Idegtudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101511

Általános Orvostudományi Kar

Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)

Orvostudományi doktori tanács

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 58)

Korlátozottan hozzáférhető
Az információtechnológia használata az aneszteziológia - intenzív terápia országos szintű adatkezelésében. Web alapú rendszerfejlesztés előnyei, eredményei
(2010) Nagy, Géza; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Az értekezésben az információ technológia használatával az aneszteziológia – intenzív terápia országos szintű adatkezelésének megoldását összegeztük, web alapú rendszerfejlesztés alkalmazásával. A célkitűzésekben szereplő feltételeket a következőek szerint teljesítettük: 1. Az IT legfejlettebb módszereit alkalmazta a rendszer. A fejlesztés periódusában még úttörő eljárást napjainkra általánosan használatos eszközrendszerként veszik igénybe, nemcsak a közvetlen egészségügyi ellátást leíró adatgyűjtés területén, hanem a pl. multicentrikus vizsgálatok lebonyolításában. 2. Az adatok a nemzetközi kódrendszerekkel egyezően épültek be a rendszerbe. Az anesztézia szövődményeinek kódolása még nem egységes, de a CISS pontrendszer súlyosságot leíró fokozataihoz hasonló szerkezetű adatgyűjtést már alkalmaztak. 3. Az eredmények nemzetközi viszonylatban összehasonlíthatóak – ennek biztosítéka a 2. pontban rögzített kód integráció. 4. Bár a rendszer széles szakmai konszenzussal és egyeztetéssel került bevezetésre, az emberi erőforrás térkép pontos elkészítéséhez ezen változtatni kellett, az aneszteziológia és intenzív terápia munkahely – létszám adatait az ICT által biztosított validálással végeztük 2005 óta. Ezt a lépést szakfelügyeleti egyeztetés előzte meg, mely a regionális szakfelügyelő főorvosok értekezletén történt meg. 5. Szemlélete összhangban van a korszerű aneszteziológiai munkahely adatkezelési ismérveivel. Erre a kapcsolatra, amely az OJE és az elektronikus anesztézia jegyzőkönyv adatállománya között építhető ki, már észleltünk elképzelést a web alapú adatgyűjtő rendszerünk értékelését végző kollégák véleményei között, azonban a jegyzőkönyvek jelen időben kézzel készíttetnek. 6. Az adatgyűjtést az adatszolgáltatók szempontjából egyszerűbbé és elfogadottabbá tette – ezt a web alapú kérdőíves felmérésünk eredménye visszaigazolta 7. Az adatok összegzése automatikusan történik meg, ennek segítségével jutottuk az elvégzett elemzésekhez szükséges adathalmazhoz. Az OJE megfelelő jogosultsággal elérhető elemző modulja biztosítja ezt a funkciót. 8. Végül az elemzés segítségével elvégezhettük a szakma működésének, humán erőforrás helyzetének értékelését, melynek fontosabb következtetései a következőek: • a szakmai tevékenységeket és a szövődményeket leíró adatok a nemzetközi irodalomban leírt trendeknek megfelelnek. • a szakma humán erőforrás helyzete a vizsgált periódusban romlott. • a kifejlesztett rendszer elfogadottsága hazai szinten mérhető volt, pozitív eredménnyel, valamint minősítése Európai szinten is megtörtént, az Unió elektronikus egészségügy best practice anyagában elfogadásra, bemutatásra került. ----- In the dissertation we summarised the results of the usage of data-collection in anaesthesiology and intensive therapy with the contribution of information technology and using the developed web-based system on a nationwide level. We have reached our goals the following ways: 1. The system utilizes the most advanced methods of IT. These methods were pioneer during the development period but nowadays became generally used, not only for the direct health care data collecting, but also in the use of multicentre studies. 2. All the data was built into the system according to the international code systems. Although the coding of anaesthetic complications has not been standardized internationally, the similar seriousness system like the CISS was used before. 3. The results can be matched on national levels - the method of code integration is mentioned in the second point. 4. Although the system has been introduced with wide professional consensus and conciliation, we had to modify it in order to create the exact human resource map. To determine the anaesthesiology and intensive care work places and headcount data, we used the validation provided by ICT since 2005. This step was only taken after the new consensus conference, which was held on the regional leader supervisor meeting. 5. The system approach is in accordance with the modern anaesthesia workplace data management criteria and requirements. We already received ideas from our colleagues who evaluate our web-based data collection system about this connection, which could be working between the NRS (National Reporting System) and the electronic anaesthesia record keeping data. Actually, the records are still being written by hand. 6. The data collection became more easy and simple for the local data suppliers, as the web based questionnaire confirmed. 7. The data's summarization works automatically. Without it's help, we could not have proceeded to the data mass, which is needed for the analysis. This function is provided by the NRS’s analysis module which is accessible with adequate authorisation process. 8. Finally with the help of the analysis, we have evaluated of the functionality of our profession and the map of human resources. The important conclusions are the following: • The data of our procedures and critical incidents are fit to international trends. • The data of human resource management shows decreasing a number of specialists • The acceptance of the developed system was measurable on a national level with positive outcome and the qualification of NRS occurred in European level because the system is part of the best practice of eHealth report.
Korlátozottan hozzáférhető
Kvantitatív EEG vizsgálatok epilepsziás betegeken
(2011) Puskás, Szilvia; Fekete, István; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Az epilepsziás agy sajátsága a megváltozott, többnyire fokozott neuronális szinkronizáció, amely interiktális állapotban is fennáll. A LORETA (Low Resolution Electromagnetic Tomography) EEG- forráslokalizáló módszer, amely az agykérgi, szinkron aktiválódó neuronpopulációkat három dimenzióban ábrázolja, emiatt alkalmas epilepsziás betegekben a kóros agykérgi aktivitás forrásainak lokalizációjára. Három, epilepsziával kapcsolatos kérdést vizsgáltunk LORETA módszerrel, melynek a legfontosabb eredményei az alábbiak. 1. Első vizsgálatunkban a „tiszta” (klinikai epilepszia nélkül fennálló) epilepsziás rohamkészség EEG-LORETA megfelelőit elemeztük olyan személyekben, akikben nem jelentkeznek spontán rohamok, de természetes, a fiziológiáshoz közeli ingerek generalizált tónusos-klónusos rohamot válhatnak ki. A korábbi, experimentális adatok alapján feltételezett fokozott mértékű szinkronizációt statisztikailag alátámasztható módon nem tudtunk igazolni, ellenben e csoportban kortikális működési deficitet találtunk több kérgi területben. E területek a jövőben célzottan vizsgálandók az emberi epilepszia-készség természetének megértése céljából. 2. Második vizsgálatunkban elsőként mutattuk ki, hogy nem-kezelt gócos epilepsziás betegekben az eddig ismeretlen eredetű diffúz EEG theta aktivitás a generátorok szintjén nem diffúz, hanem három, jól elkülöníthető kortikális terület (theta area) fokozott aktivitására vezethető vissza. További eredményeink azt sugallják, hogy az epileptogén lézió lokalizációja bilateralisan, de leginkább a hozzá legközelebb eső theta areában fokozhatja a theta szinkronizáció mértékét. Vizsgálatainkkal módszertanilag lehetővé tettük a theta-generátorok szerepének vizsgálatát az epilepsziás állapotban. 3. Elvben feltehető, hogy az interiktális epileptiform kisülésekhez kötődő, de azokat időtartamukat tekintve meghaladó tranziens neurológiai tünetek és kognitív zavarok a paroxismust követő kóros utó-oszcilláció eredményei lehetnek. Vizsgálatunkban elsőként igazoltuk az epileptiform tranziensek ilyen jellegű „elhúzódó hatás"-át nagy neuron- csoportokban, egyben módszert alkottunk az említett jelenségek létrejöttének alapos, kvantitatív és lokalizációs szempontú vizsgálatához. Vizsgálatainkkal bizonyítottuk, hogy LORETA alkalmas módszer idegélettani és klinikai jelentőségű kérdések EEG szempontból történő, az eddiginél alaposabb vizsgálatára. Az eredményeknek módszertani és heurisztikus értéke is van a jövőbeni vizsgálatok tekintetében. The epileptic cortex is characterized by altered, mainly increased neuronal synchronization, which exists also in interictal state. An EEG-source localization method LORETA (Low Resolution Electromagnetic Tomography) demonstrates the synchronously activated neuronal populations in the 3-dimensional space. For this reason it is an appropriate method to localize the sources of abnormal cortical activity in epilepsy patients. Three, epilepsy-related issues were investigated using LORETA, the main findings are summarized here. 1. The first study was designed to analyse EEG-LORETA data of ”pure” epileptic predisposition (without epilepsy) in persons who display generalized tonic-clonic seizures precipitated by natural, near-physiological events, but never display spontaneous seizures. Increased degree of neuronal synchronization was assumed based on findings of a few animal experiments. Our findings suggested similar dysfunction in some cortical areas of the patients but the results did not survive statistical analysis. On the other hand, impaired cortical function was found in various cortical regions in patients with pure epileptic predisposition. In the future, targeted studies should be planned to investigate these cortical regions as to understand the mechanisms of seizure susceptibility in the human being. 2. In our second study we demonstrated that the enigmatic, diffuse EEG theta activity that was described in untreated partial epilepsy patients is not diffuse at the level of the cortical generators. Instead, it reflects the increased activity of three, anatomically distinct cortical areas (theta areas). Furthermore, our findings suggest that the localization of the epileptogenic lesion might increase the degree of theta-synchronization bilaterally, particularly in the nearby theta area. Our investigations permit comprehensive evaluation of the role of theta-generators in epileptic condition. 3. It is theoretically possible that abnormal oscillations that survive the interictal epileptiform discharge (IED) might contribute to IED-related transient neurological and cognitive deficit symptoms lasting beyond the duration of the IEDs. In this study we were the first to verify the ”delayed effect” of IEDs in large neuronal populations, and we developed a method to quantitatively assess and localize IED-related dysfunctions. Overall, we testified that LORETA is an appropriate method to investigate issues of neurophysiological and clinical importance with high accuracy. Our findings are of methodological and heuristic importance concerning forthcoming investigations in the field of epilepsy.
