Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2309

Bölcsészettudományi Doktori Tanács

Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bényei Tamás)

D47

tudományterület:
bölcsészettudományok

tudományág:
irodalom- és kultúratudományok

Doktori programok:

  • Magyar irodalmi, modern filológiai és kultúratudományi program
    (programvezető: Dr. Szirák Péter)
  • Angol és észak-amerikai irodalom- és kultúratudományi program
    (programvezető: Dr. Rácz István)

Böngészés

Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "19-21. századi magyar irodalom"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    "...fonjunk rózsafüzért szép Üdvözletébül!"
    Soós, Sándorné; Görömbei, András; Veres, Rózsa; Irodalomtudományok doktori iskola
    Összegzés A katolikus felekezet imádságirodalma a magyar irodalom szerves részét alkotó, a művelődés-és kultúrtörténetben jelentős szerepet betöltő, de kevéssé kutatott terület. Az értekezés célkitűzése, hogy a XVI. századra kialakult és azóta is élő rózsafüzér-imádság irodalmi megjelenését kövesse végig az 1880-as évektől napjainkig. A dolgozat igyekszik feltárni a hagyományosnak mondott rózsafüzér szakrális műfaja, az imádság kötött szerkezetét megbontó szövegek, a ponyvák, a vallásos irodalom, az irodalmi parafrázisok és a vallásgyakorlásba visszakerült textusok kapcsolatát is. A rózsafüzér egyénileg és közösségben is végezhető ájtatosság, melynek több évszázados története, használata, funkciója, a hagyományos szerkezetben visszatükröződő sajátosságai elválaszthatatlanok a Katolikus Egyháznak és híveinek imagyakorlatától. A bibliai eredetű imádságok (Miatyánk, Üdvözlégy) keretébe foglalt sajátos elmélkedés Jézus Krisztus életének, szenvedésének, feltámadásának titkait evangéliumi részletekkel idézi meg röviden, rendszerint egy mondat erejéig. Az imádságtípus hagyományos formája több évszázad alatt alakult ki, a XII. századtól megélénkülő Mária-tisztelet az áhítatforma terjedéséhez jelentősen hozzájárult. Szokássá válását, egyéni majd közösségi használatát szerzetesrendek ösztönözték, egyházi ajánlások támogatták, hiszen az imádság nem csak a katolikus hívők Mária előtti hódolatát közvetítette, hanem a tisztelet mindenkori helyes irányát is megmutatta. Az üdvtörténet nagy eseményeit, a megváltás műveit történeti, sőt kozmikus-eszkatologikus távlatba helyezve irányította a figyelmet Krisztusra, s a hittételek emlékezetbe rögzítésével szívbéli bűnbánatra, állandó megtérésre szólított föl. A rózsafüzér-imádság lényegi elemeit jelentő evangéliumi titkoknak a teljesebb megértéséhez és átéléséhez már az első időktől kezdve elmélkedéseket, időszerű kívánságokat, fohászokat, könyörgő szavakat is kapcsoltak. Ezekkel a bővítésekkel a rögzített, kötött formát bontották meg, s az alapimádságnak számos variációját hozták létre. Idővel számos speciális szentolvasó is született, s egy-egy közösség igénye szerinti változatok is létrejöttek. Ezekben az új struktúrákban az alapimádság kötöttségei rendszerint megőrződtek, de az újító törekvések eredményeként ezekhez újabb és újabb tartalmak járultak. A XIX. század második felétől felvirágzó rózsafüzéres társulati élet kialakította az Egyház által szabályozott, de a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó szervezeti kereteket is, melyek sok helyütt különösen gazdag és változatos rózsafüzéres szövegek, énekekkel, elmélkedésekkel megszerkesztett szövegművek bölcsői lettek. Az így keletkezett, ájtatossági célokat szolgáló használati textusok a hagyományosnak mondott rózsafüzér különleges változatai, példázzák, hogy az imádság a közösség igényének megfelelően mind a mai napig meg tud újulni. Az Egyház által sokféle módon népszerűsített rózsafüzér-imádság koronként változó tekintélyű műfajként kínált mintát és előképet a vallásos irodalomnak is. Az ájtatossági irodalomban a rózsafüzér kiemelt értékű, szakrális szövegére való rájátszás az 1880-as évektől kezdve a tradícióra utalásnak, az értékőrzésnek és értékteremtésnek a lehetőségét is jelentette, de szolgálta a Mária-tisztelet ápolását és az olvasótábor közössége azonosságának, összetartozásának megteremtését is. Az imádsággal intertextuális kapcsolatokat fölmutató, az Egyház hitelveit és a hagyományokat hűségesen tükröző, egymásnak mintául és mértékül szolgáló versek a vallásos-katolikus olvasóknak a közösséghez tartozás megerősítő lehetőségét is kínálták. Ezek a szövegek a rózsafüzér-imádság részleges vagy teljes, tartalmi vagy szó szerinti parafrázisai, melyek lehetőséget kínáltak a keresztény tanításnak és a korhoz szóló üzenetnek a megfogalmazásához is. XX. századi költészetünk története során is számtalan, magas esztétikai értéket képviselő mű létrejöttében jelentett forrást és ihletet a rózsafüzér-imádság. Míg azonban a szentolvasó egyházi imádsága a hit elmélyítését szolgáló, sajátos elmélkedés eszköze, az ájtatossági irodalom léleknemesítő versei közül néhány a hitgyakorlás részévé is vált, addig a szépirodalom szöveghalmazát gazdagító, egyéni hangvételű írások ilyen szerepet nem töltöttek be, jóllehet sokak számára a megtérésre és a keresztényibb életre fölszólító sürgetésként is hatottak. A műfajtörténeti áttekintés azt is bizonyítja, hogy a modern irodalomban a szakrális téma, műfaj, hangnem, forma lehetőséget kínál a profanizálásra, nyelvi játékra – legszélsőségesebb esetben az ironikus-gúnyos imitációra. Az új textusban így már nyoma sincs a vallásos gondolatnak, sőt alapvetően más értelmezést kap az eredeti szöveg is. Tehát a korábban normaként működő szakrális szöveghez való kötődést inkább az eltérés és deformálás módozatai váltják föl. Az értekezésben a szövegeket elsősorban a hagyományos rozáriummal való tartalmi, szerkezeti, motivikus, műfaji kapcsolat alapján értelmeztem. Megkíséreltem annak a bemutatását, hogy az egyházi műfaj, a szakrális szöveg miként lehet számos módon mintaadó a XX-XXI. századi magyar irodalomban is. Summary The prayer literature of the Catholic Church is a part of Hungarian literature, that has played an important role in the cultural history of the country, though it hasn’t been a frequented topic of research work yet. The aim of the dissertation is to follow the history of the Rosary-prayer from its beginning in the 16th century and especially from the1880s to our days.The dissertation tries to clear up the contact among the genre of the traditional Rosary texts that break down the structure of the prayer, forms that occur in pulp literature, religious literature, literary paraphrases and texts that have got back into religious practice. The Rosary is a type of adoration, the history of which goes back several centuries, and its use, function, features which are reflected in its traditional structure can’t be regarded separately from the prayer practice of the Catholic Church. Prayers of Biblical origin (The Lord’s Prayer, Hail Mary) give a frame to the contemplations about the life, suffering and resurrection of Christ in about one sentence each. This traditional type of prayer had developed for several centuries and the reverence to the Virgin Mary that came to life in the 12th century contributed significantly to its getting aroud quickly.At the inspiration of religious orders it became part of the religious practice of the individual and of the community as well. The use of the Rosary was supported by the Church as it didn’t only show the reverence for the Holy Virgin but showed the right way to it too.It focused on Christ by using the great events of history of Salvation and Redemption from a historical and escatological aspect, and called for repentence and conversion. In order to help to get nearer to the secrets of the Rosary-prayer conteplations and breathed prayers were added to the „secrets” from the earliest times on.The additions broke down the strictly bound form of the prayer and as a consequence of it, several variations of the basic prayer were written. Later on several other types of Rosary-prayers appeared always according to the need of the given community.In these new variations the structure of the original prayer is the same. However, new content is added. From the second part of the 19th century on Rosary Associations were organized, and thus local worship was given new frames. These texts are special variations of the original Rosary and show that if the community wishes, a prayer can always be renewed. The Rosary-prayer popularized by the Church in several ways became the pattern of genre for religious literature in different periods. Imitation of the text of the Rosary always meant the conservation and creation of values in devotional literature from the 1880s on. At the same time it kept on the reverence to the Holy Virgin and helped to create community as well. Poems that spoke about the teaching and tradition of the Church gave religious Catholic readers the possibility of belonging to the community. These texts are either partly or fully paraphrased versions of the Rosary-prayer transmitting its content sometimes even literally quoting it. Rosary-prayer gave inspiration to lots of writings of high aesthetic value along the history of our 20th century literature. The prayer itself is a means of religious contemplation and some poems of the worship poetry became part of religious practice too. Anyway, individually toned poems that otherwise enrich literature didn’t have the same role, though their effect on several people was a call for conversion. It is proved that in modern literature the theme of „sacred”, the genre, the tone and form can inspire profanization, language games, and in extreme cases even ironical imitation. No religious thought can be found in these new texts, even the original one gets a basically different interpretation. This means that the connection to the sacred text is replaced by variations of deformity. In this dissertation the texts are generally interpreted on the basis of their connection with the content, srtructure, motives and genre of the traditional Rosary. I tried to show how the ecclesiastic genre of the sacred text can become in several cases an inspiring pattern even in 20th and 21st century Hungarian literature.