Disszertációnkban a nyelvérzék és nyelvi tudás kérdéskörét vizsgáljuk egy speciális szegmensre, a szociális csoportra fókuszálva. Számtalan nyelvérzékkel és nyelvismerettel foglalkozó nemzetközi és hazai kutatásban is jelen van a megállapítás, hogy egy idegennyelv ismerete a kognitív képességeket fejleszti, a munkaerőpiaci elhelyezkedést segíti, valamint kihat a tanulói eredményességre is (Öveges & Csizér 2018, Fehér Könyv 2012, Nikolov 2002, Ortega 2009). Vizsgálatunk nyelvérzékkutatásokra támaszkodik, melynek fő célja, hogy rámutasson a nyelvérzék fogalmának árnyaltságára és kognitív aspektusára, valamint a nyelvtanulásban a prediktori, azaz előrejelző tulajdonságára. Számtalan nemzetközi, és néhány hazai nyelvérzékfelmérést megvizsgálva arra a megállapításra jutottunk, hogy a nyelvérzék legfontosabb jellemzői között meg kell említenünk, hogy előrejelzi a nyelvtanulás sebességét, azaz jelzi, hogy a nyelvtanuló milyen jellegű nyelvelsajátítási képességgel rendelkezik, azonban fontos kiemelni, hogy ez nem jelöli a sikerességet. Fontos az anyanyelvi fejlettség szerepe, hiszen a nyelvérzék kognitív aspektusa is arra utal, hogy a fejlettebb anyanyelvi készségekkel rendelkező nyelvtanulók könnyebben sajátítanak el egy következő nyelvet. A disszertáció számos nyelvérzékvizsgálatot részletesen bemutat, melyek fényében megállapítható, hogy számos kutatás változók mentén vizsgálta a nyelvelsajátítási képességet (Sparks és mtsai, 2012). Kiss (2004, Kiss & Nikolov 2005), valamint Bacsa (2014) más aspektusokat vizsgáltak, mivel kifejezetten fiatal nyelvtanulókat vizsgáltak hazai környezetben. Kutatásunk újszerűsége abban az aspektusban mérhető, hogy szociális csoportként új háttérváltozó mellett is lefuttattuk a nyelvérzékmérésünket. Értekezésünkben arra vállalkozunk, hogy árnyaltabb képet nyújtsunk az eltérő tanulási stratégiákról, nyelvérzék komponenshez kapcsolható hiányokról, valamint arról is, melyek azok a nyelvelsajátítási területek, ahol az idegennyelvet oktató tanárok és az anyanyelvet oktató kollégáik szakmai érdekei találkoznak, különös figyelemmel a hátrányos helyzetű régió intézményeire. Megvizsgáltuk a nyelvérzék és a nyelvi teljesítmény (nyelvi felmérő) kapcsolatát, valamint az iskolai félévi érdemjegy viszonyát a nyelvérzékkel és a nyelvi teljesítménnyel. A kvantitatív kutatás helyszínét egy kelet-magyarországi, alföldi tankerület iskolái adták, ahol nyelvelsajátítási mérést (nyelvérzékkutatás) végeztünk, illetve az ehhez kapcsolódó angol nyelvi felmérést, valamint megvizsgáltuk a tanulók idegennyelv tárgyban elért iskolai teljesítményére kapott félévi érdemjegyét. A kvantitatív kutatásunkban létrehozott adatbázis, a Nyelvérzékkutatás kelet-magyarországi hátrányos helyzetű tanulói környezetben 2019 (NYÉK-KMO 2019) tartalmazza 365 ötödik és hatodik osztályos tanuló nyelvérzékkel és nyelvtudással kapcsolatos adatait. Az intézményekre jellemző a magas hátrányos helyzetű, valamint halmozottan hátrányos helyzetű tanulói létszám. Az iskolák különféle településtípusokon találhatóak meg: városban, kisvárosban és egyéb településen, állami fenntartásúak és többségében egy földrajzi régióhoz tartoznak. A kutatás fókuszaként kiemelhetjük a tanulók nyelvtudásának és nyelvismeretének általános leíró jellegű vizsgálatát és bemutatását a szociodemográfiai faktorok mentén. Ezenkívül a nyelvérzék és nyelvismeret közötti kapcsolat erősségének és irányának feltárására is törekedtünk, miközben megpróbáltuk a tanulói csoportok azonosítását is elvégezni a nyelvismeret és a nyelvérzék mentén. Elsőként megvizsgáltuk, hogy olyan változók mentén, mint az évfolyam, a nem, a tanult nyelv és a hátrányos helyzet, valamint az intézmények között van-e szignifikáns eltérés. Eredményeink szerint az összesített nyelvérzék esetében szignifikáns különbség áll fenn az évfolyam tekintetében, mivel a hatodik osztályos tanulók eredményesebbnek mutatkoztak. Összességében véve, a hatodik osztályosok a nyelvérzék teszten és a nyelvi felmérőn egyaránt eredményesebbnek mutatkoztak, jóllehet mindez a félévi osztályzatokban nem mutatkozik meg, mivel abban a tekintetben az ötödik évfolyamos tanulók átlaga mutatkozott magasabbnak. Feltételeztük továbbá, hogy a lányok eredményesebbek mind a nyelvérzék, mind a nyelvi felmérő és tanulmányi eredményesség tekintetében. Megállapíthattuk, hogy a lányok minden eredményüket tekintve jobban teljesítettek, mint a fiúk, de ezek nem minden esetben voltak szignifikáns különbségek, így hipotézisünk részben beigazolódott. amely megerősíti a korábbi nyelvérzékkutatások eredményeit. Ez a különbség jellemzően korspecifikus, s mint ilyen életkori sajátosságként is felfogható, továbbá számos tanulmány állítja, hogy későbbi életkorban ez a különbség csökken, illetve el is tűnik. Az anya iskolai végzettségének hatása is jelentős, mivel minden komponensben az egyetemet/főiskolát végzett édesanyák gyermekei teljesítettek a legjobban. Ahogy vártuk, minden komponensben az egyetemet/főiskolát végzett édesanyák gyermekei teljesítettek a legjobban, tehát harmadik hipotézisünk is beigazolódott. Meglepő ugyanakkor, hogy a szakmunkásképzőt végzett édesanyák gyermekei számos értékben jobb eredményt értek el, mint az érettségit szerzett anya gyermekei, amelynek hátterében feltételezésünk szerint sajátos szocio-kulturális különbségről állhat, mivel a szakmunkásképzőt végzett szülők gyakran fizikai munkát végeznek, így elképzelhető, hogy a munka és a tanulás sokkal inkább jelen van a család életében. Ez alapján a nyelvérzék teszt eredményeiben kirajzolódik az a tendencia, miszerint az anyai iskolázottság nagyon erősen hat a tanulói teljesítményre. A következő lépcsőben a társadalmi háttérváltozók (nem, szociális csoport, osztály) és a nyelvi teljesítmény (nyelvi felmérő, illetve a nyelvérzék dimenziók külön-külön és indexálva) kapcsolatát vizsgáltuk többszempontos varianciaanalízisen keresztül. A nyelvi felmérő esetén azt találtuk, hogy az osztály és szociális csoport, illetve az osztály és nem közötti interakciók szignifikánsak, amely abban mutatkozik meg, hogy mind az ötödik, mind a hatodik osztályban nő a teljesítmény a szociális helyzet javulásával, s bár az ötödikesek mélyebbről indulnak, a legmagasabb státuszú családok esetén ugyanolyan jók már, mint a hatodikosok. Kvantitatív vizsgálatunk utolsó mérési szegmenseként a korrelációs összefüggések mellett olyan mintázatokat keressünk, amelyek jól tudják jellemezni a tanulókra jellemző nyelvi kompetencia-dimenziókat. Ennek megfelelően klaszteranalízissel három tanulói csoportot különítettünk el, amelyek a „jók”, „közepesek” és „gyengék” elnevezést kapták, kiválóan jellemezve a teljesítmény három fokozatát. Kutatásunk másik, kvalitatív szegmensében kívántunk helyzetképet nyújtani nyelvtanári és igazgatói interjúk alapján. Megállapítottuk, hogy az iskolai idegennyelv-tanításban kiemelkedő jelentőséggel bír a csökkenő gyermeklétszám, a hátrányos helyzetű és az SNI tanulók aránya, a kollégákkal, szülőkkel és a fenntartóval kialakított kapcsolat, az intézményi infrastruktúra és az intézményi oktatási stratégiák. Ezek a feltételezések az elemzés és értelmezés során beigazolódtak. Az elemzés során a következő megállapításokat tehettük: csökken a gyereklétszám, amely jelenség mellett azonban nő a hátrányos helyzetű tanulók, illetve az sajátos nevelési igényű tanulók száma, akiknek az integrálásához szakpedagógus szükséges. Alacsony tanári fluktuáció jellemző, amely pozitív jelenség, ugyanakkor a távozó kolléga pótlása különös nehézséget jelent, amelyre megoldást az áttanítás, illetve a több telephelyen történő helyettesítés jelenthet. Kutatásunk egyik legnagyobb relevanciája és értéke annak hiánypótló mivoltában rejlik, mivel Furcsa (2012) kutatása óta nem képezte vizsgálat tárgyát hátrányos helyzetű tanulók idegennyelv-oktatása. Kiss (2004) felmérése nem veszi figyelembe a tanuló szociális hátterére vonatkozó ismeretet, valamint ez utóbbi felmérés óta nem történt nagyobb mintavétellel nyelvérzékmérés ötödik és hatodik osztályosok részvételével, különösen nem hátrányos helyzetű régiókban.

