in Transylvania and in Hungary.On the other hand these documents allow us to take a look into the hidden part of the riot, its secret part, especially into those parts which deal with the participation of the orthodox priests at the violent events, and the activity of Mihai Popescu, a lieutenant in the Russian army, suspected to be one of the instigators of the riot. From these document we learn that the central authorities from Hungary regarded the riot not only as a problem of Transylvania, but also a Hungarian problem. This fact is shown by the big number of documents and also by the special interest that the authorities showed to any details which could suggest an imminent danger. Despite the contradictions between the emperor and the noblemen, these powers coopertated to make peace and to eliminate the danger which the riot represented.
Korlátozottan hozzáférhető
The Evolucion of the Middle Class before and during the Victorian Era
(2009-03-09T07:44:35Z) Csinády, Judit; Timár, Lajos; Csinády, Judit; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--történelem és néprajz doktori iskola
This dissertation aimed at tracing down the most important stages and components of the 'March of the Mind' phenomenon and at pouring light on the nature of the changes that were going on within the ranks of English professionals in the last third of the nineteenth century. In my work I attempted to show and explain the social, economic and cultural forces that operated in the given period and helped transform the early Victorian professional status – which mostly meant middle class intellectual work. Professional people aimed at providing certain services based on a presumed mastery of a body of esoteric knowledge, but lacked any kind of formal institutional structure, therefore it was essential to carry out reforms that moulded the practitioners of the professions into a recognizable occupationally selected subclass within the society, which enjoyed more unity than ever before, increasingly moved in the direction of professionalism and could boast of specialized, expert knowledge and state recognition by the end of the era.
Korlátozottan hozzáférhető
Karrierek, konfliktusok, hétköznapok
(2009-03-09T09:25:49Z) Pozsonyi, Zoltán; Miru, György; Pozsonyi, Zoltán; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelmi és Néprajzi Iskola
In the 200 year-old Jazygian-Cuman historiography the genealogy is a bit neglected genre. There is only a dozen scholarly studies which demonstrate the history of several generations regarding the 18–19th centuries. There are two characteristics of these studies. On the one hand the authors could not rest on the family archives, on the other hand the families put in centre were non-nobles. We examined a noble family from Túrkeve, whose remains consist of more than 100 documents got into public archives a decade ago. The fortunately survived private letters, debentures, testaments, sales contracts and letters of appointment reveal valuable informations on the interior life of the family. The Felsővályi Vincze family’s relations to leaders of the Great-Cuman settlement and the non-noble majority could be discovered from the ample source-base of the Great-Cuman market-town. We rested on the sources of comitats Heves and Outer-Szolnok to reveal the family roots, of comitats Bihar and Győr for two family members’ geographical mobilization and of archives of the Protestant College of Debrecen to map the institutional education. The facts and relations appeared in documents are completed, varied or sometimes put them in a new light by the remaining objects and information kept by family memory. The thesis deals with the 120 years of the life of four generations of Vinczes from Túrkeve, but the outlined introduction of the 18th century beginnings and of the fifth generation reaches almost two centuries. The thesis was written in chronological order, the analysis of the women’s and men’s careers is interrupted only by the examination of the family’s most important property case. The 60 year-long property case among male and female lines of the family over the lands was broken out by a first generation norm-breaking woman’s testament. We regarded the examination of this testament as important because it was frequently alluded at the proceedings, and later it was used as a model in the female line. The several hundred pages of the property case – completed with the family documents and the administrative papers of the Great-Cuman market-town – cast light on the family’s women’s ambitions and possibilities and beyond that on their daily routine too. Though the contention changed the structure and the existential conditions of the family it could not be held responsible for the men’s retreat from the public life in the beginning of the 19th century. The disappearance of the ’stronger sex’ from the public life of Túrkeve and the Great-Cuman district related to the appearence of the immoderate noble self-consciousness. Neither of the local nor the higher leading class were not pleased at that some members of the third generation – alluding to their noble origin – failed and then refused to pay taxes. Among them was a person who gave up his noble attitude and later became the chief constable of Túrkeve market-town by climbing the rungs of the administrative ladder. All of these proved that the system of norms were not entirely inflexible, the former norm-breakers could become the supervisors of the normative structure. The Felsővályi Vinczes formed an administrative community with the local leading class for generations. Nothing appeared from this in the sphere of their private life, as it becomes evident from the registers of marriages that the family mainly did not establish ties of blood with noble or non-noble ’redemptus’ from Túrkeve or the Jazygian-Cuman District, but with nobles from close or faraway comitats from the beginning of the 18th century until the middle of the 19th century. In the peasants’ environment the Vinczes’ noble scale of values was clearly expressed by the sabotage of tax-paying and their marriage-links as well as the objects of the their furnishing. The greatest social-historical result of this thesis is the demonstration of how the relations changed between a noble family and the non-noble social majority.
