A globális hatások, valamint a magyar sajátosságok erőterében az ifjúsági jelenségek is átalakulóban vannak. Az ifjúsággal kapcsolatos intézményrendszer folyamatos változásban van hazánkban. A dolgozat célja, hogy bemutassa az önkormányzatok és a civil ifjúsági szervezetek közötti kapcsolat, együttműködés jellegzetességeit. Elsősorban azoknak a folyamatoknak a bemutatását tűztük ki célul, melyek során az önkormányzati feladatok civil szervezetek részvételével valósulnak meg, hiszen a fejlett társadalmakban az állampolgári önszerveződés, különösen a civil ifjúsági részvét a társadalom demokratizáltságának fokmérője. A dolgozat döntően leíró jellegű, a probléma körüljárására, az információk összegyűjtésére tesz kísérletet a kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerek ötvözésével, s igyekszik feltárni az eltérő ifjúsági csoportok, civil ifjúsági szervezetek és önkormányzatok közötti együttműködés lehetőségeit, formáit, eszközeit, az együttműködés esetleges korlátait. A dolgozat első felében kísérletet teszünk arra, hogy kialakítsuk azt a fogalmi-, értelmezési keretet, mely a dolgozat témájának elemzését elősegíti, a második felében pedig az Észak-alföldi régió fontosabb jellegzetességeinek leírására, az ifjúsági problémakör szempontjából fontos jelenségek, jellegzetességek vázlatos áttekintésére törekszünk, hogy ezt követően bemutathassuk a régió ifjúsági szervezeteit, ifjúsági referenseit, s az önkormányzatokkal való együttműködés formáit. A fogalmak tisztázását követően áttekintjük a civil társadalom és az ifjúsági szervezetek kialakulásának történetét. Ez utóbbit nem függetleníthetjük az általános társadalomtörténettől, annak részeként tárgyaljuk. A témánk értelmezési keretének kialakításához feltétlenül szükséges mozzanatokat emeljük ki a történelem sodrából, s így az áttekintés szükségképpen vázlatos. Bemutatjuk a Nyugat- illetve Közép-Kelet-európai nonprofit szektor sajátosságait, a hazai ifjúságkutatás aktuális trendjeit, valamint az állam, az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolatának jellegzetességeit. Az elemzést nehezíti, hogy a terület rendkívül politika-érzékeny, előítéletektől sem mentes. Az empirikus vizsgálat előzményeként statisztikai adatok másodelemzésével igyekszünk képet alkotni az Észak-alföldi régió ifjúsági struktúrájáról, nem megfelejtkezve a megyei sajátosságokról sem. A regionális empirikus vizsgálat - melyre 2006 illetve 2008 tavaszán került sor - két részből áll: a kutatás első részében elsősorban civil ifjúsági szervezetek vezetőivel készített interjúkra támaszkodunk, második részében pedig a régióban tevékenykedő ifjúsági referensekkel készített kérdőíves vizsgálat eredményeit mutatjuk be. A kérdőíves vizsgálat kis elemszámára való tekintettel az elemzés során a legegyszerűbb statisztikai módszereket alkalmazzuk. A kutatás legfontosabb eredményei azt mutatják, hogy az Észak-alföldi régió civil ifjúsági szervezetei a legtöbb mutatót illetően igazodnak az országos trendekhez: a szervezetek kétharmada egyesületi a fennmaradó egyharmad pedig alapítványi keretek között végzi tevékenységét, többségükben a sport, a kultúra és a művelődés területén tevékenykednek, s elsősorban pályázatokból tartják fenn magukat. Kiterjedt szakmai kapcsolatokkal rendelkeznek, azonban elenyésző az önkormányzatokkal való együttműködésük. Sajnálatosan kevés a környezetvédelmi, szociális- és oktatással kapcsolatos valamint az ifjúságvédelemre irányuló szerveződés, a nemzetközi trendek alig mutatkoznak tevékenységükben. Az ifjúsági referenseknek a helyi politika formálásában elenyésző szerep jut. Nem tudják szorosabbra fűzni az ifjúsági szervezetek és önkormányzatok kapcsolatát, hozzájárulásuk a civil társadalom erősödéséhez a lehetségesnél és a szükségesnél jóval alacsonyabb szintű. Az önkormányzatok viselkedése is felemás, általában nem keresik az együttműködés lehetőségét a civil ifjúsági szervezetekkel, nem tekintik őket partnernek. Úgy tűnik, az együttműködés lehetőségét egyetlen fél tartja igazán fontosnak és keresi azt, nevezetesen a civilek. Ők is inkább a fennmaradásukhoz szükséges feltételrendszer mentén. As a result of global tendencies and Hungarian idiosyncrasies’, youth phenomena is undergoing transformation while the institutional system designed for youth is also altering. The purpose of this essay is to present the issues regarding partnership and cooperation between youth NGOs and local municipalities. Our focus is on processes where municipal duties are realized by the involvement of nonprofit organizations, since in welfare societies civil self-organization and primarily youth involvement can well be the measure of a the society’s level of democracy. The present work has been designed in a decisively descriptive manner, attempting to collect relevant information combining qualitative and quantitative methods. It also attempts to reveal opportunities, forms, instruments, structures and methods as well as difficulties and limitations of the cooperation between youth NGOs and local municipalities. The first part attempts to define a conceptual-interpretative frame in order to support the analysis of the theme, the second part roughly presents the key characteristics of the North-Great Plain, focusing on local traits seen as important factors regarding youth problems, while the third part of this the work describes the region’s youth organizations, youth referents and their the way of their cooperation with local municipalities. After clarifying key concepts, an overview of the formation/formulation of civil society and youth organizations is given. Since the latter cannot be discussed as separate matter from general social history, it is treated as an organic part of it. In order to design the conceptual frame of the topic we except relating historical moments, which produces a schematic overview. This chapter is followed by the idiosyncrasies of the West- and of the East-Center-European nonprofit sector, the state of art of the Hungarian tendencies regarding youth researches, and the relational features between state, municipalities and NGOs. Nevertheless the prejudice and political dimensions penetrating the field makes analysis difficult. The empirical research itself has been preceded by second-analysis of previous statistical data targeting to picture the youth structure of the region, not leaving out of consideration county-level issues. The regional empiric research, done the spring of 2006 and 2008 consists of two separate parts: the first contains interviews recorded with leaders of youth NGOs, while the second part presents the results of a survey done with youth referents working in the region’ municipal bodies. Taking into consideration the low number of respondents, only simple statistical methods were used during the analysis. The key results of the research show that the region’s youth NGOs tend to follow countrywide trends regarding most of the indicators used: two-third of the organizations work as associations, the rest is registered as a foundation. Their work focuses on sport activities,, culture and community building, financed mainly mostly from national and European funds. Although the organizations are connected to an extensive professional network, cooperation with local municipalities can be rarely found. Unlike in international trends, environmental protection, social and educational activities, initiatives for youth protection are severely ignored. Youth referents performs slight contribution in policy-formulating, they are not capable of tightening the nexus between youth NGOs and local communities. The contribution they make to strengthen civil society is inadequate to what is necessary and achievable. The attitude of local municipalities are also ambiguous: they (generally) do not intend to seek cooperation with youth NGOs and do not (take) consider them as partners. The results show that only NGOs seeks partnership and cooperation, though only along the conditional frame necessary for them to survive.