Disszertációmban három kérdést jártam körül. Miért kívánatos, hogy a demokratikus politikai gyakorlatban morális szempontok is érvényesüljenek? Melyek azok a morális elvek, amelyek érvényesülése nemcsak kívánatos, de lehetséges is? Milyen feltételek teljesülése esetén remélhetjük azt, hogy a demokratikus politikai gyakorlatban lehetséges morális elvek valóban érvényesülnek? A három témakört két – egy magyarországi és egy angolszász – kontextusban vizsgáltam. A két kontextus összevetését az tette szükségessé, hogy a három téma közül az elsőt Magyarországon is intenzíven megvitatták, a másodikat és a harmadikat viszont nem. Kis János kezdeményezte azt a vitát, amelynek résztvevői arra keresték a választ, hogy kívánatos-e ha a demokratikus politikai gyakorlatban morális szempontok is érvényesülnek. Hipotézisem szerint a második és harmadik tárgykör megvitatását a vita résztvevőinek önértelmezései akadályozták. Ebből következően vizsgálati módszerem diskurzusban megjelenő értelmezői horizontok és az azokat mozgató önképek feltárása volt. A vitában megfogalmazott álláspontok rekonstrukciója mellett azokat a tételeket is feltártam, amelyeket a vitázó felek megfogalmazhattak volna, de mégsem tették. A vita résztvevőinek értelmezési horizontját újraértelmezve azt fedeztem fel, hogy az el nem hangzott érvek csak akkor rekonstruálhatóak, ha már van valamilyen válaszunk a vitázó felek által megválaszolatlanul hagyott kérdésekre. Disszertációm második szerkezeti egységében (a harmadik és negyedik részben) ezért fordultam annak az angolszász politikai filozófiai diskurzusnak vizsgálatához, melyben a magyarországinál jóval részletesebben tárgyalták a demokratikus politikai gyakorlatban megvalósítható erkölcsi elveket és azok feltételeinek kérdését. Ez az angolszász politikai filozófiai diskurzus az úgynevezett liberális–kommunitárius vita volt. Disszertációm harmadik szerkezeti egységében (az ötödik és hatódik részben) visszatértem a magyarországi kontextus vizsgálatához. Az angolszász kontextus válaszainak rekonstruálása és összevetése azt is megmutata, hogy melyek a magyarországi demokratikus politikai gyakorlat kívánatos és lehetséges morális elvei, és hogy milyen feltételek mellett remélhetjük ezeknek az elveknek a követését. Az első szerkezeti egységben a vitát elindító (és azt egyúttal be is rekesztő) álláspont rekonstrukciójára fókuszáltam. Ez az álláspont A politika mint morális probléma című műben kristályosodott ki. Az elemzett műben Kis János két fő témakört vizsgált: a közvetett motiváció tézisét és a demokratikus politikai gyakorlatban érvényesülő morális dilemmákat. A közvetett motiváció tézisének értelmezésekor arra az következtetésre jutott, hogy a demokrácia intézményei által lehetővé tett instrumentális stratégiák akár morális elvek érvényesítésére is használhatóak. A politikai cselekvés morális dilemmáinak boncolgatása pedig arra a megállapításra vezette, hogy a jó politika nem redukálható a technokrata politikai elit hatékonyságelvű tevékenységére. Disszertációm második szerkezeti egységében a következő fő kritikai észrevételt fogalmaztam meg Kis János koncepciójával szemben. Azt, hogy ha a politikai közösség tagjai közötti lojalitás kötelékei nem elég erősek, akkor a közvetett motiváció stratégiáját mindenképpen fel kell adni. Illetve azt, hogy a politikai közösség tagjai közötti lojalitás hiányában, vagyis az identitáspolitikai küzdelmek kontextusában, a politikai gyakorlatban felmerülő morális dilemmák leírását is újra kell gondolni. A politikai cselekvés morális dilemmáinak újraértelmezésekor a – Kis János által is használt – következményetikai (consequentialist) megközelítés helyett Alasdair MacIntyre erényelvű (virtue ethics) megközelítését használtam. A politikai közösség újraértelmezésében John Rawls igazságosságelméletét használtam. A harmadik szerkezeti egységében megmutattam, hogy az önbecsülés java az a morális elv, amelynek érvényesítése egy demokratikus közösségben nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Annak feltétele, hogy az önbecsülés java valóban érvényesülhessen a politikai közösségben az, hogy a politikai közösség a társadalmi uniók uniójaként értelmezze önmagát. Ebben az önértelmezésben segíthet a politikai gyakorlat morális dilemmáinak erényelvű értelmezése és a hagyományérzék erényének koncepciója. A fentebbi eredményeket a magyarországi diskurzusok elemzésében is használtam. Bemutattam, hogy hogy a Kis János által elindított vita azért nem teljesedhetett ki, mert a politikai közbeszédet az identitáspolitikai harcok határozták meg, ami a hatalomtechnikai eszközök ideologikus igazolását eredményezte. Végső megállapításom az volt, hogy az értéksemlegesség elvét valló hatalomtechnikai gyakorlatokat az önbecsülés javának érvényesülését biztosító politikai közösség semlegesítheti. Ezek a közösségek arról ismerhetőek fel, hogy a politikai cselekvés morális dilemmáit a hagyományérzék erénye alapján értelmezik.

In my dissertation I examined three questions. Why is it desirable that moral views are prevalent in democratic political practice? Which moral views are not only desirable but also possible? Under what condition can we hope that in democratic political practice these possible moral views will indeed prevail? The three topics I have observed in two contexts. In a Hungarian and in an Anglo-Saxon context. The comparison was necessary because of these three topics. The first one was extensively discussed in Hungary but the second and third were not. János Kis started discussion and those who took part in it were in search of the answer to the question whether the prevalence of moral views are desirable in democratic political practice. According to my hypothesis, the discussions of the second and third topics were prevented due to the self-understanding of the participants of the discussion. Therefore, my observational methods included the revealing of the interpretative horizons and the personal views affecting these. Besides the reconstruction of the expressed positions I explored the theses, the partakers could have expressed but did not. After reassessing the partakers’ interpretative horizons I discovered that the unmentioned arguments could only be reconstructed if we had answers to the questions unanswered by the partakers. That is why in the second section of my dissertation (in the third and fourth parts) I turned to the observation of a discussion on the Anglo-Saxon political philosophy in which the question of the possibly viable moral views in democratic political practice is a lot more detailed than in Hungarian discussions. This Anglo-Saxon political-philosophical discourse is known as the liberal-communitarian discourse. In the third section of my dissertation (fifth and sixth parts) I turned back to the observation of the Hungarian context. The reconstruction and comparison of the answers of the Anglo-Saxon context has shown me which are the desirable and possible moral views of the Hungarian democratic political practice and under what conditions can we hope for the following of these views. In the first section I focused on the reconstruction of the position starting (and same time terminating) the discussion. This position cleared in the book Politics as moral problem. In this construed book János Kis investigated two major topics: the thesis of indirect motivation and the moral dilemma valid in democratic political practice. At the interpretation of the thesis of indirect motivation, he concluded that the instrumental strategies facilitated by democratic institutions could be used for the prevalence of moral views. Upon dissecting the moral dilemmas of political action, he established that good politics could not be reduced to the efficiency-based actions of the technocratic political elite. In the second section of my dissertation I composed the following critique on the concept of János Kis; if the bonds of loyalty between the members of political community are not strong enough, then the thesis of indirect motivation has to be entirely abandoned. Also, with the absence of loyalty between the members of the political community that is in the context of identity-political fights, the moral dilemmas of the practice of democratic politics have to be reconsidered. Instead of reassessing the moral dilemmas of political action with a consequentialist approach – which was also used by János Kis – I used Alasdair MacIntyre's virtue ethical approach. To reinterpret political community I used John Rawls' justice theory. In the third section I indicated that the benefit of self-regard is the moral principle which is not only desirable but also possible in political communities. The condition for the success of the benefit of self-regard is that the political community regards itself as a union of social unions. Aiding this self-understanding are the virtue ethical understanding of the moral dilemmas of political practice and the concept of the virtue of a sense of tradition. I used the above results for the analysis of Hungarian discourses. I pointed out that the discussion started by János Kis could not evolve because political public speaking was determined by identity-political fights, which lead to the ideological verification of leverage-increasing tools. My final conclusion is that the political community facilitating the benefit of self-regard can neutralize the value-neutrality based leverage-increasing activity. These communities are distinguishable because they construe the moral dilemmas of political practice based on the virtue of the sense of tradition.