Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola
(vezető: Dr. Csernoch László)
Orvostudományi doktori tanács
D42
tudományág:
-elméleti orvostudományok
Doktori programok:
- Jelátviteli folyamatok sejt- és molekuláris biológiája
(programvezető: Dr. Virág László) - Membránbiofizikai kérdések és vizsgálómódszerek
(programvezető: Dr. Szöllősi János) - Élettan és neurobiológia
(programvezető: Dr. Csernoch László)
Böngészés
Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 276)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Kardiológiai képalkotó vizsgálóeljárások eredményeinek integrált értékelése(2000) Kőszegi, Zsolt (kardiológus); Édes, István; Elméleti orvostudományok doktori iskolaAz értekezésben bemutatott integrált megközelítés a szubspecializálódott kardiológiai vizsgálóeljárások információinak újraszintetizálásával a koronária eredetű szívbetegségek megítélésének holisztikus értékelését célozza. A kidolgozott egybevető eljárások nemcsak a kivizsgálási eredmények pontos összevetésére használhatóak, hanem a meglévő információk alapján levonható a diagnosztikus eredmények addigi konklúziója, és fény derülhet az esetlegesen hiányzó adatokra is. Még fontosabb, hogy a terápiás indikációk felállítása megbízhatóvá és egyértelművé váljon. Az egységes regisztrálás jó lehetőséget nyújt a különböző non-invazív és invazív eljárások művelőinek, hogy a saját eredményeiket közvetlenül hasonlítsák össze más technikák adataival, ami visszahathat az egyes metodikák még elmélyültebb alkalmazására is. A vizsgálatok szegmentális összevetése alapján a koszorúér-megbetegedésben szenvedő betegeknél az egyes balkamrai régiókban a szívizom négyféle kóros állapota volt elkülöníthető: 1. olyan ischaemiás terület a koszorúérszűkület ellátási területén, amely nyugalomban normál perfúziót és kontrakciót mutat, de a csökkent koronáriarezerv miatt terheléskor vérellátási- és falmozgászavar lép fel, 2. nyugalomban is rosszul kontraháló de életképes szívizom egy koronáriasztenózishoz vagy – elzáródáshoz tartozó régióban, 3. a posztinfarktusos remodelling miatt diszfunkcionáló bal kamrai terület –szignifikáns szűkület nélküli koronáriaág által ellátva, 4. irreverzibilisen károsodott, heges régió, amelynek a revaszkularizációja értelmetlen, de aneurizmaképződés esetén a reszekciója eredményes lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Az emlős szivizom ferkvencia-függő sajátságai(2000) Szigligeti, Péter; Nánási, Péter Pál; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Élettani Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaA jelen értekezésben taglalt kísérletes munka arra a – meglehetősen komplex – kérdésre próbált választ keresni, hogy milyen tényezők (és milyen mértékben) szabályozzák a szívizom elektromos és mechanikai paramétereinek frekvencia-függő változásait. Ellentétben a hagyományos közvélekedéssel, amely az akciós potenciál időtartamának frekvencia-függő változásainak okát elsősorban a különböző preparátumokon expresszált káliumcsatornák heterogenitásában látja, megmutattuk, hogy ezekben a folyamatokban kiemelt szerep jut a kalciumcsatornáknak valamint az intracelluláris kalciumkoncentráció tranziens változásainak.Tétel Szabadon hozzáférhető Humán limfociták Kv1.3 típusú ioncsatornájának immunfarmokológiai vizsgálata peptid toxinokkal(2001) Péter, Mózes (ifj.); Gáspár, Rezső; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaÖsszefoglalva tanulmányoztuk a Pandinus imperator nevű skorpió teljes venomjának és egyes toxin komponenseinek a hatását a limfociták plazmamembránjában található Kv1.3 típusú csatornákra. Ezen csatornák fontos szerepet játszanak az immunválaszban, működésükre ható szerekkel új útvonalon nyílik mód immunmechanizmusok befolyásolására egyes immunrendszert érintő betegségekben. Méréseink során felismertük, hogy a Pi2 nevű komponens rendkívül nagy affinitással kötődik ezen csatornákhoz. Ezen toxin szerkezetéből kiindulva a későbbiek során esetleg a Kv1.3 csatornákra nagyon alacsony koncentrációban ható immunszupresszor hatású gyógyszer kifejlesztésére nyílhat lehetőség. Elvégeztük a Pi2 és természetes mutánsának a Pi3–nak az összehasonlító elektrofiziológiai vizsgálatát és megtaláltuk az eltérő affinitás háromdimenziós szerkezetben rejlő magyarázatát. Kimutattuk a Pi2 hatását a Kv1.3 típusú csatornák inaktivált állapotból való visszatérésre gyakorolt hatását, mely segítséget nyújthat az eddig teljesen még nem tisztázott C–típusú inaktiváció molekuláris mechanizmusának a megértéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Foszfo-Ser/Thr-specifikus fehérje foszfatázok szerepe az in vitro porcdifferenciáció szabályozásában(2001) Zákány, Róza (anatómus-kötöszövetbiológus); Módis, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaKísérleteink során a két fő celluláris foszfo-Ser/Thr-specifikus protein foszfatáz, a PP1 és a PP2A, valamint a cAMP dependens protein kináz (PKA) szerepét vizsgáltuk az in vitro porcdifferenciáció szabályozásában specifikus foszfatáz és kináz inhibítorok alkalmazásával. Munkánk eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze: 1. Elsőként alkalmaztuk a foszfatáz inhibítor okadainsavat (OA) egy normál differenciálódó sejtkultúrában és a porcképződés fokozódását tapasztaltuk. 2. A keletkezett porc morfológiai és biokémiai elemzésével bebizonyítottuk, hogy nem tumoros burjánzást indukáltunk, hanem a normál porcdifferenciációt fokozta az OA. 3. Kimutattuk, hogy a porcdifferenciáció során a PP1 aktivitása közel állandó és magas értéken van, míg a PP2A aktivitása a folyamat előrehaladtával párhuzamosan csökken. 4. Az OA-t nM-os koncentrációkban adva, a PP2A aktivitás csökkenését láttuk, míg a PP1 aktivitása nem változott. Az OA-t az enzimaktivitási mérések során alkalmazva, az semmilyen hatást nem fejtett ki a PKA aktivitásra. 5. Az OA fokozta a sejtproliferációt. 6. H89 adásával gátolva a PKA aktivitását, a porcképződést dózisfüggő módon gátoltuk. 7. A H89 erőteljesen csökkentette a sejtproliferációt is. 8. A tenyészeteket OA-val kezelve emelkedett a PKA aktivitása, így arra következtettünk, hogy a high density kultúrákban zajló porcdifferenciáció során a PP2A defoszforilálhatja a PKA katalitikus alegységét. 9. A PKA katalitikus alegység expressziója sem OA, sem H89 hatására nem változott számottevő mértékben. 