A 90-es évek közepére a kontrolling egyre ismertebb és elfogadottabb lett Magyarországon. Ezekben az időkben a kontrolling azonban nem volt más, mint egy „divatos” fogalom, amelyet sok mindenre szerettek volna használni, és sokszor tulajdonítottak neki olyan varázserőt, ami képes minden problémát orvosolni. A 90-es évek végén szinte alig volt Magyarországon olyan nagyvállalat, amelyik ne alkalmazott volna kontrollert, és ne szerepelt volna középtávú céljai között egy hatékony kontrollingalapú információs rendszer kiépítése és működtetése. A kezdeti lelkesedés azonban az esetek döntő többségében kudarccal végződött. A tőkeerősebb, magyar menedzsmenttel működő vállalkozásoknál előfordult, hogy komoly beruházások ellenére sem tudtak hatékonyan működő rendszert kiépíteni, ugyanis a beruházások során a hangsúlyt az infrastruktúra (számítógépes hálózat, szoftverek) kialakítására helyezték, és szinte alig foglalkoztak a gazdasági folyamatok megismerésével, paraméterezésével. Ez abból adódott, hogy nagyon kevesen voltak azok a szakemberek, akik tisztában voltak a kontrolling igazi funkciójával, és még kevesebben voltak azok, akik kialakítani és működtetni is tudták ezeket a rendszereket. Ezek a sikertelenségek negatívan hatottak a kontrolling megítélésére és hazai fejlődésére. A vállalkozások pesszimizmussal tekintenek az ilyen rendszerekre, a szakma pedig mind a mai napig nem volt képes olyan, a gyakorlatban is hasznosítható módszereket kidolgozni, amelyek elérhetővé és használhatóvá tennék a kontrollingalapú információs rendszereket a vállalkozások számára. Ebből kiindulva a doktori értekezésemet egyfajta hiánypótlásnak szántam, amely nem a kontrolling elméleti megközelítésére helyezi a fő hangsúlyt, hanem a gyakorlati alkalmazhatóság előmozdítására. Célom egy olyan kontrollingalapú információs rendszer kialakítása volt típustermékeket gyártó vállalkozások számára, amely a vállalkozások méretétől és a gyártott termékektől függetlenül alkalmazható, továbbfejleszthető, továbbá igazodik a magyar pénzügyi- és számviteli normákhoz, valamint lehetőséget biztosít a gyártott termékek kategorizálásához azok jövedelemtermelő képességeik alapján. Ennek megfelelően a doktori értekezésemben a gyakorlati alkalmazhatóságot tartottam elsősorban szem előtt. Először kialakítottam egy nyomásos öntöde (típusterméket gyártó vállalkozás) kontrollingalapú információs rendszerét, amelyet egy Microsoft Excel programban készült matematikai modellel teszteltem. Ennek köszönhetően bebizonyítottam, hogy az így kialakított kontrollingalapú információs rendszerrel meg lehet határozni a termékek elszámolhatóság szerinti- és termelés volumenétől függő költségösszetételét, sőt fedezeti pontját is. Bizonyosságot nyert továbbá az is, hogy a termékek költségösszetételének köszönhetően kategorizálhatóak a termékek jövedelemtermelő képességeik alapján, vagyis a rendszer képes információt szolgáltatni a beavatkozáshoz, vagy a termékekkel kapcsolatos döntések meghozatalához. Úgy gondolom, hogy a kontrolling gyakorlati alkalmazhatóságának elhanyagolása értelmetlenné teszi az elméleti kutatásokat is, ugyanis csak akkor lehetünk sikeresek a kontrolling alkalmazásában, ha a kifejlesztett újabb és újabb módszerek mellé a használati utasítást is mellékeljük. By the middle of the 1990s controlling had become increasingly known and accepted in Hungary. However, at the time controlling was nothing else than a "fashionable" concept, which was intended to be used for a lot of things, and often magical powers were attributed to it, making it a panacea for every problem. At the end of the 1990s there was hardly any large corporation in Hungary that did not apply a controller and did not include among its medium-term objectives to build up and operate an efficient, controlling-based information system. But in most cases the initial enthusiasm ended up in failure. It happened in highly capitalized companies under Hungarian management that the company could not build up an efficiently operating system despite the major investments, since in the investments the focus was placed on establishing the infrastructure (computer network, software), and hardly anyone dealt with the exploration and parameterization of the economic processes. This derived from the fact that there were very few professionals who were aware of the real function of controlling, and there were even less of those who could also develop and operate these systems. These failures had a negative impact on the assessment and development of controlling in Hungary. Enterprises viewed these systems with pessimism, and to this day the professional community has not been able to work out such methods that could be utilized in practice and would make accessible and usable the controlling-based information systems for the enterprises. Using this as a starting point, my doctoral dissertation is intended to fill in a gap in some way, as it does not place the main focus on the theoretical approach to controlling, rather on the promotion of its practical applicability. My aim is the development of such a controlling-based information system for companies manufacturing standard products, that can be applied regardless of the size of the enterprises and the manufactured products, can be enhanced, is adapted to the Hungarian financial and accounting standards, furthermore, enables the categorization of the manufactured products according to their income-generating capabilities. Accordingly, in my doctoral dissertation I mainly focused on practical applicability. At first I developed the controlling-based information system for a die casting foundry (an enterprise manufacturing standard goods), which I tested by a mathematical model created in Microsoft Excel application. Thanks to that, I proved that the controlling-based information system developed that way is capable of defining the cost composition of products according to the eligibility of the costs for recognition and depending on the volume of production, even the breakeven points. Furthermore, it was verified that owing to the cost composition of the products we can classify the products according to their income-generating capabilities, i.e. the system is able to provide information for intervention or for making decisions related to the products. I am of the opinion that negligence of the practical applicability of controlling would make the theoretical research pointless as well, since we can only be successful in the application of controlling if we provide a user manual for each new method that has been developed.