Korlátozottan hozzáférhető
Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon
(2009-03-09T10:10:14Z) R. Nagy, József; Ujváry, Zoltán; R. Nagy, József; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Terveim szerint igyekeztem egy kulturálisan lehatárolt területen belül- Észak-Magyarországon- vizsgálni az úgynevezett kolóniákban, gyarmatokban letelepedett munkások életmődját, mind a mára feloldódó hagyományában, mind változásában. Fontosnak tartom kiemelni, hogy vizsgálatom kizárólag kistelepülési, kolonizált munkásságra vonatkozik. Elsősorban azért, mert a csoportos munkáslakhelyek fokozottan és hatványozottan magukon viselik az általános munkáséletmód jellemzőit, másrészt mert azokban még mindig fellelhetők azok az egyéni és kollektív hagyományok, amelyek a szórványban vagy a fővárosban élő munkásságnál már véglegesen eltüntek.
Korlátozottan hozzáférhető
A székely akció története, 1902-1914
(2009-03-09T10:21:51Z) Balaton, Petra; Takács, Péter; Balaton, Petra; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelmi és Néprajzi Iskola
Az 1867. évi kiegyezést követően a polgárosuló Magyarország addig soha nem látott gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Az általános fellendülés azonban nem jellemezte az ország egész területét és lakosságát. Különösen a – mostoha természeti és archaikusabb társadalmi viszonyokkal jellemezhető – perifériák fokozatos lemaradása volt tapasztalható, amely pár évtized alatt olyan mértékűvé vált, hogy a problémák kezelése az állam elkerülhetetlen beavatkozását igényelte. Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény a nagyarányú székely kivándorlás és romániai munkavállalás miatt. A székelykérdés a századforduló állandósult szociális problémájává vált a hanyatló székely gazdasági állapotok, különösen a termelési-értékesítési stagnálás és a hagyományos életmód válsága következtében. A régió átfogó, egységes állami fejlesztési programját az 1870-es évektől egyesületek, az 1890-es évektől emlékiratok – köztük az országgyűlési képviselők 1897. évi első átfogó jellegű javaslatgyűjteménye –, a századfordulótól pedig a megalakuló, mintegy félszáz székely társaság sürgette országszerte. A társadalmi mozgalom gyűjtőtáborát 1904-től a magyar kormányok nemzetiségi politikájával elégedetlen, főleg nemzeti érzelmű, középosztálybeli értelmiségieket tömörítő, marosvásárhelyi székhelyű Székely Társaságok Szövetsége jelentette. A társadalmi önszerveződés és mozgalom – mellőzöttsége ellenére – a világháborúig jelen volt a közéletben; a szinte minden évben megszervezett székely kongresszusok és közgyűlések Székelyföld gazdasági és kulturális helyzetét tárgyalták meg. Legnagyobb jelentőséget az 1902. évi tusnádi első Székely Kongresszus kapott, amelynek javaslatai a térség átfogó fejlesztésének gyűjteményét jelentette, dokumentálva, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést, állami és társadalmi összefogást igényel. A székelykérdést támogató politikusok körében az 1896-1910 közötti időszakban körvonalazódik az ún. székely lobbi, a kérdést politikai állástól függetlenül támogatók érdekképviseleti csoportja. A székelyföldi országgyűlési képviselők – 1904 után látványosan csökkenő erejű – szervezett társadalmi összefogása mellett parlamenten belüli fellépésére, mozgalmára – eltekintve a kevés interpellációtól és hozzászólástól – nem került sor. A kormányzati székely akció keretében a Kereskedelemügyi Minisztérium az 1880-as évektől alkalomszerűen, 1901-től szélesebb iparfejlesztési rendszer keretében támogatta a székely háziipart, kisipart, gyáripart és iparosoktatást. Az 1905. évi programtervezet – az 1913-ban kinevezett iparfejlesztési biztos tevékenységével – csak töredékesen valósult meg az első világháborúig. Az Igazságügyi Minisztérium 1906-ban székelyföldi szakosztályt állított fel, amely 1908-ra a birtokrendezésre és telekkönyvezés helyesbítésére szükséges intézkedéseket előkészítette.