Szabadon hozzáférhető
Szepszishez társuló enkefalopátiás betegek agyi vérkeringésének vizsgálata
(2012) Szatmári, Szilárd; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
Korábbi klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy szepszisben az agy az elsőként érintett szerv, megelőzve ezzel egyéb szervek klinikai tüneteinek megjelenését. A szepszishez társuló enkefalopátia (sepsis associated encephalopathy - SAE) kórélettana nem teljesen ismert, de az egyik feltételezhető mechanizmus az agyi kapilláris erek megváltozott funkciója lehet. Jelen tanulmányunk azt kutatja, hogy: Hogyan változik az agyi vazorektivitás a szepszis különböző súlyossági formáiban? Az első vizsgálatsorozat kapcsán vizsgált betegek teljes mértékben megfeleltek a szepszis kritériumainak és valamilyen súlyosságú tudatzavar jeleit mutatták. A második vizsgálatsorozat kapcsán bevonásra került betegek is teljes mértékben megfeleltek a szepszis kritériumainak, de legalább két egyéb szerv érintettségük is volt. Kontroll csoportként az agyi vazoreaktivitást befolyásoló korábbi betegségtől mentes, nem szeptikus, önkéntes felnőttek adatai szolgáltak. Transzkraniális Dopplerrel a vér áramlási sebességét mértük nyugalomban, illetve 5, 10, 15 és 20 perccel a 15mg/ttkg-os dózisú acetazolamid beadása után. Az agyi véráramlási sebességének acetazolamidra adott változásának időbeli lefolyását (cerebrovaszkuláris reaktivitás CVR), illetve a reakció maximális mértékét (cerebrovaszkuláris rezerv kapacitás CRC) hasonlítottuk össze a két csoport között mindkét esetben. A kontroll egyének vazodilatátor alkalmazása utáni véráramlási sebesség abszolút értékei magasabbak voltak, mint a SAE betegeké. A második vizsgálatsorozat kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport és a súlyos szeptikus csoport betegeiben a vazodilatátor alkalmazása után, a véráramlási sebesség abszolút értékei nem különböztek. A vazomotor teszt során - acetazolamid hatására ¬- az agyi arteriolák maximális vazodilatációs képességét vizsgálva az első vizsgálatsorozat kapcsán azt találtuk, hogy a SAE betegek kisebb mértékben reagáltak a stimulusra, mint a kontroll csoport egyénei (CRC kontroll: 46.2±15.9%, CRC SAE: 31.5±15.8%, p<0.01), míg a második vizsgálatsorozat kapcsán azt tapasztaltuk, hogy nincs különbség a súlyos szeptikus betegek és az egészséges egyének vazodilatációs képessége között (CRC kontroll csoport: 54.8±11.1%, CRC súlyos szeptikus: 61.1±34.4% p=0.49). Arra a következtetésre jutottunk, hogy SAE-ban az agyi erek reaktivitása károsodott, míg a súlyos szepszisben nem. Eredményeink azt jelzik, hogy az agyi vazoreaktivitás a szeptikus folyamat különböző súlyossági fokozataiban különböző mértékben lehet érintett.Previous clinical observations have shown that the brain is often the first organ affected by sepsis, preceeding the clinical symptoms of other organ manifestations. The pathophysiology of sepsis-associated encephalopathy (SAE) is not entirely clear, but one of the possible underlying mechanisms is the alteration of the cerebral microvascular function. The aim of the present work was to test whether: 1) cerebral vasomotor reactivity is impaired in patients with SAE; 2) cerebral vasomotor reactivity is impaired in patients suffering from severe sepsis. In the first scenario patients (n=14) fulfilling the criteria of clinical sepsis and showing disturbance of conciousness of any severity were included. In the second scenario patients (n=16) also fulfilling the criteria of clinical sepsis, but showing at least two organ manifestations were included. Non-septic persons without previous diseases affecting cerebral vasoreactivity served as controls in both scenario (n=20; n=16). Transcranial Doppler blood flow velocities were measured at rest and 5, 10, 15 and 20 minutes after intravenous administration of 15mg/kgBW acetazolamide. The time course of the drug effect on cerebral blood flow velocity (cerebrovascular reactivity, CVR) and the maximal vasodilatory effect of acetazolamide (cerebrovascular reserve capacity, CRC) were compared among the groups both cases. Absolute blood flow velocities after administration of the vasodilator drug were higher among control subjects than in SAE, however in case of second scenario the absolute blood flow velocities did not differ between control and severe septic patients. When assessing the maximal vasodilatory ability of the cerebral arterioles to acetazolamide during vasomotor testing, in the first scenario we found that patients with SAE reacted lesser extent to the drug than control subjects, but in second scenario the severe septic patients reacted to a similar extent than the controls (1. CRC controls:46.2±15.9%, CRC SAE: 31.5±15.8%, p<0.01; 2. CRC controls: 54.8±11.1%, CRC severe septic: 61.1±34.4%, p=0.49). We conclude that cerebrovascular reactivity is impaired in SAE, but is not impaired in patients with severe sepsis. Our results indicate that cerebral vasoreactivity may be differently involved at different severity stages of the septic process.
Korlátozottan hozzáférhető
Emlős gerincvelő motoros neuronhálózatainak morfológiai vizsgálata
(2012) Wéber, Ildikó; Birinyi, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar
Régóta ismert, hogy a gerincvelő egy olyan, központi ritmusgenerátornak (CPG) nevezett hálózatot tartalmaz, amely a magasabb motoros központoktól és a perifériáról érkező információk hiányában is képes a gerincvelői motoneuronok térben és időben összehangolt működésének létrehozására. A doktori értekezésben bemutatott munka során a CPG hálózat két tagját, a motoneuronokkal monoszinaptikusan kapcsolódó utolsó rendű premotor interneuronokat (LOPI) és a bal-jobb oldali alternáció létrehozásában alapvető commissuralis interneuronokat (CIN) vizsgáltuk morfológiai módszerekkel patkány lumbalis gerincvelőben. Újszülött patkány gerincvelő lateralis motoros oszlopába adott BDA injekció után a jelölt LOPI-ok valamivel több, mint 80%-át az injekcióval azonos oldali V-VIII-as laminákban találtuk, de jelentős számban (18%) voltak jelölt sejtek contralateralisan is, mely utóbbi sejteket utolsó rendű commissuralis interneuronként (LOPCIN) definiálhatjuk. A LOPCIN-ok eloszlása a gerincvelő rostrocaudalis tengelye mentén egyenetlen volt, többségüket a L1-4-es szegmentumok területén találtuk, míg a L5-6-os szegmentumok csak kevés LOPCIN-t tartalmaztak. Elsőként írtuk le a primer afferensektől (PA) kontaktust fogadó LOPI-ok arányát, valamint lamináris és szegmentális megoszlását felnőtt patkány gerincvelőben. Kísérleteinkben a vizsgált LOPI-oknak csak töredéke (<10%) fogadott valószínűsíthető kontaktust primer afferens axon terminálisoktól. A kontaktust fogadó LOPI-ok többsége a kapcsolódó motoneuronokkal azonos szegmentumban, az V-VI-os laminák és a VII lamina dorsalis részén helyezkedett el. Leírtuk, hogy a lateralis motoros oszlop motoneuronjainak közel 50%-a commissuralis interneuronoktól is fogad szoros appozíciókat. Az axoszomatikus és axodendritikus kapcsolatokat elektronmikroszkópos szinten is igazoltuk. Elsőként sikerült kimutatnunk a kétoldali CIN-ok közti kapcsolatok meglétét emlős gerincvelőben. Immunhisztokémiai módszerek alkalmazásával kimutattuk, hogy a CIN-ok valamivel több, mint negyede VGLUT1,2 immunoreaktív, azaz glutamáterg serkentő neuron lehet, míg 58%-uk gátló neurotranszmittert használ. A gátló terminálisok 76%-a glicinergnek, míg valamivel több, mint felük GAD65/67 immunopozitívnak bizonyult. A BDA jelölt gátló terminálisok 29%-a mindkét gátló transzmittert tartalmazta. Mindez arra utalhat, hogy emlős gerincvelőben a fiziológiai kísérletekben igazolt keresztezett glicinerg transzmisszió mellett gátló GABAerg és a serkentő glutamáterg CIN-ok is meghatározó szerepet játszhatnak a bal-jobb oldali koordináció létrehozásában. Mivel vizsgálataink az alapkutatások körébe tartoznak, közvetlen gyakorlati hasznosításról nem beszélhetünk, eredményeink azonban hozzájárulhatnak a gerincvelői motoros működés pontosabb megértéséhez. The basic motor patterns underlying rhythmic limb movements during locomotion are generated by neuronal networks located within the spinal cord. These networks are called central pattern generators (CPGs). We studied two elements of the CPG: last-order premotor interneurons that form monosynaptic contacts with motoneurons and commissural interneurons that coordinate activities between the left and right sides of the spinal cord. After BDA injection into the lateral motor column of lumbar spinal cord of newborn rats about 80% of the labeled cells were located ipsilateral to the injection site and were confined to laminae V-VIII. We also recovered substantial number (18%) of labeled cells in the contralateral gray matter that were defined as last-order commissural interneurons (LOPCINs). We demonstrated that the distribution of LOPCINs is uneven along the rostrocaudal axis of the lumbar spinal cord. After injecting BDA into the motor column either at the L2 or L4 spinal segments, LOPCINs were labeled in large numbers at the level of L1-L4 but were recovered only in limited numbers at L5-L6. First in the literature we gave an account about the segmental and laminar distribution of LOPIs that receive monosynaptic inputs from primary afferents (PA). It was revealed that LOPIs contacted by PA terminals tend to be concentrated at the segmental level of the innervated motoneurons, and are evenly distributed along the mediolateral extent of laminae V-VI and in the dorsal portion of lamina VII. We described that only a minor proportion (<10%) of LOPIs were contacted by close appositions from stained primary afferents and received only a few (1-5) terminals. We demonstrated that some CINs may establish monosynaptic contacts with motor neurons on the opposite side of the spinal cord. It has also been revealed that direct reciprocal connections between CINs on the two sides of the spinal cord may also exist. The immunoreactivity of BDA labeled CIN terminals for specific transmitter-associated proteins indicated that about one forth of the CIN terminals could be excitatory and may use glutamate as a neurotransmitter whilst more than half of the CIN boutons (58%) assumed to be inhibitory. It was also found that 76% of the inhibitory CIN axon terminals may use glycine supporting that crossed glycinergic transmission plays a powerful function in the mammalian spinal cord. We also demonstrated that about half of the inhibitory terminals in neonatal spinal cord were labeled for GAD65/67 antibody indicating that GABAerg neurotransmission could also be involved in left-right coordination.
