Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
(vezető: Dr. Csernoch László)
Orvostudományi doktori tanács
D42
tudományág:
-elméleti orvostudományok
Doktori programok:
- Jelátviteli folyamatok sejt- és molekuláris biológiája
(programvezető: Dr. Virág László) - Membránbiofizikai kérdések és vizsgálómódszerek
(programvezető: Dr. Szöllősi János) - Élettan és neurobiológia
(programvezető: Dr. Csernoch László)
Böngészés
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet"
Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A miozin foszfatáz szerepe és szabályozása az uterus fiziológiás és pathológiás folyamataiban(2025) Keller, Ilka; Lontay, Beáta; Keller, Ilka; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetA PPM1B fehérje központi szerepet játszik az MP nukleáris aktivitásának szabályozásában, mely működés elengedhetetlen az MP/PMRT5/H4 protoonkogén tengely tumorprotektív módon történő kiegyensúlyozásában. A PPM1B az egyetlen olyan protein foszfatáz, amely ezen tanulmány során bizonyított MYPT1 alegységgel kialakított kölcsönhatása révén képes a MYPT1 fehérjét a nukleuszban defoszforilálni Thr696-os oldalláncán, így elősegítve az MP működését. Ez a folyamat csökkenti a PRMT5 fehérje aktivációját, ezzel redukálva a H4 fehérje szimmetrikus dimetilációját, mely poszttranszlációs módosulás elburjánzása a proononkogén/tumorszuppresszor mérleg felborulásához vezet, csökkentve tumorszuppresszorok és növelve a protoonkogének expresszióját. Kísérleti eredményeink igazolták a PPM1B és a MYPT1 kölcsönhatását HeLa méhnyakrák eredetű sejtek citoplazmatikus és sejtmai lokalizációban egyaránt. Az SNG inhibitorral végzett vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a PPM1B gátlása fokozta a PRMT5 aktiváló foszforilációját és a H4 hiszton szimmetrikus dimetilációját, ezen változások humán cervix carcinomából származó szöveti lizátumok vizsgálatából is igazolódtak. Ezzel szemben a PPM1B transzfekciója kivédte ezeket az elváltozásokat. A PPM1B szerepe különösen hangsúlyos humán méhnyakrák szövetekben, ahol expressziója alacsonyabb a kontroll szövetekhez képest, amely összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek a PPM1B-t tumorellenes faktorként azonosították. A kutatási eredményeink alapján a PPM1B ígéretes terápiás célpont lehet a daganatok kezelésében. Az SMTNL1 fehérjét korábban, mint szteroidhormon-függő szövetekben fellelhető PR-B ko-regulátoraként azonosították, illetve ezen tanulmány során tipizáltuk azon tulajdonságát, amit az endometriális epitélium sejtjeinek differenciációjában és az inzulin jelátvitük szabályozásában betölt, in vitro terhes és gesztációs diabétesz modellben. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteronfüggő módon szabályozta a sejtek citoszkeletális elemeit, mint a MYPT1 és MLC20, amelyek molekuláris alapot biztosítottak a sejtek kontraktilitásának és migrációjának módosulására. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteron függő módon gátolta a sejtek migrációját, illetve mérsékelte az inzulin rezisztenciára jellemző molekuláris változásokat az IRS-1 foszforilációjának közvetett modulálásával, melyhez igazodva nőtt a sejtek glükózfelvétele és glikogén tárolása. Ezek az eredmények alapján az SMTNL1 nemcsak az endometriális diszfunkciók, hanem az inzulinrezisztencia és daganatos betegségek terápiás célpontja is lehet. The PPM1B protein plays a crucial role in regulating the activity of MP within the nucleus, a function essential for balancing the MP/PRMT5/H4 proto-oncogene axis in a tumor-protective manner. Amongst the intranuclear interactors of MP, PPM1B is the only protein phosphatase that, due to its interaction with the MYPT1 subunit, is capable to dephosphorylate the Thr696 sidechain, thereby facilitating the tumorsuppressor function of MP. This process decreases the activation of the PRMT5 protein, hence reducing the symmetric dimethylation of the H4 protein, a post-translational modification whose upregulation unsettles the protooncogene/tumorsuppressor expression balance by reducing the expression of tumorsuppressors and increasing that of protooncogenes. Our experimental results confirmed the interaction between PPM1B and MYPT1 in the cytoplasm and nuclus of HeLa cells derived from cervix cancer. Based on our result arising from utilizing the PPM1B inhibitor SNG, we observed that the inhibition of PPM1B enhanced the activating phosphorylation of PRMT5 on the Thr80 sidechain, thereby elevating the symmetric dimethylation of H4 histones. These changes were also validated in tissue lysates derived from human cervical carcinoma biopsies. Correlatingly, PPM1B transfection prevented these alterations. The role of PPM1B is particularly crucial in human cervical cancer tissues, where its expression is lower compared to control tissues, which is consistent with previous research identifying PPM1B as a tumor suppressor factor. Based on these findings, PPM1B is a promising therapeutic target in cancer treatment. The SMTNL1 protein was previously identified as a PR-B coactivator in steroid hormone-dependent tissues. In this study, we characterized its role during the differentiation of endometrial epithelial cells and its influence on insulin signaling in in vitro models of pregnancy and gestational diabetes. FT-SMTNL1 transfection regulated cytoskeletal elements, such as MYPT1 and MLC20, in a progesterone-dependent manner, providing a molecular basis for the regulation of cell contractility and migration. FT-SMTNL1 transfection inhibited cell migration in a progesterone-dependent manner and reversed molecular changes characteristic of insulin resistance by indirectly modulating IRS-1 phosphorylation that resulted in an enhanced glucose-uptake and glycogen content of Ishikawa cells. These findings suggest that SMTNL1 could be a therapeutic target not only for endometrial dysfunctions but also for insulin resistance and cancer.Tétel Szabadon hozzáférhető Daganatellenes sejtközvetített immunválaszt módosító vegyületek azonosítása nagy áteresztőképességű szűréssel(2023) Guti, Eliza; Virág, László; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz emlődaganatos megbetegedések a nők körében még napjainkban is a vezető halálokok egyike. Számos terápiás eljárás elérhető a betegség kezelésére, például a HER2+ malignitás elleni anti-HER2 monoklonális antitest, a trastuzumab. A trastuzumab számos mechanizmus révén képes megbénítani a tumorsejt korlátlan burjánzását, amelyek közül az egyik az NK-sejt-függő ADCC. Mi arra kerestük a választ, hogy ez a trastuzumab-alapú rendszer fokozható vagy gátolható-e egyéb FDA által jóváhagyott gyógyszerhatóanyag hatásával, ezért kísérleteim molekulakönyvtár szűrésére alkalmas in vitro ADCC modell optimalizására és jellemzésére irányultak. A 774 FDA által engedélyezett vegyület közül HCS technikával azonosítottunk egy új ADCC-t gátló szert, a sunitinibet. A sunitinib ADCC gátló hatása több szinten mutatkozik meg. Hatását kifejti mind az ADCC rendszer tumorsejtjein, mind az azok apoptózisát indukáló NK sejteken. Eredményeim klinikai jelentősége az, hogy óvatosságra intenek a trastuzumab és a sunitinib esetleges együttes alkalmazásával kapcsolatban trastuzumab-rezisztens emlőrák esetén.Tétel Szabadon hozzáférhető Identification and characterization of bacterial metabolites with antineoplastic activity in breast cancer(2024) Ujlaki, Gyula; Bay, Péter; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz emberi test felszínén és a testüregekben számos baktériumfaj él a gazdaszervezettel dinamikus egyensúlyban. Ezt a bakteriális közösséget mikrobiomnak nevezzük. A mikrobiom által szintetizált anyagcseretermékek hatással vannak a gazdaszervezetre, véráram útján eljuthatnak a test távolabbi pontjaiba is, ahol fiziológiás és patológiás folyamatokban is részt vehetnek. Kutatásaink során az emésztőrendszeri mikrobiom által termelt bakteriális anyagcseretermékek hatását vizsgáltuk emlőtumorokon, és sikeresen azonosítottunk több bioaktív vegyületet nagy áteresztőképességű vizsgálati módszerekkel. Many bacterial species live on the surface and in the cavities of the human body in a dynamic balance with the host. This bacterial community is called microbiome. Metabolites synthesized by the microbiome affect the host, they can reach distant parts of the body through the bloodstream, where they can have a role in physiological and pathological processes. During our research, we investigated the effect of bacterial metabolites of the digestive tract microbiome on breast tumors and successfully identified several bioactive compounds using high-throughput research methods.Tétel Szabadon hozzáférhető Másodlagos epesavak szerepének vizsgálata emlő- és hasnyálmirigy daganatokbanKovács, Patrik Bence; Kapitányné Dr. Mikó, Edit; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetAz emberi testben nagy mennyiségű mikroorganizmus található, melynek genomkészletét humán mikrobiomnak nevezünk. A mikrobiom diverzitását nagy mértékben befolyásolják különböző külső (táplálkozás, higiénia, stressz) és belső (életkor, genetika) tényezők. Ugyanakkor mikrobiom az anyagcseréje során számos metabolitot szintetizál, amelyek hatással lehetnek a gazdaszervezet energiaháztartására, valamit az immunrendszerének a működésére. A mikrobiom összetételében bekövetkező változások összefüggést mutatnak számos patológiás folyamattal, köztük a neoplasztikus betegségek kialakulásával. A gasztrointesztinális mikrobiom hatására kialakuló másodlagos epesavak, mint mikrobiális metabolitok a szisztémás keringésen keresztül képesek eljutni a szervezet távoli pontjaira és hormonszerű hatásokkal modulálni a tumoros sejtek tulajdonságait. Ezáltal a másodlagos epesavak képesek megteremteni a kapcsolatot a mikrobiom és a daganatok között. A litokólsav (LCA) másodlagos epesav hatásait vizsgálva emlőtumor sejtekben megállapítottuk, hogy az LCA a hatásait a TGR5 illetve CAR által közvetített szignalizációs útvonalakon keresztül képes tumorsejteket moduláló hatásainak a közvetítésére. Kimutattuk, hogy az LCA az NRF2 gátlásán keresztül fokozta az oxidatív nitrozatív stressz szintjét az emlőtumor sejtekben. TMA vizsgálatok során megfigyeltük, hogy az emlődaganat korai szakaszában lévő betegekben fokozottabb volt az LCA indukált TGR5-NRF2-oxidatív/nitrozatív stressz útvonal résztvevőinek a kifejeződése a késői fázisokhoz képest, amely esetek rosszabb prognózissal társulnak. A dezoxikólsav (DCA) másodlagos epesav hatásait vizsgálva hasnyálmirigy-daganatsejtekben megállapítottuk, hogy hogy a DCA a mezenchimális markergének expressziójának a csökkentésével, valamint az epiteliális markergének expressziójának a fokozásával gátolta az EMT folyamatát, valamint a DCA hatására csökkent a daganatsejtek migrációs képessége. A DCA emellett csökkentette az ALDH1 őssejtmarker kifejeződését, valamint a DCA hatására a hasnyálmirigy-daganatsejtek hipermetabolikussá váltak. Eddigi megfigyeléseink során megállapítottuk, hogy a különböző másodlagos epesavak másképpen hatnak az egyes daganatokban. Az LCA antineoplasztikus hatást fejt ki az emlő- és hasnyálmirigy daganatban, de a hatás különböző receptorokon keresztül valósul meg. A DCA nem hat az emlődaganatokban, míg a hasnyálmirigy daganatban kevert hatását tudtunk kimutatni.Tétel Szabadon hozzáférhető The role of poly(ADP-ribose) polymerase 14 in shaping the phenotype of tumor-associated macrophages in breast cancer(2024) Sturniolo, Isotta; Virág, László; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetBreast cancer (BC) stands as the most prevalent malignant tumor among females. Tailored treatments may involve monoclonal antibody therapy and hormone therapy, potentially improving prognosis. Tumor stroma cells are known to significantly influence tumor behavior and response to treatments. For instance, macrophages (MΦs) are highly plastic innate immune cells commonly abundant in tumors that can transition between pro-inflammatory (M1) and anti-inflammatory (M2) phenotypes in response to environmental cues. Tumor-associated MΦs (TAMs) often display characteristics similar to M2 cells, thereby promoting tumor growth and invasiveness. Within the breast tumor microenvironment, TAMs have emerged as the predominant immune cell components, exerting pivotal influence over BC tumorigenesis and progression. Therefore, their involvement in BC development has recently established TAMs as novel and promising targets for BC treatment. ADP-ribosylation is a posttranslational modification mediated by a family of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) enzymes, known to regulate various cellular functions e.g. DNA repair, gene transcription and cell death in different cell types, including MΦs. Specifically, PARP14 is gaining attention as a potential target for chronic inflammation and has been implicated in tumor promotion. However, its precise roles in tumor immune evasion and involvement in TAM polarization still lacks comprehensive understanding and remains poorly understood. In the first study, we investigated the role of PARP enzymes in this process. We found that the PARP inhibitor (PARPi) PJ34 and the specific PARP14 inhibitor MCD113 reduced the expression of M2 marker genes in primary murine, in THP-1 monocytic human and in primary human monocyte-derived MΦs polarized with IL-4. Mice lacking PARP14 showed reduced ability to differentiate into M2 cells. In mouse and human models of TAMs, both PARPis and PARP14 knockout (KO) weakened TAM polarization, leading to increased cancer cell apoptosis. Moreover, lipocalin-2 (LCN2), macrophage migration inhibitory factor (MIF) and plasminogen activator inhibitor-1 (PAI-1) were identified by protein profiling arrays as potential (ADP-ribosyl)ation-dependent mediators of TAM differentiation. Our results suggest that inhibiting PARP14 could be a promising strategy for cancer treatment by reprogramming TAM behavior to enhance anti-cancer immune responses. Monoclonal antibody immunotherapy is a key part of BC treatment, with antibody-dependent cellular cytotoxicity (ADCC) being one of its mechanisms. In this scenario, the antibody binds to cell surface antigens on the cancer cells and engages Fc receptors on immune cells, e.g. natural killer (NK) cells, activating cytotoxic immune responses, to eliminate the tumor. Enhancing the effectiveness of these therapies requires novel chemicals that boost cancer cell sensitivity or immune cell potency. Based on our recent findings, in the second project we developed a cancer ADCC spheroid model and outline a protocol to find ADCC-modulating drugs. Three-dimensional (3D) models e.g. cancer spheroids are superior to 2D cultures in predicting in vivo responses of tumors to anticancer therapies. By utilizing 3D models, we established co-cultures of human epidermal growth factor receptor 2-positive (HER2+) BC cells and NK cells, inducing ADCC with Trastuzumab. Using a sensitive probe to measure apoptotic cell death and image analysis with an automated microscope, we distinguished live and dead killer and target cells. With our method, compatible with high-throughput screening, we demonstrated that Sunitinib, a Food and Drug Administration (FDA)-approved cancer drug, significantly reduces ADCC. This approach offers a platform for screening ADCC-modulating compounds in cancer cell spheroids, and, importantly, it can be applied to several assays of interest.