Földtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2268

Természettudományi Kar

Földtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Kozma Gábor)

Természettudományi és Informatikai Doktori Tanács

D58

Doktori programok:

  • Tájvédelem és éghajlat
    (programvezető: Dr. Kerényi Attila)
  • A lito- és hidroszféra természetes és antropogén folyamatai
    (programvezető Dr. Lóki József)
  • Társadalomföldrajz – területfejlesztés
    (programvezető: Dr. Kozma Gábor)

Böngészés

Földtudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "Agglomerating areas"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A szuburbanizáció társadalmi - gazdasági hatásai és következményei a miskolci agglomerációba
    (2018) Kristóf, Andrea; Kozma, Gábor; Földtudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék
    A szuburbanizációs folyamat a miskolci agglomerációs tér átstrukturálódását, településeinek társadalmi, demográfiai, gazdasági és funkcionális differenciálódását eredményezte. Kutatási eredményeim szerint miskolci sajátosság, hogy az itt épült lakótelepek (pl. Avas) – a városi átlagtól korábban magasabb státusú – népességének elköltözése, valamint a belső városrészek hanyatló társadalmi presztízse együttesen – minden korábbi időszaktól és hazai nagyvárosokban leírtaktól – jobban megbontotta e nagyváros korábban kialakult társadalmi modelljét. A folyamat eredményeként új városrészek váltak (pl. Avasalja, Egyetemváros, Berekalja stb.) az elit szegregációs szigetévé. Szintén a szuburbán migrációs trendek erősítették fel a Miskolcon belüli gettók (pl. számozott utcák, Lyukó-völgy stb.) kialakulását. A folyamat markánsan megváltoztatta és polarizálta a miskolci agglomeráció szuburbán településeit is. Egyrészt megerősödött a Bükk hegység kistelepüléseink (pl. Kisgyőr, Bükkszentkereszt stb.) elit-koncentráló szerepe. Másrészt megjelentek, elsősorban Miskolc közigazgatási határához közel fekvő – kedvező közlekedési és gazdasági potenciállal rendelkező – olyan települések is (pl. Mályi, Kistokaj, Szirmabesenyő stb.), amelyek szintén az új elit-koncentráció színtereivé váltak, magas-státuszú lakónegyedekkel és lakóparkokkal. Az alacsony státuszú népesség koncentrációja is erősödött, s e folyamatok egyik eredménye, hogy kialakult a miskolci agglomeráció összefüggő, – az etnikai kisebbség markánsabb jelenlétével is jellemezhető – „keleti slum övezete” (pl. Gesztely, Hernádkak, Alsózsolca, Újcsanálos stb.). A rendszerváltozáshoz kapcsolódó társadalmi-gazdasági változások markánsan érintették a társadalom ingatlanvagyonát, felértékelődtek a korábbi állami/tanácsi városi bérlakások. Ezek értékesítésével megteremtődött az anyagi alap a tömb- és panellakásokban élő családok minőségi lakáscseréjéhez, a középosztálybeli álom megvalósulásához: a kertes házba történő költözéshez. A kezdetben szórványos, majd tömegessé váló kiköltözők számára a legfontosabb motivációként számításba jövő, az urbánus lét negatívumait (pl. környezetszennyezés, zsúfoltság, elidegenedés stb.) megtestesítő elemeket általában nagyvárosaink nem, vagy csak ritkán mutatták. Miskolc azonban e tekintetben is kivételes helyzetben volt, a rendszerváltozás idején lakosságának közel 60%-a lakótelepeken élt, jelentős környezetszennyező ipari üzemek (pl. Diósgyőri Kohászati Üzemek stb.) közvetlen szomszédságában. A kérdőíveinkre válaszoló lakosok megerősítették hipotézisemet: a kiköltözők döntő hányada (58,6%) a panellakásokból települt ki. Ugyanakkor Bükkszentkereszt, Szirmabesenyő, Kistokaj és részben Kisgyőr adatai jelzik, hogy a miskolci szuburbán folyamatokra sem csak az volt jellemző, hogy az egyszerű panelből kertes házba költözés folyamata játszódott le. A környezetre igényesebb szuburbán generáció anyagilag tehetősebb rétege minőségi cserét is végrehajtott, azaz a miskolci kertes házát vagy sorházi lakását eladva költözött a magas presztízs értékű településekre: a nagyobb telek, lakás, komfortosság megvalósulásáért is vállalva a közlekedési és egyéb vonalas infrastruktúra kiépítetlenségéből származó hátrányokat. A statisztikai adatok ténylegesen azt jelezték, hogy a szuburbán települések egy részén (pl. Felsőzsolca, Mályi, Kistokaj stb.) dinamikusan nőtt – a megyei és az agglomerációs átlagot meghaladóan – a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők száma. A statisztikai adatok és a kérdőívek alapján azonban az is egyértelművé vált, hogy a kiköltöző családok nem rendelkeztek kiugróan magas jövedelemmel és jelentősebb megtakarításokkal. Az empirikus vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy elsősorban a települések környezeti állapota, a kedvező közlekedési kapcsolatok, az olcsóbb telkek és az önkormányzati kedvezmények csábították a kiköltözők jelentős részét. E tények is megerősítik a miskolci szuburbia társadalmának egyik sajátosságát, mely szerint zömmel az alsó-középosztályhoz tartozók adták a szuburbán generációt, akik társadalmi (pl. beilleszkedés, lokális kötődés stb.) és gazdasági (pl. pénzügyi válság, deviza hitelek törlesztési problémái, munkanélküliség stb.) sérülékenysége a hazai átlagtól mind a mai napig fokozottabban jelentkezik. Különösen igaz mindez a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokra, akik között az alacsony iskolázottsággal és jövedelemmel rendelkezők, a munkanélküliek és a cigányok is megtalálhatóak. Az ország más nagyvárosi térségeiben lezajlott kutatások hasonló eredménnyel zárultak. A hazánkat is elérő pénzügyi és gazdasági recesszió, a hitelválság és a bedőlt lakáshitelek társadalmi vetületei (pl. eladósodás, munkanélküliség, elszegényedés stb.) megváltoztatták a mobilitási folyamatokat a hazai nagyvárosi agglomerációs térségekben is, amelyekről – a budapesti agglomeráció kivételével – alig rendelkezünk információval. Tény, hogy a gazdasági-pénzügyi válsággal járó bizonytalanság egyszerre fékezheti és gyorsíthatja, illetve halasztja az egyének migrációs szándékait. A miskolci agglomerációban azonban ilyen jellegű kutatások eddig nem zajlottak, így a folyamat mélysége és a társadalmi csoportokat érintő horizontális kiterjedése is ismeretlen volt. A kérdőíves felmérés alapján bebizonyosodott, hogy a szuburbán életformával együtt járó költségek jelentős növekedése, a szuburbán generáció fásultsága, az egykori „presztízs életterek” leromlása, valamint a válság kedvezőtlen hatásai együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a szuburbanizáció folyamata megrekedt. A dinamikáját vesztett szuburbanizáció nyomán napjainkra egy dinamikáját és irányát vesztett szuburbán társadalom és gazdaság képének lenyomata is kirajzolódik. A szuburbán települések további fejlődése nagyrészt Miskolc fejlődésének függvénye, elsősorban munkaerő-felhasználás, ingázás és akár a lakóterület vonatkozásban is. A Miskolchoz kapcsolódó települések egy része azonban túlzottan „távolinak” bizonyult (a földrajzi közelség ellenére) – különösen északnyugati és északi irányban – a szuburbanizációs folyamat hatásainak vonatkozásában, ezért a várostól északkeletre és délre alakult ki Miskolc szuburbiája. A népesség térbeli átrendeződése mellett – helyismereti tapasztalataim szerint – egyre látványosabb formát öltött a termelő (ipari) és szolgáltató funkciók megtelepedése is a miskolci agglomerációban. A legfontosabb kérdés számomra e kontextusban az volt, hogy az itteni cégek megjelenése a miskolci vállalkozások „szuburbanizációs jellegű” kitelepüléséhez kötődik elsősorban vagy inkább kívülről ide irányuló beruházásokhoz. A miskolci agglomeráció nyolc kisvárosának funkcionális gyarapodása, az ipari parkok teljesítménye, valamint az Opten Cégkódtár adatai alapján megállapíthattam az agglomerációs gazdaság néhány jellemzőjét. Egyrészt azt, hogy a gazdasági fejlődés esetenként hagyományos ipari központokat is dinamizálni tudott. Másrészt a tradicionális kisközpontok többségénél nem történt ilyen mértékű átalakulás, ezek jórészt megőrizték, s tovább erősítették korábbi gazdasági profiljukat. A kisvárosok dinamikusabb csoportjánál (Nyékládháza, Alsó- és Felsőzsolca, Emőd) egyértelműen Miskolc közvetlen és közvetett hatása bizonyult erősebbnek, ezek valóban lényegesen jobb helyzetben vannak, mint az őket körülvevő vagy a nagyvárostól távolabb eső települések. A mennyiségi növekedés mellett a minőségi elemek is gyarapodtak, s nem csak a népességet, hanem a gazdasági tevékenységet is jobban koncentrálják. Funkcionális helyüket tekintve részben szolgáltató kisvárosokká tudtak válni, megfelelve e kisvárosokban és vonzáskörzeteikben élők elvárásainak. A népességgyarapodáson alapuló városodás mellett megjelentek a városiasodás elemei, s meg tudták tartani a korábban idetelepülteket. Ezek a kisvárosok a szuburbanizációs-agglomerációs folyamatok nagy nyertesei. A központi funkciókban gazdagabb, Miskolctól függetlenebb, korábban jelentős vonzáskörzettel (és iparral) is rendelkező kisvárosokban (Sajóbábony, Sajószentpéter, Szikszó) kedvezőtlen demográfiai folyamatok érvényesülnek. A szuburbanizáció kevésbé érintette meg e kisvárosok társadalmát és gazdaságát, a korábbi ipari tevékenységek vonzó tényezői napjainkra elhalványultak, dinamizmusuk kifulladt, így helyüket keresik az átstrukturálódó miskolci agglomerációban. A miskolci agglomeráció nem vált policentrikussá, napjainkban is monocentrikus várostérség maradt, ahol a differenciálódás ellenére az agglomeráció településeinek csak töredéke mutat egyedi arculatot és specializálódást. Mindez leginkább a mezőgazdasági és ipari termelőtevékenységben domborodik ki. A miskolci agglomeráció gazdasága egyszerre mutatja a szocializmus évtizedeiből átöröklött és az elmúlt negyedszázad gazdasági folyamatainak eredményeként kialakult szelektív megújulás kettős képét.