Korlátozottan hozzáférhető
Beksics Gusztáv pályája és politikai gondolkodása
(2009-03-09T10:57:39Z) Müller, Rolf; Veliky, János; Müller, Rolf; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Beksics 1846. március 9-én született a Somogy megyei Gamáson, délszláv eredetű családban, ősei csak a század vége óta vallották magukat magyarnak. Az asszimiláns múlt és a vegyes lakosságú faluban töltött gyermekévek minden bizonnyal közrejátszottak személyiségfejlődésében, meghúzódhattak későbbi, magyarosítással kapcsolatos elképzelései hátországában. Az anyai ágon lévő papi rokonság, illetve a művelt tanító apa egy vidéki kistelepülés korabeli viszonyaihoz mérten nem lebecsülendő szellemi környezetet teremtett számára. Az egyházi és világi értelmiség közvetlen hatása szellemi fejlődésének fontos tényezőjévé vált, s szerepet játszott abban, hogy az elemi iskola befejeztével tovább tanulhasson. Gimnáziumi tanulmányai során alapos természettudományos oktatásban részesült (kaposvári algimnázium), majd a biztos egyházi életpálya kezdett kirajzolódni előtte (kecskeméti piarista, illetve a pécsi ciszterci rend gimnáziuma). Pécsen korán megmutatkozott tehetsége a verselésben, s ez – habár a későbbiekben az önkifejezés publicisztikai útján vált mesterré – nagyban hozzájárult egyéni stílusának kialakulásához, írásainak csak rá jellemző hangulatához. Széleskörű nyelvtudása ugyancsak nagy segítséget jelentett pályáján, tájékozottságának alapját képezte. 1866-ban megvált a papi pályától, joghallgató lett. 1868-ban tanulmányait a pesti egyetemen folytatta. A 22 éves vidéki fiú a fiatal nemzedék és a frissen bevándoroltak nagyvárosába érkezett, egy izgalmas és magyarosodó nagyvárosba. A kiegyezés lázában felpezsdülő közéletben formálódott Beksics személyisége, tájékozódása, aki a tanulás mellett igyekezett megélhetését írói hajlamainak hódolva biztosítani. Így került 1869-ben a Deák-párti Pesti Naplón keresztül az újságírás közelébe, ahol a szerkesztőségi munka során politikai állásfoglalásokkal és eszmei irányokkal találkozott, Kemény Zsigmond segédjeként a század történeti, közjogi kérdéseivel, és a korszak modernizációs programjaival ismerkedett. Igaz, az első nagy reformnemzedék több tagjánál (Széchenyi, Kossuth, Deák, Dessewffy) talált olyan gondolatokat, olyan mintákat, amelyeket saját korában alkalmazhatónak vélt, de a legélőbb szellemi hagyományt számára a centralista elképzelések nyújtották; ezek nyílt vállalásával, illetve Deák iránymutatásának elfogadásával kialakította saját elvi alapjait. Ugyancsak elvitathatatlan gondolkodásának alakulásában a korban hozzá közelebb álló, mondhatni vele egykorú generáció szerepe. E tekintetben ki kell emelnünk egy szűk körű, de politikai és kulturális kihatása miatt jellegmeghatározó csoportot, a többek között Pulszky Ágost, Arany László, Keleti Károly, Asbóth János, Toldy István nevével fémjelzett fiatal értelmiségiek körét. Ők voltak, akik megfogalmazták 1848 örökségét, illetve annak korszerűsítési vágyát. Elképzeléseiket a haladásról a korszak nagy szellemi áramlatai alakították: a romantika és a pozitivizmus szembenállása, egymásba tolulása, párhuzamos hatása sajátos ideológiai környezetet teremtett. Többségük az 1869-ben induló Reform című lap munkatársaként próbálta a polgári haladás ügyét előmozdítani, a Rákosi Jenő által toborzott szerkesztőségben (sokuk a „modern és liberális” Kávéforrás-társaságból érkezett) szerepet vállalt Beksics is. A Pesti Napló és a Reform gárdája által varázsolt kivételes szellemi pezsgés légkörében tette meg első lépéseit, életre szóló kapcsolatokat alakított ki, értelmiségi magatartásformákkal szembesült
Korlátozottan hozzáférhető
Fajvédelemtől a nemzeti demokráciáig
