Nyelvtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Kar
Nyelvtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tóth Valéria)
Bölcsészettudományi doktori tanács
D49
Doktori programok:
- Általános és alkalmazott nyelvészet
(programvezető: Dr. Kertész András) - Magyar és finnugor nyelvészet
(programvezető: Dr. Hoffmann István)
Böngészés
Nyelvtudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 110)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Várnevek a középkori MagyarországonHavasiné Kovács, Helga; Reszegi, Katalin; Kovács, Helga; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvtudományi TanszékA dolgozatban a középkori helynevek egy speciális körét, a középkori várnevek csoportját járom körül nyelvi és névtani szempontból a történészi vélekedések figyelembevételével. Az első fejezetben a várnevek kapcsán eddig megfogalmazódott tudományos eredményeket tekintem át, majd a várnévnek mint helynévfajtának a kategóriáját igyekszem körülhatárolni. A dolgozat harmadik egységében a várnevek névrendszertani elemzését végzem el a korai, várispánsági rendszerbe illeszkedő várak, majd a 13. század közepétől dominánssá váló új típusú várak névanyaga tekintetében. Ezt követően a két vártípus névadási gyakorlatában feltárt különbségeket is áttekintem. Ennek alapján a műveltségi nevekről eddig meglévő kép is árnyalható. //Tétel Szabadon hozzáférhető Parti Nagy Lajos költői nyelvének stílusjegyeiSuszterné Kazamér, Éva; Szikszainé Nagy, Irma; Kazamér, Éva; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvtudományi TanszékDolgozatomban a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja, Parti Nagy Lajos költészetének stílusjegyeit és szövegformáló eljárásait vizsgálom. A költő nyelvhasználatának átfogó és rendszerező stilisztikai megközelítésére eddig még nem került sor, ezért kutatásom fontosságát verseskötetei nyelvi-stiláris elemzésének hiánypótlásában látom. Vizsgálataimat a funkcionális stilisztika elméleti-módszertani alapjaira építem, a stílusjelenségeket nyelvi szintenként veszem számba. Értekezésem ezek közül is a legmeghatározóbbakat ismerteti. // My dissertation explores the style elements and text formation practices of the poetry of Lajos Parti Nagy, an outstanding author of today’s Hungarian literature. Since no one has applied a comprehensive and systematic stylistic approach to his language use as yet, I consider my research to be novel in the analysis of the language and style of his collections of poems. My studies are founded on the theory and methodology of functional stylistics, and I explore style elements by language level. My dissertation discusses the most important of these.Tétel Szabadon hozzáférhető Explanation and Contrast of Metaphor and Irony in a Conceptual Integration FrameworkPálinkás, István; Laczkó, Tibor; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Angol Nyelvészeti TanszékA disszertáció újszerű feldolgozási modelleket dolgozott ki a metafora és az irónia reprezentációjára vonatkozóan, valamint egy új orientációt mutatott a metafora- és az iróniakutatásban, amely nem elméletvezérelt és definitív, hanem elemző és leíró jellegű. A metafora és az irónia gondolatmódként egy kognitív szemantikai keretben való összevetése megmutatja, hogy bár az említett jelenségek feldolgozása egyaránt feltételez egy fogalmi integrációs fázist, a megértési folyamat mindkét esetben idioszinkratikus vonásokat is tartalmaz. A dolgozat továbbá megmutatja azt, hogy a posszibilitás szintjén a metafora és az irónia blend alapú leíró modellje összefüggésbe hozható az idegtudományok, a pszichológia és a pszicholingvisztika bizonyos empirikus megállapításaival.Tétel Szabadon hozzáférhető Helynévrendszerek modellalapú vizsgálataDitrói, Eszter; Tóth, Valéria; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvtudományi TanszékA helynévrendszerekben megfigyelhető területi eltéréseket a névkutatás az eddigiekben nem tekintette elsődleges vizsgálati tárgyának. Dolgozatommal ezt a hiányt szeretném pótolni. Elsődleges célkitűzésként azt a névtani szakirodalomban többször felvetett kérdést igyekszem megválaszolni, hogy a helynévrendszerekben megfigyelhetők-e jelenséghatárok, illetve névjárások. A névrendszerek területi eltéréseit befolyásoló faktorok közül a földrajzi környezetet, valamint a migráció és az idegen nyelvi hatást vizsgáltam meg részletesen, majd egy mátrix alapú statisztikai összevető módszerrel igyekeztem megragadni a névjárási régiókat egy megyényi területen. A vizsgálatok alapjául szolgáló adatbázisom közel 12000 modern kori helynévadatot tartalmaz. // Onomastics has not considered territorial differences in toponym systems as a primary concern so far. My dissertation aims at filling this gap. My main objective was to answer the question often raised in onomastic literature whether there exist boundaries for phenomena in toponym systems or onomastic dialects. As regards the influencing territorial differences in onomastic systems, I have done detailed research on the geographical environment and also on migration and foreign language influences. Then I applied a matrix based statistical comparison to define onomastic dialect regions in the territory of a county. The database which provided the basis for my research contains approx. 12,000 contemporary toponyms.Tétel Szabadon hozzáférhető A számi (lapp) égtájnevekTóth, Anikó Nikolett; Maticsák, Sándor; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Finnugor Nyelvtudományi TanszékDolgozatomban a számi (lapp) tájékozódás nyelvi vetületével foglalkozom. Vizsgálatom célja a számi égtájnevek rendszerének monografikus feldolgozása, egyúttal a teljes számi lexikográfia forrásként való alkalmazásának bemutatása. A számi égtájmegnevezésekben egy különös sajátosságot figyelhetünk meg: egy szóalak több irányt is jelölhet. Ennek okát a földrajzi tájékozódás különlegességében kell keresnünk, amely a teljes rendszer 90 fokos elforgását eredményezi, követve a Skandináv-félsziget partvonalát, azaz tulajdonképpen a fő tengelyek változnak. A téma lényeges ismeretelméleti kérdéseket és problémaköröket is érint. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogyan alakulhattak ki az égtájmegnevezések, mi alapján nevezték meg őket. A jelentésadás motivációinak a vizsgálata során választ kaphatunk arra, hogy miért esik egybe sok nyelvben a napszak és az égtáj elnevezése. A számi égtájmegnevezések kapcsán a legfontosabb kérdések: hogyan és miért jelölhet egy adott szó több irányt, létezhet-e egy irányra több elnevezés; miben tér el a számi égtájmegnevezés más nyelvek elnevezési módjaitól; ill. milyen eredményekkel járulhat hozzá a kutatás a számi dialektológiai vizsgálatokhoz és a nyelvváltozatok csoportosításának kérdésköréhez. Az égtájnevek általános tipológiai vizsgálata fontos a jelenség megértéséhez, de ilyen rendszerező, átfogó elemzésre még nem került sor. Ehhez feldolgozom az egyes nyelvek, ill. nyelvcsaládok égtájmegnevezéseit tárgyaló tanulmányok eredményeit, valamint hozzáveszem saját, finnugor nyelveket érintő kutatásaimat. A számi égtájnevek rendszere azonban több szempontból is eltér a kutatásba eddig bevont (elsősorban germán, ill. afrikai, ausztráliai) nyelvekből kapott eredményektől, így ennek a szókincsnek a vizsgálata különösen fontos. Az etimológiai és szemantikai elemzésen túl az egyes nyelvváltozatok eltérő égtájnévhasználatát is szisztematikusan összevetem. Ezeknek a szavaknak az elemzése a lexikológiai variabilitás kérdésköréhez is kapcsolódik. // The present paper studies the linguistic projections of orientation in the Sami (Lapp) culture. This study is a monographic treatment of the Sami system of cardinal directions as well as a description of the entire Sami lexicography as a source for this end. A curious characteristic feature of Sami cardinal directions is the fact that a single word form can refer to multiple directions. The explanation for this can be found in the uniqueness of orientation that requires a 90-degree rotation of the entire system, following the coastline of the Scandinavian Peninsula, in effect causing the main axes to be changed. The subject matter is closely connected to cultural-historical data and raises important epistemological issues as well. This paper aims to find out about the origins of the cardinal directions. Through the examination of the triggering forces that affected the development of these words, explanation can be given for the phenomenon that names for certain times of the day and names for the cardinal points coincide in several languages. The key questions concerning Sami cardinal directions are the following: how and why the same word can designate multiple directions; are there multiple names for the same direction; how the Sami system of cardinal directions is different from those of other languages’; and what results this study can come up with that can facilitate development in the field of Sami dialectological studies and the classification of dialects. The general typological study of cardinal points is important for the proper understanding of the phenomenon, but such a systematic treatment of the topic has not been available until this point. For this purpose, I studied and processed a body of essays discussing cardinal directions in certain languages and language families and I complemented the outcome with my own studies and papers on Finno-Ugric languages. The Sami system of cardinal points, however, differs from those of the other languages’ so far researched (Germanic, African and Australian languages), which makes it especially important to take a closer look at the vocabulary of Sami. Beyond the etymological and semantic analysis of the words, a systematic comparison of the names of cardinal points in various dialects is also undertaken here. The analysis of these expressions is connected to the issue of variability as well.Tétel Szabadon hozzáférhető (Fehl)Funktionen von MITS im NiederländischenLoosen, Gert; Rákosi, Csilla; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Néderlandisztika TanszékA holland MIDI melléknévből jött létre a közép-holland MITS határozószó, amely már a középkorban prepozícióvá vált. A 21. században a MITS nagy sokszínűséget mutat fel előfordulásában és konstrukcióiban a holland nyelvterületen, melyekből nem mind elfogadott vagy akár került leírásra a deskriptív szakkönyvekben; a preskriptív nyelvi tanácsadók még szigorúbban nyilatkoznak a MITS használatáról. Ez a disszertáció megpróbálja különböző szempontokból vizsgálva, a lehető legtisztább képet kapni a MITS-ről: szinkrón és diakrón, egyedi esetek és szövegkorpuszok, Flandria és Hollandia vizsgálata.Tétel Szabadon hozzáférhető Kárpátaljai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók nyelvhasználathoz és nyelvi változatossághoz kapcsolódó attitűdjeiKiss, Anita; Kis, Tamás; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvtudományi TanszékÉrtekezésemben a nyelvi változatossághoz, ezen belül a kétnyelvűségi hatásokhoz és nyelvjárási jelenségekhez kapcsolódó attitűdöket vizsgáltam kárpátaljai magyar egyetemisták és főiskolások szóbeli, illetve internetes kommunikációjában. Vizsgálatomban három különböző adatközlői csoport nyelvi attitűdjeinek az összehasonlítását tűztem ki célul. Kutatásomat azért ítélem fontosnak, mert a korábbi kárpátaljai magyar nyelvhasználattal és nyelvi attitűdökkel kapcsolatos vizsgálatokat egészíti ki, illetve kontrollálja. Az értekezés újszerűségét pedig az adja, hogy olyan összehasonlító jellegű kutatás még nem készült, amely Ukrajnában, valamint Magyarországon tanuló kárpátaljai magyar hallgatók, illetve magyarországi magyar egyetemisták szóbeli és internetes nyelvhasználati sajátosságait, továbbá nyelvi attitűdjeit vizsgálta.Tétel Szabadon hozzáférhető Kollokationen im FremdsprachenunterrichtPintye, Erzsébet; Csatár, Péter; Nyelvtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Germanisztikai IntézetÉrtekezésemben a kollokációkat mint állandósult szókapcsolatokat vizsgálom az idegennyelv-oktatásban. Az értekezés elméleti részében olyan kollokációs koncepciók bemutatására törekszem, amelyek a kollokációkat nyelvtanítási szempontból vizsgálták. Az egyes koncepciók bemutatása után a kollokáció fogalmának definiálását és egy német-magyar kontrasztív elemzést tűztem ki célul. Az elméleti részt követően a tanítási-tanulási folyamat három résztvevőjének vizsgálatára helyezem a hangsúlyt (tanuló, tanár, tananyag). Az értekezés harmadik fejezetében arra keresem a választ, hogyan történik a kollokációs kompetencia fejlesztése a kiválasztott három tankönyvcsaládban, amelyben a következő szempontokat vettem figyelembe: érzékenyítés/tudatosítás, olvasott szövegek és kollokációk kapcsolata, gyakorlófeladatok a tankönyvekben. A következő fejezetében egy tanári kérdőív segítségével igyekszem feltérképezni, milyen szerepet kapnak a kollokációk az idegennyelv-oktatásban. Az értekezés utolsó fejezetében egy akciókutatás segítségével azt vizsgálom, hogy a kollokációk tudatos közvetítése a nyelvórán milyen hatással van a kollokációk produktív használatára. Az empirikus kutatások eredményei igazolják, hogy a kollokációk a nyelvtanulás elhanyagolt területének tekinthetők, hiszen a tankönyvek szókincslistái leginkább az egyedi szóalakok felsorolására korlátozódik, a szókincsgyakorló feladatok száma alacsony, a kollokációs kompetencia fejlesztésére kevés lehetőség nyílik. Az akciókutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a tudatos nyelvi fejlesztés, a kollokációk tudatosítása pozitívan hat a produktív kollokációs kompetencia fejlesztésére.Tétel Szabadon hozzáférhető Approaches of cognitive linguistics and ontologies in lexicographic sense delineationMoustafa Abdelzaher Abdelkareem, Esra; Tóth, Ágoston; Nyelvtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Angol-Amerikai Intézet::Angol Nyelvészeti TanszékThis dissertation explores the challenge of sense delineation from lexicographic, cognitive-linguistic and ontological perspectives. The dissertation's main argument is that sense delineation in WordNet and the theoretical advances in cognitive linguistics, especially in the implementation of Frame Semantics in the FrameNet database, can improve the process of sense delineation. In addition, the recent advances in lexicography can enhance the accessibility of the WordNet and FrameNet databases. Three experiments were conducted to test these theoretical arguments. The experiments assessed the influence of cognitive-linguistic, ontological and lexicographic approaches to sense delineation on university students' decoding and encoding performances in a dictionary consultation context. The experiments focused on the senses delineated by different language resources and the examples provided to represent them.Tétel Szabadon hozzáférhető Helynévvizsgálatok a magyar-román-ukrán hármashatár térségébenHankusz, Éva; Hoffmann, István; Hankusz, Éva; Nyelvtudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Magyar Nyelvtudományi Intézet::Magyar Nyelvtudományi TanszékDisszertációmban a helynévrendszerek területi differenciáltságának kérdésköréhez kapcsolódva a trianoni országhatárok megvonásának a helynévrendszerekre gyakorolt hatását vizsgálom. Munkám során abból a hipotézisből indultam ki, hogy a hosszú ideig fennálló megosztottság a helynévrendszerekben is különfejlődést eredményezett. Ennek igazolása céljából a magyarországi, romániai és ukrajnai hármas határ mentén fekvő települések helynévanyagának névrendszertani összevető elemzésével foglalkozom. Ennek részeként részletesen vizsgálom a települések névsűrűségi viszonyait, illetve az azt meghatározó tényezőket is igyekszem számba venni. A névszerkezeti analízist a teljes helynévanyag helyett a két legjelentősebb névcsoport, a határnevek és a folyóvíznevek körében végzem el. Munkám befejező részeként a 19. századi, illetve a mai helynévanyag névmintáinak összevető vizsgálatával foglalkozom a névrendszerekben mutatkozó területi eltérések hátterének jobb megvilágítása érdekében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető The Effects of Gender and Social Distance on the Expression of Verbal Disagreement Employed by Hungarian Undergraduate StudentsKoczogh, Helga Vanda; Furkó, Bálint Péter; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Angol Nyelvészeti TanszékAz értekezés fő célja a mindennapi interakciókban megjelenő verbális egyet nem értés szociopragmatikai vizsgálata a Debreceni Egyetem hallgatóinak körében. A disszertáció arra keresi a választ, hogy milyen hatást gyakorol a társadalmi nem és a szociális távolság az egyet nem értés verbális kifejezésére és az egyet nem értési stratégiák alkalmazására. A szerző számos egyet nem értési stratégiát, előszekvenciát és pragmatikai erő módosítót azonosít, melyek az egyet nem értés kifejezésére szolgálnak az egyetemi hallgatók körében. A szerző rávilágít arra, hogy mind a beszélő neme, mind pedig a köztük lévő társadalmi távolság nagymértékben befolyásolja az egyet nem értés kifejezésének gyakoriságát és nyelvi megvalósulási formáját egyaránt.The aim of this dissertation is threefold: (1) to examine verbal disagreement as it is accomplished linguistically in the mixed-sex conversations of Hungarian undergraduate students, (2) to map the functional spectrum of disagreements occurring in the data, and (3) to determine the effects of the variables of gender and social distance on the expression of verbal disagreement. The author identifies several disagreement strategies, pre-sequences and pragmatic force modifiers that are employed by Hungarian undergraduates to convey disagreement. The author argues that both gender and social distance have a vital impact on the rate of disagreements as well as the linguistic expression of opposition.Tétel Szabadon hozzáférhető The Pragmatic Marker-discourse Marker Dichotomy Reconsidered: the Case of Well and Of CourseFurkó, Bálint Péter; Korponay, Béla; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Angol Nyelvészeti TanszékAz angolszász szakirodalomban discourse marker-ként ("szövegjelölők", a továbbiakban DM-k) említett nyelvi elemek kutatása az utóbbi két évtizedben gyors fejlődésnek indult, mindazonáltal még a nyelvi jelenség elnevezésére sincs széles körben elfogadott terminus technicus. Gyakran találkozunk a discourse connective, discourse operator, discourse particle, cue phrase, pragmatic marker, framing device stb. elnevezéssel is (a magyar szakirodalomban főként az árnyaló partikula illetve a pragmatikia mutató kifejezések használatosak), a listát folytathatnánk annak tükrében, hogy az egyes kutatók milyen elméleti megközelítés (relevanciaelmélet, koherencia-modellek, szöveggrammatika, szociolingvisztika stb.) keretei között tárgyalják a jelenséget. Általánosan elfogadott tény, hogy a DM-k fontos szerepet játszanak a megnyilatkozás pragmatikai funkciójának meghatározásában, a mai napig vita tárgya azonban, hogy milyen jelentést hordoznak, és milyen kritériumok alapján lehet elhatárolni / megkülönböztetni őket a többi nyelvi elemtől. A DM-k több szempontból is élénk érdeklődésre tarthatnak számot a nyelvészek körében: az élő nyelv dinamikájába nyújtanak betekintést (Redeker 2005); a szemantika és a pragmatika elhatárolásában / összekapcsolásában nyújtanak segítséget (vö. pl. Andersen 2001: 45 ill. Aijmer 2002: 56); a beszélt és az írott nyelv (pontosabban az előre megtervezett ill. a spontán megnyilatkozások) közötti különbségeket tárják elénk. Mindezek mellett többek között a kohézió és a koherencia (vö. Halliday and Hasan 1976); a nők ill. férfiak által használt szociolektumok (Holmes 1995) és a grammatikalizáció (vö. Hopper and Traugott 1994) szempontjából sem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Az elméleti és az empirikus megközelítést alkalmazó kutatások számottevő eredményei ellenére a legnagyobb szaktekintélyek (pl. Schourup:1999, Fraser:1999 ill. Aijmer & Simon-Vandenbergen:2004) is arról panaszkodnak, hogy számtalan alapvető kérdés a mai napig megválaszolatlan. Nem létezik például általánosan elfogadott nomenklatúra ill. taxonómia, a legalapvetőbb formális, szemantikai, ill. pragmatikai jellemzők terén sem alakult ki konszenzus, mindemellett egyetlen eddig napvilágot látott modell sem alkalmas arra, hogy a DM-ket rendszerükben, ill. a többi nyelvi elemmel összefüggésbe hozva mutassa be. A problémák egyik szimptómája a fentebb említett tény, miszerint a DM kifejezéssel szinonim megjelölések száma szinte megegyezik azon elméletek számával, amelyek a nyelv pragmatikai, interperszonális, attitudinális, stb. használatára irányulnak. Mindezek tükrében értekezésem első része arra irányul, hogy a korábbi megközelítések ismertetése és hiányosságaik bemutatása után a nyelvi jelenséget összefüggéseiben tárgyaló, koherens megközelítést javasoljak az általam DM-ként jelölt nyelvi elemek kutatásához. Az értekezés második szerkezeti egysége két korpusz-alapú esettanulmány tükrében szemlélteti, hogy az angol well és az of course diskurzus jelölők milyen státusszal rendelkeznek a diskurzus markerek radiális kategóriáján belül és a korpuszban betöltött funkcióikat milyen mértékben határozza meg a vizsgált korpusz elhelyezkedése a beszélt és az írott nyelv közötti átmenetet meghatározó dimenziók mentén. There is a rapidly growing body of research on linguistic expressions referred to as discourse markers (henceforth DMs), discourse connectives, discourse operators, discourse particles, cue phrases, pragmatic markers, framing devices; the list could go on as the function of the number of theoretical frameworks that have been applied to the study of these items (Relevance Theory, coherence-based studies, sentence grammar, interactional sociolinguistics, to mention but a few). It is widely agreed that such expressions play a vital role in utterance interpretation. There is, however, disagreement on the type of meaning they express and the criteria one can use to delimit this class of linguistic items. DMs are intriguing objects of study for several reasons: they promise the researcher ready access to the very fabric of talk-in progress (Redeker 2005), this class of linguistic items also brings up many of the questions concerning the pragmatics/semantics boundary (cf. for example Andersen 2001: 45 or Aijmer 2002: 56); the differences between speech and writing (or rather, between planned and unplanned discourse / syntactic vs pragmatic modes of discourse) and the relationship between cohesion and coherence (cf. Halliday and Hasan 1976); gender-preferential differentiation (Holmes 1995); grammaticalisation (cf. Hopper and Traugott 1994) and a variety of other phenomena that have long fascinated and puzzled linguists (and will most probably continue to do so). Despite such a rapidly growing body of research on DMs (which has expanded both from an empirical point of view with an increasing number of in-depth analyses of particular items and theoretically, e.g. studies on tendencies in meaning developments, Relevance Theory approaches, etc.), many experts in the field of DM studies (e.g. Schourup:1999, Fraser:1999 or Aijmer and Simon-Vandenbergen:2004) have observed that there are still a number of fundamental questions that need to be answered. Some of the issues include the lack of generally accepted terminologies and classifications, uncertainty regarding essential formal, semantic, and pragmatic characteristics, as well as the absence of a model in which DMs can be related to general linguistic categories in an integrated way. One of the symptoms of these problems is the above mentioned fact: there are almost as many expressions denoting linguistic units that belong to this category as there are approaches to pragmatic, interpersonal, attitudinal, etc. uses of language. The aim of Part I of the dissertation is, therefore, to formulate a coherent approach to the description of the class of expressions I refer to (contra e.g. Fischer 2000, Hansen 1998, etc.) as Discourse Markers. The aim of the second part of my dissertation is twofold: by feretting out the functional spectrum of well and of course I argue that the pragmatic marker - discourse marker dichotomy is empirically unjustifiable on the one hand; on the other, I provide empirical evidence in favour of putting well and of course in their respective places in the network model I propose in Part I.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Horatius vini somnique benignusKőrizs, Imre; Havas, László; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Klasszika-Filológia TanszékHoratius költészetének egyik — elég figyelemre nem méltatott — vezérmotívuma a bor. A művekből kirajzolódó „Horatius”, a szerző versbeli alakmása hirtelen haragú, lobbanékony karakterként jelenik meg, aki azonban hajlamos a túlzott borfogyasztásra és az iránytalan, rosszkedvű tétlenségre is. Mozgalmas, fordulatos korának kérdéseire adott személyes válaszaiból az alulról jött, de társadalmi, művészi és anyagi téren egyaránt nagy magasságokat meghódított költő kiegyensúlyozatlansága és az ennek leküzdésére tett erőfeszítései is megismerhetők.Wine is one of the Leitmotivs in Horace's poetry, but after all, it has been relatively neglected. Horace who is conceived by the poems seems to be quick-to-become-angry, and of a hot-headed character. Anyway, he is obviously inclined to drink wine excessively and to suffer from an aimless and idle melancholy. He has risen economically, socially and in terms of art, and did not lack appropriate skills for his new positions. But his poetry can be read as a testimonial of an unbalanced and melancholic character, and as a document of efforts made against those bad instincts.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Phlegón 'Csodálatos történetek' című művePataricza, Dóra; Németh, György; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Klasszika-filológiai TanszékPhlegón, a Kr. u. 1-2. században élt görög szerző, paradoxográfiai művében Peri thaumasión (Csodálatos történetek) 35 különös történetről számolt be. A phlegóni írás témái igen sokszínűek és emberi érdekességekről számolt be: szellemtörténetek, hermaphroditákról, nemváltoztatókról szóló leírások és rendkívüli szülések olvashatók nála. Könnyen elképzelhető, hogy ezeknek a történeteknek valós események adták az alapját. The 1st-2nd century greek writer, Phlegon was a representative of the genre „paradoxography”. In his book entitled Peri thaumasion (Book of wonders) he collected 35 extraordinary stories about ghosts, hermaphrodites, sex-changers and extraordinary births. Possibly these stories might have a core of truth.Tétel Szabadon hozzáférhető Mos és res publica, római történetírás és politikai gondolkodásHegyi, W. György; Németh, György; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--ELTE--DE Ókortörténeti tanszékA mos a köztársaságkori, illetve a köztársaságkorra vonatkozó latin forrásaink egyik legérdekesebb fogalma. Szinte minden szerzőnél felbukkan, ha Róma sorsáról, a római történelem lényegéről vagy a rómaiak jelleméről esik szó. Ugyanakkor sokkal nehezebb meghatározni, mint a hasonló kontextusban és hasonló súllyal szereplő többi fogalmat (például: auctoritas, virtus, pietas). Ez a nehézség a modern nyelvű fordításokban és a szövegelemzésekben is tetten érhető. Egyik oka bizonyára a mos széles és nehezen átlátható jelentésmezője, a másik pedig a római politikai gondolkodás egyelőre feltáratlan elemeinek viszonylag széles köre. A dolgozat a mos különböző jelentéseit, „szóhasználatait”, ill. ezek egymáshoz való viszonyát kívánja megérteni, és ezáltal egyrészt közelebb kerülni az ókori szövegekhez, más-részt feltérképezni a római elit politikai nyelvét, gondolkodását, normarendszerét. Mos is one of the most interesting concepts of our Latin sources written under or referring to the Republic. It appears with almost every author when they speak about the fate of Rome, the essence of Roman history or the characteristic of the Roman People. At the same time, however, it is much more difficult to define than the other concepts in similar context and of similar importance (for example: auctoritas, virtus, or pietas). This difficulty can be detected in the modern language translations and the textual analyses, too. It is certainly due to the wide and complex semantic field of mos, and, on the other hand, it can be explained by the relatively large number of the not yet explored elements in the Roman political thought. The thesis takes two main tracks of inquiry: a historiographic and a socio-political one. The Roman historiographers not only presented mos, for example as the basic component of the censorian regimen morum, but they also used this concept when describing, among other things, the important features of the Roman history: it was mos they—primarily—resorted to when they wanted to capture the special fea-tures, the changes and the substance of the Republic’s history. With a slight digression from the scope of research so far, one of the important elements in the investigation to be summarized below is that it distinguishes the historiographical use of mos, and with the help of this key concept it goes on to explore the Roman People’s cultural memory. The thesis aims to define the different meanings of mos and their interrelation by analysing the ancient auctors’ texts. The important sources include: Cato, Plautus, Lucilius, Polybius, Cicero, Livy, Sallust, Virgil and Horace. That is, the investigation primarily focuses on Republican texts since the most distinct layer of the rich meaning of mos is inseparable from the res publica.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Psaletrium gradualis, az Öreg graduál Zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyománya, a protestáns graduálok főbb kérdéseiFekete, Csaba; A. Molnár, Ferenc; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Magyar--Nyelvtudományi TanszékA magyarországi protestáns felekezetek sokáig őrizték szertartásaikban a magyar nyelvű gregoriánt. Nagyobb egyházközségekben a 18. század közepéig az iskolások énekkara (és néhol a hívek velük) meg a kántor gregoriánt is énekelt. Öreg kántorok a 19. században is használták a régi ceremoniás éneklés vezérkönyvét. Később csak a Passiót és a Lamen-tációt énekelték. A magyar szertartási éneklés sajátos protestáns könyvműfaja a graduál. A kántor, a lelkész és az énekkar által énekelt tételeket tartalmazta a középkori szertartási könyvek (főként a Breviárium és Missale) utódaként. A graduálok egyik legfontosabb része a Zsoltárkönyv. Az értekezés célja, hogy bepillantást nyújtson a magyar graduálirodalom zsoltárainak szöveg-hagyományába, a Vizsolyi Biblia (1590) és az Öreg graduál (Gyulafehérvár, 1636) Zsoltárkönyvét pedig tüzetesen hasonlítsa össze. A vizsgálat komplex módszerű, elsősorban a nyelvtörténet, valamint a liturgia- az irodalom- és könyvtörténet eredményeit hasznosítja. Az Öreg graduálnak nincs újabb kiadása, így a disszertáció számos esetben a zsoltárszövegek példatáraként is egymás mellett mutatja be az egyezéseket és az eltéréseket. A bevezető rész visszatekint a hazai protestáns graduálok zsoltárainak szöveghagyományára. Az Öreg graduál zsoltárait összeállító Keserűi Dajka János is részben ezzel szembesült, mikor a sokszínű liturgikus gyakorlatban az egységes Zsoltárkönyv szövegét megállapította. A Vizsolyi Biblia és az Öreg graduál előtt Bencédi Székely István (1548) és Heltai Gáspár (1560) Zsoltárkönyve jelent meg nyomtatásban, és a Huszár Gál graduálja (Komjáti, 1574). A gyülekezetekben használt graduálok több fordításból származott zsoltárokat tartalmaztak (legfeljebb hatvanat vagy nyolcvanat). A Batthyány és Ráday testvér-graduálok (1613 tájáról), a Spáczay graduál (1619) és a későbbi Béllyei graduál (1642–1653) zsoltárai által képviselt hagyomány egyes szálai is elvezetnek az Öreg graduálhoz, amely úgy készült, hogy Keserűi Dajka János olykor a korábbi és egykorú hagyományban örökölt zsoltárszövegeket is figyelembe vette, elsősorban pedig a Vizsolyi Biblia szövegére támaszkodott. A disszertáció főbb eredményei a közvekezők. Az első fejezetekben kimutatom, hogy: 1. A Komjáti graduál egyes zsoltárai Székely István fordításának erős hatását mutatják. Huszár Gál Debrecenben közölte (1561), majd elvetette Kál-máncsehi zsoltárait, és a hagyomány egy másik ágához csatlakozott (esetleg maga is javított a szövegen). 2. A Debreceni Református Kollégiumban őrzött kéziratos Spáczay graduál zsoltárainak egy része egyezik a Batthyány graduállal (= Batthyány-kódex), a másik azonban független tőle. 3. Egyes korábbi graduálcsaládok szöveghagyo-mánya a 17. században még tovább élt, és keveredhetett is. Ezt mutatja a Béllyei graduál. Zsoltárainak nagyobb része egyezik az Öreg graduállal (és így a Vizsolyi Bibliával), egyes zsoltárainak szövege azonban teljesen más, nem az Öreg graduál, hanem például a Batthyány graduál hagyományát követi. Nem igazolódott tehát az a eddigi vélemény, hogy a Béllyei graduál az Öreg graduál egyszerű másolata. 4. Igaz ugyan, hogy az Öreg graduál zsoltárainak többsége átveszi a Vizsolyi Biblia szövegét, de gyakran módosít rajta. A zsoltárok egy csoportjában a szövegek néhol több versen át vagy jellegzetes helyeken nem egyeznek. Az eltérések között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg más graduálszövegekből való átvételek vagy a szöveghagyomány valamelyik ágának hatására módosultak. A zsoltárok egy jellegzetes csoportjában a szövegnek csak a kezdete, kezdőverse eltérő, – esetenként egyezik más ismert graduálokéval –, a szöveg többi része viszont lényegében azonos a Vizsolyi Bibliáéval. Tizennégy szakaszolt zsoltár (a szertartásban egyik vagy másik szakasz önállóan használatos) kezdőversei között sajátos, csak a magyar protestáns hagyományból ismeretes eltérés van. Részben vagy egészben ismétlik a zsoltár első versét. Az első és az ötvenegyedik zsoltár szövege egészében vagy legnagyobb részében nem a Vizsolyi Bibliából való, hanem a kéziratos graduá-lok által képviselt egyik hagyományágból (Batthyány graduál, Ráday graduál, Spáczay graduál) ered. * Az Öreg graduál és a Vizsolyi Biblia szövegének tüzetes összevetése egyrészt arra nyújtott lehetőséget, hogy megvizsgáljam a Vizsolyi Biblia elsősorban (fel)olvasásra szánt szövege eseteként hogyan módosult az élőszóbeli, recitált előadás következtében. Másrészt Keserűi Dajka János filológiailag pontosított is a Vizsolyi Biblia szövegén. 1. Így például megállapítható, hogy az Öreg graduál zsoltárszövegeiben a Vizsolyi Bibliától többször eltérő szót használ. A Vizsolyi Biblia latin Sanctuarium szavát például mindig magyar szerkezettel (szentséges hely) adja vissza. 2. Vannak jellegzetes szópárok, amelyek a szóbeli-ségben alakultak ki. Ezekből is több felbukkan, noha betoldásukat nem a filológiai pontosítás kívánja meg. 3. Az imádság kommunikációs szituációjában szükséges a közvetlenség és személyesség: ezért gyakori a harmadik személyű igealak második személyűre való módosítása. 4. A protestánsok gyakran hangsúlyozták a szertartás közösségi jellegét, ez magyarázza,hogy a szavak egyes számú alakjai helyett sokszor a többes számút használják. 5. Az érzelemteli ó, oh indulatszó, és az Uram, Isten(em) megszólítás, vagy a beiktatott bővítmény (pl. jelző, határozó) személyesebbé teheti a hangnemet a zsoltárimádságban. 6. Kifejezőbb, folyamatosabb, jobban mondható a szöveg a szórendi módosítások következtében. Ez is a zsoltár szertartási használatát segítette. 7. Két zsoltárban a protestáns dogmatikai álláspont (az imádság hangsúlyozása az áldozat helyett) a szövegbeli hűség némi sérelmére érvényesül. * Az Öreg graduál zsoltárainak szövegén Geleji Katona nem módosított, de ő korrigálta a nyomtatást. Közben hibajegyzéket írt a graduálhoz, egy sor helyesírási, stilisztikai, nyelvhelyességi megjegyzéssel, amelyek egy részét a nyelvtudomány hasznosította is azóta. Mint a disszertáció vonatkozó részéből láthatjuk, Geleji Katona tevékenysége mai normáink kialakulásához hozzájárult, de zsoltáraink szövegtörténetére nem volt külön hatása. * Az Öreg graduál zsoltárszövege normát alkotott. Egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a Vizsolyi Biblia normatív szertartási rangja megerősödjék. Mindkét Zsoltárkönyvnek századokon át érvényesült a nyelvi, irodalmi és az egyházi gyakorlatot érintő hatása.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálataKöteles-Szőke, Melinda; Tóth, Valéria; Szőke, Melinda; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvtudományi Intézet; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Doktori disszertációmban a garamszentbenedeki apátságot megalapító 1075. évi oklevél helyneveinek nyelvtörténeti, névtörténeti vizsgálatára vállalkoztam. Az oklevél tulajdonneveinek és azok latin szövegkörnyezetének a nyelvtörténeti elemzését megnehezíti az a körülmény, hogy a 11. századi hiteles oklevél nem maradt ránk. A nyelvészeti vizsgálatokhoz csupán az a 13. századi irat áll rendelkezésünkre, amelynek a 11. századi hiteles alapítólevél az alapja ugyan, de az eredeti részek mellett ez az oklevél a szöveghez a 13. század folyamán hozzátoldott részeket is tartalmaz. The aim of this doctoral dissertation is a historical linguistic and onomastic investigation of place names in the Founding Charter of the Abbey of Garamszentbenedek. The historical linguistic analysis of the proper names and their Latin context in the document is somewhat hindered by the fact that the authentic charter from the 11th century did not survive. Only a document from the 13th century is available for linguistic examination, which is based on the authentic, 11th century founding charter, but in addition to the original text, it contains extraneous material.Tétel Szabadon hozzáférhető 'Werden' als Tempusaffix und als HypothesenfunktorGosert-Medve, Marianna; Kertész, András; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Germanisztikai--IntézetA német nyelvben a werden+infinitívusz alakot két értelemben használják: egyrészt a Futur I-nak nevezett jövő időt jelölő igeidőként, másrészt pedig a beszélő által feltételezésnek minősített állítás jelölésére hipotézisoperátorként. A kérdéssel foglalkozó nyelvészek vagy a temporális jelentésből (futurum), vagy a modálisból (hipotézis) indultak ki, s ebből vezették le a másikat. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a temporalistákat, akik a temporális jelentést számították alapjelentésként, s a modálisat ebből vezették le, mint pragmatikus jelentést (v.ö. Fabricius-Hansen 1986, Matzel-Ulvestad 1982). Míg a modalisták azt az álláspontot képviselik, hogy a werden a német nyelvben besorolható a modális igék csoportjába, s a temporális jelentést másodlagos, a modális jelentésből fakadó mellékjelentésként kezelik (vö. Vater 1975, 1991, ill. Engel 1992). A dolgozat tisztázni kívánja, hogy a werden+infinitívusz értékelhető-e homonim formaként, tekintettel a kétféle alkalmazására. Az értekezés alaphipotézise – eltérően az említett két felfogástól - az, hogy a két jelentésnek egy homonim forma felel meg, s az empirikus elemzésben azt kívánjuk megállapítani, valóban lehetséges-e a két alkalmazás disztinktív szétválasztása. Miben látjuk e munkahipotézis előnyét? Abban, hogy így a jövő időt csak az időbeli besorolásra, míg a modális werden-t csak az episztémikus modalitás jelölésére használjuk, s a jelentéseket nem kell egymással összekapcsolni. Das werden+Infinitiv-Gefüge hat im Deutschen zwei Lesarten: einerseits unter der lateinischen Bezeichnung Futur I eine temporale, und andererseits eine modale zur Bezeichnung einer hypopthetischen Aussage. Die Sprachwissenschaftler, die sich mit diesem Problem auseinandergesetzt haben, gehen entweder von der temporalen, oder von der modalen Bedeutung aus, und leiten die andere Bedeutung von der jeweils ‚primären‘ Bedeutung ab. Nach der Beschaffenheit der primären Bedeutung unterscheidet man die Temporalisten, die in erster Linie durch pragmatische Implikationen die modale Bedeutung von der temporalen ableiten (vgl. dazu Fabricius-Hansen 1986, Matzel/Ulvestad 1982). Die Modalisten vertreten die Position, dass werden als Modalverb klassifiziert werden kann, und seine Futurfunktion als ’Nebeneffekt‘ seiner modalen Bedeutung betrachtet werden kann, ähnlich, wie bei sollen die Futurbezeichnung als Folge seiner Bedeutung ’Aufgabe’/ ’Zweck’ / ’Plan’ angesehen werden kann (vgl. Vater 1975, 1991, Engel 1992). Die Arbeit hat die Aufgabe, klarzustellen, ob werden+Infinitiv im Hinblick auf seine zwei Verwendungen eine homonyme Form darstellt. Im Unterschied zu den Temporalisten und Modalisten gehen wir von der Arbeitshypothese aus, dass werden tatsächlich als homonyme Form zu bewerten ist, und in der empirischen Untersuchung gehen wir der Frage nach, ob sich die zwei Bedeutungen von werden distinktiv unterscheiden lassen. Worin besteht der Vorteil unserer Arbeitshypothese? Darin, dass auf diese Weise das Futurtempus nur zur zeitlichen Einordnung und das modale werden nur zur Bezeichnung einer Hypothese verwendet wird, und die zwei Bedeutungen brauchen nicht ineinander überführt zu werden.Tétel Szabadon hozzáférhető Egy kétlépcsős szövegmondat-reprezentációs modell szemiotikai textológiai keretbenDobi, Edit; Petőfi, S. János; Nyelvtudományok doktori iskola; Maceratai EgyetemDolgozatom célja tehát olyan szövegmondat-reprezentációs modell ismertetése, amely elméleti kereténél, leíró apparátusánál fogva szövegek komplex elemzésének lehet az alapja. Az eddigi leíró grammatikai iskolák elméleteit, módszereit, eredményeit, hiányosságait figyelembe véve, konkrét szövegmondatok elemzésére támaszkodva alakítottam ki ezt a szövegmondat-elemzés hátteréül szolgáló (“két lépcsős”) elméleti keretet. A modell célja, hogy egy bármilyen módon létrehozott szövegmondat-interpretáció explicit reprezentálhatóságát biztosítsa. My purpose is to give account of a representational model of text sentences that, by virtue of its theoretical framework and descriptive apparatus, could function as a basis for the complex analysis of texts. This (“two-s”) theoretical background for the analysis of text sentences has been set up with regard to the theories, methods, results and deficiencies of different schools of descriptive grammar. To achieve this goal, specific text sentences have been analysed. The model is designed to ensure the explicit representability of text sentences created in any possible way.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kausalkonjunktionen im Deutschen und im Niederländischen.Kántor-Faragó, Márta; Kocsány, Piroska; Nyelvtudományok doktori iskola