Jelen dolgozat megírására a korábbi, élsportolók civil életbe történő beilleszkedési nehézségeivel kapcsolatos tapasztalatok, valamint a sportolói karriernek az egyetemi időszakkal egybeeső szakaszában a tanulás és az élsport összeegyeztethetőségének kihívásai ösztönöztek. Kutató munkám során komplex képet kívántam felvázolni a Debreceni Egyetemen tanulmányokat folytató, többségében nem sport specifikus szakokon tanuló él- és versenysportoló hallgatók párhuzamos előrehaladásának megvalósíthatóságáról a sportolók, valamint az intézmény oktatóinak véleménye alapján. A kutatás kiterjesztéseként külön vizsgáltam az Universiadén részt vett, az ország különböző felsőoktatási intézményeiben tanulmányokat folytató nemzetközi szintű sportolókat. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a tanulmányok mellett sportolói karrierjüket is építő élsportolók számára fontos, hogy a sportolói karrierre és a tanulmányi előmenetelükre vonatkozó céljaikat összehangolják az egyetem által támasztott követelményekkel. Ezt támasztja alá, hogy a sportolók többsége ’egyensúly és tanulás orientált’, melyet a jobb tanulmányi eredmények és a magasabb kreditteljesítés magasabb aránya is alátámaszt. Mind a két sportolói csoportban kevesebb volt azoknak az aránya, akik az egyetemi időszak alatt elsősorban a sportolói karrierjükre koncentrálnak. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a tanulmányi időszak első felében - az alapszakon - a sportolók többsége a tanulmányok és a sport egyensúlyának megteremtésére törekszik, a mester szakokon azonban a hangsúly a tanulmányok irányába tolódik el. Ez összefüggést mutatott a tanulmányi eredmények javuló tendenciájával, melyet vélhetően a prioritás alakulásával együtt járó kevesebb edzésre fordított idő is befolyásolt. Az eredmények rávilágítottak arra is, hogy a két terület összehangolása, a tanulmányi követelmények teljesítése a legmagasabb szinten sportolók számára nagyobb erőfeszítéseket és plusz energia-befektetést igényel a magasabb edzés- és versenyterhelésnek köszönhetően. A debreceni legmagasabb szintű és az Universiadén részt vett sportolók tanulmányi átlag tekintetében hasonló eredményt nyújtottak mind a két vizsgált félévben, a sportolási szinten lefelé haladva a tanulmányi eredmények javuló tendenciája érvényesült. Az is megállapítást nyert, hogy az élsportoló hallgatók tanulással és sportolással eltöltött idejének alakulása nagyban befolyásolt a sportolásukkal kapcsolatos felkészülési és versenyidőszak, valamint a tanulással kapcsolatos szorgalmi és vizsgaidőszakok periódusos változása által. Amikor a két teljesítési időszak (versenyidőszak és vizsgaidőszak) átfedésbe kerül, csökken a sportolásra és növekszik a tanulásra fordított idő. A sportolói karrierre vonatkozóan az eredmények a legmagasabb osztály többségénél progresszív sportolói karriert mutattak, mely progresszív kategóriában magasabb számban fordultak elő a férfi és az egyéni sportolók. A tanulmányi eredmények mivel nem mutattak lényeges különbséget a három kialakított kategóriában, így nem igazolódott, hogy a sportolói karrier iránya befolyásolja a tanulmányi eredményt. A progresszív kategóriába tartozó sportolók elemzése azonban arra is rámutatott, hogy akiknek a magasabb az edzésszáma, azok számára az egyéni tanrend és vizsgarend által biztosított rugalmasság segítséget nyújt a tanulmányok terén a sikeres előrehaladáshoz, ezért nagyobb arányban élnek a sportolók ezzel a lehetőséggel. Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendszert összetett mechanizmus mozgatja, amiben alapvető szerepe van a sportolási szintnek, orientációnak és a sportolói karrier irányának. Meghatározó tényezők még a választott szak és a sportág jellege is. Ezen elemekből származó kihívások leküzdéséhez, nivellálásához adnak segítséget a szabályozási elemek. Ezt egyértelműen igazolta, hogy a sportban előremutató célokat kitűző, progresszív karrier irányt mutató sportolók az egyéni tanrend és vizsgarend alkalmazásával teljesítenek. A tanulás és sport párhuzamos megvalósítását a felsőoktatási intézmények az általuk kidolgozott és bevezetett szabályozási elemek segítségével tudják biztosítani, mely meghatározó része az élsportolói karriert követő civil életre történő felkészülésének. Fontos, hogy ne csak azok folytassák tanulmányaikat a felsőoktatásban, akik erre az elkötelezettségre hatékony módszereket dolgoztak ki, hanem egyre több magyar fiatal tudja és érezze, hogy a két terület összehangolható és a segítség is meg van hozzá. Ezzel biztosíthatóvá válik a fiatalok sportban tartása, valamint a képzettség megszerzése, mely biztosítja a sportolói karrier befejezését követő munkaerő-piaci beilleszkedést.

The driving force of conducting the current research was previous experience of elite athletes struggling to integrate into civil society as well as perceptible challenges of balancing an athletic career and academic studies in a period when these two overlap. The research offers a complex overview of the feasibility of simultaneous academic and athletic progression of elite and competitive athletes studying at the University of Debrecen majoring in no sport-specific fields, based on the opinion of athletes and lecturers of the institution. As an extension of the research, a case study was carried out examining elite athletes having participated in the Universiade and studying in different higher education institutions across the country. Results revealed that balancing objectives of academic and athletic progression with the requirements of the university is important for elite athletes who intend to develop their athletic career while studying at the university. This is supported by the fact that the majority of athletes are ‘balance and study oriented’, which is revealed in their better academic performance and higher rate of credit completion. The proportion of athletes who focus on their athletic career at the university in the first place was lower in each group. Based on the results it can be concluded that in the first half of studies – undergraduate studies (BA) – the majority of athletes strive to establish the balance between studies and sport but concerning master studies, the emphasis is shifted towards academic studies. This correlates with the improving trend of academic performance that is most likely influenced by priority change resulting in less time devoted to training. Results shed light on the fact that balancing the academic and athletic fields and fulfilling academic requirements need more effort and extra energy investment from the highest level athletes as they have more training and competition load. Highest level athletes of Debrecen and athletes of the Universiade performed similarly, showing similar results in terms of GPA in both semesters analysed; top to bottom approach in analysing the various levels of sport revealed an improving trend in terms of academic performance. According to the results, for elite athletes the amount of time devoted to study and sport is subject to the preparation and competition period as well as the study and exam period. When two highly demanding periods overlap (competition period and exam period), time devoted to sport tends to decrease and time devoted to study tends to increase. Regarding the athletic career, based on the results the majority of highest level athletes could be characterised by a progressive athletic career, in the progressive group the proportion of male and individual athletes was higher. As there was no significant difference observed in terms of academic performance in the three categories, it could not be proved whether the career span influences academic performance. However, the analysis of progressive athletes revealed that flexibility provided by individual schedules and exams helps athletes a lot with more training sessions to achieve successful academic progression, therefore, the proportion of athletes using this opportunity is higher in this group. By way of summarising it can be concluded that the whole system is driven by a complex mechanism, the level of sport, orientation and career span all play an important and essential role. Further defining factors are the chosen major and the type of sport. Institutional regulations provide a useful instrument for athletes to tackle challenges arising from these elements. This was supported by the fact that athletes with progressive athletic objectives and career span could perform better by using individual schedules and exams. Simultaneous academic and athletic progression can be ensured by higher education institutions providing relevant regulations and support programmes for athletes. Academic progression is a significant part of preparation for post-athletic life. It is important to spread the word so that more and more of the young would know and feel there is a solution to balance athletic and academic fields with institutional help, this way more students could be involved in higher education, not only those who think they have their own methods to overcome such difficulties. The young would have the possibility to develop in sport as well as obtain a degree and qualification in order to later have the chance to enter the labour market in their post-athletic life.