A 16–17. századi össz-európai kereskedelemre az ún. „európai munkamegosztás” jelensége volt a legnagyobb hatással. A középkori távolsági kereskedelmi útvonalak (Hanza, Levante) mellett a 16. században újak jönnek létre, melyeken Európa keleti vidékekről nagy mennyiségű élelmiszer és nyersanyag áramlik nyugatra, onnan pedig iparcikkek érkeznek nagy tömegben keletre. A fő kelet-nyugati kereskedelmi tengely mellett azonban másodlagos, észak-déli irányú kereskedelmi útvonalakon is zajlott az új típusú kereskedelem, többek között Magyarország és Lengyelország – vagyis a keleti agrárszektor két legfontosabb zónája – között. A dolgozat ennek a kevésbé kutatott észak-déli tengelynek a kereskedelméhez szolgál adalékokkal a Krakkó városi vámnaplók (Regestra theloneum civitatis) elemzésével, azon belül is a 16. század végi, Magyarországról Lengyelországba irányuló borkivitel feltárásával. A dolgozat elsődleges célja a borkivitel volumenének és értékének meghatározása a 16. század végéről (1589–1600), valamint annak az útvonal-hálózatnak a rekonstruálása és térképre vetítése, amelyen ezeket a borokat Lengyelországba kiszállították. A vámnaplók az észak-kelet-magyarországi (węgierskie), a soproni (eydemburskie) és a pozsonyszentgyörgyi (świętoyrskie) borok forgalmáról tudósítanak Krakkóban, a tényleges forgalmi volumen pedig olyan kontroll-források bevonásával volt megálapítható, mint a krakkói bepincézési napló (Wydawanie win z piwnic. Nigra signa) vagy a Krakkó városi boradó naplók (Ducillaria civilis a vino). Mivel Krakkóban a fent említett borfajtákat különböző mértékegységekben tartották számon, szükséges volt a régi magyar és lengyel folyadék űrmértékek tisztázása, azok egymásnak való megfeleltetése és a metrikus rendszerben való meghatározása. Ez korántsem volt egyszerű, hiszen a régi mértékek kérdésében a szakirodalom sem képvisel egységes álláspontot, ebben a témában tehát önálló kutatásra is szükség volt. A vitatott magyar és lengyel űrmértékeket (észak-kelet magyarországi transzporthordó, a wiadro wielkie, wiadro małe, garniec, barilla) a soproni akó (kb. 71,5 liter) és az átváltási arányok ismeretében sikerült meghatározni. A borkivitel pénzben kifejezett értékének meghatározásakor több probléma is felmerült. Egyrészt a korabeli magyar és a lengyel pénzrendszereket kellett egymásnak megfeleltetni – ami a magyar és a lengyel pénztörténeti irodalomnak köszönhetően egyszerű volt – de tisztázni kellett a borok piaci értékét is, a különböző borok esetében külön-külön. Három átlagár adatra volt szükség, amellyel a magyarországi borok kiviteli mennyiségét egyen-egyenként beszorozva az összkivitel értékére is reális összeget kaphatunk. A soproni borok átlagos eladási árára a hazai ártörténeti szakirodalomból nyerhettünk támpontot, az észak-kelet-magyarországi borok esetében azonban bonyolulabb volt a helyzet. A Tokaj-Hegyalján éppen a lengyelországi exportpiac hatására a szőlőművelésben és borkezelésben jelentős differenciálódás következett be, amely a borok minőségében és árában is jelentkezett. Az észak-kelet-magyarországi (nem csak Tokaj-hegyaljai) borok ár- és minőségbeli ingadozása már ekkor olyan jelentős, hogy fontosnak tartottuk a borok minőségi kategóriáit is tisztázni. A kivitel értékének meghatározásakor azt is figyelembe kellett venni, hogy az észak-kelet-magyarországi borokat magyar kereskedők vitték Lengyelországba, vagyis a kivitt borok értékéhez nem a magyar-, hanem a lengyelországi árakat kell alapul venni. In the 16th and 17th centuries pan-European commerce was impacted the most by the phenomenon of the so-called “European sharing of tasks”. In addition to long-distance trade routes in the Middle Ages (Hanza, Levante), new routes developed in the 16th century, which traded vast amounts of food products and raw materials from the Eastern European region to Western European region. It was also along these routes that Western Europe transported huge quantities of manufactured goods to Eastern Europe. Apart from the main trade route connecting Eastern with Western Europe, secondary trade routes connecting North with South offered a new type of commerce: commerce between the two most important zones of the Eastern agrarian region (Hungary and Poland). The Dissertation surveys the commerce of this less intensely researched trade route connecting North with South based on the analysis of the customs register of the town of Krakow (Regestra theloneum civitatis). More specifically, the Dissertation investigates wine exports from Hungary to Poland at the end of the 16th century. The primary aim of the Dissertation is to assess the volume and value of wine export at the end of the 16th century (1589–1600), as well as to reconstruct and map the network of routes which were used to transport wine to Poland. The above-mentioned customs registers provide information about the Krakow-based turnout of wines originating from North-Eastern Hungary (węgierskie), Sopron (eydemburskie) and Pozsonyszentgyörgy (świętoyrskie). The actual turnout volume was established with the help of control sources including the Krakow Registry of Cellar Stocks (Wydawanie win z piwnic. Nigra signa) and the Registry of Wine Duties of the Town of Krakow (Ducillaria civilis a vino). As the above wines were registered in Krakow using different units of measurement, it was inevitable to review and discuss the old Hungarian and Polish measures of capacity, to identify their conversion rates and to provide their definition in the metric system. This was not at all an easy task as even the literature is quite divided concerning old units of measurement, thus a research into this issue had to be conducted. The Hungarian and Polish measures of capacity in question (North-Eastern Hungarian transport barrel, wiadro wielkie, wiadro małe, garniec, barilla) were defined on the basis of the akó of Sopron (app. 71.5 litres) and referent conversion rates. With respect to the definition of the value of wine export expressed in currency, numerous problems arose. On the one hand, the contemporary Hungarian and Polish currency systems had to be tallied, which was an easy task thanks to the Hungarian and Polish literature on the history of money, and, on the other hand, the market value of wines also had to be clarified, separately in the case of each wine. Three average prices were needed, which were used to determine a realistic figure of the value of total exports by way of multiplying such average prices with each of the volume data of wine export from Hungary. Hungarian literature contained data on the average selling price of the wines of Sopron, whereas the wines of North-Eastern Hungary proved more complex. The Tokaj-Hegyalja region experienced extensive diversification in viticulture and wine treatment due precisely to the export market in Poland, which caused changes in the quality and price of wines. Fluctuations in the quality and price of wines of North-Eastern Hungary (and not only of the Tokaj-Hegyalja region) were so notable already at that time that a clarification of wine quality categories was deemed necessary for inclusion in the Dissertation. When defining the value of wine export, the fact that the wines of North-Eastern Hungary were transported to Poland by Hungarian merchants also had to be taken into consideration, i.e. the value of exported wines was defined on the basis of prices in Poland rather that prices in Hungary.