(2009-03-09T13:58:25Z) Kiss, József; Püski, Levente; Kiss, József; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Bajcsy-Zsilinszky Endre a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó politikai egyénisége, akinek pályafutása összekapcsolódott a Horthy-korszak történetével. A rendszer keletkezésekor ellenforradalmár, fajvédő. Pályafutása végén a fenyegető külső veszély elhárításáért, az ország megújulásáért küzdő katonai szervezkedés vezetője. Az értekezés Bajcsy-Zsilinszky Endre életének a fajvédelemtől a nemzeti demokrácia gondolatának felvetéséig tartó időszakát, tehát a trianoni Magyarország politikai megújulásért 1918-1932 között folytatott politikai küzdelmeit és elképzeléseit mutatja be. A témaválasztás oka röviden: a Bajcsy-Zsilinszky életmű korai időszaka nem kellően feltárt és dokumentált. A kutatások pályafutásának második szakaszára (30-as évek második fele, második világháború időszaka) irányulnak. Bajcsy-Zsilinszky pályakezdésére, ellenforradalmi múltjára a kutatás kevesebb gondot fordított. A fajvédelemtől a nemzeti demokrácia gondolatának felvetéséig tartó időszak bemutatásában a dolgozat Bajcsy-Zsilinszky rendkívül gazdag publicisztikájára támaszkodik. Publicisztikájának feldolgozásában az első lépéseket tette meg a történetírás. A nagyközönség számára ma már hozzáférhetőek a könyvei. Gazdag kéziratos hagyatékát – melyet a kutatás, levelezésének kisebb részétől eltekintve – közzétett – az Országos Széchenyi könyvtár őrzi. Bajcsy-Zsilinszky lapszerkesztő is volt. A Szózatot, az Előörsöt, a Szabadságot és a Szabad Szót sok éven keresztül szerkesztette. A dolgozat által vizsgált időszakban a Budapesti Hírlap, a Szegedi Új Nemzedék, a Szózat és a Magyarság közölte írásait, melyeket a történetírás írás nem, vagy csak érintőlegesen vont be a kutatásokba. Az Előörs, melyre szintén támaszkodik az értekezés, ebből a szempontból ismertebb. Az értekezés támaszkodik azokra a Bajcsy-Zsilinszky művekre is, amelyek nem kerültek a kutatások középpontjába (Militarizmus és a pacifizmus, Német világ Magyarországon). Az értekezés négy kérdés köré csoportosítva mutatja be Bajcsy-Zsilinszky pályának első szakaszát. 1. Áttekinti a kutatások helyzetét. Bemutatja, a „kortársak”, a korabeli közvélemény, illetve az „utókor”, a XX. század második felének Bajcsy-Zsilinszkyt értékelését. Bajcsy-Zsilinszky alakjának, pályafutásának feltárásában jelentős sikereket ért el a magyar történetírás. Bajcsy-Zsilinszky indulásáról, újságírói, lapszerkesztői tevékenységéről ugyanez nem mondható el. Bajcsy-Zsilinszky történeti értékelésének alaphangját az idealizáló felfogás határozza meg. A felfogás kialakulásában szerepe volt a politika tudományra gyakorolt hatásának. A felfogás képviselői több apró (4-6 éves) szakaszra bontják pályáját. E szerint eszmei-politika fejlődése töretlenül vezetett a jobboldali radikalizmustól a nemzeti demokrácián át társadalmi progresszióval való összefogásig. A pályakezdő Zsilinszky - életkora, életpályája alapján - nem rendelkezett kiforrott világnézettel, nem alkotott koherens politikai programot (Szózat-korszak, 1919-1926). Rövid átmeneti időszakot követő újabb pályaszakaszaiban („Előörs-korszak”, 1928-1932, Nemzeti Radikális Párt időszaka) véglegesen szakított fajvédő múltjával. Ekkortájt sváb- és németellenességével, a parasztság gazdasági, szociális, kulturális és politikai felemelkedéséért folytatott küzdelmével egy „népfront jellegű” összefogás alapját vetette meg. A folyamatban szerepet játszottak a formálódó népi mozgalom oldaláról és a polgári baloldal részéről érkező szellemi hatások. Ekkortól töretlen az útja a baloldali erőkkel való összefogásig, amely aztán mártírhalálában oldódott fel. Az idealizáló felfogás a kutatásokban is aránytalanságokat okozott, ami oda vezethető vissza, hogy a történetírás nem fordított kellő figyelmet Bajcsy-Zsilinszky indulására, 1917-1928 közötti publicisztikájára. A fajvédő mentalitásának megfelelően felvetett problémák –nemzeti egység, faj-, illetve magyarságvédelem, nagybirtok-, nagytőke-, idegenellenesség, földreform (parasztság felemelése), államhatalom problematikája (diktatúra vagy demokrácia) – egészen a harmincas évek második feléig élénken foglalkoztatták. Szellemi megújulása a gondolkodásrendszere egyes elemeinek viszonyában bekövetkező változásokra, illetve idegenellenességében történő változásokra vezethető vissza. A húszas évek elején a nemzeti gondolat, az évtized végén az agrár(szociális) gondolat dominanciája érvényesül a programalkotó munkásságában. Addigi latens németellenessége ekkortájt nyílt sváb- és németellenességbe csap át és egy hosszabb folyamat keretében átalakítja világlátását („fascizmus-hitlerizmus, fajvédelem-magyarságvédelem, Duna-konföderáció).
Korlátozottan hozzáférhető
Baloldali liberálisok a weimari demokrácia megteremtésében
(2009-03-10T06:53:52Z) Eged, Alice; Tokody, Gyula; Eged, Alice; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
A német történetírás mindmáig nagy figyelmet fordít a weimari köztársaság megalapításának történetére, illetve ezzel összefüggésben a köztársaság megteremtésében meghatározó szerepet vállaló politikai erők vizsgálatára. A magyar historiográfiának ellenben, néhány nagyszerű munkától eltekintve, soha nem volt központi témája az első demokratikus német köztársaság létrejöttének kutatása. A dolgozatban meghatározó baloldali liberális politikusoknak a weimari demokrácia megteremtése érdekében kifejtett aktivitásuk ismertetésére és elemzésére vállalkozom. A témám középpontjába állított időszak az 1917 nyarán megalakult, és a weimari-koalíció előfutáraként tekinthető ún. interfrakcionális bizottság tevékenységének kezdetétől 1919 nyaráig, a weimari-koalíció felbomlásáig, illetve a weimari alkotmány elfogadásáig tart. A vizsgálat ezen belül is elsősorban a baloldali liberális Haladó Néppárt, majd 1918 novemberét követően jogutódjaként a Német Demokrata Párt tevékenységének fontosabb mozzanatait és azok mozgatórúgóit kíséri figyelemmel. A téma előzményeként szükségesnek tartottam a Haladó Néppárt az első világháború évei alatt folytatott belpolitikai tevékenységének rövid ismertető elemzését is, amely közvetlenül rávilágít a weimari-koalíció létrejöttének előzményeire. Mindezek mellett ismertetem a liberálisok egyetlen politikai párttá szerveződésének kudarctörténetét, a Német Demokrata Párt megalakulásának körülményeit, az új párton belül szinte a megalakulás pillanatától elkezdődő hatalmi harc kimenetelét, a köztársaság első demokratikus választásának eredményeit, és a baloldali liberálisok tevékenységét az alkotmányozó nemzetgyűlésben és annak alkotmányügyi bizottságában. Jelen dolgozat arra tesz kísérletet, befolyásos baloldali liberális politikusok a jelzett időszakban végzett tevékenységét végig kísérve, hogy igazolja azt a feltételezett állítást, miszerint a Haladó Néppárt, illetve a Német Demokrata Párt jelentős mértékben járult hozzá a weimari demokrácia megteremtéséhez, valamint tagjainak a weimari alkotmányozó nemzetgyűlés előkészítésében és lebonyolításában végzett lenyűgöző szellemi teljesítménye nélkülözhetetlen eleme volt az új Németország demokratikus felépítésének.
Korlátozottan hozzáférhető
Templomos lovagok, mint ambivalens hősök az európai néphagyományban
(2009-03-10T07:14:47Z) Edelényi, Adél; Bartha, Elek; Edelényi, Adél; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
A történelem kiemelkedő alakjaihoz fűződő epikus hagyományok lejegyzése és feldolgozása közel két évszázados múltra tekint vissza a néprajztudományban, mégis az utóbbi jó néhány évtizedben háttérbe szorult a mondák többi műfajához képest. Ennek következtében több típus, típuscsoport ma már nehezen, vagy egyáltalán nem rekonstruálható a jelenlegi adatok, gyűjtések alapján. Alig született feljegyzés – elemzés pedig egyáltalán nem – arról az Európa-szerte ismert mondakörről, amely még ma is a templomos rend (népi elnevezésük vörös barát a magyar és Rote Pfaffe a német nyelvterületen) történetéhez fűződő számos motívumon keresztül hagyományozódik, és amely – a szóhagyományról készült feljegyzések, régészeti és levéltári anyagok, valamint a történeti források tanúsága szerint – a tizenkilencedik század végén még hazánk egyik legelterjedtebb történeti mondaköre lehetett. A templomos-monda korábbi elterjedtségére és népszerűségére többen felhívták a figyelmet (Pesty Frigyes, Mednyánszky Alajos, Ipolyi Arnold, Patek Ferenc, Dobos Ilona, a német nyelvterületről pedig Matthias Zender, Nikolaus Gredt, Paul Zaunert, Richard Kühnau, Will-Erich Peuckert, Leander Petzoldt stb.), bár ezek a megjegyzések mindmáig visszhangtalanok maradtak. Jelen munka a történeti mondák utóbbi néhány évben felélénkült gyűjtéséhez és feldolgozásához kíván hozzájárulni. E műfajon belül a templomos-monda kutatása fehér foltnak számít, annak ellenére, hogy bizonyos változatait már a tizenkilencedik század elejétől kezdve lejegyezték. A mondakör feldolgozásával és elemzésével a dolgozat azt bizonyítja, hogy Európa-szerte elterjedt mondáról van szó, amely az egyes régiókban számos lokális és vándormotívumot olvasztott magába.
Korlátozottan hozzáférhető
A népi bútorzat változása Északkelet Magyarországon a 18. századtól a 20. század elejéig
(2009-03-10T08:22:37Z) Veres, Gábor; Bartha, Elek; Veres, Gábor; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Az értekezés célja a népi bútorok néprajzi-történeti vizsgálata XVIII századtól a XX. század elejéig. A dolgozat három irányból vizsgálja meg az északkelet-magyarországi népi bútorokat: 1. Áttekinti azokat a folyamatokat, amelyek a népi lakáskultúrában zajlottak. Hogyan változott a területen a parasztság lakáskultúrája? Ezen belül kiemelt figyelmet szentel a ház térszerkezetének és a díszítő stílusnak. Melyek azok a sajátosságok, melyek az országnak csak ezen a részén voltak megfigyelhetők? Milyen külső történelmi és kulturális folyamatok töltöttek be katalizátor szerepet a változások térbeli és időbeli bekövetkezésében? 2. Vizsgálja a népi bútorok történeti fejlődését típusok szerint. Hogyan illeszkedett a terület népi bútorzatának a fejlődése a magyarországi folyamatokhoz? Megvizsgálja, hogy típusok szerint melyek voltak azok a sajátosságok, amelyek Északkelet-Magyarország jellemzői. A sajátosságokat részint a stílusban, a szerkesztésmódban másrészt viszont a változások időbeli eltolódásában keresi. 3. Nagyon fontos terület a készítők és a készítőközpontok vizsgálata. A terület népi bútorai különböző készítő közegből kerültek ki a specialistáktól a háziiparosokon át a képzett asztalosokon keresztül a manufaktúrákig, bútorüzemekig. A céhtag asztalosmester évekig tartó tanulás és legtöbbször Északkelet-Magyarországon belül, de más-más vármegyében, városban vándorolva, asztalosműhelyekben dolgozva szerezte képzettségét. A terület specialistái-háziiparosai családi, falubeli hagyományokat folytattak, míg a bútorüzemek új típusú, divatos darabjaival a bútorok elvesztették egyediségüket. A készítő központok vizsgálata során egyrészt be kellett határolni a készítők körét. Feltárásra került, hogy az adott bútortípus a kézművesipar mely szintjén került előállításra. Történeti adatokkal mutattam be azokat a fázisokat, munkafolyamatokat, melyek a központ kialakulásában, fejlődésében meghatározókká váltak. A dolgozat a lehető legszélesebb tárgyi anyag alapján rajzolta meg a vizsgált terület népi bútorkészítő központjainak jellemző stílusjegyeit, táji párhuzamait.
Szabadon hozzáférhető
A Békés vármegyei oktatásügy története a két világháború közötti időszakban
(2009-03-10T10:37:45Z) Lipcsei, Imre; Vaskó, László; Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola
Korlátozottan hozzáférhető
Polgári karrierek a 19–20. századi Debrecenben
(2009-03-10T10:54:55Z) Czeglédi Zoltánné; Veliky, János; Lovas, Enikő Amália; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
A disszertáció olyan neves helyi polgárcsaládok történeti anyagát kívánja bemutatni, amelynek tagjai valamilyen szempontból, szempontokból kiemelkedő pályát futottak be. A karriertörténeti vizsgálat rengeteg oldalról vehet szemügyre egy-egy személyiséget, aki a helyi társadalom neves tagjaként volt közismert, és nem elsősorban családi háttere, származása okán. Legérdekesebbnek azok tarthatók, akik egyéni pályafutással tőkés nagypolgárrá és társadalmi vezető személyiséggé egyaránt váltak. Tehát nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi vezető személyiségek is fontosak, hiszen igazi karriert az futott be, aki mindkét szférában jelentős tevékenységet és eredményeket mutatott fel. Választott témánk a debreceni újkori polgárságban kibontakozó karrierek összehasonlító vizsgálata, amely alkalmasnak látszott bemutatni a város társadalmának életét egy-egy neves ember pályáján keresztül, és módot adott közelebb hozni a korszak emberi oldalát. A kutatás végső célja eredményeivel érzékeltetni a kiválasztott csoport tagjainak fontos, de ellentmondásoktól sem mentes szerepét a város és környezete gazdasági és társadalmi átalakulásában, polgárosodásában. Minderről a szerepről pontosabb, árnyaltabb képet a város történeti folyamataiba beillesztett mikrotörténeti vizsgálatok, illetve az ország többi piacközpontjából származó példák (így Debrecen és Nagyvárad regionális központi funkciói kettőssége) összevetése révén kaphatunk. A fejlődési folyamatok feltárását segítheti a helyi vállalkozástörténet bemutatása, mivel az egyes cégek a regionális gazdaság és társadalom fejlődési irányait képviselhetik. A személyiségek, családok kiválasztásánál a következő szempontokat vehettük irányadónak: a helyi gazdasági és/vagy társadalmi vezető réteg tagja, és közössége valamilyen életterületén központi szerepben állt. Ugyanakkor a kiemelt egyéniségek között jelentékeny különbségek mutatkozhattak: betelepedésük a városba más-más időponthoz köthető, különböző társadalmi rétegekből, nemzetiségekből és felekezetekből származtak, és ez a város egyedi gazdasági adottságaival, a Monarchia és a két világháború közötti fejlődési útjával találkozva más-más lehetőségeket vetett fel a társadalmi és gazdasági szerepvállalásra. Ezen lehetőségek megvalósult része vált az összehasonlítás alapjává. Ebből is láthatóan a disszertáció a kiválasztott személyiségek, családok gazdasági térnyerését, lehetőségeinek alakulását, a regionális gazdaságszerkezetben betöltött szerepét, pozícióik módosulásait és életútjuk folyamán elért eredményeiket kívánta vizsgálni. Elsősorban azokat az irányadó helyzetben tevékenykedő személyiségeket választottuk a kutatás tárgyául, akik közvetlenül kapcsolatban álltak a helyi, vagy a regionális társadalom gazdasági, politikai elitjével, illetve társadalmi, kulturális vezető rétegeivel. Nem foglalkoztunk mélyrehatóbban foglalkozási csoportokkal, viszont szükségesnek láttuk bemutatni a város kapitalizmus kori társadalmi fejlődésének sajátosságait, összevetve az országos és az Oszrák-Magyar Monarchián belül megfigyelt irányzatokkal. Elsősorban azokra az elemekre koncentráltunk, melyek valamilyen úton a vezető rétegekhez köthetők. A disszertáció szerkezete a bevezetést követően két elkülönülő részből áll. A bevezetésben a korszakhoz és a témához kapcsolódó társadalmi kategóriák és folyamatok fogalmait kíséreltük meghatározni, az ezekről született elképzelések bemutatásával és értékelésével. Ezt követően vázoltuk, a fentebb leírt módon, a korszak polgári társadalmának változásait. Az első nagy, már kutatásokra épülő egység időbeni fejezetekre bontva tárgyalja a debreceni tőkés polgárság kiemelkedő karriert befutó tagjainak történetét, azok történelmi körülményeit és lehetőségeit. A második rész debreceni vállalkozások (társaságok) történetét tárgyalja, amely a vállalkozások szervezettségére mutat rá. Ezek összehasonlító képet és mintát nyújthatnak a vizsgált tendenciákhoz, a siker alapvető mentális, gazdasági, szellemi-műveltségbeli és mobilitásbeli mibenlétéről és változásairól, valamint az egyéni vonások fejlődést elősegítő szerepéről. Célunk a minél átfogóbb és pontosabb kép felvázolása volt az említett csoport tevékenységéről és környezetéről, életkörülményeikről. A fenti célkitűzés kapcsán szükséges volt vizsgálni az egyes karriereket befutó személyek gazdasági és társadalmi mobilitását, tőkeszerző módszereit, majd tőkeakkumulációs lehetőségeiket és karrierjeik sajátosságait. Ez a társadalmi, politikai, gazdasági és családi kapcsolatok kiterjedtsége és körülményei miatt volt problematikus, bár a városi társadalmi közegek és körök zártsága könnyítően hatott felmérésükre. Ez egyaránt érvényes volt a gazdasági, a társadalmi és a szellemi-kulturális elit tagjaira. Alapvető volt a dolgozatban tehát az egyes személyek, családok felemelkedési folyamatának konkrét vizsgálata és ezek feldolgozása, majd más példákkal (esetleg egymással) történő összehasonlítása, hiszen mindez választ adhatott arra a kérdésre, milyen általánosítható tényezőket ragadhatunk meg történetük kapcsán, és ezek azonosíthatóak-e a mindannyiukra jellemzőnek vélt sikeres polgár mentalitásával? Felmerült nyilván az a kérdés is, hogy ez tudatos magatartásként nyilvánul-e meg, afféle stratégiaként, vagy történelmi körülmények megszabta szükségszerűség eredménye? Illetőleg a forrásokból kitűnő személyiségek egyéni sajátosságai közül mik lehettek azok, amelyek hozzájárultak lehetőségeik felismeréséhez és sikeres felhasználásához?
Korlátozottan hozzáférhető
Gróf Széchenyi István történetszemlélete a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseiben
(2009-03-10T11:16:40Z) Fülöp, Tamás; Velkey, Ferenc; Fülöp, Tamás; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Gróf Széchenyi István eszmeiségének, politikai pályájának értelmezői az elmúlt másfél évszázad során nem egy alkalommal hívták már fel a figyelmet arra a tényre, hogy a gróf magánjellegű és közvélemény számára készült, s a magyar nemzet helyzetértékelésével, átalakulásával kapcsolatos megnyilatkozásaiban egy rendkívül erős, látszólagos esetlegessége ellenére is rendszeresen visszatérő, következetesen alkalmazott, s olykor „történetfilozófiai magasságokba” emelkedő, történetszemléleti megfontolásokra épülő eszmei háttér tapintható ki. Jelentős részben ezek a nemzet múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatos szisztematikus megjegyzések ösztönözték arra a dolgozat szerzőjét, hogy a könyvtárnyi léptékű Széchenyi-historiográfia e jelenségre vonatkozó megállapításaiból kiindulva Széchenyi történeti eszméit egy részletesebb vizsgálatnak vesse alá.S bár Széchenyi saját történetszemléleti „koncepcióját” nem fejtette ki „önálló rendszeralkotó mű” formájában, a korábbi eszmetörténeti kutatások rávilágítottak már arra, hogy a gróf politikai koncepcióját, programadó műveit és vitairatait mennyire mélyen hatotta át az erre a sajátos „történetfelfogásra” épülő érvelés. A 20. századi Széchenyi-historiográfia eredményei azonban nemcsak a jelenség hangsúlyos voltára mutattak rá, hanem fontos filológiai és eszmetörténeti alapkutatásokkal is hozzájárultak Széchenyi történetszemléletének pontosabb megismeréséhez. A század első felében Angyal Dávid, s a nyomában haladó Iványi-Grünwald Béla a gróf történeti eszméinek számos európai szellemi párhuzamára, szemléleti alapjára és eszmei összefüggésére derítettek fényt. Az 1970-es évek elején pedig Gergely András eszmetörténeti-rekonstrukciós vizsgálatai fejtették fel Széchenyi történetszemléletének legfontosabb alapkategóriáit és a gróf eszmerendszerében betöltött szerepét. Gergely András munkájának meghatározó jellegét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt évtizedekben napvilágot látott életrajzok és Széchenyi-értelmezések jelentős részben ezt a konstrukciót választották kiindulópontjuknak.A jelzett eredmények ellenére azonban olyan átfogó vizsgálat, amely a gróf történetszemléleti megfontolásokat tartalmazó argumentációjának és a korabeli politikai diskurzusnak a kapcsolatát, illetve az ismétlődő érvanyag és a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseit vizsgálta volna, még nem született. A dolgozat szerzője ezért arra tett kísérletet, hogy – részben eltérve a szakirodalomból már ismert filológiai, strukturalista, vagy rekonstrukciós kutatási irányoktól – Széchenyi történetszemléleti érvanyagának vissza-visszatérő retorikus alakzatait, „működési mechanizmusait” a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseiben tárja fel.
Korlátozottan hozzáférhető
Az osztrák hivatásrendi alkotmány (1934)
(2009-03-10T11:26:22Z) Harkácsi, Péter; Gunst, Péter; Harkácsi , Péter; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Történelem és néprajz doktori iskola
Értekezésem témájának az 1934-es osztrák hivatásrendi alkotmány elemzését választottam, az alkotmánynak az osztrák politikai gyakorlatba való átültetését elemeztem, egy olyan témát, amelyre eddig az osztrák és magyar szakirodalomban viszonylag kevés figyelmet szenteltek. Ausztriában 1932-33-tól kezdve egy autoriter, tekintélyelvű politikai rendszer épült ki, amelyet a kortársak „hivatásrendi államnak” neveztek. A parlamentarizmus 1933. márciusi felszámolása után Dollfuss kancellár a Keresztényszocialista Párt, a Heimwehr és a konzervatív jobboldali erők bázisán, a szociáldemokraták és az osztrák NSDAP kizárásával diktatúrát hívott életre, melyet a szakirodalomban „ausztrofasizmus”- ként tartank számon. Ezt a rendszert az 1934. V. 1 – én kibocsátott alkotmány lett hivatva legitimálni a bel – és külföldi közvélemény előtt. A vizsgálat tárgyát az képezi majd, hogy az alkotmányban lefektetett hivatásrendi alapelv és az 1930-as évek osztrák politikai életének realitása mennyire korrelált egymással. Tanulmányom első fejezetében áttekintést adok a disszertáció megírása során használt forrásmunkákról és szakirodalomról, a második fejezetben pedig a téma alapfogalmait szeretném definiálni (hivatásrend, korporáció, autoriter, fasizmus). A harmadik fejezetben áttekintem Ausztria történeti fejlődését 1934-ig, illetve azokat a politikai tendenciákat, amelyek azokban a sorsdöntő években a tekintélyelvű diktatúra megvalósításához vezettek. A negyedik fejezet a hivatásrendi gondolat fejlődését vázolja fel az 1930-as évek elejéig, főképp az osztrák rendszer két legfontosabb hivatkozási alapjáraOthmar Spann „Az igazi állam” című munkájára és XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” enciklikájára támaszkodva. Ezek után a hivatásrendi alkotmány kidolgozását és életbe léptetésének körülményeit ismertetem, majd a 6. fejezetben magát az alkotmányt és a hivatásrendi szisztémát elemzem, összehasonlítva a korporatív gondolat legfontosabb alapelveit a gyakorlati megvalósítás során életre hívott állam-berendezkedéssel. A dolgozat hetedik, utolsó része összegzi a vizsgálat végeredményét: rendszerezi az alkotmány és a korabeli osztrák államszervezet legfőbb ismérveit, megvizsgálva, hogy a tekintélyi, a föderatív, a demokratikus vagy a hivatásrendi elv nyomta-e rá leginkább bélyegét a rendi államszervezetre, és összehasonlítja a 30-as évek Ausztriáját a korabeli európai diktatúrákkal, nemzetközi kontextusba helyezve a témát.

Böngészés

Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek