Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2303

Mezőgazdaságtudományi Kar

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)

Agrártudományi doktori tanács

D52

Doktori programok:

  • Állatitermék-előállítás
    (programvezető: Dr. Jávor András)
  • Takarmányozás, halbiológia
    (programvezető: Dr. Babinszky László)
  • Szaporodásbiológia
    (programvezető: Dr. Rátky József)
  • Genomika
    (programvezető:Dr. Kusza Szilvia)
  • Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
    (programvezető: Dr. Komlósi István)

Böngészés

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "age structure"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A mezei nyúl (Lepus europaeus, P. 1778) populációdinamikáját meghatározó és az azokat befolyásoló egyes paraméterek vizsgálata
    Farkas, Péter; Kusza, Szilvia; Majzinger, István; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
    Kutatásom célja a mezei nyúl állományok alakulását befolyásoló tényezők vizsgálata, eltérő egyedsűrűségű alföldi élőhelyeken. A téma feldolgozása során felmerült a faj reprodukciós teljesítményének csökkenése, mint az egyedszámcsökkenés egyik lehetséges oka. Az adatgyűjtést 2014-2016 között végeztem Túrkevén és Békéscsabán. Összesen 378 egyedből származó szervmintát vizsgáltam meg. Munkám terepi adatgyűjtésből, mintagyűjtésből, laboratóriumi vizsgálatokból és számítógépes adatfeldolgozásból állt. A mintákat a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának laboratóriumában vizsgáltam. A vadászterületek bemutatását az OVA adatai alapján tettem meg. A statisztikai adatfeldolgozást az Excel és az IBM SPSS Statistics 22 programcsomaggal végeztem. Megállapítottam, hogy a területen belül a két legváltozékonyabb egyedi tulajdonság a vesezsír-index és a testtömeg, legkevésbé változékony pedig a placentahegszám volt. Az állományadatok közül pedig a vemhesülési arány. A területek között az egyedi jellemzőkben csak a testtömeg mutatott változékonyságot, míg az állományadatok közül a nőstények korösszetételében volt eltérés. Az összes adat területek közötti értékelése nem mutatott különbséget a nőstények vesezsír-index, vemhesülési arány, és placentahegszám változóiban. Mindkét vizsgált területen az 1év alatti és az 1-2 éves korosztály egyedei alkották a minták túlnyomó részét. Az ettől idősebb korosztály 4,1-18,6%-ban alkotta a terítéket. Az egy év alatti példányok közel fele a 4-7 hónapos korú egyedek voltak a vadászatok idején, amely egybeesik az egyedek diszperziójának idejével. Az egy év alatti mezei nyulak túlélési arányát, minden esetben alacsonyabbnak találtam, mint az idősebb egyedekét. A korcsoportok közötti túlélési arányok között a területek között is eltérést tapasztaltam. Összességében a hímek korspecifikus túlélési valószínűsége az egyes évek között kiegyenlítettebbnek tekinthető, mint a nőstényeké. A vizsgálatokból kiderült, hogy az egyedi és állományjellemző tulajdonságok, jellemzően nem a területek között, hanem területen belül az egyes évek között térnek el nagyobb mértékben. A populáció korcsoportonkénti szaporodási teljesítményhez való hozzájárulás vizsgálata során megállapítottam, hogy a legtöbb abszolút szaporulatot az 1-2 éves és a 2-3 példányok adták. A 2-3 éves és a fölötti korú egyedek a relatív szaporodási teljesítmény szempontjából a legértékesebbek, de alacsonyabb létszámarányuk miatt az abszolút hozzájárulásuk kisebb, mint az 1-2 éves egyedeké. A magasabb abszolút hozzájárulást az 1 év alatti és 1-2 éves korcsoportok adják alacsonyabb relatív hozzájárulásuk ellenére, a magasabb állományon belüli létszámarányuk miatt. A korcsoportok vemhesülési aránya az 1év alatti korcsoportban volt a legalacsonyabb és a 2-3 éves egyedeké a legmagasabb.