Nyelvtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2308

Bölcsészettudományi Kar

Nyelvtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tóth Valéria)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D49

Doktori programok:

  • Általános és alkalmazott nyelvészet
    (programvezető: Dr. Kertész András)
  • Magyar és finnugor nyelvészet
    (programvezető: Dr. Hoffmann István)

Böngészés

Nyelvtudományok Doktori Iskola Tárgyszó szerinti böngészés "a megszólítások változatai"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A megszólítások és a beszédpartnerre utaló elemek változatai a mai magyar nyelvhasználatban
    Domonkosi, Ágnes; Sebestyén, Árpád; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Magyar Nyelvtudományi Tanszék
    A tartalmi kommunikációt szükségszerűen kísérő relációs kommunikációban a beszédpartner nyelvi megjelenítése az a kommunikációs eszköz, amely a legegyértelműbben és a beszélő által a leginkább ellenőrizhető módon jelzi az érintkező felek viszonyát. A beszédtárs nyelvijelölésére alkalmas elemek vizsgálatata azért igenlényeges feladata, mert ezekben mutatható ki leglátványosabban a nyelv társadalmi szerepe. A beszédtárs nyelvi jelölésére alkalmas elemek használatának vizsgálata azért igen lényeges szociolingvisztikai feladat, mert ezekben mutatható ki leglátványosabban a nyelv társadalmi szerepe. A beszédpartnerre utaló nyelvi elemek változatossága ugyanis illeszkedik a társadalmi kapcsolatok sokféleségéhez, a megszólítások rendszere az adott társadalom mindenkori belső hierarchiájának és értékrendjének nyelvi vetülete. Dolgozatomban a kommunikációs partnerre utaló nyelvi elemeket értelmezem megszólításként, és nem vizsgálom a figyelemfelhívó, kapcsolatfelvételt és fenntartást célzó, de a partnert közvetlenül nem megjelölő nyelvi elemeket (például: Elnézést! Figyusz! Hé!). Azt a jelenségkört vizsgálom tehát, amelyet a nemzetközi szakirodalomban az address forms, illetve terms of address terminusok jelölnek. A címzett jelölésének a magyar nyelvben számos nyelvi lehetősége létezik: a második személyre utaló névmások változatai, az ezekkel egyeztetett igei személyragok és névszói személyjelek, a különböző nevek, címek, rangok, a foglalkozásra, szerepre utaló főnevek. A dolgozat célkitűzése egyrészt a beszédpartnerre utaló nyelvi elemek vizsgálati eredményeinek és módszereinek áttekintése, és ez alapján változataiknak, lehetséges típusaiknak a bemutatása, másrészt pedig empirikus felmérések eredményeire építve, egy szociolingvisztikai szempontokat érvényesítő állapotrajz felvázolása, az egyes megszólítási módok jelenlegi használati körének, stílusértékének, megítélésének feltárása. Arra törekszem tehát, hogy társadalmilag érvényesnek tekinthető képet nyújtsak a különböző megszólítási lehetőségek napjaink nyelvhasználatára jellemző állapotáról, vagyis hogy a társadalmilag tipizálható viszonylatokhoz, szituációkhoz rendelhető különböző nyelvi formák rendszerét a lehetséges befolyásoló tényezők sokaságát figyelembe véve mutassam be. A megszólítási rendszer leírása azért lényeges kutatási feladat, mert — annak ellenére, hogy a magyar nyelvészetben sokszor és sok szempontból tárgyalt kérdésről van szó — hiányoznak a társadalmunk átalakulásának legújabb fejleményeivel számot vető, módszertani következetességet érvényesítő, a teljes magyar beszélőközösséget vizsgáló és a lehetséges társadalmi kapcsolattípusok sokaságát figyelembe vevő kutatások.In the relational communication necessarily accompanying content communication, the linguistic representation of the communicative partner is the means that indicates the relationship between the communicative partners most explicitly and most controllably by the speaker. Therefore, the study of the use of elements capable of marking the communicative partner is an important task of sociolinguistics, since it is here that the social role of language can be best demonstrated. The variety of address forms corresponds to the diversity of social relationships; the system of linguistic elements used for addressing people is also a projection of the internal hierarchy and value systems of a given society at a given point in time. In my dissertation, I only analyze linguistic elements referring to the communicative partner as addressing; utterances used for calling attention, initiating and maintaining contact, but not directly marking the partner (e.g. Elnézést! Figyusz! Hé!, approximately: Excuse me! Yo! Hey!) are not examined. There are several linguistic possibilities in the Hungarian language for marking the communicative partner: pronouns of various forms referring to the second person, personal suffixes of verbs and personal markers of nominal words (i.e. nouns, infinitives, adjectives, participles, numerals and pronouns) put in agreement with the above, various names, titles, ranks, as well as nouns referring to a profession or specific role. The aim of the dissertation is, on the one hand, to survey the methods and results of the examination of linguistic elements referring to the communicative partner and to present their varieties and possible types, and, on the other hand, by building on the results of empirical surveys, to record the current state of the language from a sociolinguistic perspective, in terms of the sphere of use, stylistic value, and judgment of the various ways of addressing. I intend, therefore, to provide a socially valid description of the contemporary status of the various forms used for addressing the communicative partner, i.e. to present the system of various linguistic forms corresponding to the socially typifiable relations and situations, with a view to the multitude of possible determinants.