Gyepgazdálkodási Közlemények

Köszöntő
Köszöntöm az Olvasót, aki a kezében tartja az MTA Agrártudományok Osztálya legújabb tudományos testületének, a Gyepgazdálkodási Bizottságnak folyóiratát. A legeltetéses állattartás az emberiség történelme során mindig alapvetően fontos volt az élelmiszer biztosításában. Ismereteink és újabb tapasztalataink szerint az utóbbi 2 évszázadban egyre távolodtunk a legelőgazdálkodás lehetőségeinek kihasználásától. Ezért szükséges a legelőgazdálkodásunk multidiszciplináris megközelítésű újragondolása.
Ezt a kényszerítő helyzetet érzékelte a hazai legelőgazdálkodás szerény számú tagból álló csoportja és kereste a megoldást. A legelőgazdálkodáson alapuló élelmiszertermelésnek szétágazó társadalmi, területfejlesztési következményei is lesznek; mindenekelőtt több legeltető állattenyésztő, takarmányos, botanikus, környezet- és természetvédő, műszaki szakember, ökonómus csatlakozott a legelősökhöz, aminek következtében tevékenységük színesebbé, élénkebbé és eredményesebbé vált.
A legelők sajátos értékét a nagy élettani hatású gyógy-, mézelő-, ízesítő növények adják meg, amelyeken kialakult a legelőállatok serege és amelyeket genetikai kódjuk szerint legelve fogyasztják. A természetes legelő növényzetének ásványianyag- és aminósavösszetétele változatos, 70-80%-kal meghaladja a szántón termesztett monokultúráét, szükségtelen a premix-adalék, mert élettani kötésben található a vegyes növényzetben minden szükséges hatóanyag. Ezért 2 ezer km távolságra is elhajtották nevelt állatok csordáit, nyájait, kondáit és megérkezésükkor minőségi áruként vásárolták meg. Sok évszázadon keresztül a legelőn nevelt állatok biztosították az ország bevételének 65-75 %-át.
Legelőgazdálkodásunknak sajnos alapvető gondjai vannak. Mindenekelőtt nem szerveztek számukra tanintézetet a XIX. században és ez az örökség állandósult. Csak 1990-ben szervezték meg Gödöllőn az első gyepgazdálkodási tanszéket (V.I. javaslatára Dohy J. akkori rektorhelyettes döntése alapján). Ez azt is jelenti, hogy még sok pótolni és fejleszteni való. A Legelőseink mégis eredményesen tevékenykednek, mert az MTA Állatnemesítési, -tenyésztési és Takarmányozási Bizottság keretében előbb gyepgazdálkodási munkacsoportot hoztak létre, amely 2 éves eredményes tevékenység után albizottsággá fejlődött és újabb 4 év után az Agrártudományok Osztálya önálló Gyepgazdálkodási Bizottsággá minősítette.
A legelős szakmának nem volt sajtója, ami nagyon nehezítette eredméyneik közlését. Most megoldódott ez a gond is, a Gyepgazdálkodási Közlemények megjelenésével.
Bízunk abban, hogy a hazai és nemzetközi szakmai gárda szívesen fogadja Osztályunk legújabb bizottságának közleményeit, egyben kérjük és várjuk szíves észrevételeiket.

2003. Február                                                                                                 Horn Péter
           az MTA rendes tagja