Idegtudományi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)
Orvostudományi doktori tanács
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Idegtudományi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Csépány, Tünde"
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Cerebrovaszkuláris hemodinamikai változások és az immunmoduláns terápia hatékonyságának elemzése sclerosis multiplexbenMezei, Zsolt; Csépány, Tünde; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Neurológiai KlinikaA relapszáló-remittáló szklerosis multiplexben (RR-SM) alkalmazott immunmoduláns kezelés (IMT) (interferon-béta, glatiramer-acetát) hosszú távon csökkenti a relapszusok gyakoriságát és lassítja a betegség progresszióját. Ismert, hogy a betegség kardiovaszkuláris szabályozási zavarral járó vegetatív idegrendszeri diszfunkciót eredményezhet. Vizsgálatunk során olyan klinikai markereket kerestünk, amelyek segítenek az első vonalbeli immunmoduláns készítmények hosszú távú hatásosságát megítélésében, a terápiára adott elégtelen válasz előrejelzésében, elemeztük a reszponder és non-reszponder betegek klinikai jellegzetességeit, valamint a terápiához való ragaszkodást és mellékhatás profilt a kezelési időtartam alatt. A vizsgálat második fázisában transzkraniális Doppler vizsgálattal (TCD) mértük a betegség korai fázisában a cerebrovaszkuláris autoreguláció változását. Akut gyulladással járó relapszus esetén a nagy dózisú kortikoszteroid hatását is értékeltük. Tanulmányunk első fázisa egy kilenc éves egyetlen központban zajló követéses vizsgálat volt 81 különböző immunmoduláns kezelésben részesülő beteg bevonásával. Ezt követően TCD-vel végzett véráramlási sebesség monitorozást, folyamatos artériás vérnyomásmérést és szívfrekvencia monitorozást végeztünk 30 betegben billenőasztalos vizsgálat során. 11 alkalommal relapszus miatt a kortikoszteroid kezelés előtt és után is megismételtük a méréseket. A 81 betegből álló csoportban az immunmoduláns kezelés átlagos tartama 54 ± 33 hónap volt, az éves relapszusrátával kifejezett hatékonyság és a klinikai tünetek súlyossága független volt az adott terápiától és a betegség kezdetén észlelt tünettantól. Az immunmoduláns kezelés első két évében tapasztalt relapszusráta csökkenés alkalmas a terápia hatékonyságának hosszútávú megítélésére. SM betegekben nem igazolható szignifikáns eltérés az agyi autoregulációs index tekintetében a szteroid kezelés előtti és utáni mérésekkel sem. A provokációs tesztet követő szívfrekvencia emelkedés dinamizmusa és az 1 Hgmm vérnyomás emelkedés kiváltotta vérátáramlás változás dinamikája szignifikánsan eltért az SM betegekben az egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva, valamint szteroid adását követően. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy két év elegendő a kezelés hatásának felmérésére. Két éven belüli elégtelen terápiás válasz esetén egyéb immunmoduláns készítményre való váltás javasolt. A cerebrovaszkuláris autoregulációs károsodás már az SM korai fázisában kimutatható. A relapszus esetén adott kortikoszteroid kezelés szignifikáns hemodinamikai változást eredményez.