Idegtudományi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)
Orvostudományi doktori tanács
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Idegtudományi Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 57)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Az olvasást befolyásoló külső tényezők és az akut alkoholfogyasztás hatása az agyi keringésreBalogh, Eszter; Oláh, László; Balogh, Eszter; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai TanszékBevezetés: Az agyi keringésszabályozás kutatása kiemelt jelentőségű az idegtudományi tanulmányok között, melynek vizsgálatára ideális módszer a transzkraniális Doppler (TCD). Elsőként azt vizsgáltuk, hogy a monitorról történő olvasás fárasztóbb hatása hátterében állhat-e a direkt fénnyel olvasás negatív vaszkuláris hatása, ezért a direkt és az indirekt fény segítségével történő olvasás neurovaszkuláris kapcsolatra gyakorolt hatásait elemeztük. Második tanulmányunkban az alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut elfogyasztásának neuronális aktivitásra, cerebrovaszkuláris rezervkapacitásra, és a neurovaszkuláris kapcsolatra kifejtett hatásait vizsgáltuk. Módszerek: Egészséges fiatalokon TCD-vel vizsgáltuk az arteria cerebri posteriorban (ACP) olvasás hatására kialakuló áramlási választ. Összevetettük a direkt és az indirekt fénnyel történő olvasás közben, valamint 15 perc direkt és indirekt fénnyel történő olvasás után kapott áramlási válaszgörbéket. Alkoholfogyasztás előtt és után vizsgáltuk a vizuális kiváltott potenciált (VEP) a neuronális aktivitás megítélésére, továbbá TCD-vel az arteria cerebri mediában a lélegzet-visszatartási indexet (BHI) a cerebrovaszkuláris rezervkapacitás, és az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási választ a neurovaszkuláris kapcsolat megítélésére. Eredmények: Az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási válaszgörbék hasonlók voltak direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás közben és után is. Jobbkezesekben az olvasás nagyobb áramlásnövekedést váltott ki a bal ACP-ben, mint a jobb oldalon. Alacsony-közepes mennyiségű etanol akut fogyasztását követően, azaz 0,6-1,1 g/l véralkohol-koncentrációs tartományban a VEP P100 hullám latenciája nőtt, amplitúdója csökkent, a BHI pedig alacsonyabb volt, mint alkoholfogyasztás előtt. Alkoholbevitelt követően az ACP-ben mérhető abszolút véráramlási sebességérték magasabb, a pulzatilitási index alacsonyabb volt. Alkoholfogyasztás után az ACP-ben olvasás hatására kialakuló vizuális áramlási válaszgörbe lefutása megváltozott: a maximális véráramlási sebességnövekedés alacsonyabb, a maximális áramlásnövekedés latenciája hosszabb, a felszálló görbe meredeksége kisebb volt. Konklúzió: Vizsgálati eredményeink alapján a direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás nem befolyásolja a neurovaszkuláris kapcsolatot, azaz a kijelzőről történő olvasás által okozott fáradtság hátterében nem vaszkuláris hatás áll. Az olvasás jelentősebb áramlásnövekedést vált ki a domináns féltekei ACP-ben. Alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut fogyasztása gátolja a neuronális aktivitást, valamint vazodilatatív hatású az agyi rezisztenciaerekre, mely az agyi vazoreaktivitás csökkenését eredményezi, valamint feltehetően ezen hatásoknak köszönhetően negatív hatást fejt ki a neurovaszkuláris kapcsolatra.Tétel Szabadon hozzáférhető A glioblasztóma jelenlegi terápiás korlátainak összefüggései az extracelluláris mátrix összetételévelHutóczki, Gábor; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti TanszékA glioblasztóma multiforme (GBM) a leggyakoribb felnőttkori elsődleges agydaganat, és egyike a legrosszabb prognózisú betegségeknek. Törvényszerű kiújulásának egyik feltételezett oka a tumor kifejezett infiltratív jellege. A környezetet beszűrő tumorsejtek változást hoznak létre a peritumorális mátrix komponensek expressziójában. A GBM kezelésében a standard konkuráló kemoirradiáció hónapokat növelt ugyan az átlagos és a progressziómentes túlélésen, de átütő sikert nem ér el. A temozolomid-ra épülő kemoterápia ineffektivitásának egyik feltételezett oka, hogy az antiproliferatív kezelés nem hat lényegesen a daganatsejtek infiltrációjára. Az invazivitás okozta peritumorális szöveti változásra és az invazivitás onkoterápiára bekövetkező esetleges megváltozására molekuláris szinten a peritumorális agyszövetben és a daganatban lévő extracelluláris mátrix alkotóelemeinek expressziós szintjében bekövetkezett változások utalhatnak. Erre fókuszálva jelen munkánkban 20 db invázióhoz köthető molekula mRNS és fehérje szintjét határoztuk meg, azRNS szinteket Q-PCR, a fehérje szinteket pedig kvantitatív proteomikai analízis segítségével. A molekulákat tumormentes agyszövetben (Norm/9db), glioblasztóma (Peri-GBM/9db) és intracerebrális adenokarcinóma metasztázis (Peri-Met/9db) peritumorális agyszövetében valamint konkuráló kemoirradiáció előtti (kezeletlen/15db) és utáni (kezelt/16db) glioblasztóma mintákban vizsgáltuk. Létrehozva a vizsgált szövetek inváziós mintázatát eredményeink több ECM molekulát is kiemelnek, amelyek feltehetően szerepet játszanak a metasztázisok inváziójának megakadályozásában és a glioblasztóma sejtek migrációjának gátlási képtelenségében: CD168, Fibronektin, MMP-9, Tenaszcin-C, Tenaszcin-R. Emellett feltételezhető, hogy a kemoirradiationak nincs lényeges hatása a glioblasztómák extracelluláris mátrixának összetételére és ezáltal nem hat érdemlegesen a daganat infiltratív jellegére. Véleményünk szerint az antiproliferatív ágensek antiinvazív készítményekkel való kiegészítése a GBM kezelésében megfontolást érdemel.Tétel Szabadon hozzáférhető Új utak keresése a neuro-onkológiai kórképek kezelésébenMezey, Géza; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti KlinikaAz elvégzett kísérleteink alapján sikeresen kombináltuk a módosított sebészi bipoláris csipeszt és az ultrahangos szívót a mobil tömegspektrométerrel. Ezzel egy olyan idegsebészeti eszközt hoztunk létre, amely nemcsak valósidejű, hanem in situ szövetanalízisre is képes. Továbbmenve a módszer képes a szövetek molekuláris összetételét analizálni, amely a tömegspektrometria alapvető tulajdonsága. A szövetek ilyen jellegű molekuláris leírása további kapukat nyithat meg a klasszikus genetikai és immunhisztokémiai markerek és a tömegspektrometria között. A bipoláris csipesszel és az ultrahangos szívóval végzett tömegspektrometriai méréseink kimutatták, hogy az ép és tumoros területek elkülönítése lehetséges, ezzel az eszköz segítheti a sebész munkáját. Továbbá mindkét eszköz sikeresen párosítható neuronavigációs rendszerhez. Az ultrahangos módszer legfőképp a gliomák, glioblasztómák műtéteinél lehet hasznos és javíthatja a biztonságos eltávolítás mértékét. Mindkét eszköznél, megfelelő adatbázis mellett, gyors intraoperatív szövettani diagnózishoz juthatunk és akár grádus szintű meghatározás is lehetséges. Ez különösen ritka vagy intraoperative nehezen felismerhető, de leginkább sebészileg más taktikát igénylő elváltozások esetén lehet hasznos, mint például a központi idegrendszeri limfómák. A gliomák sebészi reszekciójának javítása mellett, a túlélés érdemben csak az utókezelés javításával lehetséges. Ezért a klasszikus EGFR, PTEN markerek mellett a GHRH és receptorainak expressziós profilját vizsgáltuk. Ezzel további lépést tettünk a glioblasztómák szelektívebb és specifikusabb kezelésében használható molekuláris target és prognosztikai faktor azonosítása felé.According to our results we successfully combined the modified surgical bipolar forceps and ultrasonic aspirator with a mobile mass spectrometer. In this manner we created a tool not only for real time but also for in situ tissue analysis. Moreover this method has the fundamental advantage of mass spectrometry by analysing the molecular constitution of tissues. This kind of molecular description may open further gates to compare the mass spectrum with the presence of classic genetic and immunehistochemic markers. In our experiments with the bipolar forceps and the ultrasound aspirator we have revealed that the discrimination between tumorous and healthy neural tissues is possible. Both instruments were successfully coupled to neuronavigation. These possibilities, especially the ultrasound based method significantly could help the neurosurgeon who operates gliomas or glioblastoma by improving the extent of safe resection. Our experiments proved if an appropriate database is available fast, intraoperative histology can be obtained by both of our instruments and even grade level histologic discrimination can be performed. The real time tissue analysis can be useful in the analysis of rare, macroscopically unidentifiable tumors, especially when the operated tumour needs different treatment strategy in the aware of the histology. Therefore in this thesis we showed that retrospective analysis of a rare entity could reveal the importance of real-time intra-operative histology. Moreover in this thesis I presented our expression results of GHRH, pGHRHR, its splicing variants, PTEN and EGFR genes in human glioblastoma samples. Our study provides the first evidence that GHRH and SV1 are present in a substantial part of human GB tissues. We pointed out that expression pattern of GHRH and its SV1 receptors could predict prognosis. Namely GHRH positive, SV1 negative cases showed better overall survival. These results showed that we have moved towards finding the GHRH pathway suitable as a molecular target and a useful prognostic factor in human glioblastomas.Tétel Szabadon hozzáférhető Cerebrovaszkuláris hemodinamikai változások és az immunmoduláns terápia hatékonyságának elemzése sclerosis multiplexbenMezei, Zsolt; Csépány, Tünde; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA relapszáló-remittáló szklerosis multiplexben (RR-SM) alkalmazott immunmoduláns kezelés (IMT) (interferon-béta, glatiramer-acetát) hosszú távon csökkenti a relapszusok gyakoriságát és lassítja a betegség progresszióját. Ismert, hogy a betegség kardiovaszkuláris szabályozási zavarral járó vegetatív idegrendszeri diszfunkciót eredményezhet. Vizsgálatunk során olyan klinikai markereket kerestünk, amelyek segítenek az első vonalbeli immunmoduláns készítmények hosszú távú hatásosságát megítélésében, a terápiára adott elégtelen válasz előrejelzésében, elemeztük a reszponder és non-reszponder betegek klinikai jellegzetességeit, valamint a terápiához való ragaszkodást és mellékhatás profilt a kezelési időtartam alatt. A vizsgálat második fázisában transzkraniális Doppler vizsgálattal (TCD) mértük a betegség korai fázisában a cerebrovaszkuláris autoreguláció változását. Akut gyulladással járó relapszus esetén a nagy dózisú kortikoszteroid hatását is értékeltük. Tanulmányunk első fázisa egy kilenc éves egyetlen központban zajló követéses vizsgálat volt 81 különböző immunmoduláns kezelésben részesülő beteg bevonásával. Ezt követően TCD-vel végzett véráramlási sebesség monitorozást, folyamatos artériás vérnyomásmérést és szívfrekvencia monitorozást végeztünk 30 betegben billenőasztalos vizsgálat során. 11 alkalommal relapszus miatt a kortikoszteroid kezelés előtt és után is megismételtük a méréseket. A 81 betegből álló csoportban az immunmoduláns kezelés átlagos tartama 54 ± 33 hónap volt, az éves relapszusrátával kifejezett hatékonyság és a klinikai tünetek súlyossága független volt az adott terápiától és a betegség kezdetén észlelt tünettantól. Az immunmoduláns kezelés első két évében tapasztalt relapszusráta csökkenés alkalmas a terápia hatékonyságának hosszútávú megítélésére. SM betegekben nem igazolható szignifikáns eltérés az agyi autoregulációs index tekintetében a szteroid kezelés előtti és utáni mérésekkel sem. A provokációs tesztet követő szívfrekvencia emelkedés dinamizmusa és az 1 Hgmm vérnyomás emelkedés kiváltotta vérátáramlás változás dinamikája szignifikánsan eltért az SM betegekben az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva, valamint szteroid adását követően. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy két év elegendő a kezelés hatásának felmérésére. Két éven belüli elégtelen terápiás válasz esetén egyéb immunmoduláns készítményre való váltás javasolt. A cerebrovaszkuláris autoregulációs károsodás már az SM korai fázisában kimutatható. A relapszus esetén adott kortikoszteroid kezelés szignifikáns hemodinamikai változást eredményez.Tétel Szabadon hozzáférhető Morphological and neurochemical characteristics, and synaptic targets of glycinergic neurons in laminae I-IV of the spinal dorsal hornDe Oliviera Miranda, Camila; Antal, Miklos; De Oliveira Miranda, Camila; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetWe studied the morphological and neurochemical properties, as well as the synaptic targets of glycinergic neurons in laminae I-IV of the mouse spinal dorsal horn by using transgenic technologies, immunohistochemistry, in situ hybridization, light and electron microscopy. We showed that although cell bodies of glycinergic neurons were rare in lamina II and only a slightly more numerous in lamina I, axon terminals were densely distributed in these superficial laminae, indicating that glycinergic neurons in the deeper layers of the dorsal horn send their axons into laminae I-II. The number of labelled neurons was higher in lamina III, but the highest density was observed in lamina IV. We demonstrated that there are at least 3 and 6 subtypes of glycinergic neurons showing distinct morphology in laminae I-II and III-IV, respectively. According to the classification scheme of Grudt and Perl (2002), all the labelled glycinergic neurons in laminae I-II and many of them in laminae III-IV were identified as islet, central and vertical neurons. Cell morphologies in laminae III-IV, however, were more diverse; some labelled neurons in laminae III-IV resembled inverted stalked cells of Gobel (1978) and pyramidal cells of Réthelyi and Szentágothai (1969), while the morphologies of others did not correspond to any of the previously identified cell types. We showed that distinct populations of glycinergic neurons in laminae I-IV express neuronal markers like PV, nNOS, RET and RORβ. First in the literature, we provided experimental evidence that there are glycinergic axon terminals in abundant numbers in laminae I-II that do not express GABA, and these glycineonly axon terminals may arise primarily, if not exclusively, from neurons in lamina IV. Thus, glycinergic neurons with cell bodies in lamina IV may contribute substantially to spinal pain processing. Our findings suggests that glycine-mediated postsynaptic inhibition must be significantly more dominant than glycinergic presynaptic inhibition in laminae I-III. Our results indicate that glycinergic postsynaptic inhibition, including glycinergic inhibition of inhibitory interneurons must be a common functional characteristic of neural circuits underlying spinal pain processing. On the other hand, it is possible to hypothesize that glycinergic presynaptic inhibition, even though can be weak at the cellular level, may be crucial for locally targeting functionally distinct subpopulations of primary afferent inputs.Tétel Szabadon hozzáférhető Vazokonstrikciót kiváltó tényezők hatása a neurovaszkuláris kapcsolatraSzabó, Katalin Judit; Oláh, László; Szabó, Katalin Judit; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai TanszékAz agyi rezisztencia erek keresztmetszetének változása révén az agy vérellátása a vérnyomás tág határai között relatíve konstans, ugyanakkor a regionális agyi vérátáramlás a mindenkori körülményekhez, mint például a neuronális aktivitáshoz és a metabolikus változásokhoz gyorsan tud alkalmazkodni. Minderre a rezisztencia erek (elsősorban az arteriolák) vazokonstrikciós és vazodilatációs képessége ad lehetőséget, mely bonyolult szabályozás alatt áll. A cerebrális erek tónusát és ezen keresztül a regionális agyi vérellátást három alapvető mechanizmus szabályozza: az érfali simaizomsejtek saját, intrinzik tulajdonságai (myogen szabályozás), az erek közelében lévő neuronok és asztrociták anyagcsere viszonyai (metabolikus szabályozás), és a perivaszkuláris idegek erekre gyakorolt hatásai (neurogén szabályozás). A neurovaszkuláris kapcsolat (NVC) a neuronális aktivációra bekövetkező regionális agyi vérátáramlás fokozódását, azaz a funkcionális hiperémiát jelenti. Erre a folyamatra az egyik legjobb és legegyszerűbb példa a vizuális inger kiváltotta áramlásnövekedés a látókéregben. A vizuális stimuláció (pl. olvasás) hatására a látókéreg neuronjai aktiválódnak, így különböző neurotranszmitterek, vazoaktív mediátorok szabadulnak fel, a neuronok oxigén, glükóz, ATP felhasználása fokozódik, CO2, adenozin keletkezik, mely folyamatok hatására a rezisztencia erek lokális vazodilatációja jön létre. Az aktivált látókéregben lévő rezisztencia erek vazodilatációjának következtében az aktivált szövetet ellátó arteria cerebri posteriorban (ACP) a vérátáramlás, s ezáltal a vérátáramlási sebesség növekedik. Tudományos munkáink során az alábbi két kérdésre kerestük a választ: I. A nem-szteroid gyulladásgátlók közül a mindennapi klinikai gyakorlatban széles körben használt indomethacin és naproxen, terápiás dózisban, orálisan adva gátolja-e a neurovaszkuláris kapcsolatot egészséges emberi szervezetben. II. A hiperventiláció kiváltotta hipokapnia és következményes vazokonstrikció hogyan befolyásolja a neurovaszkuláris kapcsolatot egészséges személyekben. A neurovaszkuláris kapcsolat vizsgálatához vizuális stimulációt (olvasást) használtunk, melynek során az arteria cerebri posteriorban regisztráltuk a véráramlási sebesség változását és vizuális kiváltott válasz (VEP) vizsgálattal becsültük a neuronális aktiváció mértékét. Vizsgálataink során az alábbi új megállapításokat tettük: 1. A terápiás dózisban, orálisan alkalmazott, nem szelektív nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek közül nemcsak az indomethacin, hanem a naproxen is szignifikánsan csökkentette a látókérget ellátó arteria cerebri posteriorban mérhető nyugalmi véráramlási sebességet és növelte a pulzatilitási indexet egészséges emberi szervezetben, jelezve, hogy az indomethacin mellett más NSAID is okozhat vazokonstrikciót a cerebrális rezisztencia erekben. 2. A naproxen és az indomethacin szignifikánsan csökkentette a vizuális stimulus kiváltotta cerebrális véráramlás növekedést anélkül, hogy a látókéreg neuronális aktivációjának mértékét jelző vizuális kiváltott választ befolyásolta volna, vagyis mindkét vizsgált NSAID gátolta a neurovaszkuláris kapcsolatot. 3. A naproxen és az indomethacin rezisztencia erekre gyakorolt hatása között nem volt szignifikáns különbség, mely az indomethacinhoz hasonlóan potens vazokonstriktor hatást jelez a naproxen esetében is. 4. A hiperventiláció szignifikánsan csökkentette a vizuális stimulus kiváltotta cerebrális vérátáramlás növekedést az emberi szervezetben anélkül, hogy a vizuális kiváltott választ lényegesen gátolta volna. 5. A vizuális stimuláció kiváltotta maximális relatív véráramlási válasz a hiperventiláció alatt kevesebb, mint a fele volt a normoventiláció során mért értéknek, miközben a vizuális kiváltott potenciálok paraméterei nem változtak jelentősen. Mindez a neurovaszkuláris kapcsolat gátlása mellett azt is jelezte, hogy a fiziológiás vérátáramlás növekedés mintegy fele is elegendő ahhoz, hogy a vizuális stimuláció során a neuronális működés még ép maradjon. Megfigyelésünk arra utal, hogy a neurovascularis kapcsolat jelentős biztonsági tartalékkal működik. 6. A terápiás dózisú, orálisan alkalmazott naproxen, indomethacin valamint a hiperventiláció okozta vazokonstrikció gátolta a neurovaszkuláris kapcsolat kialakulásához szükséges vazodilatációt, s így csökkent vér és/vagy oxigén ellátás, illetve fokozott vér/vagy oxigén igény esetén növelheti a kedvezőtlen klinikai kimenetel rizikóját.Tétel Szabadon hozzáférhető Tirozin-kináz gátló anyagok kemopreventív hatásának vizsgálata állatkísérletes modellekbenGergely, Péter Attila; Hortobágyi, Tibor; Gergely, Péter; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Igazságügyi Orvostani IntézetKutatásunk célja különböző (preklinikai fázisban, illetve már klinikai alkalmazásban lévő) TKI-k proto-okogének (Hras, Kras, Myc), illetve egy tumorszuppresszor gén (Trp53) expressziójára gyakorolt hatásának vizsgálata volt, DMBA-indukált egér tumormodellben. Kísérleteinkkel a vegyületek lehetséges kemopreventív hatásait is szerettük volna felderíteni. Kutatásunk első fázisának „rövid-távú” in vivo kísérletének eredményei bizonyítékul szolgálhatnak a négy vizsgált vegyület - (1Z)-1-(3,4-dihidroxibenzilidén)-3,4-dihidro[1,4]oxazino[3,4-b]quinazolon-6(1H)-egy (1. vegyület), N-(3-bromofenil)-6,7-dimetoxi quinazolin-4-amin (2. vegyület), 2-benzil-1-(4-hidroxifenil)-3-metil-2,3-dihidroimidazo[5,1-b]quinazolin-9(1H)-egy (3. vegyület) és 2-[(2E)-2-(3,4-dihidroxibenzilidén)hidrazino]-N-(3-nitrofenil)-2-oxoacetamid (4. vegyület) feltételezett antineoplasztikus és kemopreventív hatását illetően. Az ebben a vizsgálatban alkalmazott molekuláris epidemiológiai biomarker modell bemutatja a malignus transzformáció első sejtszintű lépéseit, csakúgy, mint a lehetséges antitumoros beavatkozásokat. A megállapításaink arra utalnak, hogy az 1., 2. és 3. vegyület preventív jelleggel bír a DMBA-indukált karcinogenezis korai lépéseivel szemben. A 4. vegyület esetében ígéretes eredmények mutatkoztak a májjal, tüdővel és csontvelővel kapcsolatban, de a vesét illetően csak a Hras expresszió támasztja alá az in vivo eredményeket, így további kutatások szükségesek. Kutatásunk második fázisában pedig arra derítettünk fényt, hogy az imatinib-mezilát csökkentheti a Hras, Kras, Myc és Trp53 gének kifejeződését bizonyos szervekben, 24 órával az egyszeri TKI dózis beadását követően, DMBA-indukált egér tumormodellben. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az imatinibnek lehet preventív és kuratív szerepe is a malignus daganatok esetében. Összegzésképpen elmondható, hogy a tirozin-kináz gátló vegyületeknek nem csupán a már kialakult daganatos betegségek esetében lehet terápiás hatása, hanem a nagyfokú karcinogén ártalomnak kitett szervezet esetében kemopreventív jelleggel is bírhatnak. Ezen tulajdonság megerősítésére számos további in vitro és in vivo kísérlet szükséges, melyek segíthetik a daganatmegelőző hatással bíró gyógyszerek fejlesztését.Tétel Szabadon hozzáférhető Proinflammatórikus gén-és fehérje expresszió vizsgálata gerincvelői felületes hátsó szarvban krónikus gyulladás soránDucza, László; Holló, Krisztina; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetA krónikus fájdalom rendkívül nagy terhet ró az egyén fizikai és mentális egészségére is, jelentősen lerontva az életminőséget. A munkaképesség csökkenése vagy elvesztése, és az egészségügyi rendszer fokozott igénybevétele kihat a társadalom egészére is. A krónikus fájdalom jellege a jelenleg érvényes szempontok alapján lehet nociceptív, neuropátiás, vagy nociplasztikus. A nociceptív fájdalomérzet (szomatikus vagy viscerális) előzménye, hogy mechanikai, kémiai és termális ingerek perifériás szöveti sérülés vagy gyulladás által magas ingerküszöbű idegvégződéseket aktiválnak, melyek jeleket továbbítanak a központi idegrendszerbe. Ezzel szemben a neuropátiás fájdalomérzet kiváltó oka maga a jeltovábbító rendszer, tágabb értelemben a szomatoszenzoros rendszer sérülése. A nociplasztikus fájdalom során szöveti sérülés nem történik, de a nociceptív jelfeldolgozó rendszer változásai miatt fájdalomérzet alakul ki. A nociceptív és a neuropátiás fájdalom létrejöttének fontos mediátorai a proinflammatórikus citokinek, amelyek hatásukat a neuraxis minden szintjén kifejthetik. Az interleukin-1 családba tartozó porinflammatórikus citokinek termelődésében fontos szerepet játszik az inflammaszómális rendszer is.Tétel Szabadon hozzáférhető Különböző anesztetikumok szisztémás és agyi keringésre, agyi autoregulációra és szén-dioxid reaktivitásra kifejtett hatásainak vizsgálataJuhász, Marianna; Molnár, Csilla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- AITTMind az inhalációs, mind a vénás anesztetikum hatással lehet a szisztémás keringésre. A hemodinamikai változásokkal szemben az agyi autoreguláció biztosítja az egyenletes cerebrális véráramlást. Az agyi autoregulációt és az agyi vazoreaktivitást is módosíthatják a különböző narkotikumok. Az első vizsgálatunkban a szevoflurán klinikai dózisban, 1 MAC koncentrációban adagolva nem fejtett ki szignifikáns szisztémás hemodinamikai hatást. Az artériás középnyomást szignifikánsan csökkentette, az indukció alatt elért egy egyensúlyi állapotot, majd a továbbiakban nem változott. Ezzel párhuzamosan az augmentációs index, valamint a perifériás és aorta pulzusnyomás az indukció alatt megemelkedett, majd változatlan maradt. Mindez nem volt befolyással a statikus cerebrális autoregulációra és a cerebrális vazoreaktivitás szintén változatlan maradt. Második vizsgálatunkban párhuzamosan vizsgáltuk a propofol szisztémás és cerebrális keringésre gyakorolt hatását. Tudomásunk szerint tanulmányunk az első olyan humán nem-experimenális vizsgálat, amely noninazív hemodinamikai módszert alkalmazva, a leggyakrabban használt vénás anesztetikum, a propofol szisztémás keringésre, kifejtett hatását vizsgálta. Vizsgálatunk eredménye alapján a klinikai dózisban adagolt propofol mellett a centrális aortanyomás és a perifériás pulzusnyomás nem változott, ami a változatlan artériás rezisztencia mellett szól, ugyanakkor felveti a venodilatáció valószínűségét. Az augmentációs index csökkent, ami az artériák rugalmasságának az emelkedését jelenti. A propofol indukció alatt emelkedett pulzatilitási index értéket mértünk, ami az MCA területén fellépő rezisztencia erek vazokonstrikcióját jelenti. Szignifikánsan csökkent a cerebrális véráramlási sebesség és a cerebrális perfúziós nyomás is. Vizsgálatunk eredménye szerint propofol narkózis alatt fokozatosan kialakuló hipokapnia az artéria cerebri mediában a véráramlási sebességet 2 cm/s változtatja meg, 1 Hgmm szén-dioxid szint változás, és egy emelkedő pulzatiliási index is megfigyelhető. Ez alátámasztja, hogy a propofollal végzett anesztézia mellett a hipokapniára adott agyi vazoreaktivitás megtartott.Tétel Szabadon hozzáférhető A közeli infravörös spektroszkópia alkalmazása különböző klinikai körülmények közöttVaskó, Attila; Molnár, Csilla; Vaskó, Attila; Idegtudományok doktori iskolaA NIRS egy fejlődőben lévő, non-invazív technológia, mely már most számos klinikai területen kerül alkalmazásra. A dolgozatomban két olyan területtel kapcsolatos vizsgálatot mutattam be, amelyeknek nem volt előzménye, de amelyek egyszersmind segítik a kórfolyamatok patofiziológiai megértését szeptikus encephalopathiában, valamint hozzájárulhatnak a betegbiztonság javulásához diagnosztikus bronchoscopia során. A szeptikus encephalopathiával kapcsolatos vizsgálataink eredményei döntően patofiziológiai jelentőségűek. Az a tény, hogy az agyi vazoreaktivitás szeptikus encephalopathiában nem károsodott, arra mutat rá, hogy az agy érintettségének súlyos szepszisben elsősorban nem vaszkuláris, hanem minden bizonnyal inkább metabolikus okai lehetnek. A diagnosztikus bronchoscopia során végzett NIRS vizsgálataink már közvetlen klinikai jelentőséggel is bírnak: a beavatkozás során a bizonyos betegekben kifejezett szisztémás deszaturáció ellenére sem kell tartani az agyszövet deszaturációjától. Ugyanakkor szisztémás deszaturáció szempontjából klinikailag is jelentősége van a kiegészítő O2 terápiának, a vizsgálataink szerint 2 liter/perc oxigén adása szükséges a deszaturáció megelőzéséhez. Klinikai jelentőséggel bír az a tény is, hogy férfiakban, dohányos személyekben és alacsony FEV1%-al rendelkező betegekben már a beavatkozás előtt számolnunk kell egy korábban megjelenő és tartósabban fennálló deszaturáció jelentkezésével. NIRS is an evolving non-invasive technology that is already being used in many clinical areas. In my thesis, I presented two studies that had no precedents, but which help in the pathophysiological understanding of disease processes in septic encephalopathy and may contribute to the improvement of patient safety during diagnostic bronchoscopy. The results of the NIRS septic encephalopathy study are mainly of pathophysiological value. The fact that we could not demonstrate an altered cerebral vasoreactivity in patients with severe spetic encephalopathy points on the determining role of other factors than vascular in the development of septic encephalopathy, presumably metabolic factors. Our study in patients undergoing diagnostic bronchoscopy have direct clinically useful informations: We observed that –despite a significant systemic desaturation in certain patients- cerebral desaturation does not occur during the procedure. Additonally, we were able to show that administering supplemental O2 during diagnostic bronchoscopy is of clinical importance to avoid systemic desaturation. It seems that a supplemental O2 dose of 2 l/minutes is sufficient to prevent systemic desaturation in the majority of the cases. Another clinically important observation is that patients with male gender, smokers and those with reduced FEV1% values are the individuals at high risk to develop systemic desaturation.Tétel Szabadon hozzáférhető A műtőszemélyzet relatív szevoflurán expozíciójának és a szivárgás forrásának vizsgálata általános anesztéziában végzett kraniotómiás műtétek alattTankó, Béla; Molnár, Csilla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intezív Terápiás TanszékAz inhalációs anesztetikumokkal történő munkahelyi expozíció mértékét a biztonsági intézkedésekkel és a szabványosított technikai eszközök egyidejű alkalmazásával (modern altatógépek, központi gázelszívók, műtői légcsere, zárt rendszerű evaporátor feltöltő stb.) napjainkban sikerült jelentősen lecsökkenteni. A kis dózisú krónikus expozíció egészségkárosító következményeit azonban nem lehet teljes bizonyossággal kizárni. Vizsgálatunkban a műtőszemélyzet kraniotómiás műtétek alatti relatív expozíciós terhelését mértük fel és vizsgáltuk a mért különbségek okait. Megállapítottuk, hogy a kraniotómiás nyílásból történő evaporáció nem jelent expozíciós kockázatot a sebész számára. Ezzel szemben az aneszteziológus fokozott kockázatnak van kitéve, expozíciója mintegy hatszorosa az operatőrének.Tétel Szabadon hozzáférhető Funkcionális transcranialis Doppler vizsgálatok szerepe a cerebrális hemodinamika tanulmányozásában – A látókéreg aktivációjának vizsgálata vakokban és az alkohol hatása egészséges személyek agyi vérkeringéséreViski, Sándor Zsolt; Oláh, László; Idegtudományok doktori iskola1) Kétféle kísérleti elrendezést használva, vakokban Braille írás, látókban nyomtatott szöveg olvasása következtében kialakult PCA áramlási sebességváltozás tanulmányozásával igazoltuk, hogy az önmagában a betű- és szófelismerés által okozott áramlásváltozás intenzitása és dinamikája a PCA-ban hasonló volt vak és látó alanyokban Braille-olvasás illetve nyomtatott szöveg olvasása során, jelezve, hogy látókban a vizuális és vakokban a tapintási stimulus alapján történő betű- és szófelismerés hasonló occipitalis kérgi aktivációt eredményezett. Ez alapján vakokban Braille írás és látókban nyomtatott szöveg olvasása során hasonló mechanizmus tételezhető fel a betű- és szófelismerés hátterében. 2) Két különböző kísérleti elrendezést használva azt találtuk, hogy látókban az olvasás, mint komplex stimulus által kiváltott PCA áramlásnövekedés mintegy kétharmada a fénystimulusnak volt köszönhető, és a változásnak csak egyharmadát okozta önmagában a betű- és szófelismerés, vagyis a szorosan értelmezett olvasás. 3) A HUT teszt okozta orthostaticus stressz hatására az MCA-ban mérhető áramlási sebesség csökkenése szignifikánsan nagyobb volt az alkohol hatása alatt, mint a kontroll periódusban. 4) Míg a számított cerebrovascularis resistentia index a kontroll periódus HUT fázisában csökkent, addig alkoholfogyasztás után a HUT teszt során nőtt. Ez arra utal, hogy alkoholfogyasztás előtt a felállás következtében az MCA szintjében mért vérnyomás csökkenése kompenzatorikus cerebralis vasodilatatiót váltott ki, mely az alkoholfogyasztás után elmaradt. 5) Alkoholbevitel előtt a HUT teszt indukálta MCA áramlási sebesség relatív csökkenése szignifikánsan kisebb volt, mint az MCA szintjére korrigált vérnyomás relatív csökkenése, ugyanakkor ezeknek a változásoknak a mértéke hasonló volt alkoholfogyasztás után. Az alkohol hatása alatt, az agyi resistentiaerek kompenzatorikus vasodilatatiójának az elmaradása miatt az MCA szintjére korrigált vérnyomáscsökkenést mintegy passzíve követő MCA véráramlási sebesség csökkenés károsodott agyi autoregulatiót jelez. Az akut alkoholfogyasztás okozta cerebrális autoregulatio károsodása hozzájárulhat az alkohol akut hatásához társuló fokozott syncope és stroke rizikóhoz.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Vaszkuláris reaktivitás, érfali jellemzők és kognitív funkció vizsgálata primer hipertóniábanCzuriga-Kovács, Katalin Réka; Csiba, László; Kovács, Katalin Réka; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA tartósan fennálló, kezeletlen magasvérnyomás-betegség, valamint a magas koleszterinszint súlyos szövődményekkel jár, azonban ezen rizikófaktorok által okozott korai, aszimptómás eltérések kevésbé dokumentáltak. Vizsgálataink során frissen felfedezett, döntően kezeletlen hipertóniás betegekben tanulmányoztuk a kardio- és cerebrovaszkuláris paraméterekben, kognitív funkcióban, valamint az érfali morfológiában (intima-media vastagság) és funkcióban (arteriás stiffness) bekövetkező változásokat. Arra a kérdésre is kerestük a választ, ha hipertóniához hiperlipidémia is társul, kifejezettebbé válnak-e az eltérések. Vizsgálataink során az alábbi új megállapításokat tettük: 1) a cerebrovaszkuláris paraméterekben nem, de bizonyos kardiovaszkuláris paraméterekben már szignifikáns változások figyelhetőek meg frissen felfedezett hipertóniás betegekben kontroll egyénekhez képest billenőasztal vizsgálat során; 2) ezen betegek szorongásra való hajlama nagyobb, neuropszichológiai teljesítménye pedig rosszabb, továbbá a kognitív funkcióromlás összefügg a vérnyomással és a szorongás súlyosságával is; 3) finom változások fedezhetőek fel a betegek érfali morfológiáját és funkcióját jellemző paraméterekben már a hipertónia korai szakában; 4) ha a hipertóniához hiperlipidémia is társul, a szorongásban, kognitív teljesítményben, valamint érfali jellemzőkben megfigyelhető eltérések tovább súlyosbodnak. A betegeinkben megfigyelt eltérések nemcsak a hipertónia és hiperlipidémia korai észlelésének, valamint időben elkezdett, megfelelő terápiájának fontosságára hívják fel a figyelmet, hanem a kognitív károsodások mérésének szükségességére is, mindemellett igazolják a korai és komplex szűrés jelentőségét. The serious complications of long-standing, untreated high blood pressure and high cholesterol level are well known, however, the early, asymptomatic changes caused by these risk factors are less documented. During our investigations we evaluated possible alterations in a variety of cardio- and cerebrovascular parameters, cognitive function, and vascular morphology (intima-media thickness) and function (arterial stiffness) in newly diagnosed hypertensive patients. We also sought for potential worsening of the detectable changes in the setting of hypertension combined with hyperlipidemia. During our investigations we made the following key observations: 1) while there are no differences in cerebrovascular parameters, significant differences can be observed in certain cardiovascular parameters of newly diagnosed hypertensive patients compared to control individuals during head-up tilt table testing; 2) patients were found to have a greater susceptibility to anxiety, perform worse on neuropsychological testing, while the changes in the cognitive battery correlate both with blood pressure values and level of anxiety; 3) subtle changes in the morphological and functional characteristics of the patient's vascular wall can already be detected at this early stage of hypertension; 4) further impairment in affectivity, cognitive performance and vascular features can be observed when hyperlipidemia is associated with hypertension. The above observations highlight not only the importance of early detection and prompt, adequate management of hypertension and hyperlipidemia, but they also point out the importance of cognitive impairment evaluation, as well as the significance of early and complex screening.Tétel Szabadon hozzáférhető A zsákmányszerző magatartás neuronális háttere békában: szenzori-motoros integráció az agytörzsbenKecskés, Szilvia; Birinyi, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetA béka