Korlátozottan hozzáférhető
Characterization of Normal and Pathological Patterns of Diffusion Anisotropy with Diffusion Tensor Imaging
(2012) Jakab, András; Berényi, Ervin; Jakab, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Water is a fundamental constituent of living creatures and tissue water is structured according to the characteristic features of any given tissue type. A unique property of the brain is that the propagation of water molecules is hindered by microscopic obstacles like the axonal membranes, myelin sheath or the extracellular matrix, resulting in anisotropic diffusion. Diffusion tensor magnetic resonance imaging (DTI) provides non-invasive depiction of diffusion through sampling the magnitude and orientation of diffusion anisotropy. Our first study aim was to apply DTI and related image processing techniques to describe normal diffusion anisotropy patterns in the human brain in vivo. We assume that such technique can provide information on the connectional topography of different brain areas over large subject groups; we aimed to reveal the distribution of structural connections from the human insular cortex and the mediodorsal nucleus (MD) of the thalamus. Secondly, we focused on the anisotropy patterns of diffusion in pathological conditions, more specifically, to portray the diffusion characteristics in brain neoplasms of glial origin of various WHO grades. We utilized standard image processing techniques to describe the connectional anatomy of the human insula and the mediodorsal thalamic nucleus. Our explorations included the analysis of 40 and 155 healthy volunteers when studying the normal anisotropy patterns; whereas we used 40 glioma patients for the second aim. Probabilistic DTI tractography was used to map the fiber pathways emerging from the observed areas. Subdomains were mathematically separated that were different in terms of remote interconnections. For the glioma patients, histograms of DTI derived images were fed into a discriminant function analysis based classifier which correlated the features with the histopathologically defined grade. Fiber tracts were separated into two clusters, originating from the anterior and posterior insula and interhemispheric asymmetry was revealed in such connectivity-based clusters; mean diffusivity values were higher in the anterior insula. We confirmed a rostro-caudal changing pattern of connectivity domains. We provide a description of the two connectivity-based clusters in the MD. Patterns of diffusion anisotropy of preoperative DTI images allowed the prediction of glioma grade with 88.5% specificity and 85.7% sensitivity by using the histogram analysis method. In vivo probabilistic tracking of structural connections using DTI data provides a novel window on neuroanatomy that was previously unavailable. We provided evidence that the in vivo tract anatomy of the insula and MD is similar to the depiction of trajectories by tract tracing studies in primates. Connectivity-based parcellation of the insular cortex and the mediodorsal thalamic nucleus revealed distinct and separated networks originating from these territories. The characterization of anisotropy patterns in brain gliomas allowed us to construct a classifier model that is feasible for the non-invasive, imaging based preoperative determination of grade. A víz alapvető összetevője az élő szervezeteknek, a víz eloszlása, “strukturáltsága” jellegzetes módon követi az adott szöveti környezet szerkezetét. Az agyszövetek mikroszkopikus felépítése különleges, a vízmolekulák mozgását bizonyos alkotóelemek korlátozzák és a vízdiffúziót anizotróppá teszik – ilyen bizonyított struktúrák az axonmembránok, myelinhüvely vagy az extracelluláris mátrix. A diffúziós tenzor mágneses rezonanciás képalkotás (DTI) a diffúziós folyamat non-invazív ábrázolását teszi lehetővé a diffúziós anizotrópia és diffúziós irányok mérésével. Kutatásunk első célja a DTI és képfeldolgozó módszerek alkalmazása volt a normál agyszövetek diffúziós anizotrópia mintázatának feltárására. E technikák segítségével az anatómiai kapcsolatok topográfiája is meghatározható nagyobb esetcsoportokban; a humán insuláris cortex és a thalamus nucleus mediodorsalis (MD) kapcsolatrendszerének jellemzését is célul tűztük ki. Második célunk a diffúziós terek kóros körülmények közötti jellemzése volt, mely célból különböző WHO grádusú agyi glioma DTI adatait elemeztük A DTI képfeldolgozás és során standard módszereket alkalmaztunk, mellyel a humán insula és MD kapcsolati anatómiája jól leírható in vivo. E célok eléréséhez 40 valamint 155 egészséges alany felvételeit használtuk; a gliomákat tartalmazó adatbázisunk 40 beteg képeit tartalmazta. Probabilisztikus DTI traktográfiát alkalmaztunk a vizsgálati területekről eredő rostrendszerek kimutatására; alterületeket különítettünk a távoli kapcsolati mintázatok matematikai elemzésével. A gliomás betegcsoport esetén a DTI-ből származtatható képek hisztogramjainak elemzésével hoztunk létre egy diszkriminancia analízis alapú klasszifikációs modellt, ami ezeket a tulajdonságokat a grádusbecslésre alkalmazza. . Eredményeink a következők. Az insulából származó rostrendszer alapján anterior és posterior insularis területeket különítettünk el, melyek féltekék közötti méretbeli aszimmetriát mutattak, az anterior insula átlagos diffuzivitás értékei magasabbak voltak a hátulsó területénél. A kapcsolati anatómia rostro-caudalis irányú változását mutattuk ki. A thalamus MD mag két szeparált alterületének konnektivitási anatómiáját leírtuk. A diffúziós mintázatok hisztogram technikával való elemzése a gliomás betegek esetében a szövettanilag meghatározott grádust 88.5%-os specificitással és 85.7% szenzitivitással becsülte. Az agy strukturális kapcsolatrendszereinek meghatározásában az in vivo probabilisztikus DTI traktográfia korábban nem látott lehetőségeket teremt. Az insula és az MD rostrendszerének anatómiájáról gyűjtött eredményeink az állatkísérletes rostkövetéses kutatások eredményeivel jól korrelálnak. A kapcsolatrendszer alapú alterületek kijelölése az insulában és az mediodorsalis thalamusmagban két, egymástól elszeparált kapcsolati hálózatot fedett fel. Az agyi gliomákban mérhető diffúziós anizotrópia mintázatok segítségével olyan módszert mutattunk be, amely nem invazív módon, preoperatív képalkotás segítségével a grádus becslését lehetővé teszi.
Szabadon hozzáférhető
Molecular organization of the endocannabinoid system in the spinal dorsal horn of rodents
(2013) Hegyi, Zoltán; Antal, Miklós; Idegtudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
Kísérletes eredmények sora bizonyítja, hogy az endokannabinoid mechanizmusok fontos szerepet játszanak a nociceptív információfeldolgozásban a központi idegrendszer számos területén, így a gerincvelő felületes hátsó szarvában is. Kísérleteinkben a kannabinoid-1 receptor (CB1), illetve a két legfontosabb endokannabinoid-szintetizáló enzim, a diacilglicerol-lipáz-alfa (DGL-) és az N-acilfoszfatidil-etanolamin-specifikus foszfolipáz D (NAPE-PLD) expresszióját vizsgáltuk a gerincvelő I-II. lamináiban immunhisztokémiai módszerek segítségével, fény-és elektronmikroszkópos szinten egyaránt. Erőteljes CB1-R immunreaktivitást találtunk axonterminálisokban, de nem sikerült CB1-R-t kimutatni a neuronok szomatodendritikus kompartmentjében. A CB1-R, illetve primer afferensek és gerincvelői interneuron axonterminálisok kolokalizációjának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a peptiderg primer afferens terminálisoknak közel a fele, a nem peptiderg primer afferensek boutonjainak pedig több mint 20%-a, a glutamater gerincvelői interneuronok axonterminálisainak az egyharmada, a GABAerg interneuron boutonoknak pedig közel 20%-a expresszál CB1-R-t. A neuronok mellett az asztrocita nyúlványoknak csaknem a fele, míg a mikroglia sejtek közel 80%-a mutatott CB1-R immunfestődést. A CB1-R immunreaktivitás megoszlásával szemben a DGL- és NAPE-PLD immunfestődést döntően dendriteken sikerült azonosítani a gerincvelő hátsó szarvában, míg az axonterminálisokon elvétve tudtunk DGL- vagy NAPE-PLD immunreakciót kimutatni. Miközben a DGL- immunreaktivitást mindig a dendritek szinapszisok közvetlen közelében található membránszegmentjein azonosítottuk, addig a NAPE-PLD immunpozitív dendritikus membránkompartmentek szinte mindig a szinaptikus appozícióktól távolabb helyezkedtek el. A dendritek mellett az asztrociták és mikroglia sejtek is jelentős mértékben mutattak DGL- és NAPE-PLD immunfestődést. A DGL- immunreaktív gliális membránszegmenteket igen gyakran olyan szinapszisok közelében sikerült azonosítani, melynek posztszinaptikus dendritje szintén DGL-a immunreaktívnak bizonyult, míg a NAPE-PLD immunreaktív gliális membránkompartmentek csak esetenként sikerült szinaptikus appozíciók közelében kimutatni. Eredményeink alapján a gerincvelő felületes hátsó szarvában neuronok és gliasejtek egyaránt képesek 2-AG-t és anandamidot felszabadítani. A 2-AG felszabadulás döntően posztszinaptikus dendritekhez és szinapszisokhoz közeli glianyúlványokhoz köthető, míg az anandamid mobilizációja főleg szinapszisoktól távolabb található dendritekből és gliasejtekből lehetséges. Az endokannabinoid ligandok aktivitásfüggő felszabadulása komplex szignalizációs mechanizmusokat indukálhat a gerincvelő hátsó szarvi fájdalomfeldolgozó neuronhálózatban, melyben a neuronális és gliális endokannabinoid rendszer egyaránt részt vehet. A long line of experimental evidence indicates that endogenous cannabinoid mechanisms play important roles in nociceptive information processing in various areas of the nervous system including the spinal cord. In our experiments, using immunocytochemical methods at the light and electron microscopic levels, we investigated the cellular distribution of type-1 cannabinoid receptor (CB1-R), and the two major endocannabinoid-synthesizing enzymes, diacylglycerol lipase alpha (DGL-) and N-acylphosphatidylethanolamine-specific phospholipase D (NAPE-PLD) in laminae I and II of the rodent spinal dorsal horn. Axonal varicosities revealed a strong immunoreactivity for CB1-R, but no CB1-R expression was observed on dendrites and perikarya of neurons. Investigating the co-localization of CB1-R with markers of peptidergic and non-peptidergic primary afferents, and axon terminals of putative glutamatergic and GABAergic spinal neurons we found that nearly half of the peptidergic (immunoreactive for calcitonin gene-related peptide) and more than 20% of the non-peptidergic (binding isolectin B4) nociceptive primary afferents, more than one third and approximately 20% of the axon terminals of putative glutamatergic (immunoreactive for vesicular glutamate transporter 2) and GABAergic (immunoreactive for glutamic acid decarboxylase; GAD65 and ⁄ or GAD67) spinal interneurons, respectively, were positively stained for CB1-R. In addition to axon terminals, almost half of the astrocytic (immunoreactive for glial fibrillary acidic protein) and nearly 80% of microglial (immunoreactive for CD11b) profiles were also immunolabeled for CB1-R. In contrast to the abundant axonal distribution of CB-Rs, immunoreactivities for DGL- and NAPE-PLD were primarily associated with dendrites in the spinal dorsal horn, while axon terminals showed positive labeling only occasionally. However, the dendritic localization of DGL- and NAPE-PLD showed a remarkably different distribution. DGL- immunolabeling in dendrites was always revealed at membrane compartments in close vicinity to synapses. In contrast to this, dendritic NAPE-PLD labeling was never observed in association with synaptic contacts. In addition to dendrites, a substantial proportion of astrocytic (immunoreactive for GFAP) and microglial (immunoreactive for CD11b) profiles were also immunolabeled for both DGL- and NAPE-PLD. Glial processes immunostained for DGL- were frequently found near to synapses in which the postsynaptic dendrite was immunoreactive for DGL-, whereas NAPE-PLD immunoreactivity on glial profiles at the vicinity of synapses was only occasionally observed. Our results suggest that both neurons and glial cells can synthesize and release 2-AG and anandamide in the superficial spinal dorsal horn. 2-AG can primarily be released by postsynaptic dendrites and glial processes adjacent to synapses, whereas anandamide can predominantly be released from nonsynaptic dendritic and glial compartments. The activity-dependent release of endogenous cannabinoids may activate a complex signaling mechanism in the pain processing spinal neural circuits into which both neurons and glial cells may contribute.
