A gabonaágazat és ezen belül a búzatermelés is meghatározó szerepet játszik a világ élelmiszerellátásában. Jelentősége abban áll, hogy alapélelmiszereket jelentenek, valamint fontos takarmánybázisa a világ állattenyésztésének is. A globális termelést a növekvő terménymennyiségek jellemzik, melyek nem a termelésbe vont területek növekedésére, hanem a globális szinten javuló termésátlagokra vezethető vissza. Értekezésemben az étkezési búza ágazat primer adatgyűjtésen alapuló gazdasági modellezését, vizsgálatát és elemzését végeztem el. Dolgozatom célkitűzései voltak a búzatermelés – terménymanipuláció – lisztgyártás termékpálya láncszemek költség – jövedelem viszonyainak bemutatása, valamint az egyes szakaszokban lévő esetleges tartalékok feltárása, elemzése, javaslatok megfogalmazása az egyes fázisok versenyképesség növelésének lehetőségeire. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy az étkezési búza termékpálya termelési fázisának jövedelmét alapvetően a termésátlagok, a búza ára és az elérhető támogatások befolyásolják. Az eredmények alapján vontam le azokat a következtetéseimet, hogy a búzatermesztésünk jövedelme túlnyomó részt az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhető. Az ágazat gazdasági fenntarthatósága a támogatások jelenlegi mértéke miatt nem kérdőjelezhető meg. Az ágazat fenntartása szükséges a jövőben is, ezért a mindenkori agrárpolitika számára javaslatként fogalmaztam meg az ágazat versenyképességének javítását és a versenyképesség helyreállításáig a jelenlegi támogatási rendszer és a támogatások mértékének fenntartását. Ennek oka, hogy a búzaágazat fenntartása nemzetbiztonsági érdekünk, mivel alapvető élelmiszereket biztosít a lakosság számára. A terménymanipulációs szakaszban külön kezeltem a terménytisztítás és a tárolás költség-jövedelem viszonyainak elemzését. Vizsgálódásaim során megállapítást nyert a termékpálya ezen láncszemében a megfelelő kapacitás kihasználtság kulcsfontosságú. Rostálás esetén az egy tonnára jutó önköltség közel 24%-kal csökken, ha egy műszak helyett két műszakban üzemeltetjük a rostát. Három műszak esetén az egy műszakban történő tisztításhoz képest 32%-kal lesz alacsonyabb a tevékenység önköltsége. A tárolási fázisban hasonló megállapításokra jutottam. A terménytárolás kapcsán megállapítottam, hogy 200 forintos tárolási díj mellett, legalább 60%-os, éves kapacitás kihasználtság szükséges. Ennek oka, hogy az egész terménymanipulációs szakaszt az állandó költségek túlsúlya jellemzi, melynek következtében a vizsgált termékpálya szakasz jövedelme főleg a meglévő tárolókapacitás kihasználtságának mértékétől függ. Ezen túlmenően rávilágítottam arra, hogy a terménymanipulációs szakaszhoz számos más szolgáltatási díj is kapcsolódik, melyek még az alacsony kapacitás kihasználtság miatti esetleges veszteségek ellensúlyozására is alkalmasak lehetnek. Ilyen külön felszámított díj a be- illetve kitárolás díja, ami gyakori készletmozgást feltételezve alkalmas lehet az alacsony kapacitás kihasználtság miatti veszteségek fedezésére, magas kihasználtság mellett pedig a nyereség növelésére. Javaslatom a kapacitás kihasználtság magas szinten (60% feletti) tartása a vertikum adott láncszemében. A malomipari termelés során megállapítottam, hogy a liszt önköltségének változása legnagyobb mértékben a búza árától függ. A fontosabb ható tényezők rugalmassági vizsgálata során megállapítottam, hogy a liszt értékesítési árának egy százalékos változása megközelítőleg 15-16% közötti változást okoz a gyártás nettó jövedelmén belül. Ennek következtében megállapítható, hogy a liszt ára nagy befolyást gyakorol a malomipari fázis jövedelmére. Ezek alapján fogalmaztam meg azon javaslataimat, hogy a malomipari fázisban a termék innováció jelenthet kiutat, ehhez azonban fogyasztói igények kellenek. Arra vonatkozóan nem rendelkezünk információval, hogy ezek a fogyasztói igények meg vannak-e hazánkban, illetve ha nincsenek akkor erős marketingtámogatással megteremthetőek-e. Azért lehet ez járható út, mert az egyre inkább egészségtudatossá váló fogyasztói szemlélet miatt a hagyományos lisztek fogyasztásának trendje csökkenő volt a múltban és a jövőben is csökkenő lesz, míg egyre nagyobb igény alakulhat ki a speciális malomipari termékek iránt. A termék innováció kapcsán ki kell emelni a benchmarking használhatóságát, hiszen Nyugat-Európában már léteznek ezek az innovatív termékek, melyek lemásolása olcsóbb lehet, mint azok újra „feltalálása”.

