Szerző szerinti böngészés "Farkas, Anna"

Megjelenítve 1 - 12 (Összesen 12)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Adatok a Velencei-tó szitakötő-faunájához (Odonata)
    (2015) Farkas, Anna; Mérő, Thomas Oliver; Móra, Arnold
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Cannabinoids and muscle weakness - Investigating the function of CB1 receptors in mammalian skeletal muscle
    (2014) Oláh, Tamás; Bodnár, Dóra; Tóth, Adrienn; Fodor, János; Kovács, Adrienn; Farkas, Anna; Nádró, Bíborka; Szentesi, Péter; Csernoch, László
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Comparative analysis of the human serum N-glycome in lung cancer, COPD and their comorbidity using capillary electrophoresis
    (2020) Mészáros, Brigitta; Járvás, Gábor; Farkas, Anna; Szigeti, Márton; Kovács, Zsuzsanna; Kun, Renáta; Szabó, Miklós; Csánky, Eszter; Guttman, András
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A Debreceni Egyetem tanár szakos hallgatóinak környezeti attitűdvizsgálata
    Farkas, Anna; Revákné Markóczi, Ibolya; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    Szakdolgozatomban a Debreceni Egyetem tanár szakos hallgatóinak környezeti attitűdjét mértem fel kérdőíves vizsgálat keretében, majd SPSS programmal végeztem a kiértékeléseket. Célom volt feltárni, hogy a tanár szakos hallgatók milyen szintű környezeti attitűddel rendelkeznek, a környezeti attitűd három összetevőjének (ismeret, érzelem, viselkedés) szintje között van-e szignifikáns eltérés. Van-e különbség az évfolyamok, nemek, a természettudományos és nem természettudományos szakos hallgatók között a környezeti attitűdöt és összetevőit illetően. Valamint, hogy a környezeti attitűdöt mennyiben befolyásolja egy környezetvédelmi témájú óra megléte. Eredményül azt kaptam, hogy a tanár szakos hallgatók környezeti attitűdje jónak mondható. A környezeti attitűd összetevőinek szintjei között és a nemek tekintetében tapasztaltam egyedül szignifikáns eltérést.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) kirepülési jellemzői
    Farkas, Anna; Dévai, György; Nagy, Sándor Alex; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--TEK--Természettudományi és Technológiai Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
    Munkánk során a folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) kirepülési jellemzőit tanulmányoztuk részletesen több magyarországi folyó mentén, az exuviumok mennyiségi gyűjtésén alapuló vizsgálati módszerrel. Célkitűzéseink között szerepelt feltárni a folyamiszitakötő-együttes fajösszetételét, a fajok mennyiségi viszonyait, fenológiáját, kirepülési mintázatát, kirepüléskori ivararányát és mortalitását, valamint a lárvák kirepülést megelőző viselkedését eltérő adottságú élőhelyeken. A folyami szitakötők exuviumainak teljes kirepülési időszakra kiterjedő, rendszeres, mennyiségi gyűjtését három vizsgálati évben (2008, 2009 és 2011) három magyarországi folyó (Tisza, Szamos és Duna) összesen hat különböző szakaszán végeztük el. Ezeken a folyószakaszokon az exuviumokat egységesen 20 méteres partszakaszokon szedtük össze. A lárvák kirepülést megelőző viselkedésének a vizsgálatához minden egyes intakt exuvium esetében rögzítettük annak vízszegélytől mért távolságát, valamint az imágóvávedléshez választott aljzat típusát. Az előbbi sajátosságokat alkalmi gyűjtések során a Rábán és több kisvízfolyáson is felmértük. A kirepüléskori mortalitás vizsgálatához összegyűjtöttük az elpusztult, sérült állatokat és a madarak által hátrahagyott szitakötőszárnyakat, továbbá feljegyeztük a mortalitás okát. Munkánk során új adatokkal bővítettük ismereteinket a folyami szitakötők hazai elterjedéséről és mennyiségi viszonyairól. Bizonyítottuk a négy folyamiszitakötő-faj együttes előfordulását Dunában és a Szentendrei-Dunában, és elsőként szolgáltattunk adatokat az itteni együttesek mennyiségi összetételéről. A folyamiszitakötő-együttes összetétele markánsan különbözött a vizsgált Tisza-szakaszokon, míg a Szamos torkolata alatti Tisza-szakasz és a szamosi szakasz egymáshoz nagyon hasonló volt. A Duna vizsgált szakaszai a mennyiségi viszonyok alapján a duzzasztott Közép-Tiszával mutattak hasonlóságot, fajösszetételük tekintetében viszont ettől különböztek. Eredményeinkkel először bizonyítottuk, hogy a G. flavipes mennyiségi viszonyainak alakulásában meghatározó kedvezőtlen tényező a kövezés jelenléte. Vizsgálataink során újabb adatokkal támasztottuk alá az eddigi ismereteket a hazai folyami szitakötők fenológiájára vonatkozóan. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a fajok kirepülési sorrendjének és a kirepülési időszakok elkülönülésének sajátosságai nagy valószínűséggel általános érvényűek a Kárpát-medence nagy folyóiban. Eredményeink alátámasztják, hogy a tavaszi és nyári típusú kirepülési mintázat nem minden esetben különíthető el egyértelműen, ráadásul ugyanaz a faj bizonyos feltételek mellett tipikus tavaszi típusú, míg más feltételek mellett tipikus nyári típusú fajként is viselkedhet. Eddigi ismereteink alapján első alkalommal vizsgáltuk a naponta kirepülő egyedek száma és az aktuális vízhőmérséklet, valamint az aktuális vízállás közötti összefüggést folyami szitakötőknél. A hőmérséklettel pozitív, a vízállással negatív korrelációt találtunk, ugyanakkor a két tényező hatása nem választható szét egyértelműen. Eredményeink alapján a kirepülés kezdetéig számított hőösszeg és a kirepülés kezdetekor mért aktuális vízhőmérséklet együttesen határozza meg a kirepülés kezdetét, valamint ebben szerepe lehet a lárvális fejlődés teljes időszakára jellemző hőösszegnek is. A folyami szitakötőkre jellemzőnek tartott protandriát saját eredményeink valamennyi vizsgált faj esetében megerősítik. A kirepüléskori ivararányban következetes eltolódást valamelyik ivar javára nem tapasztaltunk, hanem évek és élőhelyek közötti variabilitás mutatkozott. A két Gomphus-faj esetében a kirepüléskori ivararány a kirepülést megelőző év vízhőmérsékletével volt összefüggésben. A vízhőmérséklet hatása a kirepüléskori ivararányra valószínűleg a csoporthasadáson keresztül közvetített: a lárvák vízhőmérséklettől függő méretű kisebb csoportja, amely a hímek gyorsabb fejlődése miatt nem egyenlő arányban tartalmaz hímeket és nőstényeket, befolyásolja a kirepüléskori ivararányt. Megállapítottuk, hogy a folyami szitakötők lárvái által a vízszegélytől az imágóvávedlés helyéig megtett távolság faji sajátosságokból ered, amit a lokális tényezők (pl. partmeredekség, vízállás) jelentősen befolyásolnak. Eredményeink arra utalnak, hogy a G. vulgatissimus esetében (amelynél a kirepüléshez hosszú idő szükséges) a nagy távolság megtétele az éppen vedlő egyedek hirtelen vízszintemelkedés miatti elsodródását segít elkerülni, továbbá az egyedek nagyobb területen történő szétszóródása csökkentheti a predációból adódó mortalitás mértékét. Eredményeink alapján a vizsgált fajok lárvái nem részesítik előnyben egyik típusú aljzatot sem. A választott aljzatok aránya a partszakaszon rendelkezésre álló aljzatok arányával mutatott kapcsolatot, azon a távolságtartományon belül, amit az adott faj lárvái a vízszegélytől a kirepülés helyéig megtesznek. Így tehát az imágóvávedlés szempontjából nem az aljzat milyensége a meghatározó, hanem annak megfelelő távolsága a vízszegélytől. A két Gomphus-faj kirepüléskori mortalitásában markáns különbséget tapasztaltunk, akárcsak a halálozásért felelős tényezőkben. Ez a különbég a kirepülés stratégiájával és a populációmérettel lehet összefüggésben: a nagyobb egyedszámú, a vízszegélyhez közeli, szűk sávban kirepülő egyedekből álló populációkban (G. flavipes) nagyobb a halálozások aránya, mint a kis egyedszámú és a vízszegélytől távolabb, szélesebb sávban és így területileg elszórtan vedlő egyedekből álló populációkban (G. vulgatissimus). Ez egyrészt abból adódik, hogy a nagyobb sűrűségben kirepülő populációnál nagyobb a predációs nyomás, másrészt a vízszegélyhez közel vedlő egyedek jobban ki vannak téve a hullámverésből adódó mortalitásnak. Ez utóbbi természetvédelmi szempontból is figyelmet érdemlő tényező. Emergence characteristics of riverine dragonflies (Odonata: Gomphidae) were studied in details on the basis of the systematic collections of exuviae along Hungarian rivers. Our aims were to find out the species composition, abundance, phenology, emergence pattern, sex ratio at emergence, mortality during emergence as well as larval emergence behaviour of the riverine dragonflies at different sites. Systematic collections of exuviae were carried out during the whole emergence period in three years (2008, 2009 and 2011) at six different sites along the rivers Tisza, Szamos and Danube. At each sampling site exuviae were collected on standardised areas, 20 meter long stretches of the riverbanks. To study emergence behaviour, in the case of all exuviae found in situ, the distance travelled by the larvae from the water line to the emergence site and the type of the selected emergence support were recorded. Emergence behaviour was occasionally studied along the river Rába and several small watercourses too. To quantify the rates and the causes of mortality, dead and damaged specimens as well as dragonfly wings left behind by birds were collected and the causes of mortality were noted. In our study new data were given on the distribution and abundance of species. In the case of the Danube branches along the Szentendrei-sziget the co-occurrence of the four Hungarian gomphid species as well as data on the size of their populations were reported for the first time. Remarkable differences were found in species composition and abundances of gomphids between sites along the river Tisza, while the Tisza site upstream the mouth of the river Szamos and the Szamos site were similar. The Danube sites and the dammed Middle-Tisza site were similar in abundances but differed in species number. In this study we gave the first evidence of the negative influence of paving on the abundance of G. flavipes. The knowledge on the phenology of the studied species was supported by our new results. The described seasonal placement and separation of emergence periods of the studied species are most likely to be general in the rivers of the Carpathian basin. Our results support that the classification of species into ‘spring’ or ‘summer’ species based on the emergence pattern is not unambiguous in every case. Moreover, emergence pattern of a given species can be of either ‘spring’ or ‘summer’ type under different conditions. Up to date it was the first attempt to study the relationships between the daily numbers emerging and the actual water temperature and the actual water level in riverine dragonflies. In the former case positive, while in the latter case negative correlation was found. However, the influence of the two factors could not be clearly distinguished. Based on our results the temperature sums and the actual water temperatures jointly determine the onset of emergence, but it may also be influenced by the temperature sum during the whole period of larval development. In all studied species the protandry, which is thought to be typical of riverine dragonflies, was confirmed by our results. The sex ratio at emergence showed no consistent bias toward one sex, but varied between sites and years. In the two Gomphus species the sex ratio at emergence was correlated with the water temperature in the year preceding emergence. We concluded that the effect of water temperature can be mediated through cohort-splitting; temperature-dependent development of minor cohorts, including unequal proportions of males and females due to the faster development of male larvae, affects the sex ratio at emergence. The distance travelled by the larvae from the water line to the emergence site proved to be typical of the species, but was influenced by local factors (e.g. water level, slope of the riverbank). Long distance climbed by G. vulgatissimus larvae (in which it takes a long time to complete the emergence) may reduce the risk of being washed away by rapid floods during emerging. Furthermore, the scattering of the specimens in a larger area may also decrease the risk of predation. In this study the gomphid larvae were not found to choose a given type of support in higher ratio than the other ones. Support-selection for emergence was dependent on the ratio of available structures within the distance the larvae crawled from the water line to the emergence site. Thus, not the type but the appropriate distance from the water line of the substrate is substantial for emergence. The mortality rate remarkably differed between the two Gomphus species, such as the factors contributing to mortality. The difference may be in association with the population size and the emergence strategy: mortality rate is higher in populations of individuals emerging in larger numbers close to the water line in a rather narrow stretch (G. flavipes), while mortality rate is lower in populations of individuals emerging in small numbers far from the water line and being scattered in a larger area (G. vulgatissimus). Higher mortality in dense populations is mainly attributed to higher predation pressure; on the other hand individuals emerging close to the water line suffer higher mortality caused by artificial waves. The latter should be considered as an important factor in point of view of nature protection.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Javaslat egy hidroökológiai metaadatbázis létesítésére a TRANS-TISA NETWORK program keretében
    (2012) Dévai, György; Fazekas, Attila; Farkas, Anna; Grigorszky, István; Nagy, Sándor Alex
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Két PCR eljárás összehasonlítása az Aspergillus-fertőzések korai kimutatására magas kockázatú betegeknél
    (2011-05-09T09:37:46Z) Farkas, Anna; Leiter, Éva; DE--TEK--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    Az orvostudomány fejlődése az utóbbi évtizedekben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy új kezelési stratégiák és eljárások jöjjenek létre. Ezek azonban új problémákat is hoznak magukkal. Így az immunszuprimált betegek száma a komplikációk számának növekedése következtében egyre nő. A hematológiai megbetegedéseknél például a kemo- és sugárterápiák új eljárásai, mint az őssejttranszplantáció, egyre erősebb és hosszabb ideig tartó neutropéniát váltanak ki. A fertőző megbetegedések döntő szerepet játszanak a betegek elhalálozásában. A széles antibiotikumos profilaxis révén főleg a gombák azok, amelyek az utóbbi években az immunhiányos betegeket megfertőzik (Van Burik és munkatársai, 1998b). A főként Candida okozta megbetegedések kezelésére alkalmazott flukonazol profilaxis bevezetése óta elsősorban az Aspergillusok jelentenek az immunszuprimált betegek számára nagy problémát. Az Aspergillus fertőzések magas halandósági aránnyal járnak és nehéz a diagnosztizálásuk. Klinikailag egy Aspergillusszal való fertőzés neutropéniás betegeknél gyakran nem kimutatható. Ráadásul a tünetek nem specifikusak. Az Aspergillus fertőzésekkel szembeni megelőzés kevésbé hatékony (Skladny és munkatársai, 1999; Baddley és munkatársai, 2001; Latge, 1999). Ezenkívül kérdéses az is, hogy a toxikus és drága gyógyszerek megelőzés céljára való alkalmazása kárt okoz-e vagy hasznos. Az invazív aszpergillózis prognózisához az időben történő diagnosztika és az antifungális terápia megkezdése alapvetően fontos. Ezért szakdolgozatomban célul tűztem ki két PCR alapú eljárás bemutatását, melyek lehetővé tehetik a betegség gyors detektálását.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Korai differenciáldiagnosztikai markerek glikoanalitikai azonosítása kapilláris elektroforézissel
    Farkas, Anna; Guttman, András; Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Molekuláris Medicina Kutató Központ
    A glikoziláció a fehérjék legfontosabb poszttranszlációs módosításai közé tartozik. Fontosságát jelzi, hogy az emlősök vérkeringésében lévő fehérjék több, mint 50%-a glikozilált. A szénhidrátok fehérjékhez történő kapcsolódása több száz glikozil-transzferázt, glikozidázt, transzkripciós faktort, transzportereket magába foglaló, összetett biológiai folyamat, amely változatos, de specifikus glikánprofilokat eredményez. Bár a glikozilációs módosítások pontos szerepét még mindig nem teljesen értjük, egyre több bizonyíték szolgál arra vonatkozóan, hogy a glikánok a sejtek, szövetek és szervek működésének fiziológiás és patológiás folyamatait is befolyásolják, így molekuláris diagnosztikai információkat szolgáltathatnak az egyes betegségek vonatkozásában. A több helyszínen zajló tanulmányok növekvő népszerűségével szükségessé válik a nehezebben ellenőrizhető és szabványosítható preanalitikai feltételek egységesítése, illetve az N-glikán tartalmat érintő esetleges hatások értékelése, mely segíthet a jövőben a különböző vizsgálatok mintagyűjtési protokolljainak megfelelő optimalizálásában. Munkám során emberi szérum mintákon vizsgáltam a vérvételtől a centrifugálásig, majd a szérum fagyasztásáig eltelt idő N-glikom tartalmat esetlegesen befolyásoló hatását. Vizsgálataim eredményeként megállapítottam, hogy a 4 és fél órán belüli szobahőmérsékleten való tárolásnak nincs jelentős hatása az N-glikánprofilra. Munkám eredményeként így kijelenthető, hogy az általam alkalmazott, és a klinikai laboratóriumokban is rutinszerű vizsgálati körülmények között a szérum N-glikom viszonylag stabil biomarkerforrásnak tekinthető. A kísérletek eredményeinek ismeretében a dolgozat további részében a terhesség alatti elhízásnak és a terhességi diabétesz mellitusznak (Gestational Diabetes Mellitus – GDM) az anyai és gyermek eredetű szérum immunglobulin G (IgG), illetve az anyai szérumból izolált immunglobulin A (IgA) antitestekre gyakorolt hatásának elemzésével, valamint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (Chronic Obstructive Pulmonary Disease – COPD), a tüdőrák és a két tüdőbetegség együttes előfordulásának N-glikomikai tanulmányozásával foglalkozom. A felsorolt kórképek közös mozgatórugója a krónikus szisztémás gyulladás, így az azt tükröző IgG és IgA N-glikozilációs mintázatának tanulmányozása értékes biomarkerforrás lehet. Mind az elhízás, mind a GDM napjainkban egyre növekvő gyakorisággal fordulnak elő. Az elhízás és a GDM káros hatással lehet az anyára és születendő gyermekére egyaránt, így a növekvő esetszámokat is figyelembe véve, egyre nagyobb igény mutatkozik olyan biomarkerek azonosítására és egységes klinikai alkalmazására, melyek előre jelezhetik a GDM kialakulását, valamint annak hatásait anyára és gyermekére. Az anyai és gyermek szérum eredetű IgG, valamint az anyai szérum IgA N-glikozilációja ígéretes markernek bizonyult vizsgálataim során az elhízás és/vagy GDM kialakulásának és/vagy hatásának jelzésére. Eredmenyeim alapján megállapítottam, hogy az IgG N-glikán szerkezeteinek változásai az anyai elhízást jól tükrözik, viszont a GDM kialakulását nem képesek jelezni. Ezzel szemben az IgA a GDM kialakulásának jóslására potenciális glikobiomarker forrásnak bizonyult. A gyermek és anyai IgG glikozilációjának összehasonlítása során megállapítottam, hogy mind az anyai elhízás, mind a GDM befolyásolja a placentáris transzportfolyamatokat. A dolgozat utolsó részében bemutatásra került egy olyan új megközelítés (SPM modell), mely révén hatékonyan tanulmányozható a fenti két Ig osztály N-kapcsolt glikozilációs módosulása további három, az emberi szérumban nagy koncentrációban jelen lévő haptoglobin, transzferrin és alfa-1-antitripszin fehérjékkel egyidőben. A kidolgozott modellt alkalmazva különböző gyulladásos és daganatos tüdőbetegségben szenvedők csoportjait vizsgáltam olyan biomarkerek azonosítása céljából, melyek alapján elkülöníthetőek egymástól a COPD-s, tüdőrákkal, valamint mindkét betegség meglétével diagnosztizált betegcsoportok. Munkám során meghatároztam ezen csoportok szérum mintáinak deszialilált N-glikánprofiljához tartozó antennáris elágazás mértékét, mely a tüdőrák és a kontoll csoport elkülönítését tette lehetővé. A statisztikai elemzés mellett bevezettem egy új értékelési eljárást, mellyel az azonosított szerkezetek relatív területszázalék változását vizsgáltam. A módszer alkalmazásával számos olyan glikán szerkezeteket tudtam azonosítani, amely a jövőben segíthet a betegség diagnosztizálása során. Ezek közül kiemelendő az core-fukozilált kétantennás agalaktozilált struktúra (FA2), mely segítségével hatékonyan elkülöníthető a COPD a tüdőráktól, illetve mindkét tüdőbetegség az egészséges kontroll csoporttól. Az egyes szerkezetek statisztikai elemzésének eredményét figyelembe véve az SPM modell alapján kijelenthető, hogy az IgG molekula glikozilációs analízise a tüdőt érintő daganatos és különböző gyulladásos betegségek (COPD) diagnosztikájában jelentőséggel bírhat. A vizsgált tüdőbetegségekben szenvedő páciensektől származó szérum minták N-glikomikai elemzése fontos kiegészítő és gyors, előzetes molekuláris diagnosztikai információt szolgáltathat a globális N-glikozilációs változásokról és azok potenciális glikoproteinforrásairól, azáltal a jövőben megkönnyítve a diagnózis felállítását és a terápiás döntéshozatalt.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Nyál szekretoros immunglobulin A (sIgA) N-glikozilációs változásának vizsgálata SARS-CoV-2 infekciót követően
    Polyák, Petra; Gebri , Enikő; Farkas, Anna; Fogorvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar
    Bevezetés: A SARS-CoV-2 vírus okozta pandémia alatt kifejlesztett vakcinák bár a megbetegedések számát és súlyosságát csökkentették, a kórlefolyás nagyfokú egyéni variabilitást mutat. A vírus mutálódása révén számos variáns jelent meg, amelyek fertőzőképessége is különböző. Az oralis immunitásnak alapvető szerepe van a fertőzési fogékonyságban és a kialakuló fertőzés súlyosságában is. Kutatásunk során célunk volt, hogy megvizsgáljuk a nyál szekretoros immunglobulin A (sIgA) N-glikozilációs profiljában az alkalmazott oltások, illetve az átvészelt infekció hatására bekövetkező változásokat. Anyag és módszer: Vizsgálatainkba 6 akut és krónikus betegségben nem szenvedő személyt vontuk be, életkor szerint 3 korcsoportból (25–34 év; 35–59 év; ≥60 év). Négy beteg igazoltan átesett SARS-CoV-2 infekción a mintavételt megelőző 1-6 hónapon belül, kettő tünetmentes kontakt volt; 5 beteg részesült oltásban, 1 oltatlan volt. A betegektől a pandémia előtt (2018) és azt követően (2022) nyert nyugalmi kevert nyálmintákból affinitás kromatográfiával tisztított sIgA N-glikozilációs mintázatát lézer indukált fluoreszcens detektorral ellátott kapilláris elektroforézis (CE-LIF) készülék alkalmazásával analizáltuk. A betegadatokat rendszereztük. A statisztikai elemzéshez Wilcoxon tesztet használtunk. A vizsgálatokhoz szükséges etikai engedélyekkel rendelkeztünk (DE RKEB/IKEB 4948-2018, 6051-2022; 5570-1/2018/EKU). Eredmények: Az oltásban részesült betegek sIgA N-glikozilációs profiljai szignifikánsan (p≤0,05) eltértek az oltatlan betegétől mindkét vizsgált időpontban. Az oltatlan és az oltott páciensek között egyes N-glikán struktúrákban eltérő irányú változások voltak megfigyelhetőek a fertőzést követően. A klinikailag tünetmentes, oltott kontaktok sIgA N-glikozilációs profilja mutatta a legtöbb szignifikáns változást. Következtetés: Mind a SARS-CoV-2 infekció, mind az alkalmazott oltás, tartós, detektálható változást eredményez a nyál sIgA N-glikozilációs mintázatában. Klinikai jelentőség: A nyugalmi kevert nyál sIgA N-glikán profil változása tükrözheti a kórkép lefolyásának súlyosságát, a fertőzési fogékonyságot, valamint az oltási hatékonyságot. További vizsgálatok indokoltak nagyobb esetszámú betegcsoportokon.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Pulmonaria officinalis és Pulmonaria obscura összehasonlító szövettani vizsgálata
    Farkas, Anna; Mikóné Hamvas, Márta; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    Szakdolgozatomban két nehezen elkülöníthető faj, a Pulmonaria officinalis és Pulmonaria obscura morfológiai és szövettani jellemzését végeztem. Vizsgáltam gyöktörzset, járulékos gyökereket,tőszárat, levelet, levélnyelet, epidermisz függelékeket. Szövettanilag a két faj hasonló, így elsősorban a morfológiai bélyegek segíthetik a határozásukat.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Urban dragonflies: data on the Odonata fauna of the Danube at Budapest
    (2014) Farkas, Anna; Mérő, Thomas Oliver; Móra, Arnold; Dévai, György