Szabadon hozzáférhető
A transzpedikuláris csavarok hatása a növekedésben lévő gerinc morfológiájára prospektív tanulmány in vivo sertés modellben
(2013) Jeszenszky, Dezső János; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Klinika
Nagyon fiatal gyerekek gerincdeformitásainak kezelésében egyre elfogadottabbá válik a transzpedikuláris csavaros-rudas szerkezetek használata. Mégis keveset tudunk ezen csavarok hosszú távú hatásáról a még növekedésben lévő gerincben. Egy in vivo sertés modellt készítettünk, amelyben a behelyezett csavarok hatásait vizsgáltuk a csigolyatest és a gerinccsatorna morfológiájára. 13 újszülött sertés került műtétre. Minden egyes sertésbe egyetlen csavart ültettünk be az L2 csigolyába. A sertések tömegének megtízszereződését követően (7 hónap elteltével) a csigolyatest és a gerinccsatorna szimmetriáját határoztuk meg axiális CT-felvételeken az L2 (csavart tartalmazó/vizsgált csigolya) és az L3 csigolyák (kontroll) magasságában úgy,hogy meghatároztuk a jobb és bal oldali felek szimmetriáját leíró szögek változását.7 hónap elteltével a normalizált csigolyatest szög csökkent a nem instrumentált oldalon és nőtt az ellentétes (csavar) oldalon, jelezve a csigolyatest szignifikáns(p=0,009) növekedési aszimmetriáját az axiális síkban. A gerinccsatorna szimmetriáját leíró szögekben azonban nem találtunk szignifikáns különbséget az instrumentált és nem instrumentált oldalak között, sem a kezdeti időpillanatban, sem pedig 7 hónappal később (mindkettőnél p>0,05). A még növekedésben lévő csigolyatest fejlődésére a behelyezett transzpedikuláris csavar jelentős hatással van, azonban a gerinccsatorna fejlődésében hasonló változások nem figyelhetők meg a jelen tanulmányunk szerint. Az állatkísérletes eredmény humán vonatkozású alkalmazhatóságát két eset ismertetése kapcsán szemléltetem, ahol a 9-16 éves utánkövetési idő alatt a csontvázrendszer fejlődése lezárult. Az eredményeink azt az álláspontot látszanak megerősíteni, miszerint a transzpedikuláris csavarok alkalmazásának létjogosultsága van a korai kezdetű gerincdeformitások kezelésében. There is increasing awareness of the need for pedicle screw constructs in the treatment of spinal deformities in very young children. However, the long-term effects of pedicle screws on the immature spine are still unclear. We used a porcine model to analyze the morphological changes of the spinal canal and vertebral body in response to the placement of pedicle screws. Thirteen newborn pigs were operated on. Each pig received a single pedicle screw at the L2 level. After a 10-fold increase in body weight (7 months later) the symmetry of the spinal canal and vertebral body was measured on CT scans of the investigational (L2) and control (L3) levels in terms of the angulations of the instrumented and non-instrumented halves of the vertebral body and spinal canal. After 7 months, the normalised vertebral body (VBa) angle had reduced on the non-screw side and increased on the screw side, indicating asymmetry in vertebral body growth in the axial plane. The difference was significant (p=0.009). However, there was no significant difference between the screw and non-screw sides for the spinal canal (SCa) angles at the L2 level at either the intraoperative or 7-month follow-up assessment (each p>0.05). Pedicle screws in the immature porcine spine have a significant effect on the development of the vertebral body. However, no corresponding alteration of the morphology of the spinal canal was observed. The applicability of the described porcine model for humans are demonstrated on two case reports with follow ups of 9 and 16 years and thus extending beyond skeletal maturity. Our results may serve to encourage spinal surgeons to make decisions in favour of using pedicle screw instrumentation in very young children when considering the treatment options and weighing up the risks of surgery and observation.
Korlátozottan hozzáférhető
Különböző lélegeztetési stratégiák patofiziológiai jellemzőinek vizsgálata egytüdős lélegeztetés során
(2013) Végh, Tamás; Fülesdi, Béla; Végh, Tamás; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Az intraoperatív hipoxia elkerüléséhez alkalmazandó optimális lélegeztetési stratégia egytüdős lélegeztetés során a mai napig vita tárgyát képezi. Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint az alacsony légzési térfogat PEEP nélküli használata rontja az oxigenizációt és az ismétlődő recruitment manőverek alkalmazása jelentős mértékben növelik az ALI incidenciáját. Egyre több adat van azonban arra vonatkozóan, hogy a recruitment manőver alkalmazása nem káros a tüdőre és az oxigenizációt is jelentősen javítja. Azonban az alacsony TV használatának sem az artériás-, sem az agyi oxigenizációra kifejtett hatása nem tisztázott. Jelenleg arra vonatkozóan sincs egységes állásfoglalás az irodalomban, hogy OLV alatt az EtCO2-t vagy a PaCO2-t kell figyelembe venni és normál tartományban tartani az lélegeztetés vezérléséhez egytüdős lélegeztetés során. Vizsgálatainkban egyrészt különböző légzési térfogatok alkalmazásának artériás oxigenizációra, intrapulmonális shunt frakcióra és légzésmechanikai paraméterekre kifejtett hatását tanulmányoztuk egytüdős lélegeztetés során. Másrészt az EtCO2 vezérelt és a PaCO2 vezérelt lélegeztetés artériás oxigenizációra kifejtett hatását is megvizsgáltuk. De tanulmányoztuk a normokapnia hatását az agyi oxigenizációra is OLV alatt. Végül pedig egy új eszköz alkalmazását vizsgáltuk betegekre jellemző egyéni anatómiai tényezők szempontjából. Eredményeinkből kitűnik, hogy a tüdőprotektív lélegeztetési stratégia egytüdős lélegeztetés során biztonságos oxigenizációt biztosít alacsony légúti nyomások mellett. A PaCO2 vezérelt lélegeztetés az artériás normokapnia fenntartásával jobb oxigenizációt biztosít, mint a hagyományos, EtCO2 vezérelt lélegeztetés. Ráadásul normokapnia esetén az agyi oxigenizáció is megfelelően biztosított. Ez-Blocker alkalmazása során esetén pedig megállapíthattuk, hogy a behelyezés gyorsaságát a tracheobronchiális rendszer anatómiája nem befolyásolja. The optimal ventilatory strategy used to prevent the intraoperative hypoxia during one-lung ventilation is still subject to debate. Based on the results of previous studies it was thought that the use of low tidal volumes without PEEP and repeated use of the recruitment maneuvers significantly increases the incidence of ALI and deteriorates oxygenation. Recently more and more data confirms that these maneuvers are not harmful and improve oxygenation. There is nonetheless little evidence that the use of low TV during OLV will fail to provide adequate arterial oxygenation or worsen intra-pulmonary shunt. There is no evidence that during OLV the EtCO2 or PaCO2 should be kept in the normal range. The purpose of the first study was to compare the effects of low and high TV, without analyzing the independent effect of PEEP, on arterial oxygenation, shunt fraction and ventilatory mechanics during OLV. The aim of the second work was to test whether different ventilatory strategies to maintain EtCO2 or PaCO2 in the normal range during OLV have any impact on arterial oxygenation. In the third study we intended to investigate the influence of the ventilatory strategy with a low TV with maintanance of arterial normocapnia during OLV on cerebral blood flow and cerebral oxygen saturation. Finally we intended to assess how individual variations of the tracheobronchial anatomy influence the insertion times and the amount of air necessary for proper inflation of the EZ-Blocker cuffs. A protective ventilator strategy for OLV during lung surgery, with such a reduced TV provides a safe arterial oxygenation, as compared to higher TVs. The PaCO2 driven OLV- results in significantly higher PaO2 than EtCO2 driven OLV does. OLV does not result in clinically relevant decreases in cerebral blood flow and cerebral oxygen saturation during application of lung protective ventilation if normocapnia is maintained. Anatomical variations possibly do not influence proper insertion of and blocking by the EZ-blocker.
Korlátozottan hozzáférhető
Vaszkuláris reaktivitás, érfali jellemzők és kognitív funkció vizsgálata primer hipertóniában
(2014) Czuriga-Kovács, Katalin Réka; Csiba, László; Kovács, Katalin Réka; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika
A tartósan fennálló, kezeletlen magasvérnyomás-betegség, valamint a magas koleszterinszint súlyos szövődményekkel jár, azonban ezen rizikófaktorok által okozott korai, aszimptómás eltérések kevésbé dokumentáltak. Vizsgálataink során frissen felfedezett, döntően kezeletlen hipertóniás betegekben tanulmányoztuk a kardio- és cerebrovaszkuláris paraméterekben, kognitív funkcióban, valamint az érfali morfológiában (intima-media vastagság) és funkcióban (arteriás stiffness) bekövetkező változásokat. Arra a kérdésre is kerestük a választ, ha hipertóniához hiperlipidémia is társul, kifejezettebbé válnak-e az eltérések. Vizsgálataink során az alábbi új megállapításokat tettük: 1) a cerebrovaszkuláris paraméterekben nem, de bizonyos kardiovaszkuláris paraméterekben már szignifikáns változások figyelhetőek meg frissen felfedezett hipertóniás betegekben kontroll egyénekhez képest billenőasztal vizsgálat során; 2) ezen betegek szorongásra való hajlama nagyobb, neuropszichológiai teljesítménye pedig rosszabb, továbbá a kognitív funkcióromlás összefügg a vérnyomással és a szorongás súlyosságával is; 3) finom változások fedezhetőek fel a betegek érfali morfológiáját és funkcióját jellemző paraméterekben már a hipertónia korai szakában; 4) ha a hipertóniához hiperlipidémia is társul, a szorongásban, kognitív teljesítményben, valamint érfali jellemzőkben megfigyelhető eltérések tovább súlyosbodnak. A betegeinkben megfigyelt eltérések nemcsak a hipertónia és hiperlipidémia korai észlelésének, valamint időben elkezdett, megfelelő terápiájának fontosságára hívják fel a figyelmet, hanem a kognitív károsodások mérésének szükségességére is, mindemellett igazolják a korai és komplex szűrés jelentőségét. The serious complications of long-standing, untreated high blood pressure and high cholesterol level are well known, however, the early, asymptomatic changes caused by these risk factors are less documented. During our investigations we evaluated possible alterations in a variety of cardio- and cerebrovascular parameters, cognitive function, and vascular morphology (intima-media thickness) and function (arterial stiffness) in newly diagnosed hypertensive patients. We also sought for potential worsening of the detectable changes in the setting of hypertension combined with hyperlipidemia. During our investigations we made the following key observations: 1) while there are no differences in cerebrovascular parameters, significant differences can be observed in certain cardiovascular parameters of newly diagnosed hypertensive patients compared to control individuals during head-up tilt table testing; 2) patients were found to have a greater susceptibility to anxiety, perform worse on neuropsychological testing, while the changes in the cognitive battery correlate both with blood pressure values and level of anxiety; 3) subtle changes in the morphological and functional characteristics of the patient's vascular wall can already be detected at this early stage of hypertension; 4) further impairment in affectivity, cognitive performance and vascular features can be observed when hyperlipidemia is associated with hypertension. The above observations highlight not only the importance of early detection and prompt, adequate management of hypertension and hyperlipidemia, but they also point out the importance of cognitive impairment evaluation, as well as the significance of early and complex screening.