10. A H89 és OA kezelést együtt alkalmazva az alacsony szintű PKA aktivitás fokozódott. Az OA serkentette a H89-cel gátolt porcképződést, de nem emelte a H89-cel kezelt kultúrák alacsony proliferációs rátáját. Ezért feltételezzük, hogy a PKA mediálta jelátviteli út mellett egyéb PP2A által modulált folyamatok is részt vesznek a sejtproliferáció szabályozásában a kondrogenezis során. 11. A H89 csökkentette, az OA pedig fokozta a CREB foszforilációját, így bizonyítottnak látjuk, hogy az in vitro porcdifferenciáció során a PKA és a PP2A részt vesznek a fenti transzkripciós faktor reverzibilis foszforilációjában. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a CREB egyike azon transzkripciós faktoroknak, amelyek a porcképződést szabályozzák.Tétel Szabadon hozzáférhető Ischemia/Reperfusion-induced injury in the myocardium: mechanism and prevention(2001) Pataki, Tünde; Tósaki, Árpád; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszerhatástani Tanszék; Elméleti orvostudományok doktori iskolaIn summary, our data provide evidence that the development of reperfusioninduced VF inhibits HO-1 mRNA expression and enzyme activity in both electrically fibrillated myocardium and ischemic and reperfused fibrillated hearts. The results clearly show that HO-1 mRNA expression and enzyme activity were increased in ischemic and reperfused nonfibrillated myocardium suggesting that interventions which are able to increase HO-1 mRNA expression and enzyme activity may prevent the development of VF. Furthermore in the studies presented in this part of my thesis, superoxide dismutase (SOD), catalase and glutathione peroxidase (GPx) were characterized in isolated perfused hearts of 18-month-old SHR and the age-matched normotensive control Wistar-Kyoto rats (WKY), before and after 30 min infusion of 25 μM H2O2. The results obtained in ischemic and reperfused hearts show the same changes in enzyme activities measured as it was observed in H2O2 perfused hearts, indicating that oxidative stress is independent of the way it was induced. The higher catalase activity derived from elevated mRNA synthesis. The antioxidative system in dilative cardiomyopathic hearts of SHR is induced, probably due to episodes of oxidative stress, during the process of decompensation. This conditioning of the antioxidative poten-tial may help overcome acute stress situations caused by reactive oxygen species in the failing myocardium. In the last part of my studies the effects of red grape seed proanthocyanidins were studied on the recovery of postischemic function in isolated rat hearts. In rats treated with 50 and 100 mg/kg of grape seed proanthocyanidins, the incidence of reperfusion-induced VF was reduced from its control value of 92% to 42% (p<0.05) and 25% (p<0.05), respectively. The incidence of ventricular tachycardia (VT) showed the same pattern. In rats treated with 100 mg/kg proanthocyanidins, after 60 min reperfusion, the recovery of coronary flow, aortic flow, and developed pressure was improved by 32% ± 8% (p<0.05), 98% ± 8% (p<0.05), 37% ± 3% (p<0.05), respectively, compared to the drug-free controls. ESR studies indicate that proanthocyanidins significantly inhibited the formation of oxygen free radicals. In rats treated with 100 mg/kg of proanthocyanidins, free radical intensity was reduced by 75% ± 7% (p<0.05) compared to the drug-free value. Grape seed proanthocyanidins possess cardioprotective effect against reperfusioninduced injury through their abilities to reduce or remove, directly or indirectly, free radicals in the ischemic/reperfused myocardium.Tétel Szabadon hozzáférhető A glutation, a nitrozoglutation és a cisztein neuromodulátor és neurotranszmitter szerepe a központi idegrendszerben(2001) Hermann, András; Varga, Vince; DE -- Természettudományi Kar -- Állatanatómiai és Élettani Tanszék; Elméleti orvostudományok doktori iskolaKísérleteink alapján megállapítottuk, hogy az endogén GSNO kölcsönhat az ionotrop glutamátreceptorokkal. Igazoltuk, hogy a GSNO az NMDA- és a kainátreceptor-ligandumok hatásos leszorítószere, valamint az általuk létrehozott kötődésgátlás kompetitív jellegű. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a GSNO a glutamátreceptorokkal kölcsönhatva közvetlenül befolyásolhatja azok működését. A belőle felszabaduló nitrozóniumion (NO+) és glutationil gyök által a receptorfehérjék nitrozilációját és glutatiolációját okozhatja, ami hosszú távú szabályozást eredményez. A nitrozoglutation és az ionotrop glutamátreceptorok kölcsönhatásának tanulmányozásával hozzájárultunk a GSNO neuromodulátor szerepének tisztázásához. Igazoltuk, hogy sertés szinaptikus plazmamembrán-preparátumban a GSH önálló kötőhellyel rendelkezik, amelynek egy alacsony és egy magas affinitású változatát különítettük el. Megállapítottuk, hogy a GSH ciszteinil-oldallánca elengedhetetlenül fontos a molekula saját kötőhelyéhez való kötődésében. Eredményeinkkel igazoltuk, hogy ezen kötőhelyek különböznek minden eddig ismert serkentő vagy gátló aminosaverg receptortól. A glutation ezeken a felismerőhelyeken keresztül mint neurotranszmitter és neuromodulátor az idegi és a neurogliális intercelluláris kommunikációban is fontos szerepet játszhat. A szinaptikus plazmamembránok oldalláncainak kémiai módosításából kapott eredmények alapján feltételezzük, hogy a glutation a membrán diszulfidhídjaihoz és szabad SH-csoportjaihoz kötődik. A ligandum kötésében az arginil- és feltehetően a lizil-oldalláncok is részt vesznek. Ezen oldalláncok sókötések kialakítása révén stabilizálhatják a glutation és a membránfehérje kölcsönhatását. A glutamil- és az aszpartil-oldalláncoknak nincs szerepük a GSH kötődésében. A GSH specifikus receptorainak kimutatásával, valamint a receptor és a ligandum kölcsönhatásának tanulmányozásával nagymértékben hozzájárultunk a GSH neurotranszmitter szerepének tisztázásához. Kimutattuk, hogy a cisztein fokozza a glutamát és az NMDA-ligandumok által kiváltott Ca2+-felvételt neuronokba. Megszünteti az NMDA-receptorok feszültségfüggő Zn2+-blokkját. Az L-cisztein önmaga gyengén fokozza a Ca2+ intracelluláris szintjét, de hatványozottan erősíti a glutamát Ca2+-szint emelő hatását. A cisztein neurotoxikus hatását feltehetően az intracelluláris Ca2+-homeosztázis felborítása révén fejti ki a központi idegrendszerben. A cisztein NMDA-receptort módosító hatásának vizsgálatával hozzájárultunk a ciszteintoxicitás molekuláris hatásmechanizmusának tisztázásához.Tétel Szabadon hozzáférhető A szívbeteg gyermekek ellátásának kritikus elemzése Hajdú-Bihar megyében(2001) Mogyorósy, Gábor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Gyermekgyógyászati Klinika; Elméleti orvostudományok doktori iskola1. A minőségmérés és fejlesztés lehetőségeit vizsgáltam a gyermekkori szívbetegségek gyógyításának területén. A veleszületett szívhibák ellátásának színvonalát a kritériumokon alapuló audit valamint a minőségi indikátorok fejlesztése révén vizsgáltam. A ritka szerzett betegségek minőségszempontú elemzésére a "jelentős esemény" audit módszert használtam. Mindhárom módszer alkalmazható a gyermekkardiológiában a minőség mérésére. 