Humán Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2307

Bölcsészettudományi Kar

Humán Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Pusztai Gabriella)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D48

tudományágak:
- filozófiai tudományok
- neveléstudományok
- pszichológiai tudományok
- szociológiai tudományok

Doktori programok:

  • Filozófia
    (programvezető: Dr. Angyalosi Gergely)
  • Neveléstudomány
    (programvezető: Dr. Pusztai Gabriella)
  • Pszichológia
    (programvezető: Molnárné Prof. Dr. Kovács Judit)
  • Szociológia és társadalompolitika
    (programvezető: Dr. Kovách Imre)

Böngészés

Humán Tudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "a dualizmus válságperiódusa"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Gyermekkor és gyermeknevelés a vásznakon
    Támba, Renátó; Rébay, Magdolna; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Neveléstudományi Intézet
    Kutatásom során a 19-20. század fordulójának idejéből való, alföldi parasztgyermekek élethelyzeteit, életélményeit megelevenítő festmények gyermekkortörténeti szempontú elemzésére vállalkozom abból a célból, hogy a képelemzés módszerével rávilágíthassak a földművelő kultúra körében formálódó gyermekkép és gyermekfelfogás néhány lényeges vonására. Dolgozatomban a szolnoki és a hódmezővásárhelyi művésztelep néhány alkotójának munkáit teszem vizsgálat tárgyává. A szolnoki művésztelep alkotói közül Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Tölgyessy Artúr, Szüle Péter és Koszta József munkáival foglalkozom, a hódmezővásárhelyi művésztelep tagjai közül pedig Tornyai János és Endre Béla néhány festményét vizsgálom. Az alkotók kiválasztásakor mindenekelőtt az élettörténeti elemekre voltam tekintettel, a paraszttematika iránti alkotói érzékenységre, valamint arra, hogy fellelhető-e az életműben jelentékeny számú gyermekábrázolás. A választott alkotók nagyrészt az adott művésztelepnek még az alapítás előtti időkből való, kiemelkedő képviselői vagy alapító tagjai voltak, ennél fogva aztán szorosan kötődtek a helyhez, ahol éltek és alkottak. Az alkotások kiválasztásánál mindössze a minél nagyobb minta kialakítását tartottam szem előtt, tehát azt, hogy minél sokoldalúbb képet kaphassunk a kor gyermekszemléletéről. A művekhez galériák és aukciós házak honlapjain, szakkönyveken, monográfiákon keresztül jutottam hozzá. Kutatásom során elsősorban társadalom- és gyermekkornéprajzi (Deáky Zita, 2011; Bodovics Éva, 2011; Fügedi Márta, 1988; Jávor Kata, 2000; Lackovits Emőke, 1980, 1995; Gazda Klára, 1980; Katona Imre, 1992; Kiss Lajos, 1939, 1943; Vasas Samu, 1993 stb.), illetve gyermekkortörténeti szakirodalomból vett fogalmakat, kifejezéseket, összefüggéseket használok. Dolgozatomban a gyermekkor történeti néprajza felől közelítek, ám az elemzések a gyermekszemléletre való következtetés irányába haladnak, úgy, ahogyan azt a számomra fogalomhasználat szempontjából leginkább meghatározó gyermekkortörténeti munkákban láthatjuk (ld. Pukánszky Béla, 2001, 2005, 2011; Szabolcs Éva, 2005). Jelen dolgozatban a 19-20. század fordulójának alföldi festészetén (118 képen) keresztül kívánom vizsgálni a kor földművelő kultúrájának gyermekszemléletét. A korszakválasztás művészettörténeti alapon történt, mely magával vonzza a társadalomtörténeti és társadalom-néprajzi jellegű problémák vizsgálatát is. A korszak és a művészeti iskola kiválasztását az alkotóknak a falusi élet atmoszférája iránti, a „műcsarnoki festészet” (Lyka Károly, 1951, 33. o.) tendenciáitól eltérő, elmélyült érdeklődésével indoklom. Az elemzés kilenc témakörben történik: (1.) a gyermek a közösségben, (2.) családi élet, (3.) anya-gyermek kapcsolat, (4.) testvérkapcsolat, (5.) gyermekcsoportok, (6.) tanulás, (7.) munkatevékenység, (8.) egyalakos leánygyermek-ábrázolás, (9.) fiúgyermek-ábrázolás. A képelemzési metodika szemléleti alapjait a Panofsky-modell (Erwin Panofsky, 1955, 2011; Louis Réau, 1986; Jan Bialostocki, 1986; Marosi Ernő, 1985), illetve annak a Mietzner-Pilarczyk (2013, 36. o.) szerzőpáros által továbbgondolt sémája alapján raktam le, az elemzések is négy szinten történnek, még ha az elemzéseket – az olvasmányos stílusra való törekvés okán – nem is tagolom szintekre. Mindezen túl az elemzési szempontsor kialakításához hozzájárult Kéri Katalin (2009) és Géczi János (2010) történeti pedagógiai ikonográfiai írásműveinek tanulmányozása, közvetlenül azonban Piotr Sztompka „Vizuális szociológia” (2009) c. művének a társadalmi tér elemzésére vonatkozó szempontsora nyújtott jelentős segítséget az elemzési eljárás kidolgozása során. A képelemzések menetében segítségemre volt a goffmani (1956) dramaturgiai koncepció, a műelemzés társadalomtörténeti megközelítése (Norbert Schneider), a vizuális antropológiai szemlélet (Bán András, 2008), illetve a hermeneutika alapvető szemléleti megfogalmazásai is (Hans-Georg Gadamer, 1984, 1994, 1997; Oskar Bätschmann, 1998; Gottfried Boehm, 2006 stb.). A 19-20. század fordulójának alföldi festészetét tanulmányozva számos gyermek-tárgyú képet találunk, melyek a gyermekkortörténeti kutatások szempontjából is hasznos dokumentumoknak mutatkoznak. A képeken összességében kiolvasható a „szófogadó, engedelmes gyermek” és a „miniatűr felnőtt” képe. A gyermek gyakran társadalmi kontextusából mintegy kiragadva, egyfelől portrén, gyakran mintegy szertartásos merevséget mutatva, másfelől életképszerű jeleneten kerül ábrázolásra. Előbbi tény a gyermek lényének felértékelődésére enged következtetni, míg utóbbi bizonyos esetekben a gyermeki életkori sajátosságok (a gyermeki spontaneitás, a gyermeki személyiség) iránti érdeklődésre utal. Ugyanakkor, bár az ábrázolásokon megjelennek a fiziognómiai-anatómiai gyermekkor-sajátosságok, ám a képek elsődleges témaköre valójában az alázatos paraszti élet, s csak utána a gyermekség. In my researches I attempt to analyze the pictures of the painting of Alföld, which show the childhood of peasant children of Alföld. My aim is to higlight the main motifs of the childhood conception of hungarian rural society by the method of iconography and iconology. In my thesis I examine the art of Hódmezővásárhely (Tornyai János and Endre Béla) and Szolnok (Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Tölgyessy Artúr, Szüle Péter and Koszta József), and I focus on artistic sensibility for the archaic peasent life. The selected painters were the first members (or founder member) of the artist colonies, therefore they related to these settlements, where they lived and worked. When I choosed the artworks and I created the pattern, I tried to form large and wide-ranging pattern, in this way I got a versatile, meaningful panorama about the archaic peasent childhood. I found the pictures on webpages of galeries, auction houses, in studies, professional books and monographs. In my researches I primarily use studies and professional books of social history, ethnography of childhood (Zita Deáky, 2011; Éva Bodovics, 2011; Márta Fügedi, 1988; Kata Jávor, 2000; Emőke Lackovits, 1980, 1995; Klára Gazda, 1980; Imre Katona, 1992; Lajos Kiss, 1939, 1943; Samu Vasas, 1993 stb.) and history of chilhood (Linda Pollock, 1998; Shulamith Shahar, 1998, Béla Pukánszky, 2001, 2005; Éva Szabolcs, 2001, 2004), and I try the harmonize these disciplines with each other. I start out from ethnographic informations, but I categorize these knowledges by concepts of childhood history. In my thesis I attempt to examine the childhood conception of the archaic rural society in Hungary by analyzing 118 pictures of Alföld of the turn of 19-20th century. In this era the painters of these regions were interested in representation of rural life, and they take serious this topic, unlike the members of „Art Gallery Painting” („műcsarnoki festészet” – see it: Károly Lyka, 1951, p. 33), who painted the peasent life jovially and superficially; briefly: these artists were able to vocalize and present the „folksoul”, independently of the social-economoc status. In my research I appointed (determined) 9 topics: (1.) children in communities, (2.) family life, (3.) mother-child relation, (4.) siblings, (5.) groups of children and relations between children, (6.) learning, (7.) work, (8.) representation of girls (portraits), (9.) representation of boys. I laid the foundations of the methode of analyzes by the Panofsky-model (Erwin Panofsky, 1955, 2011; Louis Réau, 1986; Ian Bialostocki, 1986; Ernő Marosi, 1985) and the Mietzner-Pilarczyk schema (2013, p. 36), so my analyzes include 4 level. I used studies of Kéri Katalin (2009) and Géczi János (2010), and I integrated some aspects into my analyzes from Piotr Sztompka (2009) regarding to the social space. I also overviewed the dramaturgic concept from Erving Goffman (1956), the social historian approach by Schneider, the visual anthropology (András Bán, 2008), and the hermeneutic (Hans-Georg Gadamer, 1984, 1994, 1997; Oskar Bätschmann, 1998; Gottfried Boehm, 2006). So I consider the aspects of the content-description, the composition analysis, the pedagogical antropology and the history of the idea of the child in order to make conclusions with regard the idea of the child. On the pictures we can recognize the construction of the obedient and submissive child and the image of miniature adult, but we have to distinguish from each other the image of the quiet, shy girl child and the viable, eccentric boy child (Kata Jávor, 2000, p. 673). The image of beloved, helpless child is well represented on the representations of the mother-child relations and we also recognize the childhood as a sensitive stage of life on the representations of twinnings (Adolf Fényes: Siblings, 1906; Louis Deák-Ébner: Edge of village) and on a few portraits and boy-representation (Artúr Tölgyessy: Paddling), and on these images we can recognize the contemplative, meditative artistic attitude. On the „child in the community” themed pictures the child is on her mother's side, but we can't feel the sensitivity to the childhood, instead of that the emphasis is on the collective existence: the child has not yet been initiated to the community life, he/she is not an insider, therefore he/she is represented as a „procession man” („supernumenary”). The child is often represented on portraits, taken out of their social context, and this fact suggests that the child is a valuable creature, because he/she is worthy to perpetuate. Furthermore on these images we can recognize the ceremonial (ritualistic) order and the tragic atmosphere of the peasent life, linking with the child representation. So the artists sought the folksoul in the child bodies, and they didn’t depict the lyrical childish experiences on their canvases.