Idegtudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101511

Általános Orvostudományi Kar

Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)

Orvostudományi doktori tanács

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Idegtudományi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Berecz, Roland"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Szkizofrén betegek kognitív képességeinek vizsgálata akut és klinikailag stabil állapotban
    Balogh, Nóra; Berecz, Roland; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- DE-KK Pszichiátriai Klinika
    Számos kutatás igazolta, hogy szkizofrén betegek neurokognitív funkciózavarral, emellett csökkent érzelemfelismerő, illetve mentalizációs képességgel rendelkeznek szociális kogníciójukat tekintve. A szakirodalomban nincs egyértelmű álláspont a szkizofrén betegek szociális kogníciójának vonás-, avagy állapotfüggő voltát illetően. A neurokognitív zavarok stabilitása a betegség különböző fázisaiban szintén nem egyértelmű. Kutatásunkban a szociális-, és neurokogníció, illetve a klinikai tünetek súlyosságának változása közötti kapcsolat jobb megértése céljából a mentalizációs, érzelemfelismerő és neurokognitív képességeket vizsgáltuk szkizofrén betegeknél akut, majd később klinikailag stabil állapotban. Eredményeiket korban illesztett egészséges kontroll csoport eredményeivel vetettük össze. A szociális kogníción belül a mentalizációs képességet az RMET (Reading the Mind in the Eyes Test) segítségével, az érzelemfelismerő képességet az Ekman 60 faces (FEEST) teszttel, a neurokognitív képességeket a CANTAB (Cambridge Neuropsychological Test Automated Battery) hat altesztjének használatával vizsgáltuk. A diagnózisokat a SCID klinikai interjú alapján állítottuk fel a beválogatás során. A betegek tünetsúlyosságának felmérésére a PANSS (Positive and Negative Syndrome Scale) klinikai pontozó skálát alkalmaztuk. Eredményeink alapján a betegek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek az összes felhasznált teszten az egészséges kontrollszemélyekhez képest, mind relapszusban, mind pedig klinikailag stabil állapotban. Bár a mentalizációs és érzelemfelismerési képesség zavarai a tünetek javulásával némileg csökkentek, de továbbra is rosszabbul teljesítettek az egészséges kontrollokhoz képest. Eredményeink hipotézisünket is alátámasztották, miszerint a szociális kogníció, mint magasan szervezett, összetett kognitív funkció változása szorosabban kapcsolódik a klinikai tünetek változásához (jellemzően állapotfüggő), mint az elemibb neurokognitív funkciók (jellemzően inkább vonásfüggő). Továbbá az érzelemfelismerés és mentalizáció közötti eltérést is kimutattuk, miszerint a mentalizáció, mint komplexebb funkció jelentősebb mértékben fluktuált az állapottal. További eredményünk alapján a neurokognitív altesztek közül a PAL-ról feltételezhető, hogy a legszenzitívebb feladat a globális funkcionálást tekintve, akár korai szűrőmódszerként is alkalmazható szkizofréniában. Az eredményeink egybevágnak azon korábbi adatokkal, miszerint a szkizofrének szociális kognícióbeli zavarai egyaránt jellemezhetők állapotszerű és vonásszerű összetevőkkel. A neurokogníciót tekintve annak zavara szkizofrén betegeknél relapszusban és klinikailag stabil állapotban egyaránt fennáll, annak tartósságára utalva.