Kárpátalja, mint politikai és történeti régió csupán a 20. században jelent meg. Megjelenésének legfőbb okozója az első világháborút lezáró békerendszer volt. Ezen kívül természetesen több olyan folyamatot is meg tudunk nevezni, melyek hatással voltak a területre, és tényezők voltak az új politika régió megjelenésében. A két világháború között Kárpátalja a Csehszlovák Köztársaság része volt, mely időszak jelentős hatásokat gyakorolt ezekben a folyamatokban. A csehszlovák irányításnak több olyan intézkedése volt, melyek mély nyomot hagytak Kárpátalja társadalmi és politikai életében. Ezek közé sorolható a földreform, és az azzal kapcsolatban lévő telepítéspolitika. A kolonizáció Kárpátalja esetében cseh és ruszin nemzetiségű lakosok letelepítését jelentette magyar etnikai területen. Legalább húsz települést tudunk megemlíteni, melyeket érintett ez az intézkedéssorozat. Magának a telepítéseknek a ténye ismert, azonban az intézkedések folyamata még nem feltárt. A kutatás során törekedtem arra, hogy feltárjam ezt a folyamatot, és bemutassam az intézkedéssorozat természetét, a kolóniák kiépítésének módjait, a telepítéspolitika társadalmi, gazdasági és etnikai hatásait. A kárpátaljai közvélemény általában sérelemként tekintette a kolonizációt. A kor magyar ellenzéke tiltakozott a Köztársaság ilyen irányú politikája ellen. A ruszinok is sérelmezték a telepítéseket abból a szempontból, hogy a kormányzat gazdasági problémáikat nem tudta a telepítések segítségével megoldani. 1945-öt követően a szovjet hatalom folytatta a telepítéspolitikát, elsősorban azokon a területeken és településeken, ahol a Csehszlovák Köztársaság idején az elkezdődött. Ennek eredményeként több szláv település jött létre magyar etnikai területeken, mely tény mindig is feszültségek forrása volt a nemzetiségek között. Megállapítható, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak több oka is volt a telepítések végrehajtására. A katonai-stratégiai ok, amely elsősorban a legionárius telepítéseket ösztönözte. A másik ok az új országrész konszolidációja lehetett, melyet a ruszin népcsoport megnyerésével kívántak biztosítani. Nyilván gazdasági okai is voltak a kolonizációnak, azonban mint az forrásainkból kiderült, az intézkedéssorozat nem volt sikeres ilyen szempontból. Egy másik nézőpontból a telepítéspolitika olyan eszköz volt, mellyel arra törekedtek, hogy a Köztársaság egységét erősítsék és fenntartsák. Az első világháború után Csehszlovákia Európa politikai térképén mozaik államként jelent meg. Olyan területeket foglalt magába, melyek különböző történelmi, társadalmi és gazdasági fejlődésen mentek keresztül, telve etnikai feszültségekkel. A csehszlovák kormány megkísérelte a mozaik darabjait egybefogni. Feltételezhető, hogy a Kárpátaljával kapcsolatos intézkedések is ezt a célt szolgálták, így a telepítéspolitika is. Megpróbálták a ruszinok hűségének biztosításával, valamint a légionáriusok, hivatalnokok, határőrök letelepítésével biztosítani a Köztársaság egységét és biztonságát. Azonban minden erőfeszítés ellenére a későbbi események ennek sikertelenségéről tanúskodnak. The colonization in case of Transcarpathia means settling down people in Transcarpathia from other parts of the Republic. These people were mostly Czechs or Ruthenians, and their settlements were established in Hungarian ethnical territory. There are at least twenty settlements in Transcarpathia, which were affected by the colonization policy. The fact of the colonization policy is known, but the process of these measures is unexplained. During the research period I have tried to present the nature of the Czechoslovakian policy in our region, the specified process of the colonization, the ways of the establishment of the colonies, and last but not least the economic, social, and ethnical effects of this policy. The research is based on wide-ranging sources which can be found partly in Transcarpathia, partly in the Czech Republic. During the research project I have used and studied the materials of the Sate Archive of the Transcarpathian Oblast, the National Archive of the Czech Republic, and the National Library of the Czech Republic. We could find very important, but mostly unsettled finding aids in the State Archive of the Transcarpathian Oblast in regard to the topic of our research. I have studied in my thesis the results of the first Czechoslovakian land reform in Transcarpathia, the plans of the colonization in Transcarpathia, the methods and process of the colonization. I tried to present the economy of the colonized settlements, and the history of the colonists and the colonized settlements after the First Vienna Arbitration. An important part of my thesis is the studying of the ethnical effects of the colonization, and the local reception of these measures. If we try to summarize our sources, we could say, that the Czechoslovakian state had some purposes with the colonization policy. The first was definitely the military strategic purpose, therefore they carried out the colonization of the legionaries. The second purpose was the consolidation of new territory, therefore they tried to establish Ruthenian colonies on the lowland territories. the colonization policy was a tool to strengthen the unity of the Republic such as language, or economical, or educational policies of the Czechoslovakians Republic. After the World War I Czechoslovakia appeared on Europe’s political map as a mosaic-state. It included political territories, with no similar historical, social and economic development, full of ethnical tensions. The Czechoslovakian government had to develop unity between the pieces of the Republic. Most of the measures which concerned to Transcarpathia aimed at this goal, the colonization policy too. They tried to consolidate the Ruthenanian people of Transcarpathia, and with the legionaries and officers, and border guards who were settled down, providing the unity and the peace of the first Republic.