zsákmányszerző viselkedése a táplálkozásban résztvevő izmok precízen összehangolt működésén alapul. A motoros funkciók hátterében álló neuronális hálózat aktivitását különböző agyidegek által szállított szenzoros információk befolyásolhatják részben interneuronokon részben az afferens és efferens rendszerek közötti közvetlen szenzori-motoros kapcsolatokon keresztül. A doktori értekezésemben az efferens rendszer két kiemelt fontosságú agytörzsi motoros magját vizsgáltuk: a nyelésben és visceromotoros funkciókban fontos nucleus ambiguust valamint a nyelv mozgásában szerepet játszó nucleus motorius nervi hypoglossit. Vizsgálataink célja annak felderítése volt, hogy létesítenek-e közvetlen kapcsolatokat a különböző primer afferensek a vizsgált magok motoneuronjaival, illetve feltérképeztük ezen kapcsolatok magon belüli eloszlását is. Konfokális felvételeken közvetlen kapcsolatokat azonosítottunk a trigeminus szenzoros végződései és a nucleus ambiguus motoneuronjai között. Az almagokon belül a kapcsolatok eloszlása nem egyenletes: a terminálisok kétharmada a gyomor, szív és tüdő viscero-motoneuronjain végződött, jelentős számban találtunk végződéseket garatizmokat működtető motoneuronokon is, míg a laryngo-motoneuronokon talált kapcsolatok jelentősége elhanyagolhatónak adódott. A béka hypoglossus magjában a nervus trigeminus, vestibularis, glossopharyngeus-vagus, hypoglossus és a második cervicalis gerincvelői idegek esetében ki tudtunk mutatni közvetlen kapcsolatokat a hypoglossus motoneuronokkal. A nervus facialis estében nem láthatóak kollaterálisok a kérdéses területen, valószínűsíthetően a szájnyitó izmok izomorsóinak ingerülete poliszinaptikus útvonalon érvényesül. A talált kapcsolatok száma és sejttestől mért távolsága alapján azt feltételezzük, hogy a glossopharyngeus-vagus afferensek nagy mértékben hatnak a különböző típusú hypoglossus motoneuronok működésére és jelentős befolyásuk van mind a protrakcióra mind a retrakcióra. A hypoglossus afferensek fontosak a nyelv visszahúzásában, míg annak kiöltésében elhanyagolható a szerepük. Hasonlóképpen a spinalis afferensek mellső végtag proprioceptoraiból szállított információja is a retrakcióra van hatással. A trigeminus és a vestibularis idegek hatása valószínűsíthetően kisebb szerepet játszik a nyelvizmok működésének befolyásolásában; a szájüregben lévő zsákmányállat jelenléte, illetve a szájzáró izmok izomorsóinak ingerülete az V. idegen keresztül a retrakciót, míg a VIII. ideg ingerülete a protrakciót befolyásolhatja kismértékben. Az azonosított monoszinaptikus kapcsolatok jelenthetik a neuro-morfológiai hátterét a kétéltűek összetett, gyors motoros válaszának, ami reflex-szerű képességet kölcsönöz az állatnak a zsákmányszerzés során. The prey-catching behaviour of frogs consists of a sequence of coordinated activity of different muscles corresponding to various stages of feeding. The activity of motoneurons responsible for coordinated activity of muscles can be modified indirectly via interneurons or directly via sensorimotor connections between afferent and efferent systems in the brainstem. In the present Thesis the sensorimotor integration was studied in two efferent components of the neuronal networks underlying prey-catching behaviour: the ambiguus nucleus which is necessary for gulping and visceromotor functions, and the hypoglossal nucleus responsible for contraction of tongue muscles. The aim of our experiments was to study whether the afferent fibres establish direct connections with the motoneurons in motor nuclei, and to provide a map on the distribution of the connections in the motor nuclei. Confocal micrographs showed direct contacts between sensory terminals of trigeminal nerve and motoneurons of the ambiguus nucleus. The contacts were not evenly distributed between the subnuclei: two-third of the afferents terminated on the viscero-motoneurons of the stomach, heart and lung, large number of terminals were found on the pharyngo-motoneurons, while the number of connections on the laryngo-motoneurons was insignificant. We also demonstrated direct connections between trigeminal, vestibular, glossopharyngeal-vagal, hypoglossal and second cervical spinal afferent terminals and hypoglossal motoneurons. The collaterals of the facial afferents are absent at the level of hypoglossal motor nucleus, suggesting that the proprioceptive information from the mouth opening muscles is carried through polysynaptic pathways. Based on the highest number of the connections and their closest location to the soma, we presume that the glossopharyngeal-vagal afferents can exert the strongest effect on the different motoneurons in the hypoglossal nucleus, and these contacts influence both the protraction and the retraction of the tongue. The hypoglossal afferents can activate the retraction, but during protraction they do not play important role. The proprioceptive information from the muscles of the upper limb, carried by the C2 afferents, can modify the retraction of the tongue. The monosynaptic influence of trigeminal and vestibular afferents on the activity of the hypoglossal motoneurons is probably less important; the stimulus of the oral mucosa by the prey animal and proprioceptive information of mouth closing muscles may contribute to the retraction of tongue via the trigeminal nerve, while the vestibular information may influence the protraction. We conclude that these monosynaptic connections may serve as one of the neuro-morphological substrates of the fast response during feeding movements of amphibians that gives the reflex-like ability of prey-catching behaviour.Tétel Szabadon hozzáférhető Biológiai eseményekhez társuló epilepszia vizsgálataVálóczy, Réka; Fekete, Klára Edit; Idegtudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarAz epilepszia krónikus, sokszor élethosszig tartó állapot, mely az élet számos aspektusára befolyással van és potenciálisan életveszélyes következményei lehetnek. Tanulmányunkban az epilepszia két biológiai események által befolyásolt területének vizsgálatát tűztük ki célul. Egyrészt a status epilepticust (SE) vizsgáltuk annak kockázati, etiológiai tényezőivel, gyógyszerelésével, ill. kimenetelével kapcsolatban, régiónkban elsőként. Másrészt egy speciális élethelyzetet, a terhességet vizsgáltuk epilepsziával élő nők (PWWE) körében. Vizsgálatainkhoz két adabázist hoztunk létre. A SE esetében centrumunkban SE-vel kódolt betegeknél vizsgálatuk a kimenetelt. Az PWWE betegek esetében a Debreceni Epilepszia Adatbázis elemzésével vizsgáltuk 30 év távlatában a kezelésükre, a terhességük kimenetelére vonatkozóan a régióban. Megállapítottuk, hogy a SE kiváltó okai életkoronként változó etiológiát mutatnak, illetve az ismert epilepsziás és újonnan kialakult SE betegek közt is eltérő. Azt találtuk, hogy a leggyakoribb okok régiónkban a különböző infekciók (központi idegrendszeri és szisztémás), stroke, alkoholizmus és non-compliance voltak, a nemzetközi adatokkal összehasonlításban jelentősebb régiós különbségek mutatkoztak. A halálozást kedvezőtlenül befolyásolta az idősebb kor, tumoros társbetegség, fokális SE, NCSE és NOSE, melyek követték a nemzetközi trendeket. Az egyes gyógyszerek, régi vagy új, a halálozási arányt nem befolyásolták. A kórházi kezelést alatti elhalálozások számát az elbocsátást követő hat hónappal újabb csúcs követte. Az idősebbek főleg a kórházban, a fiatalabb betegek az elbocsátást követően haltak meg, általában a társbetegségeik miatt. A túlélők között a LEV-t, VPA-t és CBZ-t szedők közt volt a legmagasabb a rohammentesség. Megállapítottuk, hogy a legtöbb PWWE terhessége egészséges kortársaikhoz hasonlóan komplikációmentesen zajlott. Az évtizedek előrehaladtával egyre több nő vállalt, akár több gyógyszer mellett is, terhességet, melyben szerepe volt az új típusú anticonvulsivumoknak és a gondozásnak. Nőtt az élveszületések aránya is, míg a spontán és indukált abortuszok száma közel konstans maradt. A rendszeres gondozásban nem részesülő nők között gyakoribb volt a polytherapia, a régebbi gyógyszerek használata, körükben gyakrabban fordult elő a terhesség során epilepsziás roham. A gondozás mellett fontos, hogy a nőgyógyászok és az epileptológusok konzultáljanak, még akkor is, ha a beteget más központban kezelik. Adataink időközi elemzésének eredményeként optimalizálhattuk gondozási protokollunkat. Eredményeik rávilágítanak a gondozás és a multidiszciplináris megközelítés fontosságára, a beteg felvilágosítására és döntéshozatalba való bevonására.Tétel Szabadon hozzáférhető Regionális érzéstelenítésben végzett carotis endarterektómiák klinikai vizsgálataGyöngyösi, Zoltán Jenő; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás TanszékA regionális anesztéziában végzett carotis műtétek során felléphetnek ischaemiás alapú neurológiai tünetek az artéria carotis kirekesztése alatt. Ennek felismerése lokál anesztéziában egyértelmű a klinikai tünetek alapján, de altatásban nincs megfelelő diagnosztikája. Metodikák: Vizsgálatunkban méréseket végeztünk transzkraniális Doppler és NIRS (near infrared spectroscopy) segítségével, mérve az agyi vérkeingés sebességét az ipszilaterális arteria cerebri mediában, illetve az agyszövetek oxigén szaturációját. A vizsgálatainkba bevontunk neuroradiológusokat is, akik a preopoeratív CT angiográfiás vizsgálatok alapján véleményezték a Willis kör kollaterális képességét. Eredmények: Az arteria carotis kirekesztése során jelentős csökkenést mutatott mind az agyszöveti oxigén szaturáció, mind pedig az ipszilaterális arteria cerebri media áramlási sebessége. A kirekesztés alatti ischaemiás neurológiai tünetek megjelenése összefüggést mutatott a Willis kör funkcióját befolyásoló eltérésekkel.Tétel Szabadon hozzáférhető A textúra analízis alkalmazhatóságának vizsgálata MR képekenVeres, Gergő; Balkay, László; Berényi, Ervin; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai TanszékA radiológiai képalkotást széles körben használják a neurológiai kórképek diagnosztizálására, az elváltozások karakterizálására és megerősítésére a tumor staging-ben, a terápiatervezésben, és a terápiás válasz megítélésében is. A különböző anatómiai elváltozások, a patológiás folyamatok, valamint a funkcionális változások a képalkotás során a képi megjelenés alapján megítélhetők, karakterizálhatók. Azonban a legtöbb esetben a képalkotás során keletkező képek elemzése csak vizuális megítélésen alapul, tehát kvalitatív eredményt kapunk. Sokkal megfelelőbb lenne, ha olyan vizsgáló módszereket és protokollokat alkalmaznánk, amelyek kvantitatív eredményt is nyújtanak, mert így objektíven, számokkal kifejezve lennének jellemezhetők egyes betegségek vagy állapotok. Az orvosi képalkotás egyik aktuális kutatási célja az, hogy a lehető legtöbb számszerű információt kinyerje az elkészült diagnosztikai felvételből. Ezt a törekvést radiomikának vagy radiomics-nek nevezzük. Radiomikai adat vagy index (RI) lehet például egy adott lézióhoz rendelhető voxelek hisztogramjából származó statisztikai paramétert, mint például a ferdeség vagy az entrópia. Azonban még előnyösebbek lehetnek azok az RI-k, amelyek a voxel értékek térbeli korrelációját vagy kapcsolatát próbálják leírni, így közvetlenebbül lehetnek kapcsolatban a szöveti terület heterogenitásával. Ez utóbbi paramétereket textúra indexeknek (TI) vagy jellemzőknek is hívják, jellegzetes képviselőik például az ún. gray level co-occurrence matrix (GLCM) alapú paraméterek. Ellentétben a szövettani vizsgálatokkal, amelyeknek speciális nehézségei és korlátai vannak a teljes lézió térfogat heterogenitásának meghatározásában, a radiomikus analízis nem-invazív módszer, és betekintést nyújthat a teljes elváltozás textúrájábaTétel Szabadon hozzáférhető Kritikus állapotú betegek kezelésének kimenetelét meghatározó néhány tényező klinikai vizsgálataLászló, István; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Klinikai KözpontA kritikus állapotú betegek kimenetelének vizsgálata nagyon fontos az intenzív osztályos tevékenység minőségének értékelése és annak fejlesztése szempontjából. Mindazonáltal, ez nem könnyű feladat, mert a betegek sorsát számos, egymással összefüggő, egymást is befolyásoló faktor határozza meg. Ezen dolgozat kapcsán a COVID-19 betegekben kialakuló hemopoetikus stressz-válasz, a szepszishez társuló CIP (critical illness polyneuropathy) és az intenzív osztályos betegek transzportjának tanulmányozását tűztük ki célul. A COVID-19 és a hemopoetikus stressz-válasz összefüggéseinek vizsgálata során valamennyi sejtvonal vonatkozásában egyértelműen sikerült igazolnunk a csontvelő hemopoetikus rendszerének aktiválódását COVID-19 betegekben. Az eredmények arra utalnak, hogy van összefüggés a hemopoetikus stressz-választ jelző paraméterek emelkedett szintje és a betegek állapotának súlyossága, ill. a fatális kimenetel közt. A markerek prognosztikus funkciójának vizsgálata kapcsán az alábbiak a megállapításaink: Az NRBC (nucleated red blood cell count) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. A RBCDW (red blood cell distribution width) magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben). Az MPV (mean platelet volume) magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. Az MPV/PLT (vérlemezke) arány magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben). A PDW (platelet distribution width) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. Az IG (immature granulocyte count) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. A szeptikus betegekben kialakuló CIP vizsgálata során megállapítottuk, hogy az intenzív osztályon szepszis miatt kezelt betegek jelentős részében már a felvétel időpontjában észlelhetőek CIP-re utaló elektrofiziológiai eltérések. Az utánkövetéses vizsgálatok eredményei alapján a kezdeti ENG (elektroneurográfiás) eltérések tekintetében, bizonyos esetekben spontán javulási folyamat indul meg. A CIP és a kimenetel összefüggése tekintetében megállapítottuk, hogy vizsgálatunkban a halálozás prediktora csak részben a felvételkor detektált elektrofiziológiai eltérés volt, sokkal inkább az első hét elektrofiziológiai trendje: a javulást mutató betegek prognózisa jobb volt, mint azoké, akik elektrofiziológiailag rosszabbodást mutattak. Az állapotsúlyosság és a CIP összefüggése tekintetében az volt megfigyelhető, hogy fordított az összefüggés a naponta számított SAPS II és APACHE II pontszámok. ill. a motoros és szenzoros ideg vezetési indexek között, azaz minél súlyosabb volt a betegek állapota, annál súlyosabb volt az elektrofiziológiai eltérés az utánkövetéses időszakban. Ez arra utal, hogy a perifériás idegek funkciójának változása (javulás, vagy rosszabbodás) az általános állapot változásával áll legszorosabb összefüggésben. Az értekezés harmadik részét megalapozó publikáció egy nemzetközi felkérésre készült összefoglaló apropóján az aneszteziológus feladatait foglalja össze a kritikus állapotú betegek perioperatív szállítása során. Közleményünk hozzájárult saját ezzel kapcsolatos intézeti protokollunk megújításához. Assessing the outcome of critically ill patients is very important for evaluating and improving the quality of ICU activity. However, this is not an easy task, because the fate of patients is determined by a number of interrelated and interacting factors. In this thesis, we aimed to study the haemopoietic stress response in COVID-19 patients, the CIP (critical illness polyneuropathy) associated with sepsis and the transport of ICU patients. By investigating the relationship between COVID-19 and the haematopoietic stress response, we have clearly demonstrated the activation of the bone marrow haematopoietic system in COVID-19 patients for all cell lines. The results suggest that there is a correlation between elevated levels of parameters indicative of the haematopoietic stress response and the severity of the patients' condition and fatal outcome. In the context of the prognostic function of these markers, we found that NRBC (nucleated red blood cell count) was higher in fatal cases (for the whole patient population) and in critically ill patients requiring intensive care. RBCDW (red blood cell distribution width) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy). The MPV (mean platelet volume) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy) and in critically ill patients requiring intensive care. MPV/PLT (platelet) ratio was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy). PDW (platelet distribution width) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy) and in critically ill patients requiring intensive therapy. IG (immature granulocyte count) was higher in fatal cases (for the total patient population) and in critically ill patients requiring intensive care. In the study of CIP in septic patients, we found that a significant proportion of patients treated for sepsis in the ICU have electrophysiological abnormalities suggestive of CIP at the time of admission. The results of follow-up studies suggest that, with respect to the initial ENG abnormalities, a spontaneous improvement process is initiated in some cases. With regard to the association between CIP and outcome, we found that in our study the predictor of mortality was only partly the electrophysiological abnormality detected on admission, but rather the electrophysiological trend during the first week: patients who showed improvement had a better prognosis than those who showed electrophysiological deterioration. With regard to the association between severity of condition and CIP, it was observed that there was an inverse correlation between daily SAPS II and APACHE II scores and motor and sensory nerve conduction indices, i.e. the more severe the patients' condition, the more severe the electrophysiological abnormality during the follow-up period. This suggests that changes in peripheral nerve function (improvement or worsening) are most closely related to changes in overall condition. The third part of the thesis is based on an internationally commissioned summary, summarising the role of the anaesthetist in the perioperative transport of critically ill patients. Our publication contributed to the renewal of our own institutional protocol in this field.Tétel Szabadon hozzáférhető A neuromuszkuláris junkció működésének tanulmányozása n. phrenicus-diaphragma preparátumonCsernoch, Vera; Fülesdi, Béla; Fábián, Ákos István; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás TanszékPhD értekezésemben két kísérletsorozatunk eredményeit mutattam be. Első kísérlet sorozatunkban, ex vivo patkány nervus phrenicus-diaphragma preparátumon vizsgáltunk egy új izomrelaxáns függesztő szer, a carboxymethyl-γ-ciklodextrin DS=4,1, hatékonyságát az izomrelaxánsok függesztésére. Eredményeinkben azt kaptuk, hogy a carboxymethyl-γ-ciklodextrin bár hatékonyan függesztette a rocuronium és pipecuronium kiváltotta izomrelaxációt, hatékonyságában 15-20-szor kisebb volt a sugammadex hatékonyságánál. Másik kísérletsorozatunkban a magnézium hatását vizsgáltuk a rocuronium kiváltotta izomrelaxációra, és annak sugammadexel való függeszthetőségere, szintén az ex vivo nervus phrenicus-diaphragma preparátumon. Eredményeinkben azt kaptuk, hogy a magnézium koncentráció dependens módon növelte a rocuronium kiváltotta izomrelaxációt. A már sugammadexszel függesztett rocuronium relaxációja után adminisztrált magnézium pedig rekurarizációt váltott ki még 2 mM magnézium koncentráció mellett is, amennyiben TOFR > 0,9 szintig függesztettük az izomblokkot. A magnézium hatására fellépő rekurarizációt, csak az izomblokk teljes mértékű függesztése akadályozta meg. Az izomrelaxáció függesztését követően adminisztrált magnézium fokozott odafigyelést igényel a klinikusok részéről, és az izomfunkció kvantitatív monitorozása elengedhetetlen az izomrelaxánsok megfelelő függesztésének biztosítása érdekében, hogy a posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk megelőzhető legyen.Tétel Szabadon hozzáférhető The Nature of ConsciousnessDéli, Éva Katalin; Kisvárday, Zoltán; Éva Katalin; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarEz a munka egy új tudat hipotézis; az FMH radikális kapcsolatot tár fel a fizika és a tudat között. Azt sugallja, hogy az anyag legkisebb építőelemeit, a fermionokat irányító elvek tükröződnek az elme működésében is. Ezzel az FMH hidat épít az idegtudomány, a pszichológia, a szociológia és a közgazdaságtan között azáltal, hogy fizikai alapot ad nekik. Azt állítja, hogy az intelligens viselkedés a környezet absztrakciójából ered, amely szinaptikus emlékeinkben van kódolva. Ezek az emlékek lehetővé teszik számunkra, hogy előrejelzéseket készítsünk, és bármilyen eltérés ezektől az előrejelzésektől érzelmeket vált ki, amelyek cselekvésre motiválnak bennünket. Ez az elv tükrözi azokat az alapvető interakciókat, amelyek a fizikai világot irányítják. A hipotézis tovább megy, és azt sugallja, hogy az agy nyugalmi állapota kulcsfontosságú szerepet játszik. Ez az állapot felelős egy részecskeszerű környezettől való elszakadásért, miközben fenntartja az életen át tartó állandó pszichológiai identitást. Az agy részecskestruktúrája a fizikai környezet szervező elveinek köszönhető, mint például az egység és az oszthatatlanság és a fermionikus tulajdonságoknak, mint például a fél spin. A "fermion" és a "tudat" az anyag és az intellektus legkisebb ismert komponenseit képviselik, rávilágítva az intellektus fizikai alapjaira. A tudat fizikai alapjainak feltárása, ahogy azt az FMH javasolja, forradalmasíthatja a mesterséges intelligencia kutatást. A Yoneda-lemma segítségével igazoltuk a tudat és a fermionok között strukturális hasonlóságot. Az intellektus megjelenése egy endotermikus folyamat révén az emlékformáló rendszerekben egyetemes elvet képviselhet a természetes világban, lehetőséget kínálva a mesterséges tudat létrehozására. Az FMH túlmutat a tudományon; a tudat és a fizikai univerzum közötti szerves kapcsolat mély filozófiai következményeket rejt magában. A tudat nem egy különálló entitás, hanem a fizikai valóság szerves része.
- «
- 1 (current)
- 2
- 3
- »