Various individual factors - both cognitive and affective - influence foreign language learning, ranging from motivation, anxiety, aptitude and age to intelligence, to mention only a few. Regional and intercultural specifics also affect the matrix of language proficiency. Central Europe, and particularly Hungary, has a specific geopolitical position with a unique history of foreign language education, in which learning languages is a profoundly societal issue. The paper examines the effect of maternal education on the language aptitude of pupils from low socio-economic status backgrounds (SES). The authors aim to highlight the significance of the relationship between the educational background of mothers and how it affects pupils’ L1 and L2 skills, with correlations explored among scores for aptitude, maternal schooling background and SES values. As part of the research, the characteristics of the classroom environment in low SES are enlisted, and practical conclusions regarding feasible methodological interventions are drawn, and actions recommended. Our research aims to explore this gap in language learning by examining the characteristics of the foreign language classroom specifics, pupils’ language aptitude and the significance of maternal education in low SES regions and backgrounds. The theoretical background focuses on the language aptitude test for young learners in Hungary (INYET), the overall influence of maternal education, especially among those from socially deprived backgrounds and the characteristics of foreign language classes. The dissertation highlights the findings of the language aptitude study and draws conclusions for methodological interventions in classroom practice. The focus of our research is the language learning process of pupils from low social-economic backgrounds. Social-economic status (SES) is an integrated part of the Hungarian education system as it defines the school environment, opportunities for further education and job perspectives. Schools at both primary and secondary level are becoming increasingly selective, and as these schools pave the way to tertiary admission, competition begins at younger and younger ages. This has brought about a situation in which, due to this increased competition, the composition of schools tends to become homogenous. PISA results have revealed that Hungary has one of the most significant differences in academic achievement among schools, while the differences in academic achievement within schools are insignificant (OECD, 2016). To gain a well-founded overview of the Hungarian context, some of the major difficulties in foreign language teaching in low SES classroom environments need to be mentioned.

1. The decreasing number of pupils Most schools in low SES areas claim that due to segregation they constantly face a reduction in the number of pupils (Liskó 2009; Buda 2017). This is a crucially important matter as schools receive government funding and teacher appointments based on a certain quota of pupils. Consequently, segregation does not only lead to a decreasing number of pupils, but also creates a lack of teachers
2. Increasing number of pupils from disadvantaged backgrounds and children with special learning difficulties. Low SES presupposes the fact that there will be many societal, learning and behaviour-related problems. Pupils often have daily difficulties, problems with accommodation, food or even their own schoolwork (Csányi, 2007). These children are often subjected to segregation within school and their own classes, and they often lack professional support.
3. Lack of foreign language teachers Széll (2015) points out that the added value of pedagogy work plays an important role in low SES environments. Teachers can compensate for various cognitive skills; furthermore, they can intervene in certain areas requiring development. This leads us to the second theoretical issue of the specific influence of maternal education. Our research investigates overall language aptitude scores among 5th and 6th graders (aged 11-12). How can language aptitude be defined? As an ability or a skill? If it is regarded as an ability then one of the major characteristics of aptitude seems to be that it is innate (Skehan, 1991), which implies the fact that it cannot be profoundly improved. However, an opposing theory claims that it is a relatively stable ability which tends to predict the efficiency and rate of the process of foreign language learning (Ottó & Nikolov, 2003). These latter two researchers also consider aptitude as a fairly stable phenomenon that can be changed but only with great difficulty. Ellis (1985) refers to aptitude as something not easily defined, while Dörnyei (2009) characterises aptitude as cognitive, as opposed to motivation which is a highly affective factor. Language aptitude is predominantly regarded as a cognitive construct (Naiman et al., 1978; Ellis, 1985; Skehan, 1991). Aptitude research does not lack dichotomies however: the term has often been claimed to be anti-egalitarian, as it presupposes two extreme dimensions of good and bad language learners. Kormos and Sáfár (2008) question the stability of aptitude, as they argue that the definition is profoundly complex and is not without controversial aspects. The aim of the study was to investigate what kind of connection can be found between social status and language aptitude in the process of language learning. In our empirical study, we aimed to discover the language learning pattern of students from low socio-economic status backgrounds. As far as we know, no similar study focusing on the comparison of low SES and language aptitude has yet been conducted in Hungary. Thus, language aptitude provided the dependent variable during our analysis. To measure this, a deprived situation and a profoundly deprived situation were also differentiated regarding SES (also, those not belonging to these groups were referred to as students not in a deprived situation) which was one of our main independent variables. Moreover, gender, maternal education and L2 were also independent variables. Sample The study of language aptitude was conducted in 2019 in Eastern Hungary in severely deprived regions, typically low SES schools, as well as in the capital, Budapest, in one disadvantaged school. The