Korlátozottan hozzáférhető
A középfül gáznyomás egyensúlyának szabályozása
(2014) Csákányi, Zsuzsanna; Sziklai, István; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar --
Munkánk során arra kerestük a választ, hogy a középfül anatómiai (térfogat, felszín, felszín/térfogat arány) és élettani (gázcsere, gáznyomás egyensúly) tényezőinek változása milyen szerepet játszik a gyermekkorban magas prevalenciájú SOM kialakulásában, perzisztálásában, és következményeinek kialakulásában. Megvizsgáltuk, hogyan javítható a cholesteatoma sebészet hosszútávú műtéti eredményessége a mastoid obliterációs technika alkalmazásával, az eljárás milyen módon járul hozzá a középfül gáznyomás egyensúlyának normalizálásához. Megállapítottuk, hogy krónikus SOM esetén a középfül térfogata és felszíne szignifikánsan kisebb, mint egészségesekben. Az értékek a körülírt dobhártya atrophiát mutató esetekben a legkisebbek. Rámutattunk, hogy a felszín/térfogat aránya a középfül térfogat növekedésével egy nem-lineáris függvény szerint csökken. Matematikai modell alkalmazásával rávilágítottunk, hogy a 2-18 év közötti egészséges csoportra jellemző ≥3 ml térfogatú középfülek gáznyomás egyensúlya eltérő a krónikus SOM esetekre jellemző <3 ml térfogatú középfülekétől. A >6 ml térfogatú középfülek stabil gáznyomás egyensúlya protektív hatású a krónikus középfülfolyamatok kialakulásával szemben. Ez részben a nagyobb gáztérfogat, részben a kisebb felszín/térfogat arányból adódó lassúbb gázcsere és gáznyomásváltozás következménye. Igazoltuk, hogy a 3-6 ml térfogatú középfülek gáznyomás egyensúlya igen érzékeny egy átmeneti fülkürt diszfunkció időtartamára a patológiás középfülfolyamatok elindulása szempontjából. Krónikus SOM esetén, 2-4 éves korban a ventillációs tubus behelyezése a mastoid pneumatizáció előmozdítása révén a gáznyomás egyensúly stabilizálásának egyik meghatározó tényezője lehet. Elsőként foglalkoztunk a mastoid obliteráció matematikai modellezésével és mutattuk ki, hogy a gázrezervvel nem rendelkező kis térfogatú középfülekben, ahol a fülkürtműködés tartósan rossz, a gázcserefelszínként funkcionáló nyálkahártya radikális kiiktatása a gáznyomás egyensúly normalizálódásához vezet, javítva a műtéti beavatkozás hosszútávú eredményességét. A matematikai modellezés a krónikus otitis media terápiájában egy új, patofiziológiai megközelítés lehetőségét nyújtja, amely a fülsebészetet új alapokra helyezheti az egyénre szabott sebészeti megoldásokat is beleértve. Ez a szemlélet és terápiás megközelítés kiutat jelenthet a krónikus középfülgyulladások sebészetének megoldatlan területén. In this study, potential role of the middle ear (ME) anatomical (volume, surface, surface area/volume ratio) and physiological (gas exchange, gas pressure balance) changes in the development of otitis media with effusion (OME) and its sequelae (retraction pocket, atelectasis, cholesteatoma) was examined. To improve the long-term effectiveness of cholesteatoma surgery, contribution of mastoid obliteration technique to the ME gas pressure balance stabilization was investigated. Our results show that children with persisting OME have significantly smaller mastoid surface area and volume than healthy children. These values proved to be the smallest in intractable OME cases with retraction pockets and atelectasis. The results showed that the surface area/volume ratio decreases as ME volume increases following a non-linear relationship. Applying a mathematical model we found that gas pressure balance of a VME≥3 ml characteristic in healthy children aged between 2 to 18 years is different from that of children with persisting OME with a typical VME<3 ml. The protective effect of VME>6 ml to develop chronic OME was also supported. These ears have a nearly constant ME gas pressure at a steady-state due to the large pressure buffer capacity as a result of larger mastoid volume and also have a slower gas exchange due to the lower surface area/volume ratio. Data of this study suggest that MEs between 3-6 ml volume are very sensitive to the duration of a potential Eustachian tube (ET) dysfunction to develop chronic OME. The most at risk population are healthy children aged 2-4 years to develop early ME pathology, where this volume range is typical and ET dysfunction is very common. Grommet insertion between 2-4 years of age can be advantageous to promote mastoid pneumatization in prolonged OME cases by changing ME geometry and stabilizing middle ear gas pressure balance. In MEs with poor mastoid pneumatization and dysfunctional ET, typical in aquired cholesteatoma cases, mastoid obliteration as surgical reduction of mucosal surface responsible for gas exchange can improve ME gas pressure balance resulting in better long-term outcome. Mathematical modeling offers the possibility of a new pathophysiologic approach in the therapy of chronic otitis media. It creates a new, pathophysiologically oriented therapeutic basis in the challanging field of chronic otitis media surgery, including individualized surgical solutions.
Korlátozottan hozzáférhető
A szívsebészeti rizikóbecslés aktuális kérdései
(2014) Koszta, György; Fülesdi, Béla; Koszta, György; Idegtudományok doktori iskola
Az EuroSCORE debreceni validálása kapcsán bizonyítottuk, hogy a várható klinikai kimenetel szempontjából ezen prognosztikai modell újabb verziója alkalmasabb a szívműtétek kockázatának felmérésére, mint a korábbi volt. Az EuroSCORE II azonban sok vonatkozásban nem tekinthető optimálisan kalibráltnak. A koronária műtétek esetén kissé túlbecsli a valós mortalitási kockázatot, míg a nem koronária műtéteknél a valósnál alacsonyabb halálozási valószínűséget ad meg. Általában elmondható, hogy a műtét komplexitásának emelkedésével az EuroSCORE II pontatlansága fokozódik. A magasabb kockázati kategóriákban progresszív módon jelentősebbé válik a kockázati alulbecslés mértéke. A nem elektív műtétek esetén mind a kalibráció, mind a diszkriminatív érték rosszabb, összehasonlítva az elektív beavatkozásokkal. Az EuroSCORE II ebben a formájában alkalmasnak tűnik az egyes centrumok eredményeinek összehasonlítására, de a helyi viszonyokra rekalibrált változata sok szempontból hasznos lehet. Bemutattuk az EuroSCORE egy lehetséges klinikai alkalmazását is a teljes vér szelén-szintje jelentőségének felmérésekor. A mortalitás várható kockázatát számszerűen is megadó pontrendszer használatával részben kiküszöbölhető a homogén betegcsoportok létrehozásának igénye és ezáltal a ritka vagy kisebb súlyú rizikófaktorok hatása könnyebben tanulmányozható. Igazoltuk, hogy a préoperatív, kiindulási teljes vér szelén koncentráció mortalitásra kifejtett hatása önmagában csekély és nem független az egyéb magas műtéti kockázatot előre vetítő prediktortól, mint például a közelmúltban lezajlott akut koronária szindróma vagy a lényegesen emelkedett pulmonális vérnyomás. Későbbi klinikai vizsgálatok tervezése szempontjából feltételezhető, hogy szelén szubsztitúció potenciális haszna valószínűleg csak a magas kockázatú betegek körében lesz klinikailag is detektálható. We have proved EuroSCORE II to be more suitable for the outcome prediction of the cardiac surgical patients than its predecessor was. However, EuroSORE II is not optimally calibrated because it slightly overestimates the risk of coronary operations, while in the non-coronary group it predicts lower-than-real probability for the mortality within 30 days. The inaccuracy of EuroSCORE increased with the complexity of the operations. In the high-risk categories the underestimation of the risk became more significant. In non-elective operations both the calibration and the discriminative power were poorer compared with the elective operations. EuroSCORE II in its current form appears to be suitable for the comparison of the results between different centres, but local recalibration may be useful to improve its performance. We have demonstrated a potential clinical use of EuroSCORE II, when the significance of blood selenium as a cardiac surgical risk factor was studied. It makes the creation of homogenous patient groups unnecessary and, for this reason, the evaluation of minor risk factors becomes less cumbersome. We have proved that the preoperative low blood selenium level's effect on mortality is small and possibly not independent from other risk predictors. The low selenium level was associated with recent myocardial infarction and pulmonary hypertension. Selenium substitution may only be effective among high risk patients. This information assists planning future studies in this field.
Korlátozottan hozzáférhető
A dopamin és endocannabinoid receptor rendszer változásai neurodegeneratív megbetegedésekben: postmortem humán autoradiográfiás vizsgálatok parkinson- és alzheimer-kóros betegek agymintáin
(2014) Farkas, Szabolcs; Csiba, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
Elsőként írtuk le, hogy hosszú lefolyású Parkinson-kórban, humán nucleus caudatusban a krónikus L-DOPA kezelés mellett a dopamin D2/D3 receptor–G-protein jelátvitel kontroll szinten marad, míg a D2/D3 receptordenzitás jelentősen csökken. A Parkinson-kóros gyrus frontalis medialisban és gyrus cinguliban a dopamin D2/D3 receptoron történő jelátvitel lehetséges enyhe növekedése látszott ép D2/D3 receptorsűrűség mellett. Mindez arra utal, hogy Parkinson-kórban a különböző agyi régiókban a dopaminerg rendszerérintettsége eltérő súlyosságú. Vizsgálataink további részletekkel szolgálhatnak a hosszútávú antiparkinson terápia során fellépő diszkinéziak lehetséges mechanizmusáról is. Emberi agymintákon elsőként írtuk le, hogy Parkinson-kórban hosszútávú dopaminerg kezelés mellett a CB1R sűrűsége a nucleus caudatusban és a gyrus frontalis medialisban változatlan marad. A nucleurs caudatusban ugyanakkor a dopamin D2/D3 receptor denzitás jelentősen lecsökkent. Eredményeink azt sugallják, hogy Parkinson-kórban a dopamin rendszer károsodása miatt a striatalis dopaminerg-eCB neurotranszmisszió egyensúlyán alapuló eCB-mediált szinaptikus plaszticitás zavart szenved. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem társul a CB1R sűrűséget érintő reaktív elváltozással. Elsőként írtuk le humán Alzheimer-kóros prefrontalis cortexben, hogy már a neuropatológiai elváltozások megjelenése előtt a CB1R populáció up-regulálódik, mely az endocannabinoid rendszer korai érintettségét jelzi. Ennek magyarázata a betegségben leghamarabb jelentkező neurotranszmissziós zavar lehet. Elsőként utalunk arra, hogy Braak I-II stádiumú Alzheimer-kóros agyak neuropatológiailag érintetlen területei a korábbi tanulmányokkal ellentétben a kontrollcsoporttól külön vizsgálandók. A prefrontalis CB1R sűrűség az Alzheimer-kór végstádiumaiban sem került kontroll szint alá. Az épnek látszó CB1R populáció a széleskörű központi idegrendszeri és immunológiai összeköttetései révén a jövőben a betegség kezelésének egyik célmolekulája lehet. We report for the first time, that in PD caudate nucleus signal transduction activity is not altered by long-term L-DOPA substitution therapy unlike dopamine D2/D3 receptor density. Our results show a possible mild increase of signal transduction of dopamine D2/D3 receptors in medial frontal and cingulate gyrus together with unaltered D2/D3 receptor densities in advanced PD. These support, that dopaminergic neurotransmission of distinct PD brain regions is affected in different extent. Finally, our results may provide us with additional details about the mechanisms of long-term complications (e.g. dyskinesia) caused by antiparkinsonian therapy. To our knowledge, our study is the first to present on postmortem brain samples of long-term L-DOPA treated PD patients, that CB1R densities in caudate nucleus and medial frontal gyrus remain unchanged. At the same time in PD patients caudate nucleus dopamine D2/D3 receptor density was clearly decreased. Our data suggest that in the caudate nucleus, during the progression of PD, the eCB-mediated synaptic plasticity, which is based on dopaminergic-eCB functional balance, could be altered by dopaminergic degeneration. It seems, however, that no reactive CB1R density changes takes place. . This is the first study, to describe that the upregulation of CB1R population precedes the appearance of neuropathological modifications in the prefrontal cortex of AD Braak stage I–II brains. The explanation could be the alteration of neurotransmission, as the earliest event in the pathophysiology of AD. Our results also support the idea that neuropathologically intact brain areas of AD Braak stage I–II brains should be studied separately from controls, in contrast to previous studies. Finally, CB1R density even in end-stages of the disease was not below control level. In the future a preserved CB1R population could serve as a target molecule for treatment during the whole progression of AD, due to CB1R system’s wide connections in the central nervous system and immune system.
Korlátozottan hozzáférhető
Az intracraniális hemodinamika és a Willis-kör morfológiai jelentősége a carotis rekonstrukciós műtéteinél
(2014) Orosz, László; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
A Willis-körök morfológiai analízisét végeztük nem stroke-os betegpopulációban. A száztíz eltávolított Willis-körből huszonöt esetben (22,7%) találtunk inkomplett kört, vagyis olyan rendszert, mikor egy vagy több ér hiánya, vagy eltérő lefutása miatt az ív nem zárult be. A teljesnek Willis-köröknek leírtuk az anatómiai variációit, ahol valamelyik ér rendellenes helyen szájazott vagy duplikációk voltak fellelhetőek. Ezek a variációk nyilvánvalóan nem befolyásolták a kollaterális kapacitást, minthogy mindegyik esetben teljes körről volt szó. Megállapítottuk az egyes érszegmentumok átlagos átmérőit, hosszát valamint összehasonlítottuk a páros erek esetén a két oldal átmérőit is. Matematikai keringés-élettani modellt alkalmaztunk a Willis-köri kollaterálisok funkcionális képességének vizsgálatára. A prémortem készült színkódolt transcranialis Doppler vizsgálatok eredményei alapján osztályoztuk a Willis-köri kolleterálisokat funkcionalitás alapján. A TCCD vizsgálatok eredményei alapján az arteria communicans anteriorokat és posteriorokat két csoportra bontottuk: a funkcionalitást mutató és a nem funkcióképes kollaterálisokra. A funkcióképes kollaterálisok érátmérő szignifikánsan magasabbak voltak, mint a nem funkcióképesnek ítélt erek átmérői. Az kollaterálisok egyes érszegmentumaiban számított véráramlási értékek szignifikánsan különböztek a funkcióképes és a nem funkcióképes erek esetén. Cerebrális vazoreaktivitás-tesztet végeztünk az a. carotis interna különböző súlyosságú stenosisa és occlusiója esetén. A vizsgálatunkban a különböző súlyosságú carotis atheroscleroticus laesiok esetén arra kerestük a választ, hogy az agyi erek vazodilatációs kapacitása különbözik-e a tünetmentes és tünettel rendelkező betegekben haemodynamikailag szignifikáns carotis stenosisok és occlusiók esetén. A nyugalmi áramlási sebesség értékek nem különböztek a két oldal között, azaz egyik csoportban sem volt áramlási asymmetria. Ehhez hasonlóan nem volt különbség a két oldal áramlási sebesség értékei között a tünetmentes csoportokban az acetazolamid adását követően sem. Ezzel szemben a tünettel rendelkező betegekben a stenosisos csoportban jelentős oldalkülönbség volt észlelhető és ez volt a jellemző az occlusióval rendelkező betegekben is 15 perccel a vazoaktiv szer beadása után is. Sikerült betegből nyert egyedi adatokat tanulmányozni egy matematikai alapú keringésélettani modellen, és véráramlás, valamint vérnyomás értékeket számítottunk. Eredményeink összhangban voltak a TCCD kompressziós teszt és a boncolási eredmények során kapott eredményekkel. Mind az átmérő, mind a véráramlás magasabb volt a funkcionáló arteria communicansokban, mint a nem-funkcionálókban. Egyértelmű, hogy a vazodilatátor stimulus beadása statisztikailag szignifikáns változást csak a szimptómás carotis occlusiók és stenosisok esetében okozott. Ugyanez mondható el a cerebrovaszkuláris reaktivitásról is. A haemodinamikai kritériumok alapján történő pontosabb betegkiválasztás egyes revascularizációs műtétek hatásosságát javíthatja. We have done a morphological analysis of the circle of Willis on a non-stroke population. From the removed hundred and ten circles of Willis we have found twenty five (22,7%) incomplete circles, where due to the absence of one or more arteries the circle is not completely closed. We have described the anatomic variations of the complete circle of Willis, where we have found duplications or abnormal anatomy of the arteries. These anatomic variations did not affect the collateral capacity since they were all complete circles. We determined the average diameter and length of the arterial segments and in case of arteries that are in pairs we compared the diameters of the two sides. We have applied a special flow circulation model based on mathematical formula to examine the collateral function of the circle of Willis. Based on the premortem performed transcranial colour coded Doppler (TCCD) examinations we classified the collaterals according to function. Depending on the results of the TCCD we classified the collaterals into two groups: functioning and non- functioning ones. The diameters of the functioning collaterals were significantly higher than that of the non-functioning ones. The calculated blood flow parameters were significantly different in the arterial segments of the circle of Willis in the functioning than in the non-functioning collaterals. We have performed cerebral reactivity tests in case of patients with different severity of internal carotid stenosis and occlusions. With our examinations we intended to find out whether there is a difference in the vasodilator capacity of the cerebral arteries in case of symptomatic and symptom-free patients with haemodinamically significant carotid stenosis and occlusions. There was no difference between the velocities of the two sides in case of resting and there was no side asymmetry in any group. Likewise there was no difference in the flow velocity values between the sides in case of the symptom-free group after the administration of acetazolamide. In the symptomatic group on the contrary there was a significant difference between the two sides 15 minutes after the administration of acetazolamide. We have managed to enter data obtained by TCCD measurements of patients into a lineal fluid model based on mathematics and calculate blood pressure and blood flow velocities. Our results were consentaneous with the result of the TCCD compression tests and the pathological findings. Both the diameters and the velocity values were higher in the functioning than in the non functioning communicating arteries. It is obvious that the administration of the vasodilator stimuli made a statistically significant change only in case of the symptomatic carotid artery stenosis and occlusion. The same applies for the cerebrovascular reactivity. A more careful patient selection based on haemodinamical criteria can improve the affectivity of certain vascular surgical operations.
Korlátozottan hozzáférhető
Tüdőrák agyi metasztázisa és intrakraniális agydaganatok peritumorális invazivitásának összehasonlítása az extracelluláris mátrix komponensek expressziójának vizsgálatával
(2014) Varga, Imre; Klekner, Álmos; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar --; DE--Általános Orvostudományi Kar --; DE--Általános Orvostudományi Kar --
Jelen munkánkban egy olyan új lehetőségre kívántunk rávilágítani, mellyel az áttétek kialakulása és növekedése a jövőben gátolható lenne. Mivel sok molekuláról ismert, hogy részt vesz az áttétképzésben és a tumorinvázióban, nem könnyű targetet választani az anti-inváziós terápia számára. A mi összehasonlításunk, melyet a különböző ECM molekulák expressziós mintáival végeztünk, segíthet leszűkíteni a lehetséges célmolekulák számát. Az általunk vizsgált ECM molekulák különböző mintázatot mutattak a gliomák és az adenokarcinoma áttétek esetében. Feltehetően az egyes primer tumorokra jellemző, de egymástól különböző molekuláris összetétel lehetőséget teremt a tumorok szelektív „célbavételére”. Az első lépés az ECM invázióért felelős molekulái expressziójának meghatározása a különböző intracerebrális daganatokban. Az igen nagyszámú molekula közül ezáltal kiszűrhető az a néhány potenciális molekula, melyek további vizsgálatával az onkoterápiához konkrétan hasznosítható targetmolekulák identifikálhatók. Vizsgálataink során először 96 ECM komponens mRNS expressziós szintjét mértük meg, majd eredményeink alapján meghatároztuk a további analízisre érdemes molekulák csoportját, és belőlük un. inváziós panelt képeztünk. Ezzel a fenti célon túl azt is elértük, hogy az inváziós panelt alkotó molekulák mRNS-szintjeiből daganatspecifikus inváziós spektrumot lehetett képezni, mely a cluster analízis szerint az általunk vizsgált 4 különböző daganattípusra is igen nagymértékű specificitást mutat Ezáltal igazolni tudtuk, hogy a különböző daganatok eltérő invízivitásáért valóban az ECM-komponensek jól meghatározható molekulacsoportja felelős. További méréseink során a különböző eredető intracerebralis tumorok inváziós spektrumának elemzésével 4 olyan molekulát szűrtünk ki, mely a gliomák és a tüdőrák agyi metasztázisának eltérő infiltrációs aktivitásáért konkrétan felelősnek mondható. A statisztikai analízis alapján megállapítható, hogy a brevikán, neurokán, tenaszcin-C és verzikán tehát a jövőben az antiinvazív terápiához targetként felhasználható. Effectiveness of therapy in case of malignant intracerebral tumors depends mainly on the invasive behavior of the tumor. In recent work we tried to find new perspectives in inhibition of tumor metastases development and invasion. We compared the molecular composition of extracellular matrix of different tissues like normal brain, glioblastoma, astrocytoma grade II and intracerebral pulmonary adenocarcinoma metastasis. For these purposes fresh frozen tissue samples were used collected by routine clinical neurosurgical procedures at the Department of Neurolsurgery, University of Debrecen. For determination of the mRNA expression of the invasion-related extracellular matrix proteins quantitative reverse transcriptase polymerase chain reaction (QRT-PCR) was used. Then immunohistochemical staining was performed for ECM molecules found to be in connection with invasion processes in the peritumoral brain. The trial was made in four phases. At the first phase 96 molecules reported in the literature as possibly active agents in tumor growth and metastatization were investigated in glioblastoma and lung adenocarcinoma brain metastases. The mostly differ 30 molecules were selected and named „invasion panel”. In the second phase we checked the invasion panel in further glioblastoma and intracerebral metastases samples of pulmonary adenocarcinoma. In the third phase our examinations were extended to normal brain tissue and in the fourth phase we analyzed four different histological tissue types, as well as normal brain, schwannoma, astrocytoma grade II, and intracerebral adenocarcinoma metastasis. The mRNA-levels of invasion panel molecules were analyzed by cluster analysis that proved tumor specific expression pattern of the selected molecules. We named this „invasion spectrum”. Our observations partially concerned, partially completed the results reported preliminarily in the literature. New results: 1.) An „ invasion panel” was identified, consisting ECM components probably responsible for peritumoral invasion. 2.) Definite differences could be established regarding the expression pattern of the invasion panel in cases of distinct tumor types. This specific expression panel is named as „invasion spectrum” characterizing tissues of different histological types. 3.) Four molecules (brevican, neurocan, tenascin C and versican) were identified which are probably responsible for the extremely high invasion feature of gliomas. In summary, identification of exact molecules playing indispensable role in peritumoral invasion can serve as new targets for anticancer therapy in the future.
Szabadon hozzáférhető
The lateralmost aspect of the superficial dorsal horn and the lateral spinal nucleus (LSN) of the lumbar spinal cord of the rat: anatomical description of neurons and electrophysiological study of their propriospinal connections
(2015) Antal, Zsófia; Szücs, Péter; Idegtudományok doktori iskola
Kutatási eredményeink szerint az I-es lamina interneuronjainak axonja gyakran igen kiterjedt kollaterális hálózattal bír dorsolateralis fehérállományban és ebből következően, az I-es lamina egyes projekciós neuronjai mellett, potenciálisan alkalmasak rövid- és hosszútávú intraszegmentális és interszegmentális propriospinális kapcsolatok kialakítására. Elektrofiziológiai módszerekkel sikerült kimutatnunk ilyen propriospinális kapcsolatokat az I-es lamina projekciós neuronjai és interneuronjai valamint más I-es lamina illetve LSN sejt között. Annak ellenére, hogy ezen kapcsolatok nem gyakoriak, néhányuk kivételesen hatékonynak bizonyult. Ez utóbbi kapcsolatok külön jelentőséggel bírhatnak a pathológiás körülmények között jellemző, módosult nociceptív transzmisszióban. A fenti eredmények mellett, kutatásaink során egyedi axon lefutási mintázattal bíró, valószínűleg projekciós neuronokat azonosítottunk a felületes hátsó szarv laterális területén és az LSN-ben. Ezen újonnan leírt axon lefutási mintázatok eltérnek az I-es lamina területén korábban megfigyeltektől, és azoktól eltérő fejlődési útvonalakat feltételeznek. Bár az LSN nem található meg minden fajban, az általunk leírt jellegzetes axonlefutási minták segíthetnek azonosítani az LSN-nel azonos eredetű és analóg funkciójú neuroncsoportokat más fajokban, pl. az emberben. Eredményeink hangsúlyozzák, hogy a gerincvelői szintű szenzoros információ feldolgozás folyamatának megfejtéséhez elengedhetetlen a felületes hátsó szarvi neuronhálózatok összeköttetéseinek megismerése és megértése.
Szabadon hozzáférhető
Morfológiai és funkcionális agyi ér ultrahang vizsgálatok a stroke rizikófaktoraiban
(2015) Siró, Péter; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- AITT
Összefoglalás Vizsgálatainkban az ischaemiás stroke néhány rizikófaktorának (hypertonia, diabetes mellitus, a Willis-kör kollaterálisainak elégtelen működése) az agyi erekre kifejtett morfológiai és funkcionális hatását tanulmányoztuk. Vizsgálatainkhoz kizárólag nem invazív módszert, a transcranialis Dopplert használtuk, amelyet részben cerebrovaszkuláris reaktivitást vizsgáló tesztekkel (légzésvisszatartásos teszt és hyperventillatiós teszt) és carotis kompresszióval kombináltunk. Megállapításaink az alábbiak: 1. A nemzetközi irodalomban először igazoltuk, hogy légzésvisszatartásos teszt alkalmazásának eredményei alapján, hogy a hypertoniás serdülőkben az agyi erek az egészséges serdülőkhöz képest csökkent vasoreaktivitással rendelkeznek. 2. Igazoltuk, hogy 10 évnél régebben fennálló 1-es típusú diabetes mellitusban az arteria carotisok intima-media vastagsága nagyobb, mint a nem diabeteses betegekben. 3. A nemzetközi irodalomban először vizsgáltuk 1-es típusú diabetes mellitusban az agyi erek légzésvisszatartásos és hyperventillatiós reaktivitását. Megállapítottuk, hogy 1-es típusú cukorbetegekben mind a vazokonstrikciós, mind a vazodilatációs reaktivitás károsodott. 4. Igazoltuk, hogy az ischaemiás stroke-os betegekben mind az anterior mind a posterior kollaterálisainak elégtelensége szignifikánsan gyakoribb mint az atheroscleroticus kontroll csoportban az ischaemia típusától függetlenül. A legkifejezettebb különbség a súlyos carotis elváltozásaival rendelkező csoportban itt a. anterior kollaterális funkciójának elégtelensége 7,3-szoros, míg az arteria communicans posterior az a.communicans elégtelensége 3-szoros gyakoriságú volt Summary In the present thesis we assessed the impact of some selected stroke risk factors (hypertension, diabetes mellitus and functional ability of the willisian collaterals) on the morphological and functional changes of intracranial vessels. We have used a non-invasive method, the transcranial Doppler for this purpose, combined with different stimuly used for the testing cerebral vasoreactivity, such us breath holding test, hyperventilation test and carotid compression test. Our observations were as follows: 1. We have demonstrated for the first time in the literature that cerebrovascular reactivity after administration of the breath holding stimulus is impaired in hypertensive adolescents as compared to healthy controls. 2. We demonstrated that patients with type-1 diabetes mellitus, suffering from the disease for more than 10 years have higher intima-media thickness than non-diabetic subjects. 3. We were the first in the literature using breath holding and hyperventilations tests in patients suffering from type-1 diabetes mellitus. We demonstrated that these patients have impaired cerebrovascular reacticvtiy to both vasoconstrictor and vasodilatory stimuli. 4. We were the first using TCCD carotid compression tests for assessing the collateral patency of the circle of Willis in stroke patiens. We have shown that inappropriate anterior collaterals is more frequent in the ischemic stroke patients comparing to the atherosclerotic control group indepedently to the stroke type. In case of carotid occlusive disease the difference is maximal in this case the frequency of nonfunctional anterior collateral is 7,3 times to controls, whereas in case of non-functional posterior collaterals the frequency is 3 times.
Szabadon hozzáférhető
Új utak keresése a neuro-onkológiai kórképek kezelésében
(2015) Mezey, Géza; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Klinika
Az elvégzett kísérleteink alapján sikeresen kombináltuk a módosított sebészi bipoláris csipeszt és az ultrahangos szívót a mobil tömegspektrométerrel. Ezzel egy olyan idegsebészeti eszközt hoztunk létre, amely nemcsak valósidejű, hanem in situ szövetanalízisre is képes. Továbbmenve a módszer képes a szövetek molekuláris összetételét analizálni, amely a tömegspektrometria alapvető tulajdonsága. A szövetek ilyen jellegű molekuláris leírása további kapukat nyithat meg a klasszikus genetikai és immunhisztokémiai markerek és a tömegspektrometria között. A bipoláris csipesszel és az ultrahangos szívóval végzett tömegspektrometriai méréseink kimutatták, hogy az ép és tumoros területek elkülönítése lehetséges, ezzel az eszköz segítheti a sebész munkáját. Továbbá mindkét eszköz sikeresen párosítható neuronavigációs rendszerhez. Az ultrahangos módszer legfőképp a gliomák, glioblasztómák műtéteinél lehet hasznos és javíthatja a biztonságos eltávolítás mértékét. Mindkét eszköznél, megfelelő adatbázis mellett, gyors intraoperatív szövettani diagnózishoz juthatunk és akár grádus szintű meghatározás is lehetséges. Ez különösen ritka vagy intraoperative nehezen felismerhető, de leginkább sebészileg más taktikát igénylő elváltozások esetén lehet hasznos, mint például a központi idegrendszeri limfómák. A gliomák sebészi reszekciójának javítása mellett, a túlélés érdemben csak az utókezelés javításával lehetséges. Ezért a klasszikus EGFR, PTEN markerek mellett a GHRH és receptorainak expressziós profilját vizsgáltuk. Ezzel további lépést tettünk a glioblasztómák szelektívebb és specifikusabb kezelésében használható molekuláris target és prognosztikai faktor azonosítása felé.According to our results we successfully combined the modified surgical bipolar forceps and ultrasonic aspirator with a mobile mass spectrometer. In this manner we created a tool not only for real time but also for in situ tissue analysis. Moreover this method has the fundamental advantage of mass spectrometry by analysing the molecular constitution of tissues. This kind of molecular description may open further gates to compare the mass spectrum with the presence of classic genetic and immunehistochemic markers. In our experiments with the bipolar forceps and the ultrasound aspirator we have revealed that the discrimination between tumorous and healthy neural tissues is possible. Both instruments were successfully coupled to neuronavigation. These possibilities, especially the ultrasound based method significantly could help the neurosurgeon who operates gliomas or glioblastoma by improving the extent of safe resection. Our experiments proved if an appropriate database is available fast, intraoperative histology can be obtained by both of our instruments and even grade level histologic discrimination can be performed. The real time tissue analysis can be useful in the analysis of rare, macroscopically unidentifiable tumors, especially when the operated tumour needs different treatment strategy in the aware of the histology. Therefore in this thesis we showed that retrospective analysis of a rare entity could reveal the importance of real-time intra-operative histology. Moreover in this thesis I presented our expression results of GHRH, pGHRHR, its splicing variants, PTEN and EGFR genes in human glioblastoma samples. Our study provides the first evidence that GHRH and SV1 are present in a substantial part of human GB tissues. We pointed out that expression pattern of GHRH and its SV1 receptors could predict prognosis. Namely GHRH positive, SV1 negative cases showed better overall survival. These results showed that we have moved towards finding the GHRH pathway suitable as a molecular target and a useful prognostic factor in human glioblastomas.
Szabadon hozzáférhető
Kvantitatív EEG vizsgálatok epilepsziás betegek gyógyszermentes és kezelt állapotában
(2015) Piros, Pálma; Clemens, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Neurológiai Osztály
Megváltozott, elsősorban kóros mértékben fokozott neuronális szinkronizáció jellemzi az epilepsziás beteg agyát. A fokozott rohamkészség és EEG-szinkronizáció interiktális állapotban is fennáll. Kvantitatív EEG vizsgálatok érzékenyen jelzik az EEG-szinkronizáció mértékének változását, ezért alkalmasak az interiktális állapot jellemzésére és az EEG-szinkronizációt befolyásoló gyógyszerek hatásának vizsgálatára. A LORETA(Low Resolution Electromagnetic Tomography) forráslokalizáló módszer az agykérgi, szinkron aktiválódó neuron populációkat három dimenzióban ábrázolja. Alkalmas a kóros agykérgi aktivitás forrásainak lokalizációjára epilepsziás betegekben. 1. Első vizsgálatunkban idiopátiás generalizált epilepsziás betegekben a lamotrigin monoterápia ébrenléti EEG-háttértevékenységre kifejtett hatását vizsgáltuk kvantitatív EEG-vel. Eredményeink azt mutatták, hogy a lamotrigin az EEG-háttértevékenység spektrális összetételét részlegesen normalizálja. A lamotrigin aktivitás-függő módon csökkentette a patológiás kortikális szinkronizációt a rohammentessé tett betegekben. 2. Második vizsgálatunkban idiopátiás generalizált epilepsziás (IGE) betegekben LORETA EEG forráslokalizáló módszerrel lokalizáltuk a lamotrigin agykérgi hatását kezeletlen és sikeresen kezelt állapotban. A théta és alfa sávban csökkent aktivitást észleltünk kezelt állapotban, a kezeletlenhez képest. A hatás az agykéreg hátsó területeiben volt statisztikailag szignifikáns. Vizsgálatunkkal igazoltuk, hogy a lamotrigin számos olyan kérgi területben csökkentette a théta aktivitást, amelyekben egy, kezeletlen IGE betegekkel végzett korábbi tanulmány során abnormálisan fokozott théta aktivitást mutattunk ki. 3. Harmadik tanulmányunkban középkorú vagy idős, súlyosan beteg személyekben jelentkező absence statusban észlelt generalizált tüske-hullám EEG aktivitás legmagasabb mértékben szinkronizált kortikális generátorainak lokalizálását végeztük LORETA forráslokalizáló módszerrel. Az EEG funkcionális konnektivitást LORETA Source Correlation módszerrel vizsgáltuk. Az 1-6 Hz frekvenciasávban a legnagyobb mértékben szinkronizált kérgi generátorok a limbikus rendszerhez tartozó frontális és temporális kérgi területekre lokalizálódtak. A 12-14 Hz frekvenciasávban az abnormális mértékben szinkronizált források az antero-mediális frontális kéreg területére estek. The epileptic brain is characterized by changed, primarily abnormally increased neuronal synchronization. Increased seizure liability and EEG synchronization also exist in the interictal state. Quantitative EEG examinations sensitively show the changes of the rate of the EEG synchronization, therefore they are suitable for the characterization of the interictal state and for the investigation of the effect of EEG synchronization modifying drugs. The Low Resolution Electromagnetic Tomography (LORETA) EEG source localization method demonstrates the synchronously activated cortical neuronal populations in the three-dimensional space. LORETA is eligible for localizing the generators of the pathological cortical activity in epileptic patients. 1. In our first study the effect of lamotrigine monotherapy on the waking EEG background activity was investigated in patients with idiopathic generalized epilepsy by using quantitative EEG. Our results showed that lamotrigine partially normalized the spectral composition of EEG background activity. Lamotrigine decreased the pathological cortical synchronization in a use-dependent manner in treated, seizure-free patients. 2. In our second study we localized the cortical effect of lamotrigine in idiopathic generalized epilepsy (IGE) patients before, and after successful treatment using LORETA EEG source localization method. Decreased activity in the theta and alpha bands was observed in the treated group compared to the untreated one. The effect in the posterior parts of the cortex was statistically significant. We demonstrated that lamotrigine decreased the theta activity in several cortical sites, where abnormally increased theta activity was previously found in untreated IGE patients. 3. In our third study we localized the uppermost synchronized cortical generators of the generalized spike-wave activity in absence status of middle-aged or old, severely ill patients using LORETA source localization method. The EEG functional connectivity was investigated by LORETA Source Correlation method. The uppermost synchronized cortical generators of 1-6 Hz frequency band were localized in the frontal and temporal cortical areas belonging to the limbic system. In the 12-14 Hz frequency band the abnormally synchronized generators were found in the antero-medial frontal cortex.
Szabadon hozzáférhető
A zsákmányszerző magatartás neuronális háttere békában: szenzori-motoros integráció az agytörzsben
(2015) Kecskés, Szilvia; Birinyi, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
A béka zsákmányszerző viselkedése a táplálkozásban résztvevő izmok precízen összehangolt működésén alapul. A motoros funkciók hátterében álló neuronális hálózat aktivitását különböző agyidegek által szállított szenzoros információk befolyásolhatják részben interneuronokon részben az afferens és efferens rendszerek közötti közvetlen szenzori-motoros kapcsolatokon keresztül. A doktori értekezésemben az efferens rendszer két kiemelt fontosságú agytörzsi motoros magját vizsgáltuk: a nyelésben és visceromotoros funkciókban fontos nucleus ambiguust valamint a nyelv mozgásában szerepet játszó nucleus motorius nervi hypoglossit. Vizsgálataink célja annak felderítése volt, hogy létesítenek-e közvetlen kapcsolatokat a különböző primer afferensek a vizsgált magok motoneuronjaival, illetve feltérképeztük ezen kapcsolatok magon belüli eloszlását is. Konfokális felvételeken közvetlen kapcsolatokat azonosítottunk a trigeminus szenzoros végződései és a nucleus ambiguus motoneuronjai között. Az almagokon belül a kapcsolatok eloszlása nem egyenletes: a terminálisok kétharmada a gyomor, szív és tüdő viscero-motoneuronjain végződött, jelentős számban találtunk végződéseket garatizmokat működtető motoneuronokon is, míg a laryngo-motoneuronokon talált kapcsolatok jelentősége elhanyagolhatónak adódott. A béka hypoglossus magjában a nervus trigeminus, vestibularis, glossopharyngeus-vagus, hypoglossus és a második cervicalis gerincvelői idegek esetében ki tudtunk mutatni közvetlen kapcsolatokat a hypoglossus motoneuronokkal. A nervus facialis estében nem láthatóak kollaterálisok a kérdéses területen, valószínűsíthetően a szájnyitó izmok izomorsóinak ingerülete poliszinaptikus útvonalon érvényesül. A talált kapcsolatok száma és sejttestől mért távolsága alapján azt feltételezzük, hogy a glossopharyngeus-vagus afferensek nagy mértékben hatnak a különböző típusú hypoglossus motoneuronok működésére és jelentős befolyásuk van mind a protrakcióra mind a retrakcióra. A hypoglossus afferensek fontosak a nyelv visszahúzásában, míg annak kiöltésében elhanyagolható a szerepük. Hasonlóképpen a spinalis afferensek mellső végtag proprioceptoraiból szállított információja is a retrakcióra van hatással. A trigeminus és a vestibularis idegek hatása valószínűsíthetően kisebb szerepet játszik a nyelvizmok működésének befolyásolásában; a szájüregben lévő zsákmányállat jelenléte, illetve a szájzáró izmok izomorsóinak ingerülete az V. idegen keresztül a retrakciót, míg a VIII. ideg ingerülete a protrakciót befolyásolhatja kismértékben. Az azonosított monoszinaptikus kapcsolatok jelenthetik a neuro-morfológiai hátterét a kétéltűek összetett, gyors motoros válaszának, ami reflex-szerű képességet kölcsönöz az állatnak a zsákmányszerzés során. The prey-catching behaviour of frogs consists of a sequence of coordinated activity of different muscles corresponding to various stages of feeding. The activity of motoneurons responsible for coordinated activity of muscles can be modified indirectly via interneurons or directly via sensorimotor connections between afferent and efferent systems in the brainstem. In the present Thesis the sensorimotor integration was studied in two efferent components of the neuronal networks underlying prey-catching behaviour: the ambiguus nucleus which is necessary for gulping and visceromotor functions, and the hypoglossal nucleus responsible for contraction of tongue muscles. The aim of our experiments was to study whether the afferent fibres establish direct connections with the motoneurons in motor nuclei, and to provide a map on the distribution of the connections in the motor nuclei. Confocal micrographs showed direct contacts between sensory terminals of trigeminal nerve and motoneurons of the ambiguus nucleus. The contacts were not evenly distributed between the subnuclei: two-third of the afferents terminated on the viscero-motoneurons of the stomach, heart and lung, large number of terminals were found on the pharyngo-motoneurons, while the number of connections on the laryngo-motoneurons was insignificant. We also demonstrated direct connections between trigeminal, vestibular, glossopharyngeal-vagal, hypoglossal and second cervical spinal afferent terminals and hypoglossal motoneurons. The collaterals of the facial afferents are absent at the level of hypoglossal motor nucleus, suggesting that the proprioceptive information from the mouth opening muscles is carried through polysynaptic pathways. Based on the highest number of the connections and their closest location to the soma, we presume that the glossopharyngeal-vagal afferents can exert the strongest effect on the different motoneurons in the hypoglossal nucleus, and these contacts influence both the protraction and the retraction of the tongue. The hypoglossal afferents can activate the retraction, but during protraction they do not play important role. The proprioceptive information from the muscles of the upper limb, carried by the C2 afferents, can modify the retraction of the tongue. The monosynaptic influence of trigeminal and vestibular afferents on the activity of the hypoglossal motoneurons is probably less important; the stimulus of the oral mucosa by the prey animal and proprioceptive information of mouth closing muscles may contribute to the retraction of tongue via the trigeminal nerve, while the vestibular information may influence the protraction. We conclude that these monosynaptic connections may serve as one of the neuro-morphological substrates of the fast response during feeding movements of amphibians that gives the reflex-like ability of prey-catching behaviour.
Szabadon hozzáférhető
A posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk antagonizálásának új lehetőségei
(2015) Pongrácz, Adrienn; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
A posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk (PRNB) súlyos szövődmények forrása lehet, ezért igen fontos annak felismerése és felfüggesztése a műtétek végén. Vizsgálatainkban két különböző izomrelaxáns (rocuronium és pipecuronium) által létrehozott neuromuszkuláris blokk esetében vizsgáltuk a sugammadex hatékonyságát. Megállapításaink, eredményeink az alábbiak voltak: 1. Először vizsgáltuk a TOFC 4 szintű rocuronium blokk reverzálását különböző dózisú sugammadex alkalmazásával, és írtuk le a reziduális rocuronium blokk felfüggesztését kis dózisú sugammadex-szel. 2. A TOFC 4 szintű rocuronium blokád 1,0 illetve 2,0 mg/kg dózisú sugammadex-szel történt antagonizálását követően, a nem normalizált TOFR 1,0 érték eléréséhez szükséges idők nem különböztek egymástól szignifikánsan. 3. Igazoltuk, hogy a reziduális rocuronium blokk 1 mg/kg dózisú sugammadex alkalmazásával is megbízhatóan, 5 percen belül antagonizálható. 4. A 0,5 mg/kg dózisú sugammadex használata után a biztonságos reverzálási idő TOFC 4 rocuronium blokkban 10 perc. A neostigminnel való felfüggesztés sevoflurane anesztézia mellett igen elhúzódó visszatérést eredményez. 5. A nemzetközi irodalomban először tanulmányoztuk a pipecuronium által kiváltott mérsékelt neuromuszkuláris blokk felfüggesztésének lehetőségét sugammadex alkalmazásával, sevoflurane anesztézia mellett. 6. Elsőként megállapítottuk, hogy 1 mg vagy 2 mg/kg sugammadex adekvátan megszünteti a mérsékelt pipecuronium blokkot. 7. Bizonyítottuk, hogy a pipecuronium sugammadex felfüggesztése után nem jön létre posztoperatív neuromuszkuláris blokk a hosszú hatástartam ellenére sem. 8. Megállapítottuk, hogy 1.0 TOFR azonos a normalizált 0.9 TOFR értékkel, a biztonságos reverzálás szempontjából. 9. Leírtuk, hogy a klasszikus visszatéréstől különbözik a sugammadex hatására kialakuló visszatérés, mert a T1 később tér vissza, mint a TOFR. Vizsgálataink gyakorlati jelentősége abban van, hogy lehetővé teszi kisebb sugammadex dózisok alkalmazását, ami alacsonyabb költséget jelenthet. A pipecuronium antagonizálhatósága sugammadex-szel lehetővé teszi ennek a relaxánsnak a széles körű alkalmazását. Eredményeink a monitorozás szempontjából is új elemeket tartalmaznak.

Böngészés

Idegtudományi Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek