Idegtudományi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)
Orvostudományi doktori tanács
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Idegtudományi Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 54)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az információtechnológia használata az aneszteziológia - intenzív terápia országos szintű adatkezelésében. Web alapú rendszerfejlesztés előnyei, eredményei(2011-01-14T09:22:39Z) Nagy, Géza; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --Az értekezésben az információ technológia használatával az aneszteziológia – intenzív terápia országos szintű adatkezelésének megoldását összegeztük, web alapú rendszerfejlesztés alkalmazásával. A célkitűzésekben szereplő feltételeket a következőek szerint teljesítettük: 1. Az IT legfejlettebb módszereit alkalmazta a rendszer. A fejlesztés periódusában még úttörő eljárást napjainkra általánosan használatos eszközrendszerként veszik igénybe, nemcsak a közvetlen egészségügyi ellátást leíró adatgyűjtés területén, hanem a pl. multicentrikus vizsgálatok lebonyolításában. 2. Az adatok a nemzetközi kódrendszerekkel egyezően épültek be a rendszerbe. Az anesztézia szövődményeinek kódolása még nem egységes, de a CISS pontrendszer súlyosságot leíró fokozataihoz hasonló szerkezetű adatgyűjtést már alkalmaztak. 3. Az eredmények nemzetközi viszonylatban összehasonlíthatóak – ennek biztosítéka a 2. pontban rögzített kód integráció. 4. Bár a rendszer széles szakmai konszenzussal és egyeztetéssel került bevezetésre, az emberi erőforrás térkép pontos elkészítéséhez ezen változtatni kellett, az aneszteziológia és intenzív terápia munkahely – létszám adatait az ICT által biztosított validálással végeztük 2005 óta. Ezt a lépést szakfelügyeleti egyeztetés előzte meg, mely a regionális szakfelügyelő főorvosok értekezletén történt meg. 5. Szemlélete összhangban van a korszerű aneszteziológiai munkahely adatkezelési ismérveivel. Erre a kapcsolatra, amely az OJE és az elektronikus anesztézia jegyzőkönyv adatállománya között építhető ki, már észleltünk elképzelést a web alapú adatgyűjtő rendszerünk értékelését végző kollégák véleményei között, azonban a jegyzőkönyvek jelen időben kézzel készíttetnek. 6. Az adatgyűjtést az adatszolgáltatók szempontjából egyszerűbbé és elfogadottabbá tette – ezt a web alapú kérdőíves felmérésünk eredménye visszaigazolta 7. Az adatok összegzése automatikusan történik meg, ennek segítségével jutottuk az elvégzett elemzésekhez szükséges adathalmazhoz. Az OJE megfelelő jogosultsággal elérhető elemző modulja biztosítja ezt a funkciót. 8. Végül az elemzés segítségével elvégezhettük a szakma működésének, humán erőforrás helyzetének értékelését, melynek fontosabb következtetései a következőek: • a szakmai tevékenységeket és a szövődményeket leíró adatok a nemzetközi irodalomban leírt trendeknek megfelelnek. • a szakma humán erőforrás helyzete a vizsgált periódusban romlott. • a kifejlesztett rendszer elfogadottsága hazai szinten mérhető volt, pozitív eredménnyel, valamint minősítése Európai szinten is megtörtént, az Unió elektronikus egészségügy best practice anyagában elfogadásra, bemutatásra került. ----- In the dissertation we summarised the results of the usage of data-collection in anaesthesiology and intensive therapy with the contribution of information technology and using the developed web-based system on a nationwide level. We have reached our goals the following ways: 1. The system utilizes the most advanced methods of IT. These methods were pioneer during the development period but nowadays became generally used, not only for the direct health care data collecting, but also in the use of multicentre studies. 2. All the data was built into the system according to the international code systems. Although the coding of anaesthetic complications has not been standardized internationally, the similar seriousness system like the CISS was used before. 3. The results can be matched on national levels - the method of code integration is mentioned in the second point. 4. Although the system has been introduced with wide professional consensus and conciliation, we had to modify it in order to create the exact human resource map. To determine the anaesthesiology and intensive care work places and headcount data, we used the validation provided by ICT since 2005. This step was only taken after the new consensus conference, which was held on the regional leader supervisor meeting. 5. The system approach is in accordance with the modern anaesthesia workplace data management criteria and requirements. We already received ideas from our colleagues who evaluate our web-based data collection system about this connection, which could be working between the NRS (National Reporting System) and the electronic anaesthesia record keeping data. Actually, the records are still being written by hand. 6. The data collection became more easy and simple for the local data suppliers, as the web based questionnaire confirmed. 7. The data's summarization works automatically. Without it's help, we could not have proceeded to the data mass, which is needed for the analysis. This function is provided by the NRS’s analysis module which is accessible with adequate authorisation process. 8. Finally with the help of the analysis, we have evaluated of the functionality of our profession and the map of human resources. The important conclusions are the following: • The data of our procedures and critical incidents are fit to international trends. • The data of human resource management shows decreasing a number of specialists • The acceptance of the developed system was measurable on a national level with positive outcome and the qualification of NRS occurred in European level because the system is part of the best practice of eHealth report.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kvantitatív EEG vizsgálatok epilepsziás betegeken(2011-04-05T10:00:27Z) Puskás, Szilvia; Fekete, István; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --Az epilepsziás agy sajátsága a megváltozott, többnyire fokozott neuronális szinkronizáció, amely interiktális állapotban is fennáll. A LORETA (Low Resolution Electromagnetic Tomography) EEG- forráslokalizáló módszer, amely az agykérgi, szinkron aktiválódó neuronpopulációkat három dimenzióban ábrázolja, emiatt alkalmas epilepsziás betegekben a kóros agykérgi aktivitás forrásainak lokalizációjára. Három, epilepsziával kapcsolatos kérdést vizsgáltunk LORETA módszerrel, melynek a legfontosabb eredményei az alábbiak. 1. Első vizsgálatunkban a „tiszta” (klinikai epilepszia nélkül fennálló) epilepsziás rohamkészség EEG-LORETA megfelelőit elemeztük olyan személyekben, akikben nem jelentkeznek spontán rohamok, de természetes, a fiziológiáshoz közeli ingerek generalizált tónusos-klónusos rohamot válhatnak ki. A korábbi, experimentális adatok alapján feltételezett fokozott mértékű szinkronizációt statisztikailag alátámasztható módon nem tudtunk igazolni, ellenben e csoportban kortikális működési deficitet találtunk több kérgi területben. E területek a jövőben célzottan vizsgálandók az emberi epilepszia-készség természetének megértése céljából. 2. Második vizsgálatunkban elsőként mutattuk ki, hogy nem-kezelt gócos epilepsziás betegekben az eddig ismeretlen eredetű diffúz EEG theta aktivitás a generátorok szintjén nem diffúz, hanem három, jól elkülöníthető kortikális terület (theta area) fokozott aktivitására vezethető vissza. További eredményeink azt sugallják, hogy az epileptogén lézió lokalizációja bilateralisan, de leginkább a hozzá legközelebb eső theta areában fokozhatja a theta szinkronizáció mértékét. Vizsgálatainkkal módszertanilag lehetővé tettük a theta-generátorok szerepének vizsgálatát az epilepsziás állapotban. 3. Elvben feltehető, hogy az interiktális epileptiform kisülésekhez kötődő, de azokat időtartamukat tekintve meghaladó tranziens neurológiai tünetek és kognitív zavarok a paroxismust követő kóros utó-oszcilláció eredményei lehetnek. Vizsgálatunkban elsőként igazoltuk az epileptiform tranziensek ilyen jellegű „elhúzódó hatás"-át nagy neuron- csoportokban, egyben módszert alkottunk az említett jelenségek létrejöttének alapos, kvantitatív és lokalizációs szempontú vizsgálatához. Vizsgálatainkkal bizonyítottuk, hogy LORETA alkalmas módszer idegélettani és klinikai jelentőségű kérdések EEG szempontból történő, az eddiginél alaposabb vizsgálatára. Az eredményeknek módszertani és heurisztikus értéke is van a jövőbeni vizsgálatok tekintetében. The epileptic cortex is characterized by altered, mainly increased neuronal synchronization, which exists also in interictal state. An EEG-source localization method LORETA (Low Resolution Electromagnetic Tomography) demonstrates the synchronously activated neuronal populations in the 3-dimensional space. For this reason it is an appropriate method to localize the sources of abnormal cortical activity in epilepsy patients. Three, epilepsy-related issues were investigated using LORETA, the main findings are summarized here. 1. The first study was designed to analyse EEG-LORETA data of ”pure” epileptic predisposition (without epilepsy) in persons who display generalized tonic-clonic seizures precipitated by natural, near-physiological events, but never display spontaneous seizures. Increased degree of neuronal synchronization was assumed based on findings of a few animal experiments. Our findings suggested similar dysfunction in some cortical areas of the patients but the results did not survive statistical analysis. On the other hand, impaired cortical function was found in various cortical regions in patients with pure epileptic predisposition. In the future, targeted studies should be planned to investigate these cortical regions as to understand the mechanisms of seizure susceptibility in the human being. 2. In our second study we demonstrated that the enigmatic, diffuse EEG theta activity that was described in untreated partial epilepsy patients is not diffuse at the level of the cortical generators. Instead, it reflects the increased activity of three, anatomically distinct cortical areas (theta areas). Furthermore, our findings suggest that the localization of the epileptogenic lesion might increase the degree of theta-synchronization bilaterally, particularly in the nearby theta area. Our investigations permit comprehensive evaluation of the role of theta-generators in epileptic condition. 3. It is theoretically possible that abnormal oscillations that survive the interictal epileptiform discharge (IED) might contribute to IED-related transient neurological and cognitive deficit symptoms lasting beyond the duration of the IEDs. In this study we were the first to verify the ”delayed effect” of IEDs in large neuronal populations, and we developed a method to quantitatively assess and localize IED-related dysfunctions. Overall, we testified that LORETA is an appropriate method to investigate issues of neurophysiological and clinical importance with high accuracy. Our findings are of methodological and heuristic importance concerning forthcoming investigations in the field of epilepsy.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Characterization of Normal and Pathological Patterns of Diffusion Anisotropy with Diffusion Tensor Imaging(2012-05-09T09:04:48Z) Jakab, András; Berényi, Ervin; Jakab, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --Water is a fundamental constituent of living creatures and tissue water is structured according to the characteristic features of any given tissue type. A unique property of the brain is that the propagation of water molecules is hindered by microscopic obstacles like the axonal membranes, myelin sheath or the extracellular matrix, resulting in anisotropic diffusion. Diffusion tensor magnetic resonance imaging (DTI) provides non-invasive depiction of diffusion through sampling the magnitude and orientation of diffusion anisotropy. Our first study aim was to apply DTI and related image processing techniques to describe normal diffusion anisotropy patterns in the human brain in vivo. We assume that such technique can provide information on the connectional topography of different brain areas over large subject groups; we aimed to reveal the distribution of structural connections from the human insular cortex and the mediodorsal nucleus (MD) of the thalamus. Secondly, we focused on the anisotropy patterns of diffusion in pathological conditions, more specifically, to portray the diffusion characteristics in brain neoplasms of glial origin of various WHO grades. We utilized standard image processing techniques to describe the connectional anatomy of the human insula and the mediodorsal thalamic nucleus. Our explorations included the analysis of 40 and 155 healthy volunteers when studying the normal anisotropy patterns; whereas we used 40 glioma patients for the second aim. Probabilistic DTI tractography was used to map the fiber pathways emerging from the observed areas. Subdomains were mathematically separated that were different in terms of remote interconnections. For the glioma patients, histograms of DTI derived images were fed into a discriminant function analysis based classifier which correlated the features with the histopathologically defined grade. Fiber tracts were separated into two clusters, originating from the anterior and posterior insula and interhemispheric asymmetry was revealed in such connectivity-based clusters; mean diffusivity values were higher in the anterior insula. We confirmed a rostro-caudal changing pattern of connectivity domains. We provide a description of the two connectivity-based clusters in the MD. Patterns of diffusion anisotropy of preoperative DTI images allowed the prediction of glioma grade with 88.5% specificity and 85.7% sensitivity by using the histogram analysis method. In vivo probabilistic tracking of structural connections using DTI data provides a novel window on neuroanatomy that was previously unavailable. We provided evidence that the in vivo tract anatomy of the insula and MD is similar to the depiction of trajectories by tract tracing studies in primates. Connectivity-based parcellation of the insular cortex and the mediodorsal thalamic nucleus revealed distinct and separated networks originating from these territories. The characterization of anisotropy patterns in brain gliomas allowed us to construct a classifier model that is feasible for the non-invasive, imaging based preoperative determination of grade. A víz alapvető összetevője az élő szervezeteknek, a víz eloszlása, “strukturáltsága” jellegzetes módon követi az adott szöveti környezet szerkezetét. Az agyszövetek mikroszkopikus felépítése különleges, a vízmolekulák mozgását bizonyos alkotóelemek korlátozzák és a vízdiffúziót anizotróppá teszik – ilyen bizonyított struktúrák az axonmembránok, myelinhüvely vagy az extracelluláris mátrix. A diffúziós tenzor mágneses rezonanciás képalkotás (DTI) a diffúziós folyamat non-invazív ábrázolását teszi lehetővé a diffúziós anizotrópia és diffúziós irányok mérésével. Kutatásunk első célja a DTI és képfeldolgozó módszerek alkalmazása volt a normál agyszövetek diffúziós anizotrópia mintázatának feltárására. E technikák segítségével az anatómiai kapcsolatok topográfiája is meghatározható nagyobb esetcsoportokban; a humán insuláris cortex és a thalamus nucleus mediodorsalis (MD) kapcsolatrendszerének jellemzését is célul tűztük ki. Második célunk a diffúziós terek kóros körülmények közötti jellemzése volt, mely célból különböző WHO grádusú agyi glioma DTI adatait elemeztük A DTI képfeldolgozás és során standard módszereket alkalmaztunk, mellyel a humán insula és MD kapcsolati anatómiája jól leírható in vivo. E célok eléréséhez 40 valamint 155 egészséges alany felvételeit használtuk; a gliomákat tartalmazó adatbázisunk 40 beteg képeit tartalmazta. Probabilisztikus DTI traktográfiát alkalmaztunk a vizsgálati területekről eredő rostrendszerek kimutatására; alterületeket különítettünk a távoli kapcsolati mintázatok matematikai elemzésével. A gliomás betegcsoport esetén a DTI-ből származtatható képek hisztogramjainak elemzésével hoztunk létre egy diszkriminancia analízis alapú klasszifikációs modellt, ami ezeket a tulajdonságokat a grádusbecslésre alkalmazza. . Eredményeink a következők. Az insulából származó rostrendszer alapján anterior és posterior insularis területeket különítettünk el, melyek féltekék közötti méretbeli aszimmetriát mutattak, az anterior insula átlagos diffuzivitás értékei magasabbak voltak a hátulsó területénél. A kapcsolati anatómia rostro-caudalis irányú változását mutattuk ki. A thalamus MD mag két szeparált alterületének konnektivitási anatómiáját leírtuk. A diffúziós mintázatok hisztogram technikával való elemzése a gliomás betegek esetében a szövettanilag meghatározott grádust 88.5%-os specificitással és 85.7% szenzitivitással becsülte. Az agy strukturális kapcsolatrendszereinek meghatározásában az in vivo probabilisztikus DTI traktográfia korábban nem látott lehetőségeket teremt. Az insula és az MD rostrendszerének anatómiájáról gyűjtött eredményeink az állatkísérletes rostkövetéses kutatások eredményeivel jól korrelálnak. A kapcsolatrendszer alapú alterületek kijelölése az insulában és az mediodorsalis thalamusmagban két, egymástól elszeparált kapcsolati hálózatot fedett fel. Az agyi gliomákban mérhető diffúziós anizotrópia mintázatok segítségével olyan módszert mutattunk be, amely nem invazív módon, preoperatív képalkotás segítségével a grádus becslését lehetővé teszi.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Emlős gerincvelő motoros neuronhálózatainak morfológiai vizsgálata(2012-11-05T10:17:27Z) Wéber, Ildikó; Birinyi, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi KarRégóta ismert, hogy a gerincvelő egy olyan, központi ritmusgenerátornak (CPG) nevezett hálózatot tartalmaz, amely a magasabb motoros központoktól és a perifériáról érkező információk hiányában is képes a gerincvelői motoneuronok térben és időben összehangolt működésének létrehozására. A doktori értekezésben bemutatott munka során a CPG hálózat két tagját, a motoneuronokkal monoszinaptikusan kapcsolódó utolsó rendű premotor interneuronokat (LOPI) és a bal-jobb oldali alternáció létrehozásában alapvető commissuralis interneuronokat (CIN) vizsgáltuk morfológiai módszerekkel patkány lumbalis gerincvelőben. Újszülött patkány gerincvelő lateralis motoros oszlopába adott BDA injekció után a jelölt LOPI-ok valamivel több, mint 80%-át az injekcióval azonos oldali V-VIII-as laminákban találtuk, de jelentős számban (18%) voltak jelölt sejtek contralateralisan is, mely utóbbi sejteket utolsó rendű commissuralis interneuronként (LOPCIN) definiálhatjuk. A LOPCIN-ok eloszlása a gerincvelő rostrocaudalis tengelye mentén egyenetlen volt, többségüket a L1-4-es szegmentumok területén találtuk, míg a L5-6-os szegmentumok csak kevés LOPCIN-t tartalmaztak. Elsőként írtuk le a primer afferensektől (PA) kontaktust fogadó LOPI-ok arányát, valamint lamináris és szegmentális megoszlását felnőtt patkány gerincvelőben. Kísérleteinkben a vizsgált LOPI-oknak csak töredéke (<10%) fogadott valószínűsíthető kontaktust primer afferens axon terminálisoktól. A kontaktust fogadó LOPI-ok többsége a kapcsolódó motoneuronokkal azonos szegmentumban, az V-VI-os laminák és a VII lamina dorsalis részén helyezkedett el. Leírtuk, hogy a lateralis motoros oszlop motoneuronjainak közel 50%-a commissuralis interneuronoktól is fogad szoros appozíciókat. Az axoszomatikus és axodendritikus kapcsolatokat elektronmikroszkópos szinten is igazoltuk. Elsőként sikerült kimutatnunk a kétoldali CIN-ok közti kapcsolatok meglétét emlős gerincvelőben. Immunhisztokémiai módszerek alkalmazásával kimutattuk, hogy a CIN-ok valamivel több, mint negyede VGLUT1,2 immunoreaktív, azaz glutamáterg serkentő neuron lehet, míg 58%-uk gátló neurotranszmittert használ. A gátló terminálisok 76%-a glicinergnek, míg valamivel több, mint felük GAD65/67 immunopozitívnak bizonyult. A BDA jelölt gátló terminálisok 29%-a mindkét gátló transzmittert tartalmazta. Mindez arra utalhat, hogy emlős gerincvelőben a fiziológiai kísérletekben igazolt keresztezett glicinerg transzmisszió mellett gátló GABAerg és a serkentő glutamáterg CIN-ok is meghatározó szerepet játszhatnak a bal-jobb oldali koordináció létrehozásában. Mivel vizsgálataink az alapkutatások körébe tartoznak, közvetlen gyakorlati hasznosításról nem beszélhetünk, eredményeink azonban hozzájárulhatnak a gerincvelői motoros működés pontosabb megértéséhez. The basic motor patterns underlying rhythmic limb movements during locomotion are generated by neuronal networks located within the spinal cord. These networks are called central pattern generators (CPGs). We studied two elements of the CPG: last-order premotor interneurons that form monosynaptic contacts with motoneurons and commissural interneurons that coordinate activities between the left and right sides of the spinal cord. After BDA injection into the lateral motor column of lumbar spinal cord of newborn rats about 80% of the labeled cells were located ipsilateral to the injection site and were confined to laminae V-VIII. We also recovered substantial number (18%) of labeled cells in the contralateral gray matter that were defined as last-order commissural interneurons (LOPCINs). We demonstrated that the distribution of LOPCINs is uneven along the rostrocaudal axis of the lumbar spinal cord. After injecting BDA into the motor column either at the L2 or L4 spinal segments, LOPCINs were labeled in large numbers at the level of L1-L4 but were recovered only in limited numbers at L5-L6. First in the literature we gave an account about the segmental and laminar distribution of LOPIs that receive monosynaptic inputs from primary afferents (PA). It was revealed that LOPIs contacted by PA terminals tend to be concentrated at the segmental level of the innervated motoneurons, and are evenly distributed along the mediolateral extent of laminae V-VI and in the dorsal portion of lamina VII. We described that only a minor proportion (<10%) of LOPIs were contacted by close appositions from stained primary afferents and received only a few (1-5) terminals. We demonstrated that some CINs may establish monosynaptic contacts with motor neurons on the opposite side of the spinal cord. It has also been revealed that direct reciprocal connections between CINs on the two sides of the spinal cord may also exist. The immunoreactivity of BDA labeled CIN terminals for specific transmitter-associated proteins indicated that about one forth of the CIN terminals could be excitatory and may use glutamate as a neurotransmitter whilst more than half of the CIN boutons (58%) assumed to be inhibitory. It was also found that 76% of the inhibitory CIN axon terminals may use glycine supporting that crossed glycinergic transmission plays a powerful function in the mammalian spinal cord. We also demonstrated that about half of the inhibitory terminals in neonatal spinal cord were labeled for GAD65/67 antibody indicating that GABAerg neurotransmission could also be involved in left-right coordination.Tétel Szabadon hozzáférhető Szepszishez társuló enkefalopátiás betegek agyi vérkeringésének vizsgálata(2012-11-22T11:12:31Z) Szatmári, Szilárd; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás TanszékKorábbi klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy szepszisben az agy az elsőként érintett szerv, megelőzve ezzel egyéb szervek klinikai tüneteinek megjelenését. A szepszishez társuló enkefalopátia (sepsis associated encephalopathy - SAE) kórélettana nem teljesen ismert, de az egyik feltételezhető mechanizmus az agyi kapilláris erek megváltozott funkciója lehet. Jelen tanulmányunk azt kutatja, hogy: Hogyan változik az agyi vazorektivitás a szepszis különböző súlyossági formáiban? Az első vizsgálatsorozat kapcsán vizsgált betegek teljes mértékben megfeleltek a szepszis kritériumainak és valamilyen súlyosságú tudatzavar jeleit mutatták. A második vizsgálatsorozat kapcsán bevonásra került betegek is teljes mértékben megfeleltek a szepszis kritériumainak, de legalább két egyéb szerv érintettségük is volt. Kontroll csoportként az agyi vazoreaktivitást befolyásoló korábbi betegségtől mentes, nem szeptikus, önkéntes felnőttek adatai szolgáltak. Transzkraniális Dopplerrel a vér áramlási sebességét mértük nyugalomban, illetve 5, 10, 15 és 20 perccel a 15mg/ttkg-os dózisú acetazolamid beadása után. Az agyi véráramlási sebességének acetazolamidra adott változásának időbeli lefolyását (cerebrovaszkuláris reaktivitás CVR), illetve a reakció maximális mértékét (cerebrovaszkuláris rezerv kapacitás CRC) hasonlítottuk össze a két csoport között mindkét esetben. A kontroll egyének vazodilatátor alkalmazása utáni véráramlási sebesség abszolút értékei magasabbak voltak, mint a SAE betegeké. A második vizsgálatsorozat kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport és a súlyos szeptikus csoport betegeiben a vazodilatátor alkalmazása után, a véráramlási sebesség abszolút értékei nem különböztek. A vazomotor teszt során - acetazolamid hatására ¬- az agyi arteriolák maximális vazodilatációs képességét vizsgálva az első vizsgálatsorozat kapcsán azt találtuk, hogy a SAE betegek kisebb mértékben reagáltak a stimulusra, mint a kontroll csoport egyénei (CRC kontroll: 46.2±15.9%, CRC SAE: 31.5±15.8%, p<0.01), míg a második vizsgálatsorozat kapcsán azt tapasztaltuk, hogy nincs különbség a súlyos szeptikus betegek és az egészséges egyének vazodilatációs képessége között (CRC kontroll csoport: 54.8±11.1%, CRC súlyos szeptikus: 61.1±34.4% p=0.49). Arra a következtetésre jutottunk, hogy SAE-ban az agyi erek reaktivitása károsodott, míg a súlyos szepszisben nem. Eredményeink azt jelzik, hogy az agyi vazoreaktivitás a szeptikus folyamat különböző súlyossági fokozataiban különböző mértékben lehet érintett.Previous clinical observations have shown that the brain is often the first organ affected by sepsis, preceeding the clinical symptoms of other organ manifestations. The pathophysiology of sepsis-associated encephalopathy (SAE) is not entirely clear, but one of the possible underlying mechanisms is the alteration of the cerebral microvascular function. The aim of the present work was to test whether: 1) cerebral vasomotor reactivity is impaired in patients with SAE; 2) cerebral vasomotor reactivity is impaired in patients suffering from severe sepsis. In the first scenario patients (n=14) fulfilling the criteria of clinical sepsis and showing disturbance of conciousness of any severity were included. In the second scenario patients (n=16) also fulfilling the criteria of clinical sepsis, but showing at least two organ manifestations were included. Non-septic persons without previous diseases affecting cerebral vasoreactivity served as controls in both scenario (n=20; n=16). Transcranial Doppler blood flow velocities were measured at rest and 5, 10, 15 and 20 minutes after intravenous administration of 15mg/kgBW acetazolamide. The time course of the drug effect on cerebral blood flow velocity (cerebrovascular reactivity, CVR) and the maximal vasodilatory effect of acetazolamide (cerebrovascular reserve capacity, CRC) were compared among the groups both cases. Absolute blood flow velocities after administration of the vasodilator drug were higher among control subjects than in SAE, however in case of second scenario the absolute blood flow velocities did not differ between control and severe septic patients. When assessing the maximal vasodilatory ability of the cerebral arterioles to acetazolamide during vasomotor testing, in the first scenario we found that patients with SAE reacted lesser extent to the drug than control subjects, but in second scenario the severe septic patients reacted to a similar extent than the controls (1. CRC controls:46.2±15.9%, CRC SAE: 31.5±15.8%, p<0.01; 2. CRC controls: 54.8±11.1%, CRC severe septic: 61.1±34.4%, p=0.49). We conclude that cerebrovascular reactivity is impaired in SAE, but is not impaired in patients with severe sepsis. Our results indicate that cerebral vasoreactivity may be differently involved at different severity stages of the septic process.Tétel Szabadon hozzáférhető Molecular organization of the endocannabinoid system in the spinal dorsal horn of rodents(2013-08-26T10:37:01Z) Hegyi, Zoltán; Antal, Miklós; Idegtudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Kísérletes eredmények sora bizonyítja, hogy az endokannabinoid mechanizmusok fontos szerepet játszanak a nociceptív információfeldolgozásban a központi idegrendszer számos területén, így a gerincvelő felületes hátsó szarvában is. Kísérleteinkben a kannabinoid-1 receptor (CB1), illetve a két legfontosabb endokannabinoid-szintetizáló enzim, a diacilglicerol-lipáz-alfa (DGL-) és az N-acilfoszfatidil-etanolamin-specifikus foszfolipáz D (NAPE-PLD) expresszióját vizsgáltuk a gerincvelő I-II. lamináiban immunhisztokémiai módszerek segítségével, fény-és elektronmikroszkópos szinten egyaránt. Erőteljes CB1-R immunreaktivitást találtunk axonterminálisokban, de nem sikerült CB1-R-t kimutatni a neuronok szomatodendritikus kompartmentjében. A CB1-R, illetve primer afferensek és gerincvelői interneuron axonterminálisok kolokalizációjának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a peptiderg primer afferens terminálisoknak közel a fele, a nem peptiderg primer afferensek boutonjainak pedig több mint 20%-a, a glutamater gerincvelői interneuronok axonterminálisainak az egyharmada, a GABAerg interneuron boutonoknak pedig közel 20%-a expresszál CB1-R-t. A neuronok mellett az asztrocita nyúlványoknak csaknem a fele, míg a mikroglia sejtek közel 80%-a mutatott CB1-R immunfestődést. A CB1-R immunreaktivitás megoszlásával szemben a DGL- és NAPE-PLD immunfestődést döntően dendriteken sikerült azonosítani a gerincvelő hátsó szarvában, míg az axonterminálisokon elvétve tudtunk DGL- vagy NAPE-PLD immunreakciót kimutatni. Miközben a DGL- immunreaktivitást mindig a dendritek szinapszisok közvetlen közelében található membránszegmentjein azonosítottuk, addig a NAPE-PLD immunpozitív dendritikus membránkompartmentek szinte mindig a szinaptikus appozícióktól távolabb helyezkedtek el. A dendritek mellett az asztrociták és mikroglia sejtek is jelentős mértékben mutattak DGL- és NAPE-PLD immunfestődést. A DGL- immunreaktív gliális membránszegmenteket igen gyakran olyan szinapszisok közelében sikerült azonosítani, melynek posztszinaptikus dendritje szintén DGL-a immunreaktívnak bizonyult, míg a NAPE-PLD immunreaktív gliális membránkompartmentek csak esetenként sikerült szinaptikus appozíciók közelében kimutatni. Eredményeink alapján a gerincvelő felületes hátsó szarvában neuronok és gliasejtek egyaránt képesek 2-AG-t és anandamidot felszabadítani. A 2-AG felszabadulás döntően posztszinaptikus dendritekhez és szinapszisokhoz közeli glianyúlványokhoz köthető, míg az anandamid mobilizációja főleg szinapszisoktól távolabb található dendritekből és gliasejtekből lehetséges. Az endokannabinoid ligandok aktivitásfüggő felszabadulása komplex szignalizációs mechanizmusokat indukálhat a gerincvelő hátsó szarvi fájdalomfeldolgozó neuronhálózatban, melyben a neuronális és gliális endokannabinoid rendszer egyaránt részt vehet. A long line of experimental evidence indicates that endogenous cannabinoid mechanisms play important roles in nociceptive information processing in various areas of the nervous system including the spinal cord. In our experiments, using immunocytochemical methods at the light and electron microscopic levels, we investigated the cellular distribution of type-1 cannabinoid receptor (CB1-R), and the two major endocannabinoid-synthesizing enzymes, diacylglycerol lipase alpha (DGL-) and N-acylphosphatidylethanolamine-specific phospholipase D (NAPE-PLD) in laminae I and II of the rodent spinal dorsal horn. Axonal varicosities revealed a strong immunoreactivity for CB1-R, but no CB1-R expression was observed on dendrites and perikarya of neurons. Investigating the co-localization of CB1-R with markers of peptidergic and non-peptidergic primary afferents, and axon terminals of putative glutamatergic and GABAergic spinal neurons we found that nearly half of the peptidergic (immunoreactive for calcitonin gene-related peptide) and more than 20% of the non-peptidergic (binding isolectin B4) nociceptive primary afferents, more than one third and approximately 20% of the axon terminals of putative glutamatergic (immunoreactive for vesicular glutamate transporter 2) and GABAergic (immunoreactive for glutamic acid decarboxylase; GAD65 and ⁄ or GAD67) spinal interneurons, respectively, were positively stained for CB1-R. In addition to axon terminals, almost half of the astrocytic (immunoreactive for glial fibrillary acidic protein) and nearly 80% of microglial (immunoreactive for CD11b) profiles were also immunolabeled for CB1-R. In contrast to the abundant axonal distribution of CB-Rs, immunoreactivities for DGL- and NAPE-PLD were primarily associated with dendrites in the spinal dorsal horn, while axon terminals showed positive labeling only occasionally. However, the dendritic localization of DGL- and NAPE-PLD showed a remarkably different distribution. DGL- immunolabeling in dendrites was always revealed at membrane compartments in close vicinity to synapses. In contrast to this, dendritic NAPE-PLD labeling was never observed in association with synaptic contacts. In addition to dendrites, a substantial proportion of astrocytic (immunoreactive for GFAP) and microglial (immunoreactive for CD11b) profiles were also immunolabeled for both DGL- and NAPE-PLD. Glial processes immunostained for DGL- were frequently found near to synapses in which the postsynaptic dendrite was immunoreactive for DGL-, whereas NAPE-PLD immunoreactivity on glial profiles at the vicinity of synapses was only occasionally observed. Our results suggest that both neurons and glial cells can synthesize and release 2-AG and anandamide in the superficial spinal dorsal horn. 2-AG can primarily be released by postsynaptic dendrites and glial processes adjacent to synapses, whereas anandamide can predominantly be released from nonsynaptic dendritic and glial compartments. The activity-dependent release of endogenous cannabinoids may activate a complex signaling mechanism in the pain processing spinal neural circuits into which both neurons and glial cells may contribute.Tétel Szabadon hozzáférhető A transzpedikuláris csavarok hatása a növekedésben lévő gerinc morfológiájára prospektív tanulmány in vivo sertés modellben(2013-09-02T09:38:31Z) Jeszenszky, Dezső János; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti KlinikaNagyon fiatal gyerekek gerincdeformitásainak kezelésében egyre elfogadottabbá válik a transzpedikuláris csavaros-rudas szerkezetek használata. Mégis keveset tudunk ezen csavarok hosszú távú hatásáról a még növekedésben lévő gerincben. Egy in vivo sertés modellt készítettünk, amelyben a behelyezett csavarok hatásait vizsgáltuk a csigolyatest és a gerinccsatorna morfológiájára. 13 újszülött sertés került műtétre. Minden egyes sertésbe egyetlen csavart ültettünk be az L2 csigolyába. A sertések tömegének megtízszereződését követően (7 hónap elteltével) a csigolyatest és a gerinccsatorna szimmetriáját határoztuk meg axiális CT-felvételeken az L2 (csavart tartalmazó/vizsgált csigolya) és az L3 csigolyák (kontroll) magasságában úgy,hogy meghatároztuk a jobb és bal oldali felek szimmetriáját leíró szögek változását.7 hónap elteltével a normalizált csigolyatest szög csökkent a nem instrumentált oldalon és nőtt az ellentétes (csavar) oldalon, jelezve a csigolyatest szignifikáns(p=0,009) növekedési aszimmetriáját az axiális síkban. A gerinccsatorna szimmetriáját leíró szögekben azonban nem találtunk szignifikáns különbséget az instrumentált és nem instrumentált oldalak között, sem a kezdeti időpillanatban, sem pedig 7 hónappal később (mindkettőnél p>0,05). A még növekedésben lévő csigolyatest fejlődésére a behelyezett transzpedikuláris csavar jelentős hatással van, azonban a gerinccsatorna fejlődésében hasonló változások nem figyelhetők meg a jelen tanulmányunk szerint. Az állatkísérletes eredmény humán vonatkozású alkalmazhatóságát két eset ismertetése kapcsán szemléltetem, ahol a 9-16 éves utánkövetési idő alatt a csontvázrendszer fejlődése lezárult. Az eredményeink azt az álláspontot látszanak megerősíteni, miszerint a transzpedikuláris csavarok alkalmazásának létjogosultsága van a korai kezdetű gerincdeformitások kezelésében. There is increasing awareness of the need for pedicle screw constructs in the treatment of spinal deformities in very young children. However, the long-term effects of pedicle screws on the immature spine are still unclear. We used a porcine model to analyze the morphological changes of the spinal canal and vertebral body in response to the placement of pedicle screws. Thirteen newborn pigs were operated on. Each pig received a single pedicle screw at the L2 level. After a 10-fold increase in body weight (7 months later) the symmetry of the spinal canal and vertebral body was measured on CT scans of the investigational (L2) and control (L3) levels in terms of the angulations of the instrumented and non-instrumented halves of the vertebral body and spinal canal. After 7 months, the normalised vertebral body (VBa) angle had reduced on the non-screw side and increased on the screw side, indicating asymmetry in vertebral body growth in the axial plane. The difference was significant (p=0.009). However, there was no significant difference between the screw and non-screw sides for the spinal canal (SCa) angles at the L2 level at either the intraoperative or 7-month follow-up assessment (each p>0.05). Pedicle screws in the immature porcine spine have a significant effect on the development of the vertebral body. However, no corresponding alteration of the morphology of the spinal canal was observed. The applicability of the described porcine model for humans are demonstrated on two case reports with follow ups of 9 and 16 years and thus extending beyond skeletal maturity. Our results may serve to encourage spinal surgeons to make decisions in favour of using pedicle screw instrumentation in very young children when considering the treatment options and weighing up the risks of surgery and observation.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Különböző lélegeztetési stratégiák patofiziológiai jellemzőinek vizsgálata egytüdős lélegeztetés során(2013-11-18T07:45:48Z) Végh, Tamás; Fülesdi, Béla; Végh, Tamás; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --Az intraoperatív hipoxia elkerüléséhez alkalmazandó optimális lélegeztetési stratégia egytüdős lélegeztetés során a mai napig vita tárgyát képezi. Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint az alacsony légzési térfogat PEEP nélküli használata rontja az oxigenizációt és az ismétlődő recruitment manőverek alkalmazása jelentős mértékben növelik az ALI incidenciáját. Egyre több adat van azonban arra vonatkozóan, hogy a recruitment manőver alkalmazása nem káros a tüdőre és az oxigenizációt is jelentősen javítja. Azonban az alacsony TV használatának sem az artériás-, sem az agyi oxigenizációra kifejtett hatása nem tisztázott. Jelenleg arra vonatkozóan sincs egységes állásfoglalás az irodalomban, hogy OLV alatt az EtCO2-t vagy a PaCO2-t kell figyelembe venni és normál tartományban tartani az lélegeztetés vezérléséhez egytüdős lélegeztetés során. Vizsgálatainkban egyrészt különböző légzési térfogatok alkalmazásának artériás oxigenizációra, intrapulmonális shunt frakcióra és légzésmechanikai paraméterekre kifejtett hatását tanulmányoztuk egytüdős lélegeztetés során. Másrészt az EtCO2 vezérelt és a PaCO2 vezérelt lélegeztetés artériás oxigenizációra kifejtett hatását is megvizsgáltuk. De tanulmányoztuk a normokapnia hatását az agyi oxigenizációra is OLV alatt. Végül pedig egy új eszköz alkalmazását vizsgáltuk betegekre jellemző egyéni anatómiai tényezők szempontjából. Eredményeinkből kitűnik, hogy a tüdőprotektív lélegeztetési stratégia egytüdős lélegeztetés során biztonságos oxigenizációt biztosít alacsony légúti nyomások mellett. A PaCO2 vezérelt lélegeztetés az artériás normokapnia fenntartásával jobb oxigenizációt biztosít, mint a hagyományos, EtCO2 vezérelt lélegeztetés. Ráadásul normokapnia esetén az agyi oxigenizáció is megfelelően biztosított. Ez-Blocker alkalmazása során esetén pedig megállapíthattuk, hogy a behelyezés gyorsaságát a tracheobronchiális rendszer anatómiája nem befolyásolja. The optimal ventilatory strategy used to prevent the intraoperative hypoxia during one-lung ventilation is still subject to debate. Based on the results of previous studies it was thought that the use of low tidal volumes without PEEP and repeated use of the recruitment maneuvers significantly increases the incidence of ALI and deteriorates oxygenation. Recently more and more data confirms that these maneuvers are not harmful and improve oxygenation. There is nonetheless little evidence that the use of low TV during OLV will fail to provide adequate arterial oxygenation or worsen intra-pulmonary shunt. There is no evidence that during OLV the EtCO2 or PaCO2 should be kept in the normal range. The purpose of the first study was to compare the effects of low and high TV, without analyzing the independent effect of PEEP, on arterial oxygenation, shunt fraction and ventilatory mechanics during OLV. The aim of the second work was to test whether different ventilatory strategies to maintain EtCO2 or PaCO2 in the normal range during OLV have any impact on arterial oxygenation. In the third study we intended to investigate the influence of the ventilatory strategy with a low TV with maintanance of arterial normocapnia during OLV on cerebral blood flow and cerebral oxygen saturation. Finally we intended to assess how individual variations of the tracheobronchial anatomy influence the insertion times and the amount of air necessary for proper inflation of the EZ-Blocker cuffs. A protective ventilator strategy for OLV during lung surgery, with such a reduced TV provides a safe arterial oxygenation, as compared to higher TVs. The PaCO2 driven OLV- results in significantly higher PaO2 than EtCO2 driven OLV does. OLV does not result in clinically relevant decreases in cerebral blood flow and cerebral oxygen saturation during application of lung protective ventilation if normocapnia is maintained. Anatomical variations possibly do not influence proper insertion of and blocking by the EZ-blocker.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az intracraniális hemodinamika és a Willis-kör morfológiai jelentősége a carotis rekonstrukciós műtéteinél(2014-02-25T12:39:41Z) Orosz, László; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --A Willis-körök morfológiai analízisét végeztük nem stroke-os betegpopulációban. A száztíz eltávolított Willis-körből huszonöt esetben (22,7%) találtunk inkomplett kört, vagyis olyan rendszert, mikor egy vagy több ér hiánya, vagy eltérő lefutása miatt az ív nem zárult be. A teljesnek Willis-köröknek leírtuk az anatómiai variációit, ahol valamelyik ér rendellenes helyen szájazott vagy duplikációk voltak fellelhetőek. Ezek a variációk nyilvánvalóan nem befolyásolták a kollaterális kapacitást, minthogy mindegyik esetben teljes körről volt szó. Megállapítottuk az egyes érszegmentumok átlagos átmérőit, hosszát valamint összehasonlítottuk a páros erek esetén a két oldal átmérőit is. Matematikai keringés-élettani modellt alkalmaztunk a Willis-köri kollaterálisok funkcionális képességének vizsgálatára. A prémortem készült színkódolt transcranialis Doppler vizsgálatok eredményei alapján osztályoztuk a Willis-köri kolleterálisokat funkcionalitás alapján. A TCCD vizsgálatok eredményei alapján az arteria communicans anteriorokat és posteriorokat két csoportra bontottuk: a funkcionalitást mutató és a nem funkcióképes kollaterálisokra. A funkcióképes kollaterálisok érátmérő szignifikánsan magasabbak voltak, mint a nem funkcióképesnek ítélt erek átmérői. Az kollaterálisok egyes érszegmentumaiban számított véráramlási értékek szignifikánsan különböztek a funkcióképes és a nem funkcióképes erek esetén. Cerebrális vazoreaktivitás-tesztet végeztünk az a. carotis interna különböző súlyosságú stenosisa és occlusiója esetén. A vizsgálatunkban a különböző súlyosságú carotis atheroscleroticus laesiok esetén arra kerestük a választ, hogy az agyi erek vazodilatációs kapacitása különbözik-e a tünetmentes és tünettel rendelkező betegekben haemodynamikailag szignifikáns carotis stenosisok és occlusiók esetén. A nyugalmi áramlási sebesség értékek nem különböztek a két oldal között, azaz egyik csoportban sem volt áramlási asymmetria. Ehhez hasonlóan nem volt különbség a két oldal áramlási sebesség értékei között a tünetmentes csoportokban az acetazolamid adását követően sem. Ezzel szemben a tünettel rendelkező betegekben a stenosisos csoportban jelentős oldalkülönbség volt észlelhető és ez volt a jellemző az occlusióval rendelkező betegekben is 15 perccel a vazoaktiv szer beadása után is. Sikerült betegből nyert egyedi adatokat tanulmányozni egy matematikai alapú keringésélettani modellen, és véráramlás, valamint vérnyomás értékeket számítottunk. Eredményeink összhangban voltak a TCCD kompressziós teszt és a boncolási eredmények során kapott eredményekkel. Mind az átmérő, mind a véráramlás magasabb volt a funkcionáló arteria communicansokban, mint a nem-funkcionálókban. Egyértelmű, hogy a vazodilatátor stimulus beadása statisztikailag szignifikáns változást csak a szimptómás carotis occlusiók és stenosisok esetében okozott. Ugyanez mondható el a cerebrovaszkuláris reaktivitásról is. A haemodinamikai kritériumok alapján történő pontosabb betegkiválasztás egyes revascularizációs műtétek hatásosságát javíthatja. We have done a morphological analysis of the circle of Willis on a non-stroke population. From the removed hundred and ten circles of Willis we have found twenty five (22,7%) incomplete circles, where due to the absence of one or more arteries the circle is not completely closed. We have described the anatomic variations of the complete circle of Willis, where we have found duplications or abnormal anatomy of the arteries. These anatomic variations did not affect the collateral capacity since they were all complete circles. We determined the average diameter and length of the arterial segments and in case of arteries that are in pairs we compared the diameters of the two sides. We have applied a special flow circulation model based on mathematical formula to examine the collateral function of the circle of Willis. Based on the premortem performed transcranial colour coded Doppler (TCCD) examinations we classified the collaterals according to function. Depending on the results of the TCCD we classified the collaterals into two groups: functioning and non- functioning ones. The diameters of the functioning collaterals were significantly higher than that of the non-functioning ones. The calculated blood flow parameters were significantly different in the arterial segments of the circle of Willis in the functioning than in the non-functioning collaterals. We have performed cerebral reactivity tests in case of patients with different severity of internal carotid stenosis and occlusions. With our examinations we intended to find out whether there is a difference in the vasodilator capacity of the cerebral arteries in case of symptomatic and symptom-free patients with haemodinamically significant carotid stenosis and occlusions. There was no difference between the velocities of the two sides in case of resting and there was no side asymmetry in any group. Likewise there was no difference in the flow velocity values between the sides in case of the symptom-free group after the administration of acetazolamide. In the symptomatic group on the contrary there was a significant difference between the two sides 15 minutes after the administration of acetazolamide. We have managed to enter data obtained by TCCD measurements of patients into a lineal fluid model based on mathematics and calculate blood pressure and blood flow velocities. Our results were consentaneous with the result of the TCCD compression tests and the pathological findings. Both the diameters and the velocity values were higher in the functioning than in the non functioning communicating arteries. It is obvious that the administration of the vasodilator stimuli made a statistically significant change only in case of the symptomatic carotid artery stenosis and occlusion. The same applies for the cerebrovascular reactivity. A more careful patient selection based on haemodinamical criteria can improve the affectivity of certain vascular surgical operations.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A középfül gáznyomás egyensúlyának szabályozása(2014-05-05T13:36:31Z) Csákányi, Zsuzsanna; Sziklai, István; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar --Munkánk során arra kerestük a választ, hogy a középfül anatómiai (térfogat, felszín, felszín/térfogat arány) és élettani (gázcsere, gáznyomás egyensúly) tényezőinek változása milyen szerepet játszik a gyermekkorban magas prevalenciájú SOM kialakulásában, perzisztálásában, és következményeinek kialakulásában. Megvizsgáltuk, hogyan javítható a cholesteatoma sebészet hosszútávú műtéti eredményessége a mastoid obliterációs technika alkalmazásával, az eljárás milyen módon járul hozzá a középfül gáznyomás egyensúlyának normalizálásához. Megállapítottuk, hogy krónikus SOM esetén a középfül térfogata és felszíne szignifikánsan kisebb, mint egészségesekben. Az értékek a körülírt dobhártya atrophiát mutató esetekben a legkisebbek. Rámutattunk, hogy a felszín/térfogat aránya a középfül térfogat növekedésével egy nem-lineáris függvény szerint csökken. Matematikai modell alkalmazásával rávilágítottunk, hogy a 2-18 év közötti egészséges csoportra jellemző ≥3 ml térfogatú középfülek gáznyomás egyensúlya eltérő a krónikus SOM esetekre jellemző <3 ml térfogatú középfülekétől. A >6 ml térfogatú középfülek stabil gáznyomás egyensúlya protektív hatású a krónikus középfülfolyamatok kialakulásával szemben. Ez részben a nagyobb gáztérfogat, részben a kisebb felszín/térfogat arányból adódó lassúbb gázcsere és gáznyomásváltozás következménye. Igazoltuk, hogy a 3-6 ml térfogatú középfülek gáznyomás egyensúlya igen érzékeny egy átmeneti fülkürt diszfunkció időtartamára a patológiás középfülfolyamatok elindulása szempontjából. Krónikus SOM esetén, 2-4 éves korban a ventillációs tubus behelyezése a mastoid pneumatizáció előmozdítása révén a gáznyomás egyensúly stabilizálásának egyik meghatározó tényezője lehet. Elsőként foglalkoztunk a mastoid obliteráció matematikai modellezésével és mutattuk ki, hogy a gázrezervvel nem rendelkező kis térfogatú középfülekben, ahol a fülkürtműködés tartósan rossz, a gázcserefelszínként funkcionáló nyálkahártya radikális kiiktatása a gáznyomás egyensúly normalizálódásához vezet, javítva a műtéti beavatkozás hosszútávú eredményességét. A matematikai modellezés a krónikus otitis media terápiájában egy új, patofiziológiai megközelítés lehetőségét nyújtja, amely a fülsebészetet új alapokra helyezheti az egyénre szabott sebészeti megoldásokat is beleértve. Ez a szemlélet és terápiás megközelítés kiutat jelenthet a krónikus középfülgyulladások sebészetének megoldatlan területén. In this study, potential role of the middle ear (ME) anatomical (volume, surface, surface area/volume ratio) and physiological (gas exchange, gas pressure balance) changes in the development of otitis media with effusion (OME) and its sequelae (retraction pocket, atelectasis, cholesteatoma) was examined. To improve the long-term effectiveness of cholesteatoma surgery, contribution of mastoid obliteration technique to the ME gas pressure balance stabilization was investigated. Our results show that children with persisting OME have significantly smaller mastoid surface area and volume than healthy children. These values proved to be the smallest in intractable OME cases with retraction pockets and atelectasis. The results showed that the surface area/volume ratio decreases as ME volume increases following a non-linear relationship. Applying a mathematical model we found that gas pressure balance of a VME≥3 ml characteristic in healthy children aged between 2 to 18 years is different from that of children with persisting OME with a typical VME<3 ml. The protective effect of VME>6 ml to develop chronic OME was also supported. These ears have a nearly constant ME gas pressure at a steady-state due to the large pressure buffer capacity as a result of larger mastoid volume and also have a slower gas exchange due to the lower surface area/volume ratio. Data of this study suggest that MEs between 3-6 ml volume are very sensitive to the duration of a potential Eustachian tube (ET) dysfunction to develop chronic OME. The most at risk population are healthy children aged 2-4 years to develop early ME pathology, where this volume range is typical and ET dysfunction is very common. Grommet insertion between 2-4 years of age can be advantageous to promote mastoid pneumatization in prolonged OME cases by changing ME geometry and stabilizing middle ear gas pressure balance. In MEs with poor mastoid pneumatization and dysfunctional ET, typical in aquired cholesteatoma cases, mastoid obliteration as surgical reduction of mucosal surface responsible for gas exchange can improve ME gas pressure balance resulting in better long-term outcome. Mathematical modeling offers the possibility of a new pathophysiologic approach in the therapy of chronic otitis media. It creates a new, pathophysiologically oriented therapeutic basis in the challanging field of chronic otitis media surgery, including individualized surgical solutions.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Tüdőrák agyi metasztázisa és intrakraniális agydaganatok peritumorális invazivitásának összehasonlítása az extracelluláris mátrix komponensek expressziójának vizsgálatával(2014-05-15T14:29:56Z) Varga, Imre; Klekner, Álmos; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar --; DE--Általános Orvostudományi Kar --; DE--Általános Orvostudományi Kar --Jelen munkánkban egy olyan új lehetőségre kívántunk rávilágítani, mellyel az áttétek kialakulása és növekedése a jövőben gátolható lenne. Mivel sok molekuláról ismert, hogy részt vesz az áttétképzésben és a tumorinvázióban, nem könnyű targetet választani az anti-inváziós terápia számára. A mi összehasonlításunk, melyet a különböző ECM molekulák expressziós mintáival végeztünk, segíthet leszűkíteni a lehetséges célmolekulák számát. Az általunk vizsgált ECM molekulák különböző mintázatot mutattak a gliomák és az adenokarcinoma áttétek esetében. Feltehetően az egyes primer tumorokra jellemző, de egymástól különböző molekuláris összetétel lehetőséget teremt a tumorok szelektív „célbavételére”. Az első lépés az ECM invázióért felelős molekulái expressziójának meghatározása a különböző intracerebrális daganatokban. Az igen nagyszámú molekula közül ezáltal kiszűrhető az a néhány potenciális molekula, melyek további vizsgálatával az onkoterápiához konkrétan hasznosítható targetmolekulák identifikálhatók. Vizsgálataink során először 96 ECM komponens mRNS expressziós szintjét mértük meg, majd eredményeink alapján meghatároztuk a további analízisre érdemes molekulák csoportját, és belőlük un. inváziós panelt képeztünk. Ezzel a fenti célon túl azt is elértük, hogy az inváziós panelt alkotó molekulák mRNS-szintjeiből daganatspecifikus inváziós spektrumot lehetett képezni, mely a cluster analízis szerint az általunk vizsgált 4 különböző daganattípusra is igen nagymértékű specificitást mutat Ezáltal igazolni tudtuk, hogy a különböző daganatok eltérő invízivitásáért valóban az ECM-komponensek jól meghatározható molekulacsoportja felelős. További méréseink során a különböző eredető intracerebralis tumorok inváziós spektrumának elemzésével 4 olyan molekulát szűrtünk ki, mely a gliomák és a tüdőrák agyi metasztázisának eltérő infiltrációs aktivitásáért konkrétan felelősnek mondható. A statisztikai analízis alapján megállapítható, hogy a brevikán, neurokán, tenaszcin-C és verzikán tehát a jövőben az antiinvazív terápiához targetként felhasználható. Effectiveness of therapy in case of malignant intracerebral tumors depends mainly on the invasive behavior of the tumor. In recent work we tried to find new perspectives in inhibition of tumor metastases development and invasion. We compared the molecular composition of extracellular matrix of different tissues like normal brain, glioblastoma, astrocytoma grade II and intracerebral pulmonary adenocarcinoma metastasis. For these purposes fresh frozen tissue samples were used collected by routine clinical neurosurgical procedures at the Department of Neurolsurgery, University of Debrecen. For determination of the mRNA expression of the invasion-related extracellular matrix proteins quantitative reverse transcriptase polymerase chain reaction (QRT-PCR) was used. Then immunohistochemical staining was performed for ECM molecules found to be in connection with invasion processes in the peritumoral brain. The trial was made in four phases. At the first phase 96 molecules reported in the literature as possibly active agents in tumor growth and metastatization were investigated in glioblastoma and lung adenocarcinoma brain metastases. The mostly differ 30 molecules were selected and named „invasion panel”. In the second phase we checked the invasion panel in further glioblastoma and intracerebral metastases samples of pulmonary adenocarcinoma. In the third phase our examinations were extended to normal brain tissue and in the fourth phase we analyzed four different histological tissue types, as well as normal brain, schwannoma, astrocytoma grade II, and intracerebral adenocarcinoma metastasis. The mRNA-levels of invasion panel molecules were analyzed by cluster analysis that proved tumor specific expression pattern of the selected molecules. We named this „invasion spectrum”. Our observations partially concerned, partially completed the results reported preliminarily in the literature. New results: 1.) An „ invasion panel” was identified, consisting ECM components probably responsible for peritumoral invasion. 2.) Definite differences could be established regarding the expression pattern of the invasion panel in cases of distinct tumor types. This specific expression panel is named as „invasion spectrum” characterizing tissues of different histological types. 3.) Four molecules (brevican, neurocan, tenascin C and versican) were identified which are probably responsible for the extremely high invasion feature of gliomas. In summary, identification of exact molecules playing indispensable role in peritumoral invasion can serve as new targets for anticancer therapy in the future.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A dopamin és endocannabinoid receptor rendszer változásai neurodegeneratív megbetegedésekben: postmortem humán autoradiográfiás vizsgálatok parkinson- és alzheimer-kóros betegek agymintáin(2014-05-21T07:32:59Z) Farkas, Szabolcs; Csiba, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Elsőként írtuk le, hogy hosszú lefolyású Parkinson-kórban, humán nucleus caudatusban a krónikus L-DOPA kezelés mellett a dopamin D2/D3 receptor–G-protein jelátvitel kontroll szinten marad, míg a D2/D3 receptordenzitás jelentősen csökken. A Parkinson-kóros gyrus frontalis medialisban és gyrus cinguliban a dopamin D2/D3 receptoron történő jelátvitel lehetséges enyhe növekedése látszott ép D2/D3 receptorsűrűség mellett. Mindez arra utal, hogy Parkinson-kórban a különböző agyi régiókban a dopaminerg rendszerérintettsége eltérő súlyosságú. Vizsgálataink további részletekkel szolgálhatnak a hosszútávú antiparkinson terápia során fellépő diszkinéziak lehetséges mechanizmusáról is. Emberi agymintákon elsőként írtuk le, hogy Parkinson-kórban hosszútávú dopaminerg kezelés mellett a CB1R sűrűsége a nucleus caudatusban és a gyrus frontalis medialisban változatlan marad. A nucleurs caudatusban ugyanakkor a dopamin D2/D3 receptor denzitás jelentősen lecsökkent. Eredményeink azt sugallják, hogy Parkinson-kórban a dopamin rendszer károsodása miatt a striatalis dopaminerg-eCB neurotranszmisszió egyensúlyán alapuló eCB-mediált szinaptikus plaszticitás zavart szenved. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem társul a CB1R sűrűséget érintő reaktív elváltozással. Elsőként írtuk le humán Alzheimer-kóros prefrontalis cortexben, hogy már a neuropatológiai elváltozások megjelenése előtt a CB1R populáció up-regulálódik, mely az endocannabinoid rendszer korai érintettségét jelzi. Ennek magyarázata a betegségben leghamarabb jelentkező neurotranszmissziós zavar lehet. Elsőként utalunk arra, hogy Braak I-II stádiumú Alzheimer-kóros agyak neuropatológiailag érintetlen területei a korábbi tanulmányokkal ellentétben a kontrollcsoporttól külön vizsgálandók. A prefrontalis CB1R sűrűség az Alzheimer-kór végstádiumaiban sem került kontroll szint alá. Az épnek látszó CB1R populáció a széleskörű központi idegrendszeri és immunológiai összeköttetései révén a jövőben a betegség kezelésének egyik célmolekulája lehet. We report for the first time, that in PD caudate nucleus signal transduction activity is not altered by long-term L-DOPA substitution therapy unlike dopamine D2/D3 receptor density. Our results show a possible mild increase of signal transduction of dopamine D2/D3 receptors in medial frontal and cingulate gyrus together with unaltered D2/D3 receptor densities in advanced PD. These support, that dopaminergic neurotransmission of distinct PD brain regions is affected in different extent. Finally, our results may provide us with additional details about the mechanisms of long-term complications (e.g. dyskinesia) caused by antiparkinsonian therapy. To our knowledge, our study is the first to present on postmortem brain samples of long-term L-DOPA treated PD patients, that CB1R densities in caudate nucleus and medial frontal gyrus remain unchanged. At the same time in PD patients caudate nucleus dopamine D2/D3 receptor density was clearly decreased. Our data suggest that in the caudate nucleus, during the progression of PD, the eCB-mediated synaptic plasticity, which is based on dopaminergic-eCB functional balance, could be altered by dopaminergic degeneration. It seems, however, that no reactive CB1R density changes takes place. . This is the first study, to describe that the upregulation of CB1R population precedes the appearance of neuropathological modifications in the prefrontal cortex of AD Braak stage I–II brains. The explanation could be the alteration of neurotransmission, as the earliest event in the pathophysiology of AD. Our results also support the idea that neuropathologically intact brain areas of AD Braak stage I–II brains should be studied separately from controls, in contrast to previous studies. Finally, CB1R density even in end-stages of the disease was not below control level. In the future a preserved CB1R population could serve as a target molecule for treatment during the whole progression of AD, due to CB1R system’s wide connections in the central nervous system and immune system.Tétel Szabadon hozzáférhető Az olvasást befolyásoló külső tényezők és az akut alkoholfogyasztás hatása az agyi keringésreBalogh, Eszter; Oláh, László; Balogh, Eszter; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai TanszékBevezetés: Az agyi keringésszabályozás kutatása kiemelt jelentőségű az idegtudományi tanulmányok között, melynek vizsgálatára ideális módszer a transzkraniális Doppler (TCD). Elsőként azt vizsgáltuk, hogy a monitorról történő olvasás fárasztóbb hatása hátterében állhat-e a direkt fénnyel olvasás negatív vaszkuláris hatása, ezért a direkt és az indirekt fény segítségével történő olvasás neurovaszkuláris kapcsolatra gyakorolt hatásait elemeztük. Második tanulmányunkban az alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut elfogyasztásának neuronális aktivitásra, cerebrovaszkuláris rezervkapacitásra, és a neurovaszkuláris kapcsolatra kifejtett hatásait vizsgáltuk. Módszerek: Egészséges fiatalokon TCD-vel vizsgáltuk az arteria cerebri posteriorban (ACP) olvasás hatására kialakuló áramlási választ. Összevetettük a direkt és az indirekt fénnyel történő olvasás közben, valamint 15 perc direkt és indirekt fénnyel történő olvasás után kapott áramlási válaszgörbéket. Alkoholfogyasztás előtt és után vizsgáltuk a vizuális kiváltott potenciált (VEP) a neuronális aktivitás megítélésére, továbbá TCD-vel az arteria cerebri mediában a lélegzet-visszatartási indexet (BHI) a cerebrovaszkuláris rezervkapacitás, és az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási választ a neurovaszkuláris kapcsolat megítélésére. Eredmények: Az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási válaszgörbék hasonlók voltak direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás közben és után is. Jobbkezesekben az olvasás nagyobb áramlásnövekedést váltott ki a bal ACP-ben, mint a jobb oldalon. Alacsony-közepes mennyiségű etanol akut fogyasztását követően, azaz 0,6-1,1 g/l véralkohol-koncentrációs tartományban a VEP P100 hullám latenciája nőtt, amplitúdója csökkent, a BHI pedig alacsonyabb volt, mint alkoholfogyasztás előtt. Alkoholbevitelt követően az ACP-ben mérhető abszolút véráramlási sebességérték magasabb, a pulzatilitási index alacsonyabb volt. Alkoholfogyasztás után az ACP-ben olvasás hatására kialakuló vizuális áramlási válaszgörbe lefutása megváltozott: a maximális véráramlási sebességnövekedés alacsonyabb, a maximális áramlásnövekedés latenciája hosszabb, a felszálló görbe meredeksége kisebb volt. Konklúzió: Vizsgálati eredményeink alapján a direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás nem befolyásolja a neurovaszkuláris kapcsolatot, azaz a kijelzőről történő olvasás által okozott fáradtság hátterében nem vaszkuláris hatás áll. Az olvasás jelentősebb áramlásnövekedést vált ki a domináns féltekei ACP-ben. Alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut fogyasztása gátolja a neuronális aktivitást, valamint vazodilatatív hatású az agyi rezisztenciaerekre, mely az agyi vazoreaktivitás csökkenését eredményezi, valamint feltehetően ezen hatásoknak köszönhetően negatív hatást fejt ki a neurovaszkuláris kapcsolatra.Tétel Szabadon hozzáférhető A glioblasztóma jelenlegi terápiás korlátainak összefüggései az extracelluláris mátrix összetételévelHutóczki, Gábor; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti TanszékA glioblasztóma multiforme (GBM) a leggyakoribb felnőttkori elsődleges agydaganat, és egyike a legrosszabb prognózisú betegségeknek. Törvényszerű kiújulásának egyik feltételezett oka a tumor kifejezett infiltratív jellege. A környezetet beszűrő tumorsejtek változást hoznak létre a peritumorális mátrix komponensek expressziójában. A GBM kezelésében a standard konkuráló kemoirradiáció hónapokat növelt ugyan az átlagos és a progressziómentes túlélésen, de átütő sikert nem ér el. A temozolomid-ra épülő kemoterápia ineffektivitásának egyik feltételezett oka, hogy az antiproliferatív kezelés nem hat lényegesen a daganatsejtek infiltrációjára. Az invazivitás okozta peritumorális szöveti változásra és az invazivitás onkoterápiára bekövetkező esetleges megváltozására molekuláris szinten a peritumorális agyszövetben és a daganatban lévő extracelluláris mátrix alkotóelemeinek expressziós szintjében bekövetkezett változások utalhatnak. Erre fókuszálva jelen munkánkban 20 db invázióhoz köthető molekula mRNS és fehérje szintjét határoztuk meg, azRNS szinteket Q-PCR, a fehérje szinteket pedig kvantitatív proteomikai analízis segítségével. A molekulákat tumormentes agyszövetben (Norm/9db), glioblasztóma (Peri-GBM/9db) és intracerebrális adenokarcinóma metasztázis (Peri-Met/9db) peritumorális agyszövetében valamint konkuráló kemoirradiáció előtti (kezeletlen/15db) és utáni (kezelt/16db) glioblasztóma mintákban vizsgáltuk. Létrehozva a vizsgált szövetek inváziós mintázatát eredményeink több ECM molekulát is kiemelnek, amelyek feltehetően szerepet játszanak a metasztázisok inváziójának megakadályozásában és a glioblasztóma sejtek migrációjának gátlási képtelenségében: CD168, Fibronektin, MMP-9, Tenaszcin-C, Tenaszcin-R. Emellett feltételezhető, hogy a kemoirradiationak nincs lényeges hatása a glioblasztómák extracelluláris mátrixának összetételére és ezáltal nem hat érdemlegesen a daganat infiltratív jellegére. Véleményünk szerint az antiproliferatív ágensek antiinvazív készítményekkel való kiegészítése a GBM kezelésében megfontolást érdemel.Tétel Szabadon hozzáférhető Új utak keresése a neuro-onkológiai kórképek kezelésébenMezey, Géza; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti KlinikaAz elvégzett kísérleteink alapján sikeresen kombináltuk a módosított sebészi bipoláris csipeszt és az ultrahangos szívót a mobil tömegspektrométerrel. Ezzel egy olyan idegsebészeti eszközt hoztunk létre, amely nemcsak valósidejű, hanem in situ szövetanalízisre is képes. Továbbmenve a módszer képes a szövetek molekuláris összetételét analizálni, amely a tömegspektrometria alapvető tulajdonsága. A szövetek ilyen jellegű molekuláris leírása további kapukat nyithat meg a klasszikus genetikai és immunhisztokémiai markerek és a tömegspektrometria között. A bipoláris csipesszel és az ultrahangos szívóval végzett tömegspektrometriai méréseink kimutatták, hogy az ép és tumoros területek elkülönítése lehetséges, ezzel az eszköz segítheti a sebész munkáját. Továbbá mindkét eszköz sikeresen párosítható neuronavigációs rendszerhez. Az ultrahangos módszer legfőképp a gliomák, glioblasztómák műtéteinél lehet hasznos és javíthatja a biztonságos eltávolítás mértékét. Mindkét eszköznél, megfelelő adatbázis mellett, gyors intraoperatív szövettani diagnózishoz juthatunk és akár grádus szintű meghatározás is lehetséges. Ez különösen ritka vagy intraoperative nehezen felismerhető, de leginkább sebészileg más taktikát igénylő elváltozások esetén lehet hasznos, mint például a központi idegrendszeri limfómák. A gliomák sebészi reszekciójának javítása mellett, a túlélés érdemben csak az utókezelés javításával lehetséges. Ezért a klasszikus EGFR, PTEN markerek mellett a GHRH és receptorainak expressziós profilját vizsgáltuk. Ezzel további lépést tettünk a glioblasztómák szelektívebb és specifikusabb kezelésében használható molekuláris target és prognosztikai faktor azonosítása felé.According to our results we successfully combined the modified surgical bipolar forceps and ultrasonic aspirator with a mobile mass spectrometer. In this manner we created a tool not only for real time but also for in situ tissue analysis. Moreover this method has the fundamental advantage of mass spectrometry by analysing the molecular constitution of tissues. This kind of molecular description may open further gates to compare the mass spectrum with the presence of classic genetic and immunehistochemic markers. In our experiments with the bipolar forceps and the ultrasound aspirator we have revealed that the discrimination between tumorous and healthy neural tissues is possible. Both instruments were successfully coupled to neuronavigation. These possibilities, especially the ultrasound based method significantly could help the neurosurgeon who operates gliomas or glioblastoma by improving the extent of safe resection. Our experiments proved if an appropriate database is available fast, intraoperative histology can be obtained by both of our instruments and even grade level histologic discrimination can be performed. The real time tissue analysis can be useful in the analysis of rare, macroscopically unidentifiable tumors, especially when the operated tumour needs different treatment strategy in the aware of the histology. Therefore in this thesis we showed that retrospective analysis of a rare entity could reveal the importance of real-time intra-operative histology. Moreover in this thesis I presented our expression results of GHRH, pGHRHR, its splicing variants, PTEN and EGFR genes in human glioblastoma samples. Our study provides the first evidence that GHRH and SV1 are present in a substantial part of human GB tissues. We pointed out that expression pattern of GHRH and its SV1 receptors could predict prognosis. Namely GHRH positive, SV1 negative cases showed better overall survival. These results showed that we have moved towards finding the GHRH pathway suitable as a molecular target and a useful prognostic factor in human glioblastomas.Tétel Szabadon hozzáférhető Cerebrovaszkuláris hemodinamikai változások és az immunmoduláns terápia hatékonyságának elemzése sclerosis multiplexbenMezei, Zsolt; Csépány, Tünde; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA relapszáló-remittáló szklerosis multiplexben (RR-SM) alkalmazott immunmoduláns kezelés (IMT) (interferon-béta, glatiramer-acetát) hosszú távon csökkenti a relapszusok gyakoriságát és lassítja a betegség progresszióját. Ismert, hogy a betegség kardiovaszkuláris szabályozási zavarral járó vegetatív idegrendszeri diszfunkciót eredményezhet. Vizsgálatunk során olyan klinikai markereket kerestünk, amelyek segítenek az első vonalbeli immunmoduláns készítmények hosszú távú hatásosságát megítélésében, a terápiára adott elégtelen válasz előrejelzésében, elemeztük a reszponder és non-reszponder betegek klinikai jellegzetességeit, valamint a terápiához való ragaszkodást és mellékhatás profilt a kezelési időtartam alatt. A vizsgálat második fázisában transzkraniális Doppler vizsgálattal (TCD) mértük a betegség korai fázisában a cerebrovaszkuláris autoreguláció változását. Akut gyulladással járó relapszus esetén a nagy dózisú kortikoszteroid hatását is értékeltük. Tanulmányunk első fázisa egy kilenc éves egyetlen központban zajló követéses vizsgálat volt 81 különböző immunmoduláns kezelésben részesülő beteg bevonásával. Ezt követően TCD-vel végzett véráramlási sebesség monitorozást, folyamatos artériás vérnyomásmérést és szívfrekvencia monitorozást végeztünk 30 betegben billenőasztalos vizsgálat során. 11 alkalommal relapszus miatt a kortikoszteroid kezelés előtt és után is megismételtük a méréseket. A 81 betegből álló csoportban az immunmoduláns kezelés átlagos tartama 54 ± 33 hónap volt, az éves relapszusrátával kifejezett hatékonyság és a klinikai tünetek súlyossága független volt az adott terápiától és a betegség kezdetén észlelt tünettantól. Az immunmoduláns kezelés első két évében tapasztalt relapszusráta csökkenés alkalmas a terápia hatékonyságának hosszútávú megítélésére. SM betegekben nem igazolható szignifikáns eltérés az agyi autoregulációs index tekintetében a szteroid kezelés előtti és utáni mérésekkel sem. A provokációs tesztet követő szívfrekvencia emelkedés dinamizmusa és az 1 Hgmm vérnyomás emelkedés kiváltotta vérátáramlás változás dinamikája szignifikánsan eltért az SM betegekben az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva, valamint szteroid adását követően. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy két év elegendő a kezelés hatásának felmérésére. Két éven belüli elégtelen terápiás válasz esetén egyéb immunmoduláns készítményre való váltás javasolt. A cerebrovaszkuláris autoregulációs károsodás már az SM korai fázisában kimutatható. A relapszus esetén adott kortikoszteroid kezelés szignifikáns hemodinamikai változást eredményez.Tétel Szabadon hozzáférhető Morphological and neurochemical characteristics, and synaptic targets of glycinergic neurons in laminae I-IV of the spinal dorsal hornDe Oliviera Miranda, Camila; Antal, Miklos; De Oliveira Miranda, Camila; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetWe studied the morphological and neurochemical properties, as well as the synaptic targets of glycinergic neurons in laminae I-IV of the mouse spinal dorsal horn by using transgenic technologies, immunohistochemistry, in situ hybridization, light and electron microscopy. We showed that although cell bodies of glycinergic neurons were rare in lamina II and only a slightly more numerous in lamina I, axon terminals were densely distributed in these superficial laminae, indicating that glycinergic neurons in the deeper layers of the dorsal horn send their axons into laminae I-II. The number of labelled neurons was higher in lamina III, but the highest density was observed in lamina IV. We demonstrated that there are at least 3 and 6 subtypes of glycinergic neurons showing distinct morphology in laminae I-II and III-IV, respectively. According to the classification scheme of Grudt and Perl (2002), all the labelled glycinergic neurons in laminae I-II and many of them in laminae III-IV were identified as islet, central and vertical neurons. Cell morphologies in laminae III-IV, however, were more diverse; some labelled neurons in laminae III-IV resembled inverted stalked cells of Gobel (1978) and pyramidal cells of Réthelyi and Szentágothai (1969), while the morphologies of others did not correspond to any of the previously identified cell types. We showed that distinct populations of glycinergic neurons in laminae I-IV express neuronal markers like PV, nNOS, RET and RORβ. First in the literature, we provided experimental evidence that there are glycinergic axon terminals in abundant numbers in laminae I-II that do not express GABA, and these glycineonly axon terminals may arise primarily, if not exclusively, from neurons in lamina IV. Thus, glycinergic neurons with cell bodies in lamina IV may contribute substantially to spinal pain processing. Our findings suggests that glycine-mediated postsynaptic inhibition must be significantly more dominant than glycinergic presynaptic inhibition in laminae I-III. Our results indicate that glycinergic postsynaptic inhibition, including glycinergic inhibition of inhibitory interneurons must be a common functional characteristic of neural circuits underlying spinal pain processing. On the other hand, it is possible to hypothesize that glycinergic presynaptic inhibition, even though can be weak at the cellular level, may be crucial for locally targeting functionally distinct subpopulations of primary afferent inputs.Tétel Szabadon hozzáférhető Vazokonstrikciót kiváltó tényezők hatása a neurovaszkuláris kapcsolatraSzabó, Katalin Judit; Oláh, László; Szabó, Katalin Judit; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai TanszékAz agyi rezisztencia erek keresztmetszetének változása révén az agy vérellátása a vérnyomás tág határai között relatíve konstans, ugyanakkor a regionális agyi vérátáramlás a mindenkori körülményekhez, mint például a neuronális aktivitáshoz és a metabolikus változásokhoz gyorsan tud alkalmazkodni. Minderre a rezisztencia erek (elsősorban az arteriolák) vazokonstrikciós és vazodilatációs képessége ad lehetőséget, mely bonyolult szabályozás alatt áll. A cerebrális erek tónusát és ezen keresztül a regionális agyi vérellátást három alapvető mechanizmus szabályozza: az érfali simaizomsejtek saját, intrinzik tulajdonságai (myogen szabályozás), az erek közelében lévő neuronok és asztrociták anyagcsere viszonyai (metabolikus szabályozás), és a perivaszkuláris idegek erekre gyakorolt hatásai (neurogén szabályozás). A neurovaszkuláris kapcsolat (NVC) a neuronális aktivációra bekövetkező regionális agyi vérátáramlás fokozódását, azaz a funkcionális hiperémiát jelenti. Erre a folyamatra az egyik legjobb és legegyszerűbb példa a vizuális inger kiváltotta áramlásnövekedés a látókéregben. A vizuális stimuláció (pl. olvasás) hatására a látókéreg neuronjai aktiválódnak, így különböző neurotranszmitterek, vazoaktív mediátorok szabadulnak fel, a neuronok oxigén, glükóz, ATP felhasználása fokozódik, CO2, adenozin keletkezik, mely folyamatok hatására a rezisztencia erek lokális vazodilatációja jön létre. Az aktivált látókéregben lévő rezisztencia erek vazodilatációjának következtében az aktivált szövetet ellátó arteria cerebri posteriorban (ACP) a vérátáramlás, s ezáltal a vérátáramlási sebesség növekedik. Tudományos munkáink során az alábbi két kérdésre kerestük a választ: I. A nem-szteroid gyulladásgátlók közül a mindennapi klinikai gyakorlatban széles körben használt indomethacin és naproxen, terápiás dózisban, orálisan adva gátolja-e a neurovaszkuláris kapcsolatot egészséges emberi szervezetben. II. A hiperventiláció kiváltotta hipokapnia és következményes vazokonstrikció hogyan befolyásolja a neurovaszkuláris kapcsolatot egészséges személyekben. A neurovaszkuláris kapcsolat vizsgálatához vizuális stimulációt (olvasást) használtunk, melynek során az arteria cerebri posteriorban regisztráltuk a véráramlási sebesség változását és vizuális kiváltott válasz (VEP) vizsgálattal becsültük a neuronális aktiváció mértékét. Vizsgálataink során az alábbi új megállapításokat tettük: 1. A terápiás dózisban, orálisan alkalmazott, nem szelektív nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek közül nemcsak az indomethacin, hanem a naproxen is szignifikánsan csökkentette a látókérget ellátó arteria cerebri posteriorban mérhető nyugalmi véráramlási sebességet és növelte a pulzatilitási indexet egészséges emberi szervezetben, jelezve, hogy az indomethacin mellett más NSAID is okozhat vazokonstrikciót a cerebrális rezisztencia erekben. 2. A naproxen és az indomethacin szignifikánsan csökkentette a vizuális stimulus kiváltotta cerebrális véráramlás növekedést anélkül, hogy a látókéreg neuronális aktivációjának mértékét jelző vizuális kiváltott választ befolyásolta volna, vagyis mindkét vizsgált NSAID gátolta a neurovaszkuláris kapcsolatot. 3. A naproxen és az indomethacin rezisztencia erekre gyakorolt hatása között nem volt szignifikáns különbség, mely az indomethacinhoz hasonlóan potens vazokonstriktor hatást jelez a naproxen esetében is. 4. A hiperventiláció szignifikánsan csökkentette a vizuális stimulus kiváltotta cerebrális vérátáramlás növekedést az emberi szervezetben anélkül, hogy a vizuális kiváltott választ lényegesen gátolta volna. 5. A vizuális stimuláció kiváltotta maximális relatív véráramlási válasz a hiperventiláció alatt kevesebb, mint a fele volt a normoventiláció során mért értéknek, miközben a vizuális kiváltott potenciálok paraméterei nem változtak jelentősen. Mindez a neurovaszkuláris kapcsolat gátlása mellett azt is jelezte, hogy a fiziológiás vérátáramlás növekedés mintegy fele is elegendő ahhoz, hogy a vizuális stimuláció során a neuronális működés még ép maradjon. Megfigyelésünk arra utal, hogy a neurovascularis kapcsolat jelentős biztonsági tartalékkal működik. 6. A terápiás dózisú, orálisan alkalmazott naproxen, indomethacin valamint a hiperventiláció okozta vazokonstrikció gátolta a neurovaszkuláris kapcsolat kialakulásához szükséges vazodilatációt, s így csökkent vér és/vagy oxigén ellátás, illetve fokozott vér/vagy oxigén igény esetén növelheti a kedvezőtlen klinikai kimenetel rizikóját.Tétel Szabadon hozzáférhető Tirozin-kináz gátló anyagok kemopreventív hatásának vizsgálata állatkísérletes modellekbenGergely, Péter Attila; Hortobágyi, Tibor; Gergely, Péter; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Igazságügyi Orvostani IntézetKutatásunk célja különböző (preklinikai fázisban, illetve már klinikai alkalmazásban lévő) TKI-k proto-okogének (Hras, Kras, Myc), illetve egy tumorszuppresszor gén (Trp53) expressziójára gyakorolt hatásának vizsgálata volt, DMBA-indukált egér tumormodellben. Kísérleteinkkel a vegyületek lehetséges kemopreventív hatásait is szerettük volna felderíteni. Kutatásunk első fázisának „rövid-távú” in vivo kísérletének eredményei bizonyítékul szolgálhatnak a négy vizsgált vegyület - (1Z)-1-(3,4-dihidroxibenzilidén)-3,4-dihidro[1,4]oxazino[3,4-b]quinazolon-6(1H)-egy (1. vegyület), N-(3-bromofenil)-6,7-dimetoxi quinazolin-4-amin (2. vegyület), 2-benzil-1-(4-hidroxifenil)-3-metil-2,3-dihidroimidazo[5,1-b]quinazolin-9(1H)-egy (3. vegyület) és 2-[(2E)-2-(3,4-dihidroxibenzilidén)hidrazino]-N-(3-nitrofenil)-2-oxoacetamid (4. vegyület) feltételezett antineoplasztikus és kemopreventív hatását illetően. Az ebben a vizsgálatban alkalmazott molekuláris epidemiológiai biomarker modell bemutatja a malignus transzformáció első sejtszintű lépéseit, csakúgy, mint a lehetséges antitumoros beavatkozásokat. A megállapításaink arra utalnak, hogy az 1., 2. és 3. vegyület preventív jelleggel bír a DMBA-indukált karcinogenezis korai lépéseivel szemben. A 4. vegyület esetében ígéretes eredmények mutatkoztak a májjal, tüdővel és csontvelővel kapcsolatban, de a vesét illetően csak a Hras expresszió támasztja alá az in vivo eredményeket, így további kutatások szükségesek. Kutatásunk második fázisában pedig arra derítettünk fényt, hogy az imatinib-mezilát csökkentheti a Hras, Kras, Myc és Trp53 gének kifejeződését bizonyos szervekben, 24 órával az egyszeri TKI dózis beadását követően, DMBA-indukált egér tumormodellben. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az imatinibnek lehet preventív és kuratív szerepe is a malignus daganatok esetében. Összegzésképpen elmondható, hogy a tirozin-kináz gátló vegyületeknek nem csupán a már kialakult daganatos betegségek esetében lehet terápiás hatása, hanem a nagyfokú karcinogén ártalomnak kitett szervezet esetében kemopreventív jelleggel is bírhatnak. Ezen tulajdonság megerősítésére számos további in vitro és in vivo kísérlet szükséges, melyek segíthetik a daganatmegelőző hatással bíró gyógyszerek fejlesztését.Tétel Szabadon hozzáférhető Proinflammatórikus gén-és fehérje expresszió vizsgálata gerincvelői felületes hátsó szarvban krónikus gyulladás soránDucza, László; Holló, Krisztina; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetA krónikus fájdalom rendkívül nagy terhet ró az egyén fizikai és mentális egészségére is, jelentősen lerontva az életminőséget. A munkaképesség csökkenése vagy elvesztése, és az egészségügyi rendszer fokozott igénybevétele kihat a társadalom egészére is. A krónikus fájdalom jellege a jelenleg érvényes szempontok alapján lehet nociceptív, neuropátiás, vagy nociplasztikus. A nociceptív fájdalomérzet (szomatikus vagy viscerális) előzménye, hogy mechanikai, kémiai és termális ingerek perifériás szöveti sérülés vagy gyulladás által magas ingerküszöbű idegvégződéseket aktiválnak, melyek jeleket továbbítanak a központi idegrendszerbe. Ezzel szemben a neuropátiás fájdalomérzet kiváltó oka maga a jeltovábbító rendszer, tágabb értelemben a szomatoszenzoros rendszer sérülése. A nociplasztikus fájdalom során szöveti sérülés nem történik, de a nociceptív jelfeldolgozó rendszer változásai miatt fájdalomérzet alakul ki. A nociceptív és a neuropátiás fájdalom létrejöttének fontos mediátorai a proinflammatórikus citokinek, amelyek hatásukat a neuraxis minden szintjén kifejthetik. Az interleukin-1 családba tartozó porinflammatórikus citokinek termelődésében fontos szerepet játszik az inflammaszómális rendszer is.
- «
- 1 (current)
- 2
- 3
- »