control-group chosen was a highly selective school in a large city, which also serves as the centre for teacher training; furthermore this school has no disadvantaged pupils at all in grades 5-6. The number of participants was 386 (N=386), most of them aged 11-12. The research was called the Language Aptitude Survey among disadvantaged students in Eastern-Hungary (Nyelvérzékkutatás kelet-magyarországi hátrányos helyzetű tanulói környezetben 2019, NYÉK-KMO 2019). Respectively, the distribution of the students was the following in terms of the number and the proportion of students of low socio-economic status in 2019, annotated in the official school register and supervised by the school-secretary, and follows the Hungarian categories and abbreviations: H= deprived situation, HH= profoundly deprived situation (e.g. extremely low SES added to severe family issues, such as living with foster-parents, or with parents in prison, or orphans taken care of by elder siblings). We used the proportions of low SES pupils officially reported by the schools. It must be noted, however, that the actual number of pupils officially living in deprived circumstances must be higher. Introducing the setting of the research: School 1 (HB1) included 65 pupils, low SES: 0 - 1%; School 2 (BP) included 60 pupils, low SES: 13%; School 3 (HB2) included 42 pupils, low SES: 43%; School 4 (HB3) included 31 pupils, low SES: 84%. Based on the students’ reports, 31% of the mothers had completed at least secondary technical school (which was the highest proportion in the sample), 28% of them had at least a high school certificate, 26% of them had a college/university degree, and 15% of them had finished only primary education (in Hungary this means schooling up to the age of 14). Thus, 74% of the mothers had never taken part in higher education and 46% had not graduated from high school (and had not passed an A-level exam). We must note that the proportion of the mothers with a higher educational certificate is 26%, while the parents of children who did not belong to the deprived groups were white collar workers and many of them had graduated in higher education or had a higher educational qualification. Methods In our quantitative research, besides the general questions related to the social background of the pupils (gender, grade, educational level of the mother) and the language learned (English or German), we applied the Language Aptitude Test developed by Kiss (2004). We hypothesised a significant difference regarding gender as we supposed that girls have greater aptitude than boys. We found that girls performed better in all tasks, but these differences were not significant in all cases, so our hypothesis was partially confirmed. This confirms the results of previous language aptitude research. We must note that this difference is age-specific and can be regarded as an age-specific characteristic; however, several studies claim that this difference decreases or disappears later. One of our most essential hypotheses assumed that a significant difference can be assumed in the pupils’ language aptitude based on SES. Our results confirmed this hypothesis, as with significant differences, pupils with a non-disadvantaged status achieved significantly better results in all dimensions. The higher performance of non-disadvantaged students is presumably due to their better family background and lower level of (economic, family and linguistic) disadvantage. Numerous studies have highlighted the negative impact of a deprived and a profoundly deprived status on academic performance, which has also been demonstrated in the present research. Since the difference between deprived and profoundly deprived groups is not significant, but the achievement of both groups is significantly lower than that of the non-disadvantaged group, it can be assumed that it is not the depth of disadvantage which predicts a lower degree of effectiveness, but its existence. The impact of maternal education is also significant. As expected, children of mothers with a college/university degree performed best in all tasks, which confirmed our third hypothesis. At the same time, surprisingly, children of mothers with a secondary vocational qualification performed better in more tasks than children of mothers with a high school certificate (A-level exam). We assume that this may be due to a specific socio-cultural difference, as parents with a secondary vocational certificate are often blue-collar workers, so learning and work are much more present in their lives. Based on this, the results of the language aptitude test show a tendency that maternal education has a strong impact on the academic achievement of the pupils. The results of the children of mothers who have a high school certificate and those with a secondary vocational qualification were very similar, which can also be explained by the fact that the school leaving examination has no value in the country areas, especially in the disadvantaged regions. Based on the language learned, it can be said that, in general, the difference between English and German learners is small regarding language aptitude. However, English learners performed better in all dimensions. Since the results of the language aptitude test are better among the English-learning pupils in all tasks, we assume that the language choice is realised as a result of a subjective selection by the teachers based on the achievement of the pupils. In addition, there is a fundamental tendency to place children studying in disadvantaged regions, especially those with learning difficulties, in German-learning groups when choosing a foreign language. In our next step, we would like to extend the research to conduct the survey in a representative sample. Also, we believe that the teachers and directors of schools can provide a more in-depth picture of language teaching, thus we would like to do semi-structured interviews with teachers teaching in schools in disadvantaged regions and their directors, considering the following factors: the decreasing number of children in disadvantaged schools, the low turnover of teachers, the division of classes according to the language learned, the choice of foreign language, the use of ICT in teaching, teaching methods, and evaluation in these classes.