Egészségtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)
Orvostudományi doktori tanács
D46
Doktori programok:
- Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza) - Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)
Böngészés
Egészségtudományok Doktori Iskola Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 134)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A derékfájás megelőzését és kezelését célzó munkahelyi egészségfejlesztési program kidolgozása és hatásai ülő munkát végző munkavállalók körébenCsuhai , Éva Anett; Veres-Balajti, Ilona; Csuhai, Éva Anett; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi KarAz Egészségügyi Világszervezet által közzétett Global Burden of Disease Study 2019 című tanulmány alapján a mozgásszervi betegségek és különösen a derékfájás jelentős népegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Az elmúlt három évtizedben továbbra is a derékfájás a fogyatékossággal élt életévek vezető oka a vizsgált 195 országból 126-ban. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség jelentései szerint a derékfájás és más mozgásszervi, szív- és érrendszeri és anyagcserezavarok kialakulásának egyik főkockázati tényezője a hosszantartó, statikus, hanyag ülő helyzet. Első vizsgálatunk célja az volt, hogy értékeljük a gerinc jellemzőit, meghatározzuk mobilitását és a testtartás változásait ülő helyzetben az álláshoz viszonyítva; hogy növeljük a témával kapcsolatos ismereteket, különösen az ülőmunkát végző munkavállalók körében, akik esetén nagy a derékfájás kialakulásának kockázata; továbbá, hogy vizsgáljuk a SpinalMouse használatának alkalmasságát a jövőben tervezett munkahelyi egészségfejlesztési programok vizsgálati protokolljában. Második vizsgálatunk célja egy újonnan kialakított komplex munkahelyi egészségfejlesztési program hatásvizsgálata volt az ülőmunkát végző munkavállalók körében, különböző fizikális paraméterek (a testtartás, a gerinc mobilitása, az izmok rugalmassága, a statikus és dinamikus izomerő, koordinációs és egyensúlyozási képességek) és szubjektív kimeneti indikátorok vizsgálatával. A gerinc statikájára és mobilitására vonatkozó korábbi tanulmányok és saját eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az ülő testhelyzet negatív hatással van a gerinc biomechanikájára és mechanikai terhelésére. A SpinalMouse mérőműszer hatékonyan alkalmazható keresztmetszeti vizsgálatokban és a fizikai aktivitással kapcsolatos intervenciók hatásvizsgálata során egyaránt. Saját eredményeink is rávilágítottak arra, hogy a szegmentális stabilizáció, a stretching, a myofasciális felszabadítás és a funkcionális tréning módszerek ötvözése szignifikáns mértékben csökkenti a fájdalmat és a fogyatékosságot, javítja a testtartást, a gerinc mobilitását, az izomerőt és az egyensúlyozó képességet; ezért kifejezetten javasoljuk a Multimodális Progresszív Funkcionális Tréning Program megvalósítását olyan munkahelyeken, ahol a foglalkozáshoz köthető rizikó következtében a mozgásszervi rendellenességek és a derékfájás kialakulásának nagy a kockázata.Tétel Szabadon hozzáférhető A hazai COVID járvány kapcsán azonosított térségi egyenlőtlenségek a megbetegedés, a halálozás és az átoltottság szintjén; azok háttere és népegészségügyi konzekvenciáiOroszi, Beatrix; Ádány, Róza; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarBevezetés: Az értekezés a COVID-19 morbiditás, mortalitás, átoltottság alakulását mutatja be a COVID-19 pandémia 2-4. hullámában magyarországi településeken végzett országos vizsgálatban, feltárva a társadalmi-gazdasági helyzettel való összefüggéseket. Módszerek: Az alkalmazott epidemiológiai megközelítés ökológiai vizsgálat volt. A COVID-19 morbiditás, mortalitás és a COVID-19 elleni átoltottság térbeli eloszlása hierarchikus Bayes-módszer segítségével, indirekt standardizált arányszámokkal, míg a társadalmi-gazdasági helyzet egy összetett mutatóval, a Deprivációs Indexszel került jellemzésre. Indirekt standardizált arányszámok alapján valósult meg a depriváció és a kimeneti mérőszámok közötti összefüggések értékelése. Külön kerültek vizsgálatra a morbiditás, mortalitás és átoltottság egyenlőtlenségei a tíz legmagasabb roma népesség-arányú járás vonatkozásában. Eredmények: A legkedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági helyzetű településeken a COVID-19 mortalitás 17-58%-kal magasabb, a megerősített COVID-19 esetek gyakorisága 9-36%-kal alacsonyabb volt az országos átlagnál. A depriváció a COVID-19 mortalitás kockázatával erős pozitív, a regisztrált morbiditással és a COVID-19 elleni átoltottsággal negatív irányú összefüggést mutatott mindhárom pandémiás hullámban. Az átoltottság a leginkább deprivált területek lakosságánál 38,2 – 44,0%-kal maradt el az országos átlagtól. A tíz legnagyobb arányú roma népességgel rendelkező járásban a regisztrált COVID-19 halálozási ráták mindhárom vizsgált pandémiás hullámban az országos átlagnál jóval magasabbak, az átoltottsági eredmények jóval alacsonyabbak voltak. Az egyenlőtlenségek a vizsgált időszakban jelentősen nőttek. Következtetések: A hátrányosabb helyzetű településeken élők körében alacsonyabb volt a kockázata annak, hogy megerősített COVID-19 eseteket azonosítanak, de magasabb volt a halálozás kockázata. A megbetegedési és halálozási tendenciák társadalmi-gazdasági helyzet szerinti fordított összefüggése aggodalomra ad okot, és rámutat válaszintézkedések szükségességére, beleértve a COVID-19 elleni védőoltási program újratervezését is. Még a kezdetben egyik legsikeresebb védőoltási programmal rendelkező Magyarország sem tudta érdemben csökkenteni a COVID-19 halálozásban mutatkozó egyenlőtlenségeket, mert a legmagasabb halálozási kockázatú területek lakosságánál az átlagosnál is alacsonyabb átoltottságot tudott csak elérni. Magyarország példája rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeztethetik azt, amit egy sikeres védőoltási program elérhet.Tétel Szabadon hozzáférhető A progranulin szint összefüggése a szénhidrát és lipidanyagcsere, valamint a gyulladásos folyamatok markereivel familiáris hiperkoleszterinémiás és diabeteses polineuropathiás betegekbenRuzsnavszkyné Nádró, Bíborka; Harangi, Mariann; Nádró, Bíborka; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA progranulin (PGRN) egy olyan növekedési faktor, melyet számtalan szövet és sejttípus képes expresszálni, köztük az epithel, a myeloid és limfoid sejtvonalak, a neuronok és a mikroglia. A PGRN a korábbi vizsgálatok alapján direkt módon képes kötődni a tumor nekrózis faktor receptorhoz (TNFR), gátolva ezzel a tumor nekrózis faktor-alfa (TNFα)-mediálta gyulladásos folyamatokat és anti-atherogén hatást fejt ki. Korábban a PGRN szérum koncentrációját heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiás (HeFH) betegeknél nem vizsgálták. A PGRN emellett mérsékli az ischaemia-reperfúzió indukálta idegsérülést egerekben a neutrofil sejtek sejtfalba történő bevándorlásának gátlásán keresztül. Az antioxidáns hatású alfa-liponsav (ALA) alkalmazása diabeteses neuropathiában az idegvezetés javulását és a neuropathiás fájdalom mérséklését eredményezi, azonban a PGRN szintekre kifejtett hatását korábban nem tanulmányozták. Ezért célul tűztük ki a szérum PGRN szintjének meghatározását kezeletlen HeFH-s betegekben. Emellett vizsgáltuk a gyulladásos és endothel diszfunkciós markerek, köztük a TNFα, szolubilis intercelluláris adhéziós molekula-1 (sICAM-1) és a szolubilis vaszkuláris adhéziós molekula-1(sVCAM-1), valamint a PGRN szintje közötti összefüggéseket a HeFH-s betegekben, valamint 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, perifériás neuropathiás betegekben 6 hónapos ALA kezelést követően. Továbbá vizsgálni terveztük a PGRN szérum szintének és a perifériás szenzoros neuropathia súlyosságának változása közötti összefüggést. Ezért 81 kezeletlen HeFH-s beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be. A HeFH-t a Dutch Lipid Clinic Network kritériumrendszer alapján diagnosztizáltuk. A szérum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidált LDL (oxLDL) és TNFα koncentrációkat enzim-kapcsolt immunoszorbens assay segítségével határoztuk meg. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Emellett egy prospektív vizsgálat keretében 54 fő 2-es típusú diabeteses, perifériás neuropathiás beteget kezeltünk napi 600 mg ALA adásával 6 hónapon keresztül. Az áramérzet-küszöbérték (CPT) meghatározását alkalmaztuk a szenzoros neuropathia súlyosságának értékelésére. Továbbá 24 fő 2-es típusú diabeteses, nem neuropathiás beteget is bevontunk a vizsgálatba. Nem találtunk szignifikáns különbséget a PGRN szérum koncentrációjában a HeFH-s betegek és a kontrollok között. Szignifikáns pozitív korreláció igazolódott a triglicerid, TNFα, sVCAM-1 és a kis HDL szubfrakció aránya, valamint a PGRN szérum szintje között, míg szignifikáns negatív korrelációt találtunk a nagy HDL szubfrakció aránya és a PGRN szérumszintje között a teljes vizsgálati populációban és a HeFH-s betegek esetén. A PGRN szérum szintjének független prediktora a sVCAM-1, a logTNFα és a kis HDL szubfrakció aránya volt. A 6 hónapos ALA kezelést követően a perifériás neuropathiás diabeteses betegek PGRN szintje szignifikánsan emelkedett, emellett szignifikánsan javult a CPT értékük. Emellett szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TNFα, a sICAM-1, és a PGRN szérum szintek között mind az ALA kezelés előtt, mind a kezelést követően. Szignifikáns negatív korreláció igazolódott a CPT értékek javulásának mértéke és a szérum PGRN szintje között. Továbbá, a PGRN szint független prediktora a diabeteses neuropathiás betegek esetén a sICAM-1 szintje volt. A HDL szubfrakciók, gyulladásos markerek és a PGRN szintek közötti szoros összefüggések arra utalnak, hogy a PGRN anti-atherogén hatást fejt ki a HeFH-s betegek esetén részben a HDL összetételének módosításán, részben a gyulladásos folyamatok mérséklésén keresztül, ugyanakkor nem befolyásolja érdemben az oxidatív stressz mértékét. Emellett a PGRN szintjének változása az ALA kezelés következtében kedvező hatást fejthet ki az endothel funkcióra és a neuronális gyulladásra perifériás neuropathiában szenvedő diabeseses betegek esetén. További vizsgálatok szükségesek a PGRN szerepének tisztázására a HeFH-s betegek érelmeszesedéses folyamatainak szabályozásában és a jelentőségének feltárására a neuronális repair folyamatokban diabeteses perifériás neuropathiás betegek esetén. A PGRN szerepének jobb megértése az athero-inflammációs és neuronális repair folyamatokban befolyásolhatja a terápiás stratégiánkat a familiáris hiperkoleszterinémiás és a diabeteses perifériás neuropathiás betegeink esetén. Progranulin (PGRN) is a growth factor that has been shown to be expressed in many tissues, including epithelia, myeloid- and lymphoid-derived cell lines, neurons, and microglia. PGRN has been hypothesized to directly bind to tumor necrosis factor receptor (TNFR), suppress tumor necrosis factor alpha (TNFα)-mediated inflammation and exert anti-atherogenic effects. However, the serum concentrations of PGRN in patients with heterozygous familial hypercholesterolemia (HeFH) have not been studied. Moreover, PGRN may alleviate neuronal injury induced by ischemia–reperfusion in mice via the inhibition of neutrophil recruitment. The antioxidant alpha-lipoic acid (ALA) is used in diabetic neuropathy to improve nerve conduction and relieve neuropathic pain, but its effects on PGRN levels have not yet been elucidated. Therefore, we aimed to measure PGRN in the sera of patients with untreated HeFH. Furthermore, we aimed to assess the relationship between inflammation and endothelial dysfunction markers including TNFα, soluble intercellular adhesion molecule-1 (sICAM-1) and soluble vascular adhesion molecule-1(sVCAM-1) and PGRN levels in in HeFH patients and in type 2 diabetic patients with peripheral neuropathy after 6 months of ALA treatment. Moreover, we examined the association between changes in PGRN levels and the severity of peripheral sensory neuropathy after ALA treatment. Therefore, 81 untreated patients with HeFH and 32 healthy control subjects were included. We diagnosed HeFH using the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Serum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidized LDL (oxLDL) and TNFα concentrations were determined by enzyme-linked immunosorbent assay. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint gel electrophoresis. Furthermore, in a prospective study, 54 patients with type 2 diabetes and peripheral neuropathy received 600 mg of ALA daily for 6 months. Current perception threshold (CPT) testing was used to assess sensory neuropathy. Twenty-four patients with diabetes without neuropathy were also included in the study. We could not find a significant difference between the PGRN concentrations of the HeFH patients and controls. We found significant positive correlations between triglyceride, TNFα, sVCAM-1, the ratio of small HDL subfraction and PGRN, while significant negative correlations were found between the ratio of large HDL subfraction and PGRN both in the whole study population and in HeFH patients. PGRN was predicted by sVCAM-1, logTNFα and the ratio of small HDL subfraction. After 6 months of ALA treatment of diabetic patients with peripheral neuropathy, serum PGRN levels were significantly increased and CPT values were significantly improved. Furthermore, there were significant positive correlations among TNFα, sICAM-1, and PGRN levels both before and after ALA treatment. A significant negative correlation was observed between the improvements in CPT and the PGRN levels. Furthermore, sICAM-1 levels were an independent predictor of PGRN levels in diabetic patients with peripheral neuropathy. The strong correlations between HDL subfractions, inflammatory markers and PGRN suggest that PGRN may exert its anti-atherogenic effect in HeFH through the alteration of HDL composition and the amelioration of inflammation rather than through decreasing oxidative stress. Furthermore, changes in serum PGRN levels indicate that ALA treatment may have beneficial effects on endothelial function and neuronal inflammation in diabetic patients with peripheral neuropathy. Further studies are needed to clarify the role of PGRN in regulating the atherosclerotic process in HeFH and the importance of PGRN in neuronal repair among patients with diabetic neuropathy. Understanding the role of PGRN in athero-inflammation and neuronal repair may alter our therapeutic strategy for patients with familial hypercholesterolemia and diabetic patients with peripheral neuropathy.Tétel Szabadon hozzáférhető A pszichometriai eszközökben rejlő potenciál a nehezen felismerhető mentális problémák szűrése terén az alapellátási gyakorlatbanGarbóczy, Szabolcs; Kolozsvári, László Róbert; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarAz értekezés a pszichometriai szűrőeszközök háziorvosi gyakorlatban, gyakran nehezen felismerhető alakban jelentkező, mentális problémák azonosításában betöltött szerepét vizsgálja meg. Az alapellátásban megjelenő páciensek nem elhanyagolható része szenved mentális problémától, ugyanakkor igen gyakori, hogy az orvosnak elmondott panaszaikban nem erről számolnak be, azonban szűrőeszközök használatával javítható a felismerés hatékonysága. A szűrőeszközök és a mentális zavarok közül is kettőt emel ki a dolgozat. Az első eszköz a Test Your Memory (TYM-Hun) teszt, a hozzá kapcsolódó, sokszor a környezet és kliens tüneteket elfedő attitűdje miatt nehezen felismerhető mentális probléma pedig az enyhe kognitív zavar (EKZ), mely az esetek felében a demenciát megelőző állapotnak tekinthető. A második eszköz a Rövidített Egészségszorongás-kérdőív (SHAI), mely az alapellátásban sok esetben szomatikus betegségként mutatkozó mentális probléma, az egészségszorongás, vagy annak szélsőséges megjelenési formája, a hipochondria lehetőségének felvetésében segíti a klinikust. Vizsgálataink segítségével sikerült bizonyítani, hogy a TYM-Hun az EKZ felismerésében igény érzékeny mérőeszköz, mely a 44/45-ös vágóérték használatával a valódi pozitív esetek 80%-át felismeri, míg a valódi negatív esetek mindössze 4%-át azonosítja pozitívként. Ez alapján javasolt alkalmazása a háziorvosi gyakorlatban, és önkitöltős jellegénél fogva ez könnyedén kivitelezhető is az esetek többségében a rövidebb rendelkezésre álló idő esetén is. A SHAI esetében a kérdőív belső konzisztenciáját kifejezetten jónak találtuk, a kétfaktoros modellt használva az első faktorra, a Beteggé válás észlelt következményére vonatkozóan a Cronbach alfa értéke 0.865, McDonald’s omega 0.874 és a theta 0.880, míg a második faktorra, a Betegség észlelt következményére is elfogadható mutatókat kaptunk, ezek rendre a következők: 0.732; 0.742 és 0.736. A háziorvosi praxisban megjelenő magas arányú mentális problémától szenvedő páciens felismerésének esélyét több tényező alkalmazásával lehet megnövelni, melyek közül kiemelhető a pszichoedukáció; a továbbképzés; a rendszerszintű változások, beleértve a praktizálás körülményeinek javítását és együttműködésen alapuló betegellátási modell tartós gyakorlását; és nem utolsó sorban a naprakész nemzetközi irányelvek alkalmazása a gyakorlatban, beleértve a szűrőeszközök használatát is.Tétel Szabadon hozzáférhető A szkizofréniában jelentkező szociális kognitív és metakognitív deficitek kezelési lehetősége Magyarországon- A Metakognitív TréningFekete, Zita; Kuritárné Szabó, Ildikó; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarA vizsgálatunk tárgyául szolgáló Metakognitív Trénig egy olyan kiscsoportos, számítógépasszisztált, strukturált tréningmódszer, mely a metakognitív működés fejlesztésén keresztül nem csak egyes neurokognitív és szociális kognitív területek működésének javítását, de a szkizofrénia tüneteinek csökkentését is célozza. A tréning magyar nyelvre történő fordítását és adaptálását magunk végeztük. Jelen dolgozat pedig egyrészt annak magyar szkizofrén mintán történő hatékonyságvizsgálatát összegzi, másrészt pedig két tréningcsoport anyagán végzett kvalitatív vizsgálat eredményeit mutatja be. Kvantitatív vizsgálatunk egy kétcentrumos, egyszeres vak, randomizált kontrollált, utánkövetéses vizsgálat, amelybe 46 pácienst vontunk be. Eredményeink szerint a kontrollcsoporttal összehasonlítva a tréningen résztvevő páciensek általános tüneti súlyossága javult a tréningidőszak végére, az azt követő hat hónapos utánkövetési időszakban további javulást produkáltak. Ugyanez mondható el a pozitív tüneteket és a dezorganizáció tüneteit illetően is. A tréningen résztvevő páciensek javuló téri-vizuális működést mutattak az intervenciós időszak végére a kontrollcsoporttal összehasonlítva, mely kedvezőbb működést a következő hat hónap során is megőrizték. A tréningcsoport tagjai saját teljesítményükhöz viszonyítva jobb teljesítményt mutattak a harmadrendű tudatelméleti műveletek, a megtévesztés felismerése és az általános tudatelméleti működés tekintetében. Az elért javulást a hat hónapos utánkövetési időszak végére is megőrizték. Az MKT-n résztvevő páciensek családi állapotukat és munkahelyi státuszukat illetően is kedvező lépéseket tudtak tenni. Kvalitatív vizsgálatunk a kognitív működés öt szintű hierarchikus struktúráját tárta fel, ahol a legmagasabb szinten a metakogníció és szociális kogníció, alatta azok alfunkciói, az ezek alá rendelt szinteken pedig ezen funkciók induktív tartalomelemzéssel nyert finomabb építőkövei helyezkednek el. A szkizofrén páciensek szociális kognitív működésük mobilizálása során nagy mértékben támaszkodnak olyan információkra, mint a kifejező mozgás. Illetve figyelembe vették az olyan kontextuális információkat is, melyek segítségül szolgálhatnak a másik személy állapotainak felmérésében. Emellett módunk nyílt olyan, jellegzetesen szkizofréniában előforduló kognitív disztorziók közvetlen megfigyelésére is, mint az elhamarkodottan levont következtetések disztorzív műveletei vagy belső tartalmaik külső valósághoz illesztésének hibái. Vizsgálataink eredményei szerint a Metakognitív Tréning magyar változata alkalmas a szkizofrén páciensek tünettani jellemzőinek javítására, kedvező hatást gyakorol az egyes neurokognitív és szociális kognitív funkciókra is. A verbális tartalmak megfigyelése pedig megfelelő felületet kínál a háttérben zajló kognitív folyamatok megértéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Az adipokinek szerepe a faggyúmirigy működésébenKovács, Dóra; Törőcsik, Dániel; Kovács, Dóra; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati TanszékA faggyúmirigy, a haj follikulusokkal együtt, a pilosebaceus egység alkotója, melynek elsődleges feladata a szébum termelés. Az intenzív szébum termelés valamint a szébum lipid összetételének változása kulcsfontosságú szerepet játszik olyan gyulladásos bőrbetegségek kialakulásában, mint az akné vagy az atópiás dermatitis. Különböző receptorokon (TLR2, TLR4 és TLR6) keresztül, a faggyúmirigy számos pro-és anti-inflammatórikus citokin (IL- 6 és 10), kemokin (IL-8), antimikrobiális lipid és peptid termelődését szabályozza. A zsírszövet gyulladásos hatásának közvetítésében központi szerepet betöltő adipokinek, mint pl. az IL-6, MCP-1, TNF-α, leptin vagy az adiponektin, olyan kisméretű bioaktív molekulák, melyek immunrendszerre kifejtett hatása számos sejttípusban került leírásra. Ezek közül az IL-6-ról, illetve a TNF-α-ról már bebizonyosodott, hogy a zsírszövethez hasonlóan a faggyúsejtek is képesek termelni, felvetve, hogy ezeken a fehérjéken keresztül a zsírszövethez hasonlóan a faggyúsejtek is képesek gyulladást iniciálni illetve modulálni. Munkacsoportunk az adipokinek szisztémás analízise során azt a megfigyelést tette, hogy a faggyúsejtek számos egyéb adipokint is képesek termelni. Kísérleteink során megvizsgáltuk, milyen stimulusok képesek szabályozni illetve felszabadítani a faggyúsejtekből az IL-6-ot, adiponektint, leptint, resistint, serpin E1-et és visfatint. Munkánkat szöveti preparátumokon, illetve SZ95 sejtkultúrán végeztük, olyan sejtkezeléseket használva, melyek dermális jelenléte ismert: gyulladásos stimulusok (TLR1/2 [PAM3CSK4] és 4 [LPS] aktivátorok) valamint terápiásan használt zsír (13CRA). Ezen stimulusok hatására a gén expresszió szintjén figyeltünk meg változásokat az IL-6, adiponektin, leptin, serpin E1 és visfatin esetében, mely eredményt ELISA módszerrel fehérje szinten is megerősítettünk. Ezek után figyelmünket a leptinre fordítottuk, ugyanis ez volt az az adipokin, melynek termelődése indukálható volt a fent említett stimulusok hatására. A leptin, biológiailag aktív receptorán keresztül a szervezet energia háztartásának modulálásán kívül, számos sejttípusban (makrofágok, dendritikus sejtek, T- és B limfociták, keratinociták) képes immunválaszt szabályozni. Normál és aknés bőrmintában, valamint SZ95 sejtvonalon egyaránt azonosítottuk, hogy a biológiailag aktív, hosszú izoformájú leptin receptor kifejeződik a faggyúsejtekben, relevánssá téve a leptin faggyúsejtekre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Munkacsoportunk kimutatta, hogy SZ95 faggyúsejtekben leptin kezelés hatására egyrészt megnő a lipid cseppek mérete és megváltozik a lipid összetétel, másrészt különböző gyulladásos mediátorok termelődésében szerepet játszó enzimek (COX2 és 5- LOX) expressziója indukálódik. A leptin fokozza továbbá a pro-inflammatórikus IL-6 és IL-8 citokinek mRNS és fehérje szintű expresszióját, valamint a STAT3 és az NF-κB útvonalak aktiválódását eredményezi, mellyel sejtszinten kapcsolja össze a zsíranyagcserét a gyulladással. Eredményeink arra utalnak, hogy a faggyúmirigy az általa termelt adipokineken keresztül nem csak célpontja lehet a bőrben a különböző gyulladásos folyamatoknak, hanem annak iniciálója és modulálója is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az alapellátás minőségét vizsgáló módszerek és indikátorok lehetséges alkalmazásaiKolozsvári, László Róbert; Rurik, Imre; Kolozsvári, László Róbert; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- CSALÁDORVOSI ÉS FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI TANSZÉKÖSSZEFOGLALÁS A betegellátás minőségének meghatározása és fejlesztése évtizedek óta kiemelt szerepet játszik az egészségügyi rendszerekben. Az alapellátás minősége sokféleképpen meghatározható és javítható annak mérése nélkül is, hiszen sok fontos elem nem mérhető, ugyanakkor a minőség mérésére egyre gyakrabban használnak kvalitatív jellemzési módszereket, a minőségi indikátorokat. Értekezésem célja az alapellátás minőségének mérését és javításának lehetőségeit keresni saját kutatási területemen, saját vizsgálatokkal és irodalomkutatás alapján. Tanszékünk részvételével zajlott két fontos, nemzetközi vizsgálat magyar ágának eddigi eredményei alapján javaslatot teszek a hazai alapellátás minőségének javítására alkalmas lehetőségekre. A releváns irodalmak áttekintésével összefoglalom a témával kapcsolatos eddigi vizsgálatok fontosabb eredményeit. A hazai és nemzetközi minőségi indikátorokkal kapcsolatos vizsgálataink eredményei alapján a minőségi indikátorok megfelelően alkalmazva a minőség javításának hasznos eszközei lehetnek. A női daganatok szűrésében az alapellátás motiválásával és nagyobb szerepvállalásával valószínűleg magasabb átszűrtséget lehetne elérni, hatékonyabbak lehetnének a népegészségügyi szűrőprogramok. Az antibiotikum felírási indikátoroknak a mennyiség mellett a minőséget is értékelnie kellene, amely a költségek és valószínűleg az antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia csökkenéséhez vezetne. A páciensek antropometriai adatainak az alapellátásban dolgozók általi pontos rögzítése és feldolgozása jelentősen megkönnyítené a túlsúly és az elhízás megelőzését, diagnosztikáját, és kezelését is. Az értekezésben ismertetett vizsgálatok alapján közvetlenül vagy közvetetten az alapellátásban folyó munka minőségéről alkothatunk részletesebb képet, az eredmények mindennapi gyakorlatba átültetésével javítani lehetne a lakosság egészségi állapotát, a rendszer költséghatékonyságát. SUMMARY Definition and improvement of quality of health care have been playing an important role in health care systems for decades. The quality of primary care can be defined and improved without measuring it, as many important elements are not measurable, nevertheless qualitative measurement tools like quality indicators are increasingly implemented. The aim of my thesis is to present the possibilities of quality measurement and improvement in primary care within my research areas. Our department took part in two important international studies. Based on the results of the Hungarian branch I make suggestions about possible areas of the quality improvement of the Hungarian primary care. I summarize the main results of previous studies and the description of the relevant literature on this topic. The results of our studies related to the Hungarian and international quality indicators show that quality indicators can be useful tools in quality improvement. In women's cancers screening, higher screening coverage and more effective public health screening programs might be achieved by the increased engagement of primary care. Regarding the prescription of antibiotics, in addition to the amount the quality of prescribing should be assessed by the antibiotic prescribing indicators. This might lead to decreased resistance to antibacterial agents and in addition to the reduction of expenses. Accurate recording and processing of the patients’ anthropometric data by the primary care providers might greatly facilitate the diagnosis of overweight and obesity, their treatment and prevention as well. On the basis of the studies described in this thesis, directly or indirectly, we could create a more detailed picture of the quality of work in primary care. With the daily practical application of the results we could ultimately improve the health of the population and the cost-effectiveness of the health care system.Tétel Szabadon hozzáférhető Az alapellátás szerepe a méhnyakszűrés hatékonyságának növelésébenGyulai, Anikó; Vokó, Zoltán; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani IntézetMagyarországon a méhnyakrák okozta halálozás csökkentése kiemelt népegészségügyi feladat. Az alapellátásnak a szerepe a helyi közösségek egészségfejlesztésében vitathatatlan, ezért a disszertációban három kutatás eredményeiről számoltunk be, igyekeztünk a méhnyakszűrő program működésével kapcsolatos problémákat a női lakosság, valamint az alapellátásban dolgozó háziorvosok és védőnők szemszögéből feltárni. A lakosság körében végzett kérdőíves felmérés célja a méhnyakszűrés célcsoportjába tartozó 25-65 éves korú nők méhnyakrákkal és megelőzésével kapcsolatos ismereteinek, valamint a szűréssel kapcsolatos attitűdjének és gyakorlatának a feltárása volt. Ehhez kapcsolódott egy szűrési modellprogram Zala megyében, melynek keretében vizsgáltuk, hogy milyen mértékben növelhető a nők méhnyakszűrésen való részvételi hajlandósága, ha a háziorvosok is részt vesznek a szűréssel kapcsolatos egészségkommunikációban. A harmadik vizsgálatban kérdőíves felmérést végeztünk a népegészségügyi célú méhnyakszűrésre történő felkészítő képzésben részt vett védőnők körében azzal a céllal, hogy feltárjuk a védőnőknek az új szolgáltatás végzésével kapcsolatos hajlandóságát, motivációját, véleményét, tapasztalatait. A lakossági felmérés eredményei alapján megállapítottuk, hogy a célpopuláció átszűrtsége nem alacsony, azonban a szervezett szűréssel nem sikerült az egyébként nőgyógyászhoz rendszeresen nem járó, valamint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú, kistelepüléseken élő nőket kellő mértékben bevonni a szűrőprogramba. A Zala megyei intervenciós modellprogramban a háziorvosok sikeresen mozgósították a szűrésre azon nők egynegyedét, akik a megelőző három évben nem vettek részt méhnyakszűrésen. A képzésben részt vett védőnők szűrési tevékenységgel kapcsolatos részvételi hajlandósága alacsony, ugyanakkor a szűrést elfogadó védőnők szignifikánsan többen dolgoznak a kistelepüléseken, továbbá azok a védőnők vesznek részt a szűrésben, akiknek magasabb a motivációja, ezen belül is a belső motivációs tényezőnek, vagyis a szakmai nyitottságnak van nagyobb szerepe. A méhnyakrák megelőzése érdekében javítani kell a szűrési program végrehajtását és kommunikációját, a lakossághoz közel álló háziorvosokat is be kell vonni a szűrés népszerűsítésébe. A védőnők részvétele a szűrésben elengedhetetlen feltétele a program sikeres végrehajtásának, melyhez szükséges az új kompetencia megbecsülésének, elismertségének a növelése. Az alapellátás megújítására vonatkozó törekvéseknek ki kell terjednie a népegészségügyi célú méhnyakszűrésen való részvétel növelésére is, annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítson az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú, kistelepülésen élők és az eltérő etnikai csoportok számára is.Tétel Szabadon hozzáférhető Alcohol consumption behaviour of the Hungarian general and Roma populations and the effect of taste preference-related gene polymorphisms on alcohol consumption patternsKurshed, Ali Abbas Mohammad; Judit, Diószegi; Kurshed, Ali Abbas Mohammad; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetBackground: Unhealthy alcohol use is considered a significant public health problem globally, while the burden of mortality and disability-related to alcohol intake varies disproportionately between certain populations and ethnic minority groups. Consumption of alcohol is a complex human trait, which is influenced by a wide variety of environmental factors and numerous genetic variants including taste preference genetic polymorphisms. Objective: Our study aimed to characterize and compare alcohol consumption behaviours of HG and HR participants as well as to evaluate the impact of potential influencing factors on various alcohol consumption patterns. We also aimed to synthetize evidence of the effect of taste preference-related genetic variants on various drinking behaviours. Methods: 410 HG and 387 HR respondents of 20-64 years of age were included in our study and AUDIT questionnaire was used to assess alcohol consumption patterns. Univariate and multivariate logistic regression analysis were performed to elucidate the associations between various socioeconomic variables and different alcohol consumption phenotypes. To identify the taste preference-related genetic polymorphisms associated with various alcohol consumption behaviours, a systematic review was prepared. Based on this review, four single nucleotide polymorphisms (SNPs), TAS1R3 rs307355, TAS2R38 rs713598, TAS2R19 rs10772420 and CA6 rs2274333 linked with bitter and sweet taste preferences, were selected for further analysis. Results: Compared to HG, Roma participants experienced more alcohol related harms and evidence of past problems related to alcohol intake. When alcohol-related harms were considered, impacts of differences in gender and marital status are much higher among Roma compared to non-Roma. Additionally, TAS2R38 rs713598 had significant association with AUDIT 2- number of standard drinks on a typical day and AUDIT 3- frequency of having six or more drinks per occasion among HG and HR participants respectively. Conclusion: Roma ethnicity was demonstrated to influence certain alcohol consumption behaviours, i.e., having experience of alcohol-related harm as well as evidence of past problems related to alcohol drinking. For alcohol-related harm, gender and differences in marital status act more strongly among Roma participants compared to non-Roma. We may also presume that genetics influencing bitter taste phenotypes may have an effect on alcohol consumption patterns in our study samples, though it is suggested to interpret the findings with caution.Tétel Szabadon hozzáférhető Alifás alkoholok és metabolitjaik hatása monociták és polimorfonukleáris leukociták funkcionális állapotára és a tömény szeszesitalfogyasztás miatti egészségkockázat populációs alapú becsléseMarozsánné Bujdosó, Orsolya; Szűcs, Sándor; Bujdosó, Orsolya; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség-és Járványtani IntézetA regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásával az etanol mellett egyéb alifás alkoholok (EAA-k), metanol, 1- és a 2-propanol, 1- és 2-butanol, izobutanol és izoamil-alkohol is a szervezetbe jutnak. A nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA koncentrációja eltérhet a regisztráltakétól. Ezért kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA tartalmában. Korábbi kutatásaink igazolták, hogy az EAA-k csökkentik a polimorfonukleáris leukociták (PMNL-k) és monociták fagocitózisát. De nemcsak az EAA-k, hanem azok metabolitjai is befolyásolhatják ezeknek a sejteknek a működését. Ezért vizsgálni kívántuk, hogy egyedi és kombinált expozíció esetén miként hatnak az EAA-k metabolitjai a PMNL-k és monociták fagocitózisára, továbbá az EAA-k a PMNL-k membrán fluiditására és migrációjára. Célunk volt még annak vizsgálata, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásából származó egészségkockázatban. Kutatásunkhoz tömény szeszesitalmintákat gyűjtöttünk regisztrált és nem regisztrált forrásokból, majd azok etanol és EAA koncentrációit gázkromatográfiás- tömegspektrometriás módszerrel határoztuk meg. A fagocitózis, a membrán fluiditás és a migráció vizsgálatához egészséges donorok véréből PMNL-kat és monocitákat szeparáltunk, majd a fagocitózis vizsgálatánál az EAA-k metabolitjaival, míg a migráció és membrán fluiditás meghatározásakor EAA-kal különböző koncentrációban kezeltük a sejteket. A fagocitózis és a migráció esetében a minták kiértékelését fluoreszcens mikroszkóp segítségével végeztük, a membrán fluiditást fluoreszcencia anizotrópiás módszerrel határoztuk meg. A tömény szeszesitalok fogyasztásával járó egészségkockázat populációs alapú becsléséhez Monte Carlo valószínűségi szimulációt alkalmaztunk. Eredményeink szerint az EAA-k koncentrációja külön-külön, és az összes EAA tartalma a nem regisztrált tömény szeszesitalmintákban szignifikánsan magasabb volt a regisztráltakéhoz képest. Az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak keveréke, valamint az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak elegye együttesen koncentrációtól függő módon, toxikológiailag releváns koncentrációkban gátolta a PMNL-k és monociták fagocitózisát. Ennek szerepe lehet az alkohol függőségben szenvedőknél és krónikus nagyivóknál a fertőző betegségek iránti fokozott érzékenység kialakulásában. Az EAA-k növelték a PMNL-k migrációs képességét és membrán fluiditását. Túlzott alkoholfogyasztás esetén az etanol mellett fokozhatják a PMNL-k szöveti infiltrációját, ezáltal gyorsíthatják az alkoholos hepatitisz progresszióját. Kockázatbecslésünk alapján a gyümölcsből készült, nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztása jelenti a legnagyobb egészségkockázatot, ezért további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy ennek mekkora szerepe van a közép- és kelet-európai országokban a Nyugat-Európához képest magasabb alkoholfogyasztással összefüggő halálozásban.Tétel Szabadon hozzáférhető Az alkoholfogyasztás és az obezitás genetikai hátterének vizsgálata pikkelysömörös betegekbenSzentkereszty-Kovács, Zita; Törőcsik, Dániel; Kovács, Zita; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati TanszékA túlzott alkoholfogyasztás és az obezitás két olyan, a pikkelysömörhöz társuló kórkép, melyek hátterében eddig többségében az alapbetegség okozta életmódbeli eltéréseket feltételeztük. Bár az alkohol fogyasztás és a pikkelysömör kapcsolatát már több összefüggésben is vizsgálták, azonban a genetikai meghatarázottság esetleges szerepére munkacsoportunknak sikerült először bizonyítékot szolgáltatni. Eredményeink rámutattak arra, hogy a pikkelysömörös populációban magasabb arányban fordulhatnak elő olyan egyének, akik alkoholizmusra hajlamosító genetikai eltéréseket hordoznak szemben a magyar átlagpopulációval. A feltárt genetikai meghatározottság beépítése a psoriasis-pszichés stressz-alkohol fogyasztás ördögi körének megértésébe és ezáltal a pikkelysömör eredményesebb kezelésébe, ezen adatok ismeretében joggal tart igényt további vizsgálatokra. A metabolikus szindróma részét is képező obezitás pikkelysömörösökben történő kialakulásának esetében szintén a genetikai faktorok befolyásoló szerepét vizsgálva feltártuk, hogy bár a késői-kezdetű psoriasisban szenvedőknél gyakoribb az obezitás, azonban egy korai kezdetű pikkelysömörben szenvedő obez beteg nagyobb eséllyel hordoz kockázati allélt a LEPR rs1137101 és a BDNF rs925946 SNP-kben, mint egy késői kezdetű csoportba vagy a magyar átlagpopulációba tartozó obez beteg. Eredményeink az obeztitás vonatkozásában is felvetik annak szükségességét, hogy a genetikai meghatározottságot is figyelembe vegyük, megteremtve ezzel egy holisztikus kezelési stratégiát a betegek gondozásának folyamatában, méginkább szem előtt tartva a páciensek egyéni jellemvonásait. Excessive alcohol consumption and obesity are two of the comorbidities associated with psoriasis, where the pivotal role of the disease related lifestyle is assumed. Although the relationship between alcohol consumption and psoriasis has been examined from several perspectives, our research group was the first to provide evidence for a possible role of genetic determinants in it. Our results suggest, that among the psoriasis population a higher proportion of individuals may carry genetic alterations predisposing for alcoholism compared to the Hungarian general population. Integrating our results into the understanding of the psoriasis-psychological stress-alcohol consumption vicious circle, set the basis for further studies to deliver novel approaches into psoriasis management. Investigating the role of genetic factors in the development of obesity, which is also part of the metabolic syndrome, we found that although obesity is more common in patients with late-onset psoriasis, an obese patient with early-onset psoriasis is more likely to carry effect alleles in the SNPs of LEPR rs1137101 and BDNF rs925946 than the one belonging to the late-onset group or to the Hungarian general population. Therefore, our results raise the necessity also to consider genetic predisposition in the obesity of psoriatic patients, and emphasize the need for a holistic treatment strategy in patient care with a special focus on the individual characteristics of a given psoriatic patient.Tétel Szabadon hozzáférhető Anyagcsere markerek jelentősége alacsony fokú, krónikus - és akut gyulladásos kórképekbenJuhász, Imre Zoltán; Paragh, György; Juhász, Imre Zoltán; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarTétel Korlátozottan hozzáférhető Az atorvastatin kezelés és az uncoupling protein-2 hatása és szerepe a zsíranyagcserében(2010-04-26T05:24:52Z) Kassai, Andrea; Paragh, György; Seres, Ildikó; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati IntézetA tanulmányunk célja az volt, hogy az atorvastatin lipid paraméterekre, különös tekintettel a HDL-re, valamint a HDL remodellingjében szereplő LCAT és CETP aktivitására gyakorolt hatását vizsgáljuk, és hogy ezek hogyan befolyásolják a HDL-hez kötött antioxidáns enzim, a paraoxonáz aktivitását. A vizsgálatunkba 33 II.a és II.b típusú primer hyperlipoproteinaemiás beteg került bevonásra. A betegek 3 hónapig napi 20 mg atorvastatin kezelésben részesültek. A kezelés előtt és után a lipid paraméterek mellett megmértük a szérum paraoxonáz koncentrációját és aktivitását, az oxLDL szintjét, valamint az LCAT és CETP aktivitását. Az atorvastatin kezelés szignifikánsan csökkentette a koleszterin, a triglicerid, az LDL-C és az apoB szintjét, míg nem befolyásolta a HDL és az apo A-I szintjét. A paraoxonáz specifikus aktivitása, a PON/HDL hányados és az LCAT aktivitás szignifikánsan emelkedett, míg az oxLDL szintje és a CETP aktivitása szignifikánsan csökkent. Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy az atorvastatin hatással lehet a HDL összetételére és funkciójára, és valószínűleg ezen keresztül emeli a paraoxonáz aktivitását és csökkentheti az atheroszklerózis kialakulását. A munkám másik részében az uncoupling protein-2 (UCP2) β-sejtekben betöltött szerepét vizsgáltuk. Az UCP2 a β-sejtek ATP szintjének befolyásolása révén szabályozza az inzulin szekréciót. Az UCP2 hiányában az egerekben javul a glükóz szint szabályozás, míg az UCP2 fokozott expressziója gátolja a glükóz stimulált inzulin szekréciót. Ezen megfigyelések hozzák kapcsolatba az UCP2-t és annak meglepő evolúciós szerepét a β-sejt funkciózavarral 2-es típusú diabetesben. Vizsgálatunk során magasabb reziduális szérum inzulin szintet és a zsíranyagcserében csökkent változást találtunk az éheztetett ucp2-/- egerekben. UCP2 hiányában éhezéskor kezdetben perifériás lipolízis és hepatikus zsír akkumuláció jön létre a vártnál kisebb mértékben, viszont elhúzódó szteatózisban tetőzik, amely a máj csökkent zsírsav felhasználására és eltávolítására utal. Összefoglalásként megállapítjuk, hogy az UCP2 által szabályozott inzulin szekréció fiziológiás mechanizmusa az éhezésre adott válasznak. ----- The aim of our study was to examine the influence of atorvastatin on lipid parameters, particularly on HDL, and on the activity of LCAT and CETP and how they affect the activity of the HDL-associated antioxidant enzyme paraoxonase. Thirty-three patients with types II.a and II.b primary hyperlipoproteinemia were enrolled into our study. The patients received atorvastatin, 20 mg daily, for 3 months. In addition to the lipid parameters we measured the serum paraoxonase activity and concentration, oxidized LDL, LCAT and CETP activities. Atorvastatin significantly reduced the levels of cholesterol, triglyceride, LDL-C and apoB, while it did not influence the levels of HDL-C and apo A-I. The increases in serum PON-specific activity, PON/HDL ratio and LCAT activity were significant, while oxLDL and CETP activities were significantly decreased. Atorvastatin may influence the composition and function of HDL, thereby possibly increasing the activity of paraoxonase and preventing atherosclerosis. In the other part of my experiments we studied the role of uncoupling protein-2 (UCP2) in pancreatic β-cells. UCP2 regulates insulin secretion by controlling ATP levels in beta-cells. Although UCP2 deficiency improves glycemic control in mice, increased expression of UCP2 interferes with glucose-stimulated insulin secretion. These observations link UCP2 to beta-cell dysfunction in type 2 diabetes with a perplexing evolutionary role. We found higher residual serum insulin levels and blunted lipid metabolic responses in fasted ucp2-/- mice. In the absence of UCP2, fasting initially promotes peripheral lipolysis and hepatic fat accumulation at less than expected rates but culminates in protracted steatosis, indicating diminished hepatic utilization and clearance of fatty acids. We conclude that UCP2-mediated control of insulin secretion is a physiologically relevant mechanism of the metabolic response to fasting.Tétel Szabadon hozzáférhető Az autoimmun folyamat aktivitásának megítélése endokrin orbitopathiában(2012-04-03T08:46:06Z) Ujhelyi, Bernadett; Nagy, Endre; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- SzemklinikaAz endokrin orbitopathia egy a páciensek életminőségét jelentősen rontó kórkép. A pajzsmirigybetegségekhez társuló retrobulbaris autoimmun gyulladás pathogenesise jelenleg sem pontosan ismert. A terápiás lehetőségek tárháza a betegség immunológiailag aktív és inaktív szakában eltérő. Az aktív szakban végzendő az immunoszuppresszív kezelés, mely - optimális időpontban végezve - a későbbi súlyos szemtünetek egy részének kialakulását megelőzheti. A visszamaradt nagyfokú exophthalmus, kettőslátás, szemhéjzárási nehezítettség műtéti korrekciója az inaktív szakban javasolt. Az inaktív szakban végzett immunoszuppresszív kezelés hatástalan, csupán az esetleges mellékhatásoknak teszi ki a pácienst. Az aktív szakban végzett szemizom vagy szemhéj korrekciós műtét eredményessége mind esztétikai, mind funkcionális szempontból bizonytalan. A terápiaválasztás kulcskérdése tehát az immunológiai aktivitás megítélése a megfelelő terápiás döntéshez. Jelenleg egyik elterjedt módszer sem tökéletesen alkalmazható az aktivitás megítélésére. Az értekezés összefoglalja két olyan vizsgálatsorozat eredményét, melyek új potenciális eljárások hasznosságát igazolták az endokrin orbitopathia aktivitásának megítélésére. Az első részben ismertetett 99mTc DTPA SPECT vizsgálat napjainkra már a klinikai gyakorlat számára is elérhetővé vált. A tudományos munka eredményeként meghatároztuk azt az úgynevezett felvett aktivitás értéket, mely felett a vizsgált endokrin orbitopathiás beteg nagy valószínűséggel aktív, így jól reagál majd az immunoszuppresszív kezelésre. A második rész a könny vizsgálatára összpontosít. Igazoltuk, hogy van olyan paraméter az endokrin orbitopathiás betegek könnyében, mely összefüggést mutat az immunológiai aktivitással. Megállapítottuk, hogy mind az EOP, mind a Graves-Basedow kóros páciensek könnyfilmje eltérő az egészségesekétől citokin és PAI-1 release vonatkozásában. A kísérletsorozat egy esetleges klinikai gyakorlat számára is elérhető módszer kidolgozásának előfutára lehet, mely a betegek és kezelőorvosaik számára egy gyors és non-invazív diagnosztikai eljárást eredményez. Graves’ orbitopathy (GO) is an autoimmune disorder characterized by the inflammation of retrobulbar ocular connective tissues and extraocular eye muscles. It is associated with autoimmune thyroid disorders, especially but not exclusively with Graves’ disease (GD) and has serious impact on the quality of life of the patients. The exact pathogenesis of the disease is still obscure, as there is no defined auto-antigen responsible for the disease. Recommended therapy depends on the immunological activity of GO. In active phase, patients should receive prompt immunosuppressive treatment that can prevent the development or worsening of serious eye symptoms. In the inactive, fibrotic stage reconstructive and esthetic surgical procedures can be planned. Immunosuppression in inactive phase has no benefit but has the risks of side effects. Eyelid or squint surgery has to be postponed until the inactive phase, otherwise can lead to unpredictable functional and esthetic results. For these purposes the evaluation of disease activity in GO is essential. Several methods have been established to estimate disease activity, yet none of them has become generally accepted. For everyday routine Clinical Activity Score can be evaluated, but it also has several disadvantages. In the thesis the author presents two possible new techniques for GO activity evaluation. In the first part a series of investigations is presented using orbital DTPA SPECT which has been shown to be appropriate in the estimation of GO activity. The DTPA uptake of the healthy orbital tissue has been defined. It has been verified that DTPA SPECT may predict the effectiveness of immunosuppressive therapy. Patients with DTPA scores above 12.28MBq/cm3 are more likely to respond to corticosteroid therapy, and the autoimmune process in orbits with this or higher values are considered active. In the second part tear cytokine and PAI-1 studies are presented on patients with GO and GD. We are not aware of any previous studies on cytokines and PAI-1 in tears of patients with Graves’ disease. The present findings demonstrate that Graves’ orbitopathy results in changes in the cytokine profile of the tear film. An elevation had been found of the pro-inflammatory cytokines in the tears of patients with GO. Similar tendency in GD patients’ tears were observed for both the examined cytokines and PAI-1. This supports the notion that some GD patients have subclinical orbital disease. A correlation between disease activity in GO and IL-6 release in tears has been found; high IL-6 release in tears may serve as a useful indicator of disease activity.Tétel Szabadon hozzáférhető Az enyhe baleseti agysérülés endokrin következményeinek előrejelzéseFrendl, István; Nagy V., Endre; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai TanszékBaleseti agysérülés esetén primer és szekunder agykárosodás alakul ki. A primer agysérülés a sérüléskor közvetlenül kialakuló elsődleges mechanikai roncsolódás, míg a szekunder agysérülés egy többdimenziós biokémiai kaszkád, mely a kiváltó trauma után jön létre. A TBIt szenvedett betegek többségének enyhe agysérülése (GCS 13-15) van, sokszor képalkotó diagnosztikai eszközökkel nem kimutatható, látszólag morfológiai eltérés nélkül. Azonban a mTBI-nek is lehetnek maradandó szövődményei; ilyen a késői agyalapi mirigy diszfunkció. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban az utánkövetési periódusban 16%-ban újonnan diagnosztizált késői agyalapi mirigy diszfunkciót állapítottunk meg. Vizsgálatunk az agyalapi mirigy hormonszinteknek, az endokrin célmirigyek hormontermelésének és a kor- és nemspecifikus IGF-1 szinteknek a mérésén alapult. Eredményeink megegyeznek a korábbi beszámolókkal, melyek szerint mTBI után is gyakran alakulhat ki késői hypophysis működési zavar. Bár az agyalapi mirigy viszonylag védett helyen található a koponyaalapon a töröknyereg csontos üregében, mégis complex vérellátása, mely a hypophysis nyélen keresztül éri el, sérülékennyé teszi. Feltételeztük, hogy a hypophysis speciális portalis vérkeringése érzékeny a véralvadás és a fibrinolysis egyensúlyában a trauma hatására bekövetkező változásokra. Vizsgálatunkban számos véralvadási paramétert mértünk a TBI elszenvedésekor, mint lehetséges biomarkereket a késői agyalapi mirigy működési zavar előrejelzésére. Azt találtuk, hogy az mTBI után közvetlenül mért alacsonyabb plazma PAI-1 szint 80%-os szenzitivitással és 67%-os specificitással előre jelezte a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulását, míg a többi haemostasis paramétereknek nem volt ilyen prognosztikus értéke. Az astrocytákból származó S100B fehérje szinteket is mértük, hogy annak esetleges prognosztikus szerepét a mTBI után kialakuló hypophysis diszfunkcióban vizsgáljuk. Agysérülés után az astrocytákból felszabaduló, és a sérült vér - agy gáton átjutó S100B koncentráció növekszik, ami a TBI súlyosságának az előrejelzésére és monitorizálására alkalmas eszköz. Vizsgálatainkban a mTBI-t szenvedett betegek S100B szintje nem korrelált az agysérülés súlyosságával vagy a CDT által jelzett krónikus alkoholfogyasztással. Az agyalapi mirigy diszfunkciót szenvedett és nem szenvedett betegcsoportok S100B protein szintjei nem különböztek. Az akut alkohol intoxikáció gyakori TBI esetén. Az általunk vizsgált mTBI betegcsoportban a sérültek 36 %-ának a szérumában a felvételkor mérhető szintű alkohol volt. A CDT a krónikus alkohol fogyasztás legspecifikusabb laboratóriumi markere, ezért a sérülés előtti rendszeres alkohol fogyasztás kimutatására a szérum CDT szintet mértük. Kimutattuk, hogy a krónikus alkohol fogyasztásnak, mely magasabb CDT szintet eredményez, protektív hatása van a mTBI után kialakuló endokrin eltérések kialakulásával szemben. A mTBI előtt 2 - 4 hétben absztinens betegek jobban ki vannak téve a késői agyalapi mirigy működési zavar kialakulásának. A rendszeres alkoholfogyasztás mértéke ezt az összefüggést nem befolyásolta. A fejsérülés súlyosságában a magas és alacsony CDT szinttel rendelkező betegeknél nem volt különbség. Következtetéseink megerősítéséhez nagyobb számú betegcsoportokon további vizsgálatokat tartunk szükségesek, és bízunk benne, hogy eredményeinket más, független munkacsoportok is megerősítik.Tétel Szabadon hozzáférhető Az érfali működés egyes új markereinek összefüggése a lipidparaméterekkel familiáris hiperkoleszterinémiás betegekbenJuhász, Lilla; Harangi, Mariann; Juhász, Lilla; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA nagy sűrűségű lipoprotein (HDL)-hez kötött apolipoproteinM/szfingozin-1-foszfát (ApoM/S1P) komplex egy kapocsként szolgál a HDL és az endotel sejtek között a kardiovaszkuláris betegségekben, biztosítva az ép endoteliális barriert. A stromaeredetű faktor-1 (SDF-1) egy kemokin, mely sokoldalú hatást fejt ki az érelmeszesedés folyamatában, azonban összefüggése a hiperlipidémiával meglehetősen ellentmondásos. Korábban HeFH betegek körében nem vizsgálták a szérum S1P, ApoM és SDF-1 összefüggéseit a lipid paraméterekkel, lipid szubfrakciókkal, valamint a gyulladásos markerekkel. Nyolcvanegy kezeletlen HeFH beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be a vizsgálatunkba. A szérum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 és TNFα koncentrációk meghatározása ELISA módszerrel történt. A lipoprotein szubfrakciók elválasztására akrilamid gélelektroforézist (Lipoprint) alkalmaztunk. A PON1 enzim aktivitását spektrofotometriás módszerrel mértük. Az FH diagnózisának felállításához a Dutch Lipid Clinic Network Kritériumrendszert használtuk. Szignifikánsan magasabb S1P és ApoM szinteket találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és nagy HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az S1P és kis HDL szubfrakció között HeFH betegekben és a teljes vizsgálati populációban. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk az S1P és sCD40L szint, MMP-9 szint és a PON1 arileszteráz aktivitás között, míg szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és sVCAM-1 között HeFH betegekben. A szérum S1P független prediktorai a nagy HDL szubfrackió és a PON1 arileszteráz aktivitás. Szignifikánsan alacsonyabb SDF-1 koncentrációt találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk a szérum SDF-1 és az összkoleszterin, triglicerid, LDL-C és ApoB100 szintek között. Negatív összefüggés volt a szérum SDF-1 és VLDL, IDL, nagy LDL, nagy HDL és közepes HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az áltagos LDL méret, kis HDL és SDF-1 között. Negatív korrelációt találtunk az SDF-1 és oxLDL, illetve MPO között. A szérum SDF-1 független prediktorai az oxLDL szint és a VLDL szubfrakció. A magasabb S1P és ApoM szintek, valamint a megfigyelt összefüggéseik a HDL szubfrakciókkal, illetve gyulladásos markerekkel HeFH betegek esetén, feltételezik az S1P és ApoM lehetséges szabályozó szerepét az intakt endoteliális funkció fenntartásában. Az SDF-1 és lipid frakciók, valamint lipid szubfrakciók között megfigyelt szoros összefüggések felhívják a figyelmet az SDF-1 és a lipidanyagcsere közös útvonalaira, illetőleg valószínűsítik az SDF-1 szabályozó szerepét az érelmeszesedés folyamatában. High-density liprotein (HDL)-associated apolipoprotein M/sphingosine 1-phosphate (ApoM/S1P) complex act as a bridge between HDL and endothelial cells in cardiovascular disease, maintaining a healthy endothelial barrier. Stromal cell-derived factor-1 (SDF-1) is a chemokine that play diversified roles in the process of atherosclerosis. Although, its assoctiation with hyperlipidaemia is contradictory. To date, serum SDF-1, S1P, ApoM and its correlations with lipid and inflammatory parameters and lipid subfractions in HeFH subjects have not been investigated. Eighty-one untreated HeFH patients and thirty-two healthy control subjects were enrolled in this study. Serum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP-9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 and TNFα contentrations were determined by ELISA. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint. PON1 activities were measured spectrophotometrically. For the diagnose of FH we used the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Significantly higher S1P and ApoM levels were detected in HeFH patients compared to the controls. There was a negative correlation between S1P and large HDL, and a positive correlation was observed between S1P and small HDL subfractions in HeFH patients and in the whole study population. Significant positive correlations were found between S1P and sCD40L and MMP-9 levels and PON1 arylesterase activity, while significant negative correlation was detected between sVCAM-1 and S1P in HeFH patients. We found significantly lower SDF-1 concentrations in HeFH patients compared to the controls. We detected significant negative correlations between serum total cholesterol, triglycerides, LDL-C, ApoB100 and SDF-1. Negative correlations were observed between serum SDF-1 and VLDL and IDL, as well as large LDL and large and intermediate HDL subfractions, while positive correlation was found between mean LDL-size, small HDL and SDF-1. There was a negative correlation between SDF-1 and oxLDL and MPO. A backward stepwise multiple regression analysis showed that the best predictors of serum S1P were large HDL subfraction and arylesterase activity, while the best predictors of serum SDF-1 were VLDL and oxLDL. Higher S1P and ApoM levels and their correlations with HDL subfractions and inflammatory markers in HeFH patients support their potential regulatory role in the endothelial protection. The strong correlation between SDF-1 and lipid fractions and subfractions highlights the potential common pathways of SDF-1 and lipoprotein metabolism, that assume the role of SDF-1 in atherogenesis.Tétel Szabadon hozzáférhető Az intracelluláris XIII-as véralvadási faktor A alegység szerepének vizsgálata a monocita/makrofágok fagocitózisában(2007-06-20T15:34:31Z) Sárváry, Attila; Ádány, Róza; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Népegészségügyi Iskola -- Megelőző Orvostani Intézet; Egészségtudományok doktori iskolaMunkánk során a monocita/makrofág sejtekben szintetizálódó transzglutamináz, a faktor XIII-A lehetséges intracelluláris funkcióját kívántuk vizsgálni. Irodalmi adatok alapján feltételeztük, hogy a FXIII-A-nak a monocita/makrofágokban szerepe lehet olyan intracelluláris folyamatokban, mint a citoszkeleton átrendeződése, mely a legkarakterisztikusabban a fagocitózisban nyilvánul meg. A vizsgálatainkat egyrészt egészséges donorokból izolált monociták sejttenyészetén, másrészt faktor XIII deficiens betegek monocitáin végeztük. 1. Megállapítottuk, hogy mind az Fcγ, mind a komplement receptor mediált fagocitózis növekedett a monociták makrofággá differenciálódását lehetővé tevő tenyésztés során és a 3. napon érte el a csúcspontját. A sejtek fagocitózisa jelentős mértékben gátolható monodanzilkadaverinnel, amely a transzglutaminázok által katalizált keresztkötések gátlószere. 2. A FXIII-A deficiens betegek monocitáinak Fcγ, komplement és lektin-szerű receptorokon keresztüli fagocitózisa szignifikáns csökkenést mutatott az egészséges kontrollok átlagértékeihez képest. 3. A tenyésztett monociták/makrofágok fagocitózisa a FXIII-A mRNS expressziójával és protein szintézisével párhuzamos változást mutatott. 4. Eredményeink szerint a FXIII-A szerepet játszhat a monociták/makrofágok Fcγ és komplement receptor mediált fagocitózisában. Eredményeink hozzájárulnak a FXIII-A intracelluláris szerepének jobb megértéséhez, azonban további vizsgálatok szükségesek annak tisztázásához, hogy a FXIII-A pontosan milyen szinten, hol játszik szerepet a citoszkeleton átrendeződésében vagy a fagocitózis folyamatának más lépéseiben.Tétel Szabadon hozzáférhető Az oxidatív stressz és az endothél diszfunkció markereinek változása alfa-liponsav kezelés és mozgásterápia hatására diabéteszes polyneuropathiás betegekbenMolnár, Ágnes; Sztanek, Ferenc; Molnár, Ágnes Mariann; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA DSPN a hiperglikémia talaján kialakuló fokozott oxidatív stresszel, endothel diszfunkcióval, elhízással, megváltozott adipokin és miokin profillal járó kórkép, mely a 2-es típusú diabeteses betegek egyre nagyobb hányadát érinti Magyarországon is. A DSPN kiegészítő kezelésében alkalmazott kíméletes, rendszeres fizikai aktivitás, valamint kedvező hatású antioxidáns szerek alkalmazása hatékonyan csökkenthetik a diabetes neuropathia progresszióját. Eredményeink rávilágítanak a rendszeres fizikai aktivitás fontosságára a diabeteses neuropathia kezelésében. Adataink szerint a fizikai aktivitás növeli az FGF21 szintjét diabetes neuropathiás betegeknél, továbbá az FGF21 szint változása negatív korrelációban állt a testtömegindex, TNF-alfa változásával, ill. pozitívan korrelált az adiponektin szint változásával hat hetes fizikai aktivitást követően. A jövőben az FGF21 szint jó biomarkerként szolgálhat a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszttel kimutatott aerob edzés hatékonyságának monitorozására. A gyulladás és az oxidatív stressz egyéb biomarkereire vonatkozó adatok bővíthetik ismereteinket a fizikai aktivitás perifériás szenzomotoros neuropathiában kifejtett hatásáról. Az elmúlt években a perifériás és autonóm diabeteses neuropathia hosszú távú kezelésében az antioxidáns hatású ALA adása szintén jelentős kedvező hatásokkal bír. Megállapítottuk, hogy hat hónapos ALA kezelést követően az ADMA, TNF-alfa, Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt, összetett autonóm tünet pontszám szignifikánsan csökkent, míg az NO szint szignifikánsan nőtt DSPN betegekben. Az ADMA változása pozitívan korrelált a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt változásával DSPN betegekben. Az ALA reagáló DSPN csoport ADMA csökkenése szignifikánsan kifejezettebb volt a nem reagálókhoz képest. Az ADMA szérumszint vizsgálata ezért jó marker lehet az ALA kezelés hatékonyságának kimutatására. További vizsgálatok szükségesek az ALA neuropathiában jelentkező további kedvező hatásainak tisztázásához, azonban az ALA endothel diszfunkcióra gyakorolt pozitív hatása felhívja a figyelmet az oxidatív stressz folyamatos monitorozására perifériás és autonom neuropathiában, továbbá felveti új antioxidáns terápiás szerek kifejlesztését.Tétel Szabadon hozzáférhető Betegségismeret szerepe a vesetranszplantációbanBarth, Anita; Nemes, Balázs; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet::Szervtranszplantációs TanszékA tudás mint potenciálisan módosítható faktor a megfelelő döntéshozatal előfeltétele. Kutatásunk során a krónikus vesebetegek vesetranszplantációval kapcsolatos ismereteit vizsgáltunk és az ismereteket befolyásoló tényezőket elemeztük, elsősorban a betegismeretek e területen megfigyelhető hiányosságainak feltérképezése, az akadályozó tényezők azonosítása céljából. Egyúttal tájékoztatást és ismeretterjesztést adtunk a vesetranszplantációval kapcsolatosan. A betegek ismereteit befolyásoló tényezőket tíz magyarázó változóra korrigált többszörös lineáris regresszióval értékeltük, melynél a függő változó a tudáspontszám volt. Követéses vizsgálatunk első adatfelvétele során az Eurotransplant-várólistán szereplő, vesetranszplantáció irányában kivizsgálás alatt álló, valamint a veseátültetést elutasító, 18 és 75 év közötti betegeket kerestük fel. Az első körös, alap tudásszintet rögzítő adatfelvétel során összesen 254, az ismeretátadás utáni második 115 vesebeteg bevonásával valósult meg. Eredményeink alapján elmondható, hogy a betegek által elért tudáspontszám összességében megfelelő, ugyanakkor az egyes kérdéscsoportok elemzését követően megállapítható, hogy a műtéttel, ezen belül is elsősorban az élődonoros vesetranszplantációval, és a keresztdonációval kapcsolatban igen hiányos ismeretekkel rendelkeznek. E kérdések esetén a helyes válaszok aránya 50-70% között változott. Az ismereteket befolyásoló tényezők vonatkozásában megállapítható, hogy a felsőfokú (β=1,502, p<0,001) és a középfokú (β=2,346, p<0,001) iskolai végzettséggel rendelkező betegek egyaránt magasabb tudáspontszámot értek el az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőkhöz képest. A korábban veseátültetésen már átesett betegek 2 ponttal magasabb pontszámot értek el a veseátültetésben még nem részesültekhez viszonyítva (β=2,024, p<0,001). Szignifikánsan magasabb pontszámot értek el azok a betegek is, akik megfelelő egészségműveltségi szinttel rendelkeztek (β=1,344, p<0,001). Eredményeink bizonyítják programunk hatékonyságát, mert a részt vevő vesebetegek szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a tudásszint felmérő teszten, több hónappal a betegedukációt követően is (p<0,001). Az általunk azonosított hiányosságok segíthetnek az egészségügyi szakemberek számára abban, hogy melyek azok a területek, amelyekre a betegoktatási és önmegvalósító programok során hangsúlyt kell fektetni a beteg-együttműködés és az eredmények javítása érdekében.Tétel Szabadon hozzáférhető Biological roles and prognostic relevances of gene alterations in human malignant melanomas(2013-12-10T15:13:53Z) Vízkeleti, Laura; Balázs, Margit; Vízkeleti, Laura; Egészségtudományok doktori iskola; DE--OEC--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis TanszékMalignant melanoma, originated from melanocytes is considered one of the most aggressive skin cancers, being the most life-threatening neoplasm of skin melanoma is responsible for almost all skin cancer deaths. Several molecular pathways and the complexity of their interaction are involved in disease development and progression. This characteristic suggests that no individual genetic or molecular alteration is crucial in these processes per se. The main purpose of the doctoral thesis was to examine the genetic alterations and gene expression changes of candidate genes (CCND1, BRAF, NRAS) and loci (7q31) with a possible role in human melanoma progression, and to define the associations between these alterations and the clinical-pathological parameters of primary melanomas. Our results revealed a significant association between the copy number alterations of 7q31 and poor clinical outcome. mRNA expression analysis of CAV1 and TES genes located on 7q31 locus showed a decreased CAV1 mRNA level in thick lesions, and decreased TES mRNA level in samples formed multiple metastases, whereas elevated TES mRNA expression was exhibited by primary melanomas formed only cutaneous or lymph node metastases. CAV1 protein level was significantly higher in thin primary tumors. TES protein expression did not show significant associations with any of the examined clinical-pathological parameters. Amplification of 7q31 is not or weakly correlated with the mRNA and protein expressions of CAV1 and TES genes. Regarding the results of CCND1 analysis, copy number alterations of the gene showed significant correlations with poor clinical outcome, which was influenced by the mutation status of BRAF or NRAS genes in the term of sun exposure. CCND1 mRNA level decreased in lesions with multiple metastases and was correlated with both the mRNA levels and mutation state of BRAF and NRAS genes. CCND1 protein expression was associated with Breslow thickness, metastasis formation, and shorter survival time. In conclusion, amplification of 7q31 and CCND1 could have a prognostic relevance in cutaneous melanoma predicting unfavorable outcome. Furthermore, our data show that expression alterations of the CAV1, TES and CCND1 genes possibly affect many aspects of tumor behavior. A melanocita eredetű malignus melanomát a legagresszívabb bőr daganatok között tartják számon. A bőr daganatok okozta halálozások döntő többsége az áttétes melanomáknak tulajdonítható. Az eltérő útvonalak érintettsége és az ezek közötti interakciók komplexitása azt sugallja, hogy az egyedi genetikai és molekuláris eltérések önmagukban nem rendelkeznek döntő befolyással a betegség kialakulásában és progressziójában. A disszertációban összefoglalt vizsgálatok célja volt olyan gének (CCND1, BRAF, NRAS) illetve lokuszok (7q31) genetikai és gén expressziós eltéréseinek vizsgálata, melyek szerepet játszhatnak humán melanomák progressziójában. Célunk volt továbbá a fent említett eltérések és a primer daganatok klinikai-patológiai jellemzői közötti összefüggések átfogó analízise is. Eredményeink alapján a 7q31 kópiaszám eltéréseinek primer melanomákban és áttétekben végzett FISH analízise szignifikáns összefüggést mutatott ki a kedvezőtlen klinikai kimenetellel. A lokuszon elhelyezkedő CAV1 és TES gének mRNS expressziós analízise csökkent CAV1 kifejeződést tárt fel vastag melanomákban, és a TES mRNS szint csökkenését a többszörös áttétképző primer mintákban; míg azok a léziók, melyek csupán kután vagy nyirokcsomó metasztázissal rendelkeztek, emelkedett TES mRNS szinttel jellemezhetők. A CAV1 fehérje szint szignifikánsan magasabb vékony primer tumorokban, míg a TES fehérje expresszió nem mutatott összefüggést egyetlen vizsgált paraméterrel sem. A 7q31 amplifikáció nem vagy csak gyenge korrelációban állt a CAV1 és TES gének mRNS és fehérje expressziós változásaival. A CCND1 vizsgálatok eredményeit tekintve, a gén kópiaszám eltérések szignifikáns összefüggést tárt fel a primer melanomák kedvezőtlen klinikai kimenetelével. Ezt az összefüggést befolyásolta a BRAF és NRAS gének mutációs státusza a napsugárzásnak való kitettség esetében. CCND1 mRNS szint csökkenés figyelhető meg azokban a primer tumorokban, melyek többszörös áttétképzéssel jellemezhetők; és a gén expresszió korrelációt mutat mind a BRAF és NRAS mRNS szintekkel, mind pedig ez utóbbi gének mutációs státuszával. A CCND1 protein fokozott expressziója pedig az áttétképzéssel és rövidebb túléléssel társul, valamint a fehérje szint összefüggést mutat a Breslow tumor vastagsággal is. Eredményeinket összefoglalva, a 7q31-es lokusz és CCND1 gén amplifikációja prognosztikai jelentőséggel bírhat kután melanomák kedvezőtlen klinikai kimenetelével kapcsolatban. Továbbá, az eredmények azt mutatják, hogy a CAV1, TES és CCND1 gének expressziós eltérései is számos szempontból befolyásolhatják a tumor biológiai viselkedését.