Idegtudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101511

Általános Orvostudományi Kar

Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)

Orvostudományi doktori tanács

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 57)

Szabadon hozzáférhető
A 2-AG degradációjában résztvevő mechanizmusok vizsgálata a gerincvelő hátsó szarvában, és CB1 receptort túltermelő sejtkultúrában
Dócs, Klaudia; Antal, Miklós; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
A nociceptív információfeldolgozásért felelős neuronhálózatok megfelelő müködését számos mechanizmus szabályozza, többek között az endokannabinoid rendszer is. Laboratóriumunk korábbi eredményei alapján a 2-AG hatását közvetítő CB1 és a szintéziséért felelős enzim jelenléte is kimutatható a gerincvelő hátsó szarvának felületes lamináiban, ezzel szemben kevés adat áll rendelkezésünkre a lebontásáért felelős enzim, az MGL gerincvelői szintű expressziójáról. A 2-AG eliminálásában ugyanakkor nem elhanyagolható a 2-AG termodinamikai instabilitása, melynek következtében a 2-AG hajlamos a spontán molekuláris átrendeződésre. Ezt a folyamatot acilvándorlásnak hívjuk és következtében egy termodinamikailag stabilabb molekula, az 1-AG keletkezik. Ezért kísérleteink egyik célja az MGL celluláris és ultrastrukturális megoszlásának vizsgálata volt rágcsálók gerincvelőjének felületes hátsó szarvában, illetve kísérleteinkben CB1-gyel transzfektált COS7 sejteken vizsgáltuk, hogy mutat-e biológiai aktivitást az 1-AG, és ha igen, hatással van-e az izomerizáció miatt folyamatosan csökkenő koncentrációjú 2-AG hatásaira az egyidejűleg növekvő koncentrációjú 1-AG. Eredményeink alapján a peptiderg primer afferensek közel 20%-a és a serkentő interneuronok axonterminálisainak 10%-a volt MGL pozitív. Ezen túlmenően az asztrociták 20%-ában figyelhető meg az MGL jelenléte a gerincvelő I. ill. II. laminájában. Eredményeink ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a gerincvelő neuronális és gliális elemei közül a nem peptiderg primer afferensek és gátló interneuronok axonterminálisain illetve a mikroglia sejteknek csupán kevesebb mint 3%-án mutatható ki az MGL. Eredményeink továbbá azt is mutatják, hogy az 1-AG a CB1 aktiválásán keresztül Ca2+ tranzienst indukál, tehát az 1-AG bioaktív metabolitnak, illetve a CB1 agonistájának tekinthető. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 2-AG-nak megfelelő hatás eléréséhez egy nagyságrenddel nagyobb koncentrációjú 1-AG szükséges, azaz az izomerizációval keletkező 1-AG gyengébb agonista. Eredményeink azt mutatják, hogy a 2-AG izomerizációjával kialakuló 1-AG bioaktív ligandnak tekinthető, és elsősorban időben elhúzódó, tónusos kannabinoid dependens biológiai jelenségek kialakításához járul hozzá. Mivel az MGL gerincvelői expressziója a vártnál kisebb mértékűnek mutatkozott és az acilvándorlás sem járul hozzá a 2-AG mediált jelátviteli folyamatok terminálásához, feltételezzük, hogy a gerincvelő felületes hátsó szarvában további 2-AG bontó enzimek is fontos szerepet játszhatnak a 2-AG degradációjában.
Szabadon hozzáférhető
A neuromuszkuláris junkció működésének tanulmányozása n. phrenicus-diaphragma preparátumon
Csernoch, Vera; Fülesdi, Béla; Fábián, Ákos István; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
PhD értekezésemben két kísérletsorozatunk eredményeit mutattam be. Első kísérlet sorozatunkban, ex vivo patkány nervus phrenicus-diaphragma preparátumon vizsgáltunk egy új izomrelaxáns függesztő szer, a carboxymethyl-γ-ciklodextrin DS=4,1, hatékonyságát az izomrelaxánsok függesztésére. Eredményeinkben azt kaptuk, hogy a carboxymethyl-γ-ciklodextrin bár hatékonyan függesztette a rocuronium és pipecuronium kiváltotta izomrelaxációt, hatékonyságában 15-20-szor kisebb volt a sugammadex hatékonyságánál. Másik kísérletsorozatunkban a magnézium hatását vizsgáltuk a rocuronium kiváltotta izomrelaxációra, és annak sugammadexel való függeszthetőségere, szintén az ex vivo nervus phrenicus-diaphragma preparátumon. Eredményeinkben azt kaptuk, hogy a magnézium koncentráció dependens módon növelte a rocuronium kiváltotta izomrelaxációt. A már sugammadexszel függesztett rocuronium relaxációja után adminisztrált magnézium pedig rekurarizációt váltott ki még 2 mM magnézium koncentráció mellett is, amennyiben TOFR > 0,9 szintig függesztettük az izomblokkot. A magnézium hatására fellépő rekurarizációt, csak az izomblokk teljes mértékű függesztése akadályozta meg. Az izomrelaxáció függesztését követően adminisztrált magnézium fokozott odafigyelést igényel a klinikusok részéről, és az izomfunkció kvantitatív monitorozása elengedhetetlen az izomrelaxánsok megfelelő függesztésének biztosítása érdekében, hogy a posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk megelőzhető legyen.
Szabadon hozzáférhető
A textúra analízis alkalmazhatóságának vizsgálata MR képeken
Veres, Gergő; Balkay, László; Berényi, Ervin; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai Tanszék
A radiológiai képalkotást széles körben használják a neurológiai kórképek diagnosztizálására, az elváltozások karakterizálására és megerősítésére a tumor staging-ben, a terápiatervezésben, és a terápiás válasz megítélésében is. A különböző anatómiai elváltozások, a patológiás folyamatok, valamint a funkcionális változások a képalkotás során a képi megjelenés alapján megítélhetők, karakterizálhatók. Azonban a legtöbb esetben a képalkotás során keletkező képek elemzése csak vizuális megítélésen alapul, tehát kvalitatív eredményt kapunk. Sokkal megfelelőbb lenne, ha olyan vizsgáló módszereket és protokollokat alkalmaznánk, amelyek kvantitatív eredményt is nyújtanak, mert így objektíven, számokkal kifejezve lennének jellemezhetők egyes betegségek vagy állapotok. Az orvosi képalkotás egyik aktuális kutatási célja az, hogy a lehető legtöbb számszerű információt kinyerje az elkészült diagnosztikai felvételből. Ezt a törekvést radiomikának vagy radiomics-nek nevezzük. Radiomikai adat vagy index (RI) lehet például egy adott lézióhoz rendelhető voxelek hisztogramjából származó statisztikai paramétert, mint például a ferdeség vagy az entrópia. Azonban még előnyösebbek lehetnek azok az RI-k, amelyek a voxel értékek térbeli korrelációját vagy kapcsolatát próbálják leírni, így közvetlenebbül lehetnek kapcsolatban a szöveti terület heterogenitásával. Ez utóbbi paramétereket textúra indexeknek (TI) vagy jellemzőknek is hívják, jellegzetes képviselőik például az ún. gray level co-occurrence matrix (GLCM) alapú paraméterek. Ellentétben a szövettani vizsgálatokkal, amelyeknek speciális nehézségei és korlátai vannak a teljes lézió térfogat heterogenitásának meghatározásában, a radiomikus analízis nem-invazív módszer, és betekintést nyújthat a teljes elváltozás textúrájába
Szabadon hozzáférhető
Az anesztézia bevezetésekor alkalmazott szuggesztiók által kiváltott álmok beszámolóinak a vizsgálata
Gyulaházi, Judit; Fülesdi, Béla; Gyulaházi, Judit; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
Közvetlenül az anesztézia bevezetésekor alkalmazott szuggesztiók segítségével befolyásolhatjuk az anesztézia alatti álmodást. A kutatásunk célja volt, hogy felmérjük a pszichológiai módszer hatását az anesztézia utáni álombeszámolóra a különböző aneszteziológiai módszerrel altatott betegekben. Egycentrumú prospektív randomizált tanulmányt végeztünk 270 maxillofaciális műtéten átesett beteggel. A betegeket a pszichológiai módszer alapján kontroll, szuggesztiós és álomfilmes, az aneszteziológiai módszer alapján etomidate & sevoflurane, propofol & sevoflurane és propofol & propofol csoportokba soroltuk. Az álombeszámolók incidenciája a pszichológiai kezelést nem kapó kontroll csoportokban nem különbözött szignifikánsan: etomidate & sevoflurane 40%, propofol & sevoflurane 26%, propofol & propofol 39%, (χ2 = 1,48, p = 0,478). Szignifikáns növekedést figyeltünk meg az álomszámokban a kontroll és a szuggesztiós csoportok között propofol & sevoflurane (26%-52%, χ2 = 4,05 p = 0,04), valamint a kontroll és az álomfilmes csoportok között a propofol & sevoflurane (26% - 57%, χ2 = 5,5 p = 0,01), és a propofol & propofol csoportban (39% - 70%, χ2 = 5,52 p = 0,01). Szignifikáns növekedést figyeltünk meg a szuggesztiós és az álomfilmes csoport között a propofol & propofol csoportban (44%-70%, χ2 = 4,34 p = 0,03). A propofol, mint bevezető szer elősegítette a pszichologiai módszer hatását (χ2=10,78 p = 0,005). Tanulmányunk második részében az eredeti kutatás adatainak új szempontok alapján való retrospektív statisztikai analízisét végeztük el. A kontroll betegek csoportjának álmait hasonlítottuk össze a pszichológiai kezelést kapott betegek (a továbbiakban szuggesztiós csoport) álmaival. A szuggesztiós csoportban mind az összes, mind a felidézhető tartalmú álombeszámolók száma szignifikánssan magasabb volt. (10 perc 82/190 és 60 perc 71/190) mint a kontrollé (10 perc 16/80 és 60 perc 13/80; χ2 = 13,56 p10 = 0,001 and χ2 = 12,34 p60 = 0,002). Az álmok természetében (gondolat-filmszerű), minőségében (színes-fekete-fehér) és a hangulatában (pozitív-negatív) a két csoport nem különbözött egymástól. Az imaginált „kedvenc hely” és az álombeszámolók tartalma 73,2 % megegyezett. A műtőben legsikeresebben alkalmazott szuggesztiós témák a szeretteikkel kapcsolatosak (83,8%-os egyezés a szuggesztiós és álomtartalmak között), a nyaralás (77,8% egyezés) és a sport, a rekreáció (63,6%). A pszichológiai módszert jelentősen befolyásoló tényezők a jó raport és a baleseti sérülés, mint műtéti indikáció, valamint az anesztézia hossza. A szuggesztiók segítségével előhívott álmok a műtét élményével kapcsolódva anxiolízist eredményeztek. Az eredményeink arra utalnak, hogy a közvetlenül az anesztézia bevezetésekor alkalmazott szuggesztiók segítségével az anesztézia alatti álmok befolyásolhatók. Az álmok számának a növekedését facilitálja a bevezetőszerként alkalmazott a propofol, a jó raport és a baleset, mint műtéti indikáció. Az álmok és az imaginált képek tartalma nagy egyezést mutat. Eredményeink alapján felmerül, hogy az anesztézia alatti álmodás keletkezésének nem az esetleges ébrenléti periódusokban végbemenő percepció, hanem az anesztézia előtti események off-line memória rögzítése az okozója. Az anesztézia alatti álmodás nem elkerülhető, a szuggesztív technika jó eszköz lehet az álomtartalmak befolyásolására, amellyel hozzásegíthetjük a betegeinket a jó életminőséghez.
Szabadon hozzáférhető
Az anesztézia biztonságának javítása sugammadex segítségével
Asztalos, László; Fülesdi, Béla; Asztalos, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika
A posztoperatív reziduális neuromuszkuláris blokk (PRNB) felismerése és felfüggesztése a műtétek végén kiemelkedő jelentőséggel bír, ugyanis ezáltal számos szövődmény válik elkerülhetővé. Vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy két különböző izomrelaxáns (vecuronium bromid és pipecuronium bromid) által létrehozott neuromuszkuláris blokk hatékonyan antagonizálható e sugammadex segítségével. Vizsgálataink gyakorlati jelentősége az alacsony dózisú sugammadex használatával kapcsolatos veszélyek felismerésében rejlik. Valamint fontos annak demonstrálása is, hogy a pipecuronium bromid indukálta mély neuromuszkuláris blokk fennállása esetén (mely gyakran mutatkozik meg e hosszú hatású izomrelaxáns használata esetén, a műtétek végén) is biztonsággal felfüggeszthető a neuromuszkuláris blokk sugammadex segítségével, és nem kell számolnunk maradék-, visszatérő izomrelaxáns hatásra a műtét után sem. Első tanulmányunk során vizsgáltuk a TOFC 4 szintű vecuronium blokk felfüggesztését különböző dózisú sugammadex segítségével. Megfigyeltük, hogy az alacsony dózisú sugammadex a vecuronium indukálta reziduális neuromuszkuláris blokk felfüggesztésére nem alkalmas. Eredményeink alpján a vecuronium blokk esetén az 1,0 illetve 2,0 mg/kg sugammadex-szel antagonizált betegcsoportok esetében nem fordult elő a neuromuszkuláris blokk felfüggesztésének sikertelensége. A neuromuszkuláris monitorozás posztoperatív iodőszakban történő folytatására hívja fel a figyelmet az a jelenség, hogy reziduális vecuronium blokk antagonizálásakor minden reverzálási csoportban (sugammadex 0,5 mg/kg, 1,0 mg/kg, 2,0 mg/kg, neostigmin, placebo) előfordult posztoperatív rekurrens NMB. Második tanulmányunk során mély pipecuronium blokk felfüggesztése esetén nem találtunk különbséget a hatékonyság terén a 2 mg/kg, illetve a 4 mg/kg sugammadexet kapó betegcsoportok között. A 2 mg/kg sugammadexet kapó betegcsoportban 80% volt a 3 percen belüli izomerő visszatérés gyakorisága, míg a 4 mg/kg csoportban ez 100%-nak bizonyult. A 2 mg/kg sugammadexet kapó betegek mindegyikénél 5 percen belül volt a normalizált TOFR 0,9 eléréséhez szükséges idő. A mély pipecuronium megbízhatóan felfüggeszthető sugammadex segítségével. Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy az akut posztoperatív időszakban nem fordult elő rekkurens és reziduális neuromuszkuláris blokk. A sugammadex magas affinitása pipecuronium iránt lehetővé teszi kisebb sugammadex dózisok alkalmazását, ezáltal a reverzálás költségei felére csökkenthetők. Postoperative residual neuromuscular block (PRNB) may lead to severe complications, therefore it is important to recognize and antagonize it at the end of surgery. In our study, we analyzed the efficacy of sugammadex in reversing two different neuromuscular blocking agents, vecuronium and pipecuronium. In our first study we have drawn attention to the danger of using small doses of sugammadex for reversal residual vecuronium blockade. In our second study, using a long-acting neuromuscular blocking agent pipecuronium we found that deep neuromuscular block is common at the end of surgery, however it can be safely antagonized by sugammadex. In our first study we antagonized TOFC 4 vecuronium block with different doses of sugammadex. We proved, that low dose sugammadex is insufficient to reverse of TOFC 4 residual vecuronium block. We found that after antagonizing TOFC 4 vecuronium blockade with 1.0 or 2.0 mg/kg sugammadex, incomplete reversal did not occur. After reversal, we experienced recurrent neuromuscular blockade in all treatment groups (sugammadex 0.5 mg/kg, 1.0 mg/kg, 2.0 mg/kg, neostigmine, placebo). This observation underline the importance of continouing neuromuscular monitoring in the postoperative period. In our second study, we didn’t find any difference between the efficacy of 4 mg/kg and 2 mg/kg sugammadex doses, after reversal of deep pipecuronium blockade. After reversal of deep pipecuronium blockade the time to achieve normalized TOF ratio of 0.9 was < 3 minutes for 80% of the cases in the 2 mg/kg sugammadex group and for 100% of the cases in the 4 mg/kg sugammadex group. The time to achieve the normalized TOF ratio 0.9 was < 5 minutes in all of the patients of the 2 mg/kg sugammadex group. We proved the safe reversal of deep pipecuronium blockade with 2 or 4 mg/kg sugammadex, since recurrent or residual block did not occur during the early postoperative period. Based on the high affinity of sugammadex to pipecuronium, lower sugammadex dose can be used for reversal of deep pipecuronium blockade, and thus the cost of reversal can be reduced to the half.
Szabadon hozzáférhető
Az aneurysmás subarachnoideális vérzés egyes szövődményeinek klinikai vizsgálata
Gál, Judit; Molnár, Csilla; Gál, Judit; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék
A subarachnoideális vérzés (SAV) magas mortalitással és morbiditással járó megbetegedés. Globálisan az összes stroke eset kb. 9,7%- ért felelős, ami arányait tekintve nem magas, mégis kiemelkedik jelentősége az agyi katasztrófák közül. Az elmúlt időszakban nőtt azon betegek száma, akik túlélik az ictust, de a túlélők közel 50%-ában az életminőségük nem éri el a vérzés előtti szintet. A betegek leggyakrabban az aktívan dolgozó korosztályból kerülnek ki, átlag életkoruk 55 év, és jelentős százalékuk nem képes folytatni a korábbi munkáját a felépülést követően. Károsodhat a funkcionális állapotuk, a kognitív funkciójuk, gyakori a depresszió, a szorongás, és a poszttraumás stressz. A vérzést követő kedvezőtlen kimenetel hatalmas terhet ró az egészségügyre, de figyelembe kell venni a társadalmat, a gazdaságot és a családot érintő befolyását is. A kedvezőtlen kimenetelt számos tényező befolyásolja. A legjelentősebb predictora a késői cerebralis ischaemia (DCI), amely végső soron azért alakul ki, mert az agyi perfúzió nem képes megfelelni a metabolikus igényeknek. Így minden olyan folyamat, mely csökkenti az agyi véráramlást (CBF), illetve emeli az agy metabolikus igényét, a DCI kialakulása felé sodorja a vérzett beteget, és megnő a kedvezőtlen kimenetel kialakulásának az esélye. A DCI meghatározása az elmúlt években egy paradigmaváltáson ment keresztül. Évtizedeken keresztül tartotta magát az az elképzelés, hogy a DCI oka a cerebralis vasospasmus (CV) kialakulása. Annak megállapítása, hogy az ischaemiás területek nem feltétlenül korrelálnak a vasospasmus eloszlásával, illetve az, hogy a DCI előfordulhat vasospasmus jelenléte nélkül is, vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a DCI egy multifaktoriális, idővel előrehaladó folyamat mely az agyi ischaemia klinikai megnyilvánulásában teljesedik ki. Annak ellenére, hogy a vasospasmus kezelésére tett erőfeszítések nem javították a vérzés kimenetelét a várt mértékben, a vasospasmus preventioja, diagnózisa és terápiája továbbra is központi helyet foglal el a SAV betegek kezelésében. A vasospasmus kezelésének egyik fő indikációja, hogy a tünetes vasospasmus a CBF csökkentése révén szoros összefüggést mutat a DCI kialakulásával. A vasospasmus kezelésére máig az egyetlen I.a evidenciával adható gyógyszer az agyi erekre szelektíven ható Ca2+ csatorna blokkoló nimodipine. Évtizedeken keresztül a 3H terápiát (hypertonia, haemodilutio, hypervolaemia) tartották a kezelés egyetlen lehetőségének. Az indukált hypertonia feltételezett hatékonysága csak nem ellenőrzött esetsorozatokon alapul. Multicentrikus, retrospektív adatok azonban azt jelzik, hogy a szimptómás vasospasmusos betegek közel 80%-ánál a neurológiai tünetek javulása következett be a vérnyomás megemelését követően. Ezek az adatok együttesen azt sugallják, hogy az indukált hypertoniának még van létjogosultsága a vasospasmus kezelésében az euvolaemia fenntartása mellett. Azonban az továbbra is kérdés, hogy az euvolaemia fenntartása milyen infúziós oldatokkal érhető el. Az Európai Gyógyszerügynökség a kritikus állapotú, szeptikus betegek esetében a hidroxietil-keményítő (HES) használatának a korlátozását javasolta, mivel a használatuk során gyakrabban alakult ki veseelégtelenség, mint a krisztalloid oldatok alkalmazása mellett. Ismerve azonban a HES microcirculatiora kifejtett előnyös tulajdonságait, valamint a keringési perctérfogatot (CO) emelő hatását, továbbra is vitatott, hogy ez a javaslat a SAV betegekre is vonatkozik-e. A cerebrális vérátáramlás meghatározó elemei a CO, az artériás középnyomás (MAP), valamint a cerebrális vascularis rezisztencia (CVR), azonban a CO önmagában történő változásai is jelentősen befolyásolhatják a CBF-t. Emiatt fontos szerepe van a SAV-val összefüggő cardiovascularis szövődmények vizsgálatának, amelyek