Doktori értekezésemben a magyar paraszti közösségek tradicionális tánckultúrája és a nyugat-európai eredetű társastáncok közötti kapcsolatot vizsgálom az általános magyarországi tendenciákat, illetve egy magyarországi és egy romániai magyar település esetpéldáját bemutatva. Vizsgálódásaim során elsődlegesen a tánckultúra társadalmi hátterének megértésére koncentrálok. Hangsúlyozom és bizonyítom, hogy egy közösség tánckincse különböző mértékben – látens vagy manifeszt módon –, de mindig hordozza a közösség identitásának bizonyos töredékét: táncain keresztül a közösség vizuálisan reprezentálja önmagát. A tánckincsben bekövetkező módosulás – jelen esetben a társastáncok megjelenése – így a közösséget érő kulturális és társadalmi hatásokat jelzi, amelyekre a csoport különbözőképpen reagál táncain keresztül. Ennek példáit részletesen ismertetem a fejezetekben. Értekezésemben a tánctudományi kutatások olyan irányát vázolom fel, amely eltér a magyar táncfolklorisztika klasszikus kutatási irányától, jóllehet a paraszti tánckincs és a társadalmi elit kultúrájának érintkezését a hazai tánctudomány jeles kutatói mindig is kiemelték. A téma kutatástörténeti előzményeit önálló fejezetben tárgyalom. A tánckultúrán keresztül történő társadalmi változásvizsgálat okán tartottam szükségesnek a hagyományos táncfolklorisztikai és az újabb keletű antropológiai módszer összehasonlítását. Bemutatom, hogy a két diszciplína milyen területeken és hogyan tudja egymást kiegészítve még komplexebbé tenni a tradicionális táncműveltség kutatását. Az értekezésben összefoglalom a társastáncok és a tradicionális paraszti táncok kapcsolatának kutatásával kapcsolatos eddigi eredményeket, vázolom az eddig felmerülő problémákat, javaslatot teszek a terminológiai kérdések tisztázására. Részletesen bemutatom a társastáncok és a paraszti táncnyelv érintkezésének történetét a 16. századtól kezdődően és párhuzamba állítom ezt a társadalomtörténeti folyamatokkal. A 19. századtól kezdődően folyamatosan utalok a paraszti polgárosulás jelenségére, amely eltérő időben és különböző intenzitással hatott a magyar parasztság tradicionális kultúrájára. Lényegi jelentősége miatt többször kiemelem, hogy a 19. század utolsó harmadában terjedő szabályozott térformációs – sokszor történelminek is nevezett – társastáncokat a paraszti közösség, a korábbiakhoz hasonlóan még képes volt folklorizálni, a 20. század első évtizedeiben viszont a szabályozatlan társastáncok már akkor érik el a paraszti kultúrát, amikor a hagyományos közösségek felbomlóban vannak, így a folklorizációra már nincs erejük és idejük. A társastáncok kutatásának két esetpéldáját mutatom be. A romániai magyar település, Köröstárkány táncéletét a 20. század közepéig elemezem a kontextuális táncantropológia módszertana szerint. A tánckultúra társadalmi vonatkozásaival kapcsolatban itt elsősorban a határon túlra szakadt falu etnikai sziget jellegét, illetve a hagyományőrző attitűd mögött megbúvó identitásvédelem fontosságát emelem ki, amely a táncéletben is megnyilvánul. A magyarországi Messzelátó-Sóstó esetében a narratív paradigma segítségével rekonstruálom az egykori uradalmi majorságok agrárcselédsége által is látogatott, 1942-ben megszűnt Konyári Sóstófürdő táncéletét. A speciális társadalmi környezetben – ahol a majorsági cselédek táncélete szokatlan közelségbe került a magasabb társadalmi rétegekével – a társastáncok hatásának szokatlan ereje volt megfigyelhető. A narratív módszer itt rámutatott arra is, hogy az egykori táncélet elbeszélése hogyan generálja a múltkonstruálás folyamatát és hogyan építi fel a tánckultúra évtizedekkel ezelőtt szinte nyomtalanul eltűnt környezetét. Mindkét elemzési módszer tökéletesen alkalmas a közösségi tánckultúra és az azt befolyásoló társadalomtörténeti jelenségek kapcsolatának komplex vizsgálatára. Értekezésem elméleti összefoglalóval zárul, amelyben – immár kutatási eredményeim fényében – bemutatom az antropológiai módszertan használatának lehetőségeit az átalakuló tradicionális táncműveltség elemzésében. Kiemelem, hogy az a hangsúlybeli eltolódás, amely a bemutatott esetpéldákban a klasszikus táncfolklorisztika módszertanához képest történt, értelmezhető a megújuló, modern folklorisztikaként, de az azt felfrissítő és arra építkező antropológiai szemlélet érvényesítéseként is. In my PhD. dissertation I investigatetheconnectionbetweenthetradicional Hungariandanceculture and the western-Europeanballroomdances. I demonstrate the general Hungariantrends and presenttwocaseexamples, onefor a Hungarianvillage and anotherfor a Rumanian Hungarian village. During my investigations I tried to focus tounderstandthesocialbackground of thedanceculture. I emphasize and willprovethatthedancetreasure of a community – inlatentor overt manner – alwayscarriessomefraction of thecommunity’s identity. Throughtheirdances a communitycanrepresentitselfinvisualway. Thusthealterationsoccurringinthedancetreasure – inthiscase, theappearance of theballroomdances – indicatesthecultural and socialimpactswhichaffectsthecommunity. Exampleswill be describedwelldetailedinthechapters. In myessay I attempttooutline a direction of thedanceresearchwhich is differentfromthedirection of theclassicalHungarianethnocoreologyresearch, althoughthecontactbetweenthepeasantdanceculture and thesocialelite, has alwaysbeenhighlitedbytheeminentnationaldanceresearchers. The historicalresearchprelude of thethemewill be discussedin a separatechapter. Itwasnecessarytocomparethetraditional and the more recentanthropologymethodsbecause of thestudy of socialchangethroughthedanceculture. I will show thatthistwodisciplineshow and inwhatareascancomplementingeachother and makethetradicionaldancecultureresearch more complex. The thesissummarizestheachievements of theballroom and thetraditionalpeasantdancesrelatedresearch, describestheproblemswhich has encountereduptonow and proposestoclarifysometerminologicalissues. The history of contactbetweentheballroomdances and peasantdanceswill be presentedstartsfromthe 16th century and will be drawnin parallel withthesocial and historicalprocesses. Fromthe 19th century I constantlyrefertotheprocess of becoming a citizen, whichaffectedthetraditionalHungarianpeasantculturewithdifferentintensitiesatdifferenttimes. Duetotheessentialimportance, I repeatedlyemphasizethatthepeasantcommunity – asinthepast-wasabletofolklorizetheregulated – sometimescalledashistorical - ballroomdancescoveringupinthelastthird part of the 19th century, buttheunregulatedballroomdancescoveredupinthefirstdecades of the 20 centurycouldnot be folklorizedbythesecommunitiesbecausetheywerefallingapartbythistime. Twocaseexamples of theballroomdanceresearchwill be presented. The dance life of Köröstárkány, whichHungarianvillagelocatesinRomania has beenanalizedforthe mid- 20th century, usingthemethodology of thecontextualdanceanthropology. Regardingthesocialaspects of thedanceculture, here I highlightthetransboundarynature of thisethnicdiaspora and alsohighlighttheimportance of identityprotectionhidingbehindthetraditionalattitude. In thesecondexample, whichregardstotheHungarianvillage, Messzelátó-Sóstó, I reconstruct -usingthenarrativeparadigm – thedance life of Konyár Sóstófürdő (ceasedin 1942), whichwasvisitedbytheagricultureservants of theformermanors. In thisspecialsocialenvironment - wherethemanorialservantsdancing life wasuncommonproximity of thehighersocialstrata - an unusualstrenghtimpact of socialdanceswasobserved. The narrativemethod has alsopointed out howcanthenarration of theformerdance life helpstorecallthepast and howcanitbildtheenvironment of an almost disappeareddanceculture. Both of thesemethods of analysis is perfectlysuitedforcomplexinvestigation of communitydanceculture and itsrelationshipwhitthesocial and historicalprocesses. The dissertationconcludeswith a theoreticalsummary, inwhich – nowintheligt of theresults of myresearch – I demaonstratetheuse of anthropological methodology in the transforming traditional danceculture analysis.