Crop production, and in particular wheat production, plays a definitive role in the global food supply. Its significance stems from its use as basic food, and it also serves as important fodder for the world livestock production. The global production is characterized by growing production quantities, which is due to the improving yields and not to the increasing sowing areas. In my dissertation I carried out the economic modelling, examination and analysis of the breadmaking wheat sector using primary data collection. The objectives of my paper were to describe the cost-revenue conditions of the stages of the production chain starting from wheat production, through crop manipulation to flour production, furthermore to explore, analyse the potential reserves in the stages, and to formulate recommendations concerning possibilities to enhance the competitiveness of the stages. On the basis of my research I claim that the profitability of the stages of the breadmaking wheat sector is basically defined by the average crop yields, the price of wheat and the attainable subsidies. Taking into consideration the findings, I came to the conclusion that the revenue of our wheat production is attributable mainly to the subsidy policy of the European Union and not to the competitiveness of the production. In this context, it can be stated that owing to the current levels of subsidies the economic sustainability of the sector is beyond question. The maintenance of the sector is necessary in the future too, consequently I formulated my proposal for the prevailing agricultural policy to improve the competitiveness of the sector and to maintain the current subsidy policy and the rate of subsidies till the competitiveness is restored. The reason for this is that the maintenance of the wheat sector is our national security interest, since the sector provides basic foodstuff for the population. In the phase of crop manipulation I analysed the cost-revenue conditions of crop cleaning and storing separately. My research showed that proper capacity utilisation is a key factor in this stage of the production chain. The net cost per ton of winnowing decreases by 24%, if two-shift operation is applied for the fanning machine as compared to a single shift system. In the case of three-shift operation the net cost of the activity decreases by 32% as compared to the single shift system of cleaning. I came to similar findings in the case of the storing phase. Regarding crop storing, I stated that assuming a storage fee of 200 HUF, an annual capacity utilization of at least 60% is necessary. The reason of this is that the complete phase of crop manipulation is characterized by the predominance of fixed costs, therefore the profitability of the observed stage of the production chain mainly depends on the capacity utilisation of the storage capacity. In addition, I highlighted that several other service fees appear in the phase of crop manipulation, which can even compensate for the potential losses related to the low capacity utilisation. Such extra fee can be the fee of placing the crop in storage and withdrawing, which - assuming frequent stock movements - can be suitable to compensate for the losses caused by the low capacity utilisation and to increase profit in the case of high capacity utilisation. My proposal is to maintain capacity utilization at an optimal level (higher than 60%) in the given stage of the production chain. As regards milling production, I claimed that the first cost of flour is defined largely by the price of wheat. After conducting flexibility analysis of the most important factors, I found that a change of one percent in the selling price of the flour induces approximately a change of 15-16% in the net revenue of the production. Subsequently, it can be stated that the price of flour influences the profitability of the milling phase to a great extent. On the basis of the above findings, I formulated my proposal that product innovation may constitute a solution for the milling phase, but consumer demands are required for this. There is no information on whether there are such consumer demands in Hungary or not, or if not, whether they can be created by intensive marketing activity. I consider it a possible way, because the consumption of conventional flour types showed a decreasing tendency in the past, which decrease can be anticipated in the future as well owing to the increasingly health-conscious consumer attitude, while increasing demand may arise towards special milling products. Concerning product innovation the applicability of benchmarking must be emphasized, since these innovative products already exist in Western Europe, whose reproduction can be cheaper than “inventing” them again.