közül is kiemelendő a Takotsubo cardiomyopathia (TTS). Jelentőségét SAV miatt kezelt betegek kapcsán az adja, hogy a vérzett betegek akár 1,2-26%-ában előfordulhat. A TTS-ben kialakult balkamra dysfunctio, falmozgászavar differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthet, mivel nehéz elkülöníteni az acut myocardialis infarctustól (AMI), emiatt késhet az aneurysma definitív ellátása. A SAV intracranialis nyomásfokozódást (ICP) okoz, mely csökkentheti a CBF-t. Ezt tovább súlyosbíthatja a kialakuló vasospasmus és a szívelégtelenség. A Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikája regionális centrumként működik a SAV betegek kezelésében, így Intenzív Osztályunk közel 1,5 millió lakos ellátásáért felelős. Ismerve ennek a betegségnek a magas mortalitási és morbiditási adatait, célunkként tűztük ki, hogy a SAV kezelésével ne csak a túlélést, hanem a túlélő betegek életminőségét is javítsuk. A DCI okainak korai felismerése és kezelése hozzájárulhat a túlélők kimenetelének és életminőségének a javításához. Subarachnoid haemorrhage (SAH) is a disease associated with high mortality and morbidity. Globally, it is responsible for approximately 9.7% of all stroke cases, which is not high in terms of rates, yet its importance stands out among brain catastrophes. Recently, the number of patients who survive stroke has increased, but in nearly 50% of survivors, quality of life does not reach pre-bleeding levels. Patients are most often of working age, with an average age of 55, and a significant percentage are unable to resume their previous work after recovery. Their functional status and cognitive function may be impaired, and depression, anxiety and post-traumatic stress are common. Adverse outcomes following a haemorrhage place a huge burden on the health service, but the impact on society, the economy and the family must also be considered. The adverse outcome is influenced by a number of factors. The most significant predictor is delayed cerebral ischaemia (DCI), which ultimately develops because cerebral perfusion is unable to meet metabolic demands. Thus, any process that reduces cerebral blood flow (CBF) or increases the metabolic demand on the brain will push the haemorrhaged patient towards the development of DCI and increase the chance of an adverse outcome. The definition of DCI has undergone a paradigm shift in recent years. For decades, the idea that DCI is caused by the development of cerebral vasospasm (CV) has held sway. The finding that areas of ischaemia do not necessarily correlate with the distribution of vasospasm and that DCI can occur without the presence of vasospasm has led to the recognition that DCI is a multifactorial process that progresses over time and culminates in the clinical manifestation of cerebral ischaemia. Although efforts to treat vasospasm have not improved the outcome of bleeding as expected, the prevention, diagnosis and therapy of vasospasm remain central to the management of patients with DCI. One of the main indications for the treatment of vasospasm is that symptomatic vasospasm is strongly associated with the development of DCI through the reduction of CBF. To date, the only I.A. evidence-based drug for the treatment of vasospasm is the Ca2+ channel blocker nimodipine, which selectively acts on cerebral blood vessels. For decades, 3H therapy (hypertension, haemodilution, hypervolaemia) was considered the only treatment option. The presumed efficacy of induced hypertension is based only on uncontrolled case series. However, multicentre, retrospective data indicate that in nearly 80% of patients with symptomatic vasospasm, improvement in neurological symptoms occurred after blood pressure was raised. Taken together, these data suggest that induced hypertension still has a place in the management of vasospasm while maintaining euvolaemia. However, the question remains as to which infusion solutions can be used to maintain euvolaemia. The European Medicines Agency has recommended limiting the use of hydroxyethyl starch (HES) in critically ill septic patients, as renal failure has been reported more frequently with HES than with crystalloid solutions. However, knowing the beneficial properties of HES in microcirculation and its effect in increasing circulatory volume (CO), it remains controversial whether this recommendation also applies to SAH patients. The determinants of cerebral blood flow are CO, mean arterial pressure (MAP) and cerebral vascular resistance (CVR), but changes in CO alone can also have a significant effect on CBF. For this reason, the study of cardiovascular complications associated with SAV is important, not least of which is Takotsubo cardiomyopathy (TTS). Its importance in the context of patients treated for SAV is that it may occur in up to 1.2-26% of patients with bleeding. Left ventricular dysfunction and wall motion abnormality in TTS may pose differential diagnostic difficulties, as it is difficult to distinguish from acute myocardial infarction (AMI), and may delay definitive treatment of the aneurysm. SAV causes intracranial pressure (ICP) elevation, which may reduce CBF. This may be further aggravated by the development of vasospasm and heart failure. The Department of Neurosurgery at the University of Debrecen is a regional centre for the treatment of SAV patients, and our Intensive Care Unit is responsible for the care of nearly 1.5 million residents. Knowing the high mortality and morbidity data of this disease, we aim to improve not only survival but also the quality of life of surviving patients by treating SAV. Early detection and treatment of the causes of DCI can contribute to improving outcomes and quality of life for survivors.
Szabadon hozzáférhető
Az olvasást befolyásoló külső tényezők és az akut alkoholfogyasztás hatása az agyi keringésre
Balogh, Eszter; Oláh, László; Balogh, Eszter; Idegtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék
Bevezetés: Az agyi keringésszabályozás kutatása kiemelt jelentőségű az idegtudományi tanulmányok között, melynek vizsgálatára ideális módszer a transzkraniális Doppler (TCD). Elsőként azt vizsgáltuk, hogy a monitorról történő olvasás fárasztóbb hatása hátterében állhat-e a direkt fénnyel olvasás negatív vaszkuláris hatása, ezért a direkt és az indirekt fény segítségével történő olvasás neurovaszkuláris kapcsolatra gyakorolt hatásait elemeztük. Második tanulmányunkban az alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut elfogyasztásának neuronális aktivitásra, cerebrovaszkuláris rezervkapacitásra, és a neurovaszkuláris kapcsolatra kifejtett hatásait vizsgáltuk. Módszerek: Egészséges fiatalokon TCD-vel vizsgáltuk az arteria cerebri posteriorban (ACP) olvasás hatására kialakuló áramlási választ. Összevetettük a direkt és az indirekt fénnyel történő olvasás közben, valamint 15 perc direkt és indirekt fénnyel történő olvasás után kapott áramlási válaszgörbéket. Alkoholfogyasztás előtt és után vizsgáltuk a vizuális kiváltott potenciált (VEP) a neuronális aktivitás megítélésére, továbbá TCD-vel az arteria cerebri mediában a lélegzet-visszatartási indexet (BHI) a cerebrovaszkuláris rezervkapacitás, és az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási választ a neurovaszkuláris kapcsolat megítélésére. Eredmények: Az ACP-ben olvasás hatására kialakuló áramlási válaszgörbék hasonlók voltak direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás közben és után is. Jobbkezesekben az olvasás nagyobb áramlásnövekedést váltott ki a bal ACP-ben, mint a jobb oldalon. Alacsony-közepes mennyiségű etanol akut fogyasztását követően, azaz 0,6-1,1 g/l véralkohol-koncentrációs tartományban a VEP P100 hullám latenciája nőtt, amplitúdója csökkent, a BHI pedig alacsonyabb volt, mint alkoholfogyasztás előtt. Alkoholbevitelt követően az ACP-ben mérhető abszolút véráramlási sebességérték magasabb, a pulzatilitási index alacsonyabb volt. Alkoholfogyasztás után az ACP-ben olvasás hatására kialakuló vizuális áramlási válaszgörbe lefutása megváltozott: a maximális véráramlási sebességnövekedés alacsonyabb, a maximális áramlásnövekedés latenciája hosszabb, a felszálló görbe meredeksége kisebb volt. Konklúzió: Vizsgálati eredményeink alapján a direkt és indirekt fény segítségével történő olvasás nem befolyásolja a neurovaszkuláris kapcsolatot, azaz a kijelzőről történő olvasás által okozott fáradtság hátterében nem vaszkuláris hatás áll. Az olvasás jelentősebb áramlásnövekedést vált ki a domináns féltekei ACP-ben. Alacsony-közepes mennyiségű etil-alkohol akut fogyasztása gátolja a neuronális aktivitást, valamint vazodilatatív hatású az agyi rezisztenciaerekre, mely az agyi vazoreaktivitás csökkenését eredményezi, valamint feltehetően ezen hatásoknak köszönhetően negatív hatást fejt ki a neurovaszkuláris kapcsolatra.
Szabadon hozzáférhető
Biológiai eseményekhez társuló epilepszia vizsgálata
Válóczy, Réka; Fekete, Klára Edit; Idegtudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar
Az epilepszia krónikus, sokszor élethosszig tartó állapot, mely az élet számos aspektusára befolyással van és potenciálisan életveszélyes következményei lehetnek. Tanulmányunkban az epilepszia két biológiai események által befolyásolt területének vizsgálatát tűztük ki célul. Egyrészt a status epilepticust (SE) vizsgáltuk annak kockázati, etiológiai tényezőivel, gyógyszerelésével, ill. kimenetelével kapcsolatban, régiónkban elsőként. Másrészt egy speciális élethelyzetet, a terhességet vizsgáltuk epilepsziával élő nők (PWWE) körében. Vizsgálatainkhoz két adabázist hoztunk létre. A SE esetében centrumunkban SE-vel kódolt betegeknél vizsgálatuk a kimenetelt. Az PWWE betegek esetében a Debreceni Epilepszia Adatbázis elemzésével vizsgáltuk 30 év távlatában a kezelésükre, a terhességük kimenetelére vonatkozóan a régióban. Megállapítottuk, hogy a SE kiváltó okai életkoronként változó etiológiát mutatnak, illetve az ismert epilepsziás és újonnan kialakult SE betegek közt is eltérő. Azt találtuk, hogy a leggyakoribb okok régiónkban a különböző infekciók (központi idegrendszeri és szisztémás), stroke, alkoholizmus és non-compliance voltak, a nemzetközi adatokkal összehasonlításban jelentősebb régiós különbségek mutatkoztak. A halálozást kedvezőtlenül befolyásolta az idősebb kor, tumoros társbetegség, fokális SE, NCSE és NOSE, melyek követték a nemzetközi trendeket. Az egyes gyógyszerek, régi vagy új, a halálozási arányt nem befolyásolták. A kórházi kezelést alatti elhalálozások számát az elbocsátást követő hat hónappal újabb csúcs követte. Az idősebbek főleg a kórházban, a fiatalabb betegek az elbocsátást követően haltak meg, általában a társbetegségeik miatt. A túlélők között a LEV-t, VPA-t és CBZ-t szedők közt volt a legmagasabb a rohammentesség. Megállapítottuk, hogy a legtöbb PWWE terhessége egészséges kortársaikhoz hasonlóan komplikációmentesen zajlott. Az évtizedek előrehaladtával egyre több nő vállalt, akár több gyógyszer mellett is, terhességet, melyben szerepe volt az új típusú anticonvulsivumoknak és a gondozásnak. Nőtt az élveszületések aránya is, míg a spontán és indukált abortuszok száma közel konstans maradt. A rendszeres gondozásban nem részesülő nők között gyakoribb volt a polytherapia, a régebbi gyógyszerek használata, körükben gyakrabban fordult elő a terhesség során epilepsziás roham. A gondozás mellett fontos, hogy a nőgyógyászok és az epileptológusok konzultáljanak, még akkor is, ha a beteget más központban kezelik. Adataink időközi elemzésének eredményeként optimalizálhattuk gondozási protokollunkat. Eredményeik rávilágítanak a gondozás és a multidiszciplináris megközelítés fontosságára, a beteg felvilágosítására és döntéshozatalba való bevonására.
Szabadon hozzáférhető
Cerebrovaszkuláris hemodinamikai változások és az immunmoduláns terápia hatékonyságának elemzése sclerosis multiplexben
Mezei, Zsolt; Csépány, Tünde; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika
A relapszáló-remittáló szklerosis multiplexben (RR-SM) alkalmazott immunmoduláns kezelés (IMT) (interferon-béta, glatiramer-acetát) hosszú távon csökkenti a relapszusok gyakoriságát és lassítja a betegség progresszióját. Ismert, hogy a betegség kardiovaszkuláris szabályozási zavarral járó vegetatív idegrendszeri diszfunkciót eredményezhet. Vizsgálatunk során olyan klinikai markereket kerestünk, amelyek segítenek az első vonalbeli immunmoduláns készítmények hosszú távú hatásosságát megítélésében, a terápiára adott elégtelen válasz előrejelzésében, elemeztük a reszponder és non-reszponder betegek klinikai jellegzetességeit, valamint a terápiához való ragaszkodást és mellékhatás profilt a kezelési időtartam alatt. A vizsgálat második fázisában transzkraniális Doppler vizsgálattal (TCD) mértük a betegség korai fázisában a cerebrovaszkuláris autoreguláció változását. Akut gyulladással járó relapszus esetén a nagy dózisú kortikoszteroid hatását is értékeltük. Tanulmányunk első fázisa egy kilenc éves egyetlen központban zajló követéses vizsgálat volt 81 különböző immunmoduláns kezelésben részesülő beteg bevonásával. Ezt követően TCD-vel végzett véráramlási sebesség monitorozást, folyamatos artériás vérnyomásmérést és szívfrekvencia monitorozást végeztünk 30 betegben billenőasztalos vizsgálat során. 11 alkalommal relapszus miatt a kortikoszteroid kezelés előtt és után is megismételtük a méréseket. A 81 betegből álló csoportban az immunmoduláns kezelés átlagos tartama 54 ± 33 hónap volt, az éves relapszusrátával kifejezett hatékonyság és a klinikai tünetek súlyossága független volt az adott terápiától és a betegség kezdetén észlelt tünettantól. Az immunmoduláns kezelés első két évében tapasztalt relapszusráta csökkenés alkalmas a terápia hatékonyságának hosszútávú megítélésére. SM betegekben nem igazolható szignifikáns eltérés az agyi autoregulációs index tekintetében a szteroid kezelés előtti és utáni mérésekkel sem. A provokációs tesztet követő szívfrekvencia emelkedés dinamizmusa és az 1 Hgmm vérnyomás emelkedés kiváltotta vérátáramlás változás dinamikája szignifikánsan eltért az SM betegekben az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva, valamint szteroid adását követően. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy két év elegendő a kezelés hatásának felmérésére. Két éven belüli elégtelen terápiás válasz esetén egyéb immunmoduláns készítményre való váltás javasolt. A cerebrovaszkuláris autoregulációs károsodás már az SM korai fázisában kimutatható. A relapszus esetén adott kortikoszteroid kezelés szignifikáns hemodinamikai változást eredményez.
Korlátozottan hozzáférhető
Characterization of Normal and Pathological Patterns of Diffusion Anisotropy with Diffusion Tensor Imaging
Jakab, András; Berényi, Ervin; Jakab, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Water is a fundamental constituent of living creatures and tissue water is structured according to the characteristic features of any given tissue type. A unique property of the brain is that the propagation of water molecules is hindered by microscopic obstacles like the axonal membranes, myelin sheath or the extracellular matrix, resulting in anisotropic diffusion. Diffusion tensor magnetic resonance imaging (DTI) provides non-invasive depiction of diffusion through sampling the magnitude and orientation of diffusion anisotropy. Our first study aim was to apply DTI and related image processing techniques to describe normal diffusion anisotropy patterns in the human brain in vivo. We assume that such technique can provide information on the connectional topography of different brain areas over large subject groups; we aimed to reveal the distribution of structural connections from the human insular cortex and the mediodorsal nucleus (MD) of the thalamus. Secondly, we focused on the anisotropy patterns of diffusion in pathological conditions, more specifically, to portray the diffusion characteristics in brain neoplasms of glial origin of various WHO grades. We utilized standard image processing techniques to describe the connectional anatomy of the human insula and the mediodorsal thalamic nucleus. Our explorations included the analysis of 40 and 155 healthy volunteers when studying the normal anisotropy patterns; whereas we used 40 glioma patients for the second aim. Probabilistic DTI tractography was used to map the fiber pathways emerging from the observed areas. Subdomains were mathematically separated that were different in terms of remote interconnections. For the glioma patients, histograms of DTI derived images were fed into a discriminant function analysis based classifier which correlated the features with the histopathologically defined grade. Fiber tracts were separated into two clusters, originating from the anterior and posterior insula and interhemispheric asymmetry was revealed in such connectivity-based clusters; mean diffusivity values were higher in the anterior insula. We confirmed a rostro-caudal changing pattern of connectivity domains. We provide a description of the two connectivity-based clusters in the MD. Patterns of diffusion anisotropy of preoperative DTI images allowed the prediction of glioma grade with 88.5% specificity and 85.7% sensitivity by using the histogram analysis method. In vivo probabilistic tracking of structural connections using DTI data provides a novel window on neuroanatomy that was previously unavailable. We provided evidence that the in vivo tract anatomy of the insula and MD is similar to the depiction of trajectories by tract tracing studies in primates. Connectivity-based parcellation of the insular cortex and the mediodorsal thalamic nucleus revealed distinct and separated networks originating from these territories. The characterization of anisotropy patterns in brain gliomas allowed us to construct a classifier model that is feasible for the non-invasive, imaging based preoperative determination of grade. A víz alapvető összetevője az élő szervezeteknek, a víz eloszlása, “strukturáltsága” jellegzetes módon követi az adott szöveti környezet szerkezetét. Az agyszövetek mikroszkopikus felépítése különleges, a vízmolekulák mozgását bizonyos alkotóelemek korlátozzák és a vízdiffúziót anizotróppá teszik – ilyen bizonyított struktúrák az axonmembránok, myelinhüvely vagy az extracelluláris mátrix. A diffúziós tenzor mágneses rezonanciás képalkotás (DTI) a diffúziós folyamat non-invazív ábrázolását teszi lehetővé a diffúziós anizotrópia és diffúziós irányok mérésével. Kutatásunk első célja a DTI és képfeldolgozó módszerek alkalmazása volt a normál agyszövetek diffúziós anizotrópia mintázatának feltárására. E technikák segítségével az anatómiai kapcsolatok topográfiája is meghatározható nagyobb esetcsoportokban; a humán insuláris cortex és a thalamus nucleus mediodorsalis (MD) kapcsolatrendszerének jellemzését is célul tűztük ki. Második célunk a diffúziós terek kóros körülmények közötti jellemzése volt, mely célból különböző WHO grádusú agyi glioma DTI adatait elemeztük A DTI képfeldolgozás és során standard módszereket alkalmaztunk, mellyel a humán insula és MD kapcsolati anatómiája jól leírható in vivo. E célok eléréséhez 40 valamint 155 egészséges alany felvételeit használtuk; a gliomákat tartalmazó adatbázisunk 40 beteg képeit tartalmazta. Probabilisztikus DTI traktográfiát alkalmaztunk a vizsgálati területekről eredő rostrendszerek kimutatására; alterületeket különítettünk a távoli kapcsolati mintázatok matematikai elemzésével. A gliomás betegcsoport esetén a DTI-ből származtatható képek hisztogramjainak elemzésével hoztunk létre egy diszkriminancia analízis alapú klasszifikációs modellt, ami ezeket a tulajdonságokat a grádusbecslésre alkalmazza. . Eredményeink a következők. Az insulából származó rostrendszer alapján anterior és posterior insularis területeket különítettünk el, melyek féltekék közötti méretbeli aszimmetriát mutattak, az anterior insula átlagos diffuzivitás értékei magasabbak voltak a hátulsó területénél. A kapcsolati anatómia rostro-caudalis irányú változását mutattuk ki. A thalamus MD mag két szeparált alterületének konnektivitási anatómiáját leírtuk. A diffúziós mintázatok hisztogram technikával való elemzése a gliomás betegek esetében a szövettanilag meghatározott grádust 88.5%-os specificitással és 85.7% szenzitivitással becsülte. Az agy strukturális kapcsolatrendszereinek meghatározásában az in vivo probabilisztikus DTI traktográfia korábban nem látott lehetőségeket teremt. Az insula és az MD rostrendszerének anatómiájáról gyűjtött eredményeink az állatkísérletes rostkövetéses kutatások eredményeivel jól korrelálnak. A kapcsolatrendszer alapú alterületek kijelölése az insulában és az mediodorsalis thalamusmagban két, egymástól elszeparált kapcsolati hálózatot fedett fel. Az agyi gliomákban mérhető diffúziós anizotrópia mintázatok segítségével olyan módszert mutattunk be, amely nem invazív módon, preoperatív képalkotás segítségével a grádus becslését lehetővé teszi.
Korlátozottan hozzáférhető
A dopamin és endocannabinoid receptor rendszer változásai neurodegeneratív megbetegedésekben: postmortem humán autoradiográfiás vizsgálatok parkinson- és alzheimer-kóros betegek agymintáin
Farkas, Szabolcs; Csiba, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Klinika; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
Elsőként írtuk le, hogy hosszú lefolyású Parkinson-kórban, humán nucleus caudatusban a krónikus L-DOPA kezelés mellett a dopamin D2/D3 receptor–G-protein jelátvitel kontroll szinten marad, míg a D2/D3 receptordenzitás jelentősen csökken. A Parkinson-kóros gyrus frontalis medialisban és gyrus cinguliban a dopamin D2/D3 receptoron történő jelátvitel lehetséges enyhe növekedése látszott ép D2/D3 receptorsűrűség mellett. Mindez arra utal, hogy Parkinson-kórban a különböző agyi régiókban a dopaminerg rendszerérintettsége eltérő súlyosságú. Vizsgálataink további részletekkel szolgálhatnak a hosszútávú antiparkinson terápia során fellépő diszkinéziak lehetséges mechanizmusáról is. Emberi agymintákon elsőként írtuk le, hogy Parkinson-kórban hosszútávú dopaminerg kezelés mellett a CB1R sűrűsége a nucleus caudatusban és a gyrus frontalis medialisban változatlan marad. A nucleurs caudatusban ugyanakkor a dopamin D2/D3 receptor denzitás jelentősen lecsökkent. Eredményeink azt sugallják, hogy Parkinson-kórban a dopamin rendszer károsodása miatt a striatalis dopaminerg-eCB neurotranszmisszió egyensúlyán alapuló eCB-mediált szinaptikus plaszticitás zavart szenved. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem társul a CB1R sűrűséget érintő reaktív elváltozással. Elsőként írtuk le humán Alzheimer-kóros prefrontalis cortexben, hogy már a neuropatológiai elváltozások megjelenése előtt a CB1R populáció up-regulálódik, mely az endocannabinoid rendszer korai érintettségét jelzi. Ennek magyarázata a betegségben leghamarabb jelentkező neurotranszmissziós zavar lehet. Elsőként utalunk arra, hogy Braak I-II stádiumú Alzheimer-kóros agyak neuropatológiailag érintetlen területei a korábbi tanulmányokkal ellentétben a kontrollcsoporttól külön vizsgálandók. A prefrontalis CB1R sűrűség az Alzheimer-kór végstádiumaiban sem került kontroll szint alá. Az épnek látszó CB1R populáció a széleskörű központi idegrendszeri és immunológiai összeköttetései révén a jövőben a betegség kezelésének egyik célmolekulája lehet. We report for the first time, that in PD caudate nucleus signal transduction activity is not altered by long-term L-DOPA substitution therapy unlike dopamine D2/D3 receptor density. Our results show a possible mild increase of signal transduction of dopamine D2/D3 receptors in medial frontal and cingulate gyrus together with unaltered D2/D3 receptor densities in advanced PD. These support, that dopaminergic neurotransmission of distinct PD brain regions is affected in different extent. Finally, our results may provide us with additional details about the mechanisms of long-term complications (e.g. dyskinesia) caused by antiparkinsonian therapy. To our knowledge, our study is the first to present on postmortem brain samples of long-term L-DOPA treated PD patients, that CB1R densities in caudate nucleus and medial frontal gyrus remain unchanged. At the same time in PD patients caudate nucleus dopamine D2/D3 receptor density was clearly decreased. Our data suggest that in the caudate nucleus, during the progression of PD, the eCB-mediated synaptic plasticity, which is based on dopaminergic-eCB functional balance, could be altered by dopaminergic degeneration. It seems, however, that no reactive CB1R density changes takes place. . This is the first study, to describe that the upregulation of CB1R population precedes the appearance of neuropathological modifications in the prefrontal cortex of AD Braak stage I–II brains. The explanation could be the alteration of neurotransmission, as the earliest event in the pathophysiology of AD. Our results also support the idea that neuropathologically intact brain areas of AD Braak stage I–II brains should be studied separately from controls, in contrast to previous studies. Finally, CB1R density even in end-stages of the disease was not below control level. In the future a preserved CB1R population could serve as a target molecule for treatment during the whole progression of AD, due to CB1R system’s wide connections in the central nervous system and immune system.
Korlátozottan hozzáférhető
Emlős gerincvelő motoros neuronhálózatainak morfológiai vizsgálata
Wéber, Ildikó; Birinyi, András; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar
Régóta ismert, hogy a gerincvelő egy olyan, központi ritmusgenerátornak (CPG) nevezett hálózatot tartalmaz, amely a magasabb motoros központoktól és a perifériáról érkező információk hiányában is képes a gerincvelői motoneuronok térben és időben összehangolt működésének létrehozására. A doktori értekezésben bemutatott munka során a CPG hálózat két tagját, a motoneuronokkal monoszinaptikusan kapcsolódó utolsó rendű premotor interneuronokat (LOPI) és a bal-jobb oldali alternáció létrehozásában alapvető commissuralis interneuronokat (CIN) vizsgáltuk morfológiai módszerekkel patkány lumbalis gerincvelőben. Újszülött patkány gerincvelő lateralis motoros oszlopába adott BDA injekció után a jelölt LOPI-ok valamivel több, mint 80%-át az injekcióval azonos oldali V-VIII-as laminákban találtuk, de jelentős számban (18%) voltak jelölt sejtek contralateralisan is, mely utóbbi sejteket utolsó rendű commissuralis interneuronként (LOPCIN) definiálhatjuk. A LOPCIN-ok eloszlása a gerincvelő rostrocaudalis tengelye mentén egyenetlen volt, többségüket a L1-4-es szegmentumok területén találtuk, míg a L5-6-os szegmentumok csak kevés LOPCIN-t tartalmaztak. Elsőként írtuk le a primer afferensektől (PA) kontaktust fogadó LOPI-ok arányát, valamint lamináris és szegmentális megoszlását felnőtt patkány gerincvelőben. Kísérleteinkben a vizsgált LOPI-oknak csak töredéke (<10%) fogadott valószínűsíthető kontaktust primer afferens axon terminálisoktól. A kontaktust fogadó LOPI-ok többsége a kapcsolódó motoneuronokkal azonos szegmentumban, az V-VI-os laminák és a VII lamina dorsalis részén helyezkedett el. Leírtuk, hogy a lateralis motoros oszlop motoneuronjainak közel 50%-a commissuralis interneuronoktól is fogad szoros appozíciókat. Az axoszomatikus és axodendritikus kapcsolatokat elektronmikroszkópos szinten is igazoltuk. Elsőként sikerült kimutatnunk a kétoldali CIN-ok közti kapcsolatok meglétét emlős gerincvelőben. Immunhisztokémiai módszerek alkalmazásával kimutattuk, hogy a CIN-ok valamivel több, mint negyede VGLUT1,2 immunoreaktív, azaz glutamáterg serkentő neuron lehet, míg 58%-uk gátló neurotranszmittert használ. A gátló terminálisok 76%-a glicinergnek, míg valamivel több, mint felük GAD65/67 immunopozitívnak bizonyult. A BDA jelölt gátló terminálisok 29%-a mindkét gátló transzmittert tartalmazta. Mindez arra utalhat, hogy emlős gerincvelőben a fiziológiai kísérletekben igazolt keresztezett glicinerg transzmisszió mellett gátló GABAerg és a serkentő glutamáterg CIN-ok is meghatározó szerepet játszhatnak a bal-jobb oldali koordináció létrehozásában. Mivel vizsgálataink az alapkutatások körébe tartoznak, közvetlen gyakorlati hasznosításról nem beszélhetünk, eredményeink azonban hozzájárulhatnak a gerincvelői motoros működés pontosabb megértéséhez. The basic motor patterns underlying rhythmic limb movements during locomotion are generated by neuronal networks located within the spinal cord. These networks are called central pattern generators (CPGs). We studied two elements of the CPG: last-order premotor interneurons that form monosynaptic contacts with motoneurons and commissural interneurons that coordinate activities between the left and right sides of the spinal cord. After BDA injection into the lateral motor column of lumbar spinal cord of newborn rats about 80% of the labeled cells were located ipsilateral to the injection site and were confined to laminae V-VIII. We also recovered substantial number (18%) of labeled cells in the contralateral gray matter that were defined as last-order commissural interneurons (LOPCINs). We demonstrated that the distribution of LOPCINs is uneven along the rostrocaudal axis of the lumbar spinal cord. After injecting BDA into the motor column either at the L2 or L4 spinal segments, LOPCINs were labeled in large numbers at the level of L1-L4 but were recovered only in limited numbers at L5-L6. First in the literature we gave an account about the segmental and laminar distribution of LOPIs that receive monosynaptic inputs from primary afferents (PA). It was revealed that LOPIs contacted by PA terminals tend to be concentrated at the segmental level of the innervated motoneurons, and are evenly distributed along the mediolateral extent of laminae V-VI and in the dorsal portion of lamina VII. We described that only a minor proportion (<10%) of LOPIs were contacted by close appositions from stained primary afferents and received only a few (1-5) terminals. We demonstrated that some CINs may establish monosynaptic contacts with motor neurons on the opposite side of the spinal cord. It has also been revealed that direct reciprocal connections between CINs on the two sides of the spinal cord may also exist. The immunoreactivity of BDA labeled CIN terminals for specific transmitter-associated proteins indicated that about one forth of the CIN terminals could be excitatory and may use glutamate as a neurotransmitter whilst more than half of the CIN boutons (58%) assumed to be inhibitory. It was also found that 76% of the inhibitory CIN axon terminals may use glycine supporting that crossed glycinergic transmission plays a powerful function in the mammalian spinal cord. We also demonstrated that about half of the inhibitory terminals in neonatal spinal cord were labeled for GAD65/67 antibody indicating that GABAerg neurotransmission could also be involved in left-right coordination.
Szabadon hozzáférhető
Az epilepsziák kezelése és az agyi hálózatok
Dömötör, Johanna; Clemens, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kenézy Gyula Campus, Neurológia Osztály
Az epilepszia-betegség jelentősen rontja az életminőséget, különösen akkor, ha a jelenleg elérhető, főleg gyógyszeres kezeléssel nem sikerül rohammentességet elérni. A rohammentessé nem tehető betegek aránya még manapság is 30-35%. Az epilepszia-kutatásban az epilepsziák új, ún. „hálózati szemlélete” nyújt továbblépési lehetőséget, mely szerint az agyi teljesítmények nem központokban, hanem különböző komplexitású agyi hálózatokban jönnek létre. Értekezésem tárgya a „hálózati szemlélet” alkalmazása az epilepsziák gyógyszeres kezelése terén, mely területen belül két konkrét kérdést vizsgáltunk. 1. Retrospektív vizsgálatban elemeztük, hogy a klinikai-biológiai tényezők hogyan befolyásolják fokális (gócos) epilepsziában a nagy léptékű interiktális agyi hálózat dinamikáját, különös tekintettel a gyógyszeres kezelésre. 2. Prospektív-önkontrollos vizsgálatban elemeztük idiopátiás generalizált epilepsziás betegekben (IGE), kezeletlen és kezelt állapotban, a közepes léptékű agyi hálózat dinamikáját. Feltettük, hogy a gyógyszerhatás által előidézett szinkronizáció-csökkenés a sikeres kezelés prediktív biomarkere. A fokális epilepsziás betegek agyi hálózatának vizsgálatához 232 beteget gyűjtöttünk, az egészséges kontroll csoport 77 főből állt. Hat faktor (etiológia, családi anamnézis, a betegség kezdete, rohamtípus, a betegség időtartama, kezelés) hatását elemeztük. Az idiopátiás generalizált epilepsziás betegek kezelésre adott válaszának vizsgálata során 31 absence- és juvenilis myoclonus epilepsziás beteg kezeletlen (EEG1) és kezelt (EEG2) állapotban rögzített EEG felvételét elemeztük és hasonlítottuk össze, illetve értékeltük a kezelés hatékonyságát (rohammentesség versus perzisztáló rohamok). Mindkét vizsgálatban LORETA (low resolution electromagnetic tomography) értékekből indultunk ki. A fokális epilepsziás betegek vizsgálatához a LORETA Source Correlation (LSC) módszert alkalmaztuk. Az IGE betegek vizsgálatakor átlagos LORETA aktivitást (CSD=current source density) számoltunk az összes voxelre a 0,5-8,0 Hz frekvencia-tartományban. Fokális epilepsziákban négy faktornak (etiológia, rohamtípus, a betegség időtartama, kezelés) volt független, statisztikailag szignifikáns hatása a konnektivitási paraméterekre. Két faktor (a családi halmozódás és a betegség kezdete) nem befolyásolta a hálózatot statisztikailag kimutatható mértékben. IGE betegek esetén statisztikailag szignifikáns kapcsolat mutatkozott a kedvező klinikai kimenetel és CSD csökkenés, valamint a kedvezőtlen kimenetel és a CSD növekedés között. Epilepsy impaires quality of life even if the treatment is not effective and the seizures persist. Unfortunatelly, nowadays only 30-35% of the patients are seizure free. The „network-concept” gives a new approach in epilepsy research. According to this theory brain functions do not emerge in brain centers but networks of different complexity. The application of the „network concept” to the treatment of epilepsy is the theme of this dissertation and two specific questions were investigated. 1. In a retrospective study, we analyzed how clinical-biological factors act upon the dynamics of focal epilepsy patients' large-scale interictal brain network. We highlighted the network changes related to medical treatment. 2. In a prospective, self-controlled study, we analyzed the medium-scale brain network dynamics in idiopathic generalized epilepsy (IGE) patients. We assumed that a drug-induced decrease of synchronization is the predictive biomarker of successful treatment. We investigated 232 focal epilepsy patients, the control group contained 77 healthy persons. Six factors’ effect (etiology, family, onset, seizure type, duration, treatment) was analyzed. We compared 31 IGE (absence and juvenile myoclonic epilepsy) patients’ EEGs recorded before (EEG1) and during (EEG2) treatment and the efficacy of the treatment was also evaluated. We proceeded LORETA (low resolution electromagnetic tomography) values in both investigations. LORETA Source Correlation (LSC) was used in focal epilepsy patients and average LORETA activity (CSD=current source density) was counted for all the voxels in 0,5-8,0 frequency range by IGE patients. Four out of the six investigated factors (etiology, seizure type, duration, treatment) had an independent modifying effect on connectivity. Two of them (family and onset) did not have a statistically demonstrable influence. There is a relationship between the responder state and the reduction of global EEG synchronization and between the refractor state and the persistence of global EEG synchronization in generalized epilepsies.
Szabadon hozzáférhető
Extracellularis mátrix molekulák eloszlása a nuclei precerebellares és a bulbus olfactorius területén
Hunyadi, Andrea; Rácz, Éva; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézet
Jelen munkánk során leírtuk az extracellularis mátrix (ECM) legfőbb molekuláinak (hialuronsav, lektikánok, tenaszcin-R és HAPLN1) előfordulását és szerveződését az oliva inferior (OI), a nucleus prepositus hypoglossi (PHN) és a bulbus olfactorius (BO) területén, patkányban. Az OI esetében a legszembetűnőbb jelenség a perineuronális háló (PNN) hiánya, amely magyarázható azzal, hogy az OI neuronjainak sejttestén és a dendritek proximalis részén ritkán fordulnak elő szinapszisok. A PHN területén erős PNN volt megfigyelhető a magnocellularis almag neuronjainak többsége körül, míg a parvocellularis részben a pericellularis jelölődést nem tudtuk bizonyítani, az ECM kizárólag diffúz módon a neuropil területén jelent meg. A BO esetében azt tapasztaltuk, hogy a különböző ECM molekulák kimutatására elvégzett hisztokémiai és immunhisztokémiai reakciók elsősorban a neuropil területén mutattak pozitivitást. A PNN kizárólag vékony formában jelent meg és csak a mitralis sejtek körül volt megfigyelhető a Wisteria floribunda agglutinin és az aggrekán reakciót követően. Ezen eredmények összhangban vannak a szaglórendszer neuronhálózatának élethosszig tartó átrendeződésével, mely a meglévő szinaptikus kapcsolatok felbomlásán és újrarendeződésén, valamint az interneuronok folyamatos képződésén és a BO-ba való bevándorlásán keresztül valósul meg. A PNN kifejlett korban gátolja a neuronalis plaszticitást, mivel a pericellularis molekulaszövedék akadályozza új szinaptikus kapcsolatok kialakulását és korlátozza a szinapszisokban található receptorok motilitását. Tehát a PNN ritka megjelenése összefüggésben lehet a vizsgált területeken megfigyelhető kiemelkedő neuronalis plaszticitással. Eredményeink hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megértsük az ECM neuronalis plaszticitásban és regenerációban betöltött szerepét. In the present study we have described the localization and organization of major extracellular matrix (ECM) molecules, the hyaluronan, the lecticans, tenascin-R and HAPLN1 link protein in the inferior olive (IO), prepositus hypoglossi nucleus (PHN) and olfactory bulb (OB) of the rat. In case of the IO, the most characteristic finding was the lack of perineuronal nets (PNNs), presumably due to the absence of synapses on the perikarya and proximal dendrites of IO neurons. In the PHN, PNNs were well developed in the magnocellular subdivision of PHN, whereas the pericellular positivity was almost absent in the parvocellular subdivision of PHN, here a diffuse ECM was observed. In the OB, one of the striking features of ECM staining pattern was that the reactions were shown dominantly in the neuropil. PNNs were present only in the mitral cell layer with the Wisteria Floribunda agglutinin and aggrecan staining and they exhibited only the thin appearance, whereas the other forms of condensed ECM were not recognizable. These results are in agreement with the life-long plasticity of the olfactory system which includes formation and elimination of synaptic contacts and continuous generation and migration of interneurons into the OB. The PNNs limit the plasticity in adulthood by altering new neuronal contacts, acting as a scaffold for molecules that can inhibit synapse formation, and limiting receptor motility at synapses. As the PNN limits the neural plasticity, its rare appearance may be related to the high degree of plasticity in the examined regions. Our results might contribute to understand the recently highlighted importance of ECM in the neural plasticity and regeneration.
Szabadon hozzáférhető
Fibrinolítikus paraméterek és az alvadék méretének összefüggései az intravénás trombolízis sikerességével iszkémiás stroke-ot szenvedett betegekben
Szegedi, István; Csiba, László; Bagoly, Zsuzsa; Szegedi, István; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai Tanszék
Bevezetés: A rekombináns szöveti plazminogén aktivátorral (rt-PA) végzett trombolízis az akut iszkémiás stroke (AIS) legfontosabb kezelési módszere, azonban csak a betegek egy részénél hatékony. Prospektív, obszervációs vizsgálatainkban fibrinolítikus markerek, illetve az agyi ereket elzáró alvadék méretének összefüggését tanulmányoztuk intravénás trombolízisben részesülő betegeknél a terápia rövid- és hosszú távú kimenetelével. Módszerek: Az első vizsgálatban 131 konszekutív, intravénás rt-PA kezelésben részesülő AIS betegben vizsgáltuk a plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI-1) szintek, a PAI-1 4G/5G polimorfizmus és terápia kimenetele, illetve biztonságossága közötti összefüggéseket. A második, eset-kontroll tanulmányban 200 AIS beteg esetében vizsgáltuk a trombus méretét leíró clot burden score (CBS) és a különféle hemosztázis paraméterek, köztük a XIII-as faktor (FXIII) aktivitás és a FXIII-A Val34Leu polimorfizmus közötti összefüggéseket és hatásukat a trombolízis sikerére. A perifériás vénás vérmintákat a trombolízis előtt, közvetlenül utána (csak az első tanulmány esetén) és a kezelés után 24 órával vizsgáltuk. A rövid távú kimenetel jellemzésére az NIHSS legalább 4 pontos változását használtuk. A hosszú távú funkcionális kimenetel jellemzésére a módosított Rankin skálát használtuk 90 nappal a stroke a kialakulása után. Eredmények: A PAI‐1 aktivitása szignifikánsan csökkent a trombolítikus kezelés során, ugyanakkor a PAI‐1 antigénszintekben nem volt változás. A PAI-1 aktivitás ill. antigénszintek nem mutattak összefüggést a terápia kimenetelével. Bináris, backward logisztikus regressziós modellt alkalmazva a PAI-1 5G/5G genotípus a lízis utáni vérzéses transzformáció szignifikáns, független kockázati tényezőjének bizonyult (OR: 4,75; 95% CI:1,18–19,06, p=0,028). Egyváltozós analízis során a FXIII-A Leu34 allél jelentős védőhatást mutatott a nagyobb vérrögök (CBS 0-9) kialakulásával szemben (OR: 0,52; 95%CI:0,30–0,92, p=0,0227). A többváltozós analízis feltárta, hogy a CBS a rövid és hosszú távú kimenetelek független prediktora (CBS 0–9 vs. 10: rövid távú kimenetel OR:2,78; 95%CI:1,44–5,36, p = 0,002, hosszú távú kimenetel OR:2,50; 95%CI: 1,18–5,31, p=0.017), míg a vizsgált hemosztázis paraméterek ilyen hatását nem tudtuk igazolni. Konklúzió: Az általunk vizsgált kohorszban a PAI-1 4G/5G polimorfizmusa a vérzéses transzformáció független prediktorának bizonyult. A FXIII-A Leu34 allél jelenléte szignifikáns védelmet mutatott a nagyobb méretű alvadékok kialakulásával szemben. Eredményeink alapján a nagyobb trombusméret (alacsony CBS) a trombolízis kedvezőtlen rövid és hosszú távú kimenetelének független prediktora.
Szabadon hozzáférhető
Funkcionális transcranialis Doppler vizsgálatok szerepe a cerebrális hemodinamika tanulmányozásában – A látókéreg aktivációjának vizsgálata vakokban és az alkohol hatása egészséges személyek agyi vérkeringésére
Viski, Sándor Zsolt; Oláh, László; Idegtudományok doktori iskola
1) Kétféle kísérleti elrendezést használva, vakokban Braille írás, látókban nyomtatott szöveg olvasása következtében kialakult PCA áramlási sebességváltozás tanulmányozásával igazoltuk, hogy az önmagában a betű- és szófelismerés által okozott áramlásváltozás intenzitása és dinamikája a PCA-ban hasonló volt vak és látó alanyokban Braille-olvasás illetve nyomtatott szöveg olvasása során, jelezve, hogy látókban a vizuális és vakokban a tapintási stimulus alapján történő betű- és szófelismerés hasonló occipitalis kérgi aktivációt eredményezett. Ez alapján vakokban Braille írás és látókban nyomtatott szöveg olvasása során hasonló mechanizmus tételezhető fel a betű- és szófelismerés hátterében. 2) Két különböző kísérleti elrendezést használva azt találtuk, hogy látókban az olvasás, mint komplex stimulus által kiváltott PCA áramlásnövekedés mintegy kétharmada a fénystimulusnak volt köszönhető, és a változásnak csak egyharmadát okozta önmagában a betű- és szófelismerés, vagyis a szorosan értelmezett olvasás. 3) A HUT teszt okozta orthostaticus stressz hatására az MCA-ban mérhető áramlási sebesség csökkenése szignifikánsan nagyobb volt az alkohol hatása alatt, mint a kontroll periódusban. 4) Míg a számított cerebrovascularis resistentia index a kontroll periódus HUT fázisában csökkent, addig alkoholfogyasztás után a HUT teszt során nőtt. Ez arra utal, hogy alkoholfogyasztás előtt a felállás következtében az MCA szintjében mért vérnyomás csökkenése kompenzatorikus cerebralis vasodilatatiót váltott ki, mely az alkoholfogyasztás után elmaradt. 5) Alkoholbevitel előtt a HUT teszt indukálta MCA áramlási sebesség relatív csökkenése szignifikánsan kisebb volt, mint az MCA szintjére korrigált vérnyomás relatív csökkenése, ugyanakkor ezeknek a változásoknak a mértéke hasonló volt alkoholfogyasztás után. Az alkohol hatása alatt, az agyi resistentiaerek kompenzatorikus vasodilatatiójának az elmaradása miatt az MCA szintjére korrigált vérnyomáscsökkenést mintegy passzíve követő MCA véráramlási sebesség csökkenés károsodott agyi autoregulatiót jelez. Az akut alkoholfogyasztás okozta cerebrális autoregulatio károsodása hozzájárulhat az alkohol akut hatásához társuló fokozott syncope és stroke rizikóhoz.
Szabadon hozzáférhető
A glioblasztóma jelenlegi terápiás korlátainak összefüggései az extracelluláris mátrix összetételével
Hutóczki, Gábor; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Tanszék
A glioblasztóma multiforme (GBM) a leggyakoribb felnőttkori elsődleges agydaganat, és egyike a legrosszabb prognózisú betegségeknek. Törvényszerű kiújulásának egyik feltételezett oka a tumor kifejezett infiltratív jellege. A környezetet beszűrő tumorsejtek változást hoznak létre a peritumorális mátrix komponensek expressziójában. A GBM kezelésében a standard konkuráló kemoirradiáció hónapokat növelt ugyan az átlagos és a progressziómentes túlélésen, de átütő sikert nem ér el. A temozolomid-ra épülő kemoterápia ineffektivitásának egyik feltételezett oka, hogy az antiproliferatív kezelés nem hat lényegesen a daganatsejtek infiltrációjára. Az invazivitás okozta peritumorális szöveti változásra és az invazivitás onkoterápiára bekövetkező esetleges megváltozására molekuláris szinten a peritumorális agyszövetben és a daganatban lévő extracelluláris mátrix alkotóelemeinek expressziós szintjében bekövetkezett változások utalhatnak. Erre fókuszálva jelen munkánkban 20 db invázióhoz köthető molekula mRNS és fehérje szintjét határoztuk meg, azRNS szinteket Q-PCR, a fehérje szinteket pedig kvantitatív proteomikai analízis segítségével. A molekulákat tumormentes agyszövetben (Norm/9db), glioblasztóma (Peri-GBM/9db) és intracerebrális adenokarcinóma metasztázis (Peri-Met/9db) peritumorális agyszövetében valamint konkuráló kemoirradiáció előtti (kezeletlen/15db) és utáni (kezelt/16db) glioblasztóma mintákban vizsgáltuk. Létrehozva a vizsgált szövetek inváziós mintázatát eredményeink több ECM molekulát is kiemelnek, amelyek feltehetően szerepet játszanak a metasztázisok inváziójának megakadályozásában és a glioblasztóma sejtek migrációjának gátlási képtelenségében: CD168, Fibronektin, MMP-9, Tenaszcin-C, Tenaszcin-R. Emellett feltételezhető, hogy a kemoirradiationak nincs lényeges hatása a glioblasztómák extracelluláris mátrixának összetételére és ezáltal nem hat érdemlegesen a daganat infiltratív jellegére. Véleményünk szerint az antiproliferatív ágensek antiinvazív készítményekkel való kiegészítése a GBM kezelésében megfontolást érdemel.
Szabadon hozzáférhető
Hemodinamikai és hemoreológiai változások E. coli szuszpenzióval indukált fulmináns szepszis modellen
Berhés, Mariann; Fülesdi, Béla; Németh, Norbert; Berhés, Mariann; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Aneszteziológia és Intenzív terápiás Tanszék
A szepszis és szeptikus sokk napjainkban is magas mortalitással és nagy kórházi költséggel járó szindróma. Patomechanizmusa továbbra sem tisztázott. Bár a klinikumban számos új terápia került bevezetésre, a morbiditási és mortalitási mutatók továbbra sem javultak jelentősen. Az összetett patomechanizmus, a heterogén betegpopuláció, a pontos diagnosztikus markerek hiánya, valamint az etikai megszorítások nehézségeket állítanak a szepszis kutatás útjába. Emiatt egy tökéletes szeptikus állatmodell kifejlesztése mérföldkő lenne a szepszis patomechanizmusának és terápiájának kutatásában. A jelenleg alkalmazott állatmodellek számos hiányosággal bírnak, nem standardizáltak, emiatt a kutatási eredmények sokszor félrevezetőek lehetnek. Munkánk egy összetett tudományos kísérlet részét képezte, melynek célja E. coli indukálta szepszis során a hemodinamikai, hemosztazeológiai, hemoreológiai és cerebrovaszkuláris komponensek változásának vizsgálata volt sertés modellen. Elsődlegesen arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az intravénásan adott E. coli szuszpenzió indukálta korai fulmináns szepszis során milyen szisztémás hemodinamikai változások figyelhetőek meg. A fulmináns szepszis modellezéséhez élő E. coli szuszpenziót alkalmaztunk intravénásan, folyamatosan emelve a beadott mennyiséget. Az első 30 percben 2 ml fiziológiás sóban szuszpendált baktérium kultúrát, majd a következő 30 percben 4 ml baktérium kultúrát adtunk. Ezt követően 32 ml baktérium kultúrát adtunk 120 perc alatt. Így 9,5x106 összdózisú E. coli-t adtunk be 180 perc alatt.A hemodinamikai paraméterek mérése PiCCO monitor segítségével történt. Kísérletünk során a szeptikus sokk kialakulása folyamatában az artériás középnyomás és a cardiac index csökkenését figyeltük meg, emelkedő tendenciájú pulzusszámmal. Emellett szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a stroke volumen variáció értékében a szeptikus állatok esetében. A vizsgálat során az anesztézia gyógyszerein kívül az állatok egyéb gyógyszeres terápiában nem részesültek ( intravénás folyadék terápiában sem) , így a szepszis során bekövetkező hemodinamikai változások természetes lefolyását tudtuk megfigyelni. Az általunk létrehozott fulmináns szeptikus sokk során egy fázisú hipodinám keringési paraméterek voltak megfigyelhetőek. Feltételezéseink alapján az E. coli által kiváltott gyulladásos válasz közvetlenül a miokardium kontraktilitását befolyásolja. Ez a cardiac index és a globális ejekciós frakció csökkenéséhez vezet a folyamat során, mely a hipodinám keringés vezető oka lehet. A hipodinám keringési válasz hatására kísérletünk során megfigyelhető volt egy azonnali mikrocirkulációs károsodás is, már a baktérium infúzió korai szakaszában. Ez alapján elmondható, hogy az intravénás E. coli infúzió egy fulmináns hipodinám szepszist váltott ki sertés modellünkben, mely szöveti hipoperfúzióhoz és hipoxiához vezetett. Vizsgálatuk további célja a hemoreológiai változások vizsgálata volt fulmináns szepszis során. A szeptikus állat csoportban folyamatosan csökkenő vörösvérsejt deformabilitás volt megfigyelhető. Az osmoscan paraméterek vizsgálata során az osmoscan görbe sejt deformabilitáshoz és membrán stabilitáshoz tartozó része, ami megfelel a min EI és max EI közötti területnek az idetartozó ozmotikus értékekkel együtt, mutatta a legmarkánsabb eltérést. A két pont közötti különbség egy fokozatosan romló tendenciát mutatott, mely valószínűleg a megváltozott ozmotikus mikrokörnyezet sejtkárosító hatását is jelzi. A csökkenő tendenciájú aggregációs paraméterek ellentmondanak a korábbi tanulmányok megfigyelésének. Az aggregációs folyamat sebessége és intenzitása is alacsonyabb lett az élő E. coli szuszpenzió infúziót követő hatodik órában, habár a vörösvérsejt deformabilitás romlott. Ennek az ellentmondásos eredménynek az lehet a magyarázata, hogy az általunk végzett vizsgálat párhuzamosan zajlott a fulmináns szepszis korai fázisában a szeptikus sokk kialakulásával. Nem tudtuk kizárni a véráramba kerülő élő baktériumok aggregációra kifejtett hatását, emiatt az élő E. coli szuszpenziót normál vérmintákkal is teszteltük. Az in vitro vizsgálat során a vörösvérsejt deformabilitás és aggregáció az in vivo vizsgálatnak megfelelően változott, mely a két órás inkubációs periódus során továbbra is megfigyelhető volt. Az általunk alkalmazott E. coli szepszis modellt véleményünk szerint jól alkalmazható a hipodinám szepszis hemodinamikai és hemorhológiai hatásainak vizsgálatára.
Szabadon hozzáférhető
Idegsebészeti műtétek során alkalmazott intraoperatív elektrofiziológiai vizsgálatok
Fekete, Gábor; Novák, László; Idegtudományok doktori iskola
Az idegsebészeti ellátás a fejlődő technikai háttérnek köszönhetően jelentős változáson esett át. Számos, korábban nem, vagy csak igen magas kockázattal járó betegség operálható napjainkban biztonsággal. A képalkotó vizsgálatok korábban nem elkülöníthető struktúrális, valamint funkcionális egységet tudnak vizualizálni, a neuronavigációval ezek műtét során valós időben kontrollálhatóak. Az intraoperatív képalkotás is egyre inkább elérhető, valamint a modern operációs mikroszkópok, ultrahangos szívók, fúrók szintén hozzájárultak a műtétek fejlődéséhez. Azonban ezek mellett is a komplex idegrendszeri struktúrák megóvása nehézségekbe ütközhet műtét során. A struktúrális és funkcionális egység vizsgálata legmegbízhatóbban elektrofiziológiai vizsgálatokkal érhető el. Szinte bármelyik neurológiai funkció vizsgálható, és ezáltal megóvható az operációk során, akár éber, akár szedált állapotban. Munkánk eredményeként Magyarországon bevezettük a multimodális intraoperatív elektrofiziológiai vizsgálatokat, és ezáltal biztonságosabbá tettük műtéteinket. Külön figyelmet fordítottunk a gyermekkorban történő használhatóság kérdéseire. Adataink azt mutatták, hogy ezek a vizsgálatok, bizonyos korlátokkal, gyermekidegsebészeti esetekben is alkalmazhatóak. Különösen fontos eredmény, hogy az egyik legjelentősebb, intramedulláris gerincfolyamatok során a legértékesebb prediktív funkcióval rendelkező d-hullám detektálását már 10 hónapos korban is sikerrel alkalmaztuk. Tethered cord sebészi ellátásával kapcsolatban kimutattuk, hogy az intraoperatív elektrofiziológiai vizsgálatokkal a permanens sebészi szövődmény szignifikánsan csökkenthető, és a hosszú távú eredmények is szignifikánsan javulnak, ami arra utal, hogy biztonságosan lehetséges radikálisabb műtétet végezni. Hosszú távú eredményeink azt is jelezték, hogy a progresszió megelőzésének tekintetében a tünetmentes, monitorozással operált betegek eredményei a legkedvezőbbek. A stabil elektrofiziológiai háttér megteremtésével Magyarországon bevezettük a szelektív dorzális rhizotómiát a spaszticitás kezelésében, és azóta is eredményesen alkalmazzuk. Részben tevékenységünknek és egyéb intézetekkel való kooperációnknak köszönhetően hazánkban az idegsebészeti, illetve az ortopédiai ellátás területén egyre több helyen használják az intraoperatív elektrofiziológiai vizsgálatokat.
Korlátozottan hozzáférhető
Az információtechnológia használata az aneszteziológia - intenzív terápia országos szintű adatkezelésében. Web alapú rendszerfejlesztés előnyei, eredményei
Nagy, Géza; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar --
Az értekezésben az információ technológia használatával az aneszteziológia – intenzív terápia országos szintű adatkezelésének megoldását összegeztük, web alapú rendszerfejlesztés alkalmazásával. A célkitűzésekben szereplő feltételeket a következőek szerint teljesítettük: 1. Az IT legfejlettebb módszereit alkalmazta a rendszer. A fejlesztés periódusában még úttörő eljárást napjainkra általánosan használatos eszközrendszerként veszik igénybe, nemcsak a közvetlen egészségügyi ellátást leíró adatgyűjtés területén, hanem a pl. multicentrikus vizsgálatok lebonyolításában. 2. Az adatok a nemzetközi kódrendszerekkel egyezően épültek be a rendszerbe. Az anesztézia szövődményeinek kódolása még nem egységes, de a CISS pontrendszer súlyosságot leíró fokozataihoz hasonló szerkezetű adatgyűjtést már alkalmaztak. 3. Az eredmények nemzetközi viszonylatban összehasonlíthatóak – ennek biztosítéka a 2. pontban rögzített kód integráció. 4. Bár a rendszer széles szakmai konszenzussal és egyeztetéssel került bevezetésre, az emberi erőforrás térkép pontos elkészítéséhez ezen változtatni kellett, az aneszteziológia és intenzív terápia munkahely – létszám adatait az ICT által biztosított validálással végeztük 2005 óta. Ezt a lépést szakfelügyeleti egyeztetés előzte meg, mely a regionális szakfelügyelő főorvosok értekezletén történt meg. 5. Szemlélete összhangban van a korszerű aneszteziológiai munkahely adatkezelési ismérveivel. Erre a kapcsolatra, amely az OJE és az elektronikus anesztézia jegyzőkönyv adatállománya között építhető ki, már észleltünk elképzelést a web alapú adatgyűjtő rendszerünk értékelését végző kollégák véleményei között, azonban a jegyzőkönyvek jelen időben kézzel készíttetnek. 6. Az adatgyűjtést az adatszolgáltatók szempontjából egyszerűbbé és elfogadottabbá tette – ezt a web alapú kérdőíves felmérésünk eredménye visszaigazolta 7. Az adatok összegzése automatikusan történik meg, ennek segítségével jutottuk az elvégzett elemzésekhez szükséges adathalmazhoz. Az OJE megfelelő jogosultsággal elérhető elemző modulja biztosítja ezt a funkciót. 8. Végül az elemzés segítségével elvégezhettük a szakma működésének, humán erőforrás helyzetének értékelését, melynek fontosabb következtetései a következőek: • a szakmai tevékenységeket és a szövődményeket leíró adatok a nemzetközi irodalomban leírt trendeknek megfelelnek. • a szakma humán erőforrás helyzete a vizsgált periódusban romlott. • a kifejlesztett rendszer elfogadottsága hazai szinten mérhető volt, pozitív eredménnyel, valamint minősítése Európai szinten is megtörtént, az Unió elektronikus egészségügy best practice anyagában elfogadásra, bemutatásra került. ----- In the dissertation we summarised the results of the usage of data-collection in anaesthesiology and intensive therapy with the contribution of information technology and using the developed web-based system on a nationwide level. We have reached our goals the following ways: 1. The system utilizes the most advanced methods of IT. These methods were pioneer during the development period but nowadays became generally used, not only for the direct health care data collecting, but also in the use of multicentre studies. 2. All the data was built into the system according to the international code systems. Although the coding of anaesthetic complications has not been standardized internationally, the similar seriousness system like the CISS was used before. 3. The results can be matched on national levels - the method of code integration is mentioned in the second point. 4. Although the system has been introduced with wide professional consensus and conciliation, we had to modify it in order to create the exact human resource map. To determine the anaesthesiology and intensive care work places and headcount data, we used the validation provided by ICT since 2005. This step was only taken after the new consensus conference, which was held on the regional leader supervisor meeting. 5. The system approach is in accordance with the modern anaesthesia workplace data management criteria and requirements. We already received ideas from our colleagues who evaluate our web-based data collection system about this connection, which could be working between the NRS (National Reporting System) and the electronic anaesthesia record keeping data. Actually, the records are still being written by hand. 6. The data collection became more easy and simple for the local data suppliers, as the web based questionnaire confirmed. 7. The data's summarization works automatically. Without it's help, we could not have proceeded to the data mass, which is needed for the analysis. This function is provided by the NRS’s analysis module which is accessible with adequate authorisation process. 8. Finally with the help of the analysis, we have evaluated of the functionality of our profession and the map of human resources. The important conclusions are the following: • The data of our procedures and critical incidents are fit to international trends. • The data of human resource management shows decreasing a number of specialists • The acceptance of the developed system was measurable on a national level with positive outcome and the qualification of NRS occurred in European level because the system is part of the best practice of eHealth report.

Böngészés

Idegtudományi Doktori Iskola Cím szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek