ÖSSZEFOGLALÁS A magyarországi mezőgazdasági szektor hagyományos ágazata a kis területen termesztett dohány. A dohányvertikum évszázadok óta az ország egyik legszervezettebb agrár-ipari vertikuma, mely sikeresen túlélte a korábbi kríziseket. Az elmúlt évtizedekben a Magyarországon lejátszódó gazdasági-politikai átalakulás, valamint az EU-csatlakozás a dohányágazatra is jelentős hatást gyakorolt. Az ágazat szereplőinek számos új kihívással kellett és kell a mai napig megküzdeni, ráadásul a többi ágazathoz hasonló problémákon túl – mint a piaci árverseny, támogatási rendszerek folyamatos változása, erős WTO nyomás – még egy folyamatosan erősödő, globális dohányzásellenes kampány is nehezíti a helyzetüket. Az említett kihívások egyre inkább szükségessé teszik az ágazat helyzetének és lehetséges jövőjének, kihívásainak vizsgálatát. Ez ösztönzött arra, hogy értekezésemben átfogó képet nyújtsak a vertikumról. Ennek érdekében egy primer adatgyűjtésen alapuló gazdasági modellt állítottam fel. A modell eredményeinek komplex értékelésével meghatároztam a dohánytermesztés üzemgazdasági helyzetét a palántaneveléstől kezdve a feldolgozásig bezárólag a Magyarországon termesztett mindkét dohánytípus esetében. A vizsgálatot több támogatási rendszerben, különböző intenzitások mellett is elvégeztem. Kutatásom során egy 4 hektáros modellt képeztem és értékeltem, amely megfelel a jelenlegi átlagos méretű dohánytermesztő gazdaságnak. Kutatómunkám alapját primer adatgyűjtő munka képezte a termeléshez felhasznált input anyagok összetételéről, mennyiségéről és azok árairól. Hipotézisem az volt, hogy a dohánytermesztés tervezett támogatási szerkezete a dohánytermesztés fenntartását veszélyezteti, így a vertikum szereplői felhagyhatnak tevékenységükkel. A modellgazdaság eredményei alátámasztották feltételezésemet, így a hipotézis bizonyítást nyert. Az üzemgazdasági modell eredményeinek tükrében arra kerestem a választ, hogy milyen szerepe lehet a modellezett gazdaságnak egy átlagos magyar család – 2 felnőtt, 2 gyerek  eltartásában? Megállapítottam, hogy önmagában a modellezett gazdaság csak a Virginia termesztéssel foglalkozó gazdaság az első változat támogatási intenzitása mellett képes kielégíteni. A jelenlegi támogatási szint mellett a kiadások 97%-át fedezi, míg az SPS rendszerben kevesebb, mint 10%-át. Burley dohány esetében az SPS rendszer veszteséges, a másik két támogatási intenzitás mellett a modellgazdaság a család kiadásainak közel 70%-át fedezi. Következő lépésként egy nyomonkövetési vizsgálatot végeztem azon termelők körében, akik az utóbbi 10 évben hagytak fel a dohánytermesztéssel. Célom a dohánytermesztést követő időszak utáni helyzet feltérképezése volt, különösen arra koncentrálva, hogy a termelők megmaradtak-e a mezőgazdasági szektorban, ha pedig igen, milyen ágazatban kerestek boldogulást és ott hogyan értékelik helyzetüket? A kérdés megválaszolására szintén primer adatgyűjtést végeztem, összesen 122 termelő töltette ki az általam összeállított kérdőívet. Ehhez kapcsolódó hipotézisem az volt, hogy az utóbbi 5-10 évben a dohánytermeléssel felhagyó termelőknek többnyire nem sikerült a mezőgazdasági szektorban maradni; a tevékenységüket más ágazatban folytató termelők viszont rosszabb körülmények között élnek és termelnek. A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy ez csak részben igazolható. Ugyanis a dohánytermesztésből kilépő gazdák körülbelül fele a mezőgazdasági szektorban maradt, azonban az új ágazatot általában kockázatosabbnak, kevésbé jövedelmezőnek és kevésbé stabilnak ítélték meg a dohánytermesztéshez képest így megítélésük szerint valóban rosszabb körülmények között élnek és termelnek Végül a dohányágazat gazdasági és társadalmi vonatkozásait vizsgáltam, konkrétan a vertikum feldolgozóinak foglalkoztatását, valamint az állami befizetésének összetételét és nagyságát, valamint az ágazat támogatására fordított állami kiadásokat határoztam meg. Ehhez a vizsgálathoz tartozó hipotézisem az volt, hogy a dohánytermesztés jelenlegi szinten történő támogatása az államnak kisebb terhet jelent, mint a termelés megszüntetése, mivel az így kieső bevételek és felmerülő többletkiadások meghaladják a jelenleg biztosított támogatás mértékét. A vizsgálat során megállapítottam, hogy a vertikum működésének befejezése éves statisztikai állományban kifejezve is 4000 munkahely megszűnéséhez vezetne, a termesztés és elsődleges feldolgozás szezonális munkára alapozó működése miatt azonban ennél jóval több embert érintene. Az állami befizetések és kiadások egyenlegének kimutatásával pedig sikerült bizonyítanom, hogy a vertikum fenntartása nemcsak a termesztéssel foglalkozó családok és a gyengébb talajadottságokkal rendelkező termesztési körzetek érdekét szolgálja, hanem az állami költségvetés egyenlegét tekintve gazdasági szempontból is indokolt. Kutatómunkám eredményei rávilágítottak arra, hogy a hazai dohánytermesztés relatív magas támogatási szint mellett is fenntartható, sőt képes eltartani a termelő családját legfeljebb egy családtag más forrásból származó átlagos jövedelmére lehet szükség. Megállapítottam, hogy a dohánytermesztés támogatásának leépítése az ágazat fenntarthatóságát veszélyezteti, ugyanis ez a termesztésen alapuló vertikum működésének magyarországi megszűnéséhez vezetne. Mindez súlyos gondokat okozna a termelőknek, mivel a dohánytermesztés felhagyása után csupán 50%-uk képes a mezőgazdasági szektorban folytatni munkáját más helyettesítő ágazatban kisebb jövedelem mellett és bizonytalanabb körülmények között. SUMMARY Tobacco cultivation on a small area is a traditional sector of Hungarian agriculture. Tobacco sector has been one of the most well-organized agro-industrial sectors for centuries and has successfully survived all crisis and depression. In the last century the economic-political changes in Hungary and the accession to the European Union – like in all sectors of agriculture – have made significant impact on the tobacco sector as well. The employees of this sector have had to face many challenges and on top of all the other problems similar to the ones in other sectors like market price competition, the continuous change of the support systems and a strong pressure from the World Trade Organisation (WTO), their positions are affected by a constantly growing, global anti-smoking campaign. The above mentioned make it necessary to examine the state and possible future of the sector as well as the challenges to come. This gave me incentive to analyse all stakeholders in the sector in my thesis. I used a complex economic model to evaluate the business management position of tobacco cultivation from the seedling in both tobacco types which are cultivated in Hungary. The examinations were made in different subsidy systems as well as with different intensities and I evaluated those results. During my research I evaluated a 4-hectare model farm which matches the current national tobacco cultivation size. The basis of my research activity is the primary data I collected through personal interviews and survey which targeted the content, the amount and the price of the input materials used in production. My hypothesis was that the planned subsidy system of tobacco cultivation endangers the maintenance of tobacco cultivation thus the persons of the sector could give up their activities. The results of my examination supported my supposition, so my hypothesis was proven. In the light of the result of business management model I was looking for answers to the questions as to what role the modelled economy can play in the support of an average Hungarian family – 2 adults and 2 children. I found that the Virginia production with the first subsidy level could satisfy the claims in itself, with the third subsidy level the production covers 97% of the costs and with the SPS system covers less than 10%. In case of Burley the production in the SPS system is not profitable the two others subsidy levels could cover the 70% of family’s cost. In the next step I made a follow-up research among those producers who gave up tobacco cultivation within the last 10 years. My aim was to reveal the situation after the tobacco cultivation period, putting special emphasis on whether the producers had stayed in the agricultural sector or not and if they had which sector they switched to and how they evaluated this switch. To answer this question I also used primary data collection. I asked 122 producers to fill in a questionnaire which I put together. In the sense of research my second hypothesis in my objectives was that those producers who gave up tobacco production in the last 5-10 years did not manage to stay in the agricultural sector; those producers who continued their activities in a different sector live and produce in worse conditions. My hypothesis was partly proven. Since more than half of those producers who left tobacco production stayed in the agricultural sector but they judged the new sector to be generally riskier, less profitable and less stable than tobacco production. Finally, I examined the sector’s employment in relation to processing enterprises in connection with social and economic sides. I also examined the composition and size of the national budgetary income which I compared against the national expenditure used for the subsidy of the sector. My hypothesis in connection with it was to maintain the current subsidy level of tobacco production means a lesser burden to the state than the termination of the production since the lost revenues and the emerging extra costs would supersede the current level of subsidy. I stated that the loss of the sector on an annual basis would lead to the termination of 4000 workplaces which would also affect more people because cultivation and primary processing are based on seasonal work. By examining the balance of the state incomes and expenses I managed to prove that the sustenance of the sector does not only serve those families who make a living from tobacco cultivation, partly on poor farmland but the interest of national budget as well, as it is justified from an economic point of view. If the state would pay the 100% level of the tobacco production support from its own budget then this would be around 8 billion HUF annualy. There is a 33 billion HUF income as opposed to a 8 billion HUF expense which means that the balance has a 25 billion HUF surplus revenue. My third hypothesis is acceptable. The results of my research highlighted that the national tobacco cultivation can be maintained with a high subsidy level and it can support those families who work full time in the sector or with off-farm income for one of the family members. I assessed that the dismantling of the subsidy of tobacco cultivation threatens the existence of the sector whose most serious consequence would be the abandonment of the tobacco sector in Hungary. This would cause serious problems to producers, in connection with whom I found that after giving up tobacco cultivation only 50% of them are able to continue their work in the agricultural sector. Those who continue with an other sector can only make a smaller income and in a less stable or sustainable sector.