Egészségtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2313

Általános Orvostudományi Kar

Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)

Orvostudományi doktori tanács

D46

Doktori programok:

  • Megelőző orvostan és népegészségtan
    (programvezető: Dr. Ádány Róza)
  • Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
    (programvezető: Dr. Paragh György)

Böngészés

Egészségtudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "A1 adenozin receptor"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A receptoriális válaszkészség módszer (RRM) sajátosságai és in silico alkalmazása
    Szabó, Adrienn Mónika; Gesztelyi, Rudolf; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
    Az értekezést megalapozó in silico vizsgálataink során egyrészt megállapítottuk, hogy az agonizmus operatív modelljének Em paramétere (ld. 6-8. egyenlet) a korábbi elképzeléseinkhez képest meglepő mértékben befolyásolja a mi összetett E/c görbéink viselkedését (vagyis azokét, amelyek két agonista szimultán hatását jelenítik meg úgy, hogy az egyiket nem vesszük figyelembe). Az Em értékének megfelelő megválasztása meg tudja változtatni a szimulált összetett E/c görbékhez tartozó maximális válaszok sorrendjét, míg nem befolyásolja a szimulált egyszerű (torzulásmentes) E/c görbék maximális válasz szerinti sorrendjét. Ezen túlmenően in silico megfigyeléseinkkel megerősítettük az FSCPX és az NBTI hatásainak a mi kísérleti rendszerünkben fellépő interakciójára vonatkozó hipotézisünket, melyet néhány korábbi ex vivo vizsgálatunk eredményei alapján állítottunk fel. Hipotézisünk szerint az FSCPX azon túl, hogy közismert A1 receptor antagonista, mérsékelni képes az ENT1 típusú nukleozid transzport gátló NBTI által okozott interstitialis adenozin felhalmozódást. Ennek az interakciónak a mechanizmusára vonatkozó in silico eredményeink szerint az FSCPX csak az endogén adenozin interstitialis akkumulációját gátolja (az exogén adenozinét pedig nem). További in silico eredményünk, hogy az NBTI feltehetően nem állítja le teljesen a sejtmembránon keresztüli, befelé irányuló adenozin transzportot tengerimalac pitvaron. A jelen disszertációt megalapozó ex vivo kísérleti munka fő eredménye, hogy az RRM legpontosabb becsléseit súlyozás nélküli individuális illesztéssel lehet elérni, csaknem függetlenül attól, hogy Gauss eloszlást feltételező hagyományos (ordinary) vagy Lorentz eloszlásra optimalizált robusztus (robust) regressziót alkalmazunk-e. A megbízhatóság szempontjából ugyanakkor érdemesebb hagyományos regressziót végezni, mivel csak ennek révén juthatunk a görbeillesztés precizitásáról informáló 95%-os konfidencia intervallumokhoz (a becslések mellé). Vizsgálataink azt is megmutatták, hogy az RRM – az általa nyújtott lehetőségekhez képest – könnyen alkalmazható eljárás, ami nem igényel sem speciális, nagy kapacitású görbeillesztő szoftvert, sem magas szintű ismereteket a regresszióanalízis területén.