Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

  • Filozófia
    (programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
  • Neveléstudomány
    (programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
  • Pszichológia
    (programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
  • Szociológia és társadalompolitika
    (programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Humán Tudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "a biológia filozófiája"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Egy tudománykutatáson alapuló bioetika körvonalai
    Nemes, László; Bujalos, István; Molnár, Péter; Nemes, László; Humán tudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Humán Tudományok Doktori Iskola
    A bioetika az utóbbi évtizedek szellemi életének az egyik leglátványosabb fejlődést elérő kutatási területe. Mindez nem csupán az akadémiai körökön belül érezhető, hanem a szélesebb nyilvánosság előtt is. Mindazonáltal számos kritika is megfogalmazódik a bioetikával szemben. Az egyik ilyen kritika szerint a mai bioetika nem tart elég szoros kapcsolatot a kurrens tudományok aktuális fejleményeivel, nem reflektál azokra kellő mértékben és nem kísérel meg azokhoz érdemben hozzájárulni. Értekezésem kiindulópontja az a feltevés, hogy ez a kritika jogos és ennek orvoslásához szeretnék pozitív elméleti és gyakorlati adalékokkal hozzájárulni. Elképzelésem szerint a bioetika ezen gyengeségének kiküszöböléséhez a leginkább célravezető útként a tudománykutatás (a tudományfilozófia, a tudománytörténet, a tudományszociológia és egyéb vonatkozó kutatási területek szubsztanciális integrációja) elnevezésű komplex kutatási terület módszereinek és eredményeinek alkalmazása mutatkozik. Értekezésem fő célkitűzése kettős: (1) egy tudománykutatáson alapuló bioetika lehetőségeinek elméleti szinten való felvázolása, illetve (2) egy ilyen megközelítés konkrét esetekre vonatkozó, az evolúciós elmélet legújabb verzióinak bevonásával történő bemutatása. Az általam tárgyat esetek közös pontja az, hogy a természet vagy nevelés régi dilemmájával összefüggő kérdésköröket próbálják meg új megvilágításba helyezni és ennek révén magát a dilemmát részben felszámolni. Az értekezés elméleti megalapozását célzó rész egy olyan megközelítést vázol, ami egyszerre történeti és konceptuális. A bioetika három megközelítését különítem el: a bioetika fejlődésének három történeti stádiumát és – ezzel összefüggésben - a bioetika három különböző felfogását. Az első stádium elsősorban az 1970-es és 80-as években játszott meghatározó szerepet. Megközelítésére az angolszász filozófia általánosan elterjedt módszertana jellemző, azaz elsősorban gondolatkísérletekre, fogalmi analízisekre és logikailag konzisztens eszmerendszerek kiépítésére irányul. Ezt a megközelítést filozófiai bioetikának nevezem. A második nagyobb megközelítési stratégiát sci-fi bioetikának nevezem. Erre az jellemző, hogy ugyan a tudomány újabb eredményeire hivatkozik, de ezt csak elnagyolt formában teszi, a jelen eredményeket a jövőre kiterjesztett módon. Mindkét megközelítés fontos lehet a jövő bioetikájában, de mindkettőnek megvannak a maga szigorú korlátai. Elképzelésem szerint egy harmadik fajta bioetika kidolgozása lehet a megoldás. Ez a bioetika a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot tart fent a tudományokkal. Ezért a helyénvaló elnevezés a tudományos bioetika, az alkalmazott módszertan pedig a tudománykutatás modelljének követése és eredményeire való támaszkodás lehet. Értekezésem fő célkitűzése a tudománykutatáson alapuló bioetika koncepciójának kidolgozása és gyakorlati bemutatása. Az értekezés nagy részét alkotó, meghatározott etikai kérdésekkel foglalkozó fejezetekben olyan kutatásokat mutatok be, amelyek annak példáit alkothatják, ahogy elképzelem a tudományos bioetikát. Ezek a kutatások három nagyobb területen zajlottak: (1) a biológia filozófiája; (2) evolúciós pszichológia; (3) a nem-emberi állatok morális státuszának kérdésköre. Az egyes kérdések esetén alkalmazott megközelítéseim közös eleme a természet vagy nevelés kérdés újragondolása, végső soron a dichotómia hagyományos formájának felszámolására tett kísérlet. A gének fogalmának és ontogenetikus fejlődésben betöltött szerepének kritikus felülvizsgálata révén olyan lehetőségekhez jutunk, amelyek fényében a tudományok és a tudományfilozófia jelen állását illetően sokkal realisztikusabb és kifinomultabb módon tudjuk kezelni a felvetődő etikai problémákat. Értekezésemben erre teszek kísérletet egy olyan naturalista megközelítés alkalmazása révén, amin belül a filozófiai megfontolások és a tudományos megközelítések között erőteljes folytonosság mutatkozik. Az értekezésben taglalt központi kérdés tehát a tudomány és a filozófia viszonyát érinti. During the last decades bioethics has produced one of the most spectacular developments in our intellectual life. This can be felt not only in the academic world, but in the wider publicity. However, a number of critiques have been expressed against bioethics. One of these claims that bioethics doesn’t hold a close enough relationship with actual advances of current sciences, doesn’t reflect upon them in a proper way and doesn’t try to contribute to them. The basic assumption of my dissertation is that this critique is well founded and I try to make some steps to correct this problem by suggesting theoretical and practical solutions. Acording to my conception the most effective way to eliminate this weekness of bioethics would be to apply the methods and insights of the complex field of research called Science Studies (the substantial integration of philosophy of science, history of science, sociology of science or any other related area). My dissertation has a double objective: (1) to delineate the potential advantages of a bioethics based on Science Studies, and (2) to illustrate this approach with concrete cases from the latest versions of evolutionary theory. The common feature of the cases discussed by me is the effort made to rethink questions of the old nature versus nurture dilemma in a new way and finally to abolish at least partly this dilemma itself. The part of the dissertation which tries to establish a theoretical basis elaborates an approach which is both historical and conceptual. I individuate three appraches in bioethics and – in a related way – three conceptions of bioethics. The first stage was playing a central role mainly in the 1970s and 1980s. This approach can be characterized as one using methods typical to Anglo-Saxon philosophy, that is thought-experiments, conceptual analyses and so it tries to develop logically consistent systems of ideas. I call this approach philosophical bioethics. The second wider version is sci-fi bioethics as I call it. The characteristic feature of this kind of bioethics is that even though it refers to the newest results of science it does it in a rather unsubstantial way, trying to extrapolate current results to the future. Even though both these approaches will play significant role in future bioethics, they have their own limitations. In my view to develop a third kind of bioethics can be the solution. This bioethics would hold a stronger relationship with sciences. So, the proper name of this can be scientific bioethics, the method of it would be to follow the model of Science Studies and to rely on their insights. The central goal of my dissertation is to develop the conception of a bioethics based on Science Studies and to show how it works in practice. In the chapters dealing with particular ethical problems (that is the largest part of the dissertation) I present researches which can illustrate how I imagine scientific bioethics. These researches were conducted in three larger areas: (1) philosophy of biology; (2) evolutionary psychology; (3) questions about the moral status of non-human animals. The common feature of my approaches to particular problems is that I try to rethink the question concerning the dilemma of nature versus nurture and finally to make some efforts to abolish the traditional form of this dichotomy. The critical reassessment of the concept of the gene and the role of genes in ontogenetic development can lead to possibilities to deal with ethical problems in a philosophically and scientifically more realistic and sophisticated way. In my dissertation I try to do this by applying a naturalistic approach in which there is a firm continuity between philosophical and scientific considerations. In this sense the central problem of my dissertation is the relationship between science and philosophy.