Az értekezés elsődleges célja a filozófiai gondolkodás körülhatárolása. Mivel a gondolkodásról kizárólag tapasztalati úton szerezhetünk tudomást, elemzésünk alapvetően a filozófiai gondolkodás tapasztalati leírása. Ezt négy eltérő, ugyanakkor egymással szoros kapcsolatban lévő szempont elemzésével végeztük el. Ezek a gondolkodás perspektivikussága, mozgása, affektivitása, végül pedig a filozófiai hagyomány heterogén gondolatalakzatai közötti viszonyok bemutatása. Az elemzések világossá teszik, hogy a filozófiai gondolkodás tapasztalata nem egy csapásra tárul fel, hanem egy összetett, több szinten működő folyamatban. A tárgy és az értelem közötti viszony elemzésétől jutunk el a filozófiai gondolkodásnak ahhoz a sajátosságához, hogy az egyetlen tárgyhoz több perspektívából képes rivalizáló értelmeket társítani, miközben ugyanezzel a gesztussal magát a többértelműséget is fel kívánja számolni. Az utóbbi azonban csak úgy lehetséges, hogy új és új perspektívákat keres az egyes értelmek igazolásához, és ezzel folyamatosan növeli a perspektívák számát. A gondolkodásnak ez a perspektivizmusa ugyanakkor nem csak egy tárgy viszonyában jelenik meg, hanem a legkülönfélébb szinteken reprodukálódik, és messzemenő következményei lesznek. Nem csupán egymással rivalizáló tárgyi értelmek bukkannak fel, de egymással rivalizáló gondolatalakzatok, sőt filozófiai irányzatok is. A filozófiai gondolkodás tapasztalata tehát a legkülönfélébb szinteken folyamatosan burjánzó heterogén gondolati alakzatok sokaságáról tudósít, amelyek mind-mind meghatározott perspektívával rendelkeznek. Ezt a közeget hívjuk a gondolkodás terének. Az első fejezet a filozófiai gondolkodás perspektivizmusát elemzi, és azt, hogy a gondolkodás milyen mozgások kíséretében alakítja ki a perspektívák sokaságát. Ez utóbbi alapján a gondolkodás két formáját is elkülönítettük, amelyek egymást kiegészítve építik a gondolkodás terét: ezek egyrészt az elidőző-töprengő, másrészt a gyorsuló-felismerő gondolkodás. A tér kialakulása ugyanakkor nem lenne lehetséges a kihívás, az érzékenység és a vágy működése, vagyis egy affektív tengely nélkül. A filozófiai tér kibomlásához elengedhetetlen egy olyan kihívás, amely újra és újra arra készteti a gondolkodást, hogy térjen vissza a vizsgált tárgyhoz, időzzön el körülötte, foglalkozzon vele. Ha ez nem állna fenn, a gondolkodás folyamata torzóban maradna, a gondolkodás tere pedig legjobb esetben is csak félkész és csonka gondolatokból állna. A kihívás állandó jelenléte mellett szükség van a gondolkodásnak arra a sajátos érzékenységére is, amely képes új és új perspektívák detektálására. Ennek intenzitása már a vágy függvénye. A dolgozat második felében a működő gondolkodás helyett elsősorban a már kialakult heterogén gondolatalakzatok közötti viszonyra koncentráltunk. Először is azt kívántuk megtudni, mennyiben lépnek fel szükségképpen egymás riválisaként a különféle gondolatalakzatok és gondolkodási módok. Végső következtetésünk szerint mindig található olyan nézőpont ahonnan az egymással rivalizáló perspektívák összeegyeztethetőek lesznek, és fordítva, az összeegyeztethető perspektívák bármikor egymás ellenségeivé válhatnak. Záráskánt a heterogén gondolati alakzatokat, vagyis a filozófiai hagyományt a működő gondolkodás viszonyában vizsgáltuk meg. A filozófiai gondolkodás univerzalizál. Ez a mi szóhasználatunkban azt jelenti, hogy saját perspektívájának univerzumát, perspektíva-rendjét építi, vagyis részévé kívánja tenni a filozófiai hagyományt is. Ugyanakkor a hagyományra rá is van utalva, amennyiben univerzumának kiépítése a hagyomány problémáinak, fogalmainak, nézőpontjainak felhasználása és átírása. Filozófiai hagyomány és filozófiai gondolkodás kéz a kézben járnak, és alig különíthetőek el egymástól. Értekezésünk végső következtetése ugyanakkor az, hogy a gondolkodás, meghaladhatatlan perspektivizmusa miatt, sohasem lesz képes egy teljes univerzum kiépítésére, és a hagyomány gondolatalakzatai maguk is számtalan alternatív univerzum csíráját rejtik magukban.

The primary aim of the dissertation is to circumscribe the experience of philosophical thinking. As the only access to the nature of philosophical thought cannot be but experiential we need to analyse the concrete experience of the activity of thinking. The analysis takes into account four separate but closely interconnected aspects of the thinking process. Its perspectivism, dynamism, affectivity and heterogeneous historical configurations are scrutinised in due course. It becomes clear that the philosophical experience does not reveal its inherent nature all at once, but only gradually in a complex, multi-levelled process. The relationship between object and sense is the starting point of our argument. A single object may carry more than one, mutually incompatible meanings implicating different perspectives of interpretation, while at the same time the equivocity thus appearing is also supposed to be eliminated. The latter, however, becomes possible only by introducing new perspectives and successively proliferating the possible perspectives taken into consideration. The perspecivism in question does not only apply to the experience of a single object but appears at several different levels of philosophical inquiry and has very far reaching consequences. Not only incompatible meanings related to a single object compete for our attention but heterogeneous conceptual configurations and irreconcilable traditions also emerge. The proliferation of heterogeneous constellations all implying their own irreducible perspectives is the common experience of the philosophical mind. The all-encompassing medium in which this proliferation takes place is the space of thinking. The first chapter concerns itself with the perspectivism of thought and attempts to describe the movements shaping the multiplicity of perspectives. Based on these considerations we have distinguished between two basic, complementary forms of thinking contributing to the informing of the philosophical mindscape: the ruminating-analytical mode on the one hand and the accelerating-insightful on the other. The opening up of this space would not be possible without an original challenge stimulating sensitivity and starting up the desire of thought. The space of thinking opens up oriented by an axis of affectivity. The unfolding of the spaciousness carrying thought is only made possible by a constant challenge forcing thought to return to its object, to stay with it, to continuously focus upon it. If this constant pressure ceased the process of thought would come to a halt and the space itself would collapse. The constant pressure exerted by the original challenge activates a particular sensitivity capable of detecting ever new perspectives. The intensity thereof is also a function of the desire awaken by the problem. In the second half of the dissertation we focus not so much on operating thinking in the making but rather on relationship between set, heterogenous thought configurations. First, we would like to find out to what extent these thought-forms and constellations are necessarily each other’s rivals. We discover that there is always bound to be a viewpoint from which the competing perspectives turn out to be mutually reconcilable and the perspectives temporarily reconciled with one and other may always turn out to be antagonistic in the further analysis. Finally, we take up the set, heterogeneous thought formations, i.e. the philosophical tradition once again, this time in its correlation with the operating thinking process. Philosophical thinking by its very nature tends to universalise. In our parlance this means that it constructs its own system of perspectives thus trying to incorporate into its system of perspectives the legacy of the historical tradition. Philosophical thinking cannot however emancipate itself completely from the concepts, problems, viewpoints of the tradition, since it can only operate as the modification and continuous overriding of the forms inherited from its tradition. Philosophical thinking and philosophical tradition belong together to the extent of being inextricably bound up with each other. Due to the unsurpassable perspecivism of philosophical thinking, it can never be complete and the set configurations of the tradition also carry the germs of innumerable alternative conceptual universes.