Egészségtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2313

Általános Orvostudományi Kar

Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)

Orvostudományi doktori tanács

D46

Doktori programok:

Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza)
Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 141)

Szabadon hozzáférhető
Családorvosok szerepe a járványügyi surveillance működésében és a kardiovaszkuláris események megelőzésében
Tóth-Vraukó, Katalin; Rurik, Imre; Vraukó, Katalin; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék
Az Értekezés első részében vizsgáltuk, milyen okai lehetnek annak, hogy a háziorvosok egy része számos infekciós kórképet nem jelent be az egészségügy-szakigazgatási szervek számára, illetve értékelni azt, hogy milyen a hazai családorvosok fertőző betegségekkel összefüggő tudatossága, attitűdje, napi gyakorlata és jelentési aktivitása. A kérdések megválaszolásához önkitöltős kérdőíveket alkalmaztunk két vizsgálatunkban. Az elsőben 116, a másodikban 347 választ kaptunk, az országosan reprezentatívnak tekinthető mintában. Az aluljelentések legfőbb oka a háziorvosoknak a bejelentési rendszerre vonatkozó ismerethiánya, ugyanakkor többségük úgy véli, hogy a jelenlegi rendszer hatékony. A községekben praktizálók gyakrabban vélték, hogy a fertőző betegségek bejelentése nem tisztán jogi kötelezettség, hanem szakmai is. A városi orvosok többnyire a laboratóriumilag megerősített eseteket jelentik be, és a bejelentében gyakrabban akadályozták őket informatikai problémák. Az idősebb orvosok megbízhatóbbnak tartják a jelenleg jelentő rendszert, míg a nőnemű háziorvosoknak szélesebb körű ismeretei vannak a járványügyi surveillance működéséről. Megállapítható, hogy a járványügyi tudatosság és az informatikai felügyeleti rendszer fejlesztése egyaránt szükséges a hazai alapellátásban, a szintetizált szabályozás, a hatósági ellenőrzések számának növelése és az ellenőrzések strukturáltabb lebonyolítása mellett. Az Értekezés második részében az alapellátásban gondozott kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező betegek kezelési eredményességét hasonlítottuk össze két vizsgálatban a hasonló időben végzett európai vizsgálatok eredményeivel. Ez 20 praxisból 679, míg később 40 körzetből 628 páciens bevonását jelentette, a különböző kockázati besorolásoknál az aktuális nemzetközi ajánlások alapján. Vizsgáltuk a vérnyomás, az LDL- a HDL- koleszterin, a triglicerid és a HbA1c szinteket, a BMI és a haskörforgat értékeit, valamint a dohányzást. Magyarországon mindkét időszakban eredményesebb volt a magas vérnyomás és a kóros LDL-koleszterin értékek kezelése, ugyanakkor a diabetes gondozásában a korábban tapasztalt hazai előny megszűnt, a triglicerid értékekben nem volt változás, a dohányzás nálunk nagyobb arányban fordult elő.
Korlátozottan hozzáférhető
Az alapellátás minőségét vizsgáló módszerek és indikátorok lehetséges alkalmazásai
Kolozsvári, László Róbert; Rurik, Imre; Kolozsvári, László Róbert; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- CSALÁDORVOSI ÉS FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI TANSZÉK
ÖSSZEFOGLALÁS A betegellátás minőségének meghatározása és fejlesztése évtizedek óta kiemelt szerepet játszik az egészségügyi rendszerekben. Az alapellátás minősége sokféleképpen meghatározható és javítható annak mérése nélkül is, hiszen sok fontos elem nem mérhető, ugyanakkor a minőség mérésére egyre gyakrabban használnak kvalitatív jellemzési módszereket, a minőségi indikátorokat. Értekezésem célja az alapellátás minőségének mérését és javításának lehetőségeit keresni saját kutatási területemen, saját vizsgálatokkal és irodalomkutatás alapján. Tanszékünk részvételével zajlott két fontos, nemzetközi vizsgálat magyar ágának eddigi eredményei alapján javaslatot teszek a hazai alapellátás minőségének javítására alkalmas lehetőségekre. A releváns irodalmak áttekintésével összefoglalom a témával kapcsolatos eddigi vizsgálatok fontosabb eredményeit. A hazai és nemzetközi minőségi indikátorokkal kapcsolatos vizsgálataink eredményei alapján a minőségi indikátorok megfelelően alkalmazva a minőség javításának hasznos eszközei lehetnek. A női daganatok szűrésében az alapellátás motiválásával és nagyobb szerepvállalásával valószínűleg magasabb átszűrtséget lehetne elérni, hatékonyabbak lehetnének a népegészségügyi szűrőprogramok. Az antibiotikum felírási indikátoroknak a mennyiség mellett a minőséget is értékelnie kellene, amely a költségek és valószínűleg az antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia csökkenéséhez vezetne. A páciensek antropometriai adatainak az alapellátásban dolgozók általi pontos rögzítése és feldolgozása jelentősen megkönnyítené a túlsúly és az elhízás megelőzését, diagnosztikáját, és kezelését is. Az értekezésben ismertetett vizsgálatok alapján közvetlenül vagy közvetetten az alapellátásban folyó munka minőségéről alkothatunk részletesebb képet, az eredmények mindennapi gyakorlatba átültetésével javítani lehetne a lakosság egészségi állapotát, a rendszer költséghatékonyságát. SUMMARY Definition and improvement of quality of health care have been playing an important role in health care systems for decades. The quality of primary care can be defined and improved without measuring it, as many important elements are not measurable, nevertheless qualitative measurement tools like quality indicators are increasingly implemented. The aim of my thesis is to present the possibilities of quality measurement and improvement in primary care within my research areas. Our department took part in two important international studies. Based on the results of the Hungarian branch I make suggestions about possible areas of the quality improvement of the Hungarian primary care. I summarize the main results of previous studies and the description of the relevant literature on this topic. The results of our studies related to the Hungarian and international quality indicators show that quality indicators can be useful tools in quality improvement. In women's cancers screening, higher screening coverage and more effective public health screening programs might be achieved by the increased engagement of primary care. Regarding the prescription of antibiotics, in addition to the amount the quality of prescribing should be assessed by the antibiotic prescribing indicators. This might lead to decreased resistance to antibacterial agents and in addition to the reduction of expenses. Accurate recording and processing of the patients’ anthropometric data by the primary care providers might greatly facilitate the diagnosis of overweight and obesity, their treatment and prevention as well. On the basis of the studies described in this thesis, directly or indirectly, we could create a more detailed picture of the quality of work in primary care. With the daily practical application of the results we could ultimately improve the health of the population and the cost-effectiveness of the health care system.
Szabadon hozzáférhető
A cenzus alapú etnikai besorolás, a kérdezőbiztosi minősítés és az etnikai önazonosítás alkalmazása a roma populációt érintő egészségegyenlőtlenségek vizsgálata során
Vincze, Ferenc; Sándor, János; Vincze, Ferenc; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani Intézet
A roma populáció egészségi állapota módszertani hiányosságokból fakadóan még mindig nem teljes körűen dokumentált. Az országos monitoring rendszer hiánya, illetve a rendelkezésre álló heterogén epidemiológiai eszközök gátját képezik a hatékony intervenciók tervezésének. Vizsgálati célkitűzésük között szerepelt a (1) roma etnicitás kockázati szerepének meghatározása, továbbá a (2) népszámlálási adatok használhatóságának vizsgálata a roma populáció egészségmonitorozása során. Vizsgáltuk, továbbá a (3) kérdezőbiztosi véleményen alapuló etnikai besorolási módszer alkalmazásának közvetlen hasznát egészségfelmérésekben. Az elemzések a 2011-es népszámlálási, illetve egy populációs alapú egészségfelmérés adatbázisán alapulnak. A népszámlálási adatgyűjtés során a roma etnicitás felmérése önbevallás alapján történt, míg a populációs alapú egészségfelmérés kérdőívében az etnicitás regisztrálását önbevallás, illetve a kérdezőbiztos véleménye alapján végezték. A 2011-es népszámlálási adatbázison végzett szocio-demográfiai faktorokra korrigált többváltozós logisztikus regressziós elemzések alapján, a roma etnicitás független kockázati tényezője a krónikus betegségek kialakulása (EH = 1,17), a mindennapi élet (EH= 1,20), tanulás-munkavállalás (EH= 1,24), családi élet (EH=1,22) és a közlekedés (EH=1,03) területén észlelt akadályozottság kialakulása szempontjából. A krónikus megbetegedések kialakulása szempontjából +0,39%-os roma etnicitásnak tulajdonítható populációs szintű járulékos kockázati értékeket lehetett számszerűsíteni. A populációs alapú egészségfelmérésben többváltozós logisztikus regressziós elemzéssel vizsgáltuk az önbevallás alapján roma (N=124) és nem roma válaszadók (N=1725), illetve a kérdezőbiztos véleménye alapján roma (N=179) és a nem roma (N=1670) válaszadók között látható különbségeket. A roma és nem roma válaszadók között látható különbségek 7 indikátor esetében attól függtek, hogy az etnicitás meghatározása önbevalláson vagy a kérdezőbiztos megítélésén alapult. A felmérések alapján elmondható hogy a (1) roma etnicitás független járulékos kockázati tényezője a krónikus betegség előfordulási gyakoriságának. A (2) populációs járulékos kockázatok meghatározásán keresztül a népszámlálási adatok hozzájárulhatnak a roma populáció egészségének monitorozásához. A (3) kérdezőbiztosi véleményen alapuló etnikai hovatartozás módszerének alkalmazása nem szükségszerűen emeli az egészségfelmérések használhatóságát. The Roma population is classified by a poor and, due to difficulties in ethnicity assessment, poorly documented health status. The lack of recommended design for Roma health-monitoring hinders the interventions to improve the health status of this ethnic minority. Our objective was to (1) describe the riskiness of Roma ethnicity using census-derived data and to (2) demonstrate the value of census for monitoring the Roma to non-Roma gap. We also aimed to (3) compare the usefulness of self-reporting and observer-reporting classification methods in Roma ethnicity registration for surveys investigating differences between Roma and non-Roma populations. In the analyses we used the databases of the 2011 Hungarian Census, and a population-based health interview survey which applied both the self-reporting and observer-reporting of Roma ethnicity. All analyses controlled for sociodemographic factors. The 2011 Hungarian Census database investigated the self-declared occurrence of at least one chronic disease and the existence of activity limitations among subjects with chronic disease. According to the multivariate logistic regression models, the Roma ethnicity is a risk factor for chronic diseases (OR = 1.17) and for activity limitation in everyday life activities (OR = 1.20), learning-working (OR = 1.24), family life (OR = 1.22), and transport (OR = 1.03). The population-level impact of Roma ethnicity was 0.39% (95% CI: 0.37;0.41) for chronic diseases. Multivariate logistic regression models was used to analyse the differences between the self-reported Roma (N = 124) and non-Roma (N = 1725) populations, as well as between observer-reported Roma (N = 179) and non-Roma populations (N = 1670) in the population-based health interview survey. Differences between interviewer-reported and self-reported individuals of Roma ethnicity in statistical inferences were observed for only seven indicators. The self-reporting approach was more sensitive for two indicators, and the observer-reported assessment for five indicators. Our investigations demonstrated that (1) the Roma ethnicity is a distinct risk factor with significant population level impact for chronic disease occurrence accompanied with prognosis worsening influence, and that (2) the census can improve the Roma health-monitoring system, primarily by assessing the population level impact. The (3) application of observer-reporting cannot considerably increase the usefulness of a survey, because the differences between Roma and non-Roma individuals are much bigger than the differences between indicators produced by self-reported or observer-reported data on individuals of Roma ethnicity.
Szabadon hozzáférhető
In vitro fertilizációs (IVF) kezelésben részt vevő párok egészségpszichológiai vizsgálata
Gabnai-Nagy, Erika; Nagy, Beáta Erika; Nagy, Erika; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Magatartástudományi Intézet
Az infertilitás (meddőség) napjainkban világméretű népegészségügyi problémát jelent, prevalenciája világszerte emelkedő tendenciát mutat. Kutatásunk egyike azon kevés hazai vizsgálatnak, amely a meddőség pszichoszociális aspektusaival is foglalkozik. A keresztmetszeti elővizsgálatunkban (N = 168) arra kerestük a választ, hogy az IVF-kezelés segítségével szülővé vált párok milyen különbségeket mutatnak a megküzdési stratégiák, a pszichológiai immunvonás mintázat és a nevelői attitűdök vonatkozásában a természetes módon szülővé vált párokhoz képest. Eredményeink szerint az érzelmi indíttatású cselekvés kisebb arányú alkalmazása, a visszahúzódás és az érzelmi egyensúly keresése stratégiák gyakoribb alkalmazása, továbbá a magasabb fokú koherencia érzék és öntisztelet adaptív a meddőséggel való megküzdés során. Emellett igazoltuk, hogy a szülővé válás eltérő körülményei befolyásolják a szülők későbbi nevelési attitűdjét. Az elővizsgálat eredményeire és tapasztalataira alapozva terveztük meg hosszmetszeti vizsgálatunkat (N = 174), melyben arra kerestük a választ, hogy hogyan változik a reprodukciós problémával küzdő párok érzelmi állapota az IVF-ciklus folyamán, annak kimenetelével összefüggésben. Eredményeink megerősítették a pár érzelmi kapcsolati dinamikájának fontosságát a gyermekvállalás terén, az érzelmi szinkron hiánya a felek között a sikertelenség egyik lehetséges magyarázatának bizonyult. Igazolódott, hogy a férfiak részvétele, érzelmi támogatása az IVF-kezelés során lélektanilag legalább olyan meghatározó, mint a nők szerepe a biológiai folyamat végigvitelében.
Szabadon hozzáférhető
Roma egészség-mediátorok az alapellátásban: segéd-egészségőrök munkavégzésének és egészségi állapotának vizsgálata az Alapellátás-fejlesztési Modellprogramban
Katona, Cintia; Kósa, Karolina; Katona, Cintia; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Magatartástudományi Intézet
A jelen kutatás keretét a magyar egészségügyi ellátórendszernek a praxisközösségek működésének modelljét megvalósított, 2013 és 2017 közt működött első hazai Alapellátás-fejlesztési Modellprogram adta. Ennek célja az egészségügyi alapellátás által kínált betegségmegelőző szolgáltatások jelentős bővítése és az azokhoz való hozzáférés javítása volt, kiemelten a hátrányos helyzetű, ezen belül is a roma népességcsoportok körében. A kutatás keretében a segéd-egészségőrök munkavégzésének értékelését végeztük el, melyhez a Program adminisztratív adatainak felhasználásával új indikátorokat hoztunk létre. Az indikátorok megalkotásához figyelembe vettük azokat a feladatokat, amelyeket a segéd-egészségőrök a népegészségügyi koordinátorok felügyeletével, de viszonylag önállóan végeztek. Ide tartozott az egészségi állapotfelmérésben való részvétel növelése és a közösségi egészségfejlesztési programok szervezése és lebonyolítása. Az új indikátorok figyelembe vették a segéd-egészségőrök alkalmazási és munkaidejének változásait, lehetővé téve, hogy a képzett indikátorok praxisközösségenként összehasonlíthatók legyenek. Arra nem volt adat, hogy a mediátorok az egyes feladatok végrehajtására ténylegesen mennyi időt fordítottak, és arra sem, hogy ezeket milyen minőségben végezték, így az indikátorok csak arra alkalmasak, hogy a segéd-egészségőröknek más munkatársakhoz viszonyított, páciensekre fordított idejét, illetve a segéd-egészségőröknek az egyes praxisközösségekben végzett, egymáshoz viszonyított munkáját hasonlítani lehessen. A segéd-egészségőrök munkájának fontosságát közvetett módon bizonyítja, hogy a Modellprogram keretében zajlott egészségi állapotfelmérésen a behívott páciensek 80 százaléka részt vett, amely 1,3-1,7-szer magasabb volt, mint az egyéb behívásos nemzeti szűrési programoké. Ezen magas részvételi arány elérésében az egészség-mediátoroknak bizonyíthatóan szerepük volt. A praxisközösségek közt feltárt munkaidő-ráfordítási különbségek bizonyosan számos tényező együttes hatását tükrözik, melyek egyike a népegészségügyi koordinátorok, tehát a segéd-egészségőrök munkáját közvetlenül felügyelő és irányító szakemberek eltérő szakmai tapasztalata. A segéd-egészségőrök munkaidő-hatékonysága abban a praxisközösségben volt a legnagyobb, amely a legjelentősebb tapasztalattal rendelkezett népegészségügyi koordinátort alkalmazta. A segéd-egészségőrök saját egészségi állapotának monitorozása kapcsán igazoltuk, hogy a foglalkoztatás során szerzett szakképzettséggel együtt a mentális egészség is javul. A segéd-egészségőröknek a praxisközösségekben történt alkalmazása globálisan is példaértékű. Roma mediátorok képzésére, és projektszerű, valamint civil szervezeteken keresztül történő alkalmazására számos példa volt korábban Európában és hazánkban is, de a Modellprogramban világviszonylatban elsőként történt meg, hogy az egészségügyi ellátásban hivatásszerűen, az ellátást végző csapat teljes jogú tagjaiként roma mediátorok (a Programban: segéd-egészségőrök) tartós alkalmazására került sor. A mediátorok fontos potenciális szereplői lehetnek az egészségügyi alapellátásnak, akiknek alkalmazása növelheti az alapellátási tevékenységek hatékonyságát, különösen a leghátrányosabb helyzetű településeken és népességcsoportokban.
Szabadon hozzáférhető
A túlsúly és az elhízás hatása az érelmeszesedés kialakulását befolyásoló lipid komponensek, oxidatív és vaszkuláris markerek szintjére
Szentpéteri, Anita; Harangi, Mariann; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere Betegségek Nem Önálló Tanszék
Számos tanulmány igazolta az egyértelmű összefüggést az elhízás és a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázata között. A diszlipidémia gyakran társul az elhízáshoz és a túlsúlyhoz, és a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik jól ismert kockázati tényezője. Diszlipidémiában a high-density lipoprotein (HDL) funkciója károsodik, melyet a mieloperoxidáz (MPO) emelkedett szintje és a csökkent paraoxonáz-1 (PON1) aktivitás jellemez. Ugyanakkor ezek kapcsolata más érelmeszesedéses biomarkerekkel nem ismert teljes mértékben. Az obestatin egy nemrégen azonosított anorexigén emésztőrendszer által termelt hormon. Egyre több bizonyíték támasztja alá a lipidanyagcserére és a kardiovaszkuláris rendszerre kifejtett kedvező hatását. Munkánk során 167 túlsúlyos, kezeletlen diszlipidémiás, érszövődménnyel rendelkező és nem rendelkező beteg és 32 egészséges kontroll személy bevonásával a lipidek és gyulladásos markerek, az MPO szérumszintjének és a PON1 aktivitásának meghatározását. Emellett meghatároztuk a szérum szolubilis CD40 ligand (sCD40L), az asszimmetrikus dimetil-arginin (ADMA), a szolubilis intercelluláris adhéziós molekula-1 (sICAM-1), a szolubilis vaszkuláris adhéziós molekula-1 és az oxidált LDL (oxLDL) szintjét. Továbbá, NDO betegekben és kontrollokban megmértük a szérum obestatin szintjét és ennek összefüggését a lipidek és lipid szubfrakciók mennyiségével. Megvizsgáltuk az obestatin szint és a HDL funcióját jellemző MPO szint és PON1 aktivitás közötti lehetséges összefüggéseket. Eredményeink alapján a túlsúlyos diszlipidémiás betegekben a PON1 aktivitás és a MPO szint szoros összefüggést mutat a vaszkuláris biomarkerek szérumszintjével, mely hangsúlyozza a HDL-hez kötött pro- és antioxidáns hatású enzimek működésének jelentőségét az endothel diszfunkció és az érelmeszesedés kialakulásában. A szérum obestatin mérése elhízott betegekben segíthet megérteni az emésztőrendszer általi hormontermelés és az elhízásban észlelt anyagcsere eltérések közötti összefüggéseket.
Szabadon hozzáférhető
Serdülők ártalmas gyermekkori élményeinek együttjárása az aktuális mentális és viselkedéses tüneteikkel és szubjektív egészségi panaszaikkal
Kovács-Tóth, Beáta; Kuritárné Szabó, Ildikó; Tóth, Beáta; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Magatartástudományi Intézet
Magyarországon a serdülő korosztályban az ártalmas gyermekkori élmények előfordulási gyakoriságára és következményeire vonatkozóan nincsenek adatok, és a közép-kelet-európai régióban is csak korlátozott számú kutatási eredmény áll rendelkezésünkre. Kutatásunkban összesen 756 fő vett részt, lakásotthonban élő (n = 240) és családban élő (n = 516) serdülők adatait hasonlítottuk össze. Önértékelésen, önkitöltésen alapuló, keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk az ártalmas gyermekkori élmények halmozódásának és típusainak, a szociális, érzelmi és viselkedéses tünetek, valamint a szubjektív egészségi panaszok előfordulási gyakoriságának felmérésére. Emellett elemeztük az ártalmas gyermekkori élmények szociális, érzelmi és viselkedési tünetekkel, valamint a szubjektív egészségi panaszokkal való kapcsolatát is. Eredményeink azt jelzik, hogy az általunk vizsgált serdülőknek számos (korábbi és/vagy jelenlegi) családon belüli ártalommal, valamint mentális és egészségi problémával kell szembenézniük egy olyan életkorban, amikor a serdülőkor fejlődési feladatai önmagukban is komoly kihívást jelentenek. A korábbi nemzetközi kutatásokkal összhangban eredményeinkből az is kiderül, hogy az ártalmas gyermekkori élmények halmozódása több szociális, érzelmi és viselkedéses tünettel, valamint szubjektív egészségi panasszal jár együtt. Ezek az eredmények egyértelműen azt sugallják, hogy a lakosságot széles körben tájékoztatni kell a gyermekkori ártalmas élmények lehetséges káros következményeiről, továbbá hangsúlyozni kell a szociális és népegészségügyi prevenció szükségességét. Mind a szociális, érzelmi és viselkedéses tünetek, valamint a szubjektív egészségi panaszok speciális, a tünetek csökkentését célzó beavatkozásokat igényelnek. A megelőzés, kockázatcsökkentés és korai beavatkozás tekintetében a serdülőkor az egyik optimális életciklus, amelyben a prevenciós és terápiás célú intézkedések akár iskolai szinten is megvalósíthatóak, ezáltal a veszélyeztetett populációban hatékonyabb változást lehetne elérni. Különösen fontos figyelembe venni az átélt ártalmas gyermekkori élmények típusát: a családon belüli bántalmazások teljesen más beavatkozást és megelőzést igényelnek, mint a hátrányos szociális helyzet. Míg a családon belüli bántalmazás indokolhatja a gyermek családból való kiemelését, addig a családi diszfunkció esetén a család támogatására kellene fókuszálni. Kutatásunk által teljesebb képet kaphattunk az ártalmas gyermekkori élmények előfordulási gyakoriságáról és következményeiről a serdülő korosztályban. Célunk egy komplex, a kelet-közép-európai régióban hiánypótló vizsgálat megvalósítása volt, valamint a tájékoztatás és a prevenció szükségességére történő figyelemfelhívás. SUMMARY No data have been collected on the prevalence and consequences of adverse childhood experiences affecting Hungarian adolescents, and only a limited number of research results are available in the whole Central and Eastern Europe. Altogether 756 participants were included in our study to compare the data of adolescents living in family-style group settings (n = 240) to teenagers living with their biological family (n = 516). The data were obtained using a cross-sectional self-report questionnaire survey to assess the types and cumulation of adverse childhood experiences, as well as the prevalence of social, emotional and behavioural symptoms, and subjective health complaints. In addition, the relationship between adverse childhood experiences and social, emotional and behavioural symptoms, and subjective health complaints was also analysed. Our results reveal that the studied adolescents have to face several types of (former and/or current) intrafamilial maltreatment accompanied by mental and health problems at an age when the developmental challenges posed by adolescence prove to be quite serious themselves. In line with past international research, our results also demonstrate that the cumulation of adverse childhood experiences results in an increase in the number of social, emotional and behavioural symptoms, and is accompanied by several subjective health complaints. These results clearly indicate that the public should be widely informed about the potential harmful consequences of adverse childhood experiences, and the need for social and public health prevention should also be further emphasised. Both the social, emotional, and behavioural symptoms, and subjective health complaints require special interventions targeting the reduction of symptoms. In terms of prevention, harm reduction, and early intervention, adolescence is one of the highly optimal periods when prevention and therapeutic interventions can be made at school, which might lead to more effective changes in this population at risk. It is particularly important to consider the type of the adverse childhood experience the child went through as intrafamilial maltreatment calls for a completely different intervention and prevention than unfavourable social circumstances: while intrafamilial maltreatment may justify the removal of the child from the family settings, household dysfunction should serve as grounds for supporting the family. Our research has enriched the picture on the prevalence and consequences of adverse childhood experiences among adolescents. Our aim was to conduct a complex and stop-gap study in Eastern and Central Europe, as well as to draw attention to the importance of information and need for prevention.
Szabadon hozzáférhető
Single-nucleotide polymorphism-based genetic risk estimate on Hungarian general and Roma population for type 2 diabetes mellitus
Werissa, Nardos; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani Intézet
Background: Compared with the Hungarian general population, type 2 diabetes mellitus (T2DM) and/or elevated fasting glucose level are more frequent in the Roma population. Genetic factors could be behind the difference in the prevalence between the two populations and may influence the age of onset of the disease. Objective: The aims of our study were to assess whether the distribution of 16 single nucleotide polymorphisms (SNPs) with unequivocal effects on the development of T2DM contributes to the higher prevalence of T2DM among Roma and to evaluate the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM in addition to conventional risk factors also in the Hungarian population. Methods: A total of 1168 samples of T2DM individuals, 1783 samples from Hungarian general population and 1260 samples from segregated colonies of Roma were included in our study. Genetic risk scores, unweighted (GRS) and weighted (wGRS), were computed and compared between the study populations. Associations between GRSs and fasting glucose level and T2DM status were investigated in separate and combined study populations. For the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM, twenty-one SNPs were tested on the case population. Twelve SNPs were chosen for the GRS analysis and the GRS was tested for validation on the Hungarian general population. Results: The Hungarian general population carried a greater genetic risk for the development of T2DM (GRSGeneral =15.38±2.70 vs. GRSRoma =14.80±2.68, p<0.001; wGRSGeneral = 1.41±0.32 vs. wGRSRoma = 1.36±0.31, p<0.001). In the combined population models, GRSs and wGRSs showed significant associations with elevated FG (p<0.001) and T2DM (p<0.001) after adjusting for ethnicity, age, sex, BMI, HDL-C, and TG. In these models, the effect of ethnicity was relatively strong on both outcomes (FG levels: βethnicity =0.918, p<0.001; T2DM status: ORethnicity =2.484, p<0.001). For the impact of genetic factors on the age of onset for T2DM, the GRS showed a significant association with the age of onset for T2DM (β= -0.454, p=0.001) in the case population and among T2DM patients in the HG one (β= -0.999, p=0.003) during the replication. The higher the GRS, the earlier was the T2DM onset. Conclusions: The higher prevalence of elevated FG level and/or T2DM among Roma does not appear to be directly linked to their increased genetic load but rather to their environmental/cultural attributes. Our results also suggest that there is a considerable genetic predisposition for early onset of T2DM among them. Interventions targeting T2DM prevention should focus on harmful environmental exposures related to their unhealthy lifestyle and GRS can be used as a tool for stratifying and estimating the risk of earlier onset of T2DM in addition to conventional risk factors.
Szabadon hozzáférhető
Nutrition and dietary profile of the Roma population living in segregated colonies
Llanaj, Erand; Ádány, Róza; Llanaj, Erand; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani Intézet
Háttér: A romák táplálkozás-epidemiológiai vizsgálatai ritkák, és a mai napig nem számszerűsítettek adatokat a tényleges táplálkozásukról, az étrendi profiljukról vagy az étrendi minták betartásáról, mind egészségügyi, mind fenntarthatósági szempontok tekintetében. Cél: E jelentés célja az volt, hogy első alkalommal számszerűsített étrendi adatokat és átfogó antropometriai információkat szolgáltasson, beleértve az egészséges és fenntartható táplálkozási mintákhoz való ragaszkodást. Módszerek: Az adatokat egy komplex összehasonlító egészségügyi felmérésből nyertük, amely 387, illetve 410, a HR- és HG-populációhoz tartozó személyt érintett. A testmérések segítségével testösszetétel-mutatókat állítottunk össze, míg a napi tápanyagbevitelt a nemzetközileg elfogadott tápanyagszükségletekre és ajánlott bevitelre vonatkozó iránymutatásokkal összehasonlítva értékeltük. A roma etnikum és a tápanyagbevitel, valamint a táplálkozási ajánlások elérésének esélye közötti összefüggéseket regressziós modellek segítségével vizsgálták, a releváns kovariánsokkal (azaz életkor, nem, iskolázottság, családi állapot és érzékelt pénzügyi helyzet) korrigálva. Pontozási és regressziós modelleket alkalmaztunk az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott ajánlások alapján, a Dietary Approaches to Stop Hypertension (DASH) tanulmányban és az EAT-Lancet jelentésben, valamint a Dietary Inflammatory Index (DII) alapján meghatározott táplálkozásminőség alapján az Északkelet-Magyarországon élő magyar roma (HR) népesség körében, a magyar általános (HG) felnőttekkel mint referenciával. Poisson-regressziókat illesztettünk olyan modellekre, amelyek függő változóként a DASH, az EAT, a DII és az egészséges táplálkozás mutatóját tartalmazták, hogy felmérjük az etnikai hovatartozás hatását az egészséges és fenntartható tápanyagalapú mintákra. Eredmények: Az eredmények számos különbségeket mutattak a kiválasztott tápanyagbevitel tekintetében a csoportok között, a HR bevitele kedvezőtlenebb volt. A túlnyomórészt állati eredetű összes zsírbevitel meghaladta a HR csoportban az ajánlásokat (36,1 g, 95%-os konfidenciaintervallum (CI): 35,2-37,0), és nem különbözött a HG csoporttól (37,1 g, 95%-os CI: 36,3-38,0). A nátriumbevitel a HR körében szignifikánsan alacsonyabb volt (5094,4 mg, 95%-os CI: 4866,0-5322,8) a HG csoporthoz képest (5644,0 mg, 95%-os CI: 5351,9-5936,0), de mindkét csoportban szignifikánsan meghaladta az ajánlott bevitelt. A HR-nek nagyobb volt a becsült testzsírtartalma (25,6-35,1%) és magasabb az átlagos testtömegindexe (BMI, 27,7 kg/m2, 95% CI: 26,9-28,4), mint a HG-nek. A HR-nek kisebb volt az esélye az étrendi ajánlások betartására (esélyhányados (EH) = 0,81, 95% CI: 0,67-0,97, p < 0,05). Az összes releváns kovariánsra a reziduális módszerrel kontrollált, kiigazított modellek a kiválasztott táplálkozási minták tekintetében gyenge étrendi minőséget jeleztek. Ezek az összefüggések nem voltak etnikum-érzékenyek, kivéve a DII-t, ahol a roma etnikum a DII-pontszám csökkenéséhez kapcsolódott (β = -0,455, 95% CI: -0,720; -0,191, p < 0,05). Következtetések: Jelenleg úgy tűnik, hogy a HR táplálkozási szokásai viszonylag egészségtelenek és fenntarthatatlanok, ami őket megnövekedett egészségi kockázatnak teszi ki. Mindazonáltal táplálkozási mintáik nem különböztek jelentősen a HG-től, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyarok Európa egyik legelhízottabb és alultáplált nemzete. Gyakorlati következmények: Az eredmények további kutatásokat tesznek szükségessé, ugyanakkor rámutatnak a roma táplálkozás kialakításának és a nemzeti felügyeleti és nyomon követési rendszerekbe való integrálásának fontosságára a kulcsfontosságú táplálkozási kockázati tényezők tekintetében. Az itt bemutatott bizonyítékok a HR és HG teljes táplálkozási mintáiról aggodalomra adnak okot a magyarországi táplálkozás és étrend jelenlegi állapotának lehetséges káros egészségügyi hatásaival kapcsolatban. A növényi alapú táplálkozás felé és az állati eredetű táplálkozástól való elmozdulás, valamint az élelmiszerrendszerben bekövetkező változások közvetlen jelentőséggel bírnak a magyar egészségügyi tervek, valamint a 2030-ig szóló fenntartható fejlődési célok tervezése szempontjából. Az alultápláltság minden formája súlyos és tartós gazdasági, társadalmi és klinikai hatással lesz a magyar családok egészségére, ha nem foglalkoznak vele. Erre van lehetőség, különösen az ENSZ Táplálkozási Évtized (2016-2025) globális munkaprogramjának jelenlegi keretei között, amely Magyarország számára is sikeres évtized lehet.
Szabadon hozzáférhető
Iskolai egészségfejlesztés módszertana és értékelése
Lábiscsák-Erdélyi, Zsuzsa; Kósa, Karolina; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi Kar::Egészségtudományi Intézet
Az Egészségügyi Világszervezet 1996-ban meghirdetett koncepcióján alapuló teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program valósult meg 2011-ben egy debreceni gimnáziumban. Ennek értékeléséhez a beavatkozás előtt (bázisfelmérés) és az azt követő tanévek indításakor három, vagyis összesen négy kérdőíves egészségfelmérésre került sor, amely az iskola minden tanulóját megcélozta. A kérdőívben az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC)” vizsgálat kérdéseinek segítségével felmértük a tanulók demográfiai adatait, egészségi és lelkiállapotát, egészségmagatartását, valamint az iskolai pszichoszociális környezet jellemzőit, beleértve a diákoknak az iskolához, a tanárokhoz és az osztálytársakhoz fűződő viszonyát. Az adatok elemzésével vizsgáltuk az iskola diákjainak jellemzőit a korosztályos nemzeti átlaghoz képest; az intervenció rövid- és hosszútávú hatásait; továbbá a négy adatfelvétel összesített adatbázisában (N=3450) elemeztük az élettel való elégedettség meghatározó tényezőit is. A statisztikai analízist STATA 16.0 programmal végeztük, kétmintás t-próbát folytonos változók esetén, khi-négyzet próbát kategorikus változók esetén alkalmaztunk. Az élettel való elégedettség determinánsait modellszelekcióval határoztuk meg, melyek során ordinális és heteroszkedasztikus lineáris regressziót, ordinális és robusztus varianciabecslést, a kovariánsok közt lineáris és nemlineáris összefüggést, továbbá interakciókat vizsgálva. A rövidtávú értékelés azt mutatta, hogy nőtt a kiváló egészségi állapotú tanulók aránya; jelentős javulást mutattak az étkezési szokások, ugyanakkor nőtt a fizikailag inaktív tanulók aránya az intervenció előtti állapothoz képest. A hosszútávú értékelés során, az utánkövetés harmadik évében szignifikánsan csökkent a ritkán ajánlott ételek fogyasztása, és a tanulók könnyebbnek értékelték az iskolai feladataikat, mint bázisfelméréskor. Az élettel való elégedettségnek mindkét nemben szignifikáns pozitív determinánsa a szubjektív egészségi állapot, a szubjektív családi jómódúság és az önértékelés; míg jelentős negatív meghatározója a fizikai inaktivitás, az iskolai feladatok nehézsége és a magányosság. Az önértékelésnek jelentős moduláló hatása is van egyes iskolai pszichoszociális tényezőknek az élettel való elégedettséggel mutatott összefüggésére. A program előnye, hogy teljeskörű volt, a táplálkozásra, testmozgásra, a személyiségfejlesztésre és konfliktuskezelésre irányuló akciókat is tartalmazott, élvezte az iskola vezetésének támogatását. Ugyanakkor korlátja, hogy csupán egy iskolában valósult meg, a kvantitatív értékelés pedig csak a tanulókra vonatkozott. Ezáltal az értékelés eredményei csak korlátozottan általánosíthatók, és a program hatása nem választható el teljesen a szekuláris és életkori trendek hatásaitól. Mindazonáltal a hosszú követés és az összevont adatbázis nagysága lehetővé tette az élettel való elégedettség megbízható becslését
Szabadon hozzáférhető
Serdülők egészségét és egészségmagatartását befolyásoló tényezők egy iskolai intervenciós vizsgálat tükrében
Nagy-Pénzes, Gabriella; Bíró, Éva; Pénzes, Gabriella; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség- és Járványtani Intézet
Serdülőkorban számos hatás befolyásolhatja az egészségmagatartást, mely szokások döntő többsége felnőttkorban is megmarad, így ezen viselkedésformák nemcsak a serdülőkori, de a későbbi egészségi állapotot is meghatározzák. Éppen ezért célul tűztük ki (1) a társadalmi-gazdasági helyzet, a társas támogatás és az egészségmagatartás komplex kapcsolatának vizsgálatát a serdülők mentális egészségével, (2) az egészséggel kapcsolatos ismeretek és az egészségmagatartás közötti kapcsolat vizsgálatát, és (3) egy egészséges életmód elsajátítását célzó középiskolai intervenció kidolgozását, valamint annak hatásosságának értékelését. A vizsgálatok során önkitöltős kérdőíves módszerrel anonim módon gyűjtöttünk adatokat a serdülőkorú diákoktól. Az első vizsgálatnál többváltozós regresszióval végeztük az összefüggés elemzést. A második vizsgálatunk során strukturális egyenletmodellezés segítségével útelemzést végeztünk azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk az egészségmagatartási tényezőkkel és az egészségismeretekkel kapcsolatban álló faktorokat, valamint az ismeretek mediátor szerepét az egészségmagatartási egyenlőtlenségekben. A harmadik vizsgálatunk során egészségnevelő programunk hatását értékeltük általánosított becslő egyenletek segítségével. A vizsgálatok eredményeképpen elmondható, hogy kedvező mentális jóllét társult a magasabb társas támogatottsággal, az egészséges táplálkozással és a rendszeres testmozgással, míg kedvezőtlenebbül alakult az egészségtelen táplálkozás és mozgásszegény életmód esetén, valamint akkor, ha a tanuló lány volt, a szülők alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, és a szubjektív jólét alacsonyabb volt. A magasabb tudásszint kapcsolatot mutatott a mérsékelt-erőteljes fizikai aktivitással és a szülő magasabb iskolai végzettségével, mely utóbbi ugyanakkor kedvező egészségmagatartáshoz is társult. Az intervenciós vizsgálatunknak sikerült kedvező irányba elmozdítani a tanulók egészséggel kapcsolatos ismereteit, valamint néhány terület esetében a magatartását is (egészségtelen táplálkozás, mérsékelt-erőteljes fizikai aktivitás, alkoholfogyasztás). Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a társas támogatás és az egészséges életmód egyaránt fontos védőfaktor a serdülők mentális egészségi problémáival szemben; a megfelelő ismeretek megszerzése elengedhetetlen, de sok esetben önmagában nem elegendő a magatartás megváltoztatásához; a tanórai keretek között történő egészségnevelés hatásos lehet az egészségismeretek átadásában és a magatartás megváltoztatásában. A pozitívabb hatás elérése érdekében a prevenciós beavatkozásoknak szükséges figyelembe venniük az egészségmagatartás determinánsait a kivitelezés során komplex megközelítést alkalmazva.
Szabadon hozzáférhető
Alifás alkoholok és metabolitjaik hatása monociták és polimorfonukleáris leukociták funkcionális állapotára és a tömény szeszesitalfogyasztás miatti egészségkockázat populációs alapú becslése
Marozsánné Bujdosó, Orsolya; Szűcs, Sándor; Bujdosó, Orsolya; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Népegészség-és Járványtani Intézet
A regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásával az etanol mellett egyéb alifás alkoholok (EAA-k), metanol, 1- és a 2-propanol, 1- és 2-butanol, izobutanol és izoamil-alkohol is a szervezetbe jutnak. A nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA koncentrációja eltérhet a regisztráltakétól. Ezért kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA tartalmában. Korábbi kutatásaink igazolták, hogy az EAA-k csökkentik a polimorfonukleáris leukociták (PMNL-k) és monociták fagocitózisát. De nemcsak az EAA-k, hanem azok metabolitjai is befolyásolhatják ezeknek a sejteknek a működését. Ezért vizsgálni kívántuk, hogy egyedi és kombinált expozíció esetén miként hatnak az EAA-k metabolitjai a PMNL-k és monociták fagocitózisára, továbbá az EAA-k a PMNL-k membrán fluiditására és migrációjára. Célunk volt még annak vizsgálata, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásából származó egészségkockázatban. Kutatásunkhoz tömény szeszesitalmintákat gyűjtöttünk regisztrált és nem regisztrált forrásokból, majd azok etanol és EAA koncentrációit gázkromatográfiás- tömegspektrometriás módszerrel határoztuk meg. A fagocitózis, a membrán fluiditás és a migráció vizsgálatához egészséges donorok véréből PMNL-kat és monocitákat szeparáltunk, majd a fagocitózis vizsgálatánál az EAA-k metabolitjaival, míg a migráció és membrán fluiditás meghatározásakor EAA-kal különböző koncentrációban kezeltük a sejteket. A fagocitózis és a migráció esetében a minták kiértékelését fluoreszcens mikroszkóp segítségével végeztük, a membrán fluiditást fluoreszcencia anizotrópiás módszerrel határoztuk meg. A tömény szeszesitalok fogyasztásával járó egészségkockázat populációs alapú becsléséhez Monte Carlo valószínűségi szimulációt alkalmaztunk. Eredményeink szerint az EAA-k koncentrációja külön-külön, és az összes EAA tartalma a nem regisztrált tömény szeszesitalmintákban szignifikánsan magasabb volt a regisztráltakéhoz képest. Az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak keveréke, valamint az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak elegye együttesen koncentrációtól függő módon, toxikológiailag releváns koncentrációkban gátolta a PMNL-k és monociták fagocitózisát. Ennek szerepe lehet az alkohol függőségben szenvedőknél és krónikus nagyivóknál a fertőző betegségek iránti fokozott érzékenység kialakulásában. Az EAA-k növelték a PMNL-k migrációs képességét és membrán fluiditását. Túlzott alkoholfogyasztás esetén az etanol mellett fokozhatják a PMNL-k szöveti infiltrációját, ezáltal gyorsíthatják az alkoholos hepatitisz progresszióját. Kockázatbecslésünk alapján a gyümölcsből készült, nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztása jelenti a legnagyobb egészségkockázatot, ezért további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy ennek mekkora szerepe van a közép- és kelet-európai országokban a Nyugat-Európához képest magasabb alkoholfogyasztással összefüggő halálozásban.
Szabadon hozzáférhető
A tüdőrákszűrés magyarországi helyzete és új lehetőségei alacsony sugárdózisú CT képalkotás alkalmazásával
Moizs, Marianna; Repa, Imre; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- DE NK Megelőző Orvostani Intézet
Magyarországon a tüdő daganatos folyamataiból származó, nemzetközi viszonylatban vezető megbetegedési és halálozási mutatók népegészségügyi szintű beavatkozást igényelnek, melynek alapja csak a szűrés lehet. Az értekezés célja a magyarországi tüdőrákszűrés modelljének, protokolljának megtervezése 3 dimenziós képalkotás alkalmazásával, a tüdőszűrés szervezetének korszerűsítésével; a rizikócsoport meghatározása; a részvételi hajlandóság növelése céljából kommunikációs stratégia megalapozása és előzetes költségbecslés elvégzése. A magyarországi tüdőrákszűrés bemutatott új modellje alacsony dózisú CT képalkotáson alapul. Magyarországon munkacsoportom elsőként alkalmazta a tüdőrákszűrésben a háromdimenziós LDCT képalkotást és a góc volumetriát. Új értékelési paramétereket vezettem be, a góc térfogatot és a volumen kettőződési (duplikálódási) időt, valamint a mobil LDCT szűrést. A megyei kórházak tüdőgondozói képezhetik a szervezett tüdőrákszűrés központjait, biztosítva a multidiszciplinaritást, az onko-team jellegű működést, a kiemelt betegek mielőbbi végleges ellátáshoz való jutását, továbbá a primer és másodlagos megelőzés összekapcsolását. A 40 év feletti, dohányos vagy korábban dohányzó személyek célzott, rizikócsoportos tüdőrákszűrése javasolt. A rizikófelmérést követően a rizikócsoportba tartozó személyeknél előszűrésként mellkasröntgen vizsgálatot végzünk. Tüdődaganat gyanújakor protokoll szerinti kivizsgálást kezdünk. Negatív mellkasröntgenlelet esetén kerül sor LDCT vizsgálatra. Az LDCT szűrés hazai bevezetését előkészítve, az elvégzett első modellkísérletben 173 panaszmentes, 40 év feletti személyből 1 tüdőrákos esetet emeltünk ki CT-vel, a kontroll vizsgálat során. Megelőzőleg 3 tüdődaganatos beteget emeltünk ki mellkasröntgennel. A másik szakaszban 185, a nemzetközi ajánlások által definiált rizikócsoportba (50 év feletti, dohányzó illetve volt dohányzó) tartozó, panaszmentes személynél 3 tüdőrákot mutattunk ki a kiindulási LDCT vizsgálatnál, 1 tüdőrákot a kontrollvizsgálatok során. Megelőzőleg 9 tüdődaganatos beteget emeltünk ki mellkasröntgennel. Egyedi költségelemzés alapján, a mellkasröntgennel, késői stádiumban kimutatott tüdődaganatok kezelési költsége a legjelentősebb a teljes diagnosztika és az LDCT-vel kimutatott tumorok kezelési költségeivel összevetve. Makroszintű költségelemzés alapján, a finanszírozónak azonos költségterhet jelentene a tüdődaganatos betegek jelenlegi késői kezelése és a teljes 40 év feletti dohányos lakosság 67 százalékának LDCT tüdőrákszűrése. In Hungary incidence and mortality rates deriving from the tumorous processes of the lung require intervention on public health care level, the basis of which can only be screening. The aims of the dissertation are to plan the model and protocol of Hungarian lung cancer screening with the application of 3 dimensional imaging and the modernization of the structure of lung screening, to define the risk group, to lay the foundation of a communication strategy to increase participation and to estimate the costs preliminarily. The new method of lung cancer screening in Hungary is based on LDCT imaging. In Hungary my team have applied for the first time 3 dimensional LDCT imaging and volumetry in lung screening. I have introduced new evaluation parameters, like nodule volume and volume doubling time and the mobile LDCT screening. The lung care units of county hospitals can become the centers of lung cancer screening, ensuring multidisciplinarity, onco-team like operation, the access to definitive care of patients detected at screening and the joint application of primary and secondary prevention. Targeted risk group screening of persons above 40 who are smokers or former smokers is recommended. After risk assessment, in the case of individuals belonging to the risk group we do chest X-ray examination. In the suspicion of lung cancer we start check-up according to protocol. In the case of negative chest X-ray findings LDCT examination is done. Preparing the introduction of LDCT lung cancer screening in Hungary during the first model research we found 1 lung cancer case out of 173 individuals over 40 without any complaints with CT during the control examination. Before that we found 3 patients with lung cancer with chest radiography. In the second phase out of 185 individuals without any complaints belonging to the risk group on the basis of international recommendations (over 50, smoker or former smoker) we diagnosed 3 lung cancers at the baseline LDCT examination and 1 lung cancer during control exams. We had detected 9 lung cancer patients with chest X-ray. According to individual cost assessment we can state that the costs of treatment of lung tumours detected at an advanced stage with X-ray are the highest compared to the total cost of diagnostics and treatment of tumours detected with LDCT. It can be estimated on the basis of the macrolevel cost analysis that the present day late treatment of patients with lung cancer and the LDCT lung cancer screening of 67% of the total smoking population over 40 can mean the same cost for the financing.
Szabadon hozzáférhető
The FNDC5/irisin/BDNF axis, as a modulator of reinforcement learning and mood in health and disease
Papp, Csaba Sándor; Zsuga, Judit; Papp, Csaba Sándor; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- Egészségügyi Menedzsment és Minőségirányítási Tanszék
A magas átlagos jövedelemmel jellemezhető társadalmakban egyre nagyobb jelentőségűek a krónikus nem fertőző betegségek, melyek hátterében a WHO négy alapvető rizikómagatartást azonosított: dohányzás, egészségtelen étrend, elégtelen testmozgás és káros mértékű alkoholfogyasztás. Feltételeztük, hogy ezek mind az agy ősi viselkedésszabályozó rendszerének kóros (és/vagy civilizált körülmények között célszerűtlenné vált) funkciójára vezethetők vissza, ezért első célkitűzésünk egy új modell kidolgozása volt a mesocortico-limbikus rendszer működésére („a megerősítéses tanulás proaktív modellje”). A megerősítéses tanulás egyik formája ún. modell-alapú, a másik modell-független. Az általunk kifejlesztett koncepció, a megerősítéses tanulás proaktív modellje a modell-alapú és modell-független idegi struktúrák konnektivitására alapozva felveti, hogy a megerősítéses tanulás középpontjában álló probléma megoldása a két rendszer interakciójának eredményeként jön létre. A ventralis striatum (VS) funkcionális konnektivitása arra utal, hogy a VS központi szerepet játszik mind a modell-alapú, mind a modell-független megerősítéses tanulásban. A megerősítéses tanulás proaktív modellje a modell-alapú tanulást meghatározó modell létrejöttét a kontextuális asszociációs területekkel nagyfokú átfedést mutató ún. agyi alaphálózat működésének tulajdonítja. Modellünk kiemelt szerepet feltételez az orbitofrontalis cortexnek (OFC) a modell-alapú és modell-független működés összehangolásában azáltal, hogy az OFC-nek tulajdonítja a jutalommal kapcsolatos információk integrálását a kontextuális keretbe. Az OFC ennek eredményeként generálhatja a várható jutalmat, ami glutaminerg pályákon keresztül érheti el a modell-független rendszert. Mivel a hangulati életet alapvetően befolyásoló megerősítéses tanulás neuronális szabályozása mellett fontos szerepet játszik a humorális reguláció is, 74 COPD-vel kezelt beteg adatait egyszerű és összetett lineáris regresszióval elemezve megvizsgáltuk a szérum irisin és brain-derived neurotrophic factor (BDNF) koncentrációjának összefüggését a betegek szubjektív életminőségével. Mintánkban a Saint George’s Respiratory Questionnaire (SGRQ) életminőségi tesztben a hangulatzavar kvantifikálására használt Hatás pontszám és az irisin-szint között szignifikáns fordított kapcsolatot találtunk, ami erősebb volt az alacsonyabb BDNF-szinttel rendelkező betegek körében, míg gyengébbnek mutatkozott a magasabb BDNF-szintűeknél. A fentiek alapján felvethető, hogy az irisin kedvező hatást gyakorol a hangulatra COPD-s betegek körében, vélhetően azáltal, hogy indukálja a BDNF expresszióját a megerősítéses tanulás szempontjából releváns agyi struktúrákban.
Szabadon hozzáférhető
Az UVB-indukált akut DNS károsodás szerepe a mitokondriumok működésének szabályozásában
Hegedűs, Csaba; Remenyik, Éva; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Tanszék
Munkánk során igazoltuk UVB-indukált akut DNS károsodás és a mitokondriumok megváltozott morfológiája, valamint metabolizmusa közötti kapcsolatot. A PARP1 fehérje gátlása a DNS károsodás fokozásával növelte, a fotoliáz enzim fotoreaktivációja a CPD léziók eltávolításán keresztül gátolta az UVB-indukált mitokondriális biogenezist, fúziót és metabolizmust. A megnövekedett oxidatív foszforilációval és zsírsav oxidációval párhuzamosan, a piruvát, a zsírsavak, valamint a glutamin, mint fő mitokondriális szubsztrátok CPD-függő hasznosítását írtuk le UVB után. Azonosítottuk a CPD-függő ATM, AMPK, p53, PI3K1/AKT és mTOR útvonalak aktivációjának a szerepét az autofágia, a lipid csepp biogenezis, a keratinocita differenciáció és mitokondriumok aktivitásának szabályozásában. Leírtuk, hogy a sejtek emelkedett mitokondriális aktivitása elősegíti az UVB-irradiált keratinociták túlélését. Az autofágia egyik speciális formájának, az úgynevezett lipofágiának az aktiválódását és annak mitokondriális metabolizmust szabályzó szerepét mutattuk ki UVB besugárzás után. Az UVB-indukált lipid csepp biogenezissel párhuzamosan fokozott keratinocita differenciációt tapasztaltunk, melyek erőteljes függést mutatnak a sejtek mitokondriális aktivitásától. Igazoltuk az UVB celluláris NAD+-depletáló hatását, melynek hátterében a PARP1 aktivációja és a Sirtuinok fokozott expressziója áll. Beszámoltunk több olyan mitokondriális útvonal aktiválódásáról, melyek a DNS hibák javítását támogatják, ugyanakkor elősegíthetik a mutációt hordozó sejtek túlélését is. Végül igazoltuk, hogy több mitokondriális és extramitokondriális változás közvetítésében kiemelt szerepe van a CPDk-nek, valamint a CPD-indukált másodlagos mitokondriális ROS termelésnek.
Szabadon hozzáférhető
Az ultraibolya sugárzás által kiváltott ciklobután-pirimidin dimer (CPD) függő folyamatok vizsgálata
Demkó-Fidrus, Eszter; Remenyik, Éva; Fidrus, Eszter; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Bőrgyógyászati Tanszék
Jelen értekezésben olyan, klinikai felhasználás alatt álló molekulák vizsgálatával foglalkoztunk, amelyek képesek az UVA vagy UVB sugárzás következtében kialakuló ciklobután pirimidin dimer (CPD) fotoléziók eliminálásának gátlására, és az UV-indukálta sejtválasz valamely aspektusának módosítására. Munkánk során HaCaT (humán immortalizált keratinocita) és CHO (Chinese hamster ovary) sejtvonalon vizsgáltuk a veliparib, a resveratrol, a spironolactone és az arzén-trioxid hatását az UVB-indukálta stresszválaszra. Ezen kívül a silymarin, mint növényi kivonat hatásait mértük fel UVA-irradiált keratinocitákon. Kísérleteink során kimutattuk, hogy a veliparib, a spironolactone és az arzén-trioxid az UVB-indukálta mutációs ráta szignifikáns csökkenését eredményezi az általunk használt sejtes rendszerben. Ezen eredmények hátterében a kezelés következtében létrejött fokozott apoptotikus sejtválasz vagy a sejtciklus blokk időtartamának meghosszabbodása állhat. A resveratrol a CPD repair gátlás ellenére nem befolyásolta az UVB-indukálta mutagenezist. Vizsgálataink során bemutattuk. hogy a silymarin UVA-irradiációt követően hatékony fényérzékenyítő és repair gátló szerként működik, másfelől szignifikánsan csökkenti az UVA-indukálta ROS képződést. A silymarin kezelés összességében nem befolyásolta az UVA sugárzás mutagén hatását. Kísérleteink során kimutattuk, hogy a sejtek DNS-ében képződő CPD léziók számának növekedése nem feltétlenül jár együtt az UV-indukálta mutagenezis emelkedésével. Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált molekulák egyike sem volt képes fokozni az UV-indukálta mutáció formációt a szignifikáns repair gátlás ellenében, sőt némelyikük jótékonyan csökkentette azt. Eredményeink ezáltal felhívják a figyelmet az UV-indukálta karcinogenezis és a repair folyamatok kölcsönhatásának komplexitására.
Szabadon hozzáférhető
Genetic susceptibility of the Hungarian general and Roma populations to harmful alcohol consumption
Diószegi, Judit; Ádány, Róza; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani Intézet
Kutatások eredményei alapján a roma lakosság esetében már gyermek- és serdülőkorban is kedvezőtlenebbül alakulnak az alkoholfogyasztási szokások, mint a többségi társadalomhoz tartozó társaik körében. A roma lakosság káros mértékű alkoholfogyasztással szembeni genetikai fogékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul, összevetve az általános magyar populációval. A telepszerű körülmények között élők köréből összesen 1273, míg az általános magyar lakosság esetében 2967 minta genotipizálása történt meg 25 polimorfizmus tekintetében. Meghatároztuk a genotípus-és allélfrekevenciákat. Az egyes SNP-k együttes hatásának vizsgálata céljából genetikai kockázati pontszámokat számoltunk. Összehasonlítottuk a súlyozott és súlyozás nélküli genetikai kockázati pontszámokat és azok eloszlását a két vizsgálati populációban. A két mintacsoport esetében 17 SNP allélfrekvenciája szignifikáns különbséget mutatott (p<0,002). A súlyozás nélküli genetikai rizikó pontszámok eloszlása a roma minta esetében balra tolódott szemben az általános magyar lakosságéval (p=0,0013). A súlyozott pontszám esetében a roma populációt jellemző medián érték alacsonyabbnak bizonyult a magyar mintáénál (0,3 vs 0,65, p=3,33*10-27) a zavaró tényezők korrekcióját követően is. Az eredmények alapján a roma és általános magyar lakosság alkoholfogyasztási szokásaiban mutatkozó különbségek nem genetikai meghatározottságnak tulajdoníthatóak, hanem különböző kulturális és környezeti tényezők eredményeként interpretálhatók. A roma lakosság körében a káros mértékű alkoholfogyasztás csökkentése céljából olyan preventív intézkedésekre van szükség, melyek ezen populáció sajátos környezeti és kulturális jellemzőit is figyelembe veszik.
Szabadon hozzáférhető
Public health importance of T2DM complications/comorbidities, prevention possibilities
Nagy Attila; Sándor, János; Egészségtudományok doktori iskola
A DM2-vel kapcsolatos társadalmi-gazdasági teher nagy részét diabéteszes szövődmények okozzák. A legtöbb teher a nem-halálos szövődményekhez kapcsolódik, és a betegek közel fele szív-és érrendszeri betegségek miatt hal meg. A fő cél a rendszeres ellenőrzés, melynek célja hogy megakadályozza, vagy késleltesse a szövődmények kialakulását. A korai diagnózis és a megfelelő vércukorszint kulcsszerepet játszanak a szövődmények kialakulásának késleltetésében. A jelenleg érvényben lévő irányelvek, melyeket Magyar Diabetes Társaság készít, összhangban vannak a nemzetközi ajánlásokkal. A 2008-ban érvényben lévő ajánlott HbA1c célérték 6,5% volt, manapság, a legújabb ajánlások alapján céltartományokat javasolnak (6,5% -8%) a konkrét célérték helyett, melynél figyelembe veszik a betegek jellemzőit, mint az életkorát, valamint jelenlévő szövődményeit. A DM2 prevalenciája 6,56% az 50 év feletti férfiak, és 6,51% az 50 év feletti nők körében. Fő célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a magyar T2DM ellátás hatékonyságát. A krónikus nem fertőző betegségek, mint például a T2DM, megfelelő ellátásához elengedhetetlen a pontos monitoring rendszer. A megfelelő gondozás javíthatja az életminőséget, késleltetheti a társbetegségek és szövődmények kialakulását. A rendszeres kontrollvizsgálatok képet adnak a beteg állapotától. Lassú javulás volt megfigyelhető Magyarországon a gondozás hatékonyságának tekintetében, országunk a középmezőnyben helyezkedik el az Európai Unióban. Az Euro Diabetes Report 2014-es jelentése alapján, mely 30 országot foglal magában, Magyarország a 17. Ez a ranglista 6 fő indikátorcsoporton alapul (megelőzés, eset megállapítása, elérhető szolgáltatások, a kezeléshez való hozzáférés / gondozás, eljárások, eredmények).
Szabadon hozzáférhető
Genotoxic evaluation of occupationally and environmentally occurring biocides: the sterilizing agent ethylene oxide and the pyrethroid insecticide phenothrin
Nagy, Károly; Ádám, Balázs; Nagy, Károly; Egészségtudományok doktori iskola; DE--Népegészségügyi Kar -- Megelőző Orvostani Intézet
A világon évente egy milliónál is többen halnak meg rákkeltő kémiai anyagok okozta rosszindulatú megbetegedésekben. A karcinogenezis többlépcsős modellje szerint a rosszindulatú daganatok kialakulásának kezdeti lépéséért elsősorban DNS mutációk a felelősek, melyek gyakorisága megnövekszik genotoxikus expozíciók hatására. Kutatásaink során két, egyes munkahelyeken és olykor a mindennapi környezetünkben is előforduló biocid vegyület, az etilén-oxid és a fenotrin genotoxikus képességét tanulmányoztuk laboratóriumi körülmények között üstökös elektroforézis segítségével. Egyik célunk az volt, hogy megvizsgáljuk az etilén-oxid alkiláló hatásának a tüdőrák kialakulásában betöltött szerepét tüdő laphámsejteknek, perifériás limfoctáknak és keratinocitáknak az etilén-oxid alkiláló és a hidrogén-peroxid oxidatív típusú DNS károsító hatásaival szembeni érzékenységi mintázatának összehasonlítása révén. Kutatásaink másik célja a szintetikus peszticid fenotrin használatához kapcsolódó genotoxikus kockázat újraértékelése volt a vegyület DNS károsító hatásának humán perifériás limfocitákon valamint hepatocita sejtvonalon történő vizsgálata révén. Már alacsony dózisú etilén-oxid expozíció hatására (16,4 µM) megfigyelhető volt a DNS károsodást jelző üstökös paraméterek értékeinek statisztikailag szignifikáns növekedése tüdő laphámsejtek és limfociták esetében, míg keratinocitákban szignifikáns genotoxikus hatás csak magasabb dózisnál (55,5 µM) alakult ki. Ezzel ellentétben a tüdő laphámsejtek fokozott rezisztenciát mutattak a hidrogén peroxid oxidatív típusú DNS károsító hatásával szemben. Az eredmények a tüdő laphámsejtek etilén-oxid alkiláló hatásával szembeni fokozott érzékenységét jelzik, utalva az etilén-oxidnak és egyéb alkiláló genotoxikus ágenseknek a tüdőrák kialakulásában betöltött lehetséges szerepére. A fenotrin szignifikáns genotoxikus hatást fejtett ki perifériás limfociták esetében 20 µM, míg májsejtek esetében 50 µM koncentrációtól, illetőleg mindkét sejttípusban kimutatható mértékű oxidatív típusú DNS károsodás volt megfigyelhető. Megfigyeléseink alátámasztják a fenotrin DNS károsító képességét és felhívják a figyelmet a vegyület körültekintő használatának fontosságára. A vizsgált ágensek genotoxikus hatásának jellemzése elengedhetetlen feltétele a használatukhoz kapcsolódó veszély azonosításának, a kockázat becslésének és az ezek ismeretén alapuló hatékony rákmegelőző foglalkozás- és környezet-egészségügyi intézkedések megtervezésének és végrehajtásának. More than 1 million people die annually worldwide from malignant diseases caused by chemical carcinogens. According to the multistage model of carcinogenesis the initial events of cancer development typically involve damage to cellular DNA that can be triggered by certain genotoxic agents. We conducted in vitro experiments using the single cell gel electrophoresis assay to investigate the genotoxic properties of two biocides, ethylene oxide and phenothrin, that can be encountered not only in certain occupational settings but also in the general environment, deriving both from natural sources and from human activities. One of our aims was to investigate the role of ethylene oxide-induced DNA damage in the development of lung cancer by characterizing the susceptibility of lung epithelial cells, peripheral blood lymphocytes and keratinocytes towards the ethylene oxide-mediated alkylating and the hydrogen peroxide-mediated oxidative DNA insult and by comparing the susceptibility pattern of these cell types towards the distinct DNA damaging mechanism. Another aim of our studies was to investigate the genotoxic potential of the pyrethroid insecticide phenothrin in cellular models of human peripheral blood lymphocytes and human hepatocytes in order to reconsider the genotoxic risk associated with phenothrin use. Ethylene oxide induced statistically significant increase in DNA damage at a low concentration (16.4 µM) in lung epithelial cells and in lymphocytes. In keratinocytes, significant genotoxic effect was detected only at a higher dose (55.5 µM). Contrarily, increased resistance of lung epithelial cells was observed against hydrogen peroxide-mediated oxidative insult. These results suggest an increased sensitivity of lung epithelial cells towards the alkylating effect of ethylene oxide, supporting the possible role of ethylene oxide and other alkylating genotoxic agents in the induction of lung cancer. Phenothrin induced statistically significant DNA damage from concentrations 20 µM and 50 µM in human peripheral blood lymphocytes and hepatocytes, respectively, as well as oxidative DNA damage could be detected in both examined cell types. The findings provide evidence for the genotoxic properties of phenothrin and point out the importance of considering the use of phenothrin with caution. The genotoxic evaluation of the studied chemicals is inevitable for the appropriate hazard identification and risk assessment of their use, as well as for the design and implementation of effective occupational and environmental preventive measures against the development of chemical-induced cancers.
Korlátozottan hozzáférhető
A kardiopulmonális újraélesztés kimenetelét befolyásoló tényezők vizsgálata
Ujvárosy, Dóra; Szabó, Zoltán; Egészségtudományok doktori iskola
A hirtelen szívhalál (HSZH) az egyik leggyakoribb haláloki tényező. Az összhalálozás 15-20%-át teszi ki. A legtöbb hirtelen szívhalál kórházon kívül történik, a túlélés esélye igen alacsony, a betegek csupán 10%-a esetében tér vissza a spontán keringés. A túlélők 3-5 %-a hagyja el a korházat jelentős neurológiai deficit nélkül. Számos tényező vonatkozásában bizonyították az HSZH-val való összefüggést. Egyes háttérben álló okok megváltoztathatatlanok, míg mások a módosítható kardiovaszkuláris rizikófaktorok közé tartoznak. A HSZH bekövetkezését a kor és a nem egyértelműan befolyásolják, kialakulásának esélye az életkorral nő. A terhelő anamnézis körülbelül 50%-kal növeli a HSZH bekövetkezésének esélyét, mely elsődlegesen a családban előforduló hirtelen szívhalál alapján ítélhető meg. A hirtelen szívhalálra prediszponáló másik meghatározó tényező az öröklődés. A hirtelen szívhalál incidenciáját növelő tényezőket négy fő csoportba oszthatjuk: iszkémiás szívbetegségekre, nem iszkémiás szívbetegségekre, nem struktúrális szívbetegségekre és nem kardiológiai betegségekre. A hirtelen szívhalál pontos patomechanizmusa nem ismert, az azonban bizonyított, hogy a kialakulásában elsősorban malignus szívritmuszavarok játszanak szerepet. A regisztrált keringésleállások kapcsán elsőként észlelt egyik leggyakoribb aritmia a kamrafibrilláció (VF), mely az esetek körülbelül 30 %-át teszi ki. A bekövetkezett hirtelen szívhalál egyetlen lehetséges terápiája a minél hamarabb megkezdett újraélesztés lehet, melynek kulcsa a folyamatos, jó minőségű, a lehető legrövidebb időre (maximum 10 másodperc szünettel) megszakított mellkasi kompresszió. A kardiovaszkuláris rizikófaktorok és az újraélesztés kimenetele közötti összefüggések vizsgálata során azt találtuk, hogy Az újraélesztés sikerét az előrehaladott életkor, a hipertónia illetve a bal kamra hipertrófia jelenléte kedvezőtlenül befolyásolja. A bal kamra hipertrófia jelenléte vizsgálatunk szerint 4,8-szoros rizikót jelent az újraélesztés sikertelenségére vonatkozóan. A hipertónia, bár kisebb mértékben, de 1,82-szeresen növeli az újraélesztés sikertelenségét. A megnövekedett testtömeg nem mutat szignifikáns összefüggést az újraélesztés kimenetelével kapcsolatban, eredményeink mégis azt sugallják, hogy a bal kamra falának megvastagodásában szerepet játszó kóroki tényezők, így az obezitás közvetetten fontos patogenetikai faktorok lehetnek a túlélés szempontjából. A mechanikus mellkasi kompressziós eszközök által biztosított vélt klinikai előnyök és lehetséges kockázatok vizsgálata során azt találtuk, hogy a perkután koronária intervenció biztonsággal elvégezhető a mellkasi kompressziós eszköz folyamatos működése mellett. A mechanikus mellkasi kompressziós eszköz a szakmai szabályok betartása mellett hatékonyan és biztonságosan alkalmazható kardiopulmonális újraélesztés során. Sudden cardiac death (SCD) is one of the most frequent cause of death. Sudden cardiac death accounts for 15-20% of total mortality. Most of the SCD cases occur outside the hospital. Chances for survival are quite low, spontaneous circulation returns in 10% of the cases. Approximately 3-5% of survivors are discharged from hospital without serious neurological deficit. Several different factors have been identified to be associated with sudden cardiac death. Some of the underlying causes are non-modifiable factors, while others are considered modifiable cardiovascular risk factors. Age and sex clearly have an effect on the incidence of sudden cardiac death. A positive family history increases the chance of sudden cardiac death by 50%. Inherited conditions also constitute important predisposing factors for sudden cardiac death. Factors increasing the rates of sudden cardiac death can be grouped into four main categories: ischemic heart diseases, non-ischemic heart diseases, non-structural heart diseases and non-cardiologic conditions. Pathogenesis of sudden cardiac death has not been fully understood; however, malignant arrhythmias are proved to have primary role in the process leading to cardiac arrest. Ventricular fibrillation, one of the commonest arrhythmias during cardiac arrest, observed initially in approximately 30% of the cases. In case of sudden cardiac arrest, early resuscitation might be the only treatment, the most important elements of which is continuous high-quality chest compression interrupted for the shortest possible times (a maximum of a 10-second pause). During the investigation of factors influencing the outcome of cardiopulmonary resuscitation have been found that the successful outcome of cardiopulmonary resuscitation is adversely affected by advanced age, hypertension and the presence of left ventricular hypertrophy. In accordance with our results, the presence of left ventricular hypertrophy decreases the risk of successfull resuscitation by the factor of 4.8. In accordance with our calculations, the presence of hypertension poses 1.82-fold risk of unsuccessful resuscitation. Obesity does not show a significant association with the outcome of resuscitation, although our results suggest that pathogenic factors involved in left ventricular wall thickening, such as obesity, may be indirect pathogenetic factors regarding survival. On the basis of our examination of the potential clinical benefit and risks associated with the use of mechanical compression devices have been found that percutaneous coronary intervention can be safely carried out during chest compressions by mechanical chest compression device. Mechanical chest compression device can be used effectively and safely during cardiopulmonary resuscitation with the strict following of professional rules.

Böngészés

Egészségtudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek