Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Természettudományi Kar
Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tóthmérész Béla)
Természettudományi doktori tanács
D
tudományágak:
- biológiai tudományok
- környezettudományok
Doktori programok:
- Biodiverzitás
(programvezető Dr. Barta Zoltán) - Biológia
(programvezető Dr. Sipiczki Mátyás) - Biotechnológia
(programvezető: Dr. Pócsi István) - Hidrobiológia
(programvezető Dr. Dévai György) - Alkalmazott ökológia
(programvezető Dr. Magura Tibor) - Kvantitatív és terresztris ökológia
(programvezető: Dr. Tóthmérész Béla)
Böngészés
Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Antal, László"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Az idegenhonos amurgéb (Perccottus glenii) hatása a hazai halközösségekreSomogyi, Dóra; Antal, László; Erős, Tibor; Somogyi, Dóra; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Hidrobiológiai TanszékAz inváziós amurgéb (Perccottus gelnii) 2019-ben felkerült az Európai Uniót veszélyeztető idegenhonos inváziós fajainak listájára, azonban a halközösségekre gyakorolt hatásáról közösségszinten mind máig kevés információ áll a rendelkezésünkre. Jelen dolgozatban az amurgéb hazai elterjedését, valamint a halközösségekre és egyes fajokra kifejtett hatását vizsgáltuk a Tisza hazai vízgyűjtője mentén. A Kelet-magyarországi régióban összesen 76 mintavételi szakaszon vizsgáltuk a halközösség összetételét, eredményeinket pedig kiegészítve a szakirodalmi, valamint korábbi kutatásokból származó adatsorokkal létrehoztunk egy több évtizeden átívelő adatsort a halfauna tanulmányozására. Eredményeink alapján elmondható, hogy az utóbbi két évtized során az elemzett mintavételi szakaszok közösségének változását az idegenhonos fajok – köztük az amurgéb is – jelentős mértékben meghatározták. Vizsgálatunk rávilágított arra, hogy az amurgéb terjedése és a halközösségen belüli dominanciája összefüggésben állhat a közösség fajszámának és diverzitásának csökkenésével. Széleskörű táplálékpreferenciája, ökológiai igénye és tág tűrőképessége révén veszélyt jelenthet számos halfajunkra, mint a milyen a fokozottan védett lápi póc. Az amurgéb állományának növekedésével a lápi póc állományának csökkenése tapasztalható a hazai vízterekben, azonban további vizsgálatokat folytattunk a háttérben fennálló okok feltárására. Az amurgéb megjelenését követő utóbbi évtizedek halfaunisztikai felmérései rávilágítottak a lápi póc állományainak visszaszorulására, végső esetben eltűnésére. Egyes régiókban a póc visszaszorulásának aránya meghaladta a 95%-ot, illetve egyes régiókban a teljes eltűnését tapasztalták, szemben az amurgéb szembetűnően magas arányával. A háttérben álló okok feltárására egy olyan táplálkozás-ökológiai vizsgálatot terveztünk, amely során a predációt, mint az állománycsökkenésért felelős további lehetséges interakciótípust tanulmányoztuk. A gyomortartalom-vizsgálathoz két, egymástól időbeli intenzitásban eltérő mintavételi protokollal dolgoztunk. Eredményeink igazolták azt, hogy a fő táplálékforrást a makrogerinctelen szervezetek alkották, azonban emellett igazolás nyert az a felvetésünk, hogy az amurgéb nem csupán kompetítora, hanem ragadozója is a lápi pócnak, kiváltképp a zsenge ivadéknak. A mintavételi protokollok időbeli intenzitása közötti különbségek révén sikeresen feltártuk az egyes táplálékalkotók táplálkozásban betöltött fontosságát, tekintettel azok szezonális elérhetőségére. Az időben intenzívebb protokoll rávilágított arra, hogy habár a pócivadék egy szezonálisan elérhető táplálékforrás, a szaporodási időszakot követően még nagyobb szerepet játszik az amurgéb táplálkozásában. A korábbi tanulmányban igazolt kompetíció, valamint jelen vizsgálatunk által feltárt predációs hatás kombinálódása az ún. intraguild-predáció kialakulásához vezethet, mely elsősorban a prédaként szolgáló faj fiatal egyedeinek zsákmányolását, ezáltal a prédapopuláció állományának drasztikus mértékű csökkenését eredményezheti azonos táplálkozási guilden belül. Mivel a lápi póc egy rövid életű, alacsony fekunditással és szűk elterjedési területtel rendelkező halfajunk – valamint ugyanazon táplálkozási guildben helyezkedik el, mint az amurgéb – a két faj között fellépő intraguild-predáció már viszonylag rövid időn belül is a pócállomány drasztikus mértékű csökkenéséhez vezethet. Az amurgébbel kapcsolatos ismeretanyag bővülése mindenképpen azt a célt szolgálja, hogy a jövőben megakadályozhassuk más halfajok állományának visszaszorulását és eltűnését nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az amurgéb jelenlegi és jövőbeli elterjedési területén egyaránt.Tétel Szabadon hozzáférhető A domolykó (Squalius cephalus) bioindikátor-szerepe a vízfolyások fémszennyezettségének kimutatásábanNyeste, Krisztián József; Antal, László; Nyeste, Krisztián József; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Hidrobiológiai TanszékMagyarországon a vizeink fémszennyezettségére irányuló vizsgálatok a XX. század során többnyire mindössze a víz- és az üledék elemtartalmának meghatározására korlátozódtak. Nagy áttörést jelentett a Tisza 2000-ben történt cianidmérgezése és nehézfémszennyezése, mely az ökológiai katasztrófa következtében egy szemléletváltást vont maga után a hazai környezettoxikológiai vizsgálatok tekintetében. Ezt követően indultak el hazánkban a biológiai indikátorszervezet-alapú fémtoxikológiai vizsgálatok. Jelen vizsgálatunkban 2017 során a Tisza vízgyűjtőjének 30 mintavételi helyszínéről gyűjtöttünk be 10–10 domolykóegyedet. Mintákat vettünk a jelentősebb mellékfolyók határ menti, valamint torkolatközeli szakaszairól, továbbá a Tisza hazai legfelső pontjáról, illetve a mellékfolyók torkolata alatti és feletti Tisza-szakaszokról. A halak izom-, kopoltyú- és májmintáinak elemtartalmát ICP-OES készülék segítségével határoztuk meg. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a mellékvízfolyások mindegyike valamely módon hatással bír a befogadó Tisza fémszennyezettségi állapotára. Ezek tekintetében kiemelkedő a Szamos, a Bodrog, a Sajó és a Maros. Ezeket a folyókat az eredményeink alapján mai napig érik olyan mértékű antropogén szennyezések, melyek a befogadó Tisza fémszennyezettségi állapotát súlyosbítják. Ezzel szemben a Körösök vízgyűjtője összességében kevésbé terhelt fémekkel, mint a Körös torkolata feletti Tisza-szakasz, ezért hígító hatásával csökkenti a befogadó fémszennyezettségi állapotát, ugyanis a torkolat alatti szakaszokon általában alacsonyabb fémmennyiségeket határoztunk meg a halakból, mint felette. A Zagyva egy-két fémtől eltekintve nincs jelentős hatással a Tisza vízminőségére, egyrészt alapvetően is kevésbé jellemzik szennyezések, másrészt a mérete és a vízhozama elmarad az említett mellékfolyókétól. A disszertáció második részében a domolykó három, eltérő korú és táplálkozású csoportjának a bioakkumulációját vizsgáltuk meg a Szamosban. Vizsgálatunk bebizonyította, hogy jelentős különbségek vannak a domolykó táplálkozási csoportjainak fémakkumulációs mintázata között. A különbségek hátterében számos fiziológiai sajátosság, továbbá a korcsoportok különböző táplálkozása állhat. Eredményeink alapján úgy véljük, hogy a domolykóivadékok egy széles körben elterjedt és effektív bioindikátorként használhatók a vízi ökoszisztémák aktuális fémszennyezésének vizsgálatában.Tétel Szabadon hozzáférhető A Szamos hazai szakaszának halközösségében bekövetkezett változások a cianid- és nehézfém szennyezést követőenAntal, László; Nagy, Sándor Alex; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; DE--TEK--Természettudományi és Technológiai Kar -- Hidrobiológiai Tanszék; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --2000 januárjának végén a romániai Nagybánya (Baia Mare) közelében működő nemesfémipari vállalat egyik zagytározójának gátja átszakadt, ily módon mintegy 100000 m3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazár (Săsar) és Lápos (Lăpuş) folyók közvetítésével a Szamosba (Someş), majd a Tiszán és a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe. A legnagyobb kár talán az említett vízfolyások halfaunájában keletkezett. Munkánk során 2004 és 2009 közötti években évszakonkénti mintavételek segítségével követtük nyomon a Szamos halfaunájának változását. 2004 tavaszától 18 mintavételre került sor a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretei között, mely során összesen 11 halcsalád 37 fajának 18751 egyedét sikerült kimutatnunk a Szamosból. Eredményeink értelmezéséhez többféle kiértékelési módszert is alkalmaztam. (i) Számszerűsítettük a halegyüttes-struktúra változásának mértékét a fajkicserélődés és a fajszerkezetek közötti hasonlóság alapján. (ii) Detektáltuk a szennyezést követően létrejövő különböző népesedési folyamatokat funkcionális guildek és tömegességi viszonyok alapján. (iii) Kimutattuk fajösszetételben tapasztalt minőségbeli változások mértékét a biodiverzitás és a halközösség alapú minősítési rendszerek alapján. (iv) Igazoltuk, hogy a fajszerkezetbeli változásokat a vízkémiai vizsgálatok eredményei egyértelműen alátámasztják. (v) Újabb adatokkal alátámasztottuk, hogy a halak joggal szerepelnek a VKI minősítésre alkalmasnak tartott biológiai elemei között. Elemzésem igazolta, hogy a halfauna jelentős mértékű pozitív változásában – a Tisza és a Szamost kísérő holtmedrek mellett – a vízminőség javulása is fontos szerepet játszhatott. ---- One of the dams of a precious metal company in Nagybánya (Baia Mare, Romania) ruptured at the end of January 2000. As a consequence, almost 100,000 m3 of wastewater with high cyanide concentration spilled quickly to R. Szamos (Someş) through R. Zazár (Săsar), and R. Lápos (Lăpuş), and then the contamination reached the Black Sea through R. Tisza, and R. Danube. The most significant damages occured probably in the fish fauna of the mentioned water flows. The alteration of the fish fauna of R. Szamos was monitored between 2004 and 2009 by three times sampling in every year, (spring, summer and autumn). Sampling was carried out in the frame of the Hungarian National Biodiversity-monitoring System from 2004, 18,751 individuals of 37 fish species of 11 fish families were identified from R. Szamos. Several different methods were used for data evaluation. (i) The level of changes in the structure of fish assemblage based on similarities in species changes and species pattern were quantified. (ii) The different population processes after the pollution based on functional guilds and rates of abundance were detected. (iii) The changes in fish assemblage quality using qualifying methods based on biodiversity and fish assemblage were detected. (iv) The results of the water chemical measurements supporting unequivocally the alterations in the species structure were demonstrated. (v) According to the new data we supported that using fishes as biological elements for qualification by Water Framework Directive is justified. My investigation also showed that the improvement of water quality also played an essential role in the significant positive alteration of the fish fauna, beside the positive effects of R. Tisza, and the oxbows following R. Szamos.