Idegtudományi Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101511

Általános Orvostudományi Kar

Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)

Orvostudományi doktori tanács

tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Idegtudományi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Bognár, László"

Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A glioblasztóma jelenlegi terápiás korlátainak összefüggései az extracelluláris mátrix összetételével
    Hutóczki, Gábor; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Tanszék
    A glioblasztóma multiforme (GBM) a leggyakoribb felnőttkori elsődleges agydaganat, és egyike a legrosszabb prognózisú betegségeknek. Törvényszerű kiújulásának egyik feltételezett oka a tumor kifejezett infiltratív jellege. A környezetet beszűrő tumorsejtek változást hoznak létre a peritumorális mátrix komponensek expressziójában. A GBM kezelésében a standard konkuráló kemoirradiáció hónapokat növelt ugyan az átlagos és a progressziómentes túlélésen, de átütő sikert nem ér el. A temozolomid-ra épülő kemoterápia ineffektivitásának egyik feltételezett oka, hogy az antiproliferatív kezelés nem hat lényegesen a daganatsejtek infiltrációjára. Az invazivitás okozta peritumorális szöveti változásra és az invazivitás onkoterápiára bekövetkező esetleges megváltozására molekuláris szinten a peritumorális agyszövetben és a daganatban lévő extracelluláris mátrix alkotóelemeinek expressziós szintjében bekövetkezett változások utalhatnak. Erre fókuszálva jelen munkánkban 20 db invázióhoz köthető molekula mRNS és fehérje szintjét határoztuk meg, azRNS szinteket Q-PCR, a fehérje szinteket pedig kvantitatív proteomikai analízis segítségével. A molekulákat tumormentes agyszövetben (Norm/9db), glioblasztóma (Peri-GBM/9db) és intracerebrális adenokarcinóma metasztázis (Peri-Met/9db) peritumorális agyszövetében valamint konkuráló kemoirradiáció előtti (kezeletlen/15db) és utáni (kezelt/16db) glioblasztóma mintákban vizsgáltuk. Létrehozva a vizsgált szövetek inváziós mintázatát eredményeink több ECM molekulát is kiemelnek, amelyek feltehetően szerepet játszanak a metasztázisok inváziójának megakadályozásában és a glioblasztóma sejtek migrációjának gátlási képtelenségében: CD168, Fibronektin, MMP-9, Tenaszcin-C, Tenaszcin-R. Emellett feltételezhető, hogy a kemoirradiationak nincs lényeges hatása a glioblasztómák extracelluláris mátrixának összetételére és ezáltal nem hat érdemlegesen a daganat infiltratív jellegére. Véleményünk szerint az antiproliferatív ágensek antiinvazív készítményekkel való kiegészítése a GBM kezelésében megfontolást érdemel.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A transzpedikuláris csavarok hatása a növekedésben lévő gerinc morfológiájára prospektív tanulmány in vivo sertés modellben
    Jeszenszky, Dezső János; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Klinika
    Nagyon fiatal gyerekek gerincdeformitásainak kezelésében egyre elfogadottabbá válik a transzpedikuláris csavaros-rudas szerkezetek használata. Mégis keveset tudunk ezen csavarok hosszú távú hatásáról a még növekedésben lévő gerincben. Egy in vivo sertés modellt készítettünk, amelyben a behelyezett csavarok hatásait vizsgáltuk a csigolyatest és a gerinccsatorna morfológiájára. 13 újszülött sertés került műtétre. Minden egyes sertésbe egyetlen csavart ültettünk be az L2 csigolyába. A sertések tömegének megtízszereződését követően (7 hónap elteltével) a csigolyatest és a gerinccsatorna szimmetriáját határoztuk meg axiális CT-felvételeken az L2 (csavart tartalmazó/vizsgált csigolya) és az L3 csigolyák (kontroll) magasságában úgy,hogy meghatároztuk a jobb és bal oldali felek szimmetriáját leíró szögek változását.7 hónap elteltével a normalizált csigolyatest szög csökkent a nem instrumentált oldalon és nőtt az ellentétes (csavar) oldalon, jelezve a csigolyatest szignifikáns(p=0,009) növekedési aszimmetriáját az axiális síkban. A gerinccsatorna szimmetriáját leíró szögekben azonban nem találtunk szignifikáns különbséget az instrumentált és nem instrumentált oldalak között, sem a kezdeti időpillanatban, sem pedig 7 hónappal később (mindkettőnél p>0,05). A még növekedésben lévő csigolyatest fejlődésére a behelyezett transzpedikuláris csavar jelentős hatással van, azonban a gerinccsatorna fejlődésében hasonló változások nem figyelhetők meg a jelen tanulmányunk szerint. Az állatkísérletes eredmény humán vonatkozású alkalmazhatóságát két eset ismertetése kapcsán szemléltetem, ahol a 9-16 éves utánkövetési idő alatt a csontvázrendszer fejlődése lezárult. Az eredményeink azt az álláspontot látszanak megerősíteni, miszerint a transzpedikuláris csavarok alkalmazásának létjogosultsága van a korai kezdetű gerincdeformitások kezelésében. There is increasing awareness of the need for pedicle screw constructs in the treatment of spinal deformities in very young children. However, the long-term effects of pedicle screws on the immature spine are still unclear. We used a porcine model to analyze the morphological changes of the spinal canal and vertebral body in response to the placement of pedicle screws. Thirteen newborn pigs were operated on. Each pig received a single pedicle screw at the L2 level. After a 10-fold increase in body weight (7 months later) the symmetry of the spinal canal and vertebral body was measured on CT scans of the investigational (L2) and control (L3) levels in terms of the angulations of the instrumented and non-instrumented halves of the vertebral body and spinal canal. After 7 months, the normalised vertebral body (VBa) angle had reduced on the non-screw side and increased on the screw side, indicating asymmetry in vertebral body growth in the axial plane. The difference was significant (p=0.009). However, there was no significant difference between the screw and non-screw sides for the spinal canal (SCa) angles at the L2 level at either the intraoperative or 7-month follow-up assessment (each p>0.05). Pedicle screws in the immature porcine spine have a significant effect on the development of the vertebral body. However, no corresponding alteration of the morphology of the spinal canal was observed. The applicability of the described porcine model for humans are demonstrated on two case reports with follow ups of 9 and 16 years and thus extending beyond skeletal maturity. Our results may serve to encourage spinal surgeons to make decisions in favour of using pedicle screw instrumentation in very young children when considering the treatment options and weighing up the risks of surgery and observation.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Új utak keresése a neuro-onkológiai kórképek kezelésében
    Mezey, Géza; Bognár, László; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Idegsebészeti Klinika
    Az elvégzett kísérleteink alapján sikeresen kombináltuk a módosított sebészi bipoláris csipeszt és az ultrahangos szívót a mobil tömegspektrométerrel. Ezzel egy olyan idegsebészeti eszközt hoztunk létre, amely nemcsak valósidejű, hanem in situ szövetanalízisre is képes. Továbbmenve a módszer képes a szövetek molekuláris összetételét analizálni, amely a tömegspektrometria alapvető tulajdonsága. A szövetek ilyen jellegű molekuláris leírása további kapukat nyithat meg a klasszikus genetikai és immunhisztokémiai markerek és a tömegspektrometria között. A bipoláris csipesszel és az ultrahangos szívóval végzett tömegspektrometriai méréseink kimutatták, hogy az ép és tumoros területek elkülönítése lehetséges, ezzel az eszköz segítheti a sebész munkáját. Továbbá mindkét eszköz sikeresen párosítható neuronavigációs rendszerhez. Az ultrahangos módszer legfőképp a gliomák, glioblasztómák műtéteinél lehet hasznos és javíthatja a biztonságos eltávolítás mértékét. Mindkét eszköznél, megfelelő adatbázis mellett, gyors intraoperatív szövettani diagnózishoz juthatunk és akár grádus szintű meghatározás is lehetséges. Ez különösen ritka vagy intraoperative nehezen felismerhető, de leginkább sebészileg más taktikát igénylő elváltozások esetén lehet hasznos, mint például a központi idegrendszeri limfómák. A gliomák sebészi reszekciójának javítása mellett, a túlélés érdemben csak az utókezelés javításával lehetséges. Ezért a klasszikus EGFR, PTEN markerek mellett a GHRH és receptorainak expressziós profilját vizsgáltuk. Ezzel további lépést tettünk a glioblasztómák szelektívebb és specifikusabb kezelésében használható molekuláris target és prognosztikai faktor azonosítása felé.According to our results we successfully combined the modified surgical bipolar forceps and ultrasonic aspirator with a mobile mass spectrometer. In this manner we created a tool not only for real time but also for in situ tissue analysis. Moreover this method has the fundamental advantage of mass spectrometry by analysing the molecular constitution of tissues. This kind of molecular description may open further gates to compare the mass spectrum with the presence of classic genetic and immunehistochemic markers. In our experiments with the bipolar forceps and the ultrasound aspirator we have revealed that the discrimination between tumorous and healthy neural tissues is possible. Both instruments were successfully coupled to neuronavigation. These possibilities, especially the ultrasound based method significantly could help the neurosurgeon who operates gliomas or glioblastoma by improving the extent of safe resection. Our experiments proved if an appropriate database is available fast, intraoperative histology can be obtained by both of our instruments and even grade level histologic discrimination can be performed. The real time tissue analysis can be useful in the analysis of rare, macroscopically unidentifiable tumors, especially when the operated tumour needs different treatment strategy in the aware of the histology. Therefore in this thesis we showed that retrospective analysis of a rare entity could reveal the importance of real-time intra-operative histology. Moreover in this thesis I presented our expression results of GHRH, pGHRHR, its splicing variants, PTEN and EGFR genes in human glioblastoma samples. Our study provides the first evidence that GHRH and SV1 are present in a substantial part of human GB tissues. We pointed out that expression pattern of GHRH and its SV1 receptors could predict prognosis. Namely GHRH positive, SV1 negative cases showed better overall survival. These results showed that we have moved towards finding the GHRH pathway suitable as a molecular target and a useful prognostic factor in human glioblastomas.