Nyelvtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2308

Bölcsészettudományi Kar

Nyelvtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tóth Valéria)

Bölcsészettudományi doktori tanács

D49

Doktori programok:

Általános és alkalmazott nyelvészet
(programvezető: Dr. Kertész András)
Magyar és finnugor nyelvészet
(programvezető: Dr. Hoffmann István)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 110)

Szabadon hozzáférhető
Észak-Afrika polgári és vallási élete az újabb augustinusi levelek alapján. A defensio módszerei Augustinus levelezésében
(2000) Óbis, Hajnalka; Havas, László; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----klasszika-filológiai--tanszék
Ez a disszertáció Aurelius Augustinus azon leveleinek első teljes magyar nyelvű fordítását és kritikai vizsgálatát tartalmazza, amelyek nemrég kerültek elő két kódexből Johannes Divjak bécsi professzor munkájának eredményeként. A 29 újabb levél megtalálása és 1981-ben történt kiadása azért is nagy jelentőségű, mert manapság nem gyakran kerülnek már elő új kéziratok, a kutatók jórészt azokkal foglalkoznak, amelyeket még a humanista tudósok találtak meg és másoltak, vagy másoltattak le a későbbi korok számára. Divjak professzor a két kézirat alapján elkészítette a levelek kritikai kiadását, valamint több szerző tollából számos tanulmány született az újabb levelekben található részproblémákról. Ezeknek az Augustinus-leveleknek a többsége szerzőjük püspöki tevékenységéhez kapcsolódik, azoknak az embereknek az ügyes-bajos, néha jogi jellegű ügyeiben ad tanácsot, akik hozzá fordultak segítségért, közbenjárását kérve. Eme írásai a hippói püspök egyházszervező munkájáról tanúskodnak, néha szövegkritikai, teológiai, filozófiai kérdéseket is érintenek, de ami kutatásaim számára központi jelentőségű: számos új információ található bennük a negyedik századi római Africa provincia életére, társadalmára vonatkozóan. Az akkori szociális feszültségekről, eretnekmozgalmakról, az Africa-ban élő római műveltségű elit mindennapi életéről tájékoztatnak bennünket. A levelek terjedelme néha kisebb értekezésnyi, és a korabeli szokásoknak megfelelően nemcsak a címzett olvasta őket, hanem továbbadta, továbbküldte ismerőseinek, barátainak, mert tartalmuk azok számára is érdekes lehetett, akár azért, mert így megtudhatták, hogyan ítélkezzenek hasonló peres ügyekben, ha a hívek közül valaki püspöki döntőbíróként hozzájuk fordulna, vagy akár azért, mert valamilyen nehezen értelmezhető irodalmi szöveg magyarázatát tartalmazták a levelek, vagy olyan események leírását, amelyek valami miatt példaértékűek és mások okulására szolgálhatnak. Műfajilag ezért ezek a levelek inkább a mai publicisztikával rokoníthatók. Tudományos kutatásaimban első lépésben ennek a levélgyűjteménynek a teljes, kommentárokkal ellátott magyar nyelvű fordítását készítettem el, majd azt vizsgáltam, hogy e levelek mennyiben szolgáltatnak új adatokat a negyedik századi hanyatló római birodalom történeti és társadalmi viszonyainak vizsgálatához. Jelen disszertáció részletesen magát a defensio jelenségét kutatja az augustinusi levelekben. A terjedelmes augustinusi levelezésből, amely tematikailag rendkívül változatos, azokat az írásokat vizsgálom, amelyekben a levél írója közbenjár valaki érdekében, megvéd egyéneket vagy csoportokat valamilyen számukra nehéz, válságos helyzetben. Elsősorban tehát a levelekben leírt konkrét, egyedi esetek vizsgálatából vonok le következtetéseket; Augustinus egyéb műveit úgy vonom be vizsgálatomba, hogy keresem bennük azokat az elveket, amelyek alapján a szerző a konkrét, levelekben előadott esetekben eljárhatott. A nyolcvanas években felfedezett ún. újabb levelekre koncentrálva arra keresem a választ, hogy a régebben ismert levelekhez képest ezek a szövegek milyen új adalékokkal szolgálnak a Kr. u. IV. század végi - V. század eleji africai társadalom vizsgálatához. A leveleket olvasva az esetek elemzésénél először a reális viszonyokat és a történeti kontextust kell meghatározni, hogy kit kitől vagy mitől véd meg Augustinus, az eset előzményeit, körülményeit, ha van analógiáit. A hogyan-t, vagyis a védelem jelenségének a szerkezetét a levelek szövegének vizsgálatával, bennük a meggyőzés technikáival, érvrendszerével együtt tárom fel. Az adott személy megvédelmezése céljából ugyanis a levelekben Augustinus rá akar valakit venni valamilyen cselekvésre, és a hatásgyakorlási módok nyelvi jelei megfigyelhetők a levelek szövegében, és kirajzolódik belőlük az akkori társadalomban jelen lévő hatalmi viszonyok bonyolult hálózata és azokon belül Augustinus püspök helye és befolyása. Figyelemre méltó, hogy a jogi eszközök felhasználásával legtöbbször csak fenyegetőzik, és a bűnösök enyhébb büntetést kapnak, mint ami a törvények szerint megilletné őket. A jogi eszközök mellett nem elhanyagolható ezeknél a közbenjárásoknál, közbeavatkozásoknál Augustinus auctoritasa sem. A levelekben meghatározott cél: a világi hatalmaknál való közbenjárás (intercessio apud saeculi potestates) csak akkor járt sikerrel, ha a stílust is ennek megfelelően alkalmazta a levélíró. Mindezek miatt vizsgálom a levelek stíluskülönbségeit is, ha azokban a címzetthez való alkalmazkodás nyilvánul meg. The present dissertation includes the first complete Hungarian translation and critical examination of the letters of Aurelius Augustinus (St. Augustine) which were recently found in two codices as a result of the work of Johannes Divjak, professor of Vienna. The discovery and publishing of the 29 additional letters in 1981 is of great significance, since new manuscripts do not typically turn up nowadays; researchers mainly deal with those found and copied by, or at the orders of, Humanist scholars for the coming generations. Professor Divjak arranged a critical edition of the letters on the basis of the new manuscripts, and a number of studies were also published by various authors addressing particular issues in these recently found letters. The majority of these Augustinian letters are connected with the episcopal activities of their author giving advice in the daily affairs, sometimes legal problems, of the people who turned to him for help and asking for his intervention. These writings testify of the work of the Bishop of Hippo as an organizer of the Church, sometimes touch upon issues of textual criticism, theology and philosophy, but what is of central significance in my research, they also contain much new information regarding the life and society of the fourth-century Africa Province of Rome. They inform us of the social tensions, heretic movements, the everyday life of the elite of Roman culture living in Africa. The letters are sometimes as long as treatises and, according to contemporary customs, the addressees did not just read them, but passed or sent them along to their acquaintances and friends. This could be the case either because the contents may have been of interest, or because others may have learnt how to decide in similar disputes if asked to act as episcopal arbiters, or because the letters contained the interpretation of a difficult literary text or the description of events that for whatever reason could be educational for others. As a first step in my research, I made the first full Hungarian translation of this collection of letters complete with commentary, and then I examine them in terms of what new information they may provide for the investigation of the historical and social conditions of the declining Roman Empire of the fourth century. The dissertation focuses on the phenomenon of defensio in more detail. Of the extensive and thematically varied correspondence, I concentrated on those letters where the author intercedes on behalf of someone, defends individuals or groups in a difficult or critical situation. Therefore, I draw my conclusions mainly on the basis of the examination of specific, individual cases described in the letters; others works of Augustinus are involved in the investigation by way of looking for principles in them on the basis of which the author may have acted in the specific cases presented in the letters. The answer I am seeking while focusing on the recent letters discovered in the 1980s is in what new ways they contribute, in comparison with the formerly known letters, to our understanding of the society of Africa Province in the late fourth and early fifth centuries. The first task in the analysis of the cases is to establish the actual relationships and the historical context, the facts of who is defended by Augustinus from whom or what, as well as what the antecedents, circumstances, and analogies, if any, may be. The question of method, i.e. the structure of the defense is explored by a close reading of the text of the letters, including the technique of persuasion and the system of argumentation in them. For the purpose of defending the individual at hand, Augustinus would try to induce someone into action, and the linguistic signs of such persuasion are discernible in the text, while the complex network of power relations and the place and influence of Bishop Augustinus become apparent. It is noteworthy that in most cases he only threatens to use legal means, and the culprits usually receive more lenient punishments than prescribed by law. In addition to the legal means, another important aspect of these intercessions and interventions is the auctoritas of Augustinus. The objective defined in the letters, intercession with the secular powers (intercessio apud saeculi potestates), was successful only if appropriate style was used. Therefore, I also examine the stylistic differences between the letters, if adjustment to the addressee is also manifest in them.
Szabadon hozzáférhető
Learner Strategies of Hungarian Secondary Grammar School Students
(2001) Mónos, Katalin; James, T. Riordan; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----BTK Angol-Amerikai Intézet
Az értekezés célja tehát annak feltárása, milyen és mennyi tanulói stratégiái használnak a gimnáziumi tanulók, milyen tényezők állnak a stratégiahasználat hátterében, és hogy ez mit tükröz az idegennyelv-tanulás helyzetéről. Mivel a stratégiahasználatot befolyásoló tényezők manipulálása folytán befolyásolható a stratégia használat, ezáltal pedig javítható a nyelvtanulás eredményessége, elengedhetetlen, hogy a tanulók stratégiáit alaposan megismerjük, és a megfelelő konzekvenciákat levonjuk. Fontos üzenete van a stratégiák kutatásának a tanárképzés különböző szintjeire vonatkozóan is, mivel a stratégiák tudatos és átgondolt fejlesztése olyan feladatot ró a tanárra, melyet az csak kellő - diploma előtti vagy/és utáni képzésben nyert - felkészítés birtokában képes teljesíteni.Learner strategies have been recognised to play a significant role in affecting learning outcomes. The present study aims to provide a comprehensive picture about the learner strategies of Hungarian secondary grammar school learners in the 10th and 11th years of their studies, in an attempt to uncover what kind of foreign language learning is reflected in their strategy use. Building on previous research conducted in a variety of contexts into learner strategies, this paper presents findings about the overall strategy application, and about the application of various strategy groups by the subjects under study, as well as about the factors that are hypothesised to affect strategy choice. Of the wide range of factors that research has shown to have an impact on strategies, the effect of proficiency level, success with language learning, gender, perceptual preferences and the style of teaching has been examined. To answer the main question of the study, that is, what kind of foreign language learning is reflected by the subjects’ strategy use, research involving more than 120 secondary learners and their English teachers has been conducted. Learner strategy use has been examined through data collected by the use of various self-reporting questionnaires. Parallel to these, observations were carried out in the English classes of the learners involved, with the aim of finding out what kind of foreign language teaching is typical in the light of the tasks normally assigned, and to reveal how the teachers’ way of conducting classes instigates the choice of various learner strategies in and outside of the classroom. A further objective was to see what sensory learning style preferences the style of teaching accommodates, and if it is appropriate to learners’ sensory preferences. Sensory preferences of the learners involved have been assessed by the application of a perceptual learning style assessment survey. Teachers’ views on the ways their learners learn, on the state of foreign language education in Hungary, and on the importance and possibilities of enhancing student learning have been elicited by interviews. The findings of the research suggest that the secondary grammar school learners under study a fairly limited repertoire of strategies, therefore they need to be taught strategies as well as the ways of adopting the right ones in order to promote their learning. For this to happen, teachers need to be trained in the ways of providing learner strategy instruction. The paper outlines what the findings imply for the foreign language classroom and for teacher training, both at pre-and in-service levels, and offers suggestions as to what directions learner strategy research could take in the Hungarian context. The conclusion of this paper is that the situation of foreign language teaching and learning in Hungary would benefit from a better attention on training learners in the use of effective strategies. For this, room should be created in teacher training courses where teachers are made aware of their roles in enhancing student learning, and prepared for the task of providing learner strategy instruction in an informed fashion.
Csak a leíró adatok érhetők el
The Theory and Practice of Corpus Linguistics
(2001) Szirmai, Monika; Hollósy, Béla; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Debreceni Egyetem--Angol-Amerikai Intézet
aa
Korlátozottan hozzáférhető
Spatiality Underlying the Conceptual System of Idiomatic English
(2001) Dávid, Gyula; Pelyvás, Péter; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----BTK Angol-Amerikai Intézet
A dolgozat az angol idiomatikus nyelv egyfajta rendszerező megközelítésére vállalkozik. Azt vizsgálja, hogy a nyelv nem szó szerint értelmezendő elemei egy kaotikus és elemezhetetlen halmazt alkotnak-e, avagy felfűzhetők egy rendszerező elv alapján, logikus és nagyrészt kiszámítható nyelvi eszközökként. A vizsgálódás alapjául a kognitív szemantika szolgál, mely radikálisan szakított a hagyományos nyelvészeti megközelítésekkel, s a nyelvet az ember, a környezete és más tényezők alakító hatásában látja. Ez, a korábbiaktól eltérő rugalmasság nagyban hozzájárult a dolgozat elméleti kereteinek meghatározásához. In my dissertation I attempt to analyze and systematize figurative language. The major interest behind the analysis is to see whether a comprehensive approach to various components of figurative language shows a unified picture or not. Though Borne of them have already been analyzed successfully, no one that I know of has attempted to examine several of them with the same tools in one book.
Korlátozottan hozzáférhető
A funkcióigés szerkezetek vizsgálata (különös tekintettel az orosz jogi szaknyelvre)
(2001) Dobos, Csilla; T. Molnár, István; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Szláv Filológiai Intézet--Orosz Nyelvészeti Tanszék
A dolgozat tárgya az alárendelő szintagmák egyik típusának, az ún. funkcióigés szerkezeteknek (Funktionsverbgefüge, complex verbal structures, описательные выражения) a vizsgálata. A funkcióigés szerkezetek megítélése és elemzése elsődlegesen mint nyelvhelyességi probléma merült fel a 19. század közepén, amit jól illusztrál az említett szókapcsolatok jelölésére még ma is használatos terpeszkedő kifejezések elnevezés. A dolgozat a funkcióigés szerkezetek (pl: segítséget nyújtani, оказывать помощь, Hilfe leisten, to give help) előfordulásának gyakoriságát, valamint ennek okait vizsgálja egy speciális szakterületen, nevezetesen a jogi szaknyelv keretein belül. (An investigation on structures with functional verbs (with special regard to the Russian juristic terminology))
Korlátozottan hozzáférhető
Tendenciák és szabályszerűségek a magánhangzó-időtartamok produkciójában és percepciójában
(2001) Kovács, Magdolna; Hunyadi, László; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
Az értekezés a magánhangzók akusztikai fonetikai jellegzetességeit, a fizikai időtartamok változékonyságában feltárható tendenciákat és szabályszerűségeket tárgyalja. Egyik célkitűzése, hogy átfogó, elemző áttekintést nyújtson a magánhangzók időtartam-viszonyait a nyelvekben általában befolyásoló tényezőkről, bemutassa a beszéd időviszonyainak leírására szolgáló különböző elméleti kereteket. Az értekezés két kérdéskör kísérleti vizsgálatára vállalkozik: • A fonológiailag rövid magyar magánhangzók kontextusbeli megvalósulásait jellemző produkciós időtartam-viszonyok. • Az időtartam és a spektrális minőség összefüggése a magyar magánhangzók produkciójában és percepciójában. Az e területen elérhető újabb eredmények nemcsak a mai magyar nyelv artikulációs-akusztikai jellegzetességeinek pontosabb megismerését szolgálják, de az eredményekkel közelebb juthatunk több alkalmazott fonetikai probléma megoldásához (mint automatikus beszédmegértés és -szintézis) is. This study, based on acoustic measurements and perceptual experiments, investigates various aspects of vowel timing in Hungarian. Chapter 1 gives a critical review of classical and current research on durational variability in natural speech and evaluates the existing accounts on underlying processes. It discusses contextual phonetic factors known to exist in the languages of the world in details, paying special attention to the question of universal character vs. typological and/or language specific constraints in their effect. Chapter 2 deals with segmental timing in Hungarian and focuses on the context-induced variations of phonologically short Hungarian vowels. It reports results from the acoustic measurements of CVC(C) sequences read by a female speaker in isolated sentences. Analyses into the effect of the following factors have been performed: post-vocalic consonant (voicing, manner, length, consonant clusters), pre-vocalic consonant, word-based syllable position and position of the word in the sentence. The statistical evaluation of these factors and their interactions inter alia shows that 1. voicing of the postvocalic stops in sentence-medial position is not consistent, only the pre-pausal position gives rise to the negative correlation between vowel and consonant duration; 2. durational patterns have a clear syllable-timed character: a) in the stressed syllables the vowels have moderately but significantly shortened; b) both the singleton vs. geminate post-vocalic consonant and CV$C vs. CVC$C syllable structure have induced consistent lengthening. Chapter 3 explores the nature of interrelation between spectral and temporal features. It presents a series of experiments that investigates the role of formant pattern in differentiating Hungarian short/long pairs proper. For evaluating the correlation between length and quality, realizations of stressed vowels produced by a male speaker in isolated sentences have been analyzed. The comparison of the formant frequencies has shown clear-cut differences between the closed and half-closed pairs. The frequency values of phonologically short/long vowels could be separated in the F1-F2 space only in the latter pairs. The perceptual relevance of the central/peripheral contrast observed has been tested in listening experiments. The results have proved that in identifying half-closed vowels listeners use spectral information as a secondary cue. The new methods used in this study can serve as a basis for ongoing research in exploring temporal structure of present-day Hungarian.
Szabadon hozzáférhető
'Werden' als Tempusaffix und als Hypothesenfunktor
(2002) Gosert-Medve, Marianna; Kertész, András; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Germanisztikai--Intézet
A német nyelvben a werden+infinitívusz alakot két értelemben használják: egyrészt a Futur I-nak nevezett jövő időt jelölő igeidőként, másrészt pedig a beszélő által feltételezésnek minősített állítás jelölésére hipotézisoperátorként. A kérdéssel foglalkozó nyelvészek vagy a temporális jelentésből (futurum), vagy a modálisból (hipotézis) indultak ki, s ebből vezették le a másikat. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a temporalistákat, akik a temporális jelentést számították alapjelentésként, s a modálisat ebből vezették le, mint pragmatikus jelentést (v.ö. Fabricius-Hansen 1986, Matzel-Ulvestad 1982). Míg a modalisták azt az álláspontot képviselik, hogy a werden a német nyelvben besorolható a modális igék csoportjába, s a temporális jelentést másodlagos, a modális jelentésből fakadó mellékjelentésként kezelik (vö. Vater 1975, 1991, ill. Engel 1992). A dolgozat tisztázni kívánja, hogy a werden+infinitívusz értékelhető-e homonim formaként, tekintettel a kétféle alkalmazására. Az értekezés alaphipotézise – eltérően az említett két felfogástól - az, hogy a két jelentésnek egy homonim forma felel meg, s az empirikus elemzésben azt kívánjuk megállapítani, valóban lehetséges-e a két alkalmazás disztinktív szétválasztása. Miben látjuk e munkahipotézis előnyét? Abban, hogy így a jövő időt csak az időbeli besorolásra, míg a modális werden-t csak az episztémikus modalitás jelölésére használjuk, s a jelentéseket nem kell egymással összekapcsolni. Das werden+Infinitiv-Gefüge hat im Deutschen zwei Lesarten: einerseits unter der lateinischen Bezeichnung Futur I eine temporale, und andererseits eine modale zur Bezeichnung einer hypopthetischen Aussage. Die Sprachwissenschaftler, die sich mit diesem Problem auseinandergesetzt haben, gehen entweder von der temporalen, oder von der modalen Bedeutung aus, und leiten die andere Bedeutung von der jeweils ‚primären‘ Bedeutung ab. Nach der Beschaffenheit der primären Bedeutung unterscheidet man die Temporalisten, die in erster Linie durch pragmatische Implikationen die modale Bedeutung von der temporalen ableiten (vgl. dazu Fabricius-Hansen 1986, Matzel/Ulvestad 1982). Die Modalisten vertreten die Position, dass werden als Modalverb klassifiziert werden kann, und seine Futurfunktion als ’Nebeneffekt‘ seiner modalen Bedeutung betrachtet werden kann, ähnlich, wie bei sollen die Futurbezeichnung als Folge seiner Bedeutung ’Aufgabe’/ ’Zweck’ / ’Plan’ angesehen werden kann (vgl. Vater 1975, 1991, Engel 1992). Die Arbeit hat die Aufgabe, klarzustellen, ob werden+Infinitiv im Hinblick auf seine zwei Verwendungen eine homonyme Form darstellt. Im Unterschied zu den Temporalisten und Modalisten gehen wir von der Arbeitshypothese aus, dass werden tatsächlich als homonyme Form zu bewerten ist, und in der empirischen Untersuchung gehen wir der Frage nach, ob sich die zwei Bedeutungen von werden distinktiv unterscheiden lassen. Worin besteht der Vorteil unserer Arbeitshypothese? Darin, dass auf diese Weise das Futurtempus nur zur zeitlichen Einordnung und das modale werden nur zur Bezeichnung einer Hypothese verwendet wird, und die zwei Bedeutungen brauchen nicht ineinander überführt zu werden.
Szabadon hozzáférhető
Sprachverhalten im Sprachkonflikt. Ein sozialpsychologisches Erklärungsmodell für den deutsch-ungarischen Sprachkonflikt in der Donaumonarchie
(2002) Maitz, Péter; Molnár, Anna; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Germanisztikai--Intézet
A disszertációban foglalt vizsgálatok célja kettős: (a) meghatározott társadalmi csoportok nyelvi viselkedésének magyarázata egy történeti nyelvi konfliktushelyzetben, valamint e probléma kapcsán (b) annak a kérdésnek a tisztázása, hogy az (a)-ban megfogalmazott szociolingvisztikai probléma megoldása során alkalmazott, ill. az e problé-mán keresztül tesztelt szociálpszichológiai viselkedéselmélet, a tervezett visel-kedés elmélete (theory of planned behaviour) genuin szociolingvisztikai prob-lémák kezelésére is alkalmas-e, azaz hogy a nevezett elmélet nyelvi viselke-dési formákat is képes-e megmagyarázni és előrejelezni. E két cél megvalósítása a következő gondolatmenet keretein belül történt. Első lépésben leírtuk a dolgozat tárgyát képező és magyarázandó nyelvi visel-kedési formákat, mely leírás alapjául a vizsgált beszélők anyanyelvére és nyelv-tudására vonatkozó nyelvstatisztikai adatok szolgáltak (1. fejezet). Ezt köve-tően felvázoltuk a vizsgálat elméleti, ill. axiomatikus hátterét: meghatároztuk a vizsgálat tárgyának (ti. nyelvi viselkedés nyelvi konfliktusban) helyiértékét, ill. jelentőségét a nyelvtörténeten és a kontaktusnyelvészeten belül (2. fejezet), definiáltuk és explikáltuk a magyarázat során alkalmazandó, ill. alkalmazott szocio- és kontaktusnyelvészeti, valamint szociálpszichológiai fogalmakat, majd pedig ismertettük a tervezett viselkedés elméletét, mely az 1. fejezetben leírt nyelvi viselkedési formák magyarázatának elméleti keretét szolgáltatta (3. fejezet). Végül ezen elméleti-metodológiai fejtegetések után – s bizonyos az elemzésekhez szükséges egyéb háttérinformációk ismertetését követően (4., 5. és 6. fejezet) – került sor a fent említett nyelvi viselkedési formáknak: az – eredetileg – német nyelvű polgárság nyelvvesztésének és a német nyelvű paraszt-ság nyelvmegtartásának a magyarázatára a dualista Monarchiában zajló német-magyar nyelvi konfliktus keretein belül, 1867 és 1918 között (7. és 8. fejezet). The aim of the research as presented in the dissertation is twofold: (a) to explain the linguistic behaviour of definite social groups in a situation of language conflict at a given point in history and, in close connection with this, (b) to disclose whether the socio-psychological theory of human behaviour, namely, the theory of planned behaviour, applied to the solution - and tested in the process of the solution - to a sociolinguistic problem as laid down in (a), is applicable to tackling genuine sociolinguistic problems, that is, whether the theory referred to above is capable of explaining and predicting forms of linguistic behaviour. To attain these two ends, the following steps were taken. First, the forms of linguistic behaviour to be discussed and explained in the dissertation were described. The description was founded on the statistical data concerning the mother tongue and level of language proficiency of speakers involved in the research (Chapter 1). Then the theoretical and axiomatic background to the research was outlined and the valency and importance of its object in historical linguistics and conflict linguistics was examined (Chapter 2). The concepts of sociolinguistics, conflict linguistics, and social psychology to be applied to the interpretation were defined, then the theory of planned behaviour, which had given the theoretical framework to the explanation of the forms of linguistic behaviour described in Chapter 1, was reviewed (Chapter 3). Finally, after all this theoretical and methodological discussion had been closed down and further background information necessary for the analyses had been given (Chapters 4, 5 and 6), an attempt was made to explain the language loss of the middle-class Germans on the one hand and the language maintenance of the rural German population on the other during the German-Hungarian language conflict in the Hungarian part of the dual monarchy between 1867 and 1918 (Chapters 7 and 8).
Szabadon hozzáférhető
A megszólítások és a beszédpartnerre utaló elemek változatai a mai magyar nyelvhasználatban
(2002) Domonkosi, Ágnes; Sebestyén, Árpád; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Magyar Nyelvtudományi Tanszék
A tartalmi kommunikációt szükségszerűen kísérő relációs kommunikációban a beszédpartner nyelvi megjelenítése az a kommunikációs eszköz, amely a legegyértelműbben és a beszélő által a leginkább ellenőrizhető módon jelzi az érintkező felek viszonyát. A beszédtárs nyelvijelölésére alkalmas elemek vizsgálatata azért igenlényeges feladata, mert ezekben mutatható ki leglátványosabban a nyelv társadalmi szerepe. A beszédtárs nyelvi jelölésére alkalmas elemek használatának vizsgálata azért igen lényeges szociolingvisztikai feladat, mert ezekben mutatható ki leglátványosabban a nyelv társadalmi szerepe. A beszédpartnerre utaló nyelvi elemek változatossága ugyanis illeszkedik a társadalmi kapcsolatok sokféleségéhez, a megszólítások rendszere az adott társadalom mindenkori belső hierarchiájának és értékrendjének nyelvi vetülete. Dolgozatomban a kommunikációs partnerre utaló nyelvi elemeket értelmezem megszólításként, és nem vizsgálom a figyelemfelhívó, kapcsolatfelvételt és fenntartást célzó, de a partnert közvetlenül nem megjelölő nyelvi elemeket (például: Elnézést! Figyusz! Hé!). Azt a jelenségkört vizsgálom tehát, amelyet a nemzetközi szakirodalomban az address forms, illetve terms of address terminusok jelölnek. A címzett jelölésének a magyar nyelvben számos nyelvi lehetősége létezik: a második személyre utaló névmások változatai, az ezekkel egyeztetett igei személyragok és névszói személyjelek, a különböző nevek, címek, rangok, a foglalkozásra, szerepre utaló főnevek. A dolgozat célkitűzése egyrészt a beszédpartnerre utaló nyelvi elemek vizsgálati eredményeinek és módszereinek áttekintése, és ez alapján változataiknak, lehetséges típusaiknak a bemutatása, másrészt pedig empirikus felmérések eredményeire építve, egy szociolingvisztikai szempontokat érvényesítő állapotrajz felvázolása, az egyes megszólítási módok jelenlegi használati körének, stílusértékének, megítélésének feltárása. Arra törekszem tehát, hogy társadalmilag érvényesnek tekinthető képet nyújtsak a különböző megszólítási lehetőségek napjaink nyelvhasználatára jellemző állapotáról, vagyis hogy a társadalmilag tipizálható viszonylatokhoz, szituációkhoz rendelhető különböző nyelvi formák rendszerét a lehetséges befolyásoló tényezők sokaságát figyelembe véve mutassam be. A megszólítási rendszer leírása azért lényeges kutatási feladat, mert — annak ellenére, hogy a magyar nyelvészetben sokszor és sok szempontból tárgyalt kérdésről van szó — hiányoznak a társadalmunk átalakulásának legújabb fejleményeivel számot vető, módszertani következetességet érvényesítő, a teljes magyar beszélőközösséget vizsgáló és a lehetséges társadalmi kapcsolattípusok sokaságát figyelembe vevő kutatások.In the relational communication necessarily accompanying content communication, the linguistic representation of the communicative partner is the means that indicates the relationship between the communicative partners most explicitly and most controllably by the speaker. Therefore, the study of the use of elements capable of marking the communicative partner is an important task of sociolinguistics, since it is here that the social role of language can be best demonstrated. The variety of address forms corresponds to the diversity of social relationships; the system of linguistic elements used for addressing people is also a projection of the internal hierarchy and value systems of a given society at a given point in time. In my dissertation, I only analyze linguistic elements referring to the communicative partner as addressing; utterances used for calling attention, initiating and maintaining contact, but not directly marking the partner (e.g. Elnézést! Figyusz! Hé!, approximately: Excuse me! Yo! Hey!) are not examined. There are several linguistic possibilities in the Hungarian language for marking the communicative partner: pronouns of various forms referring to the second person, personal suffixes of verbs and personal markers of nominal words (i.e. nouns, infinitives, adjectives, participles, numerals and pronouns) put in agreement with the above, various names, titles, ranks, as well as nouns referring to a profession or specific role. The aim of the dissertation is, on the one hand, to survey the methods and results of the examination of linguistic elements referring to the communicative partner and to present their varieties and possible types, and, on the other hand, by building on the results of empirical surveys, to record the current state of the language from a sociolinguistic perspective, in terms of the sphere of use, stylistic value, and judgment of the various ways of addressing. I intend, therefore, to provide a socially valid description of the contemporary status of the various forms used for addressing the communicative partner, i.e. to present the system of various linguistic forms corresponding to the socially typifiable relations and situations, with a view to the multitude of possible determinants.
Szabadon hozzáférhető
Textverstehen bei ungarischen Deutschlernern. Empirische Untersuchungen, theoretisch-methodologische Überlegungen zur fremdsprachlichen Leseforschung
(2002) Farkas, Orsolya; Gunther, Dietz; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Germanisztikai Intézet
Az értekezés a következő kutatási területekhez szolgáltatott adalékokat: a megértés általános elméleti kutatásaihoz, az idegen nyelvi szövegértés kontrasztív jellegű kutatásához, a pszicholingvisztika metodológiájához, az olvasásértés tanításának didaktikájához. Die Dissertation leistete zu den Ergebnissen folgender Forschungsbereiche einen Beitrag: der Textverstehensforschung im Allgemeinen und der fremdsprachlichen Rezeptionsforschung im Besonderen, und weiterhin der Methodologie der Psycholinguistik und der Didaktik des Leseverstehens.
Szabadon hozzáférhető
Proper Names in Translation: a Relevance-theoretic Analysis
(2002) Vermes, Albert Péter; Komlósi, László Imre; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Angol Nyelvészeti Tanszék
Az értekezés alapvető állítása az, hogy a például Vendler (1975) által megfogalmazott nézettel szemben a tulajdonnevek fordítása egy nem-triviális kérdés, amely szorosan összefügg a tulajdonnév jelentésének problémájával. A dolgozat célja, hogy bemutassa, mi történik a tulajdonnevekkel a fordítás folyamatában, különös tekintettel az angol-magyar fordításirányra, valamint hogy rendszerezze és megfelelő elméleti keretbe helyezve megmagyarázza a feltárt jelenségeket. Ennek érdekében sorrendben a következő kérdések vizsgálatát végzi el. A második fejezet áttekinti a fordításelmélet legfontosabb problémáit és ezek hagyományos megközelítéseit, s ennek alapján támogatja azt a nézetet, mely szerint a fordítás jelenségei legmegfelelőbben egy kommunikáció-elmélet keretein belül vizsgálhatók. A harmadik és negyedik fejezet bevezeti a kutatás általános kognitív és kommunikatív elméleti keretét, amelynek révén lehetővé válik a fordításnak sajátos jellegzetességekkel bíró, de nem elszigetelt kommunikációs folyamatként való leírása és magyarázata. Ezt követően az ötödik fejezet kísérletet tesz a vizsgálat tárgyát képező kategória, a tulajdonnév fogalmának pontosítására, és részletesen vizsgálja a tulajdonnév jelentésének a kutatás alapvető kérdésével közvetlenül összefüggő problémáját. Számos példán keresztül bemutatja a tulajdonnevekkel kapcsolatban a fordítás során felmerülő problémákat és a fordítók által alkalmazott megoldásokat, és javaslatot tesz ezen megoldások rendszerbe foglalására. Az adott elméleti keretre támaszkodva négy különböző fordítási műveletet azonosít, és világosan definiálja azokat. Ezen műveleti meghatározásokat alkalmazva a hatodik fejezet két konkrét mű fordításának elemzésével megkísérli bizonyítani, hogy a tulajdonnevek látszólag rendszertelen viselkedése a fordításban valójában a kommunikációs folyamat törvényszerűségei által diktált, szisztematikus jelenség, és az adott elméleti keretben nagy pontossággal előrejelezhető és magyarázható.
Szabadon hozzáférhető
Egy kétlépcsős szövegmondat-reprezentációs modell szemiotikai textológiai keretben
(2002) Dobi, Edit; Petőfi, S. János; Nyelvtudományok doktori iskola; Maceratai Egyetem
Dolgozatom célja tehát olyan szövegmondat-reprezentációs modell ismertetése, amely elméleti kereténél, leíró apparátusánál fogva szövegek komplex elemzésének lehet az alapja. Az eddigi leíró grammatikai iskolák elméleteit, módszereit, eredményeit, hiányosságait figyelembe véve, konkrét szövegmondatok elemzésére támaszkodva alakítottam ki ezt a szövegmondat-elemzés hátteréül szolgáló (“két lépcsős”) elméleti keretet. A modell célja, hogy egy bármilyen módon létrehozott szövegmondat-interpretáció explicit reprezentálhatóságát biztosítsa. My purpose is to give account of a representational model of text sentences that, by virtue of its theoretical framework and descriptive apparatus, could function as a basis for the complex analysis of texts. This (“two-s”) theoretical background for the analysis of text sentences has been set up with regard to the theories, methods, results and deficiencies of different schools of descriptive grammar. To achieve this goal, specific text sentences have been analysed. The model is designed to ensure the explicit representability of text sentences created in any possible way.
Korlátozottan hozzáférhető
Die kognitive Theorie der poetischen Metapher im Spiegel einer empirischen Untersuchung
(2002) Szabó, Éva; Kocsány, Piroska; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Germanisztikai--Intézet--Német Nyelvészeti Tanszék
Doktori értekezésem középpontjában egy Tamási Áron jelzői szerkezetű metaforáiból álló korpusz vizsgálata áll, amelyet a költői metaforák kognitív elméletének keretében vizsgálok. Dolgozatom első fejezetében a kitűzött célokat és az azokhoz kapcsolódó kérdésfelvetéseket foglalom össze. A második fejezetben bemutatom a vizsgálat elméleti hátterét. Magát az empirikus elemzést a harmadik fejezet tartalmazza. A negyedik fejezet a vizsgálat eredményeit összegzi, értékeli és tárgyalja az elmélet tükrében. Az alábbiakban a dolgozat felépítésének megfelelően mutatom be annak legfontosabb téziseit.Im Folgenden werde ich meine Arbeit vorstellen. Im Mittelpunkt meiner Dissertation steht die empirische Analyse eines Korpus aufgrund der kognitiven Theorie der poetischen Metapher. Das erste Kapitel schildert die Zielsetzung der Arbeit. Im zweiten Kapitel wird der theoretische Hintergrund vorgestellt. Das dritte Kapitel umfasst die empirische Analyse des Tamási-Korpus. Die Ergebnisse dieser Untersuchung werden im vierten Kapitel vorgestellt und diskutiert. Dem Aufbau der Arbeit entsprechend werde ich zu erst die Fragestellung der Arbeit erörtern. Anschliessend schildere ich kurz den theoretischen Hintergrund, dann präsentiere ich die wichtigsten Aspekte der Analyse des Korpus. Zum Schluss werden die Feststellungen aufgrund der Analyse dargestellt.
Korlátozottan hozzáférhető
Psaletrium gradualis, az Öreg graduál Zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyománya, a protestáns graduálok főbb kérdései
(2003) Fekete, Csaba; A. Molnár, Ferenc; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Magyar--Nyelvtudományi Tanszék
A magyarországi protestáns felekezetek sokáig őrizték szertartásaikban a magyar nyelvű gregoriánt. Nagyobb egyházközségekben a 18. század közepéig az iskolások énekkara (és néhol a hívek velük) meg a kántor gregoriánt is énekelt. Öreg kántorok a 19. században is használták a régi ceremoniás éneklés vezérkönyvét. Később csak a Passiót és a Lamen-tációt énekelték. A magyar szertartási éneklés sajátos protestáns könyvműfaja a graduál. A kántor, a lelkész és az énekkar által énekelt tételeket tartalmazta a középkori szertartási könyvek (főként a Breviárium és Missale) utódaként. A graduálok egyik legfontosabb része a Zsoltárkönyv. Az értekezés célja, hogy bepillantást nyújtson a magyar graduálirodalom zsoltárainak szöveg-hagyományába, a Vizsolyi Biblia (1590) és az Öreg graduál (Gyulafehérvár, 1636) Zsoltárkönyvét pedig tüzetesen hasonlítsa össze. A vizsgálat komplex módszerű, elsősorban a nyelvtörténet, valamint a liturgia- az irodalom- és könyvtörténet eredményeit hasznosítja. Az Öreg graduálnak nincs újabb kiadása, így a disszertáció számos esetben a zsoltárszövegek példatáraként is egymás mellett mutatja be az egyezéseket és az eltéréseket. A bevezető rész visszatekint a hazai protestáns graduálok zsoltárainak szöveghagyományára. Az Öreg graduál zsoltárait összeállító Keserűi Dajka János is részben ezzel szembesült, mikor a sokszínű liturgikus gyakorlatban az egységes Zsoltárkönyv szövegét megállapította. A Vizsolyi Biblia és az Öreg graduál előtt Bencédi Székely István (1548) és Heltai Gáspár (1560) Zsoltárkönyve jelent meg nyomtatásban, és a Huszár Gál graduálja (Komjáti, 1574). A gyülekezetekben használt graduálok több fordításból származott zsoltárokat tartalmaztak (legfeljebb hatvanat vagy nyolcvanat). A Batthyány és Ráday testvér-graduálok (1613 tájáról), a Spáczay graduál (1619) és a későbbi Béllyei graduál (1642–1653) zsoltárai által képviselt hagyomány egyes szálai is elvezetnek az Öreg graduálhoz, amely úgy készült, hogy Keserűi Dajka János olykor a korábbi és egykorú hagyományban örökölt zsoltárszövegeket is figyelembe vette, elsősorban pedig a Vizsolyi Biblia szövegére támaszkodott. A disszertáció főbb eredményei a közvekezők. Az első fejezetekben kimutatom, hogy: 1. A Komjáti graduál egyes zsoltárai Székely István fordításának erős hatását mutatják. Huszár Gál Debrecenben közölte (1561), majd elvetette Kál-máncsehi zsoltárait, és a hagyomány egy másik ágához csatlakozott (esetleg maga is javított a szövegen). 2. A Debreceni Református Kollégiumban őrzött kéziratos Spáczay graduál zsoltárainak egy része egyezik a Batthyány graduállal (= Batthyány-kódex), a másik azonban független tőle. 3. Egyes korábbi graduálcsaládok szöveghagyo-mánya a 17. században még tovább élt, és keveredhetett is. Ezt mutatja a Béllyei graduál. Zsoltárainak nagyobb része egyezik az Öreg graduállal (és így a Vizsolyi Bibliával), egyes zsoltárainak szövege azonban teljesen más, nem az Öreg graduál, hanem például a Batthyány graduál hagyományát követi. Nem igazolódott tehát az a eddigi vélemény, hogy a Béllyei graduál az Öreg graduál egyszerű másolata. 4. Igaz ugyan, hogy az Öreg graduál zsoltárainak többsége átveszi a Vizsolyi Biblia szövegét, de gyakran módosít rajta. A zsoltárok egy csoportjában a szövegek néhol több versen át vagy jellegzetes helyeken nem egyeznek. Az eltérések között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg más graduálszövegekből való átvételek vagy a szöveghagyomány valamelyik ágának hatására módosultak. A zsoltárok egy jellegzetes csoportjában a szövegnek csak a kezdete, kezdőverse eltérő, – esetenként egyezik más ismert graduálokéval –, a szöveg többi része viszont lényegében azonos a Vizsolyi Bibliáéval. Tizennégy szakaszolt zsoltár (a szertartásban egyik vagy másik szakasz önállóan használatos) kezdőversei között sajátos, csak a magyar protestáns hagyományból ismeretes eltérés van. Részben vagy egészben ismétlik a zsoltár első versét. Az első és az ötvenegyedik zsoltár szövege egészében vagy legnagyobb részében nem a Vizsolyi Bibliából való, hanem a kéziratos graduá-lok által képviselt egyik hagyományágból (Batthyány graduál, Ráday graduál, Spáczay graduál) ered. * Az Öreg graduál és a Vizsolyi Biblia szövegének tüzetes összevetése egyrészt arra nyújtott lehetőséget, hogy megvizsgáljam a Vizsolyi Biblia elsősorban (fel)olvasásra szánt szövege eseteként hogyan módosult az élőszóbeli, recitált előadás következtében. Másrészt Keserűi Dajka János filológiailag pontosított is a Vizsolyi Biblia szövegén. 1. Így például megállapítható, hogy az Öreg graduál zsoltárszövegeiben a Vizsolyi Bibliától többször eltérő szót használ. A Vizsolyi Biblia latin Sanctuarium szavát például mindig magyar szerkezettel (szentséges hely) adja vissza. 2. Vannak jellegzetes szópárok, amelyek a szóbeli-ségben alakultak ki. Ezekből is több felbukkan, noha betoldásukat nem a filológiai pontosítás kívánja meg. 3. Az imádság kommunikációs szituációjában szükséges a közvetlenség és személyesség: ezért gyakori a harmadik személyű igealak második személyűre való módosítása. 4. A protestánsok gyakran hangsúlyozták a szertartás közösségi jellegét, ez magyarázza,hogy a szavak egyes számú alakjai helyett sokszor a többes számút használják. 5. Az érzelemteli ó, oh indulatszó, és az Uram, Isten(em) megszólítás, vagy a beiktatott bővítmény (pl. jelző, határozó) személyesebbé teheti a hangnemet a zsoltárimádságban. 6. Kifejezőbb, folyamatosabb, jobban mondható a szöveg a szórendi módosítások következtében. Ez is a zsoltár szertartási használatát segítette. 7. Két zsoltárban a protestáns dogmatikai álláspont (az imádság hangsúlyozása az áldozat helyett) a szövegbeli hűség némi sérelmére érvényesül. * Az Öreg graduál zsoltárainak szövegén Geleji Katona nem módosított, de ő korrigálta a nyomtatást. Közben hibajegyzéket írt a graduálhoz, egy sor helyesírási, stilisztikai, nyelvhelyességi megjegyzéssel, amelyek egy részét a nyelvtudomány hasznosította is azóta. Mint a disszertáció vonatkozó részéből láthatjuk, Geleji Katona tevékenysége mai normáink kialakulásához hozzájárult, de zsoltáraink szövegtörténetére nem volt külön hatása. * Az Öreg graduál zsoltárszövege normát alkotott. Egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a Vizsolyi Biblia normatív szertartási rangja megerősödjék. Mindkét Zsoltárkönyvnek századokon át érvényesült a nyelvi, irodalmi és az egyházi gyakorlatot érintő hatása.
Szabadon hozzáférhető
Kísértetek és kísértethit a koracsászárkori latin nyelvű történetírásban és politikai költészetben
(2003) Nagy, Levente; Németh, György; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Ókortörténeti--Tanszék; ELTE--Ókortörténeti tanszék
A doktori értekezés a koracsászárkori történetírásban és politikai költészetben előforduló kísértet-történetekkel foglalkozik. A kísértet-szó alatt ebben az esetben kizárólag a túlvilágról visszatérő és élők számára megjelenő halott személyek szellemét értem. Mivel a túlvilági szellemek - ókori példáknál maradva - nemcsak túlvilágról visszatérő halottak lehetnek, hanem bármilyen más szellemi lény (pl. démonok, Furiák, egyéb mitológiai alakok, stb.), amelyek soha nem voltak elő emberek, ezért szellemek helyett mindenképpen a kísértet-szót kell használni, bár az értekezésben a „valakinek a szelleme” - kifejezés gyakran a kísértetek szinonimájaként használatos. A kísértetekre vonatkozó antik hagyomány és a kísértet-történetek irodalmi funkciójának alaposabb megvizsgálása alapján nem szükséges az álomban és egyéb látomásokban megjelenő kísértet-alakok szétválasztása, mivel a vizsgált leírások között megjelenés, leírás, tulajdonságok, és funkció (írói szándék) tekintetében nincs különbség. The PhD-Thesis is dealing with ghost-stories in the history-writers and political poetry of early imperial Roman literature. Under the term „ghost” I mean exclusively spirits returning from the other world, who appear to living people in dreams or visions. Former research about this theme is a good starting point for another examinations, but – in my knowledge - there is no extant monography concerning the ghost-stories specially in the works of ancient historians and historically interested poets.
Korlátozottan hozzáférhető
Reconsidering the Dativ Shift: a Construction Grammar Approach
(2003) Szabóné, Papp Judit; Korponay, Béla; Nyelvtudományok doktori iskola
Bár a datív mint jelenség számos aspektusát tárgyalta már a kognitív és konstrukciós grammatika szakirodalma, átfogó feldolgozására még nem került sor. Az értekezés erre tesz kísérletet. Ennek keretében: - széleskörűen összeveti a formalista-generatív és a kognitív elmélet által a problémára kínált megoldásokat - kimutatja, hogy a prototípuselmélet alkalmazásával kezelhetővé válnak a kivételként problémát jelentő nyelvi tények (morfofonológiai kritériumok) - a ditranzitív/kettős tárgyat tartalmazó szerkezetben részt vevő NP-kre alkalmazott szemantikai megszorítások helyett Langacker cselekvéslánc (action chain) modellje keretében történő, prototipikus jegyekre épülő értelmezést javasol - hierarchikus felépítésű osztályozást kialakítva tárgyalja a jelenség körébe vonható valamennyi igeosztályt a prototípuselmélet alkalmazásával - elemzi szemantikai és szintaktikai sajátságaikat - magyarázatot ad arra, milyen motiváció alapján jelennek meg a ditranzitív szerkezetben (metaforikus kiterjesztések elmélete alapján) - leírja az egyes igeosztályok által képviselt idealizált kognitív modelleket (ICM) prototipikus forgatókönyv (scenario) formájában - átfogóan elemzi annak okait, miért jelennek meg egyes igeosztályok vagy igék csak a kettős tárgyat tartalmazó vagy csak elöljárós szerkezetben.Although numerous aspects of the dative have already been investigated in cognitive and construction grammar literature, it has not yet been given a comprehensive account. The dissertation is an attempt at it. In the framework of this, - it compares the solutions offered to the problem in formalist-generative and cognitive theories - it proves that exceptions can be handled with the application of prototype theory - instead of imposing restrictions on the NPs participating in the dative shift it suggests an account based on prototypical features using Langacker’s action chain model - developing a hierarchically structured classification it investigates all the verb classes involved in the phenomenon with the application of prototype theory - it analyses the semantic and syntactic properties of the verbs - it gives an account of how their participation is motivated in the ditransitive construction (relying on the theory of metaphorical extensions) - it describes the prototypical scenarios represented by the particular verb classes - it analyses the reasons why certain verbs or groups of verbs appear only in the double object or only in the prepositional construction.
Szabadon hozzáférhető
Bihar vármegye ómagyar kori településneveinek névrendszertani vizsgálata
(2003) Rácz, Anita; Hoffmann, István; Nyelvtudományok doktori iskola; DE----Magyar Nyelvtudományi Tanszék
A munka első lépéseként az összegyűjtött névanyagból történeti-etimológiai szótárt készítettem, amely doktori értekezésem alapját jelenti. Az értekezésben a történeti-etimológiai tekintetben feltárt nevek név- és nyelvrendszertani kapcsolatának feltárására törekedtem. Dolgozatom hat nagyobb egységből áll. Az első fejezetben Bihar vármegye településtörténetét vázolom fel áttekintve az idegen népesség helyzetét is. A második részben a Kárpát-medence névkontinuitásának kérdéséről szólok, a harmadik egység pedig a névtudomány kutatástörténeti vázlatát rajzolja meg. Mivel a korai névanyag vizsgálata nagyban hozzájárulhat a magyar hang- és nyelvjárástörténetről alkotott kép kiteljesítéséhez, a következő nagy fejezetben a névanyag ilyen irányú elemzését végeztem el: e helyütt azonban nem a korszak általános hangtörténetét adom, hanem az adott névanyagban megfigyelhető jellemzőket veszem vizsgálat alá. A településnevek névrendszertani vizsgálatát az ötödik és hatodik fejezet tartalmazza: a leíró elemzést követi a keletkezéstörténeti vizsgálat. A disszertációhoz több térkép is tartozik: egy összegző térképen minden lokalizálható településnevet bemutatok, ám emellett a megye egyes névtípusait tartalmazó térképeket is közlök. E térképek az egyes névtípusok területi sajátosságait, arányait is jól mutatják. As a first step, I prepared a historical-etymological dictionary based on the collected onomastic corpus and this is the foundation of my doctoral dissertation. In my thesis, I wished to explore the onomatosystematical and grammatical relations of the names already explored in historical-etymological respects. My dissertation consists of six larger units. In the first chapter, I outline the settlement history of Bihar comitat, including the situation of the foreign population, too. In the second chapter, I am concerned with the onomastic continuity of the Carpathian basin and, in the third one, I provide a sketch on the research history of onomastics. Since the examination of the early onomastic material may help a lot in completing the picture about the phonetic and dialectal history of Hungarian, in the next chapter I analyse the onomastic corpus from such aspect. But here I do not outline the general phonetic history of the era but my examination focuses on those characteristics that are observable in the given corpus. The onomatosystematical examination of settlement names is presented in the fifth and sixth chapters and the descriptive analysis is followed by an examination concerning the history of name formation. The dissertation includes some maps, too; there is a summarizing one with all settlement names that can be localized but I also publish maps that present the name types of the comitat. These maps well show the territorial characteristics and the rates of each name type.
Szabadon hozzáférhető
A pannoniai városok igazgatása
(2003) Szabó, Edit; Havas, László; Nyelvtudományok doktori iskola
Az értekezés a római birodalom területéről fennmaradt mintegy 400 feliratos emlék alapján – ezek adatait kiegészítvee az ókori szerzők elszórt megjegyzéseivel és az itineratiumok közléseivel – a pannoniai kolonizáció és municipalizáció folyamatát vizsgálja, továbbá az e folyamat eredményeként létrejött városok igazgatását, és az igazgatásban meghatározó szerepet játszó vezető réteget elemzi és írja le. Hasonló tárgyú munkamásfél évtizeddel ezelőtt született Magyagországon Nagy Mihály kandidátusi értekezéseként, de nem került publikálásra. Az azóta eltelt idő alatt a nemzetközi kutatásban a téma előtérbe került, és számos új szempontot felvető, új eredményt hozó mű született, többek között feldolgozásra került a noricumi, és a daciai városok forrásanyaga. Mindez indokolttá teszi a téma újratárgyalását. Az értekezés két részből áll: egy feliratkatalógusból és a tulajdonképpeni értekezésből. A katalógus a forrásként használt feliratokat városonként, topográfiai elrendezésben tartalmazza. A feliratokat kommentárok egészítik ki, melyek elsőrorban a vizsgált témához kapcsolódnak. Az értekezés ugyancsak két részre oszlik. Az első rész az egyes városokat külön-külön tárgyalja – ahol lehetséges – három részre tagolva. Az első egység a városalapítás körülményeit és a városi territorium kiterjedését, a második az igazgatás intézményeit és struktúráját, a harmadik a városi vezetőréget vizsgálja. Az értekezés második része a városok anyagát egybevetve összegzi a főbb kérdéseket, és vázolja a pannoniai városfejlődés folyamatát. The thesis analyses the process of the Roman colonization and municipialization in the Province of Pannonia based on the remained inscriptions (almost 400 items) and few other literary sources. The author also focuses on the administration and the influental social stratas of these cities founded due to the latter historical process. The work is divided into two main parts; a catalouge of the inscriptions and the thesis itself. The catalogue contains inscriptions following geographical order of the cities. Explanations attached to this list are connected closely to the main topic of the thesis. The thesis has also two parts; in the first phase there are separated analyses on each cities and civitates peregrinae in three possible steps. 1.) The author localizes the city centre, characterizes the circumstances of the city’s foundation and tries to describe the area and boundaries of the territory. 2.) She reviews the institutions and structures of the administration (ordo decurionum, magistrates, and the inscripted phases of the magistrates-, special offices, praefectura collegii and the urban priest ranks). She describes the order of cursus honorum, apparitores and territorial units (pagi, vici). The author clarifies the administrative connection between the city and the nearby local community, considerates the possibility of attributio or contributio. 3.) Analysing the urban leading elite, she tries to define the ethnic structure of the urban aristocracy through the examination of the personal names and considerates the possibility of the local aristocracy’s assimilation. The thesis describes the family contacts of the leading groups and defines the influental leading families. The author describes wealth positions and private jobs of city’s leaders. The second part of the thesis summarizes the main topics- comparing the historical sources of the cities- and sketches the process of urbanization in Pannonia.
Korlátozottan hozzáférhető
Changement sémantique des verbes désignant les opérations culinaires
(2003) Marádi, Krisztina; Kiss, Sándor; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Francia Tanszék
Az értekezés a XIV. századtól napjainkig követi végig a szakácskönyvek és receptgyűjtemények nyelvezetét, mégpedig a műveleteket leíró igék jelentésváltozásait. A korpusz tehát elsősorban a szakácskönyveken és receptgyűjteményeken alapszik, de nem zártam ki az irodalmi szövegekben, illetve egyéb jellegű forrásokban (újságcikkek) megjelenő előfordulásokat sem. Az elemzés során négy korszakra osztottam az anyagot, a felosztás mindenekelőtt történelmi-társadalmi tényezők alapján történt: XIV - XVI. század, XVII – XVIII. század, XIX. és XX. század. Ez a kronológiai felosztás többé-kevésbé tükrözi a táplálkozás történetében bekövetkezett legfontosabb változásokat, amelyek röviden a következők. A XIV. században jelentek meg Franciaországban az első szakácskönyvek: az Enseingnemenz, a Viandier és a Mesnagier de Paris. Ezt az időszakot még erőteljes összefonódás jellemzi az orvostudománnyal, annak is a manapság dietetikának nevezett ágával, amely tükröződik a szakácskönyvek koncepciójában is. A XVII-XVIII. század hozza a leglátványosabb változásokat a táplálkozás történetében: a középkori étkezési és főzési szokásoktól való elszakadást, a természetes ízek felé fordulást. Ez az új tendencia természetesen tükrödződik a szakácskönyvek piacán is, az új koncepció legkiemelkedőbb képviselője La Varenne és az 1651-ben megjelent Cuisinier françois, de megemlíthetjük Nicolas de Bonnefons, Pierre de Lune, Massialot vagy Menon nevét is. A XVIII. század ugyanakkor a francia konyha európai hírnevének megalapozását is meghozza. A XIX. század a gasztronómiának, mint kifejezésnek, s mint tudománynak a megjelenésével kezdődik, s mindez párosul a kulináris irodalom látványos fejlődésével. Ebben az időszakban tevékenykedik és teremti meg a gasztronómiai irodalom alapjait Grimod de la Reynière és Brillat-Savarin. Végül, a XX. században a globalizáció és az iparosodás betört a konyhaművészetbe is, a technikák modernizálódásával, a nemzeti konyhák keveredésével és az egzotikus ízek terjedésével. Ez egyúttal a szakácskönyvek korábban soha nem látott mértékű elterjedését is jelenti. A nyelvészeti elemzés tárgyát tehát ezek a korszakok képezi, illetve a receptekből kigyűjtött igék. Az elemzés, célját tekintve, három kérdésre keresi a választ: 1) Egy adott, jól körülhatárolt szókincs leírása milyen mértékben lehetséges strukturalista módszerekkel, ezen belül is François Rastier-nak a Sémantique interprétative című munkájában leírt eljárással? 2) A strukturalista módszeren belül is a diakrón megközelítéssel milyen mértékben írhatók le a lexémák jelentésváltozásai? 3) A társadalomban végbemenő változások mennyire tükröződnek a nyelvi jelenségekben, a társadalmi-történelmi tényezők alapján történt kronológiai felosztás megfelel-e a nyelvben tapasztalható változásoknak? La thèse analyse le langage des livres de cuisine et des recueils de recettes à partir du XIVe siècle jusqu’à nos jours et, plus particulièrement, le changement sémantique des verbes désignant les opérations culinares. Le corpus est constitué, en premier lieu, par des livres de cuisine et des recueils de recettes mais je n’ai pas exclu les occurrences dans des textes littéraires ou dans d’autres types de texte non plus (par exemples: articles de journaux). La matière a été divisée en quatre parties: XIVe- XVIe siècles, XVIIe – XVIIIe siècles, XIXe siècle et XXe siècle, essentiellement à la base de facteurs historiques et sociaux. Ce découpage chronologique reflète en grandes lignes les changements survenus dans l’histoire alimentaire. Le XIVe siècle se caractèrise par l’apparition des premiers livres de cuisine: Enseingnemenz, Viandier de Taillevent et le Mesnagier de Paris. Cette période est caractérisée par un enchevêtrement avec la médecine et plus particulièrement avec sa branche que l’on appelle aujourd’hui la diététique et cela se reflète dans la conception des livres aussi. Ce sont le XVIIe-XVIIIe siècles qui apportent les changements les plus spectaculaires dans le domaine de l’histoire alimentaire: les gens se débarrassent des pratiques alimentaires et culinaires du Moyen Age et se tournent vers les goûts naturels. Cette nouvelle tendance est sensible sur le marché de l’édition aussi, le représentant le plus important de cette nouvelle conception est La Varenne et Le Cuisinier françois, publié en 1651, mais on peut mentionner le nom de Nicolas de Bonnefons, Pierre de Lune, Massialot ou Menon. Le XVIIIe siècle apporte aussi la consolidation de la réputation de la cuisine française. Le XIXe siècle commence par l’apparition de la gastronomie, en tant que terme et en tant que science, et tout cela s’accompagne du développement spectaculaire de la littérature culinaire. C’est l’époque de l’activité de Grimod de la Reynière et Brillat-Savarin et de la création des bases de la littérature gastronomique. Enfin, au XXe siècle, la mondialisation et l’industrialisation ont atteint l’art culinaire aussi, s’accompagnant de l’expansion des cuisines locales et des goûts exotiques. En même temps, nous voyons une expansion jamais vue auparavant, des livres de cuisine et de la littérature gastronomique. Ce sont donc les époques qui font l’objet de l’analyse linguistiques, et notamment les verbes recueillis dans les recettes. La thèse cherche la réponse à trois questions: 1) Dans quelle mesure est-il possible de donner la description d’un vocabulaire bien déterminé avec les méthodes structuralistes et plus particulièrement avec le procédé, décrit dans l’oeuvre de François Rastier Sémantique interprétative? 2) A l’intérieur de la méthode structuraliste, dans quelle mesure est-il possible de définir les changements sémantiques des lexèmes grâce à l’approche diachronique? 3) Dans quelle mesure les changements de la société se reflètent-ils dans les phénomènes langagiers, est-ce que le découpage historico-social correspond à des changements linguistiques?
Korlátozottan hozzáférhető
Az orosz és a magyar szomatikus frazeologizmusok egybevető vizsgálata
(2003) Györke, Zoltán; Tatár, Béla; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Orosz Nyelvészeti Tanszék
A frazeológia komplex nyelvtudományág, amelynek kutatási tárgyát képező frazeológiai egységek (FE) egyszerre több nyelvészeti diszciplína illetékességi körébe tartoznak. A dolgozat tárgyát képező orosz és magyar szomatikus (testrészneves) FE-ek lexiko-szemantikai csoportjának egybevető (összevető, kontrasztív, konfrontatív) vizsgálata egyrészt a leíró nyelvészet, a lexikológia, a szemantika, a szintaxis, másrészt több alkalmazott nyelvtudományág, többek között, a lexikográfia, a stilisztika, a fordításelmélet és gyakorlat komplex kutatási megközelítését igényli. Phraseology represents a complex branch within the linguistic sciences as it deals with phraseological units the study of which spans the scope of several linguistic disciplines. The subject of the present paper is the comparative (contrastive, confrontative) analysis of the lexico-semantic group of somatic phraseologisms (phraseological units that include organ names) found in the Russian and Hungarian languages. This analysis requires a complex research approach based on descriptive linguistics, lexicology, semantics, syntax and various branches of applied linguistics, such as lexicography, stylistics, translation and translation theory.

Böngészés

Nyelvtudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek