A dolgozat célja kettős: egyrészt bemutatni Oswald Spengler életművének filozófiai hátterét, másrészt – a jog példáján – érzékeltetni a munkásságának középpontjában álló kultúrmorfológiai tézis mai társadalomelméleti relevanciáját. A dolgozat ezen keretek között egy kultúrfilozófiai Spengler-interpretációra tesz kísérletet. Kiindulópontja az, hogy Spengler életműve tisztán bölcseleti nézőpontból is olvasható anélkül, hogy ezzel a szerző eredeti intencióját meghamisítanánk.

A disszertáció mindenekelőtt Spengler életművét és annak megítélését tekinti át. Ennek során amellett érvel, hogy Spengler munkásságában világosan elkülönülnek egymástól a tudományos és publicisztikai írások, a tudományos műveket pedig elsősorban kultúrfilozófiai megfontolások határozzák meg.

Az életművön végighúzódó metafizikai alapfeltevések rekonstrukciója lényeges űrt tölt be a szakirodalomban. A disszertáció megállapítja, hogy Spengler sok tekintetben Arthur Schopenhauer rendszerét vette át a kor életfilozófiai áramlatainak megfelelő módosításokkal. Részletesen ismerteti Spengler ismeretelméletét, mely az egzisztencialista vonásokat hordozó éberlét és a fenomenológia felé mutató ősjelenség fogalmaira épül. Kimutatja, hogy Spengler a valóságot – Hérakleitoshoz hasonlóan – szakadatlan létrejövésnek látja, és hogy ez a meggyőződése képezi az alapját az oksági elv mellett a szellemi tényezők elutasításának is. Végül amellett érvel, hogy a forma a spengleri koncepcióban a világ immanens rendezőelveként szolgál, mely a jelenségeket mind belülről – mint alapjukul szolgáló eszme –, mind pedig kívülről – mint sors – szervezi.

A Spengler jogfelfogásával foglalkozó rész a téma első átfogó földolgozása, mely a jognak Spengler társadalomelméleti, történetfilozófiai és kultúrelméleti tézisein belül játszott szerepét is számba veszi. A dolgozat kimutatja, hogy Spengler mennyiben támaszkodott saját jogtörténeti fejtegetései során a történeti jogi iskola eredményeire, és mennyiben értelmezte át azokat. A jogtörténet kultúrmorfológiai interpretációjának részletes elemzése után azonosítja a római jog spengleri kritikájának különböző szintjeit, és fölvázolja a Spengler által javasolt dinamikus jogszemlélet fő jellemzőit. Spengler hatásának áttekintése kapcsán a disszertáció végül fölhívja a figyelmet arra, hogy a spengleri gondolatok párhuzamba állíthatók az objektív és szubjektív jogfelfogás ellentétének történeti vizsgálatával.

This paper has a twofold goal: On the one hand, to describe the philosophical background of Oswald Spenger's life-work, on the other hand, to show – on the example of law - the relevance of his cultural morphology, a central part of his work, for today's social theory. Within this scope, the paper attempts to provide a cultural philosophical interpretation of Spengler. It takes as a starting point that Spengler's oevre can be read from a purely philosophical perspective without thereby distorting the author's original intentions.

First of all, the dissertation gives an overview of Spengler's life-work and its critical estimation. In the course of this, it argues that Spengler's scholarly and journalistic writings are clearly separated from each other in his oevre and his scholarly works are dominated by cultural philosophical considerations.

The reconstruction of the metaphysical ground assumptions pervading the whole life-work fills an important gap in the literature. The dissertation establishes that Spengler to a great extent took over the system of Arthur Schopenhauer with some modifications inspired by the vitalistic currents of the time. It renders a detailed account of Spengler's epistemology built on the concepts of wakefulness, which bears some existentialistic traits, and prime phenomenon, which in turn has echoes of phenomenology. It shows that Spengler, like Heraclitus, considers the world to be ceaseless “becoming” and that this conviction forms the basis of his rejecting not only causality but also the intellectual factors. Finally it argues that the concept of form serves as an immanent ordering principle of the world in Spengler's thought which organizes phenomena both internally – as their underlying idea – and externally as fate.

The chapters concerning Spengler's conception of law constitute the first comprehensive study of the subject taking account of the role played by the law in Spengler's theses of social theory, philosophy of history and cultural theory. The paper shows to what extent Spengler relied on findings of the German school of historical jurisprudence in his own discussion of legal history and to what extent he reinterpreted them. After a detailed analysis of the cultural morphological interpretation of legal history it identifies the different levels of Spengler's critique of the Roman law and delineates the main features of the dynamic conception of law as proposed by Spengler. Upon surveying Spengler's impact, the dissertation finally draws attention to the fact that Spengler's ideas can be paralleled with the historical inquiry into the conflict of objective and subjective conceptions of law.