2. A kritériumok, standardok és indikátorok kiválasztása részben az ellátási folyamat áttekintése során kritikusnak bizonyuló és mérhető tényezők megkeresése, részben pedig irodalmi áttekintés révén történt. Az adatok értékelése alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a veleszületett szívhibák diagnosztikája, különösen a kritikus vitiumok felismerése meghaladta a nemzetközi standardot, ugyanakkor az invazív korrekcióhoz való hozzáférhetőség - különösen a súlyos szívhibák esetében - limitált volt. 3. A hazai gyermekszívsebészet eredményei a posztoperatív mortalitás tekintetében nem maradnak el a világ élvonalát képező szívsebészeti centrumok összesített eredményeitől. A műtéti indikáció szélesítése (más szóval a hozzáférhetőség bővítése) az igen nagy kockázatú vitiumok irányába - kedvezőtlen esetben is - csak mérsékelt romlást eredményezne a posztoperatív mortalitást illetően. 4. A veleszületett szívhibák ellátásának kritikus értékelése együtt járt epidemiológiai helyzetfelméréssel, mely eddig még nem történt meg Hajdú-Bihar megyében, és hazánkban is csak több mint 30 évvel korábban történtek ilyen jellegű vizsgálatok. A veleszületett szívhibák születéskori prevalenciája magasabbnak bizonyult a korábbi tanulmányokban közölteknél. Ennek elsősorban a jobb diagnosztikus feltételek, nem pedig a gyakoriság tényleges növekedése lehet az oka. 5. Jelenleg nem rendelkezünk olyan tudományos bizonyítékokkal, melyek alapján a teljes körű szűrésnek prioritást kellene élveznie a gyermekkardiológiai ellátás minőségfejlesztési törekvéseiben. 6. A vizsgált kritériumokon kívül még számos tényező befolyásolja a gyermekkardiológiai és szívsebészeti ellátás eredményességét. A jövőben szükség lesz újabb kritériumok, indikátorok kifejlesztésére. Egy kritérium akkor tölti be feladatát, ha az általa mért változó bizonyított összefüggésben van az eredménnyel. További kritériumok és indikátorok kifejlesztésének legfőbb akadálya a gyermekkardiológiában a tudományos evidenciák hiánya, valamint az egészségügyben hozzáférhető adatok szűkössége. 7. A ritka kardiális szövődmények minőségszempontú elemzése időben felhívhatja a figyelmet olyan, az egészségügyi ellátás struktúrájában és folyamataiban meglévő hiányosságokra, amelyek kiküszöbölése megelőzi azok tömeges előfordulását. 8. A ritka események hátterében meghúzódó közvetlen és látens okok teljes körű feltárásához szemléletváltásra van szükség: nem a szankcionálásra, hanem a szervezeti hibák kiküszöbölésére fektessük a hangsúlyt. 9. A gyógyító eljárások rendkívül gyors változáson mennek át. Ez folyamatos kihívást jelent a személyzet és az egész egészségügyi struktúra számára. Az adott lehetőségek mellett optimális egészségügyi ellátás kialakítása és fenntartása csak a minőség folyamatos monitorozásával lehetséges.Tétel Szabadon hozzáférhető Endotelin-1 és stresszfehérje-koinduktorok szívelektrofiziológiai hatásai(2001) Körtvély, Ágnes; Nánási, Péter Pál; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Élettani Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaMunkám egyrészt az endotelin-1, másrészt a jelenleg intenzív fejlesztés alatt álló és sokrétű terápiás előnyöket ígérő, hősokkfehérje-koinduktor hatású molekulák (bimoclomol és BRX-005) emlős szívizomsejtek elektromos tevékenységére kifejtett hatásainak vizsgálatára irányult különböző eredetű (humán, kutya és tengerimalac) szívpreparátumokon. Késérleteink során a következő fontosabb kérdések tisztázását tűztük ki célul: 1. Jellemezni kívántuk az ET-1 kalcium- és káliumáramokra gyakorolt hatását kutyából izolált kamrai szívizomsejteken. 2. Milyen szignalizációs útvonal(ak) igénybe vételével fejti ki hatásait az endotelin-1 az ETA-receptorhoz való kötődés után? 3. Az egészséges humán szívből izolált sejteken nyert eredmények mennyire felelnek meg a kutya kamrai sejteken kapott adatoknak? Ennek alapján választ kívántunk adni arra a kérdésre, hogy a kutya szívizomsejt mennyire jó modellje a humán szívizomsejteknek az ET-1 hatásainak vizsgálatakor? 4. Célunk volt a hasonló Hsp-koinduktor hatással rendelkező bimoclomol és BRX-005 szívhatásainak összevetése, az esetleges különbségek feltárása. 5. Megpróbáltunk választ adni arra a kérdésre is, hogy vajon az ET-1, a bimoclomol és a BRX-005 sokrétű in vivo hatásai közül melyek és milyen mértékben vezethetők vissza az általunk vizsgált celluláris elektrofiziológiai hatásokra?Tétel Szabadon hozzáférhető [Ca2p+s]i-függő ionáramok szerepe az aritmiák kialakításában(2001) Szigeti, Gyula Péter (élettanász); Kovács, László; Papp, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Élettani Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaNyúl pitvari, kamrai és Purkinje-sejtjein, valamint humán pitvari és kamrai sejteken vizsgáltuk a koffein kezelés, tehát az [Ca2+]i-növekedés hatására kialakuló ionáramokat és akciós potenciálok módosulásait. Megállapításaink: 1. Na+ és K+ mentes környezetben, koffein pulzusszerû alkalmazásakor nyúl szívizomsejteken, valamint humán pitvari sejteken egy tranziens, sejtbe irányuló áram alakul ki -60 mV-os membránpotenciál esetén. 2. Nyulak pitvari, kamrai sejtjein Na+ és K+ mentes környezetben egy, a Purkinje sejteken már kimutatott, [Ca2+]i-függô Cl- áram jelenlétét igazoltuk. Ennek feszültség-áramerôsség karakterisztikáit, antracén-9-karboxilát érzékenységeit hasonlónak találtuk a különbözô sejteken. 3. Humán pitvari szívizomsejteken is kimutatható, egy a koffeinkezelés hatására kialakuló [Ca2+]i- függô membránáram. A megnyíló csatornák vezetôképességét nagymértékben befolyásolta a membrán két oldala közötti monovalens kationeloszlás, de nem befolyásolta a Cl- megoszlás. Ennek alapján ezeken a sejteken egy [Ca2+]i-függô nemspecifikus kationcsatorna mûködését tételezzük fel. 4. Humán kamrai miocitákon nem sikerült [Ca2+]i-függô Cl--, és nemspecifikus kationcsatorna jelenlétét kimutatni. 5. A szívizomsejtek [Ca2+]i-függô ionáramai az akciós potenciálok lefutásában és a ritmuszavarok kialakulásában meghatározó szerepet játszanak. Nyúl elektromosan ingerelt kamrai szívizomsejtjein rövid ideig tartó koffein-alkalmazással a [Ca2+]i átmeneti emelkedését eszleltük. A hirtelen emelkedô [Ca2+]i diasztolé alatt tranziens depolarizációt váltott ki, míg szisztolé alatt az akciós potenciál idotartamának csökkenését hozta létre. 6. Feszültség-clamp vizsgálatok alapján a gyorsult repolarizáció, részben az L-típusú Ca2+-áram csökkenésének, részben annak a tranziens áramnak volt a következménye, amely a nyugalmi membránpotenciálon depolarizációt okozott. 7. Alacsony [Ca2+]i akciós potenciál megnyúlást eredményezett, melyet az L-típusú Ca2+-csatornák fokozott megnyílásával magyaráztunk.Tétel Szabadon hozzáférhető Összetett szövethiányok pótlása a maxillofacialis sebészetben(2001) Redl, Pál (szájsebész); DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Fogorvostudományi Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaA fogszuvasodás és a következményes gyulladásos kórképek számos szöveti sérülést és fogveszteségeket okoznak. A társadalmi szintű egészségügyi problémákat okozó excessív mennyiségű dohányzás és alkoholfogyasztás az elmúlt évtizedekben ötszörösére növelte a szájüregi rákos mortalitást hazánkban. A gyakran tünetmentesen kialakuló periapikális lézió védekező rendszerében, fontos szereppel bíró reaktív oxigén intermedierek a szöveti destrukció kialakulásáért is felelőssé tehetők. Az olyan egyszerű események, mint az időjárás változásai amelyek felborítják az egyensúlyi helyzeteket, gyakran fogeltávolításokat vagy műtéteket is igénylő eseményeket idéznek elő. A fogvesztések előrehaladtával a rágóapparátusban olyan változások következnek be, amelyek a rágást lehetetlené teszik. A fogpótlástan számos megoldást ismer a sorvégi hiányok pótlására, de ezek jelentős része a beteg szájából eltávolítható. Ilyenkor a páciensek, akár a műtéti megoldásokat is vállalják, hogy rögzített fogpótlást kapjanak. Az állcsonti viszonyok pontos megismeréséhez célszerű az orvostudomány más területein széles körben rutinszerűen alkalmazott CT bevezetése a fogászati diagnosztikába. A magas költségigényű implantációs fogpótlásoknak alternatíváját is kidolgoztuk a dentossealis transzplantáció műtétével. Az eljárás kísérletes bizonyítása a periodontium megfelelő túlélését igazolta. A szájüregi rosszindulatú daganatok műtéti kezelése csak szorosan a helyreállító sebészeti tevékenységgel együtt képzelhető el. A III - IV. stádiumú daganatos betegek megfelelő életminőséget biztosító túlélési esélyeit csak az onkológiailag korrekt és megfelelő rekonstrukcióval végzett komplex terápia nyújthatja. Ennek érdekében több rekonstruktív műtét került bevezetésre. A maxillofaciális sebészeti műtétek jelentős részénél a bakteriális infekció mindig jelen van és a műtéti eredmény elvesztésével vagy a gyógyulás időtartamát megnövelő szövődményekkel, és járulékos gazdasági hátrányokkal lehet számolni. Célszerű a kettős támadáspontú, vérben és nyálban is magas koncentrációjú antibiotikumok alkalmazása.Tétel Szabadon hozzáférhető A poliamin anyagcsere jeelntősége agydaganatokban(2001) Klekner, Álmos; Csécsei, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Klinika; Elméleti orvostudományok doktori iskolaJelen tanulmányban biokémiai módszerekkel az ODC aktivitást, az ODC gén expresszióját ill. a poliaminok szintjeit együtt vizsgáltuk meg humán agydaganatok esetében és eredményeinket a szövettani leletekkel vetettük egybe. 1. Eredményeinkkel demonstrálni tudtuk, hogy a poliamin anyagcsere ependimómákban fokozódik, és ennek a mértéke az azonos grádusbeli és hasonlóan glia eredetű daganatokhoz képest nagyobb proliferációs készséget jelent 2. Az ependimómák kvantitatív biokémiai vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a poliaminszintek változásai a tumoros sejtszaporodással kapcsolatban egyérteműen szoros összefüggést nem jelentettek. 3. Az ODC aktivitás asztrocitómákban a grádussal együtt emelkedett, melyet az ODC mRNS tartalom nem követett. Ezt, az ODC aktivitás növekedésétől elmaradó mRNS tartalmat meningeómák esetében is tapasztaltuk, ami az ODC regulációjának döntően poszt-transzlációs szinten történő megvalósulásaként értékelhető. 4. Az ODC mRNS szint a később recidiváló meningeómákban szignifikánsan magasabb volt, így megállapítható, hogy az ODC mRNS szint a meningeómák eltávolítása után a lokális kiújulás lehetőségének meghatározásához prognosztikai faktorként szolgálhat. Az általunk meghatározott biokémiai paraméterek a kiújulás várható időtartamával összefüggést nem mutattak. 5. Végezetül összefoglalásként megállapítható, hogy míg az ODC aktivitás a malignitás aktuális fokának markereként használható, az ODC mRNS a tumorok sejtproliferációs potenciálját jellemzi.Tétel Szabadon hozzáférhető Structural Investigation of Transglutaminases(2001) Ambrus, Attila; Fésüs, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaThe structural basis of the Ca2+ effect on transglutaminases is poorly defined. Therefore, it was our intention to initiate 43Ca NMR, surface polarity analysis combined with multiple sequence alignment studies to obtain structural information about the Ca2+ binding properties of the Factor XIIIA2, TGase 2 and TGase 3 (each of human origin). Since Ca2+ is also implicated in the folding of TGase 2, refolding studies were also performed to elucidate the nature of these effects. We have constructed a new homology model of human TGase 2 on the basis of the highest resolution (2.1Ã…) X-ray structure of cellular FXIII zymogen available. Our structure is more accurate than all the previously published homology models of human TGase 2. We have performed surface polarity analysis on the high resolution structure of cellular FXIII zymogen and on our homology model of TGase 2. Results are combined with that of the multiple sequence alignment of TGases and in this manner we could identify probably all the potential Ca2+ binding sites on these molecules; their numbers are more than reported earlier. From the previously published three putative sites of TGase 2, two possess negativity on the surface but the third one does not. Interestingly, in the recently determined high affinity binding pocket of FXIII, only one amino acid shows considerable negative potential on the molecular surface. The potential Ca2+ binding sites of all TGases can be predicted using the results of this analysis. In accordance with the high number of negatively charged clusters in our surface polarity analysis, 43Ca NMR provided higher (but still millimolar) average dissociation constants titrating on a wide Ca2+ concentration scale than previous studies did by equilibrium dialysis in shorter ranges. These results suggest the existence of low affinity Ca2+ binding sites on both FXIII-A and TGase 2 in addition to the well-known high affinity ones. Increasing the salt concentration or activating with thrombin, FXIII-A2 partially lost its original Ca2+ affinity in contrast to previous results, which showed no effects. The NMR data suggests different mechanisms for the proteolytic and salt activation processes of FXIII. The NMR provided structural evidence for the GTP induced conformational changes of TGase 2 molecule diminishing all of its Ca2+ binding sites. The NMR data on the Ca2+ binding properties of the first analyzed TGase 3 are presented here; TGase 3 binds Ca2+ the most tightly which weakens after proteolytic activation. Structural investigation of TGases 42 The investigated TGases have very symmetric Ca2+ binding sites and no EF-hand motifs. The refolding of the recombinant TGase 2 molecule to its catalytically active form from inclusion bodies essentially needs the presence of a helper material with higher molecular mass, but only in the initiation phase. In natural conditions it is probably a chaperon, while in vitro, it could be e.g. PEG. Ca2+ and nucleotides are ascribed as effector molecules in the early phase of the tructural reconstitution of TGase 2; the most efficient condition if they are together in the refolding buffer. Two optimal concentrations of PEG (probably two different folding pathways) and a relatively long time scale (with two activity maxima) for the evolution of the final structure of TGase 2 were identified during its refolding. An optimized refolding procedure of the non-fused recombinant TGase 2 is reported.Tétel Szabadon hozzáférhető A penicillium chrysogenum laktóz hasznosításának vizsgálata(2002) Nagy, Zoltán; Biró, Sándor; DE -- Természettudományi Kar -- Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék; Elméleti orvostudományok doktori iskolaKísérleteink azt mutatták, hogy az általunk vizsgált Penicillium chrysogenum törzsben a β-galaktozidáz aktivitás sejthez kötött. Jelentősebb extracelluláris aktivitást csak a sejtlízis megindulása után tapasztaltunk. A legjobb szénforrásnak a könnyen metabolizálódó glükóz, szacharóz, glicerin és érdekes módon a galaktóz bizonyult; a laktóz viszont kis biomasszát adó gyenge szénforrás, aminél még a pepton is könnyebben hozzáférhető energiaforrás a gomba számára. A vizsgált szénforrások közül csak a laktóz indukálta az enzimszintézist, a többi - köztük a galaktóz is - represszálta. Kísérleteink arra engednek következtetni, hogy Penicillium chrysogenumban az enzimnek egy indukció nélküli, derepresszált szintézise is megtalálható. Az egyes szénforrásokon mért cAMP koncentrációt vizsgálva feltételezhető, hogy Penicillium chrysogenumban sincs, hasonlóan más fonalas gombákhoz, közvetlen összefüggés a cAMP szint és a karbon represszió illetve szénéhezés között. A koffein hatását vizsgáló kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a cAMP nem befolyásolta közvetlenül a β-galaktozidáz szintézist, viszont erősen gátolta a glükóz fogyást, ami valószínűleg a glükóz felvétel gátlásának tulajdonítható. A kapott eredmények, összevetve a penicillin bioszintézis szénforrás szabályozásáról eddig rendelkezésre álló ismeretekkel, megerősítik azt a feltételezést, mely szerint a szénhidrát hasznosítás és a penicillin bioszintézis szénforrás szabályozása hasonló mechanizmus révén valósulhat meg. Munkánk során intracelluláris β-galaktozidáz aktivitással rendelkező enzimet tisztítottunk Penicillium chrysogenumból, meghatároztuk enzimatikus sajátságait és összehasonlítottuk más enzimekkel. Emellett az enzimmel együtt tisztuló két fehérjét is részben azonosítottunk. A Penicillium chrysogenum β-galaktozidáz és N-acetil-β-D-hexózaminidáz meghatározott aminosav és gén szekvenciájának, és az enzimek néhány sajátságának egyezése, illetve a tisztított β-galaktozidáz hexózaminidáz aktivitása alapján feltételezzük, hogy az ipari, penicillin termelő törzsben a laktóz bontását egy egyéb aktivitással/aktivitásokkal is rendelkező, a laktózt viszonylag rosszul bontó glikohidroláz végzi. Ez is magyarázhatja, hogy a laktóz nehezen metabolizálható szénforrás, és más fajoktól eltérő szabályozást mutat. A fehérje érése/aktiválása feltehetőleg poszttranszlációs proteolízissel történik.Tétel Szabadon hozzáférhető Az áramlási citometriás energia transzfer módszer továbbfejlesztése az autofluoreszcencia sejtenkénti korrekciójával(2002) Sebestyén, Zsolt; Szöllősi, János; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaMunkánk célja az volt, hogy lehetséges magyarázatot keressünk a különböző CD45 izoformák szerepére a TCR jelátvitel szabályozási folyamataiban CD45R0+, CD45RBC+ és CD45RABC+ HPB-ALL T sejtek felszínén kialakított receptor kölcsönhatások és jelátviteli mechanizmusok vizsgálatával. Munkánkhoz az áramlási citometriás fluoreszcencia rezonancia energia transzfer (FCET) módszer továbbfejlesztését is célul tűztük ki, mivel a módszer klasszikus változata alacsony receptor expressziójú rendszereken nem volt használható. Vizsgálataink eredményei a következők: (1) A vörös tartományban emittáló Cy3 és Cy5 fluoreszkáló festékek alkalmazásával jelentős mértékben csökkent az autofluoreszcencia mértéke a korábban alkalmazott fluoreszcein-rodamin FRET festék párhoz képest. Egy negyedik független fluoreszcencia paraméter detektálása lehetővé tette, hogy új matematikai algoritmus kifejlesztésével az autofluoreszcencia sejtenkénti korrekcióját végezzük el, ami a FCET módszer megbízhatóságát és pontosságát nagymértékben növelte. (2) Az új, megnövekedett érzékenységű FCET módszerrel sikerült olyan sejtpopulációkat megkülönböztetni egymástól, amelyek csak felszínükön vizsgált molekulák között mért FRET hatékonyság tekintetében tértek el egymástól. (3) Az új FCET módszer alkalmazhatóságának határát is vizsgáltuk különböző immunfluoreszcens jelölési sémákra. MHC-I molekulák nehéz és könnyű láncait különböző direkt illetve indirekt módszerekkel jelezve azt találtuk, hogy az epitópok között detektálható energia transzfer hatékonyságot az alkalmazott antitest komplexum mérete jelentős mértékben befolyásolja. Míg a legmagasabb FRET értékeket mindkét epitóp direkt jelzése eredményezte, addig másodlagos antitestek használatával a mérhető transzfer hatékonyság nagymértékben lecsökkent. (4) A továbbfejlesztett FCET módszerrel elsőként mutattuk ki, hogy HPB-ALL T sejtek felszínén csak a CD45R0 izoformák alkotnak homoasszociátumokat, a nagyobb izoformák, mint a CD45RBC és CD45RABC nem. A CD45R0 izoformák esetében további szoros molekuláris kölcsönhatást találtunk a CD4/CD8 ko-receptorokkal. A CD45RBC és CD45RABC esetén hasonló együttállást nem találtunk. (5) Sikerült kimutatni a CD45R0+ T sejtek megemelkedett CD4-asszociált p56lck alap kináz aktivitását, és a TCR jelátvitel megnövelt aktivitású foszforilációs eseményeit, ami jól egyezik a receptor mintázat eltéréseivel.Tétel Szabadon hozzáférhető K+ csatornák vizsgálata natív és heterológ expressziós rendszerekben(2002) Hajdú, Péter Béla; Gáspár, Rezső; Panyi, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskola1. Kimutattuk, hogy a T limfociták domináns, feszültség vezérelt K+ csatornájának (Kv1.3) egyensúlyi és kinetikai paramétereit módosítja a plazmamembrán koleszterintartalmának változtatása. Az aktiváció és az inaktiváció is lelassul a koleszterin bevitel hatására, míg annak csökkentése biológiai relevanciával nem bír. Ezenfelül a koleszterinszint emelése az aktiváció kétfázisú viselkedését eredményezte. A javasolt modellünk szerint a sebességi állandók arányának változása miatt, egy ún. aktivált-zárt állapot megjelenése tehető felelőssé az aktiváció efféle megváltozásáért. Azonban további kísérletek szükségesek annak kiderítésére, vajon a Kv1.3 csatornák szubcelluláris kompartmenekben/raftokban találhatók-e meg. 2. A Pandinus imperator venomjából izolált Pi1 frakció eltér a klasszikusnak mondható toxinok struktúrától: négy diszulfid híd biztosítja stabilitását. Kimutattuk, hogy e család korábban vizsgált tagjaihoz viszonyítva (Pi2 és Pi3) a Pi1 toxin a legkevésbé hatékony gátlószere a Kv1.3 csatornának, de a negyedik diszulfid híd nem befolyásolja a kötődés affinitását. A kisebb gátlási hatékonyság oka 11. és a 35. pozícióban levő, a toxin-csatorna komplex kialakításában fontos szerepet játszó aminosavakban való eltérésnek tulajdonítható. 3. A mutagenezis eszközeivel élve két olyan cTBAK-1 fenotípust sikerült megalkotnunk, melyek hozzájárulnak a pórusszelektivitás mechanizmusának, valamint a csatorna-gátlószer kölcsönhatásnak a megértéséhez. Eddigi ismereteink szerint nem sikerült olyan vegyületet találni, amely valamely kétpórusú csatorna szelektivitását változtatná meg.Tétel Szabadon hozzáférhető Hemodinamikai és hemosztázis vizsgálatok cerebrovascularis megbetegedésekben(2002) Oláh, László (neurológus); Csiba, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; Elméleti orvostudományok doktori iskolaDolgozatomban a cerebrovascularis megbetegedések kialakulásában döntő szerepet játszó hemodinamikai változásokat és a hemosztázis rendszer eltéréseit vizsgáltam. Megállapítottuk, hogy súlyos alsóvégtagi érszűkületben szenvedő betegekben az atherosclerosis rizikófaktorai halmozottan vannak jelen, s a betegek 20%-ban egyidejűleg súlyos carotis stenosist is észleltünk. Adataink felhívják a figyelmet arra, hogy a rizikófaktorok egyidőben számos eret érinthetnek, s emiatt az alsóvégtagi arteriák szűkülete esetén az arteria carotisok vizsgálatát is el kell végezni. Az egészséges személyekben végzett hemodinamikai vizsgálataink eredményei, melyek jobb cerebrovascularis rezervkapacitást igazoltak a menopausa előtt álló nőkben a hasonló korú férfiakhoz képest, a női nemi hormonok cerebralis hemodinamikát befolyásoló szerepére utalnak. Az egészséges személyekhez hasonló rezervkapacitást észleltünk súlyos carotis stenosisban szenvedő aszimptómás betegekben, ellenben a szimptómás betegek obstruktív oldalán a rezervkapacitás szignifikánsan csökkent az ellenoldalhoz és a kontroll csoport adataihoz képest. A szimptómás betegekben észlelt csökkent rezervkapacitás legvalószínűbb magyarázata a nem kielégítő kollaterális keringés. Mivel napjainkban az ischaemiás stroke egyik bizonyítottan hatásos terápiája a thrombolysis, fontosnak tartottuk a vazoreaktivitás vizsgálatát átmeneti fokális agyi ischaemiában is. Állatkísérletes eredményeink az ischaemia során súlyosan károsodott területben a CO2 reaktivitás elhúzódó zavarát igazolták a reperfúzió alatt, a javuló energia-metabolizmus ellenére. Az agyi keringészavarban szenvedő betegek hemosztázis vizsgálata során fokozott thrombocyta aggregatiót, magasabb monocyta szöveti faktor antigén szintet és procoagulans aktivitást észleltünk a kontroll csoporthoz képest. A fokozott thrombocyta aggregatiót a betegek többségében napi 100 mg acetil-szalicilát tartósan és hatásosan gátolta. A fiatal (<50 év) betegekben meglepően nagy arányban találtuk legalább egy természetes anticoagulans fehérje csökkent aktivitását, vagy alacsony aktivált protein-C rátát, azonban ez az arány 3 hónap múlva szignifikánsan csökkent. Adataink azt jelzik, hogy a cerebralis ischaemia befolyásolhatja a mérések eredményét, de elgondolkodtató, hogy a beválogatáskor számos betegben észlelt fokozott alvadékonyság - függetlenül attól, hogy ez a stroke oka, vagy csak a következménye - hozzájárulhat a cerebralis ischaemia progressziójához. Eredményeink a hemodinamikai és hemosztázis vizsgálatok komplex szerepét hangsúlyozzák a cerebrovascularis megbetegedések megelőzésében, diagnosztikájában és a terápiás próbálkozások eredményeinek követésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Funkcionális fehérje-mikrodomének a T és B sejtek plazmamembránjában: szerepük az antigén-specifikus T sejt aktivációban és proliferációban(2002) Bodnár, Andrea; Damjanovich, Sándor; Matkó, János; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaMunkám célja az antigének bemutatásában kulcsszerepet játszó HLA I molekulák valamint a T sejtek antigén-specifikus stimulációt követő proliferációjában esszenciális IL-2 receptor sejtfelszíni szerveződésének kialakításában, fenntartásában és szabályozásában szerepet játszó tényezők feltárása volt. A különböző humán B illetve T limfóma sejteken végzett vizsgálataink eredményei a következők: (1) Fluoreszcencia rezonancia energiatranszfer méréseinkkel kimutattuk, hogy a plazmamembrán koleszterin szintje (a membrán mikrodomén struktúrája) szerepet játszik a HLA I molekulák oligomerizációjának szabályozásában humán B limfoblaszt sejteken. (2) Áramlási citometriás illetve pásztázó közeli mező mikroszkópiás méréseink szerint a szabad (β2-mikroglobulint nem tartalmazó) HLA I nehézláncok, illetve az intakt HLA I heterodimerek, legalábbis részben, azonos fehérjemintázatok kialakításában vesznek részt a JY sejtek felszínén. FRET méréseink alapján a sejtfelszínen elérhető β2- mikroglobulin szint – feltehetően a nehézlánc különböző megjelenési formái közötti egyensúly módosításán keresztül – fontos szerepet tölt be a HLA I oligomerizáció mértékének szabályozásában. (3) Allospecifikus citotoxikus T limfociták alkalmazásával kimutattuk, hogy az antigén prezentáló sejt felszínén elérhető β2-mikroglobulin szint – feltehetően a HLA I oligomerizáció mértékének módosításán keresztül (ld.előző pont) – fontos szerepet tölt be a T sejt aktiváció illetve effektor funkció hatékonyságának szabályozásában is. (4) T limfóma/leukémia eredetű sejteken végzett FRET méréseink több, az IL-2R komplex és a HLA molekulák részvételével kialakuló „konzervatív” asszociációs motívum jelenlétét tárták fel a vizsgált sejtek plazmamembránjában. Az IL-2Rα sejtspecifikus oligomerizációjának kivételével ezen asszociációs motívumok előfordulását sem a vizsgált T sejt típusa, sem az IL-2R citokin-kötése nem befolyásolta lényegesen. (5) Fizikai és biokémiai módszerek alkalmazásával kimutattuk, hogy a Kit225 K6 limfóma/leukémia eredetű T sejtek plazmamembránjában az IL-2Rα (CD25) részben a glikoszfingolipidben és koleszterinben gazdag membrándoménekben (lipid tutajokban) helyezkedik el. FRET méréseink szerint a lipid tutajok egysége több, az IL-2Rα részvételével kialakuló asszociációs mintázat stabilitásának feltétele. A lipid tutajok egységének megbontása csökkentette az IL-2 stimulációt követő jelátviteli lépések hatékonyságát, amely arra utal, hogy ezek a membrán Funkcionális fehérje-mikrodomének a T és B sejtek plazmamembránjában 59 mikrodomének kulcsszerepet játszanak a magas affinitású IL-2R komplex kialakulásában. Ezt az elképzelést a sejtek detergens rezisztens membránfrakciójának biokémiai analízise is alátámasztotta: az IL-2Rα lánca mellett a jelátvitelért felelős β és γc alegységeket is sikerült azonosítanunk a DRM frakcióban. (6) FRET és biokémiai vizsgálataink egyaránt arra utalnak, hogy a K6 sejteken található CD25 molekuláknak csak egy része koncentrálódik a lipid tutajokban: jelentős hányaduk a detergens szolubilis membránrégiókban található, ahol véletlenszerűen vagy pedig más (pl. a transzferrin receptort tartalmazó) membrán mikrodoménekhez kapcsolódva helyezkedhetnek el.Tétel Szabadon hozzáférhető The role of parallel signaling pathways in maintaining lymphoid cell survival(2002) Nagy, Zsuzsanna; Kirken, Robert A; Aradi, János; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet; University of Texas -- Houston Medical School -- Department of Integrative Biology and Pharmacology; Elméleti orvostudományok doktori iskolaT lymphocytes are critical for a functional immune system. However, their uncontrolled activation and growth can be manifested as a number of lymphoid derived diseases such as autoimmunity, allograft rejection, and lymphoma. Therefore, understanding the role of key signaling molecules and the ability to modify their activity in mature cells may provide new therapeutic strategies to treat T cell mediated disorders. The purpose of this study was to dissect the role of key signaling pathways activated by interleukin-2 (IL2) and other T cell growth factors that share the IL2 receptor gamma chain (γc) (IL2, 4, 7, 9, 13, 15, 21) in mediating T cell growth and survival. To accomplish this objective, antisense oligonucleotides targeted against signaling molecules including γc, Raf isoforms, Stat3, traditional pharmaceuticals to disrupt Janus tyrosine kinase 3, PI3K (wortmannin), mTor (rapamycin) and MEK kinase (PD98059) activity were utilized and their effects characterized in lymphoid cells. Antisense oligonucleotide targeted against γc inhibited protein expression (40%) in a lymphoid tumor cell line inducing apoptotic death and cell cycle arrest in G2-M phase, as measured by FACS analysis of Annexin V and Propidium Iodide stained cells. Inhibition of Jak3 (PNU156804) showed similar effects and disrupted Stat5 and MAPK activation. Novel evidence is shown here that IL2 can activate multiple isoforms of Raf, and inhibition of these isoforms by antisense oligonucleotides failed to affect cell survival or Stat5 activation. Similar results were found for inhibition of PI3K, mTor and MEK kinases. Lastly, we show that Stat3 antisense oligonucleotide treatment of a human tumor cell line bearing constitutively activated Stat3 induces cell death (40%, measured with TUNEL assay) but that IL2 can rescue these cells possibly mediated via Stat5 that becomes hyperactivated in Stat3 deleted cells. Evidence is provided that suggests Bcl2 plays key role in this cell survival process. We conclude from our findings that the Mapk, Stat and PI3K pathways likely function as separate entities in lymphoid cells, suggesting that evolutionarily these pathways might have evolved to perform specialized cell functions that may be redundant for other T cell activities. Moreover, our results suggest that Stat molecules are critical to the survival and growth of T cells and represent a therapeutically relevant target to combat T cell derived disorders.Tétel Szabadon hozzáférhető Egy pleiotróp hatású autoregulátor molekuláris genetikai analízise Streptomyces griseusban(2002) Birkó, Zsuzsanna; Biró, Sándor; Elméleti orvostudományok doktori iskola; Hádáné Birkó, Zsuzsanna; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Humángenetikai Intézet; Elméleti orvostudományok doktori iskolaAz Intézetünkben felfedezett C faktor az első tiszta formában előállított, Streptomycesekben azonosított fehérje természetű autoregulátor. A munka során a C faktort a bevezetésben taglalt szempontok szerint molekuláris genetikai módszerek alkalmazásával vizsgáltuk. Azonosítottuk a C faktor fehérje génjét, meghatároztuk szekvenciáját és a szekvenciából levezethető aminosav sorrendet. Az aminosav sorrend alapján nem igazolódott az a korábbi feltevés, hogy a C faktor cink-ujj típusú szabályozó fehérje. A komputeres analízist kiegészítve meghatároztuk a fehérje néhány, a szekvencia jelentős részét lefedő, triptikus fragmentjének aminosav sorrendjét is. A C faktor fehérje kiválasztásra kerül a sejtből, a 38 aminosavból álló szekréciós szignálszekvenciájában található twin-arginin motivum valószínűleg a Sec független Tat transzlokációs útvonalhoz irányítja, mely a Sec szekréciós úttól eltérően a fehérjéket harmadlagos illetve negyedleges szerkezetük kialakulása után és ezt megtartva választja ki a sejtből. Az érett fehérje valószínűleg rendelkezik egy transzmembrán régióval, amin keresztül képes a differenciálódás korai stádiumában lévő hifák membránjába integrálódni úgy, hogy N-terminális vége a sejt belső tere felé, míg C-terminális vége az extracelluláris tér felé mutat. A C faktor fehérje egyetlen eddig ismert és adatbankokban hozzáférhető fehérjével sem mutat szignifikáns homológiát. Előfordulása a Streptomyceseken belül nem általános, génjét illetve a vele nagyfokban homológ gént csak folyékony tápközegben jól spórázó törzsekben sikerült kimutatni. A fehérje termelése életciklus függő, az mRNS szintje a sporulációt megelőző stádiumban emelkedik meg. Meghatároztuk a transzkripciós start pontot, ami alapján megállapított -10-es és -35-ös promóter régió szekvencia homológiája szerint, a gén átírásában valószínűleg a σhrdB faktor játszik szerepet. A C faktor morfológiai differenciálódás szabályozásában betöltött szerepére vonatkozólag megállapítható, hogy szilárd táptalajon C faktort nem termelő S. griseus NRRLB-2682 kopasz mutánsában, különböző génekben történt defektus esetén is, légmicélium képzést indukál, illetve befolyásolja a sporuláció folyamatát. Folyékony tápközegben pedig, az ilyen körülmények között nem spórázó, C faktor génjét szintén nem tartalmazó S. griseus 52-1 teszt törzsünkben preconidium képzésben játszik szerepet. A C faktor nagy valószínűséggel a légmicélium illetve spóra képzést érintő zavarok szupresszoraként működik közre, de még nem ismert, hogy mely regulációs kaszkád tagjaként. Annak érdekében, hogy a vele kölcsönható fehérjét, illetve fehérjéket azonosítani tudjuk létrehoztuk a C faktor C-terminálisan His-farkazott változatát, melyet nagyobb mennyiségben csak E. coli expressziós rendszerben tudtunk termeltetni. A S. griseus 52-1 törzsből egy 55 és egy 110 kD molekulatömegű a C faktorral feltehetően kölcsönható fehérjét sikerült azonosítani. Az antibiotikum szintézisre gyakorolt hatásáról megállapítható, hogyha a transzformálandó törzs eredetileg nem termel streptomycint, akkor a C faktor alacsony kópiaszámban fokozza az antibiotikum termelést, magas kópiaszámban hatása már nem ilyen egyértelmű. Abban az esetben, ha a transzformálandó törzs eredetileg termel streptomycint, a C faktor sem magas, sem alacsony kópiaszámban nem növeli a szintézis mértékét.Tétel Szabadon hozzáférhető Stroke epidemológiai vizsgálatok Közép-kelet Európában(2002) Mihálka, László; Bereczki, Dániel; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; Elméleti orvostudományok doktori iskolaVizsgáltuk egy kelet-magyarországi régió 210 ezer lakosát ellátó stroke osztály jellegzetességeit. Elemeztük a stroke néhány rizikófaktorának szerepét az akut szakban tapasztalható halálozásra. 1994-ben létrehoztuk a Debreceni Stroke Adatbázist mely 2000 végéig tartalmazza az osztályra felvett akut agyi vérkeringési zavarban szenvedő több mint 3500 beteg adatát. A kórházba nem kerülő akut cerebrovascularis betegek számáról nincs pontos információnk, de becslésünk alapján Debrecenben a halállal végző stroke esetek legalább 75%-a kórházba kerül, és a hospitalizált betegek mintegy 60%-át neurológiai, 40%-át belgyógyászati osztályokon kezelik. A kórházban kezelt cerebrovascularis betegek fiatalabbak, mint a nyugat-európai átlag. A férfiak a nőknél jelentősen fiatalabbak, és ez a korkülönbség még kifejezettebb a halállal végződő esetekben. A diagnosztikus módszerek közül a CT, mint alapvető módszer aránya megfelelő, és a vizsgálat 6 éve során jelentősen nőtt, jelenleg megfelel az európai elvárásoknak. Kis mértékben csökkent, de még mindig magasabb az állományvérzések aránya, mint a nyugat-európai országokban. A stroke halálozás az osztályon a vizsgált időszakban statisztikailag jelentős mértékben nem változott. Az Ungváron végzett populáció alapú vizsgálat nem támasztotta alá a WHO által a régióról közölt kiugróan magas stroke mortalitási adatokat. Az eredmények alapján látható, hogy pusztán a kórházban kezelt esetek elemzése nem ad megbízható adatot egy régió stroke halálozásáról. Ungváron az akut stroke betegek harmada nem kerül kórházba, ezek a betegek közel 10 évvel idősebbek a kórházba kerülőknél, és mind rövid- mind hosszabb távon súlyosabb náluk a stroke kimenetele. A marosvásárhelyi, ungvári és debreceni adatok részletes elemzése még nem zárult le. A vizsgálat jellegénél fogva csak a kórházban kezelt városlakók adatainak elemzésére volt mód. A három városban eltérő a diagnosztikus módszerek alkalmazási aránya, és jelentősen különbözik a stroke kimenetele is. Ennek hátterében feltehetően elsősorban nem a stroke területenkénti különbözősége áll, hanem az eltérő kórházba utalási szokások. Erre utal az a tény, hogy a 3 központban jelentősen különbözött a betegek életkora és az állományvérzésnek tartott esetek aránya. További elemzést igényel annak összehasonlítása, hogy a három centrumban különbözik-e a stroke kezdeti súlyossága, valamint hogy lehet-e szerepe a rizikófaktorok különbözőségének és az eltérő kezelési módszereknek is a stroke kimenetelében